fölfejtése nem öncélú időtöltés: az efféle olvasat a Kádár-kor irodalmának meghatározó olvasási módja, ennélfogva a sorok közti politikai állásfoglalás jelzése a korszak irodalmának alapvető fontosságú szövegszervezői eljárása. 4.2 A két Csirkejáték-változat A zárófejezet újraírásán túl, mint említettem, Rubin Szilárd a teljes szöveget átfésülte a második kiadás megjelenése előtt. Az alábbiakban az első fejezet két szövegváltozatát vetem össze, és ezen keresztül igyekszem feltérképezni a változtatások legfontosabb típusait (az összehasonlított helyekre vonatkozóan, amennyiben az oldalszámok eltérnek, az első, illetve a könnyen hozzáférhető harmadik kiadás oldalszámait fogom megadni). Az első csoportot a „pontosítás” gesztusai képezik. Ezeken a helyeken a szerző a referencialitás követelményeihez igyekszik igazítani az ábrázolt világ apró tényeit. A pécsi „hullámfürdő” köznévből így lesz „Hullám-fürdő” tulajdonnév, a víz illata pedig nem „a strand felől”, hanem „az uszodából” száll Angyal Attila felé (CsJ 5), a keszthelyi kastély kertje franciapark helyett angolparkká változik (CsJ 9), a pécsi éjszakában megjelenő Lizi alakja pedig a félreérthető „félkarú” jelző helyett a „gézbe vont karú” megjelölést kapja (CsJ 16). A második csoportot azok az átírások alkotják, ahol a szerző stilizálni igyekszik az egyes fordulatait, egyfelől korszerűbbekkel váltva fel azokat, másfelől visszametszve az első változat modorosnak érzett fordulataiból. A kissé patetikus „Hívott a mohácsi Duna” mondatot a szikárabb „vágytam a Duna után” helyettesíti (CsJ 5), így lesz a „füstöltem” helyett „fújtam a füstöt” (CsJ 6), és a „Hiába ismételgettem: Orsolya szeret” mondatot követő kommentár is kicserélődik: „Ez a tudat most nem jelentett többet, mint hogy
75