7 többféleképpen is elindulhatunk, és ez az a terület, ahol a választás során a jelöltek felmutatják, hogyan és milyen módon képzelik el azok képviseletét, és melyik utat választják? Az érdekérvényesítés Az érdekérvényesítés egy komplex folyamat, amely több szintből áll attól függően, hogy az érdekérvényesítők szándéka szerint mire hatnak a célok. A folyamat alatt az előbb említett különféle érdekek mellett különféle célok is kialakulnak, majd ezeket fontossági sorrendben rangsorolják. A fontossági sorrend általában alkalmazkodik a helyzetek változásához. Ha kell, egy bizonyos időre akár fontosabbá válhat mindennél az is, amely eddig a rangsor vége felé kullogott. Amint végigolvassuk az előző bekezdést, hirtelen tudunk is mondani egynéhány ilyen cél. A jelnyelvi törvény megalkotása és elfogadtatása volt az elmúlt évtizedek legfontosabb célja, amelyért a Szövetség minden lehetséges erőforrását bevetette és kitartó következetességgel haladt az útján, mígnem 2009-ben megtörtént a várva várt pillanat. Azóta már nem ez a legfőbb célja, hiszen a Szövetség elérte, amit szeretett volna. Így azután, hogy elfogadták a jelnyelvi törvényt, újabb célok születtek meg. Ilyen például, a jelnyelvi törvényben foglaltakhoz megfelelő mozgásteret biztosítsunk magának a hallássérült és a siketvak közösségnek, továbbá a jelnyelvi törvényhez szükséges végrehajtási rendeletek létrehozásában minél kedvezőbb helyzetet teremtsünk. A SINOSZ-nál mégis mik azok az alapok, amelyek alapján kialakulnak az országos szintű érdekek, és amiknek a képviseletét általában nem négy évig vállalják fel, hanem sokkal tovább, több cikluson keresztül folyamatosan küzdenek érte? Az érdekvédelem céljait és az érdekérvényesítés területeit legrészletesebben a Szövetség alapszabálya rögzíti. Amennyiben megállunk egy pillanatra, és visszagondolunk a SINOSZ elmúlt évtizedek alatt kifejtett tevékenységeire, rájöhetünk arra, hogy mindezeket le lehet vezetni az alapszabályban felsoroltak valamelyikéből. Ahhoz, hogy az érdekérvényesítés hatékony legyen, általában két kérdőszót használnak rá: a hol és a hogyan? Ha célunk a társadalmi elfogadottság növelése, akkor e téren az érzékenyítés a leginkább
elfogadott formája az érdekérvényesítésnek. A Szövetségnél az érzékenyítés keretében leginkább az történik, hogy maguk a hallássérült személyek állnak a közönség - akár iskolákban, akár máshol - elé és adják elő jelnyelvi tolmácsok révén a hallássérültséggel kapcsolatos ismereteiket, miközben saját tapasztalataikat és élményeiket is megosztják a hallgatósággal. Másik formája a roadshow, amely egy mozgó kiállítás, és az érdeklődők a kiállítássá átalakított buszon megismerkedhetnek személyesen a hallássérültekkel, elsajátíthatnak néhány jelet, majd kipróbálhatják a hallásvesztést szimuláló kabint. Így a résztvevők általában átértékelik magukban a hallássérültekkel kapcsolatos ismereteiket és előítéleteiket. Ebből következik az, hogy az iskolalátogatások, az ún. road-showk, illetve a kihelyezett világnapok tudják olyan jól ráirányítani a figyelmet a hallássérültségre, a siketekre és a nagyothallókra. Ha pedig azt is fontosnak tartjuk, hogy a nagyothalló, illetve a siket közösség tagjai akadálymentesített információkhoz férjenek hozzá, akkor megnézik, hogyan lehetne ezt megoldani. Az akadálymentesítés általában technikai többlet-megoldást jelent, amely révén elmondható, hogy a hallássérültek csoportja valamennyire azonos eséllyel fér hozzá a szolgáltatásokhoz, illetve a világunkból érkező információkhoz. A Szövetség fenntart egy honlapot, ahol akadálymentes formában juttatja információhoz a látogatókat, és akinek nincs internete, annak jelentős segítség a teletexten közreadott információ, nem is beszélve a médiában sugárzott műsörök feliratozásáról. A legnagyobb segítség nyilván a jelnyelvi tolmácsszolgáltatása, amelyhez többek között az író- illetve relétolmácsolás is tartozik. A hallássérültek, különösen a siketek nagymértékben támaszkodnak a jelnyelvi tolmácsokra. E megoldások jelentik az akadálymentesítés gyakorlati oldalát. A lobbizás mire jó? Ugyanakkor az érdekvédelemnek van egy formája, amely során kifejezetten a helyi vagy országos politikai döntéshozatalt kívánja pozitívan, saját érdekeinket háttér információival és adatokkal alátámasztva befolyásolni, a döntéshozót ügyünk mellé állítani. Ezt a tevékenységet lobbizásnak hívják. A SINOSZ számára
•
betekintő
országos jelentőségű érdekek képviselete során a lobbizás a leghatékonyabb formája annak, hogy elérje a céljait. Ahhoz, hogy a döntéshozókat meggyőzzük, nem feltétlenül csak velük szemben kell lobbiznunk, hanem minden más olyan területen kiemelkedő szereplőt, akik majd esetleg segítségünkre lehetnek az érdekérvényesítés során. A jelnyelvi törvény megalkotását, ill. elfogadását is folyamatos lobbitevékenység előzte meg úgy, ahogy mostanság lobbizással keresünk lehetőségeket a hallássérültek munkavállalását torzító jogszabályok módosítására, a bilingvális oktatáshoz szükséges előkészítésre, és egyéb más területen is feltárjuk a lehetséges útvonalakat. Azonban az ilyen komplex, réteges tevékenység elvégzésére legyen lehetőségünk, meg kell válaszolnunk a másik kérdést is: a hogyant. A sikeres érdekvédelem záloga a tudatos tervezés, ami irányítja az egész folyamatot. Ebbe a körbe tartozik a célok kitűzése, a stratégia megalkotása, a taktikák kialakítása, az igények, ill. szükségletek felmérése és megértése. A folyamatot nagyban elősegíti, ha van kapcsolati tőkénk, megalapozott kutatással létrejött adatokkal igazoljuk az érdekérvényesítés főbb érveit, és ezeket megfelelő formában kommunikáljuk személyes egyeztetések során, azaz a nyomásgyakorlás eszközeivel élve. Ezen a téren a kapcsolati tőke a kulcsszó, ugyanis ez minden létező kapcsolat, s az ebből eredő előnyt öleli fel, vagyis akkor tud a Szövetség előrébb jutni, ha a meglevő kapcsolatait mozgósítja, és az ebből létrejövő együttműködések egész sora adja az előrelépés lehetőségét. A jelnyelvi törvényhez például óriási segítséget jelentettek a tudományos életben mozgó szakemberekkel való kapcsolatok, akik a különböző kutatásaikkal alá tudták támasztani a jelnyelv nyelvi hátterét, így közvetve hozzájárultak ahhoz, hogy a jelnyelvet törvényesen is nyelvnek ismerjék el. A következő cikkben pedig továbblépünk, és bemutatjuk az esélyegyenlőség fogalmához kapcsolódó meghatározásokat és tevékenységeket, illetve elmélyedünk a fogyatékosügy témájában, amely alapja a Szövetség folyamatos tevékenységének. Romanek Péter Zalán