és a világról, melyben élünk
BÉKEDOSSZIÉ - 2023/1. - ALBERT SCHWEITZER, LEV
TOLSZTOJ JÖVŐVÉDŐ BÉKEPOTENCIÁL A JUDAIZMUSBAN...
BÉKEDOSSZIÉ - 2023/1.
ALBERT SCHWEITZER, LEV TOLSZTOJ
JÖVŐVÉDŐ BÉKEPOTENCIÁL A JUDAIZMUSBAN...
A HÁBORÚ A KULTÚRA VÁLSÁGÁNAK A
KÖVETKEZMÉNYE
Kultúránk súlyos válságban van. Sok ember azt gondolja, ezt a válságot a háború idézte elő. Ez nagy tévedés. A háború mindazzal együtt, amivel ténylegesen összefügg, nem más, mint a kulturálatlanság lelepleződése, amiben eddig is éltünk. Azokban az országokban is megrendült a kultúra, amelyek nem vesznek részt a háborúban, s amelyekre a háború nem hat ki közvetlenül…
De mi is valójában kultúránk degenerálódásának az oka, s miért
következett be ez a degenerálódás? Az kultúránk végzetének egyik oka, hogy anyagilag sokkal fejlettebb, mint szellemileg. Felborult az egyensúlya.
A nagy fehér doktor, az afrikai Lambaréne leprakórházának létrehozója, kultúrfilozófus és lelkész, orvos és orgonaművész, a svájci Albert Schweitzer előadássorozatot tartott 1923-ban a svédországi Uppsala egyetemén kultúra és etika témakörben. Egyik része az előadássorozatnak ezt a címet kapta: A kultúra válsága és ennek szellemi okai. Ebből való a fenti idézet (in Albert Schweitzer Ausgewählte Werke in fünf Bänden, Band 2., Berlin, 1971. 117-118. – ford. drbl)
DÖBBENETES SZAVAK A HÁBORÚRÓL
LEV TOLSZTOJTÓL
Felsírnak a harangok, hosszúhajú emberek aranyzsákokat húznak magukra, és nekifognak a gyilkosságért imádkozni. És elkezdődik a régi, jól ismert szörnyűség. Sürgölődni kezdenek a hazafiság és gyűlölet álarcában embereket gyilkosságra buzdító újságírók, örülve, hogy megkétszereződik a bevételük. Vidáman izegni-mozogni kezdenek a gyárosok, kereskedők, a
katonai eszközöket szállítók, kétszeres haszonra számítva. Lázas tevekénységbe kezdenek mindenféle hivatalnokok, érezve, hogy sokkal többet lehet majd lopni, mint általában. Mozgásba lendül a hadvezetés, mert kétszeres fizetést és ellátmányt kap, és reméli, hogy az emberek gyilkolásáért mindenféle általuk nagyra tartott játékokat kap majd – szalagokat, kereszteket, lampaszokat, csillagokat. Megmozdulnak a semmittevő urak és hölgyek, sietnek feliratkozni a Vöröskeresztnél, készülve azok kötözésére, akiket férjeik és bátyjaik fognak gyilkolni, azt híve, hogy ezzel keresztényi módon cselekszenek.
És elnyomva lelkükben az elkeseredést énekkel, zülléssel, vodkával, elszakítva a békés munkától, feleségeiktől, anyáiktól, gyermekeiktől, indulnak az emberek – sok százezer egyszerű, rendes ember, kezükben gyilkoló eszközökkel – oda, ahová hajtják őket. Mennek fázni, éhezni, halálosan megbetegedni, belehalni, mire végül megérkeznek arra a helyre, ahol ezerszámra ölik őket, és ők is ezreket ölnek, nem értve miért, olyanokat, akiket sohasem láttak, akik semmi rosszat sem tettek nekik, mert nem tudtak.
És amikor annyi beteg, sebesült és halott lesz, amennyit nem lesz már kinek összeszedni, amikor a levegő annyira megtelik az ágyútöltelék testek rothadó húsának szagával, hogy már a vezetésnek is kellemetlen, szünetet tartanak, így-úgy összegyűjtik a sebesülteket, halomba hányják őket valahol, a halottakat mésszel leszórva elássák. A becsapottak tömegét tovább hajtják, egészen addig, amíg nem lesz ebből elegük azoknak, akik mindezt kifundálták, vagy nem kapják meg mindazt, amire szükségük volt azok, akiknek ez kellett. És az emberek újra felbőszülnek, megvadulnak, elállatiasodnak, fogyatkozik a világban a szeretet, és az emberiség kereszténnyé válása tíz és száz évekre visszaesik. Azok az emberek, akiknek ez hasznára van, ismét azt fogják mondani, hogy a háború azért volt, mert szükség volt rá, és újból kezdik felkészíteni rá a jövő nemzedékeit, megrontva őket kisgyermekkoruktól kezdve.
(Lev Tolsztoj Kereszténység és hazafiság - Толстой Л. “Христианство и патриотизм”. 1894. március 17. című szövegét Szatmári István fordította. Megjelent https://papageno.hu/blogok/yblog_belarusz_irodalom/2023/03/fogyatkozik-a-vilagban-a-szeretet-lev-tolsztoj-keresztenyseg-eshazafisag/ - közli drbl)
JÖVŐVÉDŐ BÉKEPOTENCIÁL A JUDAIZMUSBAN
ÉS A KERESZTYÉNSÉGBEN
TÖBB, MINT KÉPZELJÜK, SOKKAL TÖBB, MINT AMIT MEGVALÓSÍTUNK
Minap érdekes felmérés adatait tették közzé Németországban. Eszerint sokan látják világszerte, hogy vannak vallások, amelyek fanatikus konfliktuspotenciállal rendelkeznek és ennek időről-időre a legsötétebb módon szereznek érvényt. A nemrég közzétett német közvélemény kutatási adatok eközben másról is szólnak. A megkérdezettek 56%-a gondolja úgy, hogy a világvallások igenis hozzá tudnak járulni a békéhez. A hogyant illetően minden harmadik megkérdezett tartja fontosnak, hogy a vallások békefelhívásaikkal már jelentős lépést tesznek, a pozitív véleményalkotók 27%-a még intenzívebb vitákat, beszélgetéseket vár el a vallások, egyházak képviselőitől a nyilvánosságban a saját vallásukban, felekezetükben rejlő békepotenciálról – nyilatkozta Ulrich Schneider, a felmérést kezdeményező alapítvány (A világvallások és a civiltársadalom békefelelősségéért alapítvány) ügyvezetője. Ez a szervezet 10. alkalommal tartotta meg 2019-ben 10. világgyűlését „Religions for Peace” (=Vallások a békéért) címen. Ezen akkor 17 vallás 900 képviselője vett részt 100 országból. A világvallások békepotenciáljának kérdése
változatlanul nagy kihívás és számos kérdés, gyakorlati lépés mérlegelését teszi lehetővé, sőt szükségessé.
(Forrás:https://www.pro-medienmagazin.de/mehrheit-sieht-friedenspotenzial-vonreligionen/ )
Írja
Dr. Békefy Lajos
SHALOM-POTENCIÁL A JUDAIZMUSBAN
Szándékosan kerülöm az izraelita vagy zsidó vallás kifejezéseket, ezek túlterhelt sokrétű értelmezési és félreértelmezési csapdáinak a kerülésére. A judaizmus sem igazán jó szó, hiszen a történetileg nézve első ábrahámi vallás nem valamiféle izmus, hanem messze fölötte áll ezen kategória mindenfajta jelentés tartalmának. Miként a keresztyénség is alig lenne kifejezhető a christianismus fogalommal. De a lényegre térve, a tényleges békepotenciálra koncentrálunk most a judaizmusban.
A béke kérdésében fontos azt látnunk, amit Rashi rabbi az 5Mózes 20,12-höz fűzött magyarázatában arról ír, nem lehet senki annyira naív, hogy mindenáron pacifizmusra törekedjék, amikor nyilvánvaló az ellenséges indulat a másik félben. Ha például egy város a békés megadásra történő felszólításra nem válaszol békés megadással, „ha nem fogadja el a békét (lō ṯaš-lîm ‘im-māḵ = nem csinál/köt veled békét), hanem harcba száll veled, akkor kezd meg az ostromát”. A bibliamagyarázók arra is rámutatnak, hogy az erőszakra erőszakkal is megengedhető válaszolni, de ezt ha lehet, meg kell előzni (így Shulkan Aruh a Hoshen Mispat c. iratban). Ezeket sem hagyva figyelmen kívül, mégis ez a helyénvaló és Izrael több ezeréves történetében a Kijelentéshez igazodóan a helyénvaló megállapítás: a béke=shalom mindenek előtt és mindenek között, sőt ellenére és fölött a legkiemelkedőbb közösségi és egyéni érték. bibliai és talmudi érték. „Az Úr szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti” (Zsolt 11,5). Még az ellenségnek is segítséget kell nyújtani, ami az ószövetségi békeetikának magas szintű megvalósítása, olyan operacionális, azaz a békecél felé vezető norma, ami nagy valószínűséggel helyreállítja a megbontott békeegyensúlyt az egyéni és a közösségi kapcsolatokban is: „Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet” (Példabeszédek 25,21). A messiási idő, a boldog békejövő pedig nem a nagy reccs vagy világpusztító világháború rémét vetíti előre a judaizmus látomása szerint, hanem a messiási kort. Ez lesz az olam ha-ba, az a világ, ami jön, s ez a béke virágkora vagy a
világbéke kora lesz: az Úr Igéje „igazságot szolgáltat a nemzetek között, ítéletet hoz minden nép ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket, nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul” (Ézsaiás 2,4). A Krisztus előtti 1. században Hillél rabbi tanítása szerint „szeresd a békét, valósítsd meg/kövesd a békét, szeresd az embereket, és vezesd el őket a Tórához!”. Az 1. században élt Simon ben Gamaliél pedig a következőképpen fogalmazott: „Három oszlop tarja a világot: az igazság, a jog és a béke. –Ahogyan megíratott: Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet kapuitokban – Zakariás 8,16”.
Miután a rómaiaktól elszenvedtek két súlyos háborút (Kr. u. 66-73, 132-135) és a szent templom lerombolását, a rabbik a túlélés bölcsességével békességes életvitelt tanácsoltak népüknek. A Midrashban az 5Mózes 1,8-hoz írt kommentárban ez áll: „Ha bementek a földre, ne vigyetek magatokkal fegyvert, sokkal inkább körzőt és mérőpálcát”. A Gemaraban ugyanakkor a kardot jelképnek használják a Tóra tanítására, ami Izrael igazi fegyvere.
Izrael zsinagógai, azaz istentiszteleti életében is központi helyen van a békesség, mégpedig az imákban. A 18 imádság, a Shemone Esre végén ott áll, mintegy az imák emelkedetten visszhangzó véghangjaként a Birkat shalom, a könyörgés a békéért. A záróakkord a könyörgésben ez: „Oszeh shalom bimromav” a Jób 25,2 szerint: „Ő szerez békességet fenn a magasságban”. A Kaddish imahimnusz is ezekkel a szavakkal zárul. A papi áldás, a nálunk ároni áldásként közismert Birkat hakohanim vége is a békeáldást tartalmazza: „Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet” (4Móz 6,26). Az ószövetségi békeetikai értéke és normája fölött csak egyetlen prioritás van, ez pedig az élet, a hájáh. Nincs és nem is lehet semmiféle pacifista törekvés a zsidó gondolkodás és bibliás hit szerint, ami fölébe helyezhető lenne az életnek, mint legfőbb, Istentől kapott értéknek.
ÖNVÉDELEM - HÁBORÚ
Háború. Igaz, hogy a béke, a shalom a judaizmusban és a gyakorlati zsidó életben is az élet védelmének parancsa elsőbbségének a rendjében a legfontosabb, mégis a 613 Mizvot között nagyon kemény utasítások is vannak a háborúra vonatkozóan. Ezek az 5Mózes 20,1-20-ban található hadviselési szabályokhoz kapcsolódnak. A rabbinusi magyarázatok alapvetően kétféle hadviselést ismernek: a kötelező, önvédő háborút (milhemet mizva) és az önkéntes háborút (milhemet reshút). Időközben hozzájött ehhez az ideiglenes háború fogalma (milhemet hova). Mások életének megőrzéséért kötelesség akár fegyvert is fogni. Alapvető szemlélet viszont, hogy a háborús kötelezettségeket megelőzik a békekeresésre vonatkozó parancsolatok, utasítások. Az ellenségeskedés légkörének kialakulását meg kell előzni. Sőt: a már folyamatban lévő harci cselekmények között is állandóan keresni kell a béketeremtés lehetőségét. Erről írta Kr.u. 110 körül Galileai Jose rabbi, csatakozva az 5Mózes 20,10-hez: „Szólítsd fel a békés megadásra” – „Nagy dolog a béke, főként, ha a háború idején békeajánlatot tudsz tenni”.
A békepotenciál tehát az élet tisztelete és védelme mellett és közvetlenül ez után a judaizmus legerősebb öröksége és kötelezettsége. Az ároni áldás értelmében valóban áldásözön forrása a shalom. Ahol ugyanis ez megvalósul, ott bővölködés, gyarapodás, jövendő van.
A keresztyénségben rejlő békepotenciált külön cikkben taglaljuk majd, mivel a katolicizmus és a protestantizmus háború és béke-értelmezésére, eltérő és közös tartalmaikra külön fontos kitérnünk…
Jövővédő
a judaizmusban és a keresztyénségben
békepotenciál
Több mint képzeljük, sokkal több, mint amit megvalósítunk
Írta: Dr. Békefy Lajos2023.03.17.
Minap érdekes felmérés adatait tették közzé Németországban.
Eszerint sokan látják világszerte, hogy vannak vallások, amelyek
fanatikus konfliktuspotenciállal rendelkeznek és ennek időről időre a legsötétebb módon szereznek érvényt.
A nemrég közzétett német közvélemény kutatási adatok eközben másról is szólnak.
A megkérdezettek 56%-a gondolja úgy, hogy a világvallások igenis hozzá tudnak járulni a békéhez.
Ennek mikéntjét illetően minden harmadik megkérdezett tartja fontosnak, hogy a vallások békefelhívásaikkal már fontos lépést tesznek, a pozitív véleményalkotók 27%-a még intenzívebb vitákat, beszélgetéseket vár el a vallások, egyházak képviselőitől a nyilvánosságban a saját vallásukban, felekezetükben rejlő békepotenciálról – nyilatkozta Ulrich Schneider, a felmérést kezdeményező alapítvány (A Világvallások és a Civil Társadalom Békefelelősségéért Alapítvány) ügyvezetője.
Ez a szervezet 10. alkalommal tartotta meg 2019-ben 10. világgyűlését „Religions for Peace” (=Vallások a békéért) címen. Ezen akkor 17 vallás 900 képviselője vett részt 100 országból. A világvallások békepotenciáljának kérdése változatlanul nagy kihívás és számos kérdés, gyakorlati lépés mérlegelését teszi lehetővé, sőt szükségessé.
(Forrás:https://www.pro-medienmagazin.de/mehrheit-sieht-friedenspotenzial-vonreligionen/ )
Shalom-potenciál a judaizmusban
Szándékosan kerülöm az izraelita vagy zsidó vallás kifejezéseket, ezek túlterhelt sokrétű értelmezési és félreértelmezési csapdáinak a kerülésére. A judaizmus sem igazán jó szó, hiszen a történetileg nézve első ábrahámi vallás nem valamiféle izmus, hanem messze fölötte áll ezen kategória mindenfajta jelentéstartalmának. Miként a keresztyénség is alig lenne kifejezhető a christianismus fogalommal. De a lényegre térve, a tényleges békepotenciálra koncentrálunk most a judaizmusban.
A béke kérdésében fontos azt látnunk, amit Rashi rabbi az 5Mózes 20,12-höz fűzött magyarázatában arról ír,
nem lehet senki annyira naiv, hogy mindenáron pacifizmusra törekedjék, amikor nyilvánvaló az ellenséges indulat a másik félben.
Ha például egy város a békés megadásra történő felszólításra nem válaszol békés megadással, „ha nem fogadja el a békét (lōṯaš-lîm ‘im-māḵ = nem csinál/köt veled békét), hanem harcba száll veled, akkor kezd meg az ostromát”.
A bibliamagyarázók arra is rámutatnak, hogy az erőszakra erőszakkal is megengedhető válaszolni, de ezt ha lehet, meg kell előzni (így Shulkan Aruh a Hoshen Mispat c. iratban). Ezeket sem hagyva figyelmen kívül, mégis ez a helyénvaló és Izrael több ezeréves történetében a Kijelentéshez igazodóan a helyénvaló megállapítás: a béke=shalom mindenek előtt és mindenek között, sőt ellenére és fölött a legkiemelkedőbb közösségi és egyéni érték. Bibliai és talmudi érték. „Az Úr szívből gyűlöli azt, aki az erőszakot szereti” (Zsolt 11,5).
Még az ellenségnek is segítséget kell nyújtani, ami az ószövetségi békeetikának magas szintű megvalósítása, olyan operacionális, azaz a békecél felé vezető norma, ami nagy valószínűséggel helyreállítja a megbontott békeegyensúlyt az egyéni és a közösségi kapcsolatokban is: „Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet” (Példabeszédek 25,21). A messiási idő, a boldog békejövő pedig nem a nagy reccs vagy világpusztító világháború rémét vetíti előre a judaizmus látomása szerint, hanem a messiási kort. Ez lesz az olamha-ba, az a világ, ami jön, s ez a béke virágkora vagy a világbéke kora lesz: az Úr Igéje „igazságot
szolgáltat a nemzetek között, ítéletet hoz minden nép ügyében. Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkéseket, nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul” (Ézsaiás 2,4). A Krisztus
előtti 1. században Hillél rabbi tanítása szerint „szeresd a békét, valósítsd meg/kövesd a békét, szeresd az embereket, és vezesd el őket a Tórához!”.
Az 1. században élt Simon ben Gamaliél pedig a következőképpen fogalmazott: „Három oszlop tarja a világot: az igazság, a jog és a béke.
–
Ahogyan megíratott: Hozzatok igaz és békét szerző ítéletet kapuitokban –Zakariás 8,16”.
Miután a rómaiaktól elszenvedtek két súlyos háborút (Kr. u. 66–73, 132–135)
és a szent templom lerombolását, a rabbik a túlélés bölcsességével
békességes életvitelt tanácsoltak népüknek. A Midrashban az 5Mózes 1,8-hoz írt kommentárban ez áll: „Ha bementek a földre, ne vigyetek magatokkal fegyvert, sokkal inkább körzőt és mérőpálcát”. A Gemaraban ugyanakkor a kardot jelképnek használják a Tóra tanítására, ami Izrael igazi fegyvere.
Izrael zsinagógai, azaz istentiszteleti életében is központi helyen van a békesség, mégpedig az imákban.
A 18 imádság, a Shemone Esre végén ott áll, mintegy az imák emelkedetten visszhangzó véghangjaként a Birkatshalom, a könyörgés a békéért. A záróakkord a könyörgésben ez: „Oszeh shalom bimromav” a Jób 25,2 szerint:
„Ő
a magasságban”. A Kaddish imahimnusz is ezekkel a szavakkal zárul. A papi áldás, a nálunk ároni áldásként közismert Birkathakohanim vége is a békeáldást tartalmazza: „Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet” (4Móz 6,26). Az ószövetségi békeetikai értéke és normája fölött csak egyetlen prioritás van, ez pedig az élet, a hájáh. Nincs és nem is lehet semmiféle pacifista törekvés a zsidó gondolkodás és bibliás hit szerint, ami fölébe helyezhető lenne az életnek, mint legfőbb, istentől kapott értéknek.
Önvédelem – háború
Háború. Igaz, hogy a béke, a shalom a judaizmusban és a gyakorlati zsidó életben is az élet védelmének parancsa elsőbbségének a rendjében a legfontosabb, mégis a 613 Mizvot között nagyon kemény utasítások is vannak a háborúra vonatkozóan.
Ezek az 5Mózes 20,1-20-ban található hadviselési szabályokhoz
kapcsolódnak. A rabbinusi magyarázatok alapvetően kétféle hadviselést ismernek: a kötelező, önvédő háborút (milhemetmizva) és az önkéntes háborút (milhemetreshút).
szerez békességet fenn
Időközben hozzájött ehhez az ideiglenes háború fogalma (milhemet hova).
Mások életének megőrzéséért kötelesség akár fegyvert is fogni. Alapvető szemlélet viszont, hogy a háborús kötelezettségeket megelőzik a békekeresésre vonatkozó parancsolatok, utasítások. Az ellenségeskedés légkörének kialakulását meg kell előzni. Sőt: a már folyamatban lévő harci cselekmények között is állandóan keresni kell a béketeremtés lehetőségét. Erről írta Kr. u. 110 körül Galileai Jose rabbi, csatlakozva az 5Mózes 20,10hez: „Szólítsd fel a békés megadásra” – „Nagy dolog a béke, főként, ha a háború idején békeajánlatot tudsz tenni”.
A békepotenciál tehát az élet tisztelete és védelme mellett és közvetlenül ez után a judaizmus legerősebb öröksége és kötelezettsége.
Az ároni áldás értelmében valóban áldásözön forrása a shalom. Ahol ugyanis ez megvalósul, ott bővelkedés, gyarapodás, jövendő van.
A keresztyénségben rejlő békepotenciált külön cikkben taglaljuk majd, mivel a katolicizmus és a protestantizmus háború- és békeértelmezésére, eltérő és közös tartalmaikra külön fontos kitérnünk…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
Mekkora békepotenciál van a világvallásokban?
Békevágy-békeima-béketett-konfliktuskezelés
Írta: Dr. Békefy Lajos2023.03.15.
Illus ztráció: Pixabay.com Erre egyetlen szóval lehet válaszolni: rengeteg vagy hatalmas. Minden vallásban előfordult erőszakos megnyilatkozás ellenére is felmérhetetlenül nagy békepotenciál rejtőzik a vallásos, hívő lelkek mélyén. Évezredekkel mérhető. Kultúraalkotó erőként, de egyéni életboldogítások milliárdjaival mérve is.
A kérdések kérdése ez:
Mennyire tudják a vallások, a hívő emberek közösségi hatóerővé, konfliktusszabályozó módszerré tenni vallásuk, hitük biztosította személyes békességüket?
Természetesen a békepotenciált nem lehet súlymértékkel vagy egyéb kalkulussal mérni. Talán csak két fogalom jelölheti mértéküket. A bis dat, qui cito dat – kétszer ad, aki gyorsan ad, latin mondás értelmében a gyorsasággal. Illetve a reménnyel, mert a békének, mint az imának, az utolsó pillanatig van esélye. Gyorsaság és remény. Hogyan kínálják ezeket a vallások?
Most erre keressük a választ az egyre veszedelmesebbé váló háborús konfliktus, meg a reménység szerint a közeljövőben a három világvallás bölcsőjében, Jeruzsálemben megvalósuló jelentős találkozó okán is, Ferenc pápa és Kirill, minden oroszok ortodox pátriárkája között. Az olykor gyors és felületes híradások közben kissé mélyebbre megyünk. Tudva azt is, hogy leginkább csak kérdéseket vetünk fel. Megfontolásra közreadható, de sokmilliárdos jó és jobbító emberi-vallási, hitbeli tapasztalat alapján. Kipróbált, járható ösvényeket mutatunk be. De a jelen helyzetben ez is válhat olykor Isten kegyelméből eléggé is…
Világvallások, statisztika és elhelyezkedés
Az alábbi világtérkép szerint 2022-ben a keresztények száma 2,2 milliárd, a világ népességének 31,5%-a. Muszlimok száma 1,6 milliárd, a világ népességének 23,2%-a. Hinduk száma 1 milliárd (15,0%), buddhistáké 500 millió (7,1%), zsidóké 14 millió (0,2%), őslakos vallásoké 400 millió (5,9%), egyéb vallásoké 58 millió (0,8%). Nem vallásosak száma 1,1 milliárd (16,3%). Tehát az emberiségnek mintegy 83,7%-a valamilyen vallást, hitet követ, amelyek szinte kizárólag békepárti, béketeremtő entitások, valóságok.
(Forrás: https://statisticsanddata.org/data/most-popular-religions-in-theworld-1950-2022/) ***
A vallások különböző típusai
A történelem során minden égkör népe kialakította a maga vallási kultúráját. Ezért van sok vallás. Meg azért is, mert „az ember gyógyíthatatlanul vallásos” (Berdjajev). Mintha minden nép emlékezetében ott szunnyadna a kollektív emlékezet tudatalattijában közös emlékkép arról, hogy Istennél volt otthona, mielőtt otthont teremtett a földön. (Másik írásban foglalkozunk majd a keresztyén teológiai vallásfelfogással is).
***
A vallástörténet azt is bizonyítja, hogy minden vallás annyira hatékony és eredményes, amennyiben tagjai következetesen igyekeznek és tudják is megvalósítani tanításaikat, akár intézményekbe testesítve is azokat.
Leszögezhetjük: igazából egyik világvallás sem a háború, a békétlenség hirdetője. Gyakorlatukban mégis, kivétel nélkül, vannak erőszakos, háborús cselekmények, időszakok, mások üldözése hitük, meggyőződésük miatt. Mint mindenre, a vallásokra is érvényes: …Az a véres Isten nincsen Kard ha csörren, vér ha csobban, csak az ember vétkes abban (Babits M.). Mégis honnan a pokoli fénytörés? Hogy adott helyzetben még a vallások hívei is olykor félretesznek minden elvet, szent meggyőződést, tanítást és átfordulnak önmaguk ellentétébe? Vallásháborúk milliós áldozatserege, megáldott gyilkos fegyverek kísérik az emberiség történetét. Az emberiség soha nem fogja tudni elérni az örök béke (Kant), de még a tartós béke állapotát sem?
Vagy Hans Küngnek van igaza: ha nincs az emberekben béke, akkor a vallások között sem. S amíg nem lesz a vallások között béke, a népek, nemzetek között sem lesz béke. Mennyire Isten-függő a világbéke? Mit kellene érte még többet tenni? A világvallások békemodelljeiben, tanításaiban, életgyakorlatában rejlő tényleges békepotenciált tekintjük át néhány mozaikban, a világvallások idő lineárisán követve őket. A legrégibb két ősi világvallás közül a leginkább béke vallásának mondott buddhizmussal foglalkozunk most. A következő csoportot a könyves vallások jelentik: a zsidóság, a keresztyénség. A harmadik csoportban a béke és háborúpotenciál viszonyát vizsgáljuk meg a hinduizmusban és az iszlámban.
Buddhizmus – utak a szenvtelenség és a belső béke felé
A fenti világtérképen is jól látható, hogy két ága van a buddhizmusnak: a mahayana (kerekített számmal 335 millió) és a theravada (185,5 millió) ág.
Összesen 520 és fél millió követővel. Érdekes, hogy az ortodox világ lelki
***
feje, a konstantinápolyi pátriárka, Bartholomeus ezt nyilatkozta: „a buddhizmus alapvetően békeszerető, szinte már ultrapacifista vallás”. Ezt a túlidealizált képet az is segített kialakítani, hogy a vallási tanítások elfogadása térítette békés jó útra Asoka császárt (Kr. e. 247-233), aki „megtérése” előtt irtózatosan vérengző hadvezér volt.
Tehát már közel 2500 éve megmutatkozott e vallási irány békepotenciálja, meg az, hogy minden külső béke előfeltétele a belső ember megváltozása. De mi az erőszak, a háború, a békétlenség oka e vallás szerint? A viszály és a háború oka Buddha szerint ez a három alapvétek: a kapzsiság, a gyűlölet és az elvakultság (Madhupindika Sutta szerint). Az agresszív magatartás oka a beteges tudatállapottal függ össze, ami aztán e vétkek alapján a gondolkodásban, a beszédben és a cselekedetekben jut érvényre, s lesz közösségrombolóvá. Az így elszabaduló militarista indulati erők tényleges háborúsághoz és sok ember halálához vezethetnek. Aztán a támadó fél a jövőben lesz céltáblája másoknak. Különösen súlyos vétek, ha az agresszor fegyvertelen és békés ellenfélre támad.
Aki békét akar magában és maga körül, annak más utat kell járnia. Főként a szerzeteseknek és laikusoknak is első helyen teszi kötelességévé az első szent parancsolatuk mindennemű élet megsértésének vagy megsemmisítésének a kerülését. Etikai tanításukban nemcsak az a cél, hogy bizonyos rossz attitűdöket kerüljenek Buddha követői, hanem hogy eljussanak a korábbi vágyak, kívánságok, negatív késztetések teljes kioltása állapotára.
Ehhez imádság, lelki tréning útján jutnak el. A tibeti láma, Geshe Thubten Ngawang (1932–2003) szerint a szenvedélyek kioltása a bölcsesség ösvényén járással, napi gyakorlással érhető el. Az egyén felelőssége, hogy önmagában és a környezetében megteremtse a tartós és mindenre kiterjedő békességet.
Minden tehát az egyénben fordul meg, őrajta múlik. Minél tökéletesebb valaki a sötét ösztönök és vágyak kioltásában, annál nagyobb és tartósabb béke veszi körül. A szív minősége lesz a környezet minőségének a feltétele és mértéke. A mindennapi gyakorlás ösvényén lehet lejutni a helyes szemlélet, önértékelés után a helyes döntésig, hogy senkiben semmiféle kárt ne tegyen
a Buddha-követő. Ez aztán életvezetéssé lesz, melyben a fegyverkezés – a fizikai és verbális – tilalma is megvalósul. A helyes törekvés állapotában az értelem vigyázó feladatot tölt be az indulatok felett, és a szenvtelenségre segít.
Majd a gyűlölet kioltása követi ezt, aminek nyomában megszületik a szeretetteljes barátság, együttérzés.
A személyes békességre, szenvtelenségre, a megtisztult szívre és értelemre épül aztán újabban a buddhizmus szociális elkötelezettsége, a személyes béketett. Kialakulnak a békemenetek, a békeépítés projektjei, például Kambodzsában, ahol az „igazság meneteivel” hívják fel a figyelmet a megbékélés egyéni és társadalmi szükségességére és lehetőségeire.
Szemináriumokat szerveznek a világ különféle krízisövezeteiben az erőszakmentes életmódról. Így vezet el a belső ember ápolása a szociálisan elkötelezett buddhizmushoz, az elnyomó rendszerek elleni békés ellenálláshoz, el egészen a „degenerált politikusokkal” (Fr. Usarski) szemben megfogalmazott többdimenziós társadalomkritikához például Sri Lankán, ahol A. T. Ariyaratne tanításai valóságos közéleti programmá váltak.
Azt az általánosítható tanulságot és igazságot is levonhatjuk az utóbbi példákból, hogy annyit ér egy világvallás, amennyi pozitív hatást képes környezetére, hazájára, népére gyakorolni. Ehhez pedig a belső látásmód, az indulati létezés átformálása a békesség, megbékélés felé a kulcs a buddhizmusban. Hiszen belső békesség nélkül nincs külső sem. Ez olyan egyetemes érvényű igazság, ami a keresztyénségben is központi jelentőségű. A Béke Fejedelme, Jézus Krisztus ezért a békességért jött a földre és támadott fel…
(Dr. Békefy Lajos)
