Page 1

PIARISTÁK

A MAGYAR PIARISTÁK LAPJA | IX.évfolyam III.szám | 2019. tél

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

PPN 2019

HIVATÁS GÖRBE LÁSZLÓ SP

A NEVELÉS ÁLTAL EVANGELIZÁLUNK

KOSSUTH ÉS A PIARISTÁK


KARÁCSONYI SZONETT Karácsony éjjelén, ha rossz a kedved, s ha jambusokra jár az ingaóra, az ablakon figyelj a kinti hóra, mert Krisztus - tisztaság borítja kerted. Szíved, ha régi gondjaidba dermed, a bánatot ma hagyd lehullni róla. Ma bárhogy is belep, ne fújd le róla ha szívedig szitál is égi permet. Amíg te enyhülést remélsz borodban ő gyógyporát szitálja bánatodra, s ha nem hiszel ma már fehér porokban, tekints a szán alatti tiszta hóra. Alád terül, szelíd gerince roppan. Szonettet is lehetne írni róla. (Bozók Ferenc SP)


BEKÖSZÖNTŐ Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én nem igazán szeretem a telet, különösen a téli sötétséget. Szürke felhős, rövid nappalok és hosszú, sötét éjszakák váltakoznak, és ebből a körforgásból akár hetekig nem sikerül kiszabadulni. Az emberek nemcsak jobban felöltöznek és összehúzzák kabátjukat a hideg ellen, de mintha mogorvábbak és elzárkózóbbak is lennének ilyenkor. Persze lehet ezt pozitívabban is értelmezni: a délután már sötétbe burkolózó külvilág befelé fordulásra késztet, arra, hogy jobban figyeljünk a bensőnkben játszódó folyamatokra.

Valószínűleg nemcsak én vagyok ezzel így, hiszen a legtöbb ókori kultúrában a téli napfordulóhoz kapcsolódott valamilyen ünnepség (római szaturnáliák, később Mithrász és Sol Invictus, a germán népeknél a jul ünneplése), amivel az életet és az azt biztosító Napot ünnepelték a legnagyobb sötétség idején. Érthető, ha a keresztények is erre az időszakra tették a 4. századtól Jézus születésének ünnepét, melynek pontos dátumát nem ismerték, bár több elmélettel is igyekeztek alátámasztani a december 25-ét.

Miért is ünnepeljük a karácsonyt? A Jézus életével kapcsolatos minden eseménynek kijáró tiszteleten túl a teológusok és az egyház liturgiája is inkább a húsvéti eseményt helyezi a keresztények gondolkodásának középpontjába, és valóban, az üdvösségtörténet legfontosabb eseménye, az ember meghívása Isten életébe talán inkább Jézus feltámadásához kapcsolható. Mégis azt gondolom, jó, ha újra és újra elgondolkodunk, és gondolkodásunk középpontjába helyezzük a karácsonykor ünnepelt csodát is: a végtelen Isten annyira szeret minket és olyan alázatos, hogy egy újszülött személyében eljön az emberek közé, ránk bízza magát. Ha az Ószövetséget, mint Isten emberek iránti szeretetének és türelmének könyvét olvassuk, akkor megérthetjük, mennyire gyöngéd gesztusa ez Istennek irántunk. Nem véletlenül volt Assisi Szent Ferencnek talán legkedvesebb ünnepe a karácsony: Isten alázatosságának ünnepe. Mi is elámulhatunk évről évre ezen, és elgondolkodhatunk azon, hogy a mi életünkben hol szerepel az erények között az alázat, a másik iránti tisztelet és szeretet. Kívánom mindenkinek, hogy megtapasztalhassa életében, emberi kapcsolataiban Isten alázatos megérkezését közénk. Áldott, bensőséges, örömmel teli karácsonyt kívánok e sorok minden olvasójának!

SZILVÁSY LÁSZLÓ SP tartományfőnök

PIARISTÁK

3


PIARHÍRVILÁG

HÍREK KÜLFÖLD

NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK A PEDAGÓGIAI MEGÚJULÁSÉRT

Idén ősszel a kecskeméti piarista iskola nyertes Erasmus plus pályázatainak keretében két alkalommal jártak külföldi tanulmányúton a magyar tartomány munkatársai szakmai tapasztalatcsere céljából. A spanyolországi Emaús provinciában a „Suma y sigue” pedagógiai innovációs projekttel ismerkedtek a résztvevők, akik a magyar tartomány különböző piarista intézményeiből érkeztek, összesen tizenketten. (E projekt részleteiről a 18-19.oldalon olvashatunk.) A másik külföldi program a „Transformation through science – átalakulás a természettudományok által” című stratégiai együttműködési projekt keretében valósult meg. A magyar csapat a lengyelországi Elblag és a katalóniai Olot (házigazda) piarista iskolájával együtt képződött, a katalán iskolák SUMMEM projektjéhez kapcsolódva. Tavaly már ismerkedtünk közösen a SUMMEM-mel, ott vettük fel a kapcsolatot az olot-i iskolával is, ennek a látogatásnak eredménye lett a mostani út. Az idei képzés több szempontból is mást adott: tavaly átfogóan, nagyobb vonalakban ismerkedtünk; számos iskolát meglátogattunk, bepillantottunk órákba, rácsodálkoztunk dolgokra. Jelenleg csak az olot-i iskola gyakorlatát tanulmányoztuk, a korábbinál lényegesen mélyebb szinten. Párhuzamosan négy előadás-párbeszéd blokk készítette elő az utolsó nap műhelymunkáját. Először általános tájékoztatást kaptunk a projektről, majd a kooperatív keretről beszélt a Vic-i egyetem tanára. Harmadjára a projektek tervezésének lépéseiről, végezetül pedig az egészhez szükséges szervezeti keretekről, vezetésről volt szó. „Kooperatív tanulásszervezési eljárások” fókuszú, harminc- vagy hatvanórás pedagógusképzésen a kecskeméti piarista iskola tantestületének nagy része részt vett már. Ezeken a képzéseken lényegében módszertant tanultunk: technológiát, órán bevethető eszközöket, fogásokat. A mostani képzésen viszont a miértről, a hogyanról is részletesen szó esett. Az itthoni tanfolyamokon számos kooperatív technikát sajátíthattunk el. Katalóniában arról beszéltünk, hogy melyiket mikor, és főként milyen céllal alkalmazzuk: hogyan osszuk be a csoportokat, hogy mennyire fontos minden év elején „kohéziós projektet” tartani, ahol kizárólag az együttműködés, közös munka tanulása, a szociális kompetenciák fejlesztése a cél. Mindezt aztán a gyakorlatban is láthattuk párhuzamosan. A diákok, mint tavaly is, készségesen mesélték el kérdéseinkre, hogy mit és milyen célból tesznek, hogy mit szeretnek és mit kevésbé, hogy hogyan működik az értékelés, számonkérés. Jelenleg részletesen foglalkoztunk azzal, miképpen terveznek a tanári csoportok egy-egy projektet, hogyan integrálják a tananyagot az egyes projektekbe, hogyan keresik a „jó kérdéseket” az egyes témákhoz. A „jó kérdésre” nem lehet igennel vagy nemmel felelni, és a Google keresőjével se lehet rá választ találni. Arról is beszélgettünk, hogy hogyan látják saját fejlődésüket az iskolában, mi az, amit még erősíteni kellene. Kettő dolgot emeltek ki: a diákok önállóságát, azaz, hogy az autonómiájuk növekedjen a saját tanulási folyamatuk alakításában, jobban vegyenek részt, több teret kapjanak a projektek formálásában. Másrészt azt is erősíteni szeretnék, hogy még inkább a tanulási célok kerüljenek a projektek középpontjába. A mi oldalunkról új, de nem előzmény nélküli volt, hogy a hatfős tanári csapat kiegészült egy szülővel és egy diákkal is, amely kifejezi, hogy a megújulás együtt tud jól megvalósulni. A hét így alkalmat adott az olot-i szülőkkel való találkozásra is. A program során a közös munka csúcspontja volt, amikor a három ország képviselői vegyes csoportokban kezdte meg egy közös projekt kidolgozását. MIKULÁS DOMONKOS igazgató (Kecskeméti piarista iskola) LÁZÁR LÁSZLÓ pedagógiai szolgálatért felelős vezető (Piarista Tartományfőnökség)

PIARISTÁK

IMPRESSZUM: Piaristák MA – A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Szilvásy László SP ∙ Alapító főszerkesztő: Turcsik István ∙ Főszerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Besze Erika, Borbás Péter, Farkas Ferenc, Koltai András, MIkulás Domonkos, Obreczány Éva, Szathmáry Melinda, Tóth Borbála, Piarista Archívum, piarista iskolák, pixabay.com ∙ ISSN: 2062-817X ∙ Nyomda: Pauker Holding Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.


HÍREK A MAGYAR TARTOMÁNYBÓL A SÁTORALJAÚJHELYI PIARISTA KOLLÉGIUM KORSZERŰSÍTÉSE A Piarista Rend Magyar Tartománya 330.952.153,- Ft vissza nem térítendő támogatást nyert a sátoralja­ újhelyi Piarista Kollégium felújítására, korszerűsítésére. Az EFOP-4.1.5-16-2017-00061 azonosító számú A sátoraljaújhelyi piarista kollégium infrastrukturális fejlesztése című projekt megvalósításában a forrást az Európai Regionális Fejlesztési Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásban biztosítja. A fejlesztési munkák megkezdéséhez közbeszerzésre volt szükség. A sikeres eljárásnak köszönhetően kiválasztották a kivitelezési munkák elvégzésére legmegfelelőbb céget. A szerződéskötést és a munkaterület átadást követően a miskolci székhelyű cég 2019 októberében megkezdte a munkálatokat. Mindezért a kollégista diákok már szeptemberben egy, a kollégiumot funkcionálisan helyettesítő épületbe költözhettek be a város szívében. A tervbefoglalt műszaki tartalom nem tud teljes egészében megvalósulni a megítélt uniós finanszírozásból, ezért a jelen támogatás az alábbi épületfejlesztési részeket tartalmazza, mint a nagy beruházás 1. ütemét „jelképezve”: tetőfelújítás, a homlokzati nyílászárók cseréje, a homlokzati vakolat és kőfelületek felújítása, javítása, a falak utólagos vízszigetelése, a padlásfödém hőszigetelése. SARKADY NÓRA

300 ÉVE ÉRKEZTEK A PIARISTÁK DEBRECENBE November 22-én nagyszabású ünnepséggel emlékezett meg a debreceni Szent József Általános Iskola, Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium a piaristák Debrecenbe érkezésére, akik 300 évvel ezelőtt kezdték meg a katolikus hívek és mindenekelőtt az ifjúság szolgálatát a városban. A rendezvény az egykori piarista plébánosok által vezetett Szent Anna templomban kezdődött Kalazanci Szent József oltárának megkoszorúzásával, majd szentmisével folytatódott, amelyet Palánki Ferenc debreceni-nyíregyházi megyéspüspök, Szilvásy László piarista tartományfőnök és Krakomperger Zoltán plébános mutattak be. Szilvásy

László örömét fejezte ki, hogy a rend debreceni munkája üzenetet hordoz a mának, és van folytatása, majd átadta a tartomány ajándékát Bódis Zoltán iskolaigazgatónak: a piarista iskola királyi alapítólevelének reprodukcióját. (Az eredetit a rendtartomány budapesti levéltára őrzi.) Az esemény záróakkordjaként a vendégek megtekintették az erre az alkalomra összeállított iskolatörténeti kiállítást, végezetül pedig látogatást tettek az egykori piarista tanárok sírjánál is, a debreceni köztemetőben. A régi piarista iskolát 1948-ban államosította a kommunista hatalom, és a katolikus fiúoktatás közel öt évtizedig hiányzott a városból. Csak 1996-ban kezdte meg működését az egyházmegyei fenntartású Szent József Gimnázium és Kollégium, amely a piarista hagyományokat kívánta folytatni, eleinte hatosztályos fiúgimnáziumként, felmenő rendszerben. Létrehozásában kulcsszerepe volt a Magyar Piarista Diákszövetség debreceni tagozatának, és titkárának, Vasváry Józsefnek, valamint első igazgatójának, Lépes M. Katalin iskolanővérnek. Az iskola 2007-ben kapta vissza eredeti épületét, és 2018 szeptemberében készült el új szárnya,tornateremmel és új tantermekkel. Az intézményben ma már lányok is tanulhatnak, amely általános iskolai és informatikai szakgimnáziumi képzést is nyújt. KOLTAI ANDRÁS

MEGJELENT AZ EMMAUSZ PIARISTA EVANGÉLIUMOS KÖNYV A 2020-AS ÉVRE

Minket, piaristákat az a vágy hajt, hogy Jézus tanítványai, bensőséges barátai és hiteles tanúi legyünk. Azért készítettük a piarista evangéliumos könyvet, hogy megoszthassuk veletek örömünket, segítsünk benneteket a személyes istenkapcsolat megélésében, és abban, hogy személyes imatapasztalatot szerezzetek az evangéliummal való találkozás által. Az elmélkedéseket idén tizenhét piarista szerzetes írta: Böszörményi Géza SP, Czeglédi Zsolt SP, Galaczi Tibor SP, Guba András SP, Keserű György SP, Labancz Zsolt SP, Márkus Roland SP, Molnár Lehel SP, Serényi Tamás SP, Szabó Dániel SP, Szabó László SP, Szakál Ádám SP, Szilvásy László SP, Tőzsér Endre SP, Tőzsér Pál SP, Urbán József SP és Zsódi Viktor SP. A kiadvány megrendelhető a bolt.piarista.hu oldalon; megvehető személyesen a budapesti Sapientia Főiskola portáján (1052 Budapest, Piarista köz 1.,B porta), és országosan is a piarista iskolákban és templomokban. MÁRKUS ROLAND SP

PIARISTÁK

5


kisABLAK a múltra

A rendtartomány gyűjteményei, a könyvtár, a levéltár és a múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak Magyarország és a piarista iskolák múltjába. Néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni. KOLTAI ANDRÁS

1867

AZ ÉVSZÁZAD ÜNNEPÉLYE AZ ABLAKBÓL

I.Ferenc Józsefet a budai Mátyás-templomban koronázták magyar királlyá 1867. június 8-án, majd a koronázási menet a Lánchídon át a pesti belvárosi templom előtti térre vonult eskütételre. A teret északról (a képen balról) a piaristák füzérekkel feldíszített épülete határolta, ablakait és tetejét megtöltötték a bámészkodók, akárcsak a Városházáét (hátul). Valószínűleg közöttük állt Nagy Márton (1804–1873) pesti piarista házfőnök is, akit teljesen magával ragadott az ünnepség fénye: „Az ünnepség olyan nagyszabású volt, amilyen talán még soha ezelőtt nem lehetett, és ezután sem lehet majd látni. …a legnagyobb és legsúlyosabb – a Király esküje – a szemünk előtt történt. A legcsillogóbb bandériumokat, püspököket, mágnásokat a Királlyal együtt lovon ülve szemlélni, és a látványt papírra vetni meghaladja a hatalmunkat.” – írta gyermeki lelkesedéssel a rendház krónikájába. (szöveg: PMKL, II. 9.a, Libri, nº 13, p. 21; fotó: Vasárnapi Ujság 32 (1892):23, 400, via adtplus.arcanum.hu.) SZEKÉR BARNABÁS

1915

MENEDÉK A HÁBORÚBAN

Az első világháborúban tábori lelkészként szolgáló számos piarista egyike volt Révai József (1887–1967, a képen balra), akit 1914 augusztusában, huszonhét évesen Szegedről hívtak be, és 1918 nyaráig szolgált. 1915-ben horvátországi állomáshelyükről a dél-stájerországi Rannba (ma Brežice, Szlovénia) helyezték át az egységét, majd egy hónapig vártak arra, hogy megkapják a kórházuk felépítésére a parancsot. Ezalatt az idő alatt ismerkedtek a környékkel. „Ha nem lenne olyan szomorú a foglalkozásunk, még nyaralásról vagy hasonló jóról is beszélhetnénk” – írta naplójában. Egy alkalommal a közeli Reichenburg (ma Brestanica, Szl.) búcsújára vitték őket. A mise után meglátogatták a várat, amelyben trappista monostor működött, kapcsolatba kerültek a szerzetesekkel is. „Ettől fogva aztán valahányszor csak tehettem, felrándultam a jó trappistákhoz, hogy … egy-két megengedő kedves szót váltsak, ha elfogott a nosztalgia, vagy szinte kétségbeejtett a háborús nyomorúság. A világtól megundorodott tábori pap ide járt idealizmust, hitet, reményt és szeretetet meríteni … szintén ha szükségét érezte, egy-egy refraite-spirituelle-re, mint pl. Calazanctius ünnepén.” A kép egy ilyen látogatáson készülhetett, a vár kapuja előtt. (szöveg: PMKL, IV.137, Saját kéziratok, nº 2; fotó: Piarista Múzeum, fényképgyűjtemény) SZEKÉR BARNABÁS

6

PIARISTÁK


„Közös otthonunk megvédésének sürgető kihívása magában foglalja azt az igyekezetet is, hogy az egész emberi családot egyesítsük a fenntartható és átfogó fejlődés keresésében, mivel tudjuk, hogy a dolgokon lehet változtatni.”– „Sürgető felhívást teszek közzé: kezdjünk új párbeszédet arról, miként építsük bolygónk jövőjét. Olyan megbeszélésre van szükség, amely valamennyiünket egyesít!” (Ferenc pápa: Laudato si’ enciklika, 13–14.)

„A világot meg lehet változtatni, de csakis az oktatáson keresztül. Az oktatást meg lehet változtatni, de erre csak a tanárok képesek. A tanárokat pedig csak a diákok tudják változásra bírni. Működjünk együtt olyan módszertani eszközzel, amely társadalmi vállalkozásra buzdítja a gyermekeket és fiatalokat. Bízzunk bennük!” (Pedro Aguado piarista rendfőnök)

A Szentatya felhívására és a generális atya biztatására az európai piarista iskolák közös válasza az, hogy a diákok körében „Összefogunk egy jobb világért!” címmel társadalmi kérdéseket érintő érzékenyítő programot és ezzel összefüggő pályázatot indítunk, melynek neve Trastevere-díj. (A Tevere az a folyó, amely átszeli Rómát, magyarul Tiberisznek hívjuk. A Tiberiszen túli nagyon szegény városrészt nevezik Trasteverének, Kalazanci Szent József ott karolta fel a nincstelen gyerekeket azáltal, hogy a Szent Dorottya-plébánián működő iskolát átvette és ingyenessé tette számukra.) A PROGRAM CÉLJAI: •ö  nkéntes társadalmi szolgálat céljával megvalósított diákprojektek révén történő közös tanulás, •ö  nkéntes tevékenység emberek közvetlen támogatásáért, az együttműködésért, a társadalom átalakításáért, •e  urópai szinten láthatóvá tett konkrét diákprojektek, •k  apcsolódás egymáshoz. KIK VEHETNEK RÉSZT A PROJEKTEKBEN? •E  urópai piarista iskolák tanulói, •a  6–10. évfolyamok diákjai, ezen osztályok projektcsoportjai. (Felnőttek tehát nem tagjai a csapatoknak.) HOGYAN LEHET RÉSZT VENNI A PROJEKTEKBEN? •p  ályázat útján, • a pályázati feltételek teljesítésével (lásd a megjelenő füzetet!), • a program honlapján keresztül: https://trastevere.piarista.hu/. MIVEL LEHET PÁLYÁZNI? • Egy önkéntes társadalmi szolgálat céljával megvalósított diákprojekttel, mely négy szakaszból áll (lásd a megjelenő füzetet!): 1. egy probléma felfedezése, 2. a megoldás megtervezése, 3. megvalósítás, 4. videó útján történő megosztás; •e  gy maximum 5 perces videófilmmel, mely a diákprojektről született,

• egy ehhez készült 30 másodperces filmes összefoglalóval.

(A bemutatott program lehet teljesen új, de akár az iskolán belül már létező tevékenység is.)

MILYEN SEGÍTSÉGET KAPNAK A DIÁKOK? A tartomány központjában egy erre dedikált felnőtt csapat segíti az iskolákat. Az iskolák, a diákcsapatok módszertant tanulnak, segítő képzést kapnak (lásd külön képzési anyagainkat!), emellett az oktatási intézmény mentortanárok bevonásával és technikai eszközökkel is támogatja a megvalósítást. MI LESZ A PÁLYÁZATOKKAL? A születő pályázati eredmények szolgálják a rászorultakat, formálják a társadalmat. Az egyes pályamunkákat egy e célból kialakított közös honlapra feltöltjük, majd az iskolák egy év végi ünnepi alkalom keretében bemutatják az összes projektet. A magyar tartományban kiválasztjuk azt a projektet, amely majd képviseli az országot az egyes tartományok európai találkozóján. (Az érintett országok képviselői ősszel Rómában is találkoznak.) További részletek, céldátumok és határidők a program honlapján elérhetők: https://trastevere.piarista.hu/ Információ: Lázár László pedagógiai szolgálatért felelős vezető: E-mail: trastevere@piarista.hu

PIARISTÁK

7


HIVATÁS

GÖRBE LÁSZLÓ SP:

„A TÁRSADALMAT MISSZIONÁLNUNK KELL.” Matematika-fizika szakos tanár, programozó, majd igazgató, a Magyar Cserkészszövetség országos vezetőtisztje, a Keresztény Pedagógus Társaság elnöke, köznevelési tanács tagja, számos szakmai és egyházi elismerés, díj birtokosa, Kovács Mihály tanítványa, „jobbkeze”. Görbe László piarista szerzetes vezette a budapesti Piarista Gimnáziumot, a veszprémi Padányi iskolát, 2007-től pedig közel egy évtizedig a budapesti Szent Margit Gimnáziumot. Három éve visszatért a „hírös városba”, ahol a piarista Szentháromság templom plébánosaként tevékenykedik. 2019. november végén a Piarista Múzeumban a „GSM – Generációk saját mobiljai” címet viselő kiállítást nyitotta meg, mely eseményt követően beszélgettünk az energikus és kortalan tanár úrral szerzetesi és tanári hivatásáról, élete sarokpontjairól. Hetvenkét esztendeje, Kerekegyházán született, 1965-ben érettségizett a kecskeméti piaristáknál, majd ugyanebben az évben belépett a rendbe, 1973-ban szentelték pappá. Meséljen kicsit a gyökereiről és arról, hogy miként találta meg Önt e hivatás! Négygyermekes parasztcsaládból származom, tanyán laktunk. Életem első hat évét itt töltöttem, ezért oly szerencsés voltam, hogy nem kellett óvodába járnom. Kerekegyházán remek káplánjaink voltak, mint pl. Bartos Béla szalézi, Németh Tibor jezsuita atyák vagy Mácz Pista bácsi, akik felébresztették bennem a papi hivatást. Innen egyenes út vezetett a piaristák kecskeméti kollégiumába, ahol e hivatástudat tovább erősödött bennem, melynek köszönhetően végül beléptem a rendbe. Eredetileg földrajz-biológia szakos tanárnak készültem. Sajnos abban az időben bizonyos szakpárok megszűntek, ezért a matematika-fizika szakot választottam végül, mely döntést soha nem bántam meg. A noviciátus éveiben Öveges József tanár úr naponta bejárt közénk az ebédlőbe, akinek akkor, a ’60-as években jelentek meg ismert könyvei. Mikor az egyik, általunk megvásárolt könyvét dedikálta, nekem címzett soraival arra bíztatott, hogy legyek fizikus. Mi vonzza igazán ebben a tárgyban? Tulajdonképpen a természet sokszínűsége. Leírjuk a körülöttünk lévő világot, ezáltal képet alkotunk a természetről. Kiszámítható döntéseket csak akkor tudunk hozni, ha ismerjük a világot, amely körbevesz. Kevesen képzelik el, hogy kb. 4-5 erőtér játékában élünk: gravitáció, elektromosság, mágnesesség, elektromágnesesség. Ezek külön-külön és együtt is mozognak, ezen túl pedig nyilvánvalóan van egy isteni erőtér is - mindenekfelett. Hogyan gondol vissza a kecskeméti diákévekre, tanáraira, a közös túrákra? 1961-1965 között voltam piarista diák, ekkor tanított többek közt minket Halász József tanár úr, Helyes László tanár úr, Jelenits István tanár úr, akik hagytak minket a magunk valójában, teljességében kibontakozni, miközben vadhajtásainkat kellő humorral, szigorral és határozott8

PIARISTÁK

sággal nyesegették. A nyarakat rendszeresen végigdolgoztam otthon a gazdaságban, hogy a tandíjat ki tudjuk fizetni, ezért nem volt alkalmam részt venni a nyári túrákon, biciklis kirándulásokon, így ezek a közösségi élmények kimaradtak a diákéveimből. A Kalazantínumban töltött időszakban már nyaranta segédvezetőként jártam gyalogos-, biciklis-, és vízitúrákra. Ekkor szerettem meg igazán a természetjárást, és vitorlázni is megtanultam. 1975-ben diplomázott, majd a kecskeméti piarista gimnázium tanára és a kollégium nevelőtanára volt négy éven át. Fiatal, kezdő tanárként hogyan élte meg ezt az időszakot? 1975-ben a kecskeméti oktatás válságban volt, 60% körül volt csak az intézmény lehetséges tanulói létszámának feltöltöttsége. Ennek következtében viszonylag több, gondokkal küzdő és gyengébb teljesítményű diák is járt az iskolába, akiket igyekeztünk megtartani és a megfelelő tudásszintre eljuttatni – úgy érzem, ez sikerült. 1976-ban lettem itt osztályfőnöke egy nem könnyű osztálynak. Sajnos nem tudtam őket végigvinni, mert 1979-ben Budapestre helyeztek, ahol tanárként és osztályfőnökként, majd két évtized elteltével igazgatóként folytattam pályafutásomat. Ismeretes, hogy aktív szakmai kapcsolat fűzte Kovács Mihály tanár úrhoz, akinek később monográfusa is lett. Kovács tanár úrral először egy gimnáziumi osztálykirándulás során, Budapesten találkoztam, amikor kipróbálhattuk a legendás Csodamalmot, melyet természetesen nem sikerült legyőznünk. (Mosolyog.) Teológus koromban, a nyugatról kapott műszereket mutatta be a rendháznak, egy-egy előadás vagy különféle kísérletek keretében – továbbképzés-szerűen az atomfizika és az űrhajózás vívmányait próbálta a rendtagokkal megismertetni. 1974-ben nála töltöttem tanári gyakorlatomat, ekkor kapcsolódtam be aktívan a szakmai munkába: reggel 6-tól este 9-ig gyerekekkel foglalkoztunk a Fizikumban. 1977ben kaptuk meg a 16.000 USD-t érő, első TRS80 típusú személyi számítógépet is, amely hatalmas értéket képviselt akkor. Kovács tanár úr a Fizikus Klub keretében korszakalkotó technikai újdonságokkal ismertette meg a


diákokat úgy, hogy közben visszavezetette őket azokra a legegyszerűbb fizikai törvényekre, melyekre e technikai fejlesztések épültek. 1979-ben Kovács tanár úr látása nagyon megromlott, abba kellett hagynia a tanítást, ezért én - a digitális technológia elkötelezettjeként - vittem tovább a Fizikumban tartott foglalkozásokat és a Fizikus Klubot, friss programozói diplomával a zsebemben. A gimnáziumban két számítógépünk is volt, egyenként 16 KB-os kapacitással. Sokan nem tudják, hogy azokon a szombatokon, amikor gyalogtúráztam a diákjaimmal, Kovács tanár úr számítógépes oktatást tartott a piarista diákok húgainak, nővéreinek, akik ilyen ismeretekhez a ’80-as évek elején máshol nem juthattak. A tanár úrnak országosan akkora tekintélye volt, hogy az iskolai számítógépek 200 millió forint értékű központi beszerzése előtt az illetékesek a budapesti piaristákhoz jöttek tanulmányozni, hogy mi történik egy informatikai foglalkozás keretében. (Egy központi döntés értemében minden iskola kaphatott egy személyi számítógépet.) Kovács tanár úr megkapta és rendszeresen olvasta a Scientific American nevű folyóiratot - főként ebből tájékozódott az újdonságokról -, emellett az űrhajózás tudományának elkötelezettje is volt. Budapesti állomáshelyét követően, 1995-től a Padányi Bíró Márton Általános Iskola, Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója, a Davidicum kollégium igazgatója lett Veszprémben. Milyen élmények kötik e városhoz? Az itt töltött három esztendőben jól éreztem magamat, ahol elindítottuk a Padányi iskolát, a katolikus oktatás renoméját megszereztük egy nem támogató közegben. Elmondhatom, hogy én vagyok az egyetlen piarista és talán szerzetes is, aki egy állami iskolának megválasztott igazgatója volt – két hónapig fizetés nélkül, miután az állam az érsekségnek csak augusztusban adta át teljesen az intézményt, én pedig már júniustól dolgoztam benne vezetőként, hogy szeptemberben elindulhasson az új tanév. Visszatekintve négy évtizedes oktatói-nevelői pályafutására, mik azok a szembeszökő változások, melyeket a mai társadalomban megtapasztal? Mostanra jutottunk el oda – amit sokan nem mernek bevallani -, hogy mélységeiben nézve a mai társadalom nem keresztény. Kecskeméten számos olyan nagyszülőkorú emberrel találkozom, akik magukat hibáztatják azért, hogy a gyerekeik nem járnak templomba, és már az unokákat meg sem keresztelik. Valójában a nagyszülők előtti generációt törték meg annak idején – a kommunizmus évei alatt az utánuk következő generáció sok mindent megőrzött a hagyományokból, de már egy „megalkudott” formában, mert a személyes istenkapcsolatot nem tartották fönt, ezáltal a tartalom üresebbé vált. Keresztény kultúránk ma nem élő a társadalomban. Rengeteg diákot

elértünk ugyan, de régóta mondom: misszionálnunk kell, missziós iskolákat kell működtetni. Rengeteg „fuldokló” van köröttünk: Kecskeméten 10% alatt van a rendszeresen templomba járók száma. Sokan csak az elsőáldozásig jutnak el, majd hosszú időn át a templom felé sem néznek. Az iskolákban a „gyerekanyag” megváltozott. A pedagógus sokáig tudásközvetítő szerepben volt, ma sokkal inkább értékközvetítőként kellene fellépnie. Az internetes világ, a média rengeteg ismeretet közöl, de nekünk azt kellene elérni, hogy a gyerek felcseperedvén teljes személyiséggel, szilárd értékrenddel, rendelkezzen hitét és szakmáját illetően is. A tanároknak is együttműködő közösségként kell léteznie, a túlzott individualizmus helyett. A szülőknek pedig a nevelői jogok egy részét át kell adni a pedagógusnak, hogy hatékony legyen az oktatás és nevelés, ami mostanság egyre elképzelhetetlenebb. Miben látja az Ön missziós tevékenységét, szerepét? Szerintem kulcsfontosságú, hogy a mondandónk mindig személyes legyen. A kecskeméti városi televízióban rendszeresen közvetítenek prédikációkat. Mikor én beszélek, mindig próbálok érdekes és személyes történeteket megosztani, mert ehhez tudnak kapcsolódni az emberek. A Szent Margit Gimnáziumban töltött években is megtapasztaltam, mennyire fontos a személyesség, a kölcsönös bizalom: „Vagy együtt tudunk dolgozni, vagy minden erőfeszítés felesleges” – mondtam gyakran a szülőknek. Bizalmat kellett, hogy szavazzanak nekünk, hogy az a nevelés, ami itt zajlik, az helyénvaló és értelmes. Miután ezt a légkört ki tudtuk alakítani, a 40%-os vasárnapi misehallgatottsági szint 70%-ra nőtt az intézményben. Egy másik példa a személyességre: annak idején a cserkészet azért volt sikeres, mert a legfogékonyabb korban, 10-14 éves kor között építették fel a cserkészidentitást a fiúkban. Ezt mind olyan karizmatikus és emblematikus személyek tették, mint Sík Sándor vagy a Regnum Marianum közösség akkori vezetői, tagjai, akikhez a diákok lojálisan és szenvedélyesen tudtak kapcsolódni. Mi volt a jelmondata annak idején, amikor pappá szentelték, s amelyet most is aktuálisnak érez? Újmisémen a szónokom mondta: „Navigare necesse est, vivere non est necesse” – vagyis: „Hajózni kell, élni nem muszáj”. Annak idején ezt a római hajósok mondták, akik Egyiptomba jártak búzáért, s akik tudták, hogy az időjárási viszontagságok vagy egyéb veszélyek miatt nem biztos, hogy visszatérnek. A piaristaság is ilyen… Bármi is történik, amíg lehetőségünk van, nekünk tanítani és tisztelni kell a diákot, akit ránk bíztak. Átadni a szükséges tudást, hogy keresztény lehessen, megtanítani az időt álló értékekre, hogy ezt továbbvigye majd. Ez az igazi feladatunk. SZATHMÁRY MELINDA

PIARISTÁK

9


PIARISTA

PIARISTA PEDAGÓGIAI NAPOK, 2019. ÚJ SZÖVETSÉG KALAZANCIUSSAL Ez a két nap ugyan most lezárul, ám ezzel együtt valami épp elkezdődik — hangzott a 2019-es Piarista Pedagógiai Napok egyik zárógondolata. S valóban: útjára indult egy folyamat, melynek keretében közösségünk a magyar piarista iskolák pedagógiáját a kalazanciusi gyökerekhez visszatérve merészen meg kívánja újítani.

MIÉRT VÁGTUNK BELE?

Mindenekelőtt: szenvedélyes szeretet fűt minket a gyerekek iránt, rájuk figyelünk, és mindent megteszünk boldogságukért. Szüntelen munkálkodásunkban rendalapítónk merészen újító karizmáját hordozzuk. Az elkötelezett piarista a megértés és a változás embere. „Kalazancius a saját kora kérdéseire adott választ, nekünk pedig a mi korunk kérdéseire kell válaszolni úgy, ahogyan ő tenné” – fogalmaz Pedro Aguado rendfőnök.

MILYEN KÉRDÉSEK, KIHÍVÁSOK FESZÍTENEK BENNÜNKET?

A káptalani év rendházi, intézményi és tartományi valóságelemzéssel kezdődött. A fél éven át tartó vizsgálódás végén közösen is láttuk, kimondtuk azt, amit egyénileg és kisközösségeinkben nyilvánvalóan tapasztaltunk: pedagógiai rendszerünk több ponton nem fenntartható, emiatt alapvető újragondolása szükséges. Miért? Egyfelől épp a gyerekek miatt, akiknek új körülmények között kell megállni helyüket – olyan mai és jövőbeni helyzetben, melyről nagyon kevés a tudásunk. Változó korunk fiataljait csak folytonosan megújulva tudjuk megszólítani, kísérni, mert ha nem így teszünk, az iskola egyszerűen nem fog kapcsolódni a valóságukhoz. Ámde bonyolult lépés ez, hisz jelenlegi oktatási-nevelési rendszerünk többrétű, komplex válságban van. Nem fenntartható – és egy nem fenntartható világhoz járul hozzá. A teremtésvédelem, emberségünk, kapcsolataink és környezetünk megóvása, a szegények, a rászorultak megsegítése érdekében paradigmaváltásra és radikális cselekvésre van szükség. Az iskolával új társadalmi modellt kell alkotni és élni. Lényeges, hogy a jövőbeli cselekvés lehetősége és felelőssége leginkább a mai fiataloké – velük együtt olyan iskolát kell működtetnünk, amit a sajátjuknak éreznek. Új valósággá kell formálni az intézmény szívében a kalazanciusi szándékot: a gyerekekből, családjaikból és a nevelőkből álló nevelési közösséget. A hétköznapokban ehhez képest intézményeink hatékonyságát és eredményességét sok esetben alacsony szintűnek éljük: pedagógiai és pasztorális tevékenységeink akadozva működnek, diákjainkat gyakran elveszítjük a nevelési-ok10

PIARISTÁK

tatási folyamatban, nincs kedvük az iskolához, ami szándék szerint értük van – s nem tudjuk visszavezetni őket saját útjukra. Pedig ma és holnap éppen önmagukért és a rájuk bízottakért felelősséget vállaló, aktív, kezdeményező fiatalokra van szükség. Tudjuk: az ismeretek mellett nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk az egyéni tanulási utakra, az önálló, kritikai gondolkodásra, a közösségépítésre, az együttműködésre és a szociális érzékenységre. Mindez a tanulás megújult módjait, formáit, a diák és a tanár új meghatározásait is kéri tőlünk. Adaptív, tanuló szervezetre és közösségre van szükségünk. Ám a jelenlegi rendszerünkben lassan tarthatatlan pedagógusnak lenni. A javadalmazás, az óraszámok, a tanterv feszítése, a sebzettség sok munkatársnál megakadályozza, hogy a megújulásról beszéljünk. Nevelői jóllétünk előmozdítása kritikus szempontja hát a jövő jó iskolájának. Amint a fentiek is mutatják: az iskola komplex rendszer, minden összefügg mindennel, s nem lehet kizárólag egyegy ponton úgy beavatkozni, hogy a többi elem ne érintődjék (például nem lehetséges csak fizetést emelni vagy óraszámot csökkenteni). A rendszer alkotóelemei és kapcsolataik olyan összetettek, hogy ha a problémák súlya miatt újra kell gondolnunk, azt csak az alapoktól érdemes megtenni. A márciusi káptalan így a jövőterv részeként kimondta: merészen gondoljuk újra a „Piarista Iskolát”: „… újra kell gondolnunk egyházképünket, társadalomképünket, a tudás fogalmát, az átadandó örökség fogalmát. Újra kell gondolnunk a tanár és a diák szerepét a tudás létrehozásában, megszerzésében. Tágasabban gondolkodjunk, mint a mai iskola határa: a teljes ember, a közösség, az egyház, a társadalom legyen a szemünk előtt. Ez a tágasság azt is jelenti, hogy az új iskola szervesen beágyazódik majd abba a társadalmi valóságba, melyben működik. A legnagyobb szabadsággal gondolkodjunk, akár a jelenlegi törvényi lehetőségeket is túllépve, megváltoztatva. Mindehhez kompetens csapatra, felszabadított erőforrásra, közös kiindulási alapra van szükségünk.” – fogalmaz a dokumentum. Nem volt hát kérdés: indulunk.


MILYEN SZEREPET SZÁNTUNK A PEDAGÓGIAI NAPOKNAK, ÉS HOGYAN ÉPÍTETTÜK FEL AZ ESEMÉNYT?

A rendi vezetéssel és az intézményvezetőkkel közösen úgy gondoltuk: a „PPN2019” legyen a nyitó alkalma (hivatalos kezdőpontja) e komplex megújulási folyamatnak. Olyan tartalmat és formákat kerestünk az eseményre, amelyek egyfelől alapoznak, másrészt közös lendületet adnak, harmadrészt elköteleznek bennünket egy jövendő munkára. A lelki és szellemi alapozást szolgálta a Szentlelket segítségül hívó, nyitó szentmise, melyben Miguel Giráldez, a generális európai asszisztense arról a tűzről beszélt, mely jellemzője kell, hogy legyen a mai piarista iskolákban dolgozó pedagógusoknak is. Ezt követően négy, egymással összefüggő, egymásra épülő előadás következett: Kalazanciusról, a fiatalokról, az iskolai működésünkben rejlő kihívó feszültségekről és a szükséges változás természetéről.

• Pedro Aguado SP rendfőnök Kalazanciust jelenítette meg, s karizmánkról mesélt. Éreztük hívását: együtt kell álmodnunk a jövőt, szenvedélyesen keresve a válaszokat a valóságra. A mindenki előtt nyitott, mis�szionáló iskolát, közösségeket, az új nevelői felfogást, a társadalom megreformálását tűzte ki mindannyiunk elé célul. Nem hagyott dilemmát afelől, mi a feladat. „A világot meg lehet változtatni, de csakis az oktatáson keresztül. Az oktatást meg lehet változtatni, de erre csak a tanárok képesek. A tanárokat pedig csak a diákok tudják változásra bírni.” – csengenek még most is szavai bennünk.

• Márkus Roland SP és Kalmár Petra a következő lépcsőben a fiatalokra irányították figyelmünket. A piarista ifjúsági szinódus nemzetközi találkozóit alapul véve az ő üzenetüket adták át. Hallhattuk, hogy a fiatalok olyan egyházat szeretnének, amellyel azonosulni tudnak, benne közösségben élve szeretnék növelni hitüket. Élő és éltető Isten-kapcsolatra vágynak, hogy ők maguk is társaik éltetőivé válhassanak. Igényük, hogy az egyház a tisztelet és a tolerancia irányában fejlődjön. Modelleket, példaképeket keresnek, akik tanúságot tudnak tenni személyes tapasztalatukról, és segíteni tudnak a hit megélésében. Elemi kérésük, szükségletük, hogy kísérve érezzék magunkat. Él bennük az elköteleződés és kitartás, hogy a világot bátran és merészen átalakítsák, hogy hitükért és értékeikért harcoljanak, rendelkezésre állva az alázatban való szolgálatra. Mindezt pedig a felnőttekkel együtt kívánják megélni: szükségük van nevelőikre, tanáraikra, kísérőikre, a közös keresésre – hiszen minden ember élete végéig keres és megért. • A fiatalok szinódusi hangjához a piarista iskola jelenére vonatkozó kvantitatív kutatás eredményeivel kapcsolódott a következő előadás. A PPN2019 előtt született kérdőívet 713, 10-12. évfolyamos diákunk (arány: 47 %) és 333 pedagógusunk (arány: 62 %) töltötte ki. A kutatás fő célja volt kifejezni, hogy a megújulás csak a fiatalok és a felnőttek közös terében valósulhat meg. Szerettük volna a káptalani célt így is szóvá tenni, aktivizálni, emellett a lényeges témákra felfigyelni azáltal, hogy meghatározó szempontok mentén megkérdezzük magunkat. Lényegesnek tartottuk, hogy a sok érzés, tapasztalat, vélemény mellett az adatalapú gondolkodás felé is ellépjünk. Amint az az általam tartott előadásból is kiderült, a felnőttek és a fiatalok vágyott és megélt piarista iskolája több lényeges ponton kapcsolódik, de fontos elemekben eltérni is látszik. Kritikus témáknak mutatkozik az evangelizáló-pasztoráló iskola mikéntje, a piaristaságban való részvétel lehetősége, a társadalmi szolgálat, a szegények melletti elköteleződés témája, a fiatalok életét, érdeklődését és fejlődését személyesen kísérő intézmény vágya és a pedagógusok megbecsülése. A kutatás lehetőséget ad a diskurzus gazdagítására, a széttartó vágyott és megélt iskolakép megismerésére, ezek egymáshoz közelebb-hozására – következtetések levonására azonban még nem eléggé; ehhez további elemzés és értelmezés szükséges. PIARISTÁK

11


PIARISTA

• A felsejlő személyes és szervezeti változási szükséglet témájához az ív végén Lénárt Viktor evangélikus lelkész és szervezetfejlesztő szakember előadásából kaphattunk tanácsokat. A változást az előadó olyan hegy megmászásához hasonlította, amelynek nem tudjuk, hol a teteje. A folyamat első lépése az, hogy meghatározzuk, mi az, amin nem akarunk változtatni – ezek azok a fontosságok, amelyek a minden holtsúlytól és felesleges dologtól való megszabadulás után is megmaradnak; ezekből töltekezünk az életben. A fontosságok mellett tudatos döntés kötelez el minket, olyan prioritások ezek az életben, amelyeket az osztatlan figyelem és az önzetlen szeretet jelölnek.

A műhelyek ívét Pál Ferenc katolikus pap, szervezetfejlesztő és mentálhigiénés szakember előadása kerekítette le – lendületes szavai nyomán a változás lélektana tárult elénk. Edward de Bono munkássága nyomán a változást kísérő nyolcféle gondolkodásmódot ismertette — végső útravalóként pedig az élő rendszerek (szervezetek, iskolák, közösségek, kapcsolatok) sajátosságát fejezte ki egyszerű szavakkal. Az élő rendszerekben eszerint a személyes igazságok egymást egészítik ki, senkinél nincs abszolút igazság. Az élő rendszerek stabilitását pedig épp a rugalmasság biztosítja, a világ változásait csak így lehet lekövetni. Pedro Aguado SP rendfőnök záróbeszédének részeként egy fiatal olvasta az igét, kétszer is, hogy jól belénk vésődjék: a változás folyamatában legfontosabb a gyermekre figyelnünk. „Azután felmerült köztük a kérdés, hogy ki a nagyobb közülük. Jézus, aki ismerte szívük gondolatát, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és azt mondta nekik: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az a legnagyobb.” (Lukács 9, 46-48)

HOGYAN TOVÁBB?

A gondolatébresztő előadások után a PPN törzsében a design thinking módszertanára épülő műhelymunkák zajlottak. A pedagógusokból, szülőkből, diákokból, világiakból és szerzetesekből álló csoportok a tartomány facilitátorai nagyszerű segítségével a tíz piarista identitáselem mentén dolgoztak: elemenként három-három műhelyben, műhelyenként három-négy kiscsoportban. Összesen tehát csaknem százhúsz team gondolkodott, ötletelt, vizionált együtt, problémákra leltek, és megoldás-terveket alkottak. A közös munkának önértéke is volt: a megújulásba való személyes bevonódás (az együttműködés megküzdése) elengedhetetlen minden közösségi tag részéről, csak így lehet eredményes a változás, változtatás. Ugyanakkor tartalmilag is gazdag anyag született, mely a megújulási folyamat lényeges része. 12

PIARISTÁK

Az „új szövetség” az eddigire épül, annak minden létező erényére támaszkodva. Nem veszhet el semmi, ami valóban közös érték. Ám a „merész újragondolás” határátlépés; alapvető, rendszerszintű változás, mely minden lényeges elemet érint. Az elkötelezettség először a célok, a jól felépített folyamat és az alkotó együttműködés formáinak meghatározását kívánja. Most azon dolgozunk, hogy ezek konszenzussal megszülessenek. Ezt követően biztonságosan és átláthatóan kiteljesedhet egy kalazanciusi identitásunkon alapuló, átvitatott ember-, társadalom- és egyházképre épülő, rendszerszintű, intézményesített, közösségi és fenntartható átalakulás, aminek van tartományi szintje, de ami mindenhol sajátos arcot ölt, helyileg elvállalt, igazodik a konkrét piarista intézmények, közösségek világához, dinamikájához, ott, helyben válik életté, igazsággá, és így járul hozzá minden egyes gyermek és fiatal személyes hivatásának kibontakozásához. Folyt. köv. :) LÁZÁR LÁSZLÓ pedagógiai szolgálatért felelős vezető


KILÁTÓ KÖZPONT - VÁC

„CÉL, HOGY A DIÁKOK TUDATOSAK LEGYENEK DÖNTÉSEIKBEN!”

KILÁTÓS ÉLETPÁLYA FOGLALKOZÁSOK A VÁCI PIARISTA GIMNÁZIUMBAN Az óra kezdetét jelző csengő még pihen, izgatott, koppanós léptű diákok cikáznak a váci piarista gimnázium ódon folyosóján. Most épp a Kilátó Központ életpálya-tervezési foglalkozására sietnek. Továbbtanulás, iskolaválasztás, egyetemi mindennapok, önismeret és önkéntesség - amilyen sokszínűek ők, a tanulók, legalább annyira változatos ezeknek az óráknak a tematikája. A közös munka a Piar végzős évfolyamaival szeptemberben kezdődött. A folyamat azonban a gimnáziumnak hamarosan búcsút intő fiatalok távozásával nem szakad meg: a Kilátó által kidolgozott programcsomagot, annak „évfolyamokra szabásával” visszük tovább a többi osztályba. A találkozásokkal kapcsolatos benyomásaikat a két „vendégtanár”, dr. Török Réka, a Kilátó kutatás-fejlesztési vezető szakértője, és Dervalics Dóra pszichológus osztja meg. A váci piarista gimnáziumban a Technika, életvitel és gyakorlat tantárgy keretében a 12. évfolyam három osztálya életpálya-tervezési foglalkozásokon vesz részt az őszi félévben - kezdi dr. Török Réka. - Az életpálya-tervező óra célja, hogy a tanulók válaszokat kapjanak az érettségit követő terveikkel kapcsolatos kérdéseikre, legyen szó egyetemi felvételiről, szakmatanulásról vagy önkéntességről. Az óra tartalmát a diákok által felvetett témákra fűztük, fűzzük fel. A gyakorlatok lehetővé teszik, hogy párban és kiscsoportban, valamint egyénileg is gondolkodjanak, beszélgessenek és kifejezzék véleményüket az őket leginkább érdeklő kérdésekről. A tanulók többsége már elköteleződött egy érettségit követő pályairány felé a legkülönfélébb tudományterületeken. Bennük a leggyakoribb kérdésként az merült fel, hogy mi a teendő egy sikertelen felvételi esetén, illetve hogyan érdemes felkészülni a középiskola utáni életre. Azok számára, akik néhány lehetőséget fontolgatnak, de még nem tudják, hogy melyik utat válasszák, lehetővé tesszük a pályadöntési szempontjaik átgondolását és a döntést előkészítő lépések gyakorlását, érdeklődésük szélesebb feltérképezését kérdőívek segítségével. A döntésükben bizonytalan hallgatóknak egyéni konzultációs lehetőséget biztosítunk. A diákok személyes vállalásuk keretében információt gyűjtenek a szóba jövő lehetőségekről, szakmákról, szakokról. A foglalkozások jegyzeteit egy portfólióba gyűjtik, amely egy reflexiós naplót is tartalmaz, így minden óra végén megfogalmazzák a tanultakat saját maguk számára. A kötetlen hangulatban zajló életpálya-tervező órákkal elsődleges célunk, hogy a tanulók aktív szerepet vállaljanak életpályájuk tervezésében. - összegez Dr. Török Réka.

Dervalics Dóra, a Kilátó Központ pszichológus munkatársa, - aki nemrég hallgatóként még maga is az egyetemi előadó felé sietett reggelenként-, igazán át tudja érezni a számottevő változás előtt álló végzős diákok dilemmáit, félelmeit: - Mindössze kilenc éve volt, hogy nekem is fel kellett tennem a nagy kérdéseket magamnak: Mi szeretnék lenni? Érettségi után merre szeretnék továbbindulni? Bíztam benne, hogy ezek a még frissen bennem élő emlékek, élmények és félelmek segítenek majd közel kerülni a diákokhoz, akik ugyanezeken mennek most keresztül. - Mi a legnagyobb kihívás a diákokkal való munkában? - A végzősök nagyon eltérő pontján tartanak a pályadöntési folyamatuknak: változó, hogy hogyan képzelik az érettségit követő első évüket. Számomra az a fontos, hogy a most még legbizonytalanabb tanuló fejében is megszülessen egy elképzelés és pályaterv, lásson maga előtt egy utat, amin bátorsággal elindul a középiskola befejezése után. Emellett azokat a diákokat is meg tudjuk erősíteni, akik már meghozták döntésüket. - Mi a februárra kitűzött cél? - Célunk, hogy február 15-ig minden tanuló magabiztosan jelölje meg azokat az egyetemi szakokat, ahol ősztől tanulni szeretne. Akiknek pedig más terveik vannak, például szakképzést kezdeni, munkába állni, önkénteskedni vagy külföldre utazni, ők is tudatosak legyenek a döntésükben. OBRECZÁNY ÉVA

PIARISTÁK

13


ST E P A BUD

TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS ÉS HIVATÁSKULTÚRA

ALAPÍTVA:

1717

WWW.BUDAPEST.PIARISTA.HU

TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS – VENDÉGEINK AZ ISKOLÁBAN

A pesti belváros egyik legszebb pontján áll a Piarista Gimnázium épülete. Száz méterre innen, az Erzsébet-híd alatt rendezkedett be két hajléktalan, matracokkal, kartonpapírral, és így november végén egyre több takaróval és üres üveggel. Az iskolába siető diákok egy része minden reggel mellettük megy el, én is. Van diák, aki rendszeresen szendvicset visz nekik, de a legtöbben alig veszünk róluk tudomást. Egy friss felmérés szerint Magyarországon ma 125.000 gyerek él mélyszegénységben, minden tizenkettedik gyerek – mi az iskola diákjainak majdnem felével tudunk sítáborba menni, és a többiek sem anyagi okok miatt maradnak ki. Alig van diákunk, aki ne tanulna tovább főiskolán, egyetemen – eközben tudhatjuk, hogy az oktatási rendszerünk sokkal inkább rögzíti, mintsem csökkentené a társadalmi különbségeket: aki szerencsés, a szüleihez hasonlóan boldogul, mert jó iskolába kerül, aki viszont rossz helyre született, az jó eséllyel ott is marad, mert a helyi iskola nem tudja kiemelni ebből. Látjuk-e mindezt? Értjük-e, értik-e a diákjaink, hogy kivételesen szerencsések, amiért minden esélyük megvan egy gazdag és boldog életre? És segítünk-e a diákjainknak, hogy észrevegyék azt a valóságot, ami az otthonuk és az iskola falain túl vár rájuk? Hogy ne csak információik legyenek minderről, hanem meg is akarják érteni a tőlük látszólag távoli, „másik” világ problémáit, ahogy Kalazancius értette meg négyszáz évvel ezelőtt? Hogy vállalják a személyes találkozások terhét, kockázatát. És hogy – lassan – a saját feladatukra, felelősségükre is rátaláljanak. November 22-én, Patrocinium ünnepén minden osztályhoz olyan vendéget hívtunk, aki a társadalom legelesettebb csoportjaival foglalkozik: borsodi szegregátumban dolgozó pedagógust, hajléktalanokkal foglalkozó önkéntest, börtönmissziót végző volt börtönparancsnokot, 8. kerületi gyermekotthon vezetőjét, tanodát működtető piaristát. Látogatásuk, a találkozásaink ezekkel a személyes történetekkel reményeink szerint az első lépést jelentik afelé, hogy mi, a pesti iskola tanárai és diákjai szervezett formában is foglalkozzunk a szegénység ügyével, hogy többet értsünk a falakon túli világból, észrevegyük azokat, akik mellett most zavartan másfelé fordulva megyünk el. POSTA ISTVÁN, TANÁR

14

PIARISTÁK

RENDHÁZLÁTOGATÁS – ELŐKÉSZÜLET A HIVATÁSBAN VALÓ SZEMÉLYES DÖNTÉSHEZ?

Iskolánkban 6-7 évre visszamenő program a hetedikesek patrocíniumi rendházlátogatása. A program nem titkoltan több célt is szolgál. Egyrészt az épületünk méretei és beosztása miatt a Mikszáth térhez képest jobban el vannak választva a rendházi részek az iskolától, így a szerzetesekkel ritkábban lehet összefutni, találkozni. Másrészt a látogatást már eleve egy egymásra ható elemekből álló hivatásgondozási programcsoport részének is szántuk. A hetedikes hittananyagban szerepel a piarista rend keletkezése, a szerzetesi élet lényege, jellemzői. De van a szerzetességnek egy személyes oldala is, amely a hivatás útjáról és a szerzetesi élet mindennapjairól szól. Már a hetedikesek kérdéseiben is érezhető, hogy sokan a szerzetességet valami élettől elrugaszkodott, furcsa világnak képzelik. A rendházlátogatás után tisztul ez a kép, megjegyzik, hogy a szerzeteseknek is van TV-jük, szoktak együtt vacsorázni, a rendházi kápolna pedig sokkal meghittebb, mint egy nagy templom. A két hetedik osztályt ilyenkor 10 fős csoportokra osztjuk, és három-három foglalkozásokra visszük a rendházba. Egyik a rendházi közösségi tereket mutatja be, melyik miért fontos a szerzetesi életben (kápolna, ebédlő, közösségi szoba). Közben felfedezhetik, hogy hétköznapi dolgok, pl. mosógép, bicikli, súlyzó is van egy szerzetházban. Egy másikon egy-egy szerzetesi szobában beszélgetünk velük, személyes hivatástörténetünkről, a mindennapi életünkről is mesélve. A foglalkozások harmadik fajtája lazább program, például piarista-kvíz vagy süteménykészítés a konyhában.


PIARISTA ISKOLA BUDAPEST

Ezt a kezdő elemet folytatva, szeretnénk évente rendszeressé tenni a nagyobbak, pl. a 9-10.-esek fakultatív meghívását is, illetve a végzős évfolyamnak is felajánlani ezt, akár úgy, hogy már a napirendünk egy-egy elemére invitáljuk őket (pl. vesperás, vacsora). Hiszen a szerzetességgel, hivatással kapcsolatos kérdések korosztályonként, a felnövekedéssel együtt változnak, a személyes hivatásban való döntés nem maradhat a hetedikes, „romantikus” szinten, viszont az sem jó, ha nem foglalkozunk vele, passzivitásunkkal azt a képet erősítve, hogy valóban csak gyerekes ötlet lehetett, ha korábban eszükbe jutott a szerzetesi élet választása. Ehhez a rendszerhez jól kapcsolódik a Kalazantínum nyílt napja, amikor a szerzetesi, papi hivatásról aktívabban gondolkodókat hívja a növendékház. Ezt a 12-es csoportbeszélgetéses hittan is jól támogatja, amelynek a tematikájában szintén szerepel az élethivatás kérdése. Jó ötlet lehet, ha a pályaválasztási napon szerzeteseket, szerzetesnőket és világi papokat is meghívnunk, kommunikálva, hogy ezek a hivatások reális és jó lehetőségek mindenki számára. Nagy lehetőség a tavaszi imanap a piarista hivatásért. Itt a szerzetesi tanúságtételeken kívül tavaly már világi

tanárkollégákat is megkértünk, hogy mondják el, szerintük miért lehet jó szerzetesnek lenni. Nagyon fontos, hogy a hivatások segítése nem lehet csak a szerzetesek feladata. Ahogyan gyerekkorában alapvetően minden szerzetes, pap világi helyzetből, családból érkezik, ott kapja az első kimondott, vagy nonverbális biztatást vagy lebeszélést a szerzetesi, papi életállapottal kapcsolatban, úgy később is elengedhetetlen a világi hívők, tanárok aktivitása. Hasznos volna egy, a nagyobbaknak szóló hivatáskultúra projektnap is. Idén kísérletezünk azzal, hogy néhány szerzetes, az iskolapszichológushoz hasonlóan, állandó beszélgetési, lelkivezetési időpontot hirdessen meg, vagy külön egyeztetett időpontban is elérhetőek legyenek. Ha a hivatáskultúra tágabb terében gondolkodunk, ezek a programok azoknak sem feleslegesek, akik nem lesznek szerzetesek vagy papok. Akinek egyszer eszébe jutott, hogy akár ő is lehetne az, ha mégis a házas életállapot mellett dönt, azt is tudatosabban teszi. Ez az elgondolkodás szakmai hivatását és házassági döntését is komolyabbá, végiggondoltabbá teheti, és majd a saját gyermekeit is ilyen, hivatásra nyitott közegben tudja nevelni, akár saját hivatástörténetéről is mesélve. SZAKÁL ÁDÁM SP, PASZTORÁLIS FELELŐS

PIARISTÁK

15


GÖD

„VÉGRE EGY ISKOLA, AHOL A TANÁR ÉS A DIÁK ALAPÍTVA: EGYENRANGÚ PARTNERKÉNT 1991 TEKINT EGYMÁSRA.”

WWW.GOD.PIARISTA.HU

GÖD 2.0 SZÜLŐI SZEMMEL

Csöndben, zavartan tébláboló kamaszfiú az étkező bejáratánál. Szokatlan: máskor olyan zajosak… Ismerem, - ahogy magunk közt hívjuk őket – „oris diák”. Kérdem, miért ez a tétova tipegés? Zavart félmosoly: „Várom anyuékat és nagyon izgulok! Még sosem volt olyan, hogy én is ott lehettem egy iskolai szülőin. Hogy nem a fejem fölött beszéltek rólam!” Igen: Gödön, az orientációban ez is másképp van! Mert hisszük, tudjuk, hogy tétova kamaszból csak az iskola-gyerek-szülő nagyon szoros hármas egységében lehet boldog, sikeres ember. És ebben szerencsére remek és lelkes partnereink a szülők. Vagy, ahogy egymás között hívjuk őket: az „oris szülők”. ORCZÁN ILDIKÓ, „ORIS SZÜLŐ”. FIA, KOPPÁNY, SZEPTEMBERBEN KEZDETT GÖDÖN. Miért választották az orientációt? 2012-ben költöztünk ide, Koppány második osztályos korában. Ekkor még nagyon messze volt a pályaválasztás témája, de a Gödi Körképnek köszönhetően elég hamar látókörünkbe került a piarista suli. Később már ismerősöktől is tájékozódtunk az intézményről, így, amikor tavaly ősszel aktuális lett a továbbtanulás kapcsán a döntés, már nagy érdeklődéssel fordultunk a Gödi Piar felé. Milyen volt az első benyomás? Elsőre megfogott a barátságos, rokonszenves légkör, a gyönyörű Duna-parti környezet. A nyílt napon elhangzottak tovább erősítettek minket abban, hogy ez egy valóban családias hely. Ha jól emlékszem, akkor a 180 diákra 40 tanár jutott, ami döbbenetesen jó arány. Az általános iskolánkba kb. 900 gyermek járt, ilyen körülmények között képtelenség egy harmonikus, nyugodt intézményt kialakítani. Mivel megtapasztaltuk, milyen egy tömött iskolába járni, ezért az új intézmény kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy a létszám tekintetében is egy egészségesebb, emberközelibb iskolát találjunk. Mit mesél otthon a gyerek? Mi az, amit kiemel? Önök mit látnak rajta? Úgy látom, Koppány megszerette az iskolát, hamar alkalmazkodott a változásokhoz. Például ahhoz, hogy a tananyag kevésbé van tantárgyasítva és inkább műveltségi körökről beszélhetünk. Pozitív fordulat volt számunkra az is, hogy a Gödi Piarban egyéni fejlődési terve van a tanulóknak, a gyerekekkel tanári team foglalkozik, akiknek a csapatmunka és a példamutatás kiemelten fontos. Nagy kincs az is, hogy a gyermekeknek ún. segítőpár támogatásában van részük, akiktől a fiatalok személyes segítséget kapnak a szakmára orientálódásban is. 16

PIARISTÁK

Hogyan vélekednek a szülői estről? Úgy éreztem, hogy a szülői esten hiteles képet kaptunk az intézményről és most, hogy gyermekem negyed éve ide jár, már biztos is vagyok ebben. Önök milyen iskolában/körülmények között szeretnék látni a gyereküket? Koppánynak már konkrét elképzelése van a választandó szakmát illetően, karosszérialakatos szeretne lenni, de a határozott terv ellenére mindannyian örülünk, hogy lehetősége van a pályaorientációs év alatt több szakmacsaládot is megismerni. Pontosan ezt vártuk az iskolától. Az, hogy a munkaadókat is meghívják a képzésbe és a Piarista Kft.-ben helyben nyílik lehetőség a gyakorlatszerzésre, már szinte csak hab a tortán. Eddig egyértelműen beváltotta a gödi iskola a hozzá fűzött reményeket; látjuk, hogy a 21. századi kulcskompetenciák elsajátítására koncentrálnak: megismertetik az ifjúságot a komplex problémamegoldással, a rugalmas, de egyben kritikus gondolkodással, az együttműködés fontosságával és a vállalkozói szemlélettel. Ebben a képzési formában már nincs szakadék a tanultak és a gyakorlati életben szükséges kompetenciák között.


PIARISTA ISKOLA GÖD Azt hiszem, hogy annál többet nem kell mondani, hogy vasárnap már ő kérdezi, hogy mikor megyünk már vissza? Nagyon örülünk, és természetesen végtelenül büszkék is vagyunk a fiúnkra. Hogyan vélekednek a szülői estről? Voltunk már pár szülőin, de itt, Gödön, ez teljesen más: ebben is kellemesen csalódtunk! Először mindig az igazgató úr, és a tanárok mondanak egy-két jó szót. A beszélgetések csoportban zajlanak, aztán a gyerekkel és a mentorral együtt beszéljük át az addigi „munkát”. Sosem

TURNHERR KÁROLY, „ORIS SZÜLŐ”. FIA, KRISZTIÁN, 9. ÉVFOLYAMOS. Miért választották az orientációt? A fiúnk régóta tudta, hogy asztalos szeretne lenni. Több iskolában is voltunk nyílt napon, így jutottunk el a Gödi Piarba is. Itt ért minket az első pozitív döbbenet: a hozzáállás a diákokhoz, a szülőkhöz, a szakma megszerettetésére való törekvések. Mintha az első pillanattól fogva egy „család” tagjai lettünk volna. Mikor eljött az idő, leültünk, és egy papíron összegyűjtöttünk minden iskolát, ahol jártunk, a pro és kontra élményeket. Figyeltük a fiúnk reakcióit és hagytuk, hogy ő döntsön. De kétsége sem volt, hogy első helyen a Gödi Piart válassza. Milyen volt az első benyomás? Nagyon készültünk a beköltözésre, de ezzel együtt óriási volt az izgalom: Krisztián még nem volt tőlünk hosszan távol. De valahogy már akkor éreztük, hogy nagyon jó lesz neki ebben a közegben. Sikerült kollégiumi nevelőtanárokkal is beszélnünk, akik szintén nagyon kedvesek voltak velünk. Rögtön megadták az elérhetőségüket: ha bármi van, hívjuk őket nyugodtan, bármikor. Krisztián orientációs csoportvezetője, Tamás atya is nagyon készséges volt velünk. Megnyugtatott, hogy minden rendben lesz. Mit mesél otthon Krisztián? Mi az, amit kiemel? Önök mit látnak rajta? Amikor hazahozzuk, elmeséli a heti történéseket. Nagyon szereti a csoportbeli társait. Jó kis csapat gyűlt össze. A foglalkozások fokozottan érdeklik, emellett az is nagyon jót tesz neki, hogy meg tudja beszélni egy „felnőttel” is a gondjait. Neki igazán kellett, - ahogy egymás közt mondják: „bejött” - a mentori kapcsolat, az, hogy van egy segítője. Különösen a job shadowing tetszett neki, amikor külsős cégekhez mentek látogatóba. Amit még különösen gyakran emleget, az a Kalazancius Mozgalom. Amikor lehet, ott van, sőt jelentkezett vezetőképzésre is. Mi örömmel támogatjuk. Krisztiánnak veleszületett diszlexia-zavara van. Az általános iskolában mindig feszengett emiatt. Sajnos nem igazán foglalkoztak a fejlesztésével. Amióta viszont ide jár, folyamatos támogatást kap. Teljesen kicserélődött, magabiztosabb lett. Valamelyik nap is örömmel hívott, elújságolta, hogy egy matematikai képletet hogyan oldott meg, és, hogy kitűnőt kapott.

volt még egyik est olyan, mint a másik: mindig kapunk valami újat. De állandó elem, hogy újra és újra kedvesen fogadnak, nem is beszélve a sok finomságról, szendvicsről, teáról, amit a srácok készítenek nekünk. Olyan, mintha nem is egy magyar iskolában lennénk! Önök milyen iskolában/körülmények között szeretnék látni a gyereküket? Úgy gondoljuk, hogy, ami a Gödön van, az merőben más, mint, amit eddig máshol láttunk. Ahogy mindig szoktuk mondani, ha kérdezik: végre egy iskola, ahol a tanár és a diák egyenrangú partnerként tekint egymásra. Remélhetően még sok intézményben átveszik ezt a mentalitást! Minden gyereknek és szülőnek csak azt kívánom, hogy éljék át nap, mint nap, amit mi tapasztalunk: hogy látjuk a gyerekünk szárnyalását! BESZE ERIKA – OBRECZÁNY ÉVA

PIARISTÁK

17


ÉT M E K KECS

SUMA Y SIGUE

ALAPÍTVA:

TARTOMÁNYI ÉS ISKOLAI 1714 (1993) NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÉPÍTÉSE WWW.KECSKEMET.PIARISTA.HU

Az Erasmus plus pályázatok keretében idén ősszel két programot is megvalósított iskolánk. Elsőként a spanyolországi Emaús provinciában a „Suma y sigue” pedagógiai innovációs projekttel ismerkedtünk. E tanulmányúton – a tavalyi katalóniaihoz hasonlóan – a többi magyarországi piarista intézmény munkatársaival közösen vettünk részt; a csapatot tizenketten alkottuk a provinciából. A következőkben erről adunk hírt.

Az Emaús provincia fejlesztési projektje jelentősen eltér a katalóniaitól. Míg utóbbi egy közösen fejlesztett és elfogadott, a megvalósítás helyi módjától eltekintve egységes rendszer (sommásan: a tanítási órák 25%-ában – óvodában 50%-ban – interdiszciplináris projektekben, kooperatív keretrendszerben dolgoznak a diákok), addig az Emaús provincia „Suma y sigue” projektje egyfajta innovációs keretrendszer, amihez illeszkedve minden iskola maga dönti el, milyen innovációkat valósít meg. Ennek oka részben az is, hogy ez a rendtartomány több közigazgatási egység iskoláit foglalja magába, így a jogszabályi feltételek sem azonosak. A „suma” (összegzés) szó azt jelzi, hogy épít mindarra, ami a piarista pedagógia összessége, azaz a hagyományokra, eredményekre, a „sigue” (tovább) pedig a fejlesztésre, innovációra utal. Láthattuk, hogy a spanyolországi, oktatási-nevelési kihívások nagyon hasonlóak a mieinkhez: gyorsan változó világ, a gyerekek megváltozott közege és élete, erős munkaerőpiaci nyomás, a 21. századi kompetenciákra 18

PIARISTÁK

való felkészítés hiánya az iskolákban stb. Minderre az Emaús provincia egy közös innovációs keretrendszerrel válaszolt. Négydimenziós átalakulást kezdeményeztek: a kurrikulum újragondolását, a tanár- és diákszerep átformálását, az iskolaszervezési keretek megváltoztatását és a tanulási környezet fejlesztését. „Jobb életet mindenkinek!” – állt minden tettük mögött. Alapkérdésként arra adtak választ: milyen is legyen a diák, aki kilép a piarista iskola kapuján? A feleletet a diá­ kok kompetenciaprofiljával adták meg. A profilt előbb elkészítették össztartományi változatban, majd minden iskola nevelőtestülete ehhez viszonyulva alkotta meg sajátját. Ezt követően az intézmények egyetemi kutatókkal partnerségben helyzetfelmérést végeztek; megvizsgálták, miben erősek, hol vannak fejlesztendő területeik. E kutatást, azóta is, minden évben elvégzik. A fejlesztendő területekre dolgoznak ki innovációkat, amelyeket aztán a teljes nevelő testület hagy jóvá.


PIARISTA ISKOLA KECSKEMÉT Minden innovációra érvényesek az alábbi szempontok: • a gyerekre, fiatalokra összpontosít; • a kompetenciatérképre épül; • a lelkiség és kultúra integrációjára törekszik; • a társadalom átalakítására nevel; • mindenki számára elérhető, inkluzív; • fenntartható; • rendszerszintű; • intézményesített; • közösségi, csapatban végzett, nem individuális.

Nem tekinthető tehát ebben a keretben innovációnak az, amit egy tanár egyedül tesz, vagy ami egy-egy osztályra kizárólagosan vonatkozik. Valamennyi érvényes megújulási kezdeményezésnek az egész intézményt, minden fia­ talt kell érintenie. A kidolgozásban a helyzetelemzésre szükséges építeni, pedagógiailag a célokat és eszközöket igazolni, az eredményeket mérni kell. Több iskolában sokfajta innovációs törekvést láttunk, melyek a kicsiktől a nagyokig érintették, alakították át a gyerekek életét.

el kell ezeket végezniük. A pedagógus végig jelen van: kíséri és segíti őket, ahol szükséges, de alapvetően ők döntik el, mikor mivel foglalkoznak. Ha egy feladattal készen vannak, felírják magukat az adott listára. Ilyen tanulásszervezést fizetős magániskolákban itthon is láthatunk, ám itt egy pedagógussal, a „szokásos” közoktatás keretei között figyelhettük meg, amint a diákok rendben, feladattudatosan dolgoztak, főként kis csoportokban. • Egy pamplonai iskolában a diák-kompetenciák átfogó értékelésére dolgoztak ki innovációt. Ezek a kvalitatív értékek aztán meghatározott százalékban beszámítanak a tantárgyi értékelésekbe is. Érdekes a rendszer visszahatása: ha értékeljük például a diákok kreativitását, akkor rögtön kérdés, hogy vajon fejlesztjük-e azt? Adunk-e olyan feladatokat, amelyekhez kreativitásra van szükség? Azaz a mérés, értékelés szükségképp visszahat a pedagógiai tevékenységre is, s változtatja azt. • A z oktatási terek átalakulása hasonlított a Katalóniában látottakra: mindenhol a nyitottság, átjárhatóság, összenyithatóság jellemző. Az innovációk bevezetése mindig fokozatos: először kicsiben, a komfortzónához közeli lépéseket elvárva, majd a lényeges változások következnek, több lépésben. Fontos tapasztalás volt még számunkra a jelenlétben való gondolkodás és cselekvés is. A „piaristák” kifejezés egymással összefüggő és együttműködő közösségeket, a piarista karizma hordozóit jelenti. Szerzetesek, a piarista testvériség, az intézmények munkatársai, a „megosztott küldetés” csoportjai, a szülői közösségek, a szociális projektek, a Kalazancius mozgalom, a sok önkéntes, a diákok közössége… mind, együtt, a piarista projektben. Kint tartózkodásunk során a vitoriai testvériség csoportjával találkoztunk, ketten pedig a rendtartomány testvériség találkozóján is ott maradtunk Pamplonában, ahol több mint kétszáz testvériség-tag találkozott és ünnepelt. MIKULÁS DOMONKOS, IGAZGATÓ LÁZÁR LÁSZLÓ, PEDAGÓGIAI SZOLGÁLATÉRT

• A z egyik iskolában például azt vezették be, hogy minden héten fél órában kooperatív módszertannal a szociális kompetenciákat fejlesztik. Elsőre nem tűnik nagy dolognak – de ha belegondolunk, hogy az egész intézményben, egységesen és módszeresen zajlik mindez, akkor az összkép már másképp fest. • Máshol a projektmódszert alkalmazzák kooperatív struktúrákban oly módon, hogy a diákok az órák jelentős részében évfolyamszinten dolgoznak projekteken, egy közös térben. Ez már önmagában is jelentősen átalakítja a tanulás folyamatát, a készségek és képességek fejlesztését. • Talán a legprofesszionálisabb innovációval egy vitoriai iskolában találkoztunk, ahol a diákok (az óvodából továbbhozott módszertannal) saját motivációjuk mentén, autonóm módon dolgoznak és tanulnak. Hét elején megkapják a heti feladatokat, és a hét végéig

FELELŐS VEZETŐ

PIARISTÁK

19


ONMOS RÓVÁR YA MAG

ŐSZI PROGRAMJAINKBÓL…

ALAPÍTVA:

1739 (1994)

WWW.MOSONMAGYAROVAR.PIARISTA.HU

HEGEDŰS BORI A IV. NEMZETI VERSENY KÜLÖNDÍJASA

SZÍVEM KINCSET TALÁLT

Módszertani megújulásunk jegyében az „Informális, nonformális nevelés a piarista iskolákban” (EFOP 3.3.7-172017-00037) című pályázat keretein belül új módszerrel ismerkedtünk meg Sipos Edit vezetésével: Franz Kett - ma is élő bajor valláspedagógus - pedagógiai módszerébe nyertünk bepillantást. Franz Kett pedagógiájának egyik alapelve a középpont kijelölése, megtalálása, mely nélkül nem lehetünk tudatosak, összeszedettek az életben sem. A módszer lényegi eleme, hogy a gyerekek érezzék: helyük és feladatuk van a világban. „Itt vagyok”, „a helyemen vagyok” és „kincseim vannak”. Ezekkel a mondatokkal indítják a foglalkozásokat, melyek a keresztény isten -, és emberképre épülnek. A foglalkozások csúcspontját a végére kialakuló padlókép adja, mely a gyerekek egyéni munkáiból áll össze kerek egésszé. Nagy élvezettel lettünk gyerekek egy kis időre, és vettünk tevékenyen részt a foglalkozásokon, melyeken játszva tanultunk és örömmel tapasztaltuk meg e pedagógiának varázsát. TÖRÖK RÓBERTNÉ, SZAKMAI FELELŐS

A KISALFÖLD 7PRÓBA VERSENYÉBEN ISKOLÁNK 5.A OSZTÁLYA

Iskolánk 5. a osztálya idén nevezett a „Kisalföld 7próba” megyei versenyére. A megmérettetés célja a közösségépítés, a kreativitás és a játék. A szervezők hét érdekes és aktuális kérdéseket feszegető feladat megoldására hívták az osztályokat. A feladatmegoldások során a résztvevők még összetartóbb osztályközösséggé formálódnak. Háromperces videóban bemutattuk, hogy miért jó, ha befogadja a közösség a fogyatékkal élő diákokat, és mit tanulhatunk tőlük. Kímélő mozgásformákkal megmozgattuk az idősebbeket, szótárt állítottunk össze, melynek segítségével próbáltuk áthidalni a generációk közötti kommunikációs szakadékot. Legutóbb megalkottuk egy megálmodott világ alkotmányát. Az 5. a osztály négy próbát követően bátran néz szembe az újabb kihívásokkal. 20

PIARISTÁK

Iskolánk 11. osztályos tanulója, hosszú felkészülést és három fordulót követően, a Nemzeti Színház és a Magyar Versmondók Egyesülete művészeinek és szakembereinek döntése alapján a „Nemzeti VERSeny” szuperdöntőjének különdíjasa lett „József Attila: Ajtót nyitok” című verse alapján elkészített versklipjével. Hegedűs Bori már több színvonalas országos és Kárpát-medencei versmondó versenyen szerepelt sikerrel. A közelmúltban a „József Attila országos vers-, énekelt vers és prózamondó verseny” különdíjasa, valamint „Az én Pannóniám” nívódíjasa lett.

VÁRJÁRÓ PIARISTA DIÁKOK

Az informális-nonformális nevelési pályázat keretében hatodik és tizedik osztályos diákjaink tankönyveket félretéve, ragyogó őszi színekkel illusztrálva tanultak történelmet két napon át Visegrádon. Pályázati programunk az ókorhoz és a középkorhoz kötődött. A természetben töltött hosszú idő mellett kiemelt programunk volt a visegrádi Fellegvár és az Aquincum múzeum megtekintése. Rendhagyó, élményszerű tanulmányainkat színesítették a festői Dunakanyarban tett kirándulások, csapatépítő játékok és a kalandos éjszakai túrák. NYERGES-ZOMBÓ KATALIN

ADVENTI ELŐKÉSZÜLETEK

November 22-én délután mézes finomságokat készítettek a 3. a és 3. c osztályok az ausztriai Neusiedl am See település Naglreiter pékségében. A meghirdetett programra nemcsak tanulóink, hanem a testvéreik is lelkesen jelentkeztek, így közel 60 nebulóval indultunk el. Dinamikus szülői csapatunk az odautazásunkat is megoldotta. A pékségben üdítővel, rágcsálni valóval várták a gyerkőcöket. A hatalmas sütödében minden gyerek saját tésztával dolgozott, serényen cserélgették a sütikiszúrókat, a díszítéshez kapott finomságokat. Szebbnél szebb alkotások születtek a számunkra óriási tepsikre. Míg a mézesek sültek a pékség jóvoltából szendvicset ettünk és limonádét ittunk, filmet néztünk, játszottunk. A kész alkotásokat zacskókba tettünk és boldogan indultunk velük hazafelé. Köszönjük a Naglreiter pékség minden dolgozójának, hogy ekkora élményhez juttattak minket! SEJLINGER ÉVA, FITUS SZILVIA


PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR - HÉDERVÁR

VÁR R E D HÉ

HÉDERVÁRI SZÍNESEK

ALAPÍTVA:

1983

ÁTVÉTEL: 2016

Színes és változatos programok sorával, mozgalmasan telt az ősz a hédervári piarista iskolában. Az alábbiakban a legfontosabb eseményekről adunk rövid összegzést.

KÁNONI VIZITÁCIÓ

„Legyetek bátrak a mindennapi munkátok során! Pedro Aguado piarista rendfőnök 2019. október 28-án hétfőn érkezett Mosonmagyaróvárra, Miguel Giraldez európai generálisi asszisztenssel. A generális atya a hédervári diákokkal és tanárokkal személyes beszélgetést folytatott. Nagy örömmel köszöntötte fiatal piarista közösségünket, bíztató szavait mélyen szívünkbe zártuk; a szívélyes találkozásból erőt merítettünk. Humorával, közvetlenségével megérintette fiataljainkat, akiket büszkeséggel tölt el, hogy a „Piarista Nagycsalád” tagjai lehetnek. SERESNÉ DOMINA TERÉZ, TAGINTÉZMÉNY-VEZETŐ

EGÉSZSÉGNAP

Október egyik délelőttje során Egészségnapot tartottunk iskolánkban. Változatos programokat szerveztünk diákjainknak, melynek összeállításában Juhászné Tolnai Klára védőnő nagy segítségünkre volt. Dr. Zsilavi Fábián háziorvosunk 7-8. osztályos gyermekeinkkel jó hangulatú beszélgetést folytatott a különféle betegségekről. A Magyar Vöröskereszttől Mihályi Mária elsősegélynyújtást, sebellátást, újraélesztést mutatott be az alsós és felsős gyerekeknek. A Gyermekjóléti Szolgálat munkatársa, Görbe Andrea és kolléganője az iskolai bántalmazásról és internetes zaklatásról tartott előadást. Az egészséges táplálkozásról iskolánk öregdiákja, Juhász Rebeka beszélt tanulóinknak, majd a szülők jóvoltából egészséges ételeket fogyasztottunk. A szerelemről és párválasztásról védőnőnk beszélgetett a diákokkal, a kicsik pedig játékos sorversenyeken vehettek részt. Ebben a tanévben a környezetvédelem, a környezettudatos nevelés egyik meghatározó eleme iskolai munkánknak. Fodor Ibolya környezetvédelmi mérnők interaktív foglalkozást tartott a szelektív hulladékgyűjtésről. (A Diákönkormányzat támogatásával beszerzésre kerülhettek az intézményünkbe is a szelektív hulladékgyűjtő edények.)

ADVENTRE HANGOLÓDÁS

PROJEKTNAP

2019. október 18-án tagintézményünk diákjai színvonalas műsorral vettek részt a mosonmagyaróvári projektnapon. A látványos díszleteket felvonultató, korhű történelmi környezetben megrendezett programok tevékeny részesei voltunk, melynek során a középkorra jellemző tárgyak és fegyverek arzenálját mutattuk be. A szereplők a Mátyás király udvarába érkező török és itáliai követséget elevenítették meg. A diplomaták választékos beszédeit követően, a programot a táncos lányok remek előadása zárta. TÓTH TIBOR, FELKÉSZÍTŐ TANÁR

Az adventi koszorú hétről hétre kigyúló gyertyái a hit, remény, szeretet és öröm jelképeként világítanak. Advent a karácsonyra való készülődés, egyben az év legcsendesebb időszaka, bár manapság már közel sem olyan nyugalmas, mint egykor volt. A sütés-főzés, bevásárlás, ajándékok készítése és beszerzése az ünnepi készülődés része, de a lelki ráhangolódásról sem szabad megfeledkezni. A várakozás során – karácsonyhoz közeledvén – minden vasárnap eggyel több gyertyát gyújtunk meg, végül a negyedik gyertya fellobbanása a karácsony eljövetelét jelzi. A keresztény hitvilágban a fény a reményt és a világosságot jelképezi, mely Krisztus születése révén lép be az emberek életébe.Ebben az időszakban a házimunka mellett ne feledkezzünk meg a családtagjainkról sem, akik nem egy elfáradt, nyúzott szülőt szeretnének látni. Inkább együtt végezzük a házimunkát, süssünk – főzzünk, még inkább figyeljünk egymásra, a körülöttünk élőkre. HORVÁTH MELINDA, A SZÜLŐI MUNKAKÖZÖSSÉG ELNÖKE

PIARISTÁK

21


IZSA N A K NAGY

ŐRSÉGVÁLTÁS NAGYKANIZSÁN

ALAPÍTVA:

1765 (1992)

WWW.NAGYKANIZSA.PIARISTA.HU

A nagykanizsai piarista iskola éléről 2019 augusztusával a tartományfőnök atya döntése alapján távozott Nyeste Pál igazgató úr, akit a mosonmagyaróvári piarista rendház házfőnöki feladatával és a hédervári plébánia vezetésével bíztak meg. Iskolánk új igazgatójának Böszörményi Géza piarista szerzetes atyát nevezték ki. Vele beszélgettünk terveiről, tapasztalatairól, elképzeléseiről. Ezzel nem annyira, a papság gondolata csak 17 évesen vetődött fel bennem először. Jézushoz most elsősorban a személyes imádság visz közel, de sokat jelentenek ebből a szempontból a szentmisék, a természetben megélt tapasztalatok, a művészi élmények és az olvasmányaim is. Meghatározó számomra a Szent Ignác-i (jezsuita), valamint a Fokoláre mozgalom lelkisége.

Kedves Géza atya! Mondana nekünk néhány szót az életéről, hivatása megtalálásáról? Ilyen kérdésekre kicsit nehéz röviden válaszolni… Dióhéjban annyit mesélnék el, hogy érettségi után döntöttem a piarista hivatás mellett. Akkor ez még nem volt kiérlelt elhatározás, ezért később rá is kényszerültem, hogy másodszor is alaposan átgondoljam, helyesebben átimádkozzam ezt a kérdést. Ez után már biztos voltam abban, hogy – amennyire ez emberileg megítélhető – az Úr hív erre a nem könnyű, de nagyon szép útra. Szerencsém volt a „Kávé habbal” című tévésorozat egyik epizódjának vendégeként látni Önt, hála az internetnek. Akkor még gyerekként beszélt a nem mindennapi hobbijairól. Megosztaná velünk ezeket így 27 év elteltével is? A bélyeggyűjtés már a múlté. Annak idején nagyon sokat jelentett számomra, és rengeteget tanultam belőle. Részben innen ered a földrajz, a politika, a történelem és a művészetek iránti érdeklődésem. Utóbbiak megmaradtak, nem véletlen, hogy az előző osztályom templomtúráknak hívta az osztálykirándulásokat. Talán az újságszerkesztésből és a nyelvek iránti érdeklődésemből lett a magyar szakom. Hogy érezte magát, miközben a világ számos nyelvén gyűjtötte szorgalmasan a Miatyánkot? Közelebb került ezáltal életének céljához, Jézus Krisztus követéséhez, a papsághoz? 22

PIARISTÁK

Iskolánkban jó ideje hittant, magyart és földrajzot is tanított. Iskolaigazgatói feladata mellett továbbra is marad ideje a tanításra, esetleg hobbijaival is tud foglakozni? Igazgatóként sajnos csak kevés órám van, terveim szerint a mindenkori tizedikeseket fogom hittanra tanítani: így megismerhetem az összes idősebb diákot, és egyébként is az erkölcstan a kedvenc témám. Az utóbbi hetekben lassan a „hobbi” szó jelentését is kezdtem elfelejteni, de remélem, hogy a zsúfolt őszi időszak elmúltával újra több időm jut majd kedves időtöltéseimre, pl. Agatha Christie krimijeinek olvasására. Mennyire tudja felhasználni a tavalyi olaszországi útján szerzett tapasztalatokat? A tavalyi évet Loppianóban (Olaszországban), a Fokoláre mozgalom központjában töltöttem. A fokolárok saját lelkiségüket az „egység lelkiségeként” emlegetik. Ennek része a nyitottság, a dialógus (akár más vallásokkal, népekkel is), a testvériség. Szerintem ezek egy iskolában nagyon fontosak, de hozzá kell tenni azt a gondolatot is, amelyet szintén tavaly hallottam: „Úgy tudunk igazán párbeszédet folytatni másokkal, ha tudjuk, hogy kik vagyunk”. Igazgatóként milyen tervei vannak a piarista iskola következő éveire? Nagy változtatásokat nem tervezek. Akik ismernek, tudják, hogy fontos nekem a stabil értékrend és általában a rendezett működés. Ezeket azonban csak barátságos, támogató, fejlesztő légkörben érdemes és lehet igazán megvalósítani. PATAKI LEVENTE, 10.A OSZTÁLY


PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA MASZEKMISSZIÓ A mi portásunk díjnyertes fotós, egykori polgármester, ukrajnai mélyszegénységben élő magyarok támogatója. Egyfajta humánösszekötő, ahogy egy barátja mondta róla. Ő és iskolánk adománygyűjtést szervezett: a diákok csokoládét gyűjtöttek, a pedagógusok és a szülők ruhát és pénzadományokat tűzifára. Ukrajnából hazatérve írta Tamás a következő levelet. 35 Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. 36 Nem volt ruhám, és felruháztatok. (Máté 25./34.-40.)

KEDVES ADOMÁNYGYŰJTŐK! Amit alább közlök, az csupán az általam megélt történet, amit igazából Ti írtatok, töltöttetek meg tartalommal: adományaitokkal, imáitokkal, melyek visszaköszönnek a fenti evangéliumban is. Egy jóságos cégtulajdonostól – aki még az üzemanyag felét is állta - kaptam kölcsön egy nagy, dobozos autót. Dunakeszi volt az első állomás, ahol négy bringát ajánlottak fel, amit elvittünk Kerecsendre, ahol egy mélyszegénységgel foglalkozó misszió működik. Lepakoltuk a nekik ígért adományokat, aztán irány Ukrajna! Beregszászon nekiindultunk tűzifát vásárolni és kivitetni a családokhoz. Sok nélkülözőnek lesz enyhébb a tele általatok. A tüzelő mellé ruha, cipő, édesség, tartós élelmiszer is jutott a szegényes hajlékokba. Képtelen vagyok leírni azt az örömöt és meghatottságot, amiket az arcokon láttam. A nagykanizsai piarista iskolában dolgozók emberségének, adománygyűjtésének, és névtelen adakozóknak köszönhetők ezek a könnyes mosolyok. Még a fát fuvarozó ember is csodálkozva ingatta kopaszodó fejét meghatottságában. Vasárnap az ovik és iskolák következtek. Térfogatom alapján simán lehetnék Mikulás, és a gyerekek legalább annyira örültek, mintha rénszarvassal érkeztünk volna. Nagykanizsai iskolánk diákjai és ovisai csodát tettek ezekkel a beregszászi lurkókkal. A sok édesség és játék elkápráztatta őket, de tanítóikat és óvónőiket is igencsak meghatotta a látvány.

Még az utazás kezdete előtt összeállítottunk egy listát, amin azok a szegények szerepeltek, akiknek célzottan kerestünk, kértünk itthon, számukra nélkülözhetetlen tárgyakat: kályhák, kerékpárok, tévé, szőnyeg, posztócipő, fotelágy, székek, íróasztal, babakocsi, stb. Mindegyik címzetthez eljuttattuk ezeket. Voltak olyan dolgok, amiket helyben olcsóbb volt megvásárolni, ezekre (gyógyszerek, biciklilámpa, pumpa, élelmiszerek, tisztítószerek, stb) is futotta a nagykanizsaiak gyűjtőakciójából. Sok Jézust láttam Beregszászon és környékén, aki a mélyszegénység köntösébe bújt egy-egy nincstelen képében. Ti segítettetek hozzá, hogy enyhíthessek szomjukon, éhségükön, ruhátlanságukon, kilátástalanságukon.

Én a szállító voltam. Isten mosolya, öröme a Tiétek. Az a mosoly, az az öröm, amelyben Ő a szegények arcán tükröződött vissza. Áldott legyen Isten, hogy én is részese lehettem. Tavaszra tervezem a következő utat, ha az Úr is így gondolja. Hála és köszönet minden jó szándékú adakozónak! BODÓ TAMÁS

Máté 7:12 „Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük”

PIARISTÁK

23


ED G E Z S ALAPÍTVA:

SZEGEDI ÉLMÉNYEK

1720 (1991) WWW.SZEGED.PIARISTA.HU

MESE A SZEGEDI DIÁKSZÍNPADRÓL Egyszer volt, most is van egy magyartanár, úgy hívják őt, hogy Keserű Gyuri. Szólították őt sokféleképpen Szeged városának legrégibb alapítású oskolájában: mondták neki, hogy „papbácsi, kereszteljen meg engem”, vagy azt, hogy „osztályfőnök úr, tessék elnézni a késéseimet”,meg kérlelték bőszen, hogy „tanbá’, ugyan ne írja már be nekem a háziért azt az egyest”, de amióta bemutatta az iskolának a Szegény Dzsoni és Árnikát, azóta mindenki csak úgy nevezi őt, hogy „direktor úr”. Keserű Gyuri ugyanis olyan előadást készített Lázár Ervin meseíró művéből a messze földön híres Patrocinium ünnepén, hogy gyorsan összeszaladt a Fércbúk és az Istengram népe, és nem győzték lájkolni az ő tevékenységét. Mert mit is csinált ez a derék tanár, hogy direktor úr váljék belőle…? Megkért egy pár kis és nagy diákot (Angyali Kyrát, Muhari Márton Óriást, Mégsem Olyan Kiss Botondot, Flosznik Dzsonit, Kopasz Árnika Helgát, Szép Szabó Szonját, Kisfiú Krabót Bertalant, Zseniális Zsiga Grétát és Szellemes Szendrényi Borit), hogy ugyan mennének el vele egy újragondolt mesevilágba, s ha oda megérkeztek, a mesevilággal együtt lepjék meg Kalazanci Szent József legrégibb szögedi iskoláját. S ha már meglepték, változtassák az egész iskolanépet kacsává, és ha azok eléggé kihápogták magukat, változzanak ők vissza rakoncátlan diákká és akaratos tanárrá. Nem is tudta az iskola népe, miért kellett aznap sárgába öltözniük, amíg hápogó szárnyassá nem varázsolódtak mindannyian… Nem is történt az másképp, mint ahogy azt a nagyságos direktor úr kigondolta. Hónapokon át készültek az előadásra, beletettek mindent, amit szerethet a diákszív, amitől nagyokat nevethet a kamasz. És közben megtörtént az első csoda. A hetedikes, kilencedikes, tizedikes és tizenegyedikes diák átváltozott színésszé, és arra az egy órára, amit a színpadon töltöttek, teljesen megszűntek tizenévesnek lenni. Bizony ők akkor másik emberré váltak, szereplőkké, és az osztálytársak tátott szájjal csodálták, fel-felhördülő kacagással fogadták, miként követel magának stadiont Östör király, és hogyan lesz az órán szaktanárikat begyűjtő diákból vastapsot érdemlő színművész. Akkor átváltozott minden erőfeszítés sikerré, és amit a magyartanárok tanítottak helyzetkomikum, jellemkomikum és nyelvi humor fogalmai alatt az órákon, az bizony 24

PIARISTÁK

mind valósággá lett. A kacsából visszaváltozott diákok, tanárok és színészek pedig megértették, hogy csakis így érdemes tanulni és tanítani, így érdemes alkotni, maguknak és másoknak örömet szerezve. Keserű Gyuri pedig Szegény Dzsoni és Árnika sikere után nem győzte fogadni a megérdemelt elismeréseket, és még most is ott áll a gratulálók sorfala előtt, ha azóta el nem ment misét vagy órát tartani. BOLDOG ZOLTÁN

„AZ ÜNNEP AZÉ, AKI VÁRJA” „A zene az istenek előszobája, a lélek szava” – vallották a régi görögök. Már akkor tudták, hogy a jó zene képlékennyé teszi a szívünket, rendet teremt a lelkünkben, és advent idején felkészít bennünket Jézus fogadására. Megérezteti velünk, hogy szükségünk van a zenét megelőző csendre, az elmélyülésre is. Az idei Patrocinium ünnepén gimnáziumunkban a művészeti iskola szervezte spirituális délelőttre rekordjelentkező regisztrált november 22-én. Két csoportban több mint 130 diák jött el érdeklődőn a hívó szóra, hogy adventi koszorúkészítés közben, alkalomhoz illő, vetítéses képanyaggal, szebbnél szebb karácsonyi énekekkel és némi történelmi áttekintéssel készüljenek lelkileg a szeretet ünnepére. Megérkezésükkor teli voltak várakozással. Közülük legtöbben megilletődve foglalták el helyeiket a díszterem vetítővászna előtt, míg mások a koszorúkészítés kellékei közül választották ki a nekik tetsző alkalmatosságokat. A kezdeti percek hangulatát egyre oldottabbá tette a köszöntő háttérzene, Gryllus Vilmos albumának népszerű dallama: „Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok!” Szalkai Sándor, az alapfokú művészeti iskola intézményegység-vezetője bevezetőjében ismertette a fiatalokkal a


PIARISTA ISKOLA SZEGED

program menetrendjét, és bemutatta a művészeti iskola tanárait. Míg a diákok egyik része a koszorúk összeállításához kezdett, a hallgatóságnak Fejes Zsuzsa tanárnő elevenítette fel advent történetét, visszakanyarodva egészen az 5. századig. Előadásából a diákok többek közt azt is megtudhatták, hogy VII. Gergely pápa rendelte el a 11. században az addigi öt hét helyett az advent négyhetes időszakát. Az első, méghozzá gigantikus méretű, adventi koszorút huszonnégy gyertyával, 1860-ban egy hamburgi lelkész készítette. Ma már a legváltozatosabb kivitelben díszítik a családi otthonokat és az intézményeket ünnep közeledtével a szebbnél szebb koszorúk, melyeken a négy gyertyát fokozatosan, vasárnaponként gyújtják meg. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Minden gyertya egy fogalmat szimbolizál: hit, remény, öröm és szeretet, melyekből a három lila színű mellett a harmadik, rózsaszínű gyertya utal Szűz Mária örömére, aki megszülte a Fiút.

#Advent #vizsgaidőszak #Karácsony #felkészülés #közösség #tanulás #ünnep

Az adventi történethez válogatott, liturgikus zeneszámok kapcsolódtak, melyek először egy középiskolás testvérpáros videófelvételén varázsolták el a figyelő diákságot. Majd walesi és német egyházi éneket tanultak meg a fiatalok közösen, zongora- és csellókísérettel. Az áhítatos részt karácsonyi, interaktív ismertető követte Csányi Ildikó tanárnő tudást firtató, derűs kérdéseivel. Itt szólaltak meg aláfestésül a legközismertebb dalok, az „Ó, gyönyörű szép, titokzatos éj; Mennyből az angyal; Pásztorok, pásztorok” hangszerekkel kísért motívumai. Ezt követően kiderült, hogy a fiatalok a hagyományok ismereténél sokkal jártasabbak az internet kínálta kvíz-játékokban. Baráth Réka énektanárnő felhívására egyből előkerültek a mobiltelefonjaik, és a Kahoot-kérdések megválaszolásakor pezsgés és izgalom uralkodott el a teremben. A „Csendes éj” és a „Jingle Bells” közös éneklésekor még egy-egy doboz Mozart-kugler is előkerült jutalomként a győzteseknek a pianínó mellől. Muzsikált a gitár, a cselló, a zongora, énekelt a sok fiatal, elkészültek – ha nem is teljes egészében – a változatos, adventi koszorúk, melyek az osztálytermeket fogják díszíteni. És elhangzott egy váratlan kérdés is elismerésül, egy aranyos leányka szájából: „Már vége van? Jaj, de kár, még maradtunk volna!” FEJES ZSUZSA

TA I A R IS P R O ÁND EMI SÍK S EGYET LÉGIUM KOL SZ A K

„KÉSZÜLJETEK FEL TEHÁT TI MINDNYÁJAN…”

Amikor már sokkal rövidebbek a nappalok az éjszakánál, és a hőmérséklet is kezd csípős lenni, akkor szokott hatalmába keríteni a Karácsony „szelleme”. Nem Szegeden születtem, de amióta ebben a városban tanulok, itt is kezd kialakulni ez az érzés. Amíg ezt régen többnyire a rorátékon való ministráns-verseny hangulata adta meg, addig itt talán meghatározóbb a kollégium melege – elég jól be van fűtve ;-) – és az, hogy az év közbeni pörgősebb beosztásból, „órára járásból” kezdi minden (kollégiumlakó) felkészíteni magát a vizsgaidőszakra. Egyre többen és többet vagyunk a koliban, főleg annak könyvtárában. Ha nem is teljesen veszett el a régi hangulat, de sokkal dominánsabb lett a vizsgákra való készülés nyomása, mintsem Jézus születésére való lelki készület. Szerencsére azért eljutunk a rorátékra akár a piaristákhoz, akár a jezsuitákhoz csatlakozva, ami még életben tartja a kellemes érzést és nem engedi teljesen eluralkodni az egyetemi kötelességeket. Van, hogy a szegedi piaristák jönnek át haj-

ALAPÍTVA:

1992

WWW.SSPESZK.BLOGSPOT.HU

nali misét tartani a mi kis kollégiumi kápolnánkba. Roráték és a közös reggelizés után pedig kezdődik az egész napos tanulás, többnyire közösségben, de akad, aki egyedül tud jobban koncentrálni a szobájában. Az azonban biztos, hogy könnyebb egy vidám közösségben megélni vagy akár túlélni a nyomást, ami a vizsgák miatt rajtunk van. Kívülről úgy tűnhet, mintha nagyon komoly és megfeszített munka történne, azonban számtalanszor megszakítjuk egymás tanulási folyamatát egy kis teával, kávéval vagy valami viccesnek ígérkező történettel, videóval. Ez az, ami túljuttat minket az olykor akár elhatalmasodó feladatokon és sikeresen felkészülve tudunk menni vizsgáinkra (már amikor…). Az egyetem vége felé közeledve, fél lábbal már kilépve abból, jó rálátni, hogy ebben a közösségben teltek el az elmúlt évek karácsonyi ünnepei és így talán sokkal könnyebb újra izzítani a régi „szellemet” és lerázni a sokszor nem odaillő külsőségeket. DESSEWFFY BALÁZS – V. ÉVES ORVOSTANHALLGATÓ

PIARISTÁK

25


VÁC

MŰVÉSZETI MŰHELY MŰVÉSZETTERÁPIA ÖNKIFEJEZÉSSEL Győrffy-Kovács Adrienn tanárnő Művészeti Műhelye a 6-12-ig évfolyamosoknak ad lehetőséget arra, hogy hetente egy délutáni foglalkozás keretében komplex művészetterápiás módszerekkel fejlődjenek. Mára már köztudott tény, hogy a művészet mennyire fontos az agyi folyamatok megfelelő működéséhez. Az alkotási folyamatok, a különféle művészeti tevékenységek hatására az agyban fizikai változások jönnek létre, katarzis élményt adnak. A Művészeti Műhely célja, hogy ami a lelkünkből érkezik, kifejeződhessen. Relaxációs és imaginációs gyakorlatokkal kezdjük ezeket a foglalkozásokat; minden alkalomnak megvan a saját tematikája, de vannak több lépcsőből álló feladatok is. Ilyen volt például a japán haiku versformában írt saját versek illusztrálása lavírozott tustechnikával, majd agyagból tradicionális kokeshi babák megformálása, és festése. Foglalkoztunk már Ady-versen keresztül a saját fájdalmak megélésével és feldolgozásával. Pilinszky János, Weöres Sándor, valamint kortárs szerzők műveinek felolvasásra is inspiratív hatással van a diákokra. Eközben Bach, Mozart vagy éppen Lajkó Félix zenéje csendül fel. Én is velük együtt festek, alkotok, mert fontosnak tartom, hogy ugyanazt élhessük át, ugyanazokat az érzéseket élhessem meg velük együtt, így még nagyobb egységben legyünk jelen. Hihetetlen ereje van az alkotás után a létrejött művek verbális megfogalmazásának. Egyrészt ekkor tudatosul az alkotás létrehozójában, hogy mit hívott elő magából, másrészt fontos a csoport véleménye, építő kritikája. Az általam alkalmazott módszer tehát arról szól, hogy provokált katarzis élmény megteremtésén keresztül valódi katarzis történjen a gyerekek lelkében. Sokszor azt érzem ezeken a műhelyfoglalkozásokon, hogy egy angyal repült át fölöttünk: minden elcsendesedik, kitisztul, helyére kerülnek a dolgok és teremtettünk együtt valami szépet és maradandót. GYŐRFFY-KOVÁCS ADRIENN

26

PIARISTÁK

ALAPÍTVA:

1714 (1990) WWW.VAC.PIARISTA.HU

DIÁKOK VÉLEMÉNYE A MŰVÉSZETI MŰHELYRŐL

„Az iskolában eleinte csak a rajzórákon foglalkoztam a rajzolással, de amióta a Művészeti Műhelybe is járok, még jobban megszerettem ezt a tantárgyat. Különösen tetszik, hogy a foglalkozások elején mindig rákészülünk az alkotásra. Ilyenkor egyszerű relaxációs gyakorlatokat végzünk, és verset illetve zenét hallgatunk. De természetesen nem csak emiatt járok el, hiszen ilyenkor nagyon jó társaság jön össze, és szebbnél-szebb munkák születnek, különösen a festés által. Így nem csak egy rajzzal leszek gazdagabb, hanem egy élménnyel is.” Retzler Balázs, 11. A „Ami nekem a hétfői műhely: elcsendesedés, új technikákkal való megismerkedés, kérdések és válaszok kellemes kavalkádja tapasztalatokkal fűszerezve. Ide nemcsak azok járnak, akik kifejezetten ’tehetségesek’, hanem akik érdeklődést mutatnak a művészetek és a fejlődés iránt.” Kovács Anna, 11. A

„Szeretem a hétfő délutáni rajzműhelyt, mert akármilyen hosszú és fárasztó is a napom, kikapcsol és energiát ad a hét további részére. Mind a jó, mind a rossz érzéseimet levezetem, és megismerhetek más diákokat is, betekintést nyerhetek az alkotásaikon keresztül az ő világukba. Kellenek az ilyen foglalkozások, hogy a mindennapi stresszt levezethessük, és új embereket ismerjünk meg. Nagyon jó, hogy a Tanárnő is aktívan részt vesz benne, és az ő munkáit is megnézhetjük a beszélgetések alkalmával.” Rusvay Katus, 12.A „Ez az egyetlen olyan dolog, ami miatt van kedvem bejönni hétfőn. A rövid, bár hosszúnak tűnő nap után, a legjobb fajta kikapcsolódást nyújtja, a relaxáció majd az alkotás és az annak átbeszélése a többi kiválóan tehetséges emberrel.” Prymuszala András, 8.B


PIARISTA ISKOLA VÁC KARÁCSONYI ELMÉLKEDÉS A karácsony Jézus születésének ünnepe. Assisi Szent Ferenc az ünnepek ünnepének tartotta. Annak ellenére, hogy tradicionális keresztény ünnep, sok nem keresztény ember is ünnepli világszerte a szeretet ünnepeként. Az első jászlat Assisi Szent Ferenc állította a közép-itáliai Greccio erdejében. Celanoi Tamás ferences (1190-1260) írta meg ennek az eseménynek a történetét. „Elérkezett az öröm napja. Megjött az örvendezés ideje. Megérkeztek a különböző helyekről odahívott testvérek, úgyszintén a környék lakói, tehetségéhez képest mindenki gyertyát vagy fáklyát tartott a kezében, hogy örvendező lélekkel bevilágítsa az éjszakát. Megjött Isten szentje is, és mivel mindent készen talált, látta és örvendezett. Készen állott a jászol, ott volt a széna, odavezették az ökröt és a szamarat. Ünnepelt itt egyszerűség, vigadozott a szegénység, felmagasztaltatott az alázatosság, és Greccio új Betlehemmé alakult át. A jászol fölött kezdetét vette az ünnepi mise. A miséző pap csengő hangján megkezdte a szent Evangélium éneklését. Erős, behízelgő, tiszta csengésű, érces hangja a legnagyobb boldogság élvezésére hívogatta az összes jelenlévőt. Mézédes Igéket mondott a szegény Király születéséről és Betlehem kicsiny városáról. Mikor Krisztust Jézusnak akarta mondani, a szeretet szertelen lángolásában legtöbbször betlehemi kisded néven említette, és a Betlehem szót bégető bárányka módjára ejtette ki. A betlehemi kisded Jézus sokak szívében egészen feledésbe merült, most ellenben Isten kegyelméből szolgájának, Szent Ferencnek segítségével megint életre támadt, és kitörölhetetlenül mélyen belevésődött az emberek emlékezetébe.”

NEMES GYÖRGY PIARISTA SZERZETES MIGAZZI-DÍJAT KAPOTT 2019. november 22-én Nemes György piarista szerzetes, tanár Migazzi emlékdíjban részesült a váci Migazzi Alapítvány kuratóriumának döntése révén, melyet Marton Zsolt megyéspüspök és Bartos Ferenc, az alapítvány elnöke adott át a váci Credo Házban ünnepélyes keretek között. Az alapítvány 2017 októberében hozta létre a Migazzi-díjat, mellyel a barokk korban élt városépítő püspök egyházi és közéleti tevékenységét őrző és követő személyeket ismernek el. Az emlékdíjat minden évben két személy kaphatja, akik a névadó szellemiségben mind fizikai, mind lelki értelemben építő tevékenységet végeznek. Ebben az évben az alapítvány kuratóriuma az egyik díjat Nemes atyának, a váci Piarista Gimnázium hittan-történelem szakos szerzetes tanárának ítélte oda nevelői-oktatói tevékenységéért és jelentős közírói munkásságáért. A másik díjat Beer Miklós, nyugalmazott váci megyéspüspök kapta az egyházmegyében végzett építési, fejlesztési és felújítási tevékenységéért.

Mária és József viszontagságok között indultak útnak, semmi nem volt előkészítve az „ünnepre”, a Gyermek születésére. Egy nyirkos, hideg istállóban leltek szállásra. Se egy fenyőfa, se egy ajándék, semmiféle finomságokkal megrakott asztal. Okuk lett volna az aggodalomra, de nem a külső dolgokat nézték, hanem a lényegre koncentráltak, hogy tudniillik a lelkükben tökéletesen készen álljanak. Mikor Jézus megszületett, a lehető legnagyobb békesség, harmónia, és öröm uralta a szegényes istállót, és az angyalok kórusa zengett az égből. A karácsony tehát nem a külsőségekben, hanem bennük született meg. Vajon észre tudom-e venni a karácsonyi készülődés alatt és a Szenteste ünneplésekor Mária, József és Jézus életét az enyémben? Észreveszem-e, hogy a nehézségek mellett – sőt, konkrétan bennük is! – ott rejtőzik a Születés Öröme, amely nem csupán Isten Fiáé, de a mi személyes „újjászületésünk” is lehet? El tudom-e hinni, hogy ha a lényegre figyelek, és nem a külsőségekre, akkor én is fény-hozóvá tudok válni? Karácsonykor találkozik az ég és a föld. Ilyenkor – érzelmileg is – nyitottabbak vagyunk az Istenhez való közelségre, de közelebb kerülhetünk egymáshoz is. Nem kell szégyellnünk az érzelmeinket. Ilyenkor az ajándékozás az istenszeretetünket és az egymás iránti szeretetünket fejezi ki. Az ajándékozásban háttérbe kell szorítanunk a reklámok csillogását, a nagy pénzköltést, hogy a középpontba inkább az egymás iránti figyelmesség, elkötelezettség, hűség és hála kerüljön. Adja Isten, hogy az idei karácsonyi ünneplés még közelebb vigyen minket Istenhez, és erősítse a szeretetünket egymás iránt. Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott Jézus ünnepet! NEMES GYÖRGY SP

Nemes György 1990-ben költözött Vácra a noviciusok promagisztereként. A váci gimnázium újraindulása óta az iskola tanára, emellett sok éven át tanított a gödi szakiskolában is. Oktatott az Egri Hittudományi Főiskola váci kihelyezett levelező tagozatán, valamint az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán is. Több könyve, tankönyve megjelent, mint például 2011-ben a Szent István Társulat sorozatában A katolikus dogmatika és erkölcstan. Rendszeresen publikál a Váci Polgár című havilapban. Büszkék vagyunk Nemes atyára, hogy immár huszonkilenc éve Vác város köztiszteletben álló polgára, és iskolánk szerzetes-tanára!

PIARISTÁK

27


KOSSUTH LAJOS KÖZÉPISKOLAI PIARISTA KOLLÉGIUM

JAL A R SÁTO HELY ÚJ ALAPÍTVA:

KÖZÖSSÉG, AHOL MINDENKI ÉRTÉKES

1945 (1992) HTTPS://UJHELY.PIARISTA.HU/

Az adventi várakozás, a meghitt karácsonyi időszak és a diákjainkkal eltöltött minőségi idő lehetővé teszi számunkra egymás értékeinek megismerését, felerősíti bennünk azt az érzést, hogy mindenki értékes. Minden tanulónk egy csiszolatlan gyémánt. A csoportvezető tanárok feladata nemcsak a tanulók megismerése, hanem a személyre szabott odafigyelés, törődés is. A pedagógiai folyamatot a diák megismerésével kezdjük. Célunk az egyéni fejlesztés, differenciálás, a tanulás segítése, a tanulási kudarcok enyhítése. Hiszünk abban, hogy a tehetség bármilyen területen megnyilvánulhat. Feladatunk, hogy támogassuk diákjainkat, erősítsük kitartásukat. Sok törődéssel és odafigyeléssel fejlesztjük a kollégisták egészséges énképét. Bátorítjuk őket, hogy tartsák egyedinek, értékesnek magukat. Kollégiumunkban a személyeken túlmutató közösség létrehozására törekszünk. Diákjaink az itt dolgozókkal (nevelő testület), pedagógiai munkát segítőkkel együtt egy nagyobb egység, a piarista közösség tagjai. A közösségként való működés feltétele a nyílt kommunikáció, amely a feladatok, problémák azonos értelmezésének szándékán alapul. Ösztönözzük, hogy a kollégium minden lakója és munkatársa a célok érdekében összefogásra, közös cselekvésre kész legyen. A „mi-tudat” kialakításában fontos szerepet szánunk a közös élményeknek, tevékenységeknek.

60

Köszöntő

70 28

PIARISTÁK

A nevelési folyamat során célunk a pozitív közösségi szokások és minták közvetítése, az empátia, a konfliktuskezelés, a szervezőkészség, az önkormányzó képesség fejlesztése. Kiemelt szerepet kap életünkben az önkéntes, a közösséget is támogató feladatvállalás. Feladatunk, hogy a kollégium által meghatározott értékrend mentén alakuljanak és működjenek közösségeink. Áldott, békés karácsonyt kíván a sátoraljaújhelyi Piarista Kollégium! SZABÓ JÓZSEF

A Piarista Rend Magyar Tartománya sok szeretettel köszönti „kerek évfordulós” születésnaposait. Az Úr kegyelme kísérje őket végig életútjukon, hitben, szeretetben és jó egészségben.

DRAGON FARAGÓ LAJOS

1959. DECEMBER 15.

VARGA ZOLTÁN 1949. DECEMBER 14.


SÁTORALJAÚJHELYI PIARISTA JELENLÉT

PIARISTA TANODA

ALAPÍTVA:

230 ÉVE JELEN

2016

HTTPS://UJHELY.PIARISTA.HU/

Kétszázharminc éve érkeztek a piaristák Sátoraljaújelybe. Érzékeny figyelemmel arra, hogy a mindenkori jelenben mire hív karizmánk által bennünket a Teremtő – így vagyunk itt most is: szerzetesek (szeptember óta Labancz Zsolt érkezésével immáron többes számban), elkötelezett és nagyszívű munkatársak, diákok a kollégiumban, tanodában, mentorálási és önkéntes programban, valamint velünk spirituális közösséget alkotó templomi hívek – az újhelyi piarista család. Októberben örömmel éltük meg a generális atya vizitációját, hálásak vagyunk figyelméért és bátorító szavaiért, amelyekkel a közösség építésére biztatott bennünket. Az év végén lezárul a Bari Shej mentorálási programunk pályázat által finanszírozott szakasza. Az utolsó félévre is szép és értékes aktivitásokat tudtunk szervezni a mentorált lányoknak. Nagy sikert aratott a „szépségpatika” fodrász, kozmetikus és öltözködési tanácsadó közreműködésével, vagy az egészségügyi szűrővizsgálatos délutánunk. Ez utóbbira a tanodás gyermekek és szüleik is hivatalosak voltak. Jelen sorok írása közben pedig háromnapos záró kirándulásunkon veszünk részt Miskolcon, melyben mozilátogatás, barlangtúra, barlangfürdő és szabadulószoba programok szerepelnek. Elkötelezettek vagyunk abban, hogy a lányokat a pályázati program lezárulta után is kísérjük az érettségiig vagy a szakma megszerzéséig. Ezekben a napokban a saját kísérési program kereteinek megszervezésén dolgozunk. Ősszel bővült közösségünk: önkéntes pedagógusok közreműködésével tudtunk indítani egy csoportot szegény gyerekeknek, akiknek kéthetente szombaton szervezünk programot a tanoda épületében. A kezdeményezés an�nyira népszerű, hogy folyamatosan vannak újabb és újabb jelentkezők.

Él a tanoda is. Azzal a helyzettel gazdagodtunk, hogy lettek nyolcadikosaink, akiknek „pályaválasztásáért” és tovább tanulásáért igyekszünk felelősséget vállalni. Minden vágyunk, hogy ezt ne helyettük, hanem velük együtt tudjuk tenni. Igyekszünk kapcsolódni más tanodákhoz is – legutóbb például közös sportnapon vettünk részt. A tanári és mentori közösséggel sokat töprengünk azon a kérdésen, hogy hogyan lehet a kihívásokra a legjobb válaszokat adni, hogyan tudunk tanulni az adódó helyzetekből, és hogyan tudunk együtt gazdagodni. Közösségi fejlesztő és fenntartó munkában veszünk részt. Ahogyan a piarista kollégium is kiköltözött ideiglenesen 230 éves otthonából, úgy mi, szerzetesek is átmenetileg elhagyjuk a rendházépületet – bízva abban, hogy egy megújult épületbe tudunk visszaköltözni. Amíg pedig a munkálatok tartanak, egy önkormányzati bérlakásban éljük közös életünket – együtt készülve, reflektálva, imádkozva, megélve és alkotva, Kalazancius stílusában. Valami olyasmiben vagyunk tehát, hogy körülöttünk minden megmozdult, alakul, helyét keresi, változik. Ebben a változásban keressük a legjobb, az élettel legtelibb válaszokat, hagyva, hogy a helyzet bennünket is alakítson. Hálásak vagyunk minden munkatársért, minden ránk bízott életért, minden hozzánk kapcsolódóért. Hálásak vagyunk Kalazancius örökségéért, és végső soron azért, hogy Isten éltető ereje most általunk akarja megmutatni magát a világban. SZABÓ LÁSZLÓ SP

PIARISTÁK

29


DA E R E SZ CSÍK „Vékony metszeteket szeretnék közzétenni Márton Áron püspök életéből, kerülve a szaknyelvet. Közben a magam (és diákjaim) életén is tűnődöm, kerülve az önámítást…”

ERDÉLYI METSZETEK 4. HÁROM ÖLELÉS -1-

Az állam emberei hamar belátták, hogy korán engedték ki a börtönből Márton Áront. Kényszer-házifogságot rendeltek el, bepoloskázták a püspökség épületét, és a körülötte levő emberek közül is gondoskodtak informátorokról. Ezek egy részéről ő is tudott... Ennek ellenére híres volt vendégszeretetéről, sokan megfordultak nála. Domokos Pál Péter írta meg az alábbi esetet (Rendületlenül, 1989, 207.o.): A bepoloskázott épület irodájába a ’60as évek vége felé Zsögödi Nagy Imre festőművész lépett be, aki nemcsak alkotásairól, hanem erejéről is híres volt. „Szervusz, Áron!” S azzal a püspök derekát átölelve felkapja őt és pár lépést lépked vele. „Látod, Áron, én még mindig a régi vagyok!” Egy (látszólag) szabad ember és egy láthatóan ellenőrzött, mozgásszabadságától megfosztott ember összeölelkezése… És vallomás-féle, barátságról, hűségről, pimaszságról. Később, Zsögödi Nagy Imre halálakor (1976), ezt mondta a püspök paptársainak az ebédlőasztalnál: „Nagyon szerettem ezt az Imrét. Nem az az ember volt, aki könyékig mártja kezét a szenteltvízbe, de a lelke mélyén hit és vallásos meggyőződés volt.”

-2-

1968-ban feloldották a püspök kényszer-háziőrizetét. Ceausescu találkozót rendezett Bukarestben a romániai vallások vezetői számára. Fejtágítás. A találkozó és fogadás egyik epizódjáról Fodor Sándor író számolt be, akinek ezt a jelenlevő Fazekas János, akkori miniszterelnök-helyettes mesélte. „Az Államelnök és Pártfőtitkár (…) összehívta valamen�nyi felekezet főpapját, tartott egy orrvérzésig tartó beszédet, amelyben fűt-fát ígért nekik, majd vacsora. Jobbjára a

30

PIARISTÁK

ALAPÍTVA:

2007

WWW.CSIKSZEREDA.PIARISTA.HU

görögkeleti pátriárkát ültette, baljára Áron püspököt, majd sorra a többi protestáns, neoprotestáns, zsidó és mohamedán egyházak főembereit. Poharazás közben oly nagylelkűnek bizonyult az ígérgetésben, hogy egyik (kisebb létszámú) egyházunk – valószínűleg már nem színjózan – főpapja odalépett hozzá: Kérem Elnök úr, engedje meg, hogy megcsókoljam! - A Géniusz sugárzott. Odaszólt Fazekashoz: Láttad! Megcsókolt a magyar püspök! Mire Fazekas: Láttam. Egy magyar püspök tényleg megcsókolt, de a magyar püspök – intett szemével Márton Áron felé – nem csókolt meg.” (Fodor Sándor: Életszentség és emberi nagyság, 1994, Nagyvárad) Nem a nyelvi poén miatt tetszik a történet, hanem mert két világkép rajzolódik ki benne: érdek-ölelés, szolgalelkűen (az egyéni karrier vagy a közösség érdekében) – és az emberi-jézusi értékekhez való hűséges mosolytalanság…

-3-

A ’70-es években az idős és beteg püspök többször kérte VI. Pál pápától felmentését, ám nem kapta meg. Viszont kapott segédpüspököt, az akkor már szabadlábon levő és a teológián tanító Jakab Antalt! 1971 őszén püspöki szinódus volt Rómában. A pápa a magánkönyvtárában fogadta Márton Áront és a fiatal erdélyi papokat (többek közt Jakubinyi Györgyöt), akiket a püspök tanulni vitt Rómába. Az ilyen kihallgatások alkalmával a pápa elé járulnak, kézcsókkal, az etikett szerint. Ekkor azonban VI. Pál felállt, eléje sietett Márton Áronnak, és átölelte... A legfőbb egyházfő megbecsülésének közvetlen gesztusa, szövegek és kitüntetések nélkül. És megerősítés. „Mindenben kövessék püspöküket” - intette a körülálló papokat… (Virt László: Nyitott szívvel, Budapest, 2002, 332.o.) Követjük? SÁRKÖZI SÁNDOR SP


OLYI R Á K NAGYOÁZIS

KARÁCSONYKOR A SZERETET SZEMEIVEL

ALAPÍTVA:

1889

Azt gondolod, te nem vagy fontos? Értéktelen az életed? Senkinek nem számít, hogy ki vagy és hogyan élsz? Tévedsz. Van valaki, akinek annyira nem mindegy, mi van veled, hogy az életét adta érted. Most arra készülünk, hogy megünnepeljük a történet kezdetét. Hol kezdődik a te Fontosságod története? Nem ott, hogy Valaki meghalt érted! Hanem már sokkal előbb. Karácsony küszöbén, a genezisen gyorsan áthaladva, csak olyan gyorsan, amennyire az adventi koszorú gyertyalángja nem alszik el, s pislákoló fényénél annyit látva, hogy megszülettél. Nem csak úgy, véletlenül, hanem már a világ teremtésekor – nem kisebb esemény közepette, hanem éppen akkor – Isten elhatározta, hogy Neked is meg kell születned e világra. Az Ő Fia annyira megszerette a Te életedet is, hogy nemcsak örült, hogy élni fogsz, hanem meg akarta élni ezt az életet, egészen, igazán, szeretetből. Valahogy úgy, mint a szüleid, a legjobb barátod, a szerelmed, a tanárod, a plébánosod, akik közül talán egy, talán többek is elkísérnek életed útján, s amikor fontos mérföldkőhöz érkezel (leküzdhetetlennek tűnő nehézség vagy határtalan öröm), osztoznak veled abban. S bár ismerik jól, amit átélsz, nem cselekedhetnek vagy dönthetnek helyetted, de melletted maradnak, rád gondolnak, imádkoznak érted. Jézus megszületett, emberré lett. Akarta érezni, belülről érteni, tapintani és szeretetével formálni a mi kicsinységünket. S legalább annyira akarta, hogy mi is érezzük, belülről kérdezzük, tapintsuk és szeressük Őt. Ezért a találkozásért letett mindent, kiüresítette önmagát. Tőlünk pedig nem vár el semmit. Kockáztat: mindent. Az adventi előkészületünk elején ezt hallottuk Szent Lukács evangélistától: Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” (Lk 10, 21-22). Micsoda örömet érez Jézus azért, hogy az Atya – bár nem talált minden élethelyzetet alkalmasnak arra, hogy bekapcsolja a Szentháromság szeretet-közösségébe –, mégis azt megosztani kívánja az emberekkel. Akkor vagyunk egy közösség, akkor érezzük magunkat közösségben másokkal, ha ismerjük egymást. A kijelenteni, kinyilatkoztatni kifejezések csodálatos jézusi jelentésgazdagságát éppen ilyenkor, Karácsony közeledtével

érthetjük meg egy kicsit alaposabban. Az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni. Isten Fia pedig ki akarta jelenteni, nem is akárhogyan. Úgy, hogy annak jelentését és jelentőségét most Te is megismerd. Emiatt nem elégedett meg azzal, hogy felülről, távolról, messziről, közvetve, másokon keresztül juttassa el hozzád az Üzenetet, hanem úgy, hogy Ő maga kicsi embergyerekké lett, s végig élte az egyszerű emberi élet minden pillanatát. Jézus az üzenet, Ő Isten országa. Ő az, aki miattad született, veled él, és a te üdvösségedért szegődött melléd azon az úton, melyen jársz. Amikor a Szentírásban azt olvasod, hogy Isten úgy szeret téged, mint anya a gyermekét vagy szerelmes az ő szerelmesét, az nem szimbólum, nem jelkép. Az anyai szeretetnek és a szerelemnek a legalapvetőbb vonása, hogy a legmélyebb, legodaadóbb szeretet, melyekben a kapcsolat elmélyülését a közös élethelyzetek teremtik meg. Nem szép szavakból, nem pontos meghatározásokból, terminus technikusok segítségével érthetjük meg itt a szeretet nagyszerűségét, hanem azáltal, hogy megéljük. Isten keres Téged. De nem hagyott a hangpostádon semmit, hanem újra és újra benéz hozzád. Ha annyit engedsz, csak benéz az előszobaablakodon, ha többet, kicsit elbeszélget veled a tornácon ácsorogva, a korlátnak támaszkodva, ha behívod, nálad marad. Van-e valaki, akinek fontos vagy? Tegyük magasra a mércét: olyan valaki, aki akár az életét is adná érted? Igen, érted! Sőt, olyan vagy, akiért Jézus már odaadta az életét, megváltott ember vagy. Advent van. Készülődsz? Jézus már vár Téged. Ő nyitott feléd, kezdődjön úgy, ahogy Te akarod, mered, tudod. Nem sokára megszületik. Van egy üres jászlad a számára? Az nem számít, hogy szegényes, a többiről ő majd gondoskodik. Az isteni egyesülésnek két fokozata van, amikor a lélek időzik Istenben, és amikor Isten hajlékot talál a lélekben (Boldog Celestina Donati). Boldog Karácsonyt! TÓTH BORBÁLA, PIARISTA NŐVÉR

PIARISTÁK

31


PIARISTA

HÍRES ÖREGDIÁKOK KOSSUTH ÉS A PIARISTÁK A monoki születésű Kossuth Lajos (1802–1894) több szeretettel és több gyűlölettel találkozott életében, mint bármelyik magyar kortársa. Halála után a helytállásnak és az előrelépésnek kivételesen hatékony ösztönzőjévé vált, de önkényes értelmezések, kisajátító és torzító törekvések kiszolgáltatottjává is. A köztudatban élő Kossuth-kép hiányosságai és torzulásai indokolttá teszik, hogy egy rövid áttekintésben foglalkozzunk a nagy államférfi korai tanulmányaival, amely hozzánk, sátoraljaújhelyi piaristákhoz kötötte hat évig (1810–1816). 1844-ben elkezdett, de be nem fejezett önéletírásában (Némely adatok életem folyamából) így emlékezett meg a piaristáknál eltöltött évekről: „Atyám vallásos ember volt, de nem vakbuzgó, sem türelmetlen, tehát teljességgel nem akadt fel azon, hogyha Újhelyben akar iskoláztatni, a piaristákhoz kell járatnia. Ezt tevé, mert a szomszéd Pataktól betyáros durva társalgási szelleme miatt irtózott. Én tehát hat évig az újhelyi piaristák gimnáziumának koptattam küszöbét; tanítóim szerettek, mert könnyen tanulva mind a hat éven át első eminens valék; s ha mondanám, hogy ott mégis keveset, vagy semmit sem tanultam, igazságtalan volnék, bár semmi reálist nem tanultam is. A humanisztikus irányú nevelés sajátságához tartozik, hogy szakemberré nem nevel, tehát úgyszólván semmi pozitív eredményét nem láthatjuk későbbi életünkben e szerint tett tanulmányainknak, de a lélek általánosan mégis fejlődik s bizonyos receptibilitással öntetik el az értelmi képesség, szélesebben, terjedtebben, mint az úgynevezett reális irányú nevelésnél. Én azt gondoltam, szakembert reális irányú iskola nevel, sokoldalú, művelt férfiút a humanisztikus irányú s ez mint alap nem zárja ki amazt, mint felépítményt. Én az újhelyi kegyes szerzetesbeliek iskolájára hálával emlékezem. Sohasem vettem magam s nem vették szülőim észre, hogy vallás tekintetében vagy türelmetlenek, vagy térítgetők voltak volna; s én, szülőim, kivált igen vallásos anyám vezérlete alatt protestáns szellemirányú gyermek valék, bár oktatóim római szerzetesek.”

1 32

PIARISTÁK

2

Összegezve: Kossuthot neveltetése a nemesi-értelmiségi pálya hagyományának folytatására készítette fel. A régi magyar piarista iskolák szakismeret helyett latinos műveltséget, szónoki és íráskészséget, érvelési képességet, közéletben kiválóan használható felkészültséget fejlesztettek a fiatal Kossuthban. 1848-ban is hálával gondolt vissza a piarista iskolára. Október 23-án Magyaróváron, a Halpiacon összegyűlt nemzetőrökhöz intézett beszéde során Burián Boldizsár piarista házfőnök üdvözlő szavaira a következőket mondta: „Én ezen szerzetnek mindenkor tisztelője voltam, s iránta különös hálával lekötelezve érzem magamat. Azért is őszinte hálával veszem tiszteletüket. Talán nem is tudják az urak, hogy én is növendékük voltam s hogy tudományomat, a hazafiúi érzésemet Önök, ha nem is egész kiterjedéssel, de legalább első magvait s talpkövét vetették s csepegtették belém; azért is e hasznos szerzet iránt hálás érzéssel lenni meg nem szűnök.”

A SÁTORALJAÚJHELYI ISKOLA A 19. SZÁZAD ELEJÉN

Korábbi írásunkban Deák Ferenc kanizsai piarista diákéveit mutattuk be. Tanulmányaikat szinte párhuzamosan, ugyanabban az oktatási rendszerben végezték – egy év korkülönbség van köztük Kossuth javára. Érdemes itt utalnunk a két öregdiák későbbi barátságára: Kossuth Ferencnek, tehát Kossuth Lajos fiának a keresztapja Deák Ferenc volt. Az a Deák Ferenc, aki római katolikus és az a Kossuth Ferenc, aki evangélikus. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy egész életében megfigyelhető vallási türelme Kossuthnak a piaristáknál fejlődött ki. Annál is inkább, mert maga az igazgató, Sivulszky József vitte el konfirmálni az abaúji Felsőkemencére. Most térjünk vissza az újhelyi iskolánkhoz. Eredetileg Pikóczy Eleonóra, egy százados özvegye Tokajban alapította 1721-ben, amikor minden ingó és ingatlan vagyonát a piaristákra hagyta. A rendtagok 1727-ben telepedtek meg a városban és 1737-ben kezdtek tanítani. Az iskolát 1758ban négyosztályos kisgimnáziummá alakították, majd 1789-ben II. József elrendelte átköltöztetését Sátoraljaújhelyre, a feloszlatott pálosok helyére, ahol 1806-ban hatosztályossá alakult. Ekkor tehát a gimnázium négy grammatikai és két humanista osztályból állott.


MIKSZÁTH ANEKDOTÁJA

3 Miként Kossuth azt visszaemlékezéseiben megírta, eminens diák volt hat évig – akárcsak későbbi barátja és minisztertársa, Deák Ferenc Nagykanizsán. Mit jelentett ez a 19. század első felének iskolájában? Az ún. második Ratio educationis (1806) szerint „a tanárok a tanév kezdetén tanulóikról jegyzeteket készítenek, amelybe később pontosan feljegyzik, hogy ki-ki az egyes hónapban milyen előrehaladást tett, és tanulótársai között milyen helyet érdemelt ki. Mindegyik tanuló számára az előrehaladást lehet különlegesen kiváló, vagy jó, vagy közepes, vagy rossz; ennek alapján megfelelő csoportokat kell alakítani, és ezek egyikébe érdeme szerint sorolandó be mindenki. Akinek előrehaladása igen jeles és dicséretre méltó, azokat kiváló vagy kitűnő jeggyel (eminens) különböztetik meg, a jók az első csoportban kapnak helyet, a közepeseket a másodikba sorolják, a harmadikba jutnak a rosszak. (…) Ugyanilyen módon kell lebonyolítani az erkölcsi magatartás értékelését is.” Ezután az egy csoportba kerülő diákokat rangsorolták. A különböző tantárgyak eredményeit összevontan értékelték, vagyis a félévvégi márciusi, illetve az évvégi augusztusi vizsgák alkalmával kaptak egy-egy érdemjegyet a tanulók. Külön osztályzatot csak magyar nyelvből, hittanból és magaviseletből kaptak. Kossuth a sátoraljaújhelyi gimnáziumban mindvégig az eminens kategóriába tartozott.

SZÁMOKBAN Tanév

Osztály

Kossuth Lajos eredménye

1810/11

1. grammaticae

5 diákból a harmadik legjobb tanuló

1811/12

2. grammaticae

46 tanuló közül lett osztályelső.

1812/13

3. grammaticae

az eminens kategóriában (pontosabb adat nincs.)

1813/14

4. grammaticae

39 diák között szerepel

1814/15

1. humanistae

41 diák között osztályelső

1815/16

1. humanistae

35 diák között osztályelső (újrajárta az osztályt)

Forrás: Kossuth Lajos Gimnázium (Sátoraljaújhely), Iskolai anyakönyv 1778-1833. Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, I.1.a: Archivum Provinciae Hungariae vetus, For. 33: Juventus scholastica, Fasc. 4.

A kis Kossuthot, mint újhelyi piarista diákot az író Különös házasság (1900) című regényében örökítette meg: – Ott azt a fiatalt kell leütni, azt a sáfrányszínűt vagy azt a fehéret! – kiáltá a kocsmáros. – Ni, ott szalad az ólak felé. De a két nagy diák nem bírt eredményre jutni, az eldobott husángok is célt tévesztettek, mire a kis diák kihúzta zsebéből a parittyaszíjat, követ tett bele, és meglóbázván azt a levegőben, hirtelen elereszté az egyik madzagot. Süvített a kő, mint a nyíl, szállt, szállt, aztán csak egyet fordult a csirke a saját tengelye körül, és összeesett. Éppen a kis ostoba koponyáját találta összezúzni: legalább nem sántul meg, sem a konyhakés nem metszi a torkát, hanem kimúlik szép rögtöni halállal a csirkefaj elleni hadjáratban a csatatéren. – Valde bene! – lelkesedett a kocsmáros. – Így csak az Isten tud lőni meg a Dőry úr. (Még akkor nem volt meg a makkfilkónak ez a mostani személyesítője, mert különben ismerte volna Tell urat a kocsmáros.) A kis diák másik kövecskét emelt föl, s most már a fehér csirkét kommintotta meg vele, hogy azt is rögtön elhagyta a lelke. – Kell-e még több? – kérdé némi színészi pózzal a kisfiú. Nevetni lehetett volna ezen. A kevélységén. No, nézze meg az ember. Az a csöpp nebuló hogy kineveti ezeket a nagydiákokat: kell-e még több? Szerencsére nem is hallották, észre sem vették eddig. Mérhetetlen nagy úr a pataki jogász arra nézve, hogy egy donátista gyereket észrevegyen. Az oroszlán talán meglátja a hangyát a homokban a talpa alatt, de a pataki jurista nem látja meg a donátistát. Ami nem lehet, az nem lehet. Vannak rendkívüli távolságok stb. Mindennek dacára a zömökebb pataki, a szőke, kerek fejű odalépett a fiúhoz, és vállon veregette. – Ezt jól csináltad, barátja az erénynek! Nagyra nőj, öcsém! Egyebet nem mondhatott neki, hanem ezt a keveset aztán legalább úgy megfogadta a kis nebuló, elannyira megnőtt, hogy a szeme-szája tátva maradt tőle a kerek koponyájúnak huszonöt-harminc év múlva, mikor ráemlékezett. – Hogy hívják a gyereket? – kérdé aztán hanyagul, elmenve a kocsis mellett, aki kezdte már leszedni az abrakostarisznyákat. – Kossuth Lajoskának – felelte a kocsis. – Ügyes fiú – jegyzé meg a kerek fejű egyszerűen. (Először hallotta ezt a nevet, de nem utoljára.) – Diák, ugye? - Az a. - Hol? - Újhelyen. BALLA JÁNOS SP

KÉPEK JEGYZÉKE: 1. K  ossuth Lajos neveltetése. Petrasovszky Emmánuel színvázlata a sátoraljaújhelyi piarista rendház ebédlőjének kifestéséhez, 1934 (Kazinczy Ferenc Múzeum, Sátoraljaújhely). 2. K  ossuth Lajos fiatalkori arcképe. Fáy Albert festménye (Kossuth Múzeum, Cegléd) 3. Emléktábla a sátoraljaújhelyi piarista gimnázium (ma Kossuth Lajos Gimnázium) homlokzatán.

PIARISTÁK

33


PIARISTA

VENDÉGSZEREPLÉSEINK Október folyamán két olyan országos jelentőségű, nagyszabású kiállítás is megnyílt, amelyek egyik legfőbb kölcsönzője a Piarista Múzeum volt. A műtárgyak kölcsönzését, illetve a kiállítási katalógusokban való megjelenésüket hosszú szakmai előkészítő munka előzte meg. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ilyen kvalitásos tárlatokon vendégszerepelhetnek műtárgyaink. Október 12-én nyílt meg a Gödöllői Városi Múzeumban a Nagy Sándor 150 – 150 éve született Nagy Sándor c. emlékkiállítás, amelynek középpontjában a gödöllői művésztelep alapítójának grafikai és templomdíszítő munkássága áll. Így kapott helyet a tárlaton a Piarista Központi Könyvtár jóvoltából a művész Sík Sándornak készített ex librise, illetve múzeumunknak köszönhetően a mernyei piarista uradalmi kápolna számára tervezett üvegablakok vázlatai, a főoltárkép metszetmásolata a réz nyomólemezével, illetve Zimányi Gyula piarista ezüstmisés kelyhe, amelyet Nagy Sándor és Vandrák László tervezett, és amelynek domborműves díszítése szintén a mernyei kápolna Kalazanci Szent Józsefet ábrázoló képét jeleníti meg. A mernyei piarista uradalmi kormányzói ház 1923-tól szerzetesi közösségnek is otthont adott., ezért még abban az évben kápolnát alakítottak ki benne Kalazanci Szent József tiszteletére. A szecessziós Gesamtkunstwerk (összművészet) szellemében a kápolna teljes megtervezését – a berendezési tárgyakkal együtt – Nagy Sándorra bízták. Így a gödöllői művész festette meg az oltárképeket, de ő tervezte a fal- és mennyezetfestést, az üvegablakokat, az oltárokat, a térdeplőket, a kánontáblakereteket, a csillárokat, a gyertyatartókat és a szőnyegeket is. A teljes berendezés 1928-ra készült el, de a már meglévő két, Kalazanci Szent József első és utolsó áldozását ábrázoló üvegablak mel-

Zimányi Gyula SP ezüstmisés kelyhe

34

PIARISTÁK

Kalazanci Szent József elsőáldozása (Nagy Sándor üvegablakterve, 1928)

lé 1935-ben még egy harmadikat is rendeltek Sarlósboldogasszony tiszteletére, amelynek hátterében a mernyei uradalmi ház is látható, illetve maga a művész is megjelenik. A mernyei kápolna különleges műegyüttesének legnagyobb része az 1950-es államosítást követően elpusztult, csak a kecskeméti piarista rendházba szállított két oltárkép, illetve az elsőáldozás jelenetét ábrázoló üvegablak középső része maradt fenn. A budapesti piarista rendház megőrizte azonban mindhárom üvegablak vázlatát, sőt a Sarlósboldogasszony ábrázolásnak fennmaradt egy korábbi vázlata is, amelyet maga a művész ajándékozott Sík Sándornak 60. születésnapjára. Most ezek a művek is megcsodálhatóak Gödöllőn 2020. március 22-ig. A 2020. évi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészítő rendezvényeként nyílt meg október 29-én a pesti Vigadóban az Agnus Dei. Az Oltáriszentség tisztelete Magyarországon c. kiállítás a Keresztény Múzeum szervezésében. Az országos egyházművészeti tárlatra a legjelentősebb egyházmegyei, illetve szerzetesi gyűjtemények kölcsönöztek műtárgyakat; a Piarista Múzeum összesen 55 műtárgy kölcsönzésével járult hozzá a kiállítás sikeréhez, amelyek között több festmény, kehely, cibórium, monstrancia, szentségtartó, egy tabernákulum és számos metszet, illetve szentkép is szerepel. Kölcsönzött műtárgyaink közül kiemelkedik a régi (1913 előtti)

Az Oltáriszentség megdicsőülése (olajfestmény, 18.század)

A régi (1913 előtti) budapesti piarista kápolna tabernákuluma


piarista kápolna tabernákuluma, amelynek ajtaján Isten Báránya-faragvány látható, illetve egy 18. századi olajfestmény, amely az Oltáriszentség megdicsőülésének ritkán ábrázolt témáját jeleníti meg. A Belváros-Lipótváros Egyházi Épületekért Közalapítvány pályázatának köszönhetően mindkét műtárgyat sikerült restauráltatnunk, így teljes pompájukban jelenhettek meg a kiállításon. Az eredeti tabernákulum 1880 körül készülhetett, a régi kápolna lebontása után a kalazantínumi kápolnában használták, amelynek 1936-os átalakítása után raktárban őrizték. Az 1953. évi költözés után viszont a Mikszáth téri kápolnához tartozó folyosón álló egyik mellékoltárra került, a Piarista utcai kápolna 1992-ben történő belső felújítása során pedig Csepely-Knorr Kristóf építész ezt a tabernákulumot választotta ki arra, hogy helyet kapjon az új kápolnában, és ehhez igazodva tervezte meg a többi berendezési tárgyat is. A tabernákulumot az új célra Csepely-Knorr Kristóf terve szerint Szentgyörgyi Thoma szobrászművész-restaurátor újította fel. Ekkor új, barokk formájú mensa készült hozzá, valamint a régi, homorú ajtó helyett új, kifelé domboruló ajtó és a régihez hasonló új faragott, figurális díszek kerültek rá. A 2011-es felújítás során az 1992-ben készült bútorok mind kikerültek a kápolnából. A tabernákulum a kápolna főbejárata elé került, és az elmúlt években a húsvéti szent háromnap liturgiái során szokták használni. A műtárgyat két hónapos munkával Téglás Tamás fa- és bútorrestaurátor újította fel a kiállításra. A különleges ikonográfiai témát, az Oltáriszentség megdicsőülését ábrázoló, 18. századi festményre a sátoraljaújhelyi piarista templom főoltára mögött bukkantunk rá keret nélkül, szakadt, teljesen kopott, kifakult, repedezett, pókhálós állapotban. Vihart Anna festményrestaurátor-művész bő három hónapon át dolgozott rajta, hogy újravarázsolja a képet. Hihetetlen élmény volt restaurált, újjászületett állapotban visszakapni a festményt, és részt venni egy ilyen értékes műtárgy megmentésében, amely festménygyűjteményünk egyik legkvalitásosabb és most már az egyik legszebb barokk kori alkotása lett. A pesti Vigadó reprezentatív termeiben látható kiállítás témái között szerepel az Úrnapja liturgiájának és zenéjének ismertetése, az Eucharisztia ünnepéhez kapcsolódó liturgikus tárgyak, az utolsó vacsora és a szentáldozás jelenetét ábrázoló festmények bemutatása, de helyet kapnak a tárlókban az ostya készítéséhez használt ostyasütővasak és az Eucharisztia tárolásának eszközei, illetve beteglátogató szentségtartók is. Néhány jellemző tárgy idézi fel az újkori Szentségimádás-társaságok, a szüntelenül imádó egyesületek és az újkorban létrehozott Központi Oltáregyesület történetét. A liturgikus énekeken, egyházi ötvöstárgyakon és textileken kívül kiállítják az Oltáriszentség tiszteletét a templomon kívül is életben tartó népi vallásosság tárgyi emlékeit a néprajzi gyűjtemények jóvoltából. Az Eucharisztia ünneplését, elsősorban az úrnapi körmenetet megörökítő filmek és fényképek a régóta tovább élő hagyományokba engednek betekintést. A tárlat a középkortól egészen napjainkig terjedően válogat a kultusz sokoldalú megjelenési formái közül. A Piarista Múzeum számos műtárgyát felvonultató kiállítás 2020. január 19-ig látogatható.

MÚZEUMPEDAGÓGIA ÚJRATÖLTVE A 2017-2018-as, Budapesti Történeti Múzeumban megrendezett nagy jubileumi kiállításunk, illetve a hozzá kapcsolódó kiállítási katalógusok fáradalmait magunk mögött hagyva az idei tanévben újult erővel vetettük bele magunkat a múzeumpedagógiai foglalkozásokba. Heti rendszerességű múzeumi szakkörünket könyvtáros és levéltáros kollégáinkkal karöltve a pesti gimnázium 7. osztályosainak hirdettük meg, és idén igyekszünk egy olyan komoly, élmény-, foglalkozás- és tárgyközpontú tanmenetet kidolgozni, amely felsőbb évfolyamokon is folytatódik majd. Ennek keretein belül a diákok a történelem segédtudományaival, többek között ókori és magyar pénztörténettel, a bélyegek, címerek, fegyverek, oklevelek és térképek világával, a kódexkészítés, a kalligráfia, ereklyék és szellemtörténetek rejtelmeivel, a fényképezés és a fényképezőgépek, az informatika és a kibernetika hőskorszakának történetével ismerkedhetnek meg, de a tanév folyamán izgalmas kiállításokra és más gyűjteményekbe is ellátogatunk majd. A pesti épület történetét például egy szabadulószobás, pontosabban „szabadulóépületes” játék keretén belül dolgoztuk fel.

Nagy örömünkre szolgál és igazán megtisztelő, hogy egyre több vidéki intézmény is meghív minket, hogy tartsunk múzeumpedagógia foglalkozásokat. Bekapcsolódtunk a mosonmagyaróvári iskola történeti projektnapjaiba, amelynek első alkalmán éremtani bemutatókat, illetve kalligráfiai oktatást tartottunk. Novembertől pedig a gödi orientációs évfolyam kreatív sávjában is megjelentek múzeumi foglalkozásaink, amelynek keretében a diákok megtervezhetik saját mesterjegyüket, logójukat, címerüket, illetve a pénz történetébe is betekintést nyerhetnek. Továbbra is szeretettel várjuk iskolai csoportok jelentkezését múzeumpedagógiai foglalkozásainkra, illetve időszaki kiállításainkra. Elérhetőségünk: muzeum@piarista.hu BORBÁS PÉTER, PIARISTA MÚZEUM

PIARISTÁK

35


PIARISTA

Gasztronómia

FLÓDNI A flódniról életemben először egy főiskolai órámon hallottam, amely a zsidó ünnepekbe és rítusokba kívánta bevezetni a hallgatókat. A tanárnő lelkesen ecsetelte, hogy micsoda nagyszerű sütemény is a flódni, van benne minden, ami szem-szájnak ingere: mák, dió, mazsola, alma, fahéj, szilvalekvár, fehérbor, méz, igazi karácsonyi sütemény. Én pedig gondoltam egyet és az utolsó órára meg is sütöttem az első flódnimat. Azóta minden karácsonyra készítek, mert mind a rendházban, mind otthon a családomnál nagyon népszerű sütemény lett.

HOZZÁVALÓK: • 600 g liszt • 300 g vaj • 4 db tojás • 100 g porcukor • 50 ml száraz fehérbor • 1 db tojás a kenéshez • fél üveg szilvalekvár Az almás töltelékhez: • 1 kg alma • 30 g cukor • 50 ml fehérbor • kávés kanál fahéj

A mákos töltelékhez: • 200 g darált mák • 50 g cukor • 4 evőkanál méz • 40 g mazsola • 130 ml fehérbor • 1 citrom reszelt héja A diós töltelékhez: • 200 g darált dió • 50 g cukor • 4 evőkanál méz • 130 ml fehérbor • 40 g mazsola

ELKÉSZÍTÉS: 1. Az első lépés, hogy elkészítjük a flódni tésztáját. A hideg vajat elmorzsoljuk a liszttel, majd pedig hozzáadjuk a négy darab tojást, a porcukrot és a bort. Ha lehetséges, akkor robotgéppel dolgozzunk, hogy a kezünk melege ne olvassza meg a vajat, de persze enélkül is nagyszerű tésztát lehet gyúrni. Ha összeált a tésztánk, akkor hűtőbe tesszük, amíg elkészítjük a töltelékeket. 2. A következő lépés az almás töltelék elkészítése. Ehhez meghámozzuk az almákat, majd pedig lereszeljük és egy közepes méretű fazékban párolni kezdjük a cukorral, a fehérborral és a fahéjjal együtt. Nagyjából 10 percet vesz igénybe, hogy az alma megpuhuljon, de bátran kóstoljuk meg közben, és akkor vegyük le a tűzről, amikor már tényleg elég puha. Ha elkészültünk vele, akkor félretesszük, hogy ki tudjon hűlni. 3. A harmadik lépés a diós töltelék elkészítése. Egy mérlegen ügyesen kimérjük a hozzávalókat, a darált diót, a cukrot, a mazsolát, majd pedig hozzá öntjük a 36

PIARISTÁK


bort, és teszünk bele négy evőkanál mézet is. Ezek után feltesszük a tűzhelyre, és összemelegítjük a hozzávalókat. Nem szükséges felforralni a masszát, hanem elég, ha már homogén állaga van és felmelegedett. Ezt a tölteléket is teljesen kihűtjük. 4. A negyedik lépésben az utolsó tölteléket készítjük el. Kimérjük a darált mákot, a mazsolát, a cukrot, majd pedig beletesszük a mézet is valamint a bort. Ugyanúgy, mint az előbb, sűrű kevergetés mellett összemelegítjük a hozzávalókat, majd pedig hagyjuk kihűlni a tölteléket. 5. Ha mindezzel elkészültünk, akkor kivesszük a tésztát a hűtőből, és nagyjából öt egyforma részre osztjuk. Két darabot kicsit nagyobbra hagyunk, ezek jönnek majd a flódni aljára és tetejére. Először tehát az egyik nagyobb tésztadarabot nyújtjuk ki, a tepsink méretére – mi nagyjából 25x35-ös tepsivel dolgoztunk – majd pedig a tepsi aljára helyezzük. Az első réteg a diós töltelék lesz, majd erre jön még egy tésztalap, majd a mákos töltelék, amit újabb tésztalap és az almás töltelék követ. Erre újabb tésztalap kerül, majd alaposan megkenjük szilva­ lekvárral, amire az utolsó nagyobb adag tésztából készített tésztalap kerül.

Ezután felverünk egy egész tojást, és azzal jól megkenjük a flódninkat. Végül alaposan megszurkáljuk a süteményt egy villával, egészen a tepsi aljáig. Ezután 170 °C-os sütőbe helyezzük és nagyjából 60-70 perc alatt aranybarnára sütjük. A receptet a budapesti piarista gimnázium néhány 10.a osztályos diákjával készítettük el, és adjuk közre. Meglehetősen időigényes süteményről van szó, de megéri rászánni a szükséges időt. Az elkészítésének talán a legtöbb odafigyelést igénylő része a tésztalapok kinyújtása, de bátran újra lehet kezdeni, ha nem sikerülne a megfelelő formát eltalálni elsőre. Szóval bátorság, vágjatok neki, készítsétek el ti is ezt a nagyszerű süteményt! A receptünk alapját képezte: https://www.nosalty.hu/recept/flodni-viciko-konyhajabol

Ha készítetek otthon valamilyen izgalmas fogást, amit szívesen bemutatnátok a többi piarista diáknak is, akkor küldjétek el a receptjét képekkel, vagy akár az ezzel kapcsolatos videófilmet is a következő címre: szabo.daniel@piarista.hu Hátha a te receptedet készítjük el a legközelebb! SZABÓ DÁNIEL SP

ÁST TÁMOGASSA A PIARIS TA OK TAT EL! SÉV AZ ÚJSÁG MEGRENDELÉ

p ia r is gyAr A mA

piAristá

tá K

| iX.évfolya k lApjA

m ii.szá

és által unK a nevel elizál evang

9. ősz m | 201

KEDVES ÖREGDIÁKOK, SZÜLŐK ÉS TÁMOGATÓK! A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 intézményben csaknem 4500 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelősségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak. A harmadévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4500 Ft/év, amely tartalmazza az előállítási és a postaköltséget. Kedvezményezett: Piarista Alapítvány Számlaszám: ERSTE Bank: 11991102-02103154 Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!

etség Új szöv iussal nc Kalaza

os nság BIzto isKol a

s HIvAtá n sp s istvá FarKa

c, Feren Deák K ta diá a piaris

PIARISTÁK

37


Öregdiák oldalak SZKLADÁNYI SÁNDOR: „SZÍVEM SZERINT SOKKAL TÖBBET, ÉS TÖBBEKNEK SEGÍTENÉK” Szkladányi Sándor öregdiákunk 1974-ben végzett a pesti piarista gimnáziumban. Később tanácsadóként segítette a rendet. Tíz éve kezdte foglalkoztatni a gondolat, hogy miként tudná közvetlenül támogatni a nehéz körülmények közt lévő diákokat. Eleinte karácsonyi adománygyűjtést szervezett céges ismeretségi körben, majd öt éve útjára indított egy szociális ösztöndíjprogramot, melyet két éve Vass Péter szociális ösztöndíj néven működtet a Piarista Alapítvány. Szkladányi Sándorral Bittsánszky Sarolta, az alapítvány munkatársa készített villáminterjút. Hogyan kapcsolódik a piaristákhoz? A piaristákhoz édesanyám „unszolására” jelentkeztem, aki „rendes embert” akart belőlem faragtatni. Természetesen az ő mély vallásossága is szerepet játszott a választásban. Így kerültem ide, és Szemenyei László („Kefe”) tanár úr osztályfőnöksége alatt jártam ki a négy évet. Engem még a „nagy generáció” tanított, azok a tanárok, akik az egyházi iskolák újranyitása után a megmaradt két piarista iskolában taníthattak. Az érettségit 1974-ben tettem le, majd hosszú évek után 1990-1992 körül kerültem ismét a rend közelébe, amikor pénzügyi tanácsadóként segítettem az akkor megválasztott Jelenits István tartományfőnök urat. Ez a munkakapcsolat hosszú évekig fennmaradt és csupán 2014 végével szűnt meg, amikor az egyéb kötelezettségeim már nem tették lehetővé e tevékenység folytatását. Miért vált fontossá Önnek, hogy a szociálisan rászoruló diákokat támogassa? Az ’50-es évek közepén születtem. Négyen voltunk testvérek, a szüleink értelmiségi származásuk miatt nem tudtak a tehetségüknek megfelelő munkát végezni: édesapám a hadifogság után nem tudta már a jogi egyetemet folytatni, édesanyám pedig nyolc nyelven beszélt, de nem lehetett orvos. Édesapám 1956-ban munkástanács tag volt, ezért sokáig csak megtűrt személy lehetett a munkahelyén. Szegények voltunk, esténként többször volt zsíros kenyér, mint nem, új ruhára szinte sosem jutott. A helyzetünk a ’60-as évek végén, a ’70-es évek elején kezdett el javulni, de a fogékonyság a nehéz helyzetben levők iránt, talán édesanyám példája alapján is – aki ha tehette az utolsó fillérjét is szétosztotta a szegényeknek - a mai napig megmaradt. Az életpályám a Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után korán a vállalkozói pályára vezetett, így lehetőségem volt arra, hogy már a ’90-es évektől különféle egyházközségeken keresztül támogassam azokat a fiatal családokat, akik anyagi segítségre szorultak. 38

PIARISTÁK

Miért éppen így kívánt kapcsolódni szolgálatunkhoz? A piaristáknak végzett tanácsadói munka közben szemem láttára nőtt fel az az iskolahálózat és intézményrendszer, amely most a rendtartomány gerincét jelenti. A munkám során több mint tíz évvel ezelőtt jött számomra a gondolat, hogy a gyarapodó létszámú diákoknak anyagi támogatást is kellene biztosítani, amennyiben erre rászorulnak. Kezdetben évente kötöttem megállapodást a Piarista Alapítvánnyal a támogatásról, majd fél évtizede egy öt évre szóló megállapodást kötöttünk, amely ugyan idén lejárt, de ezt követően is folytatni kívánom a támogatást. Jelenleg huszonöt diákot támogat évente a Vass Péter szociális ösztöndíj. Mikor lenne elégedett? Nagyon örülök a jelenleg támogatott létszámnak, hiszen pontosan huszonötször több mint a semmi. Azonban igazán akkor lennék elégedett, ha sikerülne további támogatókat bevonni, és a támogatott létszám felmehetne legalább ötven főre. A támogatás havi összegét is emelni kellene, a 10 hónapon keresztül biztosított havi 10.000 forint ma már a felét sem éri, mint kezdetekben. Ismerem azokat a sorsokat, akiket támogat az alapítvány. Az ember Budapesten el sem tudja képzelni, hogy az ötvenes években tapasztalt mélyszegénységben élnek sokan azon családok közül, akiknek a gyerekei az iskoláinkat látogatják. Legtöbb esetben valamilyen családi tragédia áll a dolgok mögött; pl. elhunyt az édesapa, és az édesanya ebbe belebetegedve neveli kettő/három/négy kiskorú gyerekét. Szívem szerint sokkal többet és többeknek segítenék, remélem az általam vezetett BioFil Kft. ezt előbb utóbb lehetővé teszi. Addig is mindenkit arra bíztatok, hogy lehetősége szerint támogassa a Vass Péter szociális ösztöndíjat, mert az erre fordított összeg valóban az egyik leghasznosabb elköltése a pénzünknek. BITTSÁNSZKY SAROLTA – SZKLADÁNYI SÁNDOR

A Vass Péter szociális ösztöndíjban a piarista intézmények általános iskolás és gimnáziumi diákjai részesülhetnek. Részletes információkért forduljon a Piarista Alapítványhoz. (https://alapitvany. piarista.hu; alapitvany@piarista.hu) Az ösztöndíjprogramot az alapítvány honlapján keresztül bankkártyás adományozással, illetve banki átutalással lehet támogatni. Piarista Alapítvány, bankszámla: 10700024 70759196 51100005 Közlemény: Vass Péter ösztöndíj.


Áldott és kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket kíván a Piarista Rend Magyar Tartománya!

Profile for Melinda Szathmary

PIARISTÁK MA (Piarists Today) - 3/2019 (Winter)  

Colourful magazine of the Hungarian Piarist Fathers and Schools, distributed countrywide in 5700 copies.

PIARISTÁK MA (Piarists Today) - 3/2019 (Winter)  

Colourful magazine of the Hungarian Piarist Fathers and Schools, distributed countrywide in 5700 copies.

Advertisement