Mesterséges intelligencia, drónok, kiválóság

A BÜK 2023. évi közgyűlésén a kiváló kamarai jogtanácsosi munkát elismerő „Pro Excellentia” díjban részesült dr. Csevár Antal biztosítási szakjogász, kamarai jogtanácsos (Magyar Közút Nonprofit Zrt.), akivel a jogi munka mellett a mesterséges intelligenciáról és a drónokról is beszélgettünk.

– A különféle nyilvános bejegyzései alapján úgy vettem észre, nagyon fontos önnek ez a díj.

– Igen. Elég hosszú jogi pálya áll mögöttem, és nagyon jólesik, hogy a kollégák elismerték a munkámat. Úgy érzem, méltón zárul le egy életpálya ezzel a díjjal.

– Mit ért lezárás alatt?

– A koromnál fogva előbb-utóbb nyugdíjba kell mennem, így azt tudom mondani, hogy a pályám a vége felé járok.

– Hogyan készül egy jogtanácsos arra, hogy végül elhagyja a hivatását?

– Erre nem lehet készülni. Sőt: ahhoz, hogy nap mint nap helyt tudjak állni, karban kell tartanom a jogi szaktudást. Most éppen mesterségesintelligenciaés technológiai szakjogász képzésre járok. Ez egy olyan terület, ami már kiesik abból a körből, ami egy hétköznapi gyakorló jogász szeme előtt van, de úgy gondoltam, hogy ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy naprakész legyek a jogi pályán. De ez részben a hobbimhoz is kapcsolódik, hiszen a Drónpilóták Országos Egyesületének vagyok az alelnöke, és maga az Egyesület kérte azt, hogy legyen nálunk egy olyan szakember, aki érti a technológiai rész mellett a hozzájuk kapcsolódó jogi történéseket, és megfelelő szakmai támogatást tud adni a tagoknak. Természetesen elvállaltam.

Soha jobbkor, hiszen 2023 a MI éve. Szinte minden a mesterséges intelligenciáról szól. Önnek mikor keltette fel az érdeklődését ez a szakterület? – Régóta érdeklődöm a téma iránt. Számos alkalommal elhangzott, hogy majd ki fog váltani bizonyos jogi munkákat. Úgy gondoltam, ha ez valóban így van, akkor engem érdekel, hogy a technológia a jövőben a munkánkat vajon megkönnyíti vagy feleslegessé teszi.

– Hogy látja most?

– A mesterséges intelligencia egyelőre csak könnyebbé teszi a jogász munkáját. Egy folyamatszervezést, egy kutatást, egy intelligens keresést sokkal könynyebben végre lehet vele hajtatni, mint ha egyenként állnék neki és keresgélnék a jogi anyagok és az esetjogok között.

– Mit gondol, a gép jövőbeli képességeit is latba vetve, mikor fogja kiváltani a szakma képviselőit?

– Szerintem soha. Azt látom, hogy bár az átlagemberek képzettségi szintje általánosságban növekszik, a társadalomban még mindig sokan nem tudják értelmezni a jogszabályokat. Mindenkinek szüksége van jogi segítségre, aki elmondja, lefordítja a hétköznapi ember nyelvére, hogy az a jogi szöveg – akár EU-s, akár magyar jogszabály – mit is jelent. Mit kell tenni, mit lehet tenni, mik a korlátok… Azt hiszem, ezt a mesterséges intelligencia soha nem fogja kiváltani. Legfeljebb összegyűjti a jogszabályokat, és odateszi a felhasználó elé – aki ugyanolyan értetlenül néz majd rájuk, mint most.

– Az, hogy már maguk az alkotók is korlátozni próbálják a technológia térnyerését, mire utal? Elszabadult a fejlesztés pokla?

– Szerintem ez piaci kérdés. Akinek piaci előnye van, megpróbálja megőrizni. A hírek szerint az EU jelentős korlátozásokat vezet be a tekintetben, hogy milyen területeken lehessen a mesterséges intelligenciát használni. Ezzel szemben úgy látom, legfeljebb csupán garanciákat építenek be, de nem állítanak akadályt az elterjedésének.

– Hogy látja, a jogalkotás képes lesz majd tartani a tempót a technológia gyors fejlődésével?

– A magyar jogalkotás egy kicsit le van maradva, hiszen ha megnézzük, az általunk használt közösségi média egésze Amerikából vagy épp Kínából érkező szereplőkből áll, ezért a szabályozásukat is globális szinten kellene megoldani. Mivel globális szinten semmit sem lehet megoldani, ezért az EU legalább a tagállamokon belül próbál rendet teremteni és jogszabályokkal rendezni a felmerülő kérdéseket. A mesterséges intelligenciával kapcsolatban úgy tűnik, a történések elé akarnak menni, de a helyzet az, hogy technológia utat tör maga előtt, és nincs tekintettel az európai jogalkotásra. A közúti közlekedés sem úgy terjedt el, hogy először szépen kitalálták a KRESZ-táblákat meg a jobbkéz-szabályt, majd azt mondták, hogy „na, most már jöhetnek, feltalálhatjuk a gépkocsikat!” Először a technika jött be, és utána a szabályozás.

Ha már a közlekedésről beszélünk: jogtanácsos a Közútnál.

– Beosztott jogtanácsosként dolgozom. Ugyanaz a munkám, mint minden hétköznapi vállalati jogtanácsosnak: szerződések véleményezése, peres képviselet ellátása stb. Teljesen hétköznapi feladataim vannak, miközben mindig a tanulás inspirált. Még mindig nézem az új jogszabályokat, és ha találok egy jó területet, arra rákattanok, elkezdek benne mélyebb tanulmányokat folytatni, és ez mindig előrevisz. Ha egy peres eljárással kapcsolatban észreveszek valami jogi problémát, elkezdtek utánamenni, hiszen a jogi problémák so- sem önmagukban jelentkeznek, hanem mindig komplex halmazként, és több jogágat is érinthetnek. Ezek engem mindig is izgattak, és amikor találtam ilyet, az mindig egy kicsit előrevitt.

A közúti közlekedés sem úgy terjedt el, hogy először szépen kitalálták a KRESZ-táblákat meg a jobbkéz-szabályt, majd azt mondták, hogy „na, most már jöhetnek, feltalálhatjuk a gépkocsikat!” Először a technika jött be, és utána a szabályozás.

Korántsem hétköznapi hobbija van: a drónreptetés. Hogyan keveredett bele, hogy szerette meg a dolgot?

– A kisfiam szeretett volna drónozni.

– Ez az úgynevezett „villanyvasúteffektus”?

– Pontosan! Vettünk neki több kis repülőmodellt, aztán rá kellett jönnünk, hogy a 10-30-50 ezres kategóriában egész egyszerűen nincs olyan, ami normálisan működne. Vettünk hát egy komolyabbat. De ha már így alakult, úgy gondoltam, talán nekem is érdemes lenne használnom.

Kerestem, hogy milyen szervezett formát találhatok ennek a hobbinak, így találtam rá az Egyesületre, amely akkoriban éppen legitimációs válsággal küszködött. Több éve nem sikerült a vezetőket és a változásokat átvezettetni, nem fértek hozzá a bankszámlájukhoz… Óriási anomáliák voltak. Jeleztem nekik, hogy ezekben tudnék segíteni, mire mondták, hogy „na, akkor megvan az új alelnökünk!” Volt egy új választás, ahol valóban alelnöknek választottak, majd sikerült a jogi részét rendbe raknom az Egyesületnek.

– A drónok jogi helyzete is sokat változott. Volt egy vadnyugati időszak, mostanra pedig jószerivel teljesen leszabályozták a területet. Mennyire szigorú most a hazai drónszabályozás?

– Nem csupán Magyarországon, egész Európában szigorú lett. Az EU kézbe vette a drónok szabályozását, ennek a leképezése a magyar jogszabályokban is megjelent. Egy kicsit szigorúbb lett a magyar szabályozás, mint az európai vagy a globális rend, hiszen eleve életkorhoz és vizsgához köti a drónozást. A lakott terület feletti reptetéshez engedélyt kell kérni, és kötelező az alkalmazás használata: még akár egy mezőn is be kell jelölni, hogy éppen hol repülünk, mit csinálunk.

– Mit szeret a drónreptetésben?

– A repülés mindig a szabadság érzését nyújtja. Amikor felrepülök a drónnal, akkor a telefonomon látom, milyen képet vesz fel az eszköz. Ez egyfajta szabadságérzetet ad: olyasmiket vehetek észre, amit egyébként gyalogosan vagy gépkocsiban ülve biztosan nem tudnék. Különlegességeket, érdekességeket, szép tájakat fedezek fel, és ez jó érzéssel tölt el. Szeretem a természetet. A természet szeretetéhez pedig hozzátartozik, hogy nézegetem, fotózom és videózom.

Pro Excellentia

A kiváló kamarai jogtanácsosi munkát elismerő „Pro Excellentia” díj viszonylag új kamarai elismerés: 2020-ban adták át első alkalommal. A díjat az a kamarai jogtanácsos kaphatja, aki legalább 10 éven át hivatástudattal és felelősségteljesen végzett jogtanácsosi munkája mellett a társadalmi igazságosságért és a jogtanácsosi szakma előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseivel az ügyvédi kar és a jogtanácsosi hivatás tekintélyét, jó hírét növelte.