Erőszakmentes ellenállás

Nyiszli Miklós (1901-1956)1-2 1901. június 17-én született Szilágysomlyón. Kolozsvári, kieli és breslaui tanulmányai után Nagyváradon dolgozott törvényszéki és általános orvosként.

1944. május végén feleségével és 15 éves lányával az aknaszlatinai gettóból Auschwitz-Birkenauba deportálták.

Rövid birkenaui tartózkodás után az A-8450-es számú tetoválást kapta, majd a monowitzi (Auschwitz III. – más néven Buna) kényszermunkatáborba, egy betonozó munkacsapatba osztották be. Körülbelül két héttel később valamennyi orvosvégzettségű foglyot a tábor SS főorvosához rendeltek, aki Németországban végzett patológust keresett. Egy francia társával együtt a több évig Németországban praktizáló Nyiszli megfelelt a követelményeknek.

Az Auschwitz-Birkenaui rabkórházba került, ahol dr. Josef Mengele beosztottjaként a II. krematórium boncolási részlegében fogták munkára. Nyiszli és csapata túlélte a Sonderkommando utolsó szelekcióit, majd 1945 januárjában a tábor evakuációja során sikerült elvegyülnie az egyik gyalogmenet foglyai között. Plaszówon keresztül Mauthausenbe, majd a melki és az ebenseei koncentrációs táborba került, innen szabadították fel az amerikaiak.

Előbb a Világ című napilap közölte részletekben memoárját, majd 1946-ban könyv alakban is megjelent a „Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban” (ennek alapján forgatták „A szürke zóna” című amerikai filmet 2002-ben). 1947-ben tanúként megjelent a Nürnbergi-perben. 1956. május 5-én hunyt el Nagyváradon. A nemzetiszocialista háborús bűnösök ellen folyó nemzetközi per során Nürnbergben az I. G. Farbenindustrie vétkes vezetőivel szembesítették (17 tárgyaláson volt jelen), s erről a szerepéről 1948-ban „Tanú voltam Nürnbergben” című cikksorozatában számolt be, ugyancsak a Világban.

1964-ben és 1968-ban „Orvos voltam Auschwitzban” címmel megjelent könyvének újabb, posztumusz magyar kiadásaiban és az 1965-ös és 1971-es román fordításban kiegészítésképpen megjelentek Nürnbergben tett tanúságtételének részletei is.

A háborús bűnöket leleplező munka mint a láger- és börtönirodalom nagy érdeklődést kiváltó alkotása nemzetközi pályát futott be. A német és francia sajtó részleteket közölt belőle, majd hamarosan a könyv is megjelent New Yorkban angolul, ahol három kiadást ért meg.

• 1975-ben lengyelre és franciára fordították le, • 1975-ben Rio de Janeiróban spanyolul, • 1982-ben Londonban ugyancsak angolul, • 1982-ben szerbhorvát nyelven, • 1988-ban Tel-Avivban héberül, • 1988-ban németül Kölnben adták ki.

Orvos voltam Auschwitzben - könyvismeretés3 „Nem szanatórium, ahova viszem, de egész tűrhető helyzete lesz” – szólt hátra a kocsiban dr. Mengele. Szövevényes drótkerítések között, szigorúan őrzött kapukon át vezetett az út, el a zsidórámpa mellett, egészen egy vaskapuig. Odabent tágas, zöld pázsittal borított udvar, homokos utak, zöld fenyők és egy hatalmas, tűzokádó kémény fogadták az A-8450 számú KZ-, azaz koncentrációstábor-foglyot. „Készen van a szoba?” – vetette oda az őröknek Mengele, aki Nyiszli Miklóst nem kivégezni, hanem boncolni vitte az épületbe. Nem sokkal korábban ő is a rámpánál szállt ki a vagonból, orvoskollégáival, szülőkkel, gyerekekkel együtt. A gótbetűs Auschwitz-felirat, amit kilesve megláttak, akkor még nem mondott semmit. Az őrök azt mondták, a rend kedvéért visznek mindenkit fürödni, utána újra összekerülnek a családok.

Korrigáltam a sorsot Nyiszli az érkezés után rövid ideig Monowitzban (Auschwitz III) dolgozott. [...] Mengele látóterébe akkor került, amikor az SS-tiszt olyan német egyetemen végzett orvost keresett a foglyok közt, aki ért a törvényszéki orvostanhoz. [...] Kilépett a sorból, bemondta a nevét. Mengele kikérdezte, félrevonta, és személyesen vitte el a táborirodába. Nyiszli azt remélte, egy hadbavonult német törvényszéki orvosnak keresnek helyettest valahol – ehelyett lett Mengele boncolóorvosa a birkenaui krematóriumban.

A megsemmisítőtábor működésének hétköznapjaiba egy civilben bankrabló barakkfelügyelő avatta be. „Azok után, amiket tőle hallottam, elégedettség tölt el, hogy volt bátorságom a sorsot korrigálnom. Vállaltam a dr. Mengele által kívánt feladatot. Orvosi pozícióba kerültem” – emlékezett vissza. Auschwitz-Birkenauban Sonderkommandónak (azaz a különleges osztagnak) a krematóriumok személyzetét nevezték. Az osztag szinte kizárólag zsidókból állt, 17