Page 1

AZ

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 1

ELMÚLÁS ÉVSZAKA

2015.03.22. 18:07:56


A magyar és a világirodalom legszebb verseiből válogatva.

Tervezte, szerkesztette és tördelte: Szász András Fotók: Szász András

ISBN

Kiadja: a Korda Kiadó és Könyvkereskedés Felelős kiadó: Dr. Bujdosó Gabriella Készült: General Nyomda Kft. 6728 Szeged, Kollégium út 11/h Felelős vezető: Hunya Ágnes

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 2

2015.03.22. 18:07:56


AZ

ELMÚLÁS ÉVSZAKA VERSEK ÉS FOTÓK AZ ŐSZRŐL

Évszakok és napszakok sorozat

Korda Kiadó Kecskemét 2015

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 3

2015.03.22. 18:07:56


„Beszél a fákkal a bús őszi szél, Halkan beszélget, nem hallhatni meg; Vajon mit mond nekik? Beszédire a fák merengve rázzák fejöket.” Petőfi Sándor

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 4

2015.03.22. 18:07:56


ELŐSZÓ Bárki bármit is mondjon: az ősz a legszínesebb, a leghangulatosabb az egymást követő négy évszak közül. S minden ellentmondásossága dacára a költőket, művészeket megihlető múzsák legszebbike. Egyaránt magában hordozza a derűt, a vidámságot, a pusztulást, a szomorúságot és a gyászt. Akárcsak az élet. Nem véletlen, hogy olyan sokan rajonganak érte. Mint mondják: amit a tavasz és a nyár illatba, zamatba álmodott, azt az ősz pompás színekbe öltözteti. Ahogy Petőfi írja csodálatos költeményében: „Itt van az ősz, itt van újra, / S szép, mint mindig, énnekem. / Tudja Isten, hogy mi okból / Szeretem? de szeretem. [...] Levetette szép ruháit, / Csendesen levetkezett; / Majd felöltözik, ha virrad / Reggele, a kikelet.” Mások viszont határozott ellenszenvvel fogadják, mint az elmúlás rikító ruhájú megteste-sítőjét. A természet hattyúdala – állítják róla, mely búcsúzóul utoljára még magára ölti ünneplő gúnyáját, hogy a téllel egyszerre érkező halál méltó pompában találja. Móra egyike azoknak az elnézőknek, akik megértést tanúsítottak iránta: „Igaz, nem olyan vidámkék most az ég, mint tavaszon, hanem fátyolos a mosolygása, mint az öreg emberé” – írta Öreg diófák alatt című írásában a „nemzet szolgálómestere”. „Álmosan hunyorgat a napocska. Sebaj, rászolgált a nyugalomra, megérlelte tüzével aranyszemű gabonánkat. Igaz, lustán csacsog és köddel takaródzik a patakocska, mely az újmalajdoki malmot hajtja. Sebaj, hadd pihenjen el szegény, elvégezte dolgát! Aranyszemű gabonánkat lánglisztté őrölte, lesz kalács a rácson, ha jön a karácsony. Igaz, leperegnek virágaink, s úgy ingatják ágaikat a fák, mintha kezüket nyújtanák búcsúra. Sebaj, kigyönyörködtük magunkat a virágok pompájában, s méhecskéink telehordták mézzel a kaptárt. Piros gyümölcsüket, édes gyümölcsüket ideadták a fák: hadd pihenjék ki magukat a jövő tavaszig!” Petőfi, aki Koltón írt verseiben már oly lelkesen dicsérte, egyik korábbi költeményében még kifejezetten rossz gazdának tartotta: „Amit a kikelet és a nyár gyüjtöget, / Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli, / A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.” Babits pedig egyenesen melankolikus képet festett erről a varázslatos évszakról: „A legvirágosabb ősz is a télbe visz… – Szép lejtő is leránt… – Lesz még tavasz, de az más tavasz lesz, s nem is – emlékezik miránk.” Írjanak, mondjanak bármit a költők és írók, az egymást váltó négy évszak közül mégis az ősz a legszebb, legszínesebb. Ráadásul a lélek dalával is teli, mint minden az Isten teremtette világban. Csak legyen szem, mely meglátja, és legyen fül, mely meghallja... A szerző

5

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 5

2015.03.22. 18:07:56


Heinrich Heine

Búcsú

A sárga lomb megreszket, levél hull, jön a dér. – Ó, minden, ami kedves, elmúlik, sírba tér. Az erdőbe a napnak ernyedt sugara vesz. Tán a búcsúzó nyárnak utolsó csókja ez... Sírni, zokogni tudnék, érzem – valami tép. Most, hogy búcsút kell vennünk, felújul ez a kép: el kell hagyjalak téged, s tudom: meghalsz te már! Te vagy a haló erdő, én a búcsúzó nyár. Dsida Jenő fordítása

6

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 6

2015.03.22. 18:07:57


Dsida Jenő

Sugás az ősznek Ősz, te sokat tudsz: mert sétálsz furcsán és hallgatagon, s hervasztó, irgalmatlan szomorú szemeiddel befigyelsz minden ablakon. Ősz, te sokat tudsz, s tudásod soha el-nem-vehető, mert a halottak nagy-erősek és tanítód a temető. Ősz, te sokat tudsz és ajtómat ha titkon benyitod, mellém lopózva böngészed ki, miket szitálón, csöndesen a papírra írok. Ősz, te sokat tudsz, de most nyílik a szám s oly valamit súgok, mit te se tudsz talán: Most, hogy üvöltő, lázadt szél rohan köd-váraktól köd-várakig, van egy búsongó kis fiú, van egy sóvárgó kis fiú, – – ki ibolyákat álmodik.

7

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 7

2015.03.22. 18:07:57


8

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 8

2015.03.22. 18:07:58


Petőfi Sándor

Itt van az ősz, itt van újra Itt van az ősz, itt van újra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem.

Levetette szép ruháit, Csendesen levetkezett; Majd felöltözik, ha virrad Reggele, a kikelet.

Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét.

Aludjál hát, szép természet, Csak aludjál reggelig, S álmodj olyakat, amikben Legnagyobb kedved telik.

Mosolyogva néz a földre A szelíd nap sugara, Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya.

Én ujjam hegyével halkan Lantomat megpenditem, Altató dalod gyanánt zeng Méla csendes énekem. –

És valóban ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg; Szeméből is látszik, hogy csak Álmos ő, de nem beteg.

Kedvesem, te űlj le mellém, Űlj itt addig szótlanúl, Míg dalom, mint tó fölött a Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra Ajkadat szép lassan tedd, Föl ne keltsük álmából a Szendergő természetet.

9

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 9

2015.03.22. 18:07:59


Radnóti Miklós Őszi

vers

Menekülj, te szegény, most amikor szőlők sárgára érett fürtjeivel súlyosul kedved. Ilyenkor ősszel hagyd ott a mezőt és az erdőt, bársonyos fáid és a bokrok melyek alatt a kedvest ölelted meghalnak most; a hajló nagy fű ahová remegve csókra terítetted száraz és sárga. Hagyd ott a mezőt, az erdőt és gyere a házak közé, a városi fák hullása nem oly veszejtő: csak az égre és a tetőkre ne nézz! mert fáradt Madonnák ülnek a házak fölött és arcukról dől a szomorúság. 10

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 10

2015.03.22. 18:08:00


Reviczky Gyula

Hervadt virág... Hervadt virág, hervadt leánytól… Elnézem szomorún, a nyárból Nekem több nem kerül. Életvágy pezsgett ereimbe'; De áldatlan homokra hintve Felszikkadt nyom nekül.

Csak jönne már az ősz, a csendes, Midőn oly zajtalan, türelmes A hervadó vidék. Hangját a bágyadt őszi fényben, Úgy veszti lassan, észrevétlen', Mint a levél színét.

11

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 11

2015.03.22. 18:08:00


Ady Endre

Ősz felé Sivár, őszt jósló, nyári nap. Tarlóból fújdogál a szél, Egy-egy lehulló falevél Szállongva széltől szárnyra kap. Sivár, őszt jósló, nyári nap. A mult bús romjai közül, Emlékek szálldosnak körül S lelkem borzadva felriad. Sivár, őszt jósló, nyári nap. Emlékezés, hulló levél, Temetőből a kósza szél, Felébredés krypták alatt. Sivár, őszt jósló, nyári nap. Enyészet közelg, jön a tél, Szállong az emlék, falevél S reszketve széltől szárnyra kap. Sivár, őszt jósló, nyári nap. Romok közül a szellemek Alvó szívet ébresztenek. Ébredés a kripták alatt...

12

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 12

2015.03.22. 18:08:01


Szergej Jeszenyin Ősz Csönd lepi borókás partok meredélyét. Az ősz, a pej kanca, fésüli sörényét. Folyamszegély hűs leple felett patkói kék csengése lebeg. Remete szél, óvakodva, lassan avart tapos útkanyarulatban. Égő-piros csipkebokorra hajolva láthatatlan Krisztus sebeit csókolja. Weöres Sándor fordítása

13

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 13

2015.03.22. 18:08:02


Fjodor Tyutcsev

A szép őszi estében A szép őszi estében valami titokzatos és megható varázs van. A fák rikító, szilaj színei, a harsányrőt lomb a halk hervadásban, a komorodó, fáradt föld felett a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán, a le-lecsapó borzongó szelek, melyek mögött már tél sejlik s vad orkán: mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt élet szelíd mosolya, búcsúfénye – az, amit embernél úgy nevezünk, hogy: a fájdalom fenséges szemérme. Szabó Lőrinc fordítása 14

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 14

2015.03.22. 18:08:02


Gyóni Géza

Ősz van Ősz van. A zöld, lombos ligetből Csak puszta, zörgő gally maradt... Oh, visszasírom sokszor, sokszor Az eltűnt, elszállt szép nyarat. Ahogy a hűs akácasorban Kísértelek, én kedvesem – Csak a nyarat éreztük akkor S haladtunk szótlan, csöndesen. Még nem vallottuk meg szerelmünk, Még akkor nem is tudta más – De oh, köröttünk tisztán szólott A legékesebb vallomás. A kis kerítésen kihajlott Egy-egy kíváncsi rózsafa Szerelmet ontott rózsák kelyhe, Madár csicsergő ajaka. Csak ép szívemre nem borultál, Csak ép meg nem csókoltalak – Oh, visszasírom sokszor, sokszor A csóktalan elszállt nyarat.

15

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 15

2015.03.22. 18:08:03


Guillome Apollinaire Jel Érzem mindig jelét az ősz akaratának Hát a gyümölcs való nekem nem a virág Elcsókolt csókjaim szívembe visszafájnak Hallani a levert diófa bánatát Állok tűnt szeretők szép kezek avarában Ó örök őszidő lelkemnek évszaka Egy hű hitves követ az én végzetes árnyam Még felszáll a galamb leszáll az éjszaka Vas István fordítása

16

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 16

2015.03.22. 18:08:04


Kosztolányi Dezső

Nyárutó

Mint egy szegény, sebesült katona, a piszkos ősz járkál a mély aranyban, a sebkötőit is letépi halkan s csorogni kezd a vére bíbora. Olyan alélt, hogy semmit se akar, a napba bámul búsan és fehéren, mellén a sok-sok vitézségi érem rég kialudt, halott szivet takar. Egy kőre dől s már-már aludni vágyna álomtalan álmot egy régi ágyba, de nincsen út, mely arra vinne már, szívében kínok és fájdalmak üszke s még hallja, amint fújja-fújja büszke aranykürtjét a nyár, a messze nyár.

17

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 17

2015.03.22. 18:08:04


18

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 18

2015.03.22. 18:08:05


Paul Verlaine

Őszi sanzon Ősz hegedűl Szünetlenül A tájon S ont monoton Bút konokon És fájón... S én csüggeteg Halvány beteg, Mig éjfél Zeng, csak sirok, S elém a sok Tűnt kéj kél... Oh, múlni már, Ősz! húllni már Eresszél! Mint holt avart, Mit felkavart A rossz szél... Tóth Árpád fordítása

19

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 19

2015.03.22. 18:08:06


Garay János Őszi

dal

Elküldtem őt, hozzon virágot, Mert nemcsak a tavasz, De hoz virágot még az ősz is S elment a kis ravasz. Elment, de ekkor gondolám meg, Mi gyermek-kábaság! Már rég a szőlőt is leszedtük, Hol nőne most virág? És ím betoppan a virággal, Egy zöld csomó kezén; Mint édes ajkán, friss eperke Piroslik levelén. Oh ősz! ha ily bűvös varázszsal Bír szent lehelleted, S az ég szabadján a gyümölcsöt Másodszor érleled; Oh, bájos ősz csodás fuvalma! Hozzád száll hő imám: Te járj át érlelő szeleddel E senyveteg hazán! Hogy a mi fattyúsarjadékot Hajtott a ki kelet; Mit érlelés helyett, tüzével A nyár ki égetett, Te hozd újabb virágozásra! Nem kérek én csodát; Az ő helyett egy é betűcske, Megmentné a hazát! 20

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 20

2015.03.22. 18:08:07


Victor Hugo

Olyan a szerelem

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat, amelytől fénylik a szirom, amelyből felszökik, kévéjében a napnak, szivárvány-szikra, milliom. Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng, ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön – mi távolabbról: mint a gyémánt, az közelebbről: mint a könny. Fordította: Nemes Nagy Ágnes 21

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 21

2015.03.22. 18:08:07


Robert Burns

Levélhulláskor Borong a hegyormon a lomha homály, az ér kanyarogna, de köd lepi már, hogy sápad az év, s komorul a vidék, ha tél veszi át a víg ősz örökét.

Mily hosszú az élet s hogy kárba veszett, mily röpke csupán, ami még a tied, mily képeket ölthet az ősi idő, mily szálakat tép el a sors, a jövő.

Barnák a mezők, meredeznek a fák, eldobta a nyár a vidám cicomát; bolyongva hadd hordom a bút egyedül: hogy üldöz a sors az időm de röpül!

Mily ostoba vagy, míg a csúcs hívogat, fentről csupa árny, csupa kín az utad! Silány ez a sors! – de a sír nem a vég, kell még mibe bízzon az emberiség. Fodor András fordítása

22

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 22

2015.03.22. 18:08:08


Arany János

Kies ősz

Ősz ez! ősz ez!... mindhiába Tűz virágot gyér hajába, Színli csalfán a tavaszt; A mezőt bárhogy ruházza: Szebb időnek rémes váza – Közte sárgul a haraszt. Zöld az erdők lombja bátor, Fénylik este a mennysátor: Van hiány már fönn és lenn; Csillag és lomb egyre ritka: Őszi hullás fájó titka: Rezgi által csöndesen. Hasztalan, hogy új virágba Borul ismét a fa ága, S új szerelmet ünnepel: Kit vidítson meddő éke? Egy fuvallás... azzal vége: Váltja szemfödő lepel. Óh, ne bizzunk e varázsra: Kész anyag gyűl hervadásra, Az enyészet gazdagul, Fű-fa zöldje azér’ hajt csak Hogy, mit sírva megsóhajtsak, Több legyen majd, ha lehull.

23

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 23

2015.03.22. 18:08:08


Reményik Sándor

Lámpagyújtogató Egyszer volt, rég volt. Azt kérdezték tőlem: „Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?” „Lámpagyújtogató” – feleltem én. A gyermek együgyű feleletén Nevettek akkor szülők, ismerősök. Mért volt, mért nem volt, én azt nem tudom. Nekem a csendes ember imponált, Ki ballagott a bús utcák során, S amerre ment, Világosság támadt a nyomdokán. Csak felnyújtott egy lángvégű botot, – Egy lobbanás – s az ember főlehajtva Az esti csendben tovább baktatott. Csak ment tovább a sötétség fele. Ámde mögötte diadallal égtek A lámpák, miket meggyújtott keze. Egyszer volt, rég volt, hogy kérdezték tőlem: „Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?” Azóta sokat vívtam, verekedtem, Azóta sűrűbb lett az éjszaka. És végül – lámpagyújtogató lettem.

24

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 24

2015.03.22. 18:08:09


Radnóti Miklós

Szerelmes, őszi vers A júliusi tarlón pattanó szöcskéken ámultam szaporán s tenyerem alatt a kedves gyönyörű kamaszmellei értek vidáman. Most mélyül már szemében a kék és zsákos gabonák tömött csudái előtt hajtjuk le őszi fejünket. Csókok gondjától súlyosul a ház s költöző madarak nehéz tollaitól fordul emlékezőre a táj éretten és régi mesékre: valamikor, ha messze jártam tőle, földről pipacsok véres pöttyeit s az égről csillagokat akartam a hajára hozni néki.

25

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 25

2015.03.22. 18:08:10


26

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 26

2015.03.22. 18:08:12


Babits Mihály Ősz,

alkony, déli táj

Olyan meztelen volt az ég fényes köldökével, a nappal; akár egy szemérmetlen őrült, úgy ünnepelte önmagát.

mint szűkölő vadállat. Én is összehúztam galléromat s úgy néztem az idegen űrbe, mint a bujdokló bujdosók,

A kába tó fehéren izzott s úgy hullt rá a fekete hegy bozontosan; kacagtak véres foggal a gránátalmafák.

ha veszélyes tisztásra buknak... Kezem kezedben lüktetett. Remegtünk, mint két gyáva bajtárs egy part élén hol nincs bozót,

Guruló, tüskés gesztenyék Csiklandozták a buja föld néger húsát; a fény sötétkék nyelvei nyalták a tarajt,

nincs fedezék... Előbb-utóbb szembe kell nézni a halállal, dobolta egy bolond ütér, míg a társalgás elakadt.

Hol az erdőtüzek kiégett tarlói újravörösödtek, mint napvadító lobogók s most a nap egy végsőt rivallt

Ideges, ijedt és pici csillagok cincogtak az űrben, s egy reflektor hideg tüze karmolta simán a tavat.

s egyszerre meghalt; s akkor oly csönd lett egyszerre, s oly sötét és olyan hideg hogy vacogott a nőkön a bolyhos, puha sál,

Mint régi társak, kikre már a halál is duplán les, álltunk az éjben mely oly hűvösen tagadta forró nappalát,

vacogtak a bolyhok és rojtok; űr hullt az ég és föld közé, magasba szökött föl az ég s a mélyben meglapult a táj,

A messze, forgó ég alatt, melyre reggelig új lemezt csavart a nap, hogy tarka táncát folytassa a sodrott világ.

27

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 27

2015.03.22. 18:08:13


Arany János Nem Nem kell dér az őszi lombnak, Mégis egyre sárgul: Dér nekűl is, fagy nekűl is, Lesohajt az ágrul.

kell dér...

Nem kell bú az aggott főnek, Mégis egyre őszül: Bú nekűl is, gond nekűl is Nyúgalomra készűl..

Hátha dér-fagy, bú-gond érte, Ősze is már késő: Hogy' pereljen sorsa ellen A szegény lomb és fő!...

28

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 28

2015.03.22. 18:08:14


Dsida Jenő

Szeptember

Pirosodik a vadszőlő-levél. Most megint régi leveleket olvasok. Délután hideget fúnak a völgyre a halaványkék havasok. A hunytszemű, kisanyás békességet most újra meglelem, a békét, melyet úgy megédesít krizantém-illatával a végső sejtelem. Ha most jönnél, kezem csak így maradna, ahogyan itt a térdemen henyél. S azt mondanám: Pirosodik a vadszőlő-levél. 29

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 29

2015.03.22. 18:08:15


Ady Endre

Három őszi könnycsepp Őszi délben, őszi délben, Óh, be nehéz Kacagni a leányokra. Őszi éjben, őszi éjben, Óh, be nehéz Fölnézni a csillagokra. Őszi éjben, őszi délben, Óh, be könnyű Sírva, sírva leborulni.

30

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 30

2015.03.22. 18:08:15


Petőfi Sándor

Szeptember végén Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldell a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme, sötét hajam őszbe vegyül már, A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet... Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sírom fölibe? Ó mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörölni véle könnyűimet érted, Ki könnyedén elfeledéd hívedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret!

31

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 31

2015.03.22. 18:08:16


Juhász Gyula

Dal a rózsákról Most siratom az én ifjúságom, Mikor minden virul a határon, Mikor nyílik boldogan, mosolyogva Nyári rózsa, piros nyári rózsa. Tizenhat év fényével szívemben A mosolygó őszről énekeltem, De akkor még nekem is nyílt volna Nyári rózsa, piros nyári rózsa. Beköszöntött már a lelkem ősze, A bú néki régi ismerőse, Ahol járok, mintha hervadozna Nyári rózsa, piros nyári rózsa. De azért csak megleszek én szépen, Rózsám is lesz nemsokára nékem, Hűen, némán borulsz majd síromra, Őszirózsa, fehér őszirózsa!

32

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 32

2015.03.22. 18:08:17


Radnóti Miklós

Október

Hűvös arany szél lobog, leülnek a vándorok. Kamra mélyén egér rág, aranylik fenn a faág. Minden aranysárga itt, csapzott sárga zászlait eldobni még nem meri, hát lengeti a tengeri. 33

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 33

2015.03.22. 18:08:18


Ady Endre

Héja-nász az avaron Útra kelünk. Megyünk az Őszbe, Vijjogva, sírva, kergetőzve, Két lankadt szárnyú héja-madár.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk, Valahol az Őszben megállunk, Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Új rablói vannak a Nyárnak, Csattognak az új héja-szárnyak, Dúlnak a csókos ütközetek.

Ez az utolsó nászunk nékünk: Egymás husába beletépünk S lehullunk az őszi avaron.

34

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 34

2015.03.22. 18:08:18


Mihail Jurjevics Lermontov

Ősz

Most a föld lomboktól sárga, Őszi szél fut szerteszét, Már csak a fenyőfa rázza Haragoszöld levelét. Szántóvető sem hever le Szirt alá, ha nap vakít, Hogy virág közt kipihenje Félnap fáradalmait. Vadak félve kóborolnak, Mind jó rejtekhelyre les, Ködön át a sápadt holdnak Lágy ezüstje permetez. Vámosi Pál fordítása

35

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 35

2015.03.22. 18:08:19


Petőfi Sándor Ősz

elején

Üres már a fecskefészek Itt az eszterhéj alatt, Üres már a gólyafészek Tetejében a kéménynek... Vándor népe ott halad. Ott a messzeség homályin, Ott az égnek magasán. Látom még, mint kis felhőket, Vagy már nem is látom őket? Csak úgy képzelem talán. Elröpülnek, elröpülnek, Tavasz s nyár vendégei, És őket már nemsokára A kertek s mezők virága S a fák lombja követi. Mint szeszélyes hölgy, a mennybolt Majd borul, majd kiderül. Ajka még mosolyg, s szemébe Könny tolul... ennek sincs vége, S ajkán újra mosoly ül. Bús mosolygás és vidám könny! Csodálatos keverék. Észrevétlen karon fogja És egy más világba vonja A merengés emberét. Órahosszat elmerengek, És ha egy elejtett tárgy Vagy harang, amely megkondul, Fölriasztott álmaimbul: Elmém, nem tudom, hol járt? 36

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 36

2015.03.22. 18:08:20


37

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 37

2015.03.22. 18:08:21


Dsida Jenő Alkony Hűvös szeptember. Alkony. A szürke tó egy nagy kísértet félszeme. Lehunyt lelkem a másik.

A zúgó, vonaglótestű fák: átszúrt, iszonyú pókok, utánunk kapnak, elszabadult prédáik után.

Szélfútta őszi levelek, menekülünk, futunk s fent kigyúlnak egy messzi kastély hívó ablakai.

38

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 38

2015.03.22. 18:08:22


Mihai Eminescu

Ó, jössz-e már? Látod: a fecske útra kél, hull a sápadt diólevél; deres a szőlő, őszre jár – ó, jössz-e már, ó, jössz-e már? Karomba veszlek itt megint, míg szemem szomjan rád tekint, s fejem válladon elpihen szép szeliden, szép szeliden. Hányszor bolyongtunk, édesem, e völgy ölén s a réteken! s fölemeltelek, drága társ, hogy messze láss, hogy messze láss. Vannak e földön mindenütt szép nők: szikrákat szór szemük, de mint te, oly kedves, komoly nincsen sehol, nincsen sehol. Te vagy a lelkem, életem: tündökölsz tisztán, fényesen: hol is találnék csillagot, mely így ragyog, mely így ragyog? Késő ősz van, csillan a dér, halkan csörren a holt levél, didereg a puszta határ – ó, jössz-e már, ó, jössz-e már? Dsida Jenő fordítása

39

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 39

2015.03.22. 18:08:22


Thomas Hardy Az

utolsó krizantém

Vas István fordítása Miért csak most bontja ki még Rezgő tollazatát? A vörösbegy most sírja énekét, S meghal minden virág.

Elkésett szépség, maga van, A tündöklés oda. Mi várja? didergeti zordonan Az ősz vad vihara.

E nap már minden levelet És bimbót szólított, Hogy virágokért többet nem tehet – Mért nem akkor nyitott?

Vagy késlekedni volt oka, Az ostoba remény, Hogy ily gyöngéd-víg virághoz a Tél sem lehet kemény?

Lázas volt s mégse sietett A sürgetés szerint, Csak most, mikor levéltetemek Hullanak, s a nedv nem kering?

– Úgy szólok, mintha szirmait Ész hajtaná, pedig ez Csak egy maszk a sok közül, amit A Nagy Arc magára vesz.

40

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 40

2015.03.22. 18:08:23


Charles Baudelaire Őszi

ének

Dsida Jenő fordítása Lassacskán nyirkos estbe bukhatunk. Hát ég veled, nyár, kurta villanás! Fülembe döbben: gyászos udvarunk kövére tompán döng a tönkrakás.

Át-átrezgek, ha egy fatönk zuhan. Vérpad verése konghat így talán; a lelkem tornya dől iszonyúan, faltörőkostól, száz döfés nyomán.

A szörnyű tél emléke: láz, harag, iszony, titáni munka – körbe dong, s mint sarkvidéki infernón a nap, a szívem jéghideg, vörös korong.

Úgy érzem, míg e mély ütem nyűgöz, hogy ács kopácsol, koporsót vasal... Ki halt meg? – Jaj, már itt borzong az ősz, s e furcsa bús zaj: bongó búcsúdal.

41

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 41

2015.03.22. 18:08:24


Emily Jane Brontë

Pusztulj, virág, hullj, levél Pusztulj, virág, hullj, levél, kurtulj, nappal, nyúlj meg, éj! Minden levél, mely lehull, beszél hozzám boldogul. Mosolygok, ha jégvirág néz majd rám, s nem rózsaág. Éji romlás zord napot hozzon – akkor dalolok! Szegő György fordítása

42

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 42

2015.03.22. 18:08:24


Reményik Sándor

A nagy piktor Október, a piktorok Piktora Már teljes lendülettel festeget. Ecsetjét arany-tengerekbe mártva Húzza hervadó világok felett. Nézzétek, milyen biztos mozdulat! Milyen könnyed és mily könyörtelen: Szépséget s halált egyben osztogat. A bágyadt lombra ahogy rálehel, Irtóztató és hízelgő a hangja: Meghalsz, – de utoljára szép leszel. 43

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 43

2015.03.22. 18:08:25


Juhász Gyula Ez szomorú ősz lesz. Hol vagy Anna? Milyen volt a csókod? Bánatórák, ó az én időm ez, Bágyadt rózsák, ez szomorú ősz lesz!

Anna után Csókolom a lelked. Hol vagy Anna? Milyen volt a könnyed? Régi könnyek, te már elfeledted, De én értük csókolom a lelked!

Látni szeretnélek. Hol vagy Anna, vezet-e út hozzád? Visszatérjek? Ó be nagyon félek, Megölnétek, százszorszép emlékek!

44

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 44

2015.03.22. 18:08:26


Tompa Mihály Ősszel Az ősz nyájas verőfényén ülök, Körültem sárga, száraz lomb zörög; Oly jó ittkünn nekem! A természetnek hervadása Beszél lelkemnek csendesen. Sápadt vagyok, mint az ősz s hallgatag, Nem érzek én sem mély fájdalmakat; S mig bús szellő susog S nyájas sugár dereng az őszben: Ajkam sohajt, – és mosolyog. Mig jő-megy lelkemen a gondolat: Szakasztok kisded őszvirágokat; S végök lesz hirtelen Sovány, hosszúkás ujjaim közt... Hideg, nagyon hideg kezem! Ah, mért is ilyen hosszu életünk? A hatvan, nyolcvan év minek nekünk? Sokáig élni öröm-é: Ha bánat, kétség, fájdalom van Szurkálva perceink közé? Jobb volna az éveknek csak fele, Zavartalan öröm közt telve le; Hogy élet és kebel Fényes piros lángban, miképen A fáklya, ugy lobogna el; De égő fáklya nem vagy, életem! Ugy sápadok meg én is csendesen, Mint ágon a levél... Ah, a természet haldoklása Lelkemmel titkosan beszél! 45

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 45

2015.03.22. 18:08:26


Dsida Jenő

Zúg az őszi szél Könnyelmű, bolondos fajta vagyunk. De októberben nagyon félünk. Sápadt az arcunk, fátylas a szemünk s begyújtjuk a lobogó nagy tüzet.

Gondjainkkal megtömjük a kályhát, – hiszen annyi van, annyi van! – rövidke négy hónapig, öt hónapig bizton eltartanak.

Gyümölcsök helyett kis szobánkban a polcokra meséket rakunk, duruzsoló, piros, érett meséket: fehér időkre kellenek.

Vacogva megcsókoljuk egymást. Aztán egy egész lompos fenyő-erdőt húzunk magunkra takarónak: Téli álomra térünk.

46

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 46

2015.03.22. 18:08:27


Ady Endre

A lelkek temetője E föld a lelkek temetője, Ciprusos, árva temetője, Sok vér ömlött itt valaha S maggyilkos méreg lett belőle.

Ez a szomorú magyar róna, Halálszagú, bús, magyar róna, Hány megölt lélek sikoltott Bús átkot az egekig róla.

Itt azok éltek, kik nem éltek, A legkülömbek sohse éltek, Itt meddő a nagy gerjedés S százszor boldogak a vetéltek.

Óh, boldogak itt, kik nem éltek, A legkülömbek sohse éltek, Itt meddő a nagy gerjedés S százszor boldogak a vetéltek.

47

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 47

2015.03.22. 18:08:28


József Attila Judit Fosztja az ősz a fákat, hűvösödik már, be kell gyújtani. Lecipeled a kályhát, egyedül hozod, mint a hajdani

Némább a hosszabb éjjel, nagyobb a világ s félelmetesebb. Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk, ha már szétesett.

hidegek idejében, még mikor, kedves, nem öleltelek, mikor nem civakodtam s nem éreztem, hogy nem vagyok veled.

Hideg csillagok égnek tar fák ága közt. Merengsz még? Aludj, egyedül alszom én is. Húzódzkodj össze s rám ne haragudj!

48

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 48

2015.03.22. 18:08:29


Móra Ferenc

Kertem alján

Kertem alján lombot ontva vén akácfa vetkezik, ablakomba búcsút mondva nyújtogatja ágkezit.

Puszta ágad bármi bágyadt, bármi búsan bólogat, vén akácom, e világon nincsen nálad boldogabb!

Ha szükellő őszi szellő simogatja sudarát, gallya rebben, halk zörejben sírja vissza szép nyarát.

Viharával, nyomorával, átaluszod a telet – új virággal, lombos ággal kelteget a kikelet. 49

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 49

2015.03.22. 18:08:30


Ady Endre

Párisban járt az Ősz Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem. Ballagtam éppen a Szajna felé S égtek lelkemben kis rőzse-dalok: Füstösek, furcsák, búsak, bíborak, Arról, hogy meghalok. Elért az Ősz és súgott valamit, Szent Mihály útja beleremegett, Züm, züm: röpködtek végig az uton Tréfás falevelek. Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé S Párisból az Ősz kacagva szaladt. Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán Nyögő lombok alatt.

50

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 50

2015.03.22. 18:08:30


Kosztolányi Dezső

Vörös hervadás Erdő, dércsípte lombod ájultan vonaglik. Meghalsz, reád lehellt a vörös hervadás. De mért e vidám pompa? Mért öltözködöl halál előtt a fényes bíbornokoknak, részeg szeretőknek, ifjú dühnek, kigyulladt lázadásnak harsány színébe? Oly ünnep-e zsibbadni, elfeledni lármás kirándulókat és rigókat, vizek zaját, az élet édes-olcsó csengetyűit? Olyan jó nem élni? Örülsz? 51

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 51

2015.03.22. 18:08:31


Juhász Gyula

Ősz

Opálos színei bágyadt ködében Leszáll reám a kora alkonyat, Kései tűzrózsák nyílnak a réten S az égen a mély csöndesség fogad. Nagy topolyafák gallya hullong gyéren És sötétben hallgat a tó S a kolomp úgy méláz a lomha légben, Mint altató. Hűs szele húz át az ősznek a réten, Fázik a lelkem, érzi a deret, Keresnék valamit a messzeségben, Kihunyt fényt, elnémult üzenetet... Oly hirtelen borult az est fölébem S az ősz oly gyorsan rámtalált, Úgy állok itt a hervadó vidéken, Mint a topolyafák.

52

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 52

2015.03.22. 18:08:32


Rainer Maria Rilke

Őszi nap

Elég, Uram. Olyan nagy volt nyarad. A napórákon árnyadat terítsd el, engedd rohanni orkánjaidat. Érleld be még fanyar gyümölcseid, két délies napot még adj fölébük, nehéz borrá hadd forrjon sűrű mézük, beteljesítve őszöd ízeit. Ki most hazátlan, nem lesz háza már. Ki társtalan, soká marad magára, virraszt, olvas, levelet ír, hiába; sötét fasorban űzve-hajtva jár, míg fenn a lombot őszi szél cibálja. Rab Zsuzsa fordítása

53

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 53

2015.03.22. 18:08:32


Mihai Eminescu Szonett Künt őszi szélben hull a lomb remegve, s nehéz cseppek verődnek ablakodhoz, s te nyűtt levélkéket böngészve gondolsz egyetlen órán teljes életedre. Sok édes semmit tékozolva hordoz a múltad; ajtód nem nyílt, bárki verte, de jobb is így a tűznél, szenderegve mélázni, míg künt nyirkos szél sikoltoz.

Így nézek én is gondjaimra itt benn. Szívemhez ó-mesék tündére járul – körül köd ül, gomolyog mind telibben. Suhogás zizzen, omlik egy ruhárul, padlómon lenge lábak lépte libben, s szememre két lágy, hűs kezecske zárul. Dsida Jenő fordítása

54

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 54

2015.03.22. 18:08:33


Kosztolányi Dezső

Őszi reggeli Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét, megannyi dús, tündöklő ékszerét. Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról, és elgurul, akár a briliáns. A pompa ez, részvéttelen, derült, magába-forduló tökéletesség. Jobb volna élni. Ámde túl a fák már aranykezükkel intenek nekem. 55

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 55

2015.03.22. 18:08:33


Alekszandr Puskin

Őszi reggel

Felzeng a pásztor sípja a mezőn, és felriasztja csendbe fúlt magányom. Egy drága arccal semmibe veszőn elröppen az utolsó könnyű álom. Tűnik az éj, ritkulnak árnyai, felkél a nap, a halvány, hajnali, s én újra csak a puszta semmit látom. Ő nincs sehol... ahol tűnődve járt langy esteken a kedves, meg-megállva, a partot járom, rétek bársonyát, gyönyörű lába könnyű kis nyomát keresem minden ösvényen – hiába. Kószálva erdőn és bozóton át, örök nevét kiáltom szét a csendbe, Szólogatom – és hangom messze csengve kihalt, hideg völgyek fölött suhan. És visz tovább az emlék, a patakra: kis fodrokat terelget álmosan, nem reng a tükrén édességes arca – ő nincs sehol... Reményem, életem a zsendülő tavasz, ha visszahozza. Az ősz hideg kezétől sápadozva gyérül a sárga lomb a nyíreken. Kihalt tölgyesben jár az ősz neszezve, kerengve hull a rozsdamart levél, köd terped vastagon a hűlt vizekre, és rohamozva felvisít a szél. Mély őszi csend őrzői, ringatói, ti kedves völgyek, lankák, tölgyesek, ti bús, vigalmas napjaim tanúi, lesz még tavasz... most hadd felejtselek! Rab Zsuzsa fordítása 56

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 56

2015.03.22. 18:08:34


57

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 57

2015.03.22. 18:08:35


Ady Endre

Egyedül Hideg, sötét éj van: itt ülök szobámban Kihűlt, fásult szívvel, búsan, egyedül... Odakint a hűvös, őszi éjszakában Hervasztó, hideg szél egy dalt hegedűl. Hervasztó, hideg szél miről is dalolhat, Mint az elmulásról?... Ismerem e dalt... Édes reményekről, amelyek csak voltak, Melyeknek emléke őrületbe hajt! ... Virágot dermesztő, novemberi szellő Ne zúgd e siralmas, síró éneket, Ami régen elmult, ami vissza nem jő, Sirjokból ne ébressz tört reményeket! Hiszen e bolond szív, hogyha már nem érez, Szép reménye, vágya mind, mind tova szállt, Nyugodt, de ha egyszer öntudatra ébred, Kéri a megváltást, kéri a halált!... Elmulás zenéje, bús őszi, hideg szél, Feledni akartam, altatni szivem, Dacolni a múlttal, úgy-e, mily rideg cél? De ez, amin lelkem megnyugszik, pihen... Novemberi szellő, jobb lesz, ha kioltod Az emlékezésnek régi lángjait, Engedd, hogy feledjek, hiszen az a boldog, Kinek nincsen semmi, semmi vágya itt!...

58

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 58

2015.03.22. 18:08:36


Gárdonyi Géza

Szeptember Elnémult a rigó. Az esteli csöndben az ősz bogár szomorú pri-pri dala szól már. A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen: elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár! így változik búsra az én hegedűm is: fejemre az ősz dere, az ősz dere száll. Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is, De pri-pri: odavan a nyár, – a nyár...

59

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 59

2015.03.22. 18:08:37


Babits Mihály

Magyar szonett az őszről Jön az ősz, már hullnak a cifra virágok szirmai, rongyban, mint farsangi plakátok, ha süvít a böjti szél: „Nincs szükség rátok! Már vége a násznak, megestek a lányok.” Komolyan és szürkén, mint a gőgös szerény, fiait ringatva ül a termés, helyén, kész elbocsájtani a Szentmihály szelén s hős anyaként halni a November derén. S már érzi az éh nyúl, hogy a fű kopaszabb. Jajgat a sok madár, folyton vérzik a nap. Megy a gőzös, Pestre, füstje a földre csap. Ideges a farkas a gyürött erdőben. Ideges az ember szíve a mezőben. jön valami, amit minden ért, csak ő nem. 60

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 60

2015.03.22. 18:08:37


Reményik Sándor

Őszi erdőn hamvadó parázs Te szép, te szomorú, te tiszta láng! Most már: avarba hamvadó parázs, Én nem gyujtottalak, Én nem oltottalak Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól. Arra jártamban Megcsapott messziről a meleged, Tovább mentem, Nem éleszthettelek. Most hát elalszol. Aludj. Békesség neked. Takarjon be a diadalmas Ősz, A csend, S a nesztelenül hulló levelek.

61

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 61

2015.03.22. 18:08:38


Dsida Jenő

Száraz ág Szép, lankadt novemberi gally, jó bánat tiszta, lassú míve, kiről levált a röpke raj s alatta hajló, száraz íve maradt hűs, haldokló kezeknek, magánnyal dús és koldus ág, melyen csak emlékek rezegnek: elvégezett szomorúság! Miért vettelek észre ma talán először életemben, mint sokszor elhadart ima szavát, amely az értelemben tartalmat nyer és felvilágol? Miért nincs más rajtad kívül szememben ebből a világból, mely elsötétül és kihűl?

62

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 62

2015.03.22. 18:08:39


63

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 63

2015.03.22. 18:08:40


Benedek Elek Őszi

ének

Búsan járok-kelek a szürke avaron, Léptem alatt zörög a sárga falevél. Kis madár énekét immár nem zavarom, Erdő víg dalnoka, ó, hová lettél?

De félre, bánat, félre! Leszen tavasz még, Erdő, mező, tudom, újra kizöldül. Fejünk felett újra mosolyog majd az ég, S illat, melegség árad ki a földbűl.

Hervadva búsul egy-egy kései virág, Hiába nyílt ki: egy-két napot ha él. Nemcsak én vagyok bús, bús az egész világ. Ím, a szellő is szomorú dalra kél.

Szép lesz az erdő, ó, be szép lesz ismét, Fölcsendül benne a víg madárdal. S járván az erdőt bolyongva, el sem hinnéd, Hogy egykor küzdött a szörnyű halállal.

64

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 64

2015.03.22. 18:08:41


Radnóti Miklós

Rejtettelek Rejtettelek sokáig, mint lassan ért gyümölcsét levél közt rejti ága, s mint téli ablak tükrén a józan jég virága virulsz ki most eszemben. S tudom már mit jelent, ha kezed hajadra lebben, bokád kis billenését is őrzöm már szívemben, s bordáid szép ívét is oly hűvösen csodálom, mint aki megpihent már ily lélegző csodákon. És mégis álmaimban gyakorta száz karom van s mint álombéli isten szorítlak száz karomban.

65

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 65

2015.03.22. 18:08:41


Babits Mihály

A veranda hűvös már A veranda hűvös már vadszöllőlomb vörös már. Fanyar bor az asztalon Lelkünkben az unalom. Megtörött a bor színe mint a haldoklók szeme. Iszunk apró kortyokat hallgatunk rá nagyokat. Nézzük a vén telkeket a vetkőző kerteket. Aki maradt, bús levél, fázik mind és fáj és fél. Fázik mind és fél és fáj valami rossz vándort vár. Jön a vándor mogorván köpönyegét vonszolván. Köpönyege föllege betakarja az eget. Lehellete csúnya szél akit ér az meg nem él. Jaj levelek, hol bújjunk? Mit csináljunk, lehullunk.

66

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 66

2015.03.22. 18:08:42


Juhász Gyula

Őszi verőfényben

Őszi verőfényben pirosak a lombok, Egy kis dicsőségtől nem leszek én boldog, Messze tarlót róttam, hideg volt az éjjel, Takarózni kellett egy kis dicsőséggel.

Ha irigyelnétek, odaadom ingyen, Fanyar borostyánnál egyebem úgy sincsen, Amit én elértem, nincsen áldás azon, Csak az én magányos utamat siratom...

Pihenőre térni: örök vágyam nékem, Jó szó, jó bor, egy csók: lenne dicsőségem; Adjatok, adjatok, őszi rózsát ősznek, Puha derékaljat fáradt hegedősnek!

67

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 67

2015.03.22. 18:08:43


68

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 68

2015.03.22. 18:08:45


Vasile Alecsandri Ősz

végén

Házunk vendégi hol maradnak, A gólya, fecskepár? Megérezvén a tél fuvalmát, Elmentek messze már. Szálló darvak nyújtott csoportja Eltűnt a szemhatáron... Ó, hány sóhajtás ment utánok, Ó, mennyi édes álom! Dértől fagyasztott barna réten Nem zeng többé a dal, Mély fájdalomtól sújtva hallgat A sárguló avar; Halkan zizegve hull a fáról Levél, gally sorra... sorra... Mintha egy lélek sok csalódott, Tűnő ábrándja volna. A napra felhők tornyosulnak, Nagy szürke fellegek, Mint sárkányszörnyek a mesében, Csatáznak, küzdenek; Az alvilági félhomályban Hasító károgással Borzalmat keltő gyászmenetként Ezernyi varjú szárnyal. A nappalok mind rövidebbek, Jön a tél csendesen, Átokvert lélek, fagyos szélvész Sír a kéményeken, Ökör, szamár, ló összebújva, A széllel versenyt ordít, Az ember búsan gondba mélyed, S a tűz mellé húzódik. Dsida Jenő fordítása 69

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 69

2015.03.22. 18:08:46


Juhász Gyula

A csönd felé Lakásom lesz a hetedik magány, A halál felé nyílik ablaka. Kertjében csak emlékek teremnek S lakója csak a lelkem lesz maga. Kertjében örök emlékek teremnek, Nem érnek mérges vágyak már oda, Csak remény nélkül tüskétlen az élet, Ne várj csodát, az élet a csoda!

Csak vágyak nélkül tüskétlen az élet, Csak népek nélkül népes a magány. A csönd elfojtott igéktől beszédes, A föld csak ölelő ölén anyám... A csönd csak megölt igéktől beszédes, Ne mondd ki a szót és ím megleled. Hagyd magára e látszatos világot És maga a világ lesz majd veled!

70

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 70

2015.03.22. 18:08:47


Reviczky Gyula

Ősz felé

Vágy, szenvedély bevonja szárnyát, dalaim immár csendesek; bennük csak néha-néha zendül egy álom, egy emlékezet. A szép tavasznak álma őszkor; virágokról édes regék. A szív, mely lemondásra készül, s úgy megzokog; ne még! Ne még! Lehajtja szép fejét a rózsa, nem éli túl a hév nyarat. S az édes vágyak, a virágok, szívemben is hullonganak. Bágyadt a nap, bágyadt a tájék, a télre fázva gondolok, s a langyos őszi napsugárnál vérem még egyszer föllobog. Tavasz mosolyg reám keresztül egy rózsaszínű fátyolon. Látom virulni a világot, s csak álmodom, csak álmodom…

71

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 71

2015.03.22. 18:08:47


John Keats Óda

az őszhöz

Halk párák s édes ízek évszaka, Jössz s hű híved, a sárga nap örül, És összefogtok s dús fürtök soka Csügg a szőlőn a nádtetők körül; Vén alma-ágat áldott súly töret, S zamat tölt minden őszi magvakat, Dinnye dagad, feszül édes bele A mogyoróknak s száz bimbó fakad: Késő virág, minőt a méh szeret, S már azt hiszi: örök méz-szüret, Bár nyári sejtje csordultig tele. Ki nem látott még téged? Kiszököm S megleslek gyakran csűrök közelén, Ülsz gondatlan a téres küszöbön, S hajad lágyan leng a cséplés szelén, Vagy épp aratsz s halk mákillat hatol Hozzád s elaltat és nem éri már Sarlód a szomszéd, reszkető fű-kalászt, Vagy főd, mint fáradt béresé, hajol Patak tükrére s friss italra vár; Vagy bor-prés mellett les lassú, sóvár Szemed, hogy végső cseppig hullni lásd. Hol a tavasz nótái? mind halott? Mi gondod rá! van néked is zenéd: Míg esti felleg sző be halk napot, S a tarlón rózsák színét szűri szét, A parti fűzfák közt busongva dong A szúnyograj, mely száll meg szétomol, Mert kapja-ejti kényén könnyű lég; Kövér nyáj béget s visszazeng a domb, Tücsök cirpel, veres begy is dalol: Vékonyka fütty a szérűskert alól, S gyűlő fecskék zajától zúg az ég... Tóth Árpád fordítása 72

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 72

2015.03.22. 18:08:48


Tompa Mihály

Megnyugvás Hogy síri álma közeleg A természetnek, gyász tele Sárgult levélben írja meg, S előre jő az ősz vele.

S e kettős hervadás felett Az ifjú tán panaszra kel? Boldog, ki várja a telet Egy szebb tavasz reményivel!

Hogy ily álom jön-é reám? Sápadt arcom, nem kérdelek! Az ősz fuvalmi engem is Végső búcsúra intenek.

Ne sírj leányka, oh, ne sírj! Megváltanod ha nem lehet; Zöld hant alatt nyugodni jó, – Síromra tartsd könnyűidet! 73

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 73

2015.03.22. 18:08:49


Konsztantyin Fofanov

Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!

Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy! A tűnődő természet hervadása, kora reggel az ősz ködgomolyag, a búcsúzó fények, a madarak – a lelket álom s bánat babonázza, őszidő, de szép, de gyönyörű vagy! Szeretem gyermekkorom óta, Észak bús fia, hűlő vizek moraját, Az álmos erdőt, ha a komor évszak lehelletétől felgyúlnak a fák. Megyek a kertbe – hallgat a madárhad, már kókkadt minden, de a kései virágok végső pompájukban állnak, közeledtén a meztelen halálnak még fénylőbben vágynak tündökleni. Vagy kimennek a ritkuló berekbe:

bíborban ég, átlátszó s hallgatag. Csóvát evett az alvó tetemekre immár a szeptemberi virradat!... Vagy a folyóhoz megyek – csupán hullám, ólmos habok lomhán türemlenek. Csöndes, szelíd harmónia borul rám, és álmaim gyönyörrel teljesek... Megsajdulnak felejtett veszteségek, de nincs bennük se gyötrelem, se vád, homályosak, mint őszi csöndben ébredt álomlátások, édes aromák. És elnyerem megint a kurta békét, könny fátyolozza megint szememet... S ragyog az élet fénylő jelenésként, ragyog, mint megfejtett édes jelek... Lator László fordítása

74

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 74

2015.03.22. 18:08:49


Juhász Gyula Ének Az alkony oson már Fák lombja alól. A nyár hegedűjén Ősz bánata szól.

Fák lombja alól Táncolva az ősz jön S a rőt koszorút Megrázza a törzsön.

Táncolva az ősz jön S mint felleg a hegyre, Vállamra borulnak Az ősz meg az este. Az ősz meg az este.

75

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 75

2015.03.22. 18:08:50


William Wordsworth

Változékonyság Skáláján az enyészet fel s le jár, hars hangok lépcsejét csendítve meg; e hangok végül összecsengenek szelíd dallammá: ezt nem hallja már, csak az, akinek útjába nem áll aggály, haszonlesés vagy kárhozat. Mert nem szűnik: alakját váltja csak az Igaz; de ez szétolvad akár a hajnalonta völgyet és hegyet belepő dér; robajjal porba hull, mint a mohakoronás büszke kő, az ősi, fenséges torony, melyet egy arra tévedt hang, a zord Idő érintett meg: felfoghatatlanul. N. Kiss Zsuzsa fordítása

76

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 76

2015.03.22. 18:08:51


Szergej Jeszenyin

Bokraink közt... Bokraink közt már az ősz barangol, kóró lett a fényes laboda. Zizegő, szép zabkéve-hajadról nem álmodom többé már soha. Arcod haván bogyók bíbor vére – szép voltál, te kedves, illanó! Szelíd, mint az alkony puha fénye, s fehéren sugárzó, mint a hó. Szemed magvai kihulltak régen, neved, a törékeny, messze szállt. Gyűrött sálam őrzi már csak híven fehér kezed hársméz-illatát. Amikor a háztetőn a hajnal macskamódra, lustán lépeget, emlegetnek tűnődő szavakkal vízi manók, dúdoló szelek. Kéklő esték azt suttogják rólad: álom voltál, elhaló zene. De tudom – aki formálta vállad, fénylő titkoknak volt mestere. Bokraink közt már az ősz barangol, kóró lett a fényes laboda. Zizegő, szép zabkéve-hajadról nem álmodom többé már soha. Rab Zsuzsa fordítása

77

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 77

2015.03.22. 18:08:51


Reményik Sándor Száraz

levél

Egy lány hajába hullt, A véletlen, a szél Hozta. Gyűrött kis múmia-levél, A sötét fürtök közt pihen: Vándor, különös, oda nem való, Szomorú idegen, Egy lány hajába hullt, most ott pihen. A lelkem is, ha lány hajára száll, Ott úgy pihen, Mint ez a vándor, Ez a szomorú, száraz idegen. Hogy megpihent: tán maga sem hiszi, Egy pillanat – s a szél tovább viszi, Tovább, tovább...

78

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 78

2015.03.22. 18:08:52


Petőfi Sándor

Az utolsó virágok Őszi idő a javából, A természet homlokáról Minden szépet leragad. Nincsen a mezőkön semmi, Még a kertben is keresni Kell már a virágokat. Kis Juliskám összeszedte És bokrétává kötötte A maradék szálakat. Jól tevéd, kis feleségem, Kedvet szerzesz evvel nékem S tán velök sem tész rosszat. Már ha úgyis halniok kell, Haljanak hát legalább el Itt, hol látják szemeink; Könnyebb lesz talán halálok, Hogyha azok néznek rájok, Akik őket szeretik.

79

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 79

2015.03.22. 18:08:52


Heinrich Heine

Ősz halk szele Ősz halk szele rázza a fákat, az éj nyirkos, hideg. Szürke köpenyben az árva erdőben léptetek. A lovast a ló, az álmát gondolatok viszik, röpülve emelnek a házhoz, hol a kedvesem lakik. Kutyák csaholnak, inas jön, a gyertyaláng lobog, sarkantyúm peng, amint a csigalépcsőn felrohanok. Csupa illat és ragyogás a meleg szőnyegszoba, ott vár reám az édes – röpülök a karjaiba. Szél rezzenti a tar tölgy susogó gallyait: „Bolond lovas, te, mit érnek bolondos álmaid?” Szabó Lőrinc fordítása

80

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 80

2015.03.22. 18:08:53


Victor Hugo

Alkonyra hajlik már az évszak Alkonyra hajlik már az évszak, nő a homály, fogy a derű, a dombra hűvös szárnyú szél csap, fél a madár, fázik a fű.

Augusztus küzd az őszi haddal; nem ringat jégmadárt a hab; egy percet elveszít a nappal, és egy sugárt a pirkadat.

Némán tapad a mennyezetre a légy, mint akit csapda zár, mint földre hullott hópehelyke, apránként olvad szét a nyár. Nemes Nagy Ágnes fordítása

81

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 81

2015.03.22. 18:08:54


Ady Endre Az

ősz muzsikája

Most is együtt a Csönd s a Lárma, Az Ősz csak bennünk változott, Ódon és nemes muzsikája, Ha van szép szív, ma is megleli. Színe, könnye, búja a régi, Nótái is a régiek, Tud altató szépet mesélni, De fölváj régi sebeket is. Szépek, akik ma élni mernek, Egy-egy feledő mosolyuk: Drága, élet-folytató gyermek S minden könnyük felébredt halott. 82

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 82

2015.03.22. 18:08:54


Juhász Gyula Október Szüret tüzei égnek, Szólnak szüreti nóták S a szőlőhegyek hátán Venyige lombja pirkad És megszépül csöndesen Az egész mulandóság.

Szüret tüzei mellett Próbáljunk melegedni, Szüret nótái mellett, Míg venyigelomb pirkad, Próbáljuk meg csöndesen A tavaszt elfeledni!

Enyém e dalos ősz most, Enyém az őszi pompa, Enyém e bús mosolygás. Venyige lombja pirkad És megszépülsz csöndesen Bánat, nagy őszirózsa!

83

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 83

2015.03.22. 18:08:55


Csokonai Vitéz Mihály

Ősz

A fejem már majd megbódul, Annyi a gond, mely rámtódul, Érik a gohér nagyon. Szintúgy félek még előre, Ha ránézek a szőlőre, A szüret s baj itt vagyon; Restellek már ki is menni, Eső esik, mit kell tenni, Alhatnám is, de nem is, Mozogni kén nékem is. Most jőnek már, haj, most jőnek A megaggott esztendőnek Legkomorabb részei, Borong, tolong a kedvetlen Őszi felhő, és szünetlen Bugyognak locs cseppjei. Bent ásítok, kint meg ázom, Bent didergek, kint meg fázom, Szomorú ősz, haj, haj, haj! Benn is baj most, kinn is baj. Bárcsak meleg napfény volna, Vagy kemény télre hajolna Már ez a locspocs idő. Mert most setét ködbe fedve Sínylik az embernek kedve, S azért hozzám más se jő. De ha jő is, mit csinálunk? Csak unalom lakik nálunk; Most is bú és álom nyom: Jaj, be fáj a vékonyom. 84

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 84

2015.03.22. 18:08:56


85

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 85

2015.03.22. 18:08:57


Reményik Sándor

Hová?

Haza? Hová? Hová indul ez a vonat? Hol van még otthonom? Hol vár egy meleg hangulat? Nem hely az otthon S nem hely a haza – De lélek s álom S varázs a régi arcokon S bűbáj az őszi fákon. De letépve mindenről a varázs S a bűbáj mindenről letépve, Tekintsek bár a földre le, Vagy fel az őszi égre. Honvágy sír bennem, mérhetetlen Honvágy – nem hely után. A lelkemet vesztettem el – Azért nincsen hazám.

86

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 86

2015.03.22. 18:08:58


Dsida Jenő Ősz

a sétatéren

A lombok is leszállingóznak, a jövő éviek is; fakadásuk hiábavaló. Csak én fogok itt ülni magányosan, céltalanul, haláltalanul sok-sok iszonyú évig. Mindjárt elnémulok, nem lesz, akihez szóljak s azt se mondhatom el, hogy nincs akihez szóljak, s mire nyomdagépek méhéből életre edzve ez a vajúdó vers világra jön, csak üveges szemek bámulják mindenünnen: Nem lesz, aki értse. Jaj, be keserves ez az őszi sétány!

A levegő mintha végtelen víz volna, türkiszes árnyú, zöld tenger-medence, hová sosem szürönközik sugár. A fák: süllyedt hajók árbocai. A bokrok: nagy vízi pókok, óriás meduzák. Az út: kanyargó, nyúlós tengeri kígyó. S a tó: sötét álom a szívem fenekén.

87

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 87

2015.03.22. 18:08:59


Ady Endre

Halottak napján Halottja van mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk, Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk! – Dobjuk el a tettető álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek Undorít meg e sárgolyón... Hulló levélt hányszor feledtet A megváltó, a gyilkos ón!... Óh, hányszor kell a sírra néznünk, Hogy vigasztaljuk önmagunk – – Dobjuk el a tettető álcát: Ma ünnep van, ma sírhatunk!...

88

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 88

2015.03.22. 18:09:00


Vörösmarty Mihály

Bús kert

E helyet elbódult szerető keresé ki magának, És szomorú fákkal rakta meg a szomorú. Őt a tavasz, ősz, egyaránt s tél és nyár sírva találta, Mint bujdokló rém jár vala lombjai közt. Nézz be utas, s ha talán elszunnyadt volna, kívánjad: Álma legyen boldog: élete nem vala az.

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 89

2015.03.22. 18:09:01


Berzsenyi Dániel Közelítő

tél

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr.

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész.

Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlice, és a füzes ernyein A csermely violás völgye nem illatoz, S tükrét durva csalét fedi.

Lassanként koszorúm bimbaja elvirít, Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli Nektárját ajakam, még alig illetem Egy-két zsenge virágait.

A hegy boltozatin néma homály borong. Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd. Itt nemrég az öröm víg dala harsogott: S most minden szomorú s kiholt.

Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom. Nem hozhatja fel azt több kikelet soha! Sem béhunyt szememet fel nem igézheti Lollim barna szemöldöke!

90

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 90

2015.03.22. 18:09:01


Gyóni Géza Régi Álmot szőttek a szerelemről, – Úgy-e így kezdődik a nóta? Milyen nagyon szerették egymást, Csak a jó Isten a tudója.

nóta

És esküdtek örök hűséget, – A régi nóta folytatása. Fogadták, hogy a síron túl is Hűséggel várnak majd egymásra.

S a nyár alighogy őszre fordult, – Nincs fordulat, ez már a vége – Dér ült az esküvő szívekre, A fűszálra, a falevélre.

91

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 91

2015.03.22. 18:09:02


92

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 92

2015.03.22. 18:09:02


TARTALOM Előszó …...........………………………………………………………………..….5 Heinrich Heine – Búcsú ……................…………………………………………..6 Dsida Jenő – Súgás az ősznek ………...............…………………………………..7 Petőfi Sándor – Itt van az ősz, itt van újra ....................……..……………………9 Radnóti Miklós – Őszi vers ………………………………………..............….…10 Reviczky Gyula – Hervadt virág… ………………………............…………..……11 Ady Endre – Ősz felé ………………………………………............…………….12 Szergej Jeszenyin – Ősz ………………………………….............………..…….13 Fjodor Tyutcsev – A szép őszi estében ………………................………….…….14 Gyóni Géza – Ősz van ………………………………..............…………….……15 Guillome Apollinaire – Jel …………………………................…………………16 Kosztolányi Dezső – Nyárutó ………………………................…………………17 Paul Verlaine – Őszi chanson ………..…………….................………………….19 Garay János – Őszi dal ……………………………................……………….….20 Victor Hugo – Olyan a szerelem ……………….................……………………..21 Robert Burns – Levélhulláskor …………………................…………………….22 Arany János – Kies ősz ………………………................……………………….23 Reményik Sándor – Lámpagyújtogató ……………...............…………………….24 Radnóti Miklós – Szerelmes, őszi vers ……………...............…………………….25 Babits Mihály – Ősz, alkony, déli táj ………………..............…………………...27 Arany János – Nem kell dér… ……………………….............…………………..28 Dsida Jenő – Szeptember …………………………................…………………..29 Ady Endre – Három őszi könnycsepp ……………..............……………………..30 Petőfi Sándor – Szeptember végén ……………….............……..………………31 Juhász Gyula – Dal a rózsákról …………...............……………….……………32 Radnóti Miklós – Október …………………...............…………….……………33 Ady Endre – Héja-nász az avaron …………................………………………….34 Mihail Jurjevics Lermontov – Ősz ……................………………………………35 Petőfi Sándor – Ősz elején …………................…………………………………36 Dsida Jenő – Alkony ………………................………………………………….38 Mihai Eminescu – Ó, jössz-e már? …………….............………………………...39 Thomas Hardy – Az utolsó krizantém ……................…………………………..40 Charles Baudelaire – Őszi ének ………………............………………………….41 93

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 93

2015.03.22. 18:09:02


Emily Jane Brontë – Pusztulj, virág, hullj, levél .................……………………….42 Reményik Sándor – A nagy piktor ……................……………………………...43 Juhász Gyula – Anna után ……………................………………………………44 Tompa Mihály – Ősszel …………………..............………….…………………45 Dsida Jenő – Zúg az őszi szél ………………............…………………………..46 Ady Endre – A lelkek temetője …………................……………………………47 József Attila – Judit …………………………...........……………………………48 Móra Ferenc – Kertem alján ………………............…………………………….49 Ady Endre – Párisban járt az ősz ……………............…………………………..50 Kosztolányi Dezső – Vörös hervadás ………….............………………………..…51 Juhász Gyula – Ősz ……………………………...........…………………………52 Rainer Maria Rilke – Őszi nap …………………...........….……………………..53 Mihai Eminescu – Szonett ……………………............…………………………54 Kosztolányi Dezső – Őszi reggeli ……………..............………………………..55 Alekszandr Puskin – Őszi reggel ……………...............………………………..56 Ady Endre – Egyedül …………………………..............……………………….58 Gárdonyi Géza – Szeptember …………………..............………………………59 Babits Mihály – Magyar szonett az őszről ………...............………………………60 Reményik Sándor – Őszi erdőn hamvadó parázs .................…………..…………..61 Dsida Jenő – Száraz ág …………………………..............……………………..62 Benedek Elek – Őszi ének ………………………..............…………………….64 Radnóti Miklós – Rejtettelek …………………….............……………………..65 Babits Mihály – A veranda hűvös már …………...............……….…………….66 Juhász Gyula – Őszi verőfényben .……………................……………………..67 Vasile Alecsandri – Ősz végén …………………...............……………………..69 Juhász Gyula – A csönd felé ……………………...............…………………….70 Reviczky Gyula – Ősz felé ……….………………..............……………………71 John Keats – Óda az őszhöz…………………………...............…………………..72 Tompa Mihály – Megnyugvás………………………..............……………..…….73 Konsztantyin Fofanov – Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy! …..................………74 Juhász Gyula – Ének ……………………………………………..............……..75 William Wordsworth – Változékonyság ……………………….................……..76 Szergej Jeszenyin – Bokraink közt… ………………………………...............……77 Reményik Sándor – Száraz levél …………………………….............……………78

94

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 94

2015.03.22. 18:09:02


Petőfi Sándor – Az utolsó virágok …..............……………………………………79 Heinrich Heine – Ősz halk szele …………..............……………………………80 Victor Hugo – Alkonyra hajlik már az évszak ….................…………………….81 Ady Endre – Az ősz muzsikája ………………...............……………………….82 Juhász Gyula – Október …………………...............……………………..……..83 Csokonai Vitéz Mihály – Ősz …………...............……………………………...84 Reményik Sándor – Hová? ……………..............………………………………86 Dsida Jenő – Ősz a sétatéren …………............………………………………….87 Ady Endre – Halottak napján …………............…………………………………88 Vörösmarty Mihály – Bús kert …….............…………………………………….89 Berzsenyi Dániel – Közelítő ősz ………............……………………………….…90 Gyóni Géza – Régi nóta ………………..........………………………………..…91

95

Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 95

2015.03.22. 18:09:02


Az elmúlás évszaka (ősz)-beliv.indd 96

2015.03.22. 18:09:02

Az elmúlás évszaka  

A elmúlás évszakának fotói a magyar és a világirodalom nyolcvan legszebbnek ítélt versével.

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you