Piaristák Ma - 2/2015 (Piarists Nowdays, Autumn)

piaristák

a maGYar piaristák LapJa | V. évfolyam ii. szám | 2015. ősz

EGYETEMES káptaLaN

NAGYKANIZSA 250 éVes

MITŐL JÓ eGY iskOLa?

a NeVeLés áLtaL eVaNGeLiZáLuNk

Őszi rekviem Avarruhába bújt a föld a fázós fák alatt, amíg a szél, a dölyfös úr a tájon átszaladt.

Zörgetve fákat, bokrokat, haladt a hegytetőn, mögötte rétek borzongtak kopáran, reszketőn.

Az erdő kábán álmodott, álmában égig ért, álma langyos, új tavaszt, szikrázó fényt ígért, hol fészek ring a lombokon, s körötte dal fakad, és éjjel minden odvában mókusok alszanak. Álmodik a völgy, a rét, a tó is megpihen, miközben zúg a hűvös szél; az őszi rekviem.

Mentovics Éva

BEKÖSZÖNTŐ

EGYETEMES KÁPTALAN – EGYETEMES TESTVÉRISÉG Nehéz felmérni a jelentőségét és gazdagságát annak, hogy rendünk, a Piarista Rend hazánkban, Esztergomban tartotta nyáron a 47. Egyetemes Káptalanát. Egyszeriben házigazdái lettünk rendünknek. Átéltük azt, hogy milyen megtiszteltetés és ajándék házigazdának lenni, otthont nyújtani. Ami bármelyikünkkel történik kicsiben, egy-egy vendéglátás során, az történt velünk is: kitágult a szívünk, hogy hely készüljön ott a vendégeknek.

S jó volt tapasztalni, mennyire sokszínű a rendünk: voltak itt rendtársak Európán túl az amerikai földrész különböző országaiból, Afrika több vidékéről, Ázsia területeiről: Indiából, Fülöp-szigetekről, Japánból, sőt Vietnámból is. Érkeztek szerzetesek mintegy hetvenen, és egy hétig együtt voltunk elkötelezett piarista világiakkal is. Különböző arcok, eltérő nyelvek, sokféle hagyomány. S mégis, azt éltük át mindnyájan, hogy mélységesen összetartozunk, egyek vagyunk.

A származásunkból fakadó különbözőségnél erősebb és meghatározóbb Kalazanciushoz való kötődésünk, a fiatalok nevelésére való elköteleződésünk, Krisztus-követésünk e sajátos útja. Testvérek vagyunk. S akinek testvérei vannak, az nincs egyedül, tartozik a többiekhez.

Izgalmas volt találkozni azzal, hogy rendünk bővül, új helyeken telepszik meg: velünk volt a káptalanon az utóbbi egy-két év új alapításainak vezetője: Victor Indonéziából, Vinh Vietnámból, Jean de Dieu Kongóból. Szerény kezdetek, kérdőjelekkel teli jövő. S mindez persze önmagunkról, saját történetünkről is elgondolkodtat.

olasz tartomány jövője nem csak az olasz rendtársak ügye. Az olasz tartomány jövője mindnyájunkat érint, mindnyájunkra tartozik. S ha nem is tudjuk még, hogyan alakul ez a jövő, ha együtt, rendi szinten közösen gondolkodunk és cselekszünk, van jövő. Érezni lehetett, ahogyan a testvériség szálai szövődnek akkor köztünk.

Annak idején Közép- és Kelet-Európában úgy indult meg a piarista élet, hogy néhány vállalkozó olasz rendtárs átmerészkedett az Alpokon, s ide, az ismeretlenbe jött, hogy segítsen a fiatalokon, iskolát alapítson.

S olyan megrendítő és hálával teli átélni, hogy most a háromszáz éves alapításokat ünneplő magyar tartomány fogadja be a rend legfiatalabb hajtásainak képviselőit. Úgy tűnik, mindig is így volt: a törékenység nem akadálya az életnek, a bizalom és remény nyit új utakat.

S az egyetemes testvériség e megkapó tapasztalata arra is hív, hogy e testvériséget itthon, egymás közt is éljük. Örömmel tapasztalom, hogy magyar piarista világunkban is egyre több jele mutatkozik az egymás közti ismeretségnek és elismerésnek, növekszik ös�szetartozásunk, erősödik közösségi hálónk.

S a testvériség az osztozásban és az egymásért vállalt felelősségben születik. Ezt éltük át, amikor az olasz tartomány szerzetesei osztották meg a káptalan tagjaival nehézségeiket, útkeresésüket. Hallgatva őket éreztük, hogy nehéz itt megoldást találni, bízni a jövőben.

S azután nagyon megerősítőek és közösségteremtőek voltak generális atya szavai, aki arról beszélt, hogy az

Az új tanévben tisztelettel és szeretettel köszöntöm e tágas, egyetemes rend részeként magyar piarista világunk olvasóit:

Labancz Zsolt SP tartományfőnök

piaristák

3

piarhírvilág A PIARISTA REND 47. EGYETEMES KÁPTALANA ESZTERGOMBAN

2015. június 30. és július 21. között tartotta a Piarista Rend 47. egyetemes káptalanát, amelynek ezúttal az esztergomi Szent Adalbert Központ adott otthont.

A rend több évszázados történetében nem volt még példa arra, hogy az egyetemes káptalan helyszínéül ne Olaszország vagy Spanyolország szolgáljon.

Az idén 47. alkalommal megrendezendő esemény házigazda szerepét a rend magyar tartománya kapta, ahol három piarista oktatási intézmény (Nagykanizsa, Kecskemét, Vác) is fennállásának 250. ill. 300. évfordulóját ünnepelte.

Június 30-július 21. között a rend 1300 tagjából hivatalosan 64 fő vett részt a káptalanon, akik közel 30 országból érkeztek az eseményre. Munkájukat kilenc világi munkatárs – köztük Mikulás Domonkos kecskeméti igazgatóhelyettes és Jusztinné Nedelkovics Alíz szegedi igazgató - is segítette pár napon keresztül, akik a káptalan második hetében csatlakoztak az atyákhoz.

A káptalan kiemelt vendégei közt üdvözölhettük Erdő Péter bíborost, prímást, esztergom–budapesti érseket, Alberto Bottari de Castello apostoli nunciust, és Joao Braz de Avis bíborost, a a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja prefektusát, akik előadást is tartottak a káptalani atyáknak.

A rend egyetemes káptalanát rendszerint hatévente hívják össze, ahol a kezdeti pár nap során az egybegyűltek áttekintik az elmúlt időszakot. A tanácskozás első harmadában a káptalani tagok megválasztják a rend generálisát, majd az asszisztenseit is, akik a négy kontinens (Európa, Afrika, Ázsia, Amerika) ügyeiért felelnek majd. A káptalani időszak utolsó harmadában megvitatják és elfogadják a rend következő hat évre szóló terveit és irányvonalait.

A káptalani tagok Pedro Aguadót, az előző ciklus generálisát választották meg a rend legfőbb elöljárójának, megújítva ezzel megbízatását, míg Urbán József atya lett az ázsiai cirkumskripcióért felelős generálisi asszisztens, aki szeptembertől hat évre Rómába költözik. (Urbán József 2003-2011 között a magyar rendtartomány provinciálisa, majd 2012-től 2015 szeptemberéig a budapesti Piarista Gimnázium igazgatója volt.)

Pihenésképp, vasárnaponként, a közép-európai piaristasággal ismerkedhettek meg a résztvevők kirándulások keretében. Többek közt bejárták Budapest nevezetességeit is; a Parlamentben Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár és Rétvári Bence parlamenti államtitkár fogadta őket, majd ellátogattak a Piarista Központba,a Mátyás templomba és a Budai Várba is. A többi hétvégén a Szlovákiai Tartomány területén lévő Nyitrán jártak, majd végezetül, Ausztriában egy indiai rendtárs örökfogadalmán vettek részt.

SZATHMÁRY MELINDA

piaristák

Impresszum: Piaristák MA – A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1.

E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István ∙ Szerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Fotók: Besze Erika, Hajba András, Kalász Ákos, Lambert Attila (Magyar Kurír), Mateusz Pindelski, Nagy Attila, Szakál Ádám, Szathmáry Melinda, Turcsik István, Piarista Archívum, piarista iskolák ISSN: 2062-817X ∙ Nyomda:Pauker Holding ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

hírek a magyar tartományból Személyi változások a magyar rendtartományban „Veled együtt vagyunk rendben” – Szerzetesek Tere A nyár során a Piarista Rend Magyar Tartományához tartozó több intézmény élére új igazgatót nevezett ki a tartomány vezetése, emellett az asszisztensek és a rendházak terén is történt változás.

A rend 47. Egyetemes Káptalana Urbán Józsefet, a budapesti Piarista Gimnázium igazgatóját, korábbi tartományfőnököt választotta meg az ázsiai területi egységért, ún. cirkumskripcióért (Fülöp-szigetek, India, Indonézia, Japán és Vietnám) felelős generálisi asszisztensnek, aki szeptemberben Rómába költözött hat évre. Utódjaként Horváth Bálintot, a piarista gimnázium magyar szakos tanárát és munkaközösség-vezetőjét bízta meg a tartomány vezetése a gimnázium igazgatói feladatainak ellátásával. A szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumban is új igazgató kinevezésére került sor: Papp Attila igazgatói megbízatásának lejárta után Jusztinné Nedelkovics Aliz, kémia és biológia szakos tanár és korábbi igazgatóhelyettes folytatja igazgatóként az intézmény vezetését.

A rendtartományban áthelyezésekre és új asszisztensi kinevezésre is sor került: Böszörményi Géza piarista a szegedi rendházból Nagykanizsára költözött, míg Zsódi Viktor piarista a budapesti gimnáziumot követően a szegedi Dugonics András Piarista Gimnáziumban folytatja oktatói tevékenységét.

Urbán József generálisi asszisztensi kinevezése miatt a tartományi tanácsban, az ún. konzisztóriumban is változások történtek. Az új konzisztóriumban a következőképpen alakulnak a felelősségi területek: Wettstein József a közösségi életért, Guba András a küldetésért, Czeglédi Zsolt a megosztott küldetésért és karizmatikus integrációért, Szakál Ádám pedig az ifjúságpasztorációért és hivatásgondozásért felelős asszisztens lett. További személyi változás még, hogy Nyeste Pál SP nagykanizsai igazgató egyben a nagykanizsai közösség házfőnöke is lett.

A budapesti rendházak életében strukturális változás történt: a Piarista utcai Központban élő szerzetesek a korábbi három rendház helyett immár két közösséghez tartoznak: a Pater Noster rendházi közösség vezetője, házfőnöke Wettstein József piarista, míg a Kalazantínum rendházat, amely a fiatal rendtársak képzési közössége, Szilvásy László piarista házfőnök vezeti. Első szerzetesi fogadalomtétele után Szabó Dániel és Márkus Roland a váci noviciátusi házból a Kalazantínum közösségébe költözött augusztus végén.

A megszentelt élet évének keretében, szeptember 1819-én a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája SZERZETESEK TERE címmel különleges rendezvényt szervezett a budapesti Március 15. téren és a Ferenciek terén, közel száz magyarországi szerzetesrend részvételével, „Veled együtt vagyunk rendben” szlogennel. A „Rendben vagyok” kampányhoz hasonlóan a másfél napos, mozgalmas rendezvény azt próbálta bemutatni, hogy jelen korunkban mi a szerzetesek szerepe és mi iránt elkötelezettek a mai magyar társadalomban.

A két belvárosi tér és a hozzájuk kapcsolódó templomok másfél nap erejéig „nyitott kolostorrá”, a szerzetesekkel való találkozás helyszínévé váltak, ahol többek közt a „Rendben vagyok” kampány szerzetesi szereplőivel is lehetett beszélgetni, hozzájuk kérdéseket intézni amellett, hogy olyan nívós előadókat is lehetett hallgatni, mint például a Kaláka együttes, az Octovoice jazz-acapella formáció, a marosszéki Kodály Kórus, Hegedűs Endre zongoraművész és felesége. Ezen kívül, több mint tíz

sátorban, kerekasztal-beszélgetéseken, gasztronómiai, egészségügyi, tudományos, kulturális, sportprogramokon vehettek részt a látogatók.

A megnyitó ünnepségen maga Ferenc pápa köszöntötte videóüzenet formájában a résztvevőket, melyet Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius vezetett fel rövid beszédjében. Az esemény egyházi védnöke Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek volt, aki ünnepi beszédet mondott az eseményen. A Labancz Zsolt SP vezette Férfi Szerzetes-elöljárók Konferenciája és a Deák Hedvig OP vezette Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciája közös közleményt adott ki a menekültkérdésben, amely szintén a Szerzetesek tere megnyitóján, szeptember 18-án hangzott el.

Cikkek, további információk: www.szerzetesek.hu SZATHMÁRY MELINDA

piaristák

5

kisablak a múltra

A rendtartomány gyűjteményei, a Könyvtár, a Levéltár és a Múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak Magyarország és a piarista iskolák múltjába.

Néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni. koltai andrás

A Pántlika szüret előtt A Balatonra néző Pántlika dűlő Akali fölött található, de egykor Dörgicséhez tartozott. Mindkét falu a piarista rend birtoka volt. Az 1870-es években itt telepítették azt a szőlőt, amely megalapozta a piarista borok hírnevét. A dűlő tetején 1877/1878-ben Dornay István piarista jószágkormányzó pincét és villát (a helyiek szerint „kastélyt”) építtetett. Noha már 1886tól pusztított környéken a filoxéra, a Pántlika szőlőit évtizedekig szénkénegezéssel (szén-diszulfid talajba fecskendezésével) védték, csak 1920 után telepítettek amerikai alanyra oltott új szőlőtőkéket. 1945-ben a piarista uradalmat államosították, majd a Pántlikát fölparcellázták, és a „kastélyban” évtizedek óta nem készül bor. (Megjegyzés: a Pántlika nevet egy helyi pincészet ma is használja...)

(Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Épületek).

1813–1910

Piarista Egyiptomban A kalocsai születésű Kustár Ignác (1813–1910) a leghosszabb életű piaristák közé tartozott. Élete utolsó éveit, 1887-től Máramarosszigeten töltötte. Kora ellenére lóháton járt ki misézni és gyóntatni a hegyi falvakba, és a betegeket maga termesztette füvekkel gyógyította. Minden ős�szel távoli utakra indult. Magyarországi rokonait és ismerőseit látogatta meg vagy körutazásokat tett Európában. 1901-ben, 89 éves korában Egyiptomba is eljutott, ahol lovát tevére cserélve kereste föl gízai piramisokat. A képen a fekvő tevén ülve, reverendában látható.

(Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény)

6

piaristák

STAIZED PIARI T EUMI ÉV

JUBIL

21 0 2 1 1 0 2

NAGYKANIZSA 250

a piarista iskola története évszámokban

koltai andrás Összeállítása

Batthyány Lajos nádor szándékából fia, József kalocsai érsek a Nagykanizsán nyitandó piarista rendház és iskola számára 10 000 forintos alapítványt hozott létre, amelyet a helyi sóhivatalnál tett letétbe.

1765. augusztus 29. Jaross László piarista Nagykanizsára érkezett, és ott Batthyány Lajos másik fiával, Ádám Vencellel megszemlélték azokat a katonai épületeket, amelyeket később átadtak a rendnek.

1765. november A piaristák megkezdték a tanítást Nagykanizsán.

1813–1817 Deák Ferenc a gimnázium diákja és a rendházban lakó konviktor volt ebben az időben.

1850. október 14.

A tanügyi hatóság egy éves szünet után engedélyezte a gimnázium újbóli megnyitását négy osztállyal.

1867. szeptember A városi főgimnáziumi bizottság által gyűjtött összegből megnyíltak a gimnázium felsőbb osztályai, az ötödikkel kezdve.

1904 A gimnázium „ideiglenesen” a megszűnt Sugár úti honvéd laktanyába költözött.

1919. május 30.

A kommunista Tanácskormány követelésére a nagykanizsai tanárok aláírták azt a nyilatkozatot, hogy elhagyják a papi pályát, Eberhardt Béla kivételével, akinek emiatt távoznia kellett a rendházból.

1919. december 8.

A gimnázium diákjai létrehozták a 74. sz. Törekvés cserkészcsapatot (bár maguk már korábban is cserkészkedtek).

1923 A piaristák megkapták a Sugár úton fekvő Frigyes laktanya épületeit, amelyeket, miután Hültl Dezső építész tervei alapján rendházzá és gimnáziummá építették át, Rott Nándor veszprémi püspök áldott meg a következő év március 25-én.

1928 A volt laktanya harmadik pavilonjában (a Hunyadi utcai oldalon) megnyílt a piarista konviktus.

1934. december 18. A Vécsey Barnabás városi építészmérnök terve szerint fölépült piarista kápolnát Rott Nándor püspök Pirrotti Szent Pompiliusz tiszteletére szentelte föl.

1944. szeptember 9. Az első tanítási napon a német tábori kórház parancsnoka lefoglalta a gimnázium épületét, amely később orosz katonai kórház lett, miközben a tanítás egy éven át a diákotthon épületében folyt.

1946/1947 A gimnáziumban diákrádió működött, amely az óraközi szünetekben és ünnepélyeken sugárzott zenét, híreket.

1948. június A gimnáziumot államosították, szeptembertől Nagykanizsai Állami Gimnázium néven működött.

1948. szeptember 1. Bánáss László veszprémi püspök létrehozta a nagykanizsai Szent Imre plébániát, amelyet a piaristákra bízott.

1950. június 10.

A kommunista államvédelmi hatóság a rendház lakóit hajnali fél 2-kor kilakoltatta, és teherautóval a váci piarista rendházba, majd a váci püspöki palotába deportálta, ahonnét augusztus végén szabadultak.

1992 Újraindult a piarista iskola a Batthyány utca 21. alatti bölcsőde épületében, egyetlen általános iskolai első osztállyal. A következő évben a Petőfi utca 3. alatti iskolaépületbe költözött.

1995 A piarista iskola az egykori konviktus épületébe költözött, majd 2006-ig szakaszosan visszafoglalta saját egykori épületét.

2001. szeptember Ismét megnyílt a piarista diákotthon.

2004. május Először tartottak érettségi vizsgát az új gimnáziumban.

2008. szeptember Megnyílt a Boldog Donáti Celesztina Óvoda.

2013–2015 A kollégium (diákotthon) korszerűsítésével párhuzamosan, európai uniós támogatás segítségével létrejött egy környezetbarát technológiákat népszerűsítő információs központ Piarista Ökollégium néven.

1765. június 5.

piaristák

7

HIVATÁS

„…ÉGBE VEZETŐ UTAT TALÁLTAM ÉS MEG AKARTAM MUTATNI AZ EMBEREKNEK”

IN MEMORIAM SZEGHEŐ JÓZSEF SP Júniust írtunk, mikor arról beszélgettünk József (Totya) atyával, hogy a Piaristák MA őszi lapszámában az ő hivatását, az ezzel kapcsolatos gondolatait, érzéseit mutatnánk be az olvasóknak. Nem sokra rá kaptam tőle egy számára kulcsfontosságú idézetekkel teli anyagot… Nyáron többször találkoztunk, „megvitattuk” a káptalani történéseket, a kulturális élet alakulását az országban, a budapesti rendházi változásokat, a muzsikát, amely mindkettőnket éltet és örömöt ad nehezebb időkben is… Majd eljött az ősz, amely magával hozta az elmúlást. József atya 2015. szeptember 16-án, életének 67., szerzetességének 46., áldozópapságának 40. évében elhunyt.

Az alábbiakban reá emlékezünk saját írásával és életének fontosabb állomásainak bemutatásával.

SZERZETESSÉGEMRŐL

Egyszer egy nagy luxushajó felborult. Szerencsére a víz nem volt hideg, a közelben szárazföld is volt. Így hát az emberek megmenekültek. Az első ijedtség után az emberek felmérték tartalékaikat és átkutatták a terepet. Kis sziget volt, könnyen körül lehetett járni. Gondolták, hamar megtalálják őket. De senki nem járt arra…

Sátrat vertek, élelmet gyűjtöttek – és vártak. Egy idő után, mikor látták, hogy hosszabban ott kell időzniük, falukat építettek és családokat alapítottak… Az élet erre ösztönözte őket. De voltak egyesek, akik nem házasodtak meg. Bíztak a hazatérésben. Jelezni akarták – ezzel is – a többieknek: van igazi otthonuk, itt a szigeten mindnyájan csak átmenetileg tartózkodnak… Egyszer majd haza fognak találni…

Az Istennek szentelt ember (nő vagy férfi) erről az igazi otthonról akar tanúskodni. Ahol majd közösen vesszük körül az Úr lakomás-asztalát: örvendezve a hazatalálásnak és együttlétnek. Amikor a külső adottságok és körülmények ellenére rászántam magam a szerzeteséletre – mint a Bolond Kútásó – égbe vezető utat találtam és akartam mutatni az embereknek.

„Egy olyan egyház, amelyben nincsenek nagy szerzetesek, akik ezt az Isten végtelenségbe induló zarándoklatot vezetnék, hogy aztán sugárzó arccal jöjjenek vissza az emberekhez – mint ahogy Mózes arca is ragyogott, amikor leszállt a Sínai-hegyről –, az ilyen Egyház haldoklik. Az Egyház csak akkor egészséges, ha vértanúi vagy szerzetesei vannak.”

Olivier Clément

8

piaristák

“A szépség labirintus. Sokan elindulÚtravaló nak benne, de feleúton elfáradnak.

Akkor jársz jól, ha Csak keveseknek mind közelebb lépsz ahhoz, van erejük bejutni a labirintus közepéamitől félnél. be. Ott Isten várja, Fodor Ákos fölfalja és kiokádja őket. Akkor – e választott kevesek – kijönnek a labirintusból, megállnak a labirintus bejáratában, s az arra jövőket szelíden befelé tessékelik.” Simone Weil Tizennyolcévesen azt hittem, megújítom a (magyar) piarista életet: szorongásaim, félelmeim mintha pillanatnyilag elmúltak volna. De nem sokáig: hamar rájöttem, csak kemény munkával, teljes odaadottsággal lehet előre lépni. Találkoztam radikális krisztusi emberekkel, akik segítségével sikerült kishitűségemet legyőzni. Belevágtam. És amikor elbizonytalanodtam, nem hátra, hanem előre léptem.

„Isten azért rejtezett el, hogy keressük. És azért végtelen, hogyha megtaláltuk is, tovább keressük.” Szent Ágoston Isten – az Égi Véreb – megtalált engem… És én megtaláltam Őt hivatásomban: a közösségben és a munkában.

Ez a megtaláltság-tudat (V.ö.: Lk 15) vezeti és erősíti meg életemet. Hálás vagyok érte!

SZEGHEŐ JÓZSEF SP

„Csak Krisztusban találja meg újra az ember titokzatos módon a világosság öltözetét, ölti magára a Krisztus színében átváltozott emberségét. Ez az elrejtett fény felbukkanhat a „börköntösökben”, és múló ideig vagy tartósan kozmosszá alakíthatja a káoszt.” Olivier Clément

SZEGHEŐ JÓZSEF RÖVID ÉLETRAJZA

Szegheő József Nyíregyházán született 1949. május 4-én, majd a család Budapestre költözött. A Szegheő család Debrecenből származott, de szüleinek a kommunista diktatúra miatt el kellett hagyniuk a várost. Édesapja (szintén József) eredetileg tanárnak készült, majd a politikai körülmények miatt fényképész lett, felesége Szipál Margit hatására, aki híres debreceni fényképészcsaládból származott. Bár Budapesten, az Apáczai utcában laktak, ő maga a gimnáziumot mégis bennlakóként, a kecskeméti piaristáknál végezte, ahol 1967-ben érettségizett. Érettségi után jelentkezett a piarista rendbe, ahol 1967. augusztus 21-én megkezdte a noviciátust, de november 28-án behívták katonának. Sorszolgálatosként eltöltött két év után újból el kellett végeznie a noviciátust, majd 1970-től a Kalazantinum növendékeke lett. 1971 és 1976 között matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett. 1975. szeptember 21-én tett örökfogadalmat, majd 1976. május 1-én pappá szentelték. Ezután tizenhét éven át a kecskeméti Piarista Gimnázium tanára és diákotthoni nevelőtanára volt. „Nem nagyon jártam sem pasztorálni, sem barátkozni.” – emlékezett később – „Ebből kifolyólag aztán nagyon »benne voltam« az iskolában, tehát mindig volt osztályom, s mivel ott laktam a kollégium közepében, jobbról-balról diákok vettek körül. Igazából nem könnyű, de nagyon szép időszak volt.”

Emellett szüleinek debreceni származása révén szoros kapcsolatba került Bulányi Györggyel és az általa vezetett bázisközösségekkel, a hatvanas évek második felétől kibontakozó Bokor mozgalommal is.

1993-ban Jelenits István tartományfőnök Szegedre küldte, ahol a két évvel korábban alapított, de még csak ideiglenes körülmények között működő Dugonics András Piarista Gimnázium éppen saját útját kereste. Tizennyolc éven át, 1993 és 2011 között tanított Szegeden, 1999 és 2011 között pedig a szerzetesi közösség elöljárója (házfőnöke) volt. A Bokor mozgalomban szerzett tapasztalatainak nagy szerepe volt abban, hogy a civil tanároknak és a szerzeteseknek sikerült olyan közösséget létrehozniuk, amely sikeresen tudta működtetni az új szegedi iskolát.

Szegeden valósággal kiadói munkát is végzett: kis füzeteket nyomtattatott ki, irodalmi, pedagógiai és teológiai munkákat, valamint a piarista rend életével, történetével foglalkozó írásokat.

2011-ben Budapestre került. Megroppant egészségi állapota miatt már nem tanított, de sokféle lelkipásztori feladatot vállalt. Szenvedélyesen folytatta a könyvek, zenék, filmek gyűjtését, tevékenyen részt vett a Bokor közösség életében is. Betegsége 2015. augusztus végén váratlanul kiújult, szeptember 11-én kórházba került. Állapota rohamosan gyengült. Szeptember 15-én szenvedések közt, de tiszta tudatállapotban részesült a szentségekben. Másnap Krisztus Urunk magához vette hűséges szolgáját.

Rendtársunk a piarista paptanári ideál mellett teljesen elkötelezett, alázatos szolgáló életet élt. Diákjainak és később öregdiákjainak is atyja volt, sok papi, piarista és világi hivatás növekedett mellette. Önmagát nem kímélve azt kereste mindig, hogyan válhat az őt körülvevő közösségek javára, hogyan segítheti mások életét. Nemcsak nagy gyűjteményeit hagyta ránk, hanem kedves, jóságos, derűs egyéniségének vonásait is, melyekben Mesterünk kezenyomára is ráismerhetünk.

Koltai András – Wettstein József SP

Szegheő József atya temetése 2015. október 1-jén, csütörtökön 14 óra 30 perckor volt a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben. Lelki üdvösségéért az engesztelő szentmisét a temetés után 17 órakor mutatták be rendtársai a Duna-parti Piarista Kápolnában (V., Piarista u. 1.)..

piaristák

9

PIARISTA

KALAZANCI SZENT JÓZSEF ÉS A BEFOGADÁS

MITŐL JÓ EGY ISKOLA A KERESZTÉNY NÉPISKOLÁK VÉDŐSZENTJE SZERINT? A Nobel-díjas pakisztáni kislány, Malála Júszafzai három éve csaknem az életével fizetett azért, mert iskolába akart járni. A tálibok, akik a merénylet idején tizenöt éves kislány életére törtek, akár terrorista módszerekkel is hajlandók megakadályozni, hogy a nők iskolába járjanak. Malála szerint azért, mert pontosan érzékelik, hogy „a nevelés hatalmat jelent a nőknek”. Kalazanci Szent József emléknapjára készülve Malála példája segíthet megérteni annak a szentnek az életművét, aki közössége, a Piarista Rend nevévé tette az iskola szót.

A Kegyes Iskolák Rendje olyan viszonyok között született, amely hordoz párhuzamokat Malála Júszafzai élethelyzetével. Kalazanci Szent József is ellenállásba ütközött azok részéről, akik a hatalmukat féltették egy olyan vállalkozástól, amely tudáshoz, neveltetéshez juttatja a szegény családok fiait. Ha valaki furcsállaná a félelmüket, annak van még mit tanulnia a világ menetéről.

A szegények ugyanis – vagy általánosabban fogalmazva azok, akik egy adott társadalmi és kulturális rendszerben ki vannak zárva a hatalomból – fenyegetést jelentenek a rendszer kedvezményezettjei számára, mert feltárják az adott rendszer belső igazságtalanságát.

Hatalmat adni a peremen levőknek mindig szakadást idéz elő a fennálló rendszerben, mert a valóság egy radikálisan új megközelítésének ad hangot. A szegények jelenléte – pontosabban: jelenlevővé tétele – átalakulást követel, mégpedig nem pusztán valamiféle felszíni „szociálpolitikai” helyreigazítást, hanem olyan átrendeződést, amelynek személyes mozgatóerejét bibliai szóval megtérésnek nevezzük. Kalazanciusnak része volt ilyen megtérésben, ezért ragaszkodott ahhoz, hogy iskoláiban a szegényeknek mindig juttassanak elsődleges figyelmet.

Kalazanci Szent József szerint nincs jó iskola a szegényeket kereső figyelem nélkül, nincs jó iskola a szegények jelenlétét igénylő megtérés nélkül.

10

piaristák

Amikor Kalazancius 1587-ben Rómába ment, még nem egészen így gondolkodott, más tervei voltak, mint amit a jövő tartogatott számára. Megtérése előtti célja az volt, hogy biztosítsa a maga egyházi státuszát. Manapság talán pályázatot írna, nem feltétlenül kellene kilincselnie is, bár ki tudja. A lényeg az, hogy felelős pozíciót akart vállalni.

Az urgelli egyházmegyében, ahol korábban püspöki titkár volt, a trentói zsinat reformdöntéseinek szellemében számos alkalommal felkarolta az oktatás ügyét. Bizonyára ez az érzékenység irányította a tekintetét Rómában is a gyermekekre.

Volt már tudása arról, hogy ha képzi őket, akkor azzal a társadalmi gondok megoldásához is közelebb jut. Érdekes számba venni útkereső kísérleteit. Először egyedül próbálkozik, aztán meglevő szervezetekhez fordul, köztük szerzetesi közösséghez is. Végül olyan társakat gyűjt maga köré, akik készek valami újnak nekilátni, és vállalják ezt a sajátos küldetést. Mert új és sajátos az a hivatás és küldetés, amelyre megtérése eredményeként rátalál.

A legemlékezetesebben talán ezek a szavai fejezik ki ezt az új és sajátos missziót: „Rómában megtaláltam Krisztus szolgálatának legjobb módját, ezeknek a szegény gyerekeknek a segítését. Nem is hagyom el semmiért a világon.” Amikor ezt mondja, már nem akar visszatérni hazájába Rómából. A szegény gye-

rekeket segíteni az Isten-kapcsolat, sőt a papi szolgálat megélése a pap Kalazancius számára. „Én, azáltal, hogy ezzel foglalkoztam – vallja egyik levelében az egyszeregy oktatásáról –, egyáltalán nem vesztettem el a papság méltóságát, amely a legnagyobb, amit csak elnyerhettem” (2161. levél).

Alighanem ennek a tapasztalata volt az, ami miatt Kalazancius úgy érezte, hogy új és sajátos küldetést kapott, és amelyről az élet is ezt az ítéletet mondta ki. Ezért nem sikerült sem egy már meglevőbe illesztenie, sem pedig olyanokkal együtt megvalósítania, akiknek az élete másról szólt. Velük csak olyan iskolát tudott csinálni, amely válogatott: hol a gyerek családjának a szegénysége volt akadály, hol az, hogy a fiatalnak nem csupán hittani isme-

nek nyitott iskola megtestesített, másként nem tudott – és valószínűleg nem is tudhatott – fennmaradni. Olyan mérvű bizonytalanság és kitettség jár vele, amelyet csakis közösségben képes elviselni az ember. De paradox módon ennek a kitettségnek és bizonytalanságnak a vállalása olyan feladat, amely együtt jár magával az emberléttel.

Legalábbis az evangélium ezt állítja az emberről.

retekre volt szüksége. Amire Kalazancius vágyott, amit Istentől kapott hivatásként megélt, ahhoz közösség és saját közösség kellett. Olyan társak közössége, akik ugyanazt akarták, mint ő: teljes egészében a gyerekeknek szentelni magukat.

Mégpedig annak a gyereknek, aki megadatik; annak a gyereknek, akit útjukba küld a Gondviselés; annak a gyereknek, akinek az önállónak teremtett világban kell eligazodnia.

Az így létrejövő mű bizonyult fenntarthatónak. Az ilyen közösségre bízott iskola lett időtálló.

Kalazancius nem akart válogató iskolát, a szegényeknek akart iskolát nyitni. És érdekes módon az ő iskolája lett felkapott és a tehetősebbek körében is keresett. Ez az iskola lett a jó iskola mindenkinek. Kalazancius példája azt mutatja, hogy az az iskola marad meg, mert az az iskola jó, amely közösségi, vagyis amely nem válogat. És azt is mutatja a példája, hogy az az iskola tud nem válogatni, amelyet olyan közösség éltet és tart fenn, amelynek tagjait ez az „adom magam és befogadok” felfogás és hit jellemez önmagukban is, vagyis akik – ismét bibliai szóval élve – szegények.

Ennek legmélyebb oka alighanem az, hogy az a „peremre költözés”, amelyet vállalkozása, a szegények-

Jézus azt mondja: „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét” (Mk 8,35). Csak a keresztény ember életét jellemzi ez? Nem úgy van inkább, hogy az élet alapvető jellemzőjét mondja ki Jézus? Mintha azt mondaná: az marad meg, amit odaadsz. Merj nagyvonalú lenni. Merj kilépni magadból, túllépni magadon. Több vagy „kis mái magadnál”. – Ez nem csak Jézus követőire érvényes. És alighanem Jézust követni – Jézust Urunknak elismerni – pontosan úgy lehet, hogy elkezdünk Jézus szerint embernek lenni, vállaljuk a kitett-

ség és bizonytalanság, a mindenkori rendszereinkből való kilépés kockázatos, de áldott emberi feladatát.

Csak az marad meg, amit odaadsz.

Csak az marad meg, amit közreadsz. Embernek lenni az evangélium szerint annyi, mint közösségi lénynek lenni, azaz túllépni magamon, találkozni a többiekkel: maradéktalanul beadni magam a közösbe és korlátok nélkül befogadni a többieket.

Az iskola nem pusztán ismeretek átadásának a helye, hanem az emberré válás terepe. Az a tér, ahol az emberséget „tanuljuk”, tanulunk emberré lenni, a gyakorlatban, találkozásokban.

Kalazanci Szent József szerint azok tudják megnyitni az emberség tanulásának közösségi terét, akik vállalják az emberré válás feladatát, úgy, ahogyan Jézus evangéliuma bemutatja. Az az iskola a jó iskola, amelyet egy ilyen közösség tart fenn, ilyen közösségként működik, és ilyen közösség kialakulását szolgálja.

URBÁN JÓZSEF SP

piaristák

11

EgYETEMES KÁPTALAN

A piarista rend 47. Egyetemes káPTalana képekben

Esztergom, 2015 Június 30.-július 21.

12

piaristák

piaristรกk

13

ES T P A D BU

Tükör által…

II. rész

ALAPÍTva:

1717

www.gimn.pair.hu

A gimnazista korú diákok, de a középiskolai tanárok sem feltétlenül arról híresek, hogy elégedettek egymással kapcsolatban. Éppen ezért megkértük őket, hogy legyenek idealisták, és mondják el pár mondatban, milyennek képzelik el a jó tanárt, a jó diákot, és a jó iskolát. A válaszok egyszerre tükröt is mutatnak nekünk: milyen tanárnak, diáknak, iskolának kellene lennünk. De azért az sem rossz érzés, mikor észrevesszük, hogy valami már megvalósult, vagy legalább egészen szép elképzeléseink vannak, amikre törekedhetünk. (A számtalan válasz közül nemcsak a „kincstári optimizmust” tükrözőket válogattuk ki.) Az alábbiakban a „jó iskoláról” szólunk.

SZERKESZTETTE: SZAKÁL ÁDÁM SP, IGAZGATÓHELYETTES

DIÁKOK A JÓ ISKOL ÁRÓL „A jó iskola olyan, mint a pénz, saját elveink alapján tudjuk vele azt a tudást megszerezni, amit akarunk.

Nem aggat ránk fölöslegeges tudást.” „A jó iskola belső és külső környezete barátságos, tágas, tiszta, világos. Benne jó tanárok, jó diákokat tanítanak.” „Sok iskolán kívüli programot kínál, délutáni, hétvégi programra biztosít helyet. Tanulmányilag is magas színvonalat kíván meg. Jól működő rendszere van.” „Inspiráló környezetet biztosító intézmény (korszerű, tiszta!, praktikus), ahol jó tanárok dolgoznak együttműködő, lehetőségeket kihasználó diákokkal.” „Ahol olyat tanítanak, amit hasznosítani is lehet.

Kellően felkészíti az embert az életre.”

„Ahová a diák szívesen megy be, otthonosan érzi magát, azaz nem csak pusztán tanulni jár be, hanem van lehetősége kicsit ellazulni tanítás után (bizonyos keretek közt).”

d

„A jó iskola szerintem nem veszi rémesen komolyan magát. A szabályok megtartása helyett ésszerű döntések jellemzik.” „A jó iskolában változatos, finom és egészséges ételek vannak a menzán (sok hússal).” „Ahol a magas oktatási színvonal mellett a diák-diák, és a tanár-diák viszonyok is szorosak.”

„A jó iskola télen meleg, nyáron pedig hűvös.

Alapműveltséget nem adó tantárgyakat nem tanítanak benne. Márpedig ilyenben sajnos bővelkedik a legtöbb. A jó iskola innovatív embereket termel.” „Olyan környezetet hoz létre (tanárok, morál), ahol a diákok elsajátíthatják a középiskolai tanulmányokat, sőt el is kelljen ezeket sajátítaniuk.” „Szerintem a jó iskola nem csak a tanítástól függ, hanem fontosabb az iskola közössége, szelleme. Ennek egy példája az informatikaterem fölszerelése (amit az öregdiákok dobtak össze).” „…törődik a családokkal, és jó kapcsolatot ápol velük.” „A jó iskola mindenkinek csak a pozitív értékeit hozza ki.”

14

piaristák

PIARISTA ISKOLA budapest

TANÁROK A JÓ ISKOL ÁRÓL „A jó iskolába örömmel mennek az emberek: diákok, tanárok, dolgozók, szülők. Amikor azt mondom, hogy örömmel, akkor gondolok arra is, hogy ez mivel áll szemben: nem szorongva, nem attól félve, hogy mi miatt éri majd őket valamilyen bántás, szidás, megvetés. Ahol, ha van konfliktus, van arról is tudás, hogy azt hogyan oldják meg. Nem az egyformaság, nem az egyöntetűség jellemzi, de az igen, hogy képesek egymást meghallgatni, mindenki elmondhatja a véleményét, mindenki segíti a többieket abban, hogy elmondja, mit miért és hogyan lát. Keresik a közös célt, és együtt akarnak tenni az elérése érdekében. Ez a közös cél meg valamiképpen az iskolaságból fakad. De talán ez már más kérdés. Ez már az a kérdés, hogy mi is az, hogy iskola.” „Szerintem a jó iskola az, ahová – diákok és tanárok – jó szívvel megyünk. Nem félve, nem utálkozva, nem unottan és nem viszolyogva. Mert elfogadnak, és mi is elfogadjuk a többieket. […] Ahonnan jó szívvel megyünk haza.

Nem elrohanunk, és nem elsunnyogunk. És másnap ismét jó szívvel jövünk vissza.” „A jó iskola minden diáknak más menüt kínál, aszerint, hogy mihez van étvágya.” „A jó iskola szerintem megérti, hogy a közösségi lények mellett befelé fordulók is vannak, s nem nyaggatja őket folyton emiatt.” „A jó iskola és a jó óra szerintem, ahol diák és tanár közösen jutnak el valahova.”

t

„Teljesíti a szülő első (minimális) elvárását: épen és egészségesen (testi és mentális) kapja vissza gyermekét az iskolából,úgy, ahogy odaküldte.

Teljesíti a szülő második (maximális) elvárását: gyermekét hat év kemény munka után, oda, arra a főiskolára vagy egyetemre veszik föl, ahová a gyermeke jelentkezett.” „A jó iskola a jó tanárnak és a jó diáknak életteret ad, kölcsönösen feltételezik egymást!” „A jó óra pozícionálása: a minden kreativitást megölő drilles szigor, és a minden fegyelmezett munkát ellehetetlenítő lazaság között; minél kisebb kilengésekkel.” „A jó iskola szerintem az életre nevel, pontosabban része az életünknek. Olyan hely, ahol tanárok és diákok egyaránt alapvetően szívesen vannak, közösen munkálkodnak egy közös cél elérése érdekében. Az együttműködés túlnyúlik az iskola fizikai keretin.”

piaristák

15

GÖD

GYAKORLATI OKTATÁS ALAPÍTva: CÉGES KÖRÜLMÉNYEKKEL, 1991

PIARISTA ALAPOKON

www.g-pair.hu

Küzdelmes tanév áll előttünk Gödön. Ez a mondat valóban nem túlzás, persze az elmúlt közel huszonöt tanév sem volt egyszerű. A jelenlegi kihívás a szakképzési törvény módosításából következik, melynek lényege, hogy fiaink szakmai gyakorlatukat, a képzési idő jelentős részét ezentúl nem elsősorban iskolai keretek között töltik. A Tartományfőnökséggel való közös gondolkodás és munka eredményeként azonban megalakult egy cég, ami garanciája lehet annak, hogy a gödi Piar szakképzése továbbra is kalazanciusi szemléletű maradjon.

A frissen alapított Gödi Piarista Oktató és Szolgáltató Kft. ügyvezetője Meyer Tamás nyár eleje óta. Vele, s az iskola igazgatójával, Dekiszkyné Fejér Ritával arról beszélgettünk, mit jelent a gyakorlatban ez az átalakulás.

Lényegében miért kellett céget alapítani?

Dekiszkyné Fejér Rita (DFR): 2015. július 1-jén lépett hatályba a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény kamarai garanciavállalással kapcsolatos módosítása, mely a gazdálkodóknál folyó gyakorlati képzés elsődlegességének megerősítését és ezen keresztül a duális képzés kiszélesítését célozza meg. A jogszabály-módosítás lényege, hogy a tanuló gyakorlati képzéséről az iskola csak akkor gondoskodhat, ha a kamara nem tudja külső cégnél elhelyezni. Már jóval a törvény hatályba lépése előtt elkezdtünk a gondolkodni, hogy az iskola milyen módon tud egyszerre megfelelni a duális képzés elvárásainak (iskola-külső cég), és az iskola küldetésének (közösségben és személyes kíséréssel hatékonyan segíteni az ide érkező diákokat). A választ egy piarista tulajdonú cég létrehozásában találta meg az iskolavezetés és a fenntartó, ez lett a Gödi Piarista Oktató és Szolgáltató Kft. Hogyan vesznek ezután részt a diákok a gyakorlati képzésen?

DFR: Látszólag nem változik semmi: ugyanabba a tanműhelybe érkeznek a diákok, ugyanúgy a mester/diák szellemben foglalkoznak velük a szakoktatók, mégis a céges működés nagyobb fegyelmet követel meg: élesebbé válik az időben történő megérkezés, a védőfelszerelések használata, a pontos munkavégzés.

Meyer Tamás (MT): A vizsgakövetelmények és ezáltal a tanterv több szakmában is nehezen tud lépést tartani a felgyorsult változtatásokkal. Ennek oka, hogy folyamatosan új anyagokkal és technológiával, valamint sajnos sok esetben üzletszerű kivitelezéssel találkozunk napjainkban. Azonban az élet azt igazolja, hogy nem minden változtatás jó és követendő. Ezért fontos, hogy az oktatáson 16

piaristák

megismerkedjenek a kivitelezés mai helyes formájával, beleértve az anyagokat és a munkamódszert.

Mi történik az elméleti tanulmányokkal?

DFR: Minden elméleti óra nagy érték, száz százalékosan ki kell használni. A közismereti órákon a gyakorlati életben való tájékozódáshoz, a felelősségteljes, szabad és szépre fogékony emberi életre neveléshez tudunk hozzátenni, esetenként a hiányokat pótolni, képességeket fejleszteni. A szakmai órák megalapozzák és különböző helyzetekben alkalmazhatóvá teszik a gyakorlati képzésben szerzett tudást. A szakmai elmélet akkor képes betölteni feladatát, ha olyan módszereket használ, mellyel el tudja juttatni a diákokhoz a szakmai tudást, differenciáltan, és szorosan együttműködve és összehangoltan a gyakorlattal. Kiváló tudású szaktanáraink vannak. Ebben az évben nagy hangsúlyt fektetünk a módszertani megújulásra és a pedagógiai helyzetkezelésre.

Sok mestert és szakoktatót is érint ez a változás, velük mi fog történni?

DFR: Minden szakoktatónkat érinti a cégbe való átlépés, hiszen ebben a cégben fog megvalósulni a tanulók gyakorlati képzése 9-11. évfolyamig. Fontos szempont volt az iskolavezetés számára, hogy minden szakoktatót befo-

PIARISTA ISKOLA GÖD gadjon az új cég, senki ne veszítse el az állását, a munkaviszonyuk folyamatos maradjon, és hogy anyagilag se érintse őket hátrányosan az átszervezés. A „munkáltató személyében bekövetkezett változás” az a jogi kategória, amelyben a fentebb felsorolt szempontok megvalósulhattak. Mindezt támogatta a Piarista Tartományfőnökség és a Kft. ügyvezető igazgatója is.

MT: Plusz feladatot jelent a mestereknek, hogy egy újfajta szemléletet elfogadjanak és befogadjanak és ezt a gyakorlatban kamatoztatni tudják. A szakoktatók nem álltak eddig sem messze a kivitelezéstől, ezért nagyban számítok az együttműködő segítségükre, mellyel fel tudjuk építeni a cég jól működő szerkezetét.

Mi az előnye ennek az új, céges szakmai gyakorlatnak a diákok számára?

MT: A mi céges szakmai gyakorlatunk nem redukálódik egy-egy munkafázisra, ezért a tanulók nem betanított munkások lesznek, mint sok más külsős cégnél, hanem a szakmájuk spektrumát átlátó szakemberek. További előny, hogy műhelyeink rendkívül jól vannak gépesítve, és a későbbiekben is tudjuk biztosítani azokat a nyersanyagokat, melyekkel a gyakorlati képzésen magas színvonalát tudjuk tartani.

DFR: Ez a forma egyrészt megvalósítja a feszesebb, vállalatokra jellemző működést – ami hatékonyabban készíti fel a tanulókat a munka világára, másrészt, mivel a cégben folyó gyakorlati oktatás tervezetten, tanmenet szerint folyik, valamint minden szakmai területet és kompetenciát átfog, így biztos alapot teremt a szakiskolát lezáró, sikeres szakmai vizsgához. Mindezt piarista értékeket magáénak valló, gyakorlott szakoktatókkal, a hagyományos mester-tanítvány szemléletben megvalósítva. Nem utolsó sorban a céges forma arra is lehetőséget ad, hogy a Kft-vel tanulószerződésben lévő diákok, a törvény által meghatározott mértékű ösztöndíjat és egyéb juttatásokat kaphassanak.

Hogyan lehet biztosítani a piarista szellemiséget a diákoknak?

DFR: Célunk, hogy két szervezetben valósítjuk meg az egységes nevelést. Ehhez mind a vezetői-, mind a nevelői (tanár-szakoktató) szinten összehangolt munkára van szükség, hogy a tanulókra felelősséggel tudjunk figyelni, és középiskolai éveik alatt a lehető legnagyobb személyes törődésben lehessen részük. Nemcsak tanáraink, hanem mestereink munkaidejéhez is hozzátartozik a jövőben is az értekezletek, a pedagógiai műhelyek, továbbképzések, az iskolai misék, lelkigyakorlatok, a rendezvényeken való jelenlét és részvétel. Ezeken az alkalmakon – éppúgy, mint az elmúlt időben – közösen dolgozunk.

MT: Most ismerkedem magam is a piarista szellemiséggel, de amit láttam és tapasztaltam, az az, hogy a mesterek is komolyan elhivatottak ennek maradéktalan átadására.

Mik az együttműködés eddigi tapasztalatai?

DFR: Nagy hangsúlyt fektetünk egymás megismerésére, és közös nyelv megteremtésére a Kft. vezetésével. Ebben kapunk külső segítséget is. Kezdjük kialakítani az együtt-

működés fórumait és rendszerét. Fontos, hogy bizalommal és nyíltan forduljunk egymás felé. A cégalapítás és a működés beindítása bonyolult és felelősségteljes munka, főképp egy ennyire speciális célokért is létrejövő termelő cégé. Itt nincs mese: a gyerekek érdekében a lehető legjobban kell együttműködnünk és egymást segítenünk.

Vállalkozásunk példa- és modellértékű lehet – én ebben erősen hiszek.

MT: Egyetértek a Rita által megfogalmazottakkal. A Rend és az iskola részéről komoly támogatottságot érzek és kapok. Ez a sok következménnyel járó változás áldozatokat követel, mégis úgy gondolom, hogy ha együttműködésünk jól megalapozott, akkor a tartomány, az iskola, és a gyakorlati oktatásért felelős kft. hármas egysége stabil és hosszantartó működést biztosít. Vannak pozitív és negatív vélemények is a cég létrehozásával kapcsolatban, viszont a diákok itt valóban úgy tudják elhagyni az iskolát, hogy az intézményen belüli vállalkozás formájában sajátíthatják el a kivitelezési tapasztalatokat. Tervezem, hogy pár kiemelkedően jól teljesítő diákot a cégnél tartok és velük bővítem annak lehetőségét, hogy egyre nagyobb mértékben a termelésbe is bekapcsolódhassunk.

BESZE ERIKA

ÖRÖKFOGADALOM 2015. október 3-án a budapesti Piarista Kápolnában tett örökfogadalmat iskolánk tanára, mentora, a végzős szakérettségizők osztályfőnöke, Serényi Tamás. Isten áldja életét, munkáját a piarista szerzetesek között!

piaristák

17

ÉT M E K KECS

A jubileum után

Nemzetközi konferencia KOHÁRY ISTVÁNRÓL

ALAPÍTva:

1714 (1993) www.kecskemet.piar.hu

A kecskeméti piaristákat is letelepítő Koháry Istvánról szóló nemzetközi konferencián vett részt iskolánk képviseletében Laczkó János, a Magyar Piarista Diákszövetség Kecskeméti Tagozatának elnöke, korábbi megyei múzeumigazgató, Kozicz János tanár úr, iskolánk 300. jubileumi évének egyik főszervezője, valamint Nagy Attila SP igazgató a szlovákiai Szent Antal község vármúzeumában. A kecskeméti delegáció tagja volt még Péterné Fehér Mária is, a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársa is.

A két napos rendezvény programjában színvonalas történelmi, kultúrtörténeti, irodalmi előadásokat lehetett hallgatni szlovák, magyar és angol nyelven Koháry (II.) István személyéről és koráról, emellett a résztvevők tanulmányi kirándulást tettek Selmecbányán és Korponán. A konferencia keretében szlovák kulturális estre és a Koháry család nemrégiben felújított szentantali várkastélyának részletes bemutatására és bejárására is sor került.

A nemzetközi rendezvényt, melynek címe „Istenért, királyért, hazáért! A Koháry család a történelmi Magyarország viszonylatában”, a szlovákiai Szentantali Múzeum és a Füleki Vármúzeum közösen szervezték.

További társszervezők voltak még a selmecbányai Szlovák Bányamúzeum, a Besztercebányai Állami Levéltár, a Szlovákiai Múzeumszövetség, Korpona Város - Korponai Andrej Sládkovič Múzeum, PEFC Szlovákia.

A konferencia főbb előadásai: • Lengyel Tünde (Tünde Lengyelová) (Szlovákia) - Koháry István családi háttere (Balassa Judit levelezése) • Vincze Dániel (Magyarország) - Koháry István alakja a korabeli angol sajtóban • Komjáti Zoltán Igor (Magyarország) - A füleki helyőrség harcainak jellegzetességei Koháry II. István főkapitányságának idején (1667-1682) • Martí Tibor (Magyarország) - Koháry (II.) István és a füleki ferencesek kapcsolata • Mercs István (Magyarország) - „Tévelygő s enyelgő, tétova dőlöngő”: Koháry István és a szerencse • Mária Ďurianová (Szlovákia) - A Koháryak hősi és jelentős tettei • Harald Skala (Németország) - Koháry András József (1694 - 1759) lovassági tábornok katonai pályája • Pandula Attila (Magyarország) - A Koháry család egyes tagjai, illetve női ági leszármazottai, mint kitüntetések tulajdonosai NAGY ATTILA SP IGAZGATÓ

18

piaristák

PIARISTA ISKOLA kecskemét II. Természettudományos Oktatási Szakkiállítás a kecskeméti Piarista Gimnáziumban

TESZI-KÖSZI nyitónap

Nyitónappal vette kezdetét tizedik évfolyamos diákjaink számára a TESZI (Tevékeny Szeretet Iskolája) és a KÖSZI (Közösségi Szolgálat) projektéve. A programok a következők voltak: • Imaóra, lelki előkészület a diák-szeretetszolgálat évére: Isten áldását, segítségét kértük ez évi munkánkra TESZI-s diákok és tanáranimátorok egyaránt • A TESZI-program bemutatása (Iványosi-Szabó Andrea TESZI főkoordinátor tájékoztatója) • A közösségi szolgálattal kapcsolatos tudnivalók ismertetése (Suba Adrienne igh. tájékoztatója) • Balesetvédelmi tájékoztató (Baranyi Ildikó előadása) • Érzékenyítő előadás (Kácsor-Macska Zsuzsanna: a vaksággal élők mindennapjai) • A közösségi szolgálat és a szeretetszolgálat lelkiségi, eszmei háttere (Agócs Andrea előadása) • A tavalyi tanév diákszolgálatainak tapasztalatai (Bruder Dóra, Gombos Bence, Bakos Beatrix, Gyergyádesz László, Kovács Zita, Mikulás Hanna, Kürti Gábor, Potz Levente, Szabó Patrik 11. évfolyamos diákok beszámolói) • TESZI csoportok megalakulása Közösségi szeretetszolgálatunk fontosabb formái idén: • mozgássérültek otthoni segítése • egyedül élő idős emberek látogatása, segítése • értelmi fogyatékkal élők segítése • nyugdíjas házak látogatása • segítség hajléktalanokat ellátó intézményekben • kisebb diákok korrepetálása • környezet- és természetvédelmi feladatok TESZI tanáranimátorok: Tóthné Szalai Enikő, Turjánszkyné Tapodi Katalin, Zákányi Erika, Nagy Attila SP, Bimbó Andrea, Gáspár Judit, Marton József, Talmácsi József, Hürkecz Gyöngyi, Vazul Attila, Matusz Gabriella, Vargáné Csűri Bernadett, Koziczné Dénes Piroska, Bukovszki Erika, Majláthné Kereszetes Anikó, Körös Henriett, Bodza Pál Zsámboki Tiborné, Kovácsné Golovics Ibolya, Suba Adrienne, Kiss Ildikó, Iványosi-Szabó Andrea, Szabóné Polgár Éva, Ábel István.

2015. október 3-án hatvan tanár és százhúsz diák részvételével sikeresen lezajlott a II. Természettudományos Oktatási Szakkiállítás a kecskeméti Piarista Gimnáziumban. A rendezvényt a gimnázium Öveges Laboratóriuma szervezte a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium Termosz Laboratóriumának szakmai támogatásával. A program a Piarista Rend Magyar Tartományának „Természettudományos centrum létrehozása Öveges József egykori kecskeméti piarista iskolájában” című TÁMOP-3.1.3-11/2-2012-0062 jelű pályázatának keretében valósult meg.

Sokfelől érkeztek a gimnáziumba tanárok és diákok: a nagyobb vidéki városokból pályázati forrásból finanszírozott különbuszok indultak (Budapestről, Szegedről, Szombathelyről, Kisvárdáról, Debrecenből és Kaposvárról), emellett több hazai településről, sőt még a határon túlról is (Zentáról) érkeztek autóval.

A megnyitó után dr. Ulrike Martin tartott előadást „A német nyelvterület diáklaborjainak szövetsége” címmel.

A szervezet képviseletében érkezett Magyarországra, és előadásában beszámolt a társaság működéséről, lehetőségeiről. Ezután három külön teremben, három szekcióban folytatódtak az előadások: biológia, fizika és kémia, ugyanakkor sok előadás több tantárgyhoz is kötődött. A nap során 41 előadás, kísérleti bemutató hangzott el, melyek több mint felét diákok tartották. A kiállítóasztalokra kihelyezett, a látogatók által hozott érdekes kísérleti berendezéseket a résztvevők a nap folyamán megtekinthették, kipróbálhatták vagy akár el is készíthették. A felfüggesztett plakátok általában a tanárok vagy diákok egy-egy kutatási projektjét foglalta össze. A folyosón berendezett fényképkiállítás egyik fele a résztvevők természetfotóit, másik fele az Öveges Laborokban zajló munkát mutatta be.

Az egész nap, amit együtt töltöttünk arról tanúskodott, hogy a természettudományok hatalmas lehetőséget rejtenek nemcsak a diákok, hanem a tanárok számára is, és kellő motivációval, kreativitással és az ismeretek elmélyítésével igazán izgalmas eredmények születnek. A nap végén a legfiatalabb, kisiskolás résztvevő és a legidősebb, hatalmas tapasztalatokkal rendelkező nyugdíjas tanár arcáról is az sugárzott, hogy kicsit elfáradva, de nagy élményekkel gazdagodva indul haza.

KONCZ BALÁZS, TÁRSSZERVEZŐ

Ezúton is jó munkát kívánunk diákjainknak, és lelkes, kitartó, becsületes, odaadó szolgálatra biztatjuk mindnyájukat!

NAGY ATTILA SP IGAZGATÓ

piaristák

19

STAIZED PIARI T EUMI ÉV

JUBIL

21 0 2 1 1 0 2

JUBILEUM – Mosonmagyaróvár

2014-1739 = 275 és 2014-1989 = 25

ALAPÍTva:

1739 (1994) www.piaristamovar.hu

A címben szereplő kivonások eredménye azt jelenti, hogy iskolánk a mögöttünk lévő 2014/2015-ös tanévben egyrészt betöltötte az alapítás óta a 275. életévét, másrészt a rendszerváltás felkínálta lehetőséggel az elsők közt élve, újraindítva immár szintén 25 éves. A fenti matematikai művelet csak a különbségre kíváncsi. Bennünket azonban egyszerre foglalkoztat az azonosság és a különbözőség kérdése a jó öreg Alma Mater ifjonti éveit, jelenlegi küldetését és jövőjét illetően.

Mai világunkat áthatja az emberek egymástól való elidegenedése, és ennek következtében az önzés és a hálátlanság. Nagy „fároszok” és „héroszok” ítéltetnek feledésre, és kerülnek élve a „süllyesztőbe”, jó esetben a „múzeumok vitrinjeibe”. Rossz esetben pedig, mintha csak a mai nap percemberkéivel kezdődnék az időszámítás, szinte a nagy elődök létét is ki akarják törölni az emlékezetből. Éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy emlékezzünk és hálát adjunk a nagy elődök áldozatáért és példamutatásáért, valamint a jövőnket az előttünk járt nagyok szellemi-lelki örökségét nem eltékozolva, hanem abból erőt merítve és arra építve határozzuk meg.

Büszkén idézzük fel Zsidanits Istvánt és feleségét, akik önzetlen adományukkal életre hívták az óvári piarista iskolát, és akiknek mindkét fia a rend tagjai közé lépett. E glossza terjedelmét messze túllépné, ha a fényes illetve a megpróbáltatásokkal terhelt időszakok jeles alakjait kívánnánk megidézni. Mégis említsük meg Bozi Ferencet, az államosítás előtti utolsó piarista igazgatót, vagy Láng Ágostonné Ria nénit, egykori öregdiákot az újjáéledt diákszövetség elnökét, vagy Thiesz Józsefné Angélát, az újra indított iskola első és elhivatott igazgatóját, és hozzá méltó utódát, Pályi Gábor piarista atyát.

A régmúltban és a közelmúltban élt elődeink hősies helytállása vívta ki, hogy ma jó csengése van Óváron és környékén a piarista szónak. Örömmel tapasztaljuk, hogy minden jóérzésű ember elismeri iskolánk sikereit és értékeit, osztozik örömeinkben és segít gondjaink megoldásában.

Mindez arra enged következtetni, hogy a mai iskola korszerűen viszi tovább a kalazanciusi pedagógiai szemléletet, jeleníti meg a piarista karizmát. Versenyeredményeink és beiskolázási-, továbbtanulási statisztikáink az oktatás színvonalát és a tehetséggondozás eredményességét jelzik. Kiemelt figyelmet kapnak a szociálisan rászorulók, a különféle tanulási nehézségekkel küzdők. Az iskola közössége nem kifogásokat vagy bűnbakokat keres, hanem őszinte kérdéseket fogalmaz meg, melyekre lelkiismeretben is vállalható válaszokat keres, és ezáltal megoldásokat kínál.

Valahol ebben érezzük a minden értelemben vett „korkülönbség” ellenére is az alapelvekkel való egyezést, melyek mögött az igaz emberségre, a szeretetteljes krisztusi szeretetre való törekvés húzódik meg. Ennek szellemében történtek a jubileumi rendezvények. Nem volt tűzijáték és égzengés. De voltak a szerény visszafogottság mellett is hálatelt örvendezések, felszabadult vidám kacagások, mély érzések, magvas gondolatok, örömteli jövőtervezés.

VEREB ZSOLT SP IGAZGATÓ

A jubiláló mosonmagyaróvári piarista iskola tiszteletére rendezett konferenciát 2015. szeptember 24én a Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára, a Piarista Általános Iskolával és Gimnáziummal közösen „Szemelvények a mosonmagyaróvári piarista iskola történetéből” címmel a régi városháza dísztermében. Előadók voltak: Áldozó István, a megyei levéltár igazgató-helyettese, a konferencia levezető elnöke, Koltai András levéltárvezető (Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára), Hegedűs Zoltán,Nagy Róbert megyei levéltári munkatársak, Dancsecz Mónika jelenlegi és Pályi Gábor korábbi igazgató, Vereb Zsolt piarista igazgató.

20

piaristák

PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR Pro Urbe Mosonmagyaróvár díjjal tüntették ki Farkas István atyát

A jubileumi év Gyereknapja

Az idei tanév gyereknapját az iskolai Diákönkormányzat szervezte. Már a gyereknapot megelőző héten elkezdődött a „ráhangolódás”. Az iskola falaira hatalmas lepedőket feszítettünk ki, melyre minden diák és dolgozó rányomta a kézlenyomatát; ez volt a Gyereknap háttérképe. A hétfő reggeli rekollekció és gyónást követően az udvaron gyülekeztünk, majd a Fő utcára vonulva égnek eresztettük „kívánságainkat” 275 darab léggömbben. Az udvarra visszatérve meglepetés érkezett egy óriási torta formájában, amely az iskola buszának utánfutóján gördült be az udvarra, leállítva ezzel az iskola előtti négysávos főutat. Miután mindenki jól lakott,még maradt is, így megkínáltuk a Városházán dolgozó festőket és jutott az óvári plébános atyáknak is. A különleges tízórai elfogyasztása után kutyás bemutatóban gyönyörködhettünk, majd a felsősök és a középiskolások akadályversenye következett. Köszönjük minden szervezőnek a munkáját, remek nap volt!

TÓTH DORINA, AZ ISKOLAI DIÁKÖNKORMÁNYZAT ELNÖKE

Az idei év Pro Urbe Mosonmagyaróvár díj kitüntetettje Farkas István (Lupus) atya lett. Jelenits István Széchenyi-díjas piarista szerzetes, teológus, író mutatta be Lupus atya életútját. A díjat Dr. Árvay István polgármester adta át, majd a díjazott bejegyezte nevét a Városi Krónikába. Labancz Zsolt provinciális levélben köszöntötte az ünnepeltet, majd háláját fejezte ki Mosonmagyaróvár városának, hogy „befogadja a piaristákat és igényli közösségépítő, otthonteremtő szolgálatukat”. Szintén levelet küldött Hoffmann Rózsa, köznevelésért felelős államtitkár Farkas István köszöntésére. A levelek felolvasását követően a Piarista Rend Mosonmagyaróvári Iskolájának kollektívája nevében Vereb Zsolt SP igazgató gratulált és fejezte ki köszönetét Lupus atyának, majd zárásképp a diákok és a tanárok rövid verses-zenés műsora következett.

Kitüntették Pénzesné Börzsei Anitát

2013 szeptemberétől kötelező hazánk állami fenntartású általános iskoláiban a heti egy óra hit- és erkölcstan, illetve az erkölcstan oktatása. Az utóbbi tantárgyhoz írt tankönyvet alsó tagozatosoknak Pénzesné Börzsei Anita, iskolánk alsós tanítónője. Az oktató könyv ebben az évben elnyerte a Magyar Termék Nagydíjat. Kiemelkedő tankönyvíró munkájáért és az iskolában végzett magas színvonalú szakmai tevékenységének elismeréseként, Anita a városi Pedagógusnapon a „Polgármesteri Elismerő Oklevél” kitüntetésben részesült. Munkáját ezúton is köszönjük és további szakmai sikereket kívánunk!

VEREB ZSOLT SP IGAZGATÓ

A Város Kiváló Tanulója Díj

Az idei tanévben Sándor Tibor 7.a osztályos tanuló a Város Kiváló Tanulója kitüntetésben részesült. Tibor az Országos Logikaversenyen összesített 1. helyezést, a Dugonics András Katolikus Iskolák Matematika Versenyen 2. helyezést ért el, valamint számos városi és megyei versenyen bizonyította kiemelkedő matematikai tudását.Eredményeihez és a rangos kitüntetéshez szívből gratulálunk!

NYÁRI TÁBORAINK

Idén is táborok és diákoknak szóló programok színes tárháza várta tanulóinkat: bakancstábor, ökológiai tábor, kenutábor, velencei biciklistábor… részletek, beszámolók a piarista.hu tartományi honlapon!

piaristák

21

STAIZED PIARI T EUMI ÉV

JUBIL

21 2011-20

JUBILEUMI TANÉV – ÉS ÓVODANYITÓ

A 250 ÉVES NAGYKANIZSAI PIÁRBAN

ALAPÍTva:

1765 (1992) www.nk-pair.hu

„A mag csak termékeny földben hoz százszoros termést. Mi kell hozzá? Szeretet, hit, türelem, alázat, jámborság, megbocsátás, tisztelet és elfogadás. Ha mindez megvan, akkor Isten dicsőségére és embertársaink javára szolgáltunk.”

(Kalazanci Szent József) Jubileumi tanévnyitót tartották Nagykanizsán, az idén 250 éves fennállását ünneplő piarista iskolában.

A rendezvényen többek közt Rétvári Bence államtitkár és Balás Béla megyéspüspök is részt vett, aki megáldotta az újonnan elkészült óvodát.

Az ünnepségen Balás Béla megyéspüspök is részt vett, aki együtt misézett a piarista atyákkal – a helybeliek mellett Labancz Zsolt tartományfőnökkel, Nagy Attila SP kecskeméti igazgatóval és a kanizsai születésű, iskolaindító Perendy László atyával–, valamint a városi és városkörnyéki papokkal. „Értelmünknek az igazságot, szívünknek a békét, akaratunknak a végső szabadságot adja meg ez az iskola” – könyörögte áldó imádságában Balás Béla megyéspüspök, piarista öregdiák.

A követendő értékeket hangsúlyozó énekekkel, versekkel színesített tanévnyitón Labancz Zsolt piarista tartományfőnök idézte fel az első piarista Kanizsára érkezése óta eltelt 250 év főbb állomásait. A tartományfőnök szerint az iskola története nem egy könnyed sikertörténet: „Hiszen nagyon sok küzdelmet látunk, olykor elfáradást is, aztán újbóli nekiindulást. Rendtársaink rengeteget küzdöttek a szegénységgel, az épületek leromlott állapotával, kaszárnyából kaszárnyába költöztek az évszázadok során. Volt olyan is, hogy partnereket, szövetségeseket kellett keresni, hogy közösen tudjuk együtt vinni az iskolát. És ebben bizony annak idején nagy szerepe volt Nagykanizsa városának is.”

A közelmúltban korszerűsített fiúkollégium és alsó tagozatos épület után, az uniós támogatásból elkészült modern óvoda megáldására is sor került.

A jubileumi tanévnyitó ünnepségen beszédet mondott Rétvári Bence államtitkár, egykori piarista diák. Véleménye szerint a „PIÁR” nemcsak kiváló oktatóműhely volt, hanem erős közösség is. „Ez alatt a 250 év alatt valószínűleg sokszor illették azzal a jelzővel, vagy inkább váddal a piarista iskolát, hogy ódivatú és a múltba nyúlik vissza. Na, de hány iskola van, melyet azóta alapítottak, és meg is szűnt, mert nem tudott megújulni? Csak a piarista iskola volt itt Nagykanizsán és országszerte számos helyütt, amelyik a legmodernebb iskola volt mindig, mert meg tudott újulni.”

- hangsúlyozta Rétvári Bence.

22

piaristák

„Mindannyiunk örömére szolgál, hogy a nagykanizsai Boldog Donáti Celesztina Óvoda építése és a játszóudvar kialakítása befejeződött. Napról-napra emelkedtek magasba a falak, a tetőszerkezettel és a belső munkálatokkal is gyorsan haladtak a munkások. A csoportszobák vidám színekkel csalogatnak az épület belseje felé, ahol tágas csoportszobák, mosdóhelyiségek, hosszú öltözőhelyiség, melegítő konyha, nevelőtestületi – és óvodavezetői iroda is kialakításra került. Ősztől a három vegyes életkorú csoport mellett egy tiszta kiscsoport indul. – mondta el Sifter Józsefné, óvodavezető.

Nyeste Pál SP, a piarista iskola és óvoda igazgatója beszámolója szerint a korábbi csoportok magas, majdnem harmincfős létszámmal működtek. Nagy volt az igény a családok, szülők részéről, hogy a gyerekek ide járhassanak, ebből fakadóan kellett csoportot bővíteni. Ezt használták ki arra, hogy az óvodának korábban ideiglenes helyszíneként meghatározott alsós épületből egy teljesen új épületbe költözzenek a gyerekek.

Az új épületet a gyerekek már augusztus közepén birtokukba vették. A 2015-2016-os nevelési évre több mint nyolcvanan iratkoztak be.

SIFTER JÓZSEFNÉ – SZATHMÁRY MELINDA

PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA

JUBILEUMI PROGRAMOK Szeptember 26.:

labdarúgó kupa a piarista iskolák és a város iskolái számára

Szeptember 29.:

dr. Freund Tamás előadása

Október 16-17.:

kórustalálkozó, Haydn mise, emlékkő állítás az első kanizsai piarista épület helyén, emlékülés

November 16-21.: November 16.:

DR. FREUND TAMÁS ELŐADÁSA

Kivételes előadásnak lehettünk részesei szeptember 29-én este, amikor Dr. Freund Tamás akadémikus egyetemi tanár beszélt agyi folyamatainkról: a memóriáról, kreativitásról és az információrobbanás agyunkra gyakorolt hatásairól. Csak az igazán nagyok tudnak úgy előadni, hogy az a nem szakembereknek is érthető legyen. A professzor úr nemcsak kivételes előadó, de hiteles keresztény tanúságtevő is, aki a legbonyolultabb, legösszetettebb rendszer, az emberi agy keletkezését az Isten által megtervezettnek hirdeti.

Hogyan lehet a belső világunkat fejleszteni és védeni?

Elsősorban közösségben megélt tevékenység által, a művészeti nevelés által: közös zenekarban, énekkarban, diákszínpadban való részvétellel. Először járt Kanizsán, nem ismert eddig bennünket, de mintha csak a piarista iskola művészeti nevelését idézte volna…

jubileumi hét!

Kaláka koncert a Hevesi Sándor Művelődési Központban November 17.: Lackfi János költő rendkívüli irodalomórája November 18. délelőtt: Kovács „Kokó” István vagy Hegedűs Csaba November 18. este: Dóczy Péter színművész és Jelenits István SP Pilinszky estje November 19.: dr. Bagdy Emőke előadása November 20.: Táncház November 21.: Patrocinium - ünnepi szentmise a Jézus Szíve templomban, jubileumi emlékülés a Hevesi Sándor Művelődési Központban, piarista iskoladráma iskolánk színjátszóinak előadásában: Dugonics András: Tarházi és a színészek December-január:

Bakonyi Bence öregdiákunk fotókiállítása

2016. január 21.:

Magyar Kultúra Napja – ünnepség

2016. február:

kosárlabda és röplabda kupa a piarista középiskolák és a város középiskolái számára

KANIZSAINÉ REZSEK MÁRIA

2016. február-május: a kanizsai Piarista Iskola jubileumi kiállítása 2016. március-április: Schrammel Imre Kossuth díjas képzőművész kiállítása 2016. április:

Költészet Napja – ünnepség

2015/2016 nyár:

római kerékpártúra HORVÁTH GÁBOR IGAZGATÓHELYETTES

piaristák

23

ED G E Z S

SZEGEDI ÉLMÉNYEK

AZ ALAPOZÁS ITT KEZDŐDIK

ALAPÍTva:

1720 (1991) www.szepi.hu

Ebben a cikkben három testvér, Gábor Tamás (érettségi: 2002), Gábor Dávid (érettségi: 2011) és Gábor Bence (érettségi: 2013) fog beszélni a szegedi Piárban eltöltött évekről, és arról, milyen sokat jelentett nekik a későbbiekben, hogy ebbe a gimnáziumba jártak. A kezdet mindhármuknak ugyanaz volt: a PIÁR, azonban a folytatás már különbözik. Mindannyian sokra vitték: van közöttük hittantanár, a PPKE Bölcsészettudományi Kar ókori nyelvek és kultúrák klasszika-filológia szakos hallgatója és az SZTE fizikaszakos hallgatója.

Mi volt a legviccesebb élményed?

Tamás: Amikor megtörtént, egyáltalán nem volt vicces, de most visszaemlékezve mosolyra fakaszt. Hetedik osztályos voltam, mikor angolórán az egyik osztálytársam – akivel hetesek voltunk – a tanárnő háta mögött bohóckodott, de mégis én lettem kiküldve az óráról.

Alapvetően jó magaviseletű gyerek voltam, így nagyon rosszul érintett az, hogy a folyosón kellett álldogálnom.

Elkeseredtem, s szégyelltem, hogy most mindenki azt hiszi, valami rosszat tettem.

Ezekben a napokban látogatott el Szegedre a generális atya. A tartományfőnök és egy szegedi teológusprofes�szor kíséretében éppen a Maros utcai épület felé tartottak. Látva ezt és az én elkeseredettségemet, Rácz tanár úr gyorsan behívott a fizikaterembe, hogy ne kerüljek szégyenbe az illusztris vendégek előtt. Az atyák természetesen a fizikaterembe is betértek, ahol a generális atyának azt tolmácsolták, hogy én mint egy lelkes tanuló és a tanárom éppen egy érdekes fizikai példán dolgozunk. Szép befejezése lehetne e történetnek, ha azt mondhatnám, hogy ennek köszönhetően fizikus lettem…

De nem így történt, ez a szép hivatás megmaradt a kisebbik öcsémnek.

Dávid: Ezt így nagyon nehéz megmondani, mert minden évben viccesebbnél viccesebb élmények voltak. Példának megemlíthetők az osztálykirándulásokon az éjszakai, villanyoltás utáni bekiabálások. Emellett nagyon sok aranyköpése volt a tanáraimnak, és az osztályból én vállaltam azt a szerepet, hogy összegyűjtöm ezeket.

Az iskolaújságban sok ilyen megjelent, és ezen felbuzdulva én is elkezdtem gyűjteni, csak kevésbé a diákokét, inkább azt, hogy a tanárok mit mondanak, illetve a tanár-diák párbeszédeket. Például Zsova tanár úrnál, ha nem csináltuk meg a házit, mindig elhangzott, hogy: „Minek jöttél, maradtál volna otthon nézni a tévét!”, és sokszor hallottuk azt is, hogy „Kalazancius mért nem egy kocsmát alapított?” Ezeken mindig jót nevettünk, és diákként szembesültünk saját hibáinkkal.

Bence: Ehhez először egy kis bevezető… Hetedikben és nyolcadikban tanultunk latint, Dékány tanár úr tanított minket. Az órai felszerelésen kívül igyekeztünk minden 24

piaristák

mást eltenni az asztalról. De ha valaki kint hagyta a ropiját az asztalon, akkor a tanár úr kért belőle – és kapott. Április elsején több fronton támadtunk. Először is beöltöztünk: a fürdőruha, a gázálarc, a borotvahab, a zoknival kitömött póló, a hózentrógeres nadrág alapfelszerelésnek számított. A latinóra előtti szünetben az összes padot kipakoltuk a folyosóra. Előző nap mindenkinek szóltunk, hogy aki csak tud, hozzon egy-egy csomag ropit. Dékány tanár urat tehát a következő látvány fogadta: a folyosón egy berendezett tanterem, harminc őrült a padok mögött, fél kiló ropi az asztalon. A meglepetést jó szívvel fogadta a tanár úr, és a ropiból megvendégelt minket.

Szerinted miért jók a Piárban a tanárok?

Tamás: Mindegyikük külön-külön egyéniség. Szerették a tárgyat, amit tanítottak, s szívvel-lélekkel foglalkoztak velünk. Minden tanáromról fel tudnék idézni szép emlékeket. Talán Sárközi Sándor atya hittanórái és magyar órái jutnak eszembe a legtöbbször manapság is. Szenvedélyesen szerette az irodalmat, és ez mindig magával ragadott engem. Nagyon komolyan vett bennünket, a gondolatainkat, véleményünket. Nem lehetett nem odafigyelni az óráira. Amikor 11. osztály végén kiderült, hogy Mosonmagyaróvárra helyezik, az egész osztállyal együtt lázasan készültünk a búcsúztatására. Az utolsó óránk végén az ajándék átadásakor együtt szavaltuk el neki az egyik versrészletet, melyet ő tanított.

Dávid: Nagyon emberségesek voltak a tanárok, azt kedveltem bennük. Mindig odafigyeltek ránk, ha nem úgy alakult a tanulmány, ahogy szokott, tehát ha egy jó tanuló rosszul teljesített, vagy egy rossz tanuló még rosszabbul, akkor nemcsak beírták az egyest, hanem szünetben megkérdezték, hogy mi újság otthon, van-e esetleg valami gond, vagy kell-e segítség.

Bence: Azokat a tanárokat kedveltem, akik következetesek voltak, lehetett tudni, mire lehet számítani, mit várnak el, ugyanakkor az emberi oldaluk is megmutatkozott.

Azon túl, hogy értsen ahhoz, amit tanít, és át is tudja adni, fontosnak tartom, hogy emberileg is fel tudjak rá nézni.

PIARISTA ISKOLA szeged

GÁBOR BENCE

GÁBOR DÁVID

GÁBOR TAMÁS

Mit kaptál a Piártól, amit a mindennapi életben is hasznosítani tudsz?

Tamás: Rengeteg dolgot. Talán olyanokat is, amelyekről nem is tudom, hogy onnan vannak. Egy Szeged melletti kis faluból 12 évesen bekerülve a város egyik neves iskolájába, ott eltöltve hat esztendőt, s kikerülve onnan 18 évesen – elég sok mindent kap az ember. Itt alakultam kisgyermekből fiatal felnőtté. Tehát azt, aki vagyok, akivé lettem, nagyban befolyásolta a Piár. Nem tudom, s nem is fogom megtudni, hogy milyen emberré váltam volna egy másik középiskolában. Miközben hivatásomat gyakorolva gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozom, sokszor fedezem fel azokat a gondolatokat, módszereket, hozzáállásokat, amelyekkel itt találkoztam. Továbbá azt hiszem, hogy itt megerősödött bennem, amit egyébként otthonról is hoztam: bármihez kezdünk, igyekezzünk lelkiismeretesen, a lehető legjobb módon, szívvel-lélekkel véghezvinni! Végül a pietas et litterae jelmondat erőteljesen meghatározza gondolkodásomat, s így az egész életemet.

Dávid: Úgy érzem, sokat köszönhetek a Piárnak abban, hogy erőssé tett.

Megtanítottak itt úgy közösségben élni, hogy meg tudd őrizni az egyéniségedet, és megerősödhetsz a saját hitedben. Azt a figyelmet pedig, amelyet a tanáraimtól kaptam, magamba szívtam, és talán ez is hathatott rám, hogy én is tanárnak készülök. A legtöbb tanár szakmai felkészültsége és embersége példaértékű volt számomra, ezeket akarom én is megvalósítani tanárként, természetesen a saját stílusom kialakítása mellett.

Ami még nagyon hasznos volt, az a sok kirándulás. Vittek minket mindenfelé, és kulturális programokat is szerveztek (pl.: irodalmi csapatversenyt, vagy amikor a költészet napjára elhívták Esterházy Pétert).

Bence: Megedződtem. Ezt elsősorban a kirándulásoknak, túráknak köszönhetem. Nem esem kétségbe, ha nem tudom, mi lesz tíz perc múl-

va, vagy ha egyedül kell egy helyzetet megoldanom. Egyszer téli túrán tanár nélkül maradtunk a hegyekben, és eltévedtünk. Magunktól találtunk vissza a helyes útra jó pár óra bolyongás után. Akkor, hetedikesként ijesztő volt és erőt próbáló, de utólag vis�szatekintve egy olyan tapasztalatnak mondhatom, amely megerősített, és hozzásegített az önállósághoz.

lyása ellenére, akik nem érezték magukénak a piarista és a keresztény szellemiséget, megőrizzem azokat az elveket, amelyekben nevelődtem.

A Piárban eltöltött évek megerősítették a hitedet?

Tamás: Mindenképpen. A hittanórák, ahol nemcsak a készen kapott vallási nézeteket kellett bemagolni, hanem megtanultuk használni az értelmünket is, megtanultunk rákérdezni látszólag evidens dolgokra, mindenképpen előremozdítottak, és segítettek abban, hogy a gyermeki hitemből felnőve felnőtt emberként is tudjam vállalni mindazt, amiben hiszünk. A rendszeres szentgyónás, az atyákkal való lelkibeszélgetések és a lelkigyakorlatok sokat segítettek az útkeresésemben.

Dávid: Igen, sokat segített a bűnbánati liturgia, aminek hetedikes-nyolcadikosként még nehéz volt meglátni az értelmét. De később, amikor elmélyültem a hitemben, jó volt, hogy volt gyónási lehetőség havonta. Emlékszem, néha voltak keresztutak is, és nemcsak a népénekes változatokat gyakoroltuk, hanem sokszor osztályokra bízták, hogy egy-egy stációt csináljanak meg.

Bence: Kétféle módon is megerősítették. Egyrészt adottak voltak a lehetőségek, a programok. Imák (tanítás előtti/utáni, kirándulásokon reggeli/esti), bűnbánati liturgiák, lelkigyakorlatok, misék. Ezek az alkalmak közvetlenül fejtették ki hatásaikat.Másrészt viszont nehézségek is adódtak, amelyek a másik irányból növeltek. Sokáig azt gondoltam, hogy egy keresztény iskola azt is jelenti, hogy csak hívő diákokkal, tanárokkal vagyok körülvéve. Ez nem teljesen volt így. Próbatétel és kihívás volt, hogy azoknak az embereknek a befo-

Milyenek voltak az osztályoddal eltöltött iskolán kívüli programok?

Tamás: Emlékezetesek. Sok-sok kirándulás és lelkigyakorlat, s azok élményei elevenen élnek bennem, meghatározóak számomra. Az osztályfőnökünk, Nagy János tanár úr sokfelé elvitt bennünket barlangászni, kerékpározni, túrázni. Úgy tervezte, hogy a hat év alatt végigjárjuk az Országos Kéktúrát. Bár e cél nem teljesült teljes egészében, de a megvalósult túrák nomád körülményei, a határaink megtapasztalása igencsak jellemformáló hatást gyakoroltak ránk.

Dávid: Én leginkább a nyári túrákat szerettem, mert akkor mindig egy válogatott társaság jött össze. Ezek nagy része szerencsére nem a templom- és múzeumlátogatásról szólt, hanem az utazásról és a túrázásról.

Az volt még bennük a jó, hogy sokkal felszabadultabbak voltak, lehet, hogy azért, mert már a bizonyítványosztás után voltak.

Bence: Mindig is közel állt a szívemhez a gyalogtúrázás, a nomád életmód, a hosszú távú fizikai próbatétel, a határaim megtapasztalása. Ezekre lehetőséget nyújtottak a túrák, kirándulások, amelyeket Győri Ferenc tanár úr szervezett. A lelkigyakorlatok minden évben jól sikerültek. A „tréning” műfaj volt a jellemző, amiből nem lehetett csak úgy kimaradni. Az egész közösség jelenléte kellett, és mindenkinek a személyes részvétele. Mindenkinek mindenben állást kellett foglalnia, csak így lehetett előre lépni. A személyes, aktív részvétel szükségessége kiharcolta a figyelmet, így sokkal jobban megmozgatott, mintha például előadásokat kellett volna hallgatni három napig.

TAPODI KRISZTIÁN ÉS TÓTH ZSANETT 10. B

piaristák

25

VÁC „AZ ÉLETCÉL NEM VALAMI ELÉRENDŐ TERV, HANEM HIVATÁS” ALAPÍTva: BESZÉLGETÉS AZ ESZÜSTMISÉS 1714 (1990) www.vpg.sulinet.hu LOBMAYER IMRE ATYÁVAL Lobmayer Imre atya 2015. június 14-én 9 órakor tartotta pappá szentelésének 25. évfordulója alkalmából hálaadó szentmiséjét. A piarista Szent Anna templom zsúfolásig megtelt diákokkal, szülőkkel, kollégákkal, barátokkal és kisgyermekekkel. Kalász Ákos, a váci „Piár” igazgatóhelyettese ezen alkalomból interjút készített Imre atyával.

Lobmayer Imre 1962ben született Budapesten. A budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, ezt követően kérte felvételét a piarista rendbe. 1989ben tett örökfogadalmat, majd 1990. június 3-án szentelték pappá.

Imre atya budapesti tanári évei után 1996ban került Vácra. Azóta megszakítás nélkül Vácot mondhatja otthonának. Nevéhez fűződik sok más mellett, a diákoknak szóló több napos „elmenős” lelkigyakorlatos rendszer kidolgozása és működtetése, amely tevékenyen vonja be a résztvevőket a lelki programokba. Tanárként matematikát, fizikát, hittant, technikát, kémiát tanított Vácott és osztályfőnökként is tevékenykedett. Lobmayer Imre atya a váci piaristák házfőnöke, növendéknevelő és évek óta az iskola lelki vezetője.

K.Á.: A lelkigyakorlatok éppen úgy hozzátartoznak a piarista gimnázium életéhez, mint az osztálykirándulások, a túrák és kirándulások. Így volt ez 15-20 évvel ezelőtt is, mikor az iskolányi diákságot egy-egy neves meghívott előadó invitálta a piarista templomba, akik 2-3 napon keresztül hallgathatták az előadásokat. Az értékes gondolatok ellenére diákként ott, amolyan lelki és fizikai erőpróbának tűnt a legtöbbünknek,általában decemberben a hideg templomban. A mai lelkigyakorlatok tevékenykedtetők, valóban gyakorlatokra hívnak. Mikor érezted lelkigyakorlat-vezetőként, hogy a régi forma már nem olyan vonzó a fiataloknak? Mi irányította a figyelmed arra, hogy keresd a lelkigyakorlatok új formáját?

L.I.: Még Pesten tanítottam, amikor mi piarista szerzetesek néhányan együtt gondolkodtunk erről. Az kezdett a szemünk előtt lebegni, hogy a lelkigyakorlatokon a diá26

piaristák

koknak ne csak beszéljünk arról, hogy pl. milyen fontos az imádság és az önismeret, hanem adjunk olyan feladatokat nekik, amelyek hozzásegítik őket ahhoz, hogy ők maguk találkozzanak Istennel és önmagukkal.

K.Á.: Milyen utat jártál be, amíg rábukkantál erre a lelkigyakorlatos formára?

L.I.: A döntő lépés 1996 nyarán Alois Berger német jezsuita atya lelkigyakorlata volt. Ezt a lelkigyakorlatot egy kb.

15 fős felnőtt csoportnak tartotta, amelyben heten voltunk fiatal piarista szerzetesek. Azért jelentkeztünk rá, mert a hírek alapján azt sejtettük, hogy olyan lelkigyakorlatos formával fogunk megismerkedni, amely a diákokra is jól alkalmazható lesz. Nem csalódtunk.

K.Á.: Mi a jellegzetessége ennek a lelkigyakorlatos formának, ami mostanra már a mi iskolánkban is meghonosodott?

L.I.: Ennek a formának az a leglényegesebb vonása, hogy a diákok kiscsoportokban olyan feladatokat kapnak, amelyek elvégzése valamilyen belső tapasztalatot segít elő. Pl. sok kép közül egyet választani; a természetben figyelni a színeket, formákat, hangokat, illatokat; agyagból tetszőleges formát létrehozni; szentírási szakaszból egy mondatot kiválasztani; egy imaformát kipróbálni stb.

A cél mindig az, hogy Istenhez és önmagunkhoz közelebb kerüljük. Az is lényeges elem, hogy minden gyakorlat után lehetőség van a tapasztalatok kiscsoportban való megosztására. Mindenkit meghallgatunk, de fontos, hogy mindenkitől csak annyit kérünk elmondani, amit szívesen elmond. A csoportnak fel kell vállalnia, hogy ami a csoportban elhangzik, az titokban marad. Ahogy beszélünk a tapasztalatainkról, azok még jobban tudatosulnak, és egymást is gazdagítjuk. A csoportvezető is végzi a feladatokat, ő is beszél a maga tapasztalatairól. A csoporttagok-

PIARISTA ISKOLA VÁC nak személyre szóló segítséget tud nyújtani. A lelkigyakorlat során a diákok sokszor felfedezik, hogy egymáshoz is közelebb kerülnek, jobban megszeretik egymást, épül az osztályközösség. A gyakorlatok között hosszabb szünetek vannak, amelyekben sokszor játszunk valamilyen szabadtéri játékot, ami nem csak a felfrissülést, hanem a közösség formálódását is szolgálja.

K.Á.: Milyen ívet jár be az a diák, aki az itt töltött évei során 4-5-8 lelkigyakorlaton vesz részt?

L.I.:A programtervezésben figyelünk az életkori sajátosságokra. Pl. 14-15 éves korban a serdülőkor szépségei és nehézségei a téma. Az érettségi előtt állók jövőképet, ill. élethivatást keresnek. Azok a diákok, akik teljesen beleadják magukat a lelkigyakorlatok végzésébe, az évek múltával egyre gyakorlottabban tudják végezni, egyre mélyebbre jutnak.

K.Á.: A váci lelkigyakorlatos modell iránt a magyar tartomány más iskolája is érdeklődik. Könnyen adaptálható ez a forma?

L.I.: Az évfolyamokra lebontott konkrét feladatsorokat valószínű egyik iskola sem tudná egy az egyben átvenni, mert minden iskolának más a helyzete a tartományban: a diákok családi és hitbeli háttere nagyon különböző. A forma lényegét azonban mindenkinek jó szívvel tudjuk ajánlani. A tartományfőnökség tervezi, hogy más tanító rendekkel összefogva létrehozunk egy képzést, amelyben majd ilyen típusú diáklelkigyakorlatokra képzünk vezetőket. Ebben a munkában én is részt veszek.

K.Á.: A nevedhez fűződik az országosan meghirdetett életcélkereső lelkigyakorlat. Mi a tapasztalatod, milyen segítséget kapnak a lelkigyakorlatra érkező fiatalok?

L.I.: Az életcél fogalmával Nemes Ödön jezsuita atya is-

mertetett meg. Az életcélt más szóval élethivatásnak is mondhatjuk.

Hogy mit jelent, azt néhány olyan példák segítségével szeretném megvilágítani, amelyeket fiatalok fedeztek fel magukban életcélkereső lelkigyakorlaton: volt, aki azt fogalmazta meg, hogy bárhová is kerül az életben, mindig a legrászorultabbaknak akar segíteni. Másvalaki azt érzi élethivatásának, hogy keresztény szellemű közösségeket építsen. Ismét más azt, hogy az igazság ismeretére vezessen másokat. Ezeken a példákon látszik, hogy az életcél nem valami elérendő terv, hanem hivatás, amit egy életen át lehet egyre teljesebben megélni. Amint egy réten a különböző virágok mind szépek, de mindegyik másként szép, úgy mi emberek is a szeretetet különböző módon tudjuk szépen megélni. Attól leszünk boldogok, és másokat is azzal tudjuk legjobban segíteni, ha felfedezzük élethivatásunkat és a szerint élünk. Az élethivatás tudatossá válása az önismeret mély fokát jelenti. Az életcél megtalálása elsődleges segítő szempont lehet a pályaválasztásban: vajon én melyik pályán tudom legjobban megélni a életcélomat. Nem akadálya az életcél megélésének, ha például nem jutok be az egyetemre. Az életcél értelmet ad az életemben, és ezt senki és semmi nem veheti el tőlem.

KALÁSZ ÁKOS IGAZGATÓHELYETTES

Öregdiákok a lelkigyakorlatokról:

„A vallási nevelődésemet gyermekkoromban elsődlegesen a családom biztosította, majd az általános iskolám.

A Piár életben tartotta. Az egyik nagy élmény e téren az évenként szervezett lelkigyakorlatok voltak. Hálás vagyok ezekért.” (Teszár Bertalan - 2015B) „A piarista lelkigyakorlatok legszebb gimnazista élményeink közé tartoznak. Valóságos testi-lelki felfrissülés volt mindegyik, lelki megújulást jelentettek. Évről-évre cserélődtek a kiscsoportok tagjai, ezalatt mindenkit megismerhettünk egy másik oldaláról is. Továbbvihettük a lelkigyakorlat témáit a személyes baráti és tanári beszélgetéseinkbe. Lehetőségünk nyílt igazi beszélgetős, akár megindító gyónásokra. A lelkigyakorlat rendszeres programjaként számít a félnapos zarándoklat. Elgondolkodhattunk a kiscsoportos beszélgetéseken elhangzottakon, így a fizikai megpróbáltatás lelki élménnyé vált. A komoly beszélgetések mellett épp olyan jó élmény maradt bennünk a sok játék, az egész osztályt összefogó métázás, röpizés és a Lobmayer-féle stukklabda! A lelkigyakorlat tovább tartott bennünk, résztvevőkben még otthon is, sőt még sokáig benne éltünk a hétköznapokban is.” (Varga Júlia, Kovács Luca Bianka - 2015C) piaristák

27

OLY R Á K NAGY

NAGYKÁROLYBAN JÁRTUNK ALAPÍTva: Kalazanci Szent József ünnepén 1889 megnyílt a Piarista Nővérek új oázisa www.g-pair.hu 2015. augusztus 25-én adták át ünnepélyes keretek között a nagykárolyi Piarista Nővérek új gyermekotthonát, amely egy többéves,küzdelmeket nem nélkülöző, ámde felettébb sikeres európai uniós projekt eredménye. A közel 900.000 eurós beruházásnak köszönhetően lehetségessé vált a befogadott gyermekek körének életkor és nem szerinti bővítése, kisgyermekes családok és fiúgyermekes családok elhelyezése is. Mindez egy reprezentatív, műemlék-jellegű, a „Zárda” nevet viselő épületegyüttesben valósulhat meg, amelyet a nővérek a Szatmári Egyházmegyétől kaptak használatba.

A támogatási szerződés 2013-ban született meg, amely magában foglalta két épület teljes felújítását: statikai megerősítést, külső és belső tatarozást,lakóterek, közösségi terek, közös konyha és ebédlő, tanulótermek, adminisztrációs helyiségek kialakítását, tereprendezést, valamint a közműhálózat korszerűsítését. A járulékos, pályázaton kívüli kiadásokat, valamint az el nem számolható költségeket a kedvezményezettek saját forrásokból fedezték, amelyben jelentős szerepet kaptak olaszországi és magyarországi támogatók is. A Piarista Nővérek új otthonának megáldására Kalazanci Szent József ünnepén, augusztus 25-én került sor. A több mint kétórás és meghitt pillanatokkal teli rendezvényen részt vett Schönberger Jenő megyéspüspök, Labancz Zsolt, a Piarista Rend Magyar Tartományának provinciálisa, Ruppert József, a romániai piarista rendtartomány megbízott képviselője, Anna Lucia D’Ospina generális anya és aszisztensei, Eugilde anya és Giuliana nővér is. A helyi poltikusok közül Pataki Csaba szenátor, Kereskényi Gábor parlamenti képviselő, Kovács Jenő polgármester és Altfatter Tamás alprefektus tette tiszteletét az eseményen.

Elsőként Kürti-Bokor Judit, a Piarista Nővérek nagykárolyi vezetője emelkedett szólásra, aki név szerint megköszönte a számos jótevőnek és adakozónak az áldozatos segítséget, s kifejezte örömét, hogy egy régi álom megvalósulhatott. „Mi, Piarista Nővérek, küldetésünknek érezzük a gyermekek sorsát szívén viselő Jézusról tanúságot tenni. Elsősorban a szegény gyermekek és fiatalok iránt kötelezzük el magunkat. Minden helyen és minden időben azt keressük, milyen módon szolgálhatjuk Istennek azt a tervét, amelyben elgondolta a velünk és köztünk élő nehézsorsú gyermekek és fiatalok életének kibontakozását. Korábbi otthonunkban 21 leányt neveltünk, a most felújított épületben azonban négy családba szervezve, összesen 44 gyermeknek biztosítunk otthont, lányoknak és fiúknak egyaránt.(...)Kedves Barátaink! Az álmunk 28

piaristák

megvalósult, köszönet a sok jószándékú embernek, akik szíveiket megnyitották előttünk. Házainkat a világ minden részén oázisoknak hívjuk. Minden vágyunk, hogy ez a gyermekotthon is igazi oázissá váljon, a békesség, a barátság, a szeretet oázisává.” Judit nővér beszédét követően Anna Lucia D’Ospina generális anya és aszisztense, a korábban 18 éven át a rend legfőbb elöljárójaként ismert Eugilde anya osztotta meg gondolatait, s örömét a ház megújulását illetően. Bevallásuk szerint sokáig “tépelődtek” azon, hogy belevágjanak egy ekkora volumenű projektbe, ám a nagykárolyi nővérek kitartó hite és lelkesedése, az általuk nevelt gyermekekre irányuló terveik és a számos támogató meggyőzte őket arról, hogy ez a leghelyesebb döntés.

PIARISTA NŐVÉREK NAGYKÁROLY Schönberger Jenő megyéspüspök beszédében felidézte a múltat: több mint száz esztendeje a nagykárolyi nehéz sorsúak és árvák szolgálatára létrehozott épületet megszentelte az akkori megyéspüspök. Schönberger Jenő továbbá méltatta a piarista nővérek áldozatvállalási készségét, ám felhívta a figyelmet arra is, hogy a gyermekotthon rendeltetésszerű működéséhez elengedhetetlen a hívek segítsége is, amelyre végezetül áldást kért. A megyéspüspök beszédét megelőzően, a Kossuth Rádió által élőben közvetített nagykárolyi harangszó töltötte be az udvart, amely Kalazanci Szent József tiszteletére, a róla elnevezett templomból csendült fel aznap. A rádió a város történelméről, a piarista nővérek tevékenységéről és a Zárda felszenteléséről is szólt rövid ismertető keretében.

Az esemény civil felszólalói között volt Kovács Jenő polgármester és Dr. Hágó Attila Nándor régész, a városi múzeum vezetője, aki bemutatta a Tóth Borbála piarista nővér által írt és összeállított kötetet a Zárda történetéről.

A rendezvényt a Kalazanci Szent József templom kórusának éneke és a piarista nővérek által nevelt lányok bájos és rövid műsorai színesítették. Az ünnepélyes szalagátvágást követően a püspök atya megáldotta az épületet és a nővérek körbevezették az egybegyűlteket az ismét a város oázisaként működő Zárdában. A nap ezzel még közel sem ért véget: 18 órakor a Kalazanci Szent József templom búcsújához kapcsolódó ünnepi szentmisét Schönberger Jenő megyéspüspök tartotta, amelyen Labancz Zsolt provinciális és az aranymisés Kühn Pál, a templom korábbi plébánosa koncelebrált. Kühn atya részletgazdag prédikációjában Kalazancius szenvedésekkel és megpróbáltatásokkal teli életútját mutatta be, egyben példaként

állította a hívek elé az iskola - és rendalapító szentet.

Másnap, a délelőtt 11 órakor tartott szentmise keretében Scönbenberger Jenő megyéspüspök a Zárdában található Boldog Celestina Donatiról nevezett kápolnát megáldotta. A misén bemutatkozott a jelöltségét most kezdő Horváth Orsolya is, aki Győrből érkezett Nagykárolyba, hogy részt vegyen a nővérek napi életében, s osztozzon hivatásukban.

Szöveg és kép: Szathmáry Melinda

A piarista nővérekről:

A rend alapítója Boldog Celestina Donati, aki 1889-ben a Kalazanci Szent József Szegény Leányai szerzetes közösség létrehozásával kezdte meg a hátrányos helyzetű gyermekeket felkaroló és nevelő tevékenységét. A Piarista Nővérek Kongregációja fő feladatának elsősorban a szegény gyermekek és fiatalok érzelmi, kulturális, szociális és vallási értékekben való harmonikus növekedésének előmozdítását tekinti. Küldetésük a nehézségekkel küzdő, családot nélkülöző vagy családban veszélyeztetett gyerekek és fiatalok nevelése, életkörülményeik javítása, ezek megkülönböztetés nélküli felkarolása,integrációja vagy reintegrációja a családba. Az általuk befogadott gyermekeket arra nevelik, hogy Isten és embertársaik iránti kötelességüket teljesítsék, szabad és felelősséget vállaló személyekké váljanak, másokkal szolidárisak, igazságosak, nyitottak legyenek.

piaristák

29

EDA R E Z S CSÍK ALAPÍTva:

CSÍKSZEREDAI SOROZATOK 2007

CSÍKSZEREDAI KÖRÖKBEN Én egész népemet fogom…

Nem gondoltam volna korábban. Hiszen először 10 évig tanítottam kecskeméti gimnáziumunkban (magyart és német nyelvet, komoly készülések, számonkérések, sárkány-lét, no meg téli-nyári táborozások). Majd 9 év szegedi gimnáziumunkban, benne párhuzamosan 8 év egyetemi kollégiumi munka (a „lógnak a beleim” évei, magasság és mélység…) Majd 5 év Mosonmagyaróvár (a WC-ktől az egész iskola felújításáig-átszervezéséig; sokan idegesek lettek rám).

Most pedig már 9. éve Csíkszeredában. „Tanár úr”-ból „Sándor atyá”-vá lettem.

A klasszikus iskolai munka helyett (ami az életem volt) kevesebbet is, de idővel többet is kaptam.

Megadatott egy széles hatósugár: a Mária Rádió és a folyóiratok (pl. Krisztus világa) révén. Ezrek-tízezrek előtt lehet/kell szólni. A magyar kultúra nagyjairól, írásban-képben, szóban-muzsikában. Semmelweis Ignác és Bagdy Emőke, Márton Árpád és a csíki festők, Tokody Ilona opera- és Budai Ilona népdalénekes, Beer Miklós és Jakab Antal püspökök, Lackfi János és Czigány György költők… Szerzetesrendek és világnapok… Heti-havi rendszerességgel. Öröm hallani, ha szívesen hallgatják-olvassák.

Márton Áron vonzásában...

Valamikor tavaly ős�szel, tanévkezdés előtt, amikor a pedagógus az új tanév kihívásain szomorkodik, hátul a Micsurin-kert és tornaterem közti viharzónában, a Piarista Tanulmányi Házban, ahol a ház mögött magasodó fenyőfa Márton Áron püspöki címerére emlékeztet, megszületett a vetélkedő gondolata. Ugyanis épp 25 éve, 1990 óta viseli a csíkszeredai gimnázium Márton Áron nevét (ahol etikát tanítok a végzősöknek). Itt ültünk össze hárman. Az ötletgazda és főszervező Lőrincz Éva Katalin vallástanár, és Borsodi L. László magyartanár.

30

piaristák

www.csikszereda.piarista.hu

Hónapokig tartottak az előkészületek. A verseny napjára (május 9.) eljött Rómából Kovács Gergely atya is, Márton Áron szenttéavatási posztulátora. Tizenkét háromfős csapat jelentkezett Hargita megye középiskoláiból (!), akik vallástanáraik segítségével, a megadott könyvészeti anyag segítségével készültek fel: tesztkérdésekre, képfelismerésre, jelenet-bemutatásra. A napot egy csíkszentdomokosi kirándulás zárta, ahol a díjakat az igazgatóság, Varga László és Juhász-András Réka adta át. Az élen a Márton Áron Gimnázium és a Segítő Mária Gimnázium csapatai végeztek. Vesztes senki nem volt…

Mics-sütés a kertben...

Vidám hétvégét töltöttünk együtt május 15-én, pénteken, ugyanis majálist tartott nálunk a Csángó Továbbtanulók Közössége (ahol hetente négyszer korrepetáltam, egész délután). Volt itt minden: különféle kerti és szabadtéri játékok, közös sütögetés, népdaléneklés, körtánc. Nemcsak mi, de még Kutyus is jól érezte magát...

Gyermektábor Marosfőn...

A vakációban július 13-17-ig, tartott Farkas Ibolya csíkszeredai szociális testvér főszervezésében a szokásos marosfői nyári gyermektábor, 1-6. osztályos szeredai, felcsíki gyermekek számára.

Ezúttal az utazás volt a téma: kedden utazás Meseországba, szerdán utazás és kincskeresés hegyen-völgyön, csütörtök délelőtt pedig úton Jézussal. Délutánonként kézművesség és nyelvtanulás, szentmise, esténként éneklés-tánc-tábortűz-jelenetbemutatók-csillagnézés voltak a programjaink. Úgyhogy a 32 gyermek nem unatkozott! Ennek következtében a felnőttek sem… Egy-két kullancstól és siklótól, no meg az állandó vonatjárástól eltekintve, fergeteges volt a hangulat.

Péntek délelőtt a pakolás és takarítás után kiértékelések, ajándékozások, őrangyal-felfedések következtek, majd örömteli, hálaadó szentmisével zártunk. Illetve ebéddel.

Közben rovom a köröket a ház körül, kezemben zsolozsmáskönyvvel, Urunk kezére helyezve mindannyiunkat.

Sóvárogva is, hűségben is. Csíkszeredában, nagy és kis hatósugarakban.

SÁRKÖZI SÁNDOR SP

ÖSZTÖNDÍJAK A RENDTARTOMÁNYBAN portusbuda ÖSZTÖNDÍJ

A JÖVŐ PIARISTA SZAKEMBEREINEK Két éve kereste meg iskolánkat a piaristákhoz ezer szállal kötődő sikeres hazai cégcsoport, a Portus Buda Group. Azzal a szándékkal jöttek Gödre, hogy fontos és hasznos lehetőséggel segítsék a tehetséges diákokat.

Az első találkozót igen hamar tettek követték: még abban a tanévben megalapították a Portusbuda Ösztöndíj a Szakemberré válásért elnevezésű ösztöndíjat, ami havi szinten támogatja a szakmájukban kiemelkedő teljesítményt nyújtókat, akik a közösség példaképei is lehetnek egyben.

A 2014/2015-ös tanév végén első alkalommal rendeztünk szabadtéri kiállítást a tanév során készült munkákból, melyet ösztöndíjasaink készítettek. A közönség láthatott oszlopot és sakk-asztalt kőből, kerti padot, madáretetőt, intarziás dobozt fából; iskolánk címerét, szerszámkivágót fémből, valamint egy külső hőszigetelés-tervdokumentációt is. Tavaly Bozóki András, Pusztai Ádám, Sánta János, Füzék Gergő, Kovács Gábor József, Erdei Máté, Horváth Tamás, Vona Csaba kapta meg az oklevelet. Közülük többen végzősek voltak, s sikeres, mi több, igen jó eredményű szakmunkás vizsgát tettek. Bozóki András pedig társával képviselte a magyar kőfaragó szakképzést június végén, egy nemzetközi versenyen, Strasbourgban. A város főterén a székesegyház mellett

megrendezett megmérettetésen nem pusztán helyezések voltak, hanem az elkészült munkákat el is árverezték. András teknősbékája 200 euroért talált gazdára.

Idén is vannak ösztöndíjasok, akiket részben társaik, részben tanáraik és mestereik javaslatára választott az iskola vezetése. A többnapos kiválasztási folyamat végén az érintetteknek azt is le kellett írniuk, hogyan tudnák a kapott összeget felhasználni képzésük érdekében. A kapott összegből az előző évben volt olyan tanuló, aki saját önálló műhelyének alapjait teremtette meg. A szokásoknak megfelelően a Te Deumon Bittsánszky Sarolta, a Portus Buda Group vezérigazgató-helyettese köszöntötte az előző évi díjazottakat és egyben a következő tanév legjobbjait. Így 2015/2016-ban Alaxai Dávid, Bóna Norbert, Burger Domonkos, Csordás Emmánuel Lázár, Farkas Máté Márton, Füzék Gergely (másodszor), Horváth Zoltán, Nagy Márton Ferenc, Schatovich Richárd és Szabó Zoltán Attila lettek öszöntdíjasok, s kaptak plusz anyagi lehetőséget szak-emberségük minél teljesebb kibontakoztatására.

BESZE ERIKA

BIOFIL-ÖSZTÖNDÍJ

NEHÉZ ANYAGI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ÉLŐ, HÁTRÁNYOS HELYZETŰ TANULÓK TÁMOGATÁSÁRA Szkladányi Sándor piarista öregdiák már több éve szervezett ismerősei körében karácsonykor gyűjtést szociális célú támogatásra. Tavaly úgy döntött, hogy hatékonyabb, ha nem egyszeri támogatást kapnak az érintett családok, hanem havonta rendszeresen. Ezért a Magyar Piarista Közhasznú Alapítvánnyal tartós támogatási szerződést kötött: a tulajdonában álló Biofil Kft. 5 éven át évi 1,5 millió forintot adományoz azzal a céllal, hogy havi 10.000 Ft szociális ösztöndíjban részesítsen rászoruló és szorgalmas diákokat. Az ösztöndíj kedvezményezettjei lehetnek a Piarista Rend Magyar Tartománya által fenntartott intézmények tanulói. Az első támogatást 2014 decemberében kapta az Alapítvány, így az első ösztöndíjakat 2015-ben tudta kiosztani.

Az ösztöndíjak kedvezményezettjeiről az iskolák javaslatai alapján az Alapítvány kuratóriuma dönt, a folyósí-

tás az intézményeken keresztül történik. Egy tanévben várhatóan 15-20 tanuló támogatható, a kedvezményezettek létszáma függ az alapítványhoz beérkező támogatás összegétől. A támogatást az alapítvány az intézménynek átutalással küldi el, az intézmény feladata havonta kiadni a szervezet nevében a kedvezményezetteknek.

Az ösztöndíjnak nincs minimális tanulmányi eredmény feltétele, de elvárás a megfelelő szorgalom. Az ösztöndíjra tanévenként lehet pályázni. A jelenlegi pályázatokat 2015. október 31-ig lehet beküldeni.

Bővebb információ a piarista iskolákban tanító osztályfőnököktől kérhető. Aki szeretne adományozóként, támogatóként csatlakozni a kezdeményezéshez, Svastits Gézánál érdeklődhet az mpka@piarista.hu e-mail címen.

SVASTITS GÉZA - SZATHMÁRY MELINDA

PIARISTA

A gyógypedagógus:

Pivár Ignác A régi omnidoctus (mindentudó) piaristák egyik utolsó képviselője volt, aki életét szőlőműves inasként kezdte, majd természetrajzot és kémiát tanult, végül hitoktató és gyógypedagógus lett. Munkája során meghatározó módon foglalkozott siketnémákkal, valamint vakokkal.

A szőlőműves fia

A Pomáz melletti Csobánkán született 1843. április 1-én, majd néhány év múlva családjával együtt Vácra költözött. Édesapja, Pivár Ádám mindkét helyen szőlőműveléssel foglalkozott, aki fiatalkorában tanító szeretett volna lenni, szegénysége miatt azonban iskolában nem tanulhatott. Ennek ellenére önszorgalomból sokat olvasott, művelt emberré vált. Fiát csak későn küldhette a váci elemi iskolába, de egy súlyos szőlőkár miatt két év múlva kénytelen volt kivenni onnan. Ezután Ignác egy évig otthon segített a szőlőben, ez alatt az idő alatt próbálták inasnak adni, amely azonban nem sikerült, így végül visszaküldték az iskolába. Jó képességei miatt tanítója rögtön a negyedik osztályba vette föl, ezen túl beajánlotta korrepetitornak gróf Crouy Frigyes alsópetényi birtokos gyermekei mellé. 18 éves korára így végezte el a váci Piarista Gimnázium alsó négy osztályát, ahonnan egyből a piarista rendbe jelentkezett.

A noviciátus után piarista kispapként Kecskeméten és Kolozsvárott fejezte be gimnáziumi tanulmányait. Érettségi után, 1866-tól rögtön a 2. osztály tanára lett Kecskeméten. A teológiát Nyitrán és Szentgyörgyön végezte, majd egy évig a pesti egyetemen tanult. 1876-ban természetrajzból és kémiából tett tanári vizsgát, ekkor már hat éve tanított Kecskeméten, Vácott és Kolozsvárott, méghozzá – az akkori piaristák szokása szerint –az említett két tárgyon kívül, rajzot, ének-zenét, magyart, továbbá német, latin és francia nyelveket.

Siketnémák oktatója

Komolysága és vallásos szerzetessége révén 1879-ben elöljárói ismét Vácra küldték, ahol novíciusok promagisztere lett. Itt, Vácott találta meg 1883-ban az a feladat, hogy hittant tanítson a Siketnémák Országos Intézetében.

Munkájának elvégzésébe vetett lelkiismeretessége arra késztetette, hogy kalazanciusi 32

piaristák

A Vakok Intézete új épülete (Budapest, Ajtósi Dürer sor)

türelemmel kezdte keresni a siketnémák oktatásának helyes módszereit. A „német módszer” híve lett, amely szerint a jelbeszéd használata helyett a „természet ezen árváit” meg lehet, sőt meg is kell tanítani a szájról olvasásra, illetve a tagolt, érthető beszédre, mert csak így állhatják meg a helyüket az életben.

Pivár módszertanát cikkekben, majd 1887-ben önálló füzetben jelentette meg. A kiadványok országos érdeklődést keltettek, így amikor 1892-ben megürült a Siketnéma Országos Intézet igazgatói állása, annak betöltésére a minisztérium őt nevezte ki.

Három évig tartó igazgatósága alatt nagyobb tere nyílott céljai megvalósítására. A beszélni tanulás legfontosabb eszközéül a folytonos beszéltetést tartotta, éjjel-nappal növendékei között tartózkodott, velük aludt a közös hálóteremben, velük étkezett, apró ajándékokkal motiválta a kérdéseire artikuláltan válaszoló gyerekeket. Bevezette a közös, hangos imádságot és önállóságra nevelésük érdekében, konyhai, takarítási és egyéb munkákra osztotta be őket, amelyekben ő maga is jó példával járt elöl. Közben az általa gyűjtött adományokból az intézetet egy új épületrésszel bővíttette.

Vakok között

A váci Siketnéma Intézetben folytatott tevékenységét látva 1895-ben a minisztérium a fogyatékos emberek számára létrehozott, másik hazai intézmény, a budapesti Vakok Királyi Nevelő- és Tanintézete igazgatójának nevezte ki, amely akkor a Király utcában (a később fölépült Zeneakadémia helyén) működött. Az intézmény súlyos problémákkal küszködött: a fegyelem, az oktatás, sőt még a tisztaság terén is komoly hiányosságok voltak jelen.

Az oktatás képét Pivár Ignác alapvetően azzal alakította át, hogy felnőtt fiatalok helyett 8-10 éves gyereket vett föl. Az elemi oktatásban bevezettette az addig csak kísérletileg használt a Braille-írást.

Kolozsvári tanár korában, 1890 körül.

Munkatársaival együtt ő alkotta meg a magyar 1875 körül. ékezetes betűket, amelyek csekély változtatással azóta is használatban vannak. Szakított azzal a gyakorlattal is, amely a zenei képzést helyezte előtérbe. Megállapította, hogy a vakok közül nem mindenki tehetséges, ráadásul az intézetben művelt kávéházi zene csak ahhoz vezet, hogy „nyolc évi nevelés-oktatás után a növendékek, mint az erkölcsi elzüllésbe rohanó muzsikusok bocsáttattak el”. A tehetségesebbek komoly, klasszikus zeneoktatást kaptak, a többieket pedig kenyérkereső iparos mesterségekre oktatták. Két egyesület összeolvadásával létrehozták a Vakokat Gyámolító Országos Egyesületet, amely ipari műhelyt tartott fönn a tanult vak iparosok számára.

Az oktatás átalakításának következtében a Király utcai épület kicsinek bizonyult, így Pivár Ignác kezébe vette az új épülethez vezető mozgalmat. Baumgarten Sándor és Herczegh Zsigmond tervei szerint 1904-re szecessziós stílusban felépült a városligeti István út (később Ajtósi Dürer sor) és Hungária körút sarkán az intézet új épülete, amely napjainkig kiválóan szolgálja eredeti célját.

A folytonos munka és az őt ért kicsinyes támadások hatással voltak Pivár egészségére. Az intézet új épületének berendezése végeztével egy év pihenőt kért. E közben a rövidített Braille-írás megalkotásán, valamint bécsi kollégája, Alexander Mell Enzyklopädisches Handbuch des Blindenwesens című művének fordításán dolgozott. Szervezete végül 62 éves korában mondta fel a szolgálatot. A Budai Irgalmasrendi Kórházban hunyt el 1905. május 3-án.

KOLTAI ANDRÁS

piaristák

33

PIARISTA

Az Orbis pictus,

egy siker tankönyv bemutatása Mester: Jöszte ide gyermek, tanulj okosodnyi, bölcselkednyi!

Gyermek: Micsoda ez: bölcselkednyi?

Mester: Mindeneket, valamellyek szükségesek igazán megérteni, igazán cselekednyi (véghez vinni), igazán kimondanyi.

Gyermek: Kicsoda tanét meg engemet erre?

Mester: Én, Isten segítségével. …

Gyermek: Íme, jelen vagyok! Vezessen kegyelmed engemet Istennek nevében!

Ezzel a beszélgetéssel kezdődik az Orbis pictus, Comenius tankönyve. Az első 1658-as nürnbergi, és az utolsó, valószínűleg még oktatási célokat szolgáló 1910-es lipcsei kiadás között majdnem 300 kiadásban jelent meg, melyek közül a Piarista Központi Könyvtárban 9 kiadást őrzünk (Lőcse, 1685; Nürnberg, 1707; Lőcse, 1728; Nürnberg, 1769; Bécs, 1780; Pozsony, 1806; Bécs, 1817; Pozsony, 1842; Reutlingen, 1842). Ez a képes iskolai tankönyv egyedülálló pályát futott be a világon. Kétszáz éven át rendszeresen kisebb-nagyobb változtatásokkal jutott el olvasóihoz, de az oktatásban azután is hatott szemléletével és nem utolsósorban nagyszerű illusztrációival.

Johannes Amos Comenius (Jan Amos Komensky, 1592–1670) a Cseh Testvérek Szövetségének iskolájából ment Herborn, majd Heidelberg egyetemére. Lengyelországban, majd Hollandiában működött. 1650–54-ben Lorántffy Zsuzsanna meghívására Sárospatakon tanított, a mű itt keletkezhetett 1654 körül. Az első kiadás csak Nürnbergben 1658-ban Comenius egykori herborni egyetemi diáktársának, Michael Endter nyomdájában jelent meg, Sigmund von Birken német fordításával és Paul Creutzenberger metszeteivel. Magyarországon 1685-ben hagyta el először Samuel Brewer lőcsei nyomdáját. A műnek dán, holland, francia, szlovák nyelvű kiadása is létezik. 1719-ben Wolfgang Christoph Dessler a polgári életmód elterjedéséhez igazítva modernizálta a művet.

Comenius az Orbis pictust egyfajta bevezetőül szánta az alsó osztályban tanuló diákok számára a nyelvtanulás, az olvasás elsajátítása céljából.

A könyv első megközelítésre latin tankönyvnek tűnhet, ugyanakkor a kiadvány kora minden ismeretanyagának - a bölcselettől a fizikáig – a képes tárháza. Comenius rendszerét panszofiának hívjuk. A teremtett világ egységét hirdette, amelyet Isten „minden harmónia forrása alkotott.”

A tudás a lényeges dolgok megkülönböztetését jelenti a lényegtelentől, ezeknek megértését és cselekedetekké formálását. Comenius törek-

34

piaristák

vése volt mindezt mindenki számára elérhetővé tenni egy széles körű iskolahálózatot révén. Pedagógiája az egyszerűség, a szemléletesség mentén szerveződött, a korszerű tudást lépcsőzetesen, a gyermekek korának megfelelően akarta átadni.

A tudás kiindulópontjának Istent tekinti („Minden dolgoknak …amint alkotója, ekképpen is igazgatója és megtartója”). Ezután tér rá a világ ismertetésére: a hagyomány alapján utal a négy őselemre, „négy éltető-állatokra,” melyek a levegő-ég, tűz, víz és föld. 1685-ös kiadásban így ír: „Az ég környül kereng, és környül veszi a földöt, amelly középben áll. A nap akárhol légyen, szüntelenül fénlik,” ugyan már a kopernikuszi fordulat (1543) után vagyunk, de ekkoriban a geocentrikus világkép még tartotta magát. Az 1798-as kiadásától kezdve így korrigálták: „az ég, úgy látszik, hogy forog, és környül veszi a középben álló földet, de valósággal a föld forog a nap körül.” Részletes csillagászati leírása a földmérő munkájához kapcsolódóan olvasható. Itt egy pontatlan és hibás határvonalakkal

elkülönített, 28 országot jelölő Európa térképet is közöl, melyen Magyarország mellett szerepel Dacia.

Az égi madarak mellé sorolja a röpdöső állatokat, amelyek között több rovart is megemlít (méh, szúnyog, tücsök), más rovarok azonban a földi mászó bogarak közé kerülnek. A földi állatok között a négylábú fenevadak (oroszlán, párduc stb.) sorába illesztette a sündisznót, a borzot; a háziállatok közé a patkányt, de majmokat is, melyek „háznál tartatnak mulatság kedvéért.” A csúszómászókról írva így fogalmaz: „A Sárkány szárnyas kígyó, megöl lehelletivel; a basiliscus szemeivel, a scorpio mérges farkával,” az 1769-es kiadásban azonban már ezt olvashatjuk „A Sárkány a melly szárnyas kígyó, megöl lehelletivel; … de tsupa nézésével még a basiliskus sem öl meg, noha a régiek úgy tartották.”

Az ember leírását Ádám és Éva történetével kezdi, az anatómiai leírás mellett kiemelt figyelmet kapnak az egyes érzékszervek. A külső érzékszervek révén megtapasztaltak között az „elmélkedő erő … ítéletet tészen, melyek egy részét aztán megjegyezzük. Az „ékteleneknek és csuda termetüek” között nemcsak az óriásokat és törpéket, hanem a kopasz, görbe hátú embereket is felsorolja.

„Monstan menjünk tovább az embernek élemetjére és a kézműves mesterségekre!” Az egyes mesterségek alapanyagaitól halad a termékek és különféle felhasználási lehetőségek felé. Így az élelemtermelés (p. mézgyűjtés, halászás) vezet az ételkészítési (pl. sörfőzés, őrlés, kenyérsütés) és szakács ismereteken át a vendégségig. Szót ejt sokféle mesterségről (lenmívelés, takács, ács, „kötéljártó és szijártó”). A szobákban „A vi-

zellö-édeny az hojagnak megkön�nyebbétésére vagyon,” de „Az ki meg akar förödnyi .. a folyó vizbe mégyen.

A fördőházban lemossuk a szennyeket …fördökádban avagy a verétkeztető padon.” Nagy érdeklődést mutat a technikai találmányok, a kutak, az emelőszerszámok, az órák, a „nézésre szolgáló üvegek” iránt. Ez utóbbiak között szót ejt a tükrökről, messzelátó üvegről, nagyítóról. A 18-19. századi kiadásokban ezek a részek tovább bővültek a műszerész, a hidrológus, a lámpagyújtó stb. munkájával, de a léghajó és a porcelángyár leírásával is.

Az „úton járó”-ról szóló fejezetek vezetnek el a szellemi peregrinációhoz, a tudományok és művelődés világába.

Részletesen bemutatja a könyvkötő, a könyvárus munkáját. Az iskolában az „oskolamester” irányításával „az elmék a jóságos cselekedetre szoktatnak,” tanítási módszerként utal a másolásra és a hangos felmondásra, a csintalanok „… megverettetnek la-

meg, ugyanakkor a képek hátterében valamilyen hétköznapi életből vett jelenetet is ábrázolnak. A társadalmi csoportok közül legrészletesebben a városi polgár életét mutatja be: a városi tanács működését, a városok látképét, egyes szabadidős tevékenységeket. A komédiások, a cirkuszi mutatványok, a vívó- és labdajátékok, a kockajátékok, az ostábla egyaránt megelevenednek a könyvben.

Az utolsó részben visszatér a hithez, az isteni gondviselésről beszél, teljessé téve az empirikus-racionális gondolkodásmód és a keresztény orientáció egységét. Comenius műve annak a 16-17. századnak a terméke, amikor a piarista iskoláztatás is szárba szökkent, amikor egyre nagyobb igény mutatkozott a tömegesebb, alsó fokú népoktatásra. Elképzelései inkább csak a 18. század második felére valósultak meg, de máig a modern pedagógia egyik megteremtőjének tekintjük.

Comenius művét a diákoknak szóló felszólítással zárja: „Láttál rövideden mindeneket… Menj el mostan dolgodban, …. hogy tudós, bölcs, és kegyes lehess. Emlékezzél meg ezekrül, az Istent élljed!...”

Horváth Hajnalka

poczkával és veszszövel.” Beszámol a muzsikusok, a „természetet fürkészők,” a „számvetők” munkájáról. „Az erkölcsükről tanétó tudomány” fejezet a korabeli okkult tudományokban népszerű Y-jelre való utalással vezeti be, Pythagoras betűjének nevezve. Az erények a kor emblematikájában bevett attribútumokkal jelennek piaristák

35

PIARISTA

PIARISTÁK A II. VILÁGHÁBORÚBAN Az új tanév a Piarista Múzeumot is új lendületbe hozta: szeptembertől egészen a Patrocíniumig, november végéig a budapesti Piarista Gimnáziumban tekinthető meg Piaristák a II. világháborúban c. kiállításunk.

Az I. világháborús emlékkiállítástól eltérően az írásos anyag most elsősorban nem levelekre, hanem egyrészt a magyarországi piarista gimnáziumok (a bécsi döntések eredményeképpen több, határon túlra került intézmény is visszakerült) évkönyveire, másrészt pedig személyes naplókra, visszatekintésekre épül. Az évkönyvek igen gazdag képet festenek arról, hogy mit jelentettek a világháború egyes évei a gimnáziumok számára: hogyan alakította a piarista nevelést, pedagógiát ez a vészterhes időszak, miként hatott a diákság életére, viselkedésére, hogyan oldották meg a kötelező levente-oktatást vagy a hosszú iskolai szünetek alatti tanítást, illetve hogyan érintették a háború utolsó évei az épületek funkcióját és állapotát, micsoda összefogásra volt szükség az újjáépítéshez, a folytatáshoz. A személyes naplók, visszaemlékezések által pedig egy-egy speciálisabb élethelyzetbe nyerhetünk betekintést: megismerkedhetünk a János kórház piarista ápolóival, a Vöröskereszt kegyesrendi munkatársaival és természetesen tábori lelkészekkel, akik közül Kovács Mihály alakját, az akaratuk ellenére Németországba hurcolt több ezer magyar levente lelki atyját emeljük ki jobban.

Bármennyire is izgalmasak az írott források, a különböző levéltári anyagok, egy kiállítást mégsem vinnének el „a hátukon”, pláne nem egy fiúgimnáziumban. Éppen ezért hasonlóan izgalmas tárgyi anyagot is igyekeztünk összegyűjteni, amely a tábori lelkészi felszerelésen kívül természetesen a korabeli haditechnikát igyekszik minél átfogóbban bemutatni hatástalanított puskákkal, gépfegyverekkel, gránátokkal, lőszerekkel; katonai egyenruhával; hadifogoly-emlékekkel és számtalan II. világháborús tank, harckocsi, repülő makettel.

A továbbiakban egy megindító, felemelő emléket idézünk fel a Budapesti Piarista Gimnázium életéből, amely az Esti Újság 1941. április 1-jei számában jelent meg:

A Piarista Gimnázium kerékpáros leventéi

Budapesti épületünk Váci utcai-Piarista utcai sarka 1944. június 26-a után

Kovács Mihály SchP, a Németországba elhurcolt magyar leventék atyja

A Piarista Múzeum szívesen veszi, örömmel fogadja diákok, öregdiákok, ismerősök személyes, családi II. világháborús relikviáit – névvel feliratozva méltó helyet biztosítunk nekik kiállításunkban. Jelentkezni a borbas. peter@piarista.hu email-címen lehet. Érdemes lesz figyelemmel kísérni a Piarista Múzeum Facebook-oldalát is, ahol mintegy virtuális kiállításként folyamatosan közzé teszünk majd a kiállítás legizgalmasabb anyagaiból.

BORBÁS PÉTER

36

piaristák

ál. szívek a piaristákn Vizsgáztak a diák zerű története ys eg ek én és ez ly he el Három erdélyi diák l bizonyította

nulói ista gi mnáziu m ta A budapesti piar hogy k, na ítékát adták an újra fényes bizony arak ti studiomok terén ne m csak az el méle tanne m abból a nehéz nak vezérked ni, ha t hol ő rendűek”, amelye tárgyból is „kitűn húsha né gyképűen, de cinikusan, hol na nek etzerűséggel is él ba-vérbe vágó egys rzet” járás”, „Közösségé nevezünk. „Földön nak ak ennek a tantárgy és „Cselekvés” volt mpte eg ör i a belváros a vizsgatételei, s „je lt n mindegyik téte lom szomszédságá ba g. lesen” oldották me

be i azza Berencz Ferike, ak , ét ég ss me mer való érde a piarista diák cí lt le fe tin órán jelesre hogy a harm adik la nd hagyóiból… a 4. declinatio re

viti Berencz Ferikét el Ámde az a hölgy, ak úrtó nyi György igazga te be mutatni Bala tt ze gy éppen aznap érke hoz, el mondotta, ho egy zta vonalon túlról a bécsi döntés hú ton nú gá ma aki szeretne 8.-os gi mnázista, epsz l só év anyagá bó elkészülni az utol tő gí délyi Menekültek Se te mberre, és az Er ennek ncsak gondot okoz Bizottságá ban ugya ák nak elhelyezése. „létszámfeletti” di a a a ób sz ek lt n ne m kerü Az egyik 10 percbe ni mban ne m csak felejtették latolgat el piarista gi mnáziu a sport ered mények, s, No , ét eg másik abgyorsnaszádok lény n. Másik tanterem va y ál zt os a fiúk a stukák és y eg m , se egy llanat ban készülők szedugta a fejét és se m az utolsó pi kszögletében is ös la i sn va váol a át e is lr üzentek nultak fé nyi diák és már at a „m agoncok” ne m vo ap cs y eg y is. ál zt os az a 8.ckéjét. Az os tcába, hogy jöhet -u áz a következő óra le sh ro , el ak nd dnak mi en számok hangzott szprém be, gondosko Ve ik ld csoportban állott, kü Le re mi csét ollak mozogtak, s előre is sok szeren ceruzák és töltőt szükségletéről, és va tt te le zü z. gs ho gá etet, me a szepte mberi vizs becsengették a szün valóság- kívánnak a, ln vo ép sz is k la mi, am i meséne fejesek ezzel még ne m nak pedig…

A diákösszebeszélé s ered méy másik tanácskozá Eg . be ek dt ző ér mi osztály rögtönzött a Nagy váradi Álla Arról volt szó az eképpen levél ment ny me y i pa ly Pá dé a er oz, hogy egy sereg László Gi mnáziu mh t tekezletében, hogy en Sz m ne nül go lk való tá mogatás né osztályú tanulóról nekült diák sürgős ció Sándor 5.b. ak Az magukra . ok it ák ya di án lm ta tanu pesti piaris a t ás od tudja foly tatni sk do ekl Teleki Pálné elnö catholica és gróf gítő vállalták.

Se ek lt kü délyi Mene te alatt működő Er ág ok most szülői fifelkérésére az orsz san cselek vő diák or Bizottsága együttes gy A t on th ot hányasra fek internátusa érdeklőd nek, hogy l me em majd ne m mindegyi el gy jsa enetele nekült diák nak. De ncz, milyen az előm re Be s ki a adott két-három me lt le teni a , és mint megy sors több van, mint segí don Pápay Sanyinak nos menekült diák ra Vá g di pe ál kn sti piaristá adik diák nak. tudó intézet. A pe Veszprém ben a harm konviktus sincs… roké, akik gája volt ez? A taná zs vi a k ne Ki a, , annak kiszám ításár ifjú magyar lelkét Tíz perc elég volt yenné form álták az il , sa lá ar ál gy sz ma vi cselek vő y diák ha a diákoké, akik a hogy mibe kerül eg gy va és , vő ki ek ne el cs ebpénz kell vő kereszténység és kosztja, mennyi zs ta- ság, a cselek y eg ynak bieg ak y ny ál ko zt gé os fo az iránt ilyen g sé es ri mennyi esik ebből be em a k té gárő órán már jelentet A magyar jövő elit nulója. A következ zony ultak? Mindegy. sé lt kö en nd mi k. lyi diák ndenképpen bízhatun fiúk, hogy egy erdé ály. És dájá ban mi (m k.) zt os az ta ot ít os zt gének fedezését bi a yb ál zt ezett az I.b. os két nap múlva megérk

Öregdiák oldalak KITÜNTETTÉK BORIÁN TIBOR ATYÁT

Veszprémben a hagyományokhoz híven a Pannon Egyetem tanévnyitóján idén is átadták a 2012-ben alapított Volkra Ottó-díjat, amelyet minden évben a város és a Pannon Egyetem közti kapcsolat erősítéséért adnak át. A díjat 2015-ben Borián Tibor piarista atya kapta.

Borián Tibor a veszprémi állami gimnáziumban érettségizett 1952ben, majd az iskola elvégzése után belépett a piarista rendbe. Az ötvenes évek végén rendi teológiai, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Először Kecskeméten, ezt követően 1998-ig a budapesti Piarista Gimnáziumban tanított. Utóbbi intézményt igazgatóhelyettesként, majd igazgatóként szolgálta. A tanítás, intézményvezetés mellett két kamarakórust is vezetett: 1977-től a Kalazancius Kórust, 1983-tól a Sík Sándor Kamarakórust. A Padányi Iskola igazgatói posztját 1998-tól nyugdíjazásáig töltötte be, ahol a mai napig az öregdiák baráti kör elnöke. Brusznyai-díjas.

2007-ben jelent meg társszerzőként „Szerzetesrendek a Kárpát-medencében” című könyve a Mikes Kiadó gondozásában, de ezen kívül számos könyv és tanulmány szerzője. Ugyanebben az évben vehetett át Brusznyai emlékérmet, melyet a mártír tanár nevét viselő alapítvány ítélt Borián Tibornak. Borián atya több mint fél évszázada piarista szerzetes, ezreket tanított, generációk nőttek fel a keze alatt, számtalan diákja tanult tőle magyar nyelvet, történelmet, éneket, s főként emberséget.

Nyugdíjasan is tevékeny életet él: aktív ápolója a Piarista Rend kulturális örökségének, s a Magyar Piarista Diákszövetség rendi összekötője is.

2012-ben Veszprém város munkásságát Pro Urbe-díjjal ismerte el.

PIARISTA BORVERSENY

Idén is megválasztotta a szakmai zsűri az év Piarista borait. Két különleges vörösbor nyerte a pályázatot: az egyik győztes a Canter Borház Cabernet Sauvignon 2012 bora, amely a régi piarista szőlőterületek vidékéről, Dörgicséről szüretelt gyü-

ÁST TÁMOGASSA A PIARISTA OK TAT

mölcsből készült, a másik díjazott a Molnár Pince Carmenere 2011 bora lett Villányból. Ennek a bornak az érdekessége, hogy a carmenere szőlőt a filoxéra kipusztította Európából, pedig ősi bordói típus volt. Néhány éve derült rá fény, hogy Chilében fennmaradt a fajta, így újra termeszteni kezdték kontinensünkön. Érdemes megkóstolni mindkét Piarista bort, igazán különlegesek!

PIARISTA BORTERASZ

Nagy örömmel és sikerrel tartotta meg immár negyedik alkalommal a Diákszövetség Pesti Tagozata a Borteraszt. A szeptember 25-i rendezvény szentmisével kezdődött, melyet Borián Tibor atya celebrált Labancz Zsolt tartományfőnök atyával. Ezután Török Bernát főtitkár köszöntötte a mintegy 90 öregdiákot, hozzátartozóikat és barátaikat, akik megkóstolták a piarista borokat, közöttük a két új győztes vörösbort. Az esős idő ellenére megtelt a negyedik emeleti kerengő, a terasz fedett részén pedig sültek a húsok, melyekhez többféle salátát, friss kenyeret és különböző szószokat lehetett párosítani. Közülük a legnagyobb sikert Mikecz Tamás alelnök hagymadzsemje aratta.

A vidám közösségépítő eseményről videófelvétel is készült, mely a diákszövetség honlapján megtekinthető.

HERNÁDY ZSOLT GÉZA – TÖRÖK BERNÁT – SZATHMÁRY MELINDA

AZ ÚJSÁG MEGRENDELÉSÉVEL!

Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók!

A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 intézményben csaknem 4400 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelősségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak.

A negyedévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4000 Ft/év, amely tartalmazza az előállítási és a postaköltséget.

Kedvezményezett: Magyar Piarista Közhasznú Alapítvány Számlaszám: 13597539-12302010-00040467 (KDB Bank) Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!

38

piaristák

KÖNYVVEL ÉLNI KÖNNYEBB KOHÁRY ISTVÁN EMLÉKKÖNYV A KECSKEMÉTI PIARISTA GIMNÁZIUM ALAPÍTÁSÁNAK 300. ÉVFORDULÓJÁRA

PIAR GIMI PIKTÓ T KECSKEMÉ

Koháry István (1649–1731) gróf, országbíró, főkapitány, fogságot viselt költő és tanult államférfi volt, aki kiterjedt birtokainak jövedelméből számos módon gyarapította katolikus egyházát és magyar hazáját. Alapítványai közül az egyik legmaradandóbbnak a kecskeméti piarista iskola bizonyult, amely 1715 óta Koháry céljának megfelelően működik. Az intézmény fönnállásának 300. évfordulójára készült ez a kötet, amelyben kilenc tanulmány mutatja be Koháry István gazdag életének egyes oldalait. Mercs István írása azt a kérdést elemzi, hogy a magyar történetírás hogyan látta Koháry rendíthetetlen „labanc” világnézetét. Kozicz János a katonáskodó Koháryakon keresztül a 16–17. századi Magyarország eseménydús történetén vezet végig. Komjáti Zoltán Igor, Szirácsik Éva, Péterné Fehér Mária írásaiból a gondos és gondoskodó földesurat ismerhetjük meg, Koltai András és Martí Tibor tanulmányaiból pedig a szerzetesi intézmények (a kecskeméti piaristák és a füleki ferencesek) bőkezű támogatóját. Maczák Ibolya a Koháry támogatásával megjelenő prédikációkat ismerteti, Jernyei Kiss János pedig a kecskeméti piarista templomot helyezi el a közép-európai barokk művészetben. Mindezt Koháry István 1723-ban tett végrendeletének magyar fordítása, és portréinak szinte teljes sorozata egészíti ki.

A kötetet szerkesztette: Kozicz János és Koltai András Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest, 2015 (Magyarország piarista múltjából, 8)

Koltai András

BOTH FERENC: ÖTVEN ÉV A TEMESVÁRI PIARISTA GIMNÁZIUM TÖRTÉNETÉBŐL (1885-1935): MŰVELTSÉG- ÉS KORTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK A piarista rend százhúsz esztendőn keresztül a legnehezebb viszonyok között végezte Temesvárt a nevelés és tanítás munkáját” – így összegzett a kötet szerzője, Both Ferenc piarista tanár és művelődéstörténész, aki 1910-től egészen 1924-ig vezette igazgatóként a temesvári piarista gimnáziumot. Már 1912-ben megírta az új épületbe költöző gimnázium történetét, 1928-tól pedig nekikezdett saját tapasztalatainak megírásához. „Benne éltem, s cselekvőleg is részt vettem a történeti eseményekben, miért is az események rugóit tisztán láttam, s amidőn elhatároztam, hogy … intézetünknek ezt a korszakát … megírom, tárgyilagosságra, hűségre, történeti igazságra törekedtem” – írta. Műve a súlyos időket átélő romániai magyarság és a bánsági főváros, Temesvár iskolaügyi krónikája a magyarság és a piaristák szempontjából. Nyíltan beszél a Bánság nemzetiségi ellentéteiről, a románosítás egyes állomásairól, a leventék mozgalmáról, a magyar értelmiség hősies ellenállásáról. A kötetben nem csak Both Ferenc kiadatlan visszaemlékezése található, hanem a temesvári Piarista Gimnázium történetéről 1912-ben megjelent írásának reprintje, és eddig ismeretlen fényképanyag is.

Sajtó alá rendezte: Sas Péter Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest, 2015 (Magyarország piarista múltjából, 9)

Koltai András

(1885-1935)

Európai Szociális Alap

P RO MULTI S

Aki keres, az talál Az egyházi munkalehetőségek tárháza • Hiánypótló kezdeményezés az „1 ház, 7 rend, 1 küldetés” szerzetesrendi EU-s pályázat keretében • Történelmi egyházak intézményeinek hirdetése egy helyen • Közel 100 intézmény az oktatási, szociális és egészségügyi szférából • Több mint 5000 felhasználó

r 31-ig 2015. decembe részére k ő t e d ir h a S E INGYEN

www.egyhaziallas.hu Az állásportál hivatalos médiatámogatói:

tolikus www.ka

radio.h

u

r magya kus katoli ió d á r