Page 1


2


JOHN MILTON

SÁTÁN SZÉTNÉZ A POKOLBAN (ELVESZETT PARADICSOM, I. KÖNYV, 242-270. SOROK.) DUNAJCSIK MÁTYÁS PRÓZAFORDÍTÁSA

3


„Ez volna hát a tájék, a föld, a légkör”, szólt a veszett Arkangyal,

„ez

volna

székhelyünk,

amelyre

most

a

Mennyországot el kell cseréljük? Az égi fényt e gyászos félhomályra? Legyen hát, hisz ez idő szerint a teljhatalmú Úr ítéli meg, mi lesz a legjobb: és annak, kit egyenlővé tett az értelem, a nyers erő pedig megannyi egyenlő társ fölé emelt, a legjobb minden bizonnyal az, ha Tőle a lehető legtávolabb kerül. Búcsúzom hát tőletek, vidám mezők, hol a boldogság örök tanyát ütött! És üdv, iszony! Üdvözlet, alvilági táj! Üdv, legmélyebb Pokol – fogadd hát új urad, kinek gondolkodását se más tér, se más idő nem változtatja meg. Mert a gondolat maga is hely, és éppúgy képes saját körén belül Pokolból Mennyet, mint Mennyből Poklot csinálni.

4


„Is this the region, this the soil, the clime,” Said then the lost Archangel, „this the seat That we must change for Heaven?—this mournful gloom For that celestial light? Be it so, since he Who now is sovereign can dispose and bid What shall be right: farthest from him is best Whom reason hath equalled, force hath made supreme Above his equals. Farewell, happy fields, Where joy for ever dwells! Hail, horrors! hail, Infernal world! and thou, profoundest Hell, Receive thy new possessor—one who brings A mind not to be changed by place or time. The mind is its own place, and in itself Can make a Heaven of Hell, a Hell of Heaven.

5


Mit számít, hol vagyok, ha én maradtam, ki voltam, és leszek: minden, csak nem alsóbbrendű annál, akit fölém a csak villámfény emelt. Itt végre szabadok leszünk; a Mindenható nem önnön kedvére építette ezt a tájat, így irigysége sem űzhet innen el: itt békén uralkodhatunk, s ha választanom kell, én azt mondom: uralkodásra vágyni tiszteletreméltó szenvedély, hacsak az Alvilágban is: és éljek inkább úrként a Pokolban, mint a Mennyországban szolgaként. S ha már így van: mért hagynánk hű barátainkat és megannyi

szövetségesünket,

a

vesztett

csatában

fegyvertársainkat, hogy így feküdjenek halálra váltan, a lángoló tó vizén, öntudatlan, s miért ne hívjuk őket össze, hogy megosszuk egymással új, boldogtalan lakóhelyünket, s az összetrombitált sereggel újabb próbát tegyük, meglátni: mit nyerhetünk vissza még a Mennyből, s mit veszthetünk még itt, az Alvilágban?”

6


What matter where, if I be still the same, And what I should be, all but less than he Whom thunder hath made greater? Here at least We shall be free; th' Almighty hath not built Here for his envy, will not drive us hence: Here we may reign secure; and, in my choice, To reign is worth ambition, though in Hell: Better to reign in Hell than serve in Heaven. But wherefore let we then our faithful friends, Th' associates and co-partners of our loss, Lie thus astonished on th' oblivious pool, And call them not to share with us their part In this unhappy mansion, or once more With rallied arms to try what may be yet Regained in Heaven, or what more lost in Hell?”

7


Jánosy István fordítása: „Ez hát a táj, az éghajlat, a föld – Szólt a bukott főangyal –, mit cserébe nyertünk a Mennyért, borongó homályt égi sugár helyett?! Legyen, ha Az, ki most a »Fenség«, rendel és parancsol, mind kedve támad. Annál jobb, minél messzebb tőle, ki ész szerint egyenlő, csak kénye dobta egyenlők fölé. Búcsúzunk, ó, örök öröm-mezők! Üdv, Alvilág! Iszony s te Vég-Pokol! Fogadd be új urad, kinek szivét nem változtatja meg hely és idő. E szív önnön helye, és benne támaszt Pokolból Mennyet és Mennyből Pokolt. Mit számit, hol, ha ugyanaz vagyok?

8


Legyek akármi, de kisebb Nála nem, kit nagyobbá csupán villáma tett. Itt végre szabadok leszünk. Az Úr itt mit plántált, nem irigyli meg – nem űz el. Uralmunk biztos itt, s az uralom megéri, mégha Pokolban is! Inkább a Pokolban úr, mint szolga Égben… De mért hagynánk hites barátainkat, bukásunk cimboráit így heverni merülve Feledés tavába, mért ne hívjuk őket, s osszuk meg velük e nyomorú lakot, vagy újra még tegyünk próbát, mit nyerhetünk a Mennyben új fegyverrel, s mit veszthetünk a Pokolban?”

9

John Milton: Sátán szétnéz a Pokolban  

Elveszett Paradicsom, I. könyv, 242-270. sorok. Dunajcsik Mátyás prózafordítása.

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you