RÉMÁLMOSKÖNYV függelék a Telep–antológiához
IN MEMORIAM telep.freeblog.hu 2005-2009
2
Bajtai András Amikor igazunk lett
Ma álmodtam neked. Reggel nem voltál itt, hogy meghallgasd, ezért írom most le, hogy a kedvedért visszamentem a homokozóba, amit minden nap fölástunk a talajvízig. Azt reméltük, hogy egyszer majd megtaláljuk a tömegsírokat, de három év alatt csak egy félig elrohadt patkány, egy mőanyag karkötı és egy tépett tejesdoboz volt minden. Most mégsem azok a reggelek érdekeltek, hanem az utolsó, amikor végre igazunk lett, Terike néni pedig zokogva rohant be a szertárba szemeteszsákért. Mert akkor, bár jól tudtam, hogy ez minden kisfiú legtitkosabb álma, és hogy büszkének kéne lennem, én mégsem tudtam, mit kezdjek a kezemben ezzel a fél lapockacsonttal, és ezzel a zörgı medencével, melynek mélyérıl homokban fogant csecsemık néznek vissza rám, mintha az apjuk lennék, vagy legalábbis valaki, aki hozzájuk tartozik.
3
Deres Kornélia A ráncok mentén
Megjöttek az üvegbontók. Táblánként viszik el apát a kertbıl, felhintik sóval a helyét.
Leginkább a repedések hiányoznak. Kiismertem magam rajtuk, mint egy ráncos kézen. Már nem jósolhatok belılük.
Éjjelente elgondolkodom, szét tud-e szakadni a test úgy, ahogy egy repedés két oldala engedi el egymást. Közben a kert egyik oldaláról a másikra fordul, és a súrlódó levelek hangja mint az üvegmorzsaléké.
Ilyenkor az üvegház helyén a só mintha elszántan olvadni kezdene.
4
Dunajcsik Mátyás Berliner Nachtstück
Frau Hohenzollern konflison futott be, Charlottenburg felıl, fehér ruhában. Történelembıl volt szabva a teste, a tekintetében gyilkos kóboráram.
Csipkés uszálya nem érte a földet, ahogyan átkelt a Brandenburgi Kapun: szilfek tartották, festményrıl szököttek, s a szoborparkból néhány kamasz faun.
Az idıjárás Sturm und Drangot játszott: villanófény szedte apró képekre szét ahogy a viharban bálozó menádok
letáncolták a város minden ékszerét, s Frau Hohenzollern akkorát kiáltott, hogy száz darabra hullott Berlin fölött az ég.
5
Ijjas Tamás Merülés
Mire jó ez a kapálózás, ha egyszer le vagy merülve: elem vagy búvár, szinte mindegy. A lassan fogyó készletre figyelj, a szorításra, szorul a mellkasod, hurok a nyakadon, szíved a torkodban: ez a rémálom most ilyen, erre varrj gombot, ezt viseld, ha útnak indulsz, ruha a tested is, nézd, duzzadó mellednél ereszt a varrás, köldöködnél kilátszik egy gomb, máshol meg épphogy rád ragad, ragaszkodik hozzád, mellkasodban rajnyi méh zörög.
A fürdıszobából már nincs kijárat, nézz ki a vécéablakon: merül a város is, pislognak az utcalámpák, a házak között angolnák siklanak, megáll a forgalom, a Nagykörúton bálnák énekelnek, és te nem mersz: hiába nyúlsz a felmosóvödörhöz, nem mersz, magzatvíz az este, mérhetetlen, csak nézed hogyan zárul rád a méhfal, vajon hová születsz, ha sikerül átaludnod ezen az éjszakán.
6
Krusovszky Dénes A hiányzó részek
(1) Az udvart széles kılapokkal fedték le, de nem tudom, milyen tájra emlékeznek most, hogy kopár bányavárost képzeljek el, vagy egy hegyoldalt, ahol a hiányzó rész a legfontosabb.
Már jó ideje itt ülök valami elfogadható kifogást keresve, de csak madarak vannak, távolabb autók, és még távolabb egy légifolyosó tompa mormolása.
(2) Mégis kinek kellett volna feljelentselek, ha még nekem sem árultad el, melyik mondataimat loptad ki az ágynemő alól, és milyen jövıt terveztél nekünk a hátam mögött?
7
(3) Tegnap az utcán megvertek valakit. A felszőrıdı zajtól nem tudtam aludni, de mégis úgy éreztem, én vagyok az, aki rossz idıben, rossz helyen alszik el.
Reggel vér volt a párnán, nem bőntudat. Késıbb pedig csak néma mozdulatok a fürdıben, ahogy minden lassan feloldódik valami átlátszó fehérben.
8
Nemes Z. Márió Iszap
Apám teknıst etet. Én is szeretnék páncélt magamnak, de minden, amit magamra húzok, valahogy túl vizenyıs, mint egy gazdatest tisztítás után. Apám szerint a halfejek, ha elég mélyre jutnak az iszapban, háromévente sarjadni kezdenek.
A postás minden nap nálunk kezdi a kört. Fenyegetı leveleket hoz, aztán köp, aztán belevizel a tóba. Neki is van valami a fején, de szerves maradványokkal nem foglalkozom. Anyám ilyenkor eltakarja a szemem, és hullámzó mozdulatokat végez. Azt mondja, így szedi le a rontást a tóról, valami mégis minden este kimászik belıle.
Ha alszom, valaki mindig halfejeket tesz a párnám alá. Kezd elegem lenni ebbıl a tengernyi csonkból, ezért fogmosáskor nem nézek tükörbe. Egyszer szeretnék leúszni az iszap határáig, bár a hagyomány szerint onnan még senki nem jött vissza. Legalábbis úgy nem, ahogyan elindult.
9
Pálffy András Gergely idegen testrészek
minden reggel ugyanaz az álom. hazaérek és már nem lakom ott.
a bútorokon idegen testrészek lenyomatai az ablakban mégis ugyanaz az arc.
*
megpróbálok valahogy kijutni de már ott is vannak.
aztán újra megpróbálok felébredni is.
10
*
végül csak lassú és zsúfolt toporgás egy elıtérben mint egy tanulmányi osztály évzárás elıtt.
11
Pollágh Péter A Rókadédi
Üveg a szeme, molyos a bundája. Mintha cukrot nyalna, úgy lóg a fogasról a tükör aljára.
„Kikészítettek”, mondja, ha felébred, „de volt ötven gyerekem, ötszáz unokám, és még tízezer déd. Inkább velük vigyázz.”
Prémálomba merül, majdnem feledésbe. İ meg a Dédi: legjobb barátnık. Együtt mentek az Operába, bálba, aztán tönkre.
12
Egész éjjel jártam a várost, hogy hozzá illı nyakat találjak: iszonyatosan pesti voltam, de tudtam – olyan csak egyetlen egy van.
Minden könyv panaszkönyv bizonyos kor után.
13
Sirokai Mátyás Kálvária tér
Más volna, ha megmondanám, mire vártam? A szél egész sivatagnyi port kavart föl. Összemosódott minden a délutánban – Veron néni egy rossz kendıvel mosott föl, egy autóból arámiul szóltak utánam, de nem értettem. Egy másik szélvédırıl bevillant, ahogy a sarkon talán hárman veszekednek. Meg egy sánta parkolóır,
ahogy a kalapjával ellentart a szélnek. De jó, vedd úgy, hogy nem szóltam. Helyettem majd az udvarok zenélnek, s azt is elmondják majd, miattuk vagy szótlan, vagy mert megtaláltál? A lélek, mint a buszban, megizzad. Nyárutó van, és én a buszmegálló üvegében nézlek: fagylaltok, oldódunk a mindennapi passióban.
14
Sopotnik Zoltán Futóbolond
A pályán figyelt fel a ritmikus csörgetésre. Futólépésben követte a hang, de amikor megállt, hogy megtapogassa a fejét, sipka helyett csak a saját izzadtságát találta. Tovább körözve a tó körül próbálta elhinni, hogy csak egy rosszul rögzített szerv dermedt benne fémmé, aminek, végülis, már éppen ideje volt. Arany szíve van, mondta rá mindig az anyja. Csak éjjel, álmában látta meg az Angyalt a tó fenekén. Egyik kezében csörgı, azt rázza ütemesen, ha futni kezd. Mintha így akarná neki tudtul adni: valaki, valahol épp most csinál bolondot belıle.
15
Szabó Marcell Boulevard Voltaire, de hogyan tovább
A harmadik könyvnél már kérdezni sem kell, és nem rejtély, hogyan jutunk el húszig. Amit elfogyasztunk minden reggel az utca végén, mintha vándorévek maradéka volna.
Tetszik ez a szó, vándorévek, mintha tudnánk, hogy mégis hová.
Az ágy közös, a párna nem, ezt ismételgetem magamban elalvás elıtt, de egy öntudatlan mozdulatért mégsem kérhetek bocsánatot. Minden városban van egy macska, aki nem szab feltételeket, de a közönyt sem rejti el.
16
Nézni egy tarlót, ahogy lassan kihajt a gaz a vágások között, vagy ahogy átúszik egy gerenda árnyéka az ereszcsatornán.
Ezeket gyakoroltam.
Nem az a kérdés, melyik város, hanem hogy melyik évszázad.
Boulevard Voltaire, legyen ez a közép, vagy a vég, vagy valami más. A hotelszobában egy fél zoknit felejtsek, és legyen lerobbant a buszállomás. A Luxembourg-kert kishajói most hagyjanak végleg hidegen. Ne legyen idım se meghatódni, és ha leültem az elsı ülésre, aki megszólít, az legyen már, ha lehet, tényleg idegen.
17
Bajtai András / Amikor igazunk lett Deres Kornélia / A ráncok mentén Dunajcsik Mátyás / Berliner Nachtstück Ijjas Tamás / Merülés Krusovszky Dénes / A hiányzó részek Nemes Z. Márió / Iszap Pálffy András Gergely / idegen testrészek Pollágh Péter / A Rókadédi Sirokai Mátyás / Kálvária tér Sopotnik Zoltán / Futóbolond Szabó Marcell / Boulevard Voltaire, de hogyan tovább
Berlin-Budapest, 2009 © Dunajcsik Mátyás
18