V VÍÍZ ZII O OR RS SZ ZÁ ÁG GÚ ÚT TO ON N S SZ ZE EN NT TPPÉ ÉT TE ER RV VÁ ÁR RR RÓ ÓLL M MO OS SZ ZK KV VÁ ÁB BA A
Vincze Péter Antal
Szentpétervár – Moszkva hajóút Egy kis történelem A mai Oroszország területén időszámítást követő néhányszáz évben normann eredetű népek, a varégok éltek. Keleti irányból folyamatos volt a szlávok bevándorlása, a varégok teljesen beleolvadtak a szláv törzsekbe, melyek egy városállamot (Rusz-t) alapítottak Novgorodban. Később másik város is (Kijev) kiemelkedett, ide tették át az irányítási központot, majd létrehozták a szlávok a Kijevi Ruszt. Ezeket a fejedelemségeket Moszkva kivételével megsemmisítették a tatárok. A Moszkvai Nagyfejedelemség rövidesen annyira megerősödött, hogy harcba szállt a tatárokkal, és újra egyesíteni tudta a Rusz területeket. Rettegett Iván uralkodása alatt gyors ütemben nőtt a birodalom, 1550-re meghódította Kijevi fejedelemséget, a Volga-mentét, majd megindult a terjeszkedés az Urálon túlra. Eljutottak egészen a Csendes-óceán partjáig, ahol a Bering- szoroson keresztül eljutottak Alaszkába és a mai Kalifornia területéig is. Meghódítottak számos szigetet, többek közt a Csendes-óceán közepén fekvő Hawaii-t. Nagy Péter cár, a tengerek urává kívánt válni, fontossá vált a Balti-tenger partján egy kikötőváros kialakítása, ezért létrehozták Szentpétervár városát. Az 1700-as évektől megindult a nyugati irányba való terjeszkedés. Elfoglalták Lengyelország egy részét és Ukrajnát és Nagy Katalin cárnő idején megindultak a Balkán és a Fekete-tenger felé. A folyamatos terjeszkedés és háborúk hatalmas összegeket emésztettek fel. A nép nyomorgott és éhezett. A 19. századra a fejlődés megtorpant, folyamatossá vált a vezetéssel szembeni elégedetlenség. Az I. Világháború végén a cári Oroszországban a bolsevikok jutottak hatalomra, és később más országokkal megalakították a Szovjetuniót. A II. Világháborúban az oroszok hatalmas emberi veszteség árán legyőzték a fasiszta Németországot. A háborút követően erőltetett iparosításba és fegyverkezési versenybe kezd az USAval, megkezdődik a hidegháborús időszak. Nem bírták a versenyt az USA-val szemben, felbomlott a Szovjetunió. Napjainkra Oroszországban jelentős átalakulás és fejlődés bontakozott ki, az ország ismét jelentő nagyhatalmi tényezővé vált. Oroszország általános megközelítési módja szinte kizárólagosan a repülőút. Most is így történt, de egy látványos és kalandos folyami hajózással elegyítve. A hajóút Szentpétervárról indult, először ismerkedjünk meg ezzel a gyönyörű várossal!
Szentpétervár 1703-ban Nagy Péter, minden oroszok cárja elhatározza, hogy Amszterdam mintájára megalapítja Szentpétervár városát a Néva torkolatánál. A folyó deltájában épült város korábbi nevei Leningrád illetve Petrográd, de a helyiek Pityernek nevezik szeretett városukat. 1712-ben lett az orosz birodalom fővárosa, egészen 1917-ig. Nevét, meglepő módon, nem Nagy Péterről, hanem Szent Péter apostolról kapta, aki a város védőszentje. A város területe az alapításkor mocsaras, lápos vidék volt, így szinte az egész város cölöpökre épült. Péter cár amszterdami mintára sok csatornát akart, de rájött, hogy a csatornákat a téli időszakban, mintegy hat hónapig jég borítja. A finnek úgy tartják, hogy a várost az istenek a levegőben építették föl, majd óvatosan leeresztették a földre, így szerintük most is lebeg. El is nevezték lebegő városnak. Szentpétervár egyike a világ építészeti csodáinak, orosz módra európai és európai módon orosz. A Nagy Péter által megálmodott és megvalósított gyönyörű metropolisz bővelkedik látványosságban. A város történelméhez hozzátartoznak a II. világháború szenvedései is. Hitler Leningrádnak a kiéheztetést szánta és a német erők 1941 szeptemberében vágták el a két és fél millió lakosú várost, szárazföldön a Szovjetunió többi részétől, ez azonban nem jelentette a város bombázásának és ágyúzásának szüneteltetését. A blokád 900 napig tartott, az élelmiszerhiányhoz fűtőanyaghiány járult, a napi fejadag 125-250 gramm fűrészpor és liszt keverékéből sütött kenyér volt. Az elhunytak pontos száma nem ismert, de a bombázások és az éhhalál együttes áldozatait több mint félmillióra becsülik. A leningrádi csata (1941-1944) a második világháború egyik legdrámaibb fejezeteként vonult be a hadtörténetbe. Sosztakovics 7. szimfóniája, pedig, amelyet 1942-ben a németek által körülzárt Leningrádban írt, világszerte az ellenállás szimbólumává vált. Az áldozatokat többségében ismeretlenül temették el, a Piszkarjovói temetőben, ezért a nép csak "Piszkarjovkik"-nek hívja őket. A temető középpontjában grandiózus emlékművet emeltek: gránit-talapzaton áll a Haza-Anyácska bronzszobra. A temetőbe belépve sokkoló hatás fogadja a látogatót. Az állandóan hallható gyászzene mellett a belépő emberi szívdobbanást is hall, és az emlékműig vezető több százméteres úton, a szívdobbanások hangja egyre erősödik.
A Haza-Anyácska emlékmű (nálunk Föld-Anyácskának is nevezik) Egy érdekes történet A Piszkarjovói Történelmi Emlékhely megnyitása után, szokásává vált az ott lévő medencébe pénzérméket dobálni. Az emlékhely őrei a nap végén kihalászták a bedobált aprópénzt. Egy alkalommal egy őr, késő este elindult a medence felé, de néhány lépés megtétele után hirtelen azt érezte, hogy nem tud tovább menni. A halálra rémült őr reggelig ült a földön, megmoccanni sem mert, amíg megjött a váltás. Ekkor derült ki, hogy csak a köpenye akadt be egy letört kerítéspálcába. Az esetet, a temetőben nyugvó leningrádiakkal szembeni tiszteletlenség intő jelének tekintették, és többé nem nyúltak a medencébe dobált pénzhez.
A kegyelet virágai
A Piszkarjovói temető fala
Szentpétervár sokat szépült és fejlődött az elmúlt évtizedek alatt, a legfontosabb látnivalókat részletesen bemutatom. A velem közel egykorú fiatalok biztosan emlékeznek az „Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban” című filmre. Ebben az eredeti ötletekkel teli vígjátékban a Leningrádba érkező olaszok ugyanarra a kincsre vadásznak, melyet itt rejtettek el egy oroszlán alá. A város oroszlánszobrairól híres, így a kincskeresők nagyon sok nevezetes helyet bejárnak, az izgalmak mellett bemutatva a város szépségeit.
Séta a városban Szentpétervár a világ egyik legszebb városa, a keleti és a nyugati kultúra művészi összefonódását érzékelhetjük, miközben csodáljuk a gyönyörű és különleges barokk palotákat. Szinte a város egésze, egyetlen egy építészeti remekműnek számít. Kisebb nagyobb csatornák, melyek egy része hajózható, széles utak és szobrokkal díszített hatalmas parkok nyújtanak felejthetetlen látványt. A kora-nyári fehér éjszakák természeti jelensége is vonzza a látogatókat. Szentpétervár jelképeinek egyike az a rengeteg felnyitható híd. A város méltán része a világörökségnek. Az uralkodók páratlan értékű művészeti gyűjteményeket is felhalmoztak, de szinte minden épület, minden csatorna rejteget valami érdekességet. Leglátványosabb hajóval felfedezni a várost. Számos helyen indulnak városnéző sétahajók, szálljunk be mi is! A csatornák útvesztője után a víziút a Néva folyóra vezet.
Sétáljunk le a Néva partra, a híres bronzlovas szobor mellett láthatjuk az Admiralitás épületét.
A forgalom óriási, de az autósok meglepően udvariasak. Ha van pénzünk, mehetünk hintóval is.
Megpihenhetünk egy hangulatos szökőkút mellett, és rácsodálkozhatunk egy hirdetésre is, mely Csehov Három nővér című művének előadására invitál, melyet Eszenyi Enikő rendez.
Érdemes ellátogatnia a Szmolnij székesegyházba is, mely nevét a szmola, vagyis kátrány szóból nyerte, mivel itt volt egykor az Admiralitás-hajógyár kátrányraktára. Rastrelli 1748-ban kezdte el a kolostor székesegyházának építését, de csak 1835-ben fejeződött be.
Ha elég elszánt vagy ülj be egy kávéra a Café Idiot –ba! Ez egy kávézó, melyet Dosztojevszkij híres regényéről (A félkegyelmű) neveztek el. De lehet strandolni a Néva partján is.
A Nyevszkij proszpekt, azaz, a Néva sugárút, Szentpétervár főutcája, és talán Oroszország leghíresebb sétánya, az Admiralitástól az Alekszander Nyevszkijkolostorig tart. Híres épületek sora látható itt: az Anicskov híd, a Kazanyi székesegyház, a Sztroganov palota, (sokan, csak a róla elnevezett bélszínről ismerik), valamint a Puskin színház.
A Kazanyi székesegyház, és az éjszakai Nyevszkij Proszpekt
Még néhány kép a városról:
Egy francia szerző így írt a városról: "Szentpétervár pompázatosságával és rendkívüli kiterjedésével nem más, mint egy büszke emlékmű, amelyet az oroszok emeltek jövendő hatalmasságuknak.” (Marquis de Custine 1790-1857) Szentpétervár főbb látnivalói Az Ermitázs Mivel is kezdhetnénk mással egy szentpétervári sétát, mint az Ermitázs és a történelmi nevezetességű Palota tér látogatásával. Az Ermitázs több épületből áll: a Téli Palota, és a szomszédos cári épületek: a Kis Ermitázs, a Régi és az Új Ermitázs, továbbá az Ermitázs Színház alkotják. Ez volt az orosz cárok első számú rezidenciája. A Palota térhez vezető Milliomosok utcájában egykor a cári családhoz közeli arisztokrácia élt. A félköríves vezérkari épület, és a Téli Palota által közrefogott tér közepén a Napóleont legyőző I. Sándor 47 méter magas oszlopa emelkedik. A korabeli cári ukáz szerint, ennél magasabb épület nem lehet a városban. Egyetlen, 600 tonnás gránittömbből faragták ki, amivel a világ legnagyobb, egy darabból álló emlékművének számít. A téren, ahol egykor a vöröskatonák rohamoztak, most különféle előadásokat, rock-koncerteket rendeznek, látogatásunk idején itt volt a nemzetközi maratoni verseny befutója. Az épületek káprázatos, aranydíszítésű márvány lépcsőin turisták százai tülekednek.
A termekben több különálló gyűjtemény tekinthető meg. A reneszánsz festők közül Leonardo da Vinci, Michelangelo és Tiziano, a későbbi korszakokból Nicolas Poussin, Renoir, Degas, Monet, Matisse, Gauguin, Van Gogh, valamint Picasso képei láthatók. Nyugodtan állíthatjuk, hogy nincs olyan jelentős alkotó, akinek a képeire ne lehetne rábukkanni a szövevényes barokk folyosókban és termekben bolyongva.
A Vérző Megváltó templom A lenyűgöző szépségű építmény egy emléktemplom, melyet II. Sándor cár életét kioltó merénylet helyén emeltek. A látvány kívül-belül fantasztikus. A mozaikokkal burkolt falak ezernyi tükörként verik vissza a fényt, az egész belső tér aranyban ragyog.
Az Izsák Székesegyház Az Izsák székesegyház építését I. Sándor cár rendelte el és egy szinte ismeretlen francia építészre, Auguste Montferrand-ra bízta. A mocsaras talaj miatt, több mint 20 ezer cölöp tartja az épületet hordozó gránitoszlopokat. A 100 m-nél magasabb Szent Izsák székesegyház Oroszország leghatalmasabb temploma. A római Szent Péter-dóm és a londoni Szent Pál-katedrális után ez a világ harmadik legnagyobb kupolája. A nevét onnan kapta, hogy Nagy Péter születésnapja dalmáciai Szent Izsák napjára esett. Az épület belsejét rengeteg arany és féldrágakő díszíti. Csak aranyból mintegy 400 kilogrammnyit használtak fel. Több száz szobor is ékesíti a templomot. A kupola csúcsán a Szentlelket jelképező galamb látható. A gyönyörű épület elkészülése után a város főtemploma lett. Korábban a hatalmas kupolából leeresztett inga segítségével látni lehetett a föld forgását, de sajnos ezt megszüntették.
A Péter-Pál erőd A Néva torkolatának egyik kis szigetén, a Nyúl szigeten, álló Péter- Pál-erőd, a város legrégebbi épülete. Az erődöt a 18. század első évtizedében Nagy Péter cár építtette a születőben lévő város védelmére. Az erőd a hadműveletekben soha nem játszott különösebb szerepet, a későbbi évszázadok során börtönnek használták. A várfalakon belül található a Péter- Pál-székesegyház, melynek aranyszínű tűtornya, a város egyik jelképe. A torony csúcsán egy 3 méteres angyal tartja a keresztet. A barokk berendezésű templom számos orosz cár temetkezési helyéül szolgált. Itt nyugszik többek között Nagy Péter, és itt helyezték örök nyugalomra családjával együtt az utolsó cárt, II. Miklóst is.
Szentpétervár talán legszebb folyóparti szakaszán, a Petrovszkaja rakparton áll a világhírű Aurora páncélos cirkáló. Valaha úgy tanították, hogy az Aurora ágyúdörrenése adta meg a jelet a Téli Palota elfoglalására. Ma azt állítják, hogy nem adhattak le lövést 1917-ben a hajóról, mert akkor javítás céljából éppen szárazdokkban volt, de szerintem ez a vélekedés még változhat, mert mint tudjuk, a politikai irányultság hajlamos befolyásolni a szakvéleményeket is. Még az is kiderülhet, hogy a Téli Palotából lőtték az Aurórát.
A cárok nyár palotái Ha kigyönyörködtük magunkat a városban, akkor látogassunk el a cárok pihenőhelyeire, Puskinba és Peterhofba!
Petrodvorec - Peterhof A két név azonos helyet takar, a szlávos Petrodvorec (Péter kastélya) németes változata Peterhof. Szentpétervár felépítése után Nagy Péter cár, francia mintára, gyönyörű, nyári palotákat emeltetett a város körül. Peterhof erdős terület volt, a cár 1714-ben rendelte el a palota építését, melyet 1723-ban már fel is avattak. Érdekesség, hogy a pompázatos palota helyett, Nagy Péter szívesebben lakott a parkban lévő pavilonokban. A barokk stílusú, 16 m magas természetes teraszra emelt palotát Francesco Rastrelli tervezte és építette. Az épület homlokzata a tenger felé néz, 270 méter hosszan fehér oszlopok és ablaknyílások tagolják. Ez a fantasztikusan szép épület a Nagy vízlépcső fölött emelkedik, amely természetes eséssel lenyúlik a tengerig. A lépcsőzetesen kialakított földterület felső szintjéről, a Finn-öböl és a Balti-tenger látható, és a távolban felsejlik Szentpétervár is.
A Bolsoj Kaszkad (Nagy Vízlépcső) a legelegánsabb létesítmény, lépcsőfokokon zúdul le a víz. a vízesés két oldalán ókori istenek és istennők aranyozott szobrai láthatóak. A vízlépcső Peterhof szimbóluma. Ilyen vízlépcsőnek még a legelszántabb környezetvédők is örülnének.
A palota kertjében, 64 szökőkút található, percenként 34 m3 víz lövell fel a kutakból a több mint 20 hektáros parkban. A vízrendszer különlegessége, hogy teljes egészében a gravitáció működteti. Minden szökőkút más-más trükkel működik. Az egyik vízfátylán átlépve teljesen szárazon sétálhatunk középen, míg a másik mellett gyanútlanul elhaladva hideg zuhany fogad. Nagyon sok ötletes és látványos megoldást láthatunk. Van ahol egy gombából, vagy tulipánokból folyik a víz. Másutt oroszlánfejű vízköpő lövelli magasra a vízsugarat, majd delfinek és nimfák permetezik szét a vizet. Sajnos olyan szökőkutat nem találtam, amely vodkát repít a magasba.
A Sámson kút: A svédek elleni hadjárat jelképe az egyik legnagyobb medence, amelynek közepén, egy sziklán állva Sámson küzd az oroszlánnal. Az 1709-ben vívott csata Szent Sámson napján dőlt el, amikor az orosz cár Poltavá ban legyőzte a "svéd oroszlánt".
Gyönyörködjünk egy kicsit a parkban és a szökőkutakban:
A park tenger felőli oldalán van a Monplaisir palota, ahol Nagy Péter kávé helyett konyakot szeretett tölteni a vendégei csészéjébe. Az emeleten állt az ebédlő, az asztal egyik felét le lehetett ereszteni a földszintre, ahol a személyzet újból megteríthette. A cár házirendje szerint tilos volt csizmában lefeküdni.
Carszkoje Szelo – Puskin Carszkoje Szelo a cárok nyaralója, Nagy Péter cártól a Romanov dinasztiáig az orosz uralkodói családok kedvelt nyári rezidenciája volt, ahol szinte minden építészeti stílus felfedezhető. A Szentpétervártól 25 kilométerre fekvő terület neve feltehetően Szarszkaja Miza volt, ami a finn Saarismoisio („magaslati udvarház”) szóból származtatnak a kutatók. A palota köré települt falut eleinte Szarszkoje Szelo-nak hívták, amikor elkészült a palota, megkapta a Carszkoje Szelo, azaz „cári falu” nevet. A település házait nagyrészt gazdag szentpétervári családok építtették Erzsébet és Nagy Katalin cárnők uralkodása alatt, ebben a városban volt először villanyvilágítás. 1937-ben a költő születésének 100. évfordulója alkalmából Puskin lett a település neve. Rastrelli, olasz építőmester tervei alapján készült palotához egy díszkapun keresztül lehet bejutni, mely előtt rezesbanda köszönti a látogatókat. A kapun stilizált E betû {oroszul “Ekaterina”} hirdeti a palota tulajdonosát. Az orosz barokk gyöngyszemének is emlegetett háromemeletes palota szépsége elbűvölő.
A belső kialakítás művészi gazdagsága és pompája a cári időket idézi. Nagyterme a maga 50 m-es hosszúságával és 18 m-es szélességével Európa legnagyobb és legelegánsabb báltermei közé tartozik. Még belegondolni is fantasztikus, hogy milyen lehetett itt élni.
A palota legnevezetesebb helyisége, melyet a világ nyolcadik csodájaként is emlegetnek, a Borostyán szoba. A II. világháború alatt úgy próbálták elrejteni a nácik elől, hogy letapétázták az egész szobát, de sajnos a németek felfedezték a kincset, és Hitler utasítására az egész Borostyán szobát, annak minden tartozékával együtt Königsbergbe szállították. A háború zavaros ideje alatt minden eltűnt, néhány darabot egy náci orvosnál találtak meg. A nemzetközileg is támogatott rekonstrukciós munka eredményeként, 2003-ra ismét eredeti formájában látható a Borostyán szoba.
A palotát gyönyörű part övezi szökőkutakkal, tavacskákkal, madárcsicsergéssel, mókusokkal és hangulatos pavilonokkal.
Hajóút Szentpétervártól Moszkváig Az oroszországi utazás különleges élménye volt, hogy Moszkvát vízi úton közelítettük meg.
A több napos hajózás során közel 1500 km.-t tettünk meg, számos folyón, tavon és csatornán keresztül. Az út izgalmas része volt a zsilipelés, ahol a több méteres szintkülönbségeket hidaltunk át.
Ismerkedjünk meg először a hajóval! A neves íróról, Konsztantyin Fegyin-ről elnevezett hajót 1980-ban még az NDK-ban építették. Természetesen a négyfedélzetes motoroson már korszerűbb navigációs rendszerek vannak (pl. GPS), de a kabinok kialakítása még erősen szocreál.
A puritán elhelyezést a személyzet kedvessége, udvariassága és segítőkészsége ellensúlyozta, nem is beszélve a kitűnő ellátásról. Az ételekről majd később írok. Érkezéskor, hagyományos orosz módon, kenyérrel és sóval vártak bennünket, de rögtön megnyugtatták az éhes vendégeket, hogy lesz vacsora is.
Néhány napot Szentpéterváron töltöttünk, ez idő alatt is a hajó volt a szállodánk. Még indulás előtt bemutatkozott a személyzet a kissé merev, mondhatni barátságtalan kapitánnyal az élen. A hajón több nemzetiségű csoport volt: németek, franciák, olaszok, törökök és végül nem utolsósorban magyarok. A bábeli nyelvzavart a személyzet nemes egyszerűséggel úgy oldotta meg, hogy csak oroszul voltak hajlandóak beszélni. Mindezt kedvesen, mosolygósan tették. Kénytelen voltam oroszul sört rendelni, bár egy korsó hideg sört minden nyelven képes vagyok kérni.
A Néva folyón kezdjük meg a nagy utazást, melynek orosz neve a finn neva (,,mocsár") szóból származik. A távolban még látni Szentpétervár körvonalait.
A Néva az egyetlen folyó, amely a Ladoga-tóban ered. Decemberben befagy és általában áprilisig jég borítja. Ottyepel, az olvadás neve, ilyenkor a Péter-Pál erőd ágyúi jelzik, hogy ismét hajózható a Néva. A part mentén ilyen meglepetések várnak ránk:
A Néva a Ladoga és az Onyega tavakon, valamint kiterjedt csatornarendszeren keresztül összeköttetésben van a Volgával és így az orosz belvízi hajózás fontos szakasza. A legnagyobb belvízi hajók Szentpétervárból indulva elérik Moszkvát és a Volgán keresztül a Kaszpi-tengert, illetve a Donon át a Fekete-tengert. A víziút számos érdekességet ígér, az első látványosság az Oresek erőd: Az erődöt l323-ban Jurij Danilovics fejedelem, Alexander Nyevszkij unokája alapította. Az 1700-as évek elejétől politikai börtönként működik: az első foglyai Nagy Péter testvére Maria és első felesége Evdokia volt. Később itt végezték ki Lenin bátyját a III. Sándor cár elleni merénylet miatt. A II. világháború idején az erőd helyőrsége hősiesen védte a Ladoga tó jegén húzódó ,,Élet útját”. A második világháború idején a befagyott tó jegén keresztül látták el élelemmel a németek által körülzárt Leningrádot.
Az erődöt elhagyva lassan esteledik, a fehér éjszakák idején ilyen az éjfél:
A Ladoga tó Európa legnagyobb édesvízi tava, melynek vízét a Néva vezeti le a Balti-tengerbe. Mélysége meghaladja a 200 métert. A szintkülönbség miatt itt kezdjük az első zsilipelést.
Végig a partközelben hajózva, dúsan zöldellő erdőket látunk.
A Ladoga és az Onyega tavat összekötő Szvir folyón tovább hajózva kikötünk a Mandrogi nevű skanzen faluban.
Mandrogi az orosz falu A település a Szvir folyó mentén, a Ladoga és az Onyega tavak között fekszik. A folyó az Onyega tóból ered és a Ladoga tóba torkollik. Régebben a hajózást a torkolatban zátonyok nehezítették, a monda szerint itt még Nagy Péter cár hajója is zátonyra futott. El is nevezték rögtön „Cári zátony”-nak. Egy másik legenda szerint a zsiványok egy világítótoronyban laktak, és a Ladoga felől érkező hajókat kirabolták. Egyszer hatalmas viharba kerültek, és félelmükben mindent megígértek, még azt is, hogy becsületesek lesznek és építenek egy kolostort. Annyi bizonyos, hogy a XVII. századik valóban állt ott egy kolostor. A folyó ma már biztonsággal hajózható, az árakat látva, rablóktól csak a kikötőkben kell tartani. A folyó partján fekvő Mandrogi tipikus észak-orosz skanzen jellegű középkori falu, az eredeti formájukban helyreállított faházakban a korabeli mesterségeket mutatják be. Számomra kicsit giccsesnek tűnt, angol neve „Giccs village” lehetne.
A falu neve finn-ugor törzsi nyelven zuhogót jelent, utalva a szeszélyes folyóra. A II. világháború után a település elnéptelenedett, a századforduló táján egy orosz üzletember a turisták számára létrehozta ezt a falumúzeumot, ahol a látogatók megismerkedhetnek az orosz vidéki élettel, kóstolhatnak hagyományos orosz ételeket, és megcsodálhatják a vodka múzeum óriási választékát.
Sok épület olyan mintha egy meséből lépett volna ki, színes díszeik a mézeskalács házra emlékeztetnek. Szerencsére vasorrú banya nélkül.
Ha megéheztél, irány a sasliksütő hely!
Ebéd után jólesik egy kis sétakocsikázás, ahol egy szép orosz lány ül a bakon.
Vodkamúzeum Ha mindent jól megnéztünk, akkor menjünk a Vodkamúzeumba, ahol mintegy 2500 különböző típusú orosz vodkát láthatunk. Ha ezt soknak találod, gondolj arra, hogy ez körülbelül csak fele az országban kapható vodkáknak, és akkor még nem beszéltünk a házi főzésről. Mielőtt belefognánk a kóstolgatásba, ismerkedjünk meg az orosz nemzeti ital történetével. A vodka története: Egy orosz mondás szerint éhezni hetekig képes az ember, víz nélkül három napot bír ki, a vizecske (vodka) nélkül pedig, legfeljebb néhány órát. Régi orosz közmondás: „Porból lettünk, porrá leszünk, de addig is jól esik egy korty vodka” Oroszországban január 31. nem hivatalos ünnepnapnak számít. Ez az orosz vodka születésnapja. 1865-ben a világhírű Mengyelejev megvédte a szesz és a víz elegyítéséről szóló doktori disszertációját. Megtalálta azt az ideális arányt, amelynek köszönhetően megszületett a legendás 40 fokos erősségű ital. A Moszkovszkaja oszobaja (Moszkvai különleges) márkanevű nedűt 1894-ben szabadalmaztatták, mint orosz nemzeti italt. A közvélemény Nagy Péter óta egyértelműen orosz italnak tartja. A klasszikus italfajta neve, Petrovszkaja vodka, szintén erre utal. Nagy Péter nevéhez fűződik a „büntetőivás” fogalma. Ha valaki vétett a szabályok ellen, egy nagy pohár vodkát kellett innia. A cári időszakban a vodkát pénzhelyettesítőként is alkalmazták, a parasztok vodkában kapták a fizetést. A cári adóbevétel 46%-a vodkából származott. Hogy hol készítettek először vodkát, ez olyan vitatott kérdés lengyelek és oroszok között, mint nálunk a pálinka. Linda Himelstein: A vodkakirály című művében megismerkedhetünk a jobbágyi sorból felemelkedett, Pjotr Szmirnov életével és a vodka részletes történetével. A vodkáról még nagyon sokat lehetne írni, számos érdekesség fűződik az előállításához és a fogyasztásához egyaránt. Gyerünk és igyunk egy „szto gramm” vodkát!
És végül néhány életkép a vodka szeretetéről.
Az Onyega tó Mintegy feleakkora, mint a Ladoga tó, de a mi Balatonunk ebbe is 16-szor beleférne. A tó felülről egy óriási rák ollójára hasonlít. Formája egy gleccser mozgását példázza, ma is megfigyelhető, hogy az északi része lassan emelkedik. A tó északi részén több mint 1600 sziget található, köves, zátonyos partokkal. A helyi lakosok tengernek nevezik, mert viharban akár 5 méteres hullámok is előfordulnak. Szerencsére most békés volt a tó.
Gyönyörködjünk a naplementében
Kizsi szigete Karélia gyöngyszeme jelzővel illetik ezt a kis szigetet az Onyega tó északi részén. Egyedülálló építészeti megoldásai a Világörökség részét képezik. Kizsi az Onyega tó 1600 szigetének egyike, valójában egy szabadtéri múzeum, ahol megismerkedhetünk a középkor népi építészetének emlékei mellett, a korabeli paraszti élet mindennapi eszközeivel. Északon, Oroszország Karélia-i részén, található sziget látványossága az ortodox fatemplom együttes. A mindössze 500 méter széles és 7 km. hosszú szigeten számos fatemplom található.
A 60-as években alapított szabadtéri múzeumban megcsodálhatjuk a Karélia-i régió faépítészeti műemlékeit, mint például a muromszki monostorból származó Szent Lázár kápolnát. A sziget ékessége az 1714-ből származó, 30 méter magas Preobrazsenszkij (a Megváltó arcának színeváltozása) templom. Mellette áll a kisebb, kilenc hagymakupolás Pokrovszkij templom, és egy harangtorony. Ez az egyetlen fatornyú, több kupolás, fazsindelyes templom, mely Nagy Péter idejéből megmaradt.
A templomot a művészettörténészek az orosz fatemplom építészet különleges gyöngyszemének tartják. A monda szerint az építőmester műve befejeztével a tóba hajította az ácsszekercéjét. A munkát egyedül végző ács, egyetlen szerszámot és csupán egy anyagot, a kemény orosz télnek is jól ellenálló rezgőnyárfát használta. „E templomot, melyhez hasonló nem volt, nincs és nem is lesz, emelte Nyesztor mester!”. A Jézus színeváltozása templom huszonkét hagymakupolája égbe törő piramist formáz. Minden egyes darabjának díszítménye, faragása tökéletes szobrászmunka. Különlegessége, hogy kizárólag fát használt a hajdani mester. A kilenc hagymakupolás Istenanya oltalma templom csak később készült el. A templom-együttes méltán egyedülálló a világon, az UNESCO világörökségi védelme alatt áll.
A fazsindelyeket ma is fáradságos kézi munkával készítik, ami nem veszélytelen, hiszen az ácsmesterünknek is rövidebb már néhány ujja.
A gyönyörű templomok mellett a régmúlt időket megelevenítő szélmalom, parasztház, magtár és istálló is látható a szabadtéri múzeumban.
A sziget mindössze 50 főnyi lakosa a korabeli eszközökkel gazdálkodik és készíti a használati tárgyait.
A régi temető egyedi fejfái és a kerítés megoldása is különleges.
Búcsúzóul sétakocsikázunk
Az Onyegát a Fehér tóval összekötő csatorna építését már az 1800-as évek elején átadták, de igazi, hajózható, mély vízi csatornává csak a múlt században bővítették és mélyítették. A Fehér tó orosz méretekben egy kisebb tavacska, (kétszer akkora, mint a Balaton) ahol 1964-ben egy vízi-erőművet építettek, mely 2 méterrel megemelte a vízszintet. Az elárasztott területen, egy templom romjai mellett hajóztunk el.
Gorici A Fehér tó mellett fekvő település egyik nevezetessége a női kolostor, melyet a XVI. században alapítottak, és egykor 500 apácának is otthont adott, akik nem mindig önként vonultak ide. Efroszinja Sztarickaja (Rettegett Iván rokona) mellett sok nemes származású nőt is száműztek a Feltámadás kolostorba. A Kirillo-Belozerszkij kolostor Alapítója egy Kirill nevű szentéletű remete, aki nem fogadta el moszkvai apáti kinevezését, és a vidéki Oroszországban akarta hirdetni Isten igéjét. ” Vándorolj szerte Oroszországban, keresd Istent, aki majd megmutatja azt a helyet, ahol élned, tevékenykedned és igéjét hirdetned kell“. Kirill híveinek száma fokozatosan gyarapodott és egyre többen vállaltak életközösséget böjtölésben és imádkozásban a szent emberrel. Évszázadok során az 1497-ben megépített fatemplomban már nem fértek el a hívek, a kolostor egyre nagyobb hitéleti és gazdasági befolyásra tett szert. A kolostor köré Kirill nevű település épült. Tizenegy kisebb templom tornya jelezte a hatalmas földbirtok határát. A több mint 700 méter hosszú és 7 méter széles fal erődjellegűvé tette a kolostort. Kirill atyát később az orosz ortodox egyház szentté avatta.
Néhány szó az ikonfestészetről: Az ikonok a világi élettel szemben a mennyei boldogságot hirdetik, készítői általában nem látják el kézjegyükkel. A moszkvai és a novgorodi ikonfestők nem ismertek, mivel úgy tartották, hogy az ikonokat isten festette, ő vezette a kezüket, ezért ők nem méltóak arra, hogy odaírják a nevüket. A moszkvaiak inkább a vörös és a kék színeket használták, míg a novgorodiak a lágyabb, világosabb színeket kedvelték.
Volga az orosz folyó A Volga Európa legnagyobb folyója, az oroszok szeretettel „Volga anyácskának” nevezik. A Valdaj hegységben ered, 225 méterrel a tengerszint felett, végig orosz területen haladva a Kaszpi-tengerbe ömlik. Európa leghosszabb és legbővizűbb folyója, amely a teher és személyhajózás mellett, a száraz, délvidéki sztyeppék öntözését is biztosítja. Az orosz nép számára, Rettegett Iván óta, a „Volga maga Oroszország” mely az ország erejének és legyőzhetetlenségének mindenkori szimbóluma. A sztálini időkben született meg a „Nagy Volga” terv, a Rybinszkoe duzzasztó megépítése. A folyó hatalmas szintkülönbségei, és a néhol sekély vízszint miatt gyakran előfordult, hogy a parttól emberi erővel kellett húzni uszályokat, hajókat egyik zsiliptől a másikig. A hajóvontatók fáradságos munkáját Repin festményén csodálhatjuk meg.
A Rybinszkoe víztározóba több mint 60 folyó ömlik, ha ennek méretét is a Balatonhoz hasonlítjuk, akkor mintegy kilenc Balcsi beleférne. A tározó megépítése után megváltozott a terület éghajlata is. A hűvösebb és csapadékosabb nyár miatt a búza és a len már nem érik be.
Uglics A Volga kanyarulatában fekvő óorosz várost 937-ben alapították. Az egyik legszebb Volga menti város, az Arany Gyűrű városainak egyike. Az „Arany Gyűrű” (Золот ое кольцо - Zolotoe kolco) városai Oroszország történelmét és kultúráját jelképezik. Ezek közül, most Uglicsba látogatunk. Az óorosz város nevének eredetére két változat is található. A „sarkon (oroszul na uglu) mert itt kanyarodik a Volga, vagy a szén (oroszul ugloj) szóból, mert az itt megtelepülő őslakosok szénégetéssel foglalkoztak.
A várost 937-ben alapították. A legenda szerint Igor herceg és kísérete azért ment a településre, hogy lakóit megszámlálja, és kijevi fejedelemsége adófizetőivé tegye. A helyieknek ez nem nagyon tetszett, ezért az erdőben két fa közzé kötözték őket. A Volga jobb partján fekvő település az ó-orosz építészet egyik legjellegzetesebb képviselője. A folyóról gyönyörű kilátás nyílik a parton lévő uglicsi Kremlre.
A város önálló fejedelemség központja volt, fénykora a XIII. századra tehető. Ebben az időben 15 templomot és 3 kolostort építettek, még saját pénzverdéje is volt a városnak. Hírnevét mégis egy tragikus eseménynek köszönheti, 1591-ben itt ölték meg Rettegett Iván cár fiát, a kiskorú Dimitrijt. A történelemből ismert, hogy Rettegett Iván megölte Iván cárevicset, amikor összevitatkozott apjával, hogy indítsanak-e sereget Pszkov felszabadítására. Repin döbbenetes erejű festménye ezt a történelmi jelenetet ábrázolja, Iván esztelen dühében meglengeti vasalt botját, és a cárevics bezúzott halántékkal zuhan a földre. Iván egy pillanatig dermedten áll véres botjával a kezében, majd az élettelen testre borul, és megpróbálja elállítani a koponya sebének vérzését. (A kép a moszkvai Tretyakov képtárban látható.)
Rajta kívül még két gyermeke volt: a gyengeelméjű Fjodor, és a kiskorú Dmitrij. Rettegett Iván halála után Fjodor került a trónra, aki államügyek helyett imádkozással töltötte napjait. Ezért egy udvari tanács irányította az országot, Borisz Godunov vezetésével. A cári trón igazi várományosát Dmitrijt, az apja halála után anyjával együtt Uglicsba száműzték.
1591. május 15-én a nyolcéves gyermeket halva találták, a torka volt elvágva. Hivatalosan nyomozás balesetnek minősítette az eseményt, mondván, hogy a fiú epilepsziás rohamában valamilyen éles tárggyal saját magát sebesítette meg. A nép körében elterjedt, hogy Borisz Godunov rendelte meg a gyilkosságot. Valójában ma sem lehet tudni, mi is történt. Száz évvel később, azon a helyen, ahol a cárevics holttestét megtalálták, templomot emeltek, amelynek a neve Vérző Dimitrij. A templom belsejében levő freskók elbeszélik a cárevics halálának történetét.
Pjotr Szmirnov, orosz „vodkakirály” emlékére múzeumot is létesítettek a városban, ahol 80 féle vodka látható. Érdekes módon a világhírű „Szmirnoff 21” jelű ital, már nem számít orosz terméknek. A hírek szerint a polgármester egy vodka szobor megalkotására is adott megbízást egy neves szobrászművésznek. A szobrász megtiszteltetésnek vette, hogy "az orosz lélek számára hagyományosan oly drága" tárgynak állíthat emléket. A finanszírozás nem jelent majd gondot, mert a szobrot vodkamárkák címkéi fogják díszíteni, így a költségeket az orosz szeszipar állja. Uglicsban működik a híres „Csajka” óragyár, melynek márkaneve az első női űrhajóshoz, Valentyina Tyereskovához kapcsolódik, mivel űrrepülése során az ő rádiós hívóneve volt a "Sirály", azaz Csajka. Uglicsi képek
Közeledve Moszkva felé, a partokon vidám nyaralók sátoroznak, napoznak és integetnek. Vannak, akik páros vízi balettra készülnek, de megcsodálhatjuk a gyönyörű jachtokat is.
Hajóutunk lassan végetér, a távolban már látjuk Moszkva kontúrjait.
Élet a hajón Készülve az utazásra, bepakoltunk újságokat, könyveket és videókat, hogy legyen mivel eltölteni az üres órákat. Na, üres óra az nem volt. Ha éppen nem valamilyen külső programon vettünk részt, akkor a hajón szerveztek valamilyen elfoglaltságot. A napi háromszori étkezés is elég sok időt vett igénybe, de megérte. Íme, a bizonyítékok.
A kapitányi tortáról és pezsgőről nem is beszélve.
Ha éppen nem ettünk, akkor mehettünk hangversenyre, vetélkedőre, Matrjoska baba festésre, vagy pelmeny (orosz, húsos derelye) készítésre.
Voltunk a kapitányi hídon (a kapitány nem volt ott), a gépházban, ja… és még orosz nyelvtanfolyam is volt.
Esténként Ludmilla az orosz démon kipenderült a pódiumra, és búgó hangon világslágereket énekelt, mi meg zenét hallgattunk, táncoltunk és koktélokat iszogattunk.
Az külön csoda, hogy ennyi strapa mellett még kilókban is gyarapodtunk. Köszönet a bájos személyzetnek és Dásának az idegenvezetőnknek.
Moszkva a világváros Moszkva keringő Lágy zsongással köszönt a város, Sok derűs arc nevet felém. A szívemet, íme, kitárom, Drága Moszkvám, most köszöntlek én. Száll feléd énekem, sapkám vidáman meglengetem. És a tér és a tér derűs jókedvű nótára kél. A nép te vagy a fiatal büszke erő. Üdvözlégy, üdvözlégy, Moszkva csillogó drágakő. Személyes előzmények Gyermekkorom óta érdekelt ez a hatalmas ország, és különösen a fővárosa, Moszkva. Rengeteg szovjet-orosz regényt olvastam a cári időkről, a Szovjetunió történelméről, különös tekintettel a Nagy Honvédő Háború történéseit és hőseit bemutató művekre. A 60-as évek elején a Moszkvai Rádió magyar nyelvű adásában vetélkedőt hirdettek a Szovjetunióról, és sorsolással az első díjat nyertem. Az első díj egy „Spidola” típusú táskarádió volt, ami akkoriban egy csúcsmodellnek számított. Annyira vételérzékeny készülék volt, hogy amikor a Magyar Rádió székházában ünnepélyes körülmények között átadták, és az egyik jelenlévő neves riporter elkezdte csavargatni a beállító gombot, és hirtelen elég nagy hangerővel tisztán megszólalt a Szabad Európa adása. Ijedtében majdnem eldobta a készüléket.
Később a nagyvállalat, ahol dolgoztam, szervezett egy vetélkedőt a Szovjetunióról, ahol az első díj egyhetes moszkvai utazás volt. A helyi újságban hónapokon keresztül tartó kérdésözön után a legjobb hat játékos nyilvános vetélkedőben mérte össze a tudását. A több kérdéscsoport után következett az eredményhirdetés, ahol 5 ponttal lemaradva a második helyre soroltak. Gyorsan átnézve a válaszaimat kiderült, hogy egy idézett versrészlet alapján eltaláltam a mű címét, de az érte járó 5 pontot nem kaptam meg. A zsűri elfogadta az észrevételemet és holtversenyt állapított meg, amikor jelentkezett a korábban elsőnek kihirdetett versenyzőtársam, hogy neki 1 ponttal több jár. Volt ugyanis, egy olyan kérdés, hogy ki tud egy perc alatt több szovjet vagy orosz írót felsorolni. Ő többek között írta Arkagyij Tolsztojt és ezt reklamálta, amit a zsűri elutasított, mert Alekszej és Lev Tolsztoj volt csak. Villámkérdések következtek, melyek után én nyertem a moszkvai utat. Versenyzőtársam akkor kapott kis híján gutaütést, amikor a zsűriasztalnál nézegette a válaszokat, és látta, hogy én csak annyit írtam, hogy A. Tolsztoj és L. Tolsztoj. Egy kis történelem A Moszkva folyó partján fekvő várost a legenda szerint a kijevi nagyfejedelem, Jurij Dolgorukij alapította. Moszkva viharos története szorosan összefonódik az orosz nép történelmével. Érdemes elolvasni Edward Rutherfurd: Ruszka című, több nemzedéken átívelő, nagyszerű könyvét. A várost először 1147-ben említik először az orosz krónikák. Egy fából készült kremlt (városerőd) építettek a Moszkva folyó partján és e köré épült város, mely a XIV. századra már egy virágzó fejedelemség fővárosa lett. Véres harcokat vívtak a tatárokkal, „Tél tábornok” segítségével legyőzték, a felégetett városba bevonuló Napóleon seregét, / részletesen lásd Tolsztoj: Háború és Béke című regényében /, később Hitler hadserege is hiába ostromolta a várost. A volokalamszki országútnál 8 km.-re megközelítették Moszkvát, és a győzedelmes „Moszkvai csatában” onnan verték vissza a németeket. Ezt a fontos pontot csak hétszáz katona tartotta. Egyik sem volt született hős, csak nemrégen öltötték fel egyenruhájukat, de valamennyien tudták, mi forog kockán, hogy hazájukat védik, hősiességük a spártai hősökhöz mérhető. A városról Moszkva Oroszország fővárosa és elsődleges politikai, gazdasági, pénzügyi központja. A város szellősen épített, itt minden óriási, az épületek, a széles sugárutak, a metróhálózat, egyszóval minden. Állítólag a Rosszíja hotel prostijai is legalább 190 cm. magasak. Sok a zöld terület, hatalmas parkok, sétányok vannak az egész városban.
A városképet a vegyes stílusú, „hét nővérnek” becézett, sztálini toronyépületek uralták, ma már modern felhőkarcolók emelkednek a magasba.
A lakóházakat tipizáltan építették, a lakásokat részben már az épület összeállítása előtt berendezték. Viktor Rozov népszerű művéből készült szovjet film ezt a jelenséget figurázza ki: a történet szerint egy férfi véletlenül Leningrádba utazik Moszkva helyett, elmegy a lakása címére, ami Leningrádban is létezik, bemegy a lakásba, természetesen a kulcsa nyitja, és nem is veszi észre tévedését, míg a lakás valódi tulajdonosa haza nem tér. Moszkva sokat szépült és fejlődött az elmúlt évtizedek alatt, a legfontosabb látnivalókat részletesen bemutatom. Moszkva ma a világ harmadik leggazdagabb és a legdrágább városa. A Vörös tér
A tér neve nem a színére utal, bár kétségtelenül sok a piros vagy vörös színű épület. Eredetileg piacként működött, de a fából készült bódék gyakran leégtek, ezért Tűz tér-ként emlegették. A Szpaszkij torony felépítése után kapta a tér jelenlegi nevét. Oroszul a krasznaja szónak nemcsak „vörös”, hanem „szép, gyönyörű” jelentése is van. A Vörös tér a látványosságok és felvonulások helyszíne. Azt mondják, hogy aki látta a Vörös teret, képet kapott az orosz történelemről, művészetről, kultúráról, és az orosz emberek mentalitásáról.
A forradalom előtt a pátriárka szamárháton ment át a Szpaszkij torony alatt a Vaszilij Blazsennij templomba minden Virágvasárnap, így emlékezve Jézus jeruzsálemi bevonulására. A kommunista időszakban és ma is katonai parádék és díszszemlék helyszíne. A Moszkva folyó partja mellett fekvő tér kulturális és történelmi értékei miatt 1990ben a került fel az UNESCO világörökség listájára. A teret északról az Állami Történeti Múzeum, délről a Vaszilij Blazsennij Székesegyház, nyugatról a Kreml fala, keletről pedig GUM áruház határolja.
Állami Történeti Múzeum Az Állami Történeti Múzeum helyén eredetileg egy régi hivatali épület volt, melyben többek között a 18. század első felében Oroszország első nyilvános patikája, majd 1755-től 30 éven át az egyetem működött.
Vaszilij Blazsennij Székesegyház A templomot Rettegett Iván rendeletére építették 1552 és 1559 között. Színes hagymakupoláival festői látványt nyújt, amely Oroszország jelképévé vált. Rettegett Iván cár a kazanyi tatárok felett aratott győzelem emlékére építette a templomot. A templom eredetileg az “Istenanya oltalma” (oroszul Pokrovszkij) nevet kapta, a cár ugyanis ezen az ünnepen, október 2-án indította a döntő csatát. A cár a győztes csaták emlékére egy-egy újabb templomot akart építtetni. Jakovlev a templomépítő mester ötletesen, egyetlen épületegyüttesben helyezte el a kilenc győzelem emléktemplomait.
A székesegyház egy központi főtemplomból és nyolc kisebb, belülről átjárható templomból áll, mindegyik az általuk jelképezett győztes csaták napjának védőszentje nevét viseli. A székesegyház ma is használatos nevét a XVI. században Boldog Vazulról kapta. Vaszilij eredetileg csizmadia volt, de felfedezték “látnoki” képességeit, így a társadalom által tisztelt, szent életű bölcs lett. Itt helyezték örök nyugalomra a moszkvaiak kedvelt szent bolondját, Boldog Vazult (Vaszilij Blazsennij). Érdekesség: a “блаженный” (blazsennij) szó boldogot és eszelőst is jelent. A templomhoz kapcsolódó legenda szerint Rettegett Ivánnak megvakítatta az építészét hogy nehogy megismételhesse gyönyörű alkotását. A Székesegyház a Google-t is megihlette
A Kreml A szó említésekor azonnal a moszkvai Vörös teret határoló építményre gondolunk, bár a “kreml” szó eredetileg erődítményt, citadellát jelent, melyet több ősi orosz városban építettek, az úszó világbajnokság alatt láthattuk a gyönyörű kazanyi kremlt. A város az erődítmény köré épült, a Kreml vörös bástyákkal megerősített vörös falát a XV. században húzták fel. Itt koronázták meg 1547-ben a tizenhét éves IV. Ivánt, az első "minden oroszok cárját", aki „Rettegett Iván” néven vonult be a történelembe. A bástyákat csúcsos tető fedi. A főbejárat a Szpasszkaja (Megváltó tornya) kapu a híres toronyórával. A Nagy Iván-harangtorony volt a legmagasabb évszázadokon keresztül Oroszországban. 1600-ban Borisz Godunov henger alakú, hagymakupolás bástyát tétetett rá, s a kereszttel együtt 81 m magas lett. A Kreml a Világörökség része.
Itt láthatjuk a világ legnagyobb bronz harangját a Cár-harangot, mely már az öntőgödörben megsérült, így sohasem használták. A 216 tonna súlyú, 6,14 m magas és 6,6 m átmérőjű harangot az uralkodó portréja, szentek és barokkos növényi mintázat díszíti. A harang soha nem kondult meg, az öntés után ugyanis tűz ütött ki az állványzaton. A tető beomlott, az oltás közben az áthevült öntvényt víz érte, több repedés is keletkezett rajta, és kitörött egy darabja. A harangot 1836-ban kiemelték az öntőgödörből és a talapzatra helyezték, fülére aranyozott kereszttel ellátott országalmát illesztettek.
A hívők szerint az utolsó ítélet napján a harang csodás módon “meggyógyul”, felemelkedik a mennybe, és onnan fogja harangszóval a híveket imádságra hívni. A Cár-puska az orosz öntőművészet másik híres darabja, de sohasem lőttek vele.
A Kreml középpontjában találjuk a templomteret, ahol három hatalmas katedrális áll. Az Uszpenszkij székesegyház (Mária mennybemenetele) az orosz cárok koronázótemploma volt. A főbejárat mellett áll Rettegett Iván fából faragott trónja.
A Blagovescsenszkij-székesegyház (Angyali üdvözlet) 1547-ben leégett, újjáépítése óta aranyozott hagymakupoláiról híres. A moszkvai uralkodók házi szentélyeként működött, papja egészen a XX. századig az uralkodó családjának lelkipásztora volt
Az Arhangelszkij- székesegyház (Arkangyal) Az orosz uralkodók temetkezési helye. Ebben a templomban adtak hálát a cári hadsereg győzelmeiért. Aranyozott, ezüstlemezekkel borított ikonokat és sok-sok freskót láthatunk a templomokban.
A Fegyvertár A világ egyik leggazdagabb múzeuma. Megcsodálhatjuk a cári családok használati eszközeit, fegyvereket, koronákat, arany- és ezüst edényeket koronázási jelvényeket, trónszékeket, ruhák és a cári hintókat is. A híres "Fabergé"-tojások számtalan változatában is gyönyörködhetünk. A Fabergé tojás története: Peter Carl Fabergé egy francia ékszerész, akitől III. Sándor cár ékszert rendelt a feleségének. Az ékszerész egy tojás alakú formát készített zománcból, kívül arannyal és drágakövekkel díszítette, belül pedig elrejtett egy finoman megmunkált figurát. A hatás óriási volt, a cár további, minden évre szóló megbízást adott egy- egy tojás elkészítésére, így 69 különleges Faberge tojás készült el.
A Nagy Kreml-palota 125 m hosszú főhomlokzata a Moszkva-folyóra néz. Korábban itt állt a cárok régi rezidenciája. Ez a Kreml legnagyobb létesítménye. Az épület több kormányzati szervnek ad otthont, itt található a moszkvai pátriárka lakosztálya, az Orosz Föderáció elnökének rezidenciája is.
A Szpasszkij torony A torony 70 méter magas, a benne található óraszerkezet 25 tonna súlyú. A legfelső szinten 11 harangból álló harangjáték-szerkezet található. A Kreml toronyórájának története A Kreml toronyórájának megvan a maga külön, több évszázados története, mely elválaszthatatlan magának a Kremlnek, Moszkvának és az egész országnak történetétől. Az első toronyóra 1491-ben épült III. Iván uralkodásának idején. A XVII. század elején új órát szereltek fel, amelyiken külön szerkezet mutatta a nappal és éjszaka idejét. 1701-ben a Kremlben tűzvész pusztított, megsérült a toronyóra is. Nagy Péter cár, hogy új harangjátékkal ellátott, órát szereltetett fel. Az évszázadok során az orosz mesterek többször próbálták megjavítani a toronyórát, de sikertelenül. A tizenkilencedik század közepén toronyórát fel kellett újítani. A felújítást a Butenop fivérek vállalták, akik a korábbi tölgyfa-foglalat helyett öntöttvas foglalatok készítettek a szerkezet számára. Új ingát szereltek fel, és kicserélték fel a külső számlapot, és egy új harangjátékot is beépítettek. A harangjáték melódiájának két változata volt. Reggel az óra a Preobrazsenszkij Ezred indulóját játszotta, este pedig Bortyanszkij zeneszerző még a XIX. század elején írt művét. Később felmerült az a gondolatot, hogy jó lenne, ha a Szpasszkij bástya toronyórájának harangjátékát a rádió is közvetítené, hogy az egész ország hallhassa. Az elgondolást 1926- ban meg is valósították. 1926. február 20.-án éjfélkor egyszer csak megszólalt a Kreml toronyórája. Ettől a naptól kezdve pedig minden nap közvetítette a rádió a toronyóra éjfélt jelző ütését. A delet pedig 1931-ig az Internacionálé dallama jelezte. A toronyóra vonzereje megmaradt: a moszkvaiak szilveszterkor rendre a Vörös tér környékén várják, hogy az óra jelezze az Újév beköszöntét.
Az Ismeretlen katona sírja
A Lenin mauzóleum a Vörös tér egyik híres látványossága volt, mára az érdeklődés csökkent. Az kevésbé köztudott, hogy 1953-1961 között Sztálin holtteste is itt volt, úgy feküdtek egymás mellett, mint két békés öregember az elfekvőben. Nyolc évvel később, addigra változott Sztálin megítélése, kitették és mauzóleumból és a Kreml tövéhez temették, egy márványlap jelzi a sírját. Egy kis morbid humor: Két turista beszélget egy moszkvai szállodában. - Képzeld, tegnap megnéztem Lenin múmiáját. - Képes voltál azt a rettenetesen hosszú sort végig állni a mauzóleum előtt? - Szó sincs róla! Adtam az őrnek 20 dollárt. - És? Soron kívül beengedett? - Nem. Kihozta!
A GUM áruház Az áruház a szovjet időkben is monumentális volt, hatalmas sorok álltak mindenhol, de többnyire apró ajándéktárgyakat és méterárut lehetett kapni. Ha szerencséd volt vehettél román cipőt, vagy NDK turmixgépet, tudod a kivehető ajtajút. Én is vettem egy nadrágélvasalót és egy ívelt drót végére erősített szputnyikot. Mára minden megváltozott! Szinte semmi sem emlékeztet a szocialista időkre. A legdivatosabb világmárkák kínálják termékeiket, Árubősége vetekszik a párizsi Lafayette áruházéval, sajnos az árak is.
A Moszkva folyón láthatjuk Nagy Péter cár grandiózus hajós bronzszobrát. A szobrot egy grúz származású művész készítette, Amerika felfedezésének 500. évfordulójára. A központi alak Kolumbusz volt. Ám a szobrot senki sem volt hajlandó megvenni, így a szobrász szépen kicserélte a fejet Nagy Péterére, és Moszkvának ajándékozta.
A mai Arbat Az orosz Montmartre, a legrégibb moszkvai utca, a helyiek szerint, egy kis Moszkva Moszkvában. Korábban a művészet és az irodalom központja volt, ma inkább színes, mozgalmas bolhapiac. A név eredetéről több verzió is van. Az egyik elmélet szerint az arab rabad, vagyis a külváros, szóból ered, egy másik szerint a krími tatárok itt ütöttek tábort és ők nevezték el Arbatnak. A híres író, Ribakov is maradandó emléket állít az utcának a világhírű: „Arbat gyermekei” című regényében. A Régi Arbat sétáló utca lett, éttermekkel, kávézókkal, boltokkal és vidám utcai élettel. Zenélnek, portrét rajzolnak, némi felárért a valóságnál vonzóbb rajzot készítenek. Olyan, mint a mi Váci utcánk csak még annál is drágább.
A Metró egy külön világ Moszkvában, semmiképpen se hagyjuk ki a földalatti csodavilág meglátogatását. Mindegyik állomás egy élmény, pl., ha az 1953 előtti időszakban átadott vonalak néhány állomása, a Szovjetunió akkori tagköztársaságainak életét mutatja be, de van olyan állomás is, ahol az orosz ikonművészet formavilágára jellemző mozaikábrázolásokat vagy a középkori katedrálisok rózsaablakaira emlékeztető ólomüveg díszítéseket csodálhatjuk meg.
Moszkvában sétálva, kis túlzással, minden utcasarkon találhatsz egy múzeumot. Nehéz a választás, de feltétlenül nézd meg a Puskin múzeumot, ahol eredeti Van Gogh, Gaugain, Cézanne, Degas, Monet, Manet, Renoir festmények láthatók, és a Tretyakov Képtárat, amely a világ egyik leghíresebb művészeti múzeuma, itt láthatod többek között az orosz festészet legszebb alkotásait. Még rengeteg érdekes látnivaló van Moszkvában, a számomra legnagyobb élményt nyújtó helyeket próbáltam bemutatni, ha van időd, látogass el valamelyik moszkvai színházba / Bolsoj, Taganka stb./, ne hagyd ki az orosz cirkuszt, sétálj a Gorkij Parkban és még sorolhatnám a nevezetes helyeket. A közlekedés: rengeteg autó van, Moszkvában a gyalogosnak még a járdán sincs elsőbbsége, a jelzőlámpákat csak információnak tekintik. Ha Moszkvában közlekedsz, a legjobb, amit tehetsz, hogy ott és akkor futsz át a széles úttesten, ahol, és amikor a helyiek. Aztán egy idő után ráérzel, vagy nem. Egy story a végére A 80-as évek közepén, üzleti úton voltunk Moszkvában, és a cégünk helyi, kereskedelmi kirendeltsége, megkért bennünket, hogy egy ládányi vegyszert, ami a hazai gyártáshoz nélkülözhetetlen, hozzunk el, igaz, hogy nem szívesen engedik fel a repülőre, mivel, ha nedvesség éri, hőt fejleszt, de semmi baj, Vologya, a sofőr majd bejön velünk, és ha valami probléma van, akkor visszaviszi az anyagot. Mikor beálltunk a sorba feladni a csomagokat, észrevettük, hogy Vologya lelépett. Az anyag a katonai kézigránát rekeszhez hasonló faládában volt, kicsit aggódtunk, hogy mi lesz, mert nem szerettünk volna, néhány év szibériai kerülővel hazaérni. Szerencsénkre, ekkor érkezett egy magyar turistacsoport, ahol szinte mindenki, a miénkhez hasonló ládát cipelt. Taktikusan előre engedtük őket, és vártuk a fejleményeket. Kiderült, hogy mindegyik ládában asztalos szerszámkészlet volt, úgy látszik, ahol voltak, csak ezt lehetett kapni. Mire sorra kerültünk, a vámos már beleunt a ládák nyitogatásába, némi túlsúly kifizetése után mehettünk a gépre. Vártuk a felszállást, de a gép nem indult, kb. 2 óra elteltével néhány fegyveres katona szállt fel, és izgatottan magyarázva indultak hátrafelé. Mondanom sem kell, ismét Szibéria képe jelent meg előttünk Szolzsenyicin kisregénye alapján – Iván Gyenyiszovics egy napja -, de szerencsére elmentek mellettünk. A késés okát azóta sem tudjuk, de a ferihegyi vámos sűrűn szentségelt, amikor kiderült a papírokból, hogy 75.000$ értékű europiumoxidot csempésztettek át velünk.
Összefoglalás A moszkvai emberek jól öltözöttek, különösen a nők. Elegáns ruhákban, csinosan és magabiztosan mennek a dolguk után. Udvariasak, segítőkészek, a fiatalok trendik, mindenkinek ott a kezében a mobil. Van egy réteg, nálunk „újgazdagoknak” mondjuk, ott „új-oroszoknak” hívják őket, ők az ottani rendszerváltozás nagy nyertesei, drága autókkal száguldoznak, arany ékszerek tömkelegével. Na, ezek között elég sok a bunkó. Érdekes módon már nem látni az utcán vodkát nyakalókat, a presszókban is inkább energiaitalt vagy koktélt isznak. Szóval Oroszország és természetesen Moszkva nagyon sokat változott, monumentalitásában is barátságos, szerethető város.
“Умом Россию не понят ь...” Oroszországot ésszel felfogni nem lehet (közmondás)