tizedszer

2023. július 17. és 22. között immár 10. alkalommal végre ismét a gyerekeké volt a főszerep a SINOSZ-ban. Ekkor zajlott a szervezetben a Vidám7, ahol siket, nagyothalló és halló gyerekek – segítők, jelnyelvi tolmácsok, programvezetők közreműködésével – töltöttek együtt egy igazán tartalmas és vidám hetet. A program – a korábbi évekhez hasonlóan – a SINOSZ anyagi támogatásával valósult meg, így a családok igen kedvezményes áron vehették igénybe nyári programunkat. A héten sok olyan gyerek volt velünk, akik idén először vettek részt a Vidám7-en, illetve több olyan fiatal volt a segítségünkre, akik korábban résztvevői voltak a hét programjainak.

Írta: Tímea és Barbara

Ahelyszín ezúttal a SINOSZ Központja volt, ahol a reggeli torna mellett a napok fontos részét képezte a társasjátékozás, a pingpong és a tollaspárbajok, kézműves tevékenységként pedig vasalható gyöngyökből mindenféle figurák készültek emlékbe. A hét során a csapatok játékos versenyeken és a feladatokban való részvétellel gyűjthettek pontokat.

Az első napon, hétfőn ismerkedéssel és csapatbeosztással vette kezdetét a móka. A „kicsiket” a Zöld és a Kék csapatba, a „nagyokat” a Sárga és a Piros csapatokba osztottuk. Miután elkészültek a címerek, délután a csa - patok részt vettek az első akadályversenyen, amelyen már gyűjthették is a pontokat. A nap végén vizes játékkal próbáltuk enyhíteni a hőség okozta fáradtságot.

Kedden minden gyerek a neki tetsző díszítésekkel készített magának egy egyedi tornazsákot. Ezen a napon a Retro Élményközpontba kirándultunk, ahol egy vidám, múltidézős napot töltöttünk.

„A Vidám7 különlegessége, hogy az elmúlt 10 alkalom résztvevői időközben kinőtték ugyan a programot, de visszatérnek segítőként, önkéntesként. Ez nagyon különleges légkört teremt. Ezek a fiatal segítők gyerekkori tasztalataikat felhasználva segítik a munkánkat és teszik még hangulatosabbá a hetet.”

Barbara, szervező

„A Vidám7 minden évben a SINOSZ kiemelt eseménye, ahol a gyerekek a Székház csodás kertjében tölthetnek egy hetet. Ezen a héten mindenféle színes programmal készültlünk számukra, melyet jelnyelvhasználó animátorok és önkéntesek segítenek. A programmal a gyerekek megismerik sorstársaikat, a SINOSZ-t, melynek köszönhetően a jövőben is aktív szereplőjévé válhatnak a Szervezetnek. Azért is különleges a Vidám7, mert a gyerekek vegyes hallásállapotúak (siket, nagyothalló, halló), mégis, egy nyelven biztosan megértik egymást, magyar jelnyelven. A nyelvet minél korábban kell elsajátítani ahhoz, hogy megértesse magát az egyén a körülötte lévőkkel. Mindig büszkék leszünk a gyerekekre és a magyar jelnyelvre.”

Sáfrány Margit, igazgató SINOSZ

Szerdán az OTP Fáy Alapítvány munkatársai a pénzügyi tudatosság témájában tartottak kis csoportokban korosztályspecifikus szemléletformáló programot. Amíg a csapatok egyik felét a számok világába kalauzoltuk, addig a többiek kipróbálhatták a curling jég nélküli változatát, a floor curlinget a Magyar Curling Szövetség és a Siketek Sport Klubja jóvoltából. Délután pedig elkezdtünk készülni a szombati előadásra, amellyel a szülőket leptük meg.

Csütörtökön a Kék és Zöld csapatok a Minipoliszban töltötték a napot; a Sárga és a Piros csapatok pedig a Városligetbe indultak kincskereső feladatra.

Pénteken kézműves foglalkozással és a délutáni előadásra készüléssel töltöttük a napot. A héten nekünk segítő fiatalokat délelőtt az OTP Fáy Alapítvány munkatársai látták vendégül, és tették lehetővé számukra is a pénzügyek világába való betekintést.

Az egyhetes program közös főzéssel és a szülők bevonásával tartott játékokkal, valamint a hét során folyamatosan gyakorolt előadással zárult szombaton. Az eredményhirdetés előtt külön köszöntöttük Kassai Robertát, Kárpáti Álmost és Mattyasovszky Mikest, akik az első Vidám7 óta mind a 10 alkalommal velünk voltak. A kicsik között a Kékek, a na-

Számomra a Vidám 7 és a SINOSZ olyan helyet jelent, ahol komfortosan érezheted magad, olyan társasággal, akikkel önmagadat adhatod, mivel ugyanabban a cipőben járnak, amiben te. Régi résztvevőként és most segítőként őszinte gondolatom az, hogy édesanyám legjobb döntése volt elhozni engem ide, és az én legjobb döntésem eddig az, hogy nem hátráltam ki. Nem is fogok.

Reni, volt Vidám7 résztvevő, segítő

A Vidám7-en a színes programok között a kézművesség mindig megjelenik, a gyerekek többsége szeret alkotni, valamivel bíbelődni, így egész héten nagy népszerűségnek örvendtek a vasalható gyöngyök, amelyhez az egyik gyermek anyukájától is kaptunk muníciót. Ezen kívül a keddi napon pihenésképp a sok játék mellé foglalkozást is szerveztünk. A héten a retró mint téma sokszor megjelent, így arra gondoltunk, hogy a kreatív is tükrözze ezt, közben valami hasznosat készítsenek és tanuljanak a gyerekek. Hátizsákokat díszítettünk. A mai világban, a mai gyerekek által nem igazán ismert vagy sűrűn használt varrási, hímzési technikával dolgoztak: gombokat, gyöngyöket, anyagokat, flittereket varrtak! Egy kis modern csavarral: a róluk készült fekete-fehér fotót rávasaltuk a táskára, és ezt kellett feldobni, kiszínezni. Sok gyerek a tűbe befűzés, a csomózás, a gomb felvarrás technikáját egyáltalán nem ismeri, sajnos egyszerűbb egy megunt vagy kiszakadt ruhadarabot kidobni és másikat venni helyette, pedig annyi lehetőség rejlik ezekben... A gyerekek egy része először kételkedve, félve, vagy unottan vette tudomásul a feladatot, majd a végén alig lehetett őket leállítani: a sok lehetőségtől, a szebbnél-szebb kiegészítőktől lázba jöttek.

Zsófi, szervező

„12 éven keresztül mind a 10 alkalmon részt vettem. Ezért is kaptam a “díjat” a mostani Vidám7-en. Gyerekként nagyon imádtam ott lenni, sőt vártam is az első percét minden évben, mert ott találkozhattam a sorstársaimmal, minden korosztályból. Fontos volt számomra, hogy önfeledten játszhassak az anyanyelvemen, a jelnyelven. Most, mint önkéntes, nehéz szétválasztani a szórakozást és a munkát, de igyekszem megfelelő egyensúlyt találni és nem átlépni a határt. Megtisztelő, hogy most is tudok segíteni abban, hogy a következő generációnak legyen hasonló élménye, mint nekem régen.”

Álmos, volt Vidám7 résztvevő, segítő gyok között a Pirosak nyerték az egész hetes pontgyűjtéses versenyt.

A Vidám7 idén sem valósulhatott volna meg a SINOSZ és az alábbi közreműködő személyek nélkül:

Fiatalok, akik korábbi résztvevőként vagy közösségi szolgálat keretében ezúttal önkéntesként voltak velünk:

Antalovics Reni; Barkóczi Ricsi; Egervári Levi; Harhai-Tóth Zsófi; Kárpáti Álmos; Kárpáti Előd; Mártonffy Bettina; Mattyasovszky Mikes; Ormódi Dorka; Pázmándi Ádám; Raibl Laura; Szanku Bianka.

Jelnyelvi tolmácsaink: Csanálosi Er- zsébet; Csernyánszky-Bejczi Boglárka; Lipcsey Boglárka; Kantó Éva; Patyus

Virág; Ringbauer Zsófia; Süli Viktória; Vörös Zsolt.

Curling: Varkoly Zoltán; Kéri Dávid.

OTP Fáy Alapítvány: Kovács Tivadar, Papp Bence, Patyus Viktor, Szabolcsi Ágnes.

Felnőtt segítőink: Andrásiné Szabó Marcsi; Bálintné Bohrát Brigitta; Barcza Kálmánné Ildikó; Cséri Vicu; Fejes Mónika; Gaál Nóri; Horváth Ágnes; Horváth Zsófi; Jandl Béláné Brigitta; Kincses Heni; Kozma Balázs; Kupsza-Kerekes Zsuzsi; László Dorot ytya; Pásztor Józsefné Gabriella; Soós Regina; Szilágyi Réka; Tóth Dominika.

„Nagyon örülök a lehetőségnek, hogy részese lehettem a Vidám7-nek. Már korábban is táboroztattam hasonló korú gyerekeket, azonban most újabb kihívásokkal szembesültem. Kezdetben nehezen tudtam a gyerekekkel kommunikálni, ugyanis én egyáltalán nem ismerem a jelnyelvet. Azonban a többiek segítségével, jó tanácsával egy pár órán belül már nekem is sikerült beilleszkedni, és könnyebben vettem az akadályokat. Nagyon érdekes volt számomra megismerni a hallássérült gyerekek, emberek világát, hogy ők hogyan boldogulnak a mindennapokban. Sok új élménnyel, tapasztalattal távoztam a hét végén. Amennyiben tehetem, jövőre is szívesen visszajönnék egy pár napra.”

Heni, önkéntes

„Számomra nagy élmény volt, hogy megismerhettem ezt a közösséget. Kezdetben kihívásokkal teli volt a gyermekekkel a közös játék, kommunikáció, de hamar megtanultam néhány kifejezést, ami számomra is öröm volt és néhány gyerkőc is örült, hogy igyekszem jelnyelvet tanulni. Persze ettől még nem mindig tudtam megértetni magam, de a szuper csapatnak hála sokkal könnyebben ment ez is. Ez egy igazán különleges közösség, amelyben a csapattagok máshogyan figyelnek egymásra. Egy teljesen más nézőpontot kaptam az emberi kapcsolatokról. Mindig öröm és egyben kihívás gyermekekkel foglalkozni, most sem volt másképp. Sok érdekes és különleges világlátású embert ismerhettem meg, amelyért nagyon hálás vagyok. Bízom benne, hogy idővel a többi halló ember is nyitottabb lesz a hallássérült emberekre és türelemmel, elfogadással állnak majd hozzájuk. Néhány nap alatt rengeteg élményt szereztem, bízom benne, hogy a gyerekek is. Köszönöm ezt a lehetőséget!” Regi, önkéntes

„Mindig izgatottan várom a Vidám7-t, hiszen egy szuper közösségben rengeteg színes programmal telnek a napok. Idén negyedik alkalommal volt szerencsém részt venni a Vidám7-en. Már az első alkalom is nagy hatást gyakorolt rám. Részben ennek köszönhető, hogy gyógypedagógiára jelentkeztem, amelyet idén végeztem el. A Vidám7 alatt szakmailag is sokat fejlődtem. Emellett nagyon jól éreztem magam és rengeteg új emberrel ismerkedtem meg. Egy életre szóló élmény részt venni a Vidám7-en.”

Nóri, önkéntes

„Idén márciusban kezdtem tanulni a jelnyelvet, pusztán érdeklődésből. Amikor megtudtam,hogy lehet jelentkezni a SINOSZ Vidám7-re önkéntesnek, azt gondoltam ez egy remek lehetőség kapcsolódni a közösséghez, gyakorolni az eddig tanultakat és egy kicsit kimozdulni a megszokott hétköznapi körforgásból. Három napot töltöttem 42 siket, nagyothalló és halló gyerekkel és sok sok önkéntessel. A szervezők remek feladatokkal, játékokkal és programokkal készültek, esély sem volt unatkozni. Mivel csak nemrég kezdtem el tanulni a nyelvet, olykor azért akadtak nehézségek, de a gyerekek és az önkéntesek is egyaránt nagyon türelmesek voltak, és segítettek a megértésben. A siket és nagyothalló gyerekek pont olyanok, mint a hallók. Elevenek, tele vannak energiával és nem lehet bírni velük, de egytől egyig mind imádnivalóak. Szuper tapasztalás volt köztük tölteni ezt a pár napot, rengeteget gyakoroltam és sok új jelet tanultam tőlük. Bámulatos volt látni, ahogy a jelelni nem tudó és a jelnyelvet aktívan használó gyerekek megtalálták a módját a közös játéknak. A kiosztott feladatokon túl, azért az önkéntéseknek is jutott a játékra idő. Ezer éve nem tollasoztam ennyit, de homokozóban sem ültem már rég. Fárasztó volt ugyan, de elképesztően jól éreztem magam. Jövő nyáron a teljes hétre fogok jelentkezni.”

Brigi, önkéntes