Piaristák MA - 3/2013 (Winter)

piaristáK

A magyar piaristák lapja | III. évfolyam III. szám | 2013. tél

Bemutatkozik a piarista múzeum

A Karácsony szelleme

a nevelés által evangelizálunk

Borián Tibor 80 éves

Juhász Gyula: Karácsony felé Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.

Megtestesülés és adelfokrácia Karácsony közeledtével újra és újra rá-

csodálkozunk Isten különös döntésére: egy akar lenni közülünk. Nem marad meg a tőlünk való távolságban: bele akar bocsátkozni, amennyire csak lehetséges, a mi emberi világunkba. Egy lesz közülünk, s ezzel minket is új közelségbe hoz egymással, egymásnak ajándékoz minket, embereket is. Ha Isten embertársaim egyike lett, akkor ezentúl csak úgy tekinthetek a másikra, bárki legyen is az, mint Isten lehetséges megtestesülésére.

Különös testvériséget hoz létre a megtestesülés titka, karácsony ünnepe.

Nemrégiben Boston ferences érseke, Sean O’Malley bíboros egy interjúban így nyilatkozott, amikor a riporter a Ferenc pápa által kezdeményezett összegyházi kérdőívről kérdezte: „Az egyház nem demokrácia, de csak akkor tud előre haladni, ha próbáljuk megtalálni Isten akaratát, s ezt nemcsak egyénenként tesszük, hanem párbeszédben és imádságban is. Végül a szentatya hoz majd döntéseket, amelyeknek engedelmeskedni fogunk.”

Amiről az ír származású bíboros ír, az tulajdonképpen az egyház ősi gyakorlatát fogalmazza meg: Isten akaratának közösségi imádságos keresését, a megkülönböztetést (angolul: discernment). Ha az egyház közösségében mindenki egyformán Isten gyermeke s egymásnak

TÁMOGASSA A PIARISTA OKTATÁST

testvérei vagyunk, akkor ennek két nyilvánvaló következménye van: egyfelől testvéremen, a másikon keresztül is szól hozzám a megtestesülő Isten, másrészt én is felelős vagyok a másikért, a többiekért, végső soron az egészért, a közösségért is. Amint egy olasz szerző, Enrico Peyretti markánsan fogalmazott: az egyház adelfokrácia, vagyis olyan szervezet, ahol testvérek gyakorolják a hatalmat. Úgy hiszem, mai egyházi világunkban – s érvényes ez ránk, a piarista világ tagjaira is – újra kell tanulnunk ezt az ősi gyakorlatot, az imádságos megkülönböztetést: hogy tudjunk őszintén, nyíltan szólni, tudjunk figyelmesen meghallgatni és megérteni, s ebben a testvéri-imádságos közegben, kölcsönösen felelősséget vállalva egymásért és az egészért, tudjunk rátalálni Isten életre, több életre vezető útjára.

Karácsony ünnepe, a megtestesülés titka különös, új testvériséget hoz létre köztünk, új módon ajándékoz minket egymásnak. Áldott, megújultan Istenre és egymásra figyelő ünneplést kívánok karácsony közeledtével minden kedves olvasónknak:

Labancz Zsolt SP tartományfőnök

AZ ÚJSÁG MEGRENDELÉSÉVEL!

Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók!

A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 intézményben csaknem 3800 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelősségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak.

A negyedévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4000 Ft/év, amely tartalmazza az előállítási és postaköltséget.

Kedvezményezett: Magyar Piarista Közhasznú Alapítvány Számlaszám: 13597539-12302010-00040467 (KDB Bank) Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!

piaristák

3

piarhírvilág Új boldoggal gazdagodott a kalazanciusi szerzetek családja

2013. október 13-án Tarragonában (Spanyolországban) a boldogok sorába iktatták María Victoria Valverde González kalazanciusi nővért, aki a Faustíno Míguez piarista által alapított Isteni Pásztornő Leányai szerzetesrend tagja volt, és a spanyol polgárháborúban (1936–1939) szenvedett vértanúhalált. Új boldoggal gazdagodott tehát a Familia Calasancia, vagyis azon szerzetek családja, amelyek Kalazanci Szent Józsefet tartják égi pártfogójuknak, és az ő lelkiségét követve kívánják a legrászorultabb gyerekeket és fiatalokat segíteni. María Victoria nővér 1916-ban tett örökfogadalmat. 1922-től az egyik közösség elöljárója volt. Az iskolában hímzést, kézművességet és rajzot tanított. Kedves, közvetlen, egyszerű, kiegyensúlyozott és figyelmes nővér volt, aki mindig segítette a környezetében élő, szükséget szenvedő embereket. 1937-ben letartóztatták, majd megölték. Ötszázhuszonegy másik vértanúval együtt avatták boldoggá. A 20. századi Spanyolország vértanúinak nevezik őket; a hit, a megbocsátás és a kiengesztelődés tanúi ők.

A piarista nagyobb elöljárók egy héten át Rómában tanácskoztak

2013 októberében Rómában tartották a piarista nagyobb elöljárók tanácsának összejövetelét, 29 résztvevővel. A magyar rendtartományt Labancz Zsolt provinciális atya képviselte. Az első két napban helyzetelemzést végeztek (hivatásgondozás, kezdeti képzés, közösségi élet, piarista szolgálat, világiak karizmatikus integrációja a rendbe). Október 23-án, szerda délelőtt részt vettek Ferenc pápa általános kihallgatásán, délután pedig José Rodríguez Carballo érsekkel találkoztak, aki a Megszentelt Élet Intézményeiért felelős vatikáni kongregáció titkára (korábban ferences generális), ezt a gazdasági kérdések megvitatása követte. Csütörtökön néhány különleges témáról tanácskoztak: a renden belüli kommunikációról, a Galileo Programról (piaristák posztgraduális képzése Rómában), a kalazanciusi lelkiséggel foglalkozó bogotai kongresszusról stb. Ünnepélyesebb keretek közt megemlékeztek a nemrégiben elhunyt Angel Ruiz egykori generálisról is. Ezután a következő egyetemes káptalanig hátralévő két év teendőit tervezték meg. A tartományfőnököknek arra is lehetőségük volt, hogy bemutassák tartományuk jelenlegi életét.

Új honlap indult – Imádkozzunk mindnyájan piarista szerzetesi hivatásokért!

A világon számtalan gyerek éhezik kenyérre, szeretetre, törődésre, hitre, nevelésre. Hogy életük megváltozzék, többek között szükségük van olyan keresztényekre, akik egész életüket Istennek szentelik, és azáltal közvetítik az evangélium örömhírét, hogy törődnek a legszegényebbek, legelesettebbek felnevelésével és oktatásával, úgy, ahogyan Kalazanci Szent József is tette. Ezeknek a fiatal és felnőtt keresztényeknek szükségük van az imánkra, hogy meghallják az Úr hívó szavát és hűen kövessék azt.

A generális atya kezdeményezésére elindítottunk egy új honlapot (Rómában), amelynek segítségével azt szeretnénk elérni, hogy minden napon, a nap minden órájában legyen valaki, aki az Úr előtt új szerzetesi hivatásokért imádkozik. Ha bárki szeretne csatlakozni a közös imádsághoz, a honlapon található nagyon egyszerű útmutatást kell követnie. Ezt négy nyelven is elolvashatjátok, angolul, franciául, olaszul és spanyolul. A honlap címe: http://ocv.scolopi.net Mindenki kiválaszthatja a neki legjobban megfelelő napot és órát. Azt is meg kell jelölni, hogy milyen hosszú időre kötelezitek el magatokat az ima mellett (három, hat vagy tizenkét hónapra). – A projekt koordinálását P. Pierre Diatta generálisi asszisztens végzi. Ha bárkinek kérdése lenne, erre az e-mail címre írhat: ocv@ scolopi.net Hálásan köszönjük a rend, a szerzetesek és a gyerekek iránti szereteteteket!

Tőzsér Endre SP

piaristák

Impresszum: Piaristák MA - A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1.

E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István Szerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Szathmáry Melinda, Turcsik István, Piarista Archívum, szeged.ma ∙ ISSN: 2062-817X ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

hírek a magyar tartományból

Örökfogadalom

Sík Sándor emlékest

„Fogadok tisztaságot, szegénységet és engedelmességet, valamint a rend Konstitúcióinak értelmében különleges törődést a gyerekek és a fiatalok nevelésével.” Molnár Lehel és Radnics Zoltán szeptember 14-én tett örökfogadalmat a budapesti Piarista Kápolnában. A két atyával a márciusi számban olvasható majd interjú.

Október 2-án kerekasztal-beszélgetéssel kísért irodalmi emlékestet tartottunk Sík Sándor halálának 50. évfordulója alkalmából a Sapientia dísztermében. Az est folyamán Sík Sándor életútját kísérhettük végig különböző aspektusokból, gyermekkorától haláláig; Horváth Bálint tanár úr kérdéseire válaszolt Borián Tibor, Jelenits István, Lukács László piarista atyák és Koltai András levéltáros, miközben felcsendültek Sík Sándor legszebb költeményei Dóczy Péter színművész tolmácsolásában.

A program részeként lehetőség nyílt a „Sík Sándor arcai” c. emlékkiállítás megtekintésére is.

Megnyílt a Piarista Ökollégium November 7-én megnyitotta kapuit a nagykanizsai Nonprofit Információs Központ, másik nevén a Piarista Ökollégium. Az év elején elnyert uniós támogatásnak köszönhetően a zöld látogatóközpontban fenntartható és környezetbarát technológiákat mutatnak be több éven keresztül 75 rendezvény során. A beruházás révén az év végére teljesen megújul a piarista fiúkollégium és rendház épülete. (Részletek a 17. oldalon.)

Piarista Pedagógiai Nap Evangelizáló iskola: a meghívás és befogadás helye címmel tartott a Piarista Rend Magyar Tartománya pedagógiai konferenciát és szaknapot a budapesti Piarista Gimnáziumban november 15-én.

A rendezvényre több mint 400 résztvevő – szerzetes és civil pedagógus – érkezett a piarista iskolákból és képző intézményekből; nemcsak Magyarországról, hanem Spanyolországból, a baszk és katalán rendtartományból is. (Beszámoló és interjú a 10–11. oldalon.)

Szegedi győzelem A szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium „Szegedi Piaristák” csapata végzett első helyen a Szent-Györgyi Albert Tanulmányi Versenyen. Az iskola 200 ezer forintos támogatást nyert.

A kreatív feladat megoldásáért járó különdíj is a szegedi piaristáké lett a videfilmért, amelynek címe: Cambridge-től Szegedig, avagy az aszkorbinsav története. Az alkotás hamarosan elérhető lesz az SZTE honlapján, illetve levetíti a Városi Televízió Szeged Kvantum című tudománynépszerűsítő műsorában. szathmáry Melinda

piaristák

5

kisablak a múltra a rendtartomány gyűjteményei, a könyvtár, a levéltár és a múzeum olyan nyomtatott, írott és

tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak magyarország és a piarista iskolák múltjába. néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni.

koltai andrás

Piaristák a jégen

1922

A piarista noviciátus életéhez mindig is hozzátartozott a közös séta, amelyet a „carissimék” a magiszter vezetésével, reverendában és kalapban végeztek. Így történt ez 1942 februárjában is, amikor a kemény tél miatt a Duna befagyott, így Léh István magiszter a Duna jegén keresztül, a szemközti Pokol-csárdához vezethette sétára a novíciusokat. Természetesen reverendában és kalapban. Csupán a szívesen fényképező Holl Béla lépett ki a sorból, hogy megörökítse ezt az eseményt.

(Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Holl Béla hagyatéka [IV. 229], Fényképalbumok)

Haj és életszentség Agárdy Gyula (1895–1944) szívesen készített csípős karikatúrákat rendtársairól és ismerőseiről. Ezt a csoportképet 1922 novemberében rajzolta, abban az időben, amikor a piarista rendben megszigorították a szerzetesi fegyelmet, és ez a „reform” komoly vitákat szült a rendtagok között. A képen a váci rendház azon tagjai láthatók, akik a „reform” támogatói voltak. Elöl Lőrincz Gábor, a novíciusok magisztere, Révai József rektor és Király Lajos vicerektor, mögöttük pedig Szűcs Lajos, Bán Márton, Léh István és Halamka Gyula. A latin felirat Jézus szavait idézi: „Fejetek minden hajszála számon tartatik, ne féljetek tehát, mert akárhány verébnél értékesebbek vagytok.” A rajzon tündöklő kisebb-nagyobb „glóriák” arra vonatkoznak, hogy a reform szószólói kopaszra borotvált hajviselettel rendelkeztek. A szemüveges Bán Márton életszentsége tehát sokkal kevésbé ragyogó, mint a többieké…

(Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Manuscripta, Agárdy Gyula karikatúrái, n° 278)

6

piaristák

1942

0 0 1 – s á r d n a d Egye zületett 100 éve s

egyed andrás piarista pap, gimnáziumi tanár, a nyelvpszichológia nemzetközileg elismert kutatója

száz éve, . november -án született. írásunkban rá emlékezünk.

Egyed András Edelényben született 1913. november 30-án. Gyöngyösön járt gimnáziumba, és az ott élő piarista kórházlelkészen, Guba Pálon keresztül ismerkedett meg a piarista renddel, amelybe 1931-ben lépett be.

1934 és 1940 között a párizsi katolikus egyetemen és a budapesti tudományegyetemen tanult. Mint latin– francia szakos tanár a tatai (1940/1941), máramarosszigeti (1941–1944), kecskeméti (1944), váci (1945), illetve budapesti (1945–1948) piarista gimnáziumokban tanított. 1944/1945 telén Budapesten élte át az ostromot, ahol a francia marista iskolatestvérekkel együtt részt vett az üldözöttek mentésében, és ezért a Gestapo hetekig fogva tartotta.

A piarista iskolák 1948-as államosítása után Törökőrön lelkészkedett, majd 1949/1950-ben a váci kisszemináriumban tanított, és miután a kommunista hatalom azt is bezáratta, „civil” iskolai tanár lett. 1974. évi nyugalomba vonulásáig három budapesti általános iskola volt a munkahelye (Soroksári út; XX. ker., Lázár u.; illetve XX. ker., Csarnok tér).

Egyed András és a máramarosszigeti piarista gimnázium VIII. osztálya 1943 februárjában, egy francia óra előtt (Piarista Múzeum)

Eközben folyamatosan kutatott és publikált a pszicholingvisztika területén, amelynek elismert szakembere volt. 1977-ben a Nemzetközi Pszichológiai Társaság is tagjává választotta. Pedagógiai tanulmányai is megjelentek, például az iskolás tanulók jellemzésének módszertanáról (1962) vagy a közösségi nevelésről (1965). Utóbbiban azt mutatta be saját tanítványain keresztül, hogy a gyerekeknek lehetőleg a közösség szolgálatában szerzett sikerélményük legyen, hogy ezáltal könnyebben tudjanak beilleszkedni a közösségbe.

1984. január 1-én hunyt el Budapesten. Ezek voltak búcsúszavai: „Minden gondolatom az Isten. Végtelenül boldog vagyok, hogy hamarosan valamit megismerek az ő szent lényéből.”

Tudományos pályafutásának kezdetén francia irodalom- és művelődéstörténettel foglalkozott, majd a modern lélektan eredményeit felhasználó irodalomtörténeti írásai után érdeklődése a nyelvészet, a pedagógia és a pszichológia határterületei felé fordult.

Nyelvpszichológiai és jelentéstani dolgozatokat közölt, az egyes szavak jelentésstruktúrájára épülő nyelvi viselkedést vizsgálta több tudományágra kiterjedően. Az indoeurópai és részben a finnugor nyelvi tapasztalati adatokra épülő új pszicholingvisztikai (a lelki folyamatoknak a nyelvi működésben való szerepét vizsgáló) kutatási módszert dolgozott ki, amel�lyel számottevő eredményeket ért el a szójelentés változásának vizsgálatában.

koltai andrás

piaristák

7

hivatás

„AZ ÚR IRGALMA VÉGIGKÍSÉRTE ÉLETEM” Borián Tibor atya 80 éves borián tibor több mint

 éve piarista szerzetes, pedagógus. ezreket tanított, generációk nőttek

fel keze alatt, számtalan diákja tanult tőle magyar nyelvet, történelmet, zenét és emberséget.

-én ünnepelte . születésnapját. ezen alkalomból kérdeztük őt élete fontos mérföldköveiről, hivatásáról, céljairól.

az atya idén november

Gyökerek: az otthon, iskolák, hivatás

Hajmáskéren, egy Veszprém melletti faluban 1933. november 22-én születtem Szent Cecília napján, amely kétségkívül meghatározta későbbi vonzódásomat a muzsikához, különös tekintettel az egyházi zenére. Édesapám a hajmáskéri katonai tábornak volt főhadnagyi rangban orvosa, így elmondhatom, hogy ágyúszó és katonaság „közt” nevelkedtem. A falu általános iskolájában ismerkedtem meg a vallással, ministránsként is szolgáltam itt, majd 4 év után a veszprémi Piarista Gimnáziumba kerültem a bátyám nyomdokaiba lépve. Édesapám és testvérei mind a székesfehérvári cisztereknél tanultak, viszont a háborús események ezt számunkra már nem tették lehetővé a nagy távolság miatt sem, amely Fehérvár és Hajmáskér közt húzódott, így a közelben fekvő Veszprémre esett a választás. Így kerültem életre szóló „Életem során mindig úgy lettem elöljáró, ttem kapcsolatba a piarishogy egy nagyformátumú elöljárót köve nem ta renddel. Az 1948-as a sorban… úgy érzem, sikerült megfelel államosításig az itteni a magammal szemben támasztott piarista gimnáziumba, követelményeknek.” majd utódiskolájába, a mai Lovassy László Gimnáziumba jártam, ahol 1952ben érettségiztem. Már ekkortájt kialakult bennem a papi hivatás iránti érdeklődés és vonzalom, amely egyáltalán nem volt idegen a családomtól, ahol öten választottuk ezt a hivatást. (pl. nagybátyám ciszterci pap és tanár volt.) Az államosítást követően az iskola nélkül maradt piaristák ifjúsági pasztorációs tevékenységet folytattak, amely során kapcsolatba kerültem Bulányi György, Török Jenő és Juhász Miklós atyákkal. Érettségi után jelentkeztem a rendbe, ahová a helyek korlátozott száma (14 főben maximalizálták) miatt nem jutottam be elsőre. Ez időben felvételiztem az egyetemre magyar szakra, majd közben 1952-ben beöltözhettem a rendbe. Még novíciusként éltem át a Váci utcából a Mikszáth térre való költöztetésünket.

Teológiai tanulmányaimat 6 év alatt végeztem el; 1958ban szenteltek pappá, s 1959-ben megkaptam magyar-történelem szakos diplomámat is. Mint a legtöbb ifjú piarista, Kecskeméten kezdtem meg nevelői pályafutásomat, ahol 8 évet töltöttem. Itt kétszer voltam osztályfőnök, majd kollégiumi prefektus, irodavezető.

Kecskeméthez kötődik az énekkari munka elkezdése is, annak a szomorú eseménynek „köszönhetően”, hogy 8

piaristák

Forrai István rendtársam, aki zeneakadémiai tanulmányokkal a háta mögött kiváló karvezetői munkát végzett, tragikus hirtelenséggel távozott tőlünk fiatalon, rákbetegségben. 1960-ban a diákénekkarnak lettem a vezetője hét éven át Budapestre történő áthelyezésemig, ahol 11 évig a kalazantinereknek voltam a prefektusa amellett, hogy az iskolában tanítottam magyart és történelmet. 1972-ben itt is rám bízták a diákénekkar vezetését majd 1976-ban a felnőttekét is Maklári Lajos karnagy halálát követően. Természeten igyekeztem a kihívásoknak megfelelni, ezért elvégeztem a kántorképzőt, és jeles karvezetőket, zenészeket is megkerestem, hogy tanulhassak tőlük. A kórusnak mintegy 40 művet írtak olyan ismert zeneszerzők, mint Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Farkas Ferenc, Halmos László, Rossa Ernő… számos lemeze is megjelent az énekkarnak, amelynek több mint 500 mű szerepelt a repertoárjában a gregorián énekektől, madrigáloktól a barokk korálokon át a modern művekig bezárólag.

1976-1979-ig tartományfőnöki asszisztensként és irodavezetőként tevékenykedtem, majd budapesti házfőnök és 1985-től a gimnázium igazgatója lettem 13 éven át. Ezen évek során a 30-40 főt számláló iskolai felnőtt kórust sikerült teljesen megújítanom, ahol nem csupán piarista öregdiákok, hanem az aktuális diákok szülei és hozzátartozóik is énekeltek. A Sík Sándor (korábban Kalazancius Kórus – a szerk.) Kamarakórus 65 évig működött, amelynek közel negyven évét én vezettem.

Emlékezetes személyek , élmények j Előd István, Benkő Andor, Kincs Lajos tanár úr – szellemiség, dinamizmus, az igazi „élet-példaképek” j Sík Sándor – atyai szeretet , műveltség, nagyböjti konferenciabeszédek Sík Sándor összes művét Borián Tibor rend ezte három kötet alá, lektorálta egyetemi előa dásait. Jelenleg az Új Ember Kiadóval zajla nak egyeztetések egy esetleges, közeljövőbeli kiadásról.

1998-ban Kállay Emil atya, akkori tartományfőnök áthelyezett Veszprémbe, ahol a Padányi Bíró Márton Római Katolikus Gyakorlóiskolának 3 évig Görbe László piarista volt a vezetője, akivel ekkor „helyet cseréltünk”: ő feljött Budapestre igazgatónak, én pedig lent maradtam 8 éven át az egyházmegyei, érseki iskola vezetőjenként, amelyet a piarista iskola egyfajta utódiskolájának tekintettek. A 900 fős iskolacentrum általános iskolát, gimnáziumot és egészségügyi szakiskolát foglalt magába. A 65 évesen vállalt feladat nagy kihívást, számos újdonságot hozott számomra. Eddig ugyanis csak középiskolás fiúkkal foglalkoztam, itt pedig a 6 éves gyerekektől a 22 éves felnőttekig fiúk és lányok egyaránt tanultak, mindez kiegészült missziós feladatokkal. Veszprémben ezen felül a Közoktatási Közalapítványnak, a KÉSZ-nek és a Diákszövetségnek lettem elnöke, amellett, hogy az iskola pasztorációs felelőseként is dolgoztam.

2006-ban, 73 évesen kerültem vissza Budapestre, ahol pár hónap alatt közel 10 feladatot kaptam… 2011-ben a szervezetem kezdte felmondani a szolgálatot, kórházba kerültem, ezért lejjebb adtam a tevékenységekből. Ennek ellenére Nagyböjtben előfordult, hogy 5 lelkigyakorlatot is tartottam, a mai napig rendszeresen misézek különböző helyeken (Patrona, Biatorbágy, Újpest), a Kairosz Kiadónak lektorálási feladatokat végzek, s ellátom a Veszprémi Diákszövetség elnökségi feladatait a KÉSZ-alelnökség mellett…

Jelenlegi tevékenységek Különböző lektorálási megbízások a Kairosz Kiadótól, fényképek, dokumentumok rendezése, misék, lelkigyakorlatok, sajtóbizottsági elnökség a Magyar Piarista Diákszövetségnél, egyéb diákszövetségi munka, rendszeres havi látogatások Veszprémbe.

Közeljövőbeli tervek

2014: 25 éves diákszövetségi jubileum megünneplése, megszervezése, kecskeméti iskola 300 éves jubileuma

Mi okoz igazán örömet?

Hogy élhettem, s élek. Az Úr irgalma végig velem volt és megmentett bizonyos dolgoktól. A Kórust sikerült fenntartani jó színvonalon, számos kiváló kapcsolatot építettünk ki pl. a határon túli iskolákkal, plébániákkal, a grazi Sacré Coeur Intézettel.

A hónapban jelentette meg a Magyar Piarista Diákszövetség a kórus történetét összefoglaló jubileumi kiadványt EMLÉKEK KÖNYVE címmel.

Szathmáry Melinda

piaristák

9

Piarista

„Váljunk az igazság alkalmas munkatársaivá!” interjú Guba András atyával

evangelizáló iskola: a meghívás és befogadás helye címmel tartott a piarista rend magyar tartománya pedagógiai konferenciát és szaknapot a budapesti piarista gimnáziumban . november -én.

A rendezvényre több mint négyszáz résztvevő – szerzetes és civil pedagógus – érkezett a piarista iskolákból és képző intézményekből; nemcsak Magyarországról, hanem Spanyolországból, a baszk és katalán rendtartományból is. Az idei PPN esszenciájáról, a spanyolországi gyakorlatról kérdeztük a rendezvény szervezéséért felelős Pedagógiai Szolgáltató Iroda (PSZI) vezetőjét, Guba András atyát.

– A Piarista Pedagógiai Nap immár tizenöt éves múltra tekint vissza a rend történetében: Kállay Emil atya tartományfőnöksége alatt szervezték a legelső konferenciát, amely eredetileg háromnapos rendezvénynek indult. Azóta rengeteg minden történt rendtartományi szinten. Mi az oka, hogy a 2013-as rendezvény központi előadói a piarista rend spanyolországi, pontosabban baszk (Emmausz) és katalán provinciájának képviselői?

– A spanyolországi Emmausz provinciából – amely magában foglalja a korábbi andalúz, baszk és aragón tartományi területeket – ketten érkeztek: Javier

10

piaristák

Aguirregabiria atya, tartományi asszisztens, aki tartományi és rendi szinten is egyrészt a pasztorális folyamatokkal foglalkozik, másrészt a szerzetesek és világiak együttműködését segíti, továbbá az Itaka-Escolapios nevű alapítvány egyik vezetője, rajta kívül pedig Jon Ander Zarate világi piarista, a bilbaói piarista iskola pasztorális felelőse. A katalán tartományból Jaume Pallarolas provinicális atya, Pere Vilaseca világi munkatárs, a katalán provincia pasztorális részlegének a vezetője és Aniol Noguera, piarista kispap – kalazantíner – aki a diákokkal való iskolai órák utáni pasztorális tevékenységeknek, az ún. Mou-Te foglalkozásoknak a felelőse osztotta meg a helyi tapasztalatokat.

A történetben fontos pont, hogy nekem eleve van egy nagyon jó élményem a katalán provinciálissal. Amikor még a gödi szakképző iskola igazgatója voltam, meglátogatott minket. Nagyon érzékenyen érintette őt az ott folyó munka, és közös érzékenységünk – tolmácsokon át is – nagyon közel hozott minket egymáshoz. Pár évvel később, amikor katalán földön jártunk, örömmel számolt be arról, hogy sok iskolájukban szakképzéseket indítottak, először felnőtteknek (rövidebbeket), majd fiatalok számára is (nekik rendes szakképzést). Nagyon jó volt látni pár év múlva, hogy e közös érzékenység gyümölcse beérett.

– Honnan ismered a katalán és a baszk piarista tartományban zajló evangelizációs projektet?

– Jó néhány iskolát, közösséget meglátogattam mindkét provinciában, és beszélgettem az ott élő piarista atyákkal, világi piaristákkal, megismertem szándékaikat, motivációikat. Ennek már több éve… azóta egyre növekvő tisztelettel, tanulásra nyitottan figyelem azt, amit a baszk/katalán piaristák létrehoztak.

– Mit látsz közösnek a magyar és a spanyol helyzetben: a piarista karizma milyen kihívásra keresi a feleletet?

– Kettő ilyet látok: többféle okból fontossá vált mindkét helyen, hogy a 21. század elején a piarista iskola jellegzetességeit, sajátos módszereit, értékeit újra

világosan megfogalmazzák. Szerintem eddig ez jobbára természetesnek tűnt, egyfajta kimondatlan konszenzus alapján. Az újdonság az, hogy most ezt konkrétabbá tesszük, világosan kimondjuk. A másik dolog, hogy az evangelizáció kiemelt szerepet kap. Válaszolnunk kell mindkét provinciában arra a kérdésre, hogy a hozzánk jövő diákokat hogyan tudjuk elvezetni Jézus Krisztushoz. Tulajdonképpen nem csupán az a fontos, hogy ők milyen válaszokat adtak: abból is rengeteget lehet tanulni, ahogy ők a saját válaszaikhoz vezető utat végigjárták. Inspirálhatnak minket arra, hogy mi, magyar piaristák hogyan tegyük fel a kérdéseinket. Nekem ebben sokat segített a személyes találkozás, és kollégáinknak e meghívással a személyes tapasztalatcsere lehetőségét akartuk megadni.

– Kérlek, mondj néhány olyan eredményt, amelyekhez a spanyol piaristák eljutottak a saját útjukon.

– Azt tapasztalták, hogy a piarista iskola sajátosságainak megfogalmazása felszabadítja az intézményeket attól, hogy ezt a definíciót bizonyos referenciaszemélyektől várják. A másik felismerésük, hogy több szempontból is

fontossá vált számukra a közösség. A közösség nevel, amelynek magját a piarista keresztény közösség alkotja. Ennek tagjai azok a civil kollégák is, akik a világosan megfogalmazott piarista küldetés mellett szorosabban elköteleződnek. Ezért mondják ők így: MI, PIARISTÁK, CIVILEK ÉS SZERZETESEK… Az evangelizációban fontosnak tartják a diákok számára is a piarista keresztény közösségeket, ezek hívják s szólítják meg a fiatalokat, hogy elkötelezetten éljék meg kereszténységüket.

Guba András sp – Szathmáry Melinda

Az idei Piarista Pedagógiai Napon az evangelizáció új útjait keresték a résztvevők. A délelőtt folyamán a spanyolországi piaristák tartottak előadást az evangelizáció különféle modelljeiről. A délutáni program kiscsoportos műhelymunkák formájában folytatódott közel húsz külön teremben.

A piarista szerzetesek és pedagógusok mellett ferences, szalézi, bencés rendi előadók és iskolanővérek is részt vettek a csoportmunkában vezetőként, személyes tapasztalataikkal színesítve a gyakorlati foglalkozást. piaristák

11

A

ka r ácsony szelleme

Pár napja láttam egy rajzot az egyik újságban. Egy kislány mesélte a barátnőjének: azt kérte szüleitől, hogy ne játékokat ajándékozzanak neki karácsonyra, hanem a „karácsony szellemét”, szülei pedig elképedve hallgatták, s fogalmuk se volt, mit tegyenek. Roppant találónak érzem a rajz üzenetét. Nekünk is érdemes feltennünk a kérdést: Mi a karácsony szelleme? Úgy tűnhet, ahhoz, hogy válaszolhassunk, egy egész akadálypályán kell végigmennünk, akadályok egész sorát kell elhárítanunk, többek között azokat, amelyeket az év végi vásárlási láz állít elénk. A kérdés azonban nem tágít, mindig jelen van. Az idők folyamán a művészet millió egy módon próbálta kifejezni a titkot, s elég közel is tudott vinni bennünket karácsony szellemének megértéséhez. Aztán ott vannak a karácsonyi történetek, amelyek szintén közelebb visznek hozzá! Andersen, Tillich, Lenz, Böll, Dickens, Gorki, Hamsun, Hesse, Mann és mások gyönyörű elbeszélései mind felnyitják szemünket a karácsony jelentésének egy-egy szempontjára, a misztérium egyikmásik vonására, de mégsem tudnak célba juttatni minket.

Mindazonáltal mégis egy elbeszélés, egy történelmi elbeszélés az, ami kinyitja előttünk a kaput „karácsony szellemének” valódi jelentése előtt. Egyszerű és egyértelmű elbeszélésről van szó. Így szól: „Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is felment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Otttartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson” (Lk 2,1–7).

Tehát egy egyszerű történelmi elbeszélésről ez, mely Izrael népének vándorlását juttatja eszünkbe. Amikor Isten kiválasztotta népét, és elkezdett vele együtt járni, egy ígéretet tett neki; nem illúziókba ringatta, hanem elültette szívébe a reményt, a reményt őbenne, Istenben, aki hűséges marad, mert nem kerülhet ellentmondásba önmagával; csalhatatlan reményt adott neki. Az imént idézett elbeszélésre támaszkodva mi, keresztények azt valljuk, hogy ez a remény még szilárdabbá vált. Ez a remény megerősít és a jövő felé irányít bennünket, a végérvényes találkozás pillanata felé. Így mutatkozik meg a „karácsony szelleme”: egy ígéret, mely reményt ébreszt, megszilárdul Jézusban, és szintén reményben megnyit minket a jövőre, az Úr második eljövetelére.

12

piaristák

Az idézett elbeszélés folytatódik: szól a pásztorokról, az angyalok megjelenéséről és az énekről, mely mindenkinek szóló üzenet: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség az embereknek, akiket ő szeret.” A megszilárdult, megerősödött remény nemcsak a jövő felé irányul, hanem túlárad már most is, a jelenben, ez pedig a békére és egyetemes testvériségre irányuló vágyban fejeződik. Ahhoz pedig, hogy ez a béke és testvériség megvalósuljon, a rájuk irányuló vágynak gyökeret kell ereszteni mindnyájunk szívében.

Valahányszor olvasom ezt az elbeszélést és szemlélem ezt a jelenetet, eltölt a reménynek és a békének a szelleme.

Minden férfira és nőre gondolok, hívőkre és nem hívőkre, akik járják az élet útját, keresik a helyes ösvényt, sokszor tele reménnyel, máskor reményvesztetten, és erős vágy ébred bennem, hogy odalépjük melléjük, békét kívánjak nekik, nagy békét, és persze, hogy én is ezt kapjam tőlük; testvérek közötti békét, hiszen mindnyájan testvérek vagyunk; építő békét. Kívánni és befogadni ezt a lelki békét, ami végeredményben azt teszi lehetővé, hogy minden homály és sötétség közepette is ráébredjünk – és újra ráébredjünk –, hogy testvérek vagyunk, magunkra ismerjünk egymás arcában, mely azt tükrözi, hogy Isten képére teremtettünk. Nem lehet, hogy ez is ahhoz a karácsonyi szellemhez tartozik, amelyre a rajzon lévő kislánynak szüksége van szüleitől?

Ferenc pápa írása 2011. december 23-án jelen meg a La Nación című újságban, amikor még Buenos Aires érseke volt.

(Fordította: Tőzsér Endre SP)

Mit jelent nekünk a karácsony?

Adventi várakozás:

mintha készülnénk valamire

Advent, hajnali misék, iskolai hajrá, egyre fagyosabb idő: ezek után megváltás a karácsonyi szünet.

Ugyanakkor érdemes elgondolkodni, hogy nekünk a karácsony a szünetet, a semmittevést vagy az ünnepet és a másokra való odafigyelést jelenti-e.

Manapság a legtöbb ember rohan a plázába ajándékokért, és már december elején nyakukon a karácsony. Más emberek épp fordítva vannak ezzel: nem is veszik észre, hogy ünnep van, magukba zárkózva ülnek egyedül a lakásukon, és gondolatok nélkül néznek maguk elé, mintha megállt volna náluk az idő. Ők más szemmel nézik a karácsonyt. Mint ahogyan Dickens regényhőse, Scrooge, aki bár gazdag, jómódú, mégis boldogtalan, alkalmazottjának keveset fizet, és gyűlöli a karácsonyt, mivel akkor mindenki boldog. Szentestén azonban álmában meglátogatja három szellem: az elmúlt karácsonyok szelleme megmutatja neki régi karácsonyait, felidézi a szép és a rossz emlékeit is. A jelen karácsony szelleme elviszi őt alkalmazottja szerény otthonába, ahol, bár nincs sok pénzük, de a család boldogan tölti a szentestét. A jövő karácsonyok szelleme egy koporsót és egy sírkövet mutat neki, ahol egy olyan ember nyugszik, akit senki sem szeretett. Scrooge ennek az álomnak a hatására megváltozik, megemeli alkalmazottja fizetését, de ami a legfontosabb: megérti, hogy milyen nélkülözhetetlen dolog a szeretet.

Megérti a karácsony üzenetét: figyeljünk oda másokra, mert biztos tudunk segíteni!

Az adventi időszak jó dolog, ennyiben mindenki egyetért. Ha kimondjuk a bűvös szót: „advent”, akkor azt gondolatainkban szinte rögtön követi a „karácsony, december, várakozás” szavak valamelyike. A kifejezés szétválaszthatatlanul összekapcsolódott az év legutolsó nagy időszakával nemcsak a keresztények, hanem szinte minden ember tudatában.

Nézzük például a bevásárlóközpontokat, üzleteket. Adventi vásárokat, leárazásokat hirdetnek mindenütt, az épületek karácsonyi díszben pompáznak már novemberben. Manapság divatossá vált az e fajta „körítést” a legnegatívabb kifejezésekkel illetni, de szerintem ez túlzás, hisz ki nem szeret elvegyülni a karácsonyi vásárok forgatagában, mézeskalács- és forraltborillatot érezni minden utcasarokban. És tény, hogy ezek a fogások jobbára a vásárlókedv ösztönzésére szolgálnak és kezdenek eltávolodni az ünnep eredeti értékeitől (a hatalmas tömegről és a bárgyú télapó-hasonmásokról nem is beszélve), de tagadhatatlan, hogy ez is sokat hozzátesz ahhoz a bizonyos várakozással teli hangulathoz.

De természetesen az advent nem merül ki az időszakos vásárlátogatásban. Szerintem abban rejlik az időszak szépsége, hogy a várakozás sohasem válik egy életmód-változtató jelenséggé. Beépül az ember napi rutinjába. Az ember felkel hajnalok hajnalán, hogy részt vegyen a reggeli rorátén, de annak végeztével megy tovább a dolgára, iskolába, munkába, akárhova. Csendben halad végig a megszokott napirendjén, de eközben mindent beleng valami rejtélyes érzés. Másképp sétál haza este az utcán, másképp megy el a vasárnapi szentmisékre… Mintha készülne valamire. És egy hónap múlva kiderül: készült is.

Ember és a világ esendő, és múlandó. Jövője csak akkor lehet, ha a Teremtő méltónak tartja magához. Jézus ittléte azt bizonyította, hogy Isten valóban atyánk akar lenni, és örök hivatást adott. Krisztusban az Örök Fiú úgy jött hozzánk, mint gyermek, mint családtag, de megértő testvér is, aki elveszi a világ bűneit, és kész bennünket is átalakítani saját hasonlatosságára.

Van hát számunkra remény. Remény, ami nem sóvárgás, hanem támaszkodás az isteni szeretetre.

Földi megjelenése óta tudjuk, hogy gyengeségünk, és halandóságunk ellenére is lehet belőlünk valaki, és teljesedhet az igazságosság, a szeretet és a boldogság utáni vágyunk.

Oberfrank Balázs 11/b, Budapest

Kertészné Tóth Éva, Nagykanizsa

Simó József 7/b, Budapest

piaristák

13

BUDAPEST

Egy tantárgy, és ami mögötte van Földrajztanítás a pesti piárban Minden központi tanterv és szabályozás ellenére minden tantárgy minden iskolában más. Mások a tanárok, mások a módszerek, mások a szülők elvárásai, más a diákok hozzáállása. Az alábbi írás a budapesti Piarista Gimnáziumban folyó földrajzoktatást mutatja be. Célok és mindennapok, sikerek és kudarcok egy tanár szemüvegén keresztül.

Heti kettő, hatból négy Mint mindegyik tantárgy, a földrajz tanításának kereteit is a Nemzeti Alaptanterv szabályozza. Ez alapján a hat évfolyamos gimnáziumokban az első négy évben vannak földrajzórák. A kötelező minimális óraszám nyolcadiktól tizedikig heti két, hetedikben viszont csak heti egy óra, de szerencsére ezt nálunk sikerült kikerekíteni kettőre. Tehát a pesti piarista diákok négy éven keresztül, heti két órában tanulnak földrajzot.

Miért ne tanulj földrajzot?

Persze ez a „tanulnak” szó egy kicsit túlzó, mivel a fiúk jelentős része otthon nem tanul földrajzot, inkább csak figyel a tanórákon, és aztán a számonkéréseken abból próbál megélni. Ennek az a legfőbb oka, hogy földrajzból kevesen érettségiznek. A mi iskolánkban hagyományosan magas a műszaki és az orvosi pályára készülők száma, és ők fizikából, illetve biológiából és a kémiából érettségiznek majd. Ráadásul a továbbtanulásnál nagyon kevés helyen fogadják el felvételi tantárgyként a földrajzot, így még azok közül is, akik számára nem szükséges valamelyik másik természettudományos tárgyból érettségizni, kevesen választják ötödik érettségi tárgyukul a földrajzot.

alapítva: 1717 honlap: www.gimn.piar.hu

Pluszpontok, videofilmek és a mosolygó Hold Persze csak erre az eleve meglevő érdeklődésre nem lehet hagyatkozni. Ha nem sikerül folyamatosan motiválni a fiúkat, nem sikerül érdekessé tenni a tanórákat, akkor nagyon gyorsan más felé fordulnak – főleg nálunk, ahol a kémia és a fizika látványos kísérletekkel, a biológia pedig boncolásokkal csábítja magához őket. Harminc feletti létszámú osztályokban nem könnyű változatos tanítási módszereket alkalmazni, de a fiúk figyelmének megragadása érdekében kísérletezni kell vele. Pluszpontok adásával a nagy részüket órai aktivitásra lehet bírni, videofilmek és képek vetítésével színesebbé lehet tenni az órákat. Az internet és a projektor nagyon hasznos segítség a földrajzoktatás során, a tapasztalatom mégis az, hogy a tábla, néhány színes kréta és egy bátran rajzoló tanár a legmodernebb eszközöknél is érdekesebb lehet. A jégkunyhója előtt álló, hosszú árnyékot vető eszkimó, a vietnámi rizsföldre leszálló amerikai helikopter, vagy az árapályt gerjesztő, mosolygó Hold rajza sokkal nagyobb figyelmet kap, mint a legjobb videofilm vagy a legszebb fénykép.

Miért tanulj földrajzot?

Annak ellenére, hogy a továbbtanuláshoz kevéssé használható, szerencsére sem a diákok, sem a szüleik nem tartják felesleges nyűgnek a földrajzot. Sőt általános vélemény közöttük, hogy gyakorlatias, a mindennapi életben is jól használható tantárgy. Miközben azt sokszor nehéz megértetni egy tizenhat éves fiúval, hogy miért fontos ismernie Csokonai Vitéz Mihály verseit, vagy, hogy mikor találkozik a hétköznapi életben a logaritmussal, azt mindenki könnyen belátja, hogy miért hasznos ismernie München helyét a térképen, vagy, hogy milyen gyakorlati következményei vannak az időjárási frontoknak. Éppen ezért a földrajz iránt minden osztályból elég sokan érdeklődnek, és a fogadóórákon elhangzottak alapján a szüleik is fontosnak tartják, hogy minél jobb eredményeket érjenek el.

14

piaristák

Foci, pizza, bor Mivel csupa 13-17 év közötti fiú érdeklődését kell felkelteni, ezért bátran segítségül lehet hívni a focit. Minden osztályban sokan szurkolnak valamelyik nagy külföldi csapatnak, és ők általában követik a labdarúgás eseményeit. Márpedig a foci világa leképezi a mai,

PIARISTA ISKOLA Budapest globalizált világunkat. Ha azt akarom érzékeltetni, hogy a munkaerő szabadon áramlik az Európai Unió tagországai között, akkor elég arra utalnom, hogy men�nyi francia, német és spanyol játékos szerepel a londoni Arsenalban. Ha a migráció kibocsátó és befogadó országait akarom megtanítani, elég Zidane vagy Özil nevét említenem, máris megfoghatóbbá és érdekesebbé válik a téma. A Forma-1, az olimpia vagy bármelyik másik nagy sportesemény ugyanígy felhasználható a földrajztanításban, sőt még a közismert ételek is. A nemzetek konyhája ugyanis tökéletesen modellezi az adott ország mezőgazdaságát és utal az éghajlatára.

Egy mozzarellás, paradicsomos, olajbogyós pizza, hozzá egy pohár borral, mindent elmond az olasz mezőgazdaságról és a mediterrán területek jellegzetes terményeiről.

A legális puska és az égő olajkutak

A közoktatás egyik kiemelt célja az utóbbi időben a kompetenciák fejlesztése. A földrajzban ez leginkább a térbeli tájékozódás, valamint a táblázat-, ábra- és térképolvasás fejlesztését jelenti. Ehhez a legfőbb eszköz az atlasz, amelyet minden órán használunk. Sőt a diákok a felelések és a témazáró dolgozatok közben is használhatják az atlaszukat, tehát egy legális puskához jutnak. Szövegalkotási kompetenciájuk fejlesztésére a tanulók minden tanévben tartanak kiselőadást egy földrajzhoz kapcsolódó témából. Ez fejleszti a szóbeli kommunikációjukat, önálló gyűjtőmunkára sarkallja őket, ráadásul nem várt meglepetésekkel is szolgálhat.

Tavaly például az egyik osztályban, amelyiknek a magatartásával addig gyakran volt gond, az egyik bukás határán egyensúlyozó fiú tartott előadást Kuvaitról és az első öbölháborúban kigyulladt olajkutak eloltásáról. Nagy meglepetésemre egy igen színvonalas prezentáció kerekedett belőle, amelyet az osztály néma csendben hallgatott és nézett végig. Kiderült, hogy aki addig semmiféle érdeklődést nem árult el, az is ki tud bontakozni, ha arról beszélhet, ami érdekli, és az osztályról is bebizonyosodott, hogy sokkal jobb közösség annál, mint amilyennek addig tűnt.

Manchester, England Spanyolország A gyakorlatiassága és az érdekessége miatt a földrajzot általában könnyen tanulják diákjaink, és viszonylag sokan szereznek belőle jeles év végi osztályzatot. Aki figyel a tanórákon és jól tudja használni az atlaszát, az más tantárgyakhoz képest kevesebb tanulással is jó jegyeket szerezhet a felelések és a témazáró dolgozatok során. Persze azért a földrajzórákon is van olyan akadály, amelyet felkészülés nélkül nem lehet átugrani.

Ezek a vaktérképes dolgozatok, amelyeket otthoni tanulás nélkül nem lehet jól megírni. Aki mégis megpróbálja, azzal előfordulhat, hogy nemcsak leveri az akadályt, hanem olyan emlékezetes hibát vét, mint az a korábbi tanítványom, aki az Európa országait és fővárosait számon kérő vaktérképes dolgozatban Spanyolország fővárosának Manchestert jelölte be.

Észtországtól Toscanáig Szerencsére azért diákjaink többsége nem követ el ilyen hibákat, sőt az elmúlt években egyre többen vannak közöttük olyanok, akik földrajzversenyeken indulnak. A Földgömb, a Magyar Földrajzi Társaság folyóirata által meghirdetett középiskolai földrajzversenyen 2011ben és 2012-ben is 1. helyezést ért el iskolánk kétfős csapata, amelynek tagjai ezzel egy tíznapos külföldi utazást nyertek: 2011 nyarán Észtországba, 2012 nyarán pedig a Nyugati-Alpokba és Toscanába utazhattak el. 2013ban egy új csapattal a 6. helyet sikerült megszerezni a verseny bonyhádi döntőjében, jövőre pedig legalább tíz csapatunk indul majd, hogy megpróbálja visszaszerezni az elsőséget. Emellett egyre többen és egyre sikeresebben szerepelnek iskolánkból a földrajz OKTV-n is.

Miért jó itt földrajzot tanítani?

Földrajzot tanítani mindenhol jó, mert érdekes és változatos tantárgy, amelyet a diákok többsége kedvel. A pesti piárban különösen jó földrajzot tanítani, mivel az ide járó fiúk nagy része érdeklődő, és komoly céljai vannak, amelyekért hajlandó tenni is. Természetesen nálunk sem minden diák szereti a földrajzot, és nálunk is érik kudarcok a földrajztanárt. Viszont a befektetett munka meghozza gyümölcsét: sokan jelentkeznek szakkörökre, egyre többen indulnak versenyeken, és egyre többen választják érettségi tantárgyuknak a földrajzot.

Látom a közös munkánk eredményét, és minden nap hálát adok érte, hogy részem lehet benne.

BÁN RÓBERT MUNKAKÖZÖSSÉG-VEZETŐ

piaristák

15

„Csókolom, elvehetek egy körtét?”

GÖD

A gyerekek életét meghatározza, hogy ide járnak Ketten együtt már közel harminc évet töltöttek el Gödön. A diákok lassan már kivétel nélkül nénizik őket, mindketten azt gondolják, ez az iskola nem hasonlítható össze más iskolákkal. Egyikük csak hivatalos ügyekben, másikuk szinte csak ebédidőben, vagy iskolaidőn kívül találkozik a diákokkal, mégis állítják, sokat tanultak tőlük-róluk.

A gödi titkárságon mindig óriási a fordulatszám… Igazolás kell, létszámadatok, normatíva, helyettesítés, vizsgák, jogszabályok, kötszer, lázmérő. Pedig látszólag „Heni néni”, Helembai Henriett iskolatitkár csak ott ül egész nap. Látszólag.

– Hogyan kerültél Gödre?

– 2004-ben jöttem ide dolgozni, épp nem volt állásom, és keresgéltem, mikor ráakadtam az iskola hirdetésére, amelyben gazdasági ügyintézőt keresett. Akkor közgazdasági szakra jártam a főiskolán, így gondoltam, ezt az állást éppen nekem találták ki. Behívtak, de az akkori gazdasági vezető úgy gondolta, hogy Guba András mellett kellene inkább dolgoznom. Megpróbáltuk, először persze nem volt könnyű, de aztán összecsiszolódtunk. Nem volt egyszerű kiigazodni a titkárság bonyolult útvesztőin.

– Mi a te feladatod itt?

– Iskolatitkárként máshol leginkább a gyerekek ügyesbajos dolgait kellene intéznem, de nekem sosem volt pusztán ez a feladatom. Mikor idekerültem, az igazgatóhelyettes Csatai Árpád volt, aki nagyon sokat segített nekem. Ő szervezte a szakmunkásvizsgát akkoriban, és más dolgokat is, amelyek szép lassan visszakerültek a titkárság égisze alá. Nekem azóta is a tanügyigazgatás a legfőbb feladatom, és ketten oldjuk meg a diákok napi problémáit. Ezen felül még hosszú lenne a lista… (nevet) 16

piaristák

alapítva: 1991 honlap: www.g-piar.hu – Mit gondolsz, ha a munkahelyedről kérdeznek?

– Azt, hogy ez az iskola sokat alakított rajtam, ahogyan én is rajta. Nekem eleinte nem volt egyszerű itt, mert azt gondoltam, mindenki a saját sorsának alakítója, de itt nagyon látszik, hogy ez nem így van. Olyan élethelyzetekkel lehet találkozni, amelyek ezt bizonyítják. Leginkább azt gondolom, hogy e helyen rengeteget változtam az elmúlt években.

– Milyen a piarista iskola szerinted?

– Én csak a gödit ismerem leginkább, s talán a vácit. De Gödről azt tudom mondani, hogy itt a gyerekek életét meghatározza, hogy ide járnak. Teljesen mások kerülnek ki, mint akik bejönnek. Nagyon hat rájuk az a bizalom, amelyet a nálunk dolgozó felnőttektől kapnak.

– Mit tartasz munkád legnagyobb értékének?

– Azt, hogy saját gyerekeim nevelésében is sokat segít az itt tapasztaltak egy része. Az elején még próbáltam kis távolságot tartani a gyerekektől, aztán rájöttem, hogy ez lehetetlen. Vagyis nem könnyű megtartani a hivatalos stílust, mikor ismerem a hátterüket, jegyzőként ott vagyok az iskola összes fegyelmi tárgyalásán is, ahol nagyon nehéz helyzetek szoktak előfordulni.

Az ebédlőben nagy hajtás után vagyunk: vége a műhelynek és az elméleti óráknak is, Potyóné Vaszkó Mária, a fiúknak persze csak Marika néni, kiosztotta mindenkinek az ebédet, így szusszanásnyi ideje van arra, hogy beszélgessünk.

– Hogyan kerültél ide?

– Alapvetően munkahelyet kerestem épp, és ide is bejöttem, van-e szabad állás. Nagyon megmaradt bennem, ahogy bekanyarodtam az iskolába biciklivel – már akkor is azzal jártam –, éreztem, hogy én sokáig itt fogok dolgozni. Ez 1994-ben volt, még Golda Gábor volt az igazgató, aki azt mondta, nincs felvétel, aztán egy hét múlva mégis visszahívott, hogy jöjjek. Az iskolába belépve jó hangulatot, egyben fegyelmezettséget láttam, szinte ünnepélyes volt. Tudtam, hogy nekem itt kell dolgoznom, és csalódott voltam, mikor azt mondták, hogy nincs felvétel.

– Ismerted a piaristákat korábban?

– Fiatalkoromban, mivel Bács-Kiskun megyében éltem, jártak ismerőseim a kecskeméti piaristákhoz, de különösebben nem volt tapasztalatom.

PIARISTA ISKOLA GÖD – Szerinted milyen a gödi piár?

– Én családiasnak látom, teljesen más, mint a másik iskola, ahol dolgoztam korábban. Az emberek itt nem hidegek, fontosak az értékek, amelyek valódiak.

Például a tisztelet, amely nagyon látszik a kollégistáknál.

Egyébként velük teljesen más kapcsolatom van, mint a tanároknak, hiszen nálam egyetlen követelmény van, hogy náluk legyen az ebédkártya. Így sokkal nyitottabbak. Nekem az is nagyon tetszik, hogy a vacsorához közös ima társul az elején és a végén. Ez jó érzés. Szerintem itt a rászoruló gyerekekkel nagyon sokat foglalkoznak, a vezetőség részéről is segítséget tapasztalok.

– Mi a te feladatod nálunk?

– Minden, amit egy konyhában el lehet képzelni, az ételosztástól kezdve a mosogatáson, mosáson át. Szerencsére nem egyedül vagyok, ketten dolgozunk itt, ez jó. Rendezvényeken is részt veszünk, segítünk, illetve a gyerekek is jönnek, főleg a kollégisták: „Marika néni van..?”, kérnek valamit, gombot varrunk, vasalni szeretnének. Családias az egész, kicsit olyan, mintha a fiaimat segíteném, jól szót tudok érteni velük. Később is visszajárnak, beköszönnek nekem a régi diákok.

Erre a szóra be is toppan egy hazafelé tartó kollégista: „Csókolom Marika néni, elvehetek egy körtét?” „Igen, de ugye ebédeltél?” – hangzik a válasz, aztán rohan is a diák a buszhoz, nem elfelejtve a hétfői találkozást kiemelni és elköszönni.

– Az itt töltött húsz év alatt miben változott szerinted az iskola?

– Voltak változások, új igazgatók, de mindenki hoztaadta a legjobbat magából. Növekedett a létszám is, de működik minden.

Besze Erika

Pályázati hírek Megnyílt a nagykanizsai Piarista Ökollégium November 7-én ünnepélyes keretek között adták át Nagykanizsán a Nonprofit Információs Központot, más néven a Piarista Ökollégiumot. A Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) forrásainak köszönhető fejlesztés a fiúkollégium és a rendház teljes felújítását eredményezi, a kivitelezés során fenntartható és környezetbarát technológiát alkalmaztak. Az épület megfelelő hőszigetelést és új nyílászárókat kapott, korszerűsítették a fűtési és melegvizes hálózatot, szürkevíz újrahasznosítási rendszer épült ki kettős szennyvíz-hálózat alkalmazásával, valamint az épület szelektív hulladékgyűjtőket kapott. A novemberi nyitórendezvényen beszédet mondott Cseresnyés Péter, Nagykanizsa megyei jogú város polgármestere, valamint Nyeste Pál, a nagykanizsai piarista iskola igazgatója. A tervek szerint a kiállítótérrel, bemutató táblákkal, nívós installációkkal ellátott intézményben másfél éven keresztül 75 szemléletformáló, zöld megoldásokat ismertető rendezvényt szerveznek interaktív foglalkozásokkal, filmvetítésekkel egybekötve. 2015 elejére kialakításra kerül egy 34 férőhelyes kerékpártároló és egy komposztáló rendszer is, valamint a teljes épületrész megújul.

Folyamatban lévő fejlesztések

A Dél-Alföldi Operatív Programnak (DAOP) köszönhetően jó ütemben épül a kecskeméti piarista óvoda; a kivitelezés várhatóan 2014 tavaszára fejeződik be, az első óvodások 2014 szeptemberében léphetnek be a vadonatúj épületbe.

A nagykanizsai Boldog Donáti Celesztina piarista óvoda a Nyugat-Dunántúli Operatív Program (NYDOP) keretében átalakul új csoportszobákkal, kibővített kapacitással. A projekt 2015 nyarán zárul le.

Előkészületben November-december folyamán több pályázatot is benyújtottunk, illetve előkészítettünk. A Közép-Magyarországi Operatív Program (KMOP) keretében napelemek telepítésére pályázunk a budapesti iskola és a Tartományfőnökség nevében. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt pályázaton az „Egyházi épített örökség védelme és egyéb beruházások” programon keresztül a váci piarista templom tetőszerkezetének és tornyainak külső felújítására, az „Egyházak közösségi célú programjainak és beruházásainak támogatása” programon keresztül pedig a budapesti Kalazantinum rendház közösségi tereinek korszerűsítésére, átalakítására nyújtottunk be pályázatot. Pályázni fogunk a Norvég Alapnál a „Kulturális örökségvédelem” program keretében a kecskeméti Jókai utcai kollégium és rendház felújítására is.

Király Gellért pályázati irodavezető

piaristák

17

Előkészületeink

kecskemét

a piaristák kecskeméti letelepedésének 300. jubileumi éve kapcsán A piaristák kecskeméti alapítólevelén az 1714-es dátum szerepel. Az atyák azonban csak 1715 telén érkeztek meg a kiskunsági „Hírös Városba”. Ezt a történelmi momentumot figyelembe véve úgy láttuk jónak, hogy a piaristák kecskeméti letelepedésének 300. jubileumi évét a 2014/2015-ös tanév folyamán ünnepeljük.

alapítva: 1714 (1993) honlap: www.kecskemet.piar.hu

Három évszázad nagy idő. Szeretnénk méltó módon emlékezni, ünnepelni. Hogy ezt megtehessük, a lelki ráhangolódás mellett már el is kezdtük az előkészületeket a jubileumi tanévünk programjainak tervezése, szervezése terén. Szeretnénk, ha visszatekintésünk a mögöttünk lévő 300 évre nem csak historikus reflexió lenne, de mindenekelőtt imádságos, lelki jellegű: •h álaadás minden múltban kapott jóért, kegyelemért, lehetőségekért • s zembenézés jelen helyzetünkkel, a korunk és környezetünk által felvetett alapkérdésekkel • a jelen adottságok, lehetőségek mérlegelése, gyorsan változó világunkkal kapcsolatos válaszaink megfogalmazása • egyszersmind keresni, hogy mire hív ma, itt, bennünket a Jóisten • piarista identitásunkban, értékeinkben való megerősödés • előretekintés a közeli és a távolabbi jövő felé; bizakodó, reményteli lelkületű tervezés, nyitottság a valóságunkból adódó kihívásokra, megszólításokra.

Idekívánkozik Kalazanci Szent József egyik leveléből vett idézet: „Irgalmasságában maga Isten lesz pártfogónk most és mindörökké, és áldását fogja adni ránk, mi pedig bizakodunk szent jóságában.” (EP I. 4270.)

Az egész tanévet átfogó ünneplés kapcsán mi, kecskeméti piaristák (szerzetesek és világi munkatársak, diákok, szülők, öregdiákok) arra törekszünk, hogy a velünk kapcsolatban lévők minél szélesebb körét megszólítsuk, bevonjuk ünneplésünkbe: a piarista rendi központot Rómában; a piarista tartományfőnökséget, rendházakat és iskolákat; Kecskemét városvezetését, oktatási intézményeit és polgárságát; a Kalocsa-Kecskeméti Egyházmegyét és a helybéli papságot; a környékbeli szerzetesközösségeket; testvériskoláinkat.

Az alábbiakban a jubileumi évhez kötődő sok-sok felmerülő ötletből sorolok fel egy „csokorra valót”. Ezek jó része a hagyományos iskolai programjainkhoz kapcsolódik majd. Számos rendezvényt azonban kifejezetten a 300. évre való megemlékezés apropóján szeretnénk megszervezni.

18

piaristák

Programok, rendezvények, kiállítások a jubileum jegyében

• cserkész piarista nagytábor szervezése 2014 nyarán kecskeméti és váci diákok részvételével (a váci piaristák 2014-ben szintén alapításuk 300. évfordulóját ünneplik) • 2 014 nyarának a végén tantestületi lelkigyakorlat, előkészület a jubileumra • 2 014 szeptemberében a tanévkezdő Veni Sancte szentmisében a 300. jubileumi év megnyitása, programjainak meghirdetése • k ibővített gimnáziumi zarándoklat PetőfiszállásSzentkútra, a pálos atyák búcsújáróhelyére

PIARISTA ISKOLA kecskemét • szeptember folyamán az újonnan alapított kecskeméti Piarista Óvoda átadó ünnepsége • piarista iskolák kórustalálkozója • november elején a hagyományos Piarista Öregdiák Vacsora megrendezése • Jubileumi ünnepi hetünket 2014. november 22–29. között fogjuk tartani, melynek a főbb eseményei: j a diákjaink szülei által szervezett Kalazancius jótékonysági bál j jubileumi sportjátékok j rekollekciós nap diákjaink számára j hittanversenyek j Patrocínium ünnepe j díszközgyűlés a Városháza dísztermében j „Így ünnepeltük a 250-et” – visszaemlékezés az 50 évvel ezelőtti előadásokra, beszédekre korabeli leírások, fényképek és magnófelvételek nyomán • 2015 januárjában időszaki múzeumi kiállítás szeretnénk nyitni a Cifrapalotában „Piarista múlt és jelen Kecskeméten” címmel • szintén januárban, a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendkívüli tanítási órákat tartunk majd, melynek témája a piaristák kecskeméti jelenlétének kulturális szerepe, jelentősége lehet • diákjaink és öregdiákjaink alkotásaiból rajz és más képzőművészeti kiállítás szervezése iskolánkon belül • tantestületi rekollekció Piarista Pedagógusnap alkalmából május végén • 2015 nyár elején a Te Deum-mal fogjuk lezárni a jubileumi tanévünket.

Egyéb ötletek, tervek, álmok

• Kalazancius szobor készítése • bélyeg-kiadás • jubileumi „Koháry” bor palackozása • épület-felújítási munkálatok mecénások támogatásával (templom, rendház, iskola).

Tervezett kiadványok • PR anyagok, szórólapok, könyvjelzők • „ A kecskeméti Piarista Iskola 300 éve képekben – múlt és jelen” c. kiadvány megjelentetése • Koháry István emlékkönyv – emlékezvén a piaristákat letelepítő mecénás főúrra és a korra, melyben élt • Jubileumi évkönyv kiadása.

Rendünk, iskolánk címerében a Szűzanya nevének kezdőbetűi vannak. Minden bizonnyal jól tesszük, ha kecskeméti jubileumi évünk kapcsán az előkészületünket, valamint a 2014/2015-ös jubileumi tanévünket, de úgy általában is jelenünket és jövőnket Mária pártfogásába ajánljuk Kalazanciussal együtt, aki egyik levelében ezt írja: „Azért ajánlom magamat most és a jövőben a keresztre feszített Jézus és édesanyja, a Boldogságos Szűz oltalmába, hogy méltóztasson védelmezni ezt a szerzetesrendet.”

(EP I. 3982.)

Nagy Attila SP igazgató

piaristák

19

MosonmagyarMosonmagyaróvári színesek óvár adventtől karácsonyig Ghymes Miért emlékezem vissza oly szívesen az elmúlt 4 év piarista adventjeire?

2009 telén hallgattam először Győrben a Ghymes zenekar adventi koncertjét egy gyermekkórus közreműködésével. Hazafelé azon töprengtem, miért is ragadott magával ennyire ez a koncert? Miért érzem azt, hogy ezt a rendkívüli élményt másokkal is szeretném megosztani? Hamarosan a válasz is megérkezett: advent van, a Jézus-várás időszaka. A hallott dalok Jézus születésének misztériumáról, az örömvárásról, a közösségben

alapítva: 1739 (1994) honlap: www.piaristamovar.hu sok-sok fáradozás, rengeteg ember adventi időszakát sikerült szebbé varázsolni ezzel a koncerttel.

Zárógondolatként az együttes Mendika című albumának kezdőszavait idézem: „Elindulni mendikálni, Olyan szívek kellenek, Örömkönnyet eltörülni, Forró bejglinek örülni, Fölkeltsék a szenteket.”

Nagyné Bolla Éva

megélt ünnepről szóltak. Szarka Tamás és a népköltészet megzenésített versei útmutatást adnak, miként várjuk a reményt adó Megváltó eljövetelét, megszületését.

Egyértelmű volt számomra, hogy ezt a programot el kell hozni városunkba. Farkas István igazgató úrban azonnal támogatóra találtam, és megkezdődhetett a szervezés. Karvezetőnk és iskolánk kórusa is lelkesen készült a nem mindennapi fellépésre. Nem mindennapi, hiszen azóta a zenekar két vezetőjét (Szarka Gyula és Szarka Tamás) a Kossuth díjjal tüntették ki.

A rendezvény megvalósítását önzetlen támogatók segítették immár 4 alkalommal. Nem csak az iskola tanulóit és családjaikat szólítottuk meg, hanem a várost és vonzáskörzetét is. Minden alkalommal teltház fogadta a fellépőket, sőt az ország távolabbi területeiről (Békéscsaba, Sopron, Győr…) is érkeztek érdeklődők. A gyerekek nagyon „megérezték az ízét”, az első alkalmat követően a kórustagok közül mindenki szerepelni vágyott a Ghymes soron következő adventi koncertjén.

Az évek során kapott visszajelzések szerint megérte a 20

piaristák

Programelőzetes December 5–7.

Adventi lelkigyakorlat szülőknek December 8.

Betlehemi jászol-kiállítás megnyitása a kápolnában és karácsonyi vásár December 14.

Kis emberek, nagy mesterek – adventi koncert Január 11. Szalagavató

PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR

Szerkezetváltás Az új Nevelési Törvény következtében iskolánk kénytelen feladni az eddigi mezőgazdász és lovas turizmus szakközépiskolai képzéseit.

Ezért gimnáziumunk a 9. évfolyamon tagozatos képzéseket hirdet meg a jelenleg nyolcadikos diákok számára: - emelt szintű ANGOL NYELVI KÉPZÉS emelt magyar és történelem óraszámmal (cél: angol emelt szintű érettségi, legalább középfokú nyelvvizsga), - emelt szintű NÉMET NYELVI KÉPZÉS emelt magyar és történelem óraszámmal (cél: német emelt szintű érettségi, legalább középfokú nyelvvizsga), - emelt szintű TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÉPZÉS emelt matematika, fizika, biológia, kémia óraszámmal (cél: matematika emelt szintű érettségi, lehetőleg középfokú nyelvvizsga), - emelt szintű INFORMATIKAI KÉPZÉS emelt matematika óraszámmal (cél: informatikából emelt szintű érettségi, ECDL bizonyítvány, lehetőleg középfokú nyelvvizsga).

Nyílt napok: 2013. december 4-én és 2014. január 31-én 8 órai kezdet

tel!

Fazekas József piarista emlékezete Fazekas József Halásziban született 1911-ben. Mosonmagyaróvári diákéveit követően felvételét kérte a piarista rendbe.

Szerzetesi névként Kalazanci Szent Józsefet választotta. Felszentelése után (természetrajz) biológia-földrajz szakos tanárként kilenc éven át tanított Nagykanizsán. 1948-ban az iskolák államosítása éppen Tatán érte. A szétszóratás éveit Mosonmagyaróváron káplánként töltötte. 1951-től nyugalomba vonulásáig Kecskeméten tanított. Itt hozta létre a rendház kvadrumában legendás botanikus kertjét. Minden állomáshelyén ő vezette a diákotthont. „Leó” bácsi (diáknyelven) meghatározó tanáregyéniségét számos anekdota színesíti. Nagy tudású, szeretetteljes, áldozatkész, jó pedagógiai érzékkel megáldott kiváló egyéniség volt, akire máig szívesen emlékeznek egykori tanítványai. Rendtársai is kegyelettel őrzik a hivatásában mindenkor állhatatos rendtag emlékét.

Az egykori Alma Mater emléket kívánt állítani jeles növendékének, amikor megalapította a Fazekas József-díjat. Minden tanév patrociniumi ünnepségének keretében jutalmazza nevelői közösségének egy-egy tagját, aki emberségével, szeretetével, elkötelezett hitével, szolgálatkészségével, jóságából fakadó derűjével a közösséget gazdagítja és erősíti.

A díj első jutalmazottja Nagyné Bolla Éva. A varráshoz nélkülözhetetlen a gépben alulfutó szál.

Amikor ez kifogy, nem lehet tovább varrni. Bolla Éva ilyen nélkülözhetetlen, alázattal háttérben maradó munkatársa iskolánknak tizenöt éve. Munkaköre széleskörű: iskolatitkár, gyermek és ifjúságvédelmi felelős. Tehetsége, szívjósága mind a diákság, mind a tanárok és az iskolavezetés előtt kivívta az elismerést és az őszinte szeretetet.

Farkas István SP házfőnök – Vereb Zsolt SP igazgató

KEGYES ATYÁK JÓKEDVE | Anekdoták Jelentis István a következő történetet mesélte kecskeméti idejéből: Koranyár volt, a kecskeméti piarista diákotthon már kiürült. Diákotthoni igazgató voltam akkor, s szünidei időtöltésként a folyosón sorakozó ruhásszekrényeket festettem át. Nyílt az ajtó, valaki belépett és bemutatkozott. Nagyon magas rangú ember volt, a fiát szerette volna nálunk elhelyezni. Sajnálattal mondtam, hogy már elkésett, a jövő évi helyek már beteltek. Csodákozva nézett rám, meg kellett értenem, hogy nem szokott elutasító választ kapni senkitől. Kérte, hogy üljünk le valahol. Bevezettem a szobámba, leültünk. Újra elmondta, hogy ki ő, s mi járatban van. Én is elismételtem, amit odakinn mondani tudtam neki. Akkor valami ilyesmit mondott: Ön talán nem érti, hogy miért szeretném én egyházi iskolába adni a fiamat. Kérem, én nem vagyok hívő ember, marxista vagyok. Próbáltam is ennek a gyereknek beszélni a szocialista erkölcsről, de az még magas neki. Félő, hogy elkanászodik. Azért akarom idehozni. Majd maguk beszélnek neki ördögről, pokolról, Jóistenről, boszorkányról: az kell az ilyen gyereknek!”

Dobszay László írott cikke, 1990-es évek

piaristák

21

Communitas Charitatis Christianae

nagyKANizsa

Keresztény Szeretetközösség

A TESZI, azaz a Tevékeny Szeretet Iskolája nem más, mint a mindannyiunkban jelen lévő szeretet tevékenységből fakadó előhívása, gyakorlásának támogatása. A 2013/2014-es tanévben elmondhatjuk, hogy a hat éve szervezett program szerves és nagyon hasznos része lett iskolánk életének. Október 1-én szentmise keretében kaptak áldást a szolgálatra a 10/A. osztály tanulói. Ez az „iskola” ablakot nyit egy olyan világra, amely általában el van zárva előlünk. El van zárva, mert olyan félelmeket, fájdalmakat, sebeket rejt, amelyeket minél távolabb szeretnénk tudni magunktól, az el nem múló fiatalságtól, a sikertől, a mindig-kész mosolytól. Az ilyen jellegű karitatív munka egy hitelesebb képet ad a világról, megmutatja, mit jelent felelősnek lenni egy másik ember iránt.

Amikor az ember érzi, hogy úgy szeretik amilyen, amikor bizalmat és szeretetet tapasztal, akkor szíve mélyén táplálékot kap. S ha minket a többiek táplálnak, ez felhívás arra, hogy mi is táplálék legyünk azok számára, akik magányosnak, szerencsétlennek érzik magukat.

Az ember így megtanul eledellé válni.

Jean Vanier

Programunk céljai közé tartozik, hogy diákjaink ne csak a padban ülve halljanak nehéz sorsú emberekről, hanem találkozzanak is velük élet- közelben, gyakorolják a kapcsolatteremtést. A tanév során rendszeres időközönként ellátogatnak szociálisan rászorulók közé, kis mosolyt, vidámságot, szeretetet ajándékozva nekik.

Tevékenységük közben megismerkedhetnek hátrányos helyzetű felnőttek és gyermekek életével, mindennapi problémáival és az őket ápoló intézmények működé-

22

piaristák

alapítva: 1765 (1992) honlap: www.nk-piar.hu sével is. Olyan területeken próbálhatják ki magukat, ami merőben eltér a 16-17 évesek világától. Ebben a korban jó, ha a fiatal önmaga megismerésére és személyiségének kibontakoztatására tudja felhasználni a tanulás melletti szabadidejét. A szeretetszolgálatba elindulni nem könnyű, egy piarista diák időbeosztásába beilleszteni nem egyszerű, és valljuk be, nem mindenki készült örömmel és lelkesedéssel a szolgálat végzésére, többen megijedtek a kapott feladattól. Rengeteg kérdés megfogalmazódott már az elején: mit fogok mondani, vajon lesz-e közös téma, mit kell ott csinálni, fel fogom-e találni magam egy idegen környezetben? A nehézségekkel a tanulók nem maradnak egyedül, a problémák megoldásában segítségükre vannak a mentor tanárok, osztályfőnökük és a fogadó intézmények kapcsolattartói.

A gyermekintézményekben szolgáló diákoknak fontos feladata, hogy szeretetteljes légkört teremtsenek, felelős magatartás alakuljon ki bennük a kicsikkel szemben, főleg a gyermekotthonban, ahol szeretetre, ölelő karokra vágynak az apróságok. Tanulóink itt megtanulhatják jobban értékelni a családjukat, szüleiket. A kisgyermekek között a játék, foglalkozás, a kisiskolásokkal pedig a tanulás, korrepetálás, kikérdezés, beszélgetés az, amiben fiataljaink segíteni tudnak.

A fogyatékkal élők világát valamiféle mágikus titokzatosság veszi körül. Aki csak hírből ismeri a beteget, úgy véli, hogy az ilyen ember végletesen és véglegesen embertelen. Pedig nagyon is emberi. És ha emberi, akkor

PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA emberséges bánásmódot is érdemel. A lélekben-testben sérülteket jobban megismerve diákjaink elfogadóbbakká válnak, nagyobb jelentőséget kap a saját egészségük óvása.

Az idősek otthonában fiataljaink gyakorolhatják a megfáradt, hajlott korú emberek iránti tiszteletet, megértést. Itt a beszélgetés, a társasjáték, a felolvasás, a közös imák és séták hozzák közel egymáshoz a két generációt.

Reményeink szerint diákjaink részben felkészülnek arra, hogy adott esetben maguk is kerülhetnek hasonló helyzetbe (megöregszenek, egy baleset következtében kiszolgáltatottá válnak, vagy éppen fogyatékos gyermekük születik). Bízunk abban, hogy a tanulók felismerik a számukra még ismeretlen élethelyzetekben rejlő áldásokat, lehetőségeket. Biztosan remélhetjük, hogy azok a fiatalok, akiket megérint a közösségi szolgálat szellemisége, a segítés öröme, akik kedvüket lelik ezekben a tevékenységekben, felnőttként is szívesen vesznek részt önkéntes szolgálatokban, és szülőként gyermekeiket is erre ösztönzik majd.

Karácsony az „ember” ünnepe. Egy „ember” születik. Egy a sok milliárd közül, aki született, születik és születni fog a földön. Az ember statisztikai alkotóelem. Nem véletlen, hogy Jézus egy népszámlálás alkalmával jött a világra, - amikor egy római császár tudni akarta, hány alattvalója van országában. Az ember számítások tárgya. Egy a milliárdok közül. Mégis egyetlen, egyedülálló és megismételhetetlen! Akkor is, ha szellemi vagy fizikai fogyatékossággal született, vagy élete során szerzett betegségeket, korlátokat, akár gyermek vagy fiatal, akár idős. Közös feladatunk könnyíteni a katasztrófasújtottak terhén. A segítségnyújtás a legmélyebb emberi kötelezettség.

Steinhardt Tamásné – teszi koordinátor

Partnereink/ szolgálatunk helyszínei: Kanizsai Dorottya Kórház (ápolási osztály) Fogyatékkal Élők Integrált Intézménye Zala Megyei Gyermekvédelmi Központ Nagykanizsai Gyermekotthona Fogadó Szenvedélybetegek Közösségi Ellátása (MMSZSZ) Idősek Otthona Szivárvány Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és EGYMI (autista csoport) Gondviselés Családi Napközi (MMSZSZ) Saját iskolánk és óvodánk rászoruló gyermekeinek segítése

iarista ovi

P Adventi készülődés A Katica csoport óvónőjeként nap mint nap megtapasztalom kis „katicáim” feltétel nélküli, tiszta szeretetét, amellyel valóságos csodává varázsolják minden percemet. A velük töltött idő, energia kamatostul térül meg. „Minden gyermek külön csoda, Isten köztünk élő mosolya” – hallhatjuk Iváncsits Tamás egyik dalában. A csodát magunknak kell felfedezni bennük, ami néha nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk.

Advent és karácsony közeledtével évről évre elgondolkodom, vajon melyek azok az értékek, amelyekre ők is és mi felnőttek is emlékezni fogunk. Mit adhatunk nekik, ami megmarad, amire jó lesz visszagondolni?

Ha akarjuk, csodálatos karácsonyaink lehetnének. Tévedés azt hinni, hogy az ajándékok tárgyi értéke, nagysága, mennyisége jelenti a tartós örömet. A megkérdezett gyerekek nagy része azt vallja, hogy az együtt töltött idő, a közös játék egy lehet, hogy szerény, de jóízű vacsora elfogyasztása, a szülők jelenléte jelenti számukra az igazi ajándékot. S mi felnőttek is erre emlékezünk. A játékbaba tönkremegy, a társasjáték darabjai elvesznek, a divatos ruha pár nap múlva avíttá válik. Ami megmarad, az a csodavárás, az ünnepi hangulat, a kézmeleg simogatás, egy ölelés. Törekedjünk arra, hogy magunkból tudjunk adni: az időnket, a szeretetünket, az odafordulásunkat, válaszainkat kérdéseikre, kétségeik eloszlatását.

Az adventi időszak rengeteg lehetőséget nyújt arra, hogy a várakozás, készülődés igazán meghitt legyen. Minden évben sütünk mézeskalácsot, a gyerekek lelkesen gyúrják, sodorják, szaggatják a finom illatú tésztát.

Az advent beköszöntével hagyományainkhoz hűen megkezdjük a Szent Család-járás szép rítusát. Csoportunkból először egy négygyermekes családhoz tervezzük vinni a Szent Családot jelképező szobrocskát. A gyertyagyújtás után együtt énekelünk, imádkozunk.

A szülők minden évben örömmel kapcsolódnak be ebbe a hagyományunkba, a gyermekek pedig hetekig mesélik, mit játszottak, amikor egymáshoz látogattak.

Kis közösségünkben tavaly is felelevenítettük a régi kedves szokást, „Luca-búzát” ültettünk, majd jókívánságokkal jártuk végig a csoportokat és az alsós osztályokat.

Bízom abban, hogy idén is lelkiekben feltöltődve, a gyermeki örömöt, várakozást magunkban hordozva tudunk karácsonykor a kis Jézus jászla előtt állva hálát adni, és az ünnep valódi értékeit át tudjuk csemetéinknek adni.

Kertész Zsófia a Katica csoport óvónője

piaristák

23

piarista iskola szeged

Adventi vágyakozás

SZEGED

elmélkedés

És akkor végre megkaptam az adventi csokinaptárt.

Minden napra jut egy kis darab, egészen karácsonyig. És a karácsonyi, amelyet december 24-én nyitunk ki, valamivel nagyobb. Véget ért a várakozás. A türelmetlen vágyakozás. Valamire készültem. Valamire odafigyeltem.

Valami lelkesített és valami arra késztetett, hogy tudjak várni. Hogy próbáljam a harmadik nap végére nem megenni az összes csokit, még ha a legnagyobbat meg is hagynám az ünnepre…

Számomra az adventi idő azt is kifejezi: merjek várni és merjek vágyakozni – ne legyek gyáva a vágyaimhoz. Krisztus születése reményt ad. Bátorít. Azt is kifejezi, hogy merjek vágyni valamire. Hogy akkor lesz valami, ha (erőn felül) vágyakozom. S hogy ennek csak úgy van értelme, ha a vágyakozást várakozással tudom megtölteni, ha a kettőt együtt tudom viselni.

Tudom azt, hogy szerencsés ember vagyok, mert Jézus hozzám hasonlóan közénk született és meghalt értünk, értem is. A Megváltó eljövetelére való várakozás elemi erővel csapódik vágyaink világába: közénk születik Szenteste. Azt hiszem, a megváltódás utáni vágy mindannyiunkban benne van.

Krisztus születése segít megérteni a vágyaimat, hogy el tudjak igazodni a felszínes és a mély, a torz és a helyes vágyaim között. Ideig-óráig jól érezhetem magam a felszínes, adott esetben torz vágyaim megélésében is, s ezek különösen vonzóak lehetnek az azonnali „feedback” révén. De minél inkább közelebb kerülök a helyes, tiszta és mély vágyaimhoz, annál szabadabbnak érezhetem magam. S annál közelebb tudok kerülni ahhoz, hogy megértsem és megéljem, mit is jelent a Megváltó születése.

Az advent elsősorban nem várni tanít. Sokkal inkább vágyakozni, s a vágyainkhoz való közel kerülésben segít várni. Várni egy olyan vágyra, amelyben önmagammá tudok válni, amelyben szabaddá leszek: nincsenek álarcaim, nem keresek mások számára szimpatikus 24

piaristák

alapítva: 1720 (1991) honlap: www.szepi.hu egyéniséget. Önmagammá válok. Olyanná, amilyennek Isten engem teremtett.

Nem tudok szabadulni a vágyaimtól. De az adventi idő megtanít szabadon vágyakozni. Szabaddá tesz, hogy igazi önmagam vágyai a Megváltó eljövetelével, eljövetelében teljesedhetnek be. Mert a legmélyebb vágyaim, amelyek tiszták és szabadok – nem pedig eltorzultak, amelyek beteljesülése hosszú távon kiüresít – engem is szabaddá tesznek. Értékessé tesznek.

Mert amikor a türelmetlen vágyakozásban valamire készültem, valamire odafigyeltem, valami lelkesített és arra késztetett, hogy tudjak várni, a szívem mélyén öntudatlanul is megértettem valamit abból, hogy csodálatos és kissé felfoghatatlan dolog is egyúttal az, hogy életet kaptam. Hogy én is élhetek. Az Isten képmására.

Nem minden ember töltheti békében a karácsonyt.

Nincs minden gyermek kezében ajándék Szenteste, azon a napon, amikor a megváltódás utáni vágy jelenik meg újra életünkben. Az a belső igény, hogy közelebb kerüljünk az Istenhez. De ha ezeket tudatosítva hálát tudunk adni azért, amink megvan, talán arra is rájövünk, abból is megértünk valamit, hogy Jézus közénk születése a szívünk mélyén Lukács evangéliumának szavaira, a mi legmélyebb vágyaink hátterére is irányul: „Az Isten országa bennetek van”.

Márkus Roland, pre-novicius

Program-előzetes a szegedi piárban

december 15. miseszolgálat és népzenei kamaraműhely koncert, Baja Barátok Temploma. december 17. Népek Karácsonya komolyzenei koncert a Karolinában a piarista kórus és a művészeti iskola diákjainak és tanárainak közreműködésével. A záró számot a hagyományoknak megfelelően iskolánk tanárai komponálják. december 19–20. téli gyalogtúra december 20. Mézespálinka karácsonyi népzenei koncert a piarista templomban. Meghívott vendég a Misztrál együttes december 22. népzenei kamaraműhely karácsonyi koncertje Szentendrén január 22. bekapcsolódás az ökumenikus imahét programjaiba február 8. alapítványi bál február 11. nyílt nap

Szeptember elejétől iskolánk vendége volt hat héten keresztül Martina Capasso, aki az AIESEC program keretében ismertette meg a diákságot Olaszországgal és szülővárosával, Nápollyal. Távozása előtt rövid interjút adott nekünk az itt szerzett tapasztalatairól.

– Milyennek képzelted Magyarországot érkezésed előtt, és milyennek látod most, amikor hazafelé készülsz?

– Sokan óvtak, és azt mondták, vigyázzak, mert Magyarország keleti ország; legyek óvatos, hogy kikkel ismerkedem. Az ittlétem után már nyugodtan megmondhatom ugyanezeknek az embereknek, hogy bizony nagyot tévedtek, mert Magyarországon kedvesek, udvariasak, rendesek az emberek,és mindig segítenek, ha kell.

– Hogy érezted itt magad? Milyen nehézségeket kellett megoldanod?

– Szegeden és az iskolában is remekül éreztem magam.

Az egyetlen nehézséget a nyelv jelentette, de szerencsére az iskolában az emberek nagy része beszélt angolul, így bátran állíthatom, hogy ez sem okozott gondot.

– Mi tetszett legjobban?

– Az, hogy közelről ismerhettem meg a gyerekeket, és inkább barátként, mint tanárként beszélhettem nekik a saját országomról. Ezen felül még az, hogy láttam az érdeklődést a gyerekekben, és nem csak náluk, mivel a tanárok is nagyon érdeklődők voltak, ami nekem nagy örömöt okozott.:) – Sikerült-e megtanulni néhány magyar kifejezést?

– Csak keveset, a szükséges minimumot tanultam meg, hogy udvarias lehessek minden helyzetben. Sajnos a magyar nyelv nekünk olaszoknak nagyon nehéz (ahogy

Sátoraljaújhely

– gondolom – az olasz nehéz a magyaroknak), és csak nagyon kevés idő állt rendelkezésemre. De azért megtanultam azt, hogy „szia”, „köszönöm”, „szívesen”, „jó reggelt”, „jó napot”, „jó éjszakát”, „jó étvágyat”, és tudok néhány számot is hála az egyik osztálynak, akik leírták nekem őket egy kis papírra az utolsó napon, így csinálhattam a házi feladatomat a reptéren, amíg várakoztam.

– Milyen tanácsot adnál az AIESEC program egy másik résztvevőjének, aki Magyarországra készül?

– Azt javasolnám neki, hogy nyitott szívvel érkezzen, készen arra, hogy fantasztikus tapasztalatokkal gazdagodjon, és rengeteg nagyszerű embert ismerjen meg, akik biztosan megszépítik számára az itt töltött időt.

Köszönöm mindenkinek, hogy érdeklődéssel követtétek előadásaimat, és hogy mindig mosolygó köszönéssel fordultatok hozzám. Igazi öröm volt az iskolátokban dolgozni, ahol a tanárok és diákok egyaránt kedvesek, rendesek és segítőkészek voltak. Köszönöm a vendéglátást, és remélem, újra látjuk egymást Olaszországban. :D „Ciao e arrivederci!”

Mészárosné Szabó Tünde

PIARISTA kollégium Sátoraljaújhely

A „XVII. századi Jób” Sátoraljaújhelyen!

Kollégiumunk november 14-én ünnepelte a Patrocíniumot! Ez minden intézmény életében nagy esemény, de nekünk különösen fontos, mert a piarista jelenlét megerősödését tapasztaljuk ilyenkor.

A diákok folyamatosan készültek az ezen a napon előadott színdarabra, melynek címe is beszédes: A XVII. századi Jób. A felkészítő tanárnő irányítása mellett már az ünnep kezdetekor gondolkodhattak a darab egy-egy mondatán, hogy tényleg ünnepként éljék meg ezt a napot.

Az ünnepi beszédet Ruppert József igazgató úr mondta, aki közvetlenségével, humorával hamar a diákok szívébe lopta magát. A rendalapító bemutatását követően kérte a diákokat, hogy állhatatosak legyenek, mert nemcsak belőlük, de sajnos a mai felnőtt társadalomból is

hiányzik ez az Erény.

Elmondta, hogy mindenki értékes és fontos lélek, oka és célja van az Ő életével a Jóistennek!

Az ünnepi vacsora közös elfogyasztása után kötetlen beszélgetés alakult ki a meghívott vendégekkel – esperes és plébános atyákkal –, és ez fontos, közösségépítő alkalom is volt, hiszen a mindennapok forgatagában kevés idő jut a „jóízű” beszélgetésekre.

Polányi G.

piaristák

25

Adventi készülődés, karácsonyi programok

VÁC

váci élmények, gondolatok „Készítsétek elő az Úr útját!”

Adventi példánk a Keresztelő. Ezt akkor is így érezzük, ha ő nem a Megváltó születését, hanem nyilvános megszólalását készíti elő. A Megváltó fogadására azonban lelkiismeret-mozdító gondolatokat ad.

Az advent a várakozás ideje. A termékeny, tartalmas várakozásé, amellyel a karácsonyi ünnepekre, az örömre készülünk. Készítsétek elő az Úr útját, hangzik a Keresztelő felhívása. „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!” – olvassuk szavait Máté evangéliumában. Lelkiismeret-vizsgálatra, bűnbánatra szükségünk van, hiszen karácsonykor a földre szálló Istennel való személyes találkozást éljük meg – talán jobban, mint máskor. De ez az Istennel való találkozás az egymás felé fordulás ünnepe is. Ilyenkor sok olyan családban is közösen énekelnek, imádkoznak, ahol az év többi részében ez nem történik meg. Isten felénk hajló szeretetét úgy ünnepeljük, hogy figyelmességgel fordulunk egymás felé, betlehemet állítunk, karácsonyfát díszítünk, és a valódi szeretet jeleként alá tesszük ajándékainkat. Ezek beszerzése sok áldozatot, többlet-munkát kíván, és éppen emiatt sokszor feszültségben éljük meg a karácsonyi készületet. Pedig az adventi várakozásnak kiemelten

alapítva: 1714 (1990) honlap: www.vpg.sulinet.hu olyan időszaknak kell lennie, amely a másik emberre való odafigyelést jelenti. A nép kérdésére: „Mit tegyünk tehát?”, ez a válasz hangzik el: „Akinek két köntöse van, os�sza meg azzal, akinek egy sincs, és akinek ennivalója van, tegyen hasonlóképpen!” De tudjuk, hogy még a vámosokhoz és a katonákhoz is van mondanivalója: ne követeljenek többet, és ne bántsanak senkit.

A Keresztelő mondanivalója számunkra: a belső és a külső felkészülésre való figyelmeztetés szava. Ha komolyan vesszük gondolatait, akkor valóban bensőséges és örömteli lesz karácsonyi ünneplésünk. Közelebb visz minket Istenhez, de előmozdítja az egymás közti szeretet növekedését a családokban, a munkahelyeken s más közösségekben egyaránt. Széppé teszi az iskolai karácsonyi ünnepléseket is.

Nemes György SP

Vidám nap – Szomorúpark

Közel kilencven diák indult el szeptember 29-én a budapesti Vidám Parkba, amely 175 év után végleg bezárta kapuit. Élménydús hat órát töltöttünk el a parkban. Kis csoportokban jártuk be az egész területet – kisgimnazisták és nagyok.

A bátrak mindenre felültek, még a T-Rex kavargásától sem hőköltek vissza. Forogtak, hullámoztak, zuhantak, sikítottak.

A gyengébb idegzetűek végigmehettek az Elvarázsolt kastélyon, meghallgathatták a János vitézt, vagy a Tükörlabirintusban kereshették a kiutat. Fájó szívvel, de mi így búcsúztattuk el a Vidám Parkot, s emellett talán sok személyes kedves városligeti emléket...

Szászvárosi Eszter 12/A

26

piaristák

PIARISTA ISKOLA VÁC Luca-napi vásár

December 13-án pénteken a kisPAD-dal ismét megrendezzük a Luca-napi süteményvásárt! Kérünk titeket, hogy az eddigi gyakorlathoz hasonlóan hozzatok aprósüteményeket, melyeket árusítani tudunk. A felajánlásokat minden osztályban a Pad-képviselőknél jelezhetitek. A sütivásár bevételét a KisPad céljaira fordítjuk! (PAD-focilabdák folyamatos pótlása, rendezvények szervezése, tervek szerint közös pingpong ütők vásárlása.) Előre is köszönünk minden adományt és segítséget!

Bergmann Judit és a KisPad

Adventi sütiverseny

Idén már harmadik éve hirdeti meg az adventi sütiversenyt a PiaristA Diákönkormányzat. A verseny december 20-án lesz. Osztályonként egy csapat indulását várjuk. A csapatoknak a verseny reggelén 8-ig kell a kistanárihoz hozni a kóstolót, amelyet – az első körben – egy kiválóan felkészült szakmai zsűri fog értékelni. A verseny a nagyszünetben folytatódik az iskola nyilvánossága előtt az emeleti aulában, ahol mindenkinek módja lesz belekóstolni az idei finomságokba. Idén az ízek mellett kiemelt szempont lesz a sütemények esztétikai megjelenése.

PAD

Pozsonyi advent Idén Pozsonyba látogat a PAD szervezésében az iskola érdeklődő diákcsoportja. A tavalyi sikeres bécsi adventi kirándulás után a magyar történelemben oly fontos város az úti cél. Megtekintjük a pozsonyi várat, a belváros nevezetességeit, de a főtéri adventi vásárt sem hagyjuk ki. A hidegben jól fog esni a forró tea vagy a puncs, de nem maradhat el a mézeskalácserdő, a csoki-rengeteg és a különlegesen finom szlovák csemegék sem.

Sztankó Blanka 12/C

Jubileumi piarista bál

2014. február 22-én az iskola fennállásának 300. évfordulójára bált rendez a Szülői Szervezet. Ez az esemény nyitja meg a jubileumi év rendezvénysorozatát. A bálon a gimnázium tanulói mellett fellép Berecz András mesemondó és fia Berecz István néptáncos, aki maga is budapesti piarista öregdiák. A jó hangulatról a Change zenekar gondoskodik, a finom vacsoráról pedig az iskola konyhája.

Sándorné Debreczeni Katalin

piaristák

27

Tanulmányi ház Csíkszereda

Csíkszeredából jelentjük...

Cowboyként az idők jeleiről

Elmúlt az ősz, a madarak jórésze elköltözött, néha már havazik. Egy papkalapos cowboy nézgelődik, mellette kutya.

Vonuló szekerek a prérin, postakocsi, egy-egy elővágtató kóbor lovas. Falvak, lópatkoltatás...

Az idők jelei?

Csaba testvér valamit jó érzékkel észrevett, széthulló családokat, alkoholizmust, elhanyagolt gyermekeket, és lépett is hatékonyan.

Az idők jelei...

Számos szerzetesrend érkezik Romániába. Olaszországból, Spanyolországból, a franciáktól, németektől, összefutok velük a rendek közti találkozókon. Missziós lelkülettel jönnek, s a román római katolikusokhoz. Idegenként egy idegen (maximum a farkas révén ismerős) országba.

Egy kis Nyugat a terpeszkedő és kapaszkodó Keletre.

Most költöznek a pálosok is. Ők nem idegenként.

Egyébként összetörtek az illúziók egymás iránt. A romantikus Erdély?! A romantikus Magyarország?! Egy másik országban: amely idegen és mégsem idegen.

Kisebbségi létben. A kisebbségi-létből fakadó óvatosságban, sértődésekben, sebezhetőségekben. Legalább olyan mélyek, mint egyéb sebek. És ez nem múlik el...

Befogad és kitaszít a világ.

Az idők jelei...

A gazdasági olló még jobban szétnyílt, mint Magyarországon. A lecsúszók és véglegesen lecsúszottak tömegei. Munkanélküliség, alkoholizmus, elvándorlók, csellengő „nincsen apám, se anyám”-gyermekek.

Emellé egy más ország tanrendje és nyelve miatti kulturális hiányok, lemaradások. És szégyenkezés. És irigységek. És fennhéjázás. A perifériákon létezés különféle gödreinek, hátrányos helyzeteinek tömkelege. Másrészt a jómódba kerülők hédonizmusa, nemtörődömsége, milliós kocsijai és korrupciói. Néha egy kis börtön.

28

piaristák

alapítva: 2007 honlap: csikszereda.piarista.hu Az idők jelei...

Határokon belül és átnyúlóan erősödik az egymás iránti közömbösség. Amint a végletességek, nagyszájúságok is. Az írástudók árulása közömbösséggel, nemtörődömséggel, de egymás vadításával-hergelésével is. A tömegek áramlása és lázadása. A szolidaritás és a felelősség másról és másként szól.

Lehet gyógyítani egészségügyi akciókkal, gazdasági projektekkel, vallási ébresztésekkel – és lehet, még mindig időszerű, a Rómában félidegen, spanyol pap lelkületével. Akár formális, akár nem formális keretekben.

Nincs colt és nincs ostor, nem is kell. Csak a terelés szüntelen erőlködései és a nagy por. Humanitással, játékkal, tudással, jóakarattal az inhumánus világban. És szerencsére a lasszó megengedett...

Kis túlzással, Erdélyben mindenki ismeri egymást.

Sepsiszentgyörgytől Marosfőig, a Gyimesektől Kolozsváron át Nagyváradig, Máramarosszigettől Temesvárig – a Mária Rádióból, újságokból, a továbbtanulók országjárásából, munkahelyi vándorlásokból. Még egy vacak cowboy is látszik-hallatszik... Jel-értékű, ebben a fél országrészben. Hát, még ha többen lennének, együtt lovaglók! Világ cowboyai, fogjatok össze!

Az idők jelei...

Az erős erdélyi egyháztól van mit tanulnunk. De egyvalami mégis hiányzik itt. Amit a spanyol pap terjesztett.

Pietas et litterae. Hogy civiltudományokat végzettként vagyunk papok (s ami nehezebb: papként tanárok-nevelők). Ez itt novum. Mágnesként vonzza a tanulási gondokkal küszködőket, egyházzal küszködőket és csúcsfejeket. Persze itt is sok az alumínium és a műanyag...

A kalazanciusi-piarista karizma, jel-értékűen egész Erdélyben, eljutva perifériákhoz, óriási tömegű és mélységű gödrökhöz, gyógyítóan, együtt kacagón-szenvedőn. Sikerekkel és kudarcokkal. Szolgálva, de mégsem szolgaként. Azt hiszem, Kalazancius nem szégyelli...

Sötétes felhők buknak át a hegyek fölött. A lovas szállást keres. A kutya is éhes. Összébb húzza magán a köpenyt. Megír egy-két sms-t. Tegyük el magunkat holnapra... Fütyörészik, Csönd-herceg előtt...

Sárközi Sándor SP

piarista nővérek nagykároly

Nagykárolyban jártunk Ünnep az ünnepben

Várakozás – remény – ünnep – öröm – én – mi. Ezek lehetnének a kulcsszavai az adventi és karácsonyi időnek a jubileumi Celestina évben, melyet 2013. október 26-án kezdtünk, Boldog Celestina Donati születésének napján. Ebben az évben kongregációnk megalapításának 125., valamint nagykárolyi letelepedésünk 10. évfordulóját ünnepeljük. Kettős várakozásban élünk tehát, születésnapokra készülünk.

Reményünk Mária fiat-jába fonódik. Ez az a szabadító ige, mely elhozza nekünk Jézust. Ez az az üdvösséget termő ige, melyet magunkévá téve elválaszthatatlanul Krisztus társai leszünk. Ebben az adventben Mária mellett minden eddiginél nagyobb figyelmet fordítunk még egy szentre: alapítónőnkre, Celestina anyára. Mindketten megnyitották szívüket a kegyelem előtt, amely megfogant és termést hozott bennük. A Szűzanya szavait „Legyen nekem a te igéd szerint” így imádkozza Celestina anya: „Egyedül Isten! Őt akarom, Őt keresem, egyedül Neki szentelem magam. Ő az, akiért élni és halni akarok.” Ezt a lelkületet szeretnénk továbbmélyíteni magunkban és átadni gyermekeinknek, ez hassa át munkánkat és tanulásunkat, mosolyainkat és könnyeinket, ezzel köszöntsük vendégeinket és vigyük el magunkkal, bárhova is megyünk.

Karácsonykor a legszembetűnőbb, hogy Isten közeledik felénk. Annyira nyilvánvalóvá válik, amit egész évben sejtünk és próbálunk tudatosítani magunkban: Isten itt van köztünk.

Aki eddig jelen volt a napra mosolygó virágokban, a gyer-

mekek huncutkodásában, a vihart megszépítő szivárványban, most emberi testet öltött és köztünk lakozik.

Ez a „most” kétezer éve kezdődött és tart az idők végezetéig. Ebben a „most”-ban mi csak aprókat lépegetünk Isten felé, Ő azonban felhúzta hétmérföldes csizmáját, megérkezik, s ajándékok özönével áraszt el bennünket.

Különösen sok meglepetést hoz egy sok-kisgyerekes családba. Kevesen ismerik azt az izgalmat, amely egy fenyő feldíszítésével jár úgy, hogy tíz kicsi gyermek ne sejtsen ebből semmit. Ki látta már a csillagszóró szikráit egyszerre huszonöt szempárban tükröződni? S a Jézuska sok csepp szájból hall karácsonyi dalokat hónapokon át.

Mi így próbáljuk mindig jobban eljátszani a nekünk szánt szerepet abban a négykezes zeneműben, amelyet Isten írt nekünk, s amelyet Vele együtt kell előadnunk. És ez nem más, mint az életünk…

A karácsonyi ünnepkör még intenzívebben hív bennünket most, a kegyelem évében az Istennel való találkozásra, a Vele való egyesülésre az imádság által. Most még inkább fel kell díszítenünk szívünket, méltó helyet készítve az Érkezőnek.

Celestina anya így bátorít bennünket: “Szereteted sugallja azt mondanod nekem, hogy szükséged van rám, betérsz hozzám és nálam maradsz.”

Jó Pásztorról nevezett Ágnes nővér

Jubileumi Celestina évünk programjairól tájékoztatást és az elmúlt eseményekről részletes beszámolókat olvashatnak a www.szatmariegyhazmegye.ro oldalon.

piaristák

29

Piarista

Bemutatkozik a Piarista Múzeum

a történelem házhoz megy Mi a csuda az a Piarista Múzeum? Hogyhogy nemigen hallhattunk eddig róla?

A Piarista Múzeum hivatalos megszületése Hénap Tamás tartományfőnökhöz és az 1917-es évhez köthető, amikor is a muzeális gyűjtemények az új pesti épület kápolna melletti háromablakos díszes termébe (ma „üveges terem”) kerültek, gondozásukkal pedig Simonides István piarista atya, illetve Höllrigl József nemzeti múzeumi őr lettek megbízva. 1950-ben a kényszerű elköltözéskor a Piarista Múzeum is átvándorolt a Mikszáth Kálmán térre, ahol egy csendesebb, az iskolától elszeparáltabb és a külvilág számára is rejtettebb időszak vette kezdetét.

A 2011-es visszaköltözéskor dobozhegyek jelezték a múzeum anyagát, amely a Piarista utcai 5. emeleten talált otthonra. Megérkeztek a felújított vitrinek is, elkezdődhetett a kicsomagolás, és megszületett az a terv is, hogy a felújított épületbe hazatérve a Piarista Múzeum is szülessen újjá, készüljön leltár, keljen életre a gyűjtemény. A tavalyi évtől kis lépésekben elindult a múzeum reneszánsza.

Milyen gyűjteményeket, tárgyi anyagokat rejt magában a múzeum?

Mielőtt bárki megijedne, szögezzük le, hogy a Piarista Múzeum nem régi mumifikált vagy kitömött piaristákat őriz, hanem egykori kegyesrendi tanárok gyűjteményeit, emléktárgyait, hagyatéki tárgyait, illetve a rendházak bizonyos nagy becsben tartott, főleg liturgikus tárgyait tartalmazza. Gyorsan fussuk át részletesebben a múzeum gyűjteményi anyagát: ókori gyűjtemény (bronzkor, vaskor, hellenisztikus és római

30

piaristák

kor); hadtörténeti gyűjtemény; óragyűjtemény; éremgyűjtemény; bélyeggyűjtemény; festményés metszetgyűjtemény; liturgikus ötvöstárgyak gyűjteménye (kelyhek, ereklyetartók, monstranciák, votív tárgyak); világi ötvöstárgyak gyűjteménye (étkészletek, serlegek, szelencék); szobor- és domborműgyűjtemény; piarista emléktárgyak gyűjteménye, pipa- és botgyűjtemény, pecsétgyűjtemény. Ezeken kívül pedig olyan különleges, unikális tárgyakkal is büszkélkedhetünk, mint például a már korábban bemutatott Privigyei Szellemkönyv.

Hogyan folyik a leltárazás és pontosan milyen célt szolgál?

Fényképes, digitális adatbázis készül a Piarista Múzeum egyes gyűjteményeiről, illetve az egész rendtartomány területén lévő kulturális javakról, muzeális tárgyakról és piarisztikumokról. Ehhez az OKGYK által kifejlesztett DEPO nevű programot használjuk. A cél, hogy legyen egy friss nyilvántartás a tartomány kulturális javairól, kereshető leltárral. A gyakorlatban egyértelműen látszik, hogy ez segítség az egyes rendházak és iskolák számára, így kerülhettek könnyen festmények a pesti épület falaira, a gödi kápolnába, a mosonmagyaróvári könyvtárba vagy éppen a nagykanizsai igazgatói irodába. A leltárnak köszönhetően a múzeum liturgikus használati tárgyakkal is tudta segíteni a pesti, szegedi és gödi rendházakat. Egy ilyen katalógus pedig arra is jó lehet, hogy időszaki kiállításoknál láthatóvá válik, hogy honnan érdemes kölcsönkérni egy-egy tárgyat.

Osztályterembe vinni a múzeumot Viszonylag macerás dolog múzeumba vinni egy osztályt, időpont-egyeztetéseket igényel, és minimum rámegy egy fél délután. Ezzel együtt természetesen maximálisan megéri vállalni ezeket a nehézségeket. Ugyanakkor sokkal egyszerűbb, hatékonyabb és időben is rövidebb (azaz a kalazanciusi pedagógiának megfelelő), ha a múzeumot tudjuk bevinni az iskolába. Ezért praktikus egy iskolához, illetve iskolákhoz kapcsolódó múzeum. Az ókori tárgyakat, pénzérméket gyűjtögető, egyéb történelmi emlékeket, szemléltetőeszközöket megőrző piaristákat is ez a szempont vezethette, amikor létrehozták a Piarista Múzeum anyagát: legyen kézzelfogható a történelem a diákok számára.

Már a tavalyi év folyamán a pesti gimnázium több osztálya vehetett részt múzeumi órán – hittan, törióra vagy történelem fakultáció keretein belül, illetve az is előfordult, hogy egy-egy tanár az órájára kölcsönkért múzeumi tárgyakat szemléltetőeszköz gyanánt. Ha például a neolitikumról tanulnak a gyerekek, sokkal közelebbi és élményszerűbb lesz a téma, ha a kezükbe foghatnak egy csiszolt kőkori baltafejet vagy nyílhegyet. Ókori tanulmányaik során pedig megtöltjük az iskolai vitrineket bronzkori, vaskori, hellenisztikus és római kori leletekkel, hogy karnyújtásnyira legyen tőlük a 2-3000 évvel ezelőtti történelem. Az éremgyűjtemény pedig annyira gazdag, hogy az ókortól kezdve minden történelmi időszakhoz és témához szolgáltat szemléltetőanyagot, olykor igen plasztikus formában (pl. I. Lipót vagy Mária Terézia emlékérméi). Olyan is előfordult már, hogy valaki egy váci töriórára vitt a múzeumból pár érmét a Hunyadiaktól, tehát az sem teljesen elvarázsolt ötlet, hogy ne csak a pesti iskola részesedjen a Piarista Múzeum áldásaiból.

Múzeumi szakkörök Az idei tanévtől kezdve a Piarista Múzeum nemcsak kitelepül egy-egy múzeumi órára osztálytermekbe vagy időszaki kiállításokra iskolai vitrinekbe, hanem pedagógiailag még jobban aktivizálva magát megnyitotta kapuit a diákok előtt. Jelenleg kétféle szakkör keretein belül van lehetőség belépni a „történelmi kincsestárba”.

7.-eseknek lett meghirdetve Múzeumi szakkör, amelynek során a gyűjteményi anyag alapján rengeteg izgalmas témába pillantunk be (régészet, numizmatika, filatélia, címertan, oklevéltan, pecséttan, az óra története, fotográfiatörténet, ötvösség, ereklyék, Budapest egykor és ma stb.).

Ennél sokkal specifikusabb területet vizsgál a 8-9.-eseknek meghirdetett Numizmatikai szakkör, mely idén két csoporttal indult. Itt a Kr. e. 6. századtól, az érmeverés kezdetétől elindulva hétről hétre haladunk előre a történelemben egészen a 20. századig, a magyarországi hiperinfláció időszakáig. Természetesen az érmék, illetve ezek mellett a 18. századtól kezdve a bankjegyek

szemlélése, vizsgálata áll a középpontban, amelynek során mitológiáról, nemzeti jelképekről, történelmi változásokról, gazdaságpolitikáról, művészettörténetről is szó esik.

Jövőterv A Piarista Múzeum elsődleges célja a kalazanciusi karizmából kiindulva természetesen az, hogy egy diákbarát, iskolához, iskolákhoz közeli múzeum legyen. Kis lépésekben elkezdődött ez a nyitás és közeledés, ezeket a folyamatokat kell még tovább erősíteni. Természetesen az is szempont, hogy a piarista rend kulturális javait a külvilág számára is láthatóvá tegyük. Tervezés alatt van, hogy a pesti központban legyen látogatható kiállítótere a múzeumnak, például állandó rendtörténeti kiállítással. Hasonlóan fontos cél időszaki kiállítások szervezése különböző jubileumok kapcsán. Itt említhetjük a közlemúltból a Sík Sándor emlékkiállítást, a közelgő iskolai jubileumok kapcsán pedig már folynak a tervezgetések.

Magának a múzeum gyűjteményi anyagának leltárazása folyamatosan zajlik, emellett Budapest, Vác, Szeged és Nagykanizsa kulturális javai már fel lettek mérve, hátra van még Kecskemét, Mosonmagyaróvár és Sátoraljaújhely. Szeretnénk, hogy 2015-re elkészüljön a teljes adatbázis.

Borbás Péter

piaristák

31

Piarista

Tomek Vince és a II. vatikáni zsinat (2) Ötven évvel ezelőtt, 1962 és 1965 között ülésezett a II. vatikáni zsinat,amely megújította az egyház külső és belső viszonyait. A zsinat négy ülésszakán összesen tizenkét magyar püspöknek engedélyezték a részvételt a kommunista állami hatóságok. Mellettük azonban még egy folyamatos magyar résztvevője volt zsinatnak: Tomek Vince piarista, aki rendje Rómában élő generálisaként kapott meghívót.

Külön kiemelendő az a szerep, amelyet a Rómában élő Tomek Vince a Magyarországról érkező zsinati résztvevők érdekében tett. Amikor a magyar „küldöttség” megérkezett Rómába, akkor Zágon József és Mester István, a Pápai Magyar Intézet vezetői mellett Tomek Vince fogadta őket a Termini pályaudvaron, illetve később a repülőtéren. (A magyarok 1962-ben és 1963-ban vonattal, majd 1964-ben és 1965-ben repülővel érkeztek.) Az is jellemző, hogy amikor Kovács Sándor 1962-ben engedélyt kapott az Állami Egyházügyi Hivataltól a zsinaton való részvételre, szeretett volna a piarista rendházban (San Pantaleo) megszállni, nem tudván, hogy ez nem lehetséges, mert a zsinati atyák szállásáról a Szentszék gondoskodik. A magyar püspökök és kísérőik többnyire a Vatikánon túl, a Domus Mariae-ban kaptak szállást (amely egyébként a zsinat „reformszárnyának” egyik központja volt). Bár a kommunista titkosszolgálat mindent megtett, hogy a püspököket elszigeteljék az „emigrációtól”, próbálkozásuk sikertelen maradt, mert utóbbiak helyismeretükkel, kapcsolatrendszerükkel, sőt technikai eszközeikkel (például gépkocsi) nélkülözhetetlennek bizonyultak a vendégek számára. Azt viszont sikerült elérniük a magyar hatóságoknak, hogy a magyar „küldöttségben” a bizalmatlanság légköre, titkolódzás és az egyeztetések hiánya uralkodjék.

A zsinati atyák idejének jelentős részét különféle ebédmeghívások és fogadások tették ki. Tomek nemcsak eljárt ezekre, hanem maga is számos alkalommal, egyenként és külön-külön is vendégül látott zsinati atyákat – köztük magyarokat is – a római piarista rendházban. „A zsinat erősen igénybe veszi időmet és még inkább idegeimet. De hát ez ellen nincs orvosság” – panaszkodott 1962. október 18-án Albert Istvánnak. Egy év múlva, 1963. szeptember 24-én így foglalta össze a tanulságot rendtársának, Magyar Lászlónak: „Azt már a múltból igen jól tudom, hogy a zsinat alatt nem lehet magánéletem.”

A rendi folyóirat, az Ephemerides Calasanctianae évente összeállítást közölt az ülésszakok alkalmával a San Pantaleo rendházat fölkereső főpapokról. Eszerint 1962 őszén, az első ülésszak alatt 40, a második ülésszak 32

piaristák

alatt 1963-ban 25, a harmadik ülésszak alatt 1964-ben 37, a negyedik ülésszak alatt 1965-ben 32 érseket és püspököt fogadott Tomek Vince, köztük természetesen a magyar és szlovák püspöki kar tagjait is.

Köztük nem kevesen – Tomek Vince kimutatása szerint tizenöten – voltak olyanok, akik a piaristák megtelepedését kérték egyházmegyéjükben, a világ minden részén (Olaszország, Németország, Brazília, Chile, Ecuador, Kongó, Szíria). Ezekből – elsősorban szerzetesek hiánya miatt – csak néhányat tudtak elfogadni, de innen indult 1963-ban a rend első afrikai missziója Szenegálban és az ecuadori misszió 1964-ben (Caňar).

A zsinati változások azonban komoly zavarokat is okoztak a rendben, elsősorban a spanyol rendtartományokban. „A konfúziót legnagyobbrészt a zsinat okozta a fiatal papság és részben a világiak közt. Sok mindent belemagyaráznak a zsinat határozataiba, s ez okozza a konfúziót.

A mi atyáink is függvényei ennek a helyzetnek” – tudósította Tomek Vince Albert Istvánt 1966-ban. A problémát az okozta, hogy az 1960-as évek elejétől sok spanyol piaristában felmerült a kétely, hogy szükséges-e az, hogy papok tanítsanak, és erre azt a választ adták, hogy az ifjúsági lelkipásztori munka, a szegénység felé fordulás fontosabb, mint a tanítás és az iskolák fönntartása. Azt várták, hogy véleményüket a zsinat is megerősíti, de ez végül nem történt meg.

Az utolsó ülésszakon, 1965. október 28-án ugyanis végre elfogadták a keresztény nevelésről szóló zsinati nyilatkozat (Gravissimum educationis), és ez – más zsinati dokumentumoktól eltérően – nem jelentett paradigmaváltást, sem a 20. századi pápák korábbi nyilatkozataihoz, sem a piarista iskolák addigi gyakorlatához képest, amikor hangsúlyozta a

A zsinat humorából Azt mondják a rossz nyelvek, hogy a zsinat kezdete után Alfredo Ottaviani bíboros (a zsinati konzervatívok egyik vezetője, a Szent Officium titkára) így mondta bűnbánati imát: Bea culpa, Bea culpa, Bea maxima culpa.

Augustin Bea német jezsuita a progresszisták egyik vezetője volt. Egy alkalommal egy főpappal beszélgetett, aki kifakadt valami skizmatikus (szakadár) ellen. Erre Bea bíboros az ökumenizmus szellemében kijavította: „Atyám, inkább azt mondja: fratello separato (különvált testvér)”. A további társalgás során az atya elégedetlenkedett a zsinat menetével is, és így fakadt ki: „Az ördög bújt ebbe a zsinatba…” Erre Bea bíboros: „Atyám, inkább azt mondja: fratello angelo separato (különvált angyal testvér)”.

katolikus iskolák különleges jelentőségét, illetve a hit és a kultúra összekapcsolását. Tomek Vince, aki mindvégig azon a véleményen volt, hogy a piarista rend tanító rend, és annak is kell maradnia, ezt úgy értékelte, hogy a zsinat megerősítette a piarista rend küldetését, sőt szorgalmazta is azt. Amikor 1965. november 14-én, három piarista örökfogadalmán beszédet mondott a San Pantaleo-templomban, akkor – a rendi folyóirat tudósítása szerint – „kalazanciusi apostoli szolgálatunk örök érvényességét a zsinat által két héttel korábban elfogadott, a keresztény nevelésről szóló nyilatkozat szavaival és részleteivel illusztrálta és bizonyította”. A piarista rend később, az 1967-ben és 1969-ben, a zsinathoz hasonlóan több ülésszakban megtartott különleges egyetemes káptalana külön határozatot fogadott el „a keresztény nevelésről, az iskola zsinati megújításáról és apostoli küldetésünk más eszközeiről”.

Ekkor azonban már nem Tomek Vince volt a rend generálisa, mivel 1967-ben, a káptalan kezdetén lemondott tisztségéről, hogy helyébe egykori kedvelt titkárát, Laureano Suárezt válasszák meg.

Koltai András

AJÁNLOTT IRODALOM ÉS FORRÁSOK: FEJÉRDY András, Magyarország és a II. Vatikáni Zsinat 1959–1965, Bp., 2011 (Társadalom és Művelődéstörténeti Tanulmányok, 43). UŐ, „Hontalanok”: A római emigráns magyar papok, a magyar kormányzat és a Vatikán új keleti politikájának kezdetei, Történelmi Szemle 2009:1, 59–89. – T. V. Balanyi Györgyhöz írott zsinati tudósításait közölte a „Piarista Hírek” című, írógéppel sokszorosított rendi újság. Albert Istvánhoz és Magyar Lászlóhoz írott levelei is a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárában (Budapest) találhatók. Kovács Sándornak írt leveleit (és néhány válaszlevél fogalmazványát) a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár őrzi. (Ezúton is köszönöm Rétfalvi Balázs segítségét.)

Tomek Vince piarista generális a római pályaudvaron (Termini) fogadja a II. vatikáni zsinat első ülésszakára érkező magyar püspököket, 1962. október 6-án. A képen Brezanóczy Pál egri apostoli adminisztrátor, Tomek Vince és Kovács Sándor szombathelyi püspök látható.

piaristák

33

Öregdiák oldalak „...hogy azokkal akár betegeket gyógyítson” – Közösségteremtés Piarista borral A piarista rend több évszázados magyarországi oktató, nevelo és lelkipásztori tevékenysége mellett a hazai szolo- és borkultúra megteremtésében és fejlesztésében is jelentos részt vállalt.

A második magyarországi iskolánk is úgy jött létre 1685-ben, hogy Szelepcsényi György esztergomi érsek szőlőket hagyott a kegyesrendiekre a Kiskárpátok alján, a Pozsony megyei Szentgyörgyön.

Jelentős változást hozott, amikor I. Ferenc király 1807-ben egy nagybirtokot adományozott a siralmas anyagi körülmények között élő magyarországi tartománynak. A nagy múltú, nyolcszáz éves javadalmat még Szent István alapította, s több szőlőültetvény is volt a területén. A rend eleinte bérbe adta a birtokot, majd fokozatosan saját kézbe vette a különböző mezőgazdasági munkálatokat, és tudatos fejlesztésekkel korszerűsítette az ültetvényeket.

1840-ben már palackozták a borokat. A szőlőterületek közül az évek folyamán a Balaton-felvidéken található dörgicsei ültetvény emelkedett ki, a helyi sajátságoknak megfelelő olaszrizling, szürkebarát, szilváni, muskotály, vörös burgundi fajtákkal. Ez a dörgicsei Pántlika pincészet óborok kezelésére is berendezkedett. A századfordulóra már hazai és nemzetközi versenyeken elért aranyérmekkel és szép eredményekkel büszkélkedhetett a szőlőgazdaság. Ilyen volt az 1902-es pozsonyi országos kiállítás, amelyen 1300 borból a dörgicsei pince a második díjat kapta. A dunántúli javadalmon kívül jelentős szőlő- és borgazdálkodás folyt Tokaj vidékén, Mádon és Sátoraljaújhelyen.

Itt többek között furmint, muskotály, hárslevelű borok kerültek piacra, és természetesen az aszú, mely kétputtonyos változatának egy üvege épen megmaradt. A virágzást az 1945 utáni kommunista diktatúra törte ketté, 1952-ig elvették a rend birtokait vagy ellehetetlenítették az ott folyó munkát.

A rendszerváltás után 2008-ban kezdődött meg a régi hagyományok újjáélesztése. Az egy évvel később kiírt borválogatásra, nem lévén saját szőlőterülete a rendnek, olyan borászatokat hívtak meg, amelyek a balatoni és a tokaji régiókban, hagyományos piarista szőlőtermő földek közelében fekszenek. A szakértőkből és a rend képviselőiből álló zsűrinek az volt a feladata, hogy a beérkezett pályázatok közül kiválassza azt a bort, mely az év piarista bora címre érdemes és méltó. A következő esztendőben már országos volt a nemes vetélkedés, s a kitűnő minőségű győztes borok piarista borként kerültek palackozásra, címkézésre és forgalomba.

2012-ben végre – többszöri próbálkozás után – megalakult a Diákszövetség pesti tagozata, Ambrus Zsolt vezetésével. A tagozat elnökségi tagjai lendületes szervezésbe kezdtek, amelynek egyik gyümölcse lett a nyárköszöntő öregdiák-találkozó a pesti iskolánkban, melyet borkóstoló keretében nagy sikerrel tartanak. Ezzel megvalósult a piarista bor egyik célkitűzése: a rend borászati hagyományainak társadalmi, kulturális és gasztronómiai értékei újjászületéséből közösségek épülnek.

Hernády Zsolt Géza

„... hogy azokkal akár betegeket gyógyítson, akár a műértő gyomrot igazándi lelkesedésbe hozhassa, akár a szerkesztői tollat hozsannás cikkek írására izgassa ...˝ – írta Somhegyi Ferenc tartományfőnök Lévay Imre veszprémi házfőnöknek a piarista dörgicsei vörös borról 1877-ben.

A Diákszövetség pesti tagozatának programjai, melyekre mindenkit szeretettel várunk: 2013. december 7. adventi lelki nap Jelenits István piarista atya vezetésével 2014. február emlékezés a kommunizmus áldozataira – beszélgetés Kerényi Lajos piarista atyával, és a recski haláltábort megjárt Krasznay Béla és Kőrösmezey László öregdiákokkal 2014. május nyárköszöntő pesti öregdiák találkozó borkóstolóval

34

piaristák

könnyebb

Könyvvel élni

Timothy Keller: A tékozló Isten és két elveszett fia A Jézus talán legismertebb példázatáról ról szóló hagyományos magyarázatok a lázadó fiatalabb fiú bűnösségét szokták hangsúlyozni, ám a híres New York-i lelkipásztor szerint Jézus példázatának igazi címzettje a mindenkori „idősebb testvér”, a „jó keresztény”, aki sokkal inkább elveszett, mint a lázadó fiatalabb. Saját jósága, törvénytisztelete vakítja el, betegsége, mivel nincs tudatában, halálos lehet. Elsősorban az önigazult (elkötelezett? szerzetes?) hívőnek kell meghallania az evangéliumot, mely nem más, mint az Atya meghívása szeretetének ünnepére.

(Harmat Kiadó, 2013, 110 oldal, 1750 Ft)

Jan-Uwe Rogge: Kell a gyereknek a korlát „Kell a gyereknek a korlát… de a felnőttnek is. Kell a korlát a szülőnek, a nevelőnek, a tanárnak is, vagyis mindazoknak, akik részt vesznek a nevelési folyamatban. Az a nevelő, aki nem állít fel korlátokat, tehetetlen báb lesz, akit a gyerek semmibe vesz, és rabszolgájának tekint. A korlát ahhoz is hozzásegít, hogy kölcsönösen elfogadjuk és tiszteletben tartsuk egymás személyiségét. Bár a szülők, nevelők, tanárok zöme ösztönösen érzi, hogy korlátokat felállítani helyes dolog, ha cselekvésre kerül a sor, igen sokan elbizonytalanodnak. Mindenki »csak jót« akar a gyereknek, s az általános vélekedés szerint ez kizárja a korlátozást. Mekkora tévedés! Márpedig nem egy szülő-gyerek kapcsolatban bizony alaposan eleresztették a gyeplőt – a szülő némán tűr, csak tűr, míg ki nem fakad, hogy zeng tőle a ház. Bölcs és gyakorlatias szerzőnktől nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy kell a gyereknek a korlát, hanem azt is, hogy milyen korlátozásra van szüksége és mikor, és ezt hogyan lehet a siker reményében alkalmazni.”

Vekerdy Tamás (Park Kiadó, 2013, 276 oldal, 2900 Ft)

Thomas M. H. Bergner: Burnout.

A kiégés megelőzése 12 lépésben E tipográfiailag is remek könyv hasznos tanácsokat ad a kiégéssel veszélyeztetett embereknek.

Remek segédeszköz főleg tanárok, lelkipásztorok, tanácsadók, segítőfoglalkozásban dolgozók számára. Kiégés igazából bárkivel előfordulhat. A könyv „személyes vezetőként” rendkívül hatásosan alkalmazható: A tipikus kiégéses tünetek megalapozott leírása lehetővé teszi számunkra saját burnout-profilunk diagnózisát. A 12 szintes megelőző program számos stratégiát nyújt a kiégés elkerülésére, illetve annak sikeres leküzdésére. Önértékelési tesztek és gyakorlatok segítségével kielemezhetjük életkörülményeinket, és új utat ismerhetünk meg ahhoz, hogyan viszonyuljunk önmagunkhoz. (Nagyméretű, viszonylag hosszú, és sajnos drága könyv.)

(Z-Press Kiadó, 2012, 327 oldal, 5800 Ft)

Anselm Grün: Hogyan kerüljük el a kiégést?

Lelkünk életet adó forrásai Egyre több ember tapasztalja meg a burnout élményét, érzi magát túlterheltnek, akadályozottnak és kiégettnek. Ilyenkor nem áramlik az energia. Tovább dolgozunk ugyan, de munkánk rutinná válik. Nyomás alatt érezzük magunkat, egyik időpontról rohanunk a másikra, nem lelünk örömet abban, amit teszünk – s nem utolsósorban semminek sem látjuk értelmét. A burnout bekövetkezésének számtalan oka lehet. Gyakran bénító képek állnak mögötte. Hogyan tudjuk csökkenteni terhelésünket és felszabadítani azokat az erőket, amelyek segíthetnek újra megtalálni élet- és munkakedvünket? Anselm Grün segít, hogy egészséges képeket és képzeteket véssünk lelkünkbe, és átváltoztassuk betegítő elképzeléseinket. Kipróbált rituálék mutatnak utat, hogyan kezdhet újra áramlani bennünk a belső energia. Mindenki tehet valamit azért, hogy megelőzze a kimerülést, éltesse a flow-t, és ráleljen saját kreativitásának forrására.

(Jel, 2013, 197 oldal, 1950 Ft) piaristák

35

Péter Katinka, 1. osztály, Nagykanizsa Kiskarácsony

Áldott, békés, kegyelmekkel teli karácsonyi ünnepeket kíván a Piarista Rend Magyar Tartománya!