ALVINC
A
Az alvinci kastély délnyugati sarokbástyájának romjai.
A várkastély kapuja a tetõ nélküli palotával. 10
középkorban szabad királyi város, ma apró, zömében román ajkú község Déva és Nagyszeben közt, a gyulafehérvári út elágazásánál, szemben a Maros túloldalán elterülõ Borberekkel. Alvincet szászok alapították a XII. században. A gyorsan fejlõdõ, virágzó települést 1430-ban (Luxemburgi) Zsigmond emelte a szabad királyi városok sorába és ajándékozta meg a szász városokat megilletõ kiváltságokkal. Bethlen Gábor idejében elõbb morva és magyar anabaptisták, majd Törökországból menekült bolgárok is megtelepedtek a városban. A mai község északi határában, ott, ahol a Pián patak találkozik a Marossal, alacsony dombtetõn hatalmas kastély romjai állnak. A várkastélyt, melynek helyén korábban domonkos kolostor állt, Martinuzzi (Fráter) György bíboros építtette. (A pálos szerzetes korának elismert, ám ellentmondásos politikusa volt. Kezdetben Szapolyai János, majd I. Ferdinánd híve.) Alvincet a mohácsi vész után Szapolyai János Radul, havasalföldi vajdának ajándékozta. A vajdát a törökök megölték, ekkor került a gazdátlan uradalom Martinuzzi tulajdonába, aki a romos kolostor