– Õszintén szólva csodálkoznak is eleget, nagyon sokan. Azt még megértik, hogy nyaranta hazalátogatnak, s felújítanak épületeket, hogy komfortos legyen, de végleg hazatelepedni, az már más. Ez sokaknak felfoghatatlan: Németországból, Ausztriából, Kanadából, s még ki tudja, honnan, hazaköltözni, gürcölni, hivatalokban kilincselni... Az ön unokatestvérérõl olvastam valahol, hogy Európa egyik legnagyobb telefontársaságánál dolgozott öltönyben, most pedig istállót építtet, csempét rakat Uzonban. Kálnoky Tibor eredetileg állatorvos, most régi parasztházakat vásárol és újít fel, külföldi vendégeket fogad Miklósváron, és úgy tûnik, Ön is a nyomdokaikba lép. – Igen, a feleségem és én szintén turizmusban gondolkodunk. Szeretnénk konferenciatermet, panziót, meg egyebeket.
Újabb Ugron-llány a családban – Nem egészen egy éve házasok. Hogyan ismerkedtek meg? – kérdezem Ugron Zsolnát. – Kolozsváron találkoztunk elõször, egy bál másnapján, majd egy idõ múlva eljöttem egy forgatócsoporttal a magyar televíziótól Háromszékre, mert sokat hallottam arról, hogy hazatelepednek a nemesi családok; gondoltam, megér egy riportot. – Ezek szerint én lemaradtam egy körrel, hiszen ugyanezt tervezem. – Nos, a riportkészítéskor találkoztunk ismét. Tavaly õsszel kötöttünk házasságot. Egyébként olyan nyolcadfokú unokatestvérek vagyunk. És nem én vagyok az elsõ Ugron-lány a családban: Mikó Imre anyai nagymamája, Mikes Zsigmondné Ugron Julianna volt...
– Említette, hogy Kolozsváron találkoztak. Ön erdélyi? – Én Kolozsváron születtem, ott éltem 11 éves koromig, aztán Budapestre költöztünk. Az édesapám családja eredetileg Udvarhely mellõl származik, az egyik legrégibb székely primor család. Sokan a mai napig visszajárnak. Létezik egy Ugron Alapítvány is, amelynek a munkájában én tevékenyen nem veszek részt, de a családomnak nagyon fontos. – Régen sokrétû szerep hárult a nemesi családokra. Mondhatni egy környék védnökének tekintették. Hogy érzik, van-ee Önökkel szembeni valamilyen szintû elvárás? – Érzõdik, hogy az elvárások nagyon nagyok – mondja Gergely. – Sokan azt gondolják, hogy jön a báró, a gróf vagy valaki, aztán megint úgy lesz, mint régen, munkát ad... Mivel gazdaságilag itt Háromszéken elég rossz a helyzet, az emberek – úgy érzem – inkább azt várják, hogy munkalehetõség legyen. Azt nem igazán értik meg, hogy régebben volt egy gazdasági háttér, erdõ, gyár, szövöde, üveggyártás, ménes, ami most nincs. Régebben se egy nap alatt virágoztatták fel a birtokot vagy a környéket. Minket foglalkoztatnak ezek a dolgok, már hozzá is fogtunk egy vendégház építéséhez, aztán a konferenciaterem következik, ahol majd esküvõket, különféle összejöveteleket lehet szervezni. – Szépen beszél magyarul. Azóta tanult meg, mióta hazajött? – Nem, édesanyánk mindig magyarul beszélt velem meg a testvéremmel, csak mi németül válaszoltunk. Amióta Zabolán lakunk, azóta sokat fejlõdtem. Meg aztán most magyar feleségem van... – Anyai ágon a család elég sok
100