PIARISTÁK MA (Piarists Today) - 2/2018 (Autumn)

PIARISTÁK

A MAGYAR PIARISTÁK LAPJA | VIII.évfolyam II.szám | 2018. ősz

ÖNKÉNTESSÉG: MIKÉNT ÉS MIÉRT?

JUBILEUM: DUGONICS ANDRÁS 200

A NEVELÉS ÁLTAL EVANGELIZÁLUNK

EGY FILOZÓFUS IRODALMÁR: SÓCZÓ FERENC SP

JÖN AZ ŐSZ Jön immár az ismerős Szél lábú deres ősz.

Sepreget, kotorász, Meg-megáll, lombot ráz.

Lombot ráz, diót ver, Krumplit ás, szüretel.

Sóhajtoz nagyokat, S harapja, kurtítja a hosszú napokat.

Kányádi Sándor

BEKÖSZÖNTŐ

EGYÜTT A KÁPTALANI UTUNKON Különös élményben volt részünk a nyáron. Augusztus közepe táján – amint azt oly sok év óta már szinte hagyományszerűen tesszük – néhány napra találkozóra gyűltünk össze mi, magyar piarista szerzetesek. Tanácskozni, tájékozódni, együtt ünnepelni, imádkozni s mindezekben találkozni.

Az idei alkalmunk középső napja meglepetést hozott mindannyiunknak. Egy nagy körben ültünk, amelyet néhány évszám osztott szakaszokra. Helyünket a szerint találtuk meg a körben, hogy ki mikor kezdte meg szerzeteséletét a tartományban. Persze tudjuk is ezt jól egymásról, hogy ki lépett be előttünk a rendbe, s ki követett minket, gyorsan megtaláltuk hát helyünket a székeken.

Az első helyen Kerényi Lajos atya ült, tartományunk nesztora. 1946-ban öltötte magára a piarista reverendát. Tőle indultunk, s a kör a 2018-as dátummal zárult, Csabával és Csongorral, akik épp e délelőtti együttlét után kezdték meg egy szertartás keretében szerzetesi életüket. S ebben a nagyszerű körben, 1946-tól 2018-ig, hetvenkét évet átölelve, ki-ki mesélt arról, hogy mi hozta őt annak idején a rendbe, hogyan is alakult ki akkor hivatása. Sok-sok rövid történet hangzott el keresésről, tanári példákról, imádságról, közösségről, pedagógusi és papi létről, örömökről, kérdésekről. Megajándékoztuk egymást figyelmünkkel és szavainkkal, s örömteli volt megélni, hogy együtt vagyunk, összetartozunk így, közös hivatásban osztozva, egymás után következve a sorban, a körben, életet és hagyományt örökölve és alakítva.

S amikor néhány nappal később rendalapítónkat, Kalazanci Szent Józsefet ünnepeltük, arra gondoltam, hogy milyen öröm lehet számára e közösségre tekinteni, amely „annyi balszerencse közt” mégis él és együtt jövőt álmodik és épít „e hazán”.

Káptalani időszakban vagyunk, amikor intézményeinkben is, szerzetesi közösségeinkben is visszatekintünk az elmúlt négy évre, elemzünk, értékelünk, s aztán előre tekintünk, tervezünk. Hívjuk a Szentlelket is, hogy legyen jelen közös gondolkodásainkban, világosítsa meg elménket.

Nyári élményünk nagyon megerősített engem, s azt hiszem, mindnyájunkat abban, hogy valójában csak közösség képes elhordozni nagy terveket, másokat szolgáló küldetést. Amikor emberek egymásra testvérként tekintenek, ott új, friss erők jelentkeznek, a teremtés folytatódik.

S amikor e sorokat írom, már zajlik az ifjúsági szinódus Rómában, amelyet Ferenc pápa hívott össze „a hit, a fiatalok és a hivatástisztázás” témakörben. Szinódusra, a szó eredeti jelentése szerint „együtt megtett útra” hívta a Szentatya a tanácskozás résztvevőit. Amint Rómában a szinódusi tagok, úgy mi, a magyar piarista világ résztvevői – tanárok, munkatársak, szerzetesek, világiak – idehaza, közösen járjuk utunkat, a káptalani folyamat lépéseit. Sokszor ülünk majd körben, figyelünk, hallgatunk egymásra, vitatkozunk is, egymásnak feszülünk és egymásra találunk, értelmezzük a valóságot, és mindezeken keresztül s mindezekben keressük, hogy a történelem útján velünk együtt járó Istenünk vajon merre hív most minket. Miben kell bátornak lennünk és leleményesnek, hogy olyan döntéseket hozzunk, amelyek igazán jövőt építenek. Jövőt a közösségeinknek, jövőt a ránk bízott és hozzánk forduló fiataloknak, jövőt munkatársainknak, jövőt az egyháznak. Áldott káptalani időszakot kívánok tartományunknak, s egyben kérem kedves Olvasóinkat, imájukkal is kísérjék „együtt járt utunkat”!

Labancz Zsolt SP tartományfőnök

PIARISTÁK

3

PIARHÍRVILÁG PEDRO AGUADO GENERÁLIS ÁTADTA FERENC PÁPÁNAK A PIARISTA IFJÚSÁGI SZINÓDUS DOKUMENTUMÁT „Mi a piarista szinódussal szeretnénk hozzájárulni az egyház szinódusához. A piaristák az első perctől fogva felismerték, hogy a szinódus témája közvetlenül érinti karizmánkat és a piaristaság létértelmét. Nevelők vagyunk, akik kísérjük sok-sok fiatal fejlődését a hitben, segítjük megtalálni hivatásukat és missziós küldetésük betöltését.”

Pedro Aguado SP

4

PIARISTÁK

2018. október 10-én, egy személyes beszélgetés alkalmával Pedro Aguado generális atya átadta a pápának a „Piarista ifjúsági szinódus” című dokumentumot, amelyet piarista iskolába járó fiatalok, köztük magyarok, dolgoztak ki a hittel, a fiatalokkal és a hivatástisztázással foglalkozó XV. püspöki szinódus számára. A szinódus október 3. és október 28. között volt Rómában; Magyarországot Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, valamint Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita képviselte.

A dokumentum bemutatja a négy kontinensről származó fiatalok munkáját: először az egyes rendtartományok fiataljai gyűltek össze, augusztusban pedig a földrészek szerinti találkozókra került sor: a spanyolországi Salamancában (az európaiaknak), a mexikói Oaxacában (az amerikaiaknak), a Fülöp-szigeteki Manilában (az ázsiaiaknak) s végül a kameruni Yaoundéban (az afrikaiaknak). A közös munka harmadik szakaszát, a piarista fiatalok világtalálkozóját akkor tartjuk meg, ha megjelenik Ferenc pápának a szinódus utáni apostoli buzdítása. A magyarországi piarista intézmények fiataljai 2018. januártól júliusig több szakaszban dolgozták fel a szinódus témáját, összegezve gondolataikat, véleményüket és útkeresésüket saját jövőjükkel, hitükkel, az egyházzal vagy a piarista renddel kapcsolatban. Ezek összegzését használtuk fel a Piarista Szinódus európai tartományokat összehívó nyári találkozója során Salamancában, melynek eredményét a Ferenc pápa számára eljuttatott dokumentumba is belefoglaltuk. A nyári találkozóról Kalmár Petra, a Pasztorális Iroda munkatársa számolt be, cikkünkben a szerző szeptemberi írásából idézünk: „Ausztria, Betania, Emaús, Katalónia, Lengyelország, Magyarország, Olaszország és Szlovákia piarista tartományaiból összesen 70 fiatal vett részt a találkozón. A magyar tartományt Szegedről, Vácról és Budapestről középiskolás diákjaink, öregdiákjaink, világi munkatársaink és szerzeteseink alkotta csapat képviselte. Intenzív, szívet, lelket, értelmet megmozgató, egész napon át tartó csoportmunkák útján kerestünk lehetséges megoldásokat az Egyházat, a piarista rendet és ifjúságot egyaránt érintő kihívásokra. Mindezt közös imádságból indítva és abba helyezve, valódi nemzetközi dialógus keretében élhettük meg. A szinódus munkadokumentuma három ige köré csoportosítva fogalmazta meg vizsgálati területeit: felismerni, magyarázni, választani.

Az első rész a fiatalok jelenlegi helyzetét kutatja; felismerni azt, hogy milyen ma fiatalnak lenni a megannyi sajátos környezetben; milyen nyelvezettel közelítenek a fiatalok a valósághoz; valamint felismerni a fiatalokat érintő kulturális és antropológiai változások hatásait, valamint azt, hogy ezek a változások milyen hatással vannak a testről, vonzalomról és szexualitásról kialakított gondolkodásukra.

A második fejezet foglalkozik azzal, hogy a hitnek és a döntésnek milyen szerepe van a hivatásban. Ennek kapcsán kiemeli a kísérés szükségességét, a rendelkezésre állást a meghallgatásban. A hivatásban való döntés ugyanis nem egy pont, hanem egy egzisztenciális út. Ezen az úton a fiatalok kísérése nem opcionális, hanem a felnőttek kötelessége. A fiatalok olyan egyházat keresnek, amely segít megtalálni hivatásukat, annak összes jelentésével együtt.

Az utolsó fejezetben a választás az iránymutató fogalom. A szinódus keresni fogja, hogy milyen irányban haladjon tovább a fiatalokkal kapcsolatban és egy lehetséges megújulást is előkészít. Az Egyház szeretné minél jobban ellátni küldetését a fiatalok világában, hogy segítsen nekik az Istennel való találkozásban; hogy szeretve érezzék magukat a világban, és hogy tudjanak választ adni az Úr hívására a szeretet örömében. (…)

A fiatalok reflexióit két fontos szempont vezette: amit kérni szeretnének és amit nyújtani tudnak. Megerősödtek abban, hogy részei az Egyháznak, melytől változást kérnek és ebből fakadóan nekik maguknak kell annak a változásnak lenniük, amit szeretnének elérni. A szinódus kínálta lehetőségek és felfedezések során megerősödtek abban, hogy piarista valóságaikban főszereplők, a kalazanciusi küldetés tevékeny megvalósítói tudnak lenni.

A Pedro Aguado generális atya Ferenc pápának átadott dokumentuma letölthető innen (spanyol, angol, olasz és francia nyelven): http://piaristsynod.org/wp-content/ uploads/2018/10/DOC-PRAYFORSYNOD-WEB.pdf.

PASZTORÁLIS IRODA, TŐZSÉR ENDRE SP / SZERKESZTETTE: SZATHMÁRY MELINDA

HÍREK A MAGYAR TARTOMÁNYBÓL PYM 2018

Július 23-29. között rendeztük meg a nemzetközi Piarista Ifjúsági Találkozót Nagykanizsán és Budapesten, több mint 250 piarista diák, öregdiák részvételével, akik Közép-és Kelet-Európa országaiból érkeztek hozzánk. Öt év után ismét Magyarország adott otthont a nemzetközi Piarista Ifjúsági Találkozónak (Piarist Youth Meeting - PYM).

A Nagykanizsán kezdődő és Budapesten véget érő rendezvényre Csehország, Fehéroroszország, Lengyelország, Románia/Erdély és Szlovákia piarista diákjai, szerzetesei jöttek el, hogy megismerhessék jobban egymás kultúráját, ugyanakkor megerősödhessenek közös hitükben. A piarista lelkiségre és a különböző nemzetek közötti kapcsolatokra épülő rendezvény elsősorban a 16-21 év közötti fiatalokat szólítja meg. A tartalmában és a helyszíneket illetően is változatos programnak köszönhetően a résztvevőknek lehetőségük nyílt az Istennel való kapcsolatuk elmélyítésére, barátságok kialakítására és ápolására,aktív sportolásra, különféle lelkiségi programokban, művészeti tevékenységekben és táncmulatságokban való részvételre. Emlékezetes marad bizonyára mindenki számára a homokkmáromi zarándoklat, a nagykanizsai városismereti vetélkedő, a színes műhelyfoglalkozások sora, a balatoni fürdőzés, a dunai hajózás, a Parlament és a keszthelyi Festetics kastély meglátogatása, az élő zenével és

többnyelvű énekekkel kísért közös szentmisék élménye a Mátyás-templomban és a Piarista Kápolnában. (Az emblematikus „Christian Party”-ról se feledkezzünk el...) Július 24-én, a találkozó második napján Nagykanizsára ellátogatott Miguel Giraldez SP, Európáért felelős generálisi asszisztens is,aki személyes történetekkel kísért, a fiatalokhoz címzett szentbeszédet tartott. A találkozó záró szentmiséjét Labancz Zsolt SP tartományfőnök celebrálta Budapesten, aki a hét során több ifjúsági programhoz is szívesen csatlakozott.

Az ifjúsági találkozó létrejöttét a fiatalok saját anyagi szerepvállalása, a Piarista Alapítvány, a Piarista Tartományfőnökség és az EMMI támogatása tette lehetővé.

SZATHMÁRY MELINDA

egyébként megalapozó más, lényeges körülmény osztályfőnöki ajánlás alapján.

KALAZANCIUS ÖSZTÖNDÍJ 2018-2019

A Piarista Alapítvány és a Magyar Piarista Diákszövetség pályázatot hirdet Kalazancius ösztöndíj elnyerésére azon piarista diákok segítése céljából, akik a piaristáknál jó tanulmányi eredményeket értek el, felvételt nyertek valamelyik magyarországi felsőoktatási intézménybe, első félévüket megkezdték, azonban az egyetemi tanulmányaik finanszírozása anyagi nehézséget okoz nekik, illetve családjuknak. Az ösztöndíjra pályázhat bármely magyarországi piarista iskolában, 2018. évben érettségizett diák, aki belépett a Diákszövetségbe (www.mpdsz.hu).

Pályázni a honlapon található adatlap kitöltésével lehet. A pályázathoz a volt osztályfőnöktől ajánlást kérünk, amelyet a honlapon található adatlapon tehet meg. Az ösztöndíjat egy tanévre lehet elnyerni a Diákszövetség Elnökségének döntése alapján. Az ösztöndíj mértéke: 150.000 Ft/tanév, két részletben (2018. november és 2019. március) folyósítva.

A pályázat elbírálása az alábbiak szerint történik: a pályázó tanulmányi eredményei (érettségi átlaga, valamint a tanév végi eredményeinek átlaga az érettségit megelőző utolsó 4 tanévben); a pályázó rászorultságának foka (családi körülmények, anyagi helyzet) osztályfőnöki ajánlás alapján; a pályázó közösségi aktivitása osztályfőnöki ajánlás alapján; az érdemességet

PIARISTÁK

A pályázat elnyerésének feltétele: osztályfőnöki ajánlás; a tanulmányi eredmények igazolása (tanév végi bizonyítványok és érettségi bizonyítvány másolata); igazolás a 2018/2019. évi tanévre létesített nappali tagozatos tanulói jogviszonyról bármely magyarországi felsőoktatási intézményben. Az ösztöndíjat elnyerő tanulónál a második félévi ösztöndíj folyósításának feltétele az eredményesen befejezett első félévet igazoló leckekönyv (index) másolatának benyújtása 2019.03.15-ig! A pályázatokat elektronikus úton, szkennelve kérjük benyújtani a Diákszövetség címére: iroda@mpdsz.piarista.hu. A tárgyban kérjük a Kalazancius ösztöndíj-pályázat nevet feltüntetni.

Amennyiben hozzá szeretne járulni piarista öregdiáktársa támogatásához, adományát átutalással vagy online adományozási felületen keresztül lehet eljuttatni hozzánk: Piarista Alapítvány: 1052 Budapest, Piarista köz 1.

Számlaszám: 10700024 70759196 51100005 Közlemény: „ÖSZTÖNDÍJ” Külföldről: IBAN: HU50 1070 0024 7075 9196 5110 0005 SWIFT: CIBHHUHB Online felület: alapitvany.piarista.hu/donate Köszönjük ezúton is a felajánlást, támogatást!

PIARISTA ALAPÍTVÁNY, MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG

Impresszum: Piaristák MA – A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1.

E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Alapító főszerkesztő: Turcsik István ∙ Főszerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Balázs Sándor, Berky Bence, Besze Erika, Farkas Ferenc, Illyés András, Márkus Roland SP, Szabó Dániel SP, Szabó László SP, Szathmáry Melinda, Piarista Archívum, Piarista Iskolák, Piarista Nővérek. ISSN: 2062-817X ∙ Nyomda: Pauker Holding ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

HIVATÁS

VASS BÁLINT SP: „REMÉLEM, HOGY ISTEN MOSOLYA TUDOK LENNI A VILÁGBAN” A Szent Keresztről nevezett Vass Bálint 1979. március 14-én született Budapesten. 2010. augusztus 24-én lépett be a piarista rendbe, örökfogadalma 2017. szeptember 16-án volt. Hittudományi doktor, az ELTE BTK francia és német szakán diplomázott, emellett elvégezte az Apor Vilmos Katolikus Főiskola kántor szakát is. 2011-2016-ig a budapesti Piarista Gimnázium tanáraként tevékenykedett, majd a 2016/17-es tanévtől Vácott gimnáziumi tanárként és kollégiumi nevelőtanárként gyakorolja hivatását a Piarista Gimnáziumban. A fiatal szerzetest tavasszal szentelte pappá Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek a kecskeméti piarista templomban Szabó Gábor rendtársával együtt. E jeles esemény kapcsán beszélgettünk Bálint atyával Vácott.

Milyen szellemi és lelki örökséget kaptál a családodtól? Milyen gyermeknek tartott a környezeted és te hogyan látod magadat?

Különböző családi gyökerekkel rendelkező szüleim orvosok voltak. Édesapámtól olyan alapvető elveket, értékeket kaptam, amelyek ma is utat mutatnak: az adott szó értéke; a becsületesség; a kitartás; az önfeláldozás. Ő még azon orvosok közé tartozott, akik kimentek házhoz a beteghez. Betegeinek ő nem csak orvosa, hanem lelki segítője is volt; erős hit és hűséges vallásos odaadás jellemezte. Mindig szokta volt mondani, hogy ne az ő kedvéért tegyek meg valamit, hanem az Isten kedvéért; hogy az élet egyedül az Istennel való személyes kapcsolaton múlik. De nem egy élettől elrugaszkodott személyiséget kell itt elképzelni, hanem egy nagyon gyakorlatias, kétkezi munkást is: amit tudott a ház körül, maga oldotta meg, legyen szó víz-, villany- vagy épp autószerelésről. Ebből a gyakorlatiasságból én is örököltem valamit. Édesanyámon keresztül igazságérzetet kaptam, az őszinteség erényét. Életének egyik legerősebb mozgatóelve a megalkuvás nélküli egyenesség, amibe a hazugságnak semmilyen formája sem fér bele.

De rajta keresztül kaptam a zenét is, hiszen anyai ágon alapvetően zenész családból származom: operaénekes, zenetanár, karnagy is található a felmenőim között. Édesanyám maga már nem ezt az irányt választotta, de a zene szeretete mindig jelen volt az életében, és így a mi életünkben is. Még mindig rendszeresen járunk operába, koncertekre.

6 6

PIARISTÁK

Ez persze nem azt jelenti, hogy csak a klasszikus zenét szeretem. Bár nem ez lett az életem fő irányvonala, alapvetően zenész lelkület jellemez. Megérint a zene és szívesen zenélek is. Ugyanakkor ez valami olyasmit jelent, hogy könnyen elmerengek bármin: apró mozdulatokon, egy hanghordozáson, egy mondaton…Gondolataim könynyen elkalandoznak bárhova. Ez egyfajta szemlélődés, mely egész természetességgel van jelen az életemben, mások számára pedig néha türelmet próbáló módon.

Hol végezted az iskoláidat? Kik tettek rád mély benyomást a tanulmányaid során?

Még számomra is furcsa, hogy azoknak jó része, akiket tanárpéldaképnek tartok, általános iskolai tanárom volt.

Hálával gondolok vissza már elhunyt matematikatanáromra, Végh Lajos Zoltánra, aki szigora ellenére humorával még számomra is olyan tanórákat tartott, amelyeken nem támadt kedvem az óra fegyelmét megbontani.

Pedagógusi munkája olyan volt számára, mint egy hobbi, mégis ez volt az élete: pl. a korrepetálókat a 0. órában fogadta a konditeremben. Szeretettel gondolok Pali bára, az osztályfőnökömre, aki az emberi együttélés alapvető értékeit igyekezte átadni nekünk. Emlékszem egy mondatára, ami kb. így hangzott: „A papokat azért tisztelem, mert ők szeretik az embereket.” Furcsa, hogy bár nem volt vallásos neveltetésű,

most már papként az ő kijelentésében meghúzódó mérce számomra útmutatás.

A középiskolát Budapesten a piaristáknál végeztem. Sokat jelentett, hogy ez vallásos gimnázium volt, hogy tanáraim többnyire papok voltak, és hogy osztályfőnökömnél közvetlenül is láthattam, hogy milyen fontos számára a hétköznapokat Istennel összekötni. Nehéz volna a piaristák közül bárkit ennél jobban kiemelni, mert a rend gazdagságát egyre inkább abban látom, hogy sajátos személyiségek vagyunk. Mindegyikünk más és más színfolt, és ez adja rendünk színes palettájának összképét.

Középiskolai tanáraim közül ezért nem egy szerzetest, mégis egy ízig-vérig piaristát emelek ki, a latintanárunkat, Stéhli Feri bácsit. Tanításban való odaadása, nyílt őszintesége, szangvinikus, lendületes természete mindig szeretetet sugárzott. Saját gyerek híján, mi lettünk az ő családja. Őtőle tanulhattam meg, hogy nem az a fontos, hogy tökéletesek vagyunk-e mindabban, amit teszünk, hanem, hogy mennyire tudunk mindebben hitelesen önmagunk maradni. Ő számomra ilyen hiteles ember volt.

Nyolc éve vetted magadra a piarista rend habitusát. Mit jelentetett ez akkor számodra? Idén felszentelt papként hogy látod a renden és a társadalmon belüli szerepedet?

A beöltözésre úgy emlékszem vissza, mint ami bensőségesebb ünnep volt számomra, mint az első fogadalmam. Nagyon erős szimbolikája van a szerzetesi ruhának: Krisztust öltjük magunkra, mellette köteleződünk el. Nekem akkor sokat jelentett, hogy a régi énemre a szerzetesi ruhát öltöttem. A szerzetesi életünkben minden erre az Istennek való átadottságra épül: a fogadalmak, az örökfogadalom, majd a szentelések is ezt fejezik ki. Mindannyiszor átélem ezt, valahányszor valaki ünnepélyes keretek között kötelezi el magát, és bízza magát Istenre. Évi két vagy három alkalommal közösségeink csöndes homályában is megújítjuk fogadalmainkat. Számomra ezek a legkedvesebb közösségi alkalmak. Nem tart hosszú ideig, mégis ott élem meg magunkat a legmélyebb módon közösségként: hívásunk egységében, és az erre adott válaszunk erőtlenségében. Közös hivatásunk a fiatalok szolgálata. Ez a közösség ugyanakkor idegenek gyülekezete marad, amíg versenyhelyzet határozza meg a tagok egymáshoz való viszonyát. Azonban eléggé ismerjük egymást ahhoz, hogy tudjuk, hogy a fogadalom őszinte szavai ajkunkról egy saját akaratból be nem teljesíthető vágy kifejeződései. Ennek belátása a szerzetesi alázat. A fogadalomújításkor ebben az Isten és egymás előtt vállalt alázatban egyfajta szolidaritást élek meg. Magyarország lassan hívő nélküli „keresztény” ország. Kettős feladatot jelent ez: a meglévőket megerősíteni; a távol levőket megszólítani. Nem tudom ennek az útját, csak remélni tudom, hogy Isten mosolya tudok lenni a világban.

A 2011-2015 között az ELTE francia és német szakos hallgatója lettél, s elvégezted az Apor Vilmos Katolikus Főiskolát is kántor szakon. Kik a mai napig a legkedvesebb szerzőid és előadóid a zene területén és miért?

A már említett opera műfaj és a klasszikus zene mellett szeretem a spanyolos ritmust (Luis Fonsi, Enriaque Iglasias), a magyaros stílust (Republic, Nox), az elektronikus zenét (David Guetta, Avicii) is stb. Többnyire a hangulatom határozza meg, épp mit hallgatok. Filmeket is szívesen nézek: ezekből azok érintenek meg a leginkább, amelyben a megtérés vagy az áldozathozatal erejének motívumai jelennek meg. Ilyenek Egy asszony illata, Passió, Star Wars, Gran Torino, Macska a forró bádogtetőn, Élj és boldogulj stb. Mert ezekben a filmekben megjelenik a kereszt ereje. Jézus mondja, hogy „ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” Valahogy annak a szeretetnek a hívására tudjuk feladni addigi életünket és újba kezdeni, amelyik hajlandó még az életét is kockára tenni értünk. Valahogy erőtlen minden prédikáció, nevelés, ha ez nincs mögötte.

A gondolat, hogy a megtéréshez szükséges erőt igazán csak az életáldozat tudja elősegíteni megérint, és hív hogy minél jobban Istenre bízzam az életem. Utazni, más kultúrákat fölfedezni szintén nagyon szeretek; bátyámmal rendszeresen mentünk kettesben egy-egy országot megismerni, bebarangolni…

2011-től oktatsz is: pedagógusi pályádat a budapesti Piarista Gimnáziumban kezdted, majd 2016-tól a váci piaristáknál folytattad, emellett kollégiumi nevelőtanárként is tevékenykedsz. Mit látsz jelenleg a tanári pálya legnagyobb kihívásainak?

Leginkább talán a motiválatlanságot. Könnyű olyanokat tanítani, akik akarnak tanulni, és valamit elérni az életben. Nehéz olyanokat, akiknek semmilyen elképzelésük sincs arról, hogy mit is akarnak, vagy ráadásul semmit sem akarnak. Emellett nehéz pótolni azt, amit a szülők a gyerekeiknek nem adtak meg. Hogyan adjunk neki hitet és értékrendet, ha otthonról nem kapta? És mit csináljunk, ha az otthonról hozott és kereszténynek mondott értékrend szemben áll azzal, amit átadni szeretnénk? Én hiszem, hogy a kereszténység alapértékei az emberi boldogulást és együttélést mozdítják elő. Izgalmas feladat, hogy erre a felismerésre a diákokat is eljuttassuk.

Hivatásodban mi az, ami igazi örömet okoz, s mi az, amivel még fejlesztendő területnek látsz?

Minden örömet okoz, ami a fiatalok nevelésével kapcsolatos. Fejlesztendőnek gondolok minden olyan keresztény vagy pedagógusi erényt, ami ehhez szükséges.

Ha van „jelmondatod”, ami életed legfontosabb irányelveit igazán fémjelzi, hogyan szól?

A kérdés túl magasztos a válaszhoz képest, de szoktam mondani, hogy az életet sosem szabad túl komolyan venni, különben a földre sújt.

SZATHMÁRY MELINDA – VASS BÁLINT SP

PIARISTÁK

7

IN MEMORIAM

EGY EMBER EMBERTELEN IDŐKBEN IN MEMORIAM KÁLLAY EMIL SP (1929-2018)

„Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek!” (Jn.15,14.)

Szeptember 28-án, szerzetességének 71. évében, áldozópapságának 65. esztendejében elhunyt Kállay Emil piarista szerzetes, egykori tartományfőnök, a csíkszeredai misszió alapító tagja a budapesti Kalazantinum rendházban. Nyolcvankilenc évet élt.

Kállay Emil piarista szerzetes 1929. január 19-én született Kisújszálláson. A debreceni piarista gimnáziumban érettségizett, majd 1947-ben öltözött be novíciusnak. 1950 nyarán a szerzetesrendek feloszlatásakor az állam által előírt létszámkorlát miatt a kereten kívüli szerzetesnövendékek közé került, így tanulmányait az esztergomi főegyházmegye növendékeként a Központi Szemináriumban folytatta. 1953. június 14-én szentelték pappá az esztergomi székesegyházban, 1954-től az esztergomi Vízivárosban, 1955-től Érsekvadkerten, 1956-tól Nógrádmegyeren, 1958-tól Budapest-Törökőrön volt segédlelkész. Piarista szerzetesi hivatásánál fogva mindig különösen fontosnak tartotta a fiatalok nevelését.

1960-ban kapcsolatba lépett a Regnum Marianum mozgalommal, melynek vezetőit később a diktatúra kegyetlenül meghurcolta, őt magát pedig politikai kényszerűségből az Esztergomi Érsekségi Főhatóság 1962-ben három évre eltiltotta papi hivatásának gyakorlásától, csupán fizikai munkavégzést engedélyezték számára.

Ekkor tanulta ki a rádió- és TV-műszerész szakmát, mivel úgy gondolta, hogy szerelőként feltűnés nélkül járhat a katolikus családokhoz. Miután három év múlva visszatérhetett a szolgálatba, változatlan odaadással végezte lelkipásztori munkáját, elsősorban az ifjúság körében.1965-től tizenkét éven át fiatalokat oktatott a Rókus-kápolnában, eleinte kisegítőként, majd 1967-től segédlelkészként. 1977-ben a budai Szent Imre (ciszterci) plébániára került segédlelkésznek. A rendszerváltáskor az ő ötlete alapján elsők között alapítottak civil egyesületet. Bár csupán ideiglenes fogadalmat tett, ami az évek alatt jogi érvényét vesztette, egyházmegyei papi szolgálata közben mégis mindvégig hű maradt piarista hivatásához. Ünnepélyes örökfogadalmát csak a rendszerváltozáskor, 1989. február 9-én tehette le. 1991-ben beköltözött a budapesti piarista rendházba, ahol négy éven át oktatta a rendi növendékeket és a gimnáziumban is tanított. 1995-ben, majd 1999-ben újra négy évre a Piarista Rend Magyar Tartománya vezetőjévé, tartományfőnökévé választották. Idős kora ellenére 2007-ben, 78 évesen aktív részt vállalt a piaristák székelyföldi missziójának újraindításában, aminek köszönhetően Csíkszeredában megnyitották a Piarista Tanulmányi Házat. Állami és önkormányzati részről több elismerésben is részesült sok évtizedes közösségalkotó és az ifjúság neveléséért végzett áldozatos munkájáért: a már gyémántmisés atya 2014-ben, 85 éves korában a szentimrevárosi közösségért végzett több évtizedes munkája el8

PIARISTÁK

ismeréseként Pro Urbe-díjat kapott; a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2016. március 1-jén Pro Ecclesia Hungariae-díjjal ismerte el 63 éves lelkipásztori szolgálatát; 2017 augusztus 20-án a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat kitüntetést vehette át. Temetése 2018. október 18-án, csütörtökön délután f3-kor volt a rákoskeresztúri Új Köztemetőben, ahol rokonainak, rendtársainak, barátainak, egykori tanítványainak, lelki gyermekeinek és tisztelőinek tágas köre vett búcsút szeretett testvérünktől. Labancz Zsolt piarista tartományfőnök így jellemezte Őt: Ember volt embertelen időkben, s tudta mindezt valamiféle gyermeki tisztasággal és egyszerűséggel tenni. Ha lehetett, egyházi keretben, s amikor csak úgy lehetett, akkor munkáspapként, kétkezi fizikai munkával teremtve meg életlehetőségeit. Ahol csak megfordult, mindenhol közösségeket igyekezett létrehozni. Meggyőződése volt, hogy a kereszténység közösségi létforma, s így csak ez biztosítja az egyház életét, fennmaradását: életképes közösségek létrehozása, kísérése, segítése. (…) Ahogyan Jézustól az evangéliumban hallottuk: „Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!” Ez a szeretet határozta meg Emil bácsi egész életét. A szeretetben felnövő, a szeretetben kibontakozó, mindent a szeretet szemszögéből tekintő élet volt az övé. Így kapcsolódott bőséges termést hozó, eleven szőlővesszőként, Urához, Jézus Krisztushoz, a szőlőtőhöz.

Ez az élő és éltető istenkapcsolat volt személyének, szolgálatának és életének forrása.

Lelki üdvösségéért a szentmisét a temetés után 18 órakor mutatták be a budapesti Kalazanci Szent József kápolnában.

Isten irgalma és szeretete legyen Emil rendtársunkkal, az örök világosság fényeskedjék Neki!

SZERKESZTETTE: SZATHMÁRY MELINDA

HIVATÁS

EGY FILOZÓFUS IRODALMÁR 80 ESZTENDEJE SÓCZÓ FERENC SP:

„Az ember csinálja azt, ami lényével belső összhangot teremt.”

Sóczó Ferenc szerzetestanár idén tavasszal ünnepelte 80. születésnapját a budapesti piarista rendház tagjaként. A kortalan, precizitásáról és szigoráról híres, emellett szellemes bölcsészdoktorként is ismert tanár urat kiemelkedő tevékenysége elismeréseként Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesítette Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter úr augusztus 20. alkalmából a Pesti Vígadóban, Áder János, Magyarország Köztársasági Elnökének megbízásából. E jeles alkalomból is kerestem fel az ünnepeltet augusztus végén, akivel közel három teljes órát beszélgettünk élete színekben gazdag eseményeiről, hivatásának lényeges állomásairól.

A Békés-megyei Gyomán látta meg a napvilágot 1938. április 12-én egy vallását nem rendszeresen gyakorló endrődi katolikus család második gyermekeként. Úgy tudom, nagyszülei gazdálkodásból éltek, míg édesapja ácsmesterként, édesanyja háztartásbeliként dolgozott, aki fokozatosan fordult egyre inkább Krisztus és az Egyház felé. Hogyan került kapcsolatba Ön Krisztussal, s mikor határozta el, hogy a papi életformát választja?

Négyéves, sápadt, vézna kisfiú voltam, amikor már fokozott érdeklődést mutattam a papi hivatás iránt; kifejezetten tetszett az akkori káplánunk öltözete, cingulusa…

(Huncutul mosolyog.) Tanulmányaimat az endrődi katolikus iskolában kezdtem meg 1944 szeptemberében. Ezen időszakból élénken élnek bennem a háború szülte helyzetek, történések, nagyszüleim, szüleim helytállása. Az oroszok október 6-án érkeztek a településre, ahonnan közel minden létező és mozdítható tárgyat, állatot elvittek addigi tulajdonosaiktól. Mikor a nagyszüleim utolsó megmaradt lovát is elhajtották, a nagymamám – vékony csontú, de szívós asszonyka – képes volt másfél kilométert futni a lovat vezető orosz katona után, aki e tántoríthatatlan kitartást látván visszaadta neki a jószágot…Ha meghatározó egyházi személyt kell gyermek-és fiatalkoromból megnevezni, akkor Libor István plébánost – 13 éves koromtól volt lelki vezetőm Endrődön – és Vízvári László piarista tanárt említeném, aki 27 évesen Debrecenből érkezett Endrődre káplánnak. Vízvári tanár úr csodálatos ministránsközösséget hozott létre szűk három éves endrődi működése alatt, nagyszerű hittanórákat tartott, s bevezetett minket a bábozás rejtelmeibe is. A karhatalom viszont nem jó szemmel nézte a fiatal piarista „kreatív szemléletét”, ezért hamarosan elhelyezték, majd Sík Sándor tartományfőnök visszahívta Budapestre tanítani 1951-ben.

Visszatérve tanulmányaim és pályaválasztásom kérdéskörére, 1952-ben a szeghalmi Péter András Református Kollégiumba és Gimnáziumba (akkoriban állami Bolyai Farkas Gimnázium) jelentkeztem, ahová a rendszer által delegált, kántortanítói múlttal bíró, endrődi igazgatóm az alábbi ajánlást írta: „Eléggé klerikális befolyásoltságú, de

kellő neveléssel talán ez eltávolítható…” A szeghalmi gimnáziumban sem támogatták misére járásomat: titokban, a kollégium mellékhelyiségének ablakán kimászva közlekedtem, nadrágom nem egyszer fennakadt a szöges kerítésen, így ruhám állapota is árulkodott tiltott tevékenységemről…

Mindig is szorgalmas és jó tanuló voltam, egész kiskorom óta olvastam romantikus műveket. Szó volt arról, hogy negyedik osztályban átkerülhetek a kecskeméti piarista gimnáziumba, ahol „romantikus képzeteim” szerint a diákok csakis angyalok lehetnek…Sajnos Hamvas püspök úr nem támogatta szándékaimat az utolsó évben, hisz egy összeszokott osztályközösség jeles tanulója voltam, akit nem szívesen mozdított volna ki addigi közegéből. Elkeseredettségemben lelki vezetőmhöz, Dr. Nádor Ferenc debreceni piarista tanárhoz fordultam, aki arra bíztatott, legyek piarista szerzetes, így nem szükséges „elszakadnom” az általuk közvetített lelkiségtől, s lemondanom a tudományos munka és a tanítás lehetőségéről. 1955 karácsonyán született felvételi kérelmemhez ő írt ajánlást Sík Sándorhoz címezve, amire viszonylag soká, 1956. június 13-án, érettségim letételének napján érkezett meg a befogadó válasz Léh István magiszter úr tollából. Innen már egyenes út vezetett piaristává válásomhoz: a rendi ruhát 1956. augusztus 27-én öltöttem magamra Budapesten, 1961 szeptemberében tettem örökfogadalmat, és 1964. május 3-án szenteltek pappá. Teológus hallgatóként évfolyamtársam volt Urbanek Rudolf tanár úr, felettünk pedig többek közt Jelenits István, Pázmándy György és Takáts Ervin tanár urak jártak. Életrajzában olvassuk: magyar-német szakon végezte tanulmányait az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, ahol 1968-ban bölcsészdoktorátust is szerzett. Reverendában járt egyetemre, amely viselet időnként céltáblaként szolgált…

Eredetileg magyar-történelem szakos tanárnak készültem, de Goethe megismerését követően kifejezetten eredeti nyelven szerettem volna olvasni műveit, ezért végül a PIARISTÁK

9

HIVATÁS német szakot választottam. Párhuzamosan tanultam magyar nyelvet és irodalmat, germanisztikát és teológiát, kalazantínerként pedig egyre jobban érdekeltek a filozófiai témájú könyvek is. Szakdolgozatomat és disszertációmat Johann W. Goethe és Thomas Mann pályájának és műveinek összefüggéseiről írtam, német nyelven. A reverendámért valóban piszkáltak alkalomadtán: az egyik tanárom például, amikor Gagarin űrutazása sikeresen lezajlott, így szólt hozzám enyhe gúnnyal a hangjában: „Sóczó, képzelje, Gagarint fellőtték, de nem találta ott a Jóistent…”

Beszéljünk most kicsit tanári pályafutásáról, amelyet a kecskeméti Piarista Gimnáziumban kezdett meg, s ahol kollégiumi nevelőtanárként is tevékenykedett. Életemben ez egy viszonylag nehezebb időszak volt, mert az Állami Egyházügyi Hivatal folyamatosan „figyelemmel kísért”, s többször ki is hallgattak. Manipulatív módon faggattak, paptársaimról akartak megtudni különféle információkat. Természetesen semmilyen használható adattal nem szolgáltam, ráadásul német nyelvű cikkeim sem arattak osztatlan sikert köreikben, ezért egy bizonyos idő elteltével „bebizonyították”, hogy nem vagyok alkalmas piarista tanárnak Kecskeméten. 1968-at írtunk ekkor, s bennem érlelődött az a gondolat, hogy az Adriát átúszva Jugoszláviába, majd Ausztriába megyek, mint sokan tették abban az időben…Ekkor Albert István rendfőnök úr megmentett: Budapestre helyezett, ahol eleinte a novíciusok promagisztere, valamint tartományi könyvtáros és levéltáros lettem. 1970-tól ismét taníthattam a budapesti gimnáziumban, majd 1976-tól a Kalazantinum főiskolán is filozófiát 2001-ig bezárólag, ekkor már a Kalazantinum beolvadásával létrejött Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanáraként. Az érintett állami szervek még a ’70-es évek első felében is kérdezgettek a rendtársaimról, arról, hogy például szeretnénk-e visszamenni a régi, tágas rendházba, hogy miért nem járunk békegyűlésekre, s mit gondolok a marxizmus és az Egyház kapcsolatáról…

A budapesti gimnáziumban 2002-ig, nyugalomba vonulásáig tanított. Tanári munkája mellett 1979-ben négy évre rendtartományi asszisztensnek választották, 1996 és 2000 között pedig a rendi központi gyűjtemények felügyelője is volt. Ismeretes, hogy tanárként a pontosság, következetesség és szigor jellemezte, mai napig

10

PIARISTÁK

több tanítványa felnőttként is szívesen jár Önhöz, hogy kötetlenebb, baráti formában, kisebb csoportokban folytassák az egykori tanórákat. Pedig egykoron sok diák „rettegett” a Sóczó-féle irodalom-és németóráktól. :) Mik voltak fő oktatási irányelvei/módszerei pedagógusként?

Mit is emeljek ki… Fontos megemlítenem, hogy az öszszes érintett művet mindig elolvastam A-Z-ig magyarból és németből is, amelyeket a tananyag tartalmazott, ritkán használtam irodalmi összegzéseket. Ugyanezt elvártam a diákjaimtól is: a művek elolvastatását követően ellenőrző kérdéseket tettem fel, rendszeresen olvasónaplót írattam velük. Emlékszem – talán ez is egy egyedibb tanári megközelítésnek számít–, hogy egy műben szereplő „horgász szcenáriót” a színesebb feldolgozás érdekében mind a hal, a horgász, a tó, a csali szempontjából is bemutattuk, természetesen mindezt németül. Diákjaimmal gyakran humoros jeleneteket is írattam előre meghatározott témakörök mentén, melyekben gyakran engem is kifiguráztak, de egyáltalán nem bántó módon. Több diákom mostanáig visszatérő vendég nálam: például az 1981-ben érettségizett osztályom 30 éves jubileumi találkozója alkalmával határozta el, hogy átköltöztetnek a Mikszáth térről a Váci utcai „régi-új” rendházba. Az ő nevükhöz fűződik a „VINO DALOM” elnevezésű, zártkörű, a nemesebb borok fogyasztása nyomán szerzett élményekkel gazdagított irodalmi programsorozat elindítása, amelyen latin himnuszokkal, műfordításokkal, elhallgatott szerzőkkel és ismert szerzők kevésbé ismert verseivel is foglalkozunk. (Pl.: Petőfi Sándor, Sík Sándor, Kosztolányi Dezső műfordításai, haikuk…)

Ez az összejövetel átlagosan havi egyszer valósul meg 4-5 órás időtartamban, 10-15 fő részvételével. Az irodalmi és borászati vonatkozásokon túl kirándulások, zarándoklatok, lelkigyakorlatok is szerveződnek a csapat jóvoltából. A VINO DALOM találkozóin kívül egy másik tanítvány-csapattal is rendszeresen találkozom, amelynek egyik lelkes tagja, Várgedő Tamás a „Filozófiai Akadémia” nevet adta. Itt többek közt a preszókratikus, a szókratészi és platóni filozófia területén barangolunk az egybegyűltekkel. Régóta érdekel a pszichológia tudománya, a keleti filozófia és vallás is: a hinduizmus, a zen, a jóga, a meditáció…hihetetlen szellemi tisztaságot, koncentrációs képességet tudnak adni. Diákjaimhoz természetesen lelkipásztorként is kötődtem: lelkigyakorlatokat, személyes lelki vezetést tartottam nekik, eskettem, betegeket látogattam…A sport is egy fontos öszszekötő kapocs volt köztünk: huszonegy éven át vitorláztam velük, a

Szamoson, a Rábán eveztünk… emlékezetes kerékpár- és sítúrák hosszú soráról is be tudnék számolni.

Bár egy emberöltő alatt is bejárhatatlan az irodalmi művek gazdag tárháza, kik azok a szerzők, akik igazán meghatározóak az Ön életében?

Természetesen Goethe... (mosolyog)… Arany János, aki a lélek, az emberség, a hatalmas műveltség és szókincs együttes hordozója, és Jókai Mór, számtalan csodálatos regényével…

Nyolcvanadik életévét betöltve, mit lát hivatásában a legfontosabbnak?

A piarista rend tevékenységének alappillére a lelkiség és

a tudomány összekapcsolása: a nevelés és oktatás által közel vinni az emberi lelket és a személyiséget Istenhez.

Azt hiszem, teljesen rám szabták ezt a hivatást. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy én mindent maradéktalanul jól csináltam… A 12. században élt Szentviktori Hugó (Hugo de Sancto Victore) írta: „Omnia disce; postea videbis nihil esse superfluum”, vagyis: „Mindent tanulj meg, meg fogod látni később, hogy semmi nem volt felesleges…”

Ez lehetne talán életem jelmondata. Fontos, hogy az ember azt csinálja, ami lényével belső összhangot teremt.

Ha a Jóisten engedné, ezt még csinálnám, újabb 80 évig…

SZATHMÁRY MELINDA

VÁRSZEGI ASZTRIK OSB MOLNÁR LEHELT PAPPÁ, BALLA JÁNOST DIAKÓNUSSÁ SZENTELTE 2018. október 6-án Várszegi Asztrik bencés szerzetes, püspök, korábbi főapát diakónussá szentelte Balla János örökfogadalmas piaristát és pappá szentelte Molnár Lehel piarista diakónust a budapesti Piarista Kápolnában.

A felszentelt fiatal piaristák rokonain, barátain és a tartomány piarista szerzetesi és munkatársi közösségén túl az ünnepi szentmisén részt vett Pedro Aguado generális, Miguel Giraldez és Urbán József generálisi aszszisztensek Rómából, emellett érkeztek szerzetesek, nővérek Románia és Szlovákia területéről is, hogy osztozzanak János és Lehel örömében.

Molnár Lehel 1984-ben született Segesváron. 2005ben lépett a piarista rendbe. Felsőfokú tanulmányait a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fősikola teológus és hittanár szakán (2005-2010), az ELTE BTK történelem szakán (2009-2012) és a Sapientia és ELTE PPK hittanár-nevelő- történelemtanár szakán (2012-2014) végezte. 2011-2014 között Budapesten gimnáziumi tanárként, 2014-2016-ig Vácott gimnáziumi és kollégiumi ta-

nárként tevékenykedett.

A 2016/17 -es tanévtől a hivatásgondozás tartományi felelőse, gimnáziumi tanár a budapesti gimnáziumban. Molnár Lehelt 2017. szeptember 30-án szentelte diakónussá Beer Miklós váci megyéspüspök a Szent Anna piarista templomban Vass Bálint és Szabó Gábor piaristákkal együtt.

Balla János 1992. január 3-án született Szolnokon.

A kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségizett, 2011. augusztus 23-án lépett a rendbe. 2011-2015 között a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán teológiát tanult, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója lett angol-történelem szakon a 2015/2016-os tanévtől. Örökfogadalmat 2018. augusztus 18-án tett a budapesti Piarista Kápolnában.

Az Úr áldása és kegyelme kísérje Lehel és János testvérünket piarista hivatása teljes megélésének útján!

SZATHMÁRY MELINDA

PIARISTÁK

11

PIARISTA

PEDAGÓGIAI FEJLESZTŐ FOLYAMATOK PÁLYÁZATAINK TÜKRÉBEN Az elmúlt tanév során több olyan nagy ívű pályázat indult iskoláinkban, amelyek átfogó fejlesztési folyamatokat támogatnak a rendtartomány intézményeiben. Ezek a programok utakat jelölnek ki a tartományi pedagógiai stratégia mentén, pedagógiai fejlesztési célokat kísérnek, a szakmai növekedést segítik. A megvalósítás során tökéletesedik, formálódik, a helyi igényekre alakul maga a tartalom. A pályázatok értékteremtő forráspontokként működnek az iskolákban, ahol a pedagógusok maguk is fejlesztőkké válnak a képzések során, megvalósítóként a mindennapokban alkalmazzák az elsajátított innovatív pedagógiai elemeket, szemléletet. Ez a munka nyitottságot és sok energiát kíván, elköteleződést a folyamatos tanulás és fejlődés mellett, mely hosszú távú erőforrás-befektetés a jövő iskolájába, a jövő pedagógiájába.

Jelen írás a tartományfőnökség munkatársainak tollából három olyan pályázatról ad hírt, amely több iskolánkat érintő, hálózatos fejlesztésként valósul meg. Hatásuk kiterjeszthető, tapasztalataik átadhatók, elősegítik a kapcsolódást az intézmények között, erősítik az együttműködést a Tartományfőnökséggel és annak különböző szervezeti egységei között is. Olyan kereteket teremtenek, amelyben tanuló szervezetként a magyar tartományt átszövő hálózatban gondolkodhatunk a piarista iskolákról, megoszthatjuk tudásainkat, lehetőséget teremtenek, hogy helyi kérdésekben is közös válaszkeresés indulhasson. Pályázatainkban felelősséget vállalunk értékeinkért, céljainkért, tanulni, fejlődni vágyva elköteleződünk amellett, hogy fejlesztéseink hosszú távon érvényes és fenntartható szempontok szerint születhessenek.

TÓTH KRISZTINA

EFOP- 3.3.7. – INFORMÁLIS ÉS NON-FORMÁLIS NEVELÉS A PIARISTA ISKOLÁKBAN

A piarista iskolák az egész ember nevelését végzik. Ez nem valósulhat meg pusztán tanórai keretek között. A mosonmagyaróvári, a nagykanizsai és a szegedi piarista iskola közössége úgy döntött, hogy az Informális és non-formális nevelés a piarista iskolákban elnevezésű – EFOP-3.3.7. – pályázat keretében képzéseken vesznek részt, módszertani fejlesztéseket hoznak létre a társadalmi és globális felelősség, valamint a lelki és fizikai egészség fejlesztése területén, majd beépítik azokat a mindennapjaikba. Az iskolákban tanári tanuló közösségek alakultak, amelyek saját működésüket is állandóan és tudatosan szemlélve fejlesztő közegként és hálózatosan kezdték meg működésüket, hogy a piarista pedagógia megújulását szolgálják.

Mi, pedagógusok sokszor félve halljuk a változás, újítás szavakat. Itt biztonságot adott, hogy nem valami régi 12

PIARISTÁK

lerombolása és egy új építkezés megkezdése volt a cél, hanem a munkatársak belső erőire, saját tapasztalataira, friss képzéseken nyert tudására építő fejlesztésben vehettek részt. Iskoláikban ők ismerik leginkább a közösség igényeit, ők azok a szakemberek, akik tudják, a diákjaik szabadidejük eltöltése közben milyen módon szerezhetnek tudást, gazdagíthatják kompetenciáikat, erősíthetik készségeiket, aminek hatásai főként a mindennapi élethez, a műveltséghez kapcsolódnak.

A kidolgozott módszertani fejlesztések a tantestületekben, majd a tartományban megosztásra kerülnek. A folyamatosan egyeztetést, reflexiót követelő alkalmazások során innovációs pedagógiai műhellyé válhat a megvalósítók köre.

Ebben a folyamatban a pályázat maga katalizátorrá lett, mely belső erőket, igényeket megszólítva hozhat elköteleződést, szemléletváltozást.

TÖRÖK KATALIN, SZAKMAI VEZETŐ

TUDJUK AZT, HOGY „HOL” VAN AZ ISKOLÁNK, TUDJUK AZT, „KIK” JÁRNAK HOZZÁNK. A fenti mondatban a „hol” és a „kik” kérdőszavak tágabb környezetünkre vonatkoznak. Azokat a helyeket, városokat, falvakat is jelölik, amelyekből a gyerekek hozzánk érkeznek óvodába, iskolába. Azokra az emberekre is gondolunk a fenti kérdésben, akik nem jártak vagy járnak piarista iskolába, de életük mégis hatással van ránk. Miért érdemes ezeket a kérdéseket feltennünk és keresni rájuk a választ? Mert azok a helyek, utcák, terek, pályaudvarok vagy éppen a piros lámpáknál várakozással eltöltött néhány perc hatással van a gondolkodásunkra, az érzéseinkre ugyanúgy, mint

EFOP-3.2.5-17 – „KOMPASZ”- A PÁLYAORIENTÁCIÓ MEGERŐSÍTÉSE A PIARISTA ISKOLÁKBAN A XXI. században a pályaválasztás nem egy életre szóló, egyszeri, visszavonhatatlan esemény az egyén életében, hanem olyan folyamat, amelyben döntések sora várható, amelyben a változtatásra, megújulásra való képességgel kell felvérteznie magát a fiatalnak. Nemcsak a pályák fejlődnek, alakulnak át, hanem az egyén pályairányultsága is változhat/ változik az élete során. Ez a megközelítési mód a korábbi gyakorlathoz képest eltérő megoldásokat feltételez, hiszen nem a pályaválasztási döntés egyszeri támogatásáról, hanem egy folyamatjellegű támogatásról van szó. Ezek a kihívások meghatározzák intézményeink számára a fejlesztési irányokat a pályaválasztási tanácsadás (career guidance) szolgáltatási rendszerének kialakítására - összhangban a rend magyarországi küldetésnyilatkozatával az egész életutat támogató tanácsadásra: „Együttműködő közösségekben fejlesztő közeget alkotva hatékony segítséget nyújtani a ránk szorulóknak és hozzánk fordulóknak abban, hogy kibontakoztassák teljes emberségüket, érett személlyé váljanak.”

A pályázatban résztvevő négy intézmény (Kecskemét, Mosonmagyaróvár, Nagykanizsa, Szeged) olyan tevékenységek sorozatának megvalósítását tűzte ki célul, melyek elősegítik - mind tanórai, mind tanórán kívüli keretben – a diákok megalapozott pályadöntését megfelelő pályaismeret mellett: helyes önismeret kialakításával, képességek, jártasságok feltérképezésével, vágyak megfogalmazása mentén megvalósítható célok kitűzése mellett. Mindezt úgy, hogy a pályázati célnak megfelelően különös figyelmet szentelünk a matematikai, természettudományos, informatikai és műszaki pályák népszerűsítésére és ahhoz kapcsolódó kompetenciák fejlesztésére.

Egyúttal szeretnénk a pályázat végére – minden intézményünk bevonásával - egy átfogó pályaorientációs stratégiát megfogalmazni, amely alapelveket fogalmaz meg a XXI. századi kihívásokhoz igazodva, valamint lehetőséget biztosít a helyi szintű adaptálásra is.

SZABÓ GABRIELLA, SZAKMAI VEZETŐ

azok az emberek, akiket látunk, akikkel nap, mint nap találkozunk. A társadalmi és természeti környezetünk tudatos megfigyelése, a rendelkezésünkre álló statisztikai adatok elemzése segítséget nyújthatnak abban, hogy környékre szabottabb programok kidolgozásában, szervezésében vegyünk részt. Pontosabban lássuk, mit tehetünk azért, hogy a szülők – iskola kapcsolatrendszere leginkább a gyerekek fejlődését szolgálja. A megújulás irányát olvashatjuk ki a térségi fejlesztési tervekből, amelyek ismerete az iskolai oktatási programok kialakítására is hatással lehet. A társadalmi tájékozódásunkat segíti tanulni, fejleszteni a „Piarista szolgálat erősítése” című, a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium által sikeresen pályázott EFOP-1.3.717 projekt, melyben a Tartományfőnökség konzorciumi partnerként vesz részt és kérdőívekkel, fókuszcsoportos beszélgetésekkel, adat- és fejlesztési tervek elemzésével járul a kérdésekre adható válaszok keresésével.

A Digitális környezet fejlesztése a Piarista Rend négy intézményében című EFOP-3.2.3-17 pályázatról a kecskeméti oldalpáron olvashatnak bővebben.

MÓRÉ ZSUZSA, KUTATÁSVEZETŐ MUNKATÁRS

PIARISTÁK

13

PIARISTA IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ

#KALAZANCIUSMOZGALOM FACEBOOK.COM/KALAZANCIUSMOZGALOM NAGYKANIZSA

BUDAPEST

Nagykanizsán második évét kezdi a Kalazancius Mozgalom. Az előző tanévben egy hetedikes csoporttal indult a kezdeményezés, amely most már kibővült még egy kisgimnazista, illetve egy ötödikes csoporttal is. Az új csoportvezetők nagy lelkesedéssel várják az indulást.

Számukra október elején kezdődnek a találkozók. A második évüket kezdő nyolcadikosok túrával indítják az évet a nagybakónaki Kőszikla-szurdokhoz. Az idén még inkább megjelenik iskolánkban a „Veled több” jelmondat.

NÉMETH RÉKA

Egyszer van, hol nem van, a budapesti iskolán is túl, a budapesti piarista közösségben él egy vérbeli mozgalom, ahol egyre növekszik a közösségi élet, a játszva tanulás, a #piaristaság. Ez a miénk, vagy úgy is mondhatjuk, hogy mi vagyunk a mozgalom. Sokat kirándulunk, ahol mindig történik valami több. A közösségben való életet, a csoportokat idősebb diákok és öregdiákok vezetik, ők példák is a fiatalabbak számára, nem csak egyszerű csoportvezetők. A csoportokban mindenki önkéntes, így lesz ez egy választott és boldog dolog. Zajlanak az évek, jönnek az évfordulók, mi pedig sokat ünneplünk: az évfordulókat, vagy éppen egymást. Jó a #közöskarácsony is, azt nagyon várjuk. A leginkább az egész iskolát, a minden csoportot megmozgató programokat szeretjük.

Az ünneplések és beszélgetések mellett a közös ima, a mélyebbre törekvés is fontos az életünkben. Sokszor észre sem vesszük, mennyi mindent tanulunk a vezetőktől vagy éppen egymástól. Reméljük, hogy egyre jobb és szebb lesz idén az életünk.

SZERKESZTETTE: MÁRKUS ROLAND SP

SZEGED

VÁC

Harmadik éve kezdi meg működését nálunk a Kalazancius Mozgalom. Hogy a realitás talaján maradjak, nehéz mindig elkezdeni a készülődést és a szervezést. Ennek ellenére bennünk vezetőkben nagy a lelkesedés, új segítőtanáraink vannak, toborzunk új tagokat és új csoportot hozunk létre. Rengeteg megbeszélés, kisebb programtervezés van a hátunk mögött, Kalazancius szoba alakul a suliban. Isten kísérje utunkat!

VASS BÁLINT SP

Hogy mit jelent számomra a PIPACS, vagyis a Kalazancius Mozgalom szegedi közössége? A szabadidő értelmes eltöltését. A szabadság érzését. Közös értékrendet a többiekkel. Feltöltődést. Gyakorlatiasságot. Felszabadító együttlétet a többiekkel. Az őszinteség légkörét.

- fogalmazták meg válaszaikat a Szegeden működő Kalazancius Mozgalom tavaly kilencedikesekből álló csoportjának tagjai a tanév végi közös szentmisén.

Jelenleg hét közösség, hetedikesektől az egyetemista korosztályig, több mint huszonöt önkéntes vezető diák, öregdiák és tanár alkotja a Mozgalom szegedi közösségét. Keressük saját hangunkat, utunkat, működésünket.

Együtt, fiatalosan, az iskolában és azon kívül: a csoportfoglalkozásokon, kirándulásokon, közös játékokban, ünnepi együttléteken. Mindezt azért, hogy nekünk, és mindazoknak, akikkel kapcsolatba kerülünk „életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10).

KESZELI SÁNDOR

PIARISTA

KILÁTÓ KÖZPONT - VÁC

AKTUALITÁSAINK A tavaszi lapszámban már hírül adtuk, hogy 2018 januárjában megalakult a Piarista Rend Magyar Tartományának új intézménye, a KILÁTÓ Piarista Pályaorientációs és Munkaerőpiaci Fejlesztő, Módszertani Központ. A KILÁTÓ célja, hogy elsősorban fogyatékos és sajátos nevelési igényű gyerekeknek, fiataloknak segítsen életpályájuk megtervezésében, mellettük álljon, és kísérje őket a továbbtanulás és a munkaerőpiaci beilleszkedés fontos fordulópontjainál. Ehhez az intézmény különböző munkadiagnosztikai, pályaorientációs, munkaerőpiaci és mentori szolgáltatásokat kínál, és egyben módszertani, kutató-fejlesztő és mentorképzési központként működik.

Az intézmény tervek szerint a kutatás-fejlesztési szakasz befejezésével – amíg a Központ épületének felújítása zajlik – 2018 utolsó negyedévében ideiglenes helyszínen megkezdi pilot működését Vácon. A pilot program során igény szerint a fiatalok, valamint a szülők és pedagógusok is életpálya-tervezést elősegítő információkat kapnak.

Célunk a KILÁTÓ szakmai tevékenységeinek minél szélesebb körben való megismertetése a végleges helyszínen történő megjelenésig.

Az alábbiakban az elmúlt időszak két népszerű programját mutatjuk be és egyben ajánljuk:

TÁJOLÓ NAP1 - PÁLYAORIENTÁCIÓS PROGRAM 13-16 ÉVESEK SZÁMÁRA

A tájoló nap végén személyre szabott szöveges jellemzés készül, amely megalapozza a tanulási irányok kiválasztását. A program megvalósítása egy teljes tanítási napot igényel. A program SNI- és fogyatékos-specifikus adaptációját a KILÁTÓ felkérésére végezték el. Az eredeti Tájoló nap programot az EFOP-3.2.5-17 azonosítószámú, „Pályaorientáció, kiemelten az MTMI készségek és kompetenciák fejlesztése a köznevelés rendszerében” című projekt keretében a Kecskeméti Piarista Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Óvoda próbálta ki nagy sikerrel. A nap folyamán a KILÁTÓ megbízásából filmfelvétel is készült, amely a központ szolgáltatásait mutatja be a szakemberek számára2.

SZÜLŐK ÉS PEDAGÓGUSOK AKADÉMIÁJA

A forgószínpadszerűen megrendezett program - helyszínenként egy-egy szakmai irányt képviselve - hat nagy tartalmi területet ölel fel: műszaki-informatikai, kereskedelmi, üzleti-ügyintézői, kézműves, turisztikai-vendéglátói és egészségügyi-szociális terület.

Az egyes állomásokon 40 percet töltenek a tanulók 4-5 fős csoportokban, ahol változatos, egyénileg és/vagy csoportban elvégezhető elméleti, gyakorlati és/vagy szerepjáték jellegű feladatokat oldanak meg. Ezekben a feladatokban visszajelzést kaphatnak arról – elsősorban az erősségekre koncentrálva, külső megfigyelők által -, hogy mennyire képesek a gyakorlatban alkalmazni néhány, a munka világában alapvetőnek tekinthető készséget (pl. önállóság, együttműködés, vállalkozói készségek stb.) A diákok értékelik saját magukat, valamint visszajelzést kapnak pedagógusoktól és szülőktől a hozzájuk legjobban illeszkedő területekről.

A KILÁTÓ szakértői 2018 áprilisától négy helyszínen valósították meg jelentős szakmai elismeréssel a Szülők és Pedagógusok Akadémiája Programot. A rendezvények elsődleges célja a pályainformáció-nyújtás volt 1,5 órás időtartamban, az együttműködő partnerintézmények helyszínein. Az akadémia keretében a szakértők tájékoztatták a szülőket és a pedagógusokat a KILÁTÓ szolgáltatásairól, illetve egy interaktív, saját élményű foglalkozást tartottak, amely elsősorban gondolatébresztő, figyelemfelhívó elemeket tartalmazott a sajátos nevelési igényű fiatalok pályaorientációs szolgáltatási lehetőségeivel kapcsolatban. A találkozások érintették az életkori jellemzők mellett az életpálya-építés, az optimális pályadöntések jelentőségét a XXI. században, a sajátos nevelési igényű gyermeket nevelő családok sajátosságait, a pozitív szerepmodellek és ösztönzők jelentőségét.

1 A Tájoló-nap programját az EDUNET Alapítvány munkatársai dolgozták ki, bajor minta szerint, a Common Goals – Common ways című Leonardo Innovációtranszfer projekt keretében 2012-2014 folyamán. A program felhasználási jogát a Tartományfőnökség minden piarista intézmény számára megszerezte.

További információ: kilato@piarista.hu

A tapasztalatok és visszajelzések azt mutatják, hogy hasonló találkozási lehetőségekre nagy szükség van;akár több alkalmas formában, a tanulók életpálya-tervezési folyamatának több állomásán, melynek eredményeként a szülők és pedagógusok naprakész információkhoz jutnak a diákok hasznos támogatási lehetőségeiről.

KATONA MIKLÓS IGAZGATÓ / SZABÓ GABRIELLA SZAKMAI VEZETŐ 2

A film hamarosan elérhető lesz a KILÁTÓ induló honlapján.

PIARISTÁK

15

T S E P BUDA

TESZI BUDAPESTEN

ALAPÍTVA:

1717

WWW.BUDAPEST.PIARISTA.HU

Abban az időben tanárok gyűltek össze Kecskeméten a Piarista Pedagógiai Napokra, és találkoztak a miskolci jezsuiták közösségi szolgálatával. Találkoztak Pedro Arrupe piarista diák, jezsuita általános elöljáró „másokért élő ember” eszményével. És felfedezték, hogy ez visszhangzik bennük, sőt inkább rezonálunk egymásra, mert olyat hallunk és látunk, amelyre régről vágyunk mi magunk is. Nem volt kérdés. Ezt a hallást pedig tettek követték: elkezdtük a TeSzI-t. Iskoláinkat szerettük volna a Tevékeny Szeretet Iskoláivá formálni. A kovász azóta végzi munkáját; mikor látványosan, mikor rejtett módon.

A DILEMMA

Néhány évvel később a társadalom döntéshozói állami előírással minden diákra kiterjesztették a közösségi szolgálatot. Örömünkre ború is vetült. Összezavart bennünket a kötelezőség, az óraszámok, az intézményesülésnek ez a foka. Váratlanul disszonancia jött létre; a teljesítményorientáltságban nem volt köszönet. Dilemmáztunk. Egyrészt felerősödtek korábbi kérdéseink. Lehet-e a társadalmi felelősségvállalást kötelezővé tenni? Lehet-e kötelezően önkénteskedni? Maradjon-e a TeSzI, és ha igen, miben nyilvánulhatnak meg piarista vonásai? Útkeresésünk oda vezetett, hogy megfogalmaztuk a TeSzI sajátos vonásait a közösségi szolgálaton belül: •

A TeSzI-ben résztvevőket lehetőleg peremterületekre szeretnénk elkísérni, a perifériára,

•

ahol igazi kihívásban van részük, amely kimozdítja őket komfortzónájukból,

•

és mindezt személyes találkozások által szerzett tapasztalatok révén kívánjuk felkínálni számukra.

16

PIARISTÁK

A MEGVALÓSULÁS

A gyakorlatban mindez egy tanévet álölelő folyamatként rajzolódik ki.

•

Kilencedikes diákjaink tanév végén részt vesznek a tízedikesek évértékelő összejövetelén, és benyomást szereznek a tevékenységekről, élményekről, amelyben iskolatársaiknak része volt.

•

Ezt az érzékenyítő alkalmat ősszel tájékoztatással elevenítjük fel, amelyben megismerik a szolgálat kereteit és lehetőségeit. Ezt a szülőkkel is megosztjuk, mert az ő támogató hozzáállásuk elengedhetetlen a nyitottságra hangolásban. Sok lehetőség kínálkozik: pl. kisebb, ill. hátrányosabb helyzetű gyerekek segítése, fogyatékkal élők támogatása, idősek látogatása. Legtöbbször sikerül képességeik, vágyaik és időbeosztásuk függvényében választani, de törekszünk arra, hogy mindenki olyan helyre kerüljön, amelyet vállalni tud.

•

Év közben és év végén reflexióra teremtünk alkalmat. Akár személyes beszélgetésben, akár csoportosan ránézünk a nehézségekre és örömökre, a küzdelmekre és a további lehetőségekre. Sokszor a kötelezőségen felülemelkedő érlelő tapasztalatoknak válunk tanúivá. De vannak kudarcok, vesződések is, amelyet ugyancsak szeretnénk közel engedni magunkhoz.

PIARISTA ISKOLA BUDAPEST

A MÁR ÉS A MÉG NEM FESZÜLTSÉGE

Szeretnénk a kísérést még támogatóbban biztosítani, de nem mindig futja erőnkből. Ezzel együtt tanári közösségünk egyre jobban érdeklődik a szolgálat iránt. Néhányan meglátogatunk helyszíneket, hogy megismerjük, mivel töltik a délutánjaikat tízedikeseink. És rácsodálkozunk nagylelkűségükre. Minket, tanárokat, nagylelkűségre sarkall diákjaink szolgálata.

Tűnődünk azon, hogyan lehetne kiterjeszteni a TeSzI-t.

Előtte vagy utána, hogyan tudnánk ráhangolódni, ill. folytatni azt, amiben egy évig van részük a diákoknak. Lehet, hogy saját „helyszínre” van szükségünk. Szeretnénk valódi önkéntességet felkínálni, ahol a befogadást nem csak feladatként, hanem szolgálatként is gyakorolhatjuk a társadalom megújítására, egy igazságosabb és testvériesebb világ érdekében.

MOLNÁR LEHEL SP

TANÚSÁGTÉTELEK „A 10. osztályos közösségi szolgálatomat a Deák Diák Általános Iskolában végeztem az Erkel Színház mellett, ahol mindig 3–4 hátrányos, gyakran cigány származású gyereket korrepetáltunk matekból. A nyolcadik kerületi iskolába félve léptünk be, de egyből megütötte fülünket a játékos zsivaj. Az iskola pedagógusai nagyon segítőkészek, rugalmasak és nyitottak voltak. A gyerekek iránti előítéleteink egyből bebizonyosodtak, hogy tévesek. Jókat beszélgettünk velük a fociról, a videósokról, barátokról. Jól meg tudtuk találni a közös hangot ezekkel az alsós gyerekekkel; a beszélgetésekből megismertük őket is, magunkat is, és még reméljük, valamit tanultak is. Ami szerintem a legfontosabb a TeSzI-hez, hogy mindig nyitottan álljunk hozzá, mert ők is így állnak hozzánk, és így lehet ebből a közösségi szolgálatból maradandót alkotni.” (Forián-Szabó Miklós, 11.a) „Körülbelül egy éve csatlakoztam a Szalim ifjúsági mozgalomhoz. Itt teljesen egészséges gyermekek között szellemileg visszamaradottakkal is foglalkozunk. Minden szombat délután egy közösségi házban összegyűlünk, focizunk, játszunk, imádkozunk és beszélgetünk. Emellett képzést is kapunk, hogy miként bánjunk a gyerekekkel, hogyan tudjuk őket legjobban Isten felé terelni. Legjobb élményeim közé tartozik, amikor először találkoztunk az autista Mikivel. Az elején rendkívül agresszív volt, és őszintén szólva kicsit féltünk is tőle. De bármennyire is közhelyesen hangzik, elég volt odafigyelni rá, szeretettel fordulni felé és rendkívül türelmesnek lenni. Egyik alkalmon beszélgettem vele és kiderült, hogy jár gitározni. Nyomban kezébe adtunk egy gitárt és elkezdett játszani. Olyan szépen muzsikált, hogy

az ember el se tudja képzelni, hogy lehet valaki ekkora tehetség kilenc évesen. Valahogy így állok a TeSzI-hez is.

Személy szerint kicsit feszültnek érzem magam fogyatékossággal élő emberek között. Nem tudom például, hogy hol van a határ egy beszélgetésben. Mi az, amit még meg lehet kérdezni és mi az, amit nem. Illetve nem akarom, hogy lássák, hogy feszült vagyok mellettük, mert félek, hogy megbántom őket ezzel. Sokszor nem tudom először, hogy mégis hogyan tudok nekik segíteni. Hogy ne érezze magát kevesebbnek, engem ne érezzen tolakodónak és mégis segítsek neki. Remélem, azért sikerül kicsit közelebbről megismerni őket és remélem, tényleg át tudom élni a TeSzI üzenetét. Izgatottan várom!” (Hunyár Kenéz, 10.b) „Sok szó esik mostanában arról, mitől lesz korszerű, 21. századi az oktatásunk. A gyorsan változó kor új fajtájú tudást követel: a problémafelismerés, a kreatív problémamegoldás, az együttműködés készsége ma már minden jobb munkahelyen elvárás. De vajon hány jól képzett felnőttnek vannak valódi, megoldást jelentő válaszai a társadalom égető problémáira? Tudjuk-e, hányan élnek ma Magyarországon a szegénységi küszöb alatt? Hány magyar család jut el évente akár néhány napra nyaralni? Hányan vannak és hogyan élnek a magyarországi cigányok? Abban a világban, amiben a mi iskolánk diákjai otthonosan mozognak, ezekkel a kérdéssekkel nem kell szembesülniük.

Amikor megkérdezem őket, felkészültnek mutatkoznak.

Képesek felsorolni a médiából, otthonról vagy politikusainktól érkező összes sablont – és ezzel el is hárították, le is zárták maguk előtt a valódi kérdéseket, amelyeket tényleg fel kellene tenniük. Az oktatást érő sokféle kihívás közül ezért ezt a legfontosabbak közé sorolom: ha az iskola nem teremti meg azokat a helyzeteket, amelyekben a diákjaink valódi, személyes élményeket élhetnek át a nélkülözőkkel, a kitaszítottakkal kapcsolatban, akkor ezek a találkozások szinte biztos, hogy elmaradnak. És ha nincsenek találkozások, akkor nincsenek kérdések és válaszok sem, csak statisztikai adatok és adminisztratív eljárások. Ezekből sajnos túl sok is van – személyes élményen alapuló tudás azonban alig. Pedig ez igazán korszerű, 21. századi tudás lehetne. Ezt a tudást nemigen lehet a tanterem falai között megszerezni. (…) Ezt a szemléletmódot pedig olyan tanárok tudják hitelesen képviselni, akik maguk is megtapasztalták a találkozások erejét. A tanárok részvétele, bevonódása nélkülözhetetlen, de néha nehezebb, mint a diákoké. A felnőttekben ugyanis a kamaszokénál sokkal szilárdabban rögzültek azok a válaszok, amelyeket egy-egy ilyen élmény után újra kell gondolnunk. Ezzel nem mindenki néz szembe szívesen. Tapasztalatom szerint sokan vagyunk hasonlóan ezzel a kérdéssel: megvan bennünk a szociális érzékenység, és belátjuk, hogy lenne feladatunk mindezzel kapcsolatban, azonban ez a belátás gyakran inkább elméleti.

Nekünk kell megtennünk az első lépéseket ahhoz, hogy ez gyakorlattá váljon. Ilyen alkalom volt például a tantestület hat tagjának látogatása Bagon, ahol az ottani cigánytelepen működő integrációs programmal ismerkedtünk, és ahol tíz diákunk végezte a kötelező közösségi szolgálatát; illetve a hasonló monori telepen sikeresen zajló program vezetőjének meghívása a tantestülethez.” (Posta István, tanár) SZERKESZTETTE: MOLNÁR LEHEL SP

GÖD

GÖD 2.0 – INTÉZMÉNYI MODELL A HAZAI SZAKKÉPZÉS ALAPÍTVA: MEGÚJÍTÁSÁRA 1991

„MÁS SZEMSZÖGBŐL NÉZIK AZ EGÉSZET”

WWW.GOD.PIARISTA.HU

A több, mint 25 éve alapított gödi szakiskolában hosszú időn át hét szakmából (asztalos, ács, épület- és szerkezetlakatos, karosszérialakatos, kőfaragó, kőműves, szerszámkészítő) választhattak a diákok. A 2000-es évek második évtizedére bebizonyosodott, hogy a társadalomban és az oktatásban lezajlott változások a korábbi intézményi struktúra és szakképzési program újratervezését és megújítását teszik szükségessé. 2017 februárjában négyfős fenntartói stratégiai munkacsoport alakult, ahol a tagok számára a rendalapító Kalazanci Szent József üzenete a helyzet radikális megközelítését igényelte: az új időknek új intézmény kell.

A stratégiai csapat azt tapasztalta, hogy a megakadás rendszerszintű: hiányt élnek meg a gyerekek, a családok, a megbízók, a munkáltatók, a képző intézmények. Ezért nem helyi, hanem rendszerszintű válaszokat kezdtünk keresni minisztériumi szakemberekkel, ágazati szakértőkkel, pedagógiai fejlesztőkkel és vállalati résztvevőkkel, egy közös értékelési és tervező folyamat keretében. A gödi intézményrendszert, (amelynek jelenlegi egységei a Piarista Szakközépiskola, Szakgimnázium és Kollégium és a Gödi Piarista Kft.), Göd 2.0 néven modellintézményként, a Dunakanyar regionális bokormodelljében, a párhuzamosan induló váci Kilátó Piarista Pályaorientációs Munkaerőpiaci és Módszertani Fejlesztő Központtal integráltan alkotjuk újra. „Mielőtt szakmára szeretnénk képezni a fiatalokat, szüleikkel együtt abban kell segíteni őket, hogy jobban megismerjék magukat, s tudatosan legyenek képesek és készek életútjaik között választani. A szakképzést szükséges megalapoznunk olyan alapkészségek és kulcskompetenciák fejlesztésével, melyek egy adott szakmától függetlenek, pontosabban minden szakmában szükségesnek látszanak. Ilyen például a komplex problémamegoldás és döntéshozatal, a tervezői (design) szemlélet, a kritikus gondolkodás, az együttműködés, az érzelmi intelligencia, a szolgáltatói és vállalkozói szemlé-

let, a rugalmas gondolkodás, a digitális kompetenciák köre.

A megfelelő pályaorientáció érdekében először hiányzó életpálya-kompetenciákat kell erősítenünk, amihez plusz időre van szükség – egy értékalapú, személyes, az egyéni tanulási utakat és a közösségi tanulás kereteit egyaránt megteremtő, szerető és fejlesztő közegben, a kalazanciusi iskola szellemében.” – mondta el Lázár László, a Piarista Rend Magyar Tartományának oktatási igazgatója. Így lett a modell központi eleme az az előkészítő (orientációs) év, amely az egyéni tanulási utak pedagógiáján, az egyéni és csoportos kísérésen, a személyes pályaorientáción és az életpálya-tanácsadáson át készül megújítani nem csupán a gödi, hanem az országos szakképzést is. A piarista rend 2018 januárjától számos érintett bevonásával, a Nemzetgazdasági Minisztériummal, majd a jogutód Innovációs és Technológiai Minisztériummal folytatott párbeszédben végezte a fejlesztést, s ennek eredményeképpen, Dr. Palkovics László miniszter engedélyével a Göd 2.0 szakképzési előkészítő évfolyam 47 diákkal 2018. szeptember elsején elindult. „Februárban megújítottuk a felvételi rendszert; a középiskolák szokásos interjúmódszere helyett professzionális és egyben rendhagyó eszközöket használtunk a humánerőforrás-menedzsment területéről.

Ezek segítségével - a többi között - teszteltük a jövendőbeli diákok térlátását, problémamegoldó képességét, memóriáját, csapatmunkára való képességét. A radikálisan eltérő felvételi mód másik célja az volt, hogy a tanulók arról is képet kapjanak a felvételi során, hogy milyen formában kívánunk velük dolgozni az előkészítő évben. A fejlesztési folyamat részeként a szülőkkel beszélgettünk a képzéssel kapcsolatos elvárásaikról és a gödi intézményrendszerrel való együttműködési terveikről.” - nyilatkozta Valaczka János Pál SP, az intézmény főigazgatója.

A Göd 2.0 program a váci Kilátó központhoz számos vonatkozásban közvetlenül tud kapcsolódni; a működés integrációja jelentős mértékű lesz, egyedi értékteremtést kínálva. Néhány példa a konkrét együttműködési

18

PIARISTÁK

GÖDI JELENLÉT területekre: egyéni diagnosztikai-felmérő eljárások, a fiatalok kísérésének, mentorálásának és fejlesztésének módszertana, mentorképzés, munkavállalási kompetenciafejlesztés, pályaorientációs tevékenységek, életpálya-tanácsadás, munkahelyi látogatások (job-shadowing).

A gödi projekt élő fejlesztési folyamat részeként valósul meg. Fő alkotóeleme az új, komplex tanulási környezet létrehozása és fenntartása, ezzel együtt, egy közös tanulási folyamatban a programot megvalósító vezetők, pedagógusok és hálózati szereplők pedagógiai szemlélete és gyakorlata is gazdagodik, épül.

PIARISTA ISKOLA GÖD leg a tanulásszervezési mód/fejlesztési feladat igényétől függően rugalmas. A csoportszobán belül kialakítottunk egyedi tereket is (pl. otthonos beszélgetésekhez, szünetekben pihenéshez), berendezésükben a tanulók igényeire, ötleteire is támaszkodva. Új élet születik hát Gödön. A Göd 2.0 a leendő hazai szakképzésbe illeszkedő, azt támogató rendszer kíván lenni.

Célja szerint a fiatalokat szüleikkel együtt segíti abban, hogy tudatosan válasszanak tanulási életútjaik között; a szakképzést pedig megalapozza olyan alapkészségek és kulcskompetenciák fejlesztésével, melyek az Ipar 4.0 és a jövő munkakörnyezetéhez illeszkednek, szakmáktól függetlenek, illetve minden szakmában szükségesnek látszanak. Az első időszakban életpálya-kompetenciákra összpontosít, így építi a pályaorientációt, a teljes életpálya-tanácsadást és -kísérést, a szakképzésben képviseli az értékalapú, egyéni tanulási utakat lehetővé tévő és egyben közösségi tanulást olyan modellt építve, mely a fő érintettekkel – a diákokkal, a szülőkkel és a pedagógusokkal – együttműködésben, az Innovációs és Technológiai Minisztérium által működtetett Szakképzési Innovációs Tanács tagjaival párbeszédben, a vállalatok fejlesztési és megvalósítási folyamatba történő bekapcsolásával, teljes képzési integrációjával adhat válaszokat a hazai helyzetre.

BESZE ERIKA

A Göd 2.0 előkészítő évfolyama tanulási programjának kidolgozásánál tudatosan építettünk a Dobbantó elnevezésű fejlesztési-képzési program módszertanára – a fejlesztő szakértők bevonásával folyamatosan együttformálva immár az új koncepciót.

A 2018/2019-es tanévben elindult évfolyam Gödön egy olyan évfolyam, amelyben a diákok egyéni, személyre szabott oktatási formában, csoportokban, néhány fős felnőtt csoport, az „Orientációs Team” vezetésével haladnak. Valamennyi tanuló személyes segítő pedagógust választ a teljes tanévre, akivel hetente egyszer beszélget, ugyanakkor fejlődéséért a teljes csoport felel. A tanulási környezet sem szokványos, alakítása a tanulandó témától, illető„Ez egy iskola, csak másképp. Az első hetekben nagyon tetszett, hogy mi találjuk ki, hogy milyen legyen a terem, s hogy mi alkotjuk meg a szabályokat is nagyjából. Tehetünk javaslatokat és lehetünk őszinték, és erre kérnek is. Nagyon tetszik, hogy nem akarjá tömni a fejünket, és más szemszögből nézik az egészet, nem megterhelő nem stresszelnek agyon, kellemes itt lenni.” („Lajos”) „Szerintem az orientációs év mindenkinek új, nem csak diákoknak, tanároknak is! Szerintem nagyon jó, mert az életet szeretnék bemutatni, nagyon jófejek a tanárok, megértőek, persze mindenben próbálnak segíteni. Én szerintem nagyon klassz iskolába jöttem!” (Gergő)

„Ez nem olyan iskola, mint a többi. Itt teljesen máshogy tanulunk, mivel nincsenek könyvek, de sokkal könnyebb és hatásosabb így a tanulás. Vannak segítőpárok, akikkel hetente egyszer beszélünk mindenről.” (Bence) „Nekem tetszik, mindent előlről megtanulunk: kommunikálni, jobban olvasni. Felmérik a képességeinket és utána mindenki a saját erősségei szerint kapja a feladatokat. Szerdánként a szakmáról beszélünk, vagy műhelyeket látogatunk, így az első évben még van időnk rájönni, melyik szakma való nekünk.” (Márton)

PIARISTÁK

19

ÉT M E K KECS

ÖT HÓNAP ÖNKÉNTESSÉG

ALAPÍTVA:

1714 (1993) WWW.KECSKEMET.PIARISTA.HU

Nálunk is egyre inkább szokássá válik, hogy az érettségi után a diákok „önkéntes évet” iktatnak be. 2017-ben végzett diákunk öt hónapot töltött önkéntesként Nepálban a Maya Universe Academy szervezet munkatársaként. Mikulás Hanna írása.

Nem tudom, hogy mivel fogok ezután foglalkozni, de azt tudom, hogy nagyon sokat szeretnék tanulni bármiről, amit nem ismerek. Ezért tanítottam Nepálban öt hónapon keresztül.

Keshavtarban, a Maya Universe Academy új iskolájában lehetőséget kaptam arra, hogy a harmadikosoknak, negyedikeseknek és ötödikeseknek én legyek a matematika és természettudomány tanára. Erre nagy feladatként tekintettem. Tudtam, hogy vizsgára készülünk három hónaponként, és az ország egyedi vonásai és az emberek elképzelései mind számítottak, amikor a gyerekekkel foglalkoztam. Ezek között a keretek között, vagy minden mást figyelmen kívül hagyva akartam rájönni, hogy hogyan lesz fontos egy-egy óra. Készülés és tanítás közben a saját elképzelésemből indultam ki, elsősorban nem gondolkoztam a különbségen, ami harmadikosok, negyedikesek, vagy ötödikesek között és közöttem lehet, vagy azon, hogy más környezetben vagyok, mint amit 19 év alatt megszoktam.

Otthonról félelmetesnek tűnt Kathmanduban kiszállni a repülőből és azon a szokatlan városon keresztül egyedül eljutni a kis faluba a hegyek között. Szerintem azért sze-

rettem meg nagyon ott élni, mert kész voltam bármi szokatlant elfogadni. Krishna Nepálból, Ida Svédországból és Job Hollandiából: négyen dolgoztunk együtt a keshavtari privát iskola tanáraival, hogy a gyerekek barátságos és elfogadó környezetben színvonalas oktatást kapjanak.

Reggelente egy olyan körrel kezdődik a tanítás, ahol öleléssel üdvözli egymást mindenki az iskolában, utána pedig bárki szerepelhet verssel, tánccal, énekkel, vagy bármivel, amit szeret. Gyakran érkeznek új önkéntesek, hogy részt vegyenek az iskola működését segítő munkákban.

Emellett szükség van állandóan ott dolgozó emberekre és az anyagi támogatások jól működő rendszerére ahhoz, hogy az iskola ingyenes oktatást tudjon biztosítani. Tanultam azáltal, hogy egyre többet tudtam meg a működtetés nehézségeiről, az álmokról és az elért eredményekről, amik mind ösztönzően hatnak egy iskola fejlődésére. Úgy gondoltam, hogy fontos, hogy megértsem, mit jelent, hogy Nepálban tanítok. Minden utazás az országon belül segített ebben. Így az is, amikor Kathmanduban részt vettem egy fenntarthatóságról és okos városokról tartott konferencián. Öt hónap alatt bátor lettem ahhoz, hogy tanítsak. Hiányoznak, akik Keshavtarban laknak. Önkéntesként átélni ezeket az élményeket, szabadságot adott. Úgy éreztem, hogy bármi, amit teszek, az én döntésem. Emellett nagyon hálás vagyok a felelősségért, amit kaptam. Nem tudom, hogy mit jelent Nepálban és Keshavtarban, hogy Idával és Jobbal ott jártunk. Így is, szerintem tudtunk jót tenni.

Köszönöm a szüleimnek, hogy öt hónapot messze és egyedül lehettem, és a piarista csoportvezető képzésnek pedig a támogatást, hogy bátrabb legyek!

MIKULÁS HANNA

20

PIARISTÁK

PIARISTA ISKOLA KECSKEMÉT DIGITÁLIS PEDAGÓGIAI FEJLESZTÉSEINK A MAGYAR TARTOMÁNYBAN

Négy iskolánk részvételével folyik a Digitális környezet az oktatásban című EFOP pályázat megvalósítása, amely a kecskeméti iskolánkban és a többi intézményben is jelentős változásokat hoz magával. Jól illeszkedik ez a projekt az iskolák tervezéséhez, a természettudományos pályaorientációs pályázathoz, a Nemzeti Tehetségprogramhoz és más tevékenységeinkhez is.

Nagyon izgalmas terület a digitalizáció, igen gyakran vetődnek fel számunkra új kérdések, szempontok. Ezt segítik a képzések, jó gyakorlatok megismerése, tapasztalatcserék.

Szeptember végén hét másik általános iskola három-három tanárával mi is részt vehettünk egy angliai tanulmányúton a Digitális Pedagógiai és Módszertani Központ EFOP-3.2.15 és VEKOP-17 pályázatának támogatásával.

(A gimnáziumok hasonló látogatásán a budapesti Piarista Gimnázium munkatársai vesznek részt.) Az út során általános iskolákat látogattunk, emellett előadásokon, műhelymunkákon vettünk részt. A digitális pedagógia megközelítése eltért attól, ahogy ezt mi tesszük, legalábbis a látogatás ezt mutatta. Úgy tűnt eleinte, hogy elsősorban technológiai kérdésként tekintenek rá. Azaz azt keresik, hogy a technológia hogyan tudja segíteni a pedagógiai folyamatokat. Azzal kevésbé találkoztunk, hogy a technológia magát a pedagógiát alakítaná át. Igaz, hogy a meglátogatott iskolák és csoportok inkább az általános iskola alsó osztályainak, sőt az óvodás korosztálynak feleltek meg életkorban. Azt mindenesetre mondhatjuk, hogy a digitális technológia nagyon jól keretezte a pedagógiai fejlődést. Az egyik iskola például olyan volt, ame-

lyik a felméréseken, átvilágításokon nagyon rosszul teljesített korábban. Ilyenkor az állam be szokott avatkozni, vezető- és részben tanárcsere történik. Az új irányvonal határozott vezetéssel az informatikai fejlesztésekre (is) támaszkodott.

A termek kialakítása alkalmas a csoportmunkára, ami láthatólag jellemző munkaforma, és termenként akár több digitális tábla és tanulói eszközök is rendelkezésre állnak; a diákok akár egyénileg, akár párban, akár kiscsoportban is tudnak dolgozni. Az iskola saját keretrendszerben gondoskodik a belső tudásmegosztásról. A tanítók hetente két órában kifejezetten azért találkoznak évfolyamonként, hogy közösen készítsék elő a következő hét tananyagát. Az így elkészült tananyag mindenki számára hozzáférhető a hálózaton és évről évre fejleszthető. Az látszik tehát, hogy a digitalizáció a saját rendszerével jól segítheti az együttműködést, átláthatóságot az oktatásban, ha átfogóan és következetesen hívjuk segítségül. Aztán láttunk arra is modellt, ami ezen a szinten jóval túljut. Attól a szinttől, hogy a hagyományos pedagógiai módszereket támogatjuk informatikai eszközökkel (ilyen például egy ppt előadás az órán), egészen odáig, hogy a tanulók a digitalizáció támogatásával képesek lehetnek kontrollálni saját tanulási folyamatukat.

Visszatérve saját folyamatainkhoz, akár pályázati projektünkhöz, fontos átgondolnunk, hol és merre is tartunk.

Majdnem minden eszköz megérkezett a négy, EFOP pályázatban résztvevő iskolába. Ez egy-egy interaktív panelt, egy osztálynyi tabletet, robotokat, internet elérést biztosító eszközöket jelent elsősorban. A pályázatban kötelezően választandó programcsomagok képzései részben lezajlottak, részben a közeljövőben várhatóak.

Folyamatban van egy multiplikátor képzés, amely során iskoláinkból 3-3 pedagógust képzünk arra, hogy segítsék kollégáikat a digitális pedagógia útján. A pályázati projekt lehetőséget ad rá - és talán ez a legfontosabb -, hogy teljes körűen átgondoljuk ezen a téren tevékenységeinket; legalább középtávon gondolkodjunk mind pedagógiai, mind eszközfejlesztés terén, beleértve a személyi és anyagi eszközök biztosítását is.

MIKULÁS DOMONKOS IGAZGATÓ

PIARISTÁK

21

ONMOS RÓVÁR YA MAG

A KÖZÖSSÉGI SZOLGÁLAT

ALAPÍTVA:

TESZI (TEVÉKENY SZERETET 1739 (1994) ISKOLÁJA) MOSONMAGYARÓVÁRON

WWW.MOSONMAGYAROVAR.PIARISTA.HU

Egy gyermeknek nemcsak a számtant és a betűvetést kell megtanulni, hanem az őt körülvevő közösség tagjainak helyes szeretetét és szolgálatát is. Más szóval nemcsak az értelmi intelligenciát kell fejleszteni, hanem az érzelmit is, sőt azon túl az áldozatvállalás, az elesésből való felkelés, az újrakezdeni tudás, az állhatatosság, az együttműködés, a gyengébbek és rászorulók segítésének képességét is.

Az iskolánk által szervezett közösségi szolgálat fontos eleme a diákok és a rászorulók közti személyes kapcsolat megélése. A szolgálatot nem „letudni” akarjuk, hanem rendszeresen és felelősséggel ellátandó feladatként beépíteni mindennapjaink világába. A szolgálat javasolt területei és tartalmai: az idősek vagy mozgásukban akadályozottak rendszeres látogatása, beszélgetés, felolvasás, közös séta vagy játék, szaktudást nem igénylő segítségnyújtások. Beilleszkedési zavarral küzdő óvodások segítése, tanulási nehézséggel küzdő iskolás tanulók korrepetálása.

A piarista közösség a TESZI programtól azt várja, hogy a benne résztvevő diákok szociálisan érzékenyebbek, áldozatkészebbek, felelősségteljesebbek legyenek, és ha az élet úgy hozza, készségesen vállalják idős és beteg hozzátartozóik ápolását, vagy a fogyatékos gyermekük felnevelését. Életükkel igazolják, hogy megértették Jézus szavait: a hit tettek nélkül halott.

A KÖZÖSSÉGI SZOLGÁLAT DIÁKSZEMMEL „Amikor első alkalommal beléptem az Idősek otthonába, és megláttam a nagyszüleimmel azonos korban lévő embereket, egyfajta jó érzés fogott el. Kifejezetten örömmel töltött el a boldog nyugdíjas arcok látványa. Miután az ápolóktól megkaptuk a fontos instrukciókat, megismerkedtünk az itt élő idősekkel. A fiúk a férfiakkal, a lányok a hölgyekkel ismerkedtek meg először. Az itt töltött idő nagy részét a beszélgetés, olvasás, és a sakkozás kötötte le.

Személy szerint én nagyon jól éreztem magam ez idő alatt, és merem ajánlani az idősek látogatását a 9. osztályosok számára is.” Őri Benjamin „Tizedik osztályban a közösségi szolgálat helyszíne a korábbihoz képest megváltozott számomra és Árpási Balázs osztálytársam számára. Anna néni összeismertetett minket a Matusz házaspárral, akik a mi iskolánkban tanítottak, de néhány éve nyugdíjba vonultak, és az iskolához közeli Magyar utcán laknak. Nagyon kedvesen fogadtak minket, és nyitottak voltak felénk. Gyakran kérdezősköd22

PIARISTÁK

TÉGY ENGEM BÉKÉD ESZKÖZÉVÉ Uram, tégy a béke eszközévé, hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet van, hogy megbocsássak, ahol bűn van, hogy egyesítsek, ahol széthúzás van, hogy igazságot hozzak, ahol tévedés van, hogy hitet vigyek, ahol sötétség van, hogy örömet vigyek oda, ahol szenvedés van.

Nem azért, hogy vigasztalódjam, hanem, hogy vigasztaljak; nem azért, hogy megértsenek, hanem, hogy megértsek; nem azért, hogy szeressenek, hanem, hogy szeressek; csak ez a fontos, mert amikor adunk – kapunk, amikor megbocsátunk – bocsánatot nyerünk, amikor meghalunk – új életre kelünk.

Assisi Szent Ferenc

tek iskolai eredményeinkről, hobbijainkról és továbbtanulási terveinkről. Sokszor beszélgettünk németül, amivel nyelvtudásunkat fejlesztettük. Feladatunk a számukra már nehezebben megoldható tűzifa felhordása volt. Nagyon örülünk, hogy a közösségi szolgálatunk során ilyen jó kapcsolatot sikerült kialakítanunk velük.”

Martinsich Ferenc „Amikor először hallottam a TESZI-ről, számomra csak egy olyan dolgot jelentett, ami elvesz az ember idejéből.

Miután beléptem „szolgálati helyemre”, az óvodába, rögtön megváltozott a véleményem. Élveztem az ott töltött idő öszszes pillanatát. Egy katolikus óvodába jártam, ahol olvastam a gyerekeknek, játszottam velük, segítettem az uzsonnáztatásban, az öltözködésben. Az óvoda családi napján és a lámpás felvonuláson is részt vehettem, amely azzal zárult, hogy a gyerekek előadták Szent Márton és a koldus történetét. Élménydús programokban volt részem, és bepillantást nyerhettem az óvónénik mindennapjaiba is. Ez hozzájárult ahhoz, hogy még biztosabb legyek abban, amit a hivatásomnak szeretnék választani. Segíteni fontos, és ha csak rámosolyogsz valakire, aki visszamosolyog, már tettél valamit azért, hogy jobb legyen a napja!”

Hateier Panna

PIARISTA ISKOLA HÉDERVÁR

„Iskolánkban a rendszeres közösségi szolgálatokon kívül néha akadnak különleges programok, úgynevezett ,,alkalmi TESZI-k”. Például, a minden évben megrendezésre kerülő kölyökatlétika verseny. Itt az 1-4. osztályos tanulók mérettethetik meg magukat izgalmas és élményekkel teli játékokon keresztül. A rendezvényre a városi és a környékbeli iskolák alsó tagozatos tanulói is hivatalosak.

A gimnazisták feladata, hogy a csoportokat a megfelelő helyszínekre vezessék, és segítsék a verseny gördülékeny lebonyolítását.

A másik ilyen lehetőség a Hildegard-óvodai családi majális. Ez a nap csakis a kisgyerekekről szól, így nem csoda, ha van ott ugráló vár, kisvonat, vattacukor és minden, mi szem-szájnak ingere. Itt a mi feladatunk az egyes standok felügyelete, étel-ital készítése és a kicsikkel való játék.

A hosszú tél elmúltával az időseknek lehettünk a segítségére. Ugyanis megrendeztek egy közös sütögetést, ahol a városban lévő idősek otthonaiból gyűltek össze a vendégek.

Amellett, hogy társaságot nyújtottunk pár magányosabb hölgynek vagy úrnak, segítettünk az étel-ital szervírozásában, s még szervezési ügyekben is kikérték a véleményünket. Mondanom sem kell, hogy minden ilyen esemény kiváló hangulatban telt, mindenki jól érezte magát rajtuk. Csak bátorítani tudom a kilencedikeseket, hogy hacsak tehetik, támogassák ezen megmozdulásokat, hiszen nagyon jó érzés annak tudata, hogy segíthettem.”

Fülöp Lili

ÖNKÉNTES NAP

A HÉDERVÁRI PIARISTA ISKOLÁBAN

ÁR V R E HÉD

ALAPÍTVA:

1983

ÁTVÉTEL: 2016

A mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda Timaffy László Tagiskolájában már szép hagyományai alakultak ki az önkéntes munkának: két éve a távolugró pálya és gödör fejújítása, az elmúlt tanévben a testnevelési szertárak és a technika terem polcrendszerének elkészítése történt meg a Szülői Szervezet vezetésével és aktív szülők közreműködésével.

2018 tavaszán intézményünket megkereste az Audi Hungaria munkatársa, akinek segítségével pályázatot adtunk be az Audi Hungaria Önkéntes Napra. Ennek keretében a cég vállalkozó szellemű munkatársainak segítségével iskolánk hat tantermének kifestését és kerti asztalok, padok festését, összeszerelését, valamint a hozzájuk szükséges térkövek elhelyezését végeztük el tanárok, diákok és szülők közreműködésével. Az Audi Hungaria a projekt megvalósításához anyagi támogatással és önkéntesei munkájával járult hozzá.

A szülők, tanárok és diákok már szeptember 14-én, péntek délután munkához láttak. Kipakoltuk a termeket, fóliáztunk, előkészültünk a másnapi festésre.

Szombaton, 15-én reggel f8-kor indult a munka. Az AUDI Hungaria önkénteseinek projektvezetője tájékoztatót tar-

tott a csapatnak, majd a munkafolyamatok megszervezése után mindenki elfoglalta helyét a vállalt feladatánál. A falfestésben gyakorlottak a termeket festették ki, a többiek a kerti bútorokat. Egy háromfős brigád a térköveket rakta le és összeszerelte a padokat. A munkában résztvevőket egy tál meleg étellel vendégelte meg a Hédervári Gyermekek Neveléséért Alapítvány, a szakács maga az alapítvány elnöke volt. A munkát követően takarítás és pakolás zárta a napot.

Szívet melengető volt látni a nap végén, hogy gyermekeink érdekében milyen összefogásra vagyunk képesek. Hálásan köszönöm a diákok és kollégáim nevében is a vállalat felajánlását, valamint az alapítvány támogatását és a harmincöt segítő szülő és családtag áldozatos munkáját!

KISZELKA MARIANN TAGINTÉZMÉNY-VEZETŐ

PIARISTÁK

23

PIAEURMIISÉVTTAIZED

JUBIL

21 0 2 1 1 0 2

ALAPÍTVA:

TÍZ ÉVES A BOLDOG DONÁTI 1765 (1992) CELESZTINA ÓVODA

WWW.NAGYKANIZSA.PIARISTA.HU

Tíz éves jubileumát ünnepelte a nagykanizsai piarista iskola részeként működő Boldog Donáti Celesztina Óvoda. A nevelési intézmény 2008. augusztus 31-én nyitotta meg kapuját két csoporttal, huszonnégy kisgyermekkel. Az ünnepségen részt vettek az óvoda alapítói, és azok a családok, akik tíz évvel ezelőtt útnak indították a gyerekeiket, valamint a város papjai, lelkészei. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Cseresnyés Péter miniszterhelyettes, országgyűlési képviselő és Dénes Sándor nagykanizsai polgármester is. Az alábbiakban Sifter Józsefné óvodavezető és Kőnig Gáborné alapító tag írásait közöljük.

TÍZ ÉVE INDULTUNK…

„Benned kell égnie annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban.” (Szent Ágoston) Izgatott készülődéssel és várakozással indult el nevelési évünk, miközben újra megtelt élettel az intézmény szegletében lévő kicsiny, védett sziget, az óvoda. A tanévnyitó ünnepi szentmisén 114 kisgyermekkel és a családokkal adtunk hálát a mögöttünk álló tíz évért. Vereb Zsolt atya gondolatai még a fülemben csengenek: Hálát adni jöttünk mindazokért a kegyelmekért, amelyeket az Úrtól kaptunk.

Visszagondolok és szinte el sem hiszem, hogy már tíz éve élek és dolgozok az intézmény falai között. Tíz éve parányi szülői közösség, sok-sok jóakaratú és tenni akaró ember vállalt áldozatot azért, hogy elindulhasson a városban egy olyan keresztény nevelés, amely a legkisebbeket, családokat Isten útjára vezeti. Óvodánk alapítói Vereb Zsolt atya, Farkas Zoltánné Márti példaértékű hite és pedagógiai szemlélete még mindig utat mutat az óvodapedagógusoknak a mindennapi munkában.

A kicsiny mag megkapaszkodott, gyökeret eresztve szárba szökkent és virágbimbóit most bontogatja. Virágzó élet, 114 gyermek, akik huncut vidámsággal töltik meg a négycsoportos óvoda termeit. Belenőttünk a piaristák rendjébe, részei vagyunk és büszkeség tölt el, hogy e közösség tagja lehetek.

Hogy mi a következő tíz év feladata? Vigyázni a szárba szökkent virágra, táplálni, öntözni, hogy tudjon Istenre mosolyogni. Boldog voltam, hogy kicsik és nagyok együtt ünnepelhettünk. A közösen elmondott imák és énekek pedig beragyogták e szép alkalmat. Továbbra is szeretnénk méltók lenni Isten bizalmára és kérjük, hogy adjon alázatot, türelmet, hogy tudjunk az emberek szolgálatára lenni.

SIFTER JÓZSEFNÉ ÁGI, ÓVODAVEZETŐ

24

PIARISTÁK

ÜNNEPELTÜNK

Óvodánk tíz évvel ezelőtt kezdte meg működését az ország első piarista óvodájaként. Erre a jubileumi alkalomra meghívtuk régi ovisainkat és szüleiket, az alapítókat, atyákat, városvezetést, óvónőket, tanítókat. Az aulánkban kiállítást rendeztünk, ahol a csoportok életét bemutató régi fényképek, gyermekrajzok, az ovi indulásáról megjelent újságcikkek, oklevelek tekinthetők meg egy egész hónapon át. Az ünnepséget ovisaink műsora nyitotta meg, akiket Eszti óvó néni készített fel. Ezt követően Vereb Zsolt atya, mint alapító mesélt a nagykanizsai piarista iskola, majd óvoda létrejöttéről. Farkas Zoltánné (Márti) óvó néni visszaemlékezéseiben azokat a találkozásokat

PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA

emelte ki, amelyek lelki épülésünket szolgálták. Ezután a kis kórusunk két dallal ajándékozta meg a közönséget.

Hozzá a zenei kíséretet Anita óvó néni - alapító tag - és a Kéthelyi család adta. E család öt gyermekéből ketten zenéltek, s büszkék vagyunk arra, hogy ketten jelenleg óvodásaink. Óvodavezetőnk, mint alapító tag mesélt a kezdeti nehézségekről, a folyamatosan bővülő gyermeklétszámról, programjainkról, a három éve elkészült új épületről. Megköszönte a segítők, támogatók munkáját és az adományokat, majd örömmel hallgattuk meg régi ovisaink visszaemlékezéseit itteni éveikről. Két szülő is elmondta, mekkora hittel és bizalommal voltak az óvoda elindulásával kapcsolatban, s a többi támogatóval együtt sokat imádkoztak a sikeres működésért. A visszaemlékezést vetítés követte, amely felölelte az elmúlt évtized történéseit képekben. Számomra ez volt ünnepségünk legmeghatóbb pontja! Látni az alapítókat, szülőket, ovisokat, eseményeket, látni azt, hogyan kezdtünk, s most hol tartunk! Hamar elröppent ez a tíz esztendő!

Az ünnepség után agapéra hívtunk mindenkit, ahol lehetőség volt a kötetlen beszélgetésre, élmények felelevenítésére. Meghívásunkat az ünnepségre a hédervári és a zalaegerszegi Szent Család óvónői is elfogadták, ajándékokkal kedveskedtek nekünk. Zárásként az érdeklődők megtekintették új épületünket. Szép és tartalmas napot tudtunk magunkénak!

Az ünneplés lehetőség volt arra, hogy kicsit megálljunk és visszatekintsünk sikereinkre, nehézségeinkre, feladatainkra. Arra kérem a Mennyei Atyát, hogy további munkánkhoz adjon hitet, alázatot, türelmet, jókedvet és egészséget.

Apák fiaikkal / lányaikkal zarándokoltak ismét együtt, miközben megpróbáltunk nekik segítséget nyújtani, hogy teljes felelősséget vállaljanak gyermekeikért (Lk 1,80).

APA-LÁNYA TÁBOR

Az idei apa-lánya táborra már a tavalyi tábor végén volt jelentkező; a hivatalos meghirdetést követő három héten belül betelt a létszám.

A programot a siófoki Sió Gyárba való látogatással kezdtük. Ezt követte egy közös estebéd, majd elindultunk Tihanyba. Idén a festői helyre sok szabad páros és négy közös programot szerveztem. Első este apáknak és lányaiknak kölcsönösen le kellett egymást rajzolniuk. Az apukákkal párhuzamosan a lányoknak is tartottunk esti beszélgetést, amelyen a róluk készült kép alapján kellett elmondani, hogy milyennek látja őket a családtagjuk. Következő nap az apa-lány párosnak egy üres fehér kispárnahuzatot kellett rajzzal kidíszíteni az „Apával Tihanyban” téma szerint, majd egy népzenei koncert-est következett.

Utolsó nap a tapolcai tavasbarlangot látogattuk meg, ami azért volt kiemelkedő a résztvevők számára, mert apa-lánya párosokban evezhettek a tavon. A nyilvános visszajelzésekből és a magánbeszélgetésekből kiderült, hogy mindenki nagyon jól érezte magát. A legtöbb apa-lány páros tudott már a program alatt közeledni egymáshoz, képesek voltak egyre jobban megérteni egymást. Meggyőződésem azonban, hogy a közös élmények hosszútávon mindegyikőnkre hatással lesznek.

BENDE KRISZTIÁN, SZERVEZŐ

KŐNIG GÁBORNÉ (ÉVA NÉNI), ALAPÍTÓ TAG

APA-PROGRAMOK 2018 NYARÁN

A piaristák negyedik fogadalmának lényege: a gyermeket Jézushoz vezetni. Az apa-programokat is emiatt szervezzük, hogy az apa meghatározó módon vezesse a gyermekét Jézushoz. Az apákat képezzük a fiaikkal együtt közös erőpróbák keretében, a lányaikkal együtt pedig közös tevékenységekkel, továbbá irányított lelki beszélgetésekkel és a program részét képező liturgián keresztül.

Ezek a programok, túrák a kanizsai piarista iskola számára kiemelten lelki, missziós jelentőséggel bírnak.

PIARISTÁK

25

ED G E Z S

KÖZÖSSÉGI SZOLGÁLAT

A DUGONICS ANDRÁS PIARISTA GIMNÁZIUMBAN

ALAPÍTVA:

1720 (1991) WWW.SZEGED.PIARISTA.HU

A szegedi piarista iskolában a kötelező közösségi szolgálat bevezetése előtt is működött a TESZI (Tevékeny Szeretet Iskolája), melyet 2007-ben indítottak útjára. A program az emberi élethez elengedhetetlen kompetenciák kialakítását, fejlesztését tűzte ki céljául: pl. együttműködés, önálló munkavégzés, munkaszervezés, döntésképesség, önreflexió, önismeret, tapasztalati tanulás, tolerancia, előítéletek feldolgozása, kapcsolatépítés, kommunikáció.

A jezsuita iskola szolgált mintául, és Szásziné Fehérváry Anikó volt az, aki felvállalta e küldetés meghonosítását. Ma is a TESZI elnevezés alatt zajlik a közösségi szolgálat, bár az önkéntességnek a báját már elveszítette, hiszen az állami kötelezővé tétellel – melyben az iskolai gyakorlatunk is hivatkozási minta volt – a diákok kevésbé élik át azt az érzést, hogy önként teszünk valamit embertársainkért. Számos külső fogadóhelylyel (pl. a Máltai Szeretetszolgálat, a ferences plébánia, a Református Egyházközség, az Egyházmegyei Karitász, valamint óvodák, plébániák, az Újszülött Mentőszolgálat, a Szegedi Zsidó Hitközség Szeretetotthona) van régóta kapcsolatunk, és néhány saját helyszínünk (pl. tanulószobai diáksegítő, könyvtár, dekorálás) is van. Három éve koordinálom a közösségi szolgálatot az iskolában, egyre több feladat van vele, sok az adminisztráció és a diákokkal szoros kapcsolatot kell tartani. Általában a 10. évfolyamban indítjuk el a diákokat az önkéntes szolgálat útján, amit egy megnyitó foglalkozással kezdünk, ahol az önkéntességről, a fogadó helyekről kapnak információt és motiváló erőt. A TESZI koordinátori munkát segítik a tanárok, akik önkéntesen vállalják az egyes helyeken az iskola képviseletét, a diákokat a kapcsolat felvételében, valamint a szolgálat alatt nyomon követik őket. A 2018-2019-es tanévben kilencvenhét diák vett részt a megnyitón, és kezdik meg a szolgálatot. Hozzájuk kapcsolódnak azok, aki még nem fejezték be az előírt óraszámot. A tanév utolsó napján egy képes beszámolót kell tartaniuk az iskola előtt, amelynek keretében a TESZI zárásaként elmondják tapasztalataikat, mintegy „előmelegítve” a következő év TESZI nyitóját.

KOVÁCS ISTVÁN FERENC

ÖNKÉNTESSÉG ISMÉT, MÁSHOGYAN

Az iskolai közösségi szolgálat érettségi feltétellé válása nemcsak nevelési érték, hanem szervezési nehézség. Az iskola gyakran engedi, hogy a tanuló önállóan keressen megának olyan helyet, ahol elvégzi ezt a tanításon kívüli feladatot, ahol igazolást kap róla. Ismét feltehető a kérdés: hol van benne az önkéntesség? Az eddigi szokásaink a karitatív tevékenységben való jártasság megszerzésére irányultak. Részt venni, megtapasztalni, érezni a gondoskodásban lévő erőt, megta26

PIARISTÁK

pasztalni a kitartást, átlépni a komfortzónán… Az informális és non-formális nevelés a piarista iskolákban EFOP-3.3.7-17 pályázat keretében az egyik iskolai projekt a Társadalmi, globális felelősség, környezettudatosság témájában valósul meg. Ha fiatal közösségi életre való felkészítése olyan területekre is kiterjed, mint a nyilvános szereplés, társadalmi felelősségvállalás, akkor többfajta jó út is lehet előttünk. Mindenki előtt hívás, kihívás, de nem mindenkinek kell rajta végigmenni. Egyik lehetőség a vallási kisközösségi élet, mint a Kalazancius mozgalomban való részvétel, diákvezetővé válás útja. Másik lehet a civil élet, melyet lehet gyakorolni a diákönkormányzatban való tevékenységekkel. A harmadik út a karitatív szerepvállalásra jelentkezés, a szegények segítése. Új tartalomként önkéntes napot – ötórás képzés, tréning – szerveztünk a Talentum Alapítvány munkatársaival. Interaktív módon, kiscsoportokban trénerek segítségével a 10. évfolyam önkéntes kompetenciákkal, diák önkéntes munkának teret adó szegedi egyesületek, nonprofit szervezetek képviselői mutatkoztak be, ismerkedtek a fiatalokkal. Külföldi önkéntesek is megszólaltak. Mit jelent

önkéntesnek lenni? Milyen gyakorlati ismeret, kompetencia alakul ki? Miért jó önkéntesnek lenni? „Az a fajta nevelés,

amelyet Kalazancius kigondolt ezt a célt igyekszik elérni: képessé tenni titeket a teljes emberségben való növekedésre azért, hogy át tudjátok alaktani a világot.” (Pedro Aguado SP) KÁROLYI ATTILA IGAZGATÓHELYETTES

A R IS T A I P OR ÁND EMI SÍK S EGYET LÉGIUM KOL SZ A K

SZAKKOLLÉGISTÁK AZ ÖNKÉNTESSÉGRŐL

ALAPÍTVA:

1992

WWW.SSPESZK.BLOGSPOT.HU

Társadalmi felelősségvállalás, tapasztalati tanulás, fejlődési lehetőség. Ez a három legfontosabb gondolat, amit számomra az önkéntesség jelent. Az egyetemi kollégiumoknak nincs az iskolai közösségi szolgálat teljesítéséhez hasonló törvényi kötelezettsége. A Sík Sándor Szakkollégium hallgatói közül sokan végeznek rendszeresen önkéntes tevékenységet. Ezt jórészt eredeti lakóhelyükön cserkészethez, plébániához, helyi közösségekhez, civil szervezetekhez kapcsolódva teszik, de többen élnek a Szegeden kínálkozó lehetőségekkel is. A szakkollégium tanulmányi rendszerében legalább félévi rendszereséggel kér nonprofit területen végzett munkát, ezzel törekedve arra, hogy az önkéntesség gondolatát közelebb hozza azokhoz, akiknek idáig nem volt erről tapasztalatuk. Álljon itt néhány kollégistánk gondolata arról, hogy mit jelent számukra az önkéntesség.

VARGA BALÁZS – TÖRTÉNELEM ÉS HITTAN TANÁR V.

„Az önkéntességhez nem kell feltétlenül messzire menni, vagy hatalmas műveket létrehozni: elég körülnézni a környezetünkben, és máris rájöhetünk a hogyanjára – tengernyi feladat és lehetőség van egyénileg és szervezetten is rá (akár a „TESZI”, vagy a „72 óra”).Számomra az önkéntességben a legfontosabb mozzanat az, hogy valójában nem más, mint a cselekvő szeretet egyik legnagyszerűbb módja. Ugyanis tevékeny – Jakab apostoltól [is] tudhatjuk, hogy ez mennyire fontos: „[A] hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog.” /Jak 2, 17/ Másrészt pedig a szó szoros értelmében ingyenes: jó lehetőség az önzetlenség gyakorlására, hiszen anyagi értelemben vett viszonzást nem várhatunk tőle. Annál inkább lelkiekben: valahányszor részt vettem ilyen programon, akár szervezőként, akár résztvevőként, mindig azt tapasztaltam, hogy kicsit gyarapodott a világ, és kicsit gyarapodtunk mi magunk is. Legyen az az önkéntesség akár a Dóm tér takarítása, egy elhagyott sír gondozása, útszéli keresztek szépítése, virágültetés egy iskola udvarán, táboroztatás, vagy akár zenei szolgálat a liturgián – mind Róla szólnak, és Rá mutatnak.”

SÁNDOR MÁTÉ – ÁLTALÁNOS ORVOS V.

Ugyanúgy, mint mások (akár úgy, hogy nem is ismerték fel), gyakran önkénteskedtem. Egy-egy táborban vagy esemény szervezése során, vagy sokszor egy gyerekvigyázás alkalmával is sokat tudunk segíteni annak, aki segítséget kér.

Számomra az önkéntesség sokfajta jelentéssel bír. Öszszefoglalni úgy tudom, hogy ha adok, azzal én is több leszek. Engem elsősorban a szakmai önkéntesség mozgat meg: olyan dolgokra nevelni és tanítani az embereket, ami őket segítheti; elérhetővé tenni számukra a tudásom, hogy felkészültebbek legyenek az életük során kialakuló (vész)helyzetekben. A hozzám közel álló önkéntes tevékenységek olyanok, ahol a kis tevékenységek egy nagyobb célért valósulnak meg. Orvostanhallgató vagyok, nekünk kézenfekvő hogyan tudunk egészségre nevelni, de úgy látom a világban, hogy sok más szakmát érintő útmutatásra is szükség van.”

STEIGER PÉTER ÉLELMISZERMÉRNÖK III.

„A gimnáziumi évek alatt sokszor nyílt lehetőségem önkénteskedni, melyek közül idősek otthonában és a pszichiátrián töltött percek voltak a legemlékezetesebbek.

A foglalkozásokon való részvétel során betekintést nyerhettem az ott élők problémáiba. Azért választottam ezeket a helyeket, mert manapság az idősebb generációra nem sokan gondolnak, néha még saját családtagjaik se. Hatalmas nagy szeretettel fogadtak, és nagyon kedvesek voltak. A pszichiátria kissé megterhelő volt mentálisan és érzelmileg.

Véleményem szerint sokat fejlődtem; nagyobb türelemmel állok mások problémáihoz, illetve hálás vagyok jelenlegi helyzetemért.”

SZERKESZTETTE: JUSZTIN ISTVÁN KOLLÉGIUMVEZETŐ

PIARISTÁK

27

„…S gyermeketek az iskolában Ne hallja szülője szavát?!

Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!”

Reményik Sándor: Templom és iskola

BEMUTATKOZIK A SZÜLŐI SZERVEZET

ALAPÍTVA:

1714 (1990) WWW.VAC.PIARISTA.HU

Az Iskolai Szülői Szervezet az iskola mellett számos látható és nem látható módon van jelen. Egy-egy jótékonysági rendezvény, előadás vagy koncert szervezése, a sok-sok szülőtárs érdeklődésére számot tartó rendezvény mellett jelen vannak a csendes hétköznapokban is. Egy-egy figyelmes gesztus az iskola felé, a lelkigyakorlatokba kapcsolódás, egy-egy osztály számára felajánlott polc vagy dekoráció a tanteremben éppen olyan fontos, mint a nevelés során a tanári szó otthoni megtámogatása. A szülők az iskolát rengeteg önkéntes munkájukkal segítik.

Szívbéli köszönet érte!

Az iskola a szülők felelőssége is! Hogyan élitek meg ezt a felelősséget?

Reményik Sándor fent idézett versében fontos szerepet ad a szülőknek az iskola életében. A piarista tanárok és a piarista szülők kapcsolata olyan felnőttek szövetsége, akik egymás munkáját kiegészítve, támogatva fáradoznak a gyermekek, a fiatalok szellemi, lelki és testi fejlődésén. Összefogásuk, közös gondolkodásuk és bizalmon alapuló, harmonikus együttműködésük fontos tényezője a piarista nevelésnek.

A váci Piarista Gimnáziumban osztályonként két-két képviselőt delegál a gimnázium huszonegy osztályának szülői közössége az iskolai szülők szervezetébe, amely ebben az új formájában 2013 szeptemberében tartotta alakuló ülését. Lelkes munkával szervezeti és működési szabályzatot írtunk, elnökségi tagokat választottunk, szavazással erősítettük meg mandátumukat. Az Iskolai Szülői Szervezetünk (továbbiakban ISZSZ) célja, hogy együttműködésükkel az iskola munkáját, a piarista nevelést és oktatást támogassuk a gimnázium diákközössége érdekében. Fő feladatunk a szülők tájékoztatása a szülőket és a tanulókat érintő szabályokról és más fontos információkról, továbbá a szülői észrevételek, reflexiók, jelzések összegyűjtése és továbbítása az intézmény felé. A szülői szervezet képviselői az információáramlás kulcsszereplői, és részesei annak a szellemi műhelymunkának, amely az iskola vezetése és a gyermekek szülei között folyik. Ez is egyfajta közösség. Sorsközösség, közös céljaink mentén alakult érdekközösség, a legtöbb esetben pedig egymást jól megértő, keresztény emberek együttműködő közössége.

Hogyan vannak jelen az iskola életében a családok az ISZSZ-en keresztül?

A fenti két kérdés kapcsán érdemes a család fogalmából, örömhíréből kiindulni, amit Ferenc pápa családlevele alapján érthetünk meg „tiszta forrásból”. Amoris Laetitia (A családban megélt szeretet öröme) kezdetű apostoli buzdítása így írja le: „…az Egyház örömét találja az élő 28

PIARISTÁK

keresztény családokban, az emberiség számára pedig a remény jelei ők. (…) A családokban megélt szeretet örömének ujjong az Egyház is. (...) a család utáni vágy továbbra is eleven, főként a fiatalok között, és ez felhívás az Egyház számára is.

A családra vonatkozó keresztény üzenet valóban örömhír. (…)

Szeretnénk, hogy családjaink élete olyan legyen, hogy korunk kereső, és a hittől sokszor elszakadt fiataljai is felfedezhessék bennük azt, amire vágynak.”

Az ISZSZ működésének közege az apostoli levélben jelzett kulturális környezet. A keresztény értékek alapján álló családok, házaspárok pedig aktívan támogatják a keresztény értékeken nyugvó iskolát.

Hogyan valósítja meg az ISZSZ az együttműködést az iskolával?

Az együttműködés a negyedéves rendszeres igazgató és szülői szervezet közötti találkozók, illetve a félévi szülői értekezletek, és a szükség szerinti személyes kapcsolattartás (telefon, e-mail) révén valósul meg. Az iskola vezetése a kalazanciusi értékekre alapozva működik.

Emellett folyamatosan megfogalmazza és frissíti célkitűzéseit, fejlesztési elképzeléseit. A szülői szervezet egyfajta erkölcsi, anyagi és szellemi hátteret jelent az iskola

PIARISTA ISKOLA VÁC A PAD-napon a szülők öltöny-, illetve egyenruha börzét szerveznek, ahol a csere mellett lehetőség nyílik iskolai vagy cserkész egyenruhák beszerzésére, megvarratására is. Szülői fórumokat, előadásokat szerveztünk már gyereknevelés, oktatás, családi élet, házasság, hitélet erősítése témában pszichológusok, pedagógusok, szakemberek bevonásával, meghívásával. Az előző években ellátogatott iskolánkba pl. Tapolyai Emőke és Pécsi Rita is.

számára, valódi partneri kapcsolatot. A szülők jelentős része önzetlen, odaadó magatartásával támogatja az iskolát. Az ISZSZ a legkonkrétabb dolgokban is kapocs, segítségnyújtó vagy ötletet adó közeg, legyen szó az éves szülői jótékonysági bál megszervezéséről, családi napról (Migazzi-nap), vagy szociális alapú segítségnyújtásról. Az együttműködés alapja a kölcsönösen fennálló tisztelet, nyitottság és rugalmasság.

Ezáltal a szülői szervezet védőszárnyat jelent a gyermekeknek, sőt az egész iskolának. Olyan védelmet, amely az iskola szervező és útmutató aktivitása nélkül nem jönne létre, nem maradna fenn ebben a formában. A jövőt szolgáló, kölcsönösen előnyös együttműködésnek ez tehát jó példája.

Milyen fő programokat szervez az ISZSZ? Mik a célkitűzései?

Az elmúlt öt évben sok mindent megvalósítottunk a kitűzött céljainkból. A minden év februárjában megrendezett szülői jótékonysági bál bevételét az iskolával egyeztetett célra fordítjuk, ebből sikerült már többek között dekoratív függönyöket varratni a könyvtárba, de az iskola wifi-lefedettségét is tudta támogatni a befolyt összegekből. A diákok pályaorientációjának elősegítése érdekében a szülők bekapcsolódtak a szakmájuk, hivatásuk megismertetésével egy iskolai rendezvény alkalmával. Ennek nagy sikere volt a 9-12. osztályos diákok körében, hiszen sokaknak tisztult ki éppen ezen a napon a jövőjükről alkotott képük.

Az ISZSZ-en belül alakult egy szociális csoport, melynek feladata a rászoruló családok felkutatása, és szociális megsegítése. Ennek keretében több koncertet szerveztünk az elmúlt években, és juttattuk el a bevételt a családoknak.

Szülői szervezetünk képviselői részt szoktak venni az országos Piarista Szülői Kör találkozóin a Piarista Tartományfőnökségen, ahol közös gondolkodásra, tapasztalatcserére, együttműködésre, és a piarista iskolák közötti információk áramoltatására, valamit (pszichológiai, tanulás-módszertani) tanulásra nyílik lehetőség előadások keretében. Novemberben az iskola által szervezett Ki mit tud? vetélkedőhöz is nyújtottunk anyagi támogatást, sőt a fődíjat is – egy horvátországi nyaralást – is egy nagyvonalú család ajánlja fel. Minden év decemberében nyílt napot tart a gimnázium leendő ötödikes és kilencedikes diákoknak és a családjaiknak. Az érdeklődők betekintést nyerhetnek az iskola életébe, aminek keretében a Szülői Szervezet tagjai is szívesen beszélgetnek érdeklődő szülőkkel az iskoláról egy tea és egy kis sütemény vagy pogácsa kíséretében.

Karácsonykor az iskolát segítő technikai dolgozók tagjainak köszönjük meg egy kis jelképes ajándékkal a gyermekeinkért végzett fáradságos és lelkiismeretes munkáját.

A Migazzi családi napon május hónapban is aktív szerepet vállalt az ISZSZ, hiszen kézműves foglalkozásokat szerveztünk, vezettünk, hogy izgalmasabbá tegyük a színes programokat, melyeket alapvetően az iskola szervez.

Jó kapcsolatot ápolunk a piarista öregdiákok szervezetével, találkozók keretében szoktuk egyeztetni évente a kapcsolatfejlesztési terveket, ötleteket, javaslatokat. Ennek mentén próbáljuk segíteni egymás munkáját, hogy a végzős diákok ne szakadjanak el a „piarista családtól”.

A „piarista egyházi közösségek”, a szerzetes tanárok célja, hogy a piarista intézményekben gyökeret verjenek, és a kereszténnyé válás melletti döntést ajánlják fel a diákoknak, segítsék őket, hogy Krisztus-követő életmódjukat közösségben élhessék meg. A piarista világiak, a szülők, tanárok és az öregdiákok közössége a „világi piarista testvériség” alapjául szolgálnak. A köztük lévő összekötő kapocs Kalazanci Szent József alakja, az ő lelkisége, karizmája, küldetése. Fontos tudatosítani magunkban, hogy: „Kalazancius egyesít minket”, és érdemes belevágnunk a közösségépítés időszerű kalandjába, mert csak közösségben, csak együtt lehetünk Krisztus tanítványai.

A VÁCI SZÜLŐI SZERVEZET TAGJAI

PIARISTÁK

29

KOSSUTH LAJOS KÖZÉPISKOLAI PIARISTA KOLLÉGIUM

SÁTORALJAÚJHELYI PIARISTA JELENLÉT SZENT MIHÁLY HAVA

ALAPÍTVA:

1945 (1992)

WWW.PIARISTA-KOLL.SULINET.HU

Bár még szikrázóan sütött a nap, mégis Petőfi Sándor szavai jutottak eszembe: „Itt van az ősz, itt van újra...” S valóban szeptember 2-án újra élettel teltek meg a kollégium sokat látott falai.

1789. szeptember 5-én volt az első alkalom itt Sátoraljaújhelyen, hogy a piarista atyák fogadták a Zemplén vármegye tanulni vágyó ifjait és elkezdték oktató-nevelő munkájukat, a „pietas et litterae” szellemében.

Az idei, 2018/19-es tanévben nyolcvankét diák vallhatja második otthonának a Piarista Kollégiumot. Több évszázados hagyományokhoz híven ünnepélyes Veni Sancte nyitotta meg az új tanévet. Sebes Péter igazgató úr a fejlődés fontosságáról szólt, s a Tűzszekerek című filmből idézett: „Krumpli pucolással is szolgálhatod az Urat, ha abban a tökéletességre törekszel.” Szabó László atya köszöntőszavaiban pedig a jó közösség formáló erejét emelte ki.

Az épület fizikai megújulását megelőző szellemi munka keretében, a hónap elején a felsőbb éves diákjaink kollégiumi elégedettségi kérdőívet töltöttek ki. Sikerült megszólítani a szülőket is, akikkel ismertettük a jövő feladatait, változásokat, kihívásokat és sor került véleményük, elvárásaik meghallgatására is. Azonban nem csak a hozzánk gyerekeik által kapcsolódó szülőkkel igyekszünk minél élőbbé tenni a kapcsolatot.

Aktívan részt veszünk Sátoraljaújhely város kulturális életében is. Az MVSZ Zemplén Tagozata által,a város hete keretén belül megrendezett „Magyarnak lenni...” szavalóverseny meghívására is igent mondtunk. Diákjaink idén sem érkeztek haza üres kézzel e nemes versengésből: korcsoportjában Vajóczki Karolina első, Kolozsvári Ágnes második, a lázasan és betegen is részt vevő Szedlák András harmadik helyezést ért el. Különösen büszkék vagyunk arra, hogy Vajóczki Karolina az MVSZ Zemplén Tagozatának különdíját is elnyerte.

30

PIARISTÁK

Hamarosan újabb felkérés is érkezett kollégiumunkhoz. Sátoraljaújhely Önkormányzata és a Városvédő és Szépítő Egyesület szervezte ünnepségen is diákjaink adják az ünnepi műsort. Az országban egyedülálló Magyar Kálvária megszületését és az alkotó Szepesi Bódog piarista atya gondolatait elevenítik meg tanulóink. Nem csak szóban, gondolatban járjuk végig a Magyar Kálvária állomásait, de a hagyományokhoz híven az első évesek, a szép őszi napok egyikén gyalogosan is meglátogatják a stációkat.

Szeptember feladata volt még megválasztani a DÖK vezetőségét is. Az eseményt megelőzően tanulóink megismerkedtek a választással kapcsolatos fogalmakkal (pl.:egyenlő, általános, titkos…). A kollégium ügyeiben való aktív részvétel megkívánja a kreatív, önálló kritikai gondolkodást, elemző képességet és a vitakultúrát. A megújuló vezetőségre nem kis feladat vár: a hagyományok megtartása mellett, meg kell próbálni válaszolniuk a XXI. század kihívásaira.

POKRÓCOS ZSUZSANNA

SÁTORALJAÚJHELYI PIARISTA JELENLÉT

JAL A R SÁTO HELY ÚJ

ÖNKÉNTESSÉG A SÁTORALJAÚJHELYI JELENLÉTBEN Négy éve érkeztünk meg Újhelybe tudatos missziós szemlélettel és vállalással. Addig is voltunk, és addig is építkeztünk, de négy éve kezdtünk itteni létünkről úgy gondolkodni, hogy ez missziós küldetés, ezért meglévő intézményünket is tudatosan úgy formáljuk, hogy a piarista küldetéselemek látszódjanak rajta, és keresünk új megjelenési formákat, amelyek kifejezetten a szegény gyermekeket, fiatalokat és családjaikat szolgálják. Mindennek a középpontjába pedig a templomot akarjuk állítani, amely a köztünk lakó Isten jelképe, és amely minden közösségnek a középpontja akar lenni, amelyet itt létrehozunk és éltetünk. Így van most kollégiumunk, tanodánk, lánymentorálási programunk és önkéntességet ösztönző tevékenységünk.

Az utóbbi évben már nagyon érződött, hogy sok ez így – Istennek hála. Akartuk a tevékenységet és lám, lett. Elkötelezett munkatársaink mellé jó lenne még segítség. Így egyre közelebb kerültünk az önkéntesség gondolatához.

De talán nem is a munkamegosztás amúgy praktikus oldaláról közelíteném.

dást, a részesedést ebben.

Osszuk meg a karizmát – a hivatást, mindazt a sok érzést és kegyelmet, amelyet ez a tevékenység, ez az élet ajándékoz nekünk.

Hanem így: megéreztük, és saját tapasztalataim által mondhatom: megéreztem, hogy ami itt történik, az jó.

Mindazok a találkozások, amelyekkel napról napra megajándékoz az élet, nem csak azt teszik, hogy valakinek segítünk, valakinek jobb lesz az élete, vagy legalább az a

És így történt és történik, hogy diákok érkeztek Budapestről, készülnek Szegedről kapcsolódni néhány napra. Egyetemista fiatalok érkeznek – és vannak jelen most is – tanévüket passziválva, vagy egy hónapot itt töltve. Hozzák magukat, életüket, aktuális valójukat. Adnak és kapnak. Velük arra az időre, amíg itt vannak, életmegosztás is történik: együtt vagyunk a munkában, az imában, a reflexióban, a tanakodásban. És az önkéntesség bontakozik a jelenléten belül is. A kollégiumi TESZI keretében kollégistáinkat segítjük olyan tevékenységekhez, amelyben meg tudják élni a jót – tudják azt adni és befogadni. Templomi közösségünk tagjai is egy piarista felnőtt önkéntes csoporthoz kapcsolódnak, amelyben a tevékenység mellett közösen imádkoznak.

pillanat, amelyben velünk találkozott, hanem az is történik, hogy ezek minket, engem gazdagítanak. Megéljük, megélem, hogy ez a fajta érzékeny és a valóságra szüntelen reflektálni akaró jelenlét hozzánk ad, hozzám ad. Miközben növekszik és gyógyul, növekszem és gyógyulok – én is és világlátásom is. És akkor eljutottunk oda, hogy feladatunk az is, hogy az újhelyi misszió világát kinyissuk. Hogy tegyük ezt egy meghívó, behívó világgá. Tegyük lehetővé a hozzánk kapcsoló-

Megélem, hogy vagyok. Az Isten jelenlétében megélem, hogy jó vagyok. Istenre bízom magam. És meghallom hívását, hogy adjam magam: lépjek oda, legyek jelen, vigyek valamit. És találkozás születik. És mivel szüntelen Istenre figyelek, megtapasztalom, hogy a találkozást nem én éltetem, a jót nem én teszem. Apró és törékeny, sokszor repedezett valóságommal közreműködője vagyok az élet építésének, és épülök, erősödöm magam is. Az Élet tanúja vagyok.

SZABÓ LÁSZLÓ SP

PIARISTÁK

31

DA E R E SZ CSÍK „Vékony metszeteket szeretnék közzétenni a püspök életéből, kerülve a szaknyelvet. Közben a magam (és diákjaim) életén is tűnődöm, kerülve az önámítást… „

ALAPÍTVA:

Sárközi Sándor SP

ERDÉLYI METSZETEK 1.

2007

WWW.CSIKSZEREDA.PIARISTA.HU

Hány ember ismeri az utóbbi évek ablaknyitogató publikációit Márton Áron püspökről, a visszaemlékezésektől kezdve a Securitáte-jelentésekig, de akár csupán Domokos Pál Péter (Rendületlenül) vagy Virt László (Nyitott szívvel) alapvető monográfiáit? Heteken-hónapokon át bújtam a róla szóló elérhető irodalmat. Már csak azért is, mert a róla elnevezett gimnáziumban tanítok immár tizenegy éve, hittant. Nem bántam meg.

EGY KIRÁNDULÁS

A kirándulás úgy kezdődött, hogy már nagyon idegesek voltak rá. Túl kényelmetlenné vált az újonnan berendezkedő, meggazdagodó államhatalom győztesei számára. Tiltakozásai az iskolák, intézmények államosítása ellen (mit képzel?!), a görög-katolikus egyház megszüntetése ellen (hiszen egyetlen, román nemzeti ortodox egyház kell legyen)?! Memoranduma 1946-ban a párizsi békekonferencia számára – melyet a legkiválóbb erdélyi vallási, egyetemi, politikai vezetőkkel-szakértőkkel készítettek –, melyben lényegében a 2. bécsi döntés határait javasolják-kérik a világháború győzteseitől, és kimondják Észak-Erdély, valamint a Partium ragaszkodását Magyarországhoz?! Börtönbe egy ilyen kötekedővel, amint az összes többi akadékoskodó egyházi és világi vezetővel is! 1949 nyarán tartóztatták le, a tövisi úton. Két évbe telt mégis (komoly szellemi teljesítmény!), míg sikerült összekovácsolniuk ellene a vádakat, és elítélték életfogytiglani kényszermunkára. Ott dolgozzon, bilincsek közt! Nagyszeben – Nagyenyed – Szamosújvár – Máramarossziget – Bukarest, Jilava… A rabszállító autóban a közbűntényesekkel együtt vitték egyik helyről a másikra.

Hátrakötött kezeit a lábához bilincselték, hogy véletlenül se szökhessen. Egyszer egy katolikus vallású székellyel együtt szállították. Menet közben az kiveszi tarisznyájából a kenyeret, szalonnát, hagymát, s azokból falatokat vágva az össze-

bilincselt püspök szájába dugdossa. (Bátorság kellett ehhez, a fogolykísérők közelében! Meg humánum az inhumánus légkörben.

Meg tisztelet-szeretet a papja-püspöke iránt.) Egy idő után a püspök lihegve így szólt: „Köszönöm, elég, fiam.”

Csaknem húsz évvel később, a ’60-as évek végén, a háziőrizet feloldásával, bérmautakra mehetett a püspök. Az egyik faluban, a tömegben észrevette ezt az embert. – Istenem, vannak találkozások! – Odament hozzá, papjai körében.

Nem lehetett sokat és főleg nyíltan beszélni, ezért virágnyelven csak ennyit mondott: „Egyszer egy nagy kiránduláson voltunk együtt, és én nem tudtam magamon segíteni. Ő segített rajtam.” Barátja, Domokos Pál Péter néprajzkutató írta le ezt az esetet (in: Rendületlenül, 1989, 184. o.) Egy egyszerű ember egyszerű gesztusa a rabkocsiban, majd egy egyszerű püspök figyelmes szeme és hálája. És még humora is van. Már csak ezért a mondataiért is tudom szeretni őt.

S ezt az értékrendet, melyet ő is, én is magaménak vallok, kirándulásokon és osztálytermekben, hatalmasok előtt és kiszolgáltatottak körében. (Könnyes) humorral. Ő segített rajtam...

SÁRKÖZI SÁNDOR SP

EL! ÁST AZ ÚJSÁG MEGRENDELÉ SÉV TÁMOGASSA A PIARIS TA OK TAT

Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók!

A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 intézményben csaknem 4200 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelősségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak.

A harmadévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4500 Ft/év, amely tartalmazza az előállítási és a postaköltséget.

Kedvezményezett: Piarista Alapítvány Számlaszám: ERSTE Bank: 11991102-02103154 Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!

„Isten iránti tiszta szeretetből fakadó tettek belénk lopják az Ő szívét.”

Boldog Celestina Donati

OLYI R Á K NAGYOÁZIS

AMIKOR ISTEN SZÍVÉVEL ÉRZÜNK

ÖNKÉNTESSÉG A PIARISTA NŐVÉREKNÉL

ALAPÍTVA:

1889

Önkéntesség, szeretetszolgálat, szeretetközösség. Mélyről apadhatatlanul forrásozó vágy indít, hajt, mozgat bennünket arra, hogy közösségben éljünk, ne legyünk egyedül, magunkban. Képesek vagyunk a megosztásra, törekszünk megosztani a jót, a rosszat. Ez egyszerre jelenti azt, hogy én megoszthatom azt, ami az enyém, veled; ugyanakkor azt is, hogy te is megoszthatod velem azt, ami a tied. Az előbbivel talán többet, figyelmesebben foglalkozunk. Törekszünk arra, hogy jók lehessünk másokkal, megajándékozhassuk őket azzal, amiben gazdagnak tapasztaljuk magunkat. Az utóbbira gyakran áldozatvállalásként gondolunk: elfordulunk egy kicsit saját magunktól, hogy helyet adjunk a másik gondolatainak, érzéseinek, jó vagy rossz tetteinek. Mindeközben ez a megosztás is kétirányú. Épít, mert megnyit bennünket, kivezet magunkból, de rombol is: elvárásokat, talán tetszetős, de mégis csak elképzeléseket, és a valósághoz visz közelebb.

Isten Fiának megtestesülésével a tökéletes közösségben való osztozás lehetőségét ajánlja fel; egységben lenni Ővele.

Az egység tökéletességét az sem veszélyezteti, hogy mi magunk nem vagyunk tökéletesek. Micsoda ajándék, micsoda életlehetőség, micsoda távlatok! Ezért az életünket lényegében meghatározó alkotóelemeket Isten nem cserére, hanem folyamatos fejlesztésre szánta. Hogy szívünk mindig egy dobbanásnyival, elménk mindig egy gondolatnyival, kezünk mindig egy érintésnyivel, lábunk egy lépésnyivel jobban törekedjen arra az egységre, amelyben már most benne élünk, mozgunk és vagyunk. Így lassan-lassan, egyik hajszálér kapcsolat a másik után lép működésbe, fűz öszsze bennünket egyre szorosabban Istennel. Ezáltal áramlik mind akadálytalanabbul élet, öröm és erő Isten és mi közöttünk. Ennek a lankadatlan folyamatnak az egyik legkrisztusibb módja, amikor annak a szeretetnek a formáit keressük, amellyel a másik emberhez fordulunk. Megrendítő, miközben azt keresem, minek örülne az egyik, vagy miben tudnék segíteni a másik embertársamnak, családtagomnak, barátomnak, osztálytársamnak, a buszon az utastársamnak, először jut eszembe, mit szól ehhez Isten. Sőt azért tenni meg valamit, mert Isten szeret engem. Ilyen nagyszabású meglepetésekkel teljes úton járnak, akik önként ajándékba adják magukat, figyelmüket, szavukat, idejüket, jó kedvüket.

Ezen a nyáron nekünk ilyen ajándékban volt részünk, amikor bekopogott hozzánk Éberst Dorka barátaival. Azért érkeztek hozzánk, hogy felajánlják gyermekeinknek szabadidejüket és játékos kedvüket. Következzenek az alábbiakban Dorka tapasztalatai és meglátásai, amelyekre közöttünk tett szert. „Az előző tanévzáró szentmisén ültem – az akkor még nem ismert Tünde nővér mellett. Tudtam, hogy a piarista nővérek gondjaira nehézsorsú gyerekek vannak bízva, s az az érzésem támadt, hogy valamivel hozzá kell járulnom az ő vállalásukhoz. Mivel nem vagyok pénzkereső felnőtt – tehát anyagilag nem tudtam őket támogatni -, így a vakáció

kezdetével a szabadidőmet ajánlottam fel nekik, mert volt már tapasztalatom a gyerekekre vigyázásban. A barátaimnak is megtetszett az ötlet, kedvet kaptak hozzá ők is, hogy velem tartsanak.

A plébánosom segítségével vettem fel a kapcsolatot a nővérekkel, akik örömmel fogadtak. Meglepetésként ért, hogy a gyerekek mennyire nyitottak voltak felénk, új játszótársakként tekintettek ránk. Az első pillanatban megfogták a kezünket, körbevezettek bennünket, hogy megmutassák, hol és miként élnek. Nagy örömmel töltött el bennünket, amikor láttuk, hogy milyen kitörő lelkesedéssel kezdtek hozzá a velünk való időtöltéshez. Családias hangulatot adott az összkép, amikor Walti, a gondnok is beállt a gyerekekhez játszani, közben Bori nővér a lányokkal virágokat öntözött, a kisebb gyerekek pedig hangosan drukkoltak nekünk. Ekkor az jutott eszembe, hogy a kezdet ugyan biztosan nehéz volt ezeknek a gyerekeknek, de most már jó helyen vannak, Isten görbe betűkkel is tud egyenesen írni.Tapasztalataim nyomán tudatosult bennem, hogy nem csak étellel és meleg ruhákkal tudjuk támogatni őket, hanem azzal az idővel is, amit velük töltünk el. Az önkéntességért nem kapunk semmi kézzelfoghatót, s valóban, a gyerekek mosolyát és hálás tekintetét nehezen tudnám a markomba venni. De nem tudunk mással úgy jót tenni, hogy mi ne részesülhessünk benne. A gyerekekkel igyekeztünk éreztetni, hogy fontosak nekünk, de úgy gondolom, túlszárnyaltak minket. Jóleső érzéssel töltött el, hogy a nyár múltával, amikor meglátnak bennünket az iskolában, fülig érő mosollyal ugranak a nyakunkba. Öröm fog el újra meg újra, hogy a nyaram egy részét velük tölthettem el.”

Gyűjtsd össze magadban a szeretet fuvallatát, a tiszta, erős, a mindent odaajándékozó szeretetét, amely lángba borítja és betölti a mindenséget. (Boldog Celestina Donati) TÓTH BORBÁLA NŐVÉR - ÉBERST DORKA

PIARISTÁK

33

PIARISTA

A HUNSAT ESETE A CANSAT-TAL

A HunSat csapatát a budapesti Piarista Gimnáziumban idén érettségizett, már a Budapesti Műszaki Egyetemre járó diákok alkotják, akiket jól ismerhetünk a „Piaristák az Űrben” elnevezésű, nagy népszerűségnek örvendő kísérleti projektből. Ennek keretében egy meteorológiai ballon segítségével bocsájtottak fel 24km-es magasságba mérőberendezést (mikroszámítógép és szenzorok), valamint videókamerát. A csapatot e kísérletük után a BME VIK Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszékről (HVT) kereste meg dr. Gschwindt András, a korábbi MASAT-1 és az aktuális SMOG-1 és ATL-1 műholdas projektek vezetője, hogy megtudja, a fiataloknak nem lenne-e kedve az Európai Űrügynökség (ESA) CanSat versenyére építeni egy miniműholdat… Természetesen volt! látott el minket tanácsokkal, valamint Fodor Antaltól, az ugyanitt oktató tanár úrtól pedig az Autodesk Inventor tervezőprogram használatával kapcsolatos ismereteket sajátítottuk el.

Az aktuális projektben egy ún. CanSat-et, egy 0,33-as italosdoboz méretű műholdat kellett építenie a csapatnak, amellyel az ESA különdíját érdemelték ki. A csapat tagjai Cseh Domonkos, Dessewffy Domonkos, Illyés András és Tomka Benedek voltak.

A versenyre való felkészülés pillanatairól,magáról az eseményről és a jövőbeli tervekről Illyés András mesélt nekem ősszel: Projektünk 2017 szeptemberében kezdődött céljaink öszszeírásával, s a folyamat egyre pontosabb megtervezésével. Egy részletes pályázati anyagot nyújtottunk be az ESA felé, akik rábólintottak terveinkre, és így mi lehettünk a versenyen a Magyarországot képviselő csapat. Ezt követően elindult a megvalósítási szakasz; támogatóink összegyűjtésének, honlapunk szerkesztésének fogtunk neki. Elektronikai ötleteket, tanácsokat, és oktatást a versenyen későbbi kísérő tanárunktól, a BME VIK HVT-ről ismert dr. Dudás Leventétől, a honlapunkkal kapcsolatos segítséget Hödl Emiltől kaptunk. A CanSat tokozásának megtervezése sem volt egyszerű, ebben a Neumann János Egyetem GAMF Karának tanára, dr. Bagány Mihály 34

PIARISTÁK

Ezek után, illetve részben párhuzamosan először a nyomtatott áramköri lapok és a tokozás megtervezésével kezdtünk el foglalkozni. Ezek elkészültét követte a programozás. Persze nem ment mindig minden ilyen egyszerűen…

A programozás során többször fény derült egyes szenzorok vagy az elektronika hibáira, amiket orvosolni kellett.

A védelmet nyújtó dobozból is öt főverzió készült (és rengeteg alverzió kisebb módosításokkal), mire a végleges formát elértük. Lényegében egy folyamatos tervezés-építés-tesztelés-újratervezés ciklusban dolgoztunk. A laboros tesztek (szenzor és rádiók kalibrálása) mellett terepi teszteket (rádiós mérések) és drónos ejtési teszteket is végeztünk. Közvetlenül a verseny előtt végső tesztként egy gyrokopterből került kidobásra szerkezetünk. E folyamatokat mind segítőink felajánlásával tudtuk elvégezni. Szerencsére a Piarista Alapítvány és több cég is látott fantáziát abban, amit csináltunk, így támogattak minket: utazásunk költségeit, valamint a fejlesztéshez kapcsolódó költségeket is állták.

Több nehézséggel is szembe kellett néznünk a projekt során. Például kalkulációink alapján azt gondoltuk, hogy viszonylag egyszerűen, 1-2 nap alatt fogunk tudni készíteni egy ejtőernyőt. Ez a folyamat végül háromhetes munka lett. Minden ilyen és ehhez hasonló váratlan esemény ellenére sikeresen elkészültünk azokkal a feladatokkal, melyeket mindenképp meg szerettünk volna valósítani a versenyig.

Az Azori-szigetek egy kisebb szigetén, a Santa Maria-szigeten rendezték meg a versenyt. Az első nap a teszteléseken (méret, tömeg, megfelelő rádiófrekvencia és sok más kritérium) sikeresen átmentünk elsőre, majd később

Képek: Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Könyvtára és Levéltára

a drónos ejtési tesztet is megfelelően végeztük el. Az első nap során egy előadást is tartottunk csapatunk munkájáról a zsűri számára. Másnap következett a rakétával történő felbocsájtás; CanSat-ünk jeleit kiválóan vettük, minden adat megérkezett a műholdról a földi állomásunkra.

(A verseny során mért adatok a http://gnd.bme.hu/cansat/ mission/ oldalon visszanézhetőek. Szerk.) A felbocsájtást követő délutánt, estét, és az éjszakát is az adatok elemzésével és másnapi prezentációnk összeállításával töltöttük, amelyben a mért adatokról és következtetéseinkről kellett beszámolnunk az összes jelenlevő csapatnak és a zsűrinek. Ugyanezen a napon, a verseny zárónapján megkaptuk különdíjunkat technikai eredményeinkért! (Ezt a különdíjat a verseny nyolc éves fennállása óta nem kapta még meg senki.) A rádiós kommunikációnk kiváló működése, elektronikánk komplexitása (és ezzel együtt stabil működése) mellett az RF spektrum analizálásából származó adataink, a tokozás tökéletes működése és az irányított leszállással kapcsolatos eredményeink tükrében részesültünk e felettébb megtisztelő elismerésben.

Természetesen minél előkelőbb helyezést szerettünk volna elérni, de nagyon fontos – ha nem fontosabb – volt számunkra, hogy még jobb csapattá tudjunk válni. A technikai dolgokban igyekeztünk újszerű megoldásokat használni.

A rádiófrekvenciás (RF) spektrumot senki nem analizálta még CanSat segítségével (más módon sem teszik ezt sokan), holott a téma nem elhanyagolható: a feleslegesen kisugárzott energia pénzveszteség és környezetszennyezés is. Az irányított leszállás megvalósítása is egyik fő célunk volt. Egy CanSat egy idegen bolygóra való leszállásnál egy előre leküldött leszállóegységként alkalmas lehet a felszíni adatok mérésére, amihez az irányított leszállás képessége elengedhetetlen. Mindezek ellenére sajnos a világban keveset foglalkoznak ezzel a témával.

A csapat már elkezdte tervezgetni lehetséges következő projektjeit. Számos ötlet van, egyelőre ezek megvitatása zajlik. Az ESA-nak is sok egyéb pályázata van, amely már főként egyetemistákat céloz meg. (Például meteorológiai ballonos versenyre is lehet jelentkezni – ebben nekünk már tapasztalatunk is van!)

A CanSat nemzeti verseny megszervezésének lehetőségeiről is zajlanak már egyeztetések a BME-vel, a MANTtal, és a Magyar Űrkutatási Irodával (MŰI) is. Konzultációs

alkalmakat kívánunk tartani a résztvevőknek, illetve egy kezdő szettet is a rendelkezésükre szeretnénk majd bocsájtani.

Ami egyelőre biztos, az az, hogy egy következő, hozzánk hasonló csapatot szeretnénk segíteni terveik megvalósításában!

Ugyanis nagyon fontos volt számunkra a kezdetektől, hogy utódot találjunk majd. Ez a verseny után még aktuálisabb témává vált. A megszerzett tapasztalatokat, tudást a következő CanSat csapatnak, jobb esetben csapatoknak szeretnénk továbbadni.

ILLYÉS ANDRÁS - SZATHMÁRY MELINDA

Ha úgy érzed,

kedvet kaptál arra, hogy egy CanSat-tel foglalkozz, részt vegyél az Európai Űrügynökség versenyén vagy csak érdekel a téma, akkor ne habozz felvenni velünk a kapcsolatot! A hunsat@ gnd.bme.hu, az illyesandris@gmail.com e-mail címeken és a +36 20 416 7277 telefonszámon is elérsz bennünket. Facebook-on (https://www.facebook.com/hunsatteam/) és a weben is (https://gnd.bme.hu/cansat/) megtalálhatóak vagyunk.

A csapatról bővebb információ a https://gnd.bme.hu/cansat/index.php/csapat/ oldalon található, ahol mindenkiről egy hosszabb bemutatkozást is találsz.

PIARISTA

HÉVVEL SZERETTE A JÓT PORTRÉINTERJÚ DUGONICS ANDRÁSSAL Az első igazán fényesen ragyogó piarista csillag a magyar irodalom egén, Szeged és a magyar nyelv szerelmese, versek, színdarabok, regények szerzője és a matematika professzora, vagy ahogy ő mondaná: „a tudákosságnak királyi oktatója”. A 200 éve elhunyt Dugonics András (1740–1818) a legismertebb magyar piaristák közé tartozik. Életéről most őt magát, valamint barátait, tanítványait, és kritikusait kérdeztük.

2

1

mekek. Ropogott a szájokban a német nyelv, hozzája nem szokhattanak. Én ez igyekezetnek ellene állván, csakazértis az algebrát magyar nyelven kiadtam, hogy megmutassam az ország előtt, hogy a német nyelv soha nem oly alkalmatos a tanulmányoknak kimagyarázásában, mint a magyar nyelv.

AZ EGYETEMEN Hogyan folyt akkor a tanítás a pesti egyetemen?

Bár sokáig Pesten élt, mindig visszahúzta a szíve Szegedre. Hogyan indult el a tanári pályán?

Ami szívemet illeti, azt mondhatom: igaz magyar vagyok, és hazámat szerfölött szeretem. Hogy benne születtem, soha sem szégyenlem. Adná Isten, hogy ő se szégyenlené neveltetésemet. Szegeden láttam meg a napvilágot 1740. október 18-án. Befejezvén szülővárosomban a humán tudományokat, 1756-ban a Kegyes Iskolák nevét vettem magamra. A grammatikai osztályokban három évig, a humán osztályokban négy évig tanítottam, Nyitrán, Szegeden, Vácott és az erdélyi Medgyesen. Eközben három regényes könyvet is kidolgoztam, amelyeket Pozsonyban és Pesten kinyomtattak.

Hogyan lett matematikus?

1771-ben rendem által a filozófia és a matézis tanítására rendeltetvén, négy évig Nyitrán tanítottam. Hallgatóim között voltak a nyitrai egyházmegye és saját rendem kispapjai, valamint Nyitra megye válogatott fiatalsága. 1774-ben a híres nagyszombati egyetem pályázatán egyetemi tanárnak választottak. Összesen harmincnégy évig adtam elő a matézist az egyetemen, Nagyszombatban, 1777-től Budán, majd 1784-től Pesten. Még Budán írtam A tudákosságnak négy könyveit: ugyanis a magyar algebrát. Ezzel első voltam, aki a matematikának a haza nyelvén fogtam neki.

Miért volt szükség erre?

Akkoriban II. József császár megparancsolta, hogy az iskolákban csupán németül taníttassanak a magyar gyer36

PIARISTÁK

Balogh István (1790–1873) színész, színigazgató: A tanítás nyelve latin volt. A többi professzorok soha nem is szóltak hozzánk magyarul, egyedül Dugonics, ki midőn előadott deákul, hosszú magyar szózatokat vetett utána magyar nyelven, vagy néha mesélt magyarul, elbeszélte az azelőtti ötven évvel történt jurátusi csínokat, mit édesen hallgattunk.

3

Milyen tanár volt Dugonics?

Katona Dénes (1782–1874) piarista tanár, növénynemesítő: Az volt a szokása a mennyiségtani előadásainál, hogy mielőtt maga értelmezte volna a megfejtendő tantételeket, táblához küldött hallgatói közül egyet, s azzal értelmeztette azt, s aszerint amint az ügyesen forgolódott a tábla körül vagy nem, írt a növendéknek jó vagy rossz tanjegyet.

Midőn azonban Dugonics maga értelmezett valamit, azt ő oly világosan adá elő, hogy szavait rögtön nyomtatni lehetett volna.

4

A SZÍNHÁZBAN Igaz, hogy kiváltképpen szerette a színházat?

Balogh István (1790–1873) színész, színigazgató: Az egyetemi törvények szerint az ifjúságnak tiltva volt a színházba járni, de Dugonics néha megengedte, mondván: „No, fiaim, ma szép darabot játszódnak a magyar theatrumban, elmehettek megnézni, magam is ott leszek.”

Nem volt ez akkor szokatlan egy szerzetestől?

Balogh István (1790–1873) színész, színigazgató: Mikor előadott, szokása volt az első pad előtt fel s alá sétálni, és egyik, majd a másik kezét az első padunk szélén végighúzta. Én pedig – bizony nem rosszakaratból – téntát öntöttem oda a pad szélére, és azon midőn keresztülhúzta kezét, észrevette, hogy nedves. Azonnal kiállított a padból az ablak mellé, mely ki volt nyitva, és odajött közel hoz-

5

Kazinczy Ferenc (1759–1831) író, irodalomszervező: De igen. Amikor 1783-ban Pesten jártam, és Ráday Pál reá vett, hogy a rossz hírű krajcáros teátrumba is elmenjek, rettegtem, nehogy valami becsületes ember meglásson. Ezért igen megörültem, midőn Dugonics profeszszor piarista ruhában szemembe ötlött. „Cato is Flora circusában?”

– kérdeztem tőle. „Nekem ez igen nagy örömöm, s ritkán mulatom el” – felelte.

6

Farkas Antal (1838–1895) szegedi reáltanodai tanár: Tanítványaitól hallottam, hogy jól ismervén e tiszteletreméltó gyöngéjét, ilyenkor rendesen a színház körül sompolyogtak. Mikor aztán Dugonics jött, reájuk förmedt: „Hát ti mit ólálkodtok itt?” – „Hát bizony, nagyságos úr, Bátori Máriát adják, szeretnők megnézni, de nincs pénzünk.” – „No, hát gyertök, fiaim!” – s ezzel mindegyikért befizetett. zám: „Lássa domine – mondván – amit kellene, nem tudja, mert pajkosságon jár az esze.” Én hátráltam, és fejem az ablaktáblát oda találta nyomni a falhoz, hogy eltört, mire az ifjúság nevetett. Az öreg is jól kacagott. Azután szokása volt jó időben az ifjakkal sétálni menni. Olyankor az algebránál érdekesebb ismeretekkel mulattatott bennünket. A többi mögött én is követtem. Amikor meglátott, így szólt: „Mit keres itt, domine? Itt nincs ablak, hogy törhessen.”

Karácsonyi Ince (1757–1833) piarista tanár: Az ifjakkal hozzájok illő vidámsággal mulatott, melyre nézve általában szerettetett, s társasága kerestetett.

Mind hasznos, mind fontos vala amit mondott. Elméje annyi kinccsel bírt, amennyit keze leírni alig győzött.

Virág Benedek (1754–1930) pálos tanár, költő: Sokkal tartozunk Dugonicsnak! Ha ezt nem adta volna a Gondviselés universitásunknak, oda lett volna a magyar ifjúság. Pedig ha ezek magyar nyelven hallhatnák a tudományokat, a szép mesterségeket, boldog Isten, mely sokra mennének!

SZEGEDEN Élete végén mégis elhagyta Pestet, hazaköltözött Szegedre.

Karácsonyi Ince (1757–1833) piarista tanár: Őszi időben, tanítását végezvén, többnyire Szegedre sietett testvér öccséhez, Dugonics Ádám úrhoz, ki közel negyven esztendeig szenátor s polgármester volt e városban. Egészsége hanyatlásával végképpen Szegedre vetette magát az 1808. esztendőben, kedves öccse házához.

AZ ÍRÓ Legnagyobb írói sikerét nemzeti témájú regényeivel aratta, főként az elsővel, amelynek címe: „Etelka, egy igen ritka magyar kisasszony Világasváratt Árpád és Zoltán fejedelmink ideikben”. Milyen volt ennek a fogadtatása?

PIARISTÁK

37

PIARISTA Kazinczy Ferenc (1759–1831) író, irodalomszervező: Neki senki nem köszöné meg amit adott, legalább nem a nemzet nevében, de hányan keresztelteték gyermekeiket Etelkának! Az közhála vala.

7

Melyik találkozásukra emlékezik szívesen?

Amikor 1803-ban Pesten jártam, a Ferenciek terén éppen Horányi Elekkel szólék, ki piarista öltözetében egy épület karfájához támaszkodék, midőn Dugonics jöve, göndör ősz hajával.

Kiterjesztett karokkal jött nekem, s kebeléhez szoríta. Két tiszta lélek. Méltók mindketten, hogy a maradék áldással emlékezzék felőlök. Hévvel szerették a jót, hévvel utálák a gonoszt.

KOLTAI ANDRÁS LEVÉLTÁRVEZETŐ

KÉPEK JEGYZÉKE:

1. Dugonics András. Czetter Sámuel metszete (1797) nyomán Török Ede festménye, 1875 (Piarista Múzeum).

2. A pesti Ferenciek tere, jobbra a kút mögött az egyetem bölcsészeti kara, ahol Dugonics matematikát tanított. Frederic Martens akvatintája, 1830 körül (MNM MTKcs).

3. Dugonics András szülőháza Szegeden, előtte a ház tulajdonosai, Kőrösi József és felesége, 1876 (Piarista Múzeum).

4. A szegedi piarista gimnázium, akadémia és rajziskola épülete, amely 1792 és 1808 között épült. Váry Gellért rajza, 1855 (PMKL).

5. A pesti nemzeti színház, Schwindt Károly rajza, 1840 körül (FSzEK).

6. Kazinczy Ferenc. Ismeretlen festő, 1820 körül (MNM MTKcs).

7. Virág Benedek. Donát János festménye, 1815 (MNM MTKcs)

kisABLAK a múltra A rendtartomány gyűjteményei, a Könyvtár, a Levéltár és a Múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak Magyarország és a piarista iskolák múltjába.

Néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni.

KOLTAI ANDRÁS

LÉLEKÉBRESZTŐ

Az 1763-ban alapított szenci Collegium Oeconomicum tanítási nyelve német volt, így a diákok számára tartott szentbeszédek is németül hangzottak el. Ehhez Kónya Kristóf rektor kezdettől fogva vásárolt prédikációskönyveket. 1764-ben szerezte be a spanyolországi Cádiz egykori püspökének, José de Barcia y Zambrana-nak (†1695) egyik művét, amelyet Marcus Fridl, bajorországi Moorenweiss tudós plébánosa (†1754) fordított németre. A könyv eredetileg a Despertador Christiano (Keresztény ébresztőóra) címet viselte, amely a német változatban Christ-eyfriger Seelen-Weckers (Buzgó keresztény lelki ébresztő) lett.

A német kiadásokban, mint ehhez is, amelyet 1720-ban Augsburgban nyomtattak, a címlaphoz egy egész oldalas metszet kapcsolódott, amelyen az ágyban ébredező ifjú keresztényt egy angyali trombita („Steh auf / Kelj fel”) és egy másik angyal által elsütött ágyú hangjai („Wache auff / Ébredj fel”) keltik föl. Az ifjú előtt álló lehetőségeket (fölkeljen-e vagy aludjon tovább) lent és fönt láthatjuk. Lent, jobbra egy ifjút (aki nyilván nem ébredt föl időben) egy farkas ördög ragad magával a pokol vég nélküli („Ohne End”) tüzébe. Fönt pedig az alváson győzedelmeskedőnek az örök („Dem Überwinder ein Ewige”) élet koszorúját nyújtja egy mennyei kéz.

A kötet túlélte a szenci rendházat elpusztító 1776. évi tűzvészt, majd Tatára került, ahol 1950-ben állami tulajdonba vették. A piarista rend 1990 után kapta vissza a megszüntetett Népkönyvtári Központtól.

(Piarista Rend Magyar Tart. Közp. Könyvtára, R 1423.)

38

PIARISTÁK

PIARISTA

„SZEGED NEMZETKÖZI HÍRNEVÉNEK MEGTEREMTŐJE”: A DUGONICS-SZOBOR KALANDOS TÖRTÉNETE

Szegeden már 1830 körül megszületett az a kívánság, hogy emlékműszobrot állítsanak városuk kiválóságának, a piarista Dugonics Andrásnak. A kiegyezést megelőző évtizedekben azonban sem a magyar szobrászat helyzete, sem pedig az anyagi körülmények nem tették lehetővé ilyen nagyszabású vállalkozás megvalósítását.

Nem sokkal az ország első köztéri szobrának, Katona József pesti emlékművének (Züllich/Czélkuti Rudolf, 1858) leleplezését követően, 1859-ben Csaplár Benedek piarista a Szegedi Híradó hasábjain ismét felelevenítette a szegedi Dugonics-szobor gondolatát, egy évvel később pedig Kempelen Győző, az újság főszerkesztője egy hosszabb cikkben méltatta az ötletet, és anyagi összefogásra buzdította Szeged városát.

A konkrét lépésekre azonban még hosszú éveket kellett várni: 1873-ban Magyar Gábor szegedi piarista házfőnök vezetésével alakult meg a szoborbizottság, amely lelkes gyűjtőtevékenységbe kezdett. A szoboralap növekedéséhez hozzájárult Reményi Ede hegedűművész, Molnár György színész, a szegedi Leány- és Legényegylet, a piarista rendtartomány és a külön e célra szerveződő Dugonics-kör is. A szoborbizottság Izsó Miklóst, a debreceni Csokonai Vitéz Mihály-emlékmű alkotóját kérte fel Dugonics András szobrának elkészítésére. 1874-ben megkötötték a szerződést, az év végére pedig a művész elküldte Dugonics életnagyságú mellszobrát gipszből (amely elveszett), illetve a két változatban elkészült egészalakos szoborterv fényképeit is. Az első terv (Magyar Nemzeti Galéria, 7095) klasszikus, mindenfajta díszítőelemet nélkülöző, érzelemmentes megfogalmazású, egy egyszerű reverendában, könyvespolcra támaszkodva ábrázolt, távolba tekintő alakot jelenített meg. A második vázlat (Magyar Nemzeti Galéria, 7094) ezzel szemben egy egyéni stílusjegyekkel bíró, mélyen gondolkodó, érzelmesebb, dinamikusabb, határozottabb Dugonicsot ábrázolt, aki bal lábával enyhén előrelép, karjait mellkasán keresztbe teszi, jobb kezét töprengőn állához emeli, baljában Etelka című művét fogja, reverendája fölött pedig sujtásokkal és prémmel díszített kabátot visel. A szoborbizottság egyértelműen a második terv mellett tette le a voksát. Csak egyetlen változtatást kértek a szobrásztól, hogy némileg idősebb alakban formálja meg a tudós piaristát. Izsó Miklós ennek megfelelően készítette el kismintáját. A nagy agyagminta, illetve az emlékműszobor elkészítéséhez azonban már nem tudott hozzáfogni, mert 1875. május 29-én meghalt.

Ezt követően Huszár Adolfot bízták meg azzal, hogy Madarász Viktor felügyelete mellett Izsó kismintája alapján készítse el a nagy agyagmintát és a végső emlékművet bronzból. A szoborhoz hiányzó pénz előteremtése érdekében a szegediek mindent bevetettek: táncvigalmat, sorsjátékot, sőt a sorsjáték nyereménytárgyaiból 10 kraj-

cárért látogatható kiállítást is szerveztek, amelynek bevételei mind-mind a szoboralapot növelték. A szegediek már-már túlzónak tekinthető izgatottságát, lelkesedését jól mutatják a Szegedi Híradó 1875. január 6-ai számának sorai: „Nekünk nincsen sem természetrajzi muzeumunk, sem régiségygyűjteményünk, nincsenek nevezetes történelmi emlékeink (hacsak a várnak csufolt ronda fészket nem tekintjük annak), Mindezeket, a kiállítással egyetemben, hathatósan pótolhatja és feledtetheti az ünnepélyes szoborleleplezés, melyben a magyar közmivelődés egyik derék előharcosa és uttörője iránti hálás kegyeletünket és ezzel a művelődés, a kulturális haladás iránti fogékonyságunkat mutathatjuk be, mely szép erkölcsi bizonyitvány lesz életképességünk mellett és Szeged, ez ősi magyar város jóhirét nemcsak az országban megalapitandja, hanem, ugy lehet, a haza határain is messze tulviszi.”

Dugonics András szegedi emlékműszobrának felavatására az Országos Dalosverseny keretében, 1876. augusztus 19-én került sor az újreáliskola épülete előtti nyilvános téren. A szegedi Dugonics-szoborról több piarista iskola és rendház is készíttetett gipszmásolatot, amelyek gyakorlatilag Izsó Miklós kismintájával egyeznek meg. Később, 1934-ben a budapesti tartományfőnökség hófehér márványból is megrendelte a szobrot, amelynek kivitelezésével Gaál Mihályt bízták meg (Historia domus Pestiensis II, 1864-1961, 347.) Dugonics András méltóságteljes és mellesleg igen súlyos márványszobra jelenleg a róla elnevezett szegedi gimnázium igazgatói irodáját őrzi.

BORBÁS PÉTER

Irodalom: • Goda Gertrúd, Izsó Miklós 1831-1875: Izsó Miklós szobrászi életútja, Miskolc, 1993, 96-99.

• Magyar Gábor SchP: A Dugonics-szobor története, in Farkas Antal– Nagy Sándor (szerk.): Dugonics-album. A Szeged város közönsége által Dugonics András emlékére emelt szobor leleplezési ünnepélye alkalmából, Szeged, 1876, 149-158.

• Soós Gyula: A szegedi Dugonics-szobor in Művészettörténeti Értesítő 6 (1957):2-3, 203-207.

• Weiss Anna: Izsó Miklós élete és művészete 1831-1875, Budapest, 1939, 71-75.

PIARISTÁK

39

PIARISTA

Gasztronómia

KÜRTŐSKALÁCSSÜTÉS NAGYKANIZSÁN Idén nyáron Magyarország adott otthont a közép-európai piarista diákok egyhetes nyári találkozójának. A PYM (Piarist Youth Meeting) keretében sokféle programlehetőséget kínáltunk a részvevők számára. Ezek közül volt az egyik a kürtőskalácssütés, amellyel a külföldi fiatalokat egy egészen különleges magyar kalácsféle elkészítésébe kívántuk bevezetni. Az alábbiakban közreadjuk a receptet, és egyúttal remélem, hogy a Nagykanizsa-Budapesten megtartott találkozó hangulata is átsugárzik majd a képeken.

HOZZÁVALÓK A TÉSZTÁHOZ: • • • • • • • • •

500 g liszt 2,5 dl tej 3 dkg élesztő 5 evőkanál cukor egy csipet só 2 db tojás 2 db tojássárgája 1 db vaníliás cukor 1 dl étolaj

További hozzávalók: • barna és fehér cukor a kalács hempergetéséhez • étolaj a sütőrúd megkenéséhez

40

PIARISTÁK

ELKÉSZÍTÉS: 1.

Első lépésként kevés tejben futtasd fel az élesztőt: melegítsd meg a tejet mikróban, majd morzsold bele az élesztőt. Várj egy kicsit, amíg felfut, vagyis a teteje szépen behabosodik.

2.

Ezután öntsd össze a hozzávalókat: a lisztet, a maradék tejet, a felfuttatott élesztőt, a cukrot, a vaníliás cukrot, a két tojást, a két tojássárgáját, a csipet sót és az olajat. Dagaszd jól össze a tésztát, amely művelet robotgéppel nagyjából 20 percbe telik.

3.

Ha kész vagy, akkor tedd egy napos helyre a tésztát és takard le, majd keleszd kb. egy órán át. Ezután már dolgozhatsz is a tésztával.

4.

Nyújtsd ki a tésztát 1-0,5 cm vékonyra! (Keskeny és hosszú tésztát kell nyújtanunk.)

5.

Vágd 2 cm széles csíkokra a tésztát. Egy csíkból egy kürtőskalács lesz.

6.

Olajozd be a rudat alaposan!

7.

Tekerj rá a rúdra egy csík tésztát szorosan, és hengergesd meg kicsit a nyújtódeszkán.

8.

Forgasd meg cukorban és süsd meg a tűz fölött néhány perc alatt!

Ha készítetek otthon valamilyen izgalmas fogást, amit szívesen bemutatnátok a többi piarista diáknak is, akkor küldjétek el a receptjét képekkel, vagy akár az ezzel kapcsolatos videófilmet is a következő címre: szabo.daniel@piarista.hu Hátha a te receptedet készítjük el a legközelebb!

SZABÓ DÁNIEL SP

r á v l e k k e új termék ékbolt d n á j a a t s i r a a pi t e g é s s ö z ö k Vállald a

lakozz t a s c s é a u oldalr hoz! h . a t s i r a i a bolt.p facebook oldalá l e s s a g o Lát dékbolt n á j A a t s i a Piar könyv K i t üz ö pólók pulóver ö nyakkend toll

! m u m i t p o i n m o Ex PIARISTÁK

41

Öregdiák oldalak DEBÜTÁLÁSUNK A VÁCI LECSÓFESZTIVÁLON Idén először vettünk részt az immár tizenötödik alkalommal megrendezett Váci Lecsófesztiválon. A szervezők minden évben két kategóriában hirdetnek versenyt; lecsó és lecsó jellegű egy könnycseppet. Ezzel párhuzamosan egy nagy adag ételekkel lehet indulni. szalonna, majd némi finom kolbász is került az üstbe, Az elmúlt években lelkes látogatói voltunk a fesztiválnak, mindig végigkóstoltuk a finomabbnál-finomabb lecsókat.

2018-ban néhány héttel a fesztivál előtt úgy döntöttünk, hogy megmérettetjük magunkat. Mindhárman a váci Piarista Gimnáziumban végeztünk, a Diákszövetségnek és a Piar Klubnak is aktív tagjai vagyunk. Szerettük volna, ha a versenyen használt nevünk hovatartozásunkat is kifejezi, így lettünk a Gasztro Piar csapata.

A felkészülést különféle receptek kipróbálásával kezdtük: volt zsályás, gyömbéres, szerecsendiós és még ki tudja hányféle verzió. A kóstolások végén mégis úgy döntöttünk, hogy mivel ez az első fesztiválunk, maradjunk egy klasszikus receptnél, némi csavarral. Időközben családjainknak és piarista barátainknak is elújságoltuk, hogy kint leszünk a Lecsófesztiválon. Mivel rengeteg lelkes visszajelzést kaptunk, azon kezdtünk tanakodni, mekkora adagot főzzünk. A főpróbát egy közepes méretű bográcsot megtöltve tartottuk, azonban ez korántsem fesztivál méretű adag. Ahogy közeledett a nagy nap, egyre inkább úgy éreztük: ha már belevágtunk, akkor senki ne maradjon éhes! A fesztivál hetében lelkes támogatók segítségével szereztünk sörpadot, sörsátrat, kötényt, szállító autót és egy jó nagy üstöt.

Mivel egy ekkora adag elkészítése már nem háromemberes feladat, az utolsó pillanatban a családtagjaink és néhány piarista barátunk sietett a segítségünkre. Vállalva a szombati korán kelést, némi jól palástolt lelkesedéssel ugrottunk neki a több mint 20 kg hagyma megpucolásának és felaprításának. Bár nem ébredtünk sírós hangulatban, ekkor bizony jó páran elmorzsoltunk egy42

PIARISTÁK

amin később üvegesre pirítottuk a hagymát. Természetesen mindkét alapanyagot szigorú minőségellenőrzésnek vetettük alá a szeletelés közben. A paradicsom és a paprika felaprítása a hagyma után már szinte gyerekjátéknak tűnt. Már javában sütött a nap, amikor kondérba kerültek. Ekkor érkeztek meg az első öregdiákok, akik lelkesen kérdezték, mikor lehet már kóstolni. Robi, a főszakácsunk pontban déli 12-re prognosztizálta az ízek összeérését. Először a Piarista Gimnázium régebben végzett diákjai jelentek meg, majd a családos öregdiákjaink is. Mivel sátrunkról már messziről látszott, hogy a piarista ízeket képviseljük, így sokan megtaláltak minket. Ekkor következett be az, amire nem számítottunk: az üst előtt egy sor kezdett kialakulni. Eleinte arra gondoltunk, készítünk 30-40 adag lecsót. Mikor az üst méretét megláttuk, ezt 80-100-ra emeltük és féltünk, hogy a nyakunkon marad. Tévedtünk. A lassan kígyózó sor arra ösztönzött minket, hogy gyorsan elszaladjunk még némi kenyérért és növeljük meg a tányér és kanál készletünket is. A kóstolók hada bizony nem kis munkát adott a csapatnak: az utolsó pillanatban mentettünk ki néhány kisebb adagot, hogy a csapattagoknak is jusson az egyszerű, de ízletes ételből.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a piarista diákoknak és a támogatóknak a Váci Lecsófesztivál jótékony céljára összegyűjtött több mint 30.000 forintot. A legnagyobb adomány azonban számunkra az volt, hogy rájöttünk, közösen mire vagyunk képesek, és milyen jó együtt lenni. Szeretnénk minden segítőnknek megköszönni, hogy velünk tartott és kivette a részét a Gasztro Piar munkájából. Sajnos idén nem sikerült a recepttel dobogós helyezést elérnünk, azonban ez közel sem szegte kedvünket.

BALÁZS SÁNDOR

40

A Piarista Rend Magyar Tartománya sok szeretettel köszönti „kerek évfordulós” születésnaposait. Az Úr kegyelme és szeretete kísérje őket végig életútjukon, adjon nekik töretlen hitet, bizalmat, szerető közeget és jó egészséget.

40

40

45

65

80

SZAKÁL ÁDÁM

1978.NOVEMBER 12.

KOVÁCS ANDÁS

1978. DECEMBER 3.

KESERŰ GYÖRGY

1978. DECEMBER 13.

BOZÓK FERENC

1973. OKTÓBER 8.

SÁRKÖZI SÁNDOR

1953. NOVEMBER 22.

URBANEK RUDOLF

1938. AUGUSZTUS 15.

Köszöntő

PIARISTA ALAPÍTVÁNY

NEVELÉS ÁLTAL EVANGELIZÁLNI: A PIARISTA INTÉZMÉNYEK SZOLGÁLATÁBAN

TEHETSÉGGONDOZÁS

TÁMASZNYÚJTÁS KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS

SZÁMLASZÁM: 10700024-70759196-51100005

ALAPITVANY.PIARISTA.HU/DONATE | ALAPITVANY@PIARISTA.HU