Tereyjanosartdecoapusztan

Jóformán csak az udvari földszint sávos vakolásából ismerni rá az építész keze nyomára a 36. számú, emeletráépítéssel eltorzított homlokzatú Winter-villa esetében, pedig ez is Sajó-mű. A Gvadányi utcai Hoffer-villát mint Sajó másik jellegzetes, az előbbieknél puritánabb, az ornamenseket levetkőző és az art decótól is részben elszakadó villatípusát tarthattuk számon (1933–34). Aztán utolérte a korszerűsítés láza, így hajdani hangulatát ma csupán a virágládák tartóvasai őrzik.

Családi házai közül csupán néhányat ismerünk; ezek, védettség híján, a villáknál is törékenyebbnek bizonyultak. A portfólióban szereplő, a hitközségi bérház ritmikus rizalitjait megismétlő Lukácsház földszintes épületét (1927–29 között) a Péchy és az Andaházy utca sarkán azonosította az amatőr kutatás, azonban látnivaló, hogy az ott álló ház csekélyebb méretű és jóval szerényebb homlokzatú is a portfólióban láthatónál. De kétségtelenül Sajó-mű volt (talán ez lehetett az özvegy által említett Mező-villa?), s az utolsó pillanatban került be egy internetes fotóalbumba, mivel 2013-ban beépítették padlásterét, lekaparták csíkozását, és arctalan vidéki porta lett a végeredmény. A Bessenyei utca 11. esetében is fölmerül az „apaság” gyanúja. (A Lukács-ház pedig ezúton kerestetik, aki hallja, adja át!

Krimibe illő mozzanat, hogy Bolla Zoltán Balmazújvárosban fotózta le mintázott rácsú vasbetonkerítésének – majdnem tökéletes – másolatát, amely mögül azonban hiányzik az épület... Hajmeresztő látlelet az Alföldről.)

Sajó mint a város műszaki tanácsosa 1932-ben kapott megbízást az Arany Bika szálloda korszerűsítésére; munkája eredményeképpen alakult ki a Bocskai-terem, a fehér szalon és az udvari terasz. Sajó nevéhez fűződik a nagyerdei régi Vigadó udvari kerthelyiségének átalakítása is.

Szólnunk kell Sajó néhány meg nem valósult debreceni középület-tervéről is. Az özvegy úgy emlékezett, hogy Sajó 1931-ben