12 pályaelhagyó építész szakmán kívüli sikertörténete
A Velencei Biennálet 1895 óta rendezik meg a Közkertben (Giardini Pubblici), újabban a hadihajógyár (Arsenale) egykori gyártócsarnokában is. Az idei esemény a múlt héten nyílt meg, november 24-ig látogatható, a magyar kiállító ezúttal Nemes Márton, a kurátor Kopeczky Róna. Mint az esemény neve is mutatja, csak minden második évben kerül rá sor. Szerencsére negyven éve a szervezők elhatározták, hogy a közbülső éveket sem akarják üresen hagyni, legyen akkor Építészeti Biennále. Jövőre a 19. alkalommal így is lesz. Nemrégiben eldőlt, hogy mi lesz a magyar projekt. Ennek kalandos, szokatlan címe van: „Nincs itt semmi látnivaló” - 12 pályaelhagyó építész szakmán kívüli sikertörténete 12 szakmai helyzetjelentéssel.
A pályázatra kurátorok jelentkezhetnek, konkrét projekttel. Kopeczky Róna (egy hölgy) így foglalta össze nézeteit: „A Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále »építészeti Ki mit tud« szellemében legyártott elitista tartalma a gyakorlatban alkalmazhatatlan. Az építészet mára elveszítette meghatározó filozófiai, társadalmi és kulturális szerepét, csupán a folyamatosan változó piaci igényeket képes kiszolgálni. Ez a tendencia az irányadó elvek elkopásával, az építészet alkotóerejének elvesztésével és piaci igényekre szabott, egysíkúan tömegképzett épített környezettel jár.
Ahogy a világban mindenhol, idővel itthon is megvalósultak a presztízs-beruházásaink, lett irodakultúránk, fehérfalú lakásokban alakult a közízlésünk és mertünk mediterrán-magyar álmot álmodni.”
A Ludwig Múzeum stábja ehhez a honlapon ezt fűzte hozzá:
„ A Magyar Pavilon a szakmán kívüli sikertörténetek bemutatásával nyújt perspektívát a komplex építészeti tudás alternatív alkalmazására, és ezek kapcsán egyúttal globális viszonylatban is diagnosztizálja a szakma nívóvesztésének legfőbb okait. A Magyar Pavilon egy valaha volt rangos, mára elhagyatott építészirodába invitálja a látogatót. Egy kimerevített irodajelenet látunk, ahol a munkaállomásoknál, a tárgyalókban és a vezetői asztalnál ülő piros
figurák a tényszerű helyzetjelentések terhe mellett a szakmán kívüli sikerprojektjeiken dolgozó szakmaelhagyókat – Kossuth-díjas előadóművész, feltaláló, tech-guru stb. – reprezentálják. A szakmai helyzetjelentés elkészítésén doktoranduszokból és egyetemistákból álló építész-kutató projektcsapat dolgozik majd. A kutatómunka során kiemelt szerepet kap »Az építésznő«, akinek szakmán belüli helyzetéről, valamint a vonatkozó sikersztori gyakori »elmaradásának« okairól a Women in Architecture alapító kutatója készít feltáró anyagot.”
A sorsom úgy hozta, hogy a képzőművészeti eseményen már voltam néhányszor, de az építészetin még egyszer sem. Talán jövőre?
A Ludwig Múzeum honlapján ott a teljes pályázat, és a többi négy is, amelyek nem nyertek. Nem könnyű ilyen pályázatot írni, valamennyire illeszkedni is kell az anyagnak az az évi főkurátor megadott mottójához. Nem csoda, hogy 25-re csak öt pályázat érkezett. Önöknek melyik a kedvence?
Alább a bemutatandó építészpályák:
