Page 1

PIARISTÁK

A MAGYAR PIARISTÁK LAPJA | VI. évfolyam II. szám | 2016. ősz

HIVATÁS DR. PERENDY LÁSZLÓ

RENDI JUBILEUMOK

A NEVELÉS ÁLTAL EVANGELIZÁLUNK

FŐRENDŰ FILOZÓFUSOK: A CÖRVER TESTVÉREK


Őszi vers Esti virágok csöndben csukódnak, udvar fénylik mézsárga holdnak. Némák a fák is, levél se rebben, tücskök beszélnek szép őszi kertben. Kút vize hallgat, néha megloccsan, bogárhad alszik fázó bokorban. Halkan harangoz katángok szára: -Hó hull fejünkre majd nemsokára!

Tasnádi Varga Éva


„Nevelni, hirdetni, átalakítani

MINDAZOKNAK, AKIK TUDJÁK, HOGY A GYERMEKEK ISTEN ORSZÁGÁHOZ VISZNEK MINKET KÖZEL”

A piarista szerzetesrend Isten, valamint Kalazanci Szent József bátor kezdeményezésének és kitartó türelmének műve, egy hitből élő ember evangéliumi válasza a szegény gyermekek valóságára. Ugyanígy mindazoknak is válasza, akik a történelem folyamán tettekre váltották Kalazancius álmát. A piarista rendet arra hívja Isten, hogy - ma meg holnap - továbbra is evangélium legyen azok számára, akiknek álma egy másféle világ, egy olyan világ, ahol a testvériség közös feladat és mindenkinek szóló ajándék; egy olyan világ, amely képessé válik befogadni Isten országát, amely már közöttünk van (vö. Lk 17,21).

HUNGARO

1617-ben, négyszáz esztendővel ezelőtt az egyház jóváhagyta a Kegyes Iskolákat, mint szerzetesrendet, és Kalazanci Szent József gondjaira bízta vezetését. Ami Róma Tiberisen túli városrészének kicsiny templomában elkezdődött, az intézményként megszilárdult, mely életet, evangéliumi küldetést, nevelői szolgálatot és szegények iránti szeretetet hordoz. Rendkívüli fejezet kezdődött így a keresztény közösség és az emberi társadalom történetében, és új út nyílt azok előtt a férfiak és nők előtt, akik egy olyan világért küzdenek, amelyben lehetségessé válik az igazságosság és a béke: annak a nevelésnek az útja, amely mindenkit el akar érni, az ember teljes körű kibontakozását segíti és az evangélium látásmódja vezérli. Kalazancius azt vallotta, hogy „a fiatalok jó nevelésétől függ a későbbi felnőtt egész hátralévő életének eredményessége vagy kudarca”. Ez a meggyőződés ad ihletet és tartást az emberiség arra irányuló erőfeszítéseinek, hogy minőségi nevelést nyújtson mindenkinek. Ezért mi, Kalazancius fiai és lányai, arra szántuk el magunkat, hogy mélységes hálánk kifejezéseként kalazanciusi jubileumi évet tartunk mindenütt, ahol jelen vagyunk, és azokon a helyeken is, ahol, ha fizikailag esetleg nem is vagyunk jelen, az ott élők érzik magukon Isten Kalazanciuson keresztül megnyilvánuló szeretetének áldását.

A gyermekek és a fiatalok, főként a legszegényebbek nevében; mindazok nevében, akik úgy érzik, átalakította őket az Úr Kalazancius példáján keresztül; valamint a piaristák nagy családja nevében a Piarista Rend Generálisi Kongregációja, a Szentatya, Ferenc pápa jóváhagyásával meghirdeti a kalazanciusi jubileumi évet, és arra hívja mindazokat, akik szeretnék megünnepelni ezt az évet, hogy ugyanazokkal az alapértékekkel éljék meg, amelyek Kalazanciust vezették: szenvedélyes szeretettel az Úr Jézus és Mária iránt; feltétlen odaadással a nevelés által történő evangelizálás küldetésének; elkötelezettséggel, hogy a Kegyes Iskolákat a közösség és a küldetés terévé tegyük, valamint a gyermekekbe és a fiatalokba, mint az élet és teljesség hordozóiba vetett mélységes bizalommal. 1. A jubileumi év alapjában véve a kegyelem befogadásának lehetősége, az Istennel való személyes és mély találkozás lehetősége mindegyikünk számára. Ami lényeges a jubileumi évben, azt nem lehet programokkal megtervezni, mert azt ingyen és újonnan kapjuk. Nem attól függ, amit a naptárunkba beírunk, vagy amit elhatározunk, hanem Isten kifürkészhetetlen szeretetétől. Ezért ez az első felhívásunk: „Isten hangja a Lélek hangja, amely jön és megy, megérinti a szívet és továbbáll; nem tudni honnan jön, vagy mikor támad fel a szele; így hát nagyon fontos mindig ébernek lenni, nehogy váratlanul érjen, és eredménytelenül távozzék.” Kívánjuk, hogy ez az év legyen teli számotokra hittel, kereséssel, kérdésekkel, megkülönböztetéssel, a hivatás válaszával. Legyen ez az esztendő olyan, amikor mindnyájan nyitottá tudjuk tenni magunkat az Úr előtt szava befogadására, „mert nem magunktól, hanem Krisztustól indulva szeretnénk útra kelni, az ő kérdéseitől és hívásaitól megszólítva, és így akarjuk járni utunkat piaristaként”. 2. Ebben a jubileumi évben egyszerre ünnepeljük Kalazanciust és az ő művét. Egy olyan évben vagyunk ugyanis, amikor négyszáz éves születésnapját tölti be a Kegyes Iskolák Isten Anyja Szegényeinek Páli Kongregációja, és amely esztendő kettőszázötvenedik évfordulója Kalazancius szentté avatásának. Ezért meg kell ünnepelnünk szentatyánkat és azt a művet, amelynek életét szentelte, s amelynek örökösei és továbbvivői vagyunk a gyermekek és fiatalok javára. Tudjuk, hogy „minden karizma olyan megtapasztalása a Léleknek, amely továbbadódik a tanítványoknak, hogy éljék, őrizzék, egyre mélyebben megértsék és kibontsák azt, összhangban Krisztus állandó növekedésben lévő testével”. Ezért mindegyikőtöket arra hívunk, hogy éljétek, őrizzétek, egyre mélyebben megértsétek és kibontakoztassátok kalazanciusi és piarista tapasztalatotokat. Egészen biztos, hogy ez lesz a legjobb módja a jubileumi év megünneplésének. 3. Számunkra Kalazancius evangélium. Az evangélium új hangszínt kap a hivatáson keresztül, Kalazanciuson keresztül. Bárcsak mindig így tudnánk élni az evangéliumot! Amikor mi, piaristák eljutunk egy új helyre, nem mi visszük oda az evangéliumot, mintha a tulajdonosai lennénk, mert az evangélium már ott van, Isten már odaajándékozta. Nem birtokoljuk az evangéliumot, hanem amikor eljutunk egy új helyre, hogy küldetésünket gyakoroljuk, akkor kapjuk meg, fogadjuk magunkba és hirdetjük az evangéliumot; és karizmánk révén, mely telis-tele van Isten országának magvaival, az a hely átalakul. Ezért választottunk jubileumi esztendőnk PIARISTÁK

3


jelmondatául három, egymáshoz szorosan kapcsolódó igét: nevelni, hirdetni, átalakítani. Éljétek ezeket szenvedéllyel, tegyétek valósággá odaadottságotok révén, legyen életetek és küldetésetek égboltja! 4. Hálás tekintetünk először is a piarista szerzeteseket keresi, egytől egyig mindegyiküket, akik megannyi különféle helyszínen éljük hivatásunkat. Különösen is kifejezzük köszönetünket az idős piaristáknak, akik Kalazancius módjára egész életüket a gyermekeknek és a fiataloknak ajándékozták. Köszönjük mindegyikőtöknek életeteket, példátokat, odaadottságotokat! Köszönjük, hogy igyekeztetek - alázatosan - jelei lenni Isten kicsinyek iránti szeretetének! Azt kívánjuk, hogy ez a jubileumi év erősítse meg bennünk a hűségnek és a hivatás hiteles megélésének vágyát, és segítsen felfogni, hogy a piarista hivatást csak egyféleképpen lehet élni: teljességben és sosem csak félig-meddig. „Mi is, akik már a keresztségben meghívást kaptunk a tökéletes szeretetre, mindent elhagyunk Krisztusért, és őt mint egyedül szükségeset egy megszentelt életet élő közösség keretei között követjük.” Csak így tovább, Testvérek! Isten áldjon meg minket számos fiatallal, akik azt keresik, hogyan adhatnák oda életüket! Legyünk ösztönző és reményt adó

mindnyájatoknak! 7. Mindazokra is gondolunk, akik valamilyen módon kapcsolatot létesítenek Kalazanciussal: a családokra, amelyek intézményeinkre bízzák gyermekeik nevelését, a keresztény közösségekre, amelyeket plébániáinkon keresztül szolgálunk, a velünk együttműködő szerzetesi közösségekre, a helyi egyházakra, a világi intézményekre, azokra a fórumokra, amelyeken részt veszünk, és mindazokra a jóakaratú férfiakra és nőkre, akikkel vállvetve igyekszünk egy jobb világot építeni: ez a kegyelmi év szolgáljon mindegyikük javára, és legyen számukra gyümölcsöző! 8. Végül a legfontosabbakhoz fordulunk: a gyermekekhez és a fiatalokhoz, akiknek magunkat szenteljük. Ti vagytok Kalazancius hivatásának középpontja. Ti tettétek lehetővé, hogy létrejöjjön a piarista iskolák és a piarista rend valósága, Kalazanci Szent József szívének érett gyümölcse. Ti vagytok, akik piaristává tettétek Kalazanciust, és ti teszitek lehetővé, hogy azok legyünk mi is. Azt szeretnénk, hogy legyetek ennek a jubileumi évnek a középpontjában! Van egy adományotok, fiatal barátaim: képesek vagytok kihozni a legjobbat az emberek szívéből, ahogy Kalazanciuséból is kihoztátok. Mi, felnőttek ugyanis bennetek látjuk a jövőt, amelyért dol-

példa számukra! 5. Azután megszólítunk titeket is, a Piarista Rend Testvériségének tagjait, akik számos helyen a renddel együtt felelősséget vállalva élitek a piarista életet és küldetést. Kalazancius karizmáját hordozzátok. Amikor ígéretet tettetek, elköteleztétek magatokat „Jézust követni és Kalazancius szelleme szerint élni a hivatást”. Kívánjuk, hogy ez a jubileumi év legyen mindegyikőtök számára a hitbeli megújulás alkalma, és egyre teljesebb odaadással akarjátok megélni hiteteket. Erre a szándékra imádkozunk értetek. 6. A köszönet szavával fordulunk mindazokhoz a férfiakhoz és nőkhöz, akik oktatóként és nevelőként lehetővé teszitek a piarista küldetést iskoláinkban, egyetemeinken, plébániáinkon, befogadó otthonainkban, diákotthonainkban, szociális nevelőintézményeinkben, illetve mindazokon a területeken, ahol küldetésünk jegyében tevékenykedünk. Nevelőként arra szól meghívásotok, hogy a gyermekeknek és a fiataloknak a legjobbat ajánljátok fel magatokból, hogy ami a legjobb bennük, az növekedjen. Ebben áll a nevelés. Azt kívánjuk, hogy ez az év segítsen titeket életetekben, és hogy az Istentől érkező áldások töltsék be vigasztalással és örömmel mindnyájatok és a családjaitok életét. Ugyancsak hálával fordulunk mindazokhoz, akik lehetővé teszitek a piarista küldetést egy olyan szolgálat ellátásával, amely többnyire nem látványos, de mégis alapvető fontosságú: az irodában és a titkárságon végzett munka, a takarítás, az iskolai menza, a sekrestye, a személyszállítás, a karbantartás, a központi irodák. Hálás köszönet

gozunk, és amely fel-felsejlik álmainkban. Áldjon meg titeket Isten Kalazancius által! Szerencsések vagytok, mert a piarista nevelés alapja a belétek vetett bizalom. Az a fajta nevelés, amelyet Kalazancius kigondolt, ezt a célt igyekszik elérni: képessé tenni titeket a teljes emberségetekben való növekedésre, azért, hogy át tudjátok alakítani a világot. Lehet, hogy kissé erősnek hangzik ez így, de ez Kalazancius meglátása, és éppen ezért annak foglalata, amit alakulásotok és növekedésetek folyamán fel kell fedeznetek és meg kell valósítanotok: képesek vagytok egy másféle világ építésére. Soha ne feledjétek azonban, hogy a piarista nevelésnek, melynek alapja a fiatalba vetett bizalom, egy sajátos meghívásra való képesség ad tartást és erőt: arra hívunk titeket, hogy találkozzatok Azzal, aki mindnyájunk életének értelme. Felfedezni a hitet és növekedni benne: ez alkotja Kalazancius nevelési tervének belső mozgatóerejét. Adja Isten, hogy fel tudjátok fedezni és meg akarjátok élni a hitet! 9. Mindnyájatokat arra hívunk, hogy örömmel és odaadóan éljétek meg ezt a jubileumi évet. Ebben segítenek azok a főbb időpontok, amelyek ritmust adnak majd e különleges kalazanciusi évnek. a) Az év megnyitása és lezárása. A jubileumi évet 2016. november 27-én kezdjük meg ünnepélyesen Rómában, a San Pantaleo-templomban, szentmisével, amelyet João Braz de Aviz bíboros, a Megszentelt Élet Intézményei és Apostoli Élet Társaságai Kongregációjának prefektusa mutat be. Ezen az ünnepen olvassuk fel a jubileumi év szentszéki bulláját. Mindazok, akik jelen

4

PIARISTÁK


lesznek ezen a szentmisén, vagy technikai eszközök segítségével figyelemmel kísérik, a szentatya, Ferenc pápa teljes búcsút ad az egyház vonatkozó előírásai szerint. A jubileumi év 2017. november 25-én zárul a San Pantaleo-templomban bemutatott szentmisével, a generális atya vezetésével. b) Január 31-én, rendünk konstitúciója jóváhagyásának évfordulóján hivatásunkért tartunk hálaadó napot. c) Február 6-án, Szent Dorottya vértanú emléknapján a keresztény nevelés szolgálata melletti elköteleződésünket újítjuk meg. A Santa Dorotea-templom sekrestyéjében kezdődött el ez a rendkívüli történet, 1597ben. Mindnyájatokat arra hívunk, hogy újítsuk meg ezen a napon a keresztény nevelés szolgálata melletti elköteleződésünket. d) Március 6.: rendünk első formájának, a Páli Kongregáció alapításának évfordulója lesz a jubileumi év központi napja. Arra hívjuk az összes piarista szerzetest, hogy ünnepélyes formában és nyilvánosan újítsa meg szerzetesi fogadalmát ott, ahol él. Ugyancsak arra hívjuk a Piarista Testvériség minden tagját, hogy újítsák meg ígéretüket. Ennek kerete egy közösen és örömteli szívvel megünnepelt szentmise legyen. e) Március 25-én, az első piaristák beöltözésének napján, a rend novíciusaiért tartunk imanapot. Értük mondott imádságunkat konstitúciónk sugallja: azt kérjük az Úrtól, hogy mindegyikük őszintén és nagylelkűen tudjon választ adni az Úr hívására. f) Április 2. hagyományosan a piarista missziók napja. Jó, ha ezt a napot reflexiós és imanapnak szánjuk, témája a piarista missziós szellemiség legyen, különösen is imádkozunk azokért, akik készek voltak missziós küldetést vállalni a rend valamilyen új jelenlétében. g) Április 15. a rend új konstitúciója jóváhagyásának évfordulója. Ezen a napon hagyták jóvá a II. vatikáni zsinat iránymutatásai szerint megújított rendi alkotmányt. Szeretnénk megkülönböztetési napot tartani azzal a céllal, hogy megtaláljuk a Kegyes Iskolák megújulását segítő kulcsfontosságú pontokat. h) Május 8-án a Boldogságos Szent Szüzet, a Kegyes Iskolák édesanyját ünnepeljük. Kérjük, hogy minden piarista helyszínen újítsuk meg a Kegyes Iskolák Máriának szenteltségét. i) Május 31., Glicerio Landriani tiszteletre méltóvá nyilvánításának napja, a piarista hivatásokért tartott imanap. Azt szeretnénk, ha minden közösségünkben és intézményünkben közös imádsággal kérnénk az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába. j) Július 8. a befogadó otthonok napja. Ezt a napot szeretnénk a szegény gyermekek, a rend kincsei iránti figyelemnek szentelni. Arra hívunk titeket, hogy újítsuk meg a szegény gyermekekkel való törődés és a társadalom átalakításának szolgálata melletti elköteleződésünket. k) Július 16. Kalazanci Szent József szentté avatásának kettőszázötvenedik évfordulója. Arra hívunk titeket, hogy legyen ez a nap imanap az életszentség ajándékáért a Kegyes Iskolákban. l) Augusztus 25. alazanci Szent József szentté avatásának kettőszázötvenedik évfordulója. m) Szeptember 26-án hagyományosan a kezdeti képzésben részt vevő fiatal piaristákért tartott imanap. A jubileumi évben is hálát adunk Istennek mindazokért a fiatalokért, akik arra készülnek, hogy életüket szerzetesként odaadják a Kegyes Iskolák rendjében. Nyilvánvaló, hogy a liturgikus év valamilyen más jelentős eseményével való ütközés vagy bármi egyéb sajátos helyi körülmény miatt, el lehet térni a megadott időpontoktól. 10. Ebben a jubileumi évben szeretnénk külön is megünnepelni a Kalazanciusi Családot, és a közös kalazanciusi törzsből szárba szökkenő különféle szerzetesi közösségek tagjai-

val, testvéreinkkel és nővéreinkkel együtt hálát adni Istennek a Kalazanciusi Család szerzetesközösségei férfi és női alapítóinak karizmájáért. Ezért megszervezzük a jubileumi év során a Kalazanciusi Család napját, amelynek időpontját egyelőre nem határoztuk még meg. Természetes, hogy a Kalazanciusi Család minden tagját, testvéreinket és nővéreinket hívjuk, hogy akár magukban, akár velünk együtt ünnepeljék meg a jubileumi év minden eseményét. 11. Egy különleges dologra is hívunk titeket. Ebben a jubileumi évben ajánljunk fel valamilyen ajándékot Kalazanciusnak! Arra kérünk ezért minden területi egységet és testvériséget, hogy határozzák el magukat valamilyen konkrét ügy mellett Kalazancius iránti odaadásuk kifejezéseként. Lehet ez valamilyen új jelenlét, egy új küldetés vállalása, egy új válasz a szükséget szenvedő gyermekeket és a fiatalokat érő kihívásokra. Biztosak vagyunk abban, hogy Kalazancius azt szeretné, ha ily módon ünnepelnénk az évfordulót. 12. Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy bármilyen sokat tervezünk és szervezünk, Isten mindig meglep minket. Éljük meg ezt az évet hívő lélekkel, annak tudatában, hogy csakis Isten tudja, mi jó nekünk, rajta áll, hogy megadja, amire szükségünk van, szándéka szerint. Mindnyájatokat arra hívunk tehát, hogy ezt az évet Isten jelenlétében éljétek meg, mint fiai és leányai, akik tudják, hogy jó az Isten. 13. Veletek együtt emeljük az Úrhoz hálatelt és kérő imánkat. Tudjuk ugyanis, hogy Isten kezében van minden, őbenne találjuk meg a választ nyugtalan szívünk kereséseire és az erőt utunk folytatásához. Így leszünk képesek odaadni életünket ennek a nagy termést ígérő aratásnak, a gyermekek és a fiatalok, különösen is a legszegényebbek nevelésének. Mindegyikőtöknek köszönetet mondunk életetekért és Kalazancius iránti szeretetetekért. Soha ne feledjétek: úgy lehet Kalazanciust szeretni, hogy azt szeretjük, amit ő szeretett! Kalazancius teljes odaadással szerette Jézust és anyját, Máriát, a Kegyes Iskolákat, valamint a gyermekeket és a fiatalokat, különösen is a szegényeket. Isten áldjon meg mindnyájatokat!

iarista Rend Generálisiimnak Kelt Rómában, a Pius , Szent Joach Kúriájában, 2016. júl, Szu26-z án ária szüleinek, és Szent Annának svédoszeM ntjeinek emléknapján. a Piarista Rend tár

Miguel Giráldez, Európáért felelős generálisi asszisztens Francisco Anaya, Amerikáért felelős generálisi asszisztens Urbán József, Ázsiáért felelős generálisi asszisztens Pierre Diatta, Afrikáért felelős generálisi asszisztens Juan Carlos Sevillano, hivatáskultúráért és képzési kultúráért felelős delegátus Javier Alonso, szolgálatunkért felelős delegátus Emmanuel Suárez, a piarista rendhez kapcsolódó világiakért felelős delegátus Francesc Mulet, generálisi titkár Pedro Aguado, generális Fordította: Urbán József SP

PIARISTÁK

5


PIARHÍRVILÁG ÁTADTÁK A KIBLAWANI PIARISTA ISKOLA ÚJ KOSÁRLABDAPÁLYÁJÁT

Májusban indult útjára az az adománygyűjtési kampány, amelyet a magyar rendtartományon belül Urbán József piarista szerzetes, korábbi tartományfőnök és iskolaigazgató kezdeményezett a Fülöp-szigeteken található Kiblawan piarista iskolájához tartozó kosárlabdapálya felújítására. Az akció sikeresnek bizonyult: közel 4.470 euro gyűlt össze a piarista oktatási intézmények és magánszemélyek jóvoltából június végére, amelyből szeptemberre teljesen újjáépült a kosárlabdapálya. A kéthónapos,országos gyűjtés az egyes piarista oktatási intézményekben elhelyezett adománygyűjtő dobozok és figyelemfelhívó plakátok, igazgatói levelek útján zajlott. A kezdeményezésről hírt adtak az intézmények vezetői, osztályfőnökei és több magyar katolikus médium is, emellett maga Urbán József is írt személyes üzenetet a piarista diákok részére, hogy jobban megérthessék a kezdeményezés lényegét. Köszönet illeti a magyar piarista iskolákban jelenleg tanuló diákok és szüleik adományain túl az intézmények egykori diákjainak nagylelkű támogatását is. Az alábbiakban idézünk Urbán József atya nyílt leveléből, amelyet a kosárlabdapálya ünnepélyes átadásának alkalmából írt a támogatóknak. „Hálásan köszönöm a figyelmet, a készséget és a részvételt! A mellékelt képek magukért beszélnek. Láthatjuk a pályát korábbi állapotában, majd a munkálatok közben, végül pedig készen, a felújítás után. (….) Ahogy annak idején írtam, nem pusztán egy új sportpálya tulajdonosai lettünk a világ másik felén. Ami a miénk, az az a sok felszabadult öröm, jókedv és vidámság, amely az átadási ünnepség képeiről is árad. Hálával és köszönettel: Urbán József SP”

FERENC PÁPA PEDRO AGUADÓT A KATOLIKUS NEVELÉS KONGREGÁCIÓJÁNAK TANÁCSADÓJÁVÁ NEVEZTE KI

A szentatya, Ferenc pápa a Piarista Rend általános elöljáróját, Pedro Aguadót a Katolikus Nevelés Kongregációjának tanácsadójává nevezte ki a 2016–2021 közötti ötéves időszakra. A generális atya ezt a Szentszék által kért szolgálatot egy másik megbízatásával párhuzamosan végzi majd, ő tölti be ugyanis a Legfőbb Szerzeteselöljárók Uniójában a nevelési bizottság elnöki tisztjét.

A PIARISTA REND LÉTREHOZTA A NEVELÉSHEZ VALÓ JOG KALAZANCIUSI INTÉZETÉT (ICALDE)

2016. szeptember 15-én a generálisi kongregáció - a veracruzi Kolumbusz Kristóf Egyetem közreműködésével és yaoundéi székhellyel (Kamerun) - létrehozta a Neveléshez való Jog Kalazanciusi Intézetét (ICALDE), mint képzési és kutatási feladatokat ellátó felsőfokú intézményt. Az ICALDE fő célja olyan férfiak és nők képzése, akik szakszerű választ tudnak adni a mai társadalom nevelési szükségleteire a nevelési koncepció kialakításával, megvalósításával, a nevelés felügyeletével. Az új intézmény célja továbbá, hogy a nevelés keresztény szemléletét bevigye a neveléspolitikába, előmozdítsa a nevelésre s főképp a keresztény és kalazanciusi nevelésre irányuló kutatómunkát, valamint azok publikálását. Az ICALDE vezetősége: a generális atya delegátusa Jean de Dieu Tagne piarista, az igazgató Pierre-Etienne Kenfack jogászprofesszor, az igazgatóhelyettes, valamint az infrastuktúra és a technikai háttér felelőse Narcisse Talla Tankam informatikaprofesszor, a titkárnő pedig Patience Manon Ombick. Az alapító határozatban a generálisi kongregáció a piarista rend intézményének nyilvánítja az intézetet, és „a kalazanciusi jubileumi év kezdetén felkínálja az egész rendnek és a társadalomnak”. SZATHMÁRY MELINDA – TŐZSÉR ENDRE SP

6

PIARISTÁK


HÍREK A MAGYAR TARTOMÁNYBÓL PAPPÁ SZENTELTÉK SERÉNYI TAMÁS PIARISTÁT

2016. október 8-án, szombaton, 11 órakor Beer Miklós, váci egyházmegyés püspök pappá szentelte Serényi Tamás piarista szerzetest, a gödi szakképző iskola tanárát a Duna-parti Piarista Kápolnában családja, rendtársai és munkatársai körében. Serényi Tamás másnap Kecskeméten tartotta újmiséjét, majd október 11-én a gödi közösségben.

PRO PAEDAGOGIA CHRISTIANA-DÍJBAN RÉSZESÜLT GÖRBE LÁSZLÓ PIARISTA SZERZETES

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Paedagogia Christiana-díjat adományozott Görbe László piarista szerzetesnek, a Szent Margit Gimnázium igazgatójának. A díjat Veres András püspök, az MKPK elnöke adta át 2016. május 31-én Budapesten. A kitüntetéssel a Konferencia tiszteletét és köszönetét kívánja kifejezni azért az elkötelezett munkáért, amelyet Görbe László az oktatás-nevelés területén és szerzetesi szolgálatában végez.

KUNSZT JÓZSEF-DÍJBAN RÉSZESÜLT MIKULÁS DOMONKOS IGAZGATÓHELYETTES

A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye pedagógiai kitüntetését, a Kunszt József-díjat kapta meg másik két jelölttel együtt Mikulás Domonkos, a kecskeméti Piarista Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Óvoda igazgatóhelyettese. A 2001-ben alapított Kunszt József-díjjal tiszteleg a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye a munkájukat kiválóan végző pedagógusok előtt. Az elismeréseket május 13-án a díjalapító főpásztor, Bábel Balázs érsek adta át Kalocsán.

A MAGYAR MŰVÉSZETI AKADÉMIA ARANYÉRMÉT KAPTA JELENITS ISTVÁN TANÁR ÚR

Május 24-én a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) 2016. évi első rendes közgyűlésén a Pesti Vigadóban átadták a köztestületi díjakat. Az MMA Aranyérmét Jelenits István Széchenyi-díjas piarista szerzetes, teológus, író, tanár kapta „meghatározó irodalmi és nevelési tevékenységéért”.

ELHUNYT BORIÁN TIBOR PIARISTA SZERZETES, TANÁR

2016. július 18-án, életének 83. évében, szerzetességének 63. és papságának 59. esztendejében elhunyt Borián Tibor piarista szerzetes, tanár a budapesti rendházban. Földi maradványait 2016. augusztus 5-én, helyezték örök nyugalomra a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben. Lelki üdvösségéért az engesztelő szentmisét 18 órakor mutatták be a Piarista Kápolnában. (Megemlékezésünk a 36-37-ik.oldalon.)

BOLGÁR MIHÁLY PIARISTA TANÁR EMLÉKTÁBLÁJA VESZPRÉMBEN

Veszprém város első vízműve 120 évvel ezelőtt, 1896ban épült meg Bolgár Mihály veszprémi piarista tanár kezdeményezésére. Az évforduló alkalmából 2016. szeptember 22-én, csütörtökön a veszprémi Önkormányzat ünnepséggel emlékezett meg a közműrendszer létrehozóira és működtetőire. Ennek során avatták föl a fölújított, múzeummá alakított régi gépházat, és Bolgár Mihály emléktábláját. SZATHMÁRY MELINDA

PIARISTÁK

7


kisABLAK a múltra

A rendtartomány gyűjteményei, a Könyvtár, a Levéltár és a Múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak Magyarország és a piarista iskolák múltjába. Néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni. KOLTAI ANDRÁS

[37] P. NICOLAUS ÉS A MAGYAROK Jiří Hausenka 1637-ben született a csehországi Leitomischlben, ahol a piaristák 1641-ben telepedtek le, így 17 éves korában ő is közéjük állt, és a Szeplőtelen Fogantatásról nevezett Miklós (Nicolaus a Conceptione B.M.V.) nevet kapta. 1667-ben Magyarországra küldték. Eleinte a privigyei iskola prefektusa és tanára volt, majd 1673-ban lelkipásztori szolgálatot vállalt az evangélikusoktól akkor elvett Zólyom megyei plébániákon, és megvetette a breznóbányai piarista kollégium alapjait. 1676-ban tért vis�sza Privigyére, ahol tovább tanított, és kiadott egy szlovák nyelvű énektárat is (Cantionale rituale, 1681). Az újonnan alapított radomi rendházban hunyt el 1683-ban. Nekrológja szerint szerzetesi szegénységével, tisztaságával és türelmével oly nagyszerű munkát végzett a protestánsok térítésében, hogy a „magyarok apostolának” mondható. Bár P. Nicolaus aligha tudott jól magyarul, hiszen mindvégig szláv nyelvűek között működött, Martin Engelbrecht augsburgi metszete (1740 körül) mégis bajuszos, prémbundás magyarok körében ábrázolta, akiket a nyitott könyv tanúsága szerint Szűz Mária tiszteletére és a „kegyesség minél nagyobb növekedésére” (AMPI) tanított.

1956. NOVEMBER 4.

(Kácsor, Christianus, Liber singularis de virtutibus … Patrum … Scholarum Piarum, 1773: Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Manuscripta, Series altera, n° 15)

[38] RÉS A FALON 1956. november 4-én, vasárnap, hajnali 5 óra után a bevonuló szovjet csapatok Budapest VIII. kerületében is megkezdték az ágyúzást. A Mikszáth téri piarista rendház lakói gyakorlott módon vonultak le az óvóhelyre. Reggel csak a bátrabbak mertek az emeleti kápolnában misézni. Az épület végül csak egyetlen komoly találatot kapott: 13 órakor, egy „gellerrel” bevágódó ágyúgolyó félelmetes zajjal törte át a földszinti (a kaputól balra fekvő) rendfőnöki iroda egyik ablakívét, és robbanásával tetemes kárt okozott a falakban és a berendezésben. A fénykép néhány nap múlva készült. A belövés nyitotta résen át a Mikszáth tér 2. szám alatti ház látszik. ((Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény)

8

PIARISTÁK


PIAEURMIISÉVTTAIZED

JUBIL

21 0 2 1 1 0 2

1666. FEBRUÁR 17.

1666. MÁRCIUS 3. 1666. NOVEMBER 8. 1674. OKTÓBER 19. 1675. NOVEMBER 1678. SZEPTEMBER 26. 1679. SZEPTEMBER 11. 1683. SZEPTEMBER 16.

1687. DECEMBER 13. 1692. MÁJUS 16. 1715 KÖRÜL 1753. JÚLIUS 21. 1849. JANUÁR 10. 1850 1870. OKTÓBER 18. 1885. MÁJUS 25. 1911. AUGUSZTUS 19. 1919. MÁJUS 3. 1919. SZEPTEMBER 1930. JÚLIUS 6. 1950. ÁPRILIS 14. 1993. SZEPTEMBER

PRIVIGYE 350

A PIARISTA ISKOLA ÉS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETE ÉVSZÁMOKBAN

KOLTAI ANDRÁS ÖSSZEÁLLÍTÁSA

Pálffy Pál nádor özvegye, Khuen Franciska megállapodott Opatovszky Vencel (a S. Sacramento) lengyel piarista provinciálissal egy kollégium alapításáról Privigyén, amely számára 25 ezer forintos alapítványt hozott létre. Az első két piarista, a szakolcai horvát Frankovics Pál (a Nativitate B.M.V.) és a morva Hanacius Ferenc (a S. Wenceslao), megérkeztek Bajmócra, ahol a várnép fiait kezdték tanítani. A privigyei városházán megnyílt az első magyarországi piarista iskola. Muslay János jószágigazgató átadta a piaristáknak a Pálffy család költségén emelt új privigyei kollégiumot. A legfelső (retorikai) osztály megnyitásával a privigyei iskola teljes gimnáziummá vált. Thököly Imre kuruc katonái elhurcolták a kollégiumot őrző két piaristát, akik csak a Thökölyt szolgáló francia és lengyel tiszteknek köszönhették sértetlenségüket. Pálffy Ferdinánd egri püspök fölszentelte a piarista templomot a Szentháromság és Mária mennybevétele tiszteletére. Hídvégi Mihály, a bajmóci várat megszálló Thököly Imre tiszttartója, kiutasította a piaristákat Privigyéről, akik Podolinba távoztak. Az oszmán csapatok bécsi veresége után azonban a kurucoknak kellett menekülniük, így októberben a piaristák visszatérhettek. Alessio Armini (a Conceptione B.M.V.) generális engedélyezte Privigyén egy noviciátus létrehozását, amely Magyarország számára nevelt szerzeteseket. Mösch Lukács privigyei rektor a három magyarországi rendház commissarius generalis-sa lett, így a magyarországi piaristák különváltak a lengyel rendtartománytól. Christoph Tausch jezsuita festő és építész új főoltárt készített a templomba, amelyet 1747-ben Kecskemétre szállítottak. (Az oltár ma is ott látható.) Révay Pál esztergomi segédpüspök fölszentelte a tizenhárom évvel korábban megkezdett új templomot, amelynek építését Hanghe Jácint piarista vezette. A piaristáknál vacsorázott Hurbán József Miloszláv evangélikus lelkész, a „szlovák nemzeti fölkelés” egyik vezetője, akinek császárpárti szabadcsapata elfoglalta a várost. A gimnázium bezárta kapuit, mivel a piaristák nem tudták teljesíteni az Organisationentwurf által előírt szakrendszer követelményeit. Privigye városának anyagi támogatásával ismét megnyílt a gimnázium 1. osztálya. Furdek Nándor igazgató kezdeményezésére „tápintézeti egyletet” (alumneum) hoztak létre, a „szegény de jó erkölcsű tanulók” ellátására. A minisztérium engedélyezte a gimnázium nyolc osztályos főgimnáziummá bővítését, így szeptemberben megnyílt az 5. osztály. A csehszlovák hatóságok által bezárásra ítélt gimnáziumban utoljára tartottak magyar érettségi vizsgát. A piarista gimnázium lefoglalt épületében szlovák nyelvű állami reáliskola nyílt. A privigyei piarista rendház az ekkor megalakult Szlovákiai Rendtartomány része lett. A csehszlovák kommunista rendőrség az „Akcia Klaštory” keretében a rendház lakóit „büntetőkolostorokba” internálta. Az újjáéledő szlovák piarista rendtartomány általános iskolát indított Privigyén, amely később gimnáziummá bővült (Piaristické gymnázium Františka Hanáka).

KÉPEK

1. A kollégium ábrázolása egy irat szegélyén, 1790 (PMKL). 2. Stefka Antal rajza Privigyéről és környékéről, 1836 (PMKL) 3. A rendház a plébániatemplom tornyából, 1865 (Vasárnapi Újság) 4. Ugyanonnét, már fényképezőgéppel, 1906 (fortepan.hu) 5. A templom belseje, 2016 (Koltai András felv.) 6. A piarista templom és iskola a fő utcáról, 2016 (Koltai András felv.)

PIARISTÁK

9


HIVATÁS

DR. PERENDY LÁSZLÓ SP:

„HÁLÁS VAGYOK A GONDVISELÉSNEK, HOGY OTT LEHETTEM NAGY DÖNTÉSEK MEGSZÜLETÉSÉNÉL…”

Dr. Perendy László piarista szerzetes a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara Ókeresztény Történeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanára, a Magyar Patrisztikai Társaság alapító és elnökségi tagja. 2016. augusztus 18-án, nemzeti ünnepünk alkalmából, a Pesti Vigadó dísztermében tartott ünnepségen Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést adományozta Perendy Lászlónak példamutató tanszékvezetői és kutatói munkája, valamint értékorientált egyetemi oktatói tevékenysége és a fiatalokat egészséges életmódra, illetve sportra nevelő, évtizedes önkéntes feladatellátása elismeréseként. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele életútjáról, jelenlegi tevékenységéről. Életrajzában olvassuk, hogy a Zala megyei Gelsén született 62 évvel ezelőtt. Milyen szellemi és lelki örökséget hozott a családjából? Hogyan emlékszik vissza gyermekkorára? Anyai nagyapám több dunántúli vasútállomáson dolgozott, és a gelsei vasútállomás állomásfőnökeként ment nyugdíjba. Édesanyám volt legkisebb gyermeke. Ő maradt nagyszüleimmel a gelsei családi házban, miután nagybátyáim elköltöztek. Édesapám a honvédségnél híradósként szolgált a Keleti-Kárpátokban, majd Budapesten. Itt esett fogságba, ahonnan három év elteltével térhetett haza, Nagykanizsára. Ezt követően az építőiparban helyezkedett el villanyszerelőként. Szüleim 1953-ban kötöttek házasságot a gelsei katolikus templomban, és engem is ott kereszteltek meg. Nagyapámnak volt egy pincéje a falu melletti dombon, ahová gyakran kivitt, amikor munkája akadt a szőlőben. Nagyanyámról is igen kedves emlékeim vannak, ahogy sokat mesél a könyveiből. Tőle hallottam először például Kis Szent Terézről, Pio atyáról és Kaszap Istvánról. 1959-ben született húgom, Mária. Nagykanizsára hatéves koromban költöztünk. Elsősorban azért döntöttek így a szüleim, hogy színvonalasabb iskolában tanulhassunk. Az alsóvárosi templomba jártunk szentmisére, ahol 1962-ben lettem elsőáldozó, ötödikes koromban pedig ministrálni kezdtem. A szentmise akkor még latinul folyt, és fejből megtanultuk azokat az imádságokat, amelyeket nekünk kellett elmondanunk. Akkor került oda káplánként Gyűrű Géza atya, aki nemrég hunyt

el a veszprémi egyházmegye helynökeként. A vasárnapi diákmise reggel volt, a hittanóra pedig délután. Odahaza le kellett írnunk a szentbeszéd lényegét, amit azután délután felolvastunk a sekrestyében, a hittanóra keretében. Biztos vagyok benne, hogy ezek a templomi élmények fontos szerepet töltöttek be a hivatásom kibontakozásában. Még nincs húszéves, mikor belép a piarista rendbe, örökfogadalmát 1980 szeptemberében teszi le, majd fél évre rá pappá szentelik. Mi volt az a meghatározó élménye, amely elindította a szerzetesség felé vezető úton? Kik voltak Önre igazán hatással? Az általános iskola után a kecskeméti piarista gimnáziumba kerültem, ahol nagyszerű tanáraim voltak. Az elhunytak közül megemlíteném Hardi Istvánt, akitől megtanultam a latin nyelv szeretetét, Herédi Vilmost, aki matematikát és fizikát, Dobos Jenőt, aki történelmet tanított. Biztos, hogy az ő lelkiismeretes tanári munkájuk, a tanítás magas szakmai színvonala egyaránt megerősítette bennem a piarista hivatás gondolatát. Ezt az életformát a szabadidős és szünidei programok is vonzóvá tették a számomra. A fiatal tanárok közül szinte mindenki vitt bennünket kirándulni, túrázni; kerékpártúrákon vehettünk részt a Dunántúlon, az Alföldön, az Északi-középhegységben és a Felvidéken. Vitorlázni a hittanáromtól, Dr. Tuba Ivántól tanultam meg. A kemény iskolai és kollégiumi élet, de a sok szabadidős élmény is olyan közösségé kovácsolt össze bennünket, osztálytársakat, amely most is él.


Egyszerre ismerjük Önt „reál” és „humán” szakos pedagógusként: 1981-ben az ELTE TTK-n diplomázott biológia-kémia szakon, majd egy évvel később megszerezte az angol szakos tanári diplomát is. Doktori fokozatot szerzett 1985-ben a természettudományok területén, majd 15 évvel később teológiából is doktorált a Leuveni Katolikus Egyetemen. 1992-2000 között a Kalazantínum Piarista Hittudományi Főiskolán patrológiát tanított; máig is a Sapientia Főiskola patrológia tanára. Hogyan kapcsolódnak ezek a területek egymáshoz az Ön életében? Az általános iskolában és a gimnáziumban elsősorban a kémia és a fizika érdekelt, de az orosz mellett önszorgalomból tanultam egy másik nyelvet is: az eszperantót. Már akkor tetszett, hogy kristálytiszta logikával megalkotott nyelv. Kecskeméten Veszprémi tanár úr tartott eszperantó-szakkört, aki egyébként matematikatanár volt, és matematika szakkörre is jártam hozzá. Ekkor kezdtem el tanulni angolul is Lukács tanár úr szakkörén. A rendbe lépve eredetileg kémia-fizika szakos tanár szerettem volna lenni, a noviciátusban azonban kezembe kerültek Pierre Teilhard de Chardin könyvei: az ő hatására választottam a fizika helyett a biológiát. Az első egyetemi év után felvettem az angol szakot is; ekkor már nem csak azért akartam ebből is diplomát szerezni, mert a természettudományok miatt nélkülözhetetlennek tartottam, hanem mert a közben megkezdett teológiai tanulmányok hatására érdekelni kezdett a filozófia és a bölcsészettudomány is. A rendi főiskola elvégzését követően pedig azért iratkoztam be a Hittudományi Akadémiára, mert egyre inkább vonzottak a teológia nagy kérdései. Elsősorban az ókeresztény kor érdekelt, talán filozófiai vonatkozásai miatt. Érdeklődésem megerősödésében nagy szerepe volt Vanyó László szemináriumainak is, akinél később a bakkalaureátusi és licenciátusi dolgozatomat írtam. Az utóbbi szigorlatot 1989-ben tettem le. A következő tanévet Leuvenben töltöttem, amelynek végén elfogadtak doktorandusz hallgatónak. Ezután hosszabb-rövidebb időre rendszeresen visszatértem Leuvenbe, és témavezetőm, Boudewijn Dehandschutter professzor irányításával írtam meg a disszertációmat, amelyet azonban csak 2000ben tudtam megvédeni. Patrológiát 1992-ben kezdtem tanítani a piarista főiskolán, ahová ebben az időszakban kezdtek el járni az újra legálisan működő szerzetesrendek

növendékei. A főiskolának ebből a kezdeményezéséből, amelyhez később a ferences és bencés teológiai főiskolák is csatlakoztak, indult el az a folyamat, amely végül a Sapientia Főiskola megalapításához vezetett 2000-ben. Az egyetem teológiai karán 2004-ben vettem át az Ókeresztény Történeti Tanszéket, egy évvel Vanyó professzor úr halála után. A piarista renden belül volt gimnáziumi tanár, igazgató, tartományfőnöki asszisztens és házfőnök is. Mely időszakokra emlékszik vissza igazán szívesen és miért? A szaktárgyaim tanításán kívül leginkább az osztályfőnöki munkát szerettem a gimnáziumban. A nyolcvanas években – két évet leszámítva – a kecskeméti gimnáziumunkban tanítottam. Talán az otthonosság szóval lehetne leírni legjobban azt az érzést, amely alapvető élményem volt ezekben az években. A pedagógiai munkát nem könyvekből sajátítottuk el, hanem teljesen természetesen tagolódtunk bele az iskola életébe. Tartományfőnöki asszisztens 1991-től 1995-ig voltam, mely időszakban újraindíthattuk az 1948-ban elveszített iskoláink jó részét. Lelkesítő korszak volt ez, noha számos akadályt kellett legyűrnünk és sok gáncsoskodást elhárítanunk. Ott lehettem a nagy döntések megszületésénél, és ezért most is különösen hálás vagyok a Gondviselésnek. Jelenleg már ezek az iskoláink is keresettek, és többnyire nem az a gond, hogy kevés a jelentkező, hanem az, hogy kezdi a diákság kinőni az épületeket. Az elmúlt öt évben is rendkívül aktív: az Egyháztörténelem tanszék vezetője, egyetemi tanár a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. A Magyar Patrisztikai Társaság alapító tagja, amelynek 2006-tól 2012-ig elnökségi tagja is volt. Mit kell tudnunk az utóbbi szervezet fő küldetéséről, jelenlegi tevékenységéről? Oxfordban négyévenként szerveznek patrológiai világkonferenciát, ahol néhány résztvevő megfogalmazta, hogy Magyarországon is szükséges lenne egy külön társaságot alapítani. A Magyar Patrisztikus Társaság 2001-ben alakult meg egy konferencia során, amelyet a kecskeméti Piarista Gimnáziumban tartottunk. Az alapítók között különböző tudományterületek kutatói voltak, akik már korábbi munkásságuk során is foglalkoztak az ókeresztény korral, és szükségét érezték annak, hogy rendszeres PIARISTÁK

11


HIVATÁS

(FOLYTATÁS)

konferenciákon eszmét cseréljenek bizonyos témakörökről. A megalakulás óta minden évben június végén tartunk egy többnapos konferenciát, amelyen többnyire egy-egy érdekes témát vitatunk meg. Egyébként idén júniusban ismét beválasztottak az elnökségbe.

vetség (Fédération Internationale Sportive de l’Enseignement Catholique) elnökségének vagyok a tagja, immár 12 év óta. A pedagógiai és pasztorális bizottság elnökeként részt veszek a különböző európai országokban lebonyolított versenyek szervezésében.

Állami kitüntetését többek közt a fiatalok sportos életvitelre való neveléséért is kapta. Mely sportágakat kedvel? Kedvtelésből rendszeresen sportolok – futás, úszás és kerékpározás a fő számaim –, de azért triatlonistának nem mondanám magamat! (Nevet.) Részt szoktam venni a budapesti gimnáziumunk sítúráin, nyáron pedig a balatonberényi vitorlástáborunkban töltöttem el néhány napot. A kitüntetés indoklásában említett sportszervezői tevékenység elsősorban azzal kapcsolatos, hogy a Katolikus Iskolák Diáksport Szövetségének munkájában régebben aktívan részt vettem, sőt négy éven keresztül az elnöke is voltam. Mind a mai napig a nemzetközi szö-

Visszatekintve eddigi szerzetesi és tanári pályájára, mit jelent az Ön számára PIARISTÁNAK lenni? Nehéz ezt néhány szóval összefoglalni…Talán az eddigiekből kiderült, hogy sok kihívást, megoldandó feladatot jelent számomra piaristának lenni. Mindenekelőtt azonban felbecsülhetetlen értékű ajándéknak érzem a piarista hivatást, olyan gyémántnak, amelynek sok-sok oldala számtalan színben csillant meg előttem az elmúlt évtizedekben.

SZATHMÁRY MELINDA – PERENDY LÁSZLÓ SP

PIARISTA

„BOCS, DE MIT IS CSINÁLTOK TI…?” BEMUTATKOZIK A PIARISTA OKTATÁSI IGAZGATÓSÁG

A Piarista Oktatási Igazgatóság (POI) egy éve született meg a magyar rendtartományban; szervezeti elődje a Pedagógiai Szolgáltató Iroda (PSZI) volt. Miért jött létre a POI? Mit tekint feladatának, felelősségének? Kik dolgoznak itt, és mivel foglalkoznak? Ezekre a kérdésekre keresi a választ írásunk, nem titkoltan azzal a céllal, hogy közelebb hozza az Olvasóhoz az „ismeretlen ismerőst”.

Ha egy szóval szeretnék válaszolni, akkor azt mondom: a POI értelme a szolgálatban áll. – kezdi a bemutatást Lázár László, az egység vezetője. - Létének meghatározója a kalazanciusi karizma, piarista küldetésünk. Alaptevékenységünk a nevelési közösségekre irányul, egyszerre azok intézményi egészére és részeire: a gyerekekre, a szülőkre, a pedagógusokra és az alkalmazottakra. Értük vagyunk. Mindezt ugyanakkor nem magányosan, hanem a tartományfőnökség közösségében és tevékenységi keretében, együttműködésben valósítjuk meg – folyamatosan tanulva, saját fejlődésünkön is dolgozva. Mivel foglalkozik az oktatási igazgatóság? Mik a feladatai? Folyamatosan az intézmények működésének fejlesztésén, illetve ezzel párhuzamosan a magunk fejlődésén dolgozunk. Igen lényegesnek tartjuk, hogy ezt a küldetés- és stratégiala12

PIARISTÁK

pú gondolkodást és cselekvést erősítve tegyük: arra törekszünk, hogy a piarista pedagógiai rendszer minden szintjén megfelelő célok szülessenek, majd segítsünk azok életté, jó gyakorlatokká váltásában. Kísérjük az intézményeket és a vezetőket, tervezési, értékelési rendszereket alakítunk, szervezeteket és folyamatokat formálunk, tudást mozgósítunk, terjesztünk, összekapcsolunk embereket, iskolákat, hálózatot építünk, önfejlesztő fórumokat és tevékenységeket kezdeményezünk, közösségeket szólítunk meg és hívunk létre. A POI látja el a fenntartó tanügy-igazgatási feladatait is, az intézmények alapításától a működtetés és a jogszerűség biztosításának számos feladatán át, a belső tanügyi tanácsadási szolgáltatásokon keresztül az átszervezésig/megszüntetésig. Dolgait az állam, a tartományi vezetés és az intézményi közösségek jelölik ki, részben (épp a fentiek szellemében) ugyanakkor maga definiálja.

Lázár László

Kik dolgoznak a POI-ban? A szűk csapatban hat ember van: egy szerzetes és öt világi (két nő és négy férfi), három részmunkaidőben és három teljes munkaidőben tevékenykedő munkatárs – eredeti foglalkozásunk szerint valamennyien pedagógusok.


PIARISTA A POI aktív tagja Guba András SP, a PSZI egykori vezetője, a rendtartomány küldetésért felelős asszisztense. András elsősorban képzések fejlesztésével és megvalósításával, szervezet- és vezetésfejlesztéssel foglalkozik. Jelenleg kiemelten munkálkodik a PIPA, a beavató piarista képzés és a rendi vezetőképzés szervezésében, miközben részt vesz újjáalakuló és születő intézmények formálásában.

kok, a DÖK, a fiú- és lánynevelés, a szülőkkel való intézményi kapcsolattartás és a beavató piarista képzés stratégiai feladataival foglalkozik. Palotás Zoltán köznevelési és oktatásirányítási szakértő, mentor, tanácsadó – a POI vezető tanügyigazgatási, jogi és tanügyi fejlesztő szakembere. Zoli aktívan segíti az intézményeket a szabályos és célszerű működés biztosításában, az alapító okiratoktól a működési engedélyeken keresztül a tantárgyfelosztás elkészítésén, a munkaügyi alkalmazási feltételeken

Guba András SP

A fejlesztő kollégák vezetőjeként a POI-t erősíti Székelyné Kováts Eszter pszichológus, szupervizor, gyógypedagógus. Eszter több intézményünk, vezetőnk és vezetői csapatunk kísérője, belső és külső képzések szervezője, az intézményi segítő háló motorja, Andrással együtt a piarista gyermek- és ifjúságvédelmi program megalkotásának koordinátora, a szülők és a családok felé irányuló rendi tevékenység gondozója. Székely Zoltán – amellett, hogy a budapesti piarista gimnázium tanára, osztályfőnöke és mentálhigiénés szakembere – a POI folyamat-, intézmény- és közösségfejlesztő munkatársa. Idén hangsúlyosan az öregdiá-

Palotás Zoltán

át a vezetői ellenőrzési folyamatokig, a hatékony és eredményes intézményszervezésig, számos téma gondozásával. Skultéty Szilvia a csapat támogató háttere és a belső adminisztratív folyamatok felelőse; társunk összes tevékenységünk megvalósításában. Augusztus óta a POI szervezetéhez tartozik még két tapasztalt szakember: Zikkert Antal és Szabó Gabriella az újonnan létrehozandó váci speciális fejlesztő központ projektjének fejlesztő munkatársai.

Székely Zoltán és Skultéty Szilvia

Székelyné Kováts Eszter

Milyen lényeges és aktuális projekteken dolgoznak jelenleg? Az idei évre a piarista pedagógiai stratégiából lebontott éves tervezé-

sünkben tizenhat cselekvési területen sok-sok célt és akciót tűztünk ki magunk elé. Jelenleg nagyobb erőket

Zikkert Antal és Szabó Gabriella

köt le például az igazgatókkal és a vezetői csapatokkal megvalósuló tervezés, néhány kiemelt helyi fejlesztés, a jövő évi költségvetés-készítési folyamatokban való aktív részvétel, intézményeink komplex mérő és értékelő rendszerének kialakítása, a váci Munkaerő-piaci Elhelyezkedést Segítő Speciális Fejlesztő Központ szakmai programjának megalkotása, a piarista Gyermek- és Ifjúságvédelmi Program formálása, különböző érintettekért (gyerekek, szülők, családok, pedagógusok) a nevelési közösségek tagjaival (pl. segítő háló, informatika, DÖK-felelősök stb.) közös alkotó események megvalósítása. És hogy látja saját feladatait a POI vezetője? Én elsősorban fejlesztőként, kísérőként és összehangolóként értelmezem magam. Jellemzően rendszerszintű pedagógiai témákkal és folyamatokkal, vezetőkkel, nagy projektekkel foglalkozom – s irányítom csapatunkat. Fontos célom, hogy munkánkat értékesnek éljék meg azok, akik felé irányul. Úgy vélem, felelősségem elsődlegesen abban áll, hogy egységünk jól, s egyre jobban szolgáljon: egyrészt mind inkább tudjunk figyelni az intézményekre, a nevelési közösségekre, valós igényeikre, szükségleteikre, de ezzel párhuzamosan mi is minél eredményesebben és hitelesebben tudjuk élni és felmutatni a tanuló, önreflexióra és fejlődésre képes szervezet hétköznapjait. Kiváló munkatársaim vannak, hálás vagyok értük. Szeretném, ha mindig olyan csapat lehetnénk, amelynek öröme és bátorító ereje kisugárzik a környezetünkre is. LÁZÁR LÁSZLÓ-POI

PIARISTÁK

13


ES T P A D BU

DIÁKKÓRUS A PESTI PIÁRBAN

INTERJÚ MELEGH BÉLA TANÁR ÚRRAL ÉS NÉHÁNY KÓRUSTAGGAL Mióta működik a kórus? Kik voltak a legjelentősebb vezetői? Melegh Béla: Erről konkrét adatunk nincs, de vélhetően az alapítástól fogva, hiszen egy katolikus iskolában, ha másra nem is, de a liturgia szolgálatára mindig is lennie kellett valamiféle énekkarnak. Sajnos a jelenleg rendelkezésre álló dokumentáció csak az elmúlt 37 év zenei eseményeit fedi le (és azt is csak hiányosan). Ugyanakkor biztosra vehető, hogy a kórus sokkal régebben is magas színvonalon énekelt, hiszen pl. Kodály 1956-ban az iskola diákkórusának komponálta A nándori toronyőr és az Emléksorok Fáy Andrásnak című háromszólamú férfikarait (Vörösmarty Mihály epigrammáira), amelyeket a kórusnak el kellett tudnia énekelni. Ezeket egyébként idén újra megkíséreljük megszólaltatni a KÓTA által a Mátyás-templomban rendezendő október 23-i díszhangversenyen. A részlegesen dokumentált harminchét évben négy elődöm (Maklári Lajos SP, Borián Tibor SP, Kenessey László, Király Miklós) és jómagam számos versenyen vezényeltük a diákkórust és szép eredményeket értünk el: szinte mindig arany vagy arany diplomával minősítést szereztünk az Éneklő Ifjúság minősítő versenyeken, többször KÓTA „Év Kórusa” is lettünk. Az énekkar legkomolyabb versenyeredménye a Kodály Zoltán Kórusverseny férfikari kategóriájának II. helyezése. A kórus rendszeresen koncertezik is, találkozókon, fesztiválokon vesz részt, és szívesen együttműködik más piarista iskolák kórusaival. Az is említésre méltó, hogy sok, a mai zenei életben kiemelkedő zenész járt a kórusba (pl.: Vashegyi György, Kesselyák Gergely, Kollár Imre, Sólyom Nagy Máté, Hegyi Barnabás, Mészáros Péter). Örömmel emlékezünk az 1999-ben végzett osztály énekkaros tagjaiból alakult Arpa d’Or énekegyüttesre is. Mi volt Tanár Úr számára a legemlékezetesebb zenei esemény? Melegh Béla: Sok ilyen van, hármat emelek ki közülük. A legrégebbi a kórus CD-felvétele, amelyet rendkívül nagy munkával és rendkívül kicsiny költségvetésből készítettünk el három teljes éjszakán keresztül a 14

PIARISTÁK

ALAPÍTVA:

1717

WWW.GIMN.PAIR.HU

fóti templomban. Annak ellenére, hogy a srácok egy része hajnali öt körül már a főoltár mögött aludt, köszönhetően a rendkívül jeles szólistáknak (Hamvasi Szilvia, Bubnó Tamás) és zenekari zenészeknek, egész jól sikerült. Másodikként a Dániel-játékot említem. Ez volt az első olyan darab, amelyet – mivel színpadi dráma is – az ének mellett meg is kellett rendezni. A legnagyobb kuriózum azonban egy kamaraprodukció volt, amelyben csak piarista diákok vettek részt. Volt két egymás után következő évfolyam, amelyből sok, még mutálatlan, kottát jól olvasó, szép hangú fiú került a kórusba. Ezekhez hozzácsaptam a már mutált nagyok legjobbjait meg a legkiválóbb vonóshangszer-játékosokat, és megcsináltuk H. Schütz Krisztus hét szava a keresztfán c. oratóriumát, kórussal, szólistákkal, zenekarral, a kornak és darabnak megfelelően lányok nélkül, teljesen önerőből. Mi volt a legrázósabb, legviccesebb pillanat kórusvezetőként? Melegh Béla: Ebből is sok volt… pl. amikor feldobáltak, nem mindig voltam biztos benne, hogy el is kapnak. (Nevet.) Olyan is megtörtént, hogy egy Mozart-mise Agnusának vezénylése közben egy heves mozdulattal felborítottam a kottatartót (rajta a partitúrával), és ettől kezdve muszáj volt fejből vezényelnem…


PIARISTA ISKOLA BUDAPEST Mi volt a legemlékezetesebb élményed a piarista diákkórus tagjaként? Farkas János, 2016.b: Ha az énekkarhoz kötődő élményeimről kéne beszámolnom, a sok szép emlék azonnal fölgyülemlik, s igencsak nehéz egyetlen eseményt kiválasztanom. De ha megemlítem a 2015. évi nagykanizsai piarista énekkaros találkozót, abban nagyon sok minden benne van az összes többi élményből is. Azon túl, hogy a saját iskolám különböző évfolyamjaira járó diáktársaimmal kerülhettem itt szorosabb, élőbb kapcsolatba, a többi piarista iskola növendékeivel – igen, többek között lány növendékeivel – is megismerkedhettem, és máig tartó barátságok köttettek. S emellett a nagykanizsai iskola alapításának 250. évfordulója kapcsán rendezett ünnepségen a közös éneklés és a közös mise biztosította lelki élmények is maradandóak voltak.

Kapolcsi-Szabó Levente 2017.b: Ha a legemlékezetesebb eseményt kellene kiválasztanom az elmúlt öt évből, akkor a tavalyi, nagykanizsai kórustalálkozót mondanám, mégpedig azért, mert úgy érzem, sok mindenről maradtam volna le, ha nem veszek részt rajta a kórus tagjaként. Például, nem találkozhattam és énekelhettem volna horvát testvéreinkkel, illetve teremthettem volna velük, és az összes többi kórussal olyan felejthetetlen hangulatot Nagykanizsa főterén, amilyen ott még biztos nem volt. Nem léphettem volna fel a kórusok által szervezett Ki Mit Tud-on, és nem táncolhattam volna a kórusok legszebb lányaival a táncesten... Tóth Barnabás, 2016.a: Az általános iskola harmadik osztálya óta volt része az életemnek a heti két óra próba a fellépésekre, ezek minden izgalma és öröme, és a zenélésnek ezen egészen különleges formája, mely a kóruséneklés. Számomra igen felemelő érzés az együtt éneklés, a zene ezer arcának megformálása az emberi hang talán legtisztább minőségében.

Arra a kérdésre, hogy mi maradt meg bennem a kórus tagjaként az elmúlt hat évből, mint legnagyobb élményem, nehéz lenne egyetlen eseményt, vagy pillanatot megragadnom. Mert egészen olyan volt ez a kórus számomra, mint egy párhuzamos osztály, külön, változatos és teljes élettel. Rögtön számtalan dolog jut eszembe. Legrégebbről az a négy ütem, mely életem első szólója volt, hetedikesként. Aztán persze, a próbák hangulata, a beéneklés örökzöld gyakorlatai, a tanár úr megszokott kézmozdulatai, a különböző osztályokból összegyűlt társaim arcai… Koncertélményként azonban, legélénkebben talán, a Deák Téri Evangélikus Gimnáziummal márciusban elkövetett közös koncert él bennem, melyen a két kórus külön-külön és közösen énekelve is szerepelt. Igazán nagy élmény volt, csellistaként a közösen alkotott zenekarral kísérni Bach 56-os jegyzékszámú kantátáját és Mozart utolsó befejezett egyházi művét, az „Ave verum corpus” kezdetű motettát. Majd énekelni a vegyeskarrá összeállt kórusban egészen új élmény volt, hiszen, így egészen más méreteket öltenek a lehetőségek. Kodály Zoltán műve, máris elsöprő erővel ülteti hangokra, hogy: „Forr a világ bús tengere, ó magyar!” Hasonló alkalmak voltak a hat év alatt, a nagykanizsai kórustalálkozók, ahol az ott megjelent kórusokkal szintén készültünk közösen előadott művekkel, de ezek mellett egyházi zene is színesíti az élmények sorát a Rajeczky Benjamin gregorián versenyek, illetve ünnepi szentmisék alkalmával. Azt hiszem, se vége, se hossza nem lenne a sornak, milyen változatos alkalmakon volt szerencsénk szerepelni. Így, egy élmény oly keveset árulna el a kórusban eltöltött hat évről, mint egyetlen képeslap egy külföldi vakációról. Mert nem csupán próbákat és fellépéseket jelentett a kórus, hiszen még nem is esett szó a londoni utunkról, vagy, hogy miként ragadtunk be a liftbe a tanár úrral hárman a kisorgona társaságában, amint éppen egy pécsi kirándulásról érkeztünk haza vasárnap éjszaka... Számtalan szép emlék fűz a budapesti Piarista Gimnázium Vörösmarty Diákkórusához. Remélem sokak számára lesz a jövőben hasonlóképp nagyszerű élmény kórusban énekelni. HORVÁTH BÁLINT IGAZGATÓ

PIARISTÁK

15


PIAEURMIISÉVTTAIZED

JUBIL

21 2011-20

MIT HOZTUNK MAGUNKKAL KRAKKÓBÓL?

IFJÚSÁGI VILÁGTALÁLKOZÓ GÖDI SZEMMEL

ALAPÍTVA:

1991

WWW.G-PIAR.HU

Idén Krakkó adott otthont az Ifjúsági Világtalálkozónak, melynek központi eseményei július 26. és 31. között zajlottak. A programkínálat ezen alkalommal is rendkívül gazdagnak bizonyult; lelkiségi és kulturális programok százai várták a résztvevőket. Több piarista oktatási intézmény diákjai és tanárai is részt vettek az eseményen, számos lelkes beszámoló is született. Jelenleg a gödi Piár tanárának, Tóth Péternek adjuk közre írását.

Hasznos apróságokkal kedveskedtek a szervezők a krakkói Ifjúsági Világtalálkozó és az azt megelőző piarista előtalálkozó résztvevőinek. Mindenkit egy-egy zarándokcsomaggal vártak, amibe egyrészt praktikus tárgyakat rejtettek, másrészt pedig a legfontosabb információkat és szövegeket. Kaptunk igazolványt, kulacsot, fejkendőt, táskát, térképet, programfüzetet, információkat a látnivalókról, az eseményről, a programokról, a világtalálkozó szellemiségéről, Krakkó szentjeiről és Ferenc pápa üzenetéről. Mind-mind rendkívül hasznosnak bizonyult, hálásak vagyunk a szervezőknek a figyelmességükért. Ennél is fontosabbak azonban azok a dolgok, amiket a képzeletbeli zarándokcsomagunkba gyűjtöttünk a két hét során. Kaptunk ebbe a képzelt hátizsákba rengeteg megható tapasztalatot a lengyel családok vendégszeretetéről. A közmondásos lengyel-magyar barátságra rengeteg példát láttunk, de hasonló szeretettel fogadtak a vendéglátók minden zarándokot, a világ bármely pontjáról érkezett is. Mivel mi is egy-egy családnál voltunk elszál16

PIARISTÁK

lásolva, nap mint nap láthattuk, hogy milyen erős összetartó erőt jelent a lengyel népnek és a lengyel családoknak a hit. Szent II. János Pál pápa minden nappali vagy hálószoba faláról rámosolygott az ott élőkre. Volt is oka a mosolyra, ugyanis a szeretet és a harmónia jellemezte a szülők és a gyermekek kapcsolatát, mindennapjait. Nem állíthatjuk, hogy minden ottani család ilyen, de hogy a legtöbbjükre illik a leírás, ez bizonyos. Került a hátizsákunkba sok-sok új kapcsolat, barátság is. A világtalálkozó különleges varázsát az is adta, ahogy a résztvevők egymáshoz viszonyultak. Az emberek figyeltek egymásra, kedvesek, türelmesek, és nagyon nyitottak voltak. Nyitottak minden új ismeretségre, egy jó beszélgetésre hitről, kultúráról, vagy alkalomadtán egy vidám játékra. Percenként láthattunk különböző kultúrákból érkezett csoportokat, ahogy együtt énekelnek, táncolnak, szórakoznak: brazil a franciával, argentin az olasszal, spanyol a japánnal, gaboni a mexikóival. A népek, nyelvek végtelen kavalkádja, a szeretet és a keresztény vallás összekötő ereje hullámzott körülöttünk.


GÖDI JELENLÉT

PIARISTA ISKOLA GÖD Csodás ajándék volt a hátizsákunkba az az élmény, amit a jelenlévők közös imája vagy virrasztása, esetleg egy-egy szentmisén való részvétele jelentett. Ilyenkor érezhettük, hogy milyen ereje van annak, amikor több millió ember egy helyszínen, egyszerre szólítja meg Istent. A fiatalok lelkesedése, felszabadult boldogsága bizonyítja, hogy a keresztény vallás üzenete ma is ugyanolyan friss és aktuális, mint ezer éve, vagy Jézus korában. Kaptunk a csomagunkba egy programfüzetet is. Ez a programfüzet azonban nem csak egy hétre vagy egy évre szól, hanem végtelen.

Ebből a sokszínűségből következik, hogy rengeteget tanulhattunk kultúrákról, szokásokról, népekről. A piarista előtalálkozót egy észak-lengyelországi kisvárosban, Bolszewóban tartották. Ebben a régióban él a kasub nép, melynek különös történelméről, egyedi népszokásairól, zenéiről, táncáról képet kaphattunk. Természetesen a lengyel kultúrát is sokkal jobban megismerhettük. Emellett ebben a két hétben egészen hihetetlen módon tágult ki körülöttünk a világ: mesélhettünk egy amerikainak a magyar történelemről, hogy azután pár perccel később már akár egy mediterrán körtánc közepén találjuk magunkat. A kultúrák ilyen szintű találkozása hihetetlen élmény volt. Megkaptuk a képzelt csomagunkba az isteni gondviselés bizonyítékát is. Egy ilyen léptékű rendezvény számtalan probléma lehetőségét rejti magában. Fel-felröppentek hírek a terrorveszélyről, a milliós tömeg utaztatásáról, irányításáról. Tapasztalhattuk azonban, hogy amíg odafent vigyáznak ránk, addig nincs félnivalónk. Szép üzenet volt a Jóistentől, hogy a sötét esőfelhőket épp Ferenc pápa érkezésekor váltotta fel a gyönyörű napsütés.

Hiszen – Ferenc pápa üzenete szerint – a zarándoklat nem ért véget az utolsó krakkói nappal, sőt az ott töltött csodálatos időszak csak a kezdet. Az IVT szellemiségét, Jézus üzenetét el kell juttatnunk azokhoz is, akik itthon maradtak. Hálásak lehetünk a Teremtőnek, hogy képzelt zarándokcsomagunkban minden szükséges felszerelést megkaptunk! TOTH PÉTER

A GÖDI PIÁR 25 ÉVES JUBILEUMÁHOZ KAPCSOLÓDÓ RENDEZVÉNYSOROZAT ESEMÉNYEI 2016. október 21. Szakmai nap az egyházi szakképzésről

Fővédnök: dr. Odrobina László – Szakképzésért Felelős Helyettes Államtitkár

2017. április 21.

Sport: piarista focibajnokság

2017. május 26.

Jubileumi ünnepség

2017. június 2.

Pünkösdi király választás

PIARISTÁK

17


ÉT M E K KECS

ZARÁNDOKÚTON

A KECSKEMÉTI PIARISTÁK

ALAPÍTVA:

1714 (1993) WWW.KECSKEMET.PIAR.HU

A zarándoklás régi keresztény hagyomány, és egyes formái „divatba” is jönnek mostanában, elég az El Camino-ra vagy Csíksomlyóra gondolni. A motiváció sokféle: keresés, teljesítmény, sport, de mindig ott van egy „hátha” is benne. Hátha megérint, hátha történik valami… Magyarországon is hagyomány a búcsúba járás tradicionális keresztény körökben. Legjellemzőbb formája az autós, buszos zarándoklat, plébániák is gyakran hirdetnek ilyen utakat Mária kegyhelyekre, s nagyon sokan zarándokolnak Pünkösdkor Csíksomlyóra is. Egyre jellemzőbb, hogy gyaloglás is kötődik hozzá: a zarándokok kapcsolódnak egy környékbeli falu zarándokjaihoz és gyalog érkeznek a búcsúhelyre. A kecskeméti piaristáknak is van egy immár hagyományos zarándokútja 2004 óta. Az inspirációt a salzburgi testvériskolánk, a Herz Jesu Missionare iskolájának mennybemeneteli zarándoklata adta, amihez többször csatlakoztak gimnazistáink is a korábbi években. Maria Kirchenthal zarándokhelyére indulnak hegyeken át a Mennybemenetel napja előtti éjszaka, s reggelre érnek oda. Lenyűgöző élmény éjszaka a nagy hegyek között gyalogolni, még inkább impozáns hajnalban az alpesi rétek reggeli kitárulkozása. Kecskeméti diákzarándoklatunk szeptember elejéhez, a Kisasszony napi búcsúhoz kötődik, és Pálosszentkútra, Petőfiszállás mellé igyekszünk. A zarándoklat története követte az iskolában zajló folyamatos változásokat. Az első évben a teljes gimnázium (akkor még fiúgimnázium) indult útnak szombat reggel az iskolától, együtt az 50 kilométeres útra. Merész vállalkozás volt, látszott is, hogy túllőttünk a célon, ilyen távot nem lehet elvárni több száz diáktól válogatás nélkül; estig elcsigázva értek oda a résztvevők.

Később már önkéntes alapon lehetett utat választani: • Maradt az ötven kilométeres út, de péntek éjfélkor indulva az iskolától, hogy a tűző napot jobban elkerüljük. • Bugacról indult a diákok többsége. Amíg járt, oda a kisvasúttal jutottunk ki, később buszokkal. Onnan az eltévedések mértékétől függően 20-25 kilométeres út várt a diákokra. • Kerékpárral is indult csoport a legtöbb évben, ők délelőtt az iskolától indultak. A pálos atyák vendégszeretetét élvezve, évekig kint is aludtunk a zarándokhelyen, és vasárnap délelőtt vonatoztunk haza. Az utóbbi pár évben már szombat este hazajövünk, az iskola létszáma miatt is nehéz lenne már megoldani a kint alvást. A zarándoklat programjához nem csak az útra kelés és megérkezés tartozik hozzá. Bár a résztvevők kimerülten, fáradtan érkeznek meg, az ebéd és néhány órás pihenő után fontos program várja még fiataljainkat: búcsúi szentmise, benne tartalmas prédikációval,

18

PIARISTÁK


PIARISTA ISKOLA KECSKEMÉT tanév eleji lelki útravalóval. A meghívott atyák voltak az utóbbi években többek között: Bábel Balázs érsek atya, Bátor Botond és Puskás Antal pálos szerzetesek, Rónaszéki Gábor kiskunfélegyházi plébános, Jávorka Lajos tiszakécskei plébános. 2014-ben iskolaalapításunk 300. jubileumához kötődött zarándoklatunk. Ekkortól visszük magunkkal a Rózsnyói Ákos öregdiákunk által készített jubileumi zarándokkereszteket, melyekre mindig rákerül az aktuális évszám. Gimnáziumunk diákjaihoz hagyományosan csatlakoznak öregdiákok, szülők is néha. Volt, hogy az Angolkisasszonyok Gimnáziuma is velünk tartott, négy-öt éve pedig a Piarista és a Szent Imre Általános Iskola nyolcadikosai is bekapcsolódnak. A zarándoklat főszervezői, csoportvezetői rendszerint: Tamásiné Suba Adrienne igazgató, Kuthy Zoltán tagozatvezető-helyettes, Nagy Attila SP, Szabó István SP, Kovács András SP. MIKULÁS DOMONKOS IGAZGATÓHELYETTES

ÚJ IDŐSZÁMÍTÁS AZ ÖVEGES DIÁKLABORBAN

Májusban zártuk le a TÁMOP 3.1.3 pályázatot a kecskeméti Öveges Diáklaborban, s ezzel egy új időszámítás indult. Nyugodtan mondhatjuk, hogy nem csak véget ért valami, hanem sokkal inkább ez az Öveges Diáklabor igazi működésének a kezdete. Mostantól dől el, hogy a több éves munka, befektetés hosszabb távon megtérül-e, hogy sikerül-e valóban regionális diáklaborként működni.

Nyáron se unatkoztunk: június végén és július elején két turnusban tartottunk labor-tábort, ahova felsős diákokat vártunk. Arra is figyelnünk kellett, hogy akik tavaly is részt vettek ilyen programon, azok számára is új legyen a tevékenység. Ezúttal „robotika napot” is tartottunk, ahol a TÁMOP 3.1.4 pályázaton beszerzett Lego robotokat programozták a diákok. Szinte mindenki kezdő volt, de így is meg tudták tanítani, hogy a kis autók egy szigetelő szalagból ragasztott színes csíkot kövessenek a földön, megálljanak, mielőtt valaminek ütköznek, és más irányt vegyenek. Folytattuk nyáron a kapcsolatok építését is, a balatonfüredi és a szombathelyi Kanizsai Dorottya Gimnázium laborját látogattuk meg. Az előttünk álló év is nagyon izgalmasnak ígérkezik. Nyertünk a Nemzeti Tehetség Programon, és kilencedik-tizedik évfolyamos diákoknak tartunk ennek keretében tehetségorientáló programot a természettudományok területén „Ökológiáról komplexen” címmel. A húsz, egyenként három órás alkalommal a biológia, fizika, kémia és földrajz oldaláról közelítjük meg az ökológia témakörét.

Egy szegedi egyetemi és egy kétnapos tihanyi tanulmányi úton is részt veszünk, ahol a diákok a program során német és angol nyelvű szakirodalmat is segítségül hívnak, és a tevékenységet dokumentálják. Törekszünk az informatika, így az okostelefonok bevetésére is a kísérletek során. Tizenöt diák tehetségnapokon mutatja be a főképp tanulói kísérletezésre építő program tevékenységét a gimnáziumban és a felső tagozaton. Novemberben az iskolából két előadással is beválasztottak minket az első, veszprémi „Mobil eszközök az oktatásban” konferenciára, ezek közül az egyik az okostelefonok szenzorként való alkalmazásáról szól. Szintén az együttműködéshez tartozik, hogy a kecskeméti Pallasz Athéné Egyetem kihelyezett szemináriumot tart nálunk elsősorban pedagógus szakos hallgatói – tanítók, óvónők – de akár műszaki hallgatók részvételével, a labor munkatársainak közreműködésével. Célunk, hogy a pedagógusképzésben növeljük a természettudományos oktatás hatékonyságát, a műszaki területtel való együttműködéstől pedig azt várjuk, hogy a laborunk kínálata közelebb legyen az aktuális tudományos trendekhez. Emellett saját diákjaink is egyre nagyobb számban vesznek részt laborfoglalkozásokon a tanmenetbe építetten is. A tavalyi évben 109 saját iskolai óra zajlott a laborban, idén 200 fölött tervezünk. Ezeken felül is sok programunk van: Kutatók éjszakája, általános iskolai és gimnáziumi nyílt napok, részvétel az iskolai egészség napokban, a nagykárolyi, francia, német és osztrák partneriskoláinkból jött diákoknak tartott foglalkozások (utóbbiaknak németül és angolul), egyéb vendég csoportoknak tartott laborprogramok… Szeptembertől a laborvezető és két 20%-ban a laborban dolgozó szaktanár részvételével „labor csapat” alakult: fő feladatuk a labor fenntartásának megteremtésén való munkálkodás. Ebbe beletartozik a fenntartási kötelezettségbe tartozó évi legalább 150, partneriskoláknak biztosított laboróra támogatása, de az is, hogy a partner intézmények kollégáinak képzésével érjék el, hogy ezeket az órákat önállóan tudják megtartani nálunk. Emellett egyre növekvő mértékben elsősorban a fejlesztéssel kell foglalkozniuk: együttműködések, szolgáltatások fejlesztése, melyek biztosíthatják a labor fenntartását. Törekszünk egy országos diáklabor szövetség létrehozására is. Idén is folytatjuk a nemzetközi kapcsolatok építését mind virtuálisan, mind az Erasmus Plus program támogatásával németországi szakmai látogatás formájában. MIKULÁS DOMONKOS IGAZGATÓHELYETTES

PIARISTÁK

19


R RÓVÁ A Y G A ONM ERVÁR S O M HÉD

HÉDERVÁR: ÚJ TELEPÜLÉS-

ALAPÍTVA:

NÉV A PIARISTA FÖLDRAJZBAN 1983

KÉT TAGINTÉZMÉNNYEL BŐVÜLT AZ ÓVÁRI PIARISTA ISKOLA

ÁTVÉTEL: 2016

2015 tavaszán a hédervári általános iskola szülői közössége kezdeményezte az intézmény korábbi fenntartójának megváltoztatását, hogy a Timaffy László néprajztudósról elnevezett, a község életét és jövőjét nagyban meghatározó iskolát megmentse a bezárástól. Szabóné Németh Ágnes polgármester a képviselő testülettel egyetértésben az ügy mellé állt, és Vereb Zsolt atyához, az óvári piaristák igazgatójához fordult segítségért, aki Labancz Zsolt tartományfőnök úrhoz irányította a kezdeményezőket. Mind az önkormányzat, mind a szülők a legjobbat szerették volna megadni gyerekeiknek. Úgy gondolták, hogy iskolájuk a több mint négy évszázados nevelési hagyomán�nyal, a négy kontinensre kiterjedő iskolahálózattal rendelkező piaristáknál van a legjobb kezekben. A község korábbi birtokosa, gróf Khuen Héderváry Károly maga is piarista diák volt. A rendszerváltás óta is számos hédervári tanuló koptatta-koptatja az „óvári piár” padjait. Reményeink szerint az iskolaátvétellel lehetőség nyílhat arra, hogy Hédervár visszanyerje korábbi rangját, és ismét a Szigetköz egyik szellemi, kulturális központja lehessen. A kölcsönös szimpátia és a folytonos egyeztetések arra vezettek, hogy Labancz Zsolt tartományfőnök atya 2016. január 7-én a következő levelet küldte Szabóné Németh Ágnes polgármester asszonynak: „Rendünk vezetése úgy döntött, hogy a 2016/2017-es tanévtől, a mosonmagyaróvári Piarista Általános lskola, Gimnázium és Szakközépiskola tagintézményeként készek vagyunk fenntartóként átvenni a hédervári Timaffy László Tagiskolát. Döntésünk során fontos szempont volt, hogy az Önkormányzat ígéretét fejezte ki az intézmény finanszírozásában való aktív részvételre.” A tárgyalások során úgy látszott jónak, hogy az iskola mellett a Napsugár Óvoda is az óvári iskola tagintézménye legyen 2016. szeptember 1-jétől. 20

PIARISTÁK

A mosonmagyaróvári anyaintézmény neve Piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda, a hédervári iskola hivatalos neve Piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda Timaffy László Tagiskolája és a hédervári óvodáé Piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda Napsugár Tagóvodája lett. A tagintézmény vezetésére Kiszelka Mariann, az óvári piarista iskola egyik igazgatóhelyettese kapott megbízást, aki huszonnégy éven át példamutató hűséggel állt helyt az intézményben. A Napsugár Tagóvoda vezető óvónője Göndöcs Annamária. A hédervári iskola immár hét évfolyammal működik, az óvodában két csoportot működtet az intézmény. A három tagintézményből összeállt piarista jelenlét 665 diákkal büszkélkedik.

VENI SANCTE HÉDERVÁRON

Szeptember 1-jén ez a felirat fogadta a tanévnyitó ünnepségre érkezőket a hédervári iskola kapujában: „Isten hozott a Piarista Iskolában!”


PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR Az ünnepi szentmisére az iskola udvarán került sor. Labancz Zsolt tartományfőnök atya, a Hédervárt ellátó plébános, Galla Gábor atya és a mosonmagyaróvári iskola ö piarista szerzetese, Vereb Zsolt igazgató, Farkas István házfőnök, Varga Zoltán, Adamát Lajos és Bozók Ferenc atyák közösen celebrálták a szentmisét. Az évnyitón megjelentek mintegy égi jelként fogták fel, hogy a szentmise elején az oltár felett egy hófehér galamb telepedett az iskola tetejére, és ott is maradt egészen a záróáldásig. Labancz Zsolt rendfőnök atya szentbeszédében kiemelte: „Ma, itt, Héderváron, nem a múltra emlékezünk, itt ma az a jövő születik, amelyre – reméljük – örömmel

egymás fejlődését segítő szeretetteljes közösség. Bízom abban, hogy ha mindnyájan odafigyelünk és együttműködünk a lelkünkben kimondhatatlan sóhajtásokkal megszólaló és munkálkodó isteni Lélek szavára, valamint egymás igényeire, akkor egy gyönyörű szép és igaz történetnek lehetünk a részesei.” Ehhez kérjük a szentlélek segítségét! VEREB ZSOLT SP IGAZGATÓ ÉS KISZELKA MARIANN TAGINTÉZMÉNY-VEZETŐ

emlékezünk majd tíz, húsz, huszonöt év után. Isten hozta Mindannyiukat a piarista világban! Itt most két iskola világa találkozik: a piarista iskolák Kalazanci Szent Józseftől örökölt hagyománya, és a hédervári iskola és kollégák pedagógiai elkötelezettsége, tapasztalata, hogy a piarista nevelési elvek talaján állva kölcsönösen tanuljanak egymástól.” Az elhangzottakkal összecseng Vereb Zsolt piarista igazgató gondolata, mellyel a diákok szüleit köszöntötte hozzájuk intézett augusztusi levelében: „Engedjék meg, hogy nagy szeretettel köszöntsem Önöket a piarista iskolák nagy családjának közösségében. Igen, a piarista iskola nem egyszerűen egy nevelési-oktatási intézmény, hanem egy nagy család, egy egymásra odafigyelő, PIARISTÁK

21


YARG A ONM MOS ÓVÁR

ALAPÍTVA:

NYÁRI

1739 (1994)

TÁBORAINK

WWW.PIARISTAMOVAR.HU

Iskolánk idén is számos tábort szervezett a nyár során, amelyekről az alábbiakban írnak tanár kollégáink.

SPORTTÁBOR

BAKANCSTÚRA

Az idei évben harmincketten táboroztunk a festői szépségű, ősfenyvessel körülvett kis faluban, Fenyőfőn. Túráink során szétnéztünk a Pápalátókői-hegyről, és a Csárdás-tetőről; kalandoztunk a Hódos-ér mellett, és jó párszor átkeltünk a Cuha-patakon, ahol a váci piaristák egy csoportjával futottunk össze az egyik pihenőhelyen. A túrák között különböző sportokban mértük össze erőinket: foci, kosár, tollas mellett a csocsó és a trambulin voltak a legnépszerűbb versenyszámok. Nagyon élveztük a hely szépségét, nyugalmát és az együtt töltött időt is.

Az augusztus eleji sporttáborban negyvenhárom piarista diák vett részt. Az eddigi évekhez hasonlóan a résztvevő tanulók számos sportág alapjaival ismerkedhettek meg ezen a héten. A teljesség igénye nélkül: sprintfutás, gátfutás, távolugrás, kislabdahajítás, labdarúgás, kézilabda, röplabda, kajak, kenu, úszás, sárkányhajózás, kerékpározás, görkorcsolyázás. Amellett, hogy a gyerekeknek felejthetetlen élmény maradt a kerékpáros lipóti kirándulás, a sárkányhajózás, a játékos küzdelmek, remélem minél többen az általunk ajánlott sportegyesületek felé veszik útjukat. CSÉFALVAY ATTILA

TÖRÖKNÉ LEITNER HAJNALKA

NÉMET NYELVI TÁBOR

KENUTÁBOR

Június végén került sor negyvenkét tanuló részvételével a dunakiliti kenutábor megszervezésére. Csillagtúra szerűen jártuk be Felső-szigetköz vadregényes,sok helyen még érintetlen tájait. Megcsodálhattuk ismét a sokszínű növény-és állatvilágot is. Az evezések mellett számháború, foci-és röplabdamérkőzések színesítették a programot. A vacsora elkészítésében szinte mindenki besegített. Jövőre ismét találkozunk! CSÉFALVAY ATTILA

22

PIARISTÁK

A táborban 9-10. osztályos tanulók vettek részt, összesen hat fő. A tábor célja a nyelvi készségek fejlesztése volt, szóban és írásban egyaránt. Napi öt tanórában különböző készségek fejlesztésével foglakoztunk érdekes, vidám feladatok keretében. A táborozók megismerkedtek a különböző típusfeladatokkal, mint olvasott szövegértés, szövegalkotás, hallott szöveg értése, nyelvtani tesztek. Természetesen a szóbeli készségek fejlesztése sem maradt el: különböző témakörök megbeszélése, szituációs feladatok, képleírások és persze egy kis filmezés németül. Hasznos, vidám négy napot töltöttünk együtt, és remélem a következő évben is megismételjük ezt! SZILÁGYINÉ MOLNÁR KATALIN


PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI ÉS TERMÉSZETJÁRÓ TÁBOR

A négynapos tábor során bebarangoltuk a bakonyi Ganna, Döbrönte és Magyarpolány festői szépségű tájait. Várháborúban elfoglaltuk a döbröntei Szarvaskő-várat, lélegzetvisszafojtva jártuk végig a gannai Eszterházy mauzóleumot. A falusi viadalon rajzoltunk kapanyéllel és vizet hordtunk a patakból kiskanállal. Igazi kihívás volt az éjszakai bátorságpróba,majd a tábort záró csapatverseny, ahol számot adhattunk a négy napon látottakból. Jövőre találkozunk a Bakony egy másik szegletében! NYERGES-ZOMBÓ KATALIN SZILÁGYINÉ MOLNÁR KATALIN

TANTESTÜLETI LELKIGYAKORLAT LUKÁCS LÁSZLÓ ATYA VEZETÉSÉVEL Az óvári Piarista Iskola negyvenöt tanulója és öt pedagógusa június végén Tatán az Öreg-tó mellett táborozott. A diákság megismerkedett a város nevezetességeivel, hajóztak a tavon, Tatabányára kirándultak, és bejárták a komáromi erődöt. Jutott idő számháborúzni, csillagokat vizsgálni, éjszakai túrázni kisvonattal. Rácsodálkoztak a táborozók a Fényes Tanösvény sokszínű növény- és állatvilágára. A sok kirándulás és játék mellett vasárnap este Vereb Zsolt igazgató atya tábori szentmisét tartott a gyerekseregnek.

Első alkalommal vettek részt együtt az egyesített mosonmagyaróvári és hédervári tantestület tagjai, valamint az újonnan érkezett kolleginák a tanév eleji lelkigyakorlaton. Dr. Lukács László piarista atya vezette az elmélkedéseket, amelyeket az első napon kiscsoportos megbeszélések, a második napon egyéni csendes feldolgozás követett. Mindenki gazdagon megrakhatta lelki tarisznyáját, akár az „őslakosok” (mosonmagyaróvári tantesület tagjai), a ”telepesek” (a hédervári tantestület tagjai), vagy a „zarándokok” (az újonnan jöttek) csoportjába tartozott. A komoly témák ellenére az atya humora és személyes példái kellemes légkört varázsoltak számunkra. Köszönjük!

FITUS TIBOR ÉS SZILVIA

MOLNÁR ZSUZSA

TATAI TÁBOR 2016

PIARISTÁK

23


IZSA N A K NAGY

TALÁLKOZNI ISTENNEL

TANÉVKEZDŐ TANÁRI LELKIGYAKORLAT

ALAPÍTVA:

1765 (1992) WWW.NK-PIAR.HU

A tavalyi szép tapasztalatokon fellelkesülve a nagykanizsai piarista iskola és óvoda pedagógusi közössége idén is közös, két és fél napos lelkigyakorlattal kezdte a tanévet. Úgy láttuk, hogy ránk fér egy kis „lelkifröccs” az év kezdetén, hiszen a munkával töltött hosszú hónapok igencsak kiszívják majd az energiáinkat. A lelkigyakorlat vezetésére Lobmayer Imre váci piarista atyát kértük fel, akinek nagy tapasztalata van ezen a területen, hiszen diákoknak és felnőtteknek is évtizedek óta tart hasonló programokat. Hogy ki tudjunk szakadni a hétköznapokból, Murakeresztúrra, egy közeli plébániára utaztunk. A vállalkozó kedvűek az éjszakákat is itt töltötték, kihasználva az ifjúsági szálláshely kényelmes emeletes ágyait. A programban nem előadások, hanem gyakorlatok szerepeltek. Imre atya rövid közös bevezetőket tartott a templomban, majd a kiscsoportok tagjai elvonultak, elvégezték a feladatokat, és megosztották egymással, hogy mit éltek át. A gyakorlatok Alois Berger jezsuita atyától származtak. Az alapelv az volt, hogy elsősorban tapasztalatokat szerezzünk magunkról és az Úrral való kapcsolatunkról; ez fontosabb, mint a tudásunk gyarapítása. Élményeink tudatosításában pedig nagyon sokat jelent, ha elmondjuk egymásnak, mi történt velünk és bennünk. Megőrizve a részletek titkát, annyit elárulhatunk, hogy sor került kézműveskedésre, csöndes imára Szent Benedek és Loyolai Szent Ignác módszere szerint, valamint sok-sok beszélgetésre. A csúcspontot sokunk számára a második nap esti szentségimádás jelentette. Úgy éreztük, hogy a lelkigyakorlat során erősödött a kapcsolatunk Istennel és egymással. Reméljük, hogy amit megtapasztaltunk, a tanév során is velünk marad, és segít, hogy mindig Jézus szemével tudjuk nézni a világot, egymást és tanítványainkat. BÖSZÖRMÉNYI GÉZA SP

24

PIARISTÁK


PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA ÚJ TANÁRNŐ A KANIZSAI PIÁRBAN

Tóth Martina Dorottya vagyok, a nagykanizsai Piarista Iskola alsós tanítói körét fogom e tanévtől erősíteni. Most már Nagykanizsán lakom, de eddig születésemtől fogva Böhönyén éltem a szüleimmel. Testvérem sajnos nincs. Tanulmányaimat Kaposváron végeztem a középiskolától az egyetemig bezárólag. 2013-ban végeztem el a tanítói és a katekéta szakot, ezután egy évig nyelvet tanultam Angliában, de a tanítani vágyás hazahúzta a szívem. 2014 szeptemberétől 2016 augusztusáig a vései Véssey Mihály Általános Iskolában tanítottam, közben pedig elvégeztem a hittanár-nevelőtanár mesterképzést is. Szerettem ott lenni, hamar otthon éreztem magam a kollégáim között, de éreztem, valami hiányzik. Vallásos ember lévén szerettem volna, ha nemcsak, mint tanító tevékenykedhetek, hanem mint hitoktató is. Ezért jelentkeztem a Piarista Iskolába, ahova nagy örömömre engem választottak, mint új kollégát. Már a középiskolai évek alatt tudatosult bennem az, hogy a tanítás lesz az én utam, az én hivatásom. Mindig is szerettem gyermekekkel foglalkozni, már tinédzser korom óta viszek táboroztatni gyerekeket nyaranta. Emellett volt szerencsém részt venni a Hajszoló (Országos Katolikus Ifjúsági Vezetőképző) nevű egyházi képzésen, mely még jobban megerősített abban, hogy nekem a gyermekek tanítása és nevelése az, amelyet Isten jelölt ki számomra hivatásként. Lev Tolsztoj szavait idézve: „Szeretet nélkül lehet fát aprítani, és szeretet nélkül lehet téglákat formálni, de szeretet nélkül nem szabad gyermekkel bánni!” Hiszem, hogy ez a szeretet szükséges ahhoz, hogy a gyermekeket az Istenhez vezető útra tereljük, emellett fontosnak tartom, hogy a tanítványaim értékesnek érezzék magukat, és szívesen tanuljanak. TÓTH MARTINA DOROTTYA

OKTÓBERI ESTÉK A PIARISTA ISKOLÁBAN – MARÓTH MIKLÓS IS VENDÉGÜNK VOLT

A migrációról, annak lehetséges kiváltó okairól és következményeiről tartott előadást Maróth Miklós arab-szakértő, egyetemi tanár. A Magyar Tudományos Akadémia tagja a Piarista Iskola Októberi esték című programsorozatának volt az első vendége. Mint elhangzott: a migrációval kapcsolatban még mindig nagy a fogalomzavar: sokak számára ugyanis nem tisztázott, mi a különbség menekült és migráns, tehát gazdasági bevándorló között. A szakember beszélt az európai és az arab kultúrák közti különbségekről is. Míg Nyugaton magánügyként kezelik a vallási hovatartozást, addig az iszlám közösségi és politikai ügy; az életmód része, amelyet követői a legszűkebb körben is igyekeznek terjeszteni. Maróth Miklós szerint ez az identitásában és hagyományaiban meggyengült Európára nézve különösen veszélyes lehet. Mint arra az akadémikus rámutatott: „Bejött körülbelül egymillió-háromszázezer ember. Közülük minimum egymillió olyan 20-35 év közötti fiatalember, aki feltehetően nem azzal a szándékkal érkezett, hogy piarista szerzetes legyen. Franciaországban találkoztam olyan libanoni étterem-tulajdonossal, akinek a felesége francia. A francia feleség áttért az iszlámra, mert nem jelentett neki sokat a kereszténység. Így a francia állampolgárságú gyerekeik is mind muzulmánok lettek. Ez az egyik módja a terjesztésnek, a másik pedig az, hogy a gyökerüket vesztett, iránytű nélkül maradt európai fiatalokat, akik bizonytalanok, és nem találják a helyüket, megpróbálják megnyerni, és meg is nyerik maguknak, mert ők egy határozott utat tudnak nekik mutatni. Ennek következtében láthatjuk azt, hogy az Iszlám Állam színeiben is nagyon sok esetben tősgyökeres európai fiatalok muzulmánként harcolnak.” Az Októberi esték második állomásán a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány elnökének, Dudás Józsefnek az életútját, a szabadságharcban betöltött szerepét mutatta be Drucza Attila történész. „Hatvan éve történt a forradalom és szabadságharc, amiről a mi fiatal korunkban titokzatos módon lehetett csak beszélni, talán ezért is olyan fontos számunkra, mert sokáig csak úgy lappangott ez a mi tudatunkban. A mai fiatalok nincsenek már ilyen kényszerhelyzetben, hogy ne beszélhessenek róla” - mondta Nyeste Pál, a Piarista Iskola igazgatója bevezetőjében. Dudás Józsefet és Szabó Jánost, a Széna téri felkelők parancsnokát az elsők között állították bíróság elé a forradalom leverése után. Az 1956-os események hiteles rekonstruálása még mindig tart, így történetük a mai napig tartogat újdonságot a történészek számára. Drucza Attila több mint tizenöt éve foglalkozik a Dudás-üggyel. A végleges verziót tartalmazó könyv megjelenése a közeljövőben várható. FORRÁS: KANIZSA TV, KANIZSA ÚJSÁG

PIARISTÁK

25


PIAEURMIISÉVTTAIZED

JUBIL

16 1991-20

HUSZONÖT ESZTENDŐS

AZ ÚJRAINDULT SZEGEDI ISKOLA

ALAPÍTVA:

1720 (1991) WWW.SZEPI.HU

1991-ben indult újra negyvenhárom évnyi kényszerszünet után a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium. Az azóta eltelt huszonöt esztendő történelmi mércével is mérhető idő. Magyarországon és a nagyvilágban is rengeteg fontos dolog történt az elmúlt negyedévszázad alatt. Közvetlenül a rendszerváltás után a Rend vezetése – meghallva az idők szavát – fontos lépésre szánta el magát: újraindította a régi rendházakat és iskolákat, kilépve ezzel a majd fél évszázados karanténból, amelybe a kommunista korszak szorította be. Ezt csak úgy lehetett megvalósítani, ha a szerzetes tanárok mellé nagyszámú világi munkatársat is felvesznek az új intézményekbe.

Kovács Mihály SP felsővárosi plébános az újraindítás egyik kezdeményezője volt. Miska bácsi személyében kapcsolódik össze a múlt, a jelen és a jövő, hiszen az 1948-as utolsó Te Deumon és az 1991-es Veni Sanctén is jelen volt, sőt az első két esztendőben még tanította is a diákokat. Miska bácsinak történelmi szerepe van az iskola újraindításban, a piarista szellemiség ismételt meggyö-

A rendszerváltás következtében beköszöntött szabadság - amely az oktatásban és az iskolaalapításban is éreztette hatását - tette lehetővé az újraindulást. A gyakorlatban azonban nagyon sok nehézséggel kellett megküzdenünk. Maga a rend a 40 évi kényszerű bezáratás után nem volt(nem lehetett) kellőképpen felkészülve egy ilyen nyitásra. Maguk a szerzetesek is nehéz szívvel indultak el a régi-új „missziókba”: Mosonmagyaróvárra, Gödre, Nagykanizsára, Vácra, Szegedre, Sátoraljaújhelyre, hogy 200 évvel korábbi elődeikhez hasonlóan rendházat, iskolát hozzanak létre a kommunizmus által letarolt Magyarországon. Többen megkérdőjelezték, hogy van-e ekkora szellemi és emberi tartalék a rendben, hogy ezt megtegye. Más szerzetesrendek úgymond „óvatosabbak” voltak. Az elmúlt 25 esztendő - legalábbis Szegeden- bebizonyította, hogy helyes dolog volt a régi iskolák újraindítása.

kereztetésében. Emberszeretete, csöndes humora, mély hite, a diákok és a tanárok iránti alázata, örökké belénk vésődött, akik ismerhettük és szerethettük őt. Jelenits István tartományfőnök úr Kakuszi Béla Pétert igazgatónak és Futó Béla piarista atyát és tanárt helyettesnek kérte fel, hogy Fodor Gáborral és Angyal Lászlóval, mint főállású tanárokkal egyetemben indítsák újra a szegedi iskolát. Az 1948 előtt végzett öregdiákok népes tábora nagyon sok segítséget adott ehhez a munkához. Azt hittük, csak egy-két esztendőre lesz szükségünk, s újra a régi fényében fog pompázni az iskola. Ez természetesen hiú ábránd volt. Mások voltak az igények és mások voltak a lehetőségek, így más iskolát kellett(lehetett) teremtenünk, mint amilyen a régi (vagy amilyen a kecskeméti) volt. Sok nehézséggel kellett szembenézni, melyek közül a két legnehezebb a megfelelő épület és a stabil tanári kar hiánya volt. A Gondviselés és a türelmes várakozás mindkettőre meghozta az ideális megoldást.

26

PIARISTÁK


DUGONICS ANDRÁS PIARISTA GIMNÁZIUM

PIARISTA ISKOLA SZEGED

AZ 1990-ES ÉVEKRE, MINT HŐSKORRA EMLÉKEZHETÜNK VISSZA. Ezeknek az éveknek köszönhető, hogy igazán összekovácsolódott a tanári csapat. A szűk kis tanári, a mindig nyitott ajtókkal fogadó rendházi szobák, a közös névnapozások és kirándulások alakították ki a máig jól működő tanári kart. A szegedi modellnek hívott testvéri, baráti összetartozás a világiak és a szerzetesek között mindmáig megvan. Figyelünk egymásra, felelősséget érzünk a másik iránt. A szegedi iskola ügye sohasem csak a piaristák dolga volt, hanem mindig megosztott volt a felelősség, a munka és az öröm is. Az első években három helyen is tanítottunk: a minorita kolostorban, a Maros utcai „barakk”-ban, valamint a „descholarizációs zsilip”-nek hívott, iskolának nehezen nevezhető, de azért nagyon is szerethető kis Festő utcai házikóban. (Az utóbbi terminus technicus Urbán József SP kolléga latinos műveltségét és nyelvújító leleményességét dicséri. ) A hét szűk esztendő azonban nyolcra sikeredett, hiszen korábbi reményeinkkel ellentétben csak 1999-ben költöztünk új otthonunkba. Szeged városától kaptuk a franciahögyi telket, amelyre az államtól kapott kárpótlási pénzből felépíthettük a régió legszebb és legmodernebb iskoláját. A terveket egy pesti öregdiák, Golda János készítette, aki Ybl-díjat kapott ezért a kiváló munkájáért. (A tervezőcsapat a tanári karral több alkalommal is beszélgetett, minden részletről kikérték a véleményünket. Ebben az értelemben közös alkotásnak is nevezhető az új létesítmény.) Az épület felavatását és szentelését többek között olyan köz-és egyházi méltóságok végezték el, mint Orbán Viktor miniszterelnök és Jose Maria Balcells piarista generális. Ez a régen várt nap 1999. augusztus 25-én volt. Új időszámítás vette kezdetét. Két esztendő múlva Gyulai Endre püspök úr segítségével elkészült a templom, amely hamarosan harangot, padokat és szépen felújított orgonát is kapott. A templom fafaragványait, festményeit, Csobán András festőművész, iskolánk rajztanára készítette. Az új évezred új kihívások elé állított bennünket. Már korábban elindultak a hatévfolyamos osztályok, majd sportosztályokkal bővült a kínálatunk. 2013 őszétől pedig már diáklányok is koptatják a még mindig nagyon is újszerű iskolapadokat. Negyedszázad nagy idő egy ember életében, a piarista rend történetében csak egy kis epizód. Szeged legrégibb iskolájának újabbkori története azt mutatja, hogy a calazanciusi nevelési eszmény a modern kor követelményi szerint is megvalósítható, és sikeresen lehet a pietas et litterae szellemében élni és dolgozni. ANGYAL LÁSZLÓ

PIARISTÁK

27


PIAEURMIISÉVTTAIZED

JUBIL

21 0 2 1 1 0 2

ALAPÍTVA:

300 UTÁN – 25 ELŐTT

1714 (1990) WWW.VPG.SULINET.HU

Az 2016/2017-es tanévet Veni Sanctéval kezdtük a Székesegyházban augusztus 31-én, amelyben a Szentlélek kiáradásáért imádkoztunk, és kértük, legyen velünk az Isten a következő tanévben is. Ez az ünnep egyúttal gimnáziumunk újraindulásának 25 éves évfordulója is volt. Ezen alkalomból velünk ünnepelt díszvendégként Jelenits István egykori tartományfőnök úr, Bartos Ferenc Vác városának első polgármestere, és az iskola több öregdiákja is. A szentmisét Varga Lajos püspök atya mutatta be, a szentbeszédet Molnár Miklós atya, öregdiák tartotta. A szentmise végén beszédet mondott mindkét díszvendégünk, s az újraindulás kapcsán felidézték a 25 évvel ezelőtti eseményeket. Ezt követően kivonultunk a Konstantin térre, ahol fáklyafénnyel, kürtszóval, népdalokkal folytatódott az ünnepség. A műsorban Nábelek Anita népdalokat adott elő, aki 2005-ben fejezte be tanulmányait iskolánkban. Dr. Sípos Balázs (az első évfolyamból) volt osztályfőnökét, Dr. Nemes György atyát egy 25 éves borkülönlegességgel köszöntötte. (Szerk.: Nemes tanár

A JUBILEUMI ÉV TERVEZETT PROGRAMJAI: • 2016 novembere: Piarista vacsora • 2016. november 25.: Patrocinium • 2017. január 28.: VII. Piarista Bál 28

PIARISTÁK

úr pontosan ebből a borból kapott az érettségi utáni banketten - 21 évvel ezelőtt.) Felidéztünk játékosan egy-egy fontos eseményt az elmúlt huszonöt tanévből is. Az ünnepség végén a váci Floch cukrászda süteményeit fogyasztották el a téren összegyűltek. Az eseményről videó is készült, ami vágatlanul a megújult PiarBlogon (blog.vac. piarista.hu) is megtekinthető. Endreffy Lóránd tanár úr iskolánk meghatározó tanárszemélyisége volt. Az iskola újraindulásától kezdve két évtizeden keresztül oktatott, tanított, nevelt. A jubileumot köszöntő sorai örömöt okoztak az egész váci piarista közösségnek.

•2  017. március 12.: Hunyadi László – díszelőadás az Erkel Színházban •2  017. május 13.: Migazzi Piarista Családi Nap •2  017. július 23-augusztus 12.: Római túra 25 KALÁSZ ÁKOS IGAZGATÓHELYETTES


PIARISTA ISKOLA VÁC

LECTORI SALUTEM 300 – 25

„Tudom, hogy két kezem nem part és nem erő: maholnap aszu ág, szélvert, remegő. Mentésre ingatag, tartásnak nem elég – síkon át, hegyen át kinyújtom tefeléd.”

Hogy mi a több, az matematikailag könnyen megfogható, de vannak dolgok, amelyeket számokkal nem lehet kifejezni. Az érzelmek, amelyek az eltelt 25 évhez eltéphetetlen szálakkal kapcsolnak – nos, ezek csak a mieink. Kevesebb, de több is, mint a háromszáz. Benne van minden fájdalmasan szép, örömteli, magasztos, közös és a csak nekem való emlékálmok és ábrándok, csalódások és fájdalmak. Nemrég ünnepeltük az iskolaalapítás háromszázadik évfordulóját és most elérkeztünk ahhoz a huszonöthöz, amelyhez visszavonhatatlanul köt az „enyém, tied, miénk” nagyszerűsége. Emlékszem az első Veni Sanctéra, annak minden pillanatára, benne magunkra, akik nem jártunk piarista iskolába, a szertartásra, a piarista himnuszra, amit csak kevesen énekeltek (honnan is tudtuk volna?), az egymásra lopott pillantásokra, a bizonytalanság és egyszerűség csodálatos perceire. Emlékszem persze a külvilág gyanakvó légkörére, az ellendrukkerekre, az iskola elleni alaptalan és igaztalan vádakra is. Az újrakezdés mindig jelen volt a piarista iskolák életében – gondoljunk csak magának, Kalazanciusnak válságos éveire, elhallgattatására, sőt börtönbe vetésére. Mégis mintha a nehézségek csak erőt adtak volna azoknak, akik hittek a rend küldetésében. Nem halál volt – csak álom. Falakat bontottunk, és minden ledőlt fal a valóságban a szépség kibontakozása is volt egyszerre. A régi falakból előtűnt a múlt csodája, a megfogalmazhatatlan piarista szellemiség, amely – tudjuk – akkor is jelen van egy piarista iskolában, ha ott egyetlen piarista sem tanít. A 25. évfordulóra egy megújhodott, modern, a kor követelményeinek megfelelő, de a történelem hagyományait hűen megtartó iskola a Váci Piár. Ezért hívlak Benneteket, gyertek, emlékezzetek és ünnepeljetek! Emlékezzetek, mert napjainkon keresztülmegyünk, mint az árnyékon – mondta már Salamon király is – de csak az emlékezet tölti be az élményt élettel és értelemmel, igazi realitással. Van egy titokzatos emlékezés, amely olykor megkérdezésünk nélkül tör ránk, és állítja elénk az elmúlt időt olyan fájdalmas szépségben és értelemben teljesen, amelyről mit sem tudunk akkor, amikor ez az idő nem múlt volt, hanem jelen. Valamikor én is csak énekeltem a Köszönöm anyám…-ot. Most megkönnyezem, mert ma százszor valóságosabban áll előttem az egész átélt életem az iskolában. Ez a Veni Sancte a kezdete annak az egész éves jubileumi sorozatnak, amelynek főbb állomásai között van az őszi Piarista Öregdiákvacsora, a jubileumi Patrocinium, a januári Piarista Bál, egy márciusi díszelőadás az Erkel Színházban, egy családi majális késő tavasszal… Várunk szeretettel Benneteket! Dixi et salvavi animam meam. Írtam én jókedvemből, akit mikor még valaki voltam Endreffy Lórándnak hívtak. Kelt Vácott, az Úr 2016. évének június havában. „Ünnep előtt

ünnep után addig vagyunk – leszünk, amíg a lépcsők bennünk is vásnak – vénülnek, s újulnak a falak, amíg halljuk a csengőt, s benne a tengert, és minden rodostóban Zágont.”

(Kányádi Sándor: Öreg iskola ünnepére – részlet) PIARISTÁK

29


JAL A R SATO HELY ÚJ

EGY ÚJ HELY: PIARISTA TANODA HÁTRÁNYOS HELYZETŰ GYERMEKEKNEK

ALAPÍTVA:

1945 (1992)

WWW.PIARISTA-KOLL.SULINET.HU

Idén szeptemberben harmadik évét kezdte Sátoraljaújhelyen a piarista misszió. 2014 augusztusában jöttünk újra Újhelybe azzal a szándékkal, hogy Kalazancius atyánk álmát folytatva a legszegényebbeknek is elvigyük Jézus hírét, hogy felkaroljuk őket és együtt keressük a szép élet felé vezető utat. Olyan helyeken járunk, ahova kevesen merészkednek el, pedig gyönyörűek ezek szép emberekkel, ragyogó szemű gyerekekkel.

Jelenlétünk harmadik szeptemberére elérkeztünk ahhoz a kegyelemmel teli pillanathoz, hogy intézményt tudunk alapítani, amelynek neve „Új Hely Piarista Tanoda”. Itt hátrányos helyzetű, főként cigány származású általános iskolás gyerekek (negyediktől nyolcadikig) fognak tanulni – harmincan – hétfőtől péntekig, délutánonként. Az előkészítő munkálatokat egy éve kezdtük meg, 2015 decemberében pedig beadtuk az EFOP-3.3.1-15 jelű tanoda pályázatot, amelynek eredménye idén szeptemberben született meg. Ennek értelmében a tanodát pályázati forrásból tudjuk működtetni. A tantestület készen áll, a pedagógiai program és az órarend is kész, megvan a harminc gyermek, akik hozzánk fognak járni. A munkát ebben a tanévben egy önkormányzattól kölcsönkapott épületben végezzük, jövőre azonban saját házunkban akarunk otthont adni a Tanodának. A tanítás októberben mindenféleképpen elkezdődik (tizedikén vagy tizenhetedikén – ez annak a függvénye, hogy hogyan tudjuk használatba venni a kölcsönkapott épületet). A már névvel és szervezeti identitással rendelkező tanodánkkal beléptünk az ESZPH-Hálóba (Egyházi Szociálpedagógiai Hálózat) és tagja lettünk a Sója Miklós Nyitott Ház Szövetségnek. Mindkét szervezet olyan egyházi szervezeteket és közösségeket tömörít, amelyek többek között tanodákat is működtetnek. Sokat tudunk tanulni tevékenységükből és tapasztalataikból, és ezeket reményeink szerint az újhelyi piarista jelenlét jövőtervezésében is kamatoztatni tudjuk. A tanoda célja, hogy csökkentse a tanulók szociális hátrányokból fakadó nehézségeit, segítse iskolai előmenetelüket, növelje sikerességüket, segítő környezetben gazdag módszertani tárházával pozitív tanulási élményben ré30

PIARISTÁK

szesítse a gyerekeket. A munka három tízfős csoportban történik órarendi beosztással, délutánonként négy órában. Minden délután van matematika és magyar nyelv, valamint „egyéb tantárgy” nevezetű foglalkozás. Ez utóbbin az aktuális lemaradásokat lehet pótolni és a másnapra való felkészülést segíteni. Továbbá minden csoportnak van heti két hittanos foglalkozása és két fejlesztő alkalma, amit fejlesztőpedagógusok és gyógypedagógusok tartanak. Péntek délután sport, cigány kultúra, ének és tánc szerepel a foglalkozások között. A tanoda tantestületét a város általános iskoláiban tanító kollégák adják, akik délelőtt is találkoznak a gyerekekkel, így megoldott iskolai előmenetelük közvetlen kísérése is. A tanoda-forma számunkra, piaristák számára itt Sátoraljaújhelyen különösen is egy fontos lehetőség arra, hogy közvetlen kapcsolatban legyünk rászoruló gyerekekkel, általuk családjaikkal, és hogy karizmánkból adódó elköteleződéssel fáradozzunk jelenük gyógyításán és jövőjük építésén. Fontos feladatunk azon is dolgozni, hogy a tantestületből egy olyan küldetéses nevelői közösség formálódjon, amelynek fokozatosan kialakul piarista identitása, tevékenységét nem pusztán a pedagógusi elköteleződés, hanem a piarista karizma hatja át – egyszerűen fogalmazva értelmet kell adnunk a tanodánk neve előtt szereplő piarista megjelölésnek. Azt azonban már most bátran kijelenthetjük, hogy tanodánkkal új taggal bővült a magyarországi piarista család – akarjuk, hogy ez a bővülés valódi gazdagodást is jelentsen. Itt, az újság hasábjain is, és minden közös rendi fórumon rendszeresen beszámolunk tevékenységünkről, eredményeinkről, örömeinkről és tanulási folyamatunk aktuális helyzetéről. Keressük az intézményeinkkel és közösségeinkkel való kapcsolódás sokszínű lehetőségeit is.

Kollégáim és diákjaink nevében kérem imáitokat és ölellek benneteket! És bátorítalak, hogy osztozzatok azoknak a gyerekeknek az ölelésében, akik immáron a mi piarista családunkhoz tartoznak. TESTVÉRETEK: SZABÓ LÁSZLÓ SP


OLY R Á K NAGY

A NAGYKÁROLYI TÜNDÉRKERTBŐL JELENTJÜK...

Nyári örömök között teltek a napok, hetek a Piarista Nővéreknél. A gyermekotthon és a napközi egyaránt hangos volt a játékos mozgolódástól. Beköltözésünk óta lassan betelik az első esztendő. Kalazanci Szent József szerető pártfogását immár az otthonunkká vált Celestina anya Oázisban ünnepelhetjük. Ez a nyár már igazi vakációs hangulatban telt az elmúlt év építkezési romeltakarító, felseprő-portörlő, bútortologató, tükörfényesítő, függönykarnis-egyensúlyozó mindennapjai után.

Nőnek a csemetefák a kertben, saját termésű uborkát szüretelünk és reggelizünk, házunk énekesmadár bentlakói meg-megújuló dalrepertoárral lepik meg az érzékeny fülűeket. Mindeközben lányaink és fiaink egyaránt erős növekedésnek indultak. Ősztől újabb két csemeténk hagyja el az óvodát, hogy az iskola előkészítő osztályában kezdjen új életet. Az iskolások is öregebbek lettek egy évvel, „s bölcsebbek is talán”. A június végi tanévzárás az alsóbb osztályokban minden osztály önálló műsoros összeállításával érte el tetőpontját. Így a mi kis családunk, mivel minden iskolai évfolyamon képviselteti magát, megnyitotta zenés színházas hetét. Az iskolai tanév utolsó hetében délutánonként tehát kisebbekből-nagyobbakból verbuválódott komoly közönségként kísértük fiatal előadóművészeinket a színpadig és haza. Sok vidám percben volt részünk.

ALAPÍTVA:

1889

Júliusban átadtuk magunkat az iskolamentes nyár örömeinek. Több idő jut játszani, biciklizni, virágot szedni az ebéd mellé az asztalra, katicát reptetni, négy – sőt – ötlevelű lóherét gyűjteni. A legeslegjobb a nyárban az, hogy sokat tudunk a szabadban lenni. Az egyik legnépszerűbb program a biciklizés, s egy ilyen tágas udvaron, mint a miénk, remek lehetőség nyílik erre. Nincs is már senki, aki ne tudna a legkiválóbban tekerni kerékpáron, kis traktoron vagy ne volna a legkiválóbb ismerője a rollerezés titkainak. Így aztán érthető érdeklődés kísérte a vakációban az udvaron rendezett kerékpáros ügyességi versenyt. Kicsik-nagyok érdeklődve lesték, milyen akadályokon keresztül vezet az út két keréken. A verseny nagy volt, az izgalom felfokozott. S hogy ki nyert? Mindannyian! Volt még ugrókötelezés és nagytakarítás, lubickolás a medencében és zöldségpucolás. Vendégségbe jött hozzánk egy csapat jó játékismerő, akikkel kézműveskedtünk, sorversenyben vettünk részt, mesét néztünk, kirándultunk. Egy szó, mint száz, még mindig szép a nyár, és az idei vakáció sem okozott nagy csalódást. Bár a lassú ráhangolódás megkezdődött, elő-előkerülnek a vakációs feladatok és a házi olvasmányok is. De ezek sem szegik kedvünket és lelkesedésünket. Celestina anya, vigyázz ránk! TÓTH BORBÁLA PIARISTA NŐVÉR

PIARISTÁK

31


EDA R E Z S CSÍK

SZERZETESEK KÖRÉBEN

(3.RÉSZ)

ALAPÍTVA:

2007

WWW.CSIKSZEREDA.PIARISTA.HU

Székelyföldön jelenleg 12 szerzetesrend imádkozik-dolgozik, a maguk területein-hivatásában - de nem elkülönülten. Ott vagyunk egymás ünnepein, meghallgatjuk egymás tanításait, segítünk egymásnak a lelkipásztorkodásban, járunk egymáshoz gyónni-gyóntatni. Ebben a 3. híradásban két olyan szerzetesrendet nézzünk meg, akikkel igen szoros munkakapcsolatban is vagyunk: a Szociális Testvéreket és a szovátai Iskolanővéreket!

Délutáni ének-zenetanítás Nyárádremetén

Vera nővér

A Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek és Ifjúsági Kar

A nővérek új háza Szovátán

„A Boldogasszony Iskolanővérek „énekes missziót” működtetnek 2004 óta Szováta és a felső-nyárádmenti falvak – Nyárádremete, Nyárádköszvényes, Mikháza, Deményháza, Székelyhodos, Jobbágytelke – gyermekei, fiataljai számára. Célunk a kultúra, a műveltség segítségével nevelni, közösséget építeni, segíteni a szociálisan rászorulókat. Az évek folyamán több száz gyermeket tanítottunk Kodály Zoltán szellemében. Közülük kerül ki az 50-60 fős Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek és Ifjúsági Kar, mely európai nemzetközi versenyeken is szépen szerepel, illetve 2015 márciusában megkapta a Magyar Örökség díjat. A kórus az integrált képzés és nevelés helye, mely a délutáni szólampróbák, hétvégi kórusnapok, iskolai szünetekben tartott műveltségi táborok, utazások során valósul meg.

32

PIARISTÁK

Czakó Gabriella karvezető

Együtt

Nevelői szolgálatunkban együttműködésben állunk a piaristákkal és a ferencesekkel. Szovátán, a Nyírdombon, hegyektől körülölelt, gyönyörű vidéken felépült a Mariánum, Kodály Zoltán Népfőiskola, mely a fiatalok mellett a felnőtteknek is kínál magyar kulturális, lelkiségi programokat.” (Vera nővér, Szováta) A Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar kórustáboraiban (melyet Nagy Éva Vera iskolanővér és Czakó Gabriella karvezető irányít) csaknem tíz év óta jelen van a piarista segítség: irodalom és nyelvórákban, szentmisékben és gyóntatásokban, most már az újonnan épült házban is…


CSÍKSZEREDAI SOROZATOK

Szociális Testvérek Erdélyben

„A Szociális Testvérek Társaságát Slachta Margit alapította 1923-ban Budapesten. Még sehol sem volt ekkor a II. vatikáni zsinat, mégis mondhatjuk, hogy annak a szellemében. A magánfogadalommal élő nők társaságát azért alapította meg, mert missziósnővérként, Farkas Edit példájára és a Szentlélek segítségével meglátta és megértette az akkori magyar és európai társadalomban élő egyház – ami számára a hívők közösségét jelentette – ínségeit. Látta, hogy az egyházban és a társadalomban egyaránt szükség van hivatásos és képzett munkaerőre ahhoz, hogy a keresztény értékek érvényre jussanak, és ezáltal az embereknek teljesebb élete legyen. Azt is látta, hogy ez zárdák falai között kivitelezhetetlen… Nagyobb mozgásteret, több egyháziasságot és több „világiasságot” – értsd: világ-közelséget követelt ez a kihívás. Ezért a Szentléleknek ajánlotta ezt a közösséget az alapító… A közösség és ez a karizma kezdetektől fogva jelen van Erdélyben is. Ikrich Auguszta testvér irányításával az egész missziós nővérközösség rögtön az alapításkor csatlakozott a Szociális Testvérek Társaságához, bár a bécsi döntésig ez hivatalosan polgárjogilag nem volt lehetséges. Temesváron, Aradon, Nagyváradon, Kolozsváron, Csíkszeredában és Csíksomlyón, később Marosvásárhelyen és Gyulafehérváron alakultak közösségek, de jelenlétük sokkal több helyen érzékelhető volt, hiszen vezettek szülőotthont, iskolát, internátust, nőszövetséget, lapot szerkesztettek, több helységben előadásokat tartottak, leány-népfőiskolát indítottak… amire akkor szükség volt. A testvéreket ma is ez a sokszínűség jellemzi. Ott vagyunk most is a lelkiségi és a nevelő munkában több szinten, a mai kor adta állami és egyházi keretek között dolgozunk azon, hogy a Szentlélek több teret kaphasson ebben a Lélek és lélek nélküli világban.” (Farmati Anna szociális testvér, Kolozsvár)

Játékos délután a Piarista Házban, Ibolya testvérrel

Mikulás és Ibolya testvér

Készül az ebéd, Éva testvér segítségével

Szentmise a marosfői gyermektáborban

Csíkszeredában és Marosfőn (ahol Sík Sándor is többször megpihent) dolgozunk együtt a Szociális Testvérekkel (legtöbbször Ibolya testvér szervezésében) gyermektáborokban, lelkigyakorlatokon, irodalmi táborok és versenyek lebonyolításában, meghitt szentmiséken. De nyitva a piarista ház Zelma testvér gyászfeldolgozó csoportjai számára is. Életeket megerősítve…

Folytatjuk!

Sárközi Sándor SP

Marosfői öröm

PIARISTÁK

33


PIARISTA

FŐRENDŰ FILOZÓFUSOK:

CÖRVER ELEK ÉS JÁNOS „Nagy reménység” – jegyezte föl 1731-ben Privigyén a novíciusok magisztere a tizenhét éves báró Cörver Antalról, aki akkor öltötte magára a piarista ruhát öccsével, Miklóssal együtt. Antal 1714. május 19-én, Miklós pedig 1715. szeptember 16-án született a kelet-magyarországi Tornán, a Keglevich család kastélyában. Idegen nevük ellenére ugyanis magyar főnemesek voltak. Édesanyjuk, gersei Pethő Mária Magdolna három házasságából hat gyereket nevelt föl. Második férje egy Pfalzból származó katonatiszt, Cörver (Cerver) Donát volt, a Cusani vértes (kürasszír) ezred őrnagya, aki 1714-ben VI. Károly császártól bárói címet kapott, 1715-ben pedig a magyar országgyűlés felettesével, Jakob Johann Cusani ezredtulajdonossal együtt fogadta be. A két Cörver fiú a piaristák által vezetett nyitrai nemesi konviktusban tanult, a korabeli szokás szerint együtt, egy osztályban. Az utolsó két évben a kiváló latin költő, Halápy Konstantin (a Passione Domini) tanította őket, akinek „vonzó egyénisége, tudománya és buzgalma” komoly szerepet játszott abban, hogy az ifjú bárók nem apjuk példáját követték vagy kormányzati karriert kerestek, hanem piaristák lettek. Szerzetesi névként Antal az Elek mellé édesanyja nevét vette föl (Alexius a S. Maria Magdalena), Miklós pedig az Isten anyjáról nevezett János (Joannes a Matre Dei) lett. A kétéves noviciátus után az alsóbb osztályokban kezdtek tanítani, méghozzá Elek Nyitrán, János pedig Vácott, a következő évtől pedig mindketten Pesten. 1735-tól – a szokásos képzési rendet követve – Kőszeghy Szaniszló (a S. Stephano Rege) filozófiai kurzusát hallgatták Nagykárolyban. Talán itt nyerték el távoli rokonuk, Károlyi Sándor jóindulatát, aki támogatásával lehetővé tette, hogy 1737 őszén tanulmányaikat Rómában, a San Pantaleo rendházban, a piaristák ottani akadémiáján folytassák. Sajnos római tanáraikról, növendéktársaikról és tanulmányaik tárgyáról alig tudunk valamit. Az biztos, hogy együtt tanultak rendtársukkal, Grassalkovich Antal személynök mostohafiával, Bajtay Antallal (a Matre Dei), aki két évvel előttük érkezett Rómába. Az is biztos, hogy megismerkedtek az itáliai piaristák „eklektikus filozófiájával”, amely az akkori tanrendszer szerint Kisméretű könyv a tervezett pesti piarista logikát, etikát, létanulmányi ház exlibrisével, 1760 körül. 34

PIARISTÁK

Tablókép, 1957 Római piarista. Filippo Buonanni SJ metszete, 1706.

lektant, matematikát és főleg fizikát tartalmazott. Nagy hatással volt rájuk Odoardo Corsini firenzei piarista 1731 és 1734 között megjelent hat kötetes filozófiai összefoglalója, amely modern természettudományos szellemben tárgyalta az általános fizika, a csillagászat és a lélektan kérdéseit, Descartes, Newton, Leibniz és mások nyomán. Ez Magyarországon, ahol ezeket a tárgyakat még Arisztotelész alapján tanították, hallatlan újdonságnak számított, és Cörverék is az „új tudomány” hirdetőivé váltak. Miután 1739. október 4-én Ernst Harrach nyitrai püspök és a császár szentszéki követe Rómában pappá szentelte őket, 1740-ben a rend Eleket négy évre Nápolyba küldte, hogy filozófiát tanítson az ottani királyi kollégiumban, János pedig ugyanezt a római San Pantalaeo rendházban tette. A rendnek azonban Magyarországon is nagy tervei voltak a Cörver fiúkkal. Szlopnyai Elek (Alexius a Resurrectione Domini) tartományfőnök Eleket 1744-ben hazahívta, azzal a céllal, hogy Pesten tanítson filozófiát. Az első olyan magyarországi kurzus, ahol modern természettudományt lehetett tanulni, 1744 és 1746 között folyt le, és erősen elitjellegű volt: a tizenhat diákból tizenketten főrendűek voltak, hárman pedig piarista szerzetesnövendékek. A nyilvános díszvizsgákon megjelent az ország Pesten időző vezetői, és az ott megvédett téziseket 1746-ban ötféle változatban nyomtatták ki. Ezekben Cörver Elek arról értekezett, hogy a filozófia egykor szépséges, tiszta és tökéletes tudományát a skolasztikusok szőrszálhasogatásokkal torzították el, de újabban Galilei, Descartes és Edoardo Corsini munkássága korábbi szépségébe állította vissza.


Képek: Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Könyvtára és Levéltára

A római Piazza Navona szökőkútja. Mivel közvetlenül piarista kollégium mellett található, a két háttal álló, fekete ruhás alakban akár a Cörver testvéreket is láthatjuk (még akkor is, ha a kép egy évszázaddal korábban készült). Louis Rouhier metszete, 1650.

Eközben Cörver János Rómában maradt, és egyházjogot tanult, majd Bajtay Antallal együtt európai körútra indultak, és rangrejtve még Párizst és Berlint is megjárták. Bajtay 1746-ban tért haza, és átvette Pesten a filozófia tanításában Cörver Elek helyét, aki Nyitrán kezdte tanítani a piarista teológusokat. Ott azonban 1747. június 5-én, harminchárom éves korában az egész rend és tanítványai nagy fájdalmára elhunyt, pedig a piaristák tudni vélték, hogy már küszöbön volt püspöki kinevezése. János ezt követően tért haza Európából, és ő folytatta a nyitrai teológiai kurzust. Két év múlva azonban újabb európai útra indult, ezúttal gróf Erdődy Kristóf nevelőjeként, majd 1750/1751-től a bécsi piarista rendházban élt, mint a magyar rendtartomány ottani ügyintézője. Eközben Magyarországon 1754-től Bajtay Antal lett a piaristák tartományfőnöke, de mivel a királynő még abban az évben a trónörökös, II. József történelemtanárává nevezte ki, feladatát nem tudta ellátni. Helyére a rendtartomány tanácsa (kongregáció) Cörver Jánost jelölte, akinek hivatalos kinevezésére 1756. nov. 24-én került sor Rómában. „Halálos rémület fogott el,” – idézte Cörver első körlevelében az 54. zsoltárt – „hogy engem, méltatlant oly sok érdemes férfi között szolgálatára kiválasztott”. Mégis nagy lendülettel fogott munkához, és megkezdte a rendházak látogatását. Mindenhol megkövetelte a szerzetesi fegyelmet, a nyilvántartások pontos vezetését, a könyvtárak és

Részlet Cörver János Politique chretienne című könyvéből, Bécs, 1773.

levéltárak rendezését. Összeállította a piarista iskolák egységes tanrendjét (Methodus instituendae juventutis apud Scholas Pias), amelyet vizitációs útja során minden egyes rendházban maga hirdetett ki 1757 és 1758 során. Különösen nagy tervei voltak a pesti kollégiummal, amelyet országos jelentőségű intézménnyé kívánt fejleszteni. Az 1755-ben megvásárolt Városház téri Glöckelsberg-palota helyén nemesi konviktust (collegium nobilium) és rendi központi tanulmányi házat (studium generale) tervezett, „amelyből a szerzeteseink kiváló nevelése, tanítása és képzése révén provinciánk minden háza hasznot és sikert meríthet”. Azonnal meg is kezdte a tanulmányi ház könyvtárának összegyűjtését, amelynek minden egyes kötetét kívülről aranyozott nyomású tulajdonjelzéssel (superexlibris) látta el. A magyar piaristák azonban nem mind azonosultak Cörver nagy terveivel. „Mivel sok minden tett megszokott dolgokon kívül, az egész provinciát maga ellen ingerelte” – írta Kácsor Keresztély, a rend akkori történetírója. Az 1760. évi római generális káptalan után a generális kongregáció Tapolcsányi Gergelyt nevezte ki tartományfőnökké, Cörver pedig pesti elöljáróként vezethette tovább az építkezést. A déli szárnyat a piaristák 1762-ben használatba is vették, az épület többi része soha nem készül el, és a tanulmányi ház sem jött létre. 1766-ban Cörver megvált Pesttől, és ismét Bécsbe, a St. Ivo piarista kollégiumba költözött. Itt készült el 1770-ben Politique chretienne című francia nyelvű nevelési kézikönyve, amely címe szerint „a fiatal fejedelmek és saját nemességünk részére” készült, „hogy képesek legyenek előmozdítani a közjót az államokban és főként saját országukban”. A katolikus felvilágosodás szellemét tükröző fejezetei többek között az államformákról, diplomáciáról, az uralkodói bölcsességről, a béke előnyeiről, valamint a gazdaságról, az építészetről, házasságról, öröklésről és háborúról szólnak. Ezt követően egyre inkább betegségével küszködött, amely végül 58 éves korában, 1773. augusztus 8-án, Bécsben gyűrte le. KOLTAI ANDRÁS

Cörver János római előadásainak kézirata, a Naprendszer kopernikuszi magyarázatával, Róma, 1740.

PIARISTÁK

35


PIARISTA

A PIARISTÁK

RENESZÁNSZ KINCSE 2016. március 19. és július 24. között rendezte meg a Budapesti Történeti Múzeum Közös úton – Budapest és Krakkó a középkorban c. időszaki kiállítását, amelynek második felvonása 2017 folyamán Krakkóban lesz majd látható. A nagyszabású tárlat egyik sztárvendége nem más volt, mint a piarista gyűjtemény Köpenyes Máriája. A hársfából készült, aranyozott, festett domborműnek ez már nem az első nyilvános szereplése volt, ugyanis még 1930-ban részt vett az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum Régi egyházművészet c. országos kiállításán. Az Oltalmazó Mária (Maria Schutz) néven is emlegetett relief a 16. század első negyedére datálható és egy a középkori Magyarországon igen elterjedt ikonográfiai típusba, a Köpönyeges Mária (Schutzmantelmadonna) ábrázolások sorába tartozik. Gombosi Beatrix Köpönyeges Mária ábrázolások a középkori Magyarországon c. kötetében ötvenegy ilyen témájú falképet gyűjtött össze, amelyek mellett a gyűjteményünkhöz tartozó dombormű műfajából kifolyólag egészen egyedülálló: Ausztriába vagy Németországba kell elzarándokolni ahhoz, hogy hasonló relieffel találkozzunk. A királynőként ábrázolt Mária irgalmas anyaként kitárt karokkal, kék színű köpenyét csomóba fogva burkolja be óvón a különböző egyházi és világi méltóságokat, jobbról és balról is 5-5 alakot. Ez az ábrázolásmód leginkább a dályai, kőszegi, mohosi, széki és veleméri falképekkel, illetve augsburgi, dél-tiroli pestislapokkal mutat hasonlóságot. Szűz Mária dicsfénnyel övezett koronás feje mellett a jobb és baloldalon egyaránt egy-egy lebegő angyal jelenik meg, akik 3-3 lelket tartanak köpenyükben – ennek ikonográfiai párhuzamával az „Ábrahám kebele” képeknél találkozunk. A Piarista Múzeum régiségei leltárának bejegyzése szerint a domborművet állítólag egy budai ház falában találták (171.o.). A ház falából való előbukkanás akár arra is utalhat, hogy Buda 1541-es elfoglalásakor a kegyszobrot befalazhatták, hogy megóvják a törökök kép- és kegytárgyromboló tevékenységétől. A megrendelő, illetve az eredeti tulajdonos kilétét viszont teljes homály fedi, mindenesetre valószínűleg II. Ulászló és a budai vár környezetében kell tapogatóznunk, a domonkosok és a kármeliták egyaránt szóba jöhetnek. Szilárdfy Zoltán: „Sub tuum praesidium” - Budavár Köpenyes Madonnája c. tanulmányában foglalja össze Szűz Mária köpenye, ruhája tiszteletének egyházi tradícióját, a Sub tuum praesidium (Oltalmad alá futunk) kezdetű, 3-4. sz-i kopt Mária-imádságtól kezdve, az orosz ikonokon, majd a ruhaereklyék tiszteletén át egészen a domonkos, illetve kármelita szerzetesek hagyományáig. Az Istenanya köpenye az irgalom jelképeként, a bűnösök menedékeként, a bajbajutottak, betegek oltalmaként jelent meg, ábrázolása pedig különösen is előtérbe került a pestisjárványok idején. Domborművünkön a lélekmentő angyalok alakja eszkatológikus perspektívát nyit meg: Szűz Mária köpenye nem 36

PIARISTÁK

csak a földi bajoktól, betegségektől óv meg, hanem a purgatóriumból való megszabadulást, az Égi Királynő országába való bejutást is elősegíti. A Köpönyeges Mária ikonográfiai típus kedveltségéről, továbbéléséről a podolini piarista rendház előcsarnokának 1690 körül készült freskója is tanúskodik, ahol a 12 csillagú koronát viselő, holdsarlón álló Szeplőtelen Szűz a térdelő Kalazancius és társai fölé terjeszti ki palástját. A felirat tanúsága szerint a saját magát és rendjét is az Isten Anyjáról elnevező szent rendalapító ígéretet kap Máriától: „Nem fogom cserbenhagyni fiaidat.” BORBÁS PÉTER

Irodalom: BORBÁS PÉTER: Köpenyes Mária-dombormű in BENDA JUDIT – KISS VIRÁG – GRAZYNA LIHONCZAK-NUREK – MAGYAR KÁROLY (szerk.): Közös úton. Budapest és Krakkó a középkorban, BTM, Budapest, 2016, 256. GOMBOSI BEATRIX: Köpönyeges Mária ábrázolások a középkori Magyarországon, Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék, Szeged, 2008 SZILÁRDFY ZOLTÁN: „Sub tuum praesidium”. Budavár Köpenyes Madonnája in TAKÁCS IMRE – JÁVOR ANNA – BUZÁSI ENIKŐ – MIKÓ ÁRPÁD (szerk.): Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára, MNG, Budapest, 1991, 123-126.) SZILÁRDFY ZOLTÁN: Budavár Köpenyes Madonnája in: UŐ.: Ikonográfia – kultusztörténet, Balassi, Budapest, 2003, 141-146.


JÖVŐBELÁTÓ PIARISTÁK -

JUBILEUMI KIÁLLÍTÁS NYÍLT ÖVEGES JÓZSEF ÉS KOVÁCS MIHÁLY EMLÉKÉRE A Piarista Rend Magyar Tartománya és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság időszaki kiállítással tisztelgett a 120 éve született Öveges József és a 100 éve született Kovács Mihály piarista szerzetes-tanárok emléke előtt. Az október 20-ig látogatható tárlaton ritkán látható dokumentumok és tárgyak idézték föl a két iskolateremtő tanáregyéniség pályáját és személyiségét. A Jövőbelátó piaristák címet viselő kiállítást Labancz Zsolt tartományfőnök atya nyitotta meg a budapesti Piarista Gimnázium épületében 2016. május 24-én délután, aki röviden beszélt a két tudós piarista életútjáról, szellemi örökségéről. Öveges József a kísérleti fizikatanítás feledhetetlen egyénisége volt, aki a Magyar Televízió ismeretterjesztő műsoraiban nemzedékek számára tette érthetővé és szerethetővé a fizika tudományát. Fiatalabb kollégája – és későbbi monográfusa –Kovács Mihály nemcsak fizikát, de kibernetikát is tanított a Piarista Gimnáziumban, hazánk középiskolai tanárai közül elsőként. Diákjaival épített játékai először vitték el az új tudomány – a mai informatika és robotika elődje – hírét a magyar otthonokba. Mindketten azt vallották, hogy kísérleti eszközök akár a semmiből, kön�nyen hozzáférhető, hétköznapi alapanyagokból, saját kezűleg is készíthetők. Tevékenységüket, személyesebb történetek kíséretében Görbe László piarista szerzetes-tanár, a budapesti Szent Margit Gimnázium korábbi igazgatója és Képes Gábor, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság főmunkatársa mutatta be, aki egy diákkorában készített rövid kisfilmmel is megemlékezett Kovács Mihály tanár úrról a rendezvényen.

A kiállítás számos fényképpel és személyes dokumentummal illusztrálva kívánta bemutatni a két jelentős piarista tanár életútját. Egyben pedig egyfajta technikaés tudománytörténeti bemutatóval is szándékoztak a szervezők megidézni az Öveges-műsorok, illetve a Fizikum szellemét eredeti, Öveges József, illetve Kovács Mihály által használt és/vagy készített kísérleti eszközök, illetve a legendás kibernetikai játékok felvonultatásával, mint pl. a Műegér, a Heuréka, a Didaktomat„feleltetőgép” - és az első magyar, bolti forgalomban kapható számítógépmodell, a Mikromat kibernetikai építőkészlet prototípusa, a Tücsök. A Tücsök tervezője, Woynarovich Ferenc – a hatvanas években piarista diák, jelenleg az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont fizikusa – személyesen is mesélt emlékeiről a kiállítás megnyitóján, ahol tárlatvezetést tartott a kiállítás kurátorával, Borbás Péter muzeológussal és Koltai András levéltárossal. A Piarista Rend és az NJSZT továbbra is együttműködik Kovács Mihály életművének megőrzése és megismertetése érdekében: 2016. november 10-én du. 2-től a Jövő múltja címmel minikonferenciát rendeznek Szegeden ahhoz az állandó kiállításhoz kapcsolódva, amely az előre látott informatika történetét mutatja be. SZATHMÁRY MELINDA

PIARISTÁK

37


IN MEMORIAM BORIÁN TIBOR SP 2016. július 18-án, életének 83. évében, szerzetességének 63. és papságának 59. esztendejében elhunyt Borián Tibor piarista szerzetes,tanár a budapesti piarista rendházban. Generációk nőttek fel keze alatt, számtalan diákja tanult tőle magyar nyelvet, történelmet, zenét és emberséget. Augusztus 5-én kísérték utolsó útjára családtagjai,rendtársai, egykori diákjai, kórustársai, barátai és tisztelői a rákoskeresztúri Új Köztemetőben. A temetést követően az elhunyt rendtársai gyászmisét mondtak Borián tanár úr lelki üdvéért a Duna-parti Piarista Kápolnában. Az alábbiakban piarista öregdiákok és a Borián tanár úrhoz közel álló családok megemlékezéseiből idézünk. „1990 őszén lettünk tagjai a Sík Sándor Kórusnak. Itt ismertük meg egymást és itt házasodtunk össze 1997 Karácsonyán. Tibor atya egyénisége, az ő lelkisége, szelídsége,kedvessége,megértő szeretete, jó humora egy nem mindennapi kis közösséget kovácsolt össze. Összetartozunk, mint egy kis család. Nemcsak énekeltünk, de örömben, gondban együtt voltunk. Szép szokásunk - hogy imádkoztunk azért, aki éppen beteg volt, vagy gondokkal küszködött – erőt adott mindegyikünknek. Ebben a közösségben érezhettük igazán, hogy mennyire fontos lehet az azonosan gondolkodó, azonos elkötelezettségű emberek barátsága, összetartó közössége. Hálával gondolunk Tibor atyára, mert életünk gazdagabb lett azáltal, hogy őt megismertük és az ő kórusában az ő kis családjába tartozhattunk.” DR. BAJÁN GYÖRGY ÉS FELESÉGE V. ÁGNES

„Hát Ő is elment... Kellett egy karnagy az angyaloknak. 1967-ben a Kalazantinum fiatal és szeretett prefektusa lett. Amikor a Pannonia Sacra iskola megalakult, a rend részéről összekötőnk és lelki vezetőnk lett mindaddig, míg az iskola az egyházmegye kezelésébe került. A nevelőtestület számára rendszeresen tartott lelkinapot, rekollekciót, s iskolai ünnepeinken - a többi között Kalazancius-napon - misézett az iskolai közösségnek. Az iskola zenei életét figyelemmel kísérte, s amíg igazgatója voltam az iskolának (2009), minden évben Jelenits, Kemenes, Urbanek stb. atyákkal részt vett zeneakadémiai hangversenyünkön, s elismerte munkánkat. Egy csillaggal kevesebb az „aranykorból”...” GERE GYÖRGY

„Két emlék jut hamarjában eszembe, melyek kivételes műveltségét, irodalom szeretetét igazolják, melyet átadott negyven osztálytársamnak. Paul Verlaine: Őszi chanson című versét tanította, magyarázata végén a verset franciául is felolvasta, melyből megértettük a költemény különleges zeneiségét. Másik, abban az időben még kevéssé tanított élmény volt József Attila istenes verseinek magyarázata. Megértette velünk, hogy a nyugtalan, önvádaktól gyötört költő Istenhez fordul, hogy magára maradottságát segítsen feloldani. Ez az emlékem úgy él bennem, hogy tanítása messze túlmutatott az irodalom oktatásán, nevelése kiterjedt a lelki, szellemi fejlesztésünkre, vallásos életünk elmélyítésére. Hiszem, hogy a Jó Isten magához szólította, és a mennyből figyeli tanítványait.”

CSEPELY-KNORR KRISTÓF

„Prédikációiba sokszor beleszőtt versrészleteket. Egyszer sor került egyre, ami nagyon mélyen megérintett. Kértem Tőle, de mondta, már elkelt a nála lévő példány, de majd elküldi (akkor Veszprémben élt). Mondtam, ráér a legközelebbi találkozásunkkor, de Ő azonnal elküldte. Gyöngybetűkkel címzett boríték, a vers végén egy rövid sor. Ez a vers azóta sokszor eszembe jutott, de nem vettem elő, hiszen ismertem és igyekeztem szem előtt tartani tartalmát. Tibor atya halála előtt pár héttel a kezembe került ez a boríték. Kiderült, akkor már beteg volt. És most, hogy átment a másik oldalra, úgy érzem, ennél fontosabbat nem üzenhetne. A Te helyed…


„Hová az Isten állított, bizonnyal az a Te helyed. Csak ott lehet Ő pajzsod, ott lehet mindig veled. Áldást ha kíván adni Rád, e földön szerte nem keres, csak ott saját kis helyeden, s jaj neked, ha üres. Álld meg hát híven a helyedet, akármily súlyos a kereszt, s ha tűz próbálja hitedet, ne óhajtsd elkerülni ezt. Ne nézz sóvárogva más felé, ha tán helyed igénytelen, dicsérd az Urat, éppen ott, az elrejtett kicsiny helyen. (…) S ha majd Királyod megjelen, a földön szerte nem keres, csak ott saját kis helyeden, s örvendve látja: nem üres. Óh boldog nap számodra az, ha itt helyeden megtalál, magával visz a mennybe fel, s trónon néked helyet ád. Istenünk akaratában megnyugodva búcsúzunk, nyugodj békében, Tibor atya!” MAROSI JÓZSEF ÉS FELESÉGE

„Borián tanár úr minket, Szemenyei tanár úr 1970-ben végzett osztályát történelemre tanított. Sosem felejtem el, amikor a II. világháború kitöréséről az állt a tankönyvben, hogy 1939. szeptember 1-jén a németek megtámadták Lengyelországot, majd néhány nappal később a Szovjetunió kelet felől megkezdte a terület felszabadítását. Tanár Úr leült az első pad tetejére, „fiúk, most magunk között” hangsúllyal, átvetett lábbal azt mondta: „akkor most elmondom, hogy volt valójában”, és ismertette a Molotov - Ribbentropp paktumot titkos záradékával együtt. Nagy dolog volt ez akkoriban!” WALTHIER TAMÁS

SZERKESZTETTE: SZATHMÁRY MELINDA

„BORIÁN TANÁR ÚR IRODALOMTANÁR, IGAZGATÓ, KARNAGY, KÖVETKEZETES VEZETŐ, NEVELŐ, OKTATÓ VOLT, A TANÍTÓ REND IGAZ KÉPVISELŐJE. MAGAM ORVOSKÉNT KORÁN MEGTANULTAM, HOGY A TUDÁS MELLETT MENNYIRE SZÜKSÉG VAN A HITRE. BORIÁN TANÁR ÚR AZ IRODALOM, AZ IRODALMI MŰVEK MEGISMERTETÉSE MELLETT DIÁKJAIBA PLÁNTÁLTA, HOGY MILYEN FONTOS HINNI ISTENBEN, MUNKÁNKBAN, MAGUNKBAN, AZ EMBEREKBEN.” DR. MIKECZ TIBOR ÉS CSALÁDJA

PIARISTÁK

39


Öregdiák oldalak RENDHAGYÓ IRODALOMÓRA A PIARISTA SZALONBAN

Minden szempontból valóban rendhagyónak bizonyult a Szalon májusban „Volt(ak) egyszer azok a hatvanas évek … a budapesti Piarista Gimnáziumban…” címmel, ötletében az idén 45 érettségi talákozójukat ünneplő osztályok (1971/a: Jelenits István, 1971/b: Varga László) számára.A több mint 150 regisztráció a felfokozott érdeklődést és várakozást jelezte, így érthetően nagy izgalommal tekintettünk az esemény elé. Különösen örömmel töltött el, hogy a fiatalabb korosztályok képviselői közül is többen – feltehetően apáik, nagyapáik beszámolója alapján – kíváncsiak voltak legendás tanárainkra.

népünkért, kultúránkért, azt megtesszük. Isten segítsen bennünket ebben!” Ekkor már aggódhattunk, hogy bekövetkezik az, ami el is jött: két hónappal későbbi távozásával szellemi-erkölcsi végrendelete átadásának bizonyult ez az óra, amit szerencsénkre megőrzött, és bármikor felidézhet a rendezvényen készült videofelvétel. Mind témájában („kínban született a cím”), mind sokszor derültséget kiváltó hangvételével Jelenits tanár úr előadása ellenpontozta az első órát. Szomorú és elgondolkodtató megállapítással kezdte: tapasztalata szerint a művészetek, így az irodalom szerepe életünkből eléggé „elillan”, az értelmiségiek, sőt még a piarista diákok körében is. Megfogyatkozott a holtáig olvasó értelmiségi, aki újraolvassa diákkora nagy műveit, de képes az új befogadására is. A mai életnek sajátos következménye ez, nem a régi irodalomtanítás hibája.

Várakozásunkban nem csalódtunk, nem is csalódhattunk. Mindkét piarista szerzetes és tanár személyes, régi pedagógiai gyakorlatukra való emlékezésüket is belefűztek a mondanivalójukba. A gesztusok, a hanghordozás is szinte változatlanul idézték a hajdan volt időket. Borián Tibor tanár úr, amikor megérkezett a Sapientia Nagyelőadótermébe, már nagyon nehezen mozgott. Kezdetét vette az óra, mint 45 évvel ezelőtt, a megszokott köszönéssel. S aztán a katedrán a megtört testet legyőzte a szellem és az akarat: Zrínyi Miklósról hallottunk megrendítő, magyarságunkban megerősítő, biztatást adó előadást. A Tanár Úr bemutatta a költőt, a hadvezért, az európai formátumú államférfit, akit már életében dicsőített, de halálában még inkább siratott egész Európa. Előadásában elsősorban azt kereste, hogy mit kell tanulnia Zrínyitől, a „comes hungarus”-tól a mai elkötelezett, keresztény, művelt magyarnak. Ugyanazt, amit ő tett: szembenézni a mai bonyolult helyzetben is sorskérdéseinkkel, hibáinkkal; menteni, ébreszteni és vigasztalni. Ahogy zárómondatában elhangzott: „Meg kell ragadnunk mindig az igazságot, hogy Zrínyi emlékét ápolni, példáját követni akarjuk. És úgy akarjunk magyarnak lenni, hogy amit meg tudunk tenni hazánkért,

PIARISTÁK

Jelenits tanár úr szerint József Attila szerepe sokáig kétséges volt, életében visszhangtalan maradt a költészete, pedig ő a 20. század magyar költészetének talán legnagyobb alakja. Istennel, mint az emberekkel való kapcsolatát is a gyerekkorából hozott fájdalmas traumák, a proletársorsból is fakadó személyes stigmák határozták meg, valamint a görögkeleti és a zsidó vallással való találkozások. Hol a „vallásban Istent nem lelt, csak papot” (József Attila), hol a „tetten értem az én szívemben” (Isten), hol pedig az „úgy nézek farkas�szemet, emberarcú, a hiányoddal” (Bukj fel az árból) végletei között vergődik a „nagy kínok késeivel játszó” költő. Közben olyan „tájakat jár be költői erővel, amiről költő nem szólt, s azóta sem szólt a magyar irodalomban”. Istenes és nem a vallásos cimkével illethető versei tehát abba a modern világba vezetnek minket, amelyet XVI. Benedek pápa így jellemez: korunkban a hit megkísértett hit és a hitetlenség is megkísértett hitetlenség. Felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak, köszönjük... VÁRGEDŐ TAMÁS

Impresszum: Piaristák MA – A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Alapító főszerkesztő: Turcsik István ∙ Szerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Farkas Ferenc, Hajba András, Márkus Roland, Miticzky Gábor, Mikecz Tamás,Nagy Attila SP,Urbán József SP, Sárközi Sándor SP, Szathmáry Melinda, Szathmáry Gábor, Piarista Archívum, Piarista Iskolák ∙ ISSN: 2062-817X ∙ Nyomda: Pauker Holding ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.


Köszöntő

45

A Piarista Rend Magyar Tartománya sok szeretettel köszönti „kerek évfordulós” születésnaposait. Az Úr kegyelme és szeretete kísérje őket végig életútjukon, adjon nekik töretlen hitet, bizalmat, szerető közeget és jó egészséget.

60

SZILVÁSY LÁSZLÓ

1971. SZEPTEMBER 18.

75

FÖLDES FERENC

1956. SZEPTEMBER 20.

SZABÓ ISTVÁN

1941. SZEPTEMBER 3.

! ÁST AZ ÚJSÁG MEGRENDELÉSÉVEL TÁMOGASSA A PIARISTA OK TAT Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók!

is piar pia gyar a ma

ristá

K la

pja

| V. évf

tá K

iii. olyam

szám

l álta K elés a neV lizá lun nge eVa

tél | 2015.

A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 intézményben csaknem 4400 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelősségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak. A negyedévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4000 Ft/év, amely tartalmazza az előállítási és a postaköltséget. Kedvezményezett: Magyar Piarista Közhasznú Alapítvány Számlaszám: 13597539-12302010-00040467 (KDB Bank)

TÁS HIVA lanD us rO márK

EK ZETES SZER Ben KÖré

: UTATÓ ZETK Os RMÉS A TE náK ján Ha

Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!


t l o b k é d n ! á t j e g A é s a s t ö s z i ö r K Pia – Vállald a

Látogass el a bolt.piarista.hu oldalra és csatlakozz a Piarista Ajándékbolt facebook oldalához! ká k p a s , k e r e óv pólók, pul borok vek y n ö k a t s i piar írószerek sználati tárgyak a és egyéb h

! m u m i t p o i n m o x E

Piaristak MA - 2/2016 (Autumn)  

Official, colourful quarterly magazine of the Hungarian Piarist Fathers and Piarist Schools.

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you