Várja az új csapattagokat az első hallássérült női kézilabda csapat

Írta: Papp Eszter Andrea

Meglepődtem, amikor megkérdezték tőlem, hogy szeretnék-e csatlakozni egy hallássérültekből álló női kézilabda csapat edzéseihez. Mindez 2022 nyarán kezdődött a Ludovika Campus parkjában. A csapat szinte minden szempontból vegyes összetételű: hallásállapotot tekintve vannak siketek és nagyothallók is. A lányok egy része tud valamennyire jelelni, ők a mindennapokban a hangzó beszédet használják, de vannak olyanok is, akiknek az anyanyelve a jelnyelv ezért ők a hétköznapok során is a jelnyelvet használják. A segédeszközök szempontjából hallókészüléket, cochleáris implantátumot viselnek többségében, de vannak olyan lányok, akik nem használnak semmilyen hallásjavító eszközt, mert nem hallanának vele semmit. A csapatban mindenkinek egy kicsit más az identitása, amely nem függ attól, hogy ki hogyan hall: vannak siketek, nagyothallók és olyan is van, aki halló identitással rendelkezik annak ellenére, hogy hallókészüléket hord.

Acsapatot Szigeti Erika edzi, aki hosszú ideig versenyszerűen kézilabdázott, jelenleg is a sport területén dolgozik, szakoktatóként, illetve a kézilabda sportág mellett az olimpiai 7-es női rögbi mellett horgonyozott le az évek alatt. Hatodik éve a Magyar Rögbi Szövetség Női szakágának sportigazgatója. Ezenkívül klubszinten is tart a rögbi sportágban erőnléti edzéseket utánpótláskorú és felnőtt női játékosoknak. Csatlakozott a csapathoz Mattyasovszky Miklós segédedzőként, aki jelnyelvismeretével és a siket férfi kézilabdacsapatban szerzett tapasztalatával új nézőpontot adott a játékosoknak és Erikának, hogy sikeresebbek legyenek az edzések.

Tulcsik Marciban, a csapat egyik alakítójában régóta motoszkált a gondolat, de csak most jutottak el a csapat alakításig: „A gondolat először 5 évvel ezelőtt vetődött fel bennem. Egyik siket kolléganőmmel beszélgettünk, akitől kíváncsiságból megkérdeztem, hogy milyen lenne, ha lenne egy női siket kézilabda csapat. Erre azt válaszolta, ha van egy cél, amiért küzd a csapat, akkor érdemes elindítani.”

A csapat alakítását Tulcsik Marci javaslatára közösen kezdték el szervezni Szilvási Dórival, aki hallássérültként régóta kézilabdázik hallók között.

Dórinak nagyon tetszett az ötlet, hogy sorstársaival közösen is kipróbálhatja ezt a sportot, így mesél erről:

„Az egész ötlet Tulcsik Marcitól származik, aki beletette a bogarat a fülembe, hogy milyen jó lenne, ha Magyarországon is lenne női hallássérülteknek kézilabda edzés. Elsőre csak poénból eljátszadoztam azzal a gondolattal, hogy a barátaimmal, a testvéremmel egy csapatban játszok egy olyan sportot, amit már régóta nagyon szeretek. Aztán eljutott az alapítás gondolata Mártonffy Mátéhoz, aki szerzett nekünk egy szuper edzőt, Szigeti Erikát, így komollyá téve ezt az ötletet. Ezután júliusban elkezdtük a szabadtéri edzéseket, majd ősztől elkezdtünk heti kétszer teremben edzeni. Azóta másodedzői segítségünk is akadt Mattyasovszky Miklós személyében.”

Egy ilyen vegyes összetételű csapat esetében, ahol siket vagy nagyothalló, jelnyelvet vagy beszédet használó lányok egyaránt megtalálhatók, kíváncsi voltam a nehézségekre, amelyek a kezdetben érintették a csapatot. Erről kérdeztem Szilvási Dórit, aki az edzéseket helyét és idejét szervezi:

„Furcsa volt sokunk számára, hogy mivel az edzéseken mindig hallókészülék nélkül veszünk részt, mindenki kénytelen a látására hagyatkozni, és meg kellett tanulni így kommunikálni mindenkivel: jelnyelvet használó a beszédet használókkal és fordítva. Ez mostanra úgy gondolom, hogy kezd kialakulni, és ha valaki nem ért valamit, az sem marad le. Igyekszünk segíteni egymást ilyenkor, és ez is formálja, összekovácsolja a csapatot.”

A csapat továbbra is szembenéz nehézségekkel Dóri szerint: „Legnagyobb nehézségünk jelenleg is az edzés helyszínének megszervezése úgy, hogy olyan pályát tudjunk bérelni, ahol van kapu, illetve a kézilabdázáshoz szük- séges paraméterek teljesüljenek (vonalak, pálya hossza stb.), emellett pedig mindenkinek jó legyen a helyszín és az időpont.”

Mik a jövőbeni céljaitok? – kérdeztem Dóritól, aki lelkesen válaszolt:

„Hogy leigázzunk mindenkit kézilabdázásban. Rövid távú céljaink között szerepel, az az, hogy megtanuljunk együtt kézilabdázni majd szeptembertől szeretnénk kipróbálni magunkat hallók között versenyeken.”

Kíváncsi voltam az edzőkre is, hogy mit gondolnak a csapatról, ezért edzőnket, Szigeti Erikát kérdeztem arról, hogy mi motiválta őt abban, hogy elvállalja a csapat edzését.

„Alapvetően mindig kerestem a sportéletben a szakmai kihívásokat. Erre is így tekintek. A nagyobb gyermekeim épként, siket sportolókkal edzenek együtt a Fradiban, és nagyon szimpatikus közegben találtam magam én is szülőként. A jégkorongban dolgozó barátom, Mártonffy Máté keresett meg ezzel a kéréssel, hogy segítsek a lányoknak. Tudta, hogy hosszú ideig voltam versenyző ebben a sportágban, és rendelkezem edzői végzettséggel is.”

Milyennek találod az edzéseket?

„Egyre jobbak, egyre keményebbek a lányok.”

Hogyan fejlődik a csapat?

„Most, hogy a játékszabályok nagy részét ismerik, egyre pörgősebb edzéseket tudok nekik tartani. Ezt láthatóan kedvelik is.”

Mikorra várható a csapat első bajnokságon való debütálása?

„Ez egy nagyon jó kérdés. Nagyon igyekszem a fokozatosságot szem előtt tartani. Ez menet közben fog jobban látszani, hogy mikor állnak készen. Addig semmiképpen sem szeretném őket mély vízbe dobni, amíg nem vagyok 100%-ig biztos abban, hogy mindenki átér a túlpartra.”

Kíváncsi voltam arra is, hogy Matytyasovszky Miklós segédedzőként miért vállalta a csapatunk edzését.

„Azt szeretném először elmesélni, hogy kemény munkával és sok kitartással hetekbe, sőt akár hónapokba is telhet az, hogy komolyabb fejlődést elérjünk és szintet léphessünk. Mindezt nem csak fizikailag kell érteni, hanem a mentális fejlődés szempontjából. Engem ez nagyon motivált, hogy ebben segíthessek a csapatnak.”

Mit tartasz fontosnak az edzések szempontjából?

„Fontos hangsúlyt helyezünk az egészséges táplálkozásra, sportpszichológiára, csapatfelépítés kialakítására és a lányok erősítésére.”

Mit gondolsz hogyan fog fejlődni a csapat?

„A csapat úgy fog fejlődni, ha van egy edzés tervünk, ehhez megvan a bizalom az edzéseken a csapattársakban és az edzőkben, tehát a csapatmunka nagyon fontos ebben a sportban. A lányok és az edzők részéről is sok türelemre van szükség a felkészülés során.”

Mikorra várható a csapat első bajnokságon való debütálása?

„Akkor, amikor a csapat játékosai már felkészülten tudnak egy bajnokságon indulni és az is fontos, hogy anynyian legyünk, hogy ne hiányozzanak a kulcsfontosságú posztról játékosok, az egyik ilyen poszt a kapus, ahová még keresünk embereket.”

A cikk írójaként saját tapasztalataimat is szeretném megosztani veletek arról, hogy az elmúlt időszakban magam is kemény edzéseken vettem részt a játékosokkal, rengeteget fejlődtem, és rengeteg lehetőséget látok ebben a csapatban. Úgy gondolom, a kézilabda az életem más területeire is pozitív hatással van. Sokat kell még gyakorolni, fejlődni, küzdeni mind a játékban mind az életben, viszont amióta kézire járok, és komolyabb szándékaim vannak ezzel a sporttal, azóta sokkal pozitívabban gondol- kodom. Ahogyan az életemben, úgy a kézilabda posztokon is keresem a helyemet. Az egyik gyengeségem, hogy az alkalmas pillanatokban nem ragadom meg a kínálkozó lehetőségeket, ehelyett elbohóckodom. Ha megnézem, az életben is így teszek sokszor... Szerintem a kézi egy remek önismeret-fejlesztő sport, hiszen gyakran ami a pályán jellemző rám, az életben is igaz. Így olyan, mintha egy minipályán gyorsan tanulnék az életről, a feladataimról, a lehetőségeimről és persze a kifogásaimról. Mivel nekem sokat adott, ezért szeretném, ha megismernétek, hogy hogyan alakult ki a jelenlegi csapat, és miért pont a kézilabdát választottuk.

Az edzésen kívül is tartunk közös programokat, volt már közös születésnapozás, a Mikulást és karácsonyi évzárót is komolyan vettük, és a jövőben is sok programot tervezünk.

Az edzésen kívül is tartunk közös programokat, volt már közös születésnapozás, a Mikulást és karácsonyi évzárót is komolyan vettük, és a jövőben is sok programot tervezünk. Láthatóan a csapatunk kezd összeszokni, és még jelenleg is keresünk játékosokat fontos posztokra, különösen a kapus posztra. Terveink közt hallókkal való kézilabdázás is szerepel, amely nem kis cél egy barátokból és testvérekből álló csapat számára.

Nézzük meg, mi motivál minket, milyenek az edzések és miért ajánljuk a kézilabdát:

MI MOTIVÁL?

Mindig is szerettem sportolni, de 2003-ban utoljára teniszeztem, sajnos az megszűnt és azóta nem sportoltam semmit. De mindig szerettem volna sportolni valamit, ezért keresgéltem. Nekem a foci és a röplabda nem tetszett, még nézegettem a mellúszást, kajakot, vízilabdát, vívást bármi tetszett volna, de tudtam, hogy nincsen edzés siket nőknek. Aztán most végre megtaláltam a siket női kézilabda csapatot. Pomázi Rita szólt nekem, hogy neki nagyon tetszenek az edzések, ezért én is jelentkeztem, és végre sportolni kezdtem. (Benkő Nikolett)

„Nyáron az egyik barátnőm elmesélte, hogy kézilabdaedzésre járnak a Ludovika Campus parkjába, végül elmentem az egyik edzésre. Dórát is megismertem. Azóta motivált vagyok, mert régóta nem edzettem, jelentős túlsúlyt is felszedtem. Nagyon szerettem volna egy olyan csapatban játszani, ahol jó az összhang. Mikor ismerkedtünk, akkor kezdetben nehezebben ment a beilleszkedés, mert elsősorban a jelnyelvet használom, és mert a csapattársak közül sokan nem tudnak jelelni. Arra gondoltam, hogy nem szabad feladnom, próbáljak meg beilleszkedni, hátha jól fog működni a csapat. Önbizalmam lett, fejlődők és erősödők.

Rengeteg kihívás van és mindig érzem, hogy levezettem a feszültséget a sporttal.” (Pomázi Rita)

„Szeretek labdajátékot játszani, eddig fociztam és röplabdáztam. Pomázi Rita keresett meg, hogy érdekel-e a kézilabda edzés, mert jó esélyeim vannak a jövőben, mivel fiatal vagyok még.” (Kallos Gabriella)

„Korábban 17 évig aikidóztam, utána babát vártam ezért abbahagytam az edzéseket. Majd úgy döntöttem új sportot próbálnék ki. Marci és Bettina keresett meg a kézilabdával kapcsolatban. Mivel édesanyám is kézilabdázott, ezért úgy gondoltam, hogy én is kipróbálom. Emellett kikapcsolósás számomra, és néha jó kiszabadulni otthonról.” (N-Illés Anna)

„Szeretek sportolni. Sokszor feszültnek érzem magam, ezért szükségem van a kikapcsolódásra. Ritkán szabadulok ki otthonról, ilyenkor szeretek horgászni menni, ha időm engedi néhány napra, de akár egy hétre is elmegyek. Régen jártam a hallókkal táncórákra, és sokszor nyertünk. Abbahagytam, mert szakiskolába kezdtem el járni, aztán ECDL vizsgafelkészítőre jártam, utána pedig szakács szakmát tanultam. Azóta nem sportoltam semmit, közben megszületett a fiam. Visszamentem a táncórára, de sajnos nem ment az újrakezdés. 2018 óta horgászom. Már régóta ki akartam próbálni a focit. Sikerült, szerettem is, közben pedig Marci megkeresett engem a kézilabdával kapcsolatban. Mondtam Marcinak, hogy nekem nem alkalmas. Megkért engem, hogy próbáljam ki az edzést. Kipróbáltam, és végül lemondtam a foci edzéseket és maradtak a kézilabda edzések. A kézilabdát választottam.” (Kucsorka Bettina)

Egy új kihívás, mivel ez labdajáték és csapatsport. (Tulcsik Melinda)

Mindig is szerettem sportolni, a labdás sportokat különösen. Amikor Dóri kérdezte, benne lennék-e, ha belevágunk, nem is volt kérdés, hogy igen. (Regina)

Elsősorban inkább ki motivált: Dóri volt az, akivel mindig is szerettem volna csapatban játszani, mert évek óta szuperül együttműködünk. Amikor felkeresett és kezdeményezte ezt a kézilabdás ötletet, akkor egyrészt imádtam az ötletet, másrészt nagyon jólesett a bizalma felém abban, hogy engem el tud képzelni csapattársaként, illetve helyt tudnék állni egy csapatban. Szuper lehetőségnek is láttam, hogy fejlődhetek is és erősödhetek is mellette. (Patkó Linda)

Elsősorban az, hogy a hallássérültek se maradjanak ki a csapatjáték örömeiből, legyen egy csapat, ahol együtt tu - dunk játszani, kicsit kiszakadni a világ bajaiból, és játszva, örömmel tanuljuk meg együtt az egész kézilabda sportot. Nagyon örülök, hogy vegyes társaságot sikerült összehoznunk, így egymást tudja segíteni itt siket, nagyothalló és integrált. Elmondhatom már most, hogy nagyon boldog vagyok, hogy ezzel a csapattal játszhatok, edzhetek együtt. (Szilvási Dóri)

Régen kiskoromban sokszor szerettem volna elkezdeni kézilabdázni. Röplabdára volt csak lehetőségem a gimiben, így azt tanultam meg. Aztán mikor elkezdtem kézilabdázni az egyetemen, volt egy félresikerült edzésem, azt követte egy durva, szalagszakadásos sürgősségi eset, 2 hónapig mankóval. Emiatt féltem újra belevágni. Kicsit később csatlakoztam tehát a csapathoz, de egy kicsit sem bántam meg. (Berényi Fanni)

MILYEN A CSAPAT?

„Mindenki aranyos, kedves. Jó volt új embereket megismerni és nagyon jó csapat alakult ki.” (Benkő Nikolett)

„A csapattársak vidámak, türelmesek. Keményen dolgozunk az edzéseken. Kicsit hiányzik, hogy nem közös nyel- ven beszélünk, de szerencsére a csapat nagyon pozitívan áll hozzá ehhez.”

(Pomázi Rita)

„Kedvesek, de az elején nehezen tudtunk kommunikálni az edzővel és azokkal a csapattársakkal, akik nem tudnak jelelni. Szerencsére van néhány siket csapattársunk, akik szívesen tolmácsoltak nekünk, elsősorban Tulcsik Melinda és Szilvási Dóri, de a többiek is segítettek a kommunikációban.”

(Kallos Gabriella)

„Kedvesek, segítőkészek a csapattársaim, mindent meg tudunk beszélni.”

(N-Illés Anna)

„Kedvesnek, barátságosak, segítőkésznek és pozitívnak ismertem meg csapattársaim. Az a lényeg, hogy segítsük egymást, kölcsönösen tanuljuk egymástól a kommunikációt és a jelnyelvet.” (Kucsorka Bettina)

A csapat összetartó, barátságos, és egy nyelvet beszélünk. (Tulcsik Melinda)

Nagyon szeretem, ahogy motiváljuk egymást, mind az edzésre járásra, mind a jobb teljesítményre. (Szilvási Regina)

Magát a csapatot nagyon sokszínűnek és szorgalmasnak találom. Elején a kommunikáció terén voltak nehézségek, de szerintem most már az is kezd fejlődni köztünk. Én úgy látom, hogy mindenki igyekszik nyitni a másik felé, és együttműködni az edzésekben meg a játékokban.

(Patkó Linda)

Nagyon megszerettem a csapatot. Külön szeretem, hogy hallóka nélkül edzünk, mert szerintem így jobban odafigyelünk egymás jelzéseire játék közben. (Berényi Fanni)

MILYENEK AZ EDZÉSEK?

„Az edzések nagyon kemények, de beleszerettem a kézilabdába. Mindig figyelni kell, hogy jó passzokat adjunk, az is fontos, hogy a kezünket használjuk sokat a játék során ezért lényeges, hogy a karunk erős legyen.” (Benkő Nikolett)

„Úgy érzem, hogy nagyon kemények az edzések, sokkal keményebbek, mint gondoltam. Sokkal többet kell futni és védekezést gyakorolni. Már nagyon régóta nem mozogtam, ezért örülök annak, hogy fokozatosan erősödőm az edzéseken. Korábban féltem attól, hogy nekem jönnek, de most már sokkal bátrabb vagyok, mert tudom, hogy meg tudom magamat védeni. Sokat tanultam az edzőtől, hogy hogyan tudok védekezni, ezért úgy érzem, most már az életben is meg tudnám magamat védeni. Fejlődött az önbizalmam is, amióta az edzésekre járok.” (Pomázi Rita)

„Kemény volt elkezdenem, mert soha nem voltam kézilabdázni. Szeretem, mert sokat tanultam az edzésekből, valamenynyit javultam, de még sokat kell fejlődnöm.” (Kallos Gabriella)

„Kemények az edzések, nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy kihívás lesz majd.” (N-Illés Anna)

„Az edzés sokszor brutálisan kemény. Nagyon kell figyelni egymásra, és észben kell tartani a feladatokat. Ha nem figyelünk, akkor kapunk büntető feladatokat. Amikor nem látom jól a távolság miatt, hogy az edző mit mondott, akkor csapatattársaim segítenek nekem.” (Kucsorka Bettina)

Az edzések kemények, változatosak, és figyelni kell egymásra. Koncentrációt igényel. (Tulcsik Melinda)

Számomra az edzések rendkívül kemények. Egyrészt a túlsúlyom miatt rend -

HOL, HOGYAN TUDSZ JELENTKEZNI AZ EDZÉSEKRE?

Írj egy emailt nekünk vagy küldj egy jelnyelvi videót arról, hogy miért szeretnél velünk kézizni!

kívül nehéz nekem formába jönni, rendesen futni és kitartani végig. Másrészt ki is jöttem a formából a sport terén, mert régen röplabdáztam és floorballoztam, és a csapatban való alkalmazkodást tekintve is kopott a tudásom úgymond. Emellett az is egyfajta nehézség és könnyebbség volt számomra, hogy a hallókészüléket le kell venni. Nehézség, mert tényleg mindenre kell figyelni: az edző beszédére, a repülő labdára, a csapattársakra, ilyenkor néha azt kívánom, hogy bárcsak úgy működnék, mint egy kamera, és mindenhova rálássak. Könnyebbség, mert egyfajta nyugalmat és súlytalanságot érzek, nem kell aggódnom a hallókészülékem miatt, meg mintha ki is tisztulna minden: nem gondolkodok az élet dolgain, csakis a kézilabdára figyelek. ( Patkó Linda) siketkezilabda@gmail.com

HOGYAN TUDSZ TÁMOGATNI MINKET?

Megfelelő, rendszeresen használható alacsonyköltségvetésű termet ajánlanál fel számunkra, vagy szívesen szponzorálnál minket, az első női hallássérült kézilabda csapatot?

Kérünk írj egy emailt a felajánlásoddal: mit ajánlanál fel ahhoz, hogy sikeresen szerepelhessünk a halló bajnokságokon?

siketkezilabda@gmail.com mindenki törekszik a legjobbat kihozni magából. Emellett a két edzőnket is csak dicsérni tudom, és hálás vagyok nekik az idejükért, türelmükért. Erika mindig elmondja, mit miért csinálunk, minden feladatnak oka van és ezt meg is osztja velünk. Szerencsés a csapat, hogy szakértelmével és jófejségével a sok elfoglaltsága ellenére önkéntesen itt van velünk és visz minket előre.

(Szilvási Dóri)

Imádom az edzéseket, mindig sokkal jobb kedvvel jövök el onnan, mint amivel érkeztem. Szeretem, hogy lehet hülyéskedni, de közben megmarad komolynak az edzés. Szeretem azt is, hogy lehet hibázni, viszont mégis

Változatosak, tudatosan összeállított feladatokkal. Mindenki megtalálja benne a magához illő kihívást, és hamar érezhető a fejlődés. (Szilvási Regina)

Az edzések nagyon jók! Az edzők hihetetlenül profik, mindenre is figyelnek. Szeretek játszani, remélem még sokáig lesz rá lehetőség. A gyakorlatokból is rengeteget tanulok. Ajánlom azoknak is, akik nem annyira ügyesek még, mert én is nagyon az elején vagyok. (Berényi Fanni)

MIÉRT GYERE TE IS KÉZIZNI?

Mert sokat mozoghatsz, és ettől fogyhatsz, erősödhetsz miközben jó a hangulat és a csapat. Várhatók közös versenyek és utazások. (Benkő Nikolett)

„Szerettem volna sportolni, sokkal jobb, mint otthon ülni.” (Kallos Gabriella)

„Azért gyere te is, mert a legjobb helyen lennél s csapatunkban.” (N-Illés Anna)

Gyertek kézizni, mert ez egy igazi kihívás. Jobb, mint otthon ülni. A mozgás segít, hogy egészségesek legyetek. Mindenkinek szüksége van egy jó társaságra. (Kucsorka Bettina)

Mert kellemes időtöltés, barátságos csapat, és együtt mindig jobb sportolni. (Tulcsik Melinda)

Mert szuper egy igazi csapatba tartozni, ahol amellett, hogy rendesen edzünk és fejlődünk, jól is érezzük magunkat. (Szilvási Regina)

Azért ajánlom másoknak, mert folyamatos fejlődési lehetőség van egyénileg és csapat szempontjából is. Szerintem itt az ember alkalmazkodóvá, erőssé válik, és ez nagyon fontos lehet élet többi területén is. Mellette szerintem nagyon szuper, hogy egy közösséghez tartozik az ember, ahol nem ítélik el, hanem befogadják. Nagyon jó érzés az is például, hogy az edző és a csapattársak is figyelnek egymásra meg rám is, akár kommunikáció, akár a helyes tornamozdulat elvégzése, akár a lemaradás céljából. Itt tényleg azt érzem, hogy tartozom valahova érzem, hogy ebből még szuperebb dolog fog kisülni. (Patkó Linda)

Több okból is. Mert hihetetlenül jó kikapcsolódás hallóka nélkül edzeni. Mert stresszlevezető. Mert remek a csapat, nincs klikkesedés, mindenki baromi kedves és jóindulatú, ha nem értesz valamit, vagy lemaradsz valamivel. Mert mégis jobb úgy kalóriákat elégetni, hogy közben nem is edzésként éled meg, hanem egy szuper játékként. (Berényi Fanni)