PIARISTÁK MA (Piarists Today) - 2/2019. (Autumn)

piaristáK

A magyar piaristák lapja | IX.évfolyam II.szám | 2019. ősz

Új szövetség Kalazanciussal

Biztonságos iskola

HIVATÁS Farkas István SP

a nevelés által evangelizálunk

Deák Ferenc, a piarista diák

SZEPTEMBER Ó, hány szeptembert értem eddig ésszel! a fák alatt sok csilla, barna ékszer: vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik, a perzselőt! a hűs esők előtt.

Felhőn vet ágyat már az alkonyat s a fáradt fákra fátylas fény esőz.

Kibomló konttyal jő az édes ősz.

Radnóti Miklós

BEKÖSZÖNTŐ Általában nagy jelentőséget tulajdonítunk valami kezdetének, főleg, ha valami először történik.

Különös izgalom fog el minket, hiszen még nem tudjuk, pontosan mi vár ránk, nincs tapasztalatunk arról, mi következik. Van, akit ez csak jóleső borzongással tölt el, izgalmasnak találja, és vágyik az ilyen pillanatokra, van, aki inkább fél az ilyen helyzetektől, és szeretné elkerülni őket. Általában azonban nagyon komolyan ves�szük az első pillanatokat, egy út első lépéseit. Talán jól is tesszük, hiszen valóban sok múlik azon, hogyan is kezdünk el valamit. Nem véletlenül gondolta Kalazancius a legfontosabbnak, hogy minél fiatalabb korban, az első lépésekkel elkezdődjék a gyermekek nevelése, ezt tekintette a későbbi boldog élet zálogának.

Tartományunk életében is most egy új négyéves ciklus kezdődött el, tehát egy új tartományfőnök is sok izgalommal és persze némi félelemmel néz előre: mi vár ránk, milyen kihívásokkal kell szembenéznünk?

A tavasszal tartott tartományi káptalan kijelölte ennek az előttünk álló négy évnek az irányait a káptalani jövőtervben, az azóta eltelt időszakban pedig ezeket a célkitűzéseket egységes rendszerbe szerkesztve összeállítottuk a tartomány következő négyéves tervét. A tervek életünk szinte minden területét érintik, és nagy feladatokat állítanak elénk. Íme, néhány példa a szerteágazó célokra: A szerzeteseknek különösen fontos feladata közösségi életük megerősítése és képzésük elmélyítése.

Szeretnénk segíteni mindenkinek, aki kapcsolatba kerül a piarista iskolákkal, hogy megtalálhassa sajátos élethivatását.

Szeretnénk elindítani, mindenkivel közösen, a piarista iskolák pedagógiai újragondolását. Az iskolákat olyan hellyé szeretnénk tenni, ahol mindenki bátran és biztonságban keresheti önmagát és saját helyét a világban, ahol személyesen találkozhatunk a barátságát nekünk kínáló Jézussal.

Arra is biztatnak célkitűzéseink, hogy olyan környezetet alakítsunk ki, olyan közösségeket hozzunk létre, ahol ki-ki felfedezheti karizmáit, melyekkel a Szentlélek rajta keresztül megajándékozza az egyházat.

Ezek a kiragadott példák talán érzékeltetik, mennyire szerteágazó és sokrétű célokat tűztünk magunk elé a következő időszakra.

Ezek elérése csak akkor lehetséges, ha újra és újra megerősítjük magunkban az együttműködés vágyát, amihez újra és újra fel kell szítanunk magunkban az egymás iránti bizalmat. A bizalom nem emberi erőn alapul: az irgalmas és megbocsátó Atya példája tanít minket arra, hogy mindig van lehetőség a megbocsátásra és az újrakezdésre. Újonnan megválasztott tartományfőnökként a káptalan óta eltelt hónapokban többször volt már alkalmam megtapasztalni saját erőim és képességeim végességét.

Egyedül nem sokra juthatok, de a Szentlélek segítségét és a piarista család támogatását is nap mint nap újra tapasztalom, ez pedig erővel és azzal a reménységgel tölt el, hogy együtt el fogjuk érni kitűzött céljainkat.

Ennek az új tartományi ciklusnak az elején tehát bátran hívlak benneteket: dolgozzunk együtt azon, hogy a piarista intézmények mindenkinek életet és biztonságot adó közös­ ségek legyenek, ahol találkozhatunk az élet szerzőjével: a végtelenül szerető és irgalmas Istennel.

SZILVÁSY LÁSZLÓ SP tartományfőnök

piaristák

3

piarhírvilág

HÍREK KÜLFÖLD

Barcelonában találkoztak az európai piarista oktatási intézmények képviselői

2019. szeptember 6-án az európai piarista oktatási intézmények tartományi képviselői azért töltöttek együtt egy sűrű munkanapot Barcelonában, hogy szorosabbra fűzzék kapcsolataikat és keressék a tartományok közötti kölcsönös segítség konkrét lehetőségeit.

Eddig évente, ezután viszont félévente fognak találkozni. Az európai generálisi asszisztens, Miguel Giráldez atya által vezetett találkozón tartományunkat Lázár László, a tartomány pedagógiai szolgálatért felelős delegátusa képviselte; további résztvevők: Francisco Molina (Betánia Provincia), Toni Burgaya (Katalóniai Provincia) Juraj Gendiar (Szlovákia) Sławek Dziadkiewicz (Lengyelország) Gerardo Leyva (Olaszország), Gloria Ruiz (Emmausz Provincia) és Ignaci Peguera (Ausztria).

A résztvevők beszámoltak arról, milyen fejlemények, fejlesztések történtek náluk az oktatás-nevelés, a fiatalokkal való foglalkozás terén, és milyen tervekkel készülnek a következő időszakra. Fontos téma volt az Erasmus+, az Európai Unió oktatást, képzést, ifjúságügyet és sportot támogató programja, melynek keretében már van együttműködés Magyarország, Lengyelország és Katalónia között, de a tartományok további együttműködési lehetőségeket is keresnek. A résztvevők megállapodtak abban, hogy meghirdetnek egy érdekes díjat, melynek neve: Európai Pia­ rista Iskolák Trastevere-Díja – Learning together for a better world. A díj által arra hívjuk diákjainkat, hogy a társadalmi élet átalakítását, az emberek közötti együttélést, a világ jobbá tételét segítő programokat valósítsanak meg, és azokat 4-5 perces videofelvételben rögzítsék. A díjról később részletesebb tájékoztatást is adunk.

Tőzsér Endre SP

Milyen legyen a mai katolikus iskola?

Nevelési konferencián vettünk részt Rómában

Nemzetközi pedagógiai konferenciát tartottak a szerzetesi iskolák képviselőinek Rómában, 2019. október 4-5-én. A rendfőnökök és rendfőnöknők konferenciái (USG és UISG) által szervezett képzési alkalmon számos szerzetesrend képviseletében közel százan vettek részt, köztük a piarista rend magyarországi képviselői is: Horváth Bálint, a budapesti Piarista Gimnázium igazgatója és Márkus Roland, a Kalazancius Mozgalom tartományi koordinátora.

A konferencián a Katolikus Nevelési Kongregáció titkára, Vincenzo Zani érsek egy nagyon fontos kezdeményezésről beszélt: Ferenc pápa 2020. május 14-re egy világszintű találkozót hirdetett meg, melynek célja: Újjáalkotni a globális nevelési paktumot. A szentatya a Vatikánba hívta a főbb vallások képviselőit, nemzetközi szervezetek és humanitárius intézmények vezetőit; vár tudósokat, filozófusokat, közgazdászokat, oktatókat, szociológusokat, politikusokat, művészeket és sportolókat, hogy bolygónk jövőjéről tanácskozzanak.

A cél egy globális nevelési megállapodás (Global Compact on Education) megkötése. A találkozóra való felkészülést a Kongregáció koordinálja. Mostani római konferenciánkon pedig a kongregáció munkájához kapcsolódóan a katolikus oktatás alapjaiban való megújítása volt a fő témánk. A Santa María Alapítvány képviselői által tartott előadások és csoportmunkák az oktatási modellek kidolgozásában adtak iránymutatást a konferencia résztvevőinek, hogy átgondolt, differenciált és fenntartható megújulást tudjanak elősegíteni a katolikus iskolákban.

A konferencia további fontos témái voltak: az információs társadalomban megváltozott tanulási környezet, mely alakítja az iskola feladatát; a kevéssé hatékony pedagógiai innovációk helyett az alapos és hatékony tanulási módokra kell a hangsúlyt helyezni, az ezek megalapozásához szükséges emberkép; az elengedhetetlen pedagógiai innovációs szándék mögött rejlő változáskezelési modellek intézményi és személyi szinten.

Számunkra, piaristák számára különös jelentőséggel bírt a találkozó, hiszen a tanítás és nevelés kalazanciusi karakterét is hangsúlyozza: a hitben és tudásban jól képzett, a társadalom megújításáért elkötelezett nevelőkre és iskolákra van szükség.

Márkus Roland SP

piaristák

Impresszum: Piaristák MA – A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1.

E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Szilvásy László SP ∙ Alapító főszerkesztő: Turcsik István ∙ Főszerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Besze Erika, CAN Architects, Dezső Tímea, Farkas Ferenc, Márkus Roland SP, Szathmáry Melinda, Tóth Borbála, Piarista Archívum, Farkas István családi archívuma, piarista iskolák, pixabay.com ∙ ISSN: 2062-817X ∙ Nyomda: Pauker Holding Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

hírek a magyar tartományból

Kitüntették Lukács László és Szabó László piarista szerzeteseket

Lukács László SP, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola alapító rektora, professor emeritusa, a Vigilia Szerkesztőség és Kiadóhivatal főszerkesztője a Magyar Katolikus Egyház és a katolikus teológiai felsőoktatás rendszerváltoztatási utáni újjászervezésében vállalt szerepe, nemzetközi szinten is elismert tudományos életműve, valamint főszerkesztői tevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend Középkeresztje kitüntetést vehette át augusztus 19-én a Parlamentben.

Szabó László SP, a Piarista Rend Magyar Tartománya sátoraljaújhelyi missziójának vezetője, a sátoraljaújhelyi Nagyboldogasszony Templom templomigazgatója a hátrányos helyzetű, illetve mélyszegénységben élő fiatalok körében végzett oktató-nevelő tevékenységéért Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült ugyanezen a napon. A kitüntetéseket Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes adta át.

Megválasztották a Magyar Piarista Testvériség új tanácsát 2019. szeptember 27-29. között tartotta a Magyar Piarista Testvériség éves közgyűlését és lelkigyakorlatát Kecskeméten.

A közgyűlés kezdetén az érintettek röviden beszámoltak a tavalyi év történéseiről, majd Labancz Zsolt tartományi asszisztens, a Magyar Piarista Testvériség tagja

ismertette a tartomány következő négy évre vonatkozó stratégiáját, a testvériség kapcsolódási pontjainak kiemelésével. Ezt követően a jelenlévők rátekintettek az aktuális közösségi folyamatokra, elsősorban a testvériséghez közelálló helyi piarista kiscsoportok, közösségek (Budapest, Göd, Szeged) működésére és a Kalazancius Mozgalommal kapcsolódó területekre. Megvitatták az aktuális célokat, és a támogatható tevékenységek, projektek megnevezésével keresték annak legjobb módját, hogy mire fordítsák azt az összeget, amely a testvériség tagjainak anyagi hozzájárulásából gyűlt össze.

A közgyűlés végén megválasztották a Magyar Piarista Testvériség tanácsának tagjait a következő négy esztendőre, melyből egy főt a tartományfőnök delegál. A többségi szavazás eredményeképp Labancz Zsolt SP mellett Jusztinné Nedelkovics Aliz (Szeged) és Strommer Pál (Budapest) látja el ezt a megbízatást 2023-ig bezárólag.

Hazánkba látogat Pedro Aguado piarista rendfőnök Pedro Aguado piarista rendfőnök 2019. október 11-30ig a piarista rend magyar és romániai tartományába látogat, hogy megismerje a piarista szerzetesközösségek, iskolák jelenlegi életét és szolgálatát.

2009-es megválasztása – és 2015-ös újraválasztása – óta Pedro Aguado atya folyamatosan látogatja az összes piarista tartományt a világban, ezek úgynevezett lelkipásztori célú látogatások.

Ugyanakkor a rendi szabályzat szerint hivatalos, „kánoni vizitációt” is kell végeznie: hatéves megbízatási ciklusa során legalább egyszer mindenhol látogatást tesz, amikor ellenőriznie kell, hogy a rendházak, az oktatási intézmények és a plébániák a rendi és egyházi előírásoknak megfelelően működnek-e. A mostani kánoni vizitációk sorát 2017-ben kezdte meg.

Világkörüli útja alatt négy kontinensen összesen negyven tartományt látogat meg. Magyarországi tartózkodása alatt bepillantást nyer a budapesti, gödi, kecskeméti, mosonmagyaróvári, nagykanizsai, sátoraljaújhelyi, szegedi és váci iskolák, kollégiumok, a szerzetesközösségek életébe, találkozik a piarista testvériség tagjaival, és a határon túli Csíkszeredába és Nagykárolyba is ellátogat. Budapesti programja keretében részt vesz a magyar tartományban kétévente megrendezett piarista pedagógiai napokon (2019. október 24–25.), ahol előadást is tart.

SZATHMÁRY MELINDA

piaristák

5

kisablak a múltra

A rendtartomány gyűjteményei, a Könyvtár, a Levéltár és a Múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak Magyarország és a piarista iskolák múltjába.

Néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni. koltai andrás

1928

Közmunka és csokoládé

A veszprémi piarista diákok segítőkészségének fontos bizonyítékát őrzi a főegyházmegye levéltára. Megyesi Schwartz Róbert atya 1928 nyarán kezdte el rendezni a püspöki könyvtárat, amely a veszprémi várban, a piaristák ottani (1948-ig működő) gimnáziumának tőszomszédságában helyezkedett el. A fizikai munkára a könnyen hozzáférhető emberi erőforrást nemcsak igénybe vette, de annak megújításáról is gondoskodott.

Negyven tábla csokoládét rendelt „könyvtárrendezés alkalmával a gimnazistáknak”, egyenesen Julius Meinl soproni üzletéből. Fun fact: a számlán a bécsi kávékereskedés alapítójának neve a korabeli szokásnak megfelelően magyarosítva, Meinl Gyulaként olvasható, ahogyan az például Verne Gyula és May Károly regényeinek borítójáról is ismerős lehet.

(Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár, Egyházmegyei Hatóság iratai, Acta diœcesana [I.1.44.a], 1353/1929 – Köszönjük Varga Tibor László levéltáros segítségét.)

SZEKÉR BARNABÁS

1979

Expedíció a kriptába

A kecskeméti piarista templom kriptájába a 19. század közepéig temetkeztek, majd 1888-ban az udvarról nyíló lejáratot véglegesen elfalazták.

Mivel 1979-re a kecskeméti köztemetőben álló piarista kripta kezdett megtelni, Veszprémi Tibor házfőnök elhatározta, hogy ismét használatba veszik a régi templomi kriptát, és 1979 áprilisában „expedíciót” szervezett föltárására. A fiatal piarista tanárok – elsőként Görbe László – az altemplom felől, bontással hatoltak be, de mivel ott korábban nem volt bejárat, csak hason csúszva mászhattak be az összeroskadt koporsókon és csontmaradványokon keresztül. Etele György fényképén a kripta föltáróinak egyike, Urbanek Rudolf tanár úr látható.

(Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény)

KOLTAI ANDRÁS

6

piaristák

Központi erőforrással a tartományi alapítványi működés támogatásáért A tartományi vezetés feltett szándéka, hogy rendezett struktúrába foglalja a tartományban zajló alapítványi tevékenységeket annak érdekében, hogy „versengés” helyett összehangoltan, egymást erősítő módon tudjunk tenni a rendi misszió megvalósulásáért. Új jogi struktúra létrehozását indítottuk el. Az intézményeket szeretnénk azzal segíteni, hogy átvesszük az adminisztratív feladatok terhét, egyetlen szervezetet hozunk létre egyetlen kuratóriummal, önálló intézményi tevékenységekkel. A szükséges jogi lépésekre ebben a félévben kerül sor.

Folyamatos építkezésben vagyunk. Célunk, hogy az alapítványi tevékenységgel a lehető legjobb módon tudjuk szolgálni a rendi küldetést. Három működési területet fogalmaztunk meg, amelyek leképezik a piarista küldetésnyilatkozatot: tehetséggondozás, támasznyújtás, közösségépítés.

Elsődleges tevékenységünk jelenleg a támogatásszervezés. Egy évben rendszerint három kampányunk van. Ősszel, a Magyar Piarista Diákszövetséggel együttműködve, az Egyetemista ösztöndíjra gyűjtünk. Ez egyrészt szociális alapú, tanulmányi ösztöndíj, másrészt a tanár szakos piarista öregdiákokat segíti annak reményében, hogy jövőbeli munkájukkal ők is a piarista oktatást és nevelést szolgálják majd. Adventben szociális célokra gyűjtünk: a nyári túrákat támogatjuk annak érdekében, hogy azok a diákok is részt vehessenek rajtuk, akik támogatás nélkül nem tudnának bekapcsolódni ezekbe a programokba. Továbbá a Vass Péter szociális ösztöndíjra rendezünk gyűjtést, amellyel a leghátrányosabb helyzetű diákjainkat segítjük. Azt tapasztaljuk, hogy sajnos nagyon nagy az igény rá, sose tudunk elegendő mértékben ösztöndíjat biztosítani.

Harmadik állandó kampányunk márciusban indul, a SZJA 1% felajánlásának érdekében. Az elmúlt tanévben jelentősen nőttek a bevételeink.

A rendszeres gyűjtések és támogatások mellett célunk az intézményi projektek támogatása fundraising tevékenységen át. Az elmúlt tanévben komoly sikernek éltük meg a „Robotika szakkör örökbefogadása” című projektben való aktív részvételünket, mellyel a budapesti piarista gimnáziumot segítettük. A kitűzött célhoz képest 2,5-szörös támogatás gyűlt össze.

Az összefogásnak egy másik szép eredménye volt idén a három piarista intézménnyel közösen folytatott 1%-os kampány (SZJA 1%). A beérkezett felajánlások magasabbak lettek, mint az előző évben.

Hangsúlyt fektetünk a kapcsolatépítést elősegítő adatbázisrendszer kiépítésére is, mellyel nemcsak az alapítványi tevékenységet tudjuk hatékonyabbá tenni, hanem az egész tartománynak szeretnénk háttértámogatást nyújtani egy diverzifikált jogosultságokat adó, közösen használható egységes rendszer kialakításával.

Jövőbeni célunk egyre többet tenni az önkéntességért, és érzékenyítő kampányokkal támogatni a kalazanciusi elköteleződést a rászorulókért. Kis lépésekben már ezen a területen is elindultunk.

Folyamatosan dolgozunk a honlap fejlesztésén (www. alapitvany.piarista.hu), hogy az egyre hatékonyabb eszközzé váljon a kitűzött célok elérésében.

Voltunk tanulni, jó gyakorlatokat megismerni a spanyol piaristáknál is. Távlati célunk, hogy minél több követésre érdemes működési módot és formát beépítsünk napi munkánkba.

PIARISTA ALAPÍTVÁNY

A Piarista Alapítvány adománygyűjtő akciót hirdet azzal a céllal, hogy minél több egyetemet kezdő piarista öregdiák részesülhessen ösztöndíjban tanulmányai zavartalan végzése érdekében.

A Magyar Piarista Diákszövetség által kiírt Kalazancius ösztöndíj szociális alapon nyújt támogatást. A Piarista Rend Magyar Tartománya pedig új kezdeményezésként az elkötelezett, tanár szakos piarista öregdiákokat segíti ösztöndíjjal, abban a reményben, hogy tanulmányaik sikeres elvégzése után munkájukkal hozzájárulnak ők is a piarista oktatási és nevelési tevékenységhez.

A Magyar Piarista Diákszövetséggel közösen szervezett gyűjtésben kérjük, hogy anyagi lehetőségeidhez mérten támogasd a piarista diákok továbbtanulását!

Hozzájárulásodat az alapitvany.piarista.hu online adományozási felületén vagy átutalással tudod eljuttatni hozzánk:

Kedvezményezett: Piarista Alapítvány Számlaszám: 10700024 70759196 51100005 Közlemény: „ÖSZTÖNDÍJ”

piaristák

7

HIVATÁS

FARKAS ISTVÁN SP:

„KOMMANDÓSNAK SZÜLETTEM…” Augusztus 10-én ünnepi szentmise keretében köszöntötték Dunaszigeten Farkas István piarista szerzetest, korábbi igazgatót, házfőnököt, oktatáspolitikust rendtársai, családtagjai, barátai, volt tanítványai és hívei 70. születésnapja alkalmából. Az emlékezetes eseményt követően beszélgettünk a korát meghazudtoló, lankadatlan lendülettel tevékenykedő „Lupus atyával” hivatásáról, életfilozófiájáról.

1949. augusztus 1-én született a Pest megyei Tápiósülyön.

Hogyan emlékszik vissza családi gyökereire?

Családomból először is két nagyapámat emelném ki: Katona Imrét, aki 37 évesen hunyt el, s tíz árvát hagyott maga után, és Farkas Istvánt, akit csak „Farkas apóként” emlegettünk. Katona Imre a ’30-as évek végén Lourdes-ba ment el gyógyulást keresni, majd a jó halál kegyelmével tért haza. Az ő töretlen hite meghatározta az életemet. Farkas apótól a meditatív karaktert örököltem.

Gazdálkodó emberként egész napját a mezőn töltötte, szántott, vetett, aratott, s elmélkedett. Tíz éves voltam, mikor eltávozott közülünk, de ennek ellenére számos emléket őrzök róla. Nála tapasztaltam meg: aki közelebb van a földhöz, az közelebb van az Istenhez is. Mikor Katona nagyapám meghalt, akkor édesanyám és húga, Rózsi néni varrónőként kereste a kenyerét, hogy a családot fenntartsák. Édesapám tanyasi ember volt, de nem gyakorolta aktívan a vallását, mert a templom 6-7 kilométerre volt a lakhelyétől. Édesanyám hatására alakult ki és erősödött meg személyes hite a későbbiekben, már házas emberként.

Ugorjunk most egyet az időben. Általános iskolai tanulmányai elvégzését követően a kecskeméti piarista gimnáziumba került Kovács László piarista osztályába.

Osztályfőnököm, Kovács atya, magyar szakos tanárként rendkívül világosan vezetett be minket a magyar nyelv és irodalom rejtelmeibe, emellett zeneszakkört is vezetett. Az olvasás és a zene iránti mély szeretetemet neki köszönhetem. A humán tárgyakon túl már hetedikes koromban erős vonzalmat éreztem a természettudományok – különösképpen a matematika – iránt. A biológia irányába történt átmeneti „eltévelyedésemből” Helyes László piarista „terelt” vissza a matematikához, akinek meggyőződése volt, hogy e tudomány nem más, mint „az igazság keresése, kutatása a leghatékonyabb eszközökkel a filozófiát követően.”

1967-ben lépett be a piarista rendbe, 1976-ban diplomázott teológusként, s ugyanebben az évben szentelték pappá.

1977-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karán matematika–fizika szakos középiskolai tanári, majd 1982-ben szintén az ELTE-n technika szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Mi hívta Kalazanci Szent József rendjébe?

8

piaristák

Egész fiatal koromtól papnak készültem, ezért is választottam a kecskeméti piárt középiskolámként. A tanári hivatás is vonzott, s a kettő ötvözetét a piaristaságban leltem meg. A kecskeméti szerzetes-tanáraimnak közel a nap huszonnégy órája a miénk volt; bármikor fordulhattunk hozzájuk. Emellett a vallás és a kultúra találkozásának egy rendkívül magas szintjét élhettük meg; Lukács tanár úr pl. T.S. Eliot verseket olvastatott velünk már kamaszként. Pappá szentelésem napján, édesanyám egy régi titkot osztott meg velem: amikor az életem megfogant, megbeszélte Istennel, hogyha gyermeke fiú lesz, akkor neki ajánlja őt, hogy pap legyen… Erről közel harminc évig mélyen hallgatott, nem akart befolyásolni.

1976-1988 között a budapesti piarista gimnáziumban tanított, majd Kecskemétre helyezték, ahol 2002-ig bezárólag számos tisztséget töltött be: tartományi asszisztens, gimnáziumi tanár, majd az intézmény igazgatója és kollégiumi nevelőtanára lett. 2002 júniusában a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen pedagógus-szakértői, közoktatási vezetői szakvizsgát tett. Ebben az évben került Mosonmagyaróvárra, ahol a piarista iskola gimnáziumi és általános iskolai tanáraként matematikát, fizikát, hittant és filozófiát tanított, egyben az intézmény igazgatójaként végezte rendi feladatait 2013-ig.

Milyen emlékeket őriz e három, merőben más karakterű piarista iskoláról?

A legnagyobb kegyelem e pályán az osztályfőnökség. Az, hogy otthonos-e a diák számára az iskola, hogy védelmezi-e az érzékenyebb gyereket, nagyon sokban az osztályfőnökön múlik. Egy iskola csak akkor működhet jól, ha a szülői „gárda” és a nevelő harmóniában vannak egymással. A Budapesten 1985-ben érettségizett osztályom szülői köre a mai napig tartja velem a kapcsolatot, évi háromszor találkozunk. Kezdő osztályfőnökként is már teljesen rám tudták bízni a gyermekeiket, melynek egyik ékes bizonysága a következő történet: 1977. december 26-án az első osztályommal ítéletidőben indultunk kirándulni a Déli pályaudvarról, mikor a média is folyamatosan óva intett mindenkit attól, hogy messzebbre merészkedjen. Ennek ellenére elengedték velem a gyermekeket a nálam majd’ húsz esztendővel idősebb szülők. A bizalom kötelez: akik számukra a legfontosabbak voltak, azokat „adták át” nekem, ezáltal megalapozva egy életre szóló

barátságot. Kecskeméti éveimhez számos kirándulás, lelkigyakorlat, biciklitúra emléke is köt, emellett ehhez a korszakhoz fűződik többek közt aktív oktatáspolitikai tevékenységem is.

Mosonmagyaróvárról pedig egyik legkedvesebb ajándékom az, hogy huszonhat év fiúiskolában való tanítást követően koedukált intézményt vezethettem, s megtapasztalhattam 53 évesen, hogy a másik nem által mennyivel színesebb a világ. Visszatekintve életemre,elmondhatom: „kommandósnak születtem”. Szigorú voltam a diák­jaimhoz és a tantestülethez is. Arra sarkalltam őket, hogy minél színvonalasabban oktassunk. Mikor leköszöntem 2013-ban, minden évfolyamon három párhuzamos osztály működött a korábbi egyhez képest, melyben a Tartományfőnökség támogató hozzáállása is szerepet játszott: lehetővé tették, hogy kisebb létszámú osztályok is induljanak. Bár ezer szállal kötődöm Budapesthez és Kecskeméthez, de e kisváros otthonossága és személyessége rendkívül fontos a számomra; itt szinte mindenki ismer engem.

Ha már említette az oktatáspolitikát: sokan tartják Önt az 1989-es rendszerváltást követő egyházi iskolaszervezések meghatározó szereplőjének. A katolikus egyház képviselőjeként részt vett a Közoktatáspolitikai Tanács munkájában, a Katolikus Iskolák Főhatósága révén pedig számos intézmény újraindításában vállalt aktív szerepet. Az Ön nevéhez köthető a katolikus kerettanterv kidolgozása főszerkesztőként, de részt vett szakmai folyóiratok alapításában és pedagógusok továbbképzéseinek szervezésében is.

Oktatáspolitikai tapasztalatainak köszönhetően 2002-2005 között a minisztérium Egyházi Oktatási Ügyek Titkárságát vezette. Miben látja legfőbb feladatát egy oktatáspolitikusnak - akár 20 éve, akár most -, mikor végzi jól a munkáját?

Oroszlánként védje a közoktatást a pártpolitikai csatározásoktól, emellett teljes mértékben értse a szakmáját, legyen nyitott, de nem megalkuvó. Az ókori görögök szerint az a politikus, aki a poliszért harcol. Ezt próbáltam tenni úgy, hogy a politikus szót rehabilitálják: a közoktatás politikának hadosztály-független szereplője voltam.

1990-ig rendtársaimmal „bilincsben” táncoltunk, a kommunizmusban megmaradt nyolc katolikus középiskola pedig búvópatakként növekedett tovább. 1990-ben éreztem azt, hogy az itt felgyülemlett értéket közkinccsé kell

tenni, ezért Korzenszky Richárddal, Jelenits Istvánnal, Görbe Lászlóval, Kemenes Lászlóval, Vénusz Gyulával harcos munkába fogtunk az iskolaszervezés területén.

Nehéz szellemi örökséggel kellett szembenéznünk: egy teljesen meghamisított értékrenden, a szülők megtévesztésén alapuló oktatáspolitikai közegben mozogtunk, amelyet átjárt a gyűlölködő egyházellenesség. Számos helyen szegezték nekünk e kérdést: „Az egyház miért teszi tönkre a város legjobb iskoláját?”

Mik az Ön személyes pedagógiai alapelvei és egyben közös vonásai Kalazanciussal?

A szeretet mindenek felett. A gyerek megérzi, hogy szeretik-e vagy sem, ebben nem lehet csalni. Második: a tekintély érvényesítése. Mindaz a korlát, amit diákjaimnak szabtam, csakis értük volt. Harmadjára említem a hitelességet: azt nevezem tanárnak, aki magához tízszer szigorúbb, mint a diákjaihoz. Ami közös vonásunk még, az a belülről fakadó elhivatottság, a szenvedély és ugyanakkor a türelem. Emellett küzdök az „áteredő bűn” ellen, amelyet úgy hívnak: lustaság és hiszti…(Mosolyog.)

Társadalmunk jelenlegi erkölcsi és spirituális állapotát látva, mi jelenti a legnagyobb kihívást egy mai pedagógus számára?

Túl sok a minket érő inger, információ, folyamatos hírzajban élünk. Lassan elérjük a gondolkodás mentességet, mert minden elérhető egy kattintásra az interneten. Nehéz a gyermekeket egy ilyen közegben a csöndre nevelni vagy tartós koncentrációra bírni. Pedig aki a zajt választja és sosincs csöndben, az a semmit választja, s nem az Istent. (lásd: Robert Sarah bíboros „A csönd ereje a zaj diktatúrájával szemben” c. könyve) Egyik kedvenc olvasmányom Karinthy Frigyes „Találkozás egy fiatalemberrel” című novellája, amelyben az író ifjúkori önmagával találkozik séta közben a Duna-parton. Ha most itt állna Ön előtt a frissen szentelt „Lupus”, mit mondana neki?

Gyakran találkozgatok magammal…Csodálatos titok és Isten ingyenes ajándéka számomra a papság, másrészt a tanárság és a szerzetesség. És hogy miért választott ki engem erre az Isten? Avilai Szent Teréz gondolata jut eszembe: Ha neki ilyen az ízlése, egyedül ő tehet erről…

SZATHMÁRY MELINDA

piaristák

9

PIARISTA

Új szövetség Kalazanciussal Meghívás megújulási folyamatunkra „Együttműködő közösségekben, fejlesztő közeget alkotva, hatékony segítséget nyújtani a ránk szorulóknak és hozzánk fordulóknak abban, hogy kibontakoztassák teljes emberségüket, érett személlyé váljanak” – szól küldetésnyilatkozatunk. Ahhoz, hogy a mondat mögött munkálkodó lélek szerint gondolkodjunk és cselekedjünk, rendszeresen fel kell tennünk a kérdést magunknak: „Hogyan és mit kell tennem, hogy szolgálatom teljesítsem?” A káptalani év közös gondolkodása, majd a szerzetesközösség márciusi döntése eredményeképpen született tartományi jövőtervünk arra hív-küld bennünket, hogy merészen keressük a válaszokat – fogjunk egy pedagógiai megújulási folyamatba, mert az idők jelei ezt kérik.

Az alábbi meghívást a piarista intézményekben dolgozó munkatársak és önmagunk felé fogalmaztuk – és adjuk most közre mindenkinek hittel, bátorsággal, szeretettel.

1. Négyszáz évvel ezelőtt Kalazanci Szent József egyedülálló iskolát fejlesztett ki és nyitott Rómában. Ez volt az első ingyenes népiskola Európában. Bevezette az osztályrendszert; a diákok egyéni képességeik szerint eltérő ütemben léphettek a magasabb fokú csoportokba. A világon először íratott népnyelven nyelvkönyvet; már a legelső osztályokban bevezette a matematika oktatását. Azt szerette volna, hogy nevelői a legkorszerűbb pedagógiai képzést kapják.

Iskolájában a tanulók is kivették részüket az egyes nevelési, didaktikai és fegyelmi kérdéseket érintő döntésekből, képviselőik útján. Jól tudta, hogy az iskola, ha a diákok szilárd és tartós előhaladását tarja fontosnak, nem hagyhatja figyelmen kívül a szülőkkel való együttműködést, ezért törekedett rá, hogy mindig a lehető legszorosabb legyen velük a kapcsolat.

Kalazancius azt akarta, hogy diákjai mindent megkapjanak, ami boldogulásukhoz szükséges, ezért az ismeretátadás mellett ugyanolyan fontosnak tartotta többek között a hívő életgyakorlatba való bevezetést, a diákok iskolán kívüli életével és a családjával való foglalkozást. Az egyház mindig „merész újítóként” tekintett rá,1 intézményei olyannyira hasznosnak és célszerűnek bizonyultak, hogy egész Itáliából és sok más európai országból özönlöttek hozzá az iskolanyitási kérelmek.

2. A piarista rend azt vallja, hogy alapítója azért tudott en�nyire áldásos művet alkotni, mert Isten szavát az idők jeleiben ismerte fel. Konkrétan azoknak a gyerekeknek az igényeire figyelt, akik körülvették. Amikor 1600-ban értesítést kapott, hogy visszamehet Spanyolországba, mert találtak neki egy jól jövedelmező kanonokságot, így válaszolt: „Isten szolgálatának jobb módját találtam meg Rómában, mégpedig azt, hogy ezeket a szegény gyerekeket segítem, és nem fogom elhagyni őket semmiért a világon.2 Érdemes megfigyelnünk, hogyan fogalmaz: „EZEKET a gyerekeket…” Azért tudott Kalazancius jó és korszerű iskolát működtetni, mert odafigyelt a mellette élő konkrét gyerekekre, „ezekre”, és azt kereste, milyen képzést, nevelést kell kapniuk, hogy az akkori világ körülményei között megfelelő állásuk legyen, családot tudjanak alapítani, szilárd meggyőződésekkel és erényekkel remélhetőleg boldog életet élhessenek.

3. A Piarista Rend Magyar Tartománya 2019 tavaszán megtartotta négyévente esedékes legfontosabb tartományi gyűlését, a káptalant, amely azt a határozatot hozta, hogy „merészen gondoljuk újra a piarista iskolát”.

A helyi reflexió és káptalani folyamat hatására mind 10

piaristák

a szerzetesek, mind az intézmények vezető testületei egyértelműen kifejezték azon meggyőződésüket, hogy mélyreható változtatásokra van szükség. Miért?

• Erősek az idők jelei: rohamosan és egyre gyorsuló ütemben változik körülöttünk a világ, új kihívásokkal kell szembenéznünk, a gyerekeknek új körülmények között kell megállni helyüket – olyan jövőbeni helyzetben, melyről ma nagyon kevés a tudásunk. Változó korunk fiataljait pedig csak megújulva – folytonosan megújulva tudjuk megszólítani, kísérni.

• Bár számos tényleges erényt mutat, jelenlegi oktatási-nevelési rendszerünk többrétű, komplex válságban van. Nem fenntartható – és egy nem fenntartható világhoz járul hozzá. Meg kell fogalmaznunk újra miértjeit és hogyanjait. A teremtésvédelem3, emberségünk, kapcsolataink és környezetünk megóvása, a szegények, a rászorultak rendszerszintű megsegítése érdekében paradigmaváltásra és radikális cselekvésre van szükség. Új társadalmi modellt kell alkotni és élni. A jövőbeli cselekvés lehetősége és felelőssége leginkább a mai fiataloké – rájuk kell figyelnünk, velük együtt.4 • Új valósággá kell formálni az intézmény szívében a kalazanciusi szándékot: a gyerekekből, családjaikból és a nevelőkből álló nevelési közösséget. Ehhez már a megújulási folyamatban biztosítani szükséges jelenlétüket, képviselni elvitathatatlan összetartozásukat, hogy aztán a közösség a hétköznapok élő valósága lehessen.

• Miközben hivatásunk szépségéből és a Gondviselés kegyelméből számos öröm ér minket, intézményeink hatékonyságát és eredményességét sok esetben alacsony szintűnek éljük: pedagógiai és pasztorális tevékenységeink akadozva működnek, diákjainkat gyakran elveszítjük a nevelési-oktatási folyamatban, s nem tudjuk visszavezetni őket saját útjukra. Pedig ma és holnap éppen önmagukért és a rájuk bízottakért felelősséget vállaló, aktív, kezdeményező fiatalokra van szükség. Az ismeretek mellett nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk az egyéni tanulási utakra, az önálló, kritikai gondolkodásra, a közösségépítésre, az együttműködésre és a szociális érzékenységre. Mindez a tanulás, a tanuló intézmény megújult módjait, formáit is kéri tőlünk – melyben gyerek, szülő és nevelő egyaránt, egymástól is tanul.

• Jelenlegi rendszerünkben nehéz pedagógusnak lenni. Nevelői jóllétünk előmozdítása kritikus szempont-

ja a jövő jó iskolájának. Lényeges cél, hogy az önmagát képző, a másiktól tanulni kész nevelő tudjon erőforrást szánni önmagára, családja és a munka világa egymással békében éljen, legyen közössége, otthon-tere, én-ideje, lehetősége az elmélyülésre, elmélyítésre, a minőségi jelenlétre, méltó lelki-szellemi esélye a változásra. Ez is kihív minket a jelenből – egy alapvetően más rendszer felé.

• A piarista intézmény merész átgondolása csak piarista szerzetesek és világiak közösségében, tetteink által megnyilvánuló karizmánk, a megosztott küldetés elevenségében valósulhat meg. Szükségünk van ennek közös, alkotó újrafelfedezésére is.

4. Mi, magyar piaristák, szerzetesek és világiak, abba a nagy munkába szeretnénk hát belevágni, hogy Kalazanciushoz hasonlóan merészen, az idők jeleire, a mai társadalomra és a mai gyerekek igényeire és szükségeire figyelve újragondoljuk nevelési tevékenységünket, pedagógiánkat, pasztorációnkat, mindazt, amivel a mai és holnapi gyerekeket szeretnénk segíteni, hogy „egész életük alakulása boldog legyen”.5 A káptalan jövőterve alapján elkészítettük a tartomány stratégiai tervét, melynek egyik fő tartó pillére egész nevelői szolgálatunk, pedagógiánk és pasztorális tevékenységünk megújítása. A 2019-es piarista pedagógiai napokat ennek a nagy megújító tevékenység kezdő eseményének szánjuk. Szeretnénk új szövetséget kötni Kalazanciussal: az ő diákok iránti bölcs szeretetével és pedagógiai tabukat nem ismerő merészségével kívánunk a mai és holnapi kornak megfelelő piarista intézményt kialakítani. Nem fordítunk hátat történelmünknek, sőt, büszkék vagyunk hagyományainkra. Mégis azt érezzük: az idők jelein, a mai fiatalok hangján, igényein és szükségén keresztül az innovációra, a megújulásra kér bennünket az Úr.

5. Arra kérünk tehát benneteket mi is, hogy közösen gondolkodjunk és közösen változzunk. Kalazancius szándéka egyértelműen arra is kiterjedt, hogy iskolái által

Horváth Bálint Piarista Gimnázium, Budapest Valaczka János Pál SP Piarista Szakközépiskola, Szakgimnázium és Kollégium, Göd Mikulás Domonkos Piarista Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Óvoda, Kecskemét Zsódi Viktor SP Piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda, Mosonmagyaróvár-Hédervár Böszörményi Géza SP Piarista Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Boldog Donáti Celesztina Óvoda, Nagykanizsa

az egész társadalom megújításához is hozzájáruljon. Az „iskola” újragondolása ezért nem egyszerűen „pedagógiai” és „pasztorális” újításra, hanem a társadalom megújítására irányul. Következésképpen tágas gondolkodásra hívunk mindannyiótokat, tágasabbra, mint az iskola határa: a teljes ember, a közösség, az egyház, a társadalom legyen a szemünk előtt. Ha belefogunk, érintődik társadalomképünk, egyházképünk, a tudás, a tanulás, a nevelő és a diák, az átadandó örökség és magának az átadásnak a fogalma. Kérjük, hogy a legnagyobb szabadsággal lépjünk; ha szükséges, a törvény szabta lehetőségek határait is feszegetve.

Tudjuk, hogy a változás nehéz; erőfeszítést, szemléletváltást, tanulást, valaminek az elhagyását, és másvalaminek az elsajátítását igényli; s ezzel félelmet is kelt.6 Nemcsak rajtunk kívül álló dolgok megváltoztatásáról, hanem saját magunk megváltozásáról van szó. Ám nem vagyunk egyedül. Induljunk el együtt, bátran ezen az úton! Lépjünk ki eddigi meg�győződéseink, gyakorlataink keretei közül, higgyünk abban, hogy az Úr ma erre kér bennünket, csak így szolgálhatjuk és szerethetjük „ezeket a gyerekeket”.

Beszélgessünk sokat, s indítsunk folyamatot értük. A legjobb, ami történhet, ha vitatjuk, melyik út a legjobb.

Legyünk mindnyájan ennek a megújulásnak a hordozói! Közösen, összefogva és rendalapítónkkal újra szövetkezve megalkothatjuk azt az iskolát, amelyet ma és aztán holnap működtetne Kalazancius.

2019. szeptember 22.

1 V ö. A piarista rend Konstitúciója, 1. pont.

2 A rchivum Scholarum Piarum 21–22 (1987), 73.

3 Laudato si’, Ferenc pápa „Áldott légy…” kezdetű apostoli buzdítása, Szent István Társulat, Budapest, 2015.

4 Vö.: A piarista ifjúsági szinódus mexikói gyűlésének javaslata a Kegyes Iskolák számára; 2019 5 Vö. A piarista rend Konstitúciója, 5. pont.

6 Ferenc pápa is megemlíti, hogy a katolikus iskolákat nemegyszer a változástól való félelem jellemzi, vö. Christus vivit, Ferenc pápa Krisztus él kezdetű apostoli buzdítása, Szent István Társulat, Budapest, 2019, 221. pont

Sebes Péter Kossuth Lajos Középiskolai Piarista Kollégium, Sátoraljaújhely Szabó László SP Új Hely Piarista Tanoda, Sátoraljaújhely Jusztinné Nedelkovics Aliz Dugonics András Piarista Gimnázium, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium, Szeged Jusztin István Sík Sándor Piarista Egyetemi Szakkollégium, Szeged Katona Miklós Kilátó – Piarista Pályaorientációs Módszertani Központ, Vác

Kalász Ákos Piarista Gimnázium és Kollégium, Vác Szilvásy László SP tartományfőnök Vereb Zsolt SP küldetésért és ifjúságpasztorációért felelős tartományi asszisztens Szakál Ádám SP ifjúságpasztorációért felelős tartományfőnöki delegátus Lázár László pedagógiai szolgálatért felelős tartományfőnöki delegátus

piaristák

11

PIARISTA

Természettudományos, matematikai táborok az EFOP-3.2.5-17 pályázat keretében Az EFOP-3.2.5-17-2017-00032 azonosító számú „Kompasz”- a pályaorientáció megerősítése a Piarista Iskolákban elnevezésű projekt keretében izgalmas rendezvények zajlottak a nyári szünidő alatt.

A pályázatban résztvevő négy piarista iskola (Mosonmagyaróvár, Nagykanizsa, Szeged, Kecskemét) olyan tevékenységek sorozatának megvalósítását tűzte ki célul, amelyek elősegítik – mind tanórai, mind tanórán kívüli keretben – a diákok megalapozott pályadöntését megfelelő pályaismeret mellett: helyes önismeret kialakításával, képességek, jártasságok feltérképezésével, vágyak megfogalmazása mentén megvalósítható célok kitűzése mellett. Mindezt úgy, hogy a pályázati célnak megfelelően különös figyelmet szentelünk a matematikai, természettudományos, informatikai és műszaki pályák népszerűsítésére és az ahhoz kapcsolódó kompetenciák fejlesztésére. Három helyszínen nyári táborok indultak a témában.

A kecskeméti Piarista Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Óvoda Öveges Diáklaborjában 2019. június utolsó két hetében pedagógus kollégáink természettudományos nyári tábort tartottak. A programokon a piarista iskolák diákjai és az intézmény tanárainak

ban. A matematikatábor tevékenységei közt szerepelt a robotprogramozás, tervrajz-kiegészítés, kísérletezés pontos matematikai számítások alapján. Látogatást tettek egy szélparkban, ahol előadás keretében hallhattak a szélerőmű és a matematika kapcsolatáról, például a teljesítményszámítás vonatkozásában. A természettudományos tábor helyszínéül a 9. évfolyam számára választott Szigetköz ideális helyszínt nyújtott a Duna élővilágának megfigyelésére. Az Ökoparkban megismerték a Duna árterének élővilágát, a partfallakó madaraktól kezdve a talaj élővilágáig bezárólag, interaktív kiállítás keretében. Ennek egyik kiemelkedő eleme volt a tapintható tárlat – már az egyenlő esélyű hozzáférés szellemében.

Két tábort valósított meg a szegedi Dugonics András Pia­ rista Gimnázium Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium a nyár elején: a kísérletezők táborát az iskola falai közt és egyetemi „vendégeskedésben” a 8-10. évfolyamon a Bükki Nemzeti Parkban, Bánkúton, a 8-9. évfolyamon

gyermekei vettek részt. A színes kísérletek névre hallgató programsorozatban egy képzelt bűntény kapcsán a diákok megismerkedtek az ujjlenyomat levételével és rögzítésének módszerével. Tisztítottak vizet a „szennyvíztisztítás” fázisaival, különböző mozgásokra programozhattak robotokat számítógép segítségével.

A mindennapi élelmiszereket elemezték laboratóriumi keretek között: a gyakorlatok során különböző ionok jelenlétét vizsgálták élelmiszerekben, háztartási anyagokban. Sort kerítettek a hulladékok újrahasznosítására is. A feladatokon keresztül a matematika és a fizika életszerű használatában szereztek jártasságot.

A mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium, Általános Iskola ás Óvodában két tábort szerveztek: a nyár kezdetén egy 8. évfolyamosoknak szóló matematikatábort az iskolában, és a nyárutón egy természettudományos tábort a Dunaszigeti Erdei Iskola és Oktatóközpont-

pedig biológia-földrajz terepgyakorlatot. A laborkísérleteknek helyet adó Szegedi Tudományegyetem különböző tanszékei betekintést adtak az ott folyó munkákba, emellett színes előadásokkal kísérték a négy napot. A szerves kémiától a digitális mérésekig számos témát érintettek a tábor ideje alatt. A Bükkben megszervezett biológia-földrajz terepgyakorlat az élményalapú tanulásnak biztosított helyet. A túrák során lehetőség nyílt az erdők és rétek állatvilágának megismerésére, a mészkőhegységekre jellemző felszíni geológiai formák megfigyelésére. Geológiai kalapács segítségével különböző ásványi anyagokat tartalmazó mészköveket gyűjtöttek a résztvevők. Bár a túrák alatt a levegő bőven meghaladta a 30 °C hőmérsékletet, mégis mindenki szép emlékekkel tért haza.

12

piaristák

Szerkesztette: Szabó Gabriella

PIARISTA

Biztonságos iskola Sebezhetők vagyunk! Mindannyian! Az aszimmetrikus, alá-fölérendelt viszonyok magukban hordozzák azt a kockázatot, hogy valaki visszaél a hatalmával. A piarista rend felismerte azt a korunkban általánosnak nevezhető fenyegetést, az agresszivitás és intolerancia életérzését, amely fizikai, szexuális, szellemi, pszichés, etnikai és vallási erőszakban ténylegesen megmutatkozik. „A piarista iskola célul tűzi ki a biztonságot ezeken a területeken, hogy a diák harmóniában növekedjen a környezetével, és képes legyen elsajátítani a béke kultúráját. A belső béke biztosítása, amelyben társai és tanárai egyaránt segítségére vannak a diáknak, valamint a pszichológusok és a pedagógusok tanácsadó támogatása a piarista iskola alapvető jellemzőihez tartozik. Ezen felül intézményi szinten garantáljuk a kiskorúak védelmét.”

(Egyetemes Káptalan) Ennek szellemében, a Piarista Tartományfőnökség kezdeményezésére, 2017 nyarától kezdődően szakértők bevonásával előkészítő tevékenység kezdődött, melynek során egy munkacsoport értelmezte a „biztonságos piarista iskola” fogalmát, meghatározta azokat a feladatokat, amelyek lehetővé teszik a tanulókról való gondoskodást, a tanulók és a nevelésükben-oktatásukban közreműködő pedagógusok és más alkalmazottak védelmét egyaránt.

Azt az intézményt tekintjük biztonságosnak, amely megteremti és fenntartja a benne tanulók és dolgozók harmonikus fejlődésének lehetőségét.

Megelőzés, őszinteség

Az a felismerés, hogy mi magunk kiszolgáltatottak vagyunk, segít azonosítani azokat a helyzeteket, amelyekben a tanár a diákkal szemben, vagy fordítva: a diák a tanárral szemben, esetleg egy pedagógus a kollégájával szemben, vagy diák egy másik diákkal szemben visszaél vélt vagy valós hatalmával, történjen ez szóval, fizikai erővel, szellemi vagy pszichés nyomásgyakorlással, vagy szexuálisan. Saját veszélyeztetettségünknek, és diáktársunk vagy kollégánk veszélyeztetettségének aktivizálnia kell felelősségünket az iránt, hogy segítséget kérjünk az adott helyzetben, és ezzel esélyt adjunk a seb gyógyulásának, és megelőzzünk minden más hasonló helyzetet.

Védelem

2019 év elején a tartományfőnök úr létrehozta a Biztonságos Iskola Tartományi Tanácsát (BITT), hogy intézményi felelősök részvételével jelzőrendszert működtessen a fizikai, lelki vagy szexuális bántalmazások és visszaélések észlelése, felismerése és megelőzése érdekében.

A BITT tagjai – köztük piarista szerzetes, gyermekvédelmi jogász, pszichológus – szigorú titoktartási kötelezettséget vállaltak minden érintett érdekében.

Bejelentést tehet bárki: • az iskola, az intézmény megnevezett felelősénél, • a bitt@piarista.hu honlapon keresztül, • a help@bitt.piarista.hu e-mail címen, vagy • a +36 30 152 4003 telefon üzenetrögzítőjén.

A bejelentést követően a BITT eseti bizottsága gondoskodik a bejelentő és a sértett védelméről, tényfeltárást végez, a szükséges mértékben konzultál az intézmén�nyel, javaslatot tesz a követendő eljárásra a világi és egyházi hatóságok felé, tájékoztatja a tartományfőnököt. Szakszerű segítséget kínál elsősorban a sértettnek, de a környezetének is, hogy enyhítse az eset következményeit.

Sérülékenyek, sebezhetőek vagyunk. Valamennyien. Sebeinket azonban nem kell egyedül viselnünk! Segíts úgy, hogy segítséget kérsz!

STROMMER PÁL, ELNÖK BIZTONSÁGOS ISKOLA TARTOMÁNYI TANÁCSA

piaristák

13

PIARISTA IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ

Emmausz, az evangelizáló projekt Az emmauszi tanítványokról szóló elbeszélés jól kifejezi mindazt, amit megélni szeretnénk Isten egyházában a ránk bízottakkal együtt. Olyan közösen megtett út ez, amelyben helye van a meghallgatásnak és a beszédnek, a kérdéseknek és a kijelentéseknek, a csalódottságnak és az örömnek, a magánynak és a találkozásnak, az igazságkeresésnek és a megértésnek, a lelkesültségnek és az apostollá válásnak. Hisszük, hogy Jézus mellénk szegődött, meghallgat minket és szól hozzánk. Életünk emmauszi út, melyet együtt járunk Jézussal. Az út, ahol megtapasztaljuk Jézus mellénk lépő hűségét. Az út, mely során Jézus megismerteti magát. Ahol közössé lesz a megtört kenyér saját megtöretéseinkkel. Az út, mely során a találkozás öröme átformál és küldetésre indít. Ahhoz, hogy életünkben tetten érjük Jézus hűséges jelenlétét, szeretnénk segítséget nyújtani kiadványainkon keresztül is.

Emmausz – piarista evangéliumos könyv és applikáció

Két évvel ezelőtt azért indítottuk útjára ezt az újszerű kiadványt, hogy meghívjuk a fiatalokat a Jézus szavain elmélkedő életre. Ezzel is szeretnék segíteni őket személyes imádságukban, az evangélium elmélkedő olvasásában, istenkapcsolatuk fejlődésében, annak megtapasztalásában, hogy az emmauszi tanítványokhoz hasonlóan átélhessék a Jézussal való találkozás örömét mindennap. A fejlesztéseknek köszönhetően idén először már mobiltelefonos applikáció formájában is letölthető a Google Play Áruházból Androidos, valamint az Apple AppStore-ból iOS rendszerű készülékekre. Neve: Emmausz.

Az utóbbi évtizedekben a pápák is teljes egyértelműséggel kijelentették, hogy a mai fiataloknak elsősorban Jézusra, az ő személyes barátságára van szükségük, mi pedig akkor adunk nekik a legtöbbet, ha Jézust adjuk nekik. Immáron nemcsak a nyomtatott könyvvel, hanem az applikációval is ezt a célt szeretnénk szolgálni. Hisszük, hogy a keresztény élet lényege Krisztus követése. Abban szeretnénk segíteni a fiatalokat, hogy Jézus tanítványai és hiteles tanúi lehessenek. Arra a mindennapos kalandra hívjuk őket, hogy mindnyájan hallgassuk Jézus szavait, lessük mozdulatait, megfejtsük és magunkévá tegyük logikáját, életfelfogását, az Atyával való kapcsolatát, emberekkel való bánásmódját.

Pedro Aguado piarista rendfőnök atya azt írja: „A hit és Jézus követése nem »elméleti dolgok«, hanem lelkünk mélyén, az életünkben gyökereznek. Valósággá kell válniuk életmódunkban, állásfoglalásainkban, döntéseinkben. Ezért van szükségünk az evangélium olvasására és a vele való imádkozásra. A napról napra történő olvasás így jár majd át minket, mint az eső, mely átnedvesíti és termékennyé teszi a földet.”

Az új, ingyenesen letölthető Emmausz applikációban megtalálható az év minden napjának evangéliuma a katolikus egyház liturgikus naptára és a pia­rista rend saját naptára 14

piaristák

szerint, vasárnapokon és a főbb ünnepnapokon pedig a mise összes olvasmánya. Minden naphoz egy rövid, gondolatindító elmélkedés is készült. Az evangéliumok és elmélkedések egy hétre előre kereshetők. De található az applikációban folyamatosan bővülő imagyűjtemény is, sőt a következő hónapokban újabb fejlesztések és bővítmények is várhatók.

Infografika

Mindannyiunknak van tapasztalata arról, hogy egy egyszerű hétköznapban milyen sokféle lehetőségünk van imádkozni, Jézus üzenetére fókuszáltan csendbe burkolózni. Imádság idején Isten jelenlétébe helyezzük magunkat, és engedjük, hogy alakítson minket, itt és most. Az evangéliumos könyv mellett szeretnénk segítséget nyújtani annak felismeréséhez is, hogy Isten szava hányféle helyzetben és módon válhat mindennapjaink kísérőjévé.

Ezért készítettünk egy infografikát, amely kedvcsináló és egyben figyelemfelhívó lehet azok számára, akik gyakran veszik kézbe az evangéliumot, vagy közösségben is szoktak imádságot vezetni. Ebben olyan élethelyzeteket gyűjtöttünk össze, amelyekben az evangélium hosszabb-rövidebb időre imádságba vonhat minket. Annak érdekében pedig, hogy az örömhír személyesen nekünk szóló üzenetét felfedezzük, segítő kérdéseket is csatoltunk az egyes helyzetekhez. E segédletet jó szívvel ajánljuk nem csupán fiataljainknak, hanem pasztorális vezetőknek, hitoktatóknak, osztályfőnököknek, minden nevelőnek, Kalazancius Mozgalom koordinátoroknak és csoportvezetőinknek is.

Piarista szinódus Oaxacában

Az emmauszi tanítványok történetében a fiatalokról szóló püspöki szinódus is mintaszerű szöveget talált annak megértéséhez, hogy mi az egyház küldetése a fiatalok felé. A 2016-ban meghirdetett szinódushoz a piarista rend is csatlakozott. Pedro Aguado rendfőnök kiemelte: „Mi a piarista szinódussal szeretnénk hozzájárulni az egyház szinódusához. A piaristák az első perctől fogva felismerték, hogy a szinódus témája közvetlenül érinti karizmánkat és a piaristaság létértelmét. Nevelők vagyunk, akik kísérjük soksok fiatal fejlődését a hitben, segítjük megtalálni hivatásukat és missziós küldetésük betöltését.” Így indult útjára a piarista szinódus folyamata, melynek hazai és kontinensenként megrendezett eseménye után idén július 15–18. között került sor a zárótalálkozójára a mexikói Oaxacában.

A résztvevők a világ minden tájáról, különböző piarista tartományokból érkeztek, hogy Ferenc pápa Krisztus él kezdetű apostoli buzdításáról és a fiataloknak a piarista rendben betöltött szerepéről tanácskozzanak, és megfogalmazzák javaslataikat a piarista rend számára. A magyar tartományt Kalmár Petra (a tartományfőnökség munkatársa), Márkus Roland és Szabó Dániel piarista szerzetesek, Forián-Szabó Máté (budapesti öregdiák), Hujbert Menyhért (váci öregdiák) és Németh Eszter (nagykanizsai diák) képviselte.

Ferenc pápa buzdítására a nemzetközi találkozót megelőző kétéves folyamat az ifjúsági szinódus előkészítését, majd a szinódus célkitűzéseinek elmélyítését, életre váltását tűzte ki célul.

Megnyitó beszédében a rendfőnök atya négy teendőre hívta a fiatalokat: megélni, megkülönböztetni, javasolni és felvállalni. Hangsúlyozta, hogy nem egyszerűen egy nemzetközi találkozóról van szó; a piarista szinódus új korszakot akar nyitni a rend életében, a fiatalokkal való közös munka új módját akarja megmutatni. „A fiatalokkal együtt olyan piaristaságot akarunk építeni, amely mindenkinek képes felkínálni a legtöbbet, amink van: Jézus Krisztust.”

A szinódusi munka egyik eredménye a fiatalok javaslatait tartalmazó dokumentum, melyet szeretnénk bemutatni a 2021-ben megrendezendő egyetemes káptalanon is, amelyen négy fiatal is részt vesz majd.

KALMÁR PETRA

piaristák

15

PIARISTA

KILÁTÓ KÖZPONT - VÁC

Innováció az oktatásban: a Kilátó Központ mérései a sikeresebb pályaorientációért Gőzerővel megy a munka: a Kilátó Központ szakemberei a napokban fejezik be a diákok úgynevezett bemeneti mérését a Göd 2.0 égisze alatt indult, második orientációs évfolyamon. A szakértők azt vizsgálják, milyen szinten állnak a gyerekek matematikából, szövegértésből. Az online tesztek segítségével megnézik, milyen pályaorientációs kompetenciákkal bírnak. Ezek a mérések viszont ennél jóval messzebbre mutatnak: míg a gyerekeket a sikeresebb pályaorientációhoz, addig a szakembereket az innovációhoz, a módszerek és eszközök továbbfejlesztéséhez segítik hozzá.

Egyénre szabott fejlesztési és szolgáltatási csomag ös�szeállítása – ezzel az elsődleges céllal zajlott tavaly a Kilátó Piarista Pályaorientációs és Munkaerőpiaci Fejlesztő, Módszertani Központban azoknak a mérőeszközöknek az összeállítása, előkészítése és tesztelése, amelyek az általános és középiskolás diákok, valamint a sajátos nevelésű fiatalok pályaorientációját segítik. A Kilátó Központ szakembereinek nem csak a szakmai szempontokat kellett szem előtt tartani, hanem azt is, hogy a fejlesztendő kérdőívcsomag akadálymentes legyen, kidolgozásával pedig hozzásegítsék a fiatalokat ahhoz, hogy egy teljesebb és egyénre szabott fejlesztési csomaghoz jussanak.

1.

Erősségek és nehézségek felismerése; 2. Akadályozottság kifejezésével kapcsolatos társas énhatékonyság; 3. Alkalmazkodás a változáshoz és kitartás; 4. Észlelt társas támogatás; 5. Önálló életvezetés; 6.

Célok felállítása és tervezés; 7. Tanulási motivációk; 8. Tanulási amotiváció; 9.

Kompetenciák (személyes, szociális, kognitív és speciális kompetenciák); 10. Pályadöntési énhatékonyság; 11.

Munkavállalási motivációk; 12. Munka-amotiváció; 13. Érdeklődési irányok; 14. Munkamód; 15. Pályaelköteleződés.

A mérésben nem csak a diákok vettek részt, de megszólították a szülőket is: a diákokéhoz hasonló felépítésű online teszt kitöltésére hívták őket, sőt a pedagógusok is kitöltötték ugyanezt a tizenöt dimenziót vizsgáló kérdőívet. Így a szakértők már három szemszögből tudtak vizsgálni egy gyermeket. A kérdőívek kiértékelési metódusát az átlagok és a szórások alapján határozták meg (Török Réka, 2017) minden kérdőív esetében. Vagyis: (a) magas pontszám: nincs szükség szolgáltatásra; (b) közepes pontszám: az adott területen szolgáltatásra lehet szükség; és c) alacsony pontszám: szolgáltatásra van szükség.

Hogy mit foglal magába a kidolgozott kérdőívcsomag?

Két fő részből áll: az „A” rész tartalmazza a demográfiai és egyéb státuszváltozókat, míg a „B” a különböző pszichológiai tényezőkhöz tartozó skálákat.

Az alábbi, pályaválasztáshoz kapcsolódó tényezők vizsgálatára dolgoztak ki skálákat: 16

piaristák

A kapott pontszámok kiegészültek szöveges értékelésekkel, melyek segítségével még pontosabban megfogalmazható és összeállítható a gyerekek egyéni fejlődési terve.

A kutatásfejlesztési időszakban összesen kétszázötvenkét fiatal önértékelő pályadiagnosztikája zajlott le, ehhez kapcsolódóan ötvennégy szülő és nyolcvannyolc

pedagógus is kitöltötte a teszteket. Az összesen tizenöt oktatási intézményben szervezett felmérések alapján negyvennyolc fő csoportos foglalkozáson, tizenegy fő egyéni tanácsadáson, hét fő munkahely-látogatáson, két fő munkapróbán vett részt, valamint tizenegy fő kísérést igényelt.

A Gödi Piarista Szakképző Intézménnyel létrejött együttműködés keretében épp a napokban zajlik a 2019/2020as orientációs évfolyam tanulóinak mérése. Egyéni fejlődési terveik a kérdőívek eredményei alapján készülnek el, a javasolt fejlesztési lépések pedig bekerülnek az életpályamodul tartalmaiba. A félév és a tanév végén megismételjük a méréseket: így követhetjük a tanulók egyéni fejlődését, megismerhetjük a fejlődésben elért eredményeket, illetve a program hatására létrejött változásokat. A többszöri méréssel pontosabb információt kapunk arról, melyek azok a pedagógiai elemek, amelyek hasznosak voltak a gyerekeknél, melyek azok, amelyeken változtatni kell, illetve alátámaszthatóvá válik az alkalmazott módszertan, amely tényalapú megközelítést biztosít a piarista pedagógia megújulásához.

A kérdőívcsomag 2019 novemberétől új fejlesztésekkel, online is elérhetővé válik a Kilátó Központhoz személyesen fordulók, illetve a központ szakmai programjain résztvevők számára.

Török Réka PhD, Kilátó Piarista Pályaorientációs Központ kutatásfejlesztési vezető szakértő

Felhasznált irodalom: Orosz G. (2018): A sajátos nevelési igényű fiatalok pályaorientációs felmérésére szolgáló mérőeszközök fejlesztésének eredményei.

Tanulmány a Kilátó Központ számára.

Török R. (2017): Különleges életpályák. In A pályadöntések mesterei, Print & Pixel House Kiadó, Budapest, 104–135.

piaristák

17

ST E AP BUD

Akarunk-e valójában megújulást?

ALAPÍTva:

1717

www.budapest.piarista.hu

Az, hogy az iskolában pedagógiai megújulásra van szükség, immár közhelynek számító gondolat, az ezredforduló óta lépten-nyomon előkerül ez a téma különböző összefüggésekben az iskoláról és a pedagógiáról szóló írásokban.

A jelenlegi – a 45 perces órákra, a tantárgyakra és az osztályozásra épülő – struktúra olyan régen meghatározó jellemzője a köznevelési rendszernek, hogy sokan feltárták már azokat az előnyöket és hátrányokat1, amelyek ebből a működésmódból fakadnak. Nehéz tehát újat mondani ebben a témában, ilyen módon ez a cikk a pedagógiai szakirodalmat sűrűn lapozgató kollégák számára várhatóan nem tartalmaz sok újdonságot. A káptalan ugyanakkor minden piarista iskola számára fontos feladatként jelölte meg a megújulást, ezért ebben az írásban inkább néhány olyan kérdéskört igyekszem körüljárni, amely a változtatás tervezésénél valószínűleg megkerülhetetlen lesz.

2. Milyen végzős piarista diákot szeretnénk?

1. Mit tanítsunk?

Tyler elmélete szerint2 az iskolai tananyag kiválasztása lényegében három alapvető forrásból eredhet. Összerendezhetjük úgy, hogy a tanulnivaló a diákok fejlődésének, érdeklődésének leginkább megfelelő módon sorakozzék.

Kiválaszthatjuk annak megfelelően is, hogy a munkaerőpiac várhatóan miféle tudást és képességeket vár majd el akkor, amikor a diákok elhagyják az iskolát. Hangsúlyos lehet a válogatásnál az is, hogy miképpen tudunk lépést tartani az iskolában a szaktudományok fejlődésével, egy egyszerű példával megvilágítva: mit kell tanítanunk a biológiaórán ahhoz, hogy később a géntechnológia legújabb kutatásait folytatni képes szakemberek is kikerülhessenek az iskolapadból. E három szempont nem könnyen összeegyeztethető, s a különböző országok, kultúrák oktatási rendszerei azért is különböznek egymástól, mert különböző mértékben engedik egyik vagy másik szempontot érvényesülni. Amikor a piarista iskola megújításán töprengünk, érdemes átgondolni, hogy a három közül melyiket mennyire tartjuk fontosnak; és azt is érdemes megfontolnunk, hogy a magyar köznevelés hagyománya és jelenlegi jogszabályi környezete (pl. az emelt szintű érettségi követelményrendszere) melyik szempontot részesíti előnyben.

18

piaristák

Amikor a piarista iskola megújításán fáradozunk, megkerülhetetlen az a kérdés, hogy milyen fajta diákot szeretnénk képezni, mi a végeredménye az iskolai munkának. Az, hogy a diákokban milyen képességeket akarunk kifejleszteni, meghatározza valamennyire a tananyag mennyiségét és minőségét, de még inkább a tanulás-tanítás módszertanát és az iskolai időbeosztást. Az osztályozókonferenciák fájdalmas tapasztalata, hogy sokszor a tanárok között sincs arról konszenzus, milyen az ideális diák.

Sokak szerint az ideális diák jó tanuló, szorgalmas, figyel az órán, bízik tanára magyarázatában és tudásában, délután tanul, megírja a házi feladatát. Abban is bízik, hogy ha minden feladatát becsületesen elvégzi, akkor minden tőle telhetőt megtett, állapotbeli kötelességeit teljesítette, „kiérdemelte az örök élet jutalmát”. Rendes és tekintélytisztelő diák ő, nem kérdőjelezi meg az iskolai dolgok értelmét. Talán kissé passzív is, nem alakítja az iskolát; annak örül, ha világosan megmondja neki valaki, mit kell csinálnia. Kicsit néha meg is van sértődve a többiekre, akik zavaró kérdésekkel, akadékoskodással, rendetlenkedéssel hátráltatják az órai munkát.

Néhány évtizede felsejlik egy másik diák képe is: ő kérdező, a világot alakítani akarja, rákérdez arra, mit miért csinálunk az iskolában. Nem gondolja automatikusan, hogy az „iskola rendben van”. Szervez, megkérdőjelez, alakít, sokszor idegesítő, nem simul bele a készen kapott, hagyományosan működő formákba. Például nem érzi már jól magát az utolsó órák egyikén, amikor 07.20-kor kezdődött a 0. órája, és 14 óra körül a nyolcadik órában is előadást tart neki valaki.

A közelmúltban egy start-up vezetője járt az iskolában egy tanári műhelymunkán. Szerinte sok cég ma már leginkább olyan munkatársakat keres, akik nem arra várnak, hogy megmondják nekik, mit kell csinálni, hanem a közös siker értelmében mozgósítják sokféle tehetségüket és ki tudják találni, miben tudnak az adott cég hasznára lenni.

PIARISTA ISKOLA budapest

Az ideális piarista diák képe, a „piarista emberkép” hos�szú évek óta megtermékenyítően és provokatívan hat a piarista iskoláról való gondolkodásban. Továbbra is a megújulásunk alapvető kérdése az ezzel kapcsolatos reflexió.

A megújulás csak egy darabig módszertani kérdés: ha szűkös a tanári módszertani repertoárom, s ezért mindig eléggé hasonló órákat tartok, akkor képzéssel, tanulással, olvasással, óralátogatással és más egyéb módokon lehet ezen segíteni. Végül azonban a tanári módszertan mögött mindig értékválasztás és emberkép is áll: milyen diákot szeretnék? Nagyon-nagyon kisarkítva: aki hibátlanul végrehajt, vagy aki bátran kérdez? A diákönkormányzat példáján megvilágítva ezt: ilyen szervezet abban az iskolában lesz működőképes, ahol a tanárok hisznek abban, hogy jobb lesz az iskola attól, ha a diákoknak van lehetőségük azt alakítani, ahol kipróbálhatnak és megszervezhetnek dolgokat, ahol valódi döntési szabadságuk van, és szabad hibázni is.

Tanárként érdemes magunknak is feltenni a kérdést: milyen diákokat fejlesztek, milyen tulajdonságokat növesztek bennük, milyen tevékenységeiknek adok teret? Melyik típus viszi előre a világot: aki végrehajt vagy aki kérdez?

3. Rendről és fegyelemről

E két szó így egymás mellett valószínűleg különféle reakciókat vált ki az olvasókból. Lesznek, akik egy elbizonytalanodó világban azt várják az iskolától, hogy védje meg ezt a két kivesző értéket; és talán lesznek olyanok is, akik előtt egy szigorú, elavult poroszos iskola képe sejlik fel.

A rend és fegyelem általában az elmélyült tanulás és munka alapfeltétele, ahhoz kell, hogy valóban alaposan bele tudjuk ásni magunkat valamibe. Igényesen, elmélyülten tudjunk komoly dolgokkal foglalkozni, ne csak a felszínen kapirgáljunk. A piarista iskola megújításánál valószínűleg hűségeseknek kell lennünk ezekhez az alapfeltételekhez, csak a tanulás mikéntje változik meg közben. Míg korábban a rendre és fegyelemre azért volt szükség, hogy a tanár hatékonyan és eredményesen tudjon tanítani, most inkább az eredményes tanulás feltételei ezek: fegyelmezetten tudjuk egymást meghallgatni és segíteni, rendezetten tudjunk egymással csoportban együttműködni. A tanítási óra fegyelménél ma hangsúlyosabbnak tűnik a diák önfegyelme saját tanulása terén: képes-e erőfeszítést tenni a fejlődéséért, akar-e ezért együttműködni a tanárával és az osztálytársaival? A tanár oldaláról fogalmazva: vajon az a jó tanár, aki a diákot akarata ellenére is munkára kényszeríti?

Vagy az, akinek hatására a diák tudatosabb lesz saját maga képzésében?

A rend és a fegyelem inkább azt jelenti most, hogy fegyelmezettebbek és rendezettebbek vagyunk azokban a helyzetekben, amikor az iskolában diákként tér nyílik döntési szabadságunknak, és lehetőségünk adódik arra, hogy beleszóljunk, mit és hogyan akarunk tanulni, és felelősséget tudunk vállalni ezekben a kockázatos helyzetekben.

Tehát pontosan akkor van (belső) rend és (ön)fegyelem, amikor kilépünk abból a megszokott, biztonságos és sok gondolkodást nem igénylő helyzetből, hogy a jó osztályzat megszerzéséért vakon követjük a tanár utasításait. Ennek a tanulói attitűdnek a kialakítása az igazán komoly iskolai feladat.

4. Az evangelizáló iskola

A piarista iskola megújításakor lényegi kérdés az intézmény katolikus jellege: a piarista iskola az a hely, ahol találkozni lehet az evangéliummal. Az egyház számára az evangelizálás szó azt a feladatot jelenti, hogy vigye el a Jó Hírt az emberiség minden csoportjához, és az evangélium benső erejével alakítsa át az embereket. Akkor beszélünk evangelizálásról, amikor az egyház magának az általa hirdetett isteni üzenetnek erejével megtéríteni igyekszik az egyes embereket és az emberi közösségeket; és megújítani törekszik mindent, ami az emberhez tartozik: munkáját, életét, közvetlen környezetét.3 Az evangéliummal való találkozás Jézussal való találkozás, így szükségképpen személyes: az iskolában szerzeteseknek, tanároknak, diákoknak, közösségek tagjainak személyes találkozásaiban jöhet létre. Miként 2014-ben a Katolikus Nevelési Kongregáció írta: az iskolának a belső élete evangelizál, az, ahogy ott a személyes kapcsolatok alakulnak, tanárok között, tanár és diák között, diák és diák között. Így ebből a szempontból az, hogy hogyan tanítunk, fontosabb annál, hogy mit tanítunk.4 Amikor megújulásra törekszünk, fontos megvizsgálnunk, hogy mennyire hiszünk ebben az evangelizáló küldetésben: az iskola életéből mekkora részt kap ez tervezésben, időbeosztásban, erőforrásban? Merjük-e vállalni, mennyire merjük vállalni ennek az evangelizáló küldetésnek a kockázatát struktúráink alakításában?

HORVÁTH BÁLINT IGAZGATÓ

1 Horváth Attila oktatáskutató véleménye szerint „van egy szociológiai, szociálpszichológiai értelemben vett közoktatási rendszer, egy társadalmi »Jurassic Park«, ahol minden úgy él tovább, ahogy eddig. Nem sikerült számottevő váltást végrehajtani, és ez nem a pedagógusok hibája, de nem is az oktatáspolitikusoké. A gyerekek iskolával szembeni utálata és valószínűleg a kudarcosság is elsősorban abból fakad, hogy a mai iskola inherensen erőszakszervezet. Ugyanazzal a logikával, építészeti stílussal, rendtartással vagy SZMSZ-szel jött létre, mint a járványkórházak, laktanyák. Ezek idegen testként ékelődnek egy állandóan változó, dinamikus társadalomba. Ha ebben az erőszakszervezetben elvárjuk a gyerekektől, hogy jól érezzék magukat, az olyasmi, mintha állandóan korszerűsítenénk a börtönőrök kommunikációs képességét, hogy kevésbé legyen kellemetlen a raboknak. A lényeg nem fog megváltozni.” Pedagógusok a 21. század elején. Pódiumbeszélgetés a lillafüredi konferencián 2004-ben. Forrás: https://folyoiratok.ofi.hu/uj-pedagogiai-szemle/pedagogusok-magyarorszagon-a-21-szazad-elejen 2 Idézi Báthory Zoltán: Tanulók, iskolák – különbségek. Egy differenciális tanításelmélet vázlata, Tankönyvkiadó, Budapest, 2000, 131.

3 Evangelii nuntiandi, VI. Pál pápa Az evangélium hirdetése kezdetű apostoli buzdítása az evangelizációról a mai világban (1975. 12. 08.), 18. fejezet.

4 „Catholic schools and universities educate people, first and foremost, through the living context, i.e. the climate that both students and teachers establish in the environment where teaching and learning activities take place.

This climate is pervaded not only by the values that are being expressed in universities, but also by the values that are lived out, by the quality of interpersonal relations between teachers and students and students amongst each other, by the care professors devote to student and local community needs, by the clear living testimony provided by teachers and educational institutions’ entire staff.” Congregation for Catholic Education: Educating today and tomorrow: a renewing passion [Nevelés ma és holnap: Egy megújuló szenvedély] 2014.

piaristák

19

GÖD

„Most teszem bele a pluszt az életembe” Orientációs diákok a második évfolyamból

ALAPÍTva:

1991

www.god.piarista.hu

Gödön idén a második tanévet kezdtük el az orientációs képzésben. A gyerekcipő olykor még szoros, néha meg le is esik a lábunkról, de egy biztos: nem bántuk meg, hogy a szakképzést másik keretben próbáljuk megvalósítani.

A tananyag- és módszerfejlesztési folyamatnak az egyik, ha nem a legfontosabb része, hogy azokkal együtt dolgozunk, akik korábban kevésbé aktív szereplők voltak. Lényeges eleme új nézőpontunknak, hogy a képzést párbeszédben szeretnénk fejleszteni a diákokkal és szüleikkel. Közösséget építünk, életpályát tervezünk közösen, a jelenből kiindulva, de az egyéni fejlődési tervekkel a jövőre fókuszálva. Álljon itt most hat vélemény a diákoktól, akik mellénk szegődtek 2019-2020-ban, hogy… Miért is?

Dani Szendehelyről már nem most kezdte a szakképzést.

Az előző tanévben egy másik, nagyobb létszámú iskolába járt, szakmát is tanult. Huncut mosolya mögött komoly elszánást lehet felfedezni.

– Miért jöttél el a másik suliból?

– Leginkább a tanárok, a „rendszer” miatt. Mindenért rögtön beírást kaptunk. Itt azon van a hangsúly, hogy miként lehet megoldani a dolgokat, nem azon, hogy nem lehet. Ez a suli pozitívan áll a dolgokhoz. Nem átlagos iskola a piar, nem annyira kötött, hanem változatos.

A tanárok máshogyan állnak a tanításhoz.

– Mit vársz ettől az évtől?

– Szeretném, hogy legyen fogalmam arról, milyen szakma illik hozzám. Sok mindent kipróbáltam: nyáron ács mellett dolgoztam, de apukám asztalos, keresztapám víz-gázszerelő, nagyapám kőműves, ezekre már van rálátásom. Itt is főleg a faipar érdekel, de majd meglátjuk, mihez lesz tehetségem.

– Nem bánod, hogy plusz egy évet töltesz itt?

– Nem veszítek évet, inkább most teszem bele a pluszt az életembe.

20

piaristák

Csoporttársa veszi át a szót, aki vácrátóti: – Korán kelek, de a szüleim nem engednek kollégiumba, mert sok a munka otthon, abban kell segítenem. Állatokat tartunk, de ez jó. Most hétvégén másodikok lettünk a fogathajtó országos bajnokságon, nagyon kevésen múlt a győzelem. Nem volt pénzdíjas verseny, de azért sajnálom, hogy nem mi nyertük meg.

– Miért pont hozzánk jöttél?

– Hallottam az orientációról, és tudtam, hogy kifejezetten ez kell nekem! Rögtön kiderült, hogy ez jó lesz, de átbeszéltük, közösen döntöttünk a családdal. Más iskolákat is megjelöltem, de csak muszájból, ha ide nem kerülnék be. Nagyon örülök, hogy sikerült. Én se bánom, hogy plusz egy év, mert nem tudom, mi akarok lenni, és ez segít majd eldönteni.

– Miben más szerinted ez az iskola?

– Nagyon sok mindenben. Falusi suliba jártam, mindenki ismert mindenkit. Ez a hely hasonlóan családias, a tanárok közvetlenek. Meseszerű elsőre, hogy nem egy vagyok a sok közül, hanem személyesen velem foglalkoznak. Jobb nehezen lehetne, mondhatnám így is.

PIARISTA ISKOLA Göd

Alex azért jött Gödre, mert több osztálytársa jelentkezett ide, sokan ajánlották neki ezt az iskolát.

– Megtetszett az orientációs év, az, hogy nem kell egyből szakmát tanulni, és hogy segítő tanárok vannak, akikkel meg tudjuk beszélni a problémákat. Fótról járok ide, de nem bánom, hogy utazni kell.

– Mit vársz ettől az évtől?

– Szeretném, hogy olyan szakmát válasszak a végén, amely nem pusztán a munkám lesz, hanem a hobbim is. Nagyon érdekel az asztalosmesterség. Szeretek farigcsálni, nagyon jó érzés a fával dolgozni.

– Miben más szerinted ez az iskola?

– Sokban. Jó, hogy volt időnk megismerni egymást.

Itt már az a lényeg, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel. Az előző iskolámban nem külön-külön foglalkoztak velünk a tanárok. Mindig máshoz mértek minket, nem magunkhoz. Nagyon nehéz volt ott megfelelnem.

Baranyi Pál Milánnak is az iskola családias jellege volt döntő abban, hogy Gödöt jelölje meg első helyen. Jelenleg Verőcén laknak, de a jóval távolabbi Pencre fognak költözni, ahonnan szintén bejár majd nap mint nap.

– Szakmát akartam tanulni, eljöttem a nyílt napra, és nagyon megtetszett az a nyugodt hangulat, amely itt van. A felvételi is pozitív élmény volt.

– Nem bánod, hogy plusz egy évet jelent ez?

– Addig jó, amíg tanulhatok. Itt jó fejek a tanárok, jó a hangulat. Itt a Duna is, szuper a környezet, ez egy nyugodt hely.

Hadnagy Bence fiatal kora ellenére nagyon tudatosan keresett magának iskolát. Elolvasta a honlapunkon a diákok véleményét. Fontos szempont volt számára, hogy közel legyen lakhelyéhez a suli, mert nem akart kollégista lenni.

– Honnan jársz be?

– Őrbottyánból jövök, ami 50 perc, Vácon szállok át vonatra.

– Miben más szerinted ez az iskola?

– A tanárok hajlandóak segíteni. Nem a havi fizetés miatt vannak itt, hanem a diákok miatt. Jobb és sokkal intenzívebb a tanár-diák kommunikáció. Színesek a tesi órák is, Pali bá’, Misi bá’ és Bea néni felváltva tartják.

Nekem az az egy negatívum, hogy nincs tankönyvem.

Megszoktam, hogy magyarnál vagy mateknál tudom követni, előre látni, hogy hol tartunk.

– Mit vársz ettől az évtől?

– Jó közösséget. Már eddig is jól telik a nap, pedig alig ismerjük még egymást. De szerintem sokkal többet tanulunk egymástól, ha jó közösség van.

Hrachovina Dávidnak a bátyja is gödi öregdiák, de ennek kisebb szerepe volt abban a döntésben, hogy az orientációs évet választja.

– Láttam ezt az évet, úgy gondoltam, ez egy jó dolog.

Van időm, el tudom dönteni, mi legyen belőlem. Van két elképzelésem is, de dönteni még nem tudok. Egyrészt az asztalos szakma érdekel, mert szeretek fával dolgozni. Másrészt a karosszérialakatos mesterség, amelyet a bátyám is tanult.

– Miben más szerinted ez az iskola?

– Jobb a társaság, sokkal jobban érzem itt magam.

A tanulás is különbözik, heti tervezés van, eddig nem volt ilyen. Jó megtervezni a hetet, előre tudni, mi lesz az órákon. Ez tetszik.

Reméljük, hogy ők hatan minél inkább azonosítani tudják idén a saját céjaikat, s lépésről lépésre meg tudják tervezni az ahhoz vezető utat. Ebben próbálunk a szüleikkel együtt „társszerzők” lenni, Kalazancius nyomdokain.

BESZE ERIKA

piaristák

21

KEMÉ S C E K

T

Az egyéni kísérés,

csoportos támogatás újfajta kezdeményei és tapasztalatai

ALAPÍTva:

1714 (1993) www.kecskemet.piarista.hu

Többféle inspiráció, köztük a PIPA hatására a 2016/17-es tanévben kezdtünk próbálkozni egy újfajta, személyés megoldásközpontú kísérési modellel, melynek célja a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségek, konfliktushelyzetek pozitív megközelítéssel történő kezelése volt.

Egy – több szempontból problémás – felsős általános iskolai osztály valamennyi tanulóját elosztottuk négy kolléga között, akik heti-kétheti rendszerességgel beszélgettek velük, elsősorban az osztályon belüli konfliktushelyzetek csillapítása, egyes tanulók közösségbe való jobb beilleszkedésének segítése, illetve a tanulási motiváció erősítése céljából. A személyes beszélgetések mellett a megfigyelésen alapuló pozitív visszajelzés módszerét is alkalmaztuk: egy kolléga beült az osztály valamely tanórájára, és csak a pozitív megnyilvánulásokra figyelt, ezeket feljegyezte magának, és az óra utolsó öt percében visszajelzést adott minden egyes tanulónak. Amikor pedig a gyerekek valamiért köszönetüket, elismerésüket szerették volna kifejezni társuknak, egy színes kövecskét adtak neki, melyet ő hasonlóan továbbadott, így beindult a kövek áramlása. A módszer kidolgozója, Insoo Kim Berg ars poeticája, hogy amire figyelünk, abban van a növekedés: ha a jóra helyezzük a hangsúlyt, abban, ha a rosszra, abban.

A program sikere ellenére a következő tanév elején elbizonytalanodtunk: hogyan tovább? Nem szerettük volna egyetlen osztályra koncentrálni energiáinkat, ugyanakkor több elvi-módszertani kérdés is felmerült. Ketten a kollégák közül elvégezték a SolutionSurfers megoldásfókuszú képzését, és itt kerültünk kapcsolatba a módszer magyarországi képviselőjével, Göntér Mónival, aki két alkalommal is ellátogatott hozzánk, és ebből a találkozásból egy új, országos viszonylatban is egyedülálló modell született.

2018 áprilisától coachok járnak iskolánkba, akik a megoldásközpontú brief coaching módszerével heti-kétheti rendszerességgel találkoznak a hozzájuk járó diákokkal. A tanulók az osztályfőnökök és a mentálhigiénés szakember ajánlása, több esetben önkéntes jelentkezés, illetve szülői hozzájárulás/kérelem alapján kerülnek egy-egy coach-hoz. Előzetes sikerkritériumként az alábbiakat határoztuk meg: • a diákok érezzék magukat meghallgatva, elfogadva; • váljék rutinná számukra a(z ön-)reflexió, hogy ránéznek arra, amit csináltak, ami történt velük, és értékelni tudják az aktuális helyzetüket; • ismerjék (f)el felelősségüket a saját fejlődésükben (legyen az iskolai vagy személyes, közösségi stb.); • tudjanak konkrét célokat megfogalmazni és kitűzni; • tudjanak ezért elhatározásokat tenni, és azokat meg is valósítani; • legyen sikerélményük, hogy haladást értek el valamilyen területen, és ebben tudják megfogalmazni a saját erőfeszítésük szerepét.

A módszer lényegéhez tartozik, hogy rövid, négy-öt alkalmas folyamatról van szó, melyet néhány hét szünet elteltével egy utánkövetéses alkalom zár le. Tapasztalatunk szerint a diákok szeretik, várják az egyes alkalmakat, és a coach-ok beszámolója szerint fejlődnek is a sikerkritériumként meghatározott területeken. Több szülő örömmel számolt be arról, hogy gyermeke lelkesen, pozitívan nyilatkozott otthon, és kedvező irányú változást tapasztalt viselkedésében, egyéni motivációjában.

22

piaristák

PIARISTA ISKOLA kecskemét

MENTOR MŰHELY

Tavaly ősztől működik a Mentor Műhely nevű kis csoportunk, ahol hat tanár önképző módon, tanuló szervezeti formában igyekszik megismerkedni a kísérés, támogatás különböző elemeivel, szakmai fogásaival, és próbálja gyakorolni is azokat a mindennapokban osztályfőnökként, szaktanárként, fejlesztőpedagógusként, vezetőként vagy épp mentálhigiénés munkatársként.

Legújabb kezdeményezésünk egy Nyitogató elnevezésű, szociális kompetenciákat fejlesztő foglalkozás, melyre azokat a diákokat hívjuk, akik szeretnének támogatást és eszközt kapni ahhoz, hogy bátrabbak legyenek, vagy éppen másképp, jobban tudjanak kapcsolódni társaikhoz. A személyes kísérésnek egy másik, kiscsoportos formája ez, ahol a hiányosságok, problémák helyett a résztvevők értékei, erősségei kerülnek előtérbe, hiszen ezekre lehet építeni. Olyan praktikus technikákat, viselkedésmintákat sajátíthatnak el, amelyek segítségével könnyebben kifejezhetik és érvényre juttathatják igényeiket, vágyaikat, az itt szerzett tapasztalatok nyomán megtanulhatják egy kicsit más szemüvegen keresztül nézni, illetve pozitív irányba fordítani a mindennapi történéseket, a külső eseményeket, és a belső megéléseket egyaránt. A csoport jó lehetőséget ad a próbacselekvések azonnali megvalósítására és az azokból való tanulásra, úgy, hogy amit a csoport elfogadó és támogató közegében megélnek, azt később képesek legyenek különböző iskolai helyzetekben és tágabb környezetükben is sikeresen alkalmazni.

Arra törekszünk, hogy szervezeti kultúránk meghatározó részévé tegyük a pozitívumokra összpontosító, saját célok mentén elért eredményekre építő szemléletmódot mind a tanár-diák, mind a diák-diák viszonylatban, és ezt egyre jobban kiterjesszük a kollégák munkatársi kapcsolataira, valamint az iskola és a szülők közti kommunikációra.

TELEK PÉTER PÁL, FELSŐS TAGOZATVEZETŐ

piaristák

23

ONMOS MAGYARÓVÁR

A mosonmagyaróvári ALAPÍTva: Piarista Iskolaközpont 1739 (1994) tervezési folyamata

www.mosonmagyarovar.piarista.hu

A Piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda mosonmagyaróvári épületegyüttese 1739 óta szolgál tanulási helyszínként a város és a környékbeli falvak diákságának. Az intézménynek jelenleg közel 600 tanulója van. Örülünk a létszám folyamatos emelkedésének, ugyanakkor egyre kevésbé érezzük jól magunkat az egyre szűkülő térben. Műemlék épületünk az óvári városrész központjában található, így egyetlen irányba sem bővíthető. A rendi vezetéssel egyetértésben úgy láttuk, hogy ez a környezet semmilyen tekintetben nem felel meg a harmadik évezred követelményeinek.

Néhányan közülünk bánkódtak, amikor értesültek róla, hogy meg kell válnunk az évszázados emlékeket őrző és mesélő falaktól. Viszont a hangulatot hamarosan felvillanyozta egy izgalmas hír és vele együtt egy óriási feladat. A hír, hogy új épületet kapunk. A feladat, hogy vegyünk részt az új iskola tervezésében!

Így 2017 decemberében a mosonmagyaróvári piarista diákok, tanárok, szülők, öregdiákok és az iskola minden dolgozója együtt kezdett gondolkodni, hogy milyen épületet szeretnénk magunknak. A tervezők sok kérdést tettek fel nekünk a tanítás-tanulás, sportolás, szabadidős foglalkozások szervezésével, ünnepeinkkel és hitéleti programjainkkal kapcsolatban. Válaszainkban szabadon szárnyaltak gondolataink, és megfogalmaztuk legmerészebb álmainkat is. Ezek között szerepeltek a tágas terek, világos, szellős osztálytermek, szaktantermek, sportpálya, tornaterem, bensőséges kápolna, díszterem, tanári kávézó, beszélgetős zugok, konyhakert, hatalmas udvar és még sok-sok minden. Akkor még nem gondoltuk, hogy az álmok valósággá válnak.

A mi gondolkodásunkat megelőzően az építészek csapata kutatásokat végzett a harmadik évezred iskolájával kapcsolatban. Tanulmányozták a Föld különböző részein épített új tanulási tájakat. Jártak több európai országban, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerezzenek az új iskolák építészeti megoldásairól, működéséről. Közben rájöttek, hogy mindaz, amit láttak, egybeesik rendalapítónk tanítási elveivel. Kalazanci Szent József már több 24

piaristák

száz évvel ezelőtt megfogalmazta a mai pedagógia lényegét: korszerű, a mindennapi életben használható tudás átadását a fiataloknak, olyan módszerekkel, ahol a gyermekek egyéni képességeinek kibontakoztatása, a közösségek fejlődése áll a középpontban. Kalazancius a templomban kezdett tanítani, így a tanulási tér az Isten közelében alakult ki. Ahhoz, hogy a piarista tanítás korszerű és hatékony legyen, az új mosonmagyaróvári iskola terveinek elkészítésében is a rend jelmondata, a „Pietas et litterae” (Kegyesség és tudomány) irányította a folyamatot. Ezek a kifejezések összegzik a rend lelkiségének és pedagógiájának lényegét, arra törekvését, hogy egyszerre akarja növelni az emberben a kereszténységet és a tudást.

A fenti alapelveket figyelemmel kísérve alakult ki az a közösségi tervezési folyamat, melynek az építészcsapat (CAN Architects), a rendi vezetés, az iskola dolgozói, diákjai és a szülői közösség is részese. Közel kétéves kemény munka van mögöttünk, de leginkább a tervezők mögött. A tervezés első fázisától, az ötleteléstől kezdve az engedélyezési és kiviteli tervek készítésén át a mai napig folynak az egyeztetések. Ezek az alkalmak az elején magáról a

PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR Tartományfőnökség támogatásával új kerettanterv kidolgozásába kezdünk, amelyben még hangsúlyosabb szerepet szánunk a gyermek személyiségének.

Végül mindenkivel megosztok két örömhírt, és a gratuláció mellett köszönetet mondok az építészeknek az elmúlt évek megfeszített munkájáért! „A Mosonmagyaróvári Piarista Iskolaközpont terve különdíjat kapott az S.ARCH 2019 építészeti világdíj döntőjében. A S.ARCH azon ritka építészeti események egyike, ahol a kutatás és a tervezés összeér. A világban zajló legfontosabb építészetelméleti kutatások, megépült épületek és tervek mutatkoztak be egy konferencia keretében. A döntőben tizennyolc megvalósult épület és tizenegy terv szerepelt.” (Az idézet a CAN Architects híréből származik.)

Közülük egy a mi iskolánk terve! tervezési programról és az épületről szóltak, mostanra pedig már a terek belakásáról, pedagógiai használatáról. A cél az, hogy olyan gyermekközpontú iskola épüljön a mosonmagyaróvári piarista közösség számára, amely leghatékonyabban szolgálja a diákok testi, lelki és szellemi fejlődését. A különböző korosztályok igényeinek megfelelően más-más terek állnak az alsósok, felsősök és gimnazisták rendelkezésére. Ezek a terek bővíthetők vagy szűkíthetők a foglalkozás jellegének megfelelően.

Az osztálytermekhez csatlakozó teraszok, kertek, a belső udvar teszik lehetővé, hogy a diákság a lehető legtöbbet tartózkodjon a szabad levegőn. A sportcsarnok alapfunkcióján kívül biztosítja számunkra azt a tágas teret, ahol legnagyobb ünnepeinken az iskola egész közössége együtt lehet. A természettudományos előadó és laboratóriumok, a nyelvi laborok, a művészeti nevelést szolgáló tanulási tájak, a könyvtár – mind a korszerű tudás megszerzésének helyszínei. A tankonyha, a konyhakert és a technika tanulási táj közvetlenül biztosítják a gyakorlati tudás megszerzésének lehetőségét. A kápolna az egyéni vagy közösségi imának, az elcsendesedésnek a helye. A díszterem az irodalmi és zenei műveltség elmélyítésének ad teret.

A fenti funkciókon kívül az új iskola épületegyüttese azt a lehetőséget is felkínálja számunkra, hogy kilépjünk az oktatás hagyományos keretei közül, új pedagógiával szólítsuk meg a diákságot és a szülőket. A Piarista

A tervet itthon is komolyan méltatja a szakma: az építészfórum.hu-n megjelent cikk (http://epiteszforum.hu/ scholae-piae-mosonmagyarovari-piarista-iskolakozpont-terve) alapján jelölték a Média Építészeti Díjára.

Nagyon szurkolunk!

NÉMETHNÉ GYETVAI ANNA IGAZGATÓHELYETTES

piaristák

25

vár r de hé

TANÉVKEZDÉS HÉDERVÁRON

Héderváron júniusban fájó szívvel búcsúztunk plébánosunktól, iskolánk igazgatójától, Vereb Zsolt atyától és Kiszelka Marianntól, intézményünk vezetőjétől, akik 2016 szeptemberétől három éven át látták el az iskola vezetését. Zsolt atya Hédervár plébániai kormányzója is volt.

A héderváriak nevében elmondhatom, hogy hamar elfogadtuk mindkettőjüket, megszerettük kedves és nagyszerű személyiségüket, szelíd elhivatottságukat. Többen igyekeztünk személyes, jó kapcsolatot is kialakítani velük, amely remélem, a távolsággal és az idő múlásával sem szakad majd meg.

Szeretném megköszönni Zsolt atyának a gyertyafényes hajnali rorátékat, a színvonalas ünnepi szentmiséket és prédikációkat, a bensőséges kápolnai litániákat és a számtalan megemlékezést, avatást és szentelést. Külön köszönjük, hogy családjainkkal eljuthattunk csodálatos hangversenyekre Bécsbe és Pozsonyba.

Mariannak szintén köszönjük azt a fáradhatatlan munkát, amelyet a hédervári gyermekekért, az iskola fennmaradása érdekében végzett. Őszinte és kiváló kapcsolatot alakított ki a kollégákkal és a szülőkkel egyaránt. Megőrizte és átadta azokat a hagyományokat, amelyek az iskola profiljához tartoznak, azokra gondosan felkészülve, mindig törekedett az események legszínvonalasabb lebonyolításra. Magabiztos, korát meghazudtoló, fiatalos lendülettel vezette az intézményt.

Mindketten hiányozni fognak közösségünknek.

A hédervári Segítő Szűzanya kísérje őket további útjukon!

SERESNÉ DOMINA TERÉZ, TAGINTÉZMÉNY-VEZETŐ

Beköszöntő

Kiszelka Mariann búcsúzását követően a mosonmagyaróvári iskolaigazgatás Seresné Domina Terézt kérte fel a hédervári tagintézmény vezetésére. Az alábbiakban az új vezető saját bemutatkozó sorait olvashatjuk.

26

piaristák

ALAPÍTva:

1983

ÁTVÉTEL: 2016

Seresné Domina Teréz, a hédervári piarista iskola tagintézmény-vezetője vagyok. Férjemmel és három gyönyörű gyermekemmel Héderváron élek.

Megtisztelő volt számomra, amikor a mosonmagyaróvári piarista iskola igazgatója megszólított, hogy vállaljam el iskolánk vezetését. Erre szakmai tapasztalatom és hitem alapján örömmel mondtam igent; pedagógiai hivatásomat és vezetői kinevezésemet küldetésnek tekintem.

Mélyen vallásos családból származom. Óvónőképző szakközépiskolában érettségiztem Tatabányán. Alapdiplomámat 1996-ban a Győri Tanítóképző Főiskolán szereztem meg. 1999-ben a győri Hittudományi Főiskolán katolikus hitoktatói okleveleket szereztem, majd Szombathelyen végeztem 2001-ben magyar nyelv és irodalom szakos tanárként.

A hédervári iskolában huszonkét éve tanítok. Iskolánk leépítése nagy vesztesége volt községünknek. Mindent megtettem az intézmény megmentéséért és annak nyolc­ osztályossá fejlesztéséért. Nagy örömömre szolgált, hogy 2016-ban iskolánk és óvodánk a Piarista Rend Magyar Tartománya által fenntartott egyházi intézmény lett.

2016-ban végeztem el a PIPA-t, ahol igazán értékes emberekkel ismerkedhettem meg. Megtapasztaltam, hogy egy nagy közösség, a „Piarista Nagycsalád” tagjaivá lettünk.

Kalazanci Szent József szavai mélyen megérintették a lelkemet és erőt adtak hivatásom teljesítéséhez.

Jelenleg a vezetői feladataim mellett magyart tanítok és a nyolcadikos diákok osztályfőnöke vagyok. Tagintézmény-vezetőként köszönetet mondok Vereb Zsolt atyának és elődömnek, Kiszelka Mariannak.

Negyedik piarista tanévünket kezdjük, intézményünknek kialakult szokásrendje van, melyet kollégáimmal közösen dolgoztunk ki évről évre. Jóleső érzéssel tölt el, hogy Zsódi Viktor igazgató úr és plébániai kormányzónk, Nyeste Pál atya szívügyüknek tekintik falunkat, amely a Szigetköz valóságos gyöngyszeme.

Pedagógusként azt vallom, hogy mai világunkban elengedhetetlenül fontos az élethosszig tartó tanulás és a folyamatos megújulás. Mindent megteszek azért, hogy iskolánk a családokkal együttműködve méltó lehessen a piarista névhez.

SERESNÉ DOMINA TERÉZ, TAGINTÉZMÉNY-VEZETŐ

NAGY

IZSA N A K

Robbanásszerűen bővülő ALAPÍTva: Kalanzancius-csoportok 1765 (1992) Nagykanizsán

www.nagykanizsa.piarista.hu

Kalazancius karizmájából forrásoznak azok a kisközösségek, amelyek a nagykanizsai iskolában működnek.

Nálunk hat-nyolc éve önkéntes felsős gimnazisták vezetik a felsős lelkigyakorlatok kiscsoportjait. Ezekkel a kapcsolatokkal, tapasztalatokkal nem volt nehéz belefogni a Kalazancius-csoportok létrehozásába. Az első csoport indulását iskolánk Pasztorális Bizottsága kezdeményezte. Az első kisközösségek vezetőit az akkori lelkipásztori igazgató, Böszörményi Géza atya válogatta ki. Két éve egy hetedikes csapat vágott neki a rendszeres találkozásoknak Németh Réka és Sklenszky Márk öregdiákok vezetésével.

Tavaly ősszel egy újabb 7. évfolyamos kiscsoport alakult a 11. évfolyamos vezetőikkel, Körmendi Annával és Németh Eszterrel. Nem sokkal később, novemberben megjelent az 5. évfolyam „tömegcsoportja” – vezetőik: Fodor Anna és Németh Virág.

A budapesti vezetőképzés során merült fel – látva, hogy a pesti intézményben szinte már minden osztályból vannak tagok a Kalazancius Mozgalomban –, hogy Nagykanizsán is indíthatnánk egy gimnazista csoportot. Még a képzés végzése közben vállalta a tizedikes Paulik Mirtill, hogy rendszeres találkozókat szervezzen egy újabb csoport számára a lelkes 9. évfolyamon, amihez érettségire készülő bátyját, Barnabást hívta segítségül.

A tavaszi homokkomáromi iskolai zarándoklaton már közel hatvan diák gyűlt össze a Kalazancius Mozgalom zászlója alatt a fényképezésre.

Többek között ennek a váratlan sarjadásnak és növekedésnek lett a jutalma, hogy diákunk, Németh Eszter nyáron részt vehetett a Mexikóban megrendezett piarista ifjúsági szinóduson.

Idén szeptembertől már az ötödiktől a tizedik évfolyamig lesznek csoportjaink. Bízunk abban, hogy friss vezetőink „bírnak” majd azzal a már előre látható túljelentkezéssel az ötödikesek és hetedikesek körében, amely valójában Isten bőséges áldását jelenti számunkra.

BENDE KRISZTIÁN KOORDINÁTOR KALAZANCIUS MOZGALOM

Mexikói élmények

Amikor felvettem a telefont, és egy már jól ismert hang megkérdezte, mennyire van tele a naptáram a nyárra, mert lenne egy különleges program, nem hittem a fülemnek. Amikor pedig kiderült, hogy ez a piarista szinódus lesz Mexikóban, azt hittem, félretárcsáztak. Hallottam ugyan róla, de akkor még meg sem tudtam volna határozni, mi az a szinódus. Ezek után hetekig próbáltam azonosulni a ténnyel, hogy részese leszek egy rendkívül fontos eseménynek, egy az otthonomtól nagyon távol eső országban. Mindez sok előkészülettel és odafigyeléssel járt, sok munkát igényelt. De azt kell mondanom, hogy megérte.

Két előtalálkozón, közösen alkotta meg a magyar csapat azt a szöveget, amelyet elküldtünk a mexikói szervezőknek. Témánk a „Christus vivit”, Ferenc pápa fiataloknak és fiatalokról szóló buzdítása, valamint a szinódusi kutatómunka volt, melyek szerves részét képezték az Oaxacában elhangzottaknak is.

Ezek után pedig kezdetét vette az izgalom, mely a nagy utazással járt. Elképzelésem sem volt, mi várhat ott rám. Ám ami Oaxacában fogadott, minden várakozásomat felülmúlta. Az itt összegyűlt emberek nyitottsága, kedvessége, közvetlensége olyan hatást gyakorolt ránk, hogy a tizen�nyolc órás repülőúttal járó fáradtságnak nyoma sem volt. Úgy fogadtak minket, mint egy rég nem látott barátot, ami megalapozta az egész hét hangulatát.

Rendkívül üdítő volt a sok helyről összegyűlt sokféle ember. Érdekes és értékes találkozásokban volt részem, számos új információval lettem gazdagabb. Ami igazán megragadott, és igyekeztem is hazacsempészni belőle valamennyit, az a haladó gondolkodás és a tenni akarás.

A szinóduson résztvevő emberek ugyan sokfélék voltak, mégis egy cél lebegett a szemük előtt: a piarista családot éltetni és az egyházat előrevinni, segíteni a haladásban, és fiatalként oszlopos és hasznos tagjává válni ennek a hatalmas közösségnek.

A találkozó öt napja alatt több prezentációt és előadást hallottunk, melyeket aztán kiscsoportos beszélgetések keretein belül dolgoztunk fel. A csoportoknak az utolsó alkalommal javaslatokat kellett tenniük a következő témákban, amelyekből a találkozó záródokumentum is megalkotásra került: Kalazancius Mozgalom („Javasoljuk a tartományi felelősöknek, hogy dolgozzanak ki egy vonzó, folyamatszerű tervet a Kalazancius Mozgalom szervezeti kiépítésére, és valósítsák meg ezt a tervet a következő években.”); Kapcsolat Istennel („Javasoljuk, hogy a hittanárok, osztályfőnökök és a piaristák

27

piaristák imádságos lelkületű férfiak és nők legyenek, akik mélyen megélik a hitüket.”); Variációk az evangélium hirdetésére; Kedvező lehetőségek a rászorulóknak: önkéntesség („Javasoljuk, hogy a piarista papok igazítsák életüket az evangélium üzenetéhez, hogy új Kalazanciusokká váljanak – különleges figyelmet szentelve a szegényekre.”); Hivatástisztázás; Befogadóképesség; Kommunikáció, Az internet és a fiatalok; Nem formális nevelés. Felkerült tehát az i-re a pont, a hab a tortára és még sorolhatnám az ide illő metaforákat.

A produktív öt nap után a csapat egy részének pihenés következett, melyet kirándulás formájában valósíthattunk meg. Megnéztük a környék nevezetességeit, hisz Oaxaca egy igazi kincsesbányája Mexikónak. Ez idő alatt volt alkalmunk magunkba nézni, átgondolni, ki mit visz haza innen

a saját iskolájába, a saját környezetének. Ekkor jöttem rá, mit is jelent nekem a piarista szinódus, amit hónapokkal azelőtt nem tudtam volna meghatározni: a szinódus egy közösség, ahova olyan fiatalokat hív meg Isten, akik ugyan sokfélék, véletlenül sem hasonlóak, de azonos célok lebegnek a szemeik előtt. Egy szebbnek megálmodott piarista közösségre, modern egyházra való törekvés.

Köszönöm ezúton is Bende Krisztián tanár úrnak és Csicsek Gabriella tanárnőnek azt a hitet, támogatást és szervező munkát, amellyel Nagykanizsán építik a Kalazancius Mozgalmat, melynek révén én is eljuthattam Mexikóba.

NÉMETH ESZTER, DIÁK

D E G E SZ ALAPÍTva:

SZEGEDI ÉLMÉNYEK

1720 (1991) www.szeged.piarista.hu

Ez most nálunk a módi…

A módszertani-didaktikai műhely, röviden MóDi megszületése egy tavaly nyár eleji kávéházi beszélgetéshez kötődik, amely a diákok által el nem készített házi feladatok körül forgott. Tudtuk, hogy ahány ház, annyi szokás... no de ennyire?!

Mi, tanárok sokszor kapjuk magunkat azon, hogy szabad­ időnkben egy kávé mellett vagy akár egy-egy lyukasórában pedagógiai kérdésekről beszélgetünk, örömökről, nehézségekről, egymástól támogatást várva vagy egy jó módszertani ötletet remélve, mely elcsenhető egy adott helyzetben. Sokszor egymásnak feszülünk, ütköznek az érvek-ellenérvek. S ez jó, mert ettől lesz élő az egész. Érezzük, hogy vannak helyzetek, amikor változtatni kell, de hogy egyedül sokszor nehéz. Tanulunk, képződünk, fejlesztjük magunkat, mert jól akarjuk csinálni azt, ami a hivatásunk. Felhalmozunk egy csomó tudást, meggyőződést, és keressük az alkalmakat a megosztásra és a visszajelzésekre.

Hogyan profitálhat egy iskola abból a sok-sok egyéni tudás­ ból, hogyan lehet azt a sok értéket explicitté, mások számá­ ra is elérhetővé tenni?

Volt igény tehát egy szakmai párbeszédre, belső továbbképzésre, hogy tanuljunk egymástól, segítsük egymást, 28

piaristák

a pályakezdőket vagy a mindig újra kezdőket. Az egyéni fejlődési tervekből s az év végi reflexiókból konkretizálódtak a szükségletek, így a célok is egyre letisztultabbá váltak: módszertani megújulás, differenciálás, motiválás témakörökben vártak segítséget, támogatást a tanárok. Így helyet kapott a MóDi négy alkalma a tanév rendjében, hogy tervezhetőbbek lehessenek ezek a beszélgetések.

Témáink ennek megfelelően a kooperatív csoportmunka, a differenciált rétegmunka, a tanári szerepek változása és az értékelési kultúránk voltak. Felelevenítettünk olyan rég hallott ismereteket is, mint pl. a Bloom-féle taxonómia és a Gardner-féle többszörös intelligencia-elmélet, és hogy megbeszéltük, miért is fontos ezt tudatosítani a gyakorlatban.

PIARISTA ISKOLA Nagykanizsa - Szeged A MóDi tematikájához csatlakozott egy iskolai továbbképzés is: Lányi Marietta és csapata érkezett a Gyermekek Házából és tartottak egy egynapos továbbképzést a náluk több éve sikerrel alkalmazott módszerekről, az adaptív és inkluzív szemléletről.

A kollégák nyitottan és lelkesen vettek részt a foglalkozásokon, miután világosan megfogalmazták az elvárásaikat is a műhelymunkával kapcsolatban. Lehetőség volt megosztani a nehézségeket, problémákat, kételyeket az „újfajta tanulásszervezések” kapcsán. Sokan praktikus, hasznos ötleteket vártak, melyek bevethetők a tanórákon a motiváció fenntartására vagy éppen növelésére. Mások a módszerek pontos megismerésére törekedtek, és óráikon ezeket több tanulócsoportban ki is próbálták. Hospitálásra is lehetőség volt egymás óráin a tanult módszerek alkalmazásának megfigyelése céljából.

A Műhely egyik legfontosabb eredménye mégis az, hogy még többen nyitottak lettek a módszertani-szemléletbeli megújulásra és elkezdték alkalmazni a „tanultakat”, amihez nagy bátorság és kockázatvállalás szükséges, amit diákjainktól is elvárunk a tanulási folyamatban.

Akiket érdekelnek a 2018/19-es tréning témái, ezen az oldalon szinte minden információt megtalálnak, így távolról is be lehet picit kapcsolódni: Találkozzunk az idei tanévben is, váljon a MóDi jó szokásunkká!

NEMES ZSUZSANNA, A TRÉNING VEZETŐJE

Amikor a diák úgy tanul, hogy nem is tud róla

Fészkelődik a diák a padban a kilencedik órán, pedig ő döntött úgy, hogy járni szeretne. Nagyon érdekli az újságírás, egykor a nagyapja szerkesztő volt a helyi napilapnál. Mit csinál egy szerkesztő? Vagy az ugyanaz, mint az újságíró? – kérdezi magától. De válaszolni fáradt.

Dolgozni még inkább. A tanár játékos feladatokat hoz, de ő csak arra gondol, hogy inkább sétálna egyet. Tényleg, sétaszakkör nincs? Akár lehetne is.

Manapság sok helyen újra divatossá válnak a szakkörszerű foglalkozások, csak most úgy hívják őket: nonformális és informális nevelés. Borzasztó idegen szavak, még a tanároknak is ijesztők. Pedig a lényegük az, hogy a diák ne feltétlenül a tanteremben és főleg ne kilencedik órában tanulja azt, ami érdekli. Azaz ne lombozzák le azzal, hogy tanárggyá züllesztik az ő áhított hobbiját.

Jómagam három éve vezetek egy diákújságíró csoportot,

ahol a cikkek 90%-ának a diákok a szerzői. Bár a kezdet nehéz volt, de jelenleg tizenöt fővel működik a szerkesztőség, köztük van az a három öregdiák is, akik egyetemistaként is a lap szerzői maradtak. A szerkesztőségi üléseket múlt szeptembertől kezdve két-három hetente szombatonként tartjuk, hol kávézóban, hol az iskola szabadidős termében. A létszám mindig tíz fölötti, ami azt mutatja, hogy a diákok inkább tanulnak önszántukból hétvégén, mint kilencedik órában. Ők döntöttek így, amikor egyszer viccből feltettem nekik a kérdést: mi lenne, ha szombaton lenne a szerkesztőségi ülés? Persze ehhez kellett az is, hogy szerkesztőségi ülést mondjak, és ne órát vagy szakkört. Jobb, ha nem tudják, hogy tanulni fogunk. Én is tőlük, ők is egymástól, és talán tőlem is egy kicsit.

De mi veszi rá őket arra, hogy szombati napon önként felkerekedjenek, kimozduljanak, és iskolai programon vegyenek részt? Elsősorban a saját érdeklődésük. Azt kínálja nekik az iskola, ami eleve érdekli őket. Mert a nagypapa szerkesztő volt, vagy mert szeretnének a szavaikkal hatni a világra (influencerek lenni vagy mifenék, és az már majdnem olyan, mint az újságíró). Aztán ott van a helyszín, a kávézó, ahol ugyanolyan vendégek, mint én, a tanáruk. Együtt dolgozunk a legújabb lapszámon. Tudják, hogy majd megjelenik, és az egész iskola azt fogja olvasni: a tanáruk, az osztálytársuk, az igazgatójuk. Rizikós a dolog. Néhány menzakritika, és lázadás tör ki. Egy-két tanárparódia, és megszaporodnak az újságírói feleletek.

Minden betűnek a helyén kell lennie – mondja az egyikük, míg a másikuk már azon agyal, hogyan pörgessük meg az online profiljainkat (a Facebookot és az Instát).

Egyiküknek a helyszíni tudósításhoz van nagyobb kedve, a másikuk inkább interjúzik. A harmadik új műfajokkal kísérletezik, mert tudja ő a nyelvtanórán tanultakat, de a padtársa nem ismeri sem a riportot, sem a helyszínit.

Neki csak az kell, hogy ütős legyen. És mi vett rá engem arra, hogy szombaton is dolgozzak?

Elsősorban az, hogy ők is képesek akkor tanulni. De lehetne ez péntek délután, szerda este vagy bármilyen más időpontban. Én magammal megbeszélem ezt a néhány órát, és arra jutok, hogy a nyolc szabadon felhasználható órám terhére teszem mindezt (egy tanárnak harminckét órát kell a munkahelyén töltenie, nyolccal szabadon bánhat). Megbeszélem a feleségemmel, aki néha ráncolja a szemöldökét, de látja bennem a lelkesedést. Kilenc évig voltam szerkesztő egy irodalmi lapnál, és jólesik megosztani azt, amit tapasztaltam. De igaz lehet ez más területre is, hiszen a pedagógus akkor is tanít, amikor nem veszi észre. Az egyik osztálykiránduláson például főzni tanítottam a diákokat, és két este alatt megvalósítottam a „paprikás krumpli” nevű rejtett tantervet. Szakkört tartottam, informálisan vagy nonformálisan oktattam? Magam sem tudom. Megosztottam azt, amiben gyakorlatom van – azokkal, akiket ez érdekelt.

Talán ezt jelenti a hivatás, nem tudom. Egyes barátaim szerint balekség. Szerintem meg ilyen munka a tanáré: nem fejeződik be a tanteremben, és nem zárul le az érettségivel vagy a szakmával.

A cikk eredetileg a Képmás Magazinban jelent meg.

Boldog Zoltán

piaristák

29

Vác

Pedagógiai innovációk a Dunakanyarban 2.

ALAPÍTva:

Új szerep, új utak, 1714 (1990) új gondolkodás a Váci Piárban www.vac.piarista.hu

A minőségi oktatásnak kiemelt szerepe van abban, hogy sikeresen fel tudjunk készülni a jövőre. Ebből kifolyólag folyamatos megújulásra van szükség. A 21. századi kompetenciák kibontakozását a fejlesztő, kreatív, élményszerű és gyakorlati szemléletű oktatás segíti. Új utakat keresünk a közösségi és a spirituális élet terén, amikor a tudás újrafogalmazásáról gondolkodunk. Az iskola feladata az, hogy szintet tudjon lépni az együttműködő, kritikusan gondolkodó, önmagukat kifejezni tudó, alkotni vágyó, dönteni tudó, tanulásra kész diákokért, akik felelősséget vállalnak magukért és tanulási folyamatukért.

Iskolánk tanárai olyan pedagógiai lehetőségekre leltek, amelyek beleférnek a hagyományos iskolai oktató-nevelő munka keretébe, mégis új „ajtókat nyitogatnak”.

az egyetemek és főiskolák képviselői röviden bemutatják intézményeik képzési palettáját, valamint lehetőség nyílik személyesebb tájékozódásra műhelymunka keretében. Ezen kívül – szintén kisebb körben – alkalom nyílik az öregdiákokkal, szülőkkel való találkozásra, az ő szakmáikkal, hivatásukkal, útkeresési történeteikkel való megismerkedésre. A legkülönbözőbb hivatásterületekről érkeznek szakemberek; orvos, pszichológus, közgazdász, ügyvéd, közigazgatási szakember, matematikus, statisztikus, politológus, kertészmérnök, kriminológus, biológus, építész. Munkánkat segíti a Pest Megyei Pedagógiai Szakszolgálat, a Nemzeti Pályaorientációs Portál, valamint a Kilátó Központ.

KALÁSZ ÁKOS IGAZGATÓ SALAMON ÁGOTA IGAZGATÓHELYETTES

Tanulásmódszertan – a hatékony tanulás kulcsa

Pályaorientációs nap – fókuszban a jövő

A váci Piarista Gimnázium évről évre (idén 3. alkalommal) nagyszabású pályaorientációs napot szervez. A közel hatvan vendég, közöttük pályaorientációs szakemberek, egyetemek és főiskolák oktatói, pszichológusok, szakképző intézmények tanárai, a gimnázium öregdiákjai, valamint szülők szakmai bemutatkozó előadásai, beszélgetései kínálnak gazdag és tartalmas programot 9–12. évfolyamos diákjaink számára.

Az iskola tanulói évfolyamonként más-más programokba kapcsolódhatnak be. A 9–10. évfolyamosok pályaorientációs és önismereti kérdőíveket töltenek ki, szaktanácsadók előadását hallgathatják, kisfilmeken keresztül bepillantást nyerhettek szakmákba, ismerkedhetnek a fakultációs képzésekkel. A 11–12-es diákok számára 30

piaristák

A 21. század kulcskompetenciája kétséget kizáróan a tanulási készség. Az fog boldogulni felnőtt életében, aki jól tud alkalmazkodni a világ sűrűn változó körülményeihez. Az alkalmazkodás tanulást jelent. A gimnázium feladata a jó tanulási folyamat segítése, a hatékony és élethosszig tartó tanulás támogatása.

Ehhez adunk segítséget az ötödikes és hetedikes kisgimnazistáinknak egy-egy két alkalmas (2x4 órás) tanulásmódszertani tréningen, a kilencedikeseknek pedig az órarendileg választható tantárgyfüggetlen tanulásmódszertan órákon. Önismeret, tanulási stílusok, stratégiák, technikák, figyelem- és emlékezetfejlesztés, szövegértés és dinamikus olvasás szerepel a tárgy tematikájában sok készségfejlesztő gyakorlattal (vita-, előadó-, kooperációs és kommunikációs készség), sok játékos feladattal.

KALÁSZNÉ ENYEDI KRISZTINA TANÁRNŐ

PIARISTA ISKOLA VÁC Nyelvtanulás egyéni döntések mentén – minden szinten

Iskolánkban angol és német nyelvből az 5–8. osztályban megalapozzuk a nyelvtani és szókincs-ismereteket, majd 9. évfolyamtól angolból a sávos beosztásnak köszönhetően több szinten, több vizsgatípusra készülünk a diákokkal. A 9. évfolyamtól egy második nyelvet is lehet választani az angol, német, latin, francia, olasz, spanyol nyelv közül egyéni érdeklődés szerint. A 11–12. évfolyamon a „fakultációs órák” lehetőséget teremtenek a legmagasabb cél, az emelt szintű érettségi, illetve a felsőfokú nyelvvizsga megszerzésére. A normál tempójú órák inkább csak a középfokú nyelvvizsgára, a középszintű érettségire készítenek fel. De ez is fontos cél, hiszen ettől a tanévtől nyelvvizsga nélkül már nem lehet továbbtanulni. A legfontosabb – a sok vizsgán kívül – mégis az, hogy bátran és örömmel használják, értsék a nyelvet a diákok. Ezt az egyes nyelvek esetében más-más, tanításon kívüli lehetőség segíti, pl. francia maratoni éjszakai filmnézés, baszk (spanyol) diákcsereprogram, olasz túrák, zarándoklatok, kapcsolat a bécsi piarista gimnáziummal, illetve a piarista ifjúsági találkozókon való részvétel.

„Az előadások változatosak, tartalmasak, oktató szándé­ kúak, de mégsem unalmasak . A kiscsoportos beszél­ getések, melyeken feldolgozzuk a témákat, élvezhetőek: mindenki szóhoz jut, és elmondhatja véleményét. Kiváló alkalmak ezek arra is, hogy megismerjük egymást. Az órák segítik a diákok széleskörű gondolkodását, és segítenek betekintést nyerni olyan részeibe a minket körülvevő világ­ nak, amelyeket érdemes lehet nem elkerülni.”

(Broda Valentin, 10. b)

Értékelés – a személyes figyelem irányába

Hatszázötvenhárom diákunk mindegyikéről személyes értékelést hallgatunk meg a félévi osztályozó konferenciáinkon. Az osztályfőnökök 10-12 mondatban mutatják be a diákjaikat. Kitérünk az iskolán kívüli életükre (cserkészet, hobbi, jövőkép, sporttevékenységek, zenei tanulmányok), mindarra, ami elénk állítja őket sokszínűségükben, egyediségükben.

Fontosnak tartjuk 5. évfolyamosoknak szervezett kétnapos tanulásmódszertani tréninget, valamint a humán kultúra moduláris tárgyat (9-10. évfolyamon), ahol személyes, szöveges értékelést is adunk a diákoknak.

SALAMON ÁGOTA IGAZGATÓHELYETTES

Személyes életcél, élethivatás-keresés

Hittan új köntösben

2018-tól kezdődően a 9. évfolyamon a hittanoktatás új formában működik iskolánkban. A három osztálynak közösen, ökumenikus szellemben (testvéregyházainkhoz tartozó diákjainkkal együtt), duplaóra keretében zajlik a hittanóra. Négy nagy témát járunk körbe: a liturgiát, a párkapcsolatot és a függőségeket, de a teremtésvédelem körét is érintjük. A liturgiaórák abban segítik a diákokat, hogy az iskolai életünkhöz is tartozó szentmiséket, szentségimádásokat tudatosabban átélhessék. A másik két téma feldolgozása egy gondolatindító előadással kezdődik, majd az előadáshoz kapcsolódó kérdések, gyakorlatok mentén, 6-8 felnőtt (iskolapszichológus, védőnő, tanárok) vezetéssel 10-12 fős kiscsoportokban történik. A teremtésvédelem kapcsán miniakciókat valósítanak meg tanulóink saját ötletük nyomán. A kiscsoportokban való beszélgetések alkalmat teremtenek arra, hogy a diákok a felmerülő kérdéseikre választ kapjanak, illetve megosszák gondolataikat, és meghallgassák egymást.

Végzőseink két és fél napos, személyes kíséréssel támogatott hivatástisztázó lelkigyakorlaton vesznek részt Lobmayer Imre atya szervezésében, amely számos önismereti feladattal, imával, elcsöndesedéssel segíti a diákokat életcéljuk és élethivatásuk megtalálásában.

HORVÁTH LUCA TANÁRNŐ

A diákság új szerepe, feladatai

Mindezekből az látszik, hogy az iskola új kezdeményezései a tanároktól és a diákoktól egyaránt új magatartásformát, új szerepet, új jelenlétet kívánnak. Ennek kulcsszavai a bevonódás, a döntés, a felelősségvállalás, az együttműködés egy projektben, intenzív szellemi jelenlét, a tudás gyakorlati alkalmazása, a tantárgyközi készségek fejlesztése, digitális megközelítések.

KALÁSZ ÁKOS IGAZGATÓ

piaristák

31

Kossuth Lajos Középiskolai Piarista Kollégium

aj l a r Sáto hely Új

„Változtass a hozzáállásodon, és a világ veled változik.

Ne változtass, és a világ akkor is változik, csak nélküled.”

(A. J. Christian)

Újhelyben új helyen…

ALAPÍTva:

1945 (1992) https://ujhely.piarista.hu/

Az idei nyár vonakodva adta át helyét az évszakok váltakozása során az őt követő ősznek. A szikrázó napsütés még a vakáció érzését erősítette beköltöző diákjainkban, a naptár azonban a rideg valóságot mutatta: szeptember elseje van. A nyári szórakozás, pihenés után a következő tíz hónapban a tanulásé lesz a főszerep.

Az újév mindig hordozz némi újdonságot, egy csipetnyi meglepetést. Idén azonban kollégiumunkban másképp lesz: a 2019/20-as tanév hatalmas változást hoz közösségünk életében. Már nem írhatom le a szokásos kezdő mondatot az otthont adó ódon falakról, hiszen a piarista kollégium huszonhét év után – a magyar rendtartomány 1992. július 1-én kapta vissza az intézményt – átmenetileg új helyre költözik.

Elkezdődik a hétszáz éves épület felújítása. A munkálatok célja, hogy az eredeti építészeti értékeket megtartva, a megvalósuló technológiai fejlesztésekkel, 21. századi igényeket kielégítő intézménybe térjenek vissza diákjaink. Átmeneti új otthonunk a város sétálóutcáján pompázó Hotel König. A tanulókat 3-4 ágyas fürdőszobás szobák várták, sportterem, sőt szauna is található az épületben.

egy működő családhoz. Erősíteni szeretnénk lassan felnőtt korba növő diákjaink önállóságát. A szabad szilencium és szabadidő választásával megvalósult a tanulás szabadsága.

Az első két hét élményeiről következőképpen nyilatkoztak diákjaink: „Mivel csak hárman vagyunk a szobában, mindent meg tudunk beszélni egymással. Külön örülünk a fürdőszobában lévő nagyméretű tükörnek, hiszen lányokként fontos számunkra a külsőnk.” (Kiss Panna)

Nem csak fizikai megújulásról számolhatunk be. A tavalyi tanévben nagy fába vágta fejszéjét a nevelőtestület: elindult a kollégiumfejlesztés. A nálunk kezdődött innovációs folyamat később gazdagodott a rend többi kollégiumának bekapcsolódásával. A munka során többek között megfogalmaztuk alapértékeinket, átdolgoztuk a házi- és napirendet. Elsődleges célunk az volt, hogy minél jobban közelítsünk tevékenységeink végzése során 32

piaristák

„Örülök neki, hogy én dönthetem el, melyik időpontban tanulok. Úgy érzem, megbíznak bennem, hogy jól döntök ezzel kapcsolatban.” (Hamvai Soma) „Az a jó, hogy az épületben tudunk étkezni, így sok időt megspórolunk. Annak is örülünk, hogy kikérték a véleményünket azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnénk enni.”

(Balogh Alex) POKRÓCOS ZSUZSANNA

sátoraljaújhelyi piarista jelenlét

PIARISTA TANODA

NYÁRI PROGRAMJAINK A tanodában nyáron is programok gazdag tárháza várta a gyermekeket.

Szerdánként kirándultunk, pizza- és dinnyepartit tartottunk. Háromszor rendeztünk egyhetes napközis tábort.

Ennek keretében a sátoraljaújhelyi Kalandpark pályáit teljesítettük, gyűjtöttünk növényeket préselni. Megnéztük a hollóházi porcelángyárat, ahol csészéket festhettünk, melyeket aztán kemencében kiégettek nekünk, a gyermekek pedig nagy örömmel vitték haza e szépséges tárgyakat. Meghódítottuk Füzér várát: átélhettük, milyen nehéz volt a középkori katonáknak harci öltözetben felmenni a hegy tetején lévő erődítménybe. Cigány népi hagyományokat, táncot is tanultunk. A Piramisi Társulat cigány mesejátékot adott elő nekünk, melybe a gyermekeket is bevonták. A tábor során eljutottunk a nyíregyházi állatkertbe is; öröm volt látni, mennyire tetszett a gyerekeknek, hogy sokfajta állattal ismerkedhetnek meg. Konfliktuskezelő tréning keretében azt gyakorolhattuk, hogyan oldjuk meg a korosztály problémáit. Színes kézfejekkel díszítettük a tanoda ablakait, egész éven át készített munkáinkból művészeti falat hoztunk létre.

Tízórainkat, uzsonnánkat mi készítettük el. Kisvonattal eljutottunk Széphalomba, a Magyar Nyelv Múzeumába.

Akik szorgalmasan részt vettek a Tanoda nyári programjain, többféle jutalmat is kaptak, többek közt strandra vittük őket.

ALAPÍTva:

2016

https://ujhely.piarista.hu/

Bari Shej – Csillogó szemek

A nyári hónapok is izgalmasan teltek a programban részt vevő lányok és mentoraik számára.

Tábor Júliusban háromnapos táborban voltunk Telkibányán. A tábor célja a csapatépítésen kívül a lányok önismeretének fejlesztése volt. A lányok kapcsolati függőség témakörben meghívott vendégeinkkel töltöttek egy délutánt: több oldalról közelítették meg a témát és nagyon fontos következtetésekre jutottak. Tettünk egy túrát a Zemplénben a pálos kolostor romokhoz, valamint a bátrabbakkal felkapaszkodtunk a hegytetőre, az Amadé vár romjaihoz.

Az út egy részét szakadó esőben tettük meg, így a program ezen része emlékezetes élmény marad mindannyiunk számára. Részünk volt egy egész napos művészetterápiás foglalkozásban is: a nap keretét a Holle Anyó című mese adta, amellyel a lányok végig tudták járni az utat: hogyan lehet a kicsúszott élet után eredni, és hogyan lehet visszaszerezni, újra birtokolni azt? A beszélgetések mellett a képzőművészet eszköztárát használtuk. Nagyon sűrű három nap volt ez, de a közös szalonnasütés és a szabad játékok lehetőséget adtak az események azonnali megbeszélésére, feldolgozására is.

Nyíregyházán Augusztus 9-én Nyíregyházára utaztunk. Jártunk az állatparkban, ahol a Zöld piramis, az Ócenárium és a fóka-show aratta a lányok körében a legnagyobb sikert.

Sétáltunk Nyíregyháza belvárosában, majd megtekintettük a Meseautó című zenés vígjátékot a Szabadtéri Színpadon. A történet mindenki számára ismerős volt, de Szente Vajk rendezésében egy egészen új darabot láthattunk: a jelen és a múlt ötvöződött, a magyar nyelv gazdagságát kihasználva sziporkázó rímek és poénok születtek.

IGNÉCZINÉ BODNÁR KLÁRA

Köszönet támogatóinknak és munkatársainknak, hogy ilyen változatos és színes programot tudtunk e nyáron a gyerekeknek biztosítani!

FÁBRIKNÉ KIRÁLY KLÁRA, SZAKMAI VEZETŐ

piaristák

33

DA E R E SZ CSÍK „Vékony metszeteket szeretnék közzétenni Márton Áron püspök életéből, kerülve a szaknyelvet.

Közben a magam (és diákjaim) életén is tűnődöm, kerülve az önámítást…”

ERDÉLYI METSZETEK 3.

ALAPÍTva:

2007

www.csikszereda.piarista.hu

A Nagyszalontáról származó Arany János életének és műveinek tanítása szinte ünnep volt számomra irodalomórái­mon. Nagykőrösi tanáréveiben írt balladái (gyermekei, Juliska és Laci ekkor már kamaszodásban voltak) világirodalmi rangú alkotások. A Szondi két apródja (1856) a 19. század ’50-es éveinek szorításában keletkezett. A török harcok idejéből egy ádáz küzdelem, vesztes csata történetét beszéli el (önmagának, diákjainak, korának címezve), kiemelve benne a két túlélő dalnok hűségét a halott várvédő kapitányhoz. „Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja…”

Ezt tanítva – titkolt önszeretettel – sokszor gondoltam arra, tanítványaim közt hány lesz olyan hűséges, mint a drégelyi várkapitányhoz két felkarolt, szeretett apródja.

Utólag látom, mindig volt legalább annyi, mint amennyire én „odaadó” voltam… „Két dalnoka is volt, két árva fiú; Öltözteti cifrán bársonyba, puhába: Nem hagyta cselédit – ezért öli bú – Vele halni meg, ócska ruhába’!”

Aztán Márton Áron életében rábukkantam az alábbi eseményre (Virt László: Nyitott szívvel, Bp., 2002, 283–285.), amely úgy száz évvel később történt, mint Arany balladájának megírása, immár a 20. század ’50-es éveinek szorításában, és ugyanaz a tanítványi hűség ragyog fel benne a „kapitányhoz”, püspökükhöz.

Szondi apródjai

Amíg Márton Áron az 1950-es években nem volt szem előtt, börtönben lévén, hamar letartóztatták a gyulafehérvári hittudományi főiskola néhány tanárát (is). Voltak persze a tanárok közt olyanok, akik odasimultak a felpüffedt hatalom adta kellemes lehetőségekhez: „Szép úrfiak! immár e puszta halom, E kopja tövén nincs mér’ zengeni többet: Jertek velem, ottlenn áll nagy vigalom, Odalenn vár mézizü sörbet. –” Ebben a helyzetben a papnövendékek azt határozták el, hogy elhagyják a teológiát, és csak akkor térnek vissza, ha a püspök (és a többi letartóztatott tanár) kiszabadul.

A lázadás legaktívabb képviselője az a Bálint Lajos nevű papnövendék volt, akit később Bálint Lajos érsekként tiszteltünk. A papnövendékek nagy többsége el is hagyta Gyulafehérvárt, hazamentek vagy munkát kerestek, de sokukat többéves kényszermunka, ill. börtön várta. „Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már Dícséretiből az otromba gyaurnak?

Eb a hite kölykei! vesszeje vár És börtöne kész Ali úrnak.”

34

piaristák

1955 márciusában térhetett vissza a meggyötört fegyenc, Márton Áron, a püspökségre.

Nem tétovázott, hanem visszahívta az 1952-ben eltávozott papnövendékeket!

Elkezdte újjászervezni a tanári kart is: volt, akit elbocsátott, kinevezte viszont teológiai tanárrá korábbi titkos ordináriusát, az akkor még mindig börtönben levő Jakab Antalt! A kinevezési okmányokat pedig „tudomásul vétel végett” elküldte Bukarestbe. A kormány tajtékzott a dühtől: alig jött ki a börtönből, és a hála, az együttműködés helyett életfogytiglanra(!) ítélt papokat nevez ki tanárnak! De csak nevezne. Egyébként könnyen vissza is mehet a börtönbe! „Mondjad neki, Márton, im ezt felelem: Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi, Jézusa kezében kész a kegyelem: egyenest oda fog folyamodni.” Ám ezzel nincs vége a történetnek. A munkatáborokat vagy börtönt is megjárt, visszatért papnövendékek körében újból mozgolódás támadt néhány tanár ellen, akiket nem tartottak elég hitvallónak. Márton Áron behívta a kispapokat magához, és közölte velük: Ha a püspöknek bizalma van e tanárok iránt, akkor a növendékek is ezt tegyék. Vagy: fel is út, le is út… Megfogta a gyeplőt. De becsülte az emberi kiállást: Bálint Lajost és évfolyamtársait 1957-ben pappá szentelte.

Szondi két apródja, Arany János helytállása, Márton Áron apródjai.

Megbecsülendő, erőt adó, amikor egy közösség kiáll érted. Kevésszer éltem át, de átéltem… Szondik és Alik közt, apródok és érdekemberek közt telnek éveink. Érlelődünk.

Döntéseket hozunk, gerincünk szerint…

SÁRKÖZI SÁNDOR SP

KÁROLY AGY N oázis

i

Szótlanságom szól hozzád

ALAPÍTva:

1889

Megújulás szavunk gyakran használt, időszerű kifejezés. Olyan folyamatot jelöl, amelynek részesei szeretnénk lenni. Komolyan foglalkoztat bennünket, miként tudjuk elősegíteni, befolyásolni megvalósulását. Nekünk is, akik elfogadtuk Isten megismerésének, az emberi élet szolgálatának kalazanciusi meghívását, és a piarista lelkiség és pedagógia szerint igyekszünk élni és dolgozni, meghatározó élettapasztalatunk a változás, a megújulás és annak szükségessége.

Istenünk és Atyánk szeretetteljes állandósága, az általa teremtett világot éltető ereje örökkévaló, szakadatlan és mégis új, és végtelen változatosságban létezik. A világ színes forgatagként vesz körül bennünket, amelynek száz meg száz eseményének híre, élménye, hatása közvetlenül tódul személyes életünkre a mai technológia csatornáin keresztül. Ami az egyik nap így van, a másik nap talán már meg sem találjuk. S az ember maga is olyan bonyolult csoda, amelynek titkait egy életen át fejtegetjük. Áldott helyzetben vagyunk, mert nem máshoz fordulhatunk segítségért abban, hogy újra töltődjünk, mint teremtő Atyánkhoz, aki maga a megújulás. Boldog Celestina Donati, a Piarista Nővérek Kongregációjának alapítója mély lelkiéletet élő ember volt, akinek gondolatai elvezetnek bennünket, megújulni vágyókat, az isteni forrásunkhoz vezető úton.

Leggyakrabban akkor érezzük komoly szükségességét a változásnak, amikor értékhiánnyal szembesülünk. Ekkor jó volna visszatérni a minket útra bocsátó, életszentségre meghívó Teremtőhöz, és a segítségét kérni. De azt sem tudjuk, mit is kellene kérni, és azt sem, hogyan. Szótlansá­ gom szól hozzád, Uram, tudom, emberi gyöngeségem meg­ indít, irgalmad megsegít. Ha a legjobb barátunk előtt nem szorulunk magyarázkodásra, mert érti, érzi, látja, mi megy végbe bennünk, hogyne látná, értené, élné át velünk együtt az, aki megígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig.

Hogyne szánna, hogyne segítene, aki életét adta értünk.

Itt olyan segítségről van szó, amely valóságosan cselekvő, nem csupán érzelem vagy gondolat. „Kezed érintése életerővel tölt el minden életet”– mondja Celestina anya. S azt is elmondja, hogyan lehetséges ez: „Kegyelmed gazdagsága végtelen, mert nem egy tárgyat ajándékozol, hanem végtelen Magadat.

Ez a Szentháromság ajándéka: Atya, Fiú és Szentlélek.”

Ebbe a közösségbe vagyunk hivatalosak, ide várnak bennünket, itt élhetünk, innen meríthetünk megújulást. Mielőtt fenntartás nélkül át mernénk adni magunkat ezeknek a felismeréseknek, már sorakoztatjuk is az ellenvetéseinket: nem vagyok képes mindezt megélni, a körülmények sem teszik ezt lehetővé. Celestina anya nem visszakozik, sőt arra szólít fel, hogy akkor is legyünk hűségesek ehhez a forráshoz, ha ennek minden ellentmond. Merítsünk belőle, éljünk belőle és javait osszuk meg másokkal. Erre építve érdemes kapcsolatokat teremteni és fenntartani, munkák révén a teremtésben társakká válni. A mi közösségeink legyenek igazi ellentétei a világnak. Csak így érdemes megújulást keresni.

Ha megijesztenének bennünket azok a távlatok, amelyek feltárulnak előttünk, az alapítóanya így kér, számunkra is, segítséget Istentől: „Kérlek, mondd, hogy ne féljek, mert te velem vagy, és az vagy, akinek a szelek és a tenger is engedelmeskednek! Jöjj, végtelen hatalom, és erősítsd meg gyengeségemet! Jöjj, végtelen bölcsesség, világosítsd meg vakságomat és tudatlanságomat. Jöjj, végtelen jóság, szenteld meg bűnös szívemet!”

A megújulás sokszor és sokféle formában válhat szükségessé vagy valósul meg életünk folyamán, személyes életünkben és társadalmi szerepvállalásaink közepette egyaránt. Forrásunk a szentháromságos Istennel való kapcsolatunkban van elrejtve; minél összetettebb ez a kapcsolat, annál nagyobb kincseket hordoz. „Az isteni egyesülésnek két fokozata van: amikor a lélek időzik Istenben, és amikor Isten hajlékot talál a lélekben.”

A piarista létnek alapvonása a nevelés, a tanítás. Így amikor ebben is megújulást keresünk, ez a vágyunk nem kevésbé fontos az embert különösen szerető Istennek. Segítsége és áldása elkísér, hogy istengyermekségünkben és emberlétünkben megújulva, új nézőpontokat találjunk, és még kihasználatlan szakmai forrásokból merítsünk a gyermekekkel és fiatalokkal való foglalkozás során, s mindezt annak a tudatában, hogy aki „őrködik mások felett, mindig emlékezzen arra, hogy társa az angyaloknak”.

TÓTH BORBÁLA, PIARISTA NŐVÉR

piaristák

35

PIARISTA

A haza bölcse és a piaristák „Jellemző, hogy a krónikások, kik minden szavát feljegyezik, alig kutatnak gyermeksége, ifjúkora után, mely némileg ködbe vész” – írta Deák Ferencről Mikszáth Kálmán egy 1903-ban megjelent cikkében, majd így folytatja: „Mintha készakarva nem akarnák tudni, hogy Deák is gyerek volt egyszer, hogy ő is futkározott a söjtöri réten, hogy felmászott a fákra fészket szedni Keszthelyen, ahol diák volt, vagy Kehidán, és alkalmasint őt is lekergették azokról, hogy ne rontsa a nadrágját. Mindez bántó lenne az ő alakjára nézve, holott más nagy embernél felette érdekes. […] Egy silabizálni tanuló kis Deák Ferire nem kíváncsi. Az öregúr mindig öreg volt, punktum, mint az indusoknál a nagy próféta Uru, aki hetvenéves korában lépett ki fölfegyverkezve egy kettéhasadó sziklából. Olyan kiformált, teljes és masszív, nehézkes alak az öregúr a magyar nemzet fogalmában, hogy azon változtatni, abból elvenni, ahhoz hozzáadni, azt kiforratlan korából bemutatni nem lehet.”

Valóban, Deák Ferenc emlékezetünkben a haza bölcseként, a nemzet prókátoraként és a Batthyány-kormány igazságügy-minisztereként él. Pedig neki is volt gyerekkora, ő is volt középiskolás diák, sőt kollégista is. A betűvetést és olvasást magántanulóként valószínűleg egy ferencestől tanulta, majd több szerzetesrend iskolájában is megfordult: Keszthelyen a premontreiektől, Pápán a bencésektől, végül – megkoronázva gimnazista éveit – Nagykanizsán a piaristáktól tanult. A következőkben életének ezt a szakaszát mutatjuk be, kiegészítve néhány neveléstörténeti érdekességgel, amely segít megérteni azt az iskolarendszert, amely ilyen kiváló államférfiút adott az országnak.

A 19. század elejének nagykanizsai iskolája

A kis Deák „Ferkó” a napóleoni háborúk korának (1803– 1815) piarista iskoláját látogatta Kanizsán, a mai Eötvös téri park helyén álló épületben. A háborús idők miatt az iskolaépület nagy részét a katonaság több hónapra lefoglalta és kórházként üzemeltette. Távozásuk után, 1809 decemberében megkezdődött a tantermek visszaalakítása. Addig ugyanis az órákat a tanárok szobáiban és a folyosókon tartották. Hogy milyen állapotban lehetett az iskola a katonák „vendégeskedése” után, arról a korabeli igazgatói beszámoló nyújt hiteles képet: „A padok, ablakok és a kályhák úgy-ahogy helyrehozattak, de az épület meszelése hiányzik; mivel nem tudni, a katonai, vagy polgári hatóság köteles-e vele. A folyosót meszelni nem lehet, mert előbb le kell vakolni; a tető pedig, melynek szarufái még meglehetősek, újra volna befedendő, mert az esőt és a havat rosta módra átbocsátja. Miatta a múlt télen a fűtéssel gyűlt meg a baj, mert a szoba melegétől a padlásra hullott hó elolvadt, s a lé a tanulókra csepegett alá.” A helyzet nem javult az 1813–14-es tanévre sem, amikor a tízéves Deák beköltözött az öt-hat férőhelyes konviktusba, és megkezdte tanulmányait az iskolában kétszázhárom diáktársával együtt. Egy évvel később Bolla Márton tartományfőnök ezer forintot adott az iskola felújítására, valamint Batthyány Fülöp herceg és az Inkey család is támogatta az intézmény renoválását.

36

piaristák

Valójában azonban egy iskola életében nem az épület és a felszereltség a legfontosabb, hanem az ott tanító tanárok felkészültsége és elkötelezettsége. Így vélekedik Kalcsok Leó piarista is a kanizsai iskoláról szóló írásában: „A düledező falak között nyomorúsággal küzdő, de nemes szívű, a nevelés ügyéért lelkesedő tanárok odaadó buzgalommal, s magas színvonalon tanítottak.”

A Ratio Educationis (1806) heti óraterve Életkor 9 10 11 12 Tagozat Gimnázium Osztály I. II. III. IV. Hittan 2 2 2 2 Olvasás-írás 5 – – – gyakorlása Latin, magyar, 10 12 11 11 anyanyelv Történelem – – 2 2 Földrajz – 2 2 2 Fizika – – – – Természetrajz – – – – Bölcselet – – – – Matematika 2 3 2 2 Óraszám összesen 19 19 19 19

13

14

V. 2

VI. 2

–

–

11

11

2 2 – 1 – 2 20

2 2 – 1 – 2 20

(Deák Ferenc gimnáziumi órarendje)

Milyen tanuló volt Deák?

A kérdés megválaszolásához meg kell ismernünk az akkori iskolarendszert szabályzó királyi rendeletet, a második Ratio educationis (1806) korának osztályzási metódusát. A Ratio előírása szerint „a tanárok a tanév kezdetén tanulóikról jegyzeteket készítenek, amelybe később pontosan feljegyzik, hogy ki-ki az egyes hónapban milyen előrehaladást tett, és tanulótársai között milyen helyet érdemelt ki. Mindegyik tanuló számára az előrehaladást lehet különlegesen kiváló, vagy jó, vagy közepes, vagy rossz; ennek alapján megfelelő csoportokat kell alakítani, és ezek egyikébe érdeme szerint sorolandó be mindenki. Akinek

1 előrehaladása igen jeles és dicséretre méltó, azokat kiváló vagy kitűnő jeggyel (eminens) különböztetik meg, a jók az első csoportban kapnak helyet, a közepeseket a másodikba sorolják, a harmadikba jutnak a rosszak. […] Ugyanilyen módon kell lebonyolítani az erkölcsi magatartás értékelését is.”

Ezután pedig az egy csoportba kerülő diákokat rangsorolták. A különböző tantárgyak eredményeit összevontan értékelték, vagyis a félév végi márciusi, illetve az év végi augusztusi vizsgák alkalmával kaptak egy-egy érdemjegyet a tanulók. Külön osztályzatot csak magyar nyelvből, hittanból és magaviseletből kaptak. Deák a kanizsai gimnáziumban mindvégig egyenletes teljesítményt nyújtott; a piaristák mind a négy tanévben az ő átlageredményét értékelték a legjobbnak: „Deák Ferenc, kehidai születésű, magyar nemzetiségű, nemesi állapotú, osztályelső.” Az utolsó évben az egyik piarista már Deákra bízta a tanítást és osztálytársainak felügyeletét, amikor hosszabb-rövidebb időre el kellett hagynia a tantermet.

Milyen személyiség volt a diákévek alatt?

A komolyság visszatérő motívum diákéveiből. Összefügghet ez testi adottságaival is, hiszen már gyermekkorában is túlsúlyos volt, így kevésbé tudott felszabadultan játszani kortársaival. Amikor a tanulóifjúság a heti szünnapokon kiment játszatni, labdázni, ő inkább elhúzódott, távolabbról figyelte őket. Egy ilyen játék alkalmával egyszer társai lopva mögé kerültek, és labdával hátba dobták. Ez Azonban – a mai szóhasználattal élve – bullyingnak mégsem minősíthető. Iskolatársai ugyanis nagyon jól tudták, hogy Ferkó más és kiválóbb, mint ők; szellemi képességei miatt módfelett tisztelték.

Hogyan tanult az iskolában?

3

A régi tanrendszer szerint a tanárok a tankönyvek helyett inkább diktálással tanítottak, és megkövetelték, hogy a tollba mondott szöveget minden tanuló szorgosan körmölje le. Deák – jó memóriájában bízva – alig vagy legalábbis nem elég pontosan jegyzetelt diákévei alatt. A szigorú tanárok ezt pontatlanságnak és engedetlenségnek minősítették, noha a leckéket mindig úgy tudta visszaadni, mint a legjobbak. A kor gimnáziumainak reproduktív és memorizáltató tanításai módszere – a tollbamondást le-

számítva – megfelelt a kis Deák képességeinek, és az iskolai memorizálással kifejlesztett rendkívüli emlékezőtehetségének később nagy hasznát vette.

A kollégiumi nevelés is hozzá2 járult Ferkó fejlődéséhez. Ferenczi Zoltán háromkötetes, Deák Ferencről írt életrajzában (1904) olvasható az a történet, mely szerint egyik nevelője a nagy tudású, türelmes Pius atya volt, aki a diákok házi feladatainak megoldásában és a lecke megértésében segített. Halála után Martinus atya került a konviktusba, aki lenyűgöző tanár volt; mindent alaposan megtanított, de csak egyszer. Rávezette őket az önálló gondolkodásra, figyelemre, önállóságra.

A diákok kezdetben nem kedvelték, de hamarosan hozzászoktak tanítási módszeréhez, s később már elismerően szóltak róla. „Neki köszönhetem nagyrészt, ha lettem valami, hogy lettem” – emlékezett Deák tanárára. (A történet igen megható, de levéltári forrásaink alapján nem igazolható, ugyanis ilyen nevű piaristák nem tanítottak azokban az években Kanizsán, sőt Pius nevű összesen egy volt rendtartományunk történetében. Az anekdotát Ferenczi Zoltán Deák Ferencről írt, fent említett életrajza őrzi.)

Befejezésül

Deák a hatodik osztály befejezése után 1817. augusztus 31-én, Kalazanci Szent József ünnepén megtartott színházi előadással búcsúzott el Nagykanizsától. A délutáni szentmise után egy nagy, kivilágított tanterembe vonultak át, ahol a város előkelői megjelentek. Itt a diákok először igazgatójukat, Csabi Józsefet köszöntötték névnapján latin pásztori versekkel, majd a Talált gyermek című, magyar nyelven előadott színdarab következett. A siker nem maradt el. A diákok „oly készséggel játszották a személyeket, hogy mindegyik köztapsolásra méltónak találtatnék” – tudósít egy újság. A színdarab előtt Deák Ferenc mondott beszédet, melyben rámutatott, hogy a színjátszás milyen jótékony hatással van a tanulókra: „az Oskola egy minden nemesebb mesterségekre tanító műhely”; e szavait az 1817es Magyar Kurír és a Hazai’s külföldi tudósítások című újság is idézte. A fiatal Deák ezzel a nagy sikert arató szerepléssel búcsúzott kanizsai intézményünktől, és folytatta tanulmányait a jogászképzés dunántúli fellegvárában, a győri királyi jogakadémián.

Mi, piaristák büszkék lehetünk néhai rendtársaink teljesítményére, akik a meglehetősen rossz iskolai körülmények ellenére is tevékenyen hozzájárultak a haza bölcsének neveléséhez.

BALLA JÁNOS SP

KÉPEK JEGYZÉKE: 1. P ortré 1889-ből. Sokáig a pesti piarista tanári szobában volt látható Kossuth Lajos és Széchenyi István képei mellett.

2. A nagykanizsai iskola falán található emléktábla.

3. Alnyomatban: Iskolaépület (Váry Gellért munkája 1874-ből.)

piaristák

37

PIARISTA

Az Egyház asztalánál 2019. szeptember 18-án nyílt meg a Piarista Múzeum új, időszaki kiállítása, amely az „Egyház asztalánál – Az 1938-as szentév és Okrutzky Erzsébet művészetének piarista vonatkozásai” címet viseli. A tárlat az 1938-as budapesti eucharisztikus világkongresszust és a Szent István-emlékévet mutatja be elsősorban a piaristák szemszögéből, illetve a rend magyarországi tartománya által legtöbbet foglalkoztatott ötvösművész, a különleges zománcdíszítésű kelyheiről ismert Okrutzky Erzsébet liturgikus ötvöstárgyai is megtekinthetőek.

A Piarista Múzeum új időszaki kiállításának különlegessége, hogy a szentév eseményeinek és gazdag tárgyanyagának bemutatása mellett a piarista szerzetesrend, illetve a piarista diákok és iskolák szemszögéből jeleníti meg ezt a korszakot.

Persze nagy számokkal a piaristáknál is találkozhatunk: a rend 100 hektoliter dörgicsei piarista bort ajánlott fel az eucharisztikus kongresszus szentmiséire, illetve a bíborosok számára annyi mádi máslás bort, „amennyire csak szükség lesz”. A budapesti piarista rendház több mint hetven vendéget fogadott a kongresszus idejére, így úrnapján például nyolcvanhat szentmisét mutattak be a piarista ifjúsági kápolnában. Az iskolai évkönyvek, illetve a historia domusok, a rendházak krónikáinak beszámolói viszont inkább arról tanúskodnak, hogy a szerzetesközösség csendes, alázatos munkával és a diákság bölcs, pozitív szemléletű bevonásával készült és vett részt a monumentális rendezvénysorozaton. A piarista szerzetestanárok rengeteg prédikációt, triduumot, konferenciabeszédet tartottak, illetve gyóntattak; az iskolai buzdítások, pályázatok, kirándulások, zarándoklatok alkalmával pedig igyekeztek közelebb segíteni a diákokat az eucharisztiában jelen lévő, élő Krisztushoz, és a nemzeti örökség értékeihez. A piaristák fennmaradt prédikációiból, a tanulóknak összeállított gondolatforgácsaikból egy nagyon friss, élő, eleven istenkép bontakozik ki.

A kiállítás másik szegmense Okrutzky Erzsébet iparművész (1901–1986) munkásságával, illetve piarista megrendeléseivel foglalkozik. A két téma metszéspontjában egy magyar szentek zománcképeivel díszített kehely áll, amelyet az 1938-as kettős szentév alkalmából Barth Ferenc tervezett és Okrutzky Erzsébet készített el több mint kétszáz példányban, amelyből több piarista atya is kapott ajándékba. Minden bizonnyal ennek a kehelynek a kapcsán fogalmazódhatott meg Tomek Vince budapesti házfőnökben az a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha a különböző piarista templomokban piarista motívumokkal és piarista szentek zománcképeivel díszített kelyhekkel lehetne misézni. 1939 és 1948 között a művésznő több mint 38

piaristák

húsz megrendelést teljesített a piaristáknak: készített cibóriumokat és kelyheket a budapesti, a nagykanizsai, a sátoraljaújhelyi, a tatai, a váci és a veszprémi piarista rendházak és templomok számára, de számos személyes megbízásnak is eleget tett.

OKRUTZKY ERZSÉBET ÉLETE

Okrutzky Erzsébet 1922 és 1927 között járt az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolába, ahol Csajka István tanítványa volt, majd még egy évet tanult a bécsi Iparművészeti Főiskolán, ahol a zománctechnikában tökéletesítette magát. Az 1930-as évek második felétől felélénkülő egyházi élet számos megbízással látta el a fiatal művésznőt, aki a különböző, ősi ötvös és zománctechnikákat modern felfogásban alkalmazta. Leginkább egyénivé fejlesztett zománctechnikája teszi felismerhetővé az általa készített cibóriumokat, kelyheket, monstranciákat. Műveivel szerepelt az 1937-es párizsi világkiállításon, az 1938-as berlini nemzetközi kézművesipari kiállításon, az 1939-es New York-i világkiállításon, de alkotásaival a különböző hazai iparművészeti tárlatokon is rendszeresen találkozhatott a nagyközönség, illetve számos munkájával képviseltette magát a Nemzeti Szalon 1941-es egyházművészeti kiállításán is.

Az utolsó piarista megrendelésnek 1948-ban tett eleget, amikor Sík Sándor tartományfőnök 60. születésnapjára készített el egy zománcképes kelyhet. Okrutzky Erzsébet

élete végéig, egészen 1986-ig állandó levelezésben állt Tomek Vincével, akit 1947-ben a piarista rend generálisává választottak. A művésznő Tomek Vincének írt levelei, amelyet a levéltárunk, illetve a rend központi, római levéltára őriz, az életmű kutatásának legfontosabb forrásai. A levelekből kiderül, hogy Okrutzky Erzsébet más szerzetesrendek – a ciszterciek, a domonkosok, a ferencesek –, illetve különböző plébániatemplomok számára is készített megrendeléseket. 1948 után számos kisiparos műhelyét is államosították, egyházi megrendelései miatt Okrutzky Erzsébet pedig kifejezetten „feketelistára” került, így ezt követően már nem is tevékenykedhetett iparművészként.

Az �50-es-es években így az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem kisegítő üzemében dolgozott szakmunkásként, majd pedig egy családnál helyezkedett el nevelőnőként. Egészen szívszorító, hogy tizenöt rendkívül termékeny és szakmailag sikeres esztendő után csaknem negyven évig nem dolgozhatott iparművészként. Ő volt a piarista rend nem rövid magyarországi története során a rend által legtöbbet foglalkoztatott ötvösművész.

A Piarista Múzeum időszaki kiállítása Okrutzky Erzsébet csodás ötvöstárgyai mellett az 1938-as kettős szentév bélyegeken, képeslapokon, plakátokon megjelenő grafikai alkotásait, a korabeli sajtó beszámolóit, az eucharisztikus kongresszus és a Szent István-év változatos emléktárgyanyagát is bemutatja, de István király kultuszának a hétköznapi életet átjáró megnyilvánulásaira is reflektál, így kerülhetett a vitrinekben egymás szomszédságába egy az eucharisztikus világkongresszus jelvényével ellátott rózsafüzértok és öngyújtó, illetve egy zománcképekkel díszített kehely és a Kőbányai Polgári Serfőző Rt. Szent István márkájú sörösüvege.

A tárlat 2019. november 15-ig ingyenesen látogatható a budapesti Piarista Gimnázium 5. emeletén (1052 Budapest, Piarista u. 1.).

A kiállítás megtekintéséhez előzetes bejelentkezés szükséges a muzeum@piarista.hu e-mail-címen.

BORBÁS PÉTER, PIARISTA MÚZEUM

November végétől mobiltörténeti kiállítás nyílik a Piarista Múzeumban

Idén volt huszonöt éves a magyarországi GSM-szolgáltatás, amelynek apropóján a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság „GSM – Generációk Saját Mobiljai” címmel szervezett egy izgalmas kiállítást, amelyen négy budapesti és egy szegedi mobilgyűjtő több ezer darabos gyűjteményének legérdekesebb eszközei voltak láthatók a szegedi Szent-Györgyi Albert Agórában.

A Pia­rista Múzeum 2019. november végétől „kölcsönkérte” ezt a kiállítást, így a budapesti Piarista Gimnázium épületében is látható lesz ez a nem mindennapi retró-tárlat, amely szédületes időutazásra hív minket: ugyanis a „bunkófonoktól” kezdve Neo Mátrixban használt Nokia 8110-es készülékén át az egészen különleges formatervezésű modellekig remekül nyomon követhető,

hogy néhány évtized alatt micsoda változáson esett át a mobiltelefon-gyártás. A kiállításon a népszerű modellek mellett egy sor egészen egyedi, ritka mobiltelefon, sőt néhány prototípus is helyet kap, de egy Nokia által gyártott gumicsizma is látható lesz.

A tárlat 2019. november 28-tól 2020. február 29-ig látogatható a Piarista Múzeum 5. emeleti időszaki kiállítóterében (1052 Budapest, Piarista u. 1.).

Előzetes bejelentkezés: muzeum@piarista.hu piaristák

39

PIARISTA

Gasztronómia

Bolognai ragus penne Augusztus utolsó hetében Szekszárd és Villány Elkészítés: környékén biciklitúrázott a budapesti Kalazan­ tínum piarista növendékház néhány tagja: Guba 1. Először is fogjuk a hagymát, megtisztítjuk, apróra vágjuk, majd egy kevés olajon elkezdjük párolni egy András magiszter, valamint Márkus Roland és nagyobbacska lábasban. Közben vékony szeletekre Szabó Dániel veterán szerzetesnövendékek. A vágjuk a szárzellert, a sárgarépát pedig lereszelkirándulás utolsó estéjén szerettünk volna vajük. Amikor a hagyma már elkezd üvegesedni, akkor hozzáadjuk a szárzellert, majd kis idő múlva a sárlami gyorsan elkészíthető, de egyben finom és garépát is. Előbbinek nagyon intenzív íze van, ezért tartalmas ételt varázsolni asztalunkra. Azért nem érdemes kihagyni a receptből, mert ez adja választottuk a bolognai pennét, mert habár nem meg az igazi karakterét ennek az ételnek. nehéz elkészíteni a ragut, mégis nagyon ízletes ételt kapunk a végén. Érdemes kipróbálni túrán vagy otthon is! Érdemesnek tartom ennek az ételnek a receptjét megosztani ebben a gasztrorovatban, kifejezetten népszerű – még ha nem is a legolcsóbb – ételről van szó ugyanis. Ha diákjainknak főzünk, ezzel nem nagyon lehet mellé nyúlni. Talán népszerűsége miatt mindenféle instant alapanyagból is elkészíthető, sokféle egyszerűsített recept létezik. Itt most egy fokkal komplikáltabb, de még mindig elég egyszerű receptet találtok. A szárzellert vagy a darált marhahúst kicsit nehezebb feladat beszerezni, de szerintem megéri a fáradtságot!

Hozzávalók 5-6 főre:

Tipp: A darált marhahús és a szárzeller is jó eséllyel beszerezhető a Spar üzletekben.

• 2-3 fej vöröshagyma • 3-4 szárzellerszár • 3 sárgarépa • 3 fokhagymagerezd • 1 kg disznó darálthús (vagy 0,5-0,5 kg disznó és marha darálthús) • 2 hámozott és darabolt konzervparadicsom (polpa) • 1 üveg paradicsompüré • só, bors, cukor, oregánó • 1,5-2 dl száraz vörösbor (ez lehet nagyobb mennyiség is, ha marhahúst is használunk) • 1,5 kg penne típusú durumtészta • egy nagyobb darab keménysajt

40

piaristák

2. A zöldséges alaphoz hozzáadjuk a darálthúst is. Ha van lehetőségünk, készíthetjük felerész marhahúsból, felerész disznóhúsból, érdemes így is kipróbálni. A darálthúst szépen lepirítjuk, majd sózzuk, borsozzuk az ételünket. Mehetnek bele a fokhagymanyomóval vagy egy éles késsel megkezelt fokhagymagerezdek is.

3. Ezután következik a paradicsom hozzáadása. Nyáron érdemes friss paradicsommal dolgozni, ekkor azonban ne felejtsd el eltávolítani a héját. Ezt úgy teheted meg, ha a végén kereszt irányban bevágott paradicsomot forrásban lévő vízbe helyezed 1-2 percre, majd egyszerűen lehúzod róla a héját. Ezután már csak fel kell darabolni, és mehet is a raguba. Mi jelen esetben viszont siettünk, mert éhesek voltunk a biciklizés után, így hámozott és darabolt paradicsomot, valamint paradicsompürét használtunk.

4. A ragut egy kis oregánóval, illetve a paradicsom savassága miatt egy kis cukorral ízesítettük még, valamint egy kevés vörösbor is gazdagította a bolognait. Érdemes újra és újra megkóstolni a ragut, sóval és borssal beállítani az ízét, valamint egy kis vizet hozzáönteni, ha szükséges. Nagyjából 40 perc alatt készül el a ragu, de akkor mész biztosra, ha megkóstolod és puhának találod már a darálthúst.

Ha van időd, nyugodtan főzd tovább a bolognai ragut kellő folyadékpótlás mellett, mert annál jobban ös�szeérnek az ízei.

5. A tésztát a csomagolásán lévő információk szerint készítsd el. Forrásban lévő, alaposan megsózott vízben kell kifőzni a tésztát, általában 10-12 perc alatt készül el, de itt is a kóstolás a legbiztosabb módszer. Akkor jó, ha még nem főtt szét, hanem van mit harapni rajta. Miután elkészült a tészta, érdemes a raguval összeforgatni és így tálalni. Ekkor még alakul egy kicsit a tészta állaga.

6. A ragus tésztád tetejére parmezánt vagy bármilyen más típusú keménysajtot reszelj. Ennyi az egész.

A nap végén fáradtan ültünk asztalhoz, de a jól sikerült főzés örömével élveztük ennek a finom ételnek az ízét.

Főzzetek bátran ti is, és a Szekszárd és Villány környéki dombokat is jó szívvel ajánljuk, érdemes biciklire pattanni ezen a vidéken!

Ha készítetek otthon valamilyen izgalmas fogást, amit szívesen bemutatnátok a többi piarista diáknak is, akkor küldjétek el a receptjét képekkel, vagy akár az ezzel kapcsolatos videófilmet is a következő címre: szabo.daniel@piarista.hu Hátha a te receptedet készítjük el a legközelebb!

SZABÓ DÁNIEL SP

TÁMOGASSA A PIARISTA OKTATÁST AZ ÚJSÁG MEGRENDELÉSÉVEL!

Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók!

A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 intézményben csaknem 4500 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelősségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak.

A harmadévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4500 Ft/év, amely tartalmazza az előállítási és a postaköltséget.

Kedvezményezett: Piarista Alapítvány Számlaszám: ERSTE Bank: 11991102-02103154 Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!

piaristák

41

Öregdiák

oldalak

STAIZED PIARI T EUMI ÉV

JUBIL

21 2011-20

Húsz éves a Magyar Piarista Diákszövetség Tatai Tagozata Szeptember 14-én a MPDSZ tatai tagozata programok egész sorával ünnepelte megalakulásának húsz éves évfordulóját.

A fővárosból érkező vendégek első állomása a Környei úti temető volt, ahol Ruppert József piarista atya megáldotta a felújított kriptát. Ezt követően a rendház kápolnájában Izing László, a diákszövetség tatai tagozatának titkára, valamint a Tata és Térsége Civil Társulás alelnöke köszöntötte a jelenlévőket. A XVI. Tatai Civil Napokat Michl József polgármester nyitotta meg. Az ünneplő egybegyűlteknek Strommer Pál, az MPDSZ elnöke adta át a diákszövetség üdvözletét. Az eseménysorozatnak ritka és kedves pillanata volt a régi diákszövetségi harang megáldása. Álljon itt néhány mondat az ezt megelőző kalandos történetről. diákszövetség hazatérője. Ideiglenes helyén bárki megtekintheti, végső elhelyezésével kapcsolatban később döntenek, de fölmerült az ötlete annak, hogy az épület udvarán helyezik el.

Ruppert József tanár úr a múlt század második felében megírt „Piarista Hírek” számítógépes felvitele közben érdekes információra bukkant. A tatai gimnázium tanári karát 1950-ben rajtaütésszerűen elhurcolták, ekkor kerülhetett a budapesti rendházba az a kis harang, melyet 1935-ben a helyi diákszövetség a világháborúban elesett tagjainak emlékére öntetett. A leírás szerint ez később egy Balaton-felvidéki apró településen üresen álló haranglábba került. A tagozat titkárával sikerült a harangot a rajta olvasható feliratok alapján azonosítani és megindult az eljárás, hogy az visszakerülhessen otthonába, a tatai rendházba. Az ünnepi eseményen dr.

Turi Róbert tanár úr, öregdiák előadásban ismertette a világháború utáni, a haranggal összefüggő eseményeket, és személyes élményeit, majd a rendházi folyosón elérkezett az a pillanat, amikor újra megkondult a tatai 42

piaristák

A még méltatlan állapotot mutató kápolnában „A mezők liliomai” című kiállítás még látogatható volt. E környezetben a piarista rend alapítójára emlékező, és ez alkalommal a tagozat megalapításának 20. évfordulója alkalmából a hálaadó szentmisét Ruppert József mutatta be Szilvásy László tartományfőnök koncelebrálásával.

A prédikációt Kerényi Lajos atya tartotta, aki az utolsó Tatán érettségizett piarista. Az itteni öregdiákok kezdettől fogva megünneplik a Patrociniumot; a megalakulástól fogva Borián Tibor tanár úr látogatott el a városba rendszeresen, hogy a helyiek kívánságának megfelelően szentmisét mutasson be.

Idén a tagozat jubileuma alkalmából a misét orgonakoncert követte. Az előadók ez alkalommal a budapesti Piarista Gimnázium tehetséges diákjai voltak. Mivel a szerzetesek hetven évvel ezelőtti deportálását követően az orgona is eltűnt, így a hangszerek királynőjeként egy VPO (Virtual Pipe Organ) szólalt meg. Az eszközzel és a programmal is ügyesen bántak az ifjú művészek. Melegh Béla karnagy vezetésével Őri Gergely, Tomics Boldizsár és Horti Csanád szerzett egy szép órát a lelkes és hozzáértő közönségnek.

Az évforduló megünneplése a szebb időket idéző refektóriumban agapéval zárult.

IZING LÁSZLÓ KONFRÁTER MPDSZ Tatai Tagozat titkár

Köszöntő

35

A Piarista Rend Magyar Tartománya sok szeretettel köszönti „kerek évfordulós” születésnaposait.

Az Úr kegyelme és szeretete kísérje őket végig életútjukon, adjon nekik töretlen hitet, bizalmat, szerető közeget és jó egészséget.

40 45

55

55

65

70

MOLNÁR LEHEL

1984. OKTÓBER 10.

ACÉL ZSOLT

1979. JÚLIUS 19.

LABANCZ ZSOLT

1974. SZEPTEMBER 28.

URBÁN JÓZSEF

1964. július 12.

DÓSAI ATTILA

1964. NOVEMBER 5.

PERENDY LÁSZLÓ

1954. SZEPTEMBER 17.

FARKAS ISTVÁN

1949. AUGUSZTUS 1.