A legbátrabb magyar: Noszlopy Gáspár

Az 1848–49-es szabadságharc és a leverését követő függetlenségi mozgalmak vezéralakja, majd vértanúja volt Noszlopy Gáspár honvédőrnagy és kormánybiztos. Bár nem emlegették nevét a szabadságharc híres tábornokaival együtt, kortársai mindig nagyra becsülték. Kitartásával, zseniális szervezőképességével nagy szolgálatot tett a szabadságharc ügyének.

Noszlopy Gáspár somogyi köznemesi családból származott. A mai Újvárfalván (régi nevén Vrácsikon) született 1820. augusztus 27-én, ahol a családnak uradalma és kúriája volt. Apja Noszlopy Antal földbirtokos és ügyvéd, édesanyja Bárány Julianna volt. Apja köztisztviselőnek szánta, ezért jogot tanult Pápán. 1843- ban táblai jegyzőként állami szolgálatba lépett, majd 1846-tól Somogy vármegye Marcali kerületének szolgabírája lett.

1848 szeptemberétől a járás népfelkelőinek parancsnokává nevezték ki. Ekkor indította ugyanis Jellasics tábornok hadjáratát a magyar szabadságharc leverésére, Noszlopy Gáspár a támadó sereg hátországában igyekezett a császári csapatok között a népfelkelőivel zavart kelteni. Szeptember 26-án Marcali határában ártalmatlanná tettek egy horvát határőrökből álló kisebb hadoszlopot. A téli hadjárat idején Laval Nugent táborszernagyot küldték szabadcsapatai ellen ám, ő a jelentős túlerőre tekintettel nem vette fel velük azonnal a harcot.

Kossuth Lajos támogatását akarták megszerezni, mert bátyjával Antallal együtt tervet dolgoztak ki a Dél- Dunántúl felszabadítására. A Kormánnyal együtt ők is Debrecenbe menekültek. Kossuth a tervet elfogadta és felhatalmazást adott Noszlopynak a nemzetőrség újjászervezésére, népgyűlések tartására. A tavaszi hadjárat megindulásakor visszatért a Dunántúlra, és az általa szervezett népfelkelő csapatai élén bevonult Kaposvárra, ahonnan a császári csapatokat kiszorította.

Kossuthtól honvéd őrnagyi rangot kapott, majd Somogy és Tolna vármegye kormánybiztosaként megszervezte Dél Dunántúl védelmét. 1849 júliusában egész Dél-Dunántúl kormánybiztosának nevez ték ki. Mozgósításának köszönhetően Zala megyét is elhagyták a császári csapatok, majd Barcsot is felszabadította. Hiányosan felszerelt csapatával felvette a harcot az ismét támadásba lendülő Nugent tábor szernagy csapatával, de csak átmeneti sikereket tudott elérni. A jelentős túlerővel szemben visszavonulni kényszerült.

1849 júliusában Komárom felé vonult seregével, ott komoly érdemeket szerzett a vár védelmének megszervezésében. Mégsem maradt Komáromban. Népfelkelő csapatát Klapka Györgyre bízta, majd a Bakonyba sietett, hogy újabb csapatokat toborozzon.

A szabadságharc leverése után Haynau hajtóvadászatot indított ellene, de csak 1850. április 1.-én- tudták elfogni. Hadbíróság elé állították Pesten. de még az ítélethozatal előtt megszökött. Szökése után kapcsolatba került a Makk József és Jubál Károly vezette illegális szervezkedéssel, akik Kossuth visszatértét várták, és az elbukott forradalom eszméit próbálták ébren tartani. A forradalom eszméihez hű földbirtokosoknál bujkált, megfordult Kecskeméten, Hevesen és a Bakonyban is.

Egy legenda is keringett róla, miszerint, amikor Kecskemét környékén szervezkedett el akarta rabolni az éppen a városon áthaladó I. Ferenc József császárt, hogy rábírja, adja vissza a magyaroknak a régi alkotmányt. Ezt a legendát azonban semmilyen hiteles forrás nem támasztotta alá.

Noszlopy Gáspár nem adta fel soha, mindig újrakezdte a harcát a császáriakkal. Népfelkelő csapatával magára hagyottan harcolt, más sereggel sem állt összeköttetésben. Kb. 3000- 3500 főnyi serege

csak részben volt használható fegyverekkel felszerelve, nagy részének csak kaszája, sarlója és más kézi szúró fegyvere volt. Állandó pénzhiánnyal küzdött, mert szerette volna a katonáit felfegyverezni, egyenruhával ellátni. Kölcsönöket vett fel, tehetősebb hívei pénzzel is támogatták, de ez is kevés volt, tervei megvalósításához ezért erőszakkal is akartak pénzt szerezni.

1852. november 10-én Gindly Antal császárhű földbirtokost kereste fel több társával együtt, hogy pénzt szerezzenek tőle, de ő ezt megtagadta. Az elutasítás miatt vitába keveredtek, és a vita hevében az egyik társa lelőtte. Hajtóvadászatot indítottak ellenük és a társaság valamennyi tagját letartóztatták, Noszlopyt november 16-án vették őrizetbe. Szoros katonai őrizet mellett vitték Bécsbe, ott állították hadbíróság elé. Onnan is sikerült megszöknie, de rövidesen újra elfogták. A haditörvényszék felségárulás miatt kötél általi halálra ítélte őket. Az ítélet végrehajtására Pesten került sor. 1853. március 3-án Jubál Károly tanárral és Sárközi Soma ügyvéddel együtt a város határában

az Üllői úton a régi ferencvárosi temető mellett akasztották fel őket.

A kivégzés helyszínén hatalmas tömeg gyűlt össze. A szóbeszéd szerint kivégzése előtt ezeket a szavakat intézte a tömeghez Noszlopy Gáspár: „Engem felakaszthatnak, de a szabadságot nem! Annak a fája a mi vérünkből fog felnőni.”

A kivégzetteket a temető árkában hantolták el. Özvegy Damjanich Jánosné kezdeményezésére 15 évvel később exhumálták a holttesteket, és a Kerepesi temetőben méltó helyen nyugszanak. Földi maradványaik fölé 1870. november 1-én síremléket állítottak, amely azóta is hirdeti hősi helytállásukat.

Noszlopy Gáspár emlékét ma is őrzik azokon a helyeken, ahol megfordult. Kaposváron a róla elnevezett iskola udvarát mellszobra díszíti. Születési helyén, Újvárfalván az egykori családi kúriánál (ma emlékhely és múzeum) minden év március 15-én ünnepséget rendeznek, megemlé keznek róla és méltatják érdemeit.

A képek egy ilyen ünnepségen készültek. A képeken Noszlopy Gáspár Honvéd Nyugállományú Klubjának Obsitos kórusa énekel. A kórus 17 éve működik. Jelenlegi vezetője Dr. Kerekesné Pytel Anna. A kórus tagjai különböző foglalkozásúak, legtöbbjük nyugdíjban van. Elsősorban régi katonadalokat énekelnek, de népdalok és karácsonyi dalok is szerepelnek repertoárjukon. A kórus létszáma egyre csökken, sajnos a fiatalok már nem akarják folytatni ezeket a szép hagyományokat. A kórusban két nagyothalló tag is énekel Máté –Mártonné Iványi Katalin a Somogy megyei SINOSZ kaposvári elnöke és Francz Istvánné.

A kórus nemcsak ünnepségeken énekel, de fellépnek a kaposvári Pajta Színházban, falusi rendezvényeken templomokban is. Számos versenyre beneveznek, ahonnan értékes díjakat kapnak.

A kép illusztrációt és a kórusról szóló tájékoztatást Máté–Mártonné Iványi Katalintól kaptam, melyet köszönettel adok közre.

Dr. Pánti Irén