Page 1

piaristáK

A magyar piaristák lapja | III. évfolyam II. szám | 2013. ősz

PYM 2013

Sík sándor 50 éve hunyt el

a nevelés által evangelizálunk

Tomek vince Öröksége


Áprily Lajos: Ősz Most már a barna, dérütötte rónán mulandóságról mond mesét a csend. Most már szobádba halkan elvonulhatsz s hallgathatod az álmodó Chopint.

Most már a kályhatűz víg ritmusára merenghetsz szálló életed dalán, míg bús ködökből búcsút int az erdő, mint egy vöröshajú tündérleány.


„Jézus csapatában” Szép és eleven emlékként él bennem a júliusban Kecskeméten megszervezett nyári Piarista Ifjúsági Találkozó vagyis a PYM (Piarist Youth Meeting). Több mint kétszáz fiatal gyűlt össze Lengyelországból, Olaszországból, Szlovákiából, Erdélyből és Magyarországról. Alapvetően az a vágy hozta össze őket, hogy találkozzanak egymással, megismerjék egymást. Érdekes volt látni, ahogyan a kezdeti nyelvi nehézségek oldódtak, s valódi kommunikáció tudott kialakulni a különböző országok fiataljai között. Ahogyan Bábel Balázs érsek atya kedvesen mondta prédikációjában: a „bábeli nyelvzavar” ellentétét, a pünkösdi csodát élhettük át: a nyelvek különbözősége nem vált akadályává a találkozásnak, hitünk megosztásának. Különösen is örültem annak a két estének, amikor a szervezők táncos mulatságba vontak be minket. Az első alkalommal a lengyel Pjotr piarista atya, a búcsúesten pedig bátor diákok vezetésével. Felszabadultan, vidáman, lazán tudtunk együtt szórakozni, táncolni. Ki-ki próbálgatta a tánclépéseket, ellesve a vezetőtől és a körülötte állóktól, egyre könnyebben vállalva fel az ügyetlen-esetlen mozdulatokat, jót mosolyogva saját csetlésén-botlásán, s bekapcsolódva a közös önfeledt együttlétbe. Valamiképp azt élhettük át, hogy keresztényként is tudunk felszabadultan szórakozni, együtt lenni. Hogy nem kell szétválasztanunk kereszténységünket és igényünket a felszabadultságra, önfeledtségre, szórakozásra. Hogy a kereszténységnek van üzenete ezen a téren is: kultúrát teremt, amely szép emberségünket hívja elő és növeli azt.

A Rio de Janeiró-i Ifjúsági Világtalálkozón, a Copacabana strandon tartott szentmisén Ferenc pápa ezzel a felhívással fordult a fiatalokhoz: „Jézus csapatában játsszatok!” Jézus csapatához tartozni, ott „focizni” egész lényünket megmozgatja: igényli kreativitásunkat, szellemi-lelki erőinket, elkötelezettségünket; meghív arra, hogy osszuk meg hitünket, szólítsunk meg másokat is. S ebben a csapatban játszani megajándékozottságot is jelent: tágas célt és értelmet nyer életünk, igaz társakra lelünk, s részesei lehetünk mások örömének; megtapasztaljuk, hogy általunk is kicsit több öröm, együttérzés és szeretet költözik a világba. Új tanév elején járunk, nemrég hívtuk segítségül a Szentlelket, hogy kísérjen minket megvilágosító, erősítő kegyelmével az új tanévben is. Kívánom, hogy az előttünk álló tanévben kerüljünk egyre közelebb Jézus csapatához, s magához a csapatkapitányhoz, Jézushoz is. Fedezzük fel nyitott lélekkel, hogy hogyan teszi teljesebbé életünket, személyünket Jézus, hogyan hív és vezet arra, hogy ne letagadjuk vágyainkat, hanem Benne találjuk meg igaz kiteljesedésüket!

Labancz Zsolt SP tartományfőnök

L! ÁST AZ ÚJSÁG MEGRENDELÉSÉVE TÁMOGASSA A PIARISTA OK TAT Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók! A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 oktatási intézményben csaknem 3800 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelősségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak. A negyedévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4000 Ft/év, amely tartalmazza az előállítási és postaköltséget. Kedvezményezett: Magyar Piarista Közhasznú Alapítvány Számlaszám: 13597539-12302010-00040467 (KDB Bank) Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!

piaristák

3


piarhírvilág Újra ülésezett az Európai Piarista Fórum

2013. május 15–17-én tartották összejövetelüket Hebdówban (Krakkótól 35 km-re) az Európai Piarista Fórum állandó bizottságának tagjai: José A. Martín, valamint két rendtag: Urbán József és Miguel Giráldez atyák, az európai provinciák elöljárói (köztük Labancz Zsolt tartományfőnök atya), valamint Mateusz Pindelski generálisi asszisztens. Az összejövetel fő célja az volt, hogy a Rend közös igényeire, szükségleteire közös megoldásokat keressenek, a provinciák jobban megismerjék egymást, kapcsolataikat szorosabbra fűzzék és az együttműködés lehetőségeit keressék, egy közös európai cirkumskripció távlatában. A résztvevők összeállítottak egy öt pontból álló akciótervet is a közös európai piarista projekt kialakítására. Az akciótervben elsősorban találkozók szerepelnek három fő területen: pasztorális folyamatok, világiak, és az intézmények működtetése.

Együtt készültek fiataljaink az örökfogadalomra

Az utóbbi években hasznos és igen örömteli gyakorlattá vált, hogy az örökfogadalom előtt álló szerzetestestvéreink közös felkészülési kurzuson vesznek részt. Túl azon, hogy ismeretekben is gyarapodnak, lényegében egy intenzív háromhetes lelkigyakorlaton vesznek részt. Idén, 2013 júliusában Spanyolországban, Peralta de la Salban kezdték a kurzust Fernando Negro és Juan Jaime Escobar atyák vezetésével, majd végiglátogatták a kalazanciusi helyeket Jaume Pallarolas és Joan Florensa atyák segítségével. Július 24-én Rómába utaztak, ahol a generális atya, Adolfo García-Durán és Carles Such voltak a fő előadók és kísérők. A kurzus lebonyolításának felelősei Jean de Dieu Tagne és Francisco Anaya atyák voltak. Ezt a pár hetet tizenkét provincia képviseletében összesen huszonnyolc szerzetesnövendék töltötte együtt, köztük Molnár Lehel a magyar rendtartományból.

A Kalazanciusi Titkárság ülése Rómában

2013. július 22–24-én ülésezett a rend anyaházában a Kalazanciusi Titkárság, melynek öt tagja van, köztük Tőzsér Endre SP. A titkárság munkája három fő részből állt: 1. folytatta a 2014 tavaszán esedékes, Kolumbiában (Bogotában) tervezett, kalazanciusi lelkiségről szóló nemzetközi kongresszus előkészítését; 2. elkezdte a világiakat és rendtagokat egyaránt érintő „kalazanciusi képzés” tanmenetének kidolgozását; 3. elkezdte egy minden nyelvet felölelő, közös „kalazanciusi digitális könyvtár” összeállítását.

Nemzetközi kongresszus a kalazanciusi lelkiségről

A kongresszus Kolumbiában, Bogotában lesz, 2014. április 22-26. között, amely kiváló lelki felkészülést nyújthat a 2017-es jubileumi évre, amikor ugyanis a piarista rend szerzetesi kongregációként való megszületését, valamint Kalazanci Szent József szentté avatásának kétszázötvenedik évfordulóját ünnepeljük. A kongresszus témája szorosan kapcsolódik a piarista rend revitalizációjának folyamatához. A Generálisi Kongregáció kinevezett két bizottságot a kongresszus megszervezésére, egy tudományos és egy logisztikai bizottságot. A tudományos bizottság tagjai a következő piaristák: Alejandro Solórzano (az egész kongresszus koordinátora), Fernando Guillén, Miguel Giráldez és Gerardo Leyva. A logisztikáért felelősek: a kongresszus koordinátora és Vicente Climent, a Názáret Provincia kongregációja pedig segíti munkájukat. Tőzsér Endre

piaristák

Impresszum: Piaristák MA - A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István Szerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Szathmáry Melinda, Turcsik István, Piarista Archívum ∙ ISSN: 2062-817X ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011. A címlapon a PYM résztvevői és szervezői szerepelnek.


hírek a magyar tartományból

A piarista vitorlástábor fejlesztése

Táblaavatás a budapesti Piarista Központban

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal turisztikai tevékenységek ösztönzéséhez nyújtott 25 000 000 Ft támogatást a piarista rend részére. A projekt keretében kibővül és megújul a balatonberényi piarista vitorlástábor. A fejlesztés eredményeképp a férőhelyek száma 40-re emelkedik, és elkészül egy fedett közösségi tér, valamint új vizesblokkok jönnek létre.

Június 14-én ünnepélyes keretek között felavatták a budapesti Piarista Központ Építőipari Nívódíj tábláját. Az egybegyűlteket Szilvásy László, tartományi titkár és egyben a Piarista Nonprofit Kft. ügyvezetője köszöntötte. Ezt követően Golda János, rendi főépítész és vezető tervező, Holman Attila, a generálkivitelezéssel megbízott CONFECTOR Kft. ügyvezető igazgatója és Labancz Zsolt tartományfőnök szólalt fel. A Magyar Építészkamarát Szalay Tihamér képviselte, aki személyes hangvételű beszédet mondott a tábla leleplezését követően. A rendezvényen Bálint Péter, a Bíráló Bizottság elnök-helyettese átadta az érintett alvállalkozóknak a szakmai elismerést jelentő tanúsítványokat.

Gyászjelentés

Piarista bor 2013

ZÁRDAY TAMÁS piarista tanár életének 77., szerzetességének 58., papságának 52. évében 2013. jú­nius 20án visszaadta lelkét Teremtőjének. Rendtársunkat a Krisztus Király plébánia kápolnájában (VIII. Mikszáth Kálmán tér) a 2013. július 22-én fél 3 órakor kezdődő gyászmise után a kápolna urnatemetőjében helyeztük végső nyugalomra. (Zárday Tamásra való emlékezésünk a 35. oldalon olvasható.)

Kiválasztották az idei nyertes piarista borokat. Két kitűnő fehérbor képviseli a rend borászati hagyományait: Nagy-Somlói Furmint 2011 – Kreinbacher Birtok Orosztonyi Birtokbor 2011 – Bezerics Borház A somlói nedű mellett tehát egy zalai borvidékről származó cuvée-vel koccinthatunk a szeptemberi bemutató után. Egészségünkre váljék!

Könyvajánló A piarista nevelés újraindulása Szegeden A 250. tanévét zárta le a Dugonics András Piarista Gimnázium – az évfordulóhoz szépen illeszkedik a Miklós Péter történész szerkesztésében megjelent A piarista nevelés újraindulása Szegeden című kötet, mely az intézmény 1991 és 1999 közötti történetét tárgyalja. A Magyarország piarista múltjából sorozat ötödik köteteként megjelent munka tanulmányokat, visszaemlékezéseket és az iskola történetéhez kötődő személyiségekkel készített beszélgetéseket tartalmaz, valamint a tárgyalt időszakból származó képeket ad közre. A kötet végén az újraalapítás kronológiáját találjuk, majd gazdag képanyagot, az 1991-es venisanctétól az iskola mindennapjai, kirándulások életképein át a templom felszenteléséig.

Munkában a borzsűri szathmáry Melinda

piaristák

5


kisablak a múltra a rendtartomány gyűjteményei, a könyvtár, a levéltár és a múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak magyarország és a piarista iskolák múltjába. néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni.

koltai andrás

Franci bácsi

1852–1902

Ferenczi József (1852–1902) piarista tanár, közkedvelt nevén Franci bácsi nemzedékeket tanított matematikára a nyitrai gimnáziumban. Nagy szíve volt, és diáktréfák sora fűződött nevéhez. Megtörtént, hogy egy számtanból gyönge diák fölkereste, és kérte, hogy bármilyen cédulát húzna is az évvégi vizsgán, Franci bácsi csak az „egyenleteket egy ismeretlennel” kérdezze tőle. Felháborodva kidobta: „Csirkefogó gazember! No még csak az kellene! Mars ki!” Azután elérkezett a vizsga. A diák roppant nehéz kérdést kapott, bukása biztosnak látszott. Ám ekkor megszólalt Franci bácsi jóságos hangja: „Mit tud az egyenletekről egy ismeretlennel?” A fénykép 1902 novemberében készült. Jobbra Franci bácsi látható, kezében cigarattával, balra Horváth Sándor nyitrai igazgató, szájában szintén cigarettával. (Piarista Múzeum, Portrégyűjtemény)

Római emlék

1931 márciusában, a tavaszi szünetben a budapesti gimnázium 22 főnyi csoportja római kirándulásra indult. Húsvétvasárnap, április 5-én a rend római anyatemplomában, a San Pantaleo-ban vettek részt a szentmisén, és ez alkalommal fénykép is készült róluk a szomszédos Palazzo Massimo előtt. A képen a diáksapkás magyar fiúk „vegyesen helyezkedtek el a Szent Sebestyénről nevezett katonai kör tagjaival”. Az ülő sorban középen (balról hatodikként) Giuseppe Del Buono generális, balra a második Karl János, mellette jobbra Walter János (Rómában élő generálisi asszisztens), majd Balanyi György magyar piaristák. E sorban jobbról a harmadik Kiss József, a kirándulás harmadik piarista vezetője. Walter aznap Vatikánvárosba is elvezette a magyar csapatot, ahol „több helyütt fegyveres pápai csendőrök tartóztattak fel bennünket, de Walter asszisztens úr egyetlen szava mindenütt utat nyitott”. (Piarista Rend Magyar Tartománya Közp. Levéltára, Romániai rendfőnökség levéltára [I.4], Hivatalos levelezés, 1931/195.)

6

piaristák

1931


0 0 1 S O J A L S C N I K letett zü 100 éve s

. október 8-án. idén augusztus 28-án volt  éve, hogy távozott közülünk. írásunkban reá emlékezünk. kincs lajos piarista szerzetes és tanár a zala megyei bucsután született

Kincs Lajos Búcsután született 1913. október 8-án. Gimnáziumi éveit Nagykanizsán és Kecskeméten töltötte. A Piarista Rendbe 1930. augusztus 27-én lépett. 1933-tól 1939-ig teológiát tanult a rend főiskoláján. Egyetemi tanulmányai során latin-görög szakos tanári diplomát és gyorsírástanítói oklevelet szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1936. szeptember 8-án tett ünnepélyes fogadalmat, majd 1939. június 18-án szentelték pappá. 1939től az iskolák államosításáig Veszprémben volt gimnáziumi tanár, majd azután is Veszprémben maradt a püspöki teológiai előkészítő iskola tanáraként, illetve a Szent Margit-plébánia segédlelkészeként. 1950-től – az orosz nyelvtanári diplomát is megszerezve – a budapesti gimnáziumban tanított. 1956 és 1970 között a Katolikus Középiskolai Főhatóság szakfelügyelője volt. 1978-ban ment nyugdíjba, de továbbra is tanított, egészen 1998-ig, sőt 2001-ig még a Kalazantinum latintanára is volt. 1970-től 2000-ig szabadidejének nagy részét szeretett kertjében, Budakeszin töltötte. Öregdiákjai szinte naponta felkeresték, hisz rendkívül szeretetre méltó, igazságos, szerény embert ismertek meg benne, akihez végig ragaszkodtak. A Magyar Piarista Diákszövetség Kincs Lajos 100. születésnapja és halála 10 éves évfordulója alkalmából sírjánál az Új Köztemetőben megemlékezést kíván tartani. Várjuk, szívesen vesszük mindazok jelentkezését, akik a megemlékezés szervezésében részt vennének, illetve szívesen jelen lennének. Kapcsolat: mikecz.tamas@mpdsz.piarista.hu

250 évvel ezelőtt... 1763. szeptember 14-én írta alá Bécsben Mária Terézia királynő az első magyarországi közgazdasági és mérnöki iskola, a szenci Collegium Oeconomicum alapítólevelét, amelynek vezetését a piarista rendre bízta. Az iskolában több hónapos előkészítés után 1764. május 7-én indult meg a tanítás. A szenci Collegium Oeconomicum alapítólevelének egyik oldala

Szenc város térképe a Collegium Oeconicum épületével (a plébániatemplom melletti többszárnyas épület, részlet a város hátárát ábrázoló térképről), Gotthardi József (1748–1794) piarista növendék rajza, 1769.

„a mindenkori ifjúságnak helyes és eredményes nevelése tapasztalt és megbízható nevelők éber fáradozásától függ, azért Rátok, a Kegyes Iskolák Magyarországi Tartományának papjaira bízzuk a nevelést, amely intézménynek ugyanis kegyes Alapítótok szándéka szerint az ifjúság erkölcsös és szorgos nevelése a feladata” piaristák

7


hivatás

Hivatásom: a NEVELÉS ÁLTAL EVANGELIZÁLNI Kalazancius stílusában Kállay emil piarista atya

a méltán hívek ezrei által ismert és szeretett kállay emil atyát

60 éve, 1953. június 14-én szen8-án a budapesti piarista

telték pappá. gyémántmisét mutatott be ezen ünnepi alkalomból június

kápolnában, egyik legkedvesebb állomáshelyén, a budai szent imre ciszterci templomban június

14-én, ezt követően pedig a csíkszeredai millenniumi templomban és a csíksomlyói kegytemplomban június 23-án. az alábbiakban személyes hangvételű sorait olvashatjuk papi hivatásának történetéről, hátteréről. Az első találkozás mindig meghatározó jellegű: milyen édesanyával-apával, nagymamával-nagyapával találkozunk megszületésünk után, ettől függ, hogy megszületik-e bennünk az „ősbizalom” – mely alapja lesz későbbi emberi kapcsolatainknak. Milyen óvó-tanító néni fogad, amikor először lépünk be az óvoda illetve iskola kapuján, ettől meg az függ, hogy szeretünk-e majd odajárni. Milyen lesz az első találkozásunk a templommal, a pap bácsival – valószínűleg ugyanilyen meghatározó jellegű hitéletünk elindulását illetően. Ötesztendős voltam, amikor szüleim elvittek Csíkszeredába a „csíki nagymamához”, majd felvittek a Hargitára nyaralni. Egyik reggel elküldtek a borvíz forrásra vízért, s mivel a bátyám hat esztendővel idősebb volt, mint én és akkor ő már cserkész volt, tőle megtanultam a cserkészindulót és visszafelé a forrástól vidáman énekeltem, amikor is hirtelen odafutott a pap bácsi (Bíró Ferenc volt a neve, amint később megtudtam), ölébe kapott és megszeretgetett, hogy ilyen bátor magyar legényke vagyok. Összebarátkoztunk. Idők folyamán arra is rájött, hogy az óvodában sok verset megtanultam, s szavaltatott, miközben éreztem, hogy mennyire tetszenek neki a verseim. Egyszer pedig ott játszottunk a hargitafürdői kis fatemplom mellett, amikor behívott a templomba, odavezetett az oltárhoz, rámutatott az olaj-örökmécsesre, és azt mondta: „Nézd, Öcsi, itt van a templomban az Úr Jézus, a mi legjobb barátunk – s rámutatott az oltárszekrényre –, ennek mindig égnie kell. Amikor itt játszotok, te időnként nézzél ide be, és ha nem ég, szólj nekem, mert

8

piaristák

akkor ki kell cserélnünk a mécsbelet, s újra meggyújtjuk” – ez volt az első egyházi megbízásom. Ezen a nyáron sokat voltam együtt Feri bácsival. Emlékezetes maradt a következő esemény is: a réten találtam egy tükröt, amelyiknek a másik oldalán egy szentkép volt. Nagyon megörültem neki. Amikor találkoztunk, a pap bácsinak is eldicsekedtem vele. Ő azt mondta: „Ezt valaki elvesztette, ez nem a tied. Járj csak körbe, s kérdezd meg kié? Ha megtalálod a gazdáját, vissza kell adnod, ha nem, csak akkor tarthatod meg.” Nagyon szerettem volna, ha az enyém marad. De végül is amikor megtaláltam a tulajdonosát egy kislány személyében, s ő annyira megörült neki, akkor már nem bántam, hogy vissza kellett adnom. A plébános bácsiról sokat beszélgettek azok a felnőttek, akik a „büdös-gödör”-ben kezelték fájós végtagjaikat, én meg szerettem hallgatni őket. Így tudtam meg, hogy mennyire szeretik a beszédeit, történeteit, s mennyiszer megbüntették már a magyarsága miatt. (Ez 1934-ben volt, tizennégy évvel Trianon után.) Akkor éreztem először, hogy én is ilyen ember szeretnék lenni… Aztán minden további ilyen „első találkozásom” is jól sikerült: az első debreceni hitoktatóval is, aki elsőáldozásra készített fel, meg a gimnáziumba bekerülve a piarista atyákkal való találkozások is. Így érlelődött meg bennem az a hivatás, mely érettségi után a piarista rendbe való belépéshez vezetett. 1950-ben ugyan a több mint harminc piarista kispapból csak tizennégy maradhatott meg a szűk rendi keretben, a többiek – köztük én is – átkerültünk egyházmegyés szemináriumba. Sík Sándor


volt akkor a rendfőnökünk, búcsúzásul azt mondta: „Éljetek fogadalmatok szerint, s egyszer majd csak tudtok örök fogadalmat tenni a piarista rendben is. Törekedjetek – egyházmegyés papként is – az ifjúságot Kalazancius atyánk tanítása szerint a „pietas et litterae” – „a hit és tudomány” szellemében nevelni!” Ez a fogadalom, melyet a piarista rendben, mint negyedik fogadalmat tettünk: „az ifjúság vallásos nevelésére” – ez végigkísért az utamon, s megőrzött mindvégig az ifjúsággal való törődés hivatásában. A rendszerváltáskor, (39 év várakozást követően), csak 1989-ben tehettem örökfogadalmat. 1991-ben térhettem vissza a piarista rendbe, akkor már 62 éves voltam. Négy évig prefektusként a piarista növendékeket neveltem, 1995-ben 66 évesen megválasztottak tartományfőnöknek, 1999-ben újabb négy évre. A következő káptalanon 2003-ban mint asszisztens benne maradtam a magyar provincia rendkormányában. 2007-ben Sárközi Sándor atyával megkezdtük a székelyföldi missziót. Most is elevenen él bennünk az a törekvés, melyet 1997-ben az egyetemes káptalanunk így fogalmazott meg: „A nevelés által evangelizálni Kalazancius stílusában”. Törekszünk arra ott is, hogy életünkkel és tanításunkkal segítsük az ifjúságot is, a szülőket is ebben a válságos időben hűségesnek maradni a krisztusi hithez. Abban is bízunk, hogy akiket megérint Krisztus hivása, szeretik a fiatalokat és képesek megismertetni velük az ő szeretetét, boldogan vállalják majd a piarista hivatást! 1953. június 14-én szenteltek az esztergomi székesegyházban pappá. Kimondhatatlanul boldoggá tett, amikor áldozás után a kórus azt énekelte: „Már nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam” (Jn 15,15) Azt a kisgyerekkori élményt, amit a csíkszeredai papbácsitól tanultam, hogy „Jézus Krisztus a legjobb barátunk” – most a papszenteléskor vis�szaigazolta az Úr Jézus. Ilyen módon – pappá szentelésem hatvanadik évfordulóján – gyémántmisét mondhattam. Boldogan vállalom nyolcvanötödik évemben azt is,amit így fogalmazott Ő: „Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek!” (Jn 15,14)

„1944. június 2-án egy borzalmas amerikai bombázás átélése után a gimnáziumhoz közellévő papír- és könyvesbolt ablakait is összetörte a légnyomás. Antalffy bácsi, a tulajdonos kérte a piaristákat, néhány diákot küldjenek már, hogy segítsenek a sok üvegszilánktól megszabadítani a könyveket. Én is szívesen mentem. Amikor néhány nap múlva elkészültünk, felajánlotta, hogy mindenki választhat egy könyvet, ami megtetszett neki. Lisieux-i Szent Teréz Önéletrajzát választottam. Tőle tanultam meg a "kis utat": "A kis út a lelki gyermekségnek, a bizalomnak és az Istenre való teljes ráhagyatkozásnak útja. Meg akarom mondani az embereknek, hogy csak egyet kell tenniük a földön: az apró áldozatokkal kell megmutatni szeretetüket Istennek." És azt is írta: "Hivatásom a szeretet!" Ugyanazt a lelkületet fedeztem fel benne, ami gyermekkoromtól alakult bennem. Megerősített hivatásomban, felfedeztem, hogy egészen Istenre kell hagyatkoznom, s akkor az lesz velem, amit Ő akar.”

piaristák

9


hivatás

Gondolatok 25 éves szolgálatomról

Nyeste pál piarista atya

„én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint urunk, jézus krisztus keresztjével. általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak.”

szent pál galatákhoz írt leveléből választott mottót nyeste pál atya ezüstmisés meghívójához, amelyet három külön helyszínen és időpontban tartott: június

7-én,

jézus szíve főünnepén a

mezőkövesdi jézus szíve templomban, július 13-án a nagykanizsai piarista templomban és július 28-án a váci piarista templomban. a következőkben személyes hitvallását, gondolatait osztja meg velünk a kortalan szerzetes és tanár, aki egyben a „nagykanizsai piár” igazgatója.

„Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség.” Balczó András sorait veszem alapgondolatnak írásomhoz; ez a rövid mondat nemcsak az elmúlt 25 évet jellemzi, hanem életem tükrének is nevezhetem. Természetesen benne van ebben a mondatban a mélyebben rejtező gondolat, amely mindennapi életünket átszövi: Jézushoz kötődő kapcsolatunk, életünk egészére vonatkozó érzésünk. Testi és lelki gyötrődések, majd igazi testet-lelket betöltő öröm. Szerzetesi életem egészét jellemzi ez a sor, nem ok-okozati összefüggésben, bár lehet ezt is keresni közöttük, hanem olyan tapasztalatban, mint amely átszövi papi és tanári szolgálatom egészét. Ezek a sorok nem számvetésként íródnak, hanem érzéseimről beszélnek, mit élek át életemben, hivatásomban. Nagyon érdekes tapasztalat számomra, hogy az iskolában zajló életem nem direkt evangelizációt jelent.

10

piaristák

Persze a szentmise, a gyóntatás, lelki beszélgetés rendszeres jelenléte kifejezhetné ezt, mégsem ezt érzem fontosnak. Diákjaimon keresztül kerültem kapcsolatba különböző lelkiségi mozgalmakkal. Budapesti diákjaim hívtak szolgálatra karizmatikus közösségbe, vagy a neokatekumenekhez; rajtuk keresztül kerültem kapcsolatba a taizéi közösséggel, illetve lelkiséggel. Ők vittek a sérült gyerekek nyári táborozásába, vagy Budapestről és Vácról is rajtuk keresztül kapcsolódtam be a bogár táborok életébe. Szülők keresnek meg papi helyettesítés, kisegítés ügyében. Keresztelés, esküvő, betegellátás, temetés legtöbb esetben szintén diákjaimhoz kapcsolódik. Korábban gyakran kérdezték tőlem, amikor hivatásomról beszélgettünk, hogy a tanári vagy papi szolgálat fontosabb számomra. Mindig azt mondtam, hogy nincs, nem lehet rangsor, sőt nem tudom szétválasztani


a kettőt magamban. Miért pont engem, miért pont ide? Kérdések, amelyek megfogalmazódnak bennem, másban? Egy egészen más élet, és mégis a hétköznapi közösségekre, munkára van hatással. Azt hiszem, így Bernardin Schellenberger trappista szerzetes nevezi ezt az életformát „szenvedélyesen szeretni Istent”. Szenvedélyesen szeretni, lehetséges-e másként? Szenvedély és szenvedés. Aki szeret, az kitárulkozik, nyitottá válik, védtelenné teszi magát. Védtelenné, például úgy, hogy vállalkozik egy feladatra. Egy-egy kérés elfogadása, teljesítése nem könnyű fela­ dat. Hétköznap esti bűnbánati liturgia Zugligetben, szombat esti eucharisztia mondjuk Leányfalun; számtalanszor eszembe jutott, hogy elhárítom, nem érek rá, más fontos faladatom van, pihennem kell. Majd leküzdve magam „tehetetlenségét”, elvállaltam a szolgálatot, és legtöbbször ilyen esetben nagy ajándékot kaptam. Talán ezek a szolgálatok, amikre nem feltétlenül vágytam, ezek hordozták a legnagyobb örömöket. Ez az öröm pedig átszivárgott rajtam és megmutatkozott, visszatükröződött egy-egy váratlan mozdulatban, szóban, a többiekben. Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség. Egy régi szólás azt tartja, hogy a fák nem nőnek az égig. Hogy ez men�nyire igaz, azt korunkban rendkívüli fájdalommal érezzük, éppen akkor, amikor a Holdra és a Marsra sikerül repülnünk. Minél többre vagyunk képesek, annál mes�szebbre távolodik tőlünk az ég. Komolyan törekszünk arra, hogy híven és türelmesen keressük Istent. Minden eljárással és módszerrel szembeszegülve, Ő egyre inkább elrejtőzni látszik. Én becsülettel próbálom gyökereimet a hit sodrása mentén a földbe ereszteni, ám nem tapasztalom azt, hogy a gyümölcs beérne, sőt, a fa levelei is fonnyadtak, virágai hervadtak. Nem tudom, hogy miért van ez így, és miért így kell lennie. Csak hitemben tudom: ennek van

értelme, mivel lényegesen összefügg Jézus Krisztus sorsával, Akinek erőszakkal kioltott élete, és Akinek megtört teste számunkra egy teljesen különleges életet tár fel. Olyan életet, amelyben nem kell a sikerért a másikat legyőznöm, nem kell harcolnom a mellettem élővel. Nem kell mindenáron meggyőznöm a rám bízottakat a magam igazáról. Aki megbocsát, nem vesztes vagy gyenge, hanem éppen ellenkezőleg, lelki nagyságáról tesz tanúbizonyságot. A jóba vetett hit jelenik meg ebben az aktusban, bizalom abban, hogy az ellenem szegülő megváltozhat. A jónak, az igazságnak a győzelméhez szükséges a mi elhatározásunk, döntésünk, erőfeszítésünk, de utat kell engedni a kegyelemnek is. Ha minden vélt vagy valós sérelemre felháborodunk, akkor éppen a kívánt hatás ellenkezőjét érjük el. Nem szabad félelemben élnünk, mert az sokszor lehetetlenné teszi, hogy reálisan, normálisan gondolkodjunk. Kárpáti Tibor gondolatát osztom meg az olvasókkal, amit mostanában gyakran ízlelgetek és mondogatok is: „…lelkek sebére hófehér tépést/ tenni az Isten felé pár lépést/ átlépni közben árkot, göröngyöt/ és az Embernek szórni a gyöngyöt.”

Szülővárosomban, Mezőkövesden kezdtem ministrálni, és a templomi szolgálat, kápláni példa indított arra, hogy a papi hivatást válasszam. Ennek előmozdítása végett kerültem gimnáziumba Kecskemétre, a piaristákhoz. Ott érettségiztem 1978-ban és utána az egri szemináriumba jelentkeztem, majd katona voltam. Leszerelés után Egerbe jártam egy évet, és közben döntöttem úgy, hogy piarista leszek. A noviciátus után bekerültem a növendékek közé, később matematikát és fizikát tanultam egyetemen, miközben lassan a teológiai tanulmányaimat is befejeztem. 1987. szeptember 12-én tettem örökfogadalmat, és 1988. június 5-én szenteltek pappá. Először Budapesten tanítottam, majd 1999-ben Vácra kerültem igazgatói, egy éve pedig szintén igazgatói feladat ellátására Nagykanizsára.

piaristák

11


új kezdeményezések, ötletek

BUDAPEST

a 2012/13-as tanév történései A 2012/13-as tanévben már nem mondhattuk, hogy az iskola épülete jelentené számunkra az újdonságot, hiszen már a második évfolyam kezdett itt, úgy, hogy nem láthatta a Mikszáth teret. De a frissességünket így is igyekeztünk megtartani. Igaz, hogy a szemünk előtt lebeg az 1717, de ez éppenséggel nem öregít, hanem mindig újabb és újabb megújulásra, innovációra sarkall minket, hiszen megmaradhatna iskola, ami nem változott volna folyamatosan korról korra? A teljesség igénye nélkül lássuk, milyen újdonságokba kezdtünk idén.

Diák-idegenvezetés a Kulturális Örökségnapokon Tudván, hogy egyszerre régi és nagyon is új épületben lakhatunk, 2012 szeptemberében csatlakoztunk a Kulturális Örökség Napjai elnevezésű rendezvényhez, amikor is régi vagy más miatt érdekes épületek, intézmények egy hétvégére megnyitják kapuikat az utca embere előtt. De nem csak a vendégeknek jelentett élményt és tapasztalatot az épületbemutatás. Észrevettük például azt, hogy pozitívan érdemes reagálnunk a rengeteg ELTÉ-s öregdiák jelenlétére, hiszen nekik is fontos és szép emlékeket hordoz magában ez az épület. Pl. lehet örülni annak, hogy a kápolna egyetemi színpad volt? Miért ne? A csoportokat diákok vezették, ami nekik is jó gyakorlás volt, de kifelé is elég imponálóan hatott. Valószínűleg érdemes lesz évről évre folytatnunk ezt a programot.

Tablófölszerelés öregdiákokkal A fiatal öregdiákokat hívtuk segítségül, hogy egy-egy „kampány” alkalmával lassacskán fölkerüljenek a tablók a falakra. Persze, aki eljött, az előnyben részesíthette a saját tablóját és saját korosztályát. A nagy munka után a közösségépítést egy-egy sör mellett folytattuk. Ehhez a folyamathoz kapcsolódóan még az is előfordult, hogy egy érettségi találkozón résztvevő osztály a közös tablófelrakást a program egyik elemévé tette.

Hittan csoportbontás 12-ben

Sajátos új kirándulásformák is jelentek meg idén. Ilyen volt például a kilencedikesek főzőkirándulás sorozata, amikor is férfiasan kezükbe kellett venniük a fakanalat. De a végén aztán mindig jól be is laktak.

A 12-es hittanórák idén csoportbontásban zajlottak. A pénteki két utolsó órában az első óra közösen meghallgatott előadással telt, majd a két osztályból öt 10-12 fős külön csoport alakult, amelyek egy-egy tanár vezetésével megbeszélhették a felvetett témát. Az első órai előadók között volt rabbitól és a padon jógázó buddhistától kezdve lelkiségi mozgalmak tagja, de még püspök is. A 12-esek azt hiszem, nem csak a könnyen szerzett jegyet értékelték ebben az újszerű lehetőségben.

A novemberi nyílt napra segítségül hívtuk a Szülői Tanácsadó Testület néhány tagját. Ők a teaházhoz kapcsolódóan személyes beszélgetésekben számolhattak be az érdeklődőknek, milyen is a mi iskolánk. Úgy tűnt, működik az ötlet, mert elég sokan elegyedtek beszélgetésbe velük.

Karácsonyi ajándékkészítés Karácsony előtt idén ajándékkészítő foglalkozások is voltak. Volt itt gyertyakészítés, nemezelés, mézeskalácssütés és szalmafonás is. Még a 12-esek is gyermeki ártatlansággal ügyeskedtek ezeken az alkalmakon.

piaristák

Öregdiák Klub és bűnbánati liturgia A fiatalabb öregdiákok számára is igyekeztünk új lehetőségeket adni: tartottunk nekik is szóló bűnbánati liturgiákat Karácsonyhoz és Húsvéthoz kapcsolódva. Itt a diákkorukból már ismerős elmélkedés, ráhangolódás után végezhettek szentgyónást. Egy-egy gyóntatóhoz akár már előre is be lehetett jelentkezni. Kéthetente vasárnap pedig rendszeressé vált az Öregdiák Klub, amelyen az esti hatos mise után focizni vagy teázni, beszélgetni lehetett. A beszélgetés időnként egyegy előre meghirdetett téma körül forgott.

„Főzőiskola”

„Tanúságtevő” szülők a nyílt napon

12

alapítva: 1717 honlap: www.gimn.piar.hu

Lelkigyakorlat „tudásbázis” Az evangelizáció területén előremutató lépés volt a különböző lelkigyakorlat tartási gyakorlatok, módszerek és helyszínek összegyűjtése és egymás elé tárása. Az eredmény már kézzelfogható: egy kis füzetben megszületettek a lelkigyakorlatos programleírások, jótanácsok, ötletek, de még a lelkigyakorlat segítésére, csoportvezetésre önkéntesen vállalkozó öregdiákok névsora is szerepel. Reméljük, már a szeptemberi lelkigyakorlaton nagy hasznunkra válik ez a megbeszélés.


PIARISTA ISKOLA Budapest

Osztályfőnöki szupervízió Guba András és Semsey Gábor segítségével az osztályfőnökök egy négy alkalmas szupervíziós folyamaton is szembesülhettek saját működésmódjukkal, de egymás osztályfőnöki munkájának személyes hátterét is jobban megismerhették így.

A világ osztályfőnök nélkül A helyettesítések szempontjából igen merész, de nagyon hasznos és előremutató alkalom volt, amikor egy tanítási napra az összes osztályfőnök elvonult Vácra, ahol az osztályfőnöki munka megtervezésével foglalkoztak. Egy májusi pénteken hasonló módon, az osztályfőnökök egy délelőttre „kilopásával” teremtettünk nyugodt környezetet közös értékeink tisztázására. Jó volt látni az eredményt, ezáltal is sokat tanultunk egymástól. Megnyugtató volt közben tudni a tanári kar többi részének támogató helytállásáról. De lehet, hogy örültek a sok plusz órának is?

Éjszakai foci a DÖK szervezésében A Diákönkormányzat is kezdeményezett újdonságokat. Március egyik péntekjén egész éjszakás foci zajlott a szervezésükben párhuzamosan a román-magyar focimeccs „szélesvásznú” kivetítésével.

Pál Feri atya az „EGO SUM” előadássorozaton Bár a tehetséges és sikeres embereket megszólaltató előadássorozatot a Diákönkormányzat már tavaly kezdeményezte, itt minden előadás új élmény. Megemlítenénk Pál Feri atya előadását, amely diáknak és tanárnak egyaránt nagy élményt jelentett.

Biológiaprojektek Tanulmányi téren a számtalan régi és új foglalkozás, szakkör közül a különböző biológiaprojekteket emelném ki. A fiúk egy része több fordulóban a Füvészkertet látogatta, ahol felépített program alapján szakmai vezetéssel tudhattak meg még többet a növényekről és rendszerezésükről. De volt olyan csoport, amelyik az ELTE-vel együttműködve járt rendszeresen az egyete-

men különböző vizsgálatokat végezni. Ebben egyébként a kémia sem maradt le: vállalkozó kémia faktosaink a BME laborjában egyetemi oktatók irányításával hetente ismerkedhettek a tudományos munka világával. Jövőre folytatjuk!

Román szakkör Idén a speciális lehetőségeket kihasználva a 12-eseknek román szakköre is volt. Olyan eddig is előfordult, hogy egy-egy tanár különleges helyzeténél fogva tud különleges szakkört tartani (idén Molnár Lehel román nyelvtudása volt az alap), most viszont a szakkör jellege is „rendhagyó” volt, hiszen nemcsak a román nyelvtan volt terítéken, hanem a román kultúra és történelem is. És ez éppen a magyar történelmet ismerve nem akármi!

12.12.12 – 12:12 Egy program alighanem megismételhetetlen lesz. Az igazgató és helyettesei összefogtak, és pontosan 2012. 12. hó, 12. napján 12 óra 12 perckor 12 csokival köszöntötték fel a 12-es osztályokat. Régen láttunk egyszerre ennyi önfeledten csodálkozó 12-est.

Jó dolgunk van És mindaz, amit most leírtam, csak az új kezdeményezések rövid bemutatása volt. Mennyi mindent felsorolhatnék még, amit évek vagy akár évtizedek óta végzünk tanárok és diákok együtt az iskolában (szakkörök, AVK, sportkörök, kirándulások, túrák, TESZI stb.). Könnyen lehet, hogy nem sikerült mindent összeszednem. Kérem, senki ne vegye zokon, ha kihagytam valamit, végül is akkor még jobb a helyzet: nem vettük észre, hogy a Holdra akartunk szállni és máris a Marsnál járunk. Mert végigpillantva ezen a felsoroláson, azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a diákjainknak, és nekünk tanároknak is, nagyon jó dolgunk van itt Budapest szívében. Szakál Ádám Márton SP igazgatóhelyettes

piaristák

13


Gödről a lényeg

GÖD

többlet, amivel több lett...

Régi mondás, hogy az oktatásban a változás jelenti az állandóságot… És sajnos igaz is! Ennek megfelelően időről időre változik, hogy a szakképzés hány tanévig, milyen elméleti-gyakorlati időarányban történjen. Mi most pontosan ezt éljük. Mert van ugye a „régi képzés”, amelyben még (a nekünk jobban tetsző felosztás szerint) a két év alapozást két év elméleti-gyakorlati szakmai munka követi. És most már van az „új képzés”, amelyben nem válik szét ez a kettő, és rövidebb is egy évvel. Csökkent az az idő, amelyet a szak-ember képzés utótagjára fordíthatunk… Mielőtt azonban rátérnénk a 2013-2014-es tanév újdonságaira, nézzük át (persze csak a leglényegesebb és legfontosabb) tavaszi-nyári történéseket! Mindenekelőtt évről évre jobb eredményeket érünk el az Országos Szakiskolai Tanulmányi Versenyeken. Az előző tanévben három fiunk is ott volt az országos döntőben és nem is kell szégyenkeznünk miattuk. Vér Tamás matematikából a 3., Fehér Zsolt a 13. (mindkét diákunk felkészítő tanára: Répássy Márton), míg Pavlics Ignác magyarból a 3. (felkészítő tanára: Wagnerné Éry Júlia) helyezést hozta el. Büszkék vagyunk rájuk, és azon „felsőseinkre” is, akik a Szakma Kiváló Tanulója Verseny fordulóin képviseltek minket. A legjobbak közé két szakmacsoportból jutottak be. Illisz Ákos Csaba 12. osztályos szerkezetlakatos tanulónk mestere Tatár András, elméleti tanára Kemény Gábor. Kocsis Ferenc és Kovács Ferenc Márk 12. osztályos szerszámkészítő tanulóink, mesterük Lédermajer János, elméleti tanáruk Horváth Ferenc. Persze nem csak versenyekre járunk, házon belül is zajlik az élet… kezdve a pályázatainkkal, melyekből csak a leglényegesebbeket emeljük most ki. Bővebb információval bármikor szolgálhat iskolánk legújabb, Arculat és Finanszírozás Tagozata, de erről még kicsit később is lesz szó. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy pályázati forrás bevonásával, kőműves tanulóink munkájával sikerült leköveznünk az udvar egy ré14

piaristák

alapítva: 1991 honlap: www.g-piar.hu szét. A munkát Nagy László mester (bővebben lásd a Piaristák MA előző számában) vezette. A tizenegyedikes asztalosok tehetséggondozó programban vettek részt, melynek során egy tükröt készítettek, a kézi, majd számítógépes tervezéstől kezdve a kivitelezésig. Nemzeti Tehetségprogramban megvalósult szakkörök vezetője Bagó Péter tanár úr volt. A projektzáró rendezvényre, a tükröket külső szakmai szemmel is megtekinteni, iskolánkba látogatott Dr. Gerencsér Kinga, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Karának egyetemi docense is. Örülünk annak a pályázati sikernek is, hogy ősztől egy tanéven keresztül a Nyitott Kör Egyesület fog egy kilencedikes osztályunknak drámaórát tartani. Most különösen fontos ez, hiszen korábban drámához hasonló foglalkozás még belefért az órarendbe, jelenleg azonban a képzési rend változásával már nincs erre lehetőség.

A májusi ballagáson hét osztálytól búcsúztunk, hogy aztán két héten belül el is kezdődjön a mi „érettségink”. Közel hetven diákunk vizsgázott, s a bizottságok kamarai tagjai, valamint elnökei – már nem első alkalommal – azt jelezték vissza nekünk, hogy itt valóban hasznos és szakmai tudással rendelkeznek a jelöltek, s látszik a személyes figyelem a munkáikon. Esti gimiseink idén is nekivágtak az érettségi csatáinak, ahonnan mindan�nyian győztesen kerültek ki! Büszkék vagyunk minden nálunk végzett, gödi piarosra és felkészítő tanáraikra, mestereikre!


PIARISTA ISKOLA GÖD

Egyébként más középiskolával ellentétben nálunk nem június közepén lett vége a tanévnek, hiszen tizenegyedikeseink kettő, tizenkettedikeseink négy hétig voltak még bent mestereikkel az iskolában a „nyári gyakorlat”-nak nevezett túlélőtáborban. Mindezek előtt még az árvíz ellen is sikeresen megmentettük az iskolát, azon belül is legnagyobb büszkeségünket, a Parti Műhelyt. Ennek pinceszintjén van ugyanis az asztalos gépműhelyünk, s mivel félő volt, hogy elönti a Duna, a gyakorlati oktatásvezető, Szentes Vidor koordinálásával több osztály is az osztálykirándulását feláldozva dolgozott közösen a mentésen. Az ácsok, kőművesek, szerkezetlakatosok segítettek az asztalosoknak a munkában. Igazi csapatmunka eredménye lett, hogy egyetlen gépünk sem kötött szorosabb barátságot a Duna vizével… A legnagyobb kihívás ebben a tanévben mégis az, hogy a hároméves képzésre áttérjünk. Erre nyilván már készülünk egy ideje, tavaly közösen megírtuk az iskola új dokumentumait: a pedagógiai programunkat, az SZMSZ-t… Nem volt könnyű munka, de végül tekintélyes mennyiségű oldal gyűlt össze arról, hogyan képzeljük el az életünket itt a gödi Duna-parton. Új képzést is indítunk azoknak, akiknek már van szakmunkás bizonyítványa. Ők két év alatt, nappali tagozaton készülhetnek fel a négy érettségi tárgyból a vizsgájukra. A vezetőség közös gondolkodásának eredményeként ezek mellett megszületett az iskola új struktúrája, melyben már különválik a nevelési (vezetője: Dekiszkyné Fejér Rita) és az azt támogató, nem nevelési (vezetője: Galsa László) munka. Utóbbin belül alakult a már említett Arculat és Finanszírozás Tagozat, hogy koncentráltabban tudjunk figyelni a külső források bevonására, a pályázatokra, a média megjelenéseinkre és a rólunk alkotott képre is. Így már május végén felzárkóztunk a hivatalos Facebook-oldallal (www.facebook.com/ GodiPiarista) rendelkező iskolák közé, ahol közel 2900an látták a képzéseinkről készített kisfilmet. Ilyen előzmények után, ilyen körülményekkel vágunk neki a következő tanévnek, amely már a huszonharmadik… Közel az ezüst, igaz a mi célunk mindenképp az arany! Besze Erika

piaristák

15


kecskemét

kecskeméti hírmozaik Pályázatok, események

Pályázataink Saint-Exupéry Kis hercegében az áll, hogy a felnőtteknek azt kell mondani, hogy: „Láttam egy százezer frankot érő házat.” Erre aztán fölkiáltanak: „Ó, milyen szép!” Ez kísért minket is, hogy amikor a kecskeméti pályázatokról beszélünk. Egy áprilisi sajtótájékoztatón majdnem fél milliárd forintnyi uniós forrás elnyeréséről számoltunk be. Fontos viszont látni, hogy nem pénzre, hanem tevékenységek végrehajtásának forrására pályázunk. Hogy a nagy összegek nagy felelősséget is takarnak, és hogy sok nehézséggel is jár ezen projektek megvalósítása. Sok türelmet igényel munkatársainktól is, mert a megnövekedett terhelés miatt sok fennakadás van a projektek végrehajtásában is. Mégis egészében minden projekt esetében elmondhatjuk, hogy sokkal jobb, hogy vannak, mintha nem lennének. Nem azért jók, mert jól mutatnak az iskola honlapján, hanem mert ténylegesen segítséget adnak az iskola működéséhez, és nagyon sokat tudunk általuk diákjainknak adni. Emellett a pályázati források elnyerése más vonatkozásban is nagy felelősséggel jár. A felhasználásnak hosszabb távú célokat kell szolgálnia és az új tevékenységeknek fenntarthatóaknak is kell lenniük. Sőt, igyekszünk azt a tőkét, amit így felhalmozunk, megosztani más piarista iskolákkal és a környezetünkkel is. A tavaly elnyert óvoda építési pályázat augusztusban végre az építkezés megkezdéséhez érkezik, és minden adott ahhoz, hogy 2015 őszén megindulhasson a három csoportos óvodánk a Czollner téri épületegyüttesben. Ehhez ősszel már a tartalmi tervezést is meg kell kezdenünk, ideértve a munkatársak keresését, pedagógiai program kialakítását, a működés megtervezését. A pályázati forrás csaknem kétszáz millió forint. A most zárult tanévben mintegy öt és fél milliós támogatással fejlesztettük a Piaristák terén a könyvtár informatikai felszerelését. Korszerű gépek és programok várják a diákokat, a könyvtáros munkáját is új eszközök segítik. Ugyanezt a pályázatot és összeget a Czollner téri könyvtár vonatkozásában is elnyertük, ez a fejlesztés őszre várható. Februárban indult a TÁMOP342 pályázatunk a sajátos nevelési igényű diákok integrációja témában. E pályázatban harminc millió forint támogatással a kiskőrösi Egységes Módszertani Intézmény és a Kecskeméti Főiskola gyakorló iskolája és óvodája részvételével valósítunk meg egy programot. Lezajlottak már továbbképzések és diákprogramok is ennek keretében, mint sérült gyerekekkel közös napközis tábor vagy az év végi TESZI nap. E pályázat célja, hogy a résztvevők alkalmasabbak legyenek inkluzív szemléletű oktatásra, nevelésre. Ez azt jelenti, hogy a legtehetségesebb és segítségre szoruló diákok is megtalálják nálunk helyüket, és aktívan részt 16

piaristák

alapítva: 1714 (1993) honlap: www.kecskemet.piar.hu tudjanak venni a tanulási folyamatokban. E pályázat párja a tehetséggondozást segítő TÁMOP343 projekt, amely támogatásának elnyerésére még mindig jó esélyünk van. A jelenleg futó legnagyobb pályázatunk a kétszázhuszonnégy millió forint támogatású Innovatív piarista iskolák – Kecskemét című projekt. E pályázatnak köszönhetően keretében nagy léptékű eszközfejlesztés, rengeteg pedagógusképzés, és sok-sok diákprogram valósul meg. Ennek keretében biztosítunk a mindennapos testnevelés égisze alatt változatos mozgásformákat, támogatunk évközi és nyári kirándulásokat, túrákat, szervezünk egészségnapokat és kerékpáros napot többek között. Ösztönözzük a pedagógusokat az informatika órai alkalmazására, a diákoknak pedig szakköröket és a online nyelvoktató programot biztosítunk. Szervezünk még nyelvi heteket, vetélkedőket, budapesti tematikus városnézéseket, erdei iskolát, gyerekdráma foglalkozásokat, családi életre nevelést segítő programokat, alkalmazunk anyanyelvi nyelvtanárt például. A program 2015 márciusáig fut. Német adományozó segítségével a teljes iskolában lecseréltük az elmúlt évben a rossz székeket, padokat, és minden termet felszereltünk projektorral, fehér táblával. A már régóta futó francia munkanyelvű Comenius intézményi együttműködési program mellett idén pályáztunk és szintén húszezer eurót nyertünk a következő két évre egy újabb többoldalú nemzetközi együttműködésre. Ebben lengyel és szlovák piarista iskolával alakítunk ki együttműködést, valósítunk meg diák és tanárcsere programokat. Ez a kapcsolat reményeink szerint túlmutat a három iskolán, és a regionális piarista együttműködés fejlődését is erősíti. E kapcsolat munkanyelve az angol lesz, és főként felső tagozatos diákjaink vesznek részt, terv szerint gimnazista animátorok segítségével. A pályázatok tevékenysége nyomon követhető iskolánk honlapján a Krónika rovatban vagy az oldal alján a megfelelő pályázati azonosítóra kattintva. Mikulás Domonkos igazgatóhelyettes


PIARISTA ISKOLA kecskemét Eseménynaptár | Tavasz Május 30. Piarista Pedagógusnap – idén is köszöntöttük pedagógusainkat; négy kollégánknak adtuk át eredményes pedagógus munkájáért az Ifju Sebestyén-díjat Május 27. Megtartották 7. évfolyamos tanulóink a „Határtalanul” pályázat keretében szervezett öt napos erdélyi tanulmányi kirándulást lezáró értékelő órát. A diákok kiscsoportokban felkészülve foglalták össze maguknak és egymásnak az egyes napok élményeit, tapasztalatait, tanulságait, a kiránduláson általuk készített fényképeket segítségül hívva. Május 25. Kerti Ünnepély 2013 – az idei, immáron 15. alkalommal megrendezett Kerti Ünnepélyünk a Czollner téri iskolánkban volt Május 5. Anyák napja – a 3. osztály tanulói idősek otthonában jártak Anyák Napja alkalmából, hogy köszöntsék az ott lakó idős hölgyeket Május 4. Gimnáziumi ballagás – elbúcsúztattuk négy végzős gimnáziumi osztályunkat Április 30. „e-hét” a felső tagozaton – infokommunikációs technológiai (IKT) eszközök órai alkalmazását mutatták be tanáraink Április 28. A Katolikus Iskolák IX. Országos Takács Sándor Történelem Versenyén általános iskolás csapatunk szoros versenyben az első helyen végzett Április 26. A Föld Napja – virágültetés, fűnyírás, gazolás, locsolás, takarítás és kiállított projektmunkák a Föld Napja alkalmából a Czollner téri iskolánkban Április 26. Katolikus Iskolák Kórustalálkozóján vett részt gimnáziumi énekkarunk a nagykanizsai piaristáknál Április 25. „Ki Mit Tud?” – a felsős DÖK által szervezett rendezvényen egy csoportos és 30 egyéni produkciót láthattunk Április 15. A Bács-Kiskun megyei történelem versenyen 1., 2. és 4. helyezést ért el három döntőbe jutott tizedikes diákunk

Nyár Augusztus 21–28. Tantestületeink jelentős részét érintik azok a képzések, melyek a TÁMOP 314 keretében valósulhatnak meg Július-augusztus: A piarista túrázási hagyományok jegyében több mint két tucat nyári diáktábor, kirándulás, külföldi út szerveződött iskolánk háza táján Július 15–21. PYM 2013 – iskolánk adott helyet a Magyarországon első alkalommal megrendezett Piarista Nemzetközi Ifjúsági Találkozónak Június 27. Négy végzett osztályunk tett sikeres érettségi vizsgát (2 fiú és 2 leányosztály) Június 21. Kada Elek emlékév – 100 éve hunyt el gimnáziumunk egykori diákja, Kada Elek, Kecskemét város aranykorának polgármestere; hamarosan emléktáblát avatunk tiszteletére Június 18. Öregdiák piknik – a szokásos baráti hangulat és nótás jókedv jellemezte idei öregdiák piknikünket Úrihegyen Június 17. Elkezdődtek a nyári diáktáborok, túrák, melyek megvalósítását jelentős pályázati támogatások segítik Június 15. Három tagozat, három tanévzáró tedeumos szentmise és ünnepség – sok-sok díjat, könyvjutalmat, kitüntetést adhattunk át idén is diákjainknak kiemelkedő eredményeikért Június 14. Múzeumi és sportnap – az utolsó tanítási napon gimnáziumunk diákjainak sportbajnokságot és múzeumlátogatásokat szerveztünk Június 13. TESZI zárónap – gimnáziumi diák-szeretetszolgálatunk tapasztalataira tekintettünk vissza a TESZI zárónapon Június 12. Dél-Franciaországban – a Comenius program keretében tíz gimnazista diákunk két tanárkísérőjével együtt egy hetet tölthetett a dél-franciaországi Gigean-ban Június 4. Erdei iskolában – gyógynövénygyűjtés, kenyértészta dagasztás, kukoricamorzsolás: erdei iskolában voltak 5-ikes diákjaink Június 3. Könyvbemutató: iskolai életünk mindennapjaira ismerhetünk rá Weninger Endréné Erzsébet ifjúsági regényének („Kölyökkorom kalandjai”) számos részletében Június 2. Úrnapi körmenet – részt vettünk a kecskeméti katolikus plébániák, templomok és iskolák összevont közös úrnapi körmenetén Június 1. Kecskeméti Városmisszió: a 3. alkalommal megrendezett kecskeméti városmisszióba plébániánk és iskolánk is bekapcsolódott

Jelen Szeptember 7. Tizedik alkalommal rendezzük meg gimnáziumi diákzarándoklatunkat Petőfiszállás-Szentkútra Augusztus 30. – szeptember 1. Három tagozat, három venisancte. A 299. tanévünket fogjuk elkezdeni. Készülünk a következő, 300. jubileumi tanévünkre (2014/15-ös tanév)

Nagy Attila

piaristák

17


Mosonmagyaróvár

Mozgalmas élet

a mosonmagyaróvári Piárban

Megújul a Mosonmagyaróvári Piár vezetése Új igazgatót nevezett ki a Piarista Tartományfőnökség mosonmagyaróvári iskolája élére. Farkas István egy évtizeden át vezette az intézményt, ám augusztustól sem búcsúzik el az iskolától. Farkas István atya elismert közéleti személyisége Mosonmagyaróvárnak. Szakmai önéletrajzából tudjuk, hogy 1997-ben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a „Pro Paedagogia Christiana” kitüntetés adományozásával értékelte tevékenységét, s 2011. augusztus 20-án a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje kitüntetést adományozta oktatói és nevelői munkásságáért. Pedagógiai hitvallásából idézünk: „Első osztályos koromtól kezdve kiváló pedagógusaim voltak, hivatásomban példájukat követem. Kecskeméten a piaristáknál csontjaimba rekesztődött, hogy a vallásosság (pietas) és a tudomány (litterae) ikertestvérek. 1963 óta, tehát öt évtizede a piarista jelmondat: Pietas et litterae irányítja életemet. Fizika tanári diplomám révén közel áll hozzám Albert Einstein, aki a vallás és a tudomány egymásra utaltságát a következőképp fogalmazza meg: A vallás: tudomány nélkül vak; a tudomány: vallás nélkül béna. Tanári munkámban, előadásaimban, szakértői területen, oktatáspolitikai feladatköreimben arra törekszem, hogy az egyházi nevelés-oktatás ezer éves értékeit minél szélesebb körben ismertté tegyem. Vallom, hogy ezzel egész magyar oktatásügyünk gazdagodását szolgálom. 2002 szeptem­ bere óta kaptam feladatot a városban, mint piarista igazgató, azóta otthonomnak érzem Mosonmagyaróvárt. Szívemen viselem fejlődését; gondjainak, problémáinak megoldásában lehetőségeimhez mérten – akár országos szinten is – segíteni próbálok. Iskolavezetőként úgy

Tavaszi programjaink krónikája Március Haydn: Istenes Szent János mise a Mátyástemplom zenekarával és kórusával  Március 15. megemlékezés Olvasóverseny Nagyböjti lelkigyakorlat Piarista diákok rajz- és fotókiállítása Szále János regionális rajzverseny Április Elsőáldozás Wathay Ferenc regionális szavalóverseny Országos Bibliai Rajzpályázat Május Bérmálás Táncforgatag Öregdiák találkozó Hangraforgó együttes koncertje

18

piaristák

alapítva: 1739 (1994) honlap: www.piaristamovar.hu érzem, sikerült a többi intézménnyel, azoknak vezetőivel jó kapcsolatot kialakítani. A város vezetése is egyenrangú intézményként kezeli a piarista iskolát és ezzel elismeri létjogosultságát a városban.” Farkas István a tanítás ...a kezdeti háromszázas piarista mellett a mosonmadiáklétszámot mára sikerült szinte gyaróvári piarista rendmegduplázniuk. ház vezetője lesz és a dunaszigeti plébánián is ellát majd papi szolgálatot. „64 éves vagyok, már két éve nyugdíjasként vezetem az iskolát. Az utódom tizenegy évvel fiatalabb nálam” – mondja a leköszönő igazgató, „Lupus atya”, ahogy a városban mindenki ismeri. Hozzátette: egészségi állapota megromlott, ezért már évekkel ezelőtt kérte a tartományfőnököt, hogy gondoskodjon az utódjáról. Ez a kérdés most vált aktuálissá. Utódja, Vereb Zsolt Nagykanizsáról érkezik Mosonmagyaróvárra, aki 2012-ig igazgatta az ottani piarista iskolát. Forrás: Kisalföld, Mosonvármegye

Június A szenci testvériskola látogatása iskolánkban Gyereknap Osztálykirándulások Munka a gátakon (cikk: Mosonvármegye június 14. szám)

Őszi programok Szeptember Máriakálnoki zarándoklat - egész iskola biciklis zarándoklata a kegytemplomhoz

November Kezdődik a Piarista Társalgó előadássorozat, az idei év témája az elfogadás Az első Piarista Társalgó meghívott vendége Székely János püspök, téma: cigánypasztoráció


PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR Haydn: Istenes Szent János mise a Mátyástemplom zenekarával és kórusával Felejthetetlen élményben volt része annak, aki ezt a szentmisét választotta ezen a szép májusi napon. A templom zsúfolásig megtelt piarista diákokkal, meghívott vendégeinkkel és a városi érdeklődőkkel. Tardy László karnagy, akinek családja ma is városunkban él, élvezetes előadással mutatta be Istenes Szent Jánost, majd meg is énekeltette a szentmisén résztvevőket.

Olvasóverseny Iskolánk régi hagyománya az iskolai olvasóverseny. Az idei évben is minden osztály egy-egy csapattal képviseltette magát, hogy ezen az élménydús délutánon, sok játékos feladaton keresztül számot adjon az elolvasott könyvek ismeretéből.

Nagyböjti lelkigyakorlat A tavasz egyik legmeghatározóbb három napja a nagyböjti lelkigyakorlat. Az alsó és felső tagozatosok az iskolában, a középiskolások vidéki plébániákon töltik ezt az időszakot.

Szenci iskola látogatása A zord tél miatt az idei március 15-én nem tudtunk együtt ünnepelni a szenci testvériskola diákjaival, így ők látogattak el hozzánk júniusban. A nap csúcspontja a Szenc-Mosonmagyaróvár focimeccs volt, amit most a szenciek nyertek és vihették haza a vándorkupát, melyet az idei évben alapítottunk!

Gyereknap Minden diák és tanár epedve várja már ezt a napot, hiszen ez már azt jelenti, hogy vége a tanévnek! Sajnos az időjárás idén sem volt kegyes hozzánk, így a tervezett kutyás bemutató elmaradt, de ez nem azt jelenti, hogy nem volt fergeteges a hangulat! Az udvar eső előtt és után megtelt a játékokat tanuló alsósokkal és az akadályverseny-pályákkal küzdő felsősökkel, középiskolásokkal. A napot egy szédületes hangulatú koncert zárta.

Osztálykirándulások

Pályázat A pályázat címe: TÁMOP 3.1.4-12 „Innovatív iskolák fejlesztése” Pályázaton belül megvalósítandó tevékenységek: • Pedagógus továbbképzések (csoportos és egyéni) • Rendezvények szervezése a diákok számára • Eszközbeszerzés (sporteszközök; természettudományos szemléltetőeszközök (szertárak fejlesztése); digitális tananyagok; SNI-s gyermekek fejlesztését szolgáló eszközök; digitális táblák) PÁLYÁZAT KERETÉBEN MEGVALÓSÍTANDÓ PROGRAMOK a 2013/14-es tanév elején: Augusztusban: pedagógusok (50 fő) részére 3 napos pedagógiai továbbképzés Téma: Közösségi szolgálatra való felkészítés módszerei (30 óra) nekünk ez egy lelkigyakorlat lesz Szeptember-október hónapban megvalósítandó tevékenységek diákok részére. szeptember 2. Komplex közlekedési ismeretek (300 fő) szeptember 6. Alkalomszerű szabadtéri mozgásos tevékenység (biciklitúra) zarándoklat Máriakálnokra (300 fő) szeptember 6-7. Gólyatábor a 9. osztályosoknak a Szigetközben az ÖKO-centrumban szeptember 12. Új tanulási formák adaptálása (2x120 fő) (felső tagozatosok és gimnazisták) szeptember 18-19-20. Digitális táblák használata a gyakorlatban (3x30 fő) szeptember 25. Konfliktus, és iskolai agressziókezelési program 1-6.oszt. (9x28 fő) szeptember 28. Egészségnap (300 fő) 6 óra idő tartamban október 3. Mindennapos testnevelés keretében, egész iskola részére mozgásos tevékenység (300 fő) október 7. angol nyelvi vetélkedő gimnazistáinknak (30 fő) október14. német nyelvi vetélkedő gimnazistáinknak (30 fő) Erdősné Benke Éva

Ezek a napok már valóban az utolsó küzdelmek a fáradtsággal, ugyanakkor a felszabadultság percei is. Minden osztály igyekezett tartalmas programokat szervezni erre a két napra. Voltak, akik a túrázást, múzeumlátogatást, ismeretlen tájak felfedezését, a bátrabbak a kalandpark drótkötélpályáját választották. Az 5.b osztály csatlakozott a város egyik projektjéhez, és a belváros épületeit, történelmi nevezetességeit ismerte meg játékos csapatverseny formájában.

piaristák

19


Művészeti törekvéseink

nagyKANizsa

Az irodalomtól a muzsikáig

Kortársunk Arany János Igen kérem, a cím nem durva tárgyi tévedés. A nagykanizsai piaristák drámásainak sikerült ezt az időutazást velünk megtetetni. Miközben nyelvünk Arany Jánosétól egyre távolodik, a balladáiban előkerülő élethelyzetek, lélekben zajló történések máig ismerősek, ugyanúgy megtalálhatjuk a párhuzamokat magunkban és a körülöttünk levő világban. Mihály Péter színész-rendező öt Arany-balladából szerkesztett laza füzért, melyeket népszerű kortárs filmműfajokkal rokonított, s a játszók monodrámái között értelmező beszélgetésekre, az egyes balladákhoz kapcsolódó reflexiókra kerül sor. Közben lassan beavatódunk. Beavatódunk leggazdagabb szókincsű költőnk nyelvezetébe. Beavatódunk hagyományokba, babonákba. Beavatódunk a lélek rejtelmeibe. S nemcsak a balladák titkokat őrző ajtajai tárulnak fel, hanem fokról fokra mi magunk is. Most valld be őszintén: nem szívesebben ülsz be a moziba megnézni egy pszicho-thrillert, vagy a legújabb Ben Stiller vígjátékot (pláne 3D-ben!), mint magyarórára egy jó kis verselemzésre? De hiszed vagy sem, a 12/III. előadása olyan, akár egy mozi. A 3D adott – hiszen ott vannak ők (no meg Péter). A story páratlan: A méh románca – romantikus dráma: Lány esküvői őrületben mindenkin átgázol, végül faképnél hagyják. A tanulságot, ki-ki magának… Főszerepben: Bogdán Vera Tetemrehívás – lélektani krimi: Ki a gyilkos? Mindenki gyanús… Féltékenység. Őrület. Főszerepben: Dernánecz Deni A hegedű – stand up comedy, avagy a szentek is kísértésbe esnek néha… Fergeteges vígjáték Oláh Norberttel Vörös Rébék – horror: A varjútól nem menekülhetsz. Amerre lépsz, csapda terem. Főszerepben: Nagy Viki Hídavatás – misztikus thriller: Vajon sikerül-e éjfélkor az öngyilkos lelkeknek magukkal ragadniuk a reményvesztett fiút? Főszerepben: Németh Ádám Ha nincsenek válaszok, csak kérdések, az se baj… A lényeg, hogy ez az Arany János egyre közelebb jön. Kamera forog… Felvétel… Tessék!

Első alkalommal hirdette meg a Mária Rádió a magyarországi és a határon túli egyházi kórusok számára a versenyt. Az eredetileg két naposra tervezett májusi program a nevezettek magas létszáma miatt (64 kórus jelentkezett!) 3 naposra bővült. A zsűrit a magyar kórusélet olyan kiválóságai alkották, mint Sapszon Ferenc, a Kodály Kórusiskola alapítója, prof. Czifra János, a Salzburgi Dóm karnagya, Béres György, a Gregorián Társaság elnöke, Kollár Éva, Mindszenty Zsuzsánna, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanárai, Tardy László, a Mátyás-templom karnagya, vagy Jobbágy Valér Lisztdíjas karnagy. Iskolánk gregorián kórusával az I. Gregorián ének kategóriába neveztünk be, s mindjárt pénteken énekeltünk a gazdagréti Szent Angyalok Templomában. Műsorunk a kötelező Ave Maria antifonával indult, majd Factus est Dominus introitust, Alleluja, Veni Sancte Spiritus pünkösdi alleluját, aztán a Meditabor kezdetű offertoriumot, majd a IV. gregorián miséből a Sanctus és Agnus Dei-tételt, végül az Illumina faciem tuam kezdetű communióval zártunk. Kategóriánkban nagyrészt felnőtt szkólák voltak, s nagy örömünkre a nagyon nehéz mezőnyben a pécsi Pálos Schola mögött a 2. legmagasabb pontszámmal ezüst minősítést szereztünk, s az egyéb kategóriákban magas pontszámot elért 15 kórussal együtt meghívást kaptunk a 2013. szeptember 14-én rendezendő gálakoncertre, melyet a Mária Rádió is közvetít. Lélekemelő volt a csodálatosan tisztán szárnyaló ének, élmény volt együtt lenni szeretetben a lányokkal! Soli Deo Gloria!

Bali Judit

Ráczné Bella Cecília kórusvezető

Leltár április 19–20. Katolikus Iskolák Kórustalálkozója április 22. óvodai kirándulás a Föld napján május 3. ballagás május 9. óvodai kirándulás a Madarak és fák napján május 15–22. zarándoklat Csíksomlyóra, osztálykirándulások június 1. óvodai családi nap június 17–21. szóbeli érettségik nyár túrázás kifulladásig 20

piaristák

alapítva: 1765 (1992) honlap: www.nk-piar.hu

A Schola Gregoriana Calasanctiana a Mária Rádió I. Kórusversenyén


PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA 2013. május 12-én volt nálunk az elsőáldozási „ünnep”. A társaimmal kicsit izgultunk, mert ez volt életünk első szentáldozása. Amikor bementünk a piarista templomba a sok hívő, a szüleink, a nagyszüleink, a testvérek elé, azt hittem, menten összeesek az izgalom miatt, mert az a sok szempár mind ránk tekintett. Amikor elkezdődött a szentmise és leültünk, akkor kezdődött el nekem az elsőáldozás forgatókönyve. Fura, de mégis azt mondom, hogy mind közül a vége volt a legjobb, mert akkor vehettük magunkhoz a szentostyát, illetve akkor történt a fényképkészítés is. Ha szabad ezt mondanom, a mamám és az anyukám szétsírták magukat. Az agapé is nagyon jó volt számomra. Elsőáldozás a nagykanizsai piarista iskolában Pintér Dániel 3/a

A „nagy nap” 2013. május 12-én volt. Húúú, de izgultam! Ott voltak a szüleim, a nagyszüleim. Amikor beértünk a templomba, reszketett a lábam az izgalomtól. Viszont amikor életemben először vehettem magamhoz a Szentostyát, akkor azt éreztem, hogy leszáll rám a Szentlélek, megnyugszom és megérint Jézus Krisztus. Szavakkal nem is tudom helyesen elmondani. Ezt az élményt sohasem felejtem el! Bezártam a szívembe! Bognár Zsófia 3/a

„Isten a világ rendjébe burkolta be csodáit, a mindennapokba rejtette el áldásait!” Ezekről a csodákról, örömökről szeretnék bepillantást adni a Süni csoport életén keresztül. Anita nénivel arra törekedünk, hogy gyermekeink mind több tapasztalatot szerezzenek a körülöttünk levő világról, rácsodálkozzanak szépségeire. Ezért négy éve kialakítottunk egy kis konyhakertet, amely mára már virágos, zöldséges-, gyógynövénykert lett. Naponta figyeljük a változásokat, gyomlálunk, kapálunk, s boldogok vagyunk, amikor uzsonnára a mi kertünkből szedett piros retket fogyaszthattuk, mert ez finomabb volt a másiknál. Virágokat azért is ültettünk, hogy színes szirmaikkal idecsalogassák a lepkéket. Érdekes megfigyelni, amikor a szenderlepke hosszú szívókájával „táplálkozik”. Idén futóbabot is ültettünk, melynek kíváncsian várjuk a termését. A felesleges palántánkat szívesen ajándékozzuk a szülőknek, és a gyógynövényekből is vihetnek haza. Ebben az évben beneveztünk a város által meghirdetett „Legszebb konyhakertek” programba. Igaz pici a kertünk, de szeretnénk megmutatni másoknak is. Az esővizet egy nagy hordóba fogjuk fel, onnan locsolunk. A kigyomlált gizgaz, a konyhai hámozék pedig a komposztládába kerül. Ezekkel is igyekszünk gyermekeinket környezettudatos magatartásra nevelni. Április 22-én ünnepeltük a Föld napját, de csoportunkban az egész hónap a Földről szólt. Állatos képeket gyűjtöttünk, földgömbünket nézegettük, nagyítóval vizsgálgattuk a csigaházakat és köveket. „Csigaszemüveget” is létrehoztam, amely által a gyerekek megtapasztalhatták, milyen gyengén lát a csiga. Makettet is készítettünk. A gyerekek szorgalmasan hozták a fáról lehullott ágakat, kavicsokat szedtek. A kék színű krepp papír a vizet jelképezte, a zöld a szárazföldet. Érdekes volt megtapasztalniuk hogyan lett az ágakból „erdő”.

Piár OVI:) Még a madárfészkünket is egy ágra tették, végül betelepítették plüss állatainkkal. Ezt még megkoronáztuk azzal, hogy egy hosszú lapra leírtam: „A Föld napja”, három ügyes kislány pedig műanyag kupakokból kirakta az írást. A végén az egész csoport együtt örült a makettnek, s a gyerekek kérésére elénekeltük kedvenc dalukat az „Isten teremtette ezt a napocskát.” Május hónapban ünnepeltük a „Madarak és fák napját”. Fákról faleveleket gyűjtöttünk, amiket lamináltunk, hogy tartósak maradjanak. Párosító játékot játszottunk velük, bizony néhány levél igen becsapós volt, jól meg kellett figyelni az erezetét és a formáját, hogy eldönthessük, melyik a párja. A szenzitív játékok során fák vagy madarak lehetettek a gyerekek, de átélhették, ahogy a kis mag kibújik a földből, és fává cseperedik, ami állatok otthona lesz. Képek alapján ismerkedtünk a gyurgyalaggal, ami az év madara lett. CD-ről madárhangokat igyekeztünk beazonosítani, ami nehéz feladat volt még nekem is. A hétvégére érdekes feladatot találtunk ki: a szülőkkel együtt készítsenek madarat, hulladékból. Egyedi munkák születtek, amelyekből kiállítást is rendeztünk. Egy szülő akácvirágot szedett, amiből szörpöt készítettünk. A szörphöz a hozzávalókat a szülők küldték be, de a citromfüvet a kertünkben szedtük. Az alapanyagok két napig érlelődtek, majd mikor üvegbe töltöttük, meglepődve láttuk, hogy a színe rózsaszín lett. Igen ízletes, megkóstoltattuk a szülőkkel is, akik kedvet kaptak az akácszörp készítéséhez. A nem kevésbé tartalmas és mozgalmas tanév végén kívánok minden pedagógusnak szép nyarat, s az Úr áldását minden léptünkre! Kőnig Gáborné (Éva)

piaristák

21


Értékeink

SZEGED

„Menjetek tehát, és tegyetek tanítványommá minden népet!” Jézus ezekkel a szavakkal küldte tanítványait abba a világba, amely körülvette őket. Nem arra bíztatta legközelebbi munkatársait, hogy vonuljanak ki a világból, hanem hogy tegyék azt jobbá személyes tanúságtételük által. Tisztában volt azzal, hogy emberi esendőségük korlátot szab számukra, mégis, azóta Krisztus követőinek egyértelmű a felhívás: „Menjetek, küldetésetek van!” A kérdés csak az: fölismeri-e az egyén vagy az adott közösség, mit is jelent mindez számára; képes-e újra és újra definiálni önmagát? Szegedi piarista közösségünkben jó ideje érlelődött már annak gondolata, hogy mi is tegyük ezt meg. Fontos volt, hogy egységesüljön, írásba foglalódjon közösségi hitvallásunk, küldetésnyilatkozatunk és azon hét alapérték, melyek mentén élni szeretnénk életünket a XXI. század elején, Szegeden. Végül késő tavasszal a vezetői csapat – kiegészülve előbb a rendházi közösség tagjaival, majd a nevelőtestülettel – a Kegyes Iskolák Konstitúcióinak szellemében (összhangban az egyetemes rendi és tartományi dokumentumokkal) megfogalmazta életünket meghatározó szövegeit.

Hitvallásunk: Mi, szerzetes és világi piaristák szegedi közössége hisszük, hogy meghívásunk Isten iránti elkötelezettségünkből és Kalazanci Szent József hivatásából fakad, diákjaink és egymás szolgálatára szól. Küldetésnyilatkozatunkban arra kerestük a választ, kik is akarunk lenni: Iskolánk közösségében mindannyian nyitottak vagyunk a személyes fejlődésre. Az értékeinket elfogadó családokkal együttműködve, az egész embert megszólítva hitet és tudást adunk át a ránk bízottaknak, mert hisszük, hogy ebből öröm és élet fakad. 22

piaristák

alapítva: 1720 (1991) honlap: www.szepi.hu Ennek szellemében szeretnénk magunk közé fogadni azokat a családokat, akik fogékonyak és együttműködők tudnak lenni ezen alapelveinkkel. Tudjuk, hogy mindez a hétköznapi életben értékek mentén jelenik meg. Egymáshoz való viszonyunkat éppen ezért hét alapérték mentén határoztuk meg, melyek – röviden kifejtve – a következők: 1. Istenkeresés. Számunkra az istenkeresés azt jelenti, hogy személyes életünkben, közösségünkben és a világban keressük az Isten szándékát, a Vele való kapcsolatot, és ünnepeljük jelenlétét. 2. Közösségi élet. Számunkra a közösségi élet azt jelenti, hogy közösségeinkben egymásra és közös céljainkra figyelve, szeretetben egymást segítve és szolgálva éljük meg mindennapjainkat. 3. Elkötelezettség. Számunkra az elkötelezettség azt jelenti, hogy odaadással és hűségesen vállaljuk értékeinket, hagyományainkat, kapcsolatainkat; éljük az evangéliumból fölismert hivatásunkat, és erre neveljük a ránk bízottakat. 4. Személyesség és bizalom. Számunkra a személyesség és a bizalom azt jelenti, hogy egymás megismételhetetlen egyediségét és értékességét fölismerve bátran fordulunk társainkhoz. Elfogadó, őszinte és építő visszajelzéseket adunk egy kísérő, fejlesztő közegben. 5. Fejlődésre kész ember. Számunkra a fejlődésre kész ember azt jelenti, hogy egész emberségünket éljük meg:


piarista iskola szeged gazdagodunk testi-lelki egészségben, elméleti és gyakorlati tudásban, művészeti tevékenységben, sportban, kapcsolatainkban és lelki életünkben. 6. Igényes munka. Számunkra az igényes munka azt jelenti, hogy feladatainkat odafigyeléssel, a tőlünk telhető legmagasabb színvonalon, hatékonyan végezzük. 7. Hiteles jelenlét a világban. Számunkra a hiteles jelenlét a világban azt jelenti, hogy nyitottan, életkorunknak megfelelő megismerési szándékkal, párbeszédben, szolidárisan élünk a minket körülvevő valóságban. Számunkra természetes, hogy ezek az értékek nem tények és pillanatnyi állapotok, sokkal inkább célok. Annak kifejtései, hogy milyen módon próbáljuk megélni és egyre teljesebbé tenni küldetésünket és hitvallásunkat. Emberi létünkből, teremtett voltunkból fakad, hogy nem tudunk mindennek mindenkor a maga teljességében megfelelni, viszont egyértelműen elköteleződünk amellett, hogy ezen értékek sérülése esetén tudatosan térünk vissza ezen elveinkhez, és ezen értékeink mentén igyekszünk javítani rajtuk. Az igazán nagy kihívást az jelenti számunkra, hogy egyszerre kell és szeretnénk megfelelni két, egymást nehezen elfogadó valóságnak. Piarista közösség és intézmény is vagyunk, melynek világában nagyon fontos az összetartozás érzése, egymás segítése, bátorítása és buzdítása. Intézményként azonban kétségtelenül szükséges, hogy világosan körülhatárolt felelősségi körökkel és vezetési struktúrával rendelkezzünk.

Méltányosság és igazságosság között kell megtalálnunk azt az utat, mely mindkét világunkat lehetőség szerint építi és erősíti. Hisszük, hogy ezek a szövegek, bár kihívást jelentenek, megszólítanak bennünket, fontosak nekünk. Így gazdagodunk és fejlődünk mindnyájan, a piarista család tagjai. Papp Attila igazgató

Pályázati hírek Napelemes fejlesztések iskoláinkban Augusztus elején elindult a rendtartomány első napelemes fejlesztése a szegedi gimnáziumban. A Környezet és Energia Operatív Program pályázatán 40 kW összteljesítményű napelemes rendszer megvalósítására kaptunk támogatást. A rendszer a szegedi tornaterem tetőszerkezetén kerül elhelyezésre. A kecskeméti napelemes pályázatunk támogatói döntését a napokban vettük kézhez, indul a szerződéskötési folyamat, várhatóan még idén felkerülnek a Czollner téri épületegyüttesre a napelemek. További napelemes fejlesztéseket tervezünk Nagykanizsán és Gödön, ezen pályázatok esetében még várjuk a közreműködő szervezetek döntését.

A Piarista Múzeum pályázata A Budapesti Piarista Gimnáziummal és a Mikszáth Kálmán téri rendházzal együtt 2011-ben a Piarista Tartományfőnökséghez tartozó, 1917 óta működő Piarista Múzeum is visszaköltözött a felújított, egykori Pesti Barnabás utcai (ma már Piarista utcai) épületbe. A múzeum anyaga az 1953-as kényszerű elköltözés óta nem kaphatott méltó elhelyezést, és a kétszeri költözés is megviselt egyes tárgyakat. 2011-ben kezdetét vette a múzeumi tárgyak állapotának felmérése, illetve digitális leltározása. Elsődleges célunk, hogy a múzeum számára a jövőben megfelelő kiállítási helyiséget alakítsunk ki. A Belváros-Lipótváros Egyházi Épületekért Közalapítvány 1 900 000 Ft-tal támogatja a Piarista Múzeum anyagához tartozó, egyház- és művelődéstörténeti szempontból jelentős műtárgyak restaurálását: egyrészt olyan festményeket újítunk fel, amelyek sérültek, de a rendház nyilvános tereiben, illetve a tervezett múzeumi kiállításokon szeretnénk elhelyezni őket, másrészt pedig olyan liturgikus ötvöstárgyakat, amelyeknek szintén a Piarista Múzeum kiállítási anyagában van a tervezett helye, illetve részben használatba kerülnének a piarista kápolnában. Király Gellért pályázati irodavezető

piaristák

23


Váci színesek

VÁC

Mérlegen a VPG A tanévzárón ilyen mérleget vonhatott Futó Béla igazgató úr: Az egyik serpenyő (a másik serpenyőről a tapintat okán nem szólunk): A Kalazancius-érmet Bartha Katalin és Jankovics Veronika, a Sík Sándor-díjat Frankó Krisztián és Tóth-Bajnógel Adél Csilla, a Mayer Dániel-díjat Hugyecz Balázs, a Simonyi Alfréd-díjat Kolok András Bese, a Brusznyai Árpád-díjat Hujbert Gellért, a Haris Béla-díjat Csillag Sára, a Morus-díjat Hugyecz Balázs, Nagy Bianka, Horváth Teréz és Zólyomi Mária végzős diákjaink kapták.

alapítva: 1714 (1990) honlap: www.vpg.sulinet.hu

Az iskola további 23 diákját szólította ki igazgató úr, akik az év során valamilyen országos tanulmányi versenyben kiemelkedő eredménnyel végeztek. Köztük Kolok András Besét, aki a földrajz OKTV 10. helyezettje lett. Az iskola 35 tanulója kapott kitűnő bizonyítványt. Kiemelkedő tanulmányi munkájáért és/vagy példamutató kötelességteljesítéséért 74 diák kapott oklevelet a nevelőtestülettől. Az iskola diáksága és tanárai elköszöntek Kliczkó Gyuláné Vali nénitől is, aki az 52. tanévét fejezte be idén. Isten áldja őt is!

11 nyári program, 12 szervező tanár munkája, 260 résztvevő diák. Ha nem lett volna átfedés a programok között, 79 nyári napon lett volna valami kedvedre való! Hogy milyenek voltak? A többi túráról keveset tudván is biztosan állíthatom, hogy az athéni bringatúra volt a legjobb. Nemcsak a látnivalók, hanem a csapat egysége miatt is. Péntek Olivér öregdiák

A krakkói kirándulás szuper "nyárnyitó" program volt, de a dunántúli bicaj túra is nagyszerűen sikerült. Látnivalókban nem volt hiány, s összeszokott társaság lévén a jókedv sem hiányzott. Kovács Luca 12. C

Sejtettük, hogy a Nemzetközi Piarista Ifjúsági Találkozón jól fogjuk érezni magunkat, de hogy ennyire fergeteges lesz, az minket is meglepett. Rodák Mónika 10. B

24

piaristák


PIARISTA ISKOLA VÁC Magyarok katalán szemmel A katalán–magyar cserediákprogram élménybeszámolója minden évben magyar szemszögből íródott. De hogyan látnak minket ők? Lássuk idén ezt! A magyarok életritmusa számos ponton eltér az általuk megszokottól, mindamellett sok hasonlóságot is mutat. A különbségekről: a katalánok nehezen szoktak hozzá az időbeosztásunkhoz – mivel náluk később világosodik és sötétedik, az étkezéseket túl korainak találták. A magyarok kapkodó, felgyorsult életvitele is meglepte őket. Szerintük mi mindig mindenhová rohanunk. Például a programbaiktatotthosszúsétákatissokallták.Akatalándiákokamagyarok kissé távolságtartó viselkedését is meglepődve tapasztalták. Míg mi első találkozásunknál csak kezet nyújtottunk, ők már rögtön nyakunkba borulva üdvözöltek minket. Mediterrán temperamentum! A hasonlóságok közé sorolhatjuk, hogy a társainkkal eltöltött idő mindannyiunk számára fontos. A magyarok által fogyasztott ételek, különösen a pogácsa, a gulyásleves és a palacsinta nagyon ízlett nekik. A sok-sok látnivaló közül Budapest és Szentendre szépségét, utcáinak tisztaságát emelték ki. A magyar emberek jelleméről pozitív képet alakítottak ki magukban, udvariasságunkat és kedvességünket örömmel fogadták, humorérzékünk mosolyt csalt arcukra egy fárasztó nap után is. Iskolánkat jóval nagyobbnak, szebbnek és felszereltebbnek találták sajátjuknál, a tanórákról egy rövid betekintés után (közös énekóra) fegyelmezettségünket külön kiemelték. Összességében, mind magyar, mind katalán szemmel élményekben gazdag napokkal gyarapodtunk, köszönjük tanárainknak, akiknek áldozatos munkája és rengeteg energiabefektetése lehetővé tette ezt számunkra! Réthelyi Virág, Wágner Edit – a katalán diákokkal készített interjúk alapján

VPG Facebook – offical site Júniustól rendszeresen frissül a váci piarista gimnázium facebook-oldala. Aktualitások, hírek, információk, érdekességek. Itt megtalálod:

Piaristák a gátakon

www.facebook.com/ vacipiar

A júniusi dunai rekordárvíz Vác városát sem kímélte. A legnehezebb napokon 250-300 piarista diák dolgozott váltott műszakban az árvízvédelmi töltéseken.

Utazás a szentatya szülőföldjére A Te Deum másnapja, a vakáció első napja, vasárnap, kellemes korareggeli napsütés, lázas készülődés – irány Krakkó. Két mikrobusszal, 16 résztvevő diákkal és kísérőikkel indultunk útnak, hogy felkeressük Boldog II. János Pál szülőföldjét, Wadowicét és Krakkót. A „nagy” pápa nyomait keresgélve a 20. század története is feltárult előttünk. Krakkó belvárosa, számos magyar emléke igazolja a két nép sok évszázados testvéri kapcsolatát, barátságát. (A krakkói piaristák vendégszeretetéről nem is beszélve.) A belváros szép, hangulata magával ragadó. A Wisztula-parti Wawel, a Zsigmond-torony, a tűzokádó sárkány, a Posztócsarnok és más, a turisták által kedvelt látványosságokon túl a város rejtett terei, zegzugos utcái is emlékezetesek maradnak számunkra. A 20. század megrázó történelmi borzalmaira a sárkányos város zsidónegyede és a közeli Auschwitz-Birkenau munkatábora emlékeztetett. Utunkat Wadowicében zártuk. Láttuk a templomot, ahol a szentatya ministránsfiúként szolgált, a szülőházát, ahol családjával élt, számos gyerekkori képen keresgélhettük őt az emlékmúzeumban, sőt megkóstoltuk kedvenc krémesét is. Kalász Ákos

piaristák

25


Ünnep a Búzaszemben

Búzaszem

Pünkösdkor a király nyújt kezet

A Búzaszem évzáró ünnepségén az igazgató mellett állt egy harmadik osztályos kisfiú is és sorra kezet fogott a tanulmányi vagy közösségi és sport munkájuk miatt kitüntetett diáktársaival. Nem illetéktelenül odakerült gyermek volt, hiszen az igazgató előzékenyen előreengedte némely kézfogáskor… Ki ez a kisfiú és miként került oda? Erről talán érdemes pár szót szólnunk. Pünkösdkor a Búzaszemben más a dolguk a fiúknak és más a lányoknak. A lányok az iskolaépületben maradnak, és készülnek a Szentlélek kiáradásának ünnepére, a pünkösdi fa befonására, készítik a királyi palástot és koronát, valamint a pünkösdi király lovagjainak a szalagokat, kitűzőket. Miközben a lányok koszorút fonnak, csengő hangjukon már felcsendülnek a pünkösdi énekek:

alapítva: 2004 honlap: www.buzaszem.hu

Vagy a vízpróba, ahol persze nem a régi, középkori vízpróba köszönt vissza, hanem egyszerűen egy pénzdarabot kellett bedobni a vízzel telt befőttesüveg alján lévő pohárba. Szerencse kell hozzá? Részben. Részben pedig az, hogy a sikerre pályázó ismerje a pénzdarab és a víz tulajdonságait, mert valamelyest mégiscsak kiszámítható a pénzdarab viselkedése azon a rövid, ám szeszélyes úton a pohár aljára. A szkandernél osztálytársak mérkőztek egymással, talán előre megmondhatták volna a sorrendet. S itt volt a Toldi próba, amelynél egy bot végére mindig nehezebb és nehezebb súlyokat tettek a zord ítészek. S persze, miközJöjj, Szentlélek Úristen, áraszd reánk ben vetélkedtek a fiúk, segítették egymást. A teljesen legszebb talán az volt, amikor kér „Napsugár” mennyből fényességedet, mennyből osztálybéli – amúgy rendszeresen barantázó fényességedet… – kisfiú egy íjat kevesebbszer látott társukat az apáktól látott szeretettel átkarolva-átölelve, keHát így szólnak a Búzaszem iskozeit az íjra és vesszőre igazgatva segített célba laépületébe illő módon a csengő Ha egyedül nem megy, segít a lőni – nagy sikerrel. A sikernek pedig együtt leányhangok. Hanem a fiúk! Menközösség – ahogy otthon és az örültek, holott egyazon versenyben, versenynek a próbákra, lélekben erősen, iskolában látjuk… társként vettek részt. karokat feszítve, izgulva is kicsit. Summa summárum: a Búzaszem Iskola pünMerthogy a pünkösdi királyság kösdi királya 2013-ban Csósza Barnabás komoly dolog, annak tétje van! Aligha van ilyenkor lelett. Úgyhogy amikor az iskolából a pirosba és gényke, akit ne kapna el a vágy, hogy a vetélkedés után fehérbe öltözött lányok megérkeztek a próba a fiú közösség vezetője lehessen. Ahhoz persze sok színhelyére, az alsógödi kiserdőbe, a fiúk már próbán kell átesnie. Mindenekelőtt a szellemi próbán, elvégezték a maguk dolgát. A lányok megérkehogy ne a testé legyen az első szó ezen a napon. S ha a zése után a királyt annak rendje és módja szerint pajzsra bimbózó férfiember kijutott a fejtörők és találós kérdéemelték, megsüvegelték, vivátot kiáltott rá a nép. A kisek útvesztőjéből, indulhat a testi próbák vándorútjára. rályt és lovagjait nagy becsben tartották, aztán kezdetét A testi próbák persze mindig szellemi próbák is, hogy vette a pünkösdi példát mondjunk, nyilván királyné járás, az a fiú talál leginkább A pünkösdi király lovagjait is feldíszítik az ünneplő lányok amely mindig a Búcélba az íjjal, aki a legzaszem egyik legnyugodtabb, s képes szebb ünnepe. A láegy célra rendületlenyok énekszóra, piros nül összpontosítani. és fehér szalagokkal Avagy a kakaskodásfonják be a pünkösdi nál a körből nem felfát. Aztán megszólal tétlenül a legerősebb, a pünkösdi királyinkább a legszemfüné – aki mindig a Búlesebb, energikusabb zaszem legifjabb és legügyesebb tudja leánygyermeke: a másikat kitaszítani. 26

piaristák


piarista iskola Búzaszem

Mindig a legifjabb leány a Búzaszem pünkösdi királynéja

Én kicsike vagyok, nagyot nem szólhatok… mégis az Istennek dicséretet mondok… Gyönge vessző vagyok, Mindenfelé hajlok Szüleim kertjébe most nyílni akarok

A pünkösdi király és lovagjai

Lángnyelvek, felülről jövő áldás és közösség – ezeket az elvont fogalmakat igyekszünk ilyenkor a gyermekek számára is átélhető élménnyé formálni. S a mozdulatok, az ének, a színek, a közös célú játékos (de nagyon komoly) királyválasztás és a pünkösdi királynéjárás közben a gyermeklélek számára is akarva-akaratlan átélhető, hogy együtt, közösen megtenni mindezt, szép, jó és Istennek tetsző. A győzelemmel a pünkösdi királynak mindenesetre számos kötelessége és joga teremtődött, úgy mint: a Búzaszem táborban ingyen vehet részt, a Búzaszem Kupán átadja az díjakat, a mulatságokon gondoskodik arról, hogy minden fiú minden leányt megtáncoltasson, egy általa választott tantárgy szóbeli számonkérésekor egyszer felmentést kaphat, a szeptemberi tanévnyitón köszönti az első osztályosokat, egy évig őrzi a pünkösdi király jelképeit, ünnepségeken, mint megkülönböztetett vendég, külön széken ülhet. No, így került az a kisfiú az igazgató mellé, s így foghatott kezet minden kitüntetett diákkal. Ez volt az ő egyik kitüntetése, amelyért megdolgozott. Keszey Tivadar

Jöjj Szentlélek, Úristen…

piaristák

27


Tanulmányi ház Csíkszereda

Csíkszeredai-erdélyi mozaik

a piarista tanulmányi ház eseményei A Felnőtt Teológiai képzés keretében Emil atya a tanév 2. félévében dogmatikát tanított a lelkes csoportnak. A Mária Rádió Csíksomlyói Területi Stúdiójában Sándor atya hetente szerkesztette a Miért hiszek? c. műsort. Havi rendszerességgel pedig a Krisztus világa c. katolikus folyóiratot. Minden hónap első szombatján gyóntatunk a somlyói kegytemplomban, az óriási tömegeket vonzó, esti Mária-köszöntőn. Március 21. A II. vatikáni zsinat aktualitása a ma egyházában – Lukács László piarista atya tartott előadást a kolozsvári Katolikus Akadémia vendégeként. Március 23. Bátor Botond pálos tartományfőnök látogatta meg házunkat. A jövőbeni erdélyi pálos tervekről, és a (piarista) missziós lelkületről beszélgettünk. Két hónapot töltött Hargitafürdőn két pálos atya, megtelepedésüket fontolgatva. Április 8-10. A Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar 3 napos tavaszi kórustábora zajlott a csíksomlyói Szent István Gyermekotthonban, Vera nővér és Czakó Gabriella vezetésével. Kóruspróbák, kirándulások a Nyeregbe, szentmise a Kegytemplomban, nyelvi órák és foci piarista segédlettel…

alapítva: 2007 honlap: csikszereda.piarista.hu

Május 31. Nagyon sokan gyűltek össze pénteken a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium ballagóinak köszöntésére. Az iskola mögötti sportpályán öt osztálynyi középiskolai végzős sorakozott fel népviseletben. Egy év közös etika-órái kötnek össze bennünket… Sárközi Sándor SP

Május 7-11. közt rendezte Csíkszeredában a Csíki Anyák Egyesülete az Édesanyák hetét, változatos előadásokkal, programokkal. Az utolsó napon a lelki útravalót Kosztolányi Dezső: A fejetlen szeretet című varázslatos írása alapján kaphatták az érdeklődők, piarista tolmácsolásban. Május 18. Pünkösdi búcsú Csíksomlyón. A legnagyobb magyar zarándoklatra az idén is több százezer zarándok érkezett Erdélyből, Magyarországról és a világ minden tájáról. A Piarista Tanulmányi Ház szerzetesei segédkeztek a gyóntatásban. Nagy örömmel látták vendégül Görbe László és Dósai Attila rendtársaikat, valamint Papp Jánost, kecskeméti gondnokunkat. 28

piaristák


piarista nővérek nagykároly

Nagykárolyban jártunk

Miért a fogadalom? Azóta is reggel kel a nap, akárcsak én. Azóta sem töri át a forgalom zaját a tücskök ciripelése, és csörgedező patakok sem vidítják Nagykároly városát. Azóta is minden nap tanulunk a gyerekeinkkel, mégis elő-előfordul, hogy rossz osztályzattal térnek haza. Azóta sem értik sokan, hogyan is akarhat valaki szerzetes lenni. Azóta is kísérnek utamon a régi gyarlóságaim, gyengeségeim, hibáim, s azóta is elkövetem ugyanazokat a bűnöket. Nem változott semmi… Pedig mi minden történt március 18-án, a fogadalomtételem napján! Már az ezt megelőző egyhetes lelkigyakorlat alatt megtapasztaltam, hogy ha Istennel tartok, vele együtt legyőzhetetlen bajnok leszek, hős, mert valami olyant teszünk, amire ember nem képes. Nem világot megrengető cselekedeteket vagy hangos sikereket kért ehhez tőlem, csak befogadást, ráhagyatkozást, gyermeki bizalmat. Átérezhettem szeretetének határtalanságát: Ő nem azt az ideális Ágnest szereti, aki lehetnék, hanem azt a valóságosan egyetlent, aki vagyok. Celestina anya ünnepén újabb tanujelét adta szeretetének: elfogadta méltatlan gyermekének hármas fogadalmát. Mit tettem én? Adtam vagy kaptam? Megkötöztem magam vagy szabaddá váltam? Elindultam egy úton, felszálltam egy hajóra, amely Istenhez visz, ahogy Lobmayer Imre atya fogalmazta meg a prédikációjában. A cél elérésében segítenek a fogadalmak: gazdaggá tesznek, erőt adnak és segítenek megismerni Isten akaratát. Családot kaptam ezáltal: Jutka és Tünde nővért, Borit, aki élettel tölti meg a noviciátust; a távolban élő nővéreket, a piaristákat, a templomot megtöltő híveket, és a házunkat beragyogó ékköveket – gyermekeinket. Istent egy végtelen szeretet-óceánnak nevezi Celestina anya. Ha a földünkre gondolunk, az ember bármilyen úton indul is el, egyszer el fog jutni az óceánhoz, ha előre halad. Éppígy kikerülhetetlen az Isten is, hacsak nem egy bálvány körül forgunk körbe-körbe. Az én utam a fogadalmak szerinti élet, vezetőm a Szentlélek, útitársaim a közösségem. Ebben találom meg lelkem békéjét, ezáltal válok egyre szabadabbá. Én így tudok válaszolni Jézus Krisztus végtelen szeretetére. Kanti ágnes

Házunk tája... Vakáció, nyári meleg, gyerekzsivaj lengi be a házat „napkeltétől napnyugtáig”, mióta véget ért a tanév itt, Nagykárolyban is. Háromszoros ballagással búcsúztatták leányaink a különböző szintű oktatási intézményeiket: Bea az általános iskolai képzéstől vált meg, Andrea az érettségi megmérettetésekben vett részt, Joli pedig befejezte a hároméves egyetemi alapképzést. S így immár teljes létszámban üljük körül az asztalt az étkezések alkalmával. Kivéve, ha valaki éppen egyházmegyei ifjúsági táborban tölti napjait vagy a Piarista Ifjúsági Találkozón vesz részt, s onnan hazatérve nagy lelkesedéssel (énekkel kísért táncbemutatóval) kelti életre hallgatóság számára az ott történteket. A fenti események mellett nem törpül el a jelentősége, az - óvodás nemzedék szakkifejezésével élve - „lubickálásnak” sem. Szükséges hozzá egy szúrásbökés mentes, de viszonylag kicsi, lehetőleg füves alapterület; egy ilyen kis területen elhelyezhető, felfújható medence és víz, valamint sok-sok napsütés... S már kész is a környék, mi több, a világ, már-már talán az univerzum legcsodálatosabb, legvidámabb és legfröccsenősebb örömforrása. Mindeközben komoly átalakulás zajlik a templomunkban, ami nem kevés érdeklődést és rendszeres ellenőrzést vált ki az ifjabb és az idősebb nemzedékből egyaránt. Hol közelebbről, hol távolabbról megvizsgálva a munkálatok alakulását arra is ígéretet kaptunk, hogy a templom felújítását egy alkalommal az állványzatról is megnézhetjük. Nagy várakozással tekintünk az ügy ilyetén alakulása elébe. Tóth Borbála

piaristák

29


Piarista

Sík Sándor arcai Ötven évvel ezelőtt, 1963. szeptember 28-án Budapesten, a Mikszáth Kálmán téri rendházban elhunyt Sík Sándor piarista, a magyar tartomány provinciálisa, aki nem csak a magyar piaristák, hanem a XX. századi magyar katolikus egyház szellemiségének egyik meghatározó alakja volt. Életének 75 éve alatt számos területen, sokféle szerepben működött, de életét mindvégig a piarista szerzetesi hivatás és az irodalom szeretete határozta meg.

A diák Budapesten született 1889-ban, de gyerekkorát Gödöllőn töltötte. Zsidó származású szülei, akik fiatal korukban keresztelkedtek meg, mélyen hívó katolikusok voltak. Apja jó ismeretségben volt a budapesti katolikus élet vezetőivel, így amikor legidősebb fia, Sanyi gimnáziumba készült, Kanter Károlyt (később a budai királyi palota plébánosát) és Hock János képviselőt (későbbi józsefvárosi plébánost) kérdezte meg, hogy melyik iskolát tartják a legjobbnak. Egybehangzóan a piaristákat ajánlották. Így ott végezte a gimnázium első öt osztályát úgy, hogy az első években Gödöllőről járt be vonattal. „Dér a kerten, csíp a reggel. / Táskarázó víg kezekkel / Indul két apró kamasz. / Dohog, prüszköl a vonat már: / Várja őket, mint a kaptár, / Zümmögő diákszakasz” – emlékezett vissza Diákszakasz című versében. Nagyon megszerette osztályfőnökét, a magyar-latin szakos Palásti Gyulát. „Azért lettem piarista, mert úgy akartam élni, ahogy ő” – emlékezett vissza. 1903-ban jelentkezett a piarista rendbe és beköltözött a váci noviciátusba. „Életem egyik legboldogabb nyara a noviciátusi nyár volt, mert nagy kertje volt a rendháznak, és oda jártunk le egész nap. Mindenkinek volt egy saját kis kertje, ahol azt ültetett, amit akart; gyümölcsfák is voltak, amikről azelőtt eladták a gyümölcsöket, de a mi időnkben nekünk adták.” A gimnázium utolsó két osztályát piarista studensként Kecskeméten fejezte be 1906-ban, majd a budapesti Kalazantinum növendékeként az egyetem latin és magyar szakos hallgatója lett. Nagy hatással volt rá Zimányi Gyula, aki Kecskeméten, majd Budapesten is prefektusa volt.

A tanár Az egyetem elvégzése után a rend 1910-ben Vácra küldte, majd a következő évtől Budapestre, ahol majdnem húsz éven át tanított. Tanárként akkoriban egészen új stílust képviselt. A kor távolságtartó szigorú, professzorai helyett közvetlen és a fiúk egyéniségét megbecsülő nevelő volt. Jellemző rá, hogy a negyedévi kötelező iskolai gyóntatások során nem a katedrán gyóntatott, hanem lejött a padok elé, s úgy hajolt a mellé térdelő diák fölé. De mindenekelőtt szaktárgyai, elsősorban az irodalom szeretetére nevelte diákjait. Irodalmi magyarázatai élményszámba mentek. Ekkor volt igazi elemében, ahogy 30

piaristák

Nagy fiúk című versében megörökítette: „Olvasom Zrínyit. / A szemek kigyúlnak / És rámlobognak, mint megan�nyi égő / És nyugtalan és szomjasfényű csillag. / De én már nem is látom a fiúkat, / Én már nem látom, csak az Óriást, / Akinek boldog és alázatos / Kis apostola lettem, akinek / Igéit hirdetem a kicsinyeknek”. Nevelői munkájához tartozik, hogy 1913-ban rendtársával, atyai barátjával és lelki vezetőjével Schütz Antallal közösen (aki később a budapesti egyetem dogmatikaprofesszora lett) Imádságoskönyvet állítottak össze, „egyszersmind kalauzul a lelki életre a tanulóifjúság számára”. A „Sík-Schütz” a következő évtizedekben egész nemzedékek lelkét formáló eszköz lett.

A költő Okos, olvasó gyerek volt, aki szerette verseket, és eszményképeinek Arany Jánost és Vörösmarty Mihályt tartotta. Diákkora vakációin egyedül szeretett kóborolni Gödöllő „szelíd halmain, a Fácános, az isaszegi és a mogyoródi erdő sűrűjében, a Malom-tó fűzfái alatt és a kertünk alatt folyó Rákos-patak partján, sőt a királyi parknak legtöbbször elhagyatott kavicsos útjain is.” Ott írta első verseit is. Irodalmi kreativitásának a piarista iskola újabb lökéseket adott, hiszen az élénk önképzőköri élet akkoriban természetes dolog volt. A gimnázium utolsó éveiben, Kecskeméten több önképzőköri pályázatot is elnyert, nemcsak versekkel, hanem hittani dolgozatokkal, sőt kisregényekkel is. Tehetségét tanárai is támogatták, főként prefektusa Zimányi Gyula, aki „zseniális megérzéssel és mesteri tapintattal tudta vezetni a kispapban a poétát is. Hogy a pap és a költő soha egy pillanatig sem jutott egymással ellentétbe bennem, sőt egyik sem szűnt meg állandóan a másik elmélyítésén dolgozni, hogy életem alapélménye a meglátott sötét mélységeken és belsőleg átküzdött diszharmóniákon keresztül is boldog harmónia maradhatott, azt elsősorban neki, az ő szeretetének köszönhetem.”


Az egyetemi tanár

Még diákkorában kapcsolatba került a Regnum Marianum egyesülettel és annak országos hatású diáklapjával, a Zászlónkkal. „Minden fiú, aki megismerte, magáénak érezte. De legalább annyi felnőtt olvasta, mint fiú. Meg tudta találni a közvetlenségnek, szellemi felsőbbségnek és meleg szeretetnek a hangját” – mondta Sík Sándor. A lap szerkesztője, Izsóf Alajos, egy „roppant élénk szellemű, villogó szemű, tótos kiejtésű kis ember hasonlíthatatlan hatást tett minden valamirevaló fiúra.” Sík Sándor együtt nőtt föl a Zászlónkkal, ott jelentek meg első versei, majd amikor Izsóf Alajos 1910-ben átvette az Élet című irodalmi lap szerkesztését, amolyan segédszerkesztőjévé vált. A verseken kívül bírálatokat, színikritikákat, utóbb cikkeket is írt a lapba. Első verseskötete (Szembe a Nappal) is az Élet kiadásában jelent meg 1910-ben. Költői hangjának frissessége, elevensége és optimizmusa akkoriban (főként a katolikus költők között) szokatlan volt, és nagy sikert aratott. A következő évtizedekben versei a fölolvasóestek, iskolai ünnepségek és irodalmi folyóiratok biztos és szívesen látott pontjai lettek. Költészetéről tanulmányok és kötetek sorát írták, egyesek fiatalkori, mámorosan repeső szimbolizmusát zárták szívükbe, mások számára élete végén írt, letisztult versei jelentenek sokat. Érzékeny emberként mindig megérkezte kor érzését és hangulatát, akár a világháborúról, a trianoni katasztrófáról, az újjáéledő Magyarországról, a nemzetiszocialista vagy kommunista diktatúrák fenyegetéséről volt szó.

A cserkész A cserkészettel – saját visszaemlékezése szerint – 1911ben találkozott, amikor a nyári szünetben Münchenben meglátott egy német cserkészkönyvet. Az új nevelési módszernek hamarosan Izsóf Alajos és a Regnum Marianum vált az egyik legfőbb magyarországi támogatójává. 1912/1913-ben Sík Sándor szervezte meg a budapesti piarista gimnázium cserkészcsapatát, és részt vett a Magyar Cserkészszövetség megalakításában is. Életének ettől kezdve a cserkészet alapvető meghatározójává vált. 1913-ban részt vett a Izsóf Alajos által szervezett vági tutajúton, majd 1919 után ő lett a kommunista terror után újjáéledő Cserkészszövetség elnöke. Ő vezette 1925-ben a piarista csapatok nagymarosi táborát, majd 1926-ban a Megyeren (Káposztásmegyer) megtartott első Nemzeti Nagytábort. Talán legfontosabb tette azonban az volt, hogy ő „kodifikálta” a magyar cserkészeszményt 1922-ben az általa szerkesztett Magyar cserkészvezetők könyve egyik fejezetében. „A cserkészetnek emberileg is sokat köszönhetek.” – emlékezett vissza később – „Itt tanultam megismerni az élet gyakorlati oldalait, amihez nem nagy felkészültségem volt, és azt hiszem, hogy a természettel való intim viszonyt is részben ezeknek a nyaraknak köszönhetem.”

1929-ben Sík Sándort a szegedi egyetem irodalomtörténet professzorának nevezték ki. Előadásait az 1929/1930. tanév második felében kezdte meg, és azonnal új, modern európai levegőt vitt az egyetemre. Előadásain kiemelten foglalkozott a XX. század, tehát a kortársak költészetével, így jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy egyesek (például József Attila) bekerüljenek az „irodalmi kánonba”. Egyetemi tanítványait barátokként kezelte. Előadásai után a Tisza-parton sétálva egyénileg is elbeszélgetett azokkal, akikben érdeklődést fedezett fel, szemináriumaiból pedig egész baráti társaság nőtt ki, amely közös teadélutánokat, kirándulásokat, felolvasóesteket és színpadi előadásokat szervezett. Ebben az időben jelentek meg irodalomtörténeti tanulmányai és monográfiái is, például a századforduló vallásos költészetéről (Gárdonyi, Ady, Prohászka), Pázmányról, Zrínyiről. Irodalomtörténészi munkásságának megkoronázása az 1943-ban kiadott három kötetes Esztétika.

A tartományfőnök A második világháború után Sík Sándor hirtelen új helyzetbe került. 1945-ben a Köznevelési Tanács elnöke lett Budapesten (egészen 1947-ig, amikor fakultatív vallásoktatás bevezetése miatt lemondott), 1947-ben pedig, amikor barátját, Tomek Vincét generálissá választották, ő Sík Sándort nevezte ki utódjaként tartományfőnökké. E tisztségében a sajátos politikai helyzet miatt – ugyanis a diktatúra miatt nem lehetett szabad tartományfőnökválasztást tartani – élete végéig megmaradt. Tartományfőnöksége sajátos volt a rend történetében. Rendtársait valóban testvérként és atyaként kezelte. Mindenkivel igyekezett személyesen törődni, azonban ez egy háromszáz fős testületben nehezen ment, még úgy sem, hogy az adminisztratív munkát lehetőleg az asszisztensek (főként Albert István) és a titkár (Darvasy Mihály) végezte. A titkár nem csak a provinciális atya egészségére, hanem idejére is vigyázott. Ha valaki túl sokáig maradt a fogadószobában, egy asztal alatti gombbal telefoncsörgést imitált, így késztetve távozásra a vendéget. Ráadásul Sík Sándorra nehéz helyzetek és döntések sora nehezedett: az iskolák államosítása, a rend kétharmadának „kereten kívülre kényszerítése” és egyesek bebörtönzése. „Én nagyon gyönge és alkalmatlan elöljáró vagyok” – mentegetődzött élete végén – „igazán csak a szükség magyarázza. Szóval nagyon félek az ítélettől ebből a szempontból.” Koltai András

piaristák

31


Piarista

Tomek Vince és a II. vatikáni zsinat (1) „Magamnak is alkalmam volt átérezni: a zsinat alatt megható feszültség volt a közös feladat iránt, hogy felcsillantsuk a hit igazságát és szépségét korunk számára” – mondta XVI. Benedek pápa 2012. október 11-én a Szent Péter téren, a Hit Évének megnyitásakor, amelyet azért hirdetett meg, mert ötven évvel korábban, 1962 és 1965 között ülésezett a II. vatikáni zsinat, amely egyház külső és belső viszonyainak megújítását tűzte ki célul.

A zsinat négy ülésszakán összesen tizenkét magyar püspöknek engedélyezték a részvételt a kommunista állami hatóságok, de közülük csupán hárman vehettek részt mindegyik ülésszakon (Hamvas Endre csanádi és Kovács Sándor szombathelyi püspökök, valamint Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzó, aki azonban az első két ülésszakon – nem lévén püspökké szentelve – csak szakértőként volt jelen). Mellettük azonban még egy folyamatos magyar résztvevője volt zsinatnak: Tomek Vince piarista, aki rendje Rómában élő generálisaként kapott meghívót.

Tomek Vince (1892–1986) a Sáros megyei Palocsán született. 1946-ban lett a magyar piaristák tartományfőnöke, majd 1947-ben a rend általános elöljárójává (generálisává) választották, és ettől kezdve Rómában, a San Pantaleo rendházban élt. Tisztségét, miután kétszer is újraválasztották, egészen 1967-ig töltötte be. Nemcsak kitűnő szentszéki kapcsolatokkal rendelkezett, hanem rendtársai révén pontos ismeretei voltak a vasfüggönyön túli magyar egyházról is, így magyar kérdésekben Róma egyik fő informátorának számított, a magyar állambiztonság pedig külön személyi dos�sziét vezetett róla. Ilyen módon Rómában összesen hat „emigráns” papot tartottak nyilván, és mivel közülük Tomek látszott „a hazai élettel leginkább rokonszenvezőnek”, 1963-ban külön célként jelölték meg megnyerését. Ez természetesen abszolút sikertelen maradt. Tomek 32

piaristák

mindvégig kritikus maradt a kommunista diktatúrával szemben, és 1948-tól haláláig nem is járt az országban. „Kedvező” állambiztonsági minősítését azért kaphatta, mert mindenkihez megértő, emberi módon tudott közeledni. „Amikor láttad küszködéseimet, soha nem prédikáltál. Mindig egy maradtál velem. Nem éreztem meg azt, hogy valami elválaszt” – írta neki 1966-ban régi barátja, Kovács Sándor szombathelyi püspök – „A Te kiegyensúlyozott egyéniséged, életed egyik legnagyobb erénye, az isteni remény sugárzása Belőled, az mindennél jobban hatott rám. Szinte az, amit a zsinat most annyira kíván, életpéldáddal történő apostoli munka, … és legyen szabad minden hízelgés nélkül mondani … ez piaristicum. A halk szavú apostoli munka.” Ennek megfelelően – Joseph Ratzingerhez hasonlóan – Tomek Vince is azok közé tartozott, akik „megható feszültséggel” várták a zsinatot. Amikor XXIII. János pápa február 22-én aláírta a latin nyelv kiváltságos használatáról szóló Veterum Sapientia apostoli konstitúciót, jelen volt Francis Spellman new yorki bíboros is, akit „az a körülmény, hogy a zsinat hivatalos nyelve a latin lesz, állítólag erre a nyilatkozatra bírt a Szentatya előtt: »Si nostri episcopi latine loqui debebunt, tunc ecclesia Statum Foederatum Americae ecclesiae silentii erit.« (»Ha püspökeinknek latinul kell beszélni, akkor az Amerikai Egyesült Államok lesz a hallgatás egyháza.«)” A „hallgatás egyházának” nevezték ugyanis akkoriban a kommunista diktatúra alatt élő országok egyházait. A zsinati nyelvvel azonban nekik, a magyar püspököknek is meggyűlt a bajuk, hiszen ők is csak a „szertartási” vagy a „konyhalatint” használták, és sokuk más idegen nyelvet nem beszélt. „Nekem sem lesz a legkönnyebb latin előadást tartani, de azt hiszem, hogy egy pár napi beszélgetés és forgolódás után belejönnék a gyakorlatba” – írta Kovács Sándor 1962 áprilisában. A Rómában élő Tomek Vincének, aki egyébként a latin és a magyar mellett szlovákul (amely anyanyelve volt), franciául, németül és olaszul is kitűnően tudott, nem voltak ilyen problémái. Ezért amikor 1963 őszén Kovács Sándor hozzászólást készített az egyházról szóló konstitúció szövegéhez, annak megszövegezésében a piaristák (nyilván Tomek Vince és asszisztense, a kiváló latin filológus Sántha György) voltak segítségére. A hozzászólás egyébként az életszentségre (amely az egyház minden tagjának hivatása) vezető eszközök fölsorolását szorgalmazta, és ezek részben be is kerültek a Lumen Gentium szövegébe.


Tomek Vince a „fontolva haladó” és bizakodó zsinati atyák csoportjához tartozott, és miután a zsinat 1962. október 11-én megkezdődött, örömmel láthatta, hogy a többség hozzá hasonlóan gondolkozik. „A zsinat lassan megtalálja azt az utat, amelyen haladnia kell” – írta rendtársának, Albert Istvánnak Budapestre október 30-án. „Jómagam az ilyen nagy és annyira vegyes gyülekezetektől nem várok nagy eredményeket. Gondolok itt káptalanjainkra, melyek eredményei elsősorban a vezetőktől függnek. Lesz-e a zsinaton ilyen ügyes vezetés? Nem tudom. Azt azonban nem nehéz látnom, hogy három hosszú év alatt rengeteget beszéltek a zsinatról, különösen a laikus elemekben igen nagy reményeket ébresztettek fel, amelyek aligha valósulhatnak meg.” Egy hónap múlva, november 18-án hasonlóképpen, de még bizakodóbban fogalmazott: „Nekem már most az a benyomásom, hogy a zsinat sok szép eredményt fog hozni, azonban a legtávolabbról sem annyit, amennyit a felcsigázott vágyak várnak.” Mivel ekkoriban már elmúlt hetven éves, látványos zsinati szerepe nem volt, csupán a háttérmunkákban vett részt. „Az én szerepem elég passzív, s nem valószínű, hogy tudjak az aktív szerepek vállalására gondolni” – magyarázta 1962. október 30-án Albert Istvánnak. Néhány hét múlva Balanyi Györgynek pedig így írt: „Én a munkában tevőlegesen most nem veszek részt. … Viszont számomra a jelenlét nagyon tanulságos.” Zsinati jelenléte – az 1967-es káptalanon adott beszámolója szerint – azt jelentette, hogy „egyetlen általános gyűlésről sem maradt el, és így jól megismerhette a zsinat egész lefolyását, a benne végbemenő törvényalkotást, a zsinat szellemével együtt. Írásban beadott javaslataival hozzájárulhatott a zsinati tanítások minél jobbá tételéhez, különösen akkor, amikor azon tanításokról volt szó, amelyek a szerzetesi állapotra és az ifjúság keresztény nevelésére vonatkoztak.”

A zsinat után, 1966-ban tagja volt a Szerzetes Generálisok Római Uniója (URSG) által alkotott azon albizottságnak, amely a szerzetesi törvényalkotás megújításának kritériumait dolgozta ki a „zsinat utáni munkákat koordináló központi bizottság” számára. De Tomek Vince nemcsak szoros figyelemmel kísérte a zsinat munkáját, hanem tájékoztatta is róla rendtársait és barátait. „Bennünket itt a mostani zsinati szünet alatt is elsősorban a zsinat érdekel” – írta 1963 februárjában Kovács Sándornak, akinek így kommentálta az isteni kinyilatkoztatásról szóló konstitúció (Dei Verbum) vitáját a konzervatív Alfredo Ottaviani a Szent Officium titkára, és a német jezsuita Augustin Bea bíborosok között: „megbízható hírek szerint ezen a téren Ottaviani bíboros és Bea között nincs már nagy különbség, és hogy állítólag egyes túlfűtött teológusok Bea-t árulónak tartják. Mindez persze vigasztaló, mert azt mutatja, hogy közelebb kerülnek egymáshoz, s megkönnyítik a zsinati munkát.” Később is azon volt, hogy a zsinat eredményei a gyakorlatban is eredményeket hozzanak. „Tagadhatatlan, hogy a római élmények – ugyanúgy, mint a legtöbb zsinati atya esetében – a Te lelkedet is megtermékenyítették” – írta szintén Kovács Sándornak – „s látom, hogy azokból milyen bőkezűen adogatsz azoknak, akiket a Gondviselés Reád bízott.” Albert István magyar piarista tartományfőnököt pedig 1964 végén azért hívta (sikertelenül) Rómába, mert szerette volna, ha jelen lenne a zsinat utolsó szakaszán, és személyesen lássa, „hogy itt mily óriási jelentőségű ügyről van szó.” Koltai András

(Folytatása következik.)

PIARISTÁK A ZSINATON Tomek Vince generális, mint önálló klerikus szerzetesrend elöljárója, hivatalánál fogva tagja volt a zsinatnak. A generálisi asszisztensek közül az olasz Giuseppe Righetti a hívek apostolkodásával foglalkozó előkészítő bizottságban tevékenykedett, a spanyol Laureano Suárez (később a rend generálisa) a szemináriumi és tanulmányi előszítő bizottság tagja volt, majd őt XXIII. János pápa 1962. szeptember 28-án zsinati szakértőnek (peritus) is kinevezte. Fontos szerepe volt a keresztény nevelésről szóló Gravissimum educationis nyilatkozat megfogalmazásában és többszöri átdolgozásában. Ebben állandó segítségére volt Sántha György, a rend Közép-Európáért felelős generálisi asszisztense.

piaristák

33


Piarista

Csajkovszkij – Kovalik Balázs: Anyegin

opera három felvonásban

Ha a legrövidebben kellene jellemezzem az operaelőadást, így felelnék: lélektani remekmű, három felvonásban, modern rendezéssel, melyben a zenei és színészi színvonal együttesen vonja magára a közönség figyelmét. A Puskin verses regénye alapján készült operában olykor a kapcsolatok és a különböző érzelmek teremtette pókháló kibogozását, olykor ennek még bonyolultabbá szövését láthatjuk Kovalik Balázs rendezésében. A rendező koncepciójában nem a történet a lényeg, hiszen az amúgy is egyszerű, s bárki elolvashatja. Kovalik szerint fontosabb az, hogy a néző minél inkább belebújhasson valamelyik szereplő bőrébe, és onnan láthassa a világot. Míg a regényben valóban Anyegint tarthatjuk főszereplőnek, addig itt sokkal inkább Tatjána vívódásait élhetjük át.

Valóban átélhetjük, hiszen a rendező remekül harmonizálta a zenét, a kellékeket, a koreográfiát, azaz a szereplők minden egyes mozdulatát, a ruhákat, a minimális díszlet pillanatnyi helyzetét a színpadon, a színeket és a fényeket. Sajátos és egyáltalán nem könnyű szimbólumrendszert hozott létre, amely már az első pillanatban sem hétköznapi operaélményt ígér. A kevés díszlet okozta esetleges hiányérzet hamar oldódik a kar szerepeltetésével és különös mozgatásával, akik hol munkásként, hol bálozó tömegként, hol pedig a szereplők élő lelkiismereteként jelentek meg a színpadon. Igen, talán ezt nevezhetjük rendezői bravúrnak. Minden egyes reflektornak, színnek, fénynek és formának fontos szerepe van, amikkel a szimbolikus ábrázolásban való végtelen elmélyülést biztosítja az alkotó. Mennyire más ez a díszletkezelés, mint a Bohéméletben, a Toscában vagy a Rigolettóban, ahol a néző könnyen megkaparinthatja az átélés élményét a színes, szemet vonzó és elsőre is érthető kellékeknek köszönhetően! Az Anyegin díszletelemei inkább a gondolkodást, elmélyülést szolgálják, mint a hirtelen figyelemfelkeltést és a könnyed érzelmek felébresztését. A különleges, néha talán túl modern rendezés felvonásról felvonásra arra invitálja a nézőt, hogy szellemileg tevékenyen vegyen részt a szimbólum-pókháló kibontásában, a szálak kibogozásában. Épp ezért csak azoknak ajánlom a darab megnézését, akik szívesen részt vesznek egy közel három órás utazásban a mélylélektan és a szimbolika világában. 34

piaristák

Nagy jelentősége van a szereplők ruházatának. A tüzes és szenvedélyes Olga és Lenszkij pirosba bújt, a visszahúzódó és szerény Tatjána pedig fehérben játszik az első felvonásban. Igen ám, de ahogy közeledünk a végkifejlethez, Tatjána lelki fejlődését, komolyodását-komorulását folyamatosan tükrözi a szürke, majd fekete kosztümje. Anyegint majdnem mindig fehérben láthatjuk kis fekete kiegészítőkkel. Ezzel alighanem Anyegin egyáltalán nem egyértelmű személyiségét, viselkedését, sematikusnak tűnő, de korántsem sematikus jellemét látjuk ábrázolva. Olykor reflektorok kúsznak be a színpadra, amik afféle lelki tükrökként, az őszinteség lehetőségét kínálják az abba beleéneklő szereplőknek. A mű végén az Anyeginre rázuhanó hatalmas reflektor könyörtelen valóságával sújtja a főhőst, kinek tragédiája nem oldódhat fel a halálban. Az operától, mint műfajtól jogosan várhat el a néző sokat, hisz itt a színművészet, a zene, a rendezés, a színpadtechnika és a háttérmunka nagyon precíz összehangoltságára van szükség. Ebben az előadásban mindezt magas színvonalon élvezhettük. A művészek remekül visszaadták az érzelmeket, amik a szereplők lelkeiben bontakoztak ki a mű során, képzett énekhangjukról nem is beszélve. Bár a színjátszás fontos része az arc munkája, a mimika, a szemek játéka, ami ténylegesen csak a nézőtér első pár sorából élvezhető, helyünkről nem. A zenei színvonal vitathatatlanul magas, amelyre mind a zeneszerző, mind az előadók garanciát jelentettek. A dallamok csodás összeszövődésének i betűjére Nyári Zoltán Lenszkijáriája tette fel a pontot. A darab nem ér véget azzal, hogy legördül a függöny az utolsó felvonás végén, hanem az erre fogékony közönséget további gondolkodásra, és a jelképeken való még behatóbb töprengésre készteti. Szükség van ránk, a nézőkre is a művészet megfejtéséhez. Merjünk és akarjunk a dolgok mélyére ásni, hiszen e nélkül ez az előadás nem élvezhető teljességében! Varga Júlia, Piarista Gimnázium Vác


Öregdiák oldalak IN MEMORIAM ZÁRDAY TAMÁS SP (1935-2013) A budapesti Piarista Gimnáziumban 1967-ben végzett első osztályának öregdiákjai közül úgy tízen – tizenöten minden hónap utolsó csütörtökjén egy budai sörözőben jövünk össze. Az utóbbi időkben nem csak a kerek évfordulókon, hanem egyéb találkozóinkon sem volt ritka vendég a tanár úr. Így volt ez legutóbb, ez év áprilisában is. A rendház kapujában vettem fel. Könnyű ballonkabátja mögött érezni lehetett mindig szikár, de most mintha még soványabb termetét, fején lazán odacsapott fekete baszk sapka ült. Szemüvege mögül barátságosan pislantott rám. Útközben néhány személyes kérdés mellett irodalmi és történelmi témák kerültek szóba. Tanár úrnak jó memóriája volt, így ötven év távlatából is tudta a szülői házam kapuszámát, ahol egykoron családlátogatáson járt nálunk. Történelmet és magyar irodalmat tanított nekünk, az angolból később diplomázott és saját bevallása szerint a nyelvtanítást szerette a legjobban. Soha nem felejtem el azt a töri órát, amikor – talán harmadikban –, Napóleon oroszországi hadjáratát kívántam megvédeni, mondván a nagy hódítót nem az oroszok, hanem a kemény tél győzte le. Tanár úr egészen elsápadt, majd gutaütéses vörösben kezdett játszani a feje. Ülj le fiam, ne beszélj ostobaságokat! – rivallt rám. Megdöbbenve csúsztam a padba. Csak évtizedekkel később tettem helyére a dolgokat, amikor a Mikszáth téri gimnázium aulájában kiállított, a felújítások során megtalált lehallgató készülékeket nézegettem. Amikor nyugdíjba ment még tetterősen, megkérdeztük mivel fogja kitölteni a szabadidejét. Bár csalódottnak tűnt a katedrától való korai elválás miatt, ezt azzal tompította, hogy amíg olvasatlan művek vannak a könyvtárában, addig nem fog unatkozni.

Az est jó hangulatban telt a fiúkkal, és a már unásig emlegetett, de kedves iskolai anekdoták mellett szóba került sok érdekes közéleti kérdés az oktatásügy, az egészségügy és a művészetek területéről. Azután elmeséltük, hogy – talán szokatlan módon – de szeretnénk ősszel az 1963-as iskolakezdésünk, ismeretségünk ötvenedik évfordulójáról megemlékezni. Megértően bólogatott. Előbb az emlékezés, aztán az elmúlás! – szúrta oda fanyarkásan, mintegy a jövőbe látva. A szerény vacsora és a lassan elszopogatott pohár sör után hazavittem. Május végén ismét szerettük volna, ha eljön közénk... Telefonon beszéltünk. Nagy örömmel vette a meghívást. Á propos – mondta. – Te tudsz franciául, és sokat jártál kint. Mi az a „Salpetriere”? Egy kórház Párizsban – feleltem kissé bizonytalanul, mert ennél többet nem tudtam róla. Valami salétrommal is kapcsolatos. - tette még hozzá ő, majd elbúcsúztunk. Május utolsó napjaiban csörgött a telefonom. Sajnos nem tudok elmenni a találkozóra, lázas beteg vagyok! – suttogta a Tanár Úr. Elszomorodtam. Vártuk, hogy meggyógyul. Azután megérkezett a nagyon rossz hír: már soha többé nem jöhet el közénk sörözni! Pedig de szerettem volna elmondani neki, amit némi után olvasás után megtudtam: „A Salpetriere egy párizsi puskapor és salétromgyár helyén, 1656ban XIV. Lajos király utasítására a szegények ápolására épült kórház. A francia forradalom idején, 1792-ben gyászos szerepet játszott az ide zárt áldozatok börtöneként.” Tanár úr, köszönünk mindent. Nyugodj békében! Karner András

Zárday Tamás 1935. december 13-án született Budapesten. 1961. március 18-án szentelték pappá. 1963-1967 között a Budapesti Piarista Gimnázium tanára, kalazantinumi és noviciátusi énektanár és kántor. 1968-1985 között Kecskeméten tevékenykedett gimnáziumi tanárként, kollégiumi nevelőtanárként és a nyolcvanas évek közepéig rendházi könyvtárosként. 1985-ben visszatért Budapestre, ahol 1991-1992-ig kalazantínumi tanárként és 1996-ig gimnáziumi tanárként dolgozott. 1997-es nyugdíjba vonulását követően még tanított a gimnáziumban, majd a rendtartományi könyvtár és levéltár felügyelője lett 2002 márciusáig.

piaristák

35


Köszöntő

75

A Piarista Rend Magyar Tartománya sok szeretettel köszönti Sóczó Ferenc és Urbanek Rudolf atyákat 75. és Guba András atyát 50. születésnapja alkalmából. A Teremtő Atyaisten és Fia, Jézus Krisztus tartsa meg őket kegyelmében, jó egészségben még hosszú esztendőkön át!

Sóczó Ferenc 75 éves

Sóczó Ferenc (Nagy Szent Albertről nevezett) 1938. április 12-én született a Békés megyei Gyomán, de Endrődön nőtt föl (a két község 1981 óta Gyomaendrőd néven egyesült). Piaristaként 1961. szeptember 12-én tett örökfogadalmat és 1964. május 3-án szentelték pappá. Teológiai tanulmányai mellett 1960 és 1965 között magyar és német szakos tanári diplomát, majd 1968-ban bölcsészdoktorátust szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Tanári pályáját 1965-ben Kecskeméten kezdte, majd 1968-ban Budapestre helyezték, ahol rendi könyvtáros és levéltáros, a novíciusok promagisztere és kalazantinumi tanár lett. 1970től a budapesti gimnáziumban is tanított. 1978-tól négy évig rendtartományi asszisztens volt. Filozófiát egészen 2000-ig tanított a Kalazantínumban, majd egy évig a Sapientia Hittudományi Főiskolán. 2002-ben fejezte be a gimnáziumi tanítást és vonult nyugalomba.

75

URBANEK RUDOLF 75 éves

Urbanek Rudolf (Boldogságos Szűz Mária mennybevételéről nevezett) 1938. augusztus 15- én született Budapesten. A Vízivárosban nőtt föl, ahol édesapja pékmester volt. Örökfogadalmat 1962. szeptember 12-én tett. 1964. május 3-án szentelték pappá. 1965-ben fejezte be Budapesten teológus tanulmányait, míg 1960-tól biológia-földrajz szakos egyetemi hallgató is volt. 1965-1984 között a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban tanárként és kollégiumi nevelőtanárként is jelen volt. Házfőnök-helyettesként működött emellett 1982-1984-ig. 1984-től a budapesti novíciusok promagisztere, gimnáziumi tanár, majd tartományfőnöki titkár 1985-1988-ig. A budapesti Piarista Gimnáziumban 1997-es nyugalomba vonulását követően is tanított még hosszú éveken át.

50

GUBA ANDRÁS 50 éves

Guba András (a Keresztről nevezett) 1963. augusztus 28-án Miskolcon született. Örökfogadalmat 1990. augusztus 25-én tett, 1991. május 11-én szentelték pappá. Budapesten végezte teológiai tanulmányait 1984-1991 között, matematika-fizika szakos egyetemi hallgató volt 1986-tól. 1991-1998 között a budapesti Piarista Gimnáziumban tanított, mellette tartományfőnöki titkár volt 1990-1996-ig. A gödi Piarista Szakképző Iskola lelki igazgatójává 1997-ben, majd igazgatójává 2001-ben nevezték ki (de 1997/1998-ban még Budapesten is tanított). Gödi igazgatósága mellett 1997től 1999-ig a rendi hivatások prokurátora, 2003-tól rendtartományi asszisztens, 2005-től pedig a gödi piarista közösség (sedes filialis) vezetője volt. 2012/2013-tól Budapesten lett a rendtartomány pedagógiai igazgatója és egyben a papnövendékek magisztere.

36

piaristák


Valahol Közép-Európában... Piarista Ifjúsági Találkozó | PYM 2013

Idén nyáron ismét megrendezésre került a Piarista Ifjúsági Találkozó, angolul Piarist Youth Meeting, röviden PYM. A házigazda ezúttal Magyarország, azon is belül Kecskemét volt, ahol július 15-21. között tartózkodtak a piarista fiatalok Közép-Európa minden tájáról. Röviden, tömören, érzelemmentesen így lehetne összefoglalni a 2013-as találkozót. Az érdekesebb beszámolót lásd lentebb. A „fiatalok Közép-Európa minden tájáról” kifejezés így önmagában nem mond túl sokat. A létszám nagyjából úgy állt fel, hogy volt hozzávetőlegesen ugyanannyi, 90-90 magyar, illetve lengyel fiatal, körülbelül 20 olasz, továbbá a szlovákok és az erdélyi nagykárolyiak is képviseltették magukat 6-6 fővel. A találkozó jelmondatának a szervezők egy olasz dal címét választották: Maradj mellettem. Maga a dal egyúttal a találkozó himnuszává is avanzsált, szinte minden nap elénekeltük, a nemzetközi kapcsolatok jegyében magyar, olasz és lengyel nyelven is. A programokra nem lehetett panasz, mindent megnéztünk Magyarországból, ami egy hét alatt ennyi emberrel lehetséges. Bejártuk Kecskemét belvárosát, a harmadik napot szinte végig Budapesten töltöttük, de ellátogattunk Ópusztaszerre, a Feszty-körképhez is. Minden nap volt szentmise is, aminek a különlegessége az volt, hogy mindig más nemzet nyelvén szólt a liturgia. Az estéket gyakran zártuk közös táncolással, közben hol népzene, hol mai számok szóltak a háttérben. De mégis, talán a legmeghatározóbb élmény maga a hangulat volt, a nemzetköziség érzése. A találkozó alatt rengeteg új ismerőst, barátot szereztem, jobban megismertem a többi ország kultúráját, belekóstoltam a lengyel-magyar barátság mibenlétébe. És nem mellesleg rengeteget gyakorolhattam az angol nyelvet, mert jobb esetben a kommunikáció ezen a nyelven zajlott (a rosszabbik esetben kézzel-lábbal…). Még napokig tudnám sorolni az egy hét alatt szerzett emlékeimet, de valahol muszáj befejezni ezt a beszámolót. Zárásként természetesen csak annyit mondhatok: viszlát ősszel, Krakkóban. ;)

keméten Idén Kecs M volt a PY

Oberfrank Balázs

piaristák

37


Piarista Ifjúsági Találkozó

Kecskemét, 2013. július 15–21.

38

Július 15-21-ig közel 220 piarista szállta meg Kecskemétet. A diákok és kísérőik lengyel, olasz, szlovák, és magyar piarista közösségből érkeztek. Korábban már vettem rész ilyen ifjúsági találkozón, ősszel Krakkóban, úgyhogy számítottam a jó hangulatra. Az a megtiszteltetés ért, hogy most nemcsak mint vendég, hanem mint animátor vehettem rész a találkozón. Ahhoz, hogy animátor lehettem, részt kellett vennem egy néhány napos kiképzésen még a tanév közben. Itt megismerkedhettem többi segítőtársammal, a találkozó csapatjátékaival, énekeivel. Július 15-én délután pedig mindenki a sárga animátorpólójában várta az iskola aulájában a vendégeket. Este a díszteremben lengyel, olasz, szlovák és magyar nyelven egymástól függetlenül nyüzsögtek a diákok, de amikor felcsendült a találkozó indulója, mindenki hangosan énekelte a saját refrénjét: ,,Maradj mellettem!” Minden nap más-más ország mutatkozott be, egy-egy kiselőadással a díszteremben, és egy szentmisével a templomban. Animátorként – bevallom – legjobban az angol kiscsoportos vezetéstől féltem. Kétszer két és fél órát kellett levezényelnem a társammal, ezt az időt bemutatkozással, játékokkal és rajzolással oldottuk meg. Először zavarban voltam, és féltem, hogy nem értik meg, amit mondani szeretnék nekik, így hát nem tudtam mást tenni, mint csak mosolyogni és mosolyogni. Később aztán kitaláltam, hogy megtanítok nekik egy magyar éneket és hozzá egy kis táncot. Leírtam magyarul a szöveget egy lapra és elkezdtem hangosan fölolvasni nekik, ők pedig utánam mondták, végül megtanítottam a dallamot is. Hihetetlen, hogy mennyire jól esett, amikor a folyosón hangosan énekelték magyar szöveggel a dalt, úgy érzem ezért már megérte animátornak lennem ;) Több országból jöttünk, több nyelven szólítottuk meg ugyanazt az Istent, hiszen Isten is a saját nyelvünkön szólít meg minket! Számomra ez volt a legfontosabb mondanivalója a találkozónak. Felejthetetlen élményt nyújtottak számomra a táncos esték, amikor lengyel, olasz és magyar énekekre táncoltak diákok és tanárok együtt, szerintem az ilyenféle bulikat rendszeresíteni kellene itthon is. Továbbá nagyon tetszett még az a lazaság, ahogyan az olaszok tapsolva és ujjongva énekelték a szentmise énekeit, és az a meghittség, amelyben a lengyelek által szervezett bűnbánati liturgia zajlott. Nagyon örülök, hogy részt vehettem a találkozón, és nagy megtiszteltetés, hogy mi iskolánk adhatott helyet a rendezvénynek. Jövőre bárhol is lesz, ott leszek!

Ebben az évben jártam Krakkóban Piarista találkozón. Ott rengeteg új emberrel találkoztam és nagyon jól éreztem magam. Szomorú voltam, amikor el kellett jönni, de később megtudtam, hogy nyáron is lesz egy találkozó és nagyon megörültem. Időben jelentkeztem és mivel előtte voltam Krakkóban, lehettem diák-animátor. Ezért a találkozó előtt részt vettem egy hétvégén, ahol találkoztunk a többi segítővel. Köztük voltak ismerős arcok, de számomra új embereket is megismertem. Azon a hétvégén megbeszéltük a programokat, voltak kiscsoportos idegen nyelvű beszélgetések, gyakoroltuk a játékokat, amelyeket a PYM-en a csoportunkkal játszottunk. Ez a két nap csak fokozta az izgalmat a találkozóig. Hamarosan elérkezett a várva várt hét. Nekünk, animátoroknak egy nappal hamarabb be kellett menni, hogy előkészítsük a ránk váró időszakot. Újból átbeszéltük és szétosztottuk a feladatokat. Másnap, amikor megérkeztek a vendégek, rengeteg dolgunk volt. Én is beszálltam a regisztrációs csapatba, így megnézhettem magamnak az új arcokat és üdvözölhettem a régieket is. Érkeztek: Lengyelországból, Olaszországból, Szlovákiából, Erdélyből. Ausztriából is vártunk vendégeket, de sajnos ők csak az utolsó napokban tudtak eljönni. Ahogy teltek a napok, egyre jobb volt a hangulat, és nem akartam, hogy vége legyen. Naponta bemutatkozott egy ország, és a magyarok több jelenettel is készültek. Minden nap szentmisén és imán vettünk részt különböző nyelveken, de a közös éneklés összehozott minket. A kis csoportot, amit vezettem, nagyon megkedveltem. Voltak közöttük lengyelek, olaszok, magyarok, nagykárolyiak. Jókat játszottunk és beszélgettünk. A különbözőségek ellenére egyek voltunk. A közös programok összekovácsoltak minket: városnézés Kecskeméten és Budapesten, előadások, sportolási lehetőség, táncház. Az utóbbi nagyon tetszett, mert sokan táncoltunk és jól éreztük magunkat. Utolsó este rendeztünk egy nagy bulit az iskola épülete előtt, ahol mindenki kiállhatott a többiek elé és bármit előadhatott, úgy hogy az egész város is láthatta. Ezt követően a rendház udvarán folytattuk tánccal. A héten nagyon elfáradtam, mert nekünk figyelnünk kellett a résztvevőkre és segíteni, ha szükségük volt rá. Minden nap későn mentünk aludni és korán keltünk, mégis nagyszerűen éreztem magam. Még egy hetet szívesen eltöltöttem volna ezekkel a fiatalokkal. Hiszen fantasztikus volt része lenni ennek a tömegnek, akik megmutatják az embereknek Isten iránt a hitüket és közben élik is azt. Remélem, legközelebb is ott lehetek a találkozókon, addig is: Maradj mellettem! / Stay by my side! / Resta accanto a me! / Ty bądź blisko mnie!

Soós Rita

Farkas Tekla

piaristák


méten e k s c e K n é Id volt a PYM


AKIK

ZENÉLNEK AKIK MESÉLNEK

MAGASHEGYI BÖJTE CSABA • GYURTA DÁNIEL

UNDERGROUND VERES ANDRÁS • BEER MIKLÓS • KISS ULRICH MISZTRÁL • HOLDVIOLA

NEMADOMFEL ALMA EGYÜTTES

PÁKOZDI ISTVÁN • CSABA LÁSZLÓ • CSÓKAY ANDRÁS KEREKES SÁNDOR • LACKFI JÁNOS • VECSEI MIKLÓS

AMIRôL BESZÉLGETÜNK

ÉRDEMES

SZEGÉNYSEGÍTŐK • ORVOSLÁS ÉS ETIKA BOLDOGSÁG KÖZGAZDASÁGTANA CIGÁNYPASZTORÁCIÓ • FOGYATÉKKAL ÉLŐK

SZOLIDARITÁS A HÉTKÖZNAPOKBAN • SOKSZÍNŰ EGYHÁZ • EGYMÁSRA FIGYELÉS • ÖSSZEFOGÁS

AKIK OTT LESZNEK

AKIT VÁRUNK | TÉGED ÉS BARÁTAIDAT

AZ EGYHÁZ ARCAI: FIATAL PAPOK • SZERZETESEK ÖNKÉNTESEK • KARITÁSZ • MÁLTAIAK• ORVOSOK KÖ Z G A Z D Á S Z O K • S E G Í T Ő S Z A K E M B E R E K PROFESSZOROK • 40 INTÉZMÉNY ÉS SZERVEZET

AMIÉRT KIJÖNNI

TALÁLKOZÁSOK • SEGÍTSÉG KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK ADNI ÖRÖM • EGYÉN ÉS KÖZÖSSÉG

BÖRTÖNÉLET • SZOCIODRÁMA

BUDAPEST

MÚZEUMKERT Civil fővédnök: ÁDER JÁNOS KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK Egyházi fővédnök: ERDŐ PÉTER BÍBOROS-PRÍMÁS Védnök: MÁDL DALMA ASSZONY, JÓSZOLGÁLATI NAGYKÖVET GYURTA DÁNIEL VILÁGBAJNOK ÚSZÓ

2013. szeptember 20–22.

www.facebook.com/katolikustarsadalminapok www.kattars.hu

PIARISTÁK MA - 2/2013 (Autumn)  

Quarterly publication of the Piarist Order in Hungary. Content: Piarist School life, news from the Order (worldwide), Piarist Art, books, ev...

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you