Képesek vagyunk magazin 2024.I.negyedév

Kajtár Dóra

Kedves Olvasóink!

Lassan megérkezik a tavasz, besűrűsödnek a programok. Március 3-án van a Hallás Világnapja, amikor a hallásvesztés megelőzése, a hallásvédelem és -gondozás fontossága kerül fókuszba és a hallássérült emberekre hívja fel a figyelmet. Idén a SINOSZ országos rendezvényén a hazai hallókészülék-forgalmazó cégek képviselői, szakemberei fognak előadást tartani a hazai hallókészülék-kínálatról és az újdonságokról. A magazin következő számaiban többek között velük is megismerkedhettek majd. Jó olvasást kívánunk! a Képesek vagyunk magazin szerkesztősége

IMPRESSZUM

Kiadó: Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, 1068 Budapest Benczúr u 21., www. sinosz.hu, kepesekvagyunk@sinosz.hu, Megjelenik: negyedévente, Felelős kiadó: Szalkai Iván igazgató, Felelős szerkesztő: Kajtár Dóra, Korrektor: Mocsári Bernadett, Lapterv és tördelés: Kovács Laura Lilla, A rovatok tartalma közösségi munkában, a SINOSZ munkatársai és önkéntesei közreműködésével jön létre.

Felelős szerkesztő

jogot tanulok Szegeden. Célom, hogy a fogyatékosügyben tudjak lépéseket tenni az esélyegyenlőség megvalósításáért. A Facebookon blogot írok "Pici Tücsök” néven, amelyben az életemben felbukkanó kihívásokat és megoldásukat mesélem el.

szakemberként dolgozom.

az idő nagy részében. Élménykereső vagyok, és időről időre feszegetem a hallássérülésemből fakadó valós és vélt korlátokat.

SZERZŐINK

HEGEDŰSNÉ MAKRÁNYI KATALIN

BENCSIK GERGELY

éves és nagyothalló vagyok. Halló férjem van, és egy 15 éves nagyothalló fiam. Siket családban születtem, így a jelnyelv a mai napig elkísér. Szegregált, majd integrált iskolában végeztem Debrecenben, majd azt követően Pestre költöztem, azóta is itt élek. Szeretek kipróbálni új dolgokat és minden lehetőséget megragadni. Kedvenc időtöltésem az olvasás, a biciklizés.

KATONA RÉKA

Pásztón születtem. Tanulmányaimat integráltan végeztem, a Testnevelési Egyetemen szereztem asztaliteniszszakedzői diplomát. Asztaliteniszedzőként és sport mentálhigiénés szakemberként dolgozom.

Másodéves hallgató vagyok az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai karán. Születésem óta vagyok hallássérült, és öt éves korom óta hordok hallókészüléket, ám úgy érzem, ez sosem gátolt meg abban, hogy igyekezzek céljaim eléréseben. A legfőbb mottóm: "Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.”

(József Attila)

DR. PÁNTI IRÉN

HARGITAI MELINDA

KOVÁCS ÁGNES

Nagyothalló vagyok. Ez az állapot folyamatosan alakult ki, így nem akadályozott jogászi hívatásom gyakorlásában. Nyugdíjas koromban kezdtem el írni. Jelenleg a Szitakötő Gyermekújság és az Irodalmi Rádió munkatársa vagyok. Azóta több kötetbe is beválogatták műveimet.

Gyermekkorom óta vagyok hallássérült. A betűk, szavak szeretete is ekkor kezdődött el, és azóta végigkíséri az életemet: szeretem olvasni is, írni is őket. A munkám során számokkal foglalkozom az idő nagy részében. Élménykereső vagyok, és időről időre feszegetem a hallássérülésemből fakadó valós és vélt korlátokat.

Gyerekkorom óta vagyok súlyos hallássérült, mindkét fülben készüléket hordok. Vagyok kézműves, vagyok könyvesblogger, Tiktokker – vagyis influencer –, és a hazai szerzők lelkes támogatója.

BERÉNYI FANNI

KISS-WEIDINGER VERA

Life & Párkapcsolati coach Elfogadni a megváltoztathatatlant, javítani a megváltoztathatón – ezzel a mottóval segítek nap mint nap. Én nem születésem óta vagyok hallássérült, hanem azzá lettem. Kommunikáció szakon végeztem, világéletemben olvasó ember voltam.

27 éves középsúlyos-nagyothalló lány vagyok. Cserediák voltam Brazíliában, ezért imádok nyelveket tanulni. Ezen kívül hobbiszinten szeretek érzékenyítő tartalmakat készíteni a közösségi médiára, pl. videókat vágni, képeket szerkeszteni.

MIZSIK VIKTÓRIA

MÁTÉ ANNA

19 éves vagyok, nagyon sok minden érdekel, még keresem a helyem a világban, igyekszem nyitott szemmel járni. Épp ezért örülök, hogy itt, az újságnál lehetőségem van kipróbálni magam egy teljesen új területen.

2017-ben végeztem kommunikáció és média szakon mint moderátor. Kreativitás, színes kultúrák, jó zenék, kellemes ételek: ezek az én hashtagjeim. Írásaimmal találkozhattok a honlapomon is: www.thewriteowl.hu

KÉPESEK VAGYUNK 2

médiára, pl. videókat vágni, képeket szerkeszteni.

nagyothalló mindennapi állítanak, de barátsággal, szegényebb is semmiért!

munkatársa vagyok. Azóta több kötetbe is beválogatták műveimet.

MÁTÉ ANNA

BERÉNYI FANNI

MIZSIK VIKTÓRIA

19 éves vagyok, nagyon sok minden érdekel, még keresem a helyem a világban, igyekszem nyitott szemmel járni. Épp ezért örülök, hogy itt, az újságnál lehetőségem van kipróbálni magam egy teljesen új területen.

2017-ben végeztem kommunikáció és média szakon mint moderátor. Kreativitás, színes kultúrák, jó zenék, kellemes ételek: ezek az én hashtagjeim. Írásaimmal találkozhattok a honlapomon is: www.thewriteowl.hu

MÁTÉ MANDA

Fotográfus

DR. PÁNTI IRÉN

PATKÓ LINDA

DR. PÁNTI IRÉN

27 éves középsúlyos-nagyothalló lány vagyok. Cserediák voltam Brazíliában, ezért imádok nyelveket tanulni. Ezen kívül hobbiszinten szeretek érzékenyítő tartalmakat készíteni a közösségi médiára, pl. videókat vágni, képeket szerkeszteni.

Nagyothalló vagyok. Ez az állapot folyamatosan alakult ki, így nem akadályozott jogászi hívatásom gyakorlásában. Nyugdíjas koromban kezdtem el írni. Jelenleg a Szitakötő Gyermekújság és az Irodalmi Rádió munkatársa vagyok. Azóta több kötetbe is beválogatták műveimet.

Egyéves korom óta hordok hallókészüléket. Jelenleg építésznek tanulok a Műszaki Egyetemen. Szabadidőmben próbálok minél többet olvasni, fotózni és utazni, emellett szakkollégistaként aktív szerepet vállalok az szakkollégiumi közéletben.

Nagyothalló vagyok. Ez az állapot folyamatosan alakult ki, így nem akadályozott jogászi hívatásom gyakorlásában. Nyugdíjas koromban kezdtem el írni. Jelenleg a Szitakötő Gyermekújság és az Irodalmi Rádió munkatársa vagyok. Azóta több kötetbe is beválogatták műveimet.

MÁTÉ ANNA

23 éves vagyok, siketen születtem. 20 éve lesz májusban, hogy megműtöttek cochleáris implantátummal Szegeden. Jelenleg a Semmelweis Egyetem hallgatója vagyok népegészségügyi ellenőr szakon.

19 éves vagyok, nagyon sok minden érdekel, még keresem a helyem a világban, igyekszem nyitott szemmel járni. Épp ezért örülök, hogy itt, az újságnál lehetőségem van kipróbálni magam egy teljesen új területen.

MIZSIK VIKTÓRIA

PATKÓ LINDA

P. ESZ. A.

DR. PÁNTI IRÉN

2017-ben végeztem kommunikáció és média szakon mint moderátor. Kreativitás, színes kultúrák, jó zenék, kellemes ételek: ezek az én hashtagjeim. Írásaimmal találkozhattok a honlapomon is: www.thewriteowl.hu

PATKÓ LINDA

Szociálpedagógus, művész és kutató. Mottó: a társadalmi sokszínűség szépségei. Különbözőségekben rejlő együttműködési lehetőségek. Képességek kihasználása.

Nagyothalló vagyok. Ez az állapot folyamatosan alakult ki, így nem akadályozott jogászi hívatásom gyakorlásában. Nyugdíjas koromban kezdtem el írni. Jelenleg a Szitakötő Gyermekújság és az Irodalmi Rádió munkatársa vagyok. Azóta több kötetbe is beválogatták műveimet.

23 éves vagyok, siketen születtem. 20 éve lesz májusban, hogy megműtöttek cochleáris implantátummal Szegeden. Jelenleg a Semmelweis Egyetem hallgatója vagyok népegészségügyi ellenőr szakon.

SZŰCS MÁTYÁS

Bicskén élek, az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karán tanulok. A csillagászattal és az asztrofotográfiával 7 évvel ezelőtt ismerkedtem meg, azóta készítek képeket az égboltról. Több tehetségtámogató programban is részt vettem az elmúlt évek során.

VARGA PÉTER

SZENTE MILÁN

23 éves vagyok, siketen születtem. 20 éve lesz májusban, hogy megműtöttek cochleáris implantátummal Szegeden. Jelenleg a Semmelweis Egyetem hallgatója vagyok népegészségügyi ellenőr szakon.

Az olvasás és természet szeretete jellemez. A hallásromlásom ellenére is jó ritmusérzékkel rendelkezem, verseket, novellákat, elbeszéléseket is írok. 2018-tól földrajz-történelem tanárszakon vagyok, tavaly ősszel pedig elkezdtem a kommunikáció szakot is. Szívügyem az esélyegyenlőség, amelyért szeretnék tenni is.

Születésem óta nagyothalló vagyok, 7 éves koromban kaptam meg az első csontvezetéses (BAHA) hallókészülékemet. Jelenleg harmadéves villamosmérnök hallgató vagyok az Óbudai Egyetem fehérvári campusán. Angolul, németül magas szinten beszélek, svédül alapszinten tudok. Nem tudok jelelni, kizárólag a hallásomra támaszkodok. Nagyon szeretem a zenét, tudok gitáron játszani, imádom a nyelvtanulást, a focit, az utazást.

3

KÉPESEK VAGYUNK 2

3 KÉPESEK VAGYUNK

TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK PORTÉ

07

Ausztráliától Ausztráliáig – interjú Máthé Gáborral

19

Egy új élet kezdete a CI segítségével

29

Egy könyves blogger, aki hallássérült és hazai szerzők támogatója

33

Sémák között navigálva –segítség nem működik a GPS!

39 Motivációink

43 Roller veszély

SZABADIDŐ

45 Alkosd meg a saját Combray-élményed!

49 Téli madarak

55 A titokzatos unikornis

61 Versek

AUSZTRÁLIÁTÓL AUSZTRÁLIÁIG

INTERJÚ MÁTHÉ

AUSZTRÁLIÁTÓL AUSZTRÁLIÁIG –GÁBORRAL

A 2023-as esztendőben fontos mérföldkőhöz érkezett a hallássérült tenisz, ami új kapukat nyit ki a sportolók számára. Ausztráliában az év első Grand Slam tornája után először rendeztek hivatalosan hallássültek számára is ekkora presztízsű versenyt. Magyarország legjobb siket teniszezője Máthé Gábor nem hiányozhatott a mezőnyből, ha már ott volt ezen a történelmi jelentőségű tornán, akkor bizony történelmet írva meg is nyerte az AO-t (Australian Open).

Kérdezett: Bencsik Gergely

Az ünnepek előtt ültünk le beszélgetni, ahol értékelte az elmúlt szezonját, de pihenésre nem sok idő jut, hiszen január 26-28. között az Australian Openen lép pályára címvédőként.

Fantasztikus naptári éven vagy túl. Hogyan értékeled a 2023-as tenisz szezonodat?

Az első negyedévem nagyon jól sikerült, hiszen januárban megnyertem az Australian Open hallássérültek számára megrendezett betéttornáját. Februárban Franciaországban Le Havre-ban a Deaf Open kategóriájú versenyt szintén megnyertem, majd utána rögtön elindultam a Felnőtt Fedettpályás Magyar Bajnokságra az épek között Pécsett, ahol a legjobb 4 között végeztem. Márciusban a Magyar Tenisz Szövetség jóvoltából szabadkártyát kaptam az ATP Challenger tornára Székesfehérváron, ahol egy jó meccsen kikaptam az üzbég ellenféltől.

A tavaszi szezonban jöttek az apró sérülések, majd a fizikai és mentális fáradtságok követték egymást. Ennek ellenére részt tudtam venni a Roland Garroson, ahol bemutató egyéni és páros meccset játszottam a francia hallássérült teniszezőkkel.

Nyáron tartottam egy hónap pihenőt, hiszen az elmúlt félévben kevés pi-

henőm volt. Pihenő után a formába jövésen volt a hangsúly. Szeptemberben a Krétán megrendezésre kerülő Világbajnokságon vettem részt, ahol a legjobb 4 közé jutottam. Az elődöntőben 3 óra 40 perces mérkőzésen kaptam ki a cseh Smedektől, a bronzmeccsen a fáradtság miatt csak másfél szetten keresztül tudtam magas szinten játszani, és elbuktam döntőszettben a szlovén Kegl ellen.

Év elején rögtön Ausztráliába utaztál, ahol meghívták a legjobb siket teniszezőket egy bemutató tornára az Australian Open nyílt Grand Slamre. Honnan jött ez a kezdeményezés? Mit lehet tudni a torna hátteréről?

2022 novemberében kaptam meghívást erre az eseményre, és már januárban részt vettünk az Ausztrál Openen, így a kerekesszékesek és a hallássérültek mellett még az értelmi sérültek számára is rendeztek versenyt. Ausztrália élen jár a nyitott társadalom felé való megmozdulásban és szerintem ennek köszönhető, hogy mi is részt vehettünk ezen az eseményen. Hamarosan megint indulni fogok Ausztráliába, 2024 január közepén, így azt lehet mondani, hogy komolyan gondolnak ránk mint hallássérült teniszezőkre hosszabb távon. Remélem, hogy a többi Grand Slam versenyeken is játszhatunk majd.

Szlovén Open

Számodra nagyon jól sikerült az első, siketek számára megtartott

AO verseny, történelmet írtál, hiszen megnyerted a tornát. Mit jelent számodra ez a győzelem?

Hol helyezkedik el a polcodon ez a siker?

Nagyon sokat jelent számomra ez a tornagyőzelem, hiszen nagy megtiszteltetés volt ugyanazokon a pályákon játszani, mint a többi teniszező. Nagyon régóta követem a Grand Slam

tornákat és személyesen megtapasztalhattam a Grand Slam hangulatot. Rengeteg interjút adtam itthon a verseny után, emiatt sokat jelent nekem ez a tornagyőzelem, amely a legjobb 3 között van az eddigi karrierem során.

Pár hónappal később az RG-n (Roland Garros) is pályára léphettél egy bemutató mérkőzés keretén belül. Miben volt másabb az év eleji AO-hoz képest?

Itt is nagyon jó Grand Slam hangulat volt. A franciák is nyitottak ezen a téren, hogy mi is játszhattunk. Az AO keménypályán, a RG salakon zajlik, ami lassabb, emiatt hosszabb labdamenetek vannak. Reméljük, hogy jövőre mi is versenyezhetünk a Grand Slam győzelemért.

Ausztrália élen

jár a nyitott társadalom felé való megmozdulásban és szerintem ennek köszönhető, hogy mi is részt vehettünk ezen az eseményen.

Hogyan látod a jövőt a Grand Slam versenyek szereplését illetően? Előfordulhat, hogy az Australian Open kezdeményezéséhez később csatlakozik a Roland Garros, Wimbledon és az US Open is? Hány éven belül történhet meg ennek az áttörése?

Ahogy említettem, hogy jövőre már lesz AO és RG. Remélem, hogy a többi helyen is lesz ilyen verseny a hallássérülteknek 1-2 éven belül.

A tavalyi évet 10. helyen zártad a felnőtt magyar egyéni ranglistán, a 2023-as évet a 19. helyen. Számodra ez csalódás, nagy visszaesésnek gondolod, vagy a realitások alapján ez a valós helyzet?

Az apró sérülések és az egy hónapos pihenő, illetve a formába hozás időszakában kihagytam fontos versenyeket itthon. A krétai VB-vel egyidőben zajlott a Felnőtt OB, ahol tavaly a legjobb 8-ban jutottam, és emiatt kiestek a ranglistapontjaim.

Februárban Franciaországban, Le Havre-ben győzedelmeskedtél. Menynyire volt számodra nehéz az a verseny? Milyen mezőny gyűlt össze?

Jó mezőny jött össze, hiszen a világranglista legjobb 10-ből a fele elindult ezen a versenyen. Jött az osztrák Kargl Mario is, aki mindig is veszélyes volt, illetve a franciák nagy létszámmal képviseltették magukat. A körülmények nem voltak ideálisak, hiszen a fedett csarnokban nem volt fűtés és kemény volt a salakos pálya, ahol a labdák gyorsabban pattantak.

A tavasszal Szlovéniában már egy fokkal hátrébb kerültél, második lettél végül. Mesélj arról versenyről, az ellenfelekről!

Ez már a 3. szlovén versenyem Muraszombaton, korábban a festői

szépségű Portorožban voltak a versenyek. Jó mezőny gyűlt össze, jöttek játékosok Ecuadorból, Franciaországból, Görögországból, Ausztriából, Szlovákiából és Csehországból.

A kötelező győzelmeket hoztam, a döntőben a cseh Jaroslav Smedektől kaptam ki döntőszett 6/4-re.

Hallássérültek között az idei évben a görögországi Kréta szigetén, Hersonissosban megrendezett Világbajnokság volt a legnagyobb versenyed, ahol végül 4. helyezettként végeztél. Bizonyára az előző tornák eredményei alapján sokkal többet vártál magadtól és a környezeted is. Saját magad is meglepődtél ezen az eredményen?

Nyári pihenő után ez volt az első versenyem, emiatt egy kicsit hátrányban voltam a többiekkel szemben. A felkészülés sem volt zökkenőmentes, hiszen nem sok játékossal tudtam edzeni itthon.

Az első körben erőnyerő voltam, a 2. fordulóban egy fiatal japán ellen hoztam a kötelező győzelmet. A legjobb 16 között az osztrák Kargl ellen már nehezen tudtam nyerni 6/4 6/2-re. A negyeddöntőben a francia Laurent-t vertem meg 6/4 6/0-ra. Az elődöntőben Smedek ellen 3 óra 40 perces meccsen kikaptam, és másnap játszottam a bronzmeccsen

Hallássérült verseny előtt legalább 1 hónappal már

készülék nélkül edzek, hogy szokjam az új körülményeket. Tapasztalataim szerint mindig az első hét a legfurcsább, mert az mindig más, amikor nem hallom a labdák pattanását.

a szlovén Kegl ellen, és sajnos kikaptam 3 szettben. Nem voltam hozzászokva, hogy egy hosszú kimerítő meccs után egyből másnap érzelmileg és fizikailag hullámvölgyben játsszak még egy fontos meccset. A kevés felkészülési idő és a felkészítő verseny hiánya miatt sikerült rosszul ez a versenyem.

Legnagyobb ellenfelednek a cseh származású Jaroslav Smedeket tartod, akivel az utóbbi időben sokszor összekerültetek. Rajta kívül látsz potenciálisan veszélyes játékost vagy továbbra is Smedek a legnagyobb ellenfeled?

Azt tudni kell, hogy Smedek legalább 15 évvel fiatalabb nálam, és emiatt a hosszabb meccseket ő jobban bírja. Rajta kívül a dél-koreai Duck Hee Lee is veszélyes játékos, hiszen eddig csak az ATP versenyeken vett részt, ahol a legjobb ATP világranglista helyezése 130 körül volt 5 évvel ezelőtt, és játszott Wimbledonban a selejtezőben. Most először játszott a hallássérült világversenyen Krétán, amelyet meg is nyert.

Az épek között is számos alkalommal léptél pályára idén. Melyik versenyedre vagy a legbüszkébb?

Legjobban a pécsi Fedett OB elődöntőbe jutásra vagyok a legbüszkébb, hiszen eddig mindig az 1. vagy 2. körben kiestem.

A fehérvári ATP Challanger tornára szabad kártyát kaptál.

Ez egy jó lehetőség volt arra, hogy megmérjem magam, hogy hol tartok játékban a nemzetközi versenyen. Remélem még kapok ilyen lehetőséget, mert szeretnék fejlődni ezen a téren.

Számos hallássérült és épek közötti verseny van a hátad mögött alapból is, de az idei évben különösen. Hogyan viszonyulsz a különböző körülmények között zajló versenyekre? Mennyire tud megzavarni, hogy egyszer hallókészülékkel játszol, máskor pedig nélküle? Ennyi

év tapasztalattal a hátad mögött már megszoktad, vagy még mindig tud kihívást okozni?

Hallássérült verseny előtt legalább 1 hónappal előtte már készülék nélkül edzek, hogy szokjam az új körülményeket. Tapasztalataim szerint mindig az első hét a legfurcsább, mert az

mindig más, amikor nem hallom a labdák pattanását. Ez mindig visszatérő szokatlan helyzet, amelyet tudni kell kezelni. Visszatérni a halló világba, és úgy edzeni vagy versenyezni – ezt is meg kell szokni. Februárban Le Havre-ban készülék nélkül versenyeztem, és utána egyből elindultam a pécsi OB-n, ahol készülékkel versenyeztem. Kellett egy meccs, hogy visszarázódjak a megszokott körülményekhez.

Kiváló eredményeid vannak Temesvári Andrea irányítása alatt. Milyen a kapcsolat köztetek? Az elejétől kezdve könnyen együtt tudtok dolgozni?

Sok új dolgot tanultam tőle, amit fokozatosan építettem be a játékomba. Andrea nagyon figyel arra, hogy értsem, amit ő mond. Az edzéseken mindig szigorú, és a lehető legtöbbet próbálja kihozni belőlem, amit ki lehet hozni.

Mekkora teammel rendelkezel? Hányan segítik a munkádat a háttérben?

Andreán kívül Varga Antal erőnléti edzővel dolgozok sokat. Rajtuk kívül mindig igénybe veszem a gyógytornákat és a masszásokat.

Hamarosan újra Ausztrália felé veszed az irányt, közeleg az Australian Open. Az ünnepek alatt mennyi szabadidő jut a családra, barátokra a sok edzés között?

A karácsonyt a családommal töltöm otthon Debrecenben, ilyenkor teljes pihenő van. A két ünnep között folytatom az edzéseket Budapesten. A kemény alapozásokon már túl vagyok, most már úgymond könnyebb edzések lesznek, edzőmeccseket fogok játszani az AO előtt januárban.

A lebonyolításban lesz újdonság?

Egyelőre annyit tudok, hogy 8 induló lesz 2X4-es csoporttal. Lesznek apró változtatások, például döntőszettben match tie-break lesz.

Megvéded a címedet?

Nagyon remélem, hogy megtudom védeni a címemet.

Te magad is foglalkozol siket gyerekekkel. Hol és milyen idő kőzöttként tartasz edzéseket, kik segítik a munkádat? Látod valakiben az utódodat?

Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy a hallássérült gyerekeknek tartok tenisz foglalkozásokat. Ezek a gyerekek már több, mint 3 éve járnak hozzám, és úgy látom, hogy megszerették a teniszt. Most már Budapesten is zajlanak a foglalkozások mind a két hallássérült iskolában a Magyar Tenisz Szövetség támogatásával. Szóval ezen a téren nagyot léptünk előre. Mivel Budapesten edzek, így hétvégén amikor nincs verseny, akkor vasárnaponként tartok foglalkozást a kicsiknek. Ebben az évben sikerült magam mellé állítani egy másik teniszedzőt, aki szintén foglalkozik a hallássérült gyerekkel. Heti 2 edzést tartunk nekik, jövőre megpróbáljuk teniszversenyeken is elindítani a gyerekeket, hogy rutint, tapasztalatot szerezzenek.

Nemrég készült egy film (Never Give Up) Brad Minnsről, egy siket teniszezőről. Láttad már azt a filmet?

Milyen inspirációt adott neked?

Még nem láttam a filmet, de remélem, hogy hamarosan megtudom nézni. Ez egy hiánypótló film, mivel elég kevés szó esik a siketségről a filmeken. Azt gondolom, hogy bemutathatja azt, hogy milyen problémákkal szembesül a halló világban a hallássérült ember. Ezáltal

a halló emberek is többet megtudnak a siketek problémáiról.

Szinte másodvirágzásodat éled, nagyon motivált vagy, nem látszik úgy, hogy a közeljövőben abbahagyod a teniszt. Ott leszel 40 évesen a tokiói Siketlimpián, és harcba szállsz az aranyéremért?

Igen ott szeretnék lenni a tokiói Siketlimpián, és remélem, hogy éremmel fogok hazajönni. Mindent meg fogok tenni ennek érdekében.

EGY ÚJ ÉLET A CI SEGÍTSÉGÉVEL

1. rész

ÉLET KEZDETE SEGÍTSÉGÉVEL

2022 tavaszán kezdett el rohamosan romlani a hallásom. A tinnitus megléte is csak nehezítette a mindennapi életet, a folyamatos fals hangok nemcsak éjszaka, hanem már napközben is jelen voltak. Mind közül a legrosszabb, hogy a beszédértés már nem volt egyértelmű. Egy duda és taps hangjai voltak azok, amelyek számomra értékelhető hangnak számítottak. Írta: Bencsik Gergely

AZ ÚT KEZDETE

Hosszas keresgélés után jutottam el Pécsre, először május 2-án voltam ott. Akkor felmérték a panaszomat, elmondták a lehetőségeimet. Ekkor merült fel először ténylegesen a CI, de ahhoz, hogy biztosan jó legyen, különböző vizsgalátokon kellett részt vennem. A következő két alkalommal audiológia, műszeres, MR vizsgálatok sorai jöttek. A CI szempontjából tökéletes eredmények születtek, minden akadály elgördült a beültetése elől.

A COCHELIÁRIS

IMPLANTÁTUM BEÜLTETÉSE

Augusztus végén egy hétvége érzetét keltő hétköznap (szerda volt) délelőtt vendégekre várva, bográcsozás közben megszólalt édesanyám telefonja. Javában benne voltunk a főzésben, éppen palócgulyás készült, apummal pedig ketten maradtunk a munkára. Kérdeztem kivel beszél anya, „a doki aszszisztensével” – felelte. Azt gondoltam magamban, hogy biztosan egyeztetik a következő időpontot a műtét előtti vizsgálatokhoz, a készülék mélyebb megismeréséhez. Egyszer csak megszólal édesapám, „szeptember 20.”. Tökéletes időpont, pont egy héttel ezelőtt érek haza Szkopjéból, így nem ütközik semmivel.

Végre édesanyám letette a telefont, gyorsan elmondta édesapámnak az in-

formációkat, amelyekből én sajnos kimaradtam, mert nem tudtam gyorsan lekövetni a történéseket. Mire fel ez a rohanás? Hát az étellel is haladni kell, a zöldbabot még fel kell vágni, el kell

Egyszer csak megszólal édesapám, „szeptember 20.”. Tökéletes időpont, pont egy héttel ezelőtt érek haza

Szkopjéból, így nem ütközik semmivel.

intézni ezt, meg azt is, hát nincs idő traccs partizni. Ismerős az a mondás, hogy „ki kíváncsi az hamar megöregszik”? Én vállaltam ezt az öregedést, szóval szépen kihúztam egy-egy széket mindkettőnknek édesanyámmal, és kértem, hogy mondja el, mi hangzott el. „Szeptember 19-én délre kell menni Pécsre a kórházba. Másnap, szeptember 20-án fognak megműteni. A gyógyulás gyorsaságától függ, hogy hány napot kell bent töltened, jó esetben 2 napot, rosszabb esetben 3-4 napot. A műtét előtt itthon el kell menni vérvé -

telre, tüdőszűrésre, EKG vizsgálatra és altatóorvoshoz.” Megkaptam az információt, köpni-nyelni nem tudtam, lefagytam, megijedtem. Szükségem volt már most egy italra, hogy kicsit megnyugodhassak. „Túl korán van a műtét, mi legjobb esetben is október végét, november elejét beszéltünk meg. Basszus ez mindjárt itt van.”

Természetesen kivontam magam a főzés hátralévő munkálataiból, elmerültem a gondolataimban. Nem magától a műtéttől, sokkal inkább a kórházi napoktól féltem. Egy hónapom volt lélekben felkészülni az egészre. Sokan mondják, hogy egy hónap bizony hosszú idő... Én hálás vagyok, hogy nekem nem volt időm erre gondolni, a rákövetkező héten kezdődött a budapesti Atlétika Világbajnokság, utána Horvátországba, majd Macedóniába kellett utazni egy-egy hétre, az utolsó szabad héten pedig el kellett végezni a vizsgálatokat, illetve magam rendeztem a saját kis dolgaimat. Nem mondom, hogy nem jutott eszembe egyszer sem, mert akkor hazudnék. Örülök, hogy ennyi teendő elterelte a figyelmemet a műtétről.

HALÁLFÉLELEM, MERT ILYEN IS ELŐFORDULHAT

Rémisztő egy alcím, de nem fogom kihagyni. Miért? Mert ezzel is meg kell küzdeni, még egy rutinnak számító

műtétnél is, mert a sors kiszámíthatatlan, nem tudhatjuk milyen rejtett betegségeink, bajaink vannak, melyek komplikációt okozhatnak. Az előbb említett sok teendőnek hála, estére annyira elfáradtam, hogy gyorsan el tudtam aludni. De nem volt ez mindig így, összesen három alkalommal

Ahogy közeledett a műtét napja, úgy kezdtem egyre nyugodtabbá válni. Mások ennek az

ellentétjét élik át. A lakásomban, a szülői a házban elrendeztem a dolgaimat, elfogadtam azt is, hogy a dolgok rosszra fordulhatnak, hiába, hogy csekély erre a lehetőség, de fennáll. Miután ezekkel megbarátkoztam, könnyebbé váltak az alvások.

fordult elő, hogy a gondolataim erre terelődtek elalvás előtt, aminek következtében máris élénkebb lett az

agyam, jöttek a rémgondolatok, és a testem hideg verejtékkel járult hozzá ehhez a pompás „játékhoz”. Ezek után nem ment könnyen az elalvás, hosszú órák teltek el, mire álom jött a szememre. Ahogy közeledett a műtét napja, úgy kezdtem egyre nyugodtabbá válni. Mások ennek az ellentétjét élik át. A lakásomban, a szülői a házban elrendeztem a dolgaimat, elfogadtam azt is, hogy a dolgok rosszra fordulhatnak, hiába, hogy csekély erre a lehetőség, de fennáll. Miután ezekkel megbarátkoztam, könnyebbé váltak az alvások. A műtét előtti éjszaka mégis nehezen aludtam, mivel idegen hely, más ágy, más környezet, ezek zavaróak tudnak lenni alapból is – egy kórház esetében pláne zavaró. Éjfélig ihattam folyadékot, ennek rendje módja szerint előtte sokat ittam, és nem győztem kijárni a wc-re. Mindezek ellenére törekedtem az alvásra, hiába voltam lelkileg készen, hiába voltam nyugodt agyilag, a testem mégis befeszült. Mindezektől függetlenül büszkén mondhatom, hogy a műtét előtt mégis kialudtam magam.

KÖRBEVETTEK A ZÖLDRUHÁSOK

Ebben a szerepben az egyik legfontosabb főszereplő voltam, csak nekem nem volt szövegem, és ráadásul ki is ütöttek. Na de ne szaladjunk ennyire előre, mert jogosan teheted fel magad-

ban azt a kérdést, hogy mégis hogyan tudtam kialudni magam a műtét előtt? A világ legegyszerűbb módszerével, valami erős nyugtatóval láthattak el előtte. A műtét reggelén viszonylag sokáig, reggel fél 7-ig békén hagytak. Ilyenkor már tudtam egy kicsit szunyókálni, de persze, hogy mindig olyankor kell felkelni. Megkaptam a reggelimet, mindössze 3 szem bogyót (természetesen gyógyszert), amelyeket kevés vízzel kellett bevennem. Ám mielőtt még erre sor kerülhetett volna, megismerkedhettem az első zöldruhás szereplővel, akivel illedelmesen elfelejtettünk bemutatkozni egymásnak, de hát egyikünk sem éppen a barátkozással volt elfoglalva. Megkért, hogy kövessem. A műtő feliratú ajtón mentünk be, arra számítottam, hogy bemegyünk egy helyiségbe, de tévedtem. A folyosó végén volt a szerény fodrászat, ez esetben csak egyetlen szék. Ugyanis a fülemnél le kellett vágni a hajamat. Amíg az ideiglenes „fodrászom” elment a vágógépért, betoppant egy műtős kolléganője, aki meglepődve tekintett rám, hogy mégis mit keresek ott. Biztosan a reggeli kómával küzdött még. Jó reggelttel köszöntem neki, amit viszonzott, majd mondtam neki, hogy éppen fodrászomat várom, mert frizura igazításra érkeztem. Ez szerencsére jól sült el, mert nevetett, s közben a „fodrászom” is megérkezett

Ekkor egy újabb zöldruhás üdvözölt, maga a főorvos, akit ismerősként üdvözöltem, azt mondta, „akkor ahogy megbeszéltük”, feleltem neki, hogy „vágjunk bele”.

mosolyogva, mert hallotta az elhangzottakat. Először azt gondoltam, csak a fülem mögött fogják felszedni a hajamat, ami megtörtént, igen ám ez nem volt elég a „fodrászomnak”, és biztosra menve a szakállam felső részét, más szóval a pajeszomat is leszedte. Visszaérve a lakosztályomban láttam meg a végeredményt, azt kell mondanom, hogy az úriember nem végzett rossz munkát De persze nem azen volt a hangsúly, hogy tökéletes frizura készüljön, hanem hogy semmilyen zavaró szőr ne legyen műtét közben. Minden reggel fél 8-kor volt a reggeli vizit, mindig velem kezdődött, mert én foglaltam el az 1-es kórtermet. Pont akkor érkezett meg az orvos hadsereg, amikor készültem bevenni a reggelire kapott 3 bogyót, mondták, hogy helyezkedjek el kényelmesen az ágyban és várjak a soromra. Előző nap közölték, hogy az első leszek, vagyis reggel 8 órakor várható a

műtét. Szépen elbóbiskoltam miközben várakoztam, majd egyszer arra ébredtem, hogy vizelési ingerem támadt. Na mondom ne már, hát biztosan mindjárt jönnek értem és le leszek szidva, ha nem találnak a helyemen. De hát a műtőben sem hiányzik a kellemetlenség, így vállalva a kockázatot, inkább kimentem gyorsan. Kiérve láttam, hogy sehol senki, így ezt megúsztam,

visszafeküdtem az ágyamba. Nem tudom mennyi volt az idő, egyetlen egy eszközöm volt, a mobilom, amin tudtam volna követni az időmúlását, de azt kikapcsoltam, mielőtt bevettem a gyógyszereket.

Újra elbóbiskoltam. Nem tudom menynyi idő múlva ébresztett fel egy újabb zöldruhás, de úgy ébredtem, mint aki órákat aludt volna abben a félórában. Átültem a kerekesszékbe, irány a műtő. Beérve még feleltem egy-két rutin kérdésre, majd mielőtt felfeküdtem volna a műtőasztalra, egy újabb zöldruhás a sok közül ismerősként üdvözölt. Előző nap „eltávot” kértem, a korai érkezés és becsekkolás után túl

korán volt, hogy felvegyem a kórházban való tartózkodást, plusz éhes is voltam, mert az ebéd elmaradt. Végül az egyik orvosnő, megengedte, hogy elhagyjam a kórházat és ebédelhessek egyet. Természetesen felsorolta miket

nem ajánlott ennem és javaslatot is tett arra, hogy mit igen. Tetszett az ajánlata, így végül rántott husit ettem rizzsel. Ő kérdezte meg végül, hogy akkor előző nap mit ebédeltem. Egy kis nüánsznyi semmiség, de jól esett a kérdése és örömmel válaszoltam, hogy amit ajánlott. Végül felfeküdtem a műtőasztalra. Ekkor egy újabb zöldruhás üdvözölt, maga a főorvos, akit ismerősként üdvözöltem, azt mondta, „akkor ahogy megbeszéltük”, feleltem neki, hogy „vágjunk bele”. Mondjuk ő utána szó szerint belevágott. Zajlottak az előkészületek, a kézfejemben másodjára sikerült behelyezni a kanült, ami nem volt kellemes érzés, fájt. Nem sokkal később, ahogy a mozifilmekben is mutatni, szokták, érkezett az altatómaszk. Eleinte becsuktam a szememet, hisz úgyis alvásra készültem, de aztán meggondoltam magamat, inkább nyitva hagytam, hogy lássák mikor alszok el, bár azt ők úgyis tudták. Szerintem nem telt 1 perc és már mély álomba szenderültem. Megkezdődött az operáció.

AZ ÉBREDÉS

Újra a világban. Mikor kinyitottam a szememet, a szüleimet és egy nővért pillantottam meg. Egy megfigyelő szobában tértem magamhoz. Odajöttek megkérdezni, hogy vagyok, jeleztem, hogy jól. Majd az első szavaim, amikre

emlékszem ez volt: „apa, hugyoznom kell”. Rápillantottam az órára, délután 4 óra tájban jártunk ekkor. Szinte még dolgozott bennem az „anyag”, nem nagyon volt tiszta a fejem. Nem tudom mennyi időre, de még visszapihentem. Az időérzékemet teljesen elveszítettem. Amikor jónak látták, visszatoltak a kórterembe. A látogatási idő már lejárt, de mivel későn kerültem vissza és ébredtem fel, a szüleim maradhattak a szobámban. Rajtunk kívül más nem tartózkodott ott. Idővel tisztult a fejem, egyre jobban a tudattomnál voltam, nem éreztem fájdalmat, csak egy nagy kötést a fejemen. Érdeklődtem a műtét felől, hogy hogyan sikerült, mi történt. Elmondták, hogy nagyon jól sikerült, a készülék tesztje is sikeres volt. A tervezettnél később műtöttek meg, ugyanis egy sürgős eset közbeszólt. Végül fél 11-kor toltak be a műtőbe. Szóval az óráknak tűnő alvás valóban órákig tartott, és tényleg jót aludtam előtte.

EGY KÖNYVES BLOGGER, AKI

HALLÁSSÉRÜLT ÉS HAZAI SZERZŐK

TÁMOGATÓJA

Nemrégiben kért fel Kajtár Dóri, hogy lenne-e kedvem írni a Képesek vagyunk negyedéves online magazinjába. Igent mondtam, nagyon megtisztelő számomra, hogy írhatok. Ráadásul nagyon agyalni sem kellett, hogy milyen témát hozzak.

Írta: Kovács Ágnes

Arra gondoltam, hogy első körben a bloggerségről írnék. 2017 óta tevékenykedem könyvbloggerként, emellett hallássérültként is jelen vagyok online világban. Nem volt igazán nagyon célom ezzel, talán az, hogy kipróbáljam, hallássérültként menne-e a dolog. 2017. szept. 7-én indult el. Ma több, mint 433 ezer olvasó és napi 200 megtekintése van. Az Egy Hallássérült lány blogként indult, és innen jött a könyves bloggerkedés. Később egybeolvasztottam, ezt a kettőt. Így lett Egy Hallássérült lány blog-Magyar Szerzők könyvei blog, mert ez vagyok én: mindkettő. S nem mellesleg 6 év után igencsak kellett ez.

Akkoriban rajtam kívül nem is találtam hallássérült, könyves bloggert. Sőt, kimondottan olyan blogger sem volt, aki kifejezetten hazai, kezdő vagy tapasztalt írókkal, szerzőkkel foglalkozna. Hát, gondoltam egyet. Miért is ne?

Mit veszíthetek? Belevágtam.

Először a személyes oldalamnál kezdtem, az Egy Hallássérült lány blognál, ez volt az első személyes oldalam. Ahol kiírhatom, milyen hallássérültként élni. És itt kezdtem könyves témákkal foglalkozni. Aztán úgy döntöttem, hogy szeptember 7-én elindítom a Magyar Szerzők Könyvei blogot online.

2016-ban hoztam létre a személyes oldalt. Több, mint 1800 követővel.

Azóta eltelt 6 év. Iszonyú sok mindenen mentem át. Sok mindent megtapasztaltam. De legfőképpen azt, hogy mertem lépni. Mertem végre nem szégyellni, hogy hallássérült vagyok. A blogom által kinyílt a világ számomra.

Először voltam Budapesten, a könyvhéten kíséret nélkül, majd a könyvfesztiválon is. S azóta folyamatosan egyedül megyek. Nagy köszönettel tartozom a könyves bloggerségnek. Ezáltal ismerhettem meg csodás, szerzőket és kiadókat is. Megmutathatom azt, hogy igenis képes vagyok bármire, függetlenül attól, hogy hallok vagy sem. A hallássérülés nem akadály, hanem egy megugrandó cél.

Nem mondom, hogy tökéletesen indult, hisz számtalan buktatóval volt tele az utam. Ráadásul voltak, akik jelentgették az oldalt, a mai napig vannak irigyeim. Pedig mindenkinek ott a lehetőség, hogy kipróbálja. Én megtettem és nem bánom. A blogom által kinyílt a világ. Egyedül mehettem Budapestre könyveseményekre, író-olvasó találkozókon is részt vehettem. Tele voltam anno félelemmel, kétellyel, hogy én megcsinálhatom-e, szabad-e nekem létrehoznom. Eleinte visszatartott mindenben. De ma már nem! Nem bánom, hogy hallássérültként nemcsak személyes bloggerként, de könyves

bloggerként tevé kenykedem.

Mielőtt elkezdtem, azért utánanéztem, hogy volt-e még rajtam kívül, aki szintén hallássérült és könyves bloggerként tevékenykedik-e.

Szerencsémre nem volt. Nem is tudom mi lett volna, ha lett volna még más is. Hisz volt már gasztro, fotós, divat és smink blogger is. Akkor egy hallássérült könyves blogger miért ne lehetne?

Magyar Szerzők Könyvei

Blog tulajdonosaként a célom az, hogy bemutathassam az olvasóimnak, követőimnek (azóta több platfomon vagyok), hogy esélyt kell adni a hazai íróknak, hisz annyi a tehetséges közöttük!

Én azt tanácsolom, ha van ilyen irányú terved, ne add fel! Légy kitartó! Érdemes nekikezdeni. A sérülés ne legyen akadály.

SÉMÁK KÖZÖTT NAVIGÁLVA –SEGÍTSÉG, NEM MŰKÖDIK A GPS!

A sémáink vajon fogva tartanak-e minket? Mennyire jellemző a párválasztásunkra a sémák követése? Milyen sémákat hozunk otthonról vagy a gyerekkorunkból? Ki tudunk-e lépni ezekből?

Szerző: Mizsik Viktória

Rengeteg ehhez hasonló kérdés fogalmazódott meg bennem mikor elsőnek hallottam a sémakémia fogalmáról. Elsőnek ezzel a jelenséggel, vagyis a pontos fogalmával még Vágyi Petra: Sémáink fogságában c. könyvében találkoztam, amely nem meglepő módon szinte azonnal megfogott. Nagyon hasznos, továbbá fel is nyitja az olvasó szemét amennyiben képes befogadni ezeket az információkat.

Nem könnyű, és nem mondanám feltétlenül szórakoztató olvasmánynak abból a szempontból, hogy az embernek nehéz sokszor szembenéznie a saját sémáival, a saját tökéletlenségeivel, hibáival, egyéb rétegeivel – hagymaként kell mélyebbre és mélyebbre mennie, hogy a dolgok végére járjon és meg is értse, mi történik körülötte és legfőképp vele.

A sémáink tulajdonképpen az évek során (kora gyermekkortól kezdve) felgyűlő rétegek, amelyek úgy rakódtak ránk, hogy észre se vettük őket. Le szeretném szögezni, hogy nem vagyok sem pszichológus, sem séma-terapeuta, így csak a saját tapasztalataimat és meglátásaimat szeretném veletek megosztani a következő cikkben.

Az életünket, ha alaposan és objektíven szemléljük, mi magunk is észrevehetünk ismétlődő – sokszor általunk nem értett – sémákat. Például a párválasztási szokásainkban, baráti kapcsolatainkban, a munkahelyválasztás során is. A sémáink, ahogy fent említettem nem csak rajtunk állnak – a szüleink, nagyszüleink, barátaink vagy épp közeli hozzátartozóink adják ezeket számunkra, amelyeket később, ha úgy akarjuk, akkor felül tudunk írni.

A sémáink tulajdonképpen az évek során (kora gyermekkortól kezdve) felgyűlő rétegek, amelyek úgy rakódtak ránk, hogy észre se vettük őket.

Ha újra és újra ugyanabban a helyzetben találod magad, ez nem pusztán a véletlen műve: azért indulsz el ugyanazon a megoldás-csomókon, mert ezt ismered, ezt tanultad, tudod, hogy miből mi fog következni és azt is tudod,

hogy mi lesz a végeredmény. Én ezt szimplán az angolban használatos loop kifejezéssel szoktam illetni, azaz mondhatni körforgalmat csinálsz a saját életedből; egy folyamatosan ismétlődő mantra, amely nem feltétlenül téged szolgál sőt, van, hogy kifejezetten káros is.

A nagyszüleink vagy szüleink-féle bölcseletek áthatották a gyerekkorunk mindennapjait –elejtett megjegyzések, mimikák, amelyeket mi nem is tudatosan, de felvettünk és viszünk tovább. Na de meddig?

Erre van egy nagyon sarkos példám – a szőke nős viccek. Ha egész gyerekkorodban azt hallgattad, hogy a szőke nők buták, a szőke nők naivak, és erre egyébként nemcsak az otthon közege, de a média, a vicckönyvek is rátettek egy lapáttal, egy idő után te is így fogod látni, hogy bizony, hát a szőke nők buták, meg apám szerint még jó is

elkerülni őket: tehát el is kerülöd, mert van egy berögzült képed róluk. De mit ad Isten, te folyamatosan szőke hajú nőkkel kerülsz munkakapcsolatba, ahol kétesélyes a dolog 1. folytatod a sémát tehát úgy állsz hozzájuk, ahogy

otthonról hoztad 2. felülírod ezt. Egy kellemes beszélgetés után te magad fogsz rájönni, hogy a hajszínnek semmi köze a szimpátiához, vagy ahhoz, hogy az adott személy hogyan végzi a munkáját, milyen meglátásai vannak, és milyen személyiségjegyekkel bír. Abban is van ráció, hogy olyan partnert választasz, aki beleillik a közegedbe – hasonlít vagy édesanyádra, vagy édesapádra, vagy bárkire, aki hozzád közel áll / állt és meghatározó része az életed egyes szakaszának.

Nem, ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül jó is ez a kötődés – de ez is tekinthető egy sémának. Tegyük fel, hogy édesapád hirtelen haragú ember, de te egész gyerekkorodból indulva megtanultad azt, hogyha édesapád ideges, akkor elvonulsz, elmész otthonról, tudsz valamit tenni ezzel. Ezért felnőttkorodban olyan párt választasz, aki hasonló kaliberű mint apád – akarva, akaratlanul. Azzal, hogy a párod ideges, tudod,

hogy milyen megoldáscsomókon kell végig menned.

Van benne valami, ami emlékeztet apádra – ezért is választod őt. Ha egy olyan férfit választanál, aki egyébként nyugodt, sosem ideges, mindent megtudtok beszélni, azzal hirtelenjében nem is tudsz mit kezdeni, ezért lép érvénybe az, hogy te próbálsz olyan helyzetet generálni, amely ismerős. Ez valójában nem a felnőtt énünk reális meglátásai, hanem a gyermeki énünk kivetülése. Itt kell egy pillanatra megállnia az ember-

Ha újra és újra ugyanabban a helyzetben találod magad, ez nem pusztán a véletlen műve: azért indulsz el ugyanazon a megoldáscsomókon, mert ezt ismered, ezt tanultad, tudod, hogy miből mi fog következni és azt is tudod, hogy mi lesz a végeredmény.

nek, hogy rájöjjön, mi is történik vele, mit miért tesz. Miért akarja az egyébként nyugodt partnerét olyan helyzetbe hozni, amely csak számára ismerős? Lehet, hogy ennek köze van a gyerekkorhoz? Fontos kérdések ezek, amelyeket fel kell tennünk ahhoz, hogy a sérült kisgyerek énünk egészségesebb felnőtté tudjon válni, és ennek megfelelően tudjon kap-

csolatot építeni a későbbiekben.

Így az sem véletlen, hogy a kedvenc karaktereink akár mesében, sorozatokban, könyvekben nagyjából ugyanazon tulajdonsággal bírnak, és ezeket a tulajdonságokat keressünk majd másokban, hiszen hosszú-hosszú évekig meghatározták az életünket.

Szerteágazónak találom a sémakémia fogalmát, szerintem a pszichológia egyik gyöngyszeme. Abban a korban élünk, amikor az önismeret, az önazonosság szerencsére egyre inkább elfogadottabbá sőt mondhatni természetesebbé válik, mert nem akarjuk ugyanazokat a köröket futni, amelyeket a szüleink. Szeretnénk máshogy nevelni a gyerekeinket, szeretnénk megérteni önmagunkat, felismerjük, hogy ha ugyanazok a motívumok jelennek meg ismétlődően, akkor annak van valami mondanivalója, amellyel nekünk bizony dolgunk van. Ameddig a szüleink és nagyszüleink generációja azt vitte tovább szóról-szóra, amit otthonról hozott, mind gyermeknevelés, mind munkakeresés szempontjából, az újabb generációk szépen-lassan felülírják ezeket a berögzült sémákat és új szabályok szerint „játszik”.

Már csak egyetlen kérdésem maradt a végére az olvasó számára: te milyen szabályok szerint játszol majd?

MOTIVÁCIÓINK

Nagyon sokat olvasok. Nem mindig könnyű olvasmányokat. A mostani olvasmányom fontos konklúziója, hogy az emberi motivációk nagy része az irigységből és a versengésből származnak. Hogy jobb, nagyobb szebb van a másik embernek, és ezt nekem mindenáron utol kell érnem, mindenáron meg kell szereznem, és nem maradhatok le senki mögött! Ez az irány egészen biztosan csapdába visz. Az életünket megkeserítő dolgok özönlenek ránk, ha elindítják ezt a harcot.

Szerző: Kissné-Weidinger Veronika

MOTIVÁCIÓINK

INSPIRÁCIÓ MINT JÓ MOTIVÁCIÓ

Beszélhetünk jó irányba tartó motivációról, amelyet inspirációnak nevezhetünk. Ebben az esetben az ember magából hívja elő a képességeket, fejlődik, tanul, erőt fejt ki. A fejlődés és a tudatszint változása itt megtörténik – olyan dolgokra fókuszál az illető, amelyek benne magában is megvannak. Cselekedeteiben örömöt él át, mert önmagából hívja elő a képességeket, és az előtte tornyosuló kihívások erőssé teszik, ahelyett, hogy az irigység magjai emésztenek fel.

MIKOR VAGYUNK INSPIRÁLT ÁLLAPOTBAN?

● ha a cél lelkesít

● ha nem másolni akarunk, hanem egyedi dolgot megvalósítani

● ha a bennünk lévő kreatív képességet kell felfedeznünk

● ha sikerélményt élünk át Az inspiráció jó! Ha valaki számunkra utat mutat, hogy lehetünk jobbak, teljesebbek, önazonosabbak, az jó!

IRIGYSÉG

MINT ROMBOLÓ ERŐ

A másik esetben a rosszindulat, a hamisság, a törtetés lesz az, amely előbukkan az emberből. Ilyen esetben nem számít a morál, csak az eléren -

dő nagyobb, gazdagabb, hatalmasabb a fontos. Azért tesszük, hogy lássa a világ, nekem mim van, hol tartok. Egy kirakat. Csak egy a bökkenő: az ehhez szükséges tudati szint nincs meg. Nincs meg a belső küzdelem a célhoz, csak a külső látszat az, ami nagyon fontos. Ilyen tudatszinten nem nézzük, hogy a másik hogyan érte el a szintet, egyszerűen csak ott akarunk tartani, és ennek mentén mindent elkövetünk, hogy így legyen. Az ebből fakadó elégedettség tudatszintje, energiatöltete meg sem közelíti a másik módot.

A VERSENGÉS MEGZABOLÁZÁSA

Minden alkalommal, amikor az emberben előjön a versengés, a hiányérzet vágya, érdemes megkérdeznie önmagától: ezt magamért teszem, vagy a világ szerint rendelkeznem kell ezzel vagy azzal a dologgal, emberrel, tárggyal?

VALÓBAN EZT SZERETNÉM? VALÓBAN ILYEN VAGYOK?

Ezért fontos az önismeret. Ha tisztában vagy önmagaddal, ha ismered a valódi vágyaid, akkor tudod, hogy nem kell neked az a vitorlás hajó, mert úgysem használnád. Vagy az

500 lóerős Ferrari, csak hogy megmutasd, hogy van olyanod. Persze, ha ez valódi vágyad, amely önmagadból fakad, akkor rendben van. De ha elég neked az, hogy gurul A-ból B-be a tök átlag autód, de más szerint máshol kéne tartanod, akkor máris nem a saját értékrended szerint haladsz. Meg kell tanulnod, hogy nem kell megfelelned senki másnak a saját lelkeden kívül.

SAJÁT MOTIVÁCIÓK MEGÉLÉSE

Ha sokkal inkább kielégítenek az emberi kapcsolatok, a természet, az utazás, a saját hobbik, a könyvek, vagy az ücsörgés egy padon, az teljesen rendben van. Nem kell másnak lenned, mint ami lenni szeretnél. Gondold át minden alkalommal, amikor irigykedsz vagy versengsz: a tiéd ez, vagy csak meg akarod mutatni másnak, hogy neked is van?

ROLLER VESZÉLY

Az ételeket fuvarozó biciklisek, elektromos rollerek és egyéb gyors közlekedési csodák megszaporodása nehézséget okozhat a hallásban akadályozott személyek számára. Sokan közülük egyensúlyzavarral is küzd, ami megnehezíti az időben történő félreugrást.

Szerző: Papp Eszter

Sosem lehet tudni, hogy biztonságban vannak-e a számukra kijelölt gyalogos területen.

Én is nem egyszer épp csak megmenekültem attól, hogy valami váratlanul nagy sebességgel elgázoljon egy biztonságosnak hitt területen.

Sok sorstársam nem volt ennyire szerencsés, és gyakran hallok olyan balesetekről, hogy nem vették észre időben a biciklist. A legtöbb esetben egy kiadós töréssel zárulnak ezek a történetek. Ugyanakkor aggodalommal

tölt el, hogy már történtek ilyen jellegű halálos balesetek is. Mert a járdán a járművek vezetői nem gondoltak arra, hogy valaki egy kapualjból hirtelen a jármű elé lép.

Valószínűleg a gyorsan suhanó járművek nemcsak a hallássérülteknek okoznak nehézséget, hanem másfajta akadályozottsággal élőknek is. Különösen a gyengénlátóknak. De gondot jelenthetnek a betegséggel küzdőknek is, a pánikbetegeknek például ijesztőek lehetnek a gyorsan és figyelmeztetés nélkül közlekedők. Képzeljük el, hogy milyen veszélyessé vált a járda a hal-

lásban akadályozott kisgyermeket nevelő családok számára, ahol a gyermek nem hallja, ha figyelmeztetik, hogy álljon meg.

Ugyanakkor a Budapesten sétáló, jelnyelvet használó csoportokat is veszélyezteti, mert ilyenkor a vizuális figyelmük a kommunikációra irányul, és ha később veszik észre, akkor már meg is van a baj. Hasonló a helyzet azoknál is, akik szájról olvasnak, séta közben ők is az ajakartikulációra koncentrálnak.

Nem megoldás az, hogy a kerekes eszközökkel közlekedők bármilyen

hangjelzést adnak, hiszen a csengőket és az odakiáltásokat a város zajában csak az igen éles fülűek hallják meg.

Fontos lenne, hogy a járdán haladó járművek vezetői tisztában legyenek azzal, hogy bárki élhet a fenti állapotok egyikével, vagy csak egyszerűen telefonján ügyet intéz, ezért minden gyalogos kiszámíthatatlanul odébb léphet.

Emiatt kérjük a járdán való sebesség csökkentését, illetve az elhaladási távolság biztonságosra való növelését, hogy az említett csoporton kívül is minden gyalogos biztonságban lehessen a járdákon.

ALKOSD MEG A SAJÁT COMBRAYÉLMÉNYED!

Nem tagadom, hogy a Marcel Proust által megteremtett főszereplő fiú lelkialkata sok tekintetben közel áll az enyémhez. Örök idealista, aki fáradhatatlanul keres valamit, amit – úgy érzi, hogy –elveszített. Álmodozó és érzékeny típus, számára a felszín alatt húzódó lényeg sokkal fontosabb, mint a külső történések. Legkedvesebb időtöltése a dolgok és az emberek legbelső lényegén való gondolkozás. Mindent és mindenkit műalkotásnak tekint, akit illetve amit megérteni érdemes, megváltoztatni azonban nem lehet, sőt, nem is kell. Talán ezért is ragadott annyira magával a méltán népszerű francia író legfontosabb alkotása, Az eltűnt idő nyomában című regényfolyam első része, a Swannék oldala –ebből is a Combray-ről szóló rész.

Írta: Máté Anna

Noha az író már nem élhette meg a befejezett regényfolyam visszhangját, bátran kijelenthetjük, hogy egy valóban maradandó műalkotást hozott létre, újszerű hangjával pedig felkavarta az elbeszélő próza állóvizét. A Combray-ről szóló részt olvasni pontosan olyan, mint kipróbálni egy gazdag ízvilágú, ám még teljesen ismeretlen süteményt. Az apró részletek, amikre ráharap az olvasó, elsőre nehezen megfejthetőek, nem feltétlenül felelnek meg az előzetes elvárásoknak, azonban lassan haladva, apró adagokban fogyasztva maradandó élményben lesz részünk. Bár Marcel Proust-tól magától már nem kérhetünk felvilágosítást a szöveg értelmezését illetően, szentül hiszem, hogy a recept, az igazi Combray-élményhez már adott: csak annyi a dolgunk, hogy felfedezzük és megértsük azokat az apró hozzávalókat, amelyek végül mégis megteremtik az ízharmóniát. A Combray-sütemény elkészítéséhez először vegyük szemügyre a bevezetőben már említett főhőst, ezután térjünk át a fontosabb szereplőkre. Azért is tartom fontosnak a főhőssel kezdeni, mert (a visszaemlékezés aktusa miatt) ő a narrátor is. Egymást átfedő idősíkokban kisfiú, kiskamasz

és fiatal, aki az idősödő férfi hangján szól hozzánk. Állandóan értelmez, keresi az őt ért események okait, feltételezései pedig a legtöbbször helyesnek tűnnek, ami nagy emberismeretre utal. Magára a cselekményre többféle módon lehet tekinteni, a legkézenfekvőbb a jellemrajzok sorozata. Hiszen a külső világot, a szűk közösség életét meghatározó alakok, akik óramű pontossággal élik az életüket, ezzel a gesztussal keretet és biztonságot adnak a máskülönben ijesztő belső világnak is. Kezdve a családtagokkal és a velük közvetlen kapcsolatban álló személyzettel, folytatva a családi barátokkal (pl: Swann úr), hogy a rész végén már a távolabbi ismerősök kerüljenek bemutatásra. Elengedhetetlen hozzávaló továbbiakban az elragadtatás, az a csodálat, amivel a fiú a művészetek, később pedig a női nem felé fordul (a nőkkel való ambivalens kapcsolata ellenére). Perceknek tűnő órákat tölt el a főtéren álló templom, az ételek, a festmények, versek és

különféle korú és különféle bájjal rendelkező nőalakok bámulásával, megértésével, hogy aztán saját személyiségének részévé tegye azt, ami a legjobban elkápráztatta a folyamat közben. Nem ítélkezik, nem kritizál, csak mesél és mesél, újabb és újabb apró (de kulcsfontosságú) részre irányítva a tekintetet. Mindabból, amit észrevesz pedig egy elképesztően részletes mikro-univerzum bontakozik ki, megfogható, élő alakokkal, sajátos természeti törvényekkel, egyedi építészettel, amire az önazonosság éltetése szórja rá a kakaóport.

Íme, a műalkotás készen van, az alkotó pihen, hogy erőt gyűjtsön a következő fogáshoz. A Combray-élményt hagyjuk állni három napon keresztül, a konyha azon részén, ahová éppen besüt a napfény (ha szükségét érezzük, kövessük a napfény vonulását). Az előírt időtartam után tejszínhabbal és forró teával tálaljuk. Fontos azonban, hogy szigorúan csak a természet lágy ölén fogyasszuk el, kiegyensúlyozott lelkiállapotban, a megfelelő éberségi szinttel. Félóránkénti, álmodozással egybekötött szünet beiktatása kötelező.

TÉLI MADARAINK

MADARAINK

A tél beálltával sokan helyezünk ki madáretetőket, hogy magvakkal, madáreleséggel segítsük énekes madaraink áttelését. Vizsgáljuk meg, hogy milyen fajok jelenhetnek meg az etetőnkön, mire érdemes figyelni.

Írta: Szűcs Mátyás

Leggyakoribb etetős fajaink közé tartoznak a cinegefélék. Leggyakrabban a széncinegét és a nála apróbb kékcinegét vehetjük észre. Nem sokat időznek az etetőn, odaröppennek, néha egy gyors mozdulattal felveszik a szotyit, és tovább is röppennek egy biztonságosabbnak vélt ágra, ahol felbontják csőrükkel a zsákmányt.

Két verébfajunk, a mezei és a házi veréb is látogatja az etetőket, ők a ci-

negéknél jellemzően több időt töltenek a tálcán kínált éléskamrában, kevésbé félősek. Az eddigi fajokat gyakran láthatjuk nyáron is a városokban. A zöldike ezzel szemben télen tűnik fel gyakrabban, ennek egyik oka, hogy ilyenkor az állandó hazai állományhoz hozzáadódnak az északról itt áttelelő egyedek. A tengelic legszínesebb pintyfélénk, piros arcáról könnyen felismerhetjük.

A csuszka apró madarunk, mely népies nevéhez méltóan gyakran a fák törzsén lefele csúszva szedegeti össze

Csuszka

Kékcinege

Ezeken kívül számtalan faj megjelenhet az etetők környékén. Egy részük nyáron is körülöttünk tartózkodik, csak esetleg kevesebb van belőlük vagy jobban rejtőzködnek.

lárvákból, bogarakból álló táplálékát. A madáreleségek közül viszont kedvence a napraforgómag.

Ezeken kívül számtalan faj megjelenhet az etetők környékén. Egy

részük nyáron is körülöttünk tartózkodik, csak esetleg kevesebb van belőlük vagy jobban rejtőzködnek.

Igazi téli vendég viszont a csíz, ez a jellegzetes citromsárga pintyféle, a hímek esetében fekete fejfedővel. Ha ilyet látsz az etetődön, szinte biztos lehetsz benne, hogy északról repült ide hozzánk.

Ne feledjük azonban, hogy a madarak téli etetése főként öncélú tevékenység, ezek az aprócska élőlények évezredeket túléltek emberi segítség nélkül is, a mainál jóval cudarabb éghajlati körülmények között is. Fontos tehát arra figyelnünk, hogy ha csináljuk, azt valóban segítő szándékkal tegyük.

Harkályfélék közül leggyakrabban a nagy fakopáncscsal találkozhatunk, de nekem például a legújabb etető körüli fajom a közép fakopáncs volt. Ez az előbbihez képest ritkább harkályféle kisebb csőrrel rendelkezik, így inkább

Tengelic

a puhább fákban keresi a táplálékát, vagy csak a fatörzsekről szedegeti öszsze a rovarokat.

A nagy ricsajra az etető körül természetesen a ragadozók is felfigyelnek, különösen igaz ez a karvalyra. Telente gyakran megjelenik a lakott területek felett is, hogy az énekesmadár csapatokból válassza ki aznapi betevőjét.

Ne feledjük azonban, hogy a madarak téli etetése főként öncélú tevékenység, ezek az aprócska élőlények évezredeket túléltek emberi segítség nélkül

is, a mainál jóval cudarabb éghajlati körülmények között is. Fontos tehát arra figyelnünk, hogy ha csináljuk, azt valóban segítő szándékkal tegyük. Gondolok itt arra, hogy ne adjunk lisztet tartalmazó vagy sózott, füstölt élelmet a madaraknak, amelybe bele is pusztulhatnak, illetve gondosan ügyeljünk arra, hogy házi kedvenceink ne érhessék el az etető környékét.

Zöldike, tengelic, mezei veréb

A TITOKZATOS UNIKORNIS

Hogy milyen állat volt az unikornis (más néven az egyszarvú), senki nem tudhatja, hiszen soha nem létezett, csak a képzeletben. Ennek ellenére már az időszámításunk előtti évszázadokban legendás állattá vált.

Írta: Dr. Pánti Irén

TITOKZATOS UNIKORNIS

Az ókori történetírók – így Arisztotelész, Plinius – könyveikben is leírták titokzatos alakját. Az egyik könyvben az egyszarvú lóhoz hasonlított, jókora szarvval homloka közepén, a másikban kecskebakra emlékeztetett, kinek a nyaka és a feje ló formájú volt. Volt olyan leírás is, amelyben feje olyan volt, mint a szarvasé, karcsú, hosszú nyakán sörény lengett, a lába vékony volt, mint az őzgidáé, patája hasított. Szilaj volt, de szilajságában is kecses. Az emberek csodájára jártak. Az ábrázolásokban annyi volt a közös, hogy ezek a titokzatos állatok a homlokuk közepén hosszú, nyárs formájú szarvat viseltek, és ez a szarv úgy nézett ki, mintha ügyes kezű mesterek elefántcsontból esztergálták volna.

A monda szerint az egyszarvú gyors, szinte láthatatlan lény volt, egyetlen vadász sem tudta megközelíteni. Ám ha egy szűz lány megjelent a közelében, ő odaszaladt hozzá, az ölébe hajtotta a fejét és a lány simogatásától megszelídült, kezessé változott. Ezt az idilli állapotot ragadta meg Leonardo da Vinci a Szüzesség allegóriája, és Raffaello a Hölgy unikornissal című festményén. Az unikornis jelkép is volt egyben, az erő, a bölcsesség, és a

tisztaság szimbóluma, ám voltak, akik vadnak és féktelennek is tartották. Leonardo, és Raffaello képein azonban a tisztaság és szelídség tükröződik. Az unikornis alakjához számos legenda fűződik. Például az is, hogy ő táplálta tejével Anglia nevezetes uralkodóját, Artúr királyt. Ott található az unikornis Skócia címerében, továbbá az angol királyi címer hagyományos őrzői ma is az unikornis, és az oroszlán. Érdekesség, hogy az egyszarvú Eger városunk címerében is látható.

A monda szerint az egyszarvú gyors, szinte láthatatlan lény volt, egyetlen vadász sem tudta megközelíteni. Ám ha egy szűz lány megjelent a közelében, ő odaszaladt hozzá, az ölébe hajtotta a fejét és a lány simogatásától megszelídült, kezessé változott.

A Bibliában is feltűnik alakja. Noé fel akarta venni a bárkájába, de nem fért el ott, ezért az özönvíz idején a szarvához kötött kötélen vontatták a bárka után.

A nem létező egyszarvú nem létező szarva azonban valóságos volt, anynyira valóságos, hogy még az aranynál is többet ért. Királyi kincseskamrák féltve őrzött kincse volt évszázadokig. Hogy mi adta az értékét? Azt gondolták csodatévő ereje van. Úgy hitték, hogy ez a különleges szarv hatástalanítja a mérgeket, és más betegségeket is gyógyít. Ezzel a képességével állítólag a mitikus lény is tisztában volt, mert mielőtt ivott, szarvát mindig a vízbe merítette, és érintésétől a

mérgezett víz kristálytisztává vált. Ezt a képességét a középkorban az 1500-1600-as években igen nagyra értékelték. Abban az időben már sok mérget megismertek, és sok volt a méregkeverő is. Bárki eltehette vetélytársát és haragosát az útból. Ha észrevétlenül mérget csempésztek haragosuk ételébe, italába, soha nem jöttek rá, hogy mérgezés történt. Ilyen közállapotok mellett terjedt el, hogy az unikornis szarva, de annak egy darabja is védelmet ad a mérgezés

ellen, és kigyógyítja őket bármilyen betegségből. Különösen járványok idején emelkedett az ára az égig. A patikákban a szarvat porrá törve a legáltalánosabb gyógyszerként használták évszázadokig. Sok patika viseli ma is az unikornis nevét. Hogy milyen hírneve volt, szóljon róla néhány történet.

II. Gyula pápa sokáig alkudott egy unikornis szarvra, ám sokkalta az árát, az üzlet nem jött létre. Később, mikor már súlyosan megbetegedett, és csak az ő gyógyító erejében bízott, tripla áron is csak egy darabka szarvat tudott megvenni.

VII. Kelemen pápa kedvenc unokahúgának, Medici Katalinnak egy

vagyont érő unikornis szarvat adott nászajándékul. Rettegett Iván fia Fjodor, egyik kezében egyszarvú szarvát tartva koronáztatta meg magát. Ebből is látható, hogy még a koronás fők is milyen becsben tartották ezeket a szarvakat, gyógyhatása, és nem utolsósorban értéke miatt.

Ha az unikornis csak képzeletben létezett, melyik állat viselhette ezt a fejdíszt? – fogalmazódik meg a kérdés bennünk az előzmények ismeretében. A titokra csak a 18. században derült fény, mikor az európai hajósok is eljutottak az Északi tengerhez.

Ezt a szarvat, amely valójában agyar volt, egy cetfajta, a narvál viselte. Ennek a tengeri emlősnek a hossza kb. 6 méter lehetett, súlya másfél tonna, az agyara viszont megközelítette a három métert, és olyan szabályos volt, mintha elefántcsontból esztergálták volna. Foga nem a homlokából, hanem a szájnyílása felett nőtt ki, ám úgy tűnt, mintha a homlokán ülne. Mivel ez a cetfajta a hideg északi tengerek vizét szerette, Európában nem ismerték akkoriban, mert az itáliai, velencei, angol és skót hajósok nem mertek olyan messze hajózni. A kalandvágyó és vakmerő vikingek azonban ezekre az északi vizekre is elmerészkedtek, és az eszkimóktól, az izlandiaktól felvásárolták a narválok agyarait. Az unikornis legendáját ismerve a csalafinta és pénzéhes vikingek elhitették a középkori nemesekkel, hogy az unikornis szarvát kínálják nekik eladásra. Ők ismeretek hiányában könnyen rászedhetők voltak, s mire a turpisságra a rájöttek, a vikingek óriási vagyonokat halmoztak fel.

Varga Péter: Régi-új ismerős-ismeretlen

Régi-új ismerős lepett meg ma engem, Hatalmas, címzetlen, összegyűrt levélben. Vöröses tintával írták a betűit, Johannes Gutenberg emlékét idézik.

Az aprócska betűket a méhek begyűjtik, Nem restek, nem lomhák, mindegyik igyekszik, Mézet a kaptárnak ezúttal csinálnak, Esélyt a fiuknak életre így adnak.

Feléltem béremet, eldobtam múltamat, Csótánynak, férgeknek éteknek azt adtam.

Vágyamat, álmomat porrá így felőrlik, – Élet a féreg is – emléked ők őrzik…

Bogarak hadától aludni nem tudok, Ágyam a börtönöm, hittem, hogy kijutok… Zümmögnek, repülnek, ablaknak csapódnak, Zuhanás közben a padlóra forognak.

Nagyokat nyöszörgök, nem látom az álmom, Hideg van, reszketek, egyedül megfázom, Kesztyűm is elveszett, elfútta hóvihar, Egy pár volt, két darab – ez a vers megmarad…

Varga Péter: Űzött vad

Hallgatag ordítva, utam oly lagymatag, Barlangot keresvén, valami fojtogat. Kezeit kulcsolja széles nyakam körül, Röhögve újabb árnyakat így nekem szül.

Hátamba karmolgat közben az ebadta.

Visszahúz, lelassít, nehéz egy figura… Alakja rémálmok egykori lakója, Nem sokat változott már vagy húsz év óta.

Rázkódok, hittel és reménnyel megtelve, Miként a vízből kijött csaholó ebek, Vakarom magamat magányos nagy fákba, Míg oda nem érek éppen egy lankára.

Lankának aljában avarban hempergek, Tölgyek és bükkök takarják el az eget, Mellettem kis patak vize ott csordogál, Mókusok hada a fákról figyel le rám.

Ámde az avar sem könnyít a terhemen, Démonok hadait ő sem vakarja le. Testemet felsérti ezernyi éles kő, Levelek alatt ott sunnyogva rejtőző.

Vizét a pataknak pirosra festette, Mégsem láthatjuk meg a bűnöst, a tettest, Ordítok, valaki mégis itt utánoz, Röhögve újra és újra meg-megátkoz.