Page 1

Hajnalok

Hajnalok ĂŠs alkonyok-beliv.indd 1

ĂŠs alkonyok

2015.03.18. 13:15:28


A magyar és a világirodalom legszebb verseiből válogatva.

Tervezte, szerkesztette és tördelte: Szász András Fotók: Szász András

ISBN Kiadja: a Korda Kiadó és Könyvkereskedés Felelős kiadó: Dr. Bujdosó Gabriella Készült: General Nyomda Kft. 6728 Szeged, Kollégium út 11/h Felelős vezető: Hunya Ágnes

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 2

2015.03.18. 13:15:28


Hajnalok

és alkonyok

VERSEK ÉS FOTÓK A FÉNY SZÜLETÉSÉRŐL ÉS HALÁLÁRÓL

Évszakok és napszakok sorozat

Korda Kiadó Kecskemét 2015

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 3

2015.03.18. 13:15:28


„...Mert nincs napkelte kettő ugyanaz. Mert minden csönd más, – minden könny, – vigasz. Elfut a perc, az örök idő várja, lelkünk, mint fehér kendő utána. Sokszor könynyünk se hull, szívünk se fáj, hidegen hagy az elhagyott táj, – hogy eltemettük: róla nem tudunk és mégis mondom néktek: Valamitől mi mindig búcsúzunk.” Reményik Sándor

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 4

2015.03.18. 13:15:29


ELŐSZÓ A szülőföldjét elhagyó ember számára lehet bármilyen szép az új haza napkeltéje, napnyugtája, mégsem vetekedhet a legszürkébb otthonival sem. Aki olvasta Móra Ferenc Bujdosók című novelláját, érti, miről beszélek. Ezért az ilyen magamfajta jelenkori Mikes Kelemen, minden hajnalban odaáll lakása keletre néző ablakához, hogy saját szemével győződjön meg rögeszméje igazságáról, s hogy ki tudja, hányadszor újraélje a kelet felől érkező tüneményes szépség okozta boldogságot. Csak áll az ablaknál, s kitartóan nézi, miként veresedik az ég alja, mikor aztán felcsillan a kelő nap csücske a látóhatár alján, akármilyen keményfából faragták is, bizony telefut könnyel a szeme. Főleg, ha még az is eszébe jut, hogy addigra az éltető nap sugarai már végigcsókolták az elhagyott szülőföld minden tenyérnyi földjét, az erdők délceg fáinak leveleitől, a sebesen nyargaló patakok tajtékán, a havasok szürkésfehér bércein át, a lankás domboldalakat borító gyümölcsfákig, szőlőtőkékig bezárólag. Lelki szemeivel látja az otthoni tájat, az omladozó várfalakat, öreg cintermek korhadó kopjafáit, és orrában érzi a virágos mezők és a fenyvesek semmi máshoz sem hasonlítható illatát. „Amit belénk oltott a Teremtő, az ellen hiába rugdalózunk” – írja Móra. „Vagy belepusztulunk, vagy beletörődünk.” A napkelték, napnyugták szépsége nem írható le szavakkal. Az egyetlen módja, hogy másokkal is megosszuk ezt az élményt: a fotózás. A képek révén talán másokat is meggyőzhetünk arról, hogy mindez értünk van. Nekünk szánta a Teremtő. Ahogy Babits írja Zsoltár férfihangra című versében: „Tudod, hogy érted történnek mindenek – mit búsulsz? / A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, / rád tartozik, érted van minden dolog a te bűnös lelkedért. […] Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket, / hogy benned teljesedjenek; – s korok történetét / szerezte meséskönyvedül – s napba mártotta ecsetét, hogy kifesse lelkedet. / Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked! / És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot, / hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott annyi bús szerelmeket…” Felgyorsult létformánk miatt elkeserítően keveset veszünk észre a minket körülvevő világ szépségeiből. Hallgassunk hát az emberszeretetéről és megértéséről elhíresült Tatioszra, az ókor hioszi származású nagy görög bölcselőjére, aki ugyan nem volt művész, mindazonáltal gondolatai a tisztaság és a szépség eszménye mellett, ennyi idő távlatából is megszívlelendő mély bölcsességet hordoznak. Nos, Tatiosz azt mondta: „…Rajtunk múlik, bearanyozzuk-e napjainkat vagy feketére festjük magunk körül a világot.” A szerző

5

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 5

2015.03.18. 13:15:29


Petőfi Sándor

Szerelmes vagyok én Szerelmes vagyok én, Vagy tán tűzbe estem? Nem tudom, de igaz, Hogy ég lelkem, testem. Látjátok pirulni Halovány orcámat? Hajnal-e vagy alkony, Ami ottan támad? Hajnal is, alkony is; Örömim hajnala, Örömim hajnala, Bánatim alkonya. Megvallom: nem első Bennem e szerelem, De hogy az utolsó, Arra esküdhetem. Szerelmem sasmadár; Vagy égbe száll velem, Vagy széjjelszaggatja Körmeivel szívem.

6

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 6

2015.03.18. 13:15:29


Juhász Gyula Falusi

alkony

A házak és a lelkek csendje jön, A béke száll nagy, szürke lepedőn.

A mezőkről az illat lopva jár, Most legbujább, mert elmúló a nyár.

Bús táj fölött, bárányfelhők alatt Ezüstöt önt az estbe a harang.

A padokon pipázás, mély a csend, A kutak gémje kék magosba leng.

Ballag a nyáj, elbődül boldogan, Már minden lélek s kapu tárva van.

A tetőn a nap arany csókja ég, Ó nap, derű, öröm! maradj ma még!

7

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 7

2015.03.18. 13:15:30


József Attila

Rövid óda a kelő naphoz Ó örökszép Nap, te erős, hatalmas Antik istenség, örökifjú Élet! Fellobog most dús ereimben orcád, Zendül a vérem.

Fölkelő Nap, nem borulok elődbe, Rég-pogányosan dalolok Neked most, Égfelé tartott tenyerekkel, arccal Állok előtted.

Őseink, ó ládd, Neked áldozának, Mért hagyod hát el megesett Hazámat? Adj erőt e bús magyarokba, Élet! Élni meg élni!

8

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 8

2015.03.18. 13:15:30


Radnóti Miklós

Alkonyi elégia Ó, alkonyoknak könnyű vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd; az álmos hegyek fejére lassan az este ringató folyókat önt. A nap zaja elúszik messzire, lépek s mintha suttogásban járnék, fut macskatalpain a tompa fény, halvány árnyat szül a vastag árnyék. Régi halottaimnak húsa fű, fű és virág s mindenhol meglelem; vékony illatukkal álldogálok, s oly megszokott immár a félelem. Fodrozó füst az akácok sora, a hallgató sötét rájukhajolt, előgurul és tétován megáll föltartott ujjamon a lomha hold. Esti béke, téged köszöntelek, az úton nehéz napom pora száll; lassú szívemben ilyenkor lágyan szendereg a folyton készülő halál.

9

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 9

2015.03.18. 13:15:31


Arany János

Reg és est

Szeretem a reggelt, Mikor a jegenyék sudarára Legelébb esik a Születő nap arany sugára S kiderül a vidék, Színe, illata, hangja föléled: Tova még, tova még! Enyim a nap, enyém az élet... Ah, az est! Bágyad akkor elme, test; Hazaszáll a megtört lélek; Nő a lombárny... félek, félek. Mit hozál ma, vándor szellem, Hogy holnapra fölemeljen?... Boldog, ha visszanéz a mára Öntudatod nyájas sugára! – 10

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 10

2015.03.18. 13:15:32


Benedek Elek Esti

dal

Lement a nap, esteledik, Erdő, mező sötétedik. Feljött már az esti csillag, A nyáj hazafelé ballag. Haza vágyik ember, állat Kívánja az édes álmat – Aludjatok, álmodjatok: Szép reggelre virradjatok!

11

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 11

2015.03.18. 13:15:32


Johann Wolfgang Goethe

Ezer alakba...

Ezer alakba rejtőzhetsz előttem, Csupa-Kedvesség, látom, mind te vagy; futhatsz, csodák varázsfátylába szőtten, s Csupa-Jelen, látom, hogy merre vagy. A karcsú ciprus ifjú erejében, Csupa-Szépség, felismerlek: te vagy; a folyam zsongó hullámtengerében, Csupa-Hízelgés, ott is csak te vagy. Ha a szökellő vízsugár kibomlik, Csupa-Játék, nekem az is te vagy; a felhőben, amely épülve omlik, te Csupa-Tánc, téged látlak: te vagy. Rét szőnyegében ragyogó virágok: te Csupa-Csillag, nekem mind te vagy: hol ezerkarú repkényt kúszni látok, ó Csupa-Ölelés, ott is te vagy. Mikor hajnal gyúl rőten a hegyekre, Csupa-Vidámság, köszöntlek: te vagy; a tiszta ég szent legét belehelve, Csupa-Szív-Üdve, italom te vagy. Tudásomnak, ha gondolom, ha érzem, Csupa-Bölcsesség, forrása te vagy; és mikor Allah száz nevét idézem, minden nevének visszhangja te vagy. Szabó Lőrinc fordítása

12

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 12

2015.03.18. 13:15:33


Juhász Gyula

A régi udvaron A régi udvaron a régi léptek halk kopogását hallgatja szívem, míg az alkony, mint apám idejében leszáll fáradt fejemre szelíden. Itt járt ő egyre lassúbb lépkedéssel, s nézte a néma, fénytelen eget, kihunyó tüzek méláztak szemében, neki oly korán csönd és este lett.

Most én rovom a régi kövek útját, és régi léptek neszét hallgatom, és rámragad a régi szomorúság, és visszazeng egy régi bús dalom. És körülvesz a magányos gyerekség, s árva szegénység minden árnya ma, s szívemben fölsír minden régi estém vigasztalan zsongású dallama. 13

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 13

2015.03.18. 13:15:34


Petrarca

Láng voltam... Ó, dal, aranyfelhő én sose voltam, amely becses zuhatagként leszállott (ettől lett Jupiter tüze, kialvó), de láng voltam, szép pillantásra gyúló, s madár, mely fennen száll, akár az álmok, s viszi magával, kit zengek dalomban: s új arc nem tépi le, fejemen ott van az az első babér, mert édes árnya mi nem oly szép, szívemből azt kizárja. Babits Mihály fordítása 14

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 14

2015.03.18. 13:15:34


Petőfi Sándor

Úton vagyok s nem vagy velem Úton vagyok s nem vagy velem, Jó angyalom, szép kedvesem, De jól tudom, lépésimet Híven kíséri szellemed. Csak azt tudhatnám, édesem, Minő alakban jársz velem? Tán e szellő vagy, mely illattal Röpül hozzám s játszik hajammal? Az alkony pírja vagy talán Amott az ég boltozatán? Vagy tán az esti csillag, mely Reám ezüst sugárt lövel? Vagy a madárka vagy, ki ottan Úgy megdalolgat a bokorban? Vagy a kicsiny virág vagy itt, Ki úgy veti rám szemeit, Mikéntha mondaná: oh, törj le, És vígy magaddal, tégy szívedre!… Mondd meg nekem, súgd meg nekem, Melyik vagy, édes kedvesem?

15

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 15

2015.03.18. 13:15:35


Rainer Maria Rilke

A nap lenyugszik A nap lenyugszik lágyan. Bolyongok éberen. A virrasztó magányban kis csillag jár velem. Szeme pillásan ég fenn, ragyogva néz felém, oly árva ott az égen, akár a földön én. Fodor András fordítása

16

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 16

2015.03.18. 13:15:35


William Butler Yeats

Az ég köntösére vágyik Volna csak enyém az ég köntöse, Arannyal hímzett ezüstszínű fény, Az ég kék, sötét s szürke köntöse, Melyben az éj jár s a hajnal s a fény, Azt teríteném lábaid elé: De minden kincsem csak az álmaim; Álmaim terültek lábad elé; Lépj lágyan: amin jársz: az álmaim. Szabó Lőrinc fordítása 17

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 17

2015.03.18. 13:15:36


Dsida Jenő Hajnali

kövek

Egy átjárónak tört köve vagyok sáros kis utcán, derengés fele félénk vággyal és nagy csenddel tele.

fényes-fehéren, esős hajnalon, tűzhomlokából sugarat eresztve: Huszadik Század, az új Hit, az Eszme!

Köröttem mások, más apró kövek, sárba ékelve, mindmegannyi bátor. – Eső után van, hallgat a sikátor.

Mi csak átjáró tört köve vagyunk, sáros kis utcán, hajnalfény fele várakozással és csenddel tele.

És várunk, várunk feszült-csendesen, sok-sok hajnali, ázott, néma kő, hogy valaki majd talán erre jő,

Sóhajtó álma mindünknek csak egy: Izzó szemével talán énfelém int, s talán én leszek, kit lábával érint...

18

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 18

2015.03.18. 13:15:36


Charles Baudelaire Esti

harmónia

Kálnoky László fordítása

Közelg a perc, mikor lágy szárán imbolyogva ontja minden virág a szent tömjénszagot; járják az est legét a hangok s illatok; valcer bús dallama, epedés kába sodra!

Felsír a hegedű, mintha egy szív sajogna, gyöngéd szív, hol sötét űr kelt irtózatot! Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt; alvadt vértóba fúl immár a nap korongja...

Ontja minden virág a szent tömjénszagot; felsír a hegedű, mintha egy szív sajogna; valcer bús dallama, epedés kába sodra! Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt.

Gyöngéd szív, hol sötét űr kelt irtózatot, gyűjti a csillogó múlt romjait halomba! Alvadt vértóba fúl immár a nap korongja... Emléked, mint arany szentségtartó ragyog. 19

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 19

2015.03.18. 13:15:37


Gárdonyi Géza Este A nap feküdni készült a szőlőhegy mögött: égő-vörös fátyol-ingébe öltözött. Május volt. Kéklett az orgonafák lombja. Sárga cserebogár keringőzött dongva. És mi a kis padon az eperfa alatt virágot kötöttünk, holmi pitypangokat. A nap lassan beledűlt szép selyemágyába: violaszín szárnyon jött az est nyomába. Homlokán egy gyémánt ragyogott remegve: – fényes réz-sarlóját magasra emelte: s lenn és fenn árnyékot terített árnyékra, mígnem övé lett a föld minden tájéka. Vilma, a szép esti csillagom merengett. És szólt: Mondja, mi az? Laknak-e ott lelkek? Az éjjel erről a csillagról álmodtam... Ha egyszer meghalunk, megállunk-e ottan? És látom-e még magát, ha én megyek elébb? Ezt mondva, vállamra hajtotta fejét. Harangoztak. Aztán csönd lett a világon. Álomszellő lengett át minden fűszálon. Nem hallatszott más, csak a fák susogása: s egy-egy cserebogár édes-bús dongása.

20

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 20

2015.03.18. 13:15:38


21

Hajnalok ĂŠs alkonyok-beliv.indd 21

2015.03.18. 13:15:39


Berzsenyi Dániel

Reggel

Virágnak mondanálak, A rózsa, liliom, Mint egy tőnek virági Virulnak arcodon. De a virág nem érez, Ne légy virág nekem... Maradj kedves leánynak, S légy hű szerelmesem! Csillagnak mondanálak, Mely est koránya lett, Virrasztva édes álom S édesb titok felett. A csillagfény hideg fény, Ne légy csillag nekem... Maradj kedves leánynak, S légy hű szerelmesem! Hajnalnak mondanálak, Mely, hogyha felköszönt, Ég és föld mosolyogva Ürömkönnyűket önt. A hajnalláng múló láng, Ne légy hajnal nekem... Maradj kedves leánynak, S légy hű szerelmesem! Vagy légy virág s virulj fel, Itt híved kebelén, Légy csillag, fényt sugárzó, Balsorsom éjjelén; S hajnal, mely harmatot hoz, Örömkönnyűt nekem; Oh, légy a nagyvilágon Egyetlen mindenem! 22

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 22

2015.03.18. 13:15:40


Paul Verlaine

Misztikus alkonyat

Az Emlék s az Alkony a láthatáron piroslik, messze, hol tűzbe csap át a fölgyúlt Remény és tündéri szárnyon hátrál s kitárul, mint ingó csodák függönye, melyen sok gonosz virág – tulipán, liliom, dália, mák – kavarja a hímzést s az illatáron beteg párázatoknak langyos álomízét ontja, mérgek nehéz szagát – tulipán, liliom, dália, mák parfümjét – hogy érzékeimbe szálljon s ájult agyamba lángoljon tovább az Emlék s az Alkony a láthatáron. Szabó Lőrinc fordítása 23

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 23

2015.03.18. 13:15:40


Willim Blake

A reggelhez Ó, szent szűz, hófehérben! tárd az ég Arany kapuját, és suhanj, suhanj; Ébressz mennyei hajnalt, keltsd kelet Kamráin a fényt, és hozd el a mézes Harmatot, megcsillantva nappalunkat. Sugárzó reggel, köszöntsd a napot, E korán kelő vadászt, ó, jelenj meg Koturnusodban dombhajlatainkon. Tandori Dezső fordítása

24

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 24

2015.03.18. 13:15:41


Petőfi Sándor

A nap házasélete A nap házas legény, Tudjátok? Hanem szegény Fején Ez éppen a nagy átok, Mert a papucskormány terhét nyögi; Rossz felesége annyi bút szerez neki. Természetes hát, hogy a jó öreg A bort nem veti meg. A bort, mely minden bajnak orvoslója. A bort, mely a szívből a bút kiszórja. De otthon inni nem merészel, Mert ekkor kész a pör a feleséggel. Azonban tud magán segíteni. Midőn az égen a szokott utat teszi: Csak arra vár, Hogy fellegekbe öltözzék a láthatár. Ekkor nem félve, Hogy őt meglátja felesége, Bebaktat egy közeleső Kocsmába, S iszik, mint a kefekötő, Bújába’! – Ha jön az est, S a felleg oszlani kezd, Látjátok őtet, amint mámorosan Piros pofával az égről lezuhan.

25

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 25

2015.03.18. 13:15:41


Móra Ferenc

Hajnali dal Amint éjféli órán Az álom szárnya ért: Álmomba jaj, de jó volt, Az Isten tudja, mért. Lezárt szemmel bolyongtam Egy kertbe valahol, Az Isten tudja, merre, Az Isten tudja, hol. Lezárt szemem szelíden Csókolta valaki, Az Isten tudja, hányszor, Az Isten tudja, ki. S ahányszor karja átfont, Ahányszor csókja ért: Mindég egy könnye hullott, Az Isten tudja, mért.

26

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 26

2015.03.18. 13:15:42


Dsida Jenő

Minden nap esttel végződik

Minden nap esttel végződik. Minden zaj csenddel végződik. Minden valami semmivel végződik és holt betű lesz minden fájdalom.

Kaput keresek, hol nem áll angyal, egy szemet, mely nyitva maradt s azt mondja nekem: értelek. De minden zaj csenddel végződik.

Csukják itt is, ott is az ablakot, értelmetlen sötét zsalu-szemek ölelik magukba arcomat. Minden nap estével végződik.

Ilyenkor a templomokat is bezárják, az Isten magára csavarja gomolygó, vastag, sokredős ruháját – minden valami semmivel végződik.

Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie, a koldusok bokrok alá húzzák magukat, a tücsök ciripel. Este lett. S néma verssé lesz egy-egy fájdalom. 27

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 27

2015.03.18. 13:15:43


Mihail Jurjevics Lermontov

Kaukázusi reggel

Virrad – de még mind vad fátyol röpül Az éji köd a nagy hegyek körül. Tömör a csönd a Kaukázus alatt. Hallgat a ménes, a folyó szalad. De a sziklán most születik a fény, Átpiroslik a felhők rétegén, S a sátrak tetejét, s a patakot Rózsa-csillogás éri itt meg ott: Mint lányok, ha árnyékban fürdenek S meglátják, hogy egy ifjú közeleg, Mind elpirul és földre néz. Hova Fusson? Itt van a szívek tolvaja! Vas István fordítása 28

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 28

2015.03.18. 13:15:43


Henri Bataille Esték Vannak nagy esték, és meghalnak a faluk – mikor a sok galamb a dúcban elaludt, meghalnak édesen, meghalnak csendbe, félve, akár a tornyokon a fecskék kék zenéje... S ekkor virrasztóul lángocskák fénye röppen, jó nénik fénye int ablakból, kapuból, lámpák botorkálnak valahol künn a ködben, s távol egy szürke út álmodva bandukol... Virágok állanak a régi kertbe’ sorba, mert anyjuk az nekik, ki eltűnt, ellobog. Aztán a fények is mind-mind kialszanak, meghalnak a tetők és a fakó falak, szelíden, jámborul, mint öregasszonyok. Kosztolányi Dezső fordítása

29

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 29

2015.03.18. 13:15:44


Reviczky Gyula

Szép volt és ifjú, mint a hajnal Szép volt és ifjú, mint a hajnal S ábrándos, mint az alkonyat. Egy angyaltól a magas égben Nem különbözhetett sokat.

Mikor először jött utamba, Világos kék ruhát viselt, S oly szépen nézett, hogyha láttam, Szerelmes szívem dalra kelt.

Azóta nagysád lett belőle; Hideg és büszke, mint szokás. S a rege szól: Volt egyszer egy lány, Ábrándos, szőke, kékruhás... 30

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 30

2015.03.18. 13:15:44


Radnóti Miklós

Pontos vers az alkonyatról Kilenc perccel nyolc óra múlt, kigyúlt a víz alatt a tűz és sűrűbb lett a parti fűz, hogy az árnyék közé szorult. Az este jő, s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt, mert úszni véle rest, s akit figyelget: a bujdosó nap búvik a magas füvek között, pihen a lejtős földeken, majd szerteszáll és hirtelen sötétebb lesz az út fölött. Híven tüntet két pipacs, nem bánja, hogy őket látni még, de büntet is rögtön az ég: szuronyos szellővel üzen; s mosolyog a szálldosó sötét, hogy nem törik, csak hajlik a virág s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét. (Így öregszik az alkonyat, estének is mondhatni már, feketén pillant a Tiszán s beleheli a partokat.)

31

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 31

2015.03.18. 13:15:45


Reményik Sándor

Napkelte a várad-velencei állomáson A vonat dübörögve befutott. A kalauz kiáltott: Várad-Velence! Máskép mondotta, más nevet kiáltott, De már így maradt meg az én fülembe’. Piros hajnal volt, csípős, őszre járó. Mint ég titkába látó óriás, Úgy kéklett keleten a Királyhágó. Jöttem Szent László gyógyforrása mellől, Elmélkedve nyugatról és keletről, S a Lélekről, mely megújul – magától. A vonat befutott – s felkelt a nap – A fejedelmi Transsylvaniából. 32

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 32

2015.03.18. 13:15:46


Juhász Gyula Alkonyati

órák

Alkonyati órák, ti vagytok enyémek, Mikor rózsafényben fölragyog a lélek, S múltak tavaszából egy dal erre téved. Ti vagytok enyémek, alkonyati órák, Mikor enyhe bánat bársonya hajol ránk, S pompázva kinyílnak a nagy álomrózsák. Így szeretnék egyszer e tájról elmenni, Színből, fényből oda, hol szürkül a semmi, Madárként az ágon, dallal elpihenni! Ó, de addig várnak sötét őszi éjek, Lehervasztott vágyak, lekaszált remények, Míg örök borúval tart e kurta élet!

33

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 33

2015.03.18. 13:15:47


Radnóti Miklós

Hajnal

Lassan száll a szürke és a kék még lassabban szivárog át az égen, homályban áll az erdő s minden ág puhán mozog, úgy, mint a vízfenéken. A szürkeség eloszlik, győz a kék, minden égi füstöt magába fal s a dúdoló hajnal elé szalad két fiatal fa, sötét lábaival. Harsány fürtökben lóg a fény s a táj sok ág-bogán ökörnyál lengedez, ragyogva lép az erdő szerteszét, lépte vidám és egyszerre lenge lesz, nedves fején a nappal táncba kezd s a réten nem jöhet most senki át... ezüst halakat virágzik a tó és az éleshangú reggel így kiált: halihó ha-hó ha-hó halihó!

34

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 34

2015.03.18. 13:15:47


Petőfi Sándor Alkony Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét: Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a világ körülem, Távol szól csak egy kis estharang, Távol s szépen, mintha égbül jönne Vagy egy édes álomból e hang. Hallgatom mély figyelemmel. Oh, ez Ábrándos hang jól esik nekem. Tudj’ Isten, mit érzek, mit nem érzek, Tudja Isten, hol jár az eszem. 35

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 35

2015.03.18. 13:15:48


József Attila Reggeli

fény

Ha reggeli fényben elindul a táj remegése, fuvalma: a kecs puha bolyha, s mert még teli szender, rajzik a báj és mintha folyónknak a mélye se folyna,

Csupa csín, csupa pír, csupa kár, csupa csel, csupa nyíl, csupa rontás – most érted: ha reggel a csürhe kijár, mért káromkodik mindig a kondás.

úgy játszik a felszín – szedd össze magad, botor emberkém, hiszen én se gyanítnám, hogy épp nem a hajnali mennybe ragad e jól sikerült angyal-hamisítvány!

Beh megölelnéd! Ámde ne vedd kebledbe e tündét – mire maradsz, ha ártatlanul fölfalja szíved, mint zsenge búzát a szőke malacka!

36

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 36

2015.03.18. 13:15:48


Babits Mihály

Alkony

Az erdő hallgatag, nyugosznak a vadak, lankadt állal hevernek ágyán a hűs avarnak, mit a szelek levernek majd újra felkavarnak. De most eláll a szél. De most a csönd beszél. De most jőnek a villik. Ó most a lomb se hullik: alkonyvirág kinyílik, alkonyszalag kinyúlik. Az alkony nyúlik ott s von vékonyabb csíkot: azon egy égi ajtó. Ki tudja, mit nem rejtő? S ó völgy, te mély szakajtó! S titkok teknője, erdő!

37

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 37

2015.03.18. 13:15:50


Dsida Jenő

Mosolygó, fáradt kívánság Jó volna ilyen édes-álmosan ráfeküdni egy habszínű felhőre, amíg az égen lopva átoson. Leejtett kézzel, becsukott szemekkel aludni rajta, lengve ringatózni acélkék este, bíborfényű reggel. Felejtve lenne minden lomha kín, álmot súgna illatosan, ágyam: vattás-pihés hab, lengő grenadin. És az Isten sem nézne rám, haraggal, csak mosolyogva suttogná a szélben: szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal. 38

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 38

2015.03.18. 13:15:50


Radnóti Miklós

Esti mosolygás Farkával csöndesen mozog tóban a hal s aludni kész, orrát iszapba dugja, és napjának múltán mosolyog: totyog vidámka sorban ott tizenhárom kicsi kacsa, s arany farán viszi haza billegve a mai napot.

39

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 39

2015.03.18. 13:15:51


Kosztolányi Dezső

Hajnali dal

Aranyos szárnyon repül a hajnal ragyogó bárddal űzve az éjet... ...Tűnnek a rémek, messzire, halkan... Itt van a hajnal! Itt van az élet! Lobogó lángként száll a szerelmem, ifjú szívemben rémeket éget... Égi gyönyörtől reszket az ajkam... Itt van a hajnal! Itt van az élet!

40

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 40

2015.03.18. 13:15:52


Thomas Moore

Estharang Az estharang, az estharang! Ó mennyi, mennyi mesehang! Ifjúság, otthon, szép idő, E lágy zenére visszajő. A boldog kor már elmaradt: S a szíveket, a vígakat Takarja barna síri hant: S nem hallanak már, estharang. És így lesz majd, ha meghalok: Itt zengenek még a dallamok: Más dalnok jár a völgyeken, Ki estharangról énekel. Gyóni Géza fordítása

41

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 41

2015.03.18. 13:15:52


Ernest Raynaud

Tanyai reggel Gyorsan kitárom az ablakredőket, s a zümmögő és cifra nyári kert szobámba lépett, minden nevető lett, a fény kicsattant, a virág kikelt. Poros fűszál szikrázik égi könnytül, felhőtlenül villámlik az azúr: a dombok alján, vattapuha köd gyűl, a búza sárgul mozdulatlanul. A béreslány, végében a fasornak, facipőben csoszog, kutat csikorgat, a szérű zúg, csipeg a csirkeól. A szorgalmas ásó pengéje szól, víz foly, fa rezzen, rebben a madárka, és a mezőszag becsap a szobámba. Kosztolányi Dezső fordítása

42

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 42

2015.03.18. 13:15:53


Dsida Jenő

Naplemente Mi ez a furcsa, vézna sípszó? Ez a selyemlágy, kék zene? A nap, a nap, a zuhanó nap mintha aranyat vérzene.

Fáj az éhség s a jóllakottság, mar az ital, a szomjú csíp. Zokog a nap, a lebukó nap, zokog az a távoli síp.

Völgyet szerettem, hegyre másztam. Kértem, hogy isteni kegyek mossanak bússá és szelíddé. Vajon most már hová megyek?

Milyen sötét lesz! Fülelő csend. Lassan felmutatom eres két kezemet a csillagoknak: Nézzétek meg: üres. Üres.

43

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 43

2015.03.18. 13:15:54


Radnóti Miklós

Erőltetett menet Hajnal A szálló porban az úton még csak a hajnali szél kanyarog. Övig mezítlen férfiak állnak a fényben arany patakok partján s aranyban mosdanak. Csattan a víz, tele füttyel a táj s fenn a hegyen tüzeket rak a nap.

44

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 44

2015.03.18. 13:15:54


Reményik Sándor

Naplemente a rendházból Az ablakom, a Rendház ablaka Napnyugat fele néz. Magyarországra néz. És alkonyatkor állok ablakomba, És nézek ki, és nézek önmagamba, Kalandoztatom tekintetemet Nagyvárad tető-tengere felett El egész a rónaság pereméig. S gondolom: ez már így lesz véges-végig, Hogy a nap arra megy le mindörökké. És onnan nem kel fel már soha többé. 45

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 45

2015.03.18. 13:15:55


Kosztolányi Dezső

Csatakos virradat Reggelre minden ferde lesz és széttörik ezer darabbá. Ó költők, hol van, ki az éj tündéri tükrét összerakná? Csak köd kísért most és halál, a kávéház égboltja szürke, s mint egy kialudt égitest, úgy bámul üresen az űrbe. Meggyszínű selyme is fakó, szívembe fáj bitang magánya, de nézz reá és gazdagodj, az éj s a szív a bánya, bánya. Egy ember ballag csöndesen, az éjszakától megveretve, s viszi-viszi a bánatát föl az ötödik emeletre. Görnyed, mint egy tehervivő, baljós szeme meredve pillant, bámulja a hideg falat, a piszkos, lépcsőházi villanyt. Egy kocsi megy a körúton, batárja éji gyászmenetnek. Ki a halottja? Nem tudom. Hull a köd. Tülkölnek. Temetnek. Hol vannak most az angyalok, a színésznők s más annyi csillag? A téli aszfalt peremén a lányok hosszú ingbe sírnak. 46

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 46

2015.03.18. 13:15:56


47

Hajnalok ĂŠs alkonyok-beliv.indd 47

2015.03.18. 13:15:58


William Butler Yeats

A félhomályba Weöres Sándor fordítása

Kopott szív, idővel megkopott, Ne hálózzon se hamis, se helyes; A szürke félhomályba nevess, Sóhajtsd be a hajnali harmatot.

Gyere, szív, hol dombot domb takar, Hol a nap meg a hold s odvas sűrűség Titok-árnyú örök testvériség, S a folyam kihirdeti, hogy mit akar;

A te Írhon anyád örök-fiatal, S a félhomály, s harmaton a fény; Ámbár odahágy szerelem s remény Szapuló nyelv bamba tüzébe hal.

Hol az Úr magányos szarvat emel, Az idő, a világ folyton tovaszáll; Szerelemnél jobb a szürke homály, S a remény: a hajnal harmata kel.

48

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 48

2015.03.18. 13:15:58


Ady Endre

A vörös Nap Harcot és dögvészt aki hoztál Babonás, régi századokra, Kelj föl, óh, kelj föl, szent, vörös Nap, Reám ragyogva. Csupa gyászt és feketét látok, Amint halódva széttekintek: Éjszakás, gonosz, részeg balsors Űz, kerget minket. Sokáig lesz, sokáig tart még A régi sors, a régi átok? Késlekedő, tunya, vörös Nap, Hozzád kiáltok. Nem akarok dühvel meghalni, Ajzott és visszatartott ívvel, Remény nélkül, fekete gyásszal, Fekete szívvel. Kelj föl, óh, kelj föl, szent vörös Nap, Míg gyűlölök, vagyok és élek: Hatalmasabb, pusztítóbb lennél, Hogyha én nézlek. S ha te rám néznél, lángot küldnél, Amiként az meg vagyon írva, A gazokra. És én nyugodtan Dőlnék a sírba.

49

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 49

2015.03.18. 13:15:59


Juhász Gyula

Hajnalban a naphoz Én most szeretlek, mikor még az éjjel Vert seregének árnya fut tova, S csak a magányos és bús jegenyének Szűz homlokán ég fényed mosolya.

Még vár a hajnal, de az éj halott már, Trillák csattognak lombon, bokron át, Oly dús az ég keletre, mint az oltár, Mely várja a nagy, ősi áldozást.

Én most szeretlek, mikor szent keletnek Mély tengerén ring arcod, az örök, És sugaraid álmodón remegnek A paloták és kalyibák fölött.

Majd jön a nappal, a vásár, a hajsza, Fölkél vackáról ember és barom. Én most szeretlek, és neved e dalban Ezer madárral hadd magasztalom!

50

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 50

2015.03.18. 13:16:00


Arany János Családi Részlet

kör

Este van, este van: kiki nyugalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja, Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. Mintha lába kelne valamennyi rögnek, Lomha földi békák szanaszét görögnek, Csapong a denevér az ereszt sodorván, Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Pendül a kapa most, letevé a gazda; Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja; Kutat az apró nép, örülne, ha benne Madárlátta kenyér-darabocskát lelne. Rettenve sikolt fel, amelyik belényul: Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl! Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel; Kinálják erősen káposzta-levéllel.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek: A gazdasszony éppen az imént fejé meg; Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta, Pedig éhes borja nagyokat döf rajta. Ballag egy cica is – bogarászni restel – Óvakodva lépked hosszan elnyúlt testtel, Meg-megáll, körülnéz: most kapja, hirtelen Egy iramodással a pitvarba terem.

A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa.

De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára: Valami szegény kér helyet éjtszakára: Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen, Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!” Visszajő a lyánka, az utast behíván. Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván: „Isten áldja meg a kendtek ételét is, (Így végezi a szót), meg az emberét is.”

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol; Üszköt csóvál néha: tűzkígyókat rajzol. Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra: E fiúból pap lesz, akárki meglássa! Legalább így szokta mondani az apjok, Noha a fiú nem imádságon kapkod: Jobban kedveli a verseket, nótákat, Effélét csinálni maga is próbálgat.

Este van, este van... a tűz sem világit, Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit; A gyermek is álmos, – egy már alszik éppen, Félrebillent fejjel, az anyja ölében. Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol; Közbe-közbe csupán a macska dorombol. Majd a földre hintik a zizegő szalmát... S átveszi egy tücsök csendes birodalmát. 51

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 51

2015.03.18. 13:16:01


Ady Endre

Sóhajtás a hajnalban Óh, pírban fürdő Szépséges világ. Pihent testeknek Boldog, lomha kéje, Rejtelmes, fényes, Ezer puha fészkű, Gyönyörű város. Óh, szent hajnal-zengés: Élet szimfóniája, Csodálatos Élet, Be jó volna élni. Mennyi öröm zúg És mind másé, Mennyi arany cseng És mind a másé, Mennyi erő küzd, És mind a másé, Mennyi asszony van, És mind a másé, Mennyi kéj zsong, És mind a másé, Mennyi szándék tör És mind a másé, Mennyi minden van, Mennyi szép minden, Mennyi szent minden És mind a másé.

52

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 52

2015.03.18. 13:16:04


Dsida Jenő

Alkony

Lassú, tisztafehér barmok nyomában békén füstöl a por. Pásztorleányka – szégyenét rebegőn – a kútra hajlik. Hűs márványkapukon bozontos indák kúsznak hallgatagon, sűrjen, sötéten s porladó madarak hullnak belőlük. Foszlányokban, ijedten csüng a nyirkos ég. – A halk remetén éjbarna köntös. Dudorász eszelősen és kihamvadt gazbafult utakon bolyong, barangol. Ősbozótú helyet kutat magának elvérezni szelíd, kinyílt sebekkel. 53

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 53

2015.03.18. 13:16:07


Szergej Jeszenyin

Szép jó reggelt! Elaludt már a sok arany csillag, megrebbent a tág víz tündér tükre, a folyóra hajnal fénye villant s pírt dobott a fényháló-egünkre. A nyírfák is mosollyal ébredtek, szétzilálták selyem hajfonatjuk, zöldszín fülbevalóik zizegtek, s harmatból volt ezüst ruha rajtuk. Lombos csalán kerítésre kúszva ékes gyöngyöket nyakára felvett, s pajkosan-bohón fülembe súgta: „Szép jó reggelt!” 

Erdődi Gábor fordítása

54

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 54

2015.03.18. 13:16:08


C. Ferdinand Meyer

Erdei alkony

Fák közé, erdőbe bújtam, holtra űzött árva vad, míg a sima törzsek élén búcsúfénnyel ég a nap. Földre rogytam. Körülöttem vérzik, nézd, a moha, kő – Sebeimből dől a vérem? Vagy az alkony tüze nő? Rónay György fordítása

55

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 55

2015.03.18. 13:16:10


Kosztolányi Dezső

Oly jó ébredni Oly jó ébredni. Álmom mesze szédül, s a tegnapi szobát már láthatom, ha fuldokolva – az álom vizébül – a paplanomra nyújtom a karom. Ez itt a part már. Ah, de szép, de szép volt az ébredés csiklandva, tétován, a mosdótálban a közeli égbolt, a zongorázás a másik szobán. Tündéri reggel. A sötét szalonba apuska zongorázik andalogva. Ez Mendelssohn. Álombeli ködök. Úgy hallgatom az ajtó hasadékán s állok a hangok közt kis ingben, némán, mint hajnali gyöngyvirágok között.

56

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 56

2015.03.18. 13:16:11


Nikolaus Lenau

Naplemente van Naplemente van, gyászos fellegek, szél sír untalan, sírva ellebeg.

Villám sápadón száll az ég alatt, képe lenn a tón gyorsan átszalad.

Villám fényinél téged látlak itt: lengeti a szél hosszú fürtjeid! Babits Mihály fordítása

57

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 57

2015.03.18. 13:16:12


Petőfi Sándor

Kakasszóra hajnal ébred... Kakasszóra hajnal ébred, Én lányokkal nem beszélek, Mert, ha szólok őhozzájok, Hajnal lesz az ő orcájok.

Így valaki azt gondolná, Én is kakas vagyok talán: S hej a kakas hamis madár: Untalan más fészekhez jár.

Pedig én, kakas nem vagyok, Hanem filemile vagyok, Egy a fészkem, egy a párom, Egyért élek a világon.

58

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 58

2015.03.18. 13:16:13


Alekszander Blok Vihar Lator László fordítása

előtt

Végsőt lobbant az alkonyat, A napkorong felhőkbe csúszik, s a fellegek felizzanak fenségesen, mikor búcsúzik.

A föld csak vár dermedten és tompa dübörgés rázza-rázza, s már akaratlan reszketés ereszkedik a karcsú fákra.

A ködlő távolban amott baljós ég komorul, alatta forognak néma viharok jós tűz-szemükkel villogatva.

Lecsap a vihar, megleli zsákmányát villámtűz szemével, első haragos könnyei ideérnek az éji széllel. 59

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 59

2015.03.18. 13:16:14


Johann Christian Friedrich Hölderlin

Reggel

Fűben harmat gyöngyei: ébred és szökik a forrás; ejti szelíd fejét a lenge nyír, és tündökölve zizeg a lombja; s amott a szürke

Jöjj hát, ó, Nappal, jöjj, te arany, s ne szállj, ne törj túl gyorsan fel a zenitre, mert bátrabban és bizakodóbban mer szemem a mosolyodba nézni,

felhők körül már lángkoszorú remeg, hirdetve, némán, hogy tör elő a fény; mint parti hullám, úgy özönlik mind magasabbra a szent gomolygás.

amíg szépséged ifjú tekintete még nem túl büszke, még nem oly isteni; vihetnél, persze, égi vándor engemet is...! – De te csak nevetsz a

víg vakmerőn, ki társnak ajánlkozik; áldd meg hát inkább kegyesen a mai nap földi művét, és ragyogd be, amin a sors visz, a csendes ösvényt! Szabó Lőrinc fordítása 60

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 60

2015.03.18. 13:16:15


Guillaume Apollinaire

Alkony

Hunyóban a fény a gyepen Borzongatja a holtak árnya Arlekinát ki meztelen Testét a tó tükrén csodálja. Egy öregedő sarlatán épp Beharangozza a parádét A fakó égen csillagok Tejfehér tüze hunyorog. A sápadt bohóc színre táncol Nézőit köszönti előbb Bűvölőket Bohémiából Néhány tündért s varázsvetőt. Az égről csillagot szakasztott Most ujja hegyén pergeti S a taktust lábával veri Hozzá cimbalmon egy akasztott. Vak ringat egy szép kisdedet Őzsuta gidákat vezet S a törpe szívszorongva látja Óriássá nő a pojáca. Rónay György fordítása

61

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 61

2015.03.18. 13:16:15


Reményik Sándor

Mi mindig búcsúzunk Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk Az éjféltől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendben halkul el, Minden szótól, mit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett, Az álmainktól, mik nem teljesültek, A lángjainktól, mik lassan kihűltek, A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, A kemény rögtől, min megállt a lábunk. Mert nincs napkelte kettő ugyanaz, Mert minden csönd más, – minden könny, – vigasz, Elfut a perc, az örök idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő utána, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj Hidegen hagy az elhagyott táj, – Hogy eltemettük: róla nem tudunk És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindig búcsúzunk.

62

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 62

2015.03.18. 13:16:16


63

Hajnalok ĂŠs alkonyok-beliv.indd 63

2015.03.18. 13:16:17


Heinrich Heine Ha

reggel arra járok

Nadányi Zoltán fordítása

Ha reggel arra járok és nézem az ablakot, megdobban a szívem, édes, ha megpillantalak ott.

Ki vagyok? Német költő. Ezt a haza mondja, nem én. A jobb neveket ha sorolják, a sorban elől az enyém.

Átvillan olyankor a kérdés éjbarna szemeden: ki vagy te, mi bajod van, te sápadt idegen?

Mi bajom? Ó, galambom, sok német sorsa kemény. Nagy kínjaikat ha sorolják, a sorban elől az enyém.

64

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 64

2015.03.18. 13:16:18


Babits Mihály Tájkép A vérvörös nap ködbe süllyed, messze szél borzogatja az útpart gyepét csodásan súg-búg a kalászok ezre s hirtelen összébb veri telt fejét. Szántó barnítja távolabb a zöldet, pilledt jószága már alig kocog: a fény elhagyja lassanként a földet s az üres égbe visszapárolog. Az égen vérrel öntött felhő nyúlik és rajta ül a vihar angyala: hangolja rozsdás kürtjét... 65

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 65

2015.03.18. 13:16:19


William Blake

Reggel

Harag hágóin át Nyugat szelíd nyomát Keresve, mély Bűnbánattal megyek, Engesztelés vezet A hajnalfény felé. Kardom hegyét a könny Lemarta; vak dühöm Már messze jár; A hős Nap rámköszön, S hálás könny-függönyön Át égre száll. Garai Gábor fordítása 66

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 66

2015.03.18. 13:16:20


Petőfi Sándor

Falu végén kurta kocsma... Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra, Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne.

Húzd rá cigány, húzzad jobban, Táncolni való kedvem van, Eltáncolom a pénzemet, Kitáncolom a lelkemet!”

Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik, Pihen a komp, kikötötték, Benne hallgat a sötétség.

Bekopognak az ablakon: „Ne zúgjatok olyan nagyon, Azt üzeni az uraság, Mert lefeküdt, alunni vágy.”

De a kocsma bezzeg hangos! Munkálódik a cimbalmos, A legények kurjongatnak, Szinte reng belé az ablak.

„Ördög bújjék az uradba, Te pedig menj a pokolba!... Húzd rá, cigány, csak azért is, Ha mindjárt az ingemért is!”

„Kocsmárosné, aranyvirág, Ide a legjobbik borát, Vén legyen, mint a nagyapám, És tüzes, mint ifjú babám!

Megint jőnek, kopogtatnak: „Csendesebben vigadjanak, Isten áldja meg kendteket, Szegény édesanyám beteg.”

Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat, Végét vetik a zenének S hazamennek a legények.

67

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 67

2015.03.18. 13:16:21


Juhász Gyula Hajnal A tegnapot most váltja föl a holnap. Sötéten silbakolnak még a fák. Az út köves, házszegte pusztaság. Utolsó fénye huny a csillagoknak. A karavánja jár e pusztaságnak. Némán söpörnek. Ködbe vész a por. Halk hamvazás dereng az ég alól. A nap, a nap! súgják a sanda árnyak. És gyors ütemben ébredez a forma, A szín, a hang – dóm és gyár büszke orma Az égbe barnul és dalolni kezd. Harang és kürtő szólal, a siket, Vak éjszakát riasztva hosszú jajjal. Az élet fölzeng: itt a drága hajnal!

68

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 68

2015.03.18. 13:16:21


Emily Jane Brontë

Már-már érte az esti nap Már-már érte az esti nap a ligetes, zöld halmokat: tájat, mely szebb s magányosabb, a szellő ritkán simogat.

Hajlik a fű, ha ő fuvall, a vizek szebben kéklenek. Fehér felhők fodraival száll: azok harmat-szellemek.

Reggel azúr virágkehely ringatta harmat-lényüket, s szállnak megint az égbe fel, hol glóriájuk született. Szegő György fordítása

69

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 69

2015.03.18. 13:16:22


Babits Mihály

Hajnali gondolat Hova lettetek, régi tanítványok? Elszóródtatok, mint a magvak pelyhe. Vitt az apa-vész, s a fiók-viharkák. * Hosszú éjszakán nem aludtam semmit. Itt a reggel már, s ti juttok eszembe. Szól a kis harang, szól a pásztor tülke, s én elgondolom: ha lelkem harangját megkondítanám: jertek templomomba! s tülköm hívna még: kövessetek engem! * Jöttek rossz szelek, elvitték a hangom: néma a harang, üres már a templom! S óh jaj, micsoda bolond pásztor voltam! Szegény tülkömet sziklához paskoltam. Tülköm megrepedt, ki fog már követni?

70

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 70

2015.03.18. 13:16:23


Fjodor Ivanovics Tyutcsev

Száll a nap, jön az éjszaka Szabó Lőrinc fordítása Száll a nap, jön az éjszaka. Nyújtja a hegyi árnyakat. Hamvad a felhők parazsa... Jön az éjszaka, száll a nap.

Suhogj köröttem, égi szárny, csöndesítsd nyugtalan szívem, s áldott gyolcs lesz a szürke árny lenyűgözött, bús lelkemen.

Mit a bukó nap énnekem, mit, hogy hideg s zord a homály, csak te, bűvös kísértetem, csak te soha tova ne szállj!

Ki vagy? Honnan jössz? Föld vagy éj lakosa vagy? Égi követ? Tündér tán... De tűz, szenvedély, amilyen asszony csak lehet! 71

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 71

2015.03.18. 13:16:24


József Attila

Derengő rózsa Óh, köd a lelkem, ködben áll a rózsaszál, a rózsaszál. Papagáj-hajnal szállt fölötte, szárnyával hátba is ütötte és ő mosolygott, a balog s amikor csendes este volt, levelén megpihent a hold és tüskéin a csillagok.

Derengő rózsa, szomorú, derekán szalmakoszorú. Derű, de bú a foglalatja. Tavaszom, hajnalom lakatja. Szerelmem atyja! el ne dűlj! Bár reszketésre született, böködik nagycsontú szelek, hópelyhek zümmögik körül.

72

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 72

2015.03.18. 13:16:25


Juhász Gyula Alkonyati

órák

Alkonyati órák, ti vagytok enyémek, Mikor rózsafényben fölragyog a lélek S múltak tavaszából egy dal erre téved. Ti vagytok enyémek, alkonyati órák, Mikor enyhe bánat bársonya hajol ránk S pompázva kinyílnak a nagy álomrózsák. Így szeretnék egyszer e tájról elmenni, Színből, fényből oda, ahol szürkül a semmi, Madárként az ágon, dallal elpihenni! Ó, de addig várnak sötét őszi éjek, Lehervasztott vágyak, lekaszált remények, Míg örök borúval tart e kurta élet! 73

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 73

2015.03.18. 13:16:25


Emily Jane Brontë

Dal

Nyomorúság és öröm közt szerelem fenn nem marad, baráttal kár közösködnöd, hogy enyhítsd a kínokat. Tudom, hogyha könnyet ontok, nem kapsz örömre te sem, s éppen ennyire tudom, hogy mindig nem sírhatsz velem. Váljunk el, hiszen tovább már lelkem nem közös veled: vándorául Óceán vár, hajóm, nem-járt tengerek, szigeteknek sokasága, ahol a kín is szabad, s éjszakánként majd, te drága, nem vigyázom álmodat. Akkor, ha virrad a reggel, nem kell visszafojtanod áradó kedved, ha kelsz fel, mert én oly csüggedt vagyok. Minden emlék odahagy majd, ami fáj, naponta egy, ó kötésünk szétszakadhat, s csupán álmod lehetek. Kiss Zsuzsa fordítása

74

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 74

2015.03.18. 13:16:26


Petőfi Sándor

Nemcsak mi vénülünk Nemcsak mi vénülünk, mi emberek... Mi volna, ami nem vénülne meg? Nézzétek a napot, ha jön a december: Nem valóságos öregember? Későn ébred, s alig Hogy fölkapaszkodhatik Az égre, oly erőtelen; Mogorván néz a világra s hidegen, S olyan korán ledől megint ágyára. Majd véges-végül Azt is megérjük, hogy megőszül, És ekkor... ekkor fehér lesz sugára.

75

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 75

2015.03.18. 13:16:27


Paul Verlaine

A reggel langyos és arany fényében úszva A reggel langyos és arany fényében úszva, harmattól nedvesen ragyog a rozs s a búza, s még őrzi az azúr az éj hűs illatát. Kószálni indulok most céltalan: tovább a part mentén, ahol rőt gyom virít, szegényes, a pázsitos úton, melyet éger szegélyez. Szél leng. Nagynéha jő csak erre egy madár, csőrében csöpp bogyó vagy szőke szalmaszál, s a víztükör fölött árnyéka fut tovább még.

Mély csönd. Az álmodót úgy vonzza itt e tájék szelíd derűje, mely el-eldajkálta rég ábrándos álmait s ringatta kedvesét, a fiatal leányt, kinek emléke – gyengéd, hótiszta látomás – megzendül s földereng még, s kit költő álmodik, s a férfiképzelet idéz rajongva, bár tán a világ nevet, s kit végre megtalált, a Társat, Őt, a lelket, kit lelke visszasír, s azóta sem felejthet. Szegzárdy-Csengery József fordítása

76

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 76

2015.03.18. 13:16:27


Guillaume Apollinaire

Alkonyat

Romok a vén Rajna felett Árnyatokban szeretni oly szép Meglát lentről és rengeteg Csókot int felénk a hajósnép

Mint szerelem a romokon Az éj oly hirtelen beáll ott Kilesnek a vízből mohón A nibelungok és najádok

Sebaj ha a szőlőhegyet Szőrös törpéi telesírják Hogy nem ittak még eleget Sellő szól, azt figyeljük inkább. Rónay György fordítása 77

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 77

2015.03.18. 13:16:28


Emily Jane Brontë

Nem érhet kétségbeesés Csengery Kristóf fordítása

Nem érhet kétségbeesés, míg csillag gyúl az éjben, míg harmatos az alkony és reggel arany nap ég fenn.

Sírsz, mint más. Kínod sóhaját kettőzi szél nyögése, s bús tél hint sápadt zúzmarát az őszi, holt levélre.

Kétség nem győzhet rajtad itt, hulljon bár könnyek árja: akit szerettél, nincs-e mind veled, szívedbe zárva?

Mégis száz friss virág virul: sorsod a sorsuk, hidd el. Menj hát tovább. Járj szótlanul, de soha megtört szívvel.

78

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 78

2015.03.18. 13:16:29


Kosztolányi Dezső

Este, este

Este, este... Árnyak ingnak, és bezárjuk ajtainkat, figyelünk a kósza neszre, egy vonatfütty messze-messze. És a csend jő. Alszik a homályos éjbe künn a csengő. A díván elbújik félve. Szundít a karosszék. Álmos a poros kép. Alszanak a csengettyűk. Alszanak már mindenütt. A játékok, a karikahajtók, a szegény tükör is hallgatag lóg. Ó, néma csengettyűk. Az óránk is félve üt. Alszik a cicánk s a vén szelindek, föl ne keltsük – csitt – e sok-sok alvót. Alszanak a régi réz-kilincsek s alszanak a fáradt, barna ajtók.

79

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 79

2015.03.18. 13:16:29


Charles Baudelaire

Mindenestül A Démon bús, magas szobámba ma reggel látogatni jött és megkísérteni kívánva szólt: „Valld be mindenek fölött, az ezer édes, szép dolog közt, miből varázsa összenő, sötét és rózsaszín tagok közt, melyekből áll a drága nő, melyik a legszebb?” – S válaszoltam a Kárhozottnak akkor én: „Mert benne minden drága balzsam, semmi se szebb a többinél. Hol kéjek intenek sereggel, a mámor okát ne keresd: ő elvakít, miként a Reggel, és megvigasztal, mint az Est. Teste finomabb szálú hímzés, sokkal nagyobb harmónia, hogysem a gyarló, vak elemzés figyeljen akkordjaira. Óh, rejtelem! hogy minden érzék általa eggyé olvadott: lehelete zenét zenél szét, mint hangja édes illatot!” Babits Mihály fordítása

80

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 80

2015.03.18. 13:16:30


József Attila Jön Jön a vihar, tajtékja ében, haragos bírák feketében, villámok szelnek át az égen, mint fájó fejen a kínok, utánuk bársony nesz inog, megremegnek a jázminok.

a vihar

Almaszirmok – még ép a roncs ág – igyekszenek, hogy szállni bontsák kis lepkeszárnyuk – mily bolondság! S ameddig ez a lanka nyúl, a szegény fűszál lekonyul, fél, hogy örökre alkonyul.

Borzongásuk a nem remélt vád – így adnak e kicsinyek példát, hogy fájdalmad szerényen éld át, s legyen oly lágy a dallama, mintha a fű is hallana, s téged is fűnek vallana. 81

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 81

2015.03.18. 13:16:31


Ady Endre A

Holnap elébe

„Állj meg!” Ordít utánam az éjben Cafra sereggel a Tegnap. „Állj meg!” És én megyek, megyek.

Vár, vár: futok a Holnap elébe. Apám, anyám, papok és bárdok. Nem kelletek, nem kelletek.

„Állj meg!” Vágok a sűrü bozótnak, Holdnak, pokolnak, fellegeknek És egyedül és egyedül.

Ősök, árnyak, tegnapi legények, Testvéreim vérben és kupában: Undok Tegnap, maradjatok.

Megyek a bús, nagyszerű Sötétnek. „Állj meg!” Nem. Előttem a Holnap. Engem vár, engem, rohanok. 82

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 82

2015.03.18. 13:16:32


Mihai Eminescu

Esti kürtszó

Dsida Jenő fordítása A hold világa alig tűnt föl, Ezüstösök a hegycsúcsok. Az erdő halkan felsusog S egy esteli kürt sírva tülköl.

Mindig halkabban, csendesebben, Mindig távolabb, távolabb... Halálvágyban szőtt álmokat Ringatok el sok régi sebben.

Miért hallgat el oly riadtan, Mikor a lelkem érte küld? Mondd, fogsz-e sírni, esti kürt, Majd valamikor énmiattam?...

83

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 83

2015.03.18. 13:16:33


Kaffka Margit Reggel Elvitte nyugalmam egy hajnali álom, Feledve imetten a színe, alakja, Ködbeborítva, messzemaradva... Valamit keresek és nem találom. Lihegve a függöny redős szövetén Betör a győztes, a reggeli fény, Iromba fantomok, száz újszínű lény Surran előttem, amíg üldi a fény; Késik egy, – már-már foglya levén A lomha tudatnak a lét peremén – Ám bomladozásuk szörnyű serény, E tarka lidérchad, – de megkötöm én! Ittfogtam a szót... ám értelme felén!... Mi volt? Hova lett?... Idehagyta? Más a színe és más az alakja... Tördelt, kusza szókat még suttog az ajkam. Valaki kacagva említi ébren: Mit álmodhattam?... És nevetnek rajtam, A nappal sugaras derűjében, Diadalmas, nagy derűjében.

84

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 84

2015.03.18. 13:16:34


85

Hajnalok ĂŠs alkonyok-beliv.indd 85

2015.03.18. 13:16:35


Gyulai Pál

Virágnak mondanálak Virágnak mondanálak, A rózsa, liliom, Mint egy tőnek virági Virulnak arcodon. De a virág nem érez, Ne légy virág nekem... Maradj kedves leánynak, S légy hű szerelmesem! Csillagnak mondanálak, Mely est koránya lett, Virrasztva édes álom S édesb titok felett. A csillagfény hideg fény, Ne légy csillag nekem... Maradj kedves leánynak, S légy hű szerelmesem! Hajnalnak mondanálak, Mely, hogyha felköszönt, Ég és föld mosolyogva Ürömkönnyűket önt. A hajnalláng múló láng, Ne légy hajnal nekem... Maradj kedves leánynak, S légy hű szerelmesem! Vagy légy virág s virulj fel, Itt híved kebelén, Légy csillag, fényt sugárzó, Balsorsom éjjelén; S hajnal, mely harmatot hoz, Örömkönnyűt nekem; Oh, légy a nagyvilágon Egyetlen mindenem! 86

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 86

2015.03.18. 13:16:36


Juhász Gyula Enyém

az alkony

Enyém az alkony. Kihunyó sugára, Téveteg, halovány árnya enyém. A rózsaszínű pirkadás világát Szegény elfáradt, meg nem értem én. Enyém az alkony. Reám veti leplét S nagy bánatommal egymagamra hagy. ...Úgy bánt a hajnalhasadás az égen, A bíboros, a királyi arany! Enyém az alkony! Hadd vesse világát A támadó nap arra, aki kél, Én álmodozzam csak elaluvóban A lehunyó nap gyér tüzeinél! 87

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 87

2015.03.18. 13:16:36


József Attila

Csendes kévébe... Csendes, kévébe kötött reggel, zsömle-zizegésű világ, porhanyó falucska, mondd el a lágy kenyér dalát. Ím, a könnyű szél elősurran, tereget szép búzamezőt, s tovaringatja lágy fodorban a zümmögő időt.

88

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 88

2015.03.18. 13:16:37


Petőfi Sándor

Szülőföldemen Itt születtem én ezen a tájon Az alföldi szép nagy rónaságon, Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával vón tele, Most is hallom e dalt, elhangzott bár: „Cserebogár, sárga cserebogár!”

Mint nyugtalan madár az ágakon, Helyrül-helyre röpköd gondolatom, Szedegeti a sok szép emléket, Mint a méh a virágról a mézet; Minden régi kedves helyet bejár... „Cserebogár, sárga cserebogár.”

Úgy mentem el innen, mint kis gyermek, És mint meglett ember úgy jöttem meg. Hej, azóta húsz esztendő telt el Megrakodva búval és örömmel... Húsz esztendő... az idő hogy lejár! „Cserebogár, sárga cserebogár.”

Gyermek vagyok, gyermek lettem újra, Lovagolok fűzfasípot fújva, Lovagolok szilaj nádparipán, Vályuhoz mék, lovam inni kiván, Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár... „Cserebogár, sárga cserebogár!”

Hol vagytok, ti régi játszótársak? Közületek csak egyet is lássak! Foglaljatok helyet itt mellettem, Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem, Hogy vállamon huszonöt év van már... „Cserebogár, sárga cserebogár.”

Megkondúl az esteli harangszó, Kifáradt már a lovas és a ló, Hazamegyek, ölébe vesz dajkám, Az altató nóta hangzik ajkán, Hallgatom, s félálomban vagyok már... „Cserebogár, sárga cserebogár”...

89

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 89

2015.03.18. 13:16:38


Gyóni Géza Álmok Ha a robotban kimerülve Párnámra hajtom bús fejem, Lelkemre mintha galamb ülne, Te édes képed megjelen. A fényes álmok a tiéid Azokat mind neked adom – Álmodja bár a lelkem végig Selyempárnán vagy kőpadon. És álmodom selyemhajaddal, Karod szelíden átölel... De virrad. Újra itt a hajnal. Varázsos kép, búcsúzni kell! Elűzlek, mint a nap az égről A fényes hajnalcsillagot – Habár a fájdalom terhétől Napestig összeroskadok.

90

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 90

2015.03.18. 13:16:39


Kaffka Margit

Köszöntés

Jó estét emlékek. Adj Isten, álmok!... Kékszemű ködben tünedeznek, szállnak Foszlányai a sugárteli délnek, – Lengő, testetlen árnyak már, – nem élnek. Rég volt, – hogy száraz szemmel, lázban égve, Némán dobáltam a kályha tüzébe – Hogy zizegtek, hogy hullt a pernye rájok! – Régi levelet, elszáradt virágot. S ma – ócska holmi közt, – adj Isten álmok! Egy ittfeledt írásra rátalálok... Elrejtem gyorsan, senki meg ne lássa!... Mégis – csak nem küldhetem a padlásra? 91

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 91

2015.03.18. 13:16:40


92

Hajnalok ĂŠs alkonyok-beliv.indd 92

2015.03.18. 13:16:40


TARTALOM Előszó …...........………………………………………………………………..….5 Petőfi Sándor – Szerelmes vagyok én ………………………................………….6 Juhász Gyula – Falusi alkony …………................………………………………..7 József Attila – Rövid óda a kelő naphoz …….…................……………………….8 Radnóti Miklós – Alkonyi elégia ……………..............……………………………9 Arany János – Reg és est ….............…………………..…………………………10 Benedek Elek – Esti dal ……............…………………..………………………..11 Johann Wolfgang Goethe – Ezer alakba... ..............………………………………...12 Juhász Gyula – A régi udvaron ……...............…………………………….……..13 Petrarca – Láng voltam ……………..............…………………………….……..14 Petőfi Sándor – Úton vagyok s nem vagy velem …….…..............……..…….…….15 Rainer Maria Rilke – A nap lenyugszik …………….................…………………16 William Butler Yeats – Az ég köntösére vágyik ………...............………...….…..17 Dsida Jenő – Hajnali kövek …………………………….............…………..……18 Charles Baudelaire – Esti harmónia …………………...............………………...19 Gárdonyi Géza – Este …………………………………...............……………….20 Berzsenyi Dániel – Reggel ……………………….……..............……………….22 Paul Verlaine – Misztikus alkonyat …………………….............………………..23 William Blake – A reggelhez …………………………................……………….24 Petőfi Sándor – A nap házasélete ……………………….............……………….25 Móra Ferenc – Hajnali dal ……………………………….............………...…….26 Dsida Jenő – Minden nap esttel végződik ………………….............….……..…….27 Mihail Jurjevics Lermontov – Kaukázusi reggel ……………...............……..……..28 Henri Bataille – Esték ……………………………………............………..…….29 Reviczky Gyula – Szép volt és ifjú, mint a hajnal …………..............……………....30 Radnóti Miklós – Pontos vers az alkonyatról ……………….............……………...31 Reményik Sándor – Napkelte a várad-velencei állomáson …..............……………..32 Juhász Gyula – Alkonyati órák ………………………….................…………….33 Radnóti Miklós – Hajnal …………………………………...............……………34 Petőfi Sándor – Alkony …………………………………................…………….35 József Attila – Reggeli fény ………………………………..............…………….36 Babits Mihály – Alkony ……………………………………...........……………..37 Dsida Jenő – Mosolygó, fáradt kívánság ……………………...............……………38 93

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 93

2015.03.18. 13:16:40


Radnóti Miklós – Esti mosolygás ……............……………………………………39 Kosztolányi Dezső – Hajnali dal ……….............……………………………….40 Thomas Moore – Estharang ……………............………………………………41 Ernest Raynaud – Tanyai reggel ………................……………………………42 Dsida Jenő – Naplemente ………………...............……………………………..43 Radnóti Miklós – Erőltetett menet Hajnal .................…………………………….44 Reményik Sándor – Naplemente a rendházból ………………...........………….....45 Kosztolányi Dezső – Csatakos virradat ………………………............…………....46 William Butler Yeats – A félhomályba ……………………...............……….….48 Ady Endre – A vörös Nap …………………………………..............…………..49 Juhász Gyula – Hajnalban a naphoz ………………………...............…………..50 Arany János – Családi kör ………………………………….............…….……..51 Ady Endre – Sóhajtás a hajnalban ………………………….............……..…….52 Dsida Jenő – Alkony …………………………………………...........…...……..53 Szergej Jeszenyin – Szép jó reggelt! ………………………….............………...54 Conrad Ferdinand Meyer – Erdei alkony …………………………............……….55 Kosztolányi Dezső – Oly jó ébredni …………………………...............………..56 Nikolaus Lenau – Naplemente van ……..……......………………………….…….57 Petőfi Sándor – Kakasszóra hajnal ébred... ………………………..............………58 Alekszander Blok – Vihar előtt …………………………………..............……..59 Johann Christian Friedrich Hölderlin – Reggel ……………………...............…….60 Guillaume Apollinaire – Alkony …………………………………..............……61 Reményik Sándor – Mi mindig búcsúzunk …………………………..............……62 Heinrich Heine – Ha reggel arra járok ……………………………...............…..64 Babits Mihály – Tájkép ………………………………………………............…65 William Blake – Reggel ………………………………………………...............66 Petőfi Sándor – Falu végén kurta kocsma… …………………….………...............67 Juhász Gyula – Hajnal ………………………………………………….............68 Emily Jane Brontë – Már-már érte az esti nap …………………................………..69 Babits Mihály – Hajnali gondolat ………………………………............…………70 Fjodor Ivanovics Tyutcsev – Száll a nap, jön az éjszaka ……..…............…………71 József Attila – Derengő rózsa ………………………………..............………….72 Juhász Gyula – Alkonyati órák ………………………………..............………..73 Emily Jane Brontë – Dal ……………………………………….............……….74

94

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 94

2015.03.18. 13:16:40


Petőfi Sándor – Nemcsak mi vénülünk ……………………..............………….….75 Paul Verlaine – A reggel langyos és arany fényében úszva …................…………..76 Guillaume Apollinaire – Alkonyat …………………………….............………….77 Emily Jane Brontë – Nem érhet kétségbeesés …………………..............…………78 Kosztolányi Dezső – Este, este …………………………………............…………79 Charles Baudelaire – Mindenestül …………………………….............………..80 József Attila – Jön a vihar ……...........…………………………………...……..81 Ady Endre – A Holnap elébe …….............……………………………………...82 Mihai Eminescu – Esti kürtszó …….............…………………………………...83 Kaffka Margit – Reggel ………………...........…………………………………84 Gyulai Pál – Virágnak mondanálak ……............…………………………………..86 Juhász Gyula – Enyém az alkony ……….............…………………………………87 József Attila – Csendes kévébe …………............…………………………………88 Petőfi Sándor – Szülőföldemen ……….…............……………………………..89 Gyóni Géza – Álmok …………………….............……………………………..90 Kaffka Margit – Köszöntés ………………............……………………………..91

95

Hajnalok és alkonyok-beliv.indd 95

2015.03.18. 13:16:40


Hajnalok ĂŠs alkonyok-beliv.indd 96

2015.03.18. 13:16:40

Hajnalok és alkonyok  

A Napkelték és -nyugták fotói a magyar és a világirodalom nyolcvan legszebbnek ítélt versével.

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you