9
•
közérd ekű
A hallássérültség nem befolyásolja, hogy nagyon szeretem mindkét húgomat
Amikor az emberek egy nagyothalló személlyel beszélnek, általában azt szokták mondani, hogy „de háát nem is látszik, hogy hallássérült vagy” vagy „ha te nem mondod, rólad meg sem mondtam volna, hogy nagyothalló vagy” és ehhez hasonló mondatok. Az utca emberével való beszélgetéskor nem jönnek ki annyira az akadályok, vagy ha ki is jönnek, akkor sokunknak már van annyi „színészi” tapasztalata, hogy jól leplezzük. Viszont otthon, az együttéléssel minden szeg kibújik a zsákból. Szerintem a „hallássérülésünket” a családtagjaink élik meg legjobban, vagy azok, akikkel együtt élünk. A szülők felnőttként szembesülnek azzal, hogy a gyerekük hallássérüléssel kell, hogy boldoguljon az életben, de mi van a testvérekkel? Főleg a kistesókkal, akik még annyi mindent nem tudnak a világról. Nem fogják fel a dolgokat, nem beszélve az ilyen
helyzetekről, mikor a testvérei közül az egyiknek hallókészüléke, vagy implantátuma van, vagy esetleg egyáltalán nem hall. Általában a testvérek piszkálják, ugratják, ugyanakkor nagyon szeretik egymást. Felnéznek egymásra, tanulnak egymástól és vigyáznak egymásra, mások szekálásától megvédik a kisebb, a kiszolgáltatottabb tesókat, fájdalmasan őszinték egymással, és ez így van jól. Pénteken (október 18-án) volt a Test vérek Napja és ez alkalomból szerettem volna egy kis meglepetést szerezni nektek. Megkérdeztem néhány hallássérült ismerősöm testvérét, meséljenek történetet, ami a tesójukkal kapcsolatos, vagy mondják el, hogy befolyásolja-e a kapcsolatuk minőségét, hogy a testvérük nagyothalló. Ezek a megható és vicces sorok születtek belőle. Márk így vallott a tesójával való kapcsolatról: „Öcskössel kapcsolatban nem is tudok neked olyan konkrét példát mondani, annyira kezelhető és megszokottá vált
ez a dolog… Talán annyi, hogy ha nem érti (hallja) amit mondok neki, akkor mindig vissza kérdez, hogy „mi?”. Szokott lenni félre hallás is, de ez inkább gyermek korából volt nagyon jellemző, amíg nem volt hallókészüléke. Szegény sokáig nem beszélt érthetően (mivel nem hallotta meg a dolgokat), nem tudtuk mi lehet a baj, ekkor derült ki, hogy nagyothalló. Ébresztésre nem reagál Tesó, mindig meg szoktam rángatni. Telefonban is egész jól hall, amikor beszélünk.” Béla egy történetet osztott meg. „8 éves voltam, mikor egyszer a családdal kint reggeliztünk a kertben. Már majdnem teljesen meg volt terítve az asztal, néhány dolog hiányzott csak. Mikor anyukám mondta, hogy milyen szép az időjárás. Nővérem visszakérdezett, hogy „mit mondott anya?” Én kapva az alkalmon, ezt válaszoltam: Anya azt mondta, hogy gyorsan hozd ki a tejet… Sajnos Anya is meghallotta és azonnal leteremtett, hogy nem szabad vis�szaélnünk tesóm hallásával. Azóta nem mertem még egyszer ezt megcsinálni.”
