Boczonádi Szabó József

háztartáshoz, mint azt kiszámította. Annyi aprólékos kiadást követel a családi élet, mit most észre sem vesz, és nem lehet nélkülözni. Saját személyére is nagyon keveset számított; ebbõl teljes lehetetlenség kijönni. Ami engem illet, nekem kevés szükségletem van, eddig legnagyobb kiadásom a dohányzás volt, ezt megszüntettem. Úgy hiszem, számadását csak mindent nélkülözni kivánó jó szíve diktálta, de a valóságban nem állhat meg. De most már legelõbb is körülményeimrõl kell, hogy szóljak. Én hon, F.-án, soha sem szándékoztam lakni, testvéreim közûl is csak kettõ maradt ott. Régi tervem, város közelében telepedni le, hol célszerûbb a gazdálkodás, és könnyebb az élet némely kellemeit élvezni. Azért öntõl függ, édes Juliám, elhatározni, hogy hol telepedjünk meg.

Fõfeladatom minden erõmet megfeszíteni, hogy kegyednek lehetõ kényelmes életet biztosítsak és csak akkor leszek boldog, ha ezt elértem. Mindkettõnknek több szellemi, mint anyagi szükségletünk van. Én a lármás társaságokat soha sem szerettem, az ivásnak, kártyának barátja nem vagyok, az egész világgal testilelki barátságra szövetkezni soha sem volt gyengém. Nem képzelek nagyobb boldogságot, mint oly társalgást, hol a lélek és szív élvez. Nekem egy csendes, bensõ, bizalmas házasélet az ideálom, nem annyira viszszavonulva mint a remete, de nem követve minden fényûzésöket és bolondságot.

Szeressen egy kissé és nincsen kincs, melyért szerelmétõl meg tudnék válni. Én szeretni fogom, angyali Juliám! mint férfi még nem szeretett, imádni, mint Istenemet!

Remegek a gyönyörtõl e boldogság képzetében. De mit is kívánjak? Oly elhagyatva érzem magamat, mintha az északi póluson lennék.

A fekete jósnõnek ne higyjen; még négy évig várni? Az lehetetlen. Annyi erõt nem érzek magamban, hogy ezt kibirjam. Addig is édesek legyenek reggeli álmai, annál kevesebbet tudok én aludni. Tizenkét óra elõtt ritkán alszom el s már reggel négy-öt órakor mindig ébren vagyok. Hol van az én régi jó álmom, midõn csak akkor kezdtem igazán aludni, mikor a lovagdába fujtak? De örömest tûröm az álmatlanságot, csak önnek legyenek édes álmai.

Szegény Erzsi gyengélkedése aggaszt, de talán gyöngéd testvéri szeretete képzel veszélyt. Kezeit számtalanszor csókolom. Ne feledkezzék meg édes, drága Juliám, igazán szeretõ Józsijáról.

XXIX. Halmos, 1851. október 30.

Ha tanuja lenne ezen levélírásnak, sajnálkoznék felettem. Testileg fáradtan, eltörõdve, nagy nyomorúság közt ülök hideg szobában, hogy a dermedt kezek alig bírják a tollat.

Nagy takarítás van s én a lárma és rendetlenség elõl az atyám szobájába menekültem, a sok bosszúság miatt igen haragosan s csak az engesztel ki, hogy önnek írok.

Boldog Isten, kocsizörgést hallok! vendég jön; csak ez kellett még!

Félbe kell szakítani az írást.

Este 10 óra. Tehát elmondok mindent. Anyámnak hirtelen Váradra kellett utaznia, atyám hívására.

Vasárnap pedig gazdatisztünket is oda kellett küldeni; ennélfogva nekem kellett átvenni nemcsak a háztartást, hanem az összes gazdálkodást is. Pedig ehez mitsem értek. Képzelheti, mennyi bajom, fáradságom és bosszúságom volt! Én igyekeztem, mennyire tõlem telt, mindennek eleget tenni. Azután rossz idõben, 42