Page 1

A

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 1

HÓFEHÉR NÉMASÁG

2015.03.03. 9:09:32


A magyar és a világirodalom legszebb verseiből válogatva.

Tervezte, szerkesztette és tördelte: Szász András Fotók: Szász András

ISBN

Kiadja: a Korda Kiadó és Könyvkereskedés Felelős kiadó: Dr. Bujdosó Gabriella Készült: General Nyomda Kft. 6728 Szeged, Kollégium út 11/h Felelős vezető: Hunya Ágnes

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 2

2015.03.03. 9:09:32


A

HÓFEHÉR NÉMASÁG VERSEK ÉS FOTÓK A TÉLRŐL

Évszakok és napszakok sorozat

Korda Kiadó Kecskemét 2015

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 3

2015.03.03. 9:09:32


„...Most tél van és csend és hó és halál. A föld megőszült; nem hajszálanként, mint a boldog ember, egyszerre őszült az meg, mint az Isten, ki megteremtvén a világot, embert, e félig istent, félig állatot, elborzadott a zordon mű felett és bánatában ősz lett és öreg...” Vörösmarty Mihály

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 4

2015.03.03. 9:09:32


ELŐSZÓ November végén már messze jár az ősz. Emlékét csak néhány árván zörgő falevél őrzi a bokrok és a fák csupaszra vetkőztetett ágai hegyén. Reggelente harmat helyett dér teríti be a par-kok, kertek sárgára fonnyadt gyepét, s a kint felejtett vödörbe belefagy a víz. Felhevülnek a kályhák, kazánok, s a radiátorok lüktetnek a forróságtól. Megérkezett a tél. „A széles, szenes göröngyök felett / egy kevés könnyű hamu remeg. / Csendes vidék. / A lég / finom üvegét / megkarcolja pár hegyes cserjeág. Szép embertelenség. Csak egy kis darab / vékony ezüstrongy – valami szalag – / csüng keményen a bokor oldalán, / mert annyi mosoly, ölelés fönnakad / a világ ág-bogán. / A távolban a bütykös vén hegyek, / mint elnehezült kezek, / meg-megrebbenve tartogatják / az alkonyi tüzet, / a párolgó tanyát, / völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.” – írja Téli éjszaka című költeményében József Attila. Mert a tél, ez a szófukar, vagy inkább néma, könyörtelen fehérségéről elhíresült évszak a költőkben is különös tiszteletet ébreszt: „Csengés emléke száll. Az elme hallja: / Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja / a pántos égbolt lógó ajtaját, / melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma, / csak dőlt a nyáron át. Tündöklik, mint a gondolat maga, / a téli éjszaka. Ezüst sötétség némasága / holdat lakatol a világ-ra.”… Karácsony táján aztán minden keménységét ránk zúdítja a fagy kíméletlen tábornoka. Di-deregve keres menedéket ember és állat, közben fohászkodik: Csak túlélje a zord öreg hadfi csontig hatoló jeges leheletét. Ahogy Vörösmarty Mihály fogalmaz Előszavában: „Most tél van és csend és hó és halál. / A föld megőszült; / Nem hajszálanként, mint a boldog ember, / Egyszerre őszült az meg, mint az Isten, / Ki megteremtvén a világot, embert, / E félig istent, félig állatot, / Elborzadott a zordon mű felett / És bánatában ősz lett és öreg.”… – Többet kellene imádkoznunk – állapította meg rezignáltan egy pap ismerősöm –, legalább ilyenkor, télvíz idején, hogy ne legyen elviselhetetlen a lelkünkben uralkodó hideg. A hófúvást még elviseli valahogy az ember, de a szeretet hiányából fakadó lelki zimankó mindent megfagyaszt maga körül. Igen. A tél valóban könyörtelenül hideg és rideg. Ám minden rossz tulajdonsága dacára, sok szépséggel is megajándékoz minket. Télre esnek a legszebb és legbensőségesebb egyházi ünnepek, a disznótorok és a farsang vidám időszaka. A tél hozza meg a szánkózáshoz, sízéshez szükséges havat, hizlalja alkalmassá a korcsolyapályák és tavak jegét. Nem is szólva a fehérbe öltözött világ páratlan szépségéről, amely még a legszőrösebb lelkű fotóst is meghatja. A szerző

5

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 5

2015.03.03. 9:09:32


Vörösmarty Mihály

Előszó

Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember, mint a hangya: Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott. Ünnepre fordult a természet, ami Szép és jeles volt benne, megjelent. Öröm – s reménytől reszketett a lég, Megszülni vágyván a szent szózatot, Mely által a világot, mint egy új, egy Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje. Hallottuk a szót. Mélység és magasság Visszhangozák azt. S a nagy egyetem Megszűnt forogni egy pillanatig. Mély csend lőn, mint szokott a vész előtt. A vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel labdázott az égre, Emberszívekben dúltak lábai. Lélekzetétől meghervadt az élet, A szellemek világa kialudt, S az elsötétült égnek arcain

Vad fénnyel a villámok rajzolák le Az ellenséges istenek haragját. És folyton-folyvást ordított a vész, Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg. Amerre járt, irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sóhajtanak fel csonthalmok közől; És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt várasokra fekteti. Most tél van és csend és hó és halál. A föld megőszült; Nem hajszálanként, mint a boldog ember, Egyszerre őszült az meg, mint az Isten, Ki megteremtvén a világot, embert, E félig istent, félig állatot, Elborzadott a zordon mű felett És bánatában ősz lett és öreg. Majd eljön a hajfodrász, a tavasz, S az agg föld tán vendéghajat veszen, Virágok bársonyába öltözik. Üvegszemén a fagy fölengedend, S illattal elkendőzött arcain Jókedvet és ifjúságot hazud: Kérdjétek akkor ezt a vén kacért, Hová tevé boldogtalan fiait?

6

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 6

2015.03.03. 9:09:33


Ady Endre

Hervadáskor Hervadáskor, pusztuláskor, Novemberi dérhulláskor Tinálatok, lent a kertben Ránk hullott a falevél. Az öreg fa hervadt lombja Mintha nékünk szólott volna, Mintha minket intett volna: Vigyázzatok, jön a tél! Hervadáskor, pusztuláskor, Novemberi dérhulláskor, Visszasír a lelkem hozzád, Szép szerelmem, kedvesem. Mintha ott a kertben lennék. Száll a levél, száll az emlék, Szálló levél, szálló emlék Körülrepdes csendesen... Hervadáskor, pusztuláskor, Novemberi dérhulláskor, Tinálatok, lent a kertben Most is hull a falevél. Most is hervadt a fa lombja, De most mintha sírva szólna: Úgy-e, úgy-e nem hittétek, Rövid a nyár, itt a tél...

7

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 7

2015.03.03. 9:09:34


Reményik Sándor Hópelyhek Hópelyhek az én álmaim, Fehérek, halaványak, Néha eltűnnek-foszlanak, Alighogy földreszálltak.

Hópelyhek az én álmaim, Fenn zizegve zenélnek, Szelíden, árván, félszegül – Meg ne lássa az élet!

Akkor halomba hullanak, Mint kísértetek nőnek S leplük végül elég a föld Felére szemfedőnek.

De néha szél jő hirtelen, Jőnek kemény fagyok S az ártatlan sok hópehely Vésztjóslón kavarog.

És akkor, mintha Istenük Örök párbajra hínák: A feneketlen mélybe lenn Döngenek a lavinák!

8

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 8

2015.03.03. 9:09:35


Babits Mihály Emlékezés

gyermeteg telekre

Telek jutnak eszembe, telek, régi, kemény, csillagos telek, murijáró szép falusi utcák, deres bajszok s nagy piros fülek. Parasztszagú éjféli misék, mennyi süllyedt, jámbor semmiség, nagykendőbe bugyolált cselédek, cukorbundás házak, tejes ég.

Később, kisvárosi zsúrokon, mikor összejött a sok rokon, lányokat kellett hazakísérni s én hallgattam az egész úton. De másnap, mint röpülő-cipős Merkur, versre lengtem a csípős ködben a magányos jégen – mit ma nemcsak lábam, de szívem se győz.

Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek, Pesten is átbújtam egy telet. Csillagok és lámpák kavarodtak, félelmes volt a sok emelet. Nappal kezdődtek az éjszakák, csilingelt és búgott a világ, cicázott az ablakok visszfénye: Mikulás ment a hátsó gangon át.

Ó teleim, gyermeteg telek! mily bolondul elfeledtelek. Úgy megfakultatok, mint a gyöngy ha nem ringatja eleven meleg. Némelyik már, mint egy szertehullt láncnak szeme, halkan elgurult... Pedig amint fogy-fogy a jövendő, egyre-egyre drágább lesz a múlt. 9

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 9

2015.03.03. 9:09:36


Dsida Jenő

Hideg téli est Életünk hulló karácsonyfáján halkan repesnek a lángok. Fölöttünk és bennünk hömpölyög a hidegáramú csönd. Mosson ki, vigyen magával fodros hátán mindent, ami volt: esdő várakozások meddőségét, kulcsoltkezű, hasztalan imákat. Hópárnás nagy fenyők alatt üljünk le a törpék közé, burkolózzunk a hallgatásba s hunyjuk le félig a szemünket. S míg csillagok kezdenek pislákolni, töprengjünk az eljövő felől: hogyan kellene megszólalni? S mindent elülről kezdeni?

10

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 10

2015.03.03. 9:09:37


Arthur Rimbaud Télen majd utazunk, rózsás kis fülke ringat égszínkék vánkosán. Jó lesz. Minden zugon bolondos csókjainknak fészke pihen puhán. A szemed behunyod, mert kinn az ablakon túl képedbe fintorog a sok esteli árny, setét dzsinnek csürhéje mozdul s fekete bundás ordasok.

Téli ábránd S úgy érzed, arcodon motoz valami titkos ciróka, nyakadon egy fürge puszi futkos, mint egy kis buta pók.

És rám kacagsz: „Keresd!” – lehajtod szép fejecskéd, s bizony mi jó soká hajszoljuk majd a bestét, a makacs utazót. Kardos László fordítása

11

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 11

2015.03.03. 9:09:37


Juhász Gyula Magyar

tél

A kicsi kocsma ablaka világos, Fehérvirágos, mint a temető, Hol a nap éppen vérködösen áldoz S a hold sápadt sarlója egyre nő.

A tünde ég pásztortüzei lassan Kigyúlnak rendre és az ég alatt, A temetőben és a kocsmazajban, Egy néma angyal halkan áthalad.

Az este jő és a fehér keresztek Nagy békessége integet felénk, Szelíd magánya a mély, ősi kertnek, Hol megpihen majd minden nemzedék.

A szárnyakat hallják egy pillanatra A vén ivók s bús holtak, csöndbe lenn, A Bodri szűköl, a havat kaparja S a kakukkóra megáll hirtelen.

Babona, bánat, borok és botorság, Mind összekapnak és a kocsma zúg, Fölzengenek az átkok és a nóták És döngetik a temetőkaput!

12

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 12

2015.03.03. 9:09:38


Ady Endre

Krisztus-kereszt az erdőn Havas Krisztus-kereszt az erdőn Holdas, nagy, téli éjszakában: Régi emlék. Csörgős szánkóval Valamikor én arra jártam Holdas, nagy, téli éjszakában. Az apám még vidám legény volt, Dalolt, hogyha keresztre nézett, Én meg az apám fia voltam, Ki unta a faragott képet S dalolt, hogyha keresztre nézett. Két nyakas, magyar kálvinista, Miként az Idő, úgy röpültünk, Apa, fiú: egy Igen s egy Nem, Egymás mellett dalolva ültünk S miként az Idő, úgy röpültünk. Húsz éve elmúlt s gondolatban Ott röpül a szánom az éjben S amit akkor elmulasztottam, Megemelem kalapom mélyen. Ott röpül a szánom az éjben.

13

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 13

2015.03.03. 9:09:39


Reményik Sándor

Téli rózsatő Láttatok-e már téli rózsatőt? Csak száraz bot Tövises bot. S még hozzá nem is egyenes. Láttátok már a csüggedt mozdulást, A fáradt ívet, melyben meghajolt? Virágait: a múlt nyár színeit, A múlt nyár illatát Elvitték, elszaggatták százfele. Jutott belőlük menyegzőre, Lobogórúdra, Koporsó fölé. Azután csend lett, lehullott a hó, S a téli rózsatő Elrejtette fejét a föld alá. Hiszitek-e, Hogy az a sok-sok piros rózsa E szegény, száraz indából fakadt? Hiszitek-e, Hogy ez a szúrós, tövis-tele bot Egyszer még kivirágzik? Hiszitek-e, Hogy fog még teremni piros rózsát, Lakodalomra, Lobogórúdra, Kopja hegyére, Koporsó fölé? Hisztek-e még a téli rózsatőben? Hisztek-e bennem? 14

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 14

2015.03.03. 9:09:39


Guillaume Appolinaire

A fehér hó

Az égben az angyalok angyalok Egyik hadnagynak öltözött Másik szakácsnak öltözött S a többi énekel

Égszínkék nyalka hadnagyom Karácsony múltán a szép tavaszon Nap-medália lesz zubbonyodon Zubbonyodon

Libákat kopaszt a szakács Hullj, hó fehéren Hull csak Ó, mért nem Ölelhetem most kedvesem át! Rónay György fordítása

15

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 15

2015.03.03. 9:09:40


Gárdonyi Géza

A szeretetnek melege van… A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben, és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban.

16

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 16

2015.03.03. 9:09:41


17

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 17

2015.03.03. 9:09:42


Radnóti Miklós Téli Az olvadt hó beroskad és szertesündörög, kondérok gőzölögnek, mint bíbor sült tökök.

napsütés

A jégcsap egyre nyúlik, a csöppje már nehéz, egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égre néz.

Ebédre várok-é, vagy talán meg is halok? lélekként szálldosom majd horzsolván éjt s napot?

S ott fönn az égi polcon hátrább csúszott a hó, kevés beszédű lettem s ritkán vitatkozó.

Árnyékom rám tekint, míg borong a téli nap. Kincstári sapka rajtam, a nap fején kalap.

18

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 18

2015.03.03. 9:09:43


József Attila Zúzmara Fürtöm szőlőkhöz volt hasonló s most hüvelyében rohadt borsó. Fekete szemei peregnek, hulló könnyemmel keverednek. Óh, kínos, szögletes múlásom, széltörte, fehér hajlongásom! Koppanó hátam iramlása! Csonka szerelmem forradása! Óh, égbolt csontos tisztasága – éhen halottak fagyossága! Hunyor nélküli nyugalommal! Tettembe vetett bizalommal! Gyémántos, hűs heringen élek, bútoraim az égi fények, körmeim egyre keményebbek, de a rózsái fehérebbek. 19

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 19

2015.03.03. 9:09:45


Reményik Sándor Folt, Egy foltot látok, egy fehéret, A látcsövembe beletévedt: Az ott egy hómező, Egy folt a király komor köntösén. Ó mennyi áhítattal nézem én!

amely tisztít

Az ott örök. Mert nincsen július, oly rekkenő, Mely onnan azt a foltot elvigye, A hó az Ünőkő menyasszonya, S örök a hóval kötött szűz frigye.

A városokban letiporták Az égből-esett szűz havat, Száz sáros emberláb gázolt bele, – Itt – téltől-télig megmarad. A szakadékból felragyog az égre. Most a lelkemet mossa hófehérre. 20

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 20

2015.03.03. 9:09:45


Nyikolaj A. Nyekraszov

Nem rázza a szél a fa gallyát... Nem rázza a szél a fa gallyát, nem fut le a völgyben az ér. Most járja be nagy birodalmát a zord fagy, a téli vezér. Vizsgálja: vajon telefútta, az erdei utat a hó, nincs rés, szakadás, hol az útra még nem jut elég takaró? Van hó a fenyők tetejében s szép díszek a tölgyfagallyon, s a jég takarója keményen áll-é folyamon, patakon? Megy – hókarú fák sora várja, hersennek a tócsa-jegek. A nap süti, sűrű szakálla szikrázva, ragyogva remeg. Áprily Lajos fordítása

21

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 21

2015.03.03. 9:09:46


Ady Endre

A fehér csönd

Karollak, vonlak s mégsem érlek el, Itt a fehér csönd, a fehér lepel. Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán, Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk, Állunk és várunk, csüggedt a kezünk A csókok és könnyek alkonyatán. Sikoltva, marva bukjék rám fejed S én tépem durván bársony-testedet. Nagyon is sima, illatos hajad, Zilálva, tépve verje arcomat. Fehér nyakad most nagyon is fehér,

Vas-ujjaim közt fesse kékre vér. Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed: Megállt az élet, nincsen több sora, Nincs kínja, csókja, könnye, mámora, Jaj, mindjárt minden, minden elveszett. Fehér ördög-lepel hullott miránk, Fehér és csöndes lesz már a világ, Átkozlak, téplek, marlak szilajon, Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom. Megöl a csend, ez a fehér lepel: Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.

22

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 22

2015.03.03. 9:09:47


Petőfi Sándor A Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! Mert az az ősz olyan gondatlan rossz gazda; Amit a kikelet És a nyár gyűjtöget, Ez nagy könnyelműen mind elfecséreli, A sok kincsnek a tél csak hűlt helyét leli. Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával, Sem a pásztorlegény kesergő sípjával, S a dalos madarak Mind elnémultnak, Nem szól a harsogó haris a fű közül, Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedül. Mint befagyott tenger, olyan a sík határ, Alant röpül a nap, mint a fáradt madár, Vagy hogy rövidlátó Már öregkorától, S le kell hajolnia, hogy valamit lásson... Így sem igen sokat lát a pusztaságon. Üres most a halászkunyhó és a csőszház; Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz; Mikor vályú elé Hajtják estefelé, Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül, Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül. Leveles dohányát a béres leveszi A gerendáról, és a küszöbre teszi, Megvágja nagyjábul;

Puszta télen S a csizmaszárábul Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol, S oda-odanéz: nem üres-e a jászol? De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak, Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak, Mert a pince kulcsát Akár elhajítsák, Senki sem fordítja feléjök a rudat, Hóval söpörték be a szelek az utat. Most uralkodnak a szelek, a viharok, Egyik fönn a légben magasan kavarog, Másik alant nyargal Szikrázó haraggal, Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő, A harmadik velök birkózni szemközt jő. Alkonyat felé, ha fáradtan elülnek, A rónára halvány ködök települnek, S csak félig mutatják A betyár alakját, Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló... Háta mögött farkas, feje fölött holló. Mint kiűzött király országa széléről, Visszapillant a nap a föld pereméről, Visszanéz még egyszer Mérges tekintettel, S mire elér a szeme a túlsó határra, Leesik fejéről véres koronája.

23

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 23

2015.03.03. 9:09:48


Reviczky Gyula

Télen Hópelyhek szállnak, szálldogálnak, Megint egy évet sírba zárnak, Lágy szemfedője hólepel. Bent lobogó láng fénye mellett Talán a szép nyárról csevegnek, Kiket fagy, hó nem érdekel. Ha zúg a szél, havat söpörve, Megtérnek csöndes házi körbe, Feledni szélvészt, zúzmarát. Ha künn a vihar egyre jobban Tombol, megfér egy kis sarokban Az ellenség s a jó barát. Ó, mindig így van e világba’! Kiket baj ér vagy sors csapása, Együtt búsulnak rendesen. Boldog, kinek van puha fészke, Ki, ha búgond szállott fejére, Egy kis sarokba’ megpihen.

24

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 24

2015.03.03. 9:09:49


Kaffka Margit

Egy madár

Fehér a föld, fehér az ég, S a hófúvásos táj felett Kereng, leszáll, meg felrepül Setét, zajos madársereg.

Csak egy fekete bús madár Ül egymagába a fatőn, – Gúnyaszt és nézi társait Közömbösen, kételkedőn.

Szeret, gyűlöl, eszik, iszik, Csácsog, pöröl, él mindegyik... Ki érti meg a csókaszót S a varjú-szívek titkait?

S a furcsa kérdés úgy gyötör A többi száz talány között: – Elvonult bölcs-é az az egy Vagy boldogtalan száműzött?! 25

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 25

2015.03.03. 9:09:49


Szergej Jeszenyin Tél

énekel

Rab Zsuzsa fordítása Tél énekel, orkán huhog, mohostövű fenyő suhog, ág-húrok pengenek, erdőkre mély álom szakad, vonulnak ónos ég alatt tépázott fellegek.

Reszket a sok kisded madár, ellankadt, úgy megülne már, s csak társához lapul. A felhőt orkán kergeti, húnytszemű ablakom veri és dörömböl vadul.

Az udvaron hóförgeteg terít ezüstös szőnyeget, fagymarta törzs recseg. Az ablakon veréb kocog, éhen morzsáért kuncsorog, mint árva kisgyerek.

Dermedt kis tábor álmodik, párkányomon fagyoskodik, szárnyára tél havaz, de álmában napot derít, s égboltnak kék lepelt feszít a tündérszép tavasz.

26

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 26

2015.03.03. 9:09:50


William Henry Davies

A tél szépsége Ugye, szép a tavasz, mikor rügy születik s madár dalol? S ha daluk némul, szép, ugye, nyáron a méh- és virágzene? És nem szép, ha elmúlt a nyár, hogy a levél, lehullva már, cipőnk orránál kavarog vagy sarkunkban ireg-forog? Most tél van, beállt a patak; sétálgatok a fák alatt: öles hóban áll mindegyik, odvukban mókus aluszik, s bármily kicsiny az ág, a gally, mindent fehér szirom takar. Köszöntlek, tél! Te szépíted, nagy virággá te építed ezt a fát, ötven fekete karját fehérrel vonva be, míg a gallyakra millió kis fehér kesztyűt húz a hó. Szabó Lőrinc fordítása

27

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 27

2015.03.03. 9:09:51


Gyóni Géza Jégember Puha kis szárnyon röpülnek felém Meleg szavak, asszonyszavak. És jéghideg arcomhoz érve Fagyottan aláhullanak.

Jégember én – csak szemgolyóim Égnek és sejtetik, hogy élek. Megfagytak itt a hitek, álmok, Vétkek és szenvedélyek.

Szádból ha száll s hozzám ütődik Fagyos kis egyetlen szavad: Megrezzen mégis a jégember És zengő, fájó hangot ad.

28

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 28

2015.03.03. 9:09:52


Percy Bysshe Shelley

Dal A téli fán gyászolva üldögél egy özvegy nagy madár; fölötte fagy leng, lassú szél, és lenn a víz megáll. A síkos föld kopár, virága jég, fagy járta át a fát, csönd van, csak egy malomkerék suhog a légen át. Radnóti Miklós fordítása 29

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 29

2015.03.03. 9:09:53


József Attila Fagy Töprengett ősszel szilajon, havazna gondolkodva most s kemény fagy tiszta ablakán dobol az ingerült idő. Bankárok és tábornokok ideje ez, jelen idő, ez a kovácsolt hideg, e villanó, e kés-idő. A csördülő ég vasban áll. Ez a fagy átszúr, döf tüdőt, rongy mögött meztelen kebelt – köszörűn sikoltó idő. Mögötte mennyi hallgatag hideg kenyér és pléhdoboz, megdermedt dolgok halmaza – kirakat-üvege-idő. És kiáltoznak: „Hol a kő, hol az a deres vasdarab? Vágd bele! Zúzd be! Lépj belé!…” – Milyen idő – milyen idő –

30

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 30

2015.03.03. 9:09:54


Paul Verlaine

Az északi szél átsüvölt Az északi szél átsüvölt a bokrokon, fekete-zöld az ág, s a hó szerteziláltan megfagy a napsütötte tájban, Erdők fanyar illata száll, hangokkal zeng a láthatár, és felhőkig villog, magasra, a templomtornyok pléhkakasa. Nagyszerű a mezőkön át menni, e könnyű ködön át, mely meglibben néha a széllel!

Fúj! vén mellem megint köhécsel! Sarkam hangyásan bizsereg. Föl, lelkem, itt a kikelet: az új tavasz szigorú kedve fordul már néha édesebbre, s épp e langy lég mutatja meg, a tél mily zord volt és hideg… Föl, lelkem, int az Úr kegyelme: lobogj, Remény, a Végtelenbe! Szabó Lőrinc fordítása

31

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 31

2015.03.03. 9:09:54


Dsida Jenő

Törpefenyők jaja Opálos árnyak a bérci bordán, töprengő törpefenyők. Úgy elfogyott az élet idefenn!

A fenyők szélsóhajokat küldenek idegen, messzi síkokra: Jaj nekünk, magányos fáknak, jaj nekünk itt a tetőn!

Szürkés fehérség, csend, hideg, az ég peremén szúró csillagok s néha robogva, zuhanva dörgő lavinák.

Apáink dárdás üstöke még a felhős egekbe döfött; – unokáink már ki sem látszanak a hó alól.

32

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 32

2015.03.03. 9:09:55


Ady Endre Jégpályán A pálya partján álldogáltam, Ott lenn játszott a víg sereg. Úgy volt, vagy nem, de legvígabbnak Én, lányka, téged néztelek. Szép arcod égett, kipirulva Csak úgy repültél, szép leány... Nem csoda, hogy a jégre vittél Engem is egykor, hajdanán. Vidám kacaj csengett közelben, Előttem siklottál tovább. Lehet, hogy nem engem nevettél, Tán leesett a korcsolyád S nevetted, hogy annyi gavallér Ajánl mohón segéd-kezet, Kiket úgy fogsz a jégre vinni, Mint jégre vittél engemet. ... Ismerlek jégen, bálteremben, Szalonban, utcán, mindenütt, Tudom, hogy üres szíved, lelked, Fagyod egy vulkánt is lehűt. Te mindig csak ragyogni vágyol S örülsz a hódítás felett... Sajnos! csak akkor tudtam mindezt, Hogy jégre vittél engemet. Te csak repülj, repülj tovább is, Repülj egy hosszú életen, Ne ismerd meg azt a fájdalmat, Melyet szereztél énnekem... De – talán – majd egyszer csalódva Fel fog zokogni jégszíved S meg fogod bánni, nagyon bánni, Hogy jégre vittél engemet!... 33

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 33

2015.03.03. 9:09:56


Juhász Gyula

Rorate

A kéklő félhomályban Az örökmécs ragyog, Mosolygón álmodoznak A barokk angyalok. A gyertyák rendre gyúlnak, A ministráns gyerek, Mint bárány a mezőben Csenget. Az árny dereng. Hideg kövön anyókák Térdelnek. Ifjú pap Magasba fölmutatja Szelíden az Urat. Derűs hit tűnt malasztját Könnyezve keresem. Ó gyönyörű gyerekség, Ó boldog Betlehem!

34

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 34

2015.03.03. 9:09:56


Rainer Maria Rilke

Ádvent

Havat terel a szél az erdőn, Mint pehely-nyájat pásztora. S néhány fenyő már érzi sejtőn, Miként lesz áldott-fényű fa, És hallgatózik. Szűz utakra Feszül sok ága, tűhegye – szelet fog – készül, nő magasba, Az egyetlen szent éj fele. Fodor András fordítása

35

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 35

2015.03.03. 9:09:57


36

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 36

2015.03.03. 9:09:58


Babits Mihály

Ádventi köd Tél van megint! Reggel, amint fölébredek, még betekint az utcalámpa sötét szobámba, mert odakint köd van megint. Elbúvik a nap-paripa az ég dugottabb aklaiba, hova a csillagállatok bújnak nappalira: Kos, Bak, Bika... Tán a ravasz égi lovas „sötéten tartja”, míg egy kamasz s víg turf-inas a forró pálya gyepét kitárja: az új tavasz. S én mint kinek nagy versenyek tétén végső reménye remeg, szorongva kérdem, mit rejtenek e függönyök s az istenek?

És lesz-e még hogy fölfakad a borulat, s küld-e a nap egy sugarat, mint vért a seb, vagy megfulladt a köd alatt? És lesz-e még lángja elég hevitni, mint valaha rég e földi lét fagyát s az ember vak életét valaha még? Ágyon ülök s nincs egy szemernyi kedvem kikelni. Talán örök marad a köd amely beföd s kásásan ing a tetők fölött. Óh könnyű rímek, friss zengzetek, csengessetek! Végem, ha vígaszt nem lelhetek tibennetek... 37

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 37

2015.03.03. 9:09:59


Juhász Gyula

Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Behegesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.

38

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 38

2015.03.03. 9:10:00


Reményik Sándor

A karácsonyfa megérkezik Mögötte elmaradt a nagyhavas, Mögötte elmaradt a rengeteg, A piacon most megállnak vele A nagy utat járt, csendes szekerek.

Vizsgálgatják növését, termetét, Az emberek közt kézről-kézre jár. Az óriás lemetszett, csonka karja, A kis fenyőfa: karácsonyfa már.

Csodálkozva tekintget szerteszét És fájón leheli ki illatát. Egyben ünnepre felszenteltnek is, Halálraszántnak is érzi magát. 39

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 39

2015.03.03. 9:10:00


József Attila Karácsony Legalább húsz fok hideg van, szelek és emberek énekelnek, a lombok meghaltak, de született egy ember, meleg magvető hitünkről komolyan gondolkodnak a földek, az utcák biztos szerelemmel siető szíveket vezetnek, csak a szomorú szeretet latolgatja, hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot, fa nélkül is befűl az emberektől de hová teszik majd a muskátlikat? Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég s az újszülött rügyező ágakkal lángot rak a fázó homlokok mögé. 40

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 40

2015.03.03. 9:10:01


William Butler Yeats

Körforgás

Télen mindig tavaszra vágyunk, Tavasszal szívünk nyárt remél, S mikor sűrű sövények ringanak Állítjuk: legjobb mégiscsak a tél; És attól kezdve már semmi se jó Mert még várat magára a tavasz – S nem tudjuk, tán vérünk sugallja, De csak a sírtól remélünk vigaszt. Szász András fordítása

41

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 41

2015.03.03. 9:10:02


Benedek Elek

Téli ének A nyájas ősznek vége, vége, Lehervadt kertem minden éke. Dértől fehérlik bokra, fája, Dalos madár nem száll le rája, Nem száll le rája. Hol nemrég zengett víg madárdal, Zord szél süvölt a kerten által. S ami levél volt még a fákon, Szerteröpül a pusztaságon, A pusztaságon. Ó, szép kertem mi lett tevéled! Virágod, lombod, haj, mivé lett! Lombnak, virágnak színe sárga, Sóhajtva hull a hóba, sárba, A hóba, sárba. Az ég mi kék volt, most mi szürke! Varjak kárognak fenn az űrbe’ Kár, kár, – szól a halotti ének – Elhervadni a falevélnek, Szép falevélnek. Gyászol a föld, gyászol az égbolt, Mindennek vége, ami szép volt! Vaj’ lesz-e még, – kérdem szorongva – Ó, lesz-e még e fáknak lombja? Lesz-e még lombja? Lesz-e virág? Tűnődve kérdem... S ím, napsugár fénylik a légben: Melege nincs, ó de világít, Örülj, szívem, lesz még virág itt, Lesz még virág itt!

42

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 42

2015.03.03. 9:10:02


Fjodor Tyutcsev Téli Tél-boszorkány bonthatatlan bűbájában, mint mese, dér-palástban, néma fagyban áll a fenyves mozdulatlan csodacsipke-ligete.

erdő

Halva tán és mégis élve tűri, szinte álmai gyönyörétől megigézve, hogy a hónak már egész befonják piheláncai.

Ha nyugatról, ha keletről a ferde nap rácikáz, meg se rezdül – mint ijesztő üvegtűzvész, gyúl az erdő: káprázatos fényvarázs! Szabó Lőrinc fordítása 43

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 43

2015.03.03. 9:10:03


Christian Morgenstern

Első hó

Ezüstszürke háttérből karcsú őz jön, téli fák alatt, az erdőn, és puhán lépegetve, míg itt-ott elidőz, óvatosan vizsgálja a havat. S te jutsz eszembe, gyönyörű leány. Szabó Lőrinc fordítása 44

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 44

2015.03.03. 9:10:04


Reviczky Gyula

Karácsonykor A zúgolódás, gúny, harag Rég halva már szívemben. Egy szóval sem panaszkodám, A kis Jézus ellen.

Lelkem nyugodtan, csöndesen Átszáll a nagyvilágon. Imádkozom, hogy Jézusom Minden szegényt megáldjon.

Nem vádolnám balgán azért, Hogy engem kifelejtett. Hogy nem hozott ajándékot, Szemem könnyet nem ejtett.

Ágyamra dőlök, s álmodom Egy régi szép, édes álmot: Boldog, ki tűr és megbocsát, S ki szenved, százszor áldott!

45

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 45

2015.03.03. 9:10:05


Dsida Jenő

Itt van a szép karácsony Itt van a szép, víg karácsony, Élünk dión, friss kalácson: mennyi finom csemege! Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága csillog-villog: csupa drága, szép mennyei üzenet: Kis Jézuska született.

Pásztorjátszók be-bejönnek és kántálva ráköszönnek a családra. Fura nép, de énekük csudaszép.

Jó gyermekek mind örülnek, kályha mellett körben ülnek, aranymese, áhítat minden szívet átitat.

Tiszta öröm tüze átég a szemeken, a harangjáték szól, éjféli üzenet: Kis Jézuska született!

46

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 46

2015.03.03. 9:10:06


József Attila Favágó Vágom a fát hűvös halomba, fényesül a görcse sikongva, zúzmara hull szárnyas hajamra, csiklándani benyúl nyakamba – bársonyon futnak perceim.

Fönn, fönn a fagy baltája villog, szikrádzik föld, ég, szem, a homlok, hajnal suhint, forgács-fény röppen – amott is vág egy s dörmög közben: tövit töröm s a gallya jut.

– Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz! Ha odasújtsz körül a sorshoz, az úri pusztaság rikoltoz – a széles fejsze mosolyog.

47

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 47

2015.03.03. 9:10:07


Kaffka Margit Litánia Te édes-kedves társam, Miféle szerződés ez? Micsoda Isten írta, Mikor szívünkbe írta? Ez puha, fehér párnám, Min nem nyugodtam eddig. Lelkem szép muzsikája Mit nem hallottam eddig.

48

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 48

2015.03.03. 9:10:08


Ady Endre Karácsonyi I. Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. II. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívből

rege

– Úgy mint régen – Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. III. Ha ez a szép rege Igaz hitté válna, Óh, de nagy boldogság Szállna a világra. És a gyarló ember Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomorú útra. Golgota nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget, Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra... 49

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 49

2015.03.03. 9:10:09


József Attila

Betlehemi királyok Adjonisten Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta – biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem, Segíts, édes Istenem. Istenfia, jónapot, jónapot; Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye. Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkal, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, Aki szerecseny király. Irul-pirul Mária, Mária boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok! 50

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 50

2015.03.03. 9:10:10


51

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 51

2015.03.03. 9:10:11


Reviczky Gyula

Ma született a Messiás Hull, hull a felhő könnyű pelyhe; Az utcákon tengernyi nép. Paraszt, úr tarka egyvelegbe’ Megyen hallgatni szent misét. Az ablakokból ide csillan Hívogató világítás. Ez egyszer minden évben így van: Ma született a Messiás!

A tékozló fiú kacagja A szent estét. Ölében ül Egy nő, ki testét bérbe adja, S fizetett csókokért hevül. Körüle tánc, csók, céda ének, Trágár beszéd, pezsgő-ivás. Magdolna csak nagy néha tér meg... Ma született a Messiás!

Én künn bolyongok, nincs családom, Fásultan, unva életem’, A templomból ma is kivágyom; Az álorcást nem nézhetem. Sötét az ég; nincs rajta csillag; Sem égi jel, se lángírás, Amely vezesse utainkat... Ma született a Messiás!

Ah, mind úgy van, bármerre nézek, Mint amaz első éjjelen; Farizéusnak áll az élet; Szegényé jászol, Betlehem, Ahasvér hány vagyon közöttünk! Hány Jób, ki Istennel vitáz. Sírunk, hogy a világra jöttünk... Ma született a Messiás!

Az élet össze-visszassága Ma se békít ki semmivel. A szenvedő ma sincs megáldva S rongyokba’ jár, ki jót mivel. Egyiknek tétlenség az élet, S izzadva szidja annyi más. Születni gyakran ősi vétek... Ma született a Messiás!

Jöjj, csendes ágy! Borítsad, álom, Vonaglásimra szemfedőd’. Te nyugtatod meg a halálon Kívül a földi szenvedőt. Jöjj, csendes ágy! Majd holnap ébren, Ha nyugtomból a zaj kiráz, Továbbvergődöm, újra kérdem: Mire való a Messiás?

52

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 52

2015.03.03. 9:10:12


Gárdonyi Géza

Fel nagy örömre! Fel nagy örömre! ma született, Aki után a föld epedett. Mária karján égi a fény, Isteni Kisded Szűznek ölén. Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, Nézd csak örömmel Istenedet. Nem ragyogó fény közt nyugoszik, Bársonyos ágya nincs neki itt. Csak ez a szalma, koldusi hely, Rá meleget a marha lehel. Egyszerű pásztor, térdeden állj! Mert ez az égi s földi király. Glória zeng Betlehem mezején, Éjet elűzi mennyei fény; Angyali rendek hirdetik őt, Az egyedül szent Üdvözítőt. Egyszerű pásztor, arcra borulj, Lélekben éledj és megújulj!

53

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 53

2015.03.03. 9:10:13


Ady Endre

A téli Magyarország Magyar síkon nagy iramban át Ha nyargal a gőzös velem Havas, nagy téli éjjelen, Alusznak a tanyák.

Álmodik-e, álma még maradt? Én most karácsonyra megyek, Régi, vén, falusi gyerek. De lelkem hó alatt.

Olyan fehér és árva a sík, Fölötte álom-éneket Dúdolnak a hideg szelek. Vajon mit álmodik?

S ahogy futok síkon, telen át, Úgy érzem, halottak vagyunk És álom nélkül álmodunk, Én s a magyar tanyák.

54

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 54

2015.03.03. 9:10:13


Babits Mihály Karácsonyi

ének

Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt.

Istálló párája, jobb az neked, mint gazdag nárdusok és kenetek? Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt: kezed csak bús anyád melléért nyúlt…

Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán, mint csillag-űr szele volna? Jobb talán a puha széna-alom, mint a magas égi birodalom?

Becsesnek láttad te e földi test koldusruháját, hogy fölvetted ezt? s nem vélted rossznak a zord életet? te, kiről zengjük, hogy megszületett!

Szeress hát minket is, koldusokat! Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt. 55

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 55

2015.03.03. 9:10:14


56

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 56

2015.03.03. 9:10:15


Alekszandr Sz. Puskin

Téli utazás

Fáradtan ragyogva játszik a felhőn a holdsugár, bús, hideg fényében ázik és búsul a néma táj. Trojkám repül a derengő éjszakában a havon... Egyhangúan cseng a csengő... Bóbiskolok, álmodom. És nótára gyújt a jámscsik. Ó, hazai, szép dalok!... Boldogságról szól az egyik, a másik meg sír, zokog. Tűz seholse! Mindenütt csak hó és árny és szürkület; közelednek, maradoznak a csíkos mérföldkövek. Megyünk... Nina, holnap, ó, már holnap látlak, kedvesem: ülünk majd a kandallónál, szívünk csordult szerelem. S ha az óra éjfelet ver nagylustán, és a megunt vendégsereg lassan elmegy – végre ketten maradunk!... Visz a szán... Bókol a jámscsik a bakon. Hallgat a táj. Fáradtan ragyogva játszik a felhőn a holdsugár. Szabó Lőrinc fordítása 57

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 57

2015.03.03. 9:10:16


Ada Negri

Havazás Utcákra és terekre szálldos a könnyü, halk hó szitál és leng kavargó pelyhe. A végtelent söpörve táncol, újra meg újra, végül fáradtan hull a földre. Az álmosarcú nagy sík fölött halotti formán, tetők, kémények ormán, alszik. A csend világa áll ma. Kinyújtózik a földön felejtő, nemtörődöm álma. De a mély nyugalomból a szív emlékre kelve, egy hamvadt szerelemre gondol. Dsida Jenő fordítása

58

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 58

2015.03.03. 9:10:17


Babits Mihály

Halavány téli rajz Milyen fehér csöndesség ez! Messze házunk télben ül. Gyere az ablakhoz, édes! Csókolj meg és nézz körül! Süt a nap, elállt a hó már, mégis pelyhek hullanak: puhán, halkan, pehelymód száll pillanat és pillanat.

59

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 59

2015.03.03. 9:10:17


Reményik Sándor

A karácsonyfa énekel Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba. A szűk szobában is terem öröm, Gyúl apró gyertya ínség éjjelén, Ó csak ne legyen sorsom bús közöny, Ó csak legyek a fény forrása én, Apró gyermekek bálványozott fája, Én az idegen, én a jövevény. Égő fenyőfa, égő áldozat, Akit az Isten ősi otthonából Emberek örömére elhozat. Csak rajzolódjék mélabús árnyékom S imbolyogjon a szűk szobák falán. Mindegy, hogy mi lesz velem azután. 60

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 60

2015.03.03. 9:10:18


Guillaume Apollinaire

Rajnai fenyők

A fenyőkön hegyes süveg Fölvették bő köpenyüket Akár a csillagászok S köszöntik kidőlt vérüket A Rajnán úszó sok naszádot Tudják a hét ars titkait Mestereik a bátyjaik Vén fenyők nagy poéták Sorsuk hogy ragyogjanak itt Pompásabban, mint a planéták Ragyogjanak behavazott Ágakkal, mint a csillagok Karácsony örömére A bűvöletbe ringatott Tártkarú fenyők ünnepére Szép muzsikusok a fenyők Őszesti szélben zengik ők A karácsonyt, a régit S zord mágusok vihar előtt A morajló eget igézik Télen a szárnyuk leng, suhog Ilyenkor fehér kerubok Váltják föl a fenyőket Nyáron, mint bölcs rabbinusok Vagy mint öreg lányok tűnődnek A fenyők kóbor orvosok Kínálják a jó balzsamot Mikor a hegy vajúdik És az orkánban fölzokog Egy-egy vén fenyő s földre hullik Rónay György fordítása 61

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 61

2015.03.03. 9:10:19


Gyóni Géza

A zúzmarás fák A zúzmarás fák dideregtek: süppedt a hó a láb alatt... A hótól fényes, néma úton egy fiú és egy lány haladt. A lány beszélt gyorsan, vidáman: – tavasz fecskéje a havon – A fiú egyszer, egyszer szólt csak: „Kit szeret? ...tudni akarom!” A zúzmarás fák dideregtek: süppedt a hó a láb alatt... S a lány ajkán elhallgattak a bohókás, vidám szavak. Tavasz fecskéje messze rebbent, s a fiú úgy sajnálta már – Kihaltabb lett a tovaszálltán a hófödött, fagyos határ... ...Egy házhoz értek ...Benn vígasság, hangos beszéd, víg emberek, s a lány mohón, sietve mondta: „Isten vele! Én bemegyek...” Ajtó csapódott ...és a fecske benn volt a házeresz alatt... A szél odakünn nevetve vágta a fiú arcába a havat...

62

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 62

2015.03.03. 9:10:19


Kaffka Margit Csend Én nem tudok A csendről, melybe száz forró titok És jövendő viharok lelke ébred; Hol nászát üli száz rejtett ígéret. A csendről, melyre mennydörgés felel, Idegzett húr most, oh, most pattan el, Vagy fölzengi a nagy harmóniát, Az életet, az üdvöt, a halált, Mindegy! Valami jönni, jönni fog! – Ily csendről nem tudok.

De ismerem Hol bús töprengés ág-boga terem, A csonka múlt idétlen hordozóját, Sok, sok magános, lomha alkonyórát, Melyből a szótalan, közömbös árnyak Vád nélkül, halkan a szívemre szállnak, S a szívnek várni, – várni nincs joga, – Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma, Míg percre perc születni kénytelen, – E csöndet ismerem.

63

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 63

2015.03.03. 9:10:20


Janus Pannonius

Búcsú Váradtól Részlet Még mély hó települ a téli földre, Erdőn, mely csak a zöld levélre büszke, Szürke súly a ködös fagy zúzmarája, S el kell hagyni a szép Körös vidékét És sietni Dunánk felé, urunkhoz. Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk.

Nem tart vissza folyó, s az ingovány sem, Mert fagy fogja hideg vizét keményen. Hol nemrég evezett a föld lakója S félt, – most hetyke bizalmú, fürge lábbal, Megdermedt habokat fitymálva, lépked. Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk. Áprily Lajos fordítása

64

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 64

2015.03.03. 9:10:21


John Keats

December éje zordon December éje zordon, de boldog vagy, te fa, egy ágacskád se gondol dús zöld lombjaira: dérrel süvít a tél is, fagyassza bár a szél is, rügyét kibontja mégis, ha majd tavasz fuvall. December éje zordon, de boldog vagy, patak, vized nem arra gondol, hogyan sütött a nap: elönt édes felejtés, kristály habod se lejt, és sosem gyötör kesergés, a fagy panaszt se hall. Bár ezt tennék a drága leányok és fiúk! De szíven kit ne vágna, ha öröme messzi fut? A változást tudod már, nem orvosolhatod már, a tompaság sem óv már – ezt még nem zengte dal. Devecseri G. fordítása

65

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 65

2015.03.03. 9:10:22


Reményik Sándor

Jégvirág

Mint egy kísértet, hófehérbe’ Az ablakomon megjelen. Egy ibolyának lelke tán, De illattalan, színtelen. Rám néz sóhajtalan panasszal: Talán én téptem le tavasszal. Talán egy harangvirág lelke, De rajta jégből a lepel. A haranglábat: karcsú szárát Nyáron – talán én törtem el. Isten szavát elnémítottam. Most itt van, – s megszólal legottan! Talán egy őszirózsa lelke, De kísértetesebb fehér: Ereiben megdermedett A nyári nedv, az őszi vér. Tekintetem reszketve méri: Nem tudom, mit vétettem néki! Holt virágokat ablakomra Így fest a lelkiismeret, S a halottakat mutogatva Kérdezi rendre: Ismered?! Ibolya, csengettyűke, rózsa!... Tél van, éjfélt ütött az óra! Bocsássatok meg, drága holtak, Kezemtarolta bús mezők, Inkább nem tépek több virágot, Ó, csak adjatok pihenőt! Ha majd a nyári réten járok, Eszembe juttok: jégvirágok! 66

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 66

2015.03.03. 9:10:22


William Blake A

télhez

Somlyó György fordítása „Ó, Tél! rekeszd el gyémánt ajtaid: Észak tiéd: ott ástad mélyre odvas, Sötét lakásod. Ne rázd meg tetőid S ne zúzd szét oszlopaid vas-kocsiddal.”

De nézd az őrült szörnyet! csontjain A bőr feszül s a nyögő szirtre hág: Csenddé hervaszt mindent, lerongyolódik Kezén a föld s elfagy a zsenge élet.

Nem hallgat rám s a tátott-szájú mélység Felett elvágtat, acél viharát Kirántva; már felnézni sem merek, Mert ő az úr széles világ fölött.

Sziklákon trónol, s hasztalan kiáltoz A tengerész, szegény! kire vihar tör, Míg elmosolyodik az ég s a bőgő Szörnyet Hekla-hegyi odvába visszaűzi. 67

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 67

2015.03.03. 9:10:23


Juhász Gyula

Este az Alföldön Az alkony kéken hamvazó ködében most térnek nyugovóra mind a házak, a csöndbe bámulnak komoly fehéren, s tetőiket lehúzza az alázat.

Mint régi csősz, dúdolgat egymagában, s a csillagokba nyújtózik didergőn, alatta boldogabb a tyúkok álma, s ha elszundít, hát ő is egy az erdőn.

Az ablakok kis, vaksi fénnyel égnek, – öreg parasztok néznek így az éjbe – és lecsukódnak jó korán e fények, s virraszt tovább az udvar jegenyéje.

Az országút elindul bandukolva az éjszakában, tornyokat keresve, fáradt utast és aranypénzt a porba, s egyszer csak eltűnik a végtelenbe.

68

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 68

2015.03.03. 9:10:24


József Attila Tél Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új, meg ép, Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! – S rászórni szórva mindent, ami szép. Dalolna forró láng az égig róla S kezén fogná mindenki földiét. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zúzmarás a város, a berek... Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni És rakni, adjon sok-sok meleget. Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, Hogy fölengednének az emberek!

69

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 69

2015.03.03. 9:10:25


Radnóti Miklós

Téli vers Béke legyen most mindenkivel: jámbor öregek járnak az első hó sarában és meghalnak mire megjön a hajnal. Hó, hó! fekete szemekben sötéten fénylik az ég, rossz bánat sír a lámpák alól és száll elárvult terhes asszonyok foganó átka, holdas pocsolyákból a férfi felé. Tél, tél! fél most a gyerek s fél az üvegesházban markos marokkal nevelt gyönge virág: az anyák gondja kiköltözött az ereszekre és sipog, sipog: leesett már az első hó, irgalom és béke, béke legyen már mindenkivel.

70

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 70

2015.03.03. 9:10:25


Ady Endre Adjon Isten békét, kedvet Asszonyoknak, embereknek, Sok örömet mindenkinek, Pénzt, szerelmet, vágyat, hitet. Gyönyörű-kék itt az Ég.

Adjon Isten mindenkinek Úgy szeretném megtalálni, Úgy szeretnék azzá válni, Kinek az élet teher: Az ember könnyen megy el. Gyönyörű-kék itt az Ég.

Néha-néha szerelemmel Telik meg az ilyen ember. Néha-néha úgy megsajog, Más bánat, bú és más bajok. Gyönyörű-kék itt az Ég.

Által-adni úgy szeretném Sok hirtelen vágyam, eszmém, Sok drága kincset, nagyot, Amihez már vén vagyok. Gyönyörű-kék itt az Ég.

Adjon Isten ifjúságot, Szabadságot, boldogságot, Egészséget, pénzt és hitet, Szerelmet, hírt mindenkinek. Gyönyörű-kék itt az Ég.

71

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 71

2015.03.03. 9:10:26


Reményik Sándor

Karácsony a katakombákban I. I.-nek A csipkebokor vérszínű bogyója: Bús, őszi hagyaték; Egy kis fenyőgally hozzá, a nagy tél, Ezt is meghagyta még; S közbül egy szalag, hófehér selyem. Mert azzal kötjük át, Jertek, testvérek, díszítsük fel így A katakombák fekete falát. 72

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 72

2015.03.03. 9:10:27


Dsida Jenő

December

A horizont ma ködökbe vesző, s a nagy világ egyetlen csöndes hómező. Pelyhet kavarva dudolász a szél és nagy titokról halkan meséket mesél. ...Merő szemekkel nézek lefele, mert énbennem talán most minden fekete, s reszkető térdem csöndben földet ér és megcsókolom a havat csak azért, – mert fehér.

73

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 73

2015.03.03. 9:10:28


Alekszandr Sz. Puskin

Téli reggel Csodás idő: fagy – napsütésben, s te szenderegsz még, drága szépem? Kelj fel, elmúlt az éjszaka. Még álom rezg szemed tavában, ébredj észak szép hajnalában, s kelj föl, mint Észak csillaga. Az este még, tudod, vihar dúlt, a szél felhőt kergetve zajdult... A hold, a sápadt és sovány, sárgán bujkált felhők nyomában... Te búsan ültél kis szobádban, de mindez elmúlt mára, lám. Ma kéklőn domborul a mennybolt, a hó leplén nincs csöppnyi szennyfolt, szűzen fehérlik rajt a fény; csak távol erdők barna fátyla, sötétlik a zöld fenyők sudárja, s a nap sétál a tó jegén. Borostyánszínű fényben fürdő szobánkban izzik már a kürtő, a kályhatűz vígan recseg, be jó is itt a langymelegben! De még jobb lesz a friss hidegben szánkázni, kedvesem, veled. Tüzes csikó röpíti szánunk, hajrá, vidáman messze szállunk, a tarlót is bejárjuk ott, hol nyáron zöldellt, és az erdőt, a nemrég lombosan merengőt, s minden szívünkhöz nőtt zugot. Lányi Sarolta fordítása 74

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 74

2015.03.03. 9:10:28


Juhász Gyula

Betlehemes ének A kocsma ajtaját kitárják, s hozzák subában a telet, Az istállóban ott a jászol, A jászolban a Szeretet. A gyémánt csillag áll fölöttük Füstös lármában szelíden, Nyájas barmok közt az almon Az Ácsnak Gyermeke pihen. Kántálnak a háromkirályok, S velük a jámbor pásztorok, A söntés mélyén egy elázott, Elbúsult zsöllér tántorog. Könnyes szeme bámulja báván A betlehemi csillagot, A jó reményt, mit körülállnak Szegények, árvák, magyarok.

75

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 75

2015.03.03. 9:10:29


Reményik Sándor Nagy

magyar télben...

Nagy magyar télben picike tüzek, A lángotokban bízom, Legyen bár messze pusztán rőzseláng, Bár bolygófény a síron, Szent házi tűz, vagy bujdosó zsarátnok: Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.

Nagy magyar télben picike tüzek, Jaj, be szétszórva égtek, Királyhágón, Kárpáton, mindenütt! De mondok egyet néktek, Szelíd fények és szilaj vándorlángok: Mit gondoltok: ha összefogóznátok!

Nagy magyar télben picike tüzek, Szikrák, mécsek, lidércek, Mutassatok bár csontváz halmokat, Vagy rejtett aranyércet, Csak égjetek, csak melegítsetek ma, Soh’se volt ily szükség a lángotokra!

Nagy magyar télben picike tüzek, Soh’se volt olyan máglya, Mintha most ez a sok-sok titkos láng Összefogna egy láncba...! Az égig, a csillagos égig érne, És minden idegen rongy benne égne!

76

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 76

2015.03.03. 9:10:29


Szergej Jeszenyin

Lombtalan juharfa Lombtalan juharfa, zúzmarás juharfa, görcsösen mit kapkodsz fehér hóviharba?

itt fenyőfa várt rám, ott egy fűzre leltem, hófúvásban nékik nyárról énekeltem.

Tán valamit láttál? Hallottál a szélben? Tétován úgy állsz itt a faluszélen,

Fának láttam magam én is, juharfának, de nem zúzmarásnak – csupalomb sudárnak.

mint pityókos csősz, ki a dűlőket járja, s hóbuckába süpped gémberedő lába.

S elfeledve mindent, szilaj, bolond kedvben, mint más asszonyát – egy nyírfát ölelgettem.

Hej, ma én is botlón, ingadozva lépek, ivópajtásoktól haza sosem érek:

Rab Zsuzsa fordítása 77

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 77

2015.03.03. 9:10:30


Vasile Alecsandri Tél

közepén

Dsida Jenő fordítása Csörren a cserfák csupasz ága, Kegyetlen a hideg! Csikorgó tél van, s zordon éjjel, S a világ didereg; Gyémántmezőket lát az ember, Amerre elhalad; A hókristályok ezre csillog, Ropog a láb alatt.

Ó, fantasztikus, égi festmény! – Az apró csillagok Pislogó szeme – mint megannyi Kis gyertyaláng – lobog, Oltára fent a havas orma A büszke szentegyháznak, És zúgó dalt a rengetegben Viharok orgonáznak.

Mint oszlop, mely a természetnek Ékíti templomát, Halvány, fehér füst száll magasra A messzeségen át; Felette néma fenségében Az ég hatalmas boltja, S a tájra titkos szürke fényét A hold világa ontja.

A szünetek közt néma csend lesz, Nem rezzen semmi hang, Egy szárnycsapás sincs fent a légben, Egy lépés sincs alant... De mégis!... Vagy csak látomás tán?... A sápadt holdvilágnál Prédáját lesve jő egy ordas és meglapulva járkál.

78

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 78

2015.03.03. 9:10:31


Kosztolányi Dezső

Téli alkony Aranylanak a halvány ablakok… Küzd a sugár a hamvazó sötéttel, fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel, a hósík messze selymesen ragyog. Beszélget a kályhánál a család, a téli alkony nesztelen leszállott. Mint áldozásra készülő leányok, csipkés ruhába állanak a fák. A hazatérő félve, csöndesen lép, retteg zavarni az út szűzi csendjét, az ébredő nesz álmos, elhaló. S az ónszín égből, a halk éjszakában táncolva, zengve és zenélve lágyan, fehér rózsákként hull alá a hó.

79

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 79

2015.03.03. 9:10:31


Gyóni Géza

Hópelyhek I. Láttad a vágy tűzét szememben. Láttál egy csókodért epednem. – Ugye nevettél akkor engem? Azt hittem: elperzsel az arcod – Őrült vágy vívott bennem harcot, – De egy belső hang visszatartott. S bár csókod visz az üdvösségre S a vágy alatt szívem elégne, – Rá hallgatok, azt súgja: még ne! II. Te vagy a fény, a szín, a dal nekem – Terólad írom legszebb énekem! De te ne tudd meg azt soha, soha, Hogy tehozzád sír mindenik sora. Csak hamva szálljon hozzád nesztelen, Ilyen szerelmes, csöndes éjjelen. Mikor a kínom éget végtelen – A dalt szívemnek lángján égetem. S neved az éjben százszor elrebegve Hamvát rábízom az éji szelekre: Vigyék tehozzád. Párnádon elöntve Legyen veled örökre, mindörökre. S legyen rajt álmod tiszta, hófehér, Mint a halott dal, mely szívedhez ér. 80

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 80

2015.03.03. 9:10:32


Gottfried Keller

Téli éj

Radnóti Miklós fordítása Szárny se rebbent, megfagyott a csönd, néma földön villogott a hó, tiszta volt a csillag sátra fönt s nem hullámzott, dermedt volt a tó.

Fenn a vékony jégen álltam én, örvénylett a víz vak mélye lenn, s néztem ott a lányt, lengett felém szép, fehérlő teste meztelen.

Egy fa nőtt a mélyből, ágbogán megfagyott a víz a tó felett. Törzsén felkúszott a hableány és a zöld moszat közt átlesett.

Láttam én, hogy felfelé figyel és a jéglapot tapintva sír… arcát már sosem felejtem el, bennem él, míg el nem rejt a sír.

81

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 81

2015.03.03. 9:10:32


Paul Verlaine Érzelmes

dialóg

Juhász Gyula fordítása Magányos, ódon parkban a havon Két árny sétál az éjben, ballagón.

– Nevemre néha nem dobban szíved? Lelkemről álmodsz olykor? – Azt hiszed?

Szemük holt fény, ajkuk zenéje mély, Alig hallatszik, hogy mit is beszél?

– Ó üdvösségünk tűnt szép napjai, A boldog csók! – Volt benne valami!

Magányos, ódon parkban a havon Két árnyék révedez rég múltakon.

– Mily mély hitünk volt és mily kék egünk! – Elszállt a hit, a komor égbe tűnt!

– Eszedbe jut-e még a mámorunk? – Hogy gondolod, oly messze már a múlt!

Ballagnak ők balgán a bús úton S csak a vak éj tűnődik szavukon.

82

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 82

2015.03.03. 9:10:33


Robert Wood Hideg

a tél

Lackfi János fordítása

Hideg a tél... Elköltözött már a fecske, Messzi meleg délre, Nem festenek foltot az égre. Hideg a tél!

Hideg a tél... Csendes már az erdő, Égen száll egy szürke felhő, Suhan a tájon egy kósza szellő. Hideg a tél!

Hideg a tél... A madárka egy fára ül, Ő többet már nem repül, Az idő csak nem enyhül. Hideg a tél!

Hideg a tél... Nincs kalászos búza, Fehérre festett minden utca, Hó hullott az összes házra. Hideg a tél!

Hideg a tél... Csak egyetlen kismadár, Az, ki ágról-ágra száll, Otthonát nem találja már. Hideg a tél!

Hideg a tél... A kicsi szív utolsót dobban, A fagyott test a hóba pottyan, És élettelenül fekszik ottan. Hideg a tél! 83

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 83

2015.03.03. 9:10:34


Csokonai Vitéz Mihály

Tél No, eljöttél valahára, Gyászos tél, a föld nyakára, És az erszényt oldozod: Együk most már munkánk bérét, Igyuk saját testünk vérét, Már az ínséget hozod. Igazán, hogy minél rosszabb A te részed, annál hosszabb, Életünkből majd fél rész A te napjaidba vész. Elrablod a kikeletnek Tején hízott természetnek Gyönyörűségit magad; Mindent, amit a termékeny Nyár s ősz adott a vidéken, Fagyod tőlünk elragad. Csak számodra munkálódunk, Érted élünk és aggódunk, S midőn mindent elragadsz, Magad csak kedvet sem adsz. Tömlöccé teszed szobánkat, Kertünket és gyümölcsfánkat Zúzzal virágoztatod. És azalatt nagy lármával Kimormolsz szélhahotával S jégfogad vicsorgatod. Ne dúld fel minden kedvünket, Enyhítsd megunt életünket, Bocsásd hozzánk a tavaszt, Szívszakadva várjuk azt. 84

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 84

2015.03.03. 9:10:35


85

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 85

2015.03.03. 9:10:36


William Shakespeare

Zúgj, tél!

Dal az Ahogy tetszikből Zúgj, tél, zúgj, viharozz, nem lehetsz oly gonosz, mint az emberi szív: nem látni, hogy ki vagy, nem látni a fogad, mikor belénk hasít. Hajhó! ihajhó! a zöld tavasz ébred: a barát elárul, a csók csupa méreg: hajhó, tavasz ébred! Oly édes az élet! Fagyj meg, keserű ég, fagyodnál jobban ég az a kín, az a seb, mellyel a rossz barát emléke üti át a csalódott szívet. Hajhó! ihajhó! a zöld tavasz ébred: a barát elárul, a csók csupa méreg: hajhó, tavasz ébred! Oly édes az élet! Szabó Lőrinc fordítása

86

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 86

2015.03.03. 9:10:37


Szergej Jeszenyin

Hallod – szán csilingel Hallod – szán csilingel, hallod – szán csikordul. Lánnyal, nevetővel, szán röpít bolondul. Csiklandozó titkot suttog a szél ajka, fagy-gyalulta síkon csilingel a trojka. Haj, ti paripáim! Rajta, röpíts, szánom! Pityókos juharfa táncol a tisztáson. Odahajtunk hozzá, szökkenünk a hóra, s hárman táncolunk már harmonikaszóra.

87

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 87

2015.03.03. 9:10:37


Juhász Gyula

A várta

Fölégettem az összes hidakat, Egyedül állok örök ég alatt.

Meghaltam sokszor és nem élek én. De mindeneknek bánata enyém.

Nem kell a kincs és nincs már szerelem, Csak a magány és szegénység van velem.

Jövő minden reményét ringatom, Mint a vihart és fészket a falomb.

Nem lázadok már és nem álmodom És nem sírok a földi romokon.

Így állok örök békességbe már S az Istent várom, aki földre száll.

88

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 88

2015.03.03. 9:10:38


John Keats

Utolsó szonett

Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök – nem a magas ég magányos tüze, hogy türelmesen a világ fölött vigyázzam, mint álmatlan remete, a mozgó tengert, mely papként szelíden mossa a föld emberi partjait vagy nézi a friss havat, melynek ingyen fehérébe hegy s mocsár öltözik – nem – én kedvesem érő kebelén vágynék lenni szilárd s változhatatlan, hogy annak lágy, lélekző melegén őrködjem örök-édes izgalomban: azt szeretném, azt hallgatni, örökkön, ott élni mindig – vagy meghalni rögtön. Szabó Lőrinc fordítása

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 89

2015.03.03. 9:10:39


Gárdonyi Géza

Tél farka a pusztán Gyermekkori emlék Már napok óta borult az idő. A földön hó. A havon szürke köd. A fáknak éjjelenkint préme nő, s a nap fehér folt csak a köd fölött. Az apám szótlan álldogál s pipál. Mi gyermekek ásítunk nagyokat. A kalitkában gubbaszt a madár. És csöndes a föld, az egész határ. De ím, egy hétfőn a köd felszakad, s a nap kitűzi aranyzászlaját; a végtelen sík fehér patyolat; víg varjúhad száll a határon át. Az apám fütyörészve kalapál. Mi gyermekek napon vagyunk, s a falnál ahol meleg a sugár golyóval játszunk, ugrunk, futkosunk. Az anyám ablakot nyit és porol. A rigónk táncol, s bomlottul dalol, s a napsütésbe ki-kikandikál. Óh, áldott napfény! áldott napsugár!

90

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 90

2015.03.03. 9:10:40


Radnóti Miklós

Február

Újra lebeg, majd letelepszik a földre, végül elolvad a hó: csordul, utat váj. Megvillan a nap. Megvillan az ég. Megvillan a nap, hunyorint. S íme, fehér hangján rábéget a nyáj odakint, tollát rázza felé s cserren már a veréb.

91

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 91

2015.03.03. 9:10:40


92

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 92

2015.03.03. 9:10:40


TARTALOM Előszó …...........………………………………………………………………..….5 Vörösmarty Mihály – Előszó …................………………………………………..6 Ady Endre – Hervadáskor ………...............………………………………………7 Reményik Sándor – Hópelyhek …………….................…………………………..8 Babits Mihály – Emlékezés gyermeteg telekre ………..................…………………..9 Dsida Jenő – Hideg téli est …………………………............…………………….10 Arthur Rimbaud – Téli ábránd ………………………..........……………………..11 Juhász Gyula – Magyar tél ………………………….............……………………12 Ady Endre – Krisztus-kereszt az erdőn ……………............…………….………13 Reményik Sándor – Téli rózsatő ……………….............…………………………14 Guillaume Appolinaire – A fehér hó ………………...............……………………15 Gárdonyi Géza – A szeretetnek melege van… ………..................…………………16 Radnóti Miklós – Téli napsütés ……………………................………………….18 József Attila – Zúzmara …………………………………................…………….19 Reményik Sándor – Folt, amely tisztít ………….…………................………….20 Nyikolaj A. Nyekraszov – Nem rázza a szél a fa gallyát... …..................…………...21 Ady Endre – A fehér csönd ……………………………...............………………22 Petőfi Sándor – A Puszta télen …………………………..............……………….23 Reviczky Gyula – Télen ………………..…………………….............……….…24 Kaffka Margit – Egy madár ………..……………………...............……………..25 Szergej Jeszenyin – Tél énekel …………………………….................………….26 William Henry Davies – A tél szépsége ……………..................……………...27 Gyóni Géza – Jégember ………………………………...............……………….28 Percy Bysshe Shelley – Dal ……………………………...............………………29 József Attila – Fagy …………………………………….............………………...30 Paul Verlaine – Az északi szél átsüvölt ………………................…………………31 Dsida Jenő – Törpefenyők jaja ………………….............………………………..32 Ady Endre – Jégpályán ………………………………...............………………..33 Juhász Gyula – Rorate …………………………..............………………………..34 Rainer Maria Rilke – Ádvent …………………............………………………….35 Babits Mihály – Ádventi köd ……………………................……………………37 Juhász Gyula – Karácsony felé …………………….................………………….38 Reményik Sándor – A karácsonyfa megérkezik ………..................………………..39 93

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 93

2015.03.03. 9:10:40


József Attila – Karácsony ……...............………………………………………..40 William Butler Yeats – Körforgás …….....................…….................…………..41 Benedek Elek – Téli ének …………….……………………...............…………42 Fjodor Tyutcsev – Téli erdő …………………………………...............………..43 Christian Morgenstern – Első hó ……………………………................………..44 Reviczky Gyula – Karácsonykor ……………………….……............………..45 Dsida Jenő – Itt van a szép karácsony ………………………................………..46 József Attila – Favágó …………………………………………..............………47 Kaffka Margit – Litánia ………………………………………...............………48 Ady Endre – Karácsonyi rege …………………………………..............………49 József Attila – Betlehemi királyok ……………………………...............………50 Reviczky Gyula – Ma született a Messiás ………………………................………52 Gárdonyi Géza – Fel nagy örömre ……………………………….............……..53 Ady Endre – A téli Magyarország …………………………...............………….54 Babits Mihály – Karácsonyi ének ……………………….….............…………..55 Alekszandr Sz. Puskin – Téli utazás ………………………...............………….57 Ada Negri – Havazás ………………………………………..............………….58 Babits Mihály – Halavány téli rajz …………………………...............…………59 Reményik Sándor – A karácsonyfa énekel ……………………...............…………60 Guillaume Apollinaire – Rajnai fenyők ……………………...............……………61 Gyóni Géza – Zúzmarás fák …………………………………............…………..62 Kaffka Margit – Csend ……………………………………….............….………63 Janus Pannonius – Búcsú Váradtól ………………………….............…………..64 John Keats – December éje zordon ………………………….............…………..65 Reményik Sándor – Jégvirág ………………………………..............………….66 William Blake – A télhez …….………………………………...........…………..67 Juhász Gyula – Este az Alföldön ……………………………............…………..68 József Attila – Tél ……………………………………………............…………..69 Radnóti Miklós – Téli vers ……………………………………............…………70 Ady Endre – Adjon Isten mindenkinek ………………………................…………71 Reményik Sándor – Karácsony a katakombákban ……………...............…………72 Dsida Jenő – December …………………………………………...........………..73 Alekszandr Sz. Puskin – Téli reggel ………………..............…………………….74 Juhász Gyula – Betlehemes ének ………......................................................……75

94

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 94

2015.03.03. 9:10:40


Reményik Sándor – Nagy magyar télben... ……................………………………..76 Szergej Jeszenyin – Lombtalan juharfa …………................………………………77 Vasile Alecsandri – Tél közepén ………………..............………………………78 Kosztolányi Dezső – Téli alkony ………………...............……………………..79 Gyóni Géza – Hópelyhek ………………………..............……………………...80 Gottfried Keller – Téli éj ………………………….............……………….……81 Paul Verlaine – Érzelmes dialóg …………………..............……………………82 Robert Wood – Hideg a tél ………………………...............……………………83 Csokonai Vitéz Mihály – Tél ……………………...............……………………84 William Shakespeare – Zúgj, tél! ………………….............…………………….86 Szergej Jeszenyin – Hallod – szán csilingel ……….................………………….87 Juhász Gyula – A várta …………………………….............……………………88 John Keats – Utolsó szonett ……………………….............…………………….89 Gárdonyi Géza – Tél farka a Pusztán …………….…..............……………………90 Radnóti Miklós – Február ………………………...............…………………….91

95

A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 95

2015.03.03. 9:10:40


A-hofeher-nemasag(tel)-beliv.indd 96

2015.03.03. 9:10:40

A hófehér némaság  

A hófehér némaság (tél) fotói a magyar és a világirodalom nyolcvan legszebbnek ítélt versével.

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you