Gellértesítő Magazin - 2021/3 - templombúcsú

MAGAZIN

2021 TEMPLOMBÚCSÚ

Tartalomjegyzék Plébánosi köszöntő

2. oldal

A missziós kereszt plébániánkon

4. oldal

Péter atya és Charles atya búcsúztatása

6. oldal

Köszönet a Teremtőnek!

8. oldal

Regnum Marianum

9. oldal

Interjú Domonkos atyával

10. oldal

Az idei ministránstábor

14. oldal

Rendhagyó hittantábor

18. oldal

Átlényegülés és Szent Gellértes térdimenziói

20. oldal

A Szent Gellért Énekkar

22. oldal

Családos tábor Nyíregyházán

27. oldal

Szent Gellértesítő magazin - 2021 Templombúcsú Felelős kiadó: Kelemen Imre plébános; Főszerkesztő: Pálos Ágnes; Szerkesztik: Kelemen Imre, Albert Jolán, Dr. Hubai József, Nyiri Gellért, Nyiri Dániel Povázson-Pálfy Zsuzsanna, Lánszkiné Kisgyörgy Enikő, Pálos Veronika, Dudásné Lehoczki Katalin Címlapfotó: Dobó Krisztina Plébániánk honlapja: www.szgp.hu Megtalálható a Facebookon is: fb.com/kelenfoldiszentgellert

Plébánosi köszöntő Szeretettel köszöntöm a Gellértesítő Magazin olvasóit!

Néhány napja véget ért a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Éveken át készültünk rá, minden vasárnapi szentmise után imádkoztunk érte, különböző előkészítő programokat szerveztünk… és talán nem túlzás azt állítani, hogy Isten meghallgatta imáinkat és megtörtént a csoda. Gyönyörű és lélekemelő eseményeken, szentmiséken, szentségimádáson, körmeneten vehettünk részt, s a záró szentmisét Krisztus földi helytartójával, Ferenc pápával ünnepelhettük együtt. Jó volt megtapasztalni, hogy Egyházunk él, és a Szentlélek vezetése által ma is kegyelmeket közvetít. Amikor most hálát adunk Istennek a kongresszus minden kegyelméért, egyben kérjük tőle a segítséget és az erőt, hogy a továbbiakban is ilyen lelkesen, örömmel, tanúságtevő módon tudjunk az ő útján járni.

Kelemen Imre Plébános Erdő Péter bíboros hálaadó imája az Eucharisztikus Kongresszus kegyelmeiért: Urunk, Jézus Krisztus, szeretett Mesterünk!

Teljes szívünkből hálát adunk Neked, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egész folyamán különös erővel átélhettük jelenléted csodáját, szereteted szelíd és ellenállhatatlan erejét. Hittük eddig is, de most meg is érezhettük, hogy ami történt, nagyobb, mint mi vagyunk.

A szentmisék és a szentségimádások meghitt közelsége, az Oltáriszentséget kísérő körmenet a városon át a szombat este kigyúló fényeivel, szentségi áldásod, mely átölelte és eggyé

2. oldal

forrasztotta az egybegyűltek hatalmas tömegét, örök emlék és erőforrás marad számunkra.

A pápai misén a világegyház látható közösségként is megjelent Körülötted. Péter utódának vezetésével a püspökök, papok, szerzetesek, világi hívők hatalmas családja Téged ünnepelt, Tőled kapott kegyelmet, szent Tested és Véred táplálékával a Te életedben részesült.

A szegényekkel való közösség megélése, a művészet, a tudomány, a zene, a tanúságtételek átütő ereje, a sok nemzetiség, a minden földrészről hozzánk érkező hívők példája és lelkesedése a felemelkedés, a remény, az újrakezdés üzenetét hordozta a járvány nehéz hónapjai után. Belőled merítjük a bizalmat, Te vagy az, aki gondot viselsz ránk.

Eléd hoztuk nagy, közös gondjainkat is. A Föld erőforrásainak korlátait, az emberiség riadt útkeresését, hogy ne tegye maga körül lakhatatlanná a világot. Hogy tanácstalanságát ne egymás iránti szorongó vádaskodással vagy a javakért folyó ádáz küzdelemmel vezesse le. Találjon inkább Benned reményt, legyen képes a közös gondokat őszintén és nagylelkűen megvitatni. Hála Neked, mert velünk járod a történelem útját!

Köszönjük, hogy Körülötted, asztalod körül találkozhattunk a többi keresztényekkel. Kérünk, hogy mielőbb megtaláljuk velük a teljes közösséget!

Szeretetben találkozhattunk más vallások követőivel és más világnézetű emberekkel is. Segíts, hogy a szeretetben hírnökeid lehessünk!

A készület éveiben kértük, hogy az Eucharisztikus Kongresszus fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulását szolgálja. Most, amikor megrendülten mondunk köszönetet a kongresszus minden kegyelméért, kérjük, segíts, hogy ennek a lelki megújulásnak a munkatársai lehessünk Szentlelked vezetésével és erejével! Ámen.

3. oldal

A missziós kereszt plébániánkon

Augusztus 16-án nagy megtiszteltetés ért minket: útjának utolsó állomásaként 3 napra templomunkba érkezett a Missziós kereszt, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szimbóluma.

A már méretében is lenyűgöző, majdnem három méteres mű Ozsvári Csaba, a 2009-ben, fiatalon elhunyt ötvösművész alkotása, aki elsősorban egyházi megrendelésre dolgozott, a liturgikus és szakrális művészetben alkotott maradandót. (Jónéhány évvel ezelőtt a mi plébániánkon is gyönyörködhettünk az alkotásairól készült kiállításban.) Szerte az országban és külföldön is kelyhek, misekönyv-borítók, ereklyetartók, szentségtartók és kapuk hirdetik különleges és egyedi munkásságát. Az ő munkája például az a gyönyörű misekönyv-borító is, melyet a Magyar Katolikus Egyház rendelt meg és ajándékozott II. János Pál pápának, s melyet az Őt követő egyházfők azóta is nagy becsben tartanak.

A Szent Gellért templomba érkezését megelőzően a kereszt megjárta már a Kárpát-medence számos települését. A teljesség igénye nélkül: vendégeskedett Prágában, Zágrábban, Pozsonyban, Hargitafürdőn, Nagyváradon, Miskolcon, más budapesti helyszíneken, - pedig a járvány miatt el sem juthatott mindenhová, ahol várták.

A Missziós kereszt tölgyfából készült, bronz borításokkal díszített. Leveles-indás mintázatában az ősi magyar életfamotívum jelenik meg, a páva szimbólum megjelenítésével pedig ókeresztény stílusjegyeket is visel, egyben ereklyetartó is: Harminc Kárpát- medencei szent, illetve boldog ereklyéjét tartalmazza. Közülük többnek az életéről láthattunk képeket, valamint olvashattunk a kiállítási anyagban, mely szintén a templomban került kiállításra.

4. oldal

Augusztus 16-án, hétfőn délután 3 órakor volt az ünnepélyes fogadás igeliturgia keretében, majd az este 6-os mise során kereszthódolatra is sor került. Ezután vezetett szentségimádáson vehettek részt a hívek, majd egészen este 8 óráig nyitva állt a templom az ott imádkozni szándékozók előtt.

Ugyanezt megtehettük a keddi napon is reggel 7-től este 8-ig. Ezen a napon a 18 órai szentmisét Mohos Gábor segédpüspök úr mutatta be a plébánia Szent Gellért énekkarának közreműködésével, majd ezen a napon is szentségimádást tartottunk.

Szerdán, 18-án fél öttől dicsőítő szentségimádáson vehettünk részt, az esti szentmisét pedig Erdő Péter bíboros úr tartotta. Ezt a szertartást a Katolikus TV is közvetítette. A mise előtt – rövid bevezető köszöntés után – meghallgathattuk az 1938-as Kongresszusra készült „Győzelemről énekeljen” kezdetű himnusz újrahangszerelt, modernebb hangvételű változatát három fiatal énekes előadásában.

A kereszt búcsúztatása a Mindenszentek litániájával zárult, melyben azokhoz a szentekhez és boldogokhoz fohászkodtunk, akiknek földi maradványait az ereklyetartó kereszt tartalmazza.

Bár ezeken a napokon még javában benne voltunk a nyári szabadság időszakában, templomunk mégis rendre megtelt érdeklődő-imádkozó emberekkel. Nem is csoda, hiszen méltó és felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára!

Írta: Lánszkiné Kisgyörgy Enikő

5. oldal

Péter atya és Charles atya búcsúztatása 2021 július 31-én került sor Peti atya és Charles atya búcsúmiséjére. Peti atya 1 évet töltött plébániánkon, Charles atya két és fél évet szolgált nálunk. Nagyon köszönjük Nekik a munkájukat ezúton is!

6. oldal

A képeket készítette: Dudásné Lehoczki Katalin

7. oldal

Albert Jolán Köszönet a Teremtőnek!

Sok szeretettel: Charles atyának Jöttél idegen országból Kereszttel tűzdelt magyar földre; Általad egy csoda érett, Mert kísért szülőfölded csöppje.

Alázattal tanítottad, Mosolyogva, kacagva éljünk, Búnkat, bajunkat feledve, Dalolva Jóistenhez térjünk.

Szívedben öröm sugara Kivirágzott e magyar földön, Gazdagabb lettél általa, Őrizd, s ápold! - össze ne törjön.

Bárhová is visz a sorsod, Vidd messze a magyar nép hírét!

Erős, bátor, harcban edzett Testvéri szeretetünk fényét.

Köszönjük a Teremtőnek!

Hogy a templomunkba vezetett, Gondolj szüntelenül arra, Téged nagyon-nagyon szeretett.

8. oldal

Albert Jolán Regnum Marianum Sok szeretettel: Péter atyának Búcsúmise; - harangoznak; Az emberek hálát adnak.

Júliusi naplementén, Köszönet! - az egekig ér.

Fejed oltár fölé hajtod, Szentostyát magasra tartod; És mi felemeljük fejünk, Úr Jézust elhoztad nekünk.

S e parányi beállt csöndbe’ Magasság ereje tölt be…

Majd így emlékezünk Terád, Regnum Marianum: szolgáld!

Szolgálatod megköszönjük, Sok szép szavad szívbe véssük.

Szűzanya őrizzen Téged, Szent Gellért kísérje élted!

9. oldal

Interjú Domonkos atyával Interjúsorozatunk következő része Riesz Domonkos káplán atyával készült. Doma atya augusztus 1-jén kezdte meg szolgálatát plébániánkon, felváltva Péter atyát. Íme, az interjú, amiben jobban megismerjük Őt.

Mesélj kérlek a gyerekkorodról.

Hívő, vallást aktívan gyakorló családba születtem, négyen vagyunk testvérek, két bátyám és egy öcsém van. Vidám és igen mozgékony gyerekkorom volt, A Szent Angéla Ferences Iskolába jártam, ott is érettségiztem. Úsztam, később vívtam - de a második otthont számomra a Városmajori Plébánia hittanos és ifjúsági közössége adta iskolásként és utána is.

Gyerekként is nagy lelkesedéssel jártam hittanra és hittanos eseményekre, majd később csoportot vezettem, programokat és táborokat szerveztem. Persze mindezt nem egyedül, egy csapat részeként, akikből igen jó közösség alakult ki, akik közül számos barátságot ápolok ma is. Nagy öröm volt a plébánia közösségeinek egymáshoz való közeledését látni, ahogy a cserkészek, a hittanosok és a ministránsok közös programokon és lelkigyakorlatokon vettünk részt - és ahogy ezek során barátságok születtek. A családos közösség elég nagy létszámú volt akkoriban és most is: közöttük is nagyon otthonosan mozogtam, valóban kicsit úgy éltem meg a plébánia közösségi életét, mint egy igazi nagy családot - minden örömével és nehézségével.

Hogyan fogalmazódott meg benned a papi hivatás gondolata?

Nem tartozok azok közé, akik kiskoruk óta papok szeretnének lenni. Sosem volt bennem erre komoly indíttatás, a pályaválasztás körül sem merült fel bennem. Első egyetemi évem alatt egy ifjúsági lelkigyakorlaton ért az első meghívás, ami egyszerre volt

10. oldal

megrendítő és örömteli. Ezt a meghívást számtalan másik követte, az Isten csendesen, de nagy szeretettel vonzott.

Sok kérdést átgondoltam akkor, és azóta is – de az Isten vonzásának nem tudtam, és nem is akartam ellenállni. Azt tapasztaltam, hogy Ő legmélyebb vágyaimat is be tudja tölteni, és be is akarja tölteni. Kimondtam egy kicsit szokatlan, de nem kevésbé boldogító igent, és ezt azóta sem bántam meg.

A szemináriumi évek sokszor voltak embert próbálóak, de rengeteg mindent kaptam társaimtól, atyáktól és persze az Úrtól.

Több mély barátságot, és egy nagyon pozitív közösségi élményt őrzök.

Jó dolog az Urat keresni és követni - immár papként pedig emellett nagyon megrendítő és lelkesítő az Ő szeretetét közvetíteni.

Mivel újmisés pap vagy, eddig csak diakónusi gyakorlaton voltál. Milyen volt a másik plébánián az élet?

A féléves diakónusi gyakorlat tavaly egy évig tartott nagy örömömre, a járvány miatt is, illetve, mert minden tanulmányi dologgal kész lettem az első félévben. Nagyon megszerettem a Kőbányai Szent László Plébánia közösségét, és a plébánost, Attila atyát is. Leginkább a ministránsokkal és az ifjúsággal foglalkoztam – de belekóstoltam az iskolai hitoktatásba, a családos közösség életébe és programjaiba, a katekumenek felkészítésébe, a jegyesoktatásba és a legkülönbözőbb egyéb eseményekbe is. Temettem és kereszteltem gyakran, és az elsőáldozókkal is sokat találkoztam. Tavaly ősszel egy rövid ifjúsági találkozót is szerveztünk évfolyamtársaimmal a környékbeli plébániák számára – mind a csapatmunka, mind az esemény nagyon pozitív élmény volt számomra.

Családias és őszinte légkör jellemzi azt a plébániát, ami egyszerre volt felszabadító és motiváló. Hálás vagyok a munkatársaknak a precizitásukért és a segítőkészségükért.

11. oldal

Jó volt látni, ahogy a járvány ellenére az ifjúsági csoport lassan növekedett, és a ministránsok és felnőtt megtérők kitartását is.

Sok kreatív megoldást kellett találnunk a hétről hétre változó helyzet miatt, de mégis teljesnek érzem azt az évet. Rengeteg mindent tanultam a plébánián, és különösen Attila atyától: a hívek iránti közvetlen viszonya, a szentségi élet előtérbe helyezése, a közösségek felé való kiemelt figyelme, és a paptársak iránti felelősségérzete is nagy példa számomra.

Mik a terveid a jövőre nézve plébániánkon? Melyik korosztály az, akikkel leginkább foglalkozni szeretnél?

Azt gondolom, hogy egy közösségbe bekerülve először meg kell ismernem a közösség történetét, a szokásokat és hagyományokat, illetve leginkább az embereket. Utána tudom meglátni, hogy mit tudok én mindehhez hozzáadni - és azt is, hogy melyek azok a közös vágyak és célok, amelyek felé közösen tudunk haladni.

Imre atya a szentségi pasztoráció mellett részben az ifjúságot, illetve a ministránsokkal és a cserkészekkel való törődést bízta rám. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ő nem lesz jelen ezen közösségek életében, szeretnénk sok mindent együtt, csapatként csinálni – és természetesen a végső szó mindig az övé. És persze én is szeretnék megjelenni minél több közösség életében, várom a találkozásokat! Indítunk új ifjúsági csoportot/ csoportokat, tanítok a Weiner Leó Szakgimnáziumban és várom a többi lehetőséget is, természetesen erőmhöz, időmhöz mérten.

Azt hiszem, fontos, hogy a plébánián otthonosan érezhessük magunkat. Fontos a közösségi élet, hiszen maga Jézus is így élt - és közösségben adható tovább és mélyíthető el a hit igazán. És nagyon fontos, hogy a közösség középpontjában valóban Krisztus legyen, mert miatta éri meg a hitet választani,

12. oldal

miatta érdemes közösségi életet élni, Ő az, Aki nekünk ajándékoz mindent.

Szabadidődben mit csinálsz szívesen?

Kicsit gondban vagyok ezzel, mert a közösségszervezés tette ki hosszú évek óta a szabadidőm jelentős részét, most pedig ez „főállássá” vált. Kicsit talán sablonosan hangzik, de nagyon szeretek túrázni, főleg szűk társaságban. Olyankor nagyon mélyeket lehet beszélgetni, és a hegyekből mindig megújulva, kicserélődve jövök haza. Szabadidőmben tartom a kapcsolatot barátaimmal és családommal is.

Szeretek olvasni, bár az utóbbi időben nehéz rá huzamosabb időt szakítani. Továbbá a futás, a mozi és a foci sem áll távol tőlem bár utóbbiban a tehetséget általában lelkesedéssel kell pótolnom.

Írta: Povázson-Pálfy Zsuzsanna

13. oldal

„Balatoni nyár” avagy a 2021-es ministráns tábor

A plébániai ifjúság egyik szegletköve a ministráns közösség, illetve a minket összetartó tevékenység, a liturgia. Éppen ezért ministráns vezetőként egyik elsőszámú belső kötelezettségünk volt, hogy a tanév ministráns élményeit egy közös nyári táborral zárjuk.

A ministránstábor ötlete a 2019/20-as tanév alatt született meg, amikor a járvány első nagyobb lezárása miatt a ministránsok kevesebbet tudtak találkozni. Ezért az akkori vezetői csapat egy 5 napos napközis tábort szervezett a szolgálatkész lelkeknek.

Ilyen háttérrel magunk mögött kezdtünk bele 2021 februárjában, (a ministránsvezetői szolgálat átadása utáni hetekben) a tábor helyszínének, időpontjának és programjainak egyeztetésébe Imre atyával. A mi céljaink között szerepelt, hogy ezúttal egy ottalvós, meghittebb hangulatú tábort készítsünk, valamint, hogy a gyerekek fejlődjenek imaéletükben, kitartásukban és nem mellesleg a ministrálás elsajátításában. Szerencsére Imre és Peti atya nagyon-nagy szeretettel és lelkesedéssel vett részt a tábor szervezésben, mellette pedig a ministráns vezetőségnek is helyet hagytak, hogy mi is próbálgassuk a szárnyainkat. Ezzel a lendülettel indult útjára a szervezés és az előkészítés.

Ahogy teltek a hetek és közeledett a tábor, úgy lett minden egyre világosabb. Helyszínnek végül a balatonföldvári telket választottuk, ami sok jó kaland kezdőhelyszíne lett. Ezután minden vezető a saját programját vagy feladatát végezte és pár hetente egy-egy beszámolót tartottunk egymásnak.

Miután minden program és terv kész volt, valamint kiderült, hogy kik tudnak ténylegesen részt venni, epedve vártuk, hogy elérkezzen a nagy nap a kezdéshez…

14. oldal

Június 21-én hétfőn aztán megkezdődött a várva-várt tábor. A kelenföldi találkozás után 21-en (ministránsok és Peti atya) indultunk Balatonföldvár felé. Miután megérkeztünk és elfoglaltuk a szállásunkat, egy misén vehettünk részt a helyi plébánián. Az első nap maradék részét pedig a földvári strand vendégszeretetében töltöttük. Este vacsora után pedig a vezetői tábortűzzel zárult le az első nap.

A második nap reggeli kelése és reggelizése után kisétáltunk a kikötőbe és megcéloztuk az aznapi kalandjaink helyszínét: Tihanyt. A hajóút a reggeli Balatonon mindenkit boldoggá varázsolt és kikötés után mindenki erőt nem sajnálva felmászott az apátsághoz. Tihanyban az apátságba felsétálva egyből betekintést nyerhettünk a bencések világába. Megnéztük a bemutató filmet és végig vezettek minket A Pogány Madonna jellegzetes bűnügyi folyosóin. Itt, az apátság kápolnájában tartottuk az aznapi misénket. Mise után ebédeltünk a tihanyi óvárosban, majd belekezdtünk a város megismerésébe, pár gombóc fagyi kíséretében. A nap végéhez közeledve visszahajóztunk Földvárra, ahol még egy gyors strandolás után finom vacsorát kaptunk, majd társasoztunk.

15. oldal

A harmadik napon kirándulni mentünk a Somogyi dombok közé. A buszról leszállva egy meredek úton jutottunk el egy régi vár romjához, ami színtere lett egy hatalmas számháborúnak. A másfélórás párviadalt végül közel döntetlenre hozták ki a csapatok.

Ezután egy kis megnyugtatásképp egy nyugodt szentmisén vehettünk részt az erdő boltívei alatt. A hálás pillanatok után a ministránsok kis csapatai beszélgettek az erdőben különböző érdekes témákról. Miután lesétáltunk a hegyről és elértük a buszunkat, elindultunk visszafelé, ahol még métáztunk egyet, miközben pár vezető a vacsorát készítette számunkra. A vacsora után tartottunk egy tábortüzet, ahol hatalmasakat nevettünk és hangoskodhattunk. Aznap este került sor egy rövid, de nagyon meghitt szentségimádásra, ahol egy kicsit ki tudtunk kapcsolódni Jézus mellett. A tábort lezárólag pedig szurkoltunk a magyar válogatottnak a Németország elleni mérkőzésen.

Az utolsó napon bús szívvel keltünk, mert aznap már haza kellett indulnunk. Azonban elhatároztuk, hogy ez nem fog minket megállítani es az egész napot a strandon fogjuk tölteni a vonatindulásig. Így egy gyors, de szép zárómise után emelkedett hangulatban indultunk útnak a Balaton-partra. Itt fürödtünk és fürödtünk, majd az ebéd nyugalmas pillanatai után fürödtünk tovább és készülődtünk az indulásra. Azt hittük már semmi kihívás, vagy akadály nincs előttünk és gond nélkül érünk majd haza, azonban a java csak most kezdődött. A közösség első aznapi kihívását egy vízben elájult strandoló kimentése jelentette (amit a közösség sikeresen leküzdött). Így a délután kezdett megborulni, de el tudtuk érni a vonatot. A vonatra felszállva azonban rövidesen azt a hírt hallottuk, hogy bozóttűz miatt a vonat határozatlan ideig állni fog. Mi azonban nem adtuk fel, és játékokkal, lelkesedéssel és rengeteg nasival felvidítottuk az egész utazó-várakozó közönséget. Este fáradtan, de ragyogó arccal szálltunk le a Kelenföldi pályaudvaron, ahonnan mindenki

16. oldal

nyugodtan térhetett haza.

A tábor kiértékelő alkalmán mi vezetők mind egyetértettünk abban, hogy a Gondviselés nagy szervező volt a táborban, és az így ezzel együtt vált ennyire csodálatossá.

Végül szeretnénk köszönetet mondani Imre és Peti atyáknak, akik mind lelkileg, mind anyagilag sokat tettek a tábor sikeréért.

Nagyon köszönöm még rajtuk kívül annak a nagyon szerető vezetői körnek, akik részt vettek az egész éves ministrálásban és a táborban is meghatározó volt jelenlétük. Köszönöm nektek és remélem, hogy jövőre is legalább ilyen jó tábort csinálhatunk (ezúttal Doma atyával)!

Köszönjük a ministránsoknak, akik annyira szerető és szolgáló közösség. Nélkületek nem lett volna ennyire csodálatos és szeretetteljes ez a pár nap. Nagy örömmel várunk benneteket ezévben is!

Valamint legvégül köszönjük Annak, aki az egész évünk (coviddal és anélkül) alatt mindig mellettünk állt. Hálát adunk Istennek!

Deo gratias!

Írta: Nyiri Gellért

17. oldal

Rendhagyó hittantábor

Idén a minden évben megrendezendő hittantábort a koronavírus okozta előre nehezen megjósolható intézkedésekre való tekintettel rendhagyó módon napközis táborként szerveztük meg. A programok nagyon változatosra sikerültek, minden nap rejtegetett valami izgalmat a gyerekek számára. Az első nap, ahogy az lenni szokott, ismerkedéssel kezdődött, majd a szomszédos Bethlen Gábor Általános Iskola és Gimnázium sportpályáján sorversenyt tartottunk. Peti atyának hála viccesebbnél viccesebb feladatokat találtunk ki. A délután folyamán a csoportok csapatnevet és indulót találtak ki maguknak, illetve zászlót készítettek. Így alakultak meg a Villám sárkányok, a Jégmadarak, az Imádkozó sáskák, a Ződ és a #12Berc. A délután további részében többek között sok szép karkötőt, szélforgót és vitorlás hajót készíthettünk a kézműves foglalkozások során.

Második nap, a jó időre való tekintettel, Budapest egyik legjobb strandja, a Palatinus felé vettük az irányt. Kipróbáltuk a hullámmedencét, a csúszdákat és a többi élménymedencét is. Délután pedig palacsintával zártuk a napot. Következő állomásunk - szerdán - a Fővárosi Állat és Növénykert volt, ahol csapatonként egy kvízt kellett kitöltenünk, így a feladatok megoldása során szinte az egész állatkertet be tudtuk járni, ráadásul még a délelőtti fóka show-n is részt vettünk. Láttuk a kis elefántot, Samut, és aki elég szemfüles és szerencsés volt, még egy kis kengurut is látott a mama kenguru erszényében. Sőt még a gyűrűsfarkú makimajmokat is megfigyelhettük testközelből.

Csütörtökön kirándulni indultunk. Az út, amit bár nem volt egyszerű végigjárni, igazán izgalmasra és vadregényesre sikerült. A kirándulást megkoronázva Imi atya és Péter atya az

18. oldal

erdő közepén tartott nekünk szentmisét. Ezután egy réthez továbbsétálva, aki szeretett volna métázhatott vagy a játszótéren tölthette el az idejét.

Pénteken Bakos Zsolt atya plébániájára vezetett az utunk, ahol szintén sok program várt minket. Készítettünk fényképtartót, karkötőt és írtunk egy levelet az elmúlt hét eseményeiről.

Ebédre pedig saját készítésű paprikás krumplit és kókuszgolyót ettünk. A tábor zárásaként szentségimádáson vettünk részt, ahol a kéréseinket meg is fogalmazhattuk az Úrnak, majd tömjén segítségével az égig fel is küldtük azokat.

Köszönjük mindenkinek aki akár egy napot is velünk töltött a táborban, remélem hasonlóan szép emlékek jutnak eszetekbe, ha visszagondoltok erre ez egy hétre. A szervezőknek pedig szintén köszönet az áldozatos munkáért!

Írta: Pálos Veronika

19. oldal

Az átlényegülés „szentgellértes” térdimenziói

Az „Eucharisztia” olyan komplex fogalom, mit gyarló hívőknek (sőt még előfordulhat napi áldozónak) is néha-néha magyarázni szükséges. Sok mindent tudunk az „Átváltozásról” a szentmisében, de mindig új összefüggésben is láthatjuk, például művészi installációban is.

Ez az utóbbi megközelítés, ismeretszerzés, egyik olyan lehetősége annak, hogy didaktikailag továbbfejlődjünk. Ugyanis a hitről való gondolkodásban, a képi prezentáció, a hívekben mély benyomást kelthet. A művészeti térbeliség önálló gondolatokat ébreszthet, vagy alkotói elemzéssel tovább mélyíthető. Tehát lehetséges további „szakrális élmény” is. Megnyithatja elménket a „valóságon túli valóságra”, a lényegre!

Az „Átlényegülés” a képzelet és a valóság határán sajátos látásmódú, a művészet és képek nyelvén rajzolható, festhető, agyagban, márványban formálható. A templomunk szentélyében található óriási feszület a „Krisztusközpontúságot” helyezi az oltár fölé.

20. oldal

Középen és az oltáron az Átváltozás és a vértanúságkép részei vannak: „Ad maiorem Dei Gloriam” (Mindent Isten nagyobb dicsőségére), a szent kehely és a kenyér látható. Dr. Cserháti József imája szerint: „Szent véred/vized ereje, hassa át egész életünket, alakítson át bennünket Hozzád hasonlóvá, s éltessen bennünket mindörökké!”

A grafikai vertikalitás alsó részén (az arany mezőben) pedig a Szent Gellért ereklye fekszik. Mi is tanulhatunk Szent Gellérttől, aki Isten iránti szeretetéből vállalta, hogy az életét is feláldozza. Gellért püspökről elmondhatjuk, hogy nemcsak befogadta az Eucharisztiát, hanem hasonlóvá is tudott válni Jézushoz.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előrendezvényei között előkelő helyet foglalt el az Oltáriszentséghez fűződő kiállítások megszervezése. A bemutató termekben kipróbálhattuk azt magunkban, amikor a látottakkal akarjuk tapasztalni a valóságot, vagy akár a föld-égi utat bejárhatjuk a művek segítségével. Megismerni és felfelé is tekinteni!

A grafikával célom az volt, hogy gondolatilag hasonlót mutassak. Nem lezárt, kész, steril, vázlatot adtam át, hanem a „papír mögé lehet pillantani”. Megmutatva annak belső anatómiáját, szerkezetét, lelkiségét. A kinti és benti, valamint a fenti, középső és lenti állapot eggyé válik. Ötdimenziós.

S jelenleg, ez az izgalmas jelenség foglalkoztat különösen minket „szentgellérteseket” is, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előtt, napjaiban, és azt követően.

Kép és szöveg: Dr. Hubai József

21. oldal

A Szent Gellért énekkar Mindenki, aki a plébániára jár, találkozott már a Szent Gellért Énekkarral, ugyanis az alternatív egyházi zenét ők képviselik a templomunkban. Az viszont nem biztos, hogy közismert, hogy az énekkar tagjai nem csak gitárral a kezükben hangolódnak össze, hanem a hétköznapi életben is szoros kapcsolatban vannak, figyelnek egymásra, gazdagítják egymást.

A Beat-korszak magyarországi terjedésének idejében az akkor még tizenéves Sillye Jenő is megismerkedett az új zenei műfajjal, melynek szimbóluma és klasszikus hangszere a gitár volt. 22 évesen, 1969-ben meg is írta első dalát, mely, akkor Magyarországon még szinte példa nélküli módon, katolikus szövegű volt. Az azóta Szent Adalbert-díjjal kitüntetett egyházzenész unokaöccse a vezetője ma a Szent Gellért Énekkarnak.

A közösség zenei szolgálatot lát el minden hónap utolsó vasárnapján, az esti misén. Évente tartanak nagyböjti keresztutat, szentestén egy egyórás éneklést az éjféli mise előtt, illetve egy imaórát „Imádság a gyermekeinkért” címmel. Az egykori tagok ma már zömében családosak, így az énekkar munkájában részt vesznek gyerekeik is. Közös hitvallásuk, hogy a zene által megélt hit megerősít és közelebb visz Istenhez.

A közösség vezetőjével, Sillye Miklóssal beszélgettünk.

A családod erősen kötődik a magyar katolikus könnyűzenéhez.

Milyen hatással volt rád és a családodra ez a szellemiség?

Az első emlékem ezzel kapcsolatban, amikor a szüleim felvettek Jenő dalaiból egy csokrot, és én miközben hallgattam, hintalovaztam a magnó előtt, és a dal helyet vett magának szívemben, fülemben, lelkemben. Ez az első élményem ezekről

22. oldal

a zenékről, de később is sokat hallgattuk őket. 15 éves koromban a hittanos társaim révén megismerkedtem a karizmatikus közösség dalaival, 18 évesen kezdtem énekelni Jenővel. Még az énekpróbák is hatalmas lelki élményt, feltöltődést, hitbeli gyarapodást jelentettek, végképp magával ragadott.

Hogyan találkoztál először a közösséggel?

A szüleim csatlakoztak először, még amikor Krichenbaum József atya ide került a 80-as évek elején. Ők sokat segítettek a szervezőmunkában is, amennyire csak lehetett. A húgom is csatlakozott az énekkarhoz, és a szüleim is, akik akkor kb. 35 évesek voltak, az akkori kórusban énekeltek. Én is, egyszer csak velük énekeltem, aztán egysze rcsak velük gitároztam… Mikor leszereltem a katonaságtól, megtudtam, hogy az akkori gitáros megnősült, kilépett, kerestek valakit a helyére és tudták, hogy én is játszom a hangszeren. Tulajdonképpen így lettem tagja majd vezetője az énekkarnak.

A plébánia munkatársai, papjai között mindig támogatókra leltél ebben a munkában?

Tulajdonképpen senki sem ellenezte a tevékenységünket. Pócs Béla, a plébánia állandó kántora, mindig támogatott minket, örült, ha jöttünk, egy rossz szava sem volt ránk. Sok év elteltével is csak egy kisebb összezörrenés jut eszembe. Volt, akinek nem tetszett a gitáros éneklés, bele akart szólni, hogy ezt énekeljük, azt énekeljük…

Hogyan bővül a repertoárotok?

Egyszer például a basszusgitárosunk, aki sok zenekarban játszik, tartott egy zenés szentségimádást a templomukban és oda meghívott. És akkor azok megtetszettek, nagyon megfogtak, tudtam, hogy azokat meg kell tanulni, mert szép a zene is, a dallam is és tényleg nagyon szívből jövő imádságok és tanúságtételek vannak bennük megfogalmazva. Szereztem kottát, meghallgattam az eredetit és a magyar verziókat. Volt, amelyeket így vettünk be.

23. oldal

Jenőnek is vannak újabb énekei, azok közül is sok nagyon szép. Talán ma már kevésbé tudnak eljutni sokfelé és kevésbé ismertek az újabb dalai, arra gondoltam, akkor ez pont jó, hogy mi is megismertessük őket másokkal. Most az Euchariszitkus Kongresszusra is írt jópárat.

Néha egy másik kórussal is szoktam énekelni, van, hogy tőlük hallok valami olyat, amit még előtte nem, de tetszik.

Mit gondolsz, hogyan változott a hívek hozzáállása a katolikus könnyűzenéhez, amióta te foglalkozol vele?

Nekem, hála Istennek, többnyire csak pozitív tapasztalataim vannak, másoknak máshol azért voltak negatív élményei is, de én úgy látom, hogy ennek a zenei stílusnak a pasztorációs szerepét egyre szélesebb körben elismerik, egyházi körben is, a hívők között is. És már nagyon sokan, akik az én szüleim korosztálya, fiatalon megismerték a stílust, ebben váltak középkorúvá, és most már nagyszülőkké. Tehát nagy csoportok megértik ezt az irányt.

Más csoportok elutasítóak. És nyilván van egy bizonyos fajta igényesség iránti elvárás, hogy szépen szólaljon meg az ének és jó szöveg legyen, tehát nem valami csetlő-botló prozódia. Ez egyre jobban előtérbe kerül.

Mit gondolsz, mi a legnagyobb előnye a közösségnek és mi a legnagyobb veszély, ami fenyegeti?

Elsősorban a közösségteremtés az egyik célunk, tehát ha valaki jön, nem mondjuk azt, hogy ülj le előbb, hogy lássuk, milyen hangod van, nem teszünk elé egy kottát, amit még sosem látott, tehát nincs ilyen fajta szigorú elvárás. A közösség építése elsősorban a cél, ez az egyik nagy pozitívum, ami sok éven keresztül végigkísérte az énekkart akkor is, amikor még nem volt sok a Szent Gellért Plébánián. Aki énekelni szeretett, hozzánk csatlakozhatott. A másik, ami fontos számomra a közösségépítésen túl, az az imádság, mert az énekben megszólaló imádság segít az ember szívét-lelkét jobban megnyitni Isten felé.

24. oldal

A veszély az életkörülményeinkből fakadó időhiány. Aki távolabbra költözik, annak nehezebb bejárnia, aki délutános, az nem tud eljönni a próbákra. Az új énekek megtanulásában, gyakorlásban ez sokat nehezít, de a közösségi életet nem fenyegeti.

Mik a jövőbeli terveid a közösséggel?

Mindig van mit csiszolni a játékon, a megszólaláson, amit már tudunk, azokat is lehet szépíteni. Illetve szeretnék új dalokat, amiket mind a többi kórustag, mind a hívek szívesen énekelnek.

Ha lesz lehetőség, nagyon szeretnék újra keresztutat énekelni. És esetleg van egy-két nagyobb darab, amiket jó lenne megtanulni.

Van például egy Kis Herceg, ami nagyon szép, bár nem vallásos témájú, de ami nekem tetszik abban, az a Kis herceg gyermeki gondolkodása a felnőttekkel szemben. Arra emlékeztet, néha mindannyian túl felnőttesek leszünk. És nagyon szép énekek vannak benne.

Ezután a közösség egyik tagjával, Lakatos Zsigmonddal beszélgettünk.

Mikor találkoztál először a katolikus könnyűzenével? Én gyermekkoromban egy kapucinus iskolába jártam DélAmerikában és már első-másodikos koromban találkoztam ezekkel a dalokkal. Amik ott népszerűek voltak, nálunk csak most kezdenek terjedni, főleg a rendezvények miatt. Ilyen dal a Bárka-dal, ami kint már a ’70-es években is nagyon közismert, sőt, II. János Pál pápa is egyik kedvenc dala volt. Hangfelvételek vannak róla, hogy többször is énekelte. A témája főleg a papi hivatás.

Mikor csatlakoztál a közösséghez és mi volt a fő motivációd?

Nyolc évvel ezelőtt csatlakoztam. Korábban, mióta hazaköltöztünk, mindig is tagja voltam úgynevezett bandáknak.

Az Újlaki Plébániatemplomban Müller Gyuri atya volt a káplán, akit most jól ismerhetünk. Ő szervezte ezeket a csoportokat, az

25. oldal

egyikbe engem is berakott, ott énekeltünk, gitároztunk az ifjúsági miséken. Azután volt egy kis szünet, majd nyolc éve találkoztam az egyik kollégámmal, Andrással, aki ministránsként csatlakozott a plébániához. Ő hozott ide, hogy hallgassam meg a játékukat, én pedig itt ragadtam.

Melyik a legemlékezetesebb pillanat, ami az énekkarhoz kötődik?

Tulajdonképpen a nyári beszélgetések a balatonföldvári nyaralóban. Azok mindig nagyon emlékezetesek. Azt gondolom, hogy a plébánián nagyon jó, hogy élő katolikus hit van jelen a közösségekben, ellentétben például a nyugat-európai trendekkel.

Remélem, hogy mi nem csúszunk abba a hibába, mások leszünk.

Melyik a te hangszered?

A gitár. Arra tettem le a voksot, lévén az a legnépszerűbb ezen a téren. Bárhol bármikor lehet vele jó hangulatot kelteni és bármit el lehet játszani, ellentétben egy fúvós hangszerrel, ami mellett nehezebben megy az ének. A plébánián kezdtem el autodidakta módon gitározni, a társaim mutatták meg az első akkordokat, de aztán jó pár évet lehúztam egy gitáriskolán, megerősítettem az alapokat.

Melyik a kedvenc dalod, amit játszotok?

Nem igazán van, mivel mindegyiket szeretem. Ahol a Jóisten benne van egy dalban és róla elmélkedünk, megszólítjuk vagy csak kérdéssel fordulunk hozzá – nem akarnék egyet kiemelni, annyi szép van. Gyermekkorom dalaiból is, Sillye Jenő dalaiból is nagyon sok emélkezeteset tudok, mondhatni mindegyik a kedvencem.

Mit gondolsz, miért érdemes az énekkarhoz csatlakozni?

Azt, hogy ha valaki szeretné Istent megszólítani, és ezt úgy szeretné tenni, hogy dalol, énekel, jól érzi magát és egy remek közösséghez csatlakozna, akkor azt hiszem, itt a helye!

Készítette: Nyiri Dániel

26. oldal

Családos tábor Nyíregyházán Szent József nyomában

Júliusban korábbi hagyományainkhoz híven felkerekedtünk a családos közösség tagjaival, hogy pár napot együtt töltsünk. Közel 30 felnőtt és több, mint 40 gyermek vett részt az idei táborban, amit Nyíregyházán, a kamillánus rend korábbi lelkigyakorlatos házában tartottunk. Feladtuk a leckét a szállásadónknak, minden fekhelyen aludt valaki. A legifjabb gyerekek egy év körüliek, a legidősebbek már felnőtt korúak voltak.

Imre atya végig velünk volt. A napi szentmisék lelki táplálékot adtak számunkra, még a gyerekek is szívesen keltek fel, hogy ministráljanak. A nyitó szentmisénkre eljött Charles atya és Doma atya is Szarvas Levente diakónusunkkal együtt, így megismerkedhettünk az (akkor még nagyon) új káplán atyával.

Programjaink tematikája Szent József élete és tevékenysége köré szerveződött. A kisebbek alkothattak Szent József figurát, a nagyobbakkal vetélkedőn vettünk részt (értékes ajándékok vártak a helyes választ adókra), Czike Gábor előadását hallgattunk a Jézuskorabeli családfogalomról, az apaszerepről. Szabó Tamás atya, görögkatolikus lelkész és családapa személyében megismerhettünk egy olyan közvetlen embert, aki nem csak megosztotta velünk gondolatait az apaságról, hanem a nyíregyházi püspökség rejtelmeibe is bevezetett minket egy interaktív vetélkedő során.

Meglátogattuk Máriapócsot, nemzeti kegyhelyünket, ahol görögkatolikus liturgián vettünk részt. Imre atya utána megnyugtatott minket, hogy a sűrű egymásutánban 48-szor eldarált Uram, irgalmazz átvétele nem szerepel a római katolikus liturgia megújításának tervei között… Ennek mind megörültünk, bár viccet félretéve, nagyon különleges hangulatú és az elmúlt időket idéző volt a szertartás. A harangjáték a kicsiket is elvarázsolta.

27. oldal

Egy őstermelő gyümölcsös kertjében a kétkezi munkáról elmélkedhettünk: az év szakaszait meghatározó feladatok egyfajta békés ritmust és sikerélményt adnak a tevékenykedőnek.

Szintén a jól végzett munka örömét érezhettük illatszer, és madárodú készítése közben. Ebben Gyöngyi illetve Balázs volt segítségünkre.

Természetesen nem hagyhattuk ki a nyíregyházi állatkertet sem, itt ki-ki vérmérséklete szerint vett részt a bemutatókon és élvezte a fák árnyéka illetve a fagylalt hűsét.

Persze a sok program mellett a hangsúly a találkozáson volt: sok lehetőség volt beszélgetni, megosztani gondolatainkat, egymást támogatni, erősíteni, együtt nevetni, imádkozni. A tábor „muníciójával” az előttünk álló időszak is könnyebbnek tűnik.

Külön öröm volt, hogy a szervezésben, kisebb-nagyobb feladatok vállalásában sokan részt vettünk, még olyanok is, akik végül nem tudtak eljönni.

Várakozással készülünk a 2022. nyári plébániai nagytáborra, amire szeretettel hívjuk a közösség minden tagját. Írjátok be a naptárakba: 2022. július 27-31. között együtt töltekezünk!

Írta: Nyiri Andrea és Szabolcs

28. oldal

Coming soon: Plébániai nagytábor

2017-ben Bodajkon plébániai nagytábort tartottunk, ami olyan jól sikerült, hogy az a döntés született, hogy jövőre ismételjük meg. Bár a jövő nyár még messze van, addig is imádkozzunk közösségeinkért ezzel az imával: Jóságos Mennyei Atyánk!

Hálát adunk Neked, amiért közösségre hívsz bennünket.

Köszönjük, hogy hazánkba vezérelted Szent Gellértet, aki nemzetünk és keresztény közösségünk megszilárdulását szolgálta.

Kérünk, segítsd és támogasd plébániánk közösségeit – kicsinyeket és nagyokat, fiatalokat és idősebbeket egyaránt –, hogy egymást erősítve és gazdagítva minél közelebb kerülhessünk Szent Fiadhoz, Jézus Krisztushoz, általa pedig egymáshoz. Munkálkodj bennünk Szentlelked által, adj bátorságot, hogy elvigyük Jézus örömét minden emberhez, és add, hogy kitartónak bizonyuljunk abban a szolgálatban, amire meghívtál bennünket.

Tarts meg minket egységben és szeretetben, alakíts bennünket befogadó közösséggé!

Vezess és taníts bennünket helyes és Neked tetsző Isten- és emberszeretetre!

Urunk, Jézus Krisztus, Neked ajánljuk magunkat, egész életünket, a ránk bízottakat, plébániai közösségünket papjainkkal és minden egyes tagjával. A Tied akarunk lenni, Neked akarunk szolgálni!

Dicsőülj meg bennünk!

Boldogságos Szűz Mária, Szent Gellért püspök és vértanú, templomunk minden szentjei, könyörögjetek érettünk! Ámen.

29. oldal

Egy kis nevetés...

Egy fiatalember gyónni megy a paphoz.

- Atyám, én vétkeztem.

- Mi a vétked, fiam?

- A hiúság bűnébe estem. Naponta többször belenézek a tükörbe, és csodálom magam, hogy milyen szép vagyok.

A pap megfordul, és ránéz a fiúra: - Ez nem bűn fiam, csak egyszerű tévedés.

----------------------------------------------------------------------------A Coca-Cola cég ügynöke bemegy a pápához, és megkérdi tőle: - Atyám, nem lehetne a Mi Atyánkban a „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” szöveget mindennapi Coca-Colánkra változtatni? Ajánlunk érte évente százezer dollárt.

A pápa erre megkérdi az egyik bíborosát: - Te, nem tudod meddig tart a szerződésünk a kenyérgyárral?

----------------------------------------------------------------------------A tanító néni kérdezi a gyerekeket a az iskolában a vallásról.

- Pistike, mit gondolsz, Noé sokat pecázott mikor a bárkán voltak?

- Nem hiszem - mondja Pistike - mennyit lehet pecázni két kukaccal?!

30. oldal