Page 1

Az Êrlelő meleg

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 1

2015.03.18. 10:18:43


A magyar és a világirodalom legszebb verseiből válogatva

Tervezte, szerkesztette és tördelte: Szász András Fotók: Szász András

ISBN Kiadja: a Korda Kiadó és Könyvkereskedés Felelős kiadó: Dr. Bujdosó Gabriella Készült: General Nyomda Kft. 6728 Szeged, Kollégium út 11/h Felelős vezető: Hunya Ágnes

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 2

2015.03.18. 10:18:43


Az érlelő meleg VERSEK ÉS FOTÓK A NYÁRRÓL

Évszakok és napszakok sorozat

Korda Kiadó Kecskemét 2015

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 3

2015.03.18. 10:18:43


„Aranyos lapály, gólyahír, áramló könnyűségű rét. Ezüst derűvel ráz a nyír egy szellőcskét és leng az ég.”  József Attila

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 4

2015.03.18. 10:18:43


ELŐSZÓ Jelenünk évszakai már hírül sem olyanok, mint az emlékeinkben őrzött hajdaniak. Eltűnőben azok a markáns határvonalak, melyek gyermekkorunk évszakváltásait jellemezték. Ma már a télből szinte átmenet nélkül ugrunk a nyár közepébe, onnan meg vissza a télbe. Mégis. Mennyivel szegényebbek lennénk rövid tavaszaink és kurta őszeink nélkül. Mert nincs nyár tavasz nélkül, és tél sincs ősz nélkül. Tavasz, nyár, ősz és tél: az örök körforgás, melybe mi, mérsékelt égöviek beleszülettünk. Négy évszak, melyeket nemcsak tudatunk tart számon, génjeinkbe is mélyen belevésődtek. Nem véletlen, hogy a hazájukat melegebb tájakkal felcserélő honfitársaink oly gyakran panaszolják: két dolog után vágyakozik sóváran a lelkük: egyik a szülőföld, másik az évszakok váltakozása. Hiába a virág-, rügy- és levélfakasztó kikelet, ha nem követi kalászérlelő meleg, mely szárba szökkenti, maggá és gyümölccsé érleli mindazt, amit a tavasz oly gondosan elvetetett. Ehhez nem költőiesség kell, hanem olyan józanság, komolyság és felelősségtudat, amilyen a nyáré. Ahogy Ady Endre írja A paraszt nyár című versében: „Nyár, a Nyár nem álmodik, / Kaszál, dalol, és nem rohan, / Erősen, biztosan arat, / Forrón és boldogan.” Bármilyen is legyen, a nyár, számos költőt, írót megihletett. Szépségét lehetetlen nem észrevenni, megfogásához, szavakba öntéséhez mégis olyan költőóriás kell, mint József Attila, aki így fogalmaz nyárról szóló költeményében: „Aranyos lapály, gólyahír, / áramló könnyűségű rét. / Ezüst derűvel ráz a nyír egy szellőcskét és leng az ég. // Jön a darázs, jön, megszagol, / dörmög s a vadrózsára száll. / A mérges rózsa meghajol – / vörös, de karcsú még a nyár.” Igen. Általában karcsún érkezik, bár mostanság inkább telt idomú szépségként. Aztán eltelik néhány nap s mintegy varázsszóra hirtelen kemény férfivá változik, ki kegyetlen forróságával árnyékba, hűsítő vizek menedékébe kerget embert és állatot. Majd kényére-kedvére elfekszik a réteken, lombos erdők árnyékot őrző hűsében, hogy onnan ki-kicsapva, sárgára érlelje a gabonát, vörösre szárítsa, aszalja, perzselje a kaszálók zöldellő füvét, és a sírhantok virágait. S csak nő, egyre csak nő benne az indulat. Júliusban már őrjöngő mániásként gyújt fel tarlót, kaszálót, erdőt, házat és falut, nem tisztel többé se Istent, se embert, csak beteges ösztöne hajtja, hogy egybefolyó lángtengerré változtassa az egész világot. Augusztus végére aztán rendszerint kifárad, pusztító kedve is jócskán alábbhagy, már nem gyújtogat felelőtlen kamaszként, inkább megtört vénemberként magába roskad, s bűnbánó lélekkel veszi leltárba mindazt, ami ádáz pusztítása nyomán még megmaradt. Végül egészen szelíd lesz, szinte alázatos, s mire a szeptemberi napforduló elérkezik, csak simogatásra képes, egykor könyörtelenül gyilkoló keze. Ahogy Fekete István írja csodálatos költeményében: „…Alkonyban tűnik, ködbe enyészik, / aszott kezére dérharmat tapad, / ruhája régi pompáról beszél, / színes, ragyogó, bár itt-ott szakadt. // Öreg tarisznya húzza a vállát, / melyet vinni már alig-alig győz. / Sírón susog a nádszál utána, / nyár végi úton ott ballag az Ősz.”  A szerző 5

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 5

2015.03.18. 10:18:43


Juhász Gyula Alföldi

utca

Poros magyar nyár napja ver Szőke akácot, árva nyárfát, Köröskörül fény, csönd delel S árokban szunnyadnak a kácsák. Az élet alszik, nem dalol, Távírópózna égbe bámul, Sürgős hír száguld valahol, De itt nem tudnak a világrul. Minek is arról tudni most, Veszett fejszének a nyeléről, Mikor pazarlón úgy zuhog Az arany nyíl a szürke égből? 6

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 6

2015.03.18. 10:18:44


Arany János Lepke Zöld lepke, mint hulló levél, Melyet tovább legyint a szél, Nem száll virágot lepni meg, Csak lenn, az út porán libeg. Nincs feltűnő bársony meze, Csilló-pora, fény-lemeze; Virágkorát most éli bár: Oly színhagyott köntösbe’ jár. Volt napja, volt, négy, tán öt is, Hogy ízlelt ő szerelmet is; Most a jövőnek hint magot; Nem fél, hogy a láb rátapod. Szegény! ha rátoppantanék, Pusztulna ő s egy nemzedék; De oly bizalmas ott alant: Mért bántsam a kis gondtalant?... Élj, lepke! éld múló nyarad, Ha még egy-két napod marad: Jöhet vihar nagy-hirtelen, S megfagysz esőn, hideg szelen. Köszönd, hogy már tekintetem Földhöz lapúl, nem föl vetem: Ha bátran még fenn hordanám, Rád is tiportam volna tán. Mért nézzek a magasba fel? E szép világ: egy köd-lepel; Nem látom az ég madarát, Csak téged itt s útam porát. Nem a pacsirtát, aki szánt; A napnak áldott fénye bánt; De az anyaföld színtelen Fakóján megnyugszik szemem. Sorsom pedig, s egy méla gond Egemből már a földre vont; De nem remény-magot vetek: Azt nézem: hol pihenhetek?

7

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 7

2015.03.18. 10:18:44


William Blake

Dal

Mezőn kószáltam boldogan, Nyár pompáját izleltem én, Míg Ámor herceg nem suhant A nap sugárain felém. Hajamba font liliomot, Rózsát fejemre, vérszínűt; Kertjébe vélem elfutott, Ahol gyönyör száll mindenütt. Szárnyamra harmatcsepp esett, Dalom naptól izzóra vált; Selyem hálóval meglesett És fényes kalitjába zárt. Most tréfál vélem, játszogat, Leül mellém, míg dalolok; Széjjelfeszíti szárnyamat, És gúnyol, hogy már rab vagyok. Vámosi Pál fordítása

8

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 8

2015.03.18. 10:18:45


Dsida Jenő Te, ki szomorú lényegemmel kezdettől kezdve vagy rokon, csókold, csókold, csókold meg tűzzel az én csóktalan homlokom. Látod, itt állok mindhiába, kezem sóváran integet – Mindenkitől csak csókot kérek és szórom, szórom, kincsemet.

A Naphoz De szeretet-csók nincs szívükben és tovább mennek hidegen, s mire kincsem már mind a múlté, minden ember-arc idegen. Csak Te osztod a csókot mindig, csak Tőled van, ki lángra kap – Te a természet ős szerelme, ujjongó-lelkű, drága Nap.

Bíbor tüzed itt megfehérül, mint szűzi, havas ormokon; csak csókold, csókold, csókold tűzzel az én csóktalan homlokom. 9

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 9

2015.03.18. 10:18:45


Reggeli dal Felébredt a nap, kapuját kitárta, Nótával köszönti a dalos madárka. Ébredez az erdő, már a rét sem alszik, Madár dalolása messzire elhallszik. Harmat rezeg az ágon, fénye meg-megcsillan, Rásüt a napsugár s egyszerre elillan. Ragyog az áldott nap, a szellő se lebben. S dalol a kis madár mindig ékesebben. Fölkelt a méh is, döngicsél a réten, Zümmög a bogárka, röppenésre készen, Szárnyát szárítgatja meleg napsugárban, Megfürödvén előbb harmatos virágban. Dalolj madár, dalolj, örvendezz a nyárnak, Dalolj, amíg a szép napok le nem járnak. Majd jön az őszi szél, elhervad a virág... Dalold, amíg lehet! ó, de szép a világ.

Benedek Elek

10

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 10

2015.03.18. 10:18:46


Ezrivel terem... Ezrivel terem a fán a Meggy... Feleségem van nekem csak Egy; De mikor még ez az egy is Sok! Előbb-utóbb sírba vinni Fog. Furcsa istenteremtése Ő! Reszketek, ha közelembe Jő. Megteszek mindent, amit csak Kér, Mégis mindig dorgálás a Bér. Már ilyesmit is gondoltam Én: Megverem... bírok vele, hisz Vén. De mikor a szemem közé Néz: Minden bátorságom odaVész. Három ízben volt már félig Holt; Jaj istenem! be jó kedvem Volt. De az ördög sosem vitte El; Oly rossz, hogy az ördögnek sem Kell.

Petőfi Sándor

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 11

2015.03.18. 10:18:47


Dsida Jenő

Kicsi rózsa Ha nagyon egyedül vagy, kicsi rózsa, s végtelen éjjel ködharmata hull, én melléd simulok hangtalanul. Ha árvaságod szívet-facsaró, csak szólnod kell és támaszod leszek, élő, egyszerű rózsafakaró. Ha síró, szellemjáró éjfelen végigszáguld a szél zúgva, seperve, eldughatod az arcod kebelemre. Ha babonázva arcodba mered a sápadt, kaján, torzult holdvilág-arc, elfödöm gyöngéden a szemedet. Ha fáj, ha üldöz valami titok, belefújok egy kicsi ezüst sípba: gondot-űzni tündéreket hívok. Alkonyatkor a napba bámulunk, imádkozva, míg eljön a sötét és álmodjuk az egymás közelét. S mikor szirmodat sóhajok se tépik, egy friss harmatú, boldog éjszakán, ketten, szótlanul felnövünk az égig.

12

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 12

2015.03.18. 10:18:47


Emlékezés A pókhálóra harmat esett: bús unalmamra egy könnycsepp ma este. A hold az égen párt keresett, a széles égen hasztalan kereste! Már elhallgattak a madarak, annál hangosabban szóltak a tücskök. És szinte láttam a fény alatt ellengni a világot, mint a füstöt. A fényen valami átfutott, bársonyok kápráztak előttem. A hangod is eszembe jutott, mely elszállt az örök időkben. 13

Babits Mihály

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 13

2015.03.18. 10:18:48


Ady Endre

Ének aratás előtt Bölöni Györgynek Indul a vén, magyar tespedés, Pattan a feszült, ostoba húr, Nagy gőgök félve összebújnak S a tisztes, nagy csönd meglapul. Magyar ünnep lesz az aratás, Aratni búzát, vért, fejet: Nő a dühösök szent szektája, Aratás lesz, ne féljetek.

Hamu alatt parázsló harag, Ökölbe szorult, rázó kezek, Irgalmatlan, dühös kiáltás, Közeleg az ünnepetek. Aratásra készülő mezők, Torkon-akadt, gyűlölő szavak, Kaszák, mik kiegyenesedtek, Ünnep készül, piros, szabad.

14

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 14

2015.03.18. 10:18:49


Kosztolányi Dezső

Kék virágok közt Hogy búsan a vonatra szálltam, lenn volt az éji szürkület, és a sötét mezőkre nézve, szóltam: „Mi rossz tenélküled.” Nappal van... A vasút a rétet ujjongó kedvvel futja át, friss illat árad messze-messze, körül virágzó tarkaság. A szélbe kék virágok ingnak, s én tőlük félve kérdezem: „Kék lányszemek, kéklő virágok, felkelt-e már hű kedvesem?” A kék virágok integetnek: „Most kel fel épp hű kedvesed, rád gondol és a szíve úgy fáj, szemei könnytől nedvesek!”

15

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 15

2015.03.18. 10:18:50


Guillaume Apollinaire Virágszüret Kedves, virágokat szedni jöttünk a kertbe. Tudod, mennyi virág, hány tearózsa, mely Hajad díszíti, hány szerelmes rózsa kelyhe Pusztul nyaranta el? Szél támad, szárukat vadul tépi-cibálja. A rózsák szirma az utak sarába hull. Ó kedves, szedd le mind, hisz álmaink virága Holnapra megfakul. És tedd vázába mind; az ajtókat bezárjuk, S gyászolva holt napunk, bágyadt-kegyetlenül Nézzük majd kínjukat, míg szerelmi haláluk Lassan beteljesül. Szép önzőm, lám, a kert kopár, díszét leszedték. Elszállt a pilleraj, más virágok után, S eztán a szomorú kertbe éjjeli lepkék Látogatnak csupán.

S profán szobánk ölén a sok virág kiszenved. Rózsáink szirmukat elejtik csendesen. Ó sírj!... Minden virág, amely elhervad, egy-egy Elhaló szerelem! Rónay György fordítása 16

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 16

2015.03.18. 10:18:50


William Blake

A liliom

A szerény rózsa tüskét nyújtogat, A jámbor juh ijesztő szarvakat: A tündöklő-szép liliom be boldog: Ijesztés, tüske nem ejt rajta foltot. Képes Géza fordítása 17

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 17

2015.03.18. 10:18:52


Kosztolányi Dezső

A napraforgó, mint az őrült... A napraforgó, mint az őrült röpül a pusztán egymaga, a tébolyító napsugárban kibomlik csenevész haja. Bolond lotyó – fejére kapja a sárga szoknyáját s szalad, szerelmese volt már a kóró, a pipacs és az iszalag, elhagyta mind, most sír magában, rí és a szörnyű napra néz, a napra, úri kedvesére, ki részeg, s izzik, mint a réz. Aztán eszelősen, bután rohan a gyorsvonat után.

18

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 18

2015.03.18. 10:18:52


Szerelem filozófiája Ha életem magános útján Egy kis virág hajol felém; Lágy illat-nyelven így susogva: Neked virulok! Légy enyém! Nem nézem, mezei virág-e Vagy rózsa, a ki így beszél, Hanem megállok és szerelmet Adok az ő szerelméér'. S ha büszke rózsát látok útban Virulni némán, hidegen: Tovább megyek s a büszke rózsát Nem méltatom egy szóra sem. 19

Reviczky Gyula

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 19

2015.03.18. 10:18:53


József Attila Nyár

volt

Nyár volt, De mindnyájan fáztunk, Hát begyújtottunk a mesekályhákba, Ott melegedett belém, Hogy valahol, ahová elérünk, Vár ránk a lány, aki mi vagyunk, Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok, Biztosan és észrevétlenül, Mint hóborított földekben a tavasz És előjön és megigéz, Ha napszívünk kisüt szép homlokunkon.

20

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 20

2015.03.18. 10:18:54


Ady Endre

Elszállnak a lepkék Már nincs az Égen festék, Már nincs a Napnak friss ina S gyalogolnak az esték. Néha még nincs hat óra S már készítjük gyors füleink Esti harangozóra. Olykor még forr a gőgünk: Ejh, mindegy: Élet vagy Halál, De éjjel félünk, bőgünk. De éjjel újra vesszük Életünket és a napot, Hogy újból eltévesszük. Gondolkozunk, fecsérlünk Kevésből, mit az Élet ad És azt hisszük, hogy élünk. Különös, furcsa lángok S ezer, bolondos bántalom Jön, ki sohase bántott. Valamit tán szeretnénk, Pillangó-élet hasonát S tünnek tőlünk a lepkék.

21

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 21

2015.03.18. 10:18:54


Mihai Eminescu

Vágyakozás Jöjj az erdő csermelyéhez, Melyben táncol a porond, És ahol már a barázdát Elborítja sűrű lomb. Iramodva hullj ölembe, Tárt karomba vesd magad, Köntösöd hadd oldozom el, Hadd fölfednem arcodat! Térdemen elüldögélhetsz, Kettőnké lesz a világ, Míg hajad dús sátorára Hulldogál a hársvirág. Szőke fürt közt sápadt orcád Hajtsd vállamra álmatag, Drága prédául kínálván Számnak édes ajkadat. Hadd álmodjunk boldog álmot, Szenderülvén a dalon, Melyet titkos csermelyekkel Dúdol a lágy fuvalom. S átadván magunk a csendes Erdei harmóniának, Ránk kibomlott hársvirágok Hulldogálnak, hulldogálnak. Jékely Zoltán fordítása

22

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 22

2015.03.18. 10:18:55


Guillaume Apollinaire

Hervadj, Ophélia Hervadj Ophélia fehér kalapja, bágyadj Vízililiomok közt csipkéd ellebeg Míg a tóparton a sápatag Hamletek A flótán eszelős dallamot fuvoláznak Holtak közé suhansz a sötét gyepre le Mely fölött Hekaté arca búsan világol Ha egyszerű kalap Leukaté szirtfokáról Hidegen hull le a Szapphók őrülete És itt a főkötős szirének bóbitája Mely madárétkükül sok hajós becsapott Szkülla örvényein többé már nem forog Hol lágy varázs szitált a három hang dalára Rónay György fordítása

23

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 23

2015.03.18. 10:18:56


Heinrich Heine Holdezüstös Holdezüstös hársvirágok részeg illatot lehelnek, fenn a légben és a lomb közt fülemilék énekelnek. Ugye, kedves, milyen jó a hársak alján ülni, hogyha lombjukat a telehold-fény sugarasan átragyogja. Nézd csak jól meg: szív alakja van ennek a hárslevélnek, hársfa alá a szeretők oly szívesen azért ülnek. 24

hársvirágok

De mondd, kedves, mért mosolyogsz messze álmok rabja képpen, mint akinek rejtett vágyak ébredeznek már szívében. Ó, bevallom neked, édes, mire vágyom: azt kívánom, hogy bundába burkolózva üljünk, tarka, könnyű szánon, szélkavarta hóviharban, hangos csengők hangja szálljon, úgy suhanjunk, úgy repüljünk át a réten, át a tájon. Lator László fordítása

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 24

2015.03.18. 10:18:56


Csokonai Vitéz Mihály

Nyár

Haj, haj, no! be elfáradtam, Ugyan nagyon megizzadtam, Ádjatok egy kis vizet! A nyári napnak hősége Éltünk terhe, veszettsége Csak, csak ilyennel fizet Uram, szüntesd a héséget, Mert magunkat eléget. Tikkasztó kánikulánk Bűnünkért van csapva ránk.

25

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 25

2015.03.18. 10:18:57


Reményik Sándor

Csendes csodák Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezedet a szívedre Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a kis ezüstpontokat: Nem csoda-e, hogy árva lelked Feléjük szárnyat bontogat? Nézd, árnyékod hogy fut előled, Hogy nő, hogy törpül el veled. Nem csoda ez? – s hogy tükröződni Látod a vízben az eget? Ne várj nagydolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök.

26

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 26

2015.03.18. 10:18:58


Radnóti Miklós

Istenhegyi kert Ó, ez a kert is aludni s halni készül, gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé. Sötétedik. Halálos kört röpül köröttem egy elkésett, szőke méh. S fiatal férfi te! rád milyen halál vár? bogárnyi zajjal száll golyó feléd, vagy hangos bomba túr a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerteszét?

A nyár zümmögve alszik és a fényes ég magára vonta szürke fátyolát, kutyám borzol, fölmordul s elrohan, megugró árnyat lát a bokron át. Öreg virág vetkőzi sorra szirmait, pucéran áll és félig halottan, gyönge barackág ropog fölöttem s terhével lassan a földre roggyan.

Álmában lélegzik már a kert, hiába kérdezem, de kérdem újra mégis. Gyümölcsökben a déli nap kering s hűvösen az esti öntözés is. 27

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 27

2015.03.18. 10:18:58


Nyár lesz tehát Nyár lesz tehát, tündöklő és meleg: örömöm édes cinkosa, a roppant napfény, a selymek közt még szabadabban kiemeli drága szépségedet; A kék ég, a hullámzó, büszke sátor, alásuhog és csókjaival ér homlokunkra, mely forró lesz s fehér a boldogságtól és várakozástól;

Paul Verlaine

s ha jön az este, langyos szél susog, fátylaid játékosan megsuhognak, s baráti mosolyát a csillagoknak együtt nézzük majd, ifjú házasok. Szabó Lőrinc fordítása

28

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 28

2015.03.18. 10:18:59


Georg Trakl

Nyár

Este a kakukk panasza Elhallgat az erdőn. Mélyebbre hajlik a búza A vörös pipacs. A fekete vihar vágtat A domb fölött. A vénhedt tücsök-dal Elhal az erdőn. Dermedt, mozdulatlan A gesztenyelomb. Csak a te ruhád Suhog a csigalépcsőn. Szelíden fénylik a gyertya A homályos szobában. Most egy ezüst kéz Kioltotta. Szélcsöndes, csillagtalan éj.  Dsida Jenő fordítása

29

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 29

2015.03.18. 10:18:59


Dsida Jenő

Nyáresti áhítat Lépkedj vigyázva, kedves! Míg mély varázsa tart e percnek, ülj le mellém. A csöndet ne zavard. Az Úr mennydörög olykor, máskor a suhogó tölgyek holdfénybe rezgő szavával suttogó, máskor csókokba csattan termő parancsa, majd költők szájával szólal, mikor a rím kihajt. Most, hogy ily enyhületben, mivel sem küszködőn ülök a tiszta csendben, a tiszta küszöbön: egy kis tücsköt választott s e cirpelésen át beszél. Figyelj, figyelj csak! Én értem a szavát.

30

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 30

2015.03.18. 10:19:00


Heinrich Heine A pillangó a rózsába szerelmes, beröpködi ezerszer, őt meg az aranysugaras nap simogatja hű szerelemmel.

Pillangó Vajon a rózsa kit szeret? Ki fejt meg ily talányt? A néma esticsillagot? A zengő csalogányt?

Nem tudhatom, a rózsa kit szeret. Én mindegyikbe szerelmes vagyok: szeretem a rózsát, a pillangót, a napsugarat, a csalogányt s az esticsillagot. Jancsik Pál fordítása

31

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 31

2015.03.18. 10:19:01


Johann Wolfgang Goethe

A távollét gyönyöre

Idd tekintetét napestig, idd e mély gyönyört, ha enyhít, képétől forrj, összefagyj. Nincs kinek jobb sorsa volna; s örömöd mégis nagyobb, ha kedvesedtől messze vagy. Erő s távolság emelnek, mint a titkos égitestek, vérem hűti tér, idő. Szenvedélyem egyre lágyabb, szívem könnyebb, mégse bágyad, s boldogságom egyre nő. Bár csak képe jár eszemben, nyugton lehet innom-ennem, s szellemem vidám, szabad. Tündér fűti észrevétlen tiszteletté szenvedélyem, s ámulattá vágyamat. Nap-közel, szellős magasban nem lebeghet boldogabban foltnyi fellegecske sem, mint e szív nyugtában-ilyképp, nem kínozhat félsz, irígység, folyton-folyvást szeretem.

32

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 32

2015.03.18. 10:19:02


33

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 33

2015.03.18. 10:19:03


Radnóti Miklós

Június

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derűs, nincs homlokán redő, az utak mentén virágzik mind az ákác, a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testű nagy szitakötő. 34

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 34

2015.03.18. 10:19:03


A kis bojtár dala Künn a pusztán születtem én, Kiskunsági bojtár legény. A síkság az én országom, Más országba nem is vágyom. Itt született az apám is, A hetedik nagyapám is. Itten éltek, itten haltak, Soha senki nem uraltak. Ver az eső, a nap éget, Mégis szép a vándorélet. Szabad vagyok, mint a madár, Enyém a végtelen határ. Hej, Kiskunság szabad földje, Nem tudnék megválni tőle! Hol őseim éltek, haltak, Magam is ott éljek, haljak!

Benedek Elek

35

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 35

2015.03.18. 10:19:04


Emily Bronte

A harangvirághoz Bimm-bamm, szent őr, zengve lengj, szép vagy erdőn s dombokon, s kedves vagy zöld völgybe lenn, hát még fenn, vad bércfokon! Harangvirág, isteni fénnyel láttam fényleni gyöngyöm láttam s kedvesem sápadón, nagybetegen. Te hallattad hangodat, balzsam volt nekem szavad: „Süssön nyári nap le rám éltem egész folyamán. Tán inkább zord téli ég nézzen, mikor jön a vég? Nyílok s nyugton hervadok, elsiratnak harmatok: végy erőt gyászkönnyeden, túl sok év csak bút terem!” Szegő György fordítása

36

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 36

2015.03.18. 10:19:05


Vidéki napraforgó Öreg kert mélyén láttam őt Tikkasztó nyár fülledt delén. A vén kert mindig naptalan S ő csöndesen csak várt szegény. Várta az Istent, a napot, Felé fordulni úgy akart, De hasztalan. Magányosan És mindig naptalan maradt.

Juhász Gyula

Így néztem őt testvér gyanánt Fájdalmasan, vén kert előtt. Vén kert előtt fájdalmasan, Magányosan úgy néztem őt... 37

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 37

2015.03.18. 10:19:05


Theodor Storm

Tűnődés

Valami édes sugalom, szép emlék bujkál a szívemben: hogy honnét támadt, nem tudom, s hogy mi volt, azt is elfeledtem. Talán egy nyári délelőtt – parányi szívben kicsi gondok – ültünk az erdőszéli lombok árnyában, gyermek-szeretők: a szirt forrása hűsen omlott, rigó rikkant és elrepült, szívemben boldog béke zsongott, néma szádon meg mosoly ült, és zölden csillogott a rét. – Ha nem lepné a messzi múlt rég, ha valahogyan visszajutnék, ki tudja! nem ott vár-e még. Rónay György fordítása

38

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 38

2015.03.18. 10:19:06


A szöcske meg a tücsök A föld költészete sohase holt: ha nap heve gyötri a madarat, s az hűs lombban búvik, egy hang szalad tova a réten, mely frissen tarolt. A szöcske ez – eleven, üde folt hév nyárban; dala meg sosem szakad, s ha éri jó kedvében fáradat, levél alatt lel enyhe, hűs akolt. Mert vége nincs a föld költészetének: magányos téli esten, hogyha fagy fojt hangot, kályhának mögötte kél melegben növekvőn a tücsökének; s ha álomban félig merülve vagy, hinnéd, hogy szöcske zöld mezőn zenél. Kemény Ferenc fordítása

John Keats

39

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 39

2015.03.18. 10:19:06


Gyóni Géza Jó Jó öreg eperfa, lombos, régi társam, Hát te nem örülsz, hogy újra itt vagyok? Te látod meg csak a fanyar mosolygásban, Hogy az igazság benne megfagyott? Hogy én itten most már helyem se találom, Mint egykor eprészve gallyaid között, – Hol annyiszor szállt rám édes gyermekálom, S te őrködtél híven álmaim fölött... Te aggon is ifjú, gyümölcsöt hozó fa, Zöld leveles fejfa egy század felett – Tizenkilenc nyárnak fáradt hordozója, Íme újra itt áll és beszél veled. Ne rázd koronádat! Ne kínáld gyümölcsöd – Tudod, jóízűn már enni nem tudom – Ami gallyaid között valaha eltöltött, Elmaradt valahol tőlem az úton... 40

öreg eperfa Széles utat jártam, illattól bódultan, Hol aki erényes, szemetet seper. Könnyes kacagás közt temetni tanultam – Lásd, öreg fám, most már nem kell az eper. Lombjaid között szőtt tündérrege, álom Hiú fényben elszállt, mint az őszi köd, – Nem tud az már csüngni tarka szivárványon, Ki a tengert járván – melletted kiköt. Jó öreg eperfa, lombos, régi társam, Fáradtan, tépetten újra itt vagyok. Fakó ajkamon csak fanyar mosolygás van, Mit a hazug élet rajta meghagyott. Jó öreg eperfa, hogyha énnekem még Vidulásom lenne ártatlan danán, Hogyha gallyaid közt újra eprészhetnék, Minden leveledet de megáldanám!

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 40

2015.03.18. 10:19:07


József Attila

Nyár

Aranyos lapály, gólyahír, áramló könnyűségű rét. Ezüst derűvel ráz a nyír egy szellőcskét és leng az ég. Jön a darázs, jön, megszagol, dörmög s a vadrózsára száll. A mérges rózsa meghajol – vörös, de karcsú még a nyár. Ám egyre több lágy buggyanás. Vérbő eper a homokon, bóbiskol, zizzen a kalász. Vihar gubbaszt a lombokon. Ily gyorsan betelik nyaram. Ördögszekéren hord a szél – csattan a menny és megvillan kék, tünde fénnyel fönn a tél.

41

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 41

2015.03.18. 10:19:08


Reviczky Gyula Virágok Mindig szerettem a virágokat. Oly szépek, oly szelídek, bájosak. Kacér nincs köztük, sem divat-beteg; Közönyt, álkedved egy se szenveleg, Láttatni titkosan nem vágyakoznak; Elrejtve, bokrok közt is illatoznak. Éltük rövid, de nyár van azalatt, Míg ők a nap felé mosolyognak. S ha jő az ősz, a rózsa-hullató: Sóhaj, sírás tőlük nem hallható. Haláluk oly nyugodt, olyan szelíd, Tán elhervadni is gyönyör nekik...

42

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 42

2015.03.18. 10:19:08


Ady Endre Gyermek vagyok. Temetőben Tarka szárnyú pillangókat kergetek, Átrohanok könnyű szívvel Sok besüppedt, elfelejtett sír felett. Gyermek vagyok. Megfürösztöm A ragyogó napsugárban lelkemet, Nem látom a hervasztó őszt, Csak a fényes, napsugáros életet.

Álmok után Gyermek vagyok, kinek lelkén Minden napfény, minden sugár átragyog, Eltemetek, elfelejtek Minden sebet, minden régi bánatot. Gyermek-szívvel elfelejtem, Hogy csalóka, ámító az őszi fény S hogy engem megcsalt eddig Minden álom, minden tündöklő remény.

Gyermek vagyok: temetőben Tarka szárnyú pillangókat kergetek S álmaimnak temetőjén Csalogató álmok után sietek... 43

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 43

2015.03.18. 10:19:09


Percy Bysshe Shelley

Emlékezés

Gyorsabb voltál, mint a nyár, gyorsabb, mint az ifjú báj, gyorsabb, mint az éjhomály, égi tünemény: s mint a föld, ha tél van, és mint az éj, ha álma vész, mint a szív, ha sírba néz, árva lettem én. A fecske Nyár visszajön még, bagoly Éj is hozza csöndjét, – de a hattyú Ifjúság szép mennyre elszállt hűtelen: veled száll, s most egyre várlak, még az álmom az is bánat: a bokorról napos ágat hasztalan kér a telem. Liliom nász-nyoszolyára, rózsa az asszony hajába, ibolya a lány virága – árvácska lesz az enyém: élő sírra, mert az lettem, azt szórjatok könnyezetlen, barát ne sírjon felettem, se félelem, se remény. Szabó Lőrinc fordítása

44

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 44

2015.03.18. 10:19:09


Radnóti Miklós

Augusztus A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. Mókus sivít már és a büszke vadgesztenyén is szúr a tüske.

45

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 45

2015.03.18. 10:19:10


Ó, napraforgó Ó, napraforgó, ki e földet unod S csak a nap léptét követed, Álmodsz csupa fény égaljat ott, Hol e vándor célja lehet: Hol az Ifjú, mind, ki a sírig epedt, Hol a Szűz, hó-szemfedeles, Fölkél s odavágyik a tájra, melyet Napraforgóm keres. Tandori Dezső fordítása 46

William Blake

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 46

2015.03.18. 10:19:11


Hepehupás, vén Szilágyban Hepehupás, vén Szilágyban, Hét szilvafa árnyékában Szunnyadt lelkem ezer évet. Paraszt zsályaként aludt el S bús krizantém-fürttel ébredt Hepehupás, vén Szilágyban. Hepehupás, vén Szilágyban, Hét szilvafa árnyékában Várt volna még ezer évet, Míg idő jön a csodákra. Óh, jaj nekem, hogy fölébredt Hepehupás, vén Szilágyban.

Ady Endre

47

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 47

2015.03.18. 10:19:11


Reviczky Gyula

Rózsák

Rózsák érkeztek a nevemre, Gyönyörű rózsák egy dobozban. Vajon ki gondolt a betegre? S a rózsákat ki küldte? Honnan? Vizsgálom a dobozt; hiába. Nincs rajt’ a feladó, ki hírt ád. Kurtán csak az van írva rája: „Értéknélküli rózsaminták.” Betegségemben, szép virágok, Legyetek százszor üdvözölve! Akárki küldött, legyen áldott, Beteg szívet hozott örömre. Ámbár az úttól megviselve, Szépek vagytok mégis, beh szépek! Hullj, drága illat, hullj szívembe, Oh, rózsák! Oh, gyönyörűségek! Virágzástok rövid valóság, Dús lelketek enyészve hinti Legszebb illatját. Drága rózsák, Bár úgy tudnék meghalni, mint ti!

48

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 48

2015.03.18. 10:19:12


Arthur Rimbaud A lomb arannyal ékes zöld doboz; a dús virágtól tarka lomb szövetjén, hol nagy, csodás csók üdve álmodoz: a pompás hímzést szétszakítva hetykén.

Faun-fej Egy faun vidám szemekkel átkacsint s fehér fogakkal rőt virágba marna: kaján kacajra tátott ajka, mint az óbor, úgy piroslik, szinte barna.

S ha mint egy mókus már el is riadt, trillája minden ág mögül kihallszik; s a halk Aranycsók, egy kis csíz miatt megrezzent lomb közt felvillan s elalszik. Franyó Zoltán fordítása 49

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 49

2015.03.18. 10:19:13


Benedek Elek Aratáskor Megérett a búza, sárgul a kalásza Piroslik a szeme, kész az aratásra. Dűl a kalásztenger, a kalangyák gyűlnek, Aratók danája hangzik mindenünnet. Amerre én járok, mindenütt aratnak, Izzad a szegény nép, tüzében a napnak. Arcát a tüzes nap perzseli keményen, Bánja is a jó nép, dolgozik serényen. Peng a kasza, sarló, csendül hegy, völgy, róna, Nincs az a muzsika, amely szebben szólna: Még a pacsirta is elhallgat dalával, A levegő-égben némán lebeg, szárnyal.

50

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 50

2015.03.18. 10:19:14


Juhász Gyula

Magyar idill Alkonyodik. Aranyos köd Száll a földre. Szól a pásztor Méla tülke. A lugasban Oly sötét lesz a borostyán És az égen szende búsan Indul a hold kék mezőkre. A napverte ablakokban A muskátli újraéled És a kertben harmatot sír A verbéna. A csicsergő Fecske mind ereszre röppen. És a nap szelíd halállal Elköszön a barna tájtól. Esteledik. Most az élet Mélyebb s tágabb a világ is. Messze gyárnak búg a kürtje És munkások andalognak Hazafelé hűs homályban. – Homlokomon csókod érzem – Drága vendég, boldog ihlet – És fölnézek áhítattal, – Mint a gyermek, mint a táltos, – Ázsiából ősi pásztor, – Kerek égnek földerengő – Első, halvány csillagára.

51

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 51

2015.03.18. 10:19:14


Reviczky Gyula

Erdei dal

Nyári, rekkenő meleg, Elbújok előled. Lombjai közé megyek Sátoros erdőnek. Haja hopp! Itt vagyok, már itt vagyok! Sárgarigó, jó napot! Fák között és fák alatt Beh vidám az élet. Nyúl szalad, virág fakad, Zeng a lombos ének. Haja hopp! Kip! Kop! A harkály kopog, S a kakukk szól: jó napot! Vadvirágokat szedek, S kötözöm füzérbe Vagy a fűben heverek, S felnézek az égre. S haja hopp! a madárral dalolok... Szép világ te, jó napot!

52

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 52

2015.03.18. 10:19:15


Kosztolányi Dezső A A nyár az én szerelmem, érte égek, halálthozó csókjára szomjazom, erdőket áldozok szilaj tüzének, bár ajkam is hervadna el azon.

nyár

Görnyedve várom télen a szobámba, a tűz körül álmodva csüggeteg, lángóceánját képzeletbe látva, mely semmivé hamvasztja a telet.

S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül s zöld pártadísze hullong a fejérül, virrasztom árva, bús menyasszonyom. Zokogva már hülő keblére fekszem s elsírva ottan legnagyobb szerelmem, sápadt, aszú haját megcsókolom...

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 53

2015.03.18. 10:19:17


William Blake

A nyárhoz Ó, ki virulva kelsz át völgyeinken, Nyár, zabolázd meg büszke méneid, Enyhítsd cimpáik lángoló tüzét! Gyakran veréd fel arany sátrad itt S aludtál tölgyeink között, s mi néztük Rózsás tagjaid s virágzó hajad. Sűrű árnyak alatt hangod gyakorta Hallott, hogy tüzes kocsiján a dél Elvágtatott a menny mélyén; pihenj meg Forrásainknál, s mohos völgyeinkben, Kristályfolyók partján dobd el selyem Palástod és vesd magad a habokba: A völgyek kevély pompádban szeretnek. Ezüst-lantú bárdjaink híresek, Ifjaink bátrabbak, mint Dél szülötte, És lányaink szebbek víg táncaikban: Van ének itt és bűvösszavú hangszer S édes visszhang s víz, tiszta, mint az ég, S a tikkadt főkön babérkoszorú. Somlyó György fordítása

54

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 54

2015.03.18. 10:19:18


55

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 55

2015.03.18. 10:19:19


Oscar Wilde A Hervadt a liliom kelyhe már, Töve körül arany a por: S a bükk-erdőben haldokol Az utolsó búgó madár.

kert

A napraforgó bús fejét Aszott szárára hajtja le: S a kerti út vándor lelke Holt lombokat szór szerteszét.

Halvány szirmok hullonganak, Míg kész a tejszín hólepel: S egy rózsa fekszik a gyepen, Mint karmazsin selyemdarab. Gyóni Géza fordítása 56

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 56

2015.03.18. 10:19:20


Móra Ferenc

Zengő ABC Aranyalma ághegyen. Bari bég a zöld gyepen. Cirmos cica egerész. Csengős csikó heverész. Dongó darázs döngicsél. Esik eső, fúj a szél. Füsti fecske ficsereg. Gerle, galamb kesereg. Gyom között gyors gyík szalad. Harmatos hajnal hasad. Itt van már a zivatar! Jó az anya, jót akar. Kivirít a kikelet. Leveles lesz a liget. Lyukas fazék fekete. Mese, mese, meskete... Nádat a szél legyezi. Nyúl a fülét hegyezi. Orgonafán méhike. Összerezzen őzike. Patakparton pipitér. Róka szava kicsit ér. Susog a sok sasmadár. Szilvafára szarka száll. Tücsök tarlón hegedül. Tyúk az árkon átrepül. Uccu, csípd meg, hóha, hó! Ürgét fogott a Sajó. Vércse vijjog délelőtt. Zörgetik a vasfedőt. Zsindelyezik a tetőt.

57

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 57

2015.03.18. 10:19:20


William Wordsworth

Egy pillangóhoz Teljes félórát néztelek, kis lepke... Hogy ringott veled az a sárga virág, s bizony, ettél? aludtál? nem tudom! Mily csöndes voltál, befagyott tenger se csöndesebb! De hogy örülsz majd, amikor megtalál és tovasodor a szél a fák felett! Ez itt a kertünk: díszei: fáim, s húgom virágai: lankadt szárnyad itt megpihenhet, nyugalmas kis szentélyre lelhet! Térj be hozzánk kedved szerint s ne siess, ne búcsúzz! A múltból boldog nyaraink kora, az a gyermekkor int, mikor minden nap hosszú, mint... oly hosszú, mint ma húsz! Szabó Lőrinc fordítása

58

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 58

2015.03.18. 10:19:21


A tücsökdalokból I. Legyen megáldva kis kezed S maradjon mindörökre áldott! Egy perc, s az örvény eltemet – Kezed felém nyúlt, visszarántott. Lelkembe békét ültetett, Szívembe millió virágot... Legyen megáldva kis kezed S maradjon mindörökre áldott!

Endrődi Sándor

59

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 59

2015.03.18. 10:19:21


Arthur Rimbaud Élmény Kék nyári alkonyon a szűk csapásokon szúrós rozsok között járok, majd zsenge fűben, megérzem, álmodón, harmatját lábamon, s hagyom, szabad fejem a szél fürössze hűsen. Semmit nem gondolok s a számon némaság. De nagy-nagy szerelem borul szívemre tágan, s a természeten át megyek tovább, tovább, cigánymód – s boldogan, akár egy nő nyomában. Rónay György fordítása 60

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 60

2015.03.18. 10:19:22


Móra Ferenc

Rózsák mellé... Ha én lehetnék az idő, De jó is lenne néked! Én téged, szépséges szívem, Szépséged teljességiben Jaj, hogy megőrzenélek! Ha én lehetnék az idő, Fejed fölött megállnák, Hogy nyarad sohse múljon el, Hogy hozzád sohse jusson el Az ősz, a tél, az árnyék. Ha én lehetnék az idő, Virág virágra kelne, Ahol a lábad földet ér S az örök ifjúságodér’ Mind téged irigyelne. Ha én lehetnék az idő, Ó, éltem rózsaszála, Tisztán, fehéren és üdén Röpítenélek által én A halhatatlanságba!

61

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 61

2015.03.18. 10:19:23


Juhász Gyula

Tiszai csönd Hálót fon az est, a nagy, barna pók, Nem mozdulnak a tiszai hajók. Egyiken távol harmonika szól, Tücsök felel rá csöndben valahol. Az égi rónán ballag már a hold: Ezüstösek a tiszai hajók. Tüzeket raknak az égi tanyák, Hallgatják halkan a harmonikát. Magam a parton egymagam vagyok, Tiszai hajók, néma társatok! Ma nem üzennek hívó távolok, Ma kikötöttünk, itthon, álmodók!

62

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 62

2015.03.18. 10:19:23


Íme a kertek... Íme a kertek, mikben hiszek még, mikor halványul mind a virág, kihuny a lomb, s a kavicsra esték csendje csobog a hársakon át. Egy hattyú úszik a tó vizén fel-le, gyűrűk redőit hajtva szét, csillámló szárnnyal hozza sietve az elmosódó parti fövenyre a szelíd holdsugár ködét... Fodor András fordítása

Rainer Maria Rilke

63

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 63

2015.03.18. 10:19:24


Babits Mihály Éhszomj Mint anyja emlejétől elvált gyermek az ős tej drága kincsét, szomjazom én, világtól elzárt, az eleven világot ismét. Mert szép a világ, úgy találom s a rút csupán a szépnek árnya; mert szép a világ, mint egy álom, mint egy istennek hajnalálma. Mint a lázárok szeme lakzin ha zúg az élet körülöttem, tágul a szemem héja kapzsin s érzem, hogy nem régen születtem. Csontom ős csont, de vérem új nedv, az tanít sírni és nevetni, s kedv támad bennem, érzem, új kedv verseket írni, lányt szeretni.

Betelni mindenféle borral, letépni minden szép virágot és szájjal, szemmel, füllel, orral fölfalni az egész világot. 64

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 64

2015.03.18. 10:19:24


Radnóti Miklós

Hajnali kert Az alvó házból csöndesen kijött a feleségem, egy könnyű felleg úszik épp fölötte fenn az égen. Mellém ül és a hajnali nedves füvek most boldogan felé siklanak, hallani és fordul már a hallgatag virágok szára, jár a fény s megvillan rajtuk néhol, nesz támad itt, toll villan ott s kakaska kukorékol. Rigó pityeg választ s a kert susogni kezd, minden bokor alján apró fütty bujdokol, kibomlik sok hűvös levél, s felfénylik itt egy szalmaszál a fűben és két ág között kis pókok fényes szála száll. Ülünk a fényben, hallgatunk, fejünk felett a nap kering s leheletével szárogatja harmattól nedves vállaink.

65

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 65

2015.03.18. 10:19:25


Endrődi Sándor

A tücsökdalokból III. Mint víztükör a tűznapot Ringatja arcodat szívem; Ott ragyog, reszket alakod, Csodás rejtélyű mélyiben. Téged nem érhet hervadás, Porrá se bonthat a halál, Egy szirmod sem vesz el, virág! Egy sugarad sem, ideál! Szállhat fölötted az idő, A vészek és a viharok: Minden viharon győzni fog Nyugodt, felséges alakod. Mint víztükör a tűznapot Ringatja arcodat szívem, Büszkén, szerelem-ittasan, Örökre fénylőn és híven.

66

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 66

2015.03.18. 10:19:26


John Keats Szonett

a szabadban

Kit nagyvárosba zárt a sorsa rég, oly édes annak, hogyha belelát a mennybe s oda lehel egy imát, hol telt mosollyal kék színű az ég. A szíve boldogabb lehet-e még, mint ha hullámzó réteket talált s olvas, gyepágyon nyújtva derekát, egy szerelemtől epedő regét. Ha este otthonába tér, a fül még sejti a madár dalát, a szem még rejti a kék, tág eget s örül. S ő búsul, hogy a nap oly sebesen száll, mint a tiszta űrön át röpül egy angyal könnye, hullva csöndesen. Vas István fordítása

67

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 67

2015.03.18. 10:19:26


Reviczky Gyula

A réteken járok dalolva A réteken járok dalolva S mezei virágot szedek, Sietve szállnék karjaidba, És oda adnám mind neked! Neved’ az erdőbe kiáltom, Hanem a visszhang nem felel. Vagy én nem hallom csak? Szívemben Minden dalol, zeng, énekel. Valami úgy ragad magával! Futok, és nem birok vele; S a lég, a láthatár, az erdő Mind boldogsággal van tele. És dalom egyre hangosabb lesz Szívem csordultig telve van... Elrejtem arcomat a fűbe S zokogni kezdek hangosan.

68

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 68

2015.03.18. 10:19:27


Radnóti Miklós

Bájoló

Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, kékje lehervad lenn a tavaknak s tükre megárad, jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le az inged, mossa az eső össze szívünket.

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 69

2015.03.18. 10:19:28


Felhők útján Kék felhő száll a messzeségben, Az úton egy leány közelg. És míg a felhőt elkísérem, Lassan jövünk közelb, közelb. Selyemhaj csillog napsugárban – A felhő mindig távolabb – Selyemhaj mondja: nyár van, nyár van, Felhő csak a bús gondolat.

Gárdonyi Géza

Egy pillantás – s a fájó sejtés Csak átsuhan a lelkemen: Hogy azt a felhőt, ezt a szép lányt Én el nem érem sohasem.

70

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 70

2015.03.18. 10:19:29


Szavak a társaságban Az emberek beszélnek: hogy nyáron a hegyekben epret ettek és este a sötét szobákba félnek és egy színészen mekkorát nevettek tíz éve, s anyjuk, ki a sírba régen, egyszer milyen sápadt volt és mily éhes és hogy röpült a sárkányuk az égen és a kertjükbe volt egy régi méhes. Mint őrültek tébolydák udvarába, látják az illót, ami semmivé lett, s nincs már, fejükbe csöngettyűz a kába emlékezet és a tünékeny élet. Csak én vigyázok réveteg szemekkel, amíg e tarka zsibvásárt csodálom, s a homlokom dörzsölve rezzenek fel. mi ez az álom? 71

Kosztolányi Dezső

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 71

2015.03.18. 10:19:30


Alphonse de Lamartine

A lepke

Tavasszal kelni ki s halni, ha hull a rózsa, langy szellő szárnyakon úszni a szűz eget, alig-kinyílt virág kebelén ringatózva fények és illatok közt ittasodni meg, a zsenge szárny selyemporát lerázva, lenge sóhajként szállni fel az égi végtelenbe: a lepke mámoros fátuma ennyi csak! Olyan ő, mint a vágy, mely soha-soha nem hűl, mindenen átsuhan, de semmitől sem enyhül, s gyönyörre szomjasan végül a mennybe csap. Fordította: Kardos László 72

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 72

2015.03.18. 10:19:30


Dsida Jenő Volt Kincses ládáimat zuhanó pöröllyel szétzúzom Váraim tornyát dörgő ágyúval szétlövetem A romokra ülök gondolkodni az életemről: Milyen furcsa volt! Két nagy lila szem volt, melyre ráeresztem pilláimat. Méh volt: méze volt, fullánkja volt. Rózsa volt: illata volt, tövise volt. Gyertya volt: fénye volt, füstje volt, Milyen furcsa volt!

73

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 73

2015.03.18. 10:19:31


Gyóni Géza

Felhők útján Kék felhő száll a messzeségben, Az úton egy leány közelg. És míg a felhőt elkísérem, Lassan jövünk közelb, közelb. Selyemhaj csillog napsugárban – A felhő mindig távolabb – Selyemhaj mondja: nyár van, nyár van, Felhő csak a bús gondolat. Egy pillantás – s a fájó sejtés Csak átsuhan a lelkemen: Hogy azt a felhőt, ezt a szép lányt Én el nem érem sohasem.

74

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 74

2015.03.18. 10:19:31


Thomas Hardy

Nélküled

Eső dobol, ajtó recseg, villám, zöld fényű ég – én itt vagyok, te meg amott, s köztünk a messzeség.

Bár ezer mérföld lenne csak s a vad, villámos ég, ami közénk áll – akkor, ó, remény is lenne még.

De hogy azt általérje, már a vágyunk sem elég, jaj, több az, mint villám, vihar, több mint a messzeség. Tótfalusi István fordítása 75

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 75

2015.03.18. 10:19:32


Reményik Sándor

Mezők virágai „De mondom néktek, Salamon az ő dicsőségében nem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.” Járosi Andornak Színesedik a rét. A margaréták föl-fölemelik Szelíd, fehér fejük. A karthausi, a hallgatag barát Barátkozik velük. Misére csenget a harangvirág A bükkönynek s az árva lóherének, A rét fölé az alkonyat terül, Ezer virág ajkáról száll az ének Hangtalanul: hozsánna néked Nyár! A virágok közt Salamon bolyong. Vállán bíborpalást. Fején korona, bús, nehéz arany. Hatalma van – és tudománya van. Mit is kívánna mást? Mégis tűnődve megy. Ajkán egy kérdés lebeg hangtalan: Mért nem olyan, mint ezek közül egy?

76

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 76

2015.03.18. 10:19:33


Vallomás Élek, mint szigeten. Mindennap térdre kell hullanom. Kívüled semmi sem érdekel. Kihűlhet már a nap, lehullhat már a hold, e zengő túlvilág magába szív, felold. Édes illatai, különös fényei vannak. És szigorú boldog törvényei. Mit máshol ketyegő kis óra méreget, itt melled dobaja méri az éveket s ha szólasz, mindegyik puhán, révedezőn ejtett igéd ezüst virág lesz kék mezőn és sóhajod a szél, mely fürtjeimbe kap és arcod itt a hold és arcod itt a nap.

Dsida Jenő

77

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 77

2015.03.18. 10:19:33


Johann Wolfgang Goethe Nyáron Liget, mező Mily gyöngyöző! Virágok kelyhe Harmattal telve! Hogy súg a levél! Mily üde a szél! Mily édes az aranyos égi sugár, Mily hangos az ágon a fürge madár! De ott, a hol én Őt átölelém, A félhomályban, Alacsony kamarában. Hova soha se jár Az égi sugár – Oh, mi semmibe tűnt a kék meg a zöld, Szépségivel együtt az ég meg a föld!  78 Dóczi Lajos fordítása

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 78

2015.03.18. 10:19:34


Esti harmónia Közelg a perc, mikor lágy szárán imbolyogva ontja minden virág a szent tömjénszagot; járják az est legét a hangok s illatok; valcer bús dallama, epedés kába sodra! Ontja minden virág a szent tömjénszagot; felsír a hegedű, mintha egy szív sajogna; valcer bús dallama, epedés kába sodra! Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt. Felsír a hegedű, mintha egy szív sajogna, gyöngéd szív, hol sötét űr kelt irtózatot! Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt; alvadt vértóba fúl immár a nap korongja... Gyöngéd szív, hol sötét űr kelt irtózatot, gyűjti a csillogó múlt romjait halomba! Alvadt vértóba fúl immár a nap korongja... Emléked mint arany szentségtartó ragyog. Kálnoky László fordítása

Charles Baudelaire

79

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 79

2015.03.18. 10:19:34


Szent Június hívása Öreg és hűvös az én ajkam S fejem körül lángol a Nyár És Léda csügg az ajkamon. Szent Június, könyörülj rajtam. Napszúrásként küldd rám a Vágyat, Szájam friss gyermek-száj legyen, Szamóca-ízű, illatos Szája boldog, szép, szűz leánynak. 80 Öntözzem e szájjal csak egyszer A Léda őszi szemeit: Kigyúl majd lelkünkben a Nyár S jön az Óra nagy üdv-sereggel. Becsókolnék Léda szívébe Egy ékes nárcisz-ligetet S mint kaland-útján egy Zeusz, Befeküdnék a közepébe.

Ady Endre

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 80

2015.03.18. 10:19:35


Csokonai Vitéz Mihály

A boldogság

Most jázminos lugasban, E nyári hűvös estvén, Lillámmal ülök együtt: Lillám velem danolgat És csókolódva tréfál, Míg barna szép hajával Zefír susogva játszik. Itt egy üveg borocskát A zöld gyepágyra tettem És gyenge rózsaszállal Száját be is csináltam, Amott Anakreonnak Kellő danái vannak Kaskámba friss eperrel. Egy öszveséggel ily sok Gyönyörűt, becsest ki látott? S ki boldogabb Vitéznél?

81

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 81

2015.03.18. 10:19:36


Paul Verlaine Green Gyümölcsök és virág és ágak lombja: vedd el, s vedd szívem is, amely csak tehozzád hajol. Csak ezt hoztam: ne tépd össze fehér kezeddel, s legyen szép szemeid öröme e csokor. Siettem; elborít még a hajnali harmat, mely a friss szélben a homlokomra fagyott. Ha eléd borulok, drága pillanatoknak álma feledteti, hogy mily fáradt vagyok.

Hadd hajtsam fejemet ifjú kis kebleidre, még benne zengenek utolsó csókjaid; engedd, jó vihara hadd csendesüljön így le, s hogy míg pihensz, veled aludjam egy kicsit. Szabó Lőrinc fordítása

82

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 82

2015.03.18. 10:19:36


Juhász Gyula Nyár A távol csillagok oly szőke fénnyel égnek. Annára gondolok, ki szőke, s messze rég. Kaszálók illatát üzenik esti rétek. Annára gondolok, emléke enyhe, szép! A nyár ragyog, lobog. Pipacsosok a rétek. Annára gondolok, ó, én letűnt nyaram. Őszünk be közeleg, falevél földre téved. Annára gondolok, és siratom magam.

83

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 83

2015.03.18. 10:19:37


William Blake

Madárszerelem Hol a hazád, mondd, madár! s este milyen tanya vár? Milyen fészek, milyen lomb? Oh, te rétek dísze, mondd! Áll egy szép fa társtalan: ott búsulok egymagam. Hajnal issza könnyemet, este nem hoz örömet. Én meg téged kívánlak, kincse-hangja a nyárnak; nappal erdőn kószálok, éjszaka sírdogálok. Énérettem sírdogálsz? Engem kívánsz? Engem vársz? Bánatomnak vége hát! Óh, szerelmes jóbarát! Gyere, hí csöpp lugasom, zöld falomb közt, magoson. Öröm szárnyán röpülünk, virág alatt megülünk. Babits Mihály fordítása

84

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 84

2015.03.18. 10:19:38


Rainer Maria Rilke

Nyárutó

Most ég a borbolyák langy bíbora, lankadt rózsákat ringatnak a kertek, Ha most sem vagy dúsgazdag, mikor a nyár búcsúzik; a kín örökre kerget… Képes Géza fordítása

85

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 85

2015.03.18. 10:19:38


William Wordsworth

A szivárvány

Ha fenn a szivárvány ragyog, megdobban a szívem: így volt, hogy kezdtem éltemet, így van most, hogy év évre megy, így legyen mindig, s meghalok inkább, ha nem! A férfi apja a gyerek; hadd fűzze hát napjaimat egymáshoz a természet-áhítat. Kálnoky László fordítása

86

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 86

2015.03.18. 10:19:39


Oscar Wilde

A kert

Hervadt a liliom kelyhe már, Töve körül arany a por: S a bükk-erdőben haldokol Az utolsó búgó madár. A napraforgó bús fejét Aszott szárára hajtja le: S a kerti út vándor lelke Holt lombokat szór szerteszét. Halvány szirmok hullonganak, Míg kész a tejszín hólepel: S egy rózsa fekszik a gyepen, Mint karmazsin selyemdarab.  Gyóni Géza fordítása

87

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 87

2015.03.18. 10:19:39


Gárdonyi Géza

A karádi fasorban Mikor ezt a fasort látom, eszembe jut ifjúságom. Fenn az égen a hold sétált, a fasorban meg mi ketten, A hold nézte csillagait, én Vilmában gyönyörködtem. Csend volt, csend az árnyas tájon. És én mondtam: „Szép virágom”. Csend volt, csend a fényes égen. És én mondtam: „Üdvösségem!” Hozzám simult, mint a virág, s én megcsókoltam homlokát.

88

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 88

2015.03.18. 10:19:40


A mécsvirág kinyílik A mécsvirág kinyílik s a hunyó láthatárnak könyörg a napraforgó: a tücskök már riszálnak, odvában dong a dongó s álmos kedvét a bársony estében égre Írta egy röppenő pacsirta; s ott messzebb, kint a réten, a permeteg sötétben borzong a félreugró nyulak nyomán a fűszál, a nyír ezüstös ingben immár avarban kószál, s holnap vidékeinken újból a sárga ősz jár. 89

Radnóti Miklós

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 89

2015.03.18. 10:19:41


Babits Mihály Nyár Esik a nap! Szakad a súlyos, sűrű zápor zuhogva istenigazából. Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég! Óh gyönyörűség! Részeges darázs ráng körülöttem tág körökben, ide röppen és oda röppen: visszatérő csapongás, Óh gyönyörűség! Hangos virág kiált, bíbor színekkel esdve, hogy jöjjön már a bíbor estve, hogy halk pohárka harmatok lehűtsék: Óh gyönyörűség! Tornác fölött szédülve és legyet riasztva fúl a cseléd, liheg a gazda: álmai: friss sörök, mély pince, hűs jég... Óh gyönyörűség!

Boldog a nap: de boldogság a vágy gyűrűse! Boldog a nap, s vágyik a hűsre... Szeretlek, s bújok tőled, lángderűs ég! Óh gyönyörűség! 90

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 90

2015.03.18. 10:19:41


Robert Burns

Szép ez a nyáridő Szép ez a nyáridő, lepke a virágon, hegyről vizek omlanak, kedvesemhez vágyom. Mindig ébren, ó, ébren forgolódva! Nem alszom, csak álmodom és mindig róla, róla. Ha elalszom is, ébredek kínlódva, nem alszom, csak álmodom és mindig róla, róla. Jön a csöndes éj, alszik más, csak én nem, könny futja el a szemem. hol vagy, szép legényem? Mindig ébren, ó, ébren forgolódva! Nem alszom, csak álmodom és mindig róla, róla. Nadányi Zoltán fordítása

91

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 91

2015.03.18. 10:19:42


92

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 92

2015.03.18. 10:19:42


TARTALOM Előszó ..................................................................................................................5 Juhász Gyula – Alföldi utca …..............……………………………………..…….6 Arany János – Lepke …………………………..............………………………….7 William Blake – Dal ……………………………................………………………8 Dsida Jenő – A Naphoz …………………..................……………………...9 Benedek Elek – Reggeli dal …………………………..............…………………10 Petőfi Sándor – Ezrivel terem… ……………………...............…………………11 Dsida Jenő – Kicsi rózsa ….............……………………………………………12 Babits Mihály – Emlékezés ……….................………………………………..…13 Ady Endre – Ének aratás előtt …….................…………………………………..14 Kosztolányi Dezső – Kék virágok közt ...............………………………………….15 Guillaume Apollinaire – Virágszüret ................…………………………………16 William Blake – A liliom ……………................………………………………..17 Kosztolányi Dezső – A napraforgó, mint az őrült ……..................………….……..18 Reviczky Gyula – A szerelem filozófiája ………………................……………….19 József Attila – Nyár volt …………………………………..............……………20 Ady Endre – Elszállnak a lepkék …………………………...............…………....21 Mihai Eminescu – Vágyakozás ……………………................………………….22 Guillaume Apollinaire – Hervadj, Ophélia …………………................…………..23 Heinrich Heine – Holdezüstös hársvirágok ………………...............……..………24 Csokonai Vitéz Mihály – Nyár ………………………………………..................25 Reményik Sándor – Csendes csodák ………….................………………………26 Radnóti Miklós – Istenhegyi kert …………….................……………………….27 Paul Verlaine – Nyár lesz tehát ………………….................……………………28 Georg Trakl – Nyár ………………………………...............……………………29 Dsida Jenő – Nyáresti áhítat …………………….................….……………….30 Heinrich Heine – Pillangó …………………………..............………………….31 Johann Wolfgang Goethe – A távollét gyönyöre ……...............…………………32 Radnóti Miklós – Június ……………………………...............…………………34 Benedek Elek – A kis bojtár dala ….…………………...............………………..35 Emily Bronte – A harangvirághoz …………………................…………………36 Juhász Gyula Vidéki napraforgó ……………………..........…………………37 Theodor Storm – Tűnődés …………………………...............………………….38 93

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 93

2015.03.18. 10:19:42


John Keats – A szöcske meg a tücsök …..................……………………………….39 Gyóni Géza – Jó öreg eperfa ……………...............……………………………….40 József Attila – Nyár ………………………...............……………………………...41 Reviczky Gyula – Virágok ………………................……………………………..42 Ady Endre – Álmok után …………………..................…………………………...43 Percy Bysshe Shelley – Emlékezés ………...................…………………………44 Radnóti Miklós – Augusztus ………………………..............…………………….45 William Blake – Ó, napraforgó ……………………..................………………….46 Ady Endre – Hepehupás, vén Szilágyban …….….…..............…………………….47 Reviczky Gyula – Rózsák …………………………….............…………………..48 Arthur Rimbaud – Faun-fej ……………………….…...................………………..49 Benedek Elek – Aratáskor ……………………………...............………………….50 Juhász Gyula – Magyar idill ……………………………...............………………..51 Reviczky Gyula – Erdei dal ……………………………….................……………52 Kosztolányi Dezső – A nyár …………………………………................………….53 William Blake – A nyárhoz ……………………….………….................…………54 Oscar Wilde – A kert ……………………………………………..................…….56 Móra Ferenc – Zengő ABC ………………………………………..................…....57 William Wordsworth – Egy pillangóhoz …………………………....................…..58 Endrődi Sándor – A tücsökdalokból I. ……………………………....................….59 Arthur Rimbaud – Élmény …………………….……….............…………………60 Móra Ferenc – Rózsák mellé …………………………................………………..61 Juhász Gyula – Tiszai csönd ……………………………...................…………….62 Rainer Maria Rilke – Íme a kertek ……………………...................………………63 Babits Mihály – Éhszomj …………………………………...................…………..64 Radnóti Miklós – Hajnali kert ………………………….................………………65 Endrődi Sándor – A tücsökdalokból III. ……………………...................…………66 John Keats – Szonett a szabadban ………..............….…………………………..67 Reviczky Gyula – A réteken járok dalolva ………...............………………………68 Radnóti Miklós – Bájoló ……………………………................…………………69 Gárdonyi Géza – Felhők útján ………………………………...............…………..70 Kosztolányi Dezső – Szavak a társaságban ………………....................…………..71 Alphonse de Lamartine – A lepke …………………………...................…………72 Dsida Jenő – Volt ……………………..……………………...................…………73

94

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 94

2015.03.18. 10:19:42


Gyóni Géza – Felhők útján …………….............………………………………74 Thomas Hardy – Nélküled ……………..............……………………………….75 Reményik – Sándor Mezők virágai ……………..............…………………………76 Dsida Jenő – Vallomás ………………………………...............………………..77 Johann Wolfgang Goethe – Nyáron ….................………....................………….78 Charles Baudelaire – Esti harmónia ……….....…………………......…………..79 Ady Endre – Szent Június hívása ………………………..............……………..80 Csokonai Vitéz Mihály – A boldogság …………………................…………….81 Paul Verlaine – Green …………………………………………............…………82 Juhász Gyula – Nyár …..............………………………………………………...83 William Blake – Madárszerelem ……………………………...........…………….84 Rainer Maria Rilke – Nyárutó …………………………….............……………85 William Wordsworth – A szivárvány ……………………................…………...86 Oscar Wilde – A kert ……...................…………………….............…………….87 Gárdonyi Géza – A karádi fasorban ……………………..............……………..88 Radnóti Miklós – A mécsvirág kinyílik ………………………...............…………89 Babits Mihály – Nyár ……………………………………..............……………90 Robert Burns – Szép ez a nyáridő ……………………………...............……….91

95

Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 95

2015.03.18. 10:19:42


Az-erlelo-meleg(nyar)-beliv.indd 96

2015.03.18. 10:19:42

Az érlelő meleg  

A gyümölcsérlelő nyár fotói a magyar és a világirodalom nyolcvan legszebbnek ítélt versével.

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you