Pesti Bölcsész Újság • 243. szám by Pesti Bölcsész Újság

PESTI BOLCSESZ

Az elte btk hök lapja • 243. szám, 2016. december Az elte btk hök lapja • 243. szám, 2016. december

Nyáry Krisztián irodalmár: Nyáry Krisztián irodalmár: Nem minden író, költő halott! Nem minden író, költő halott! Trump hozza el a fordulatot? • Vida Kamilla és a költészet • Erzsébet, a királynő

Trump hozza el a fordulatot? • Vida Kamilla és a költészet • Erzsébet, a királynő

243. szám 2016. december 2 Bölcs csővel az ég felé 3 Megújul a magyar érettségi 4-5 Pillanatképek Kolozsvárról 6-7 A boldogság madara nem mindig kék 8 Roxforti tanulmányok a TáTK-n 9 A jövő művészete 10-12 Nem minden író-költő halott! 13 Fellépő bölcsészek és leszereplő senkik

14-15 Nem szeretne költő lenni bármi áron 16-17 Szülinapi buli a PIM-ben 18 Trump hozza el a fordulatot? 19 Jobb adni, mint kapni – karácsonykor is 20-21 Színház: Erzsébet, a királynő 22-23 Széppróza: A tó Tündéje 24 Üvöltsünk együtt!

Kedves Hallgatók! Azt hiszem, nem tudunk mit tenni: néhány nap és megkezdődik a vizsgaidőszak. (Na persze, hallom ám a kitörő lelkesedés örömszimfóniáit…) Még mielőtt belevetnétek magatokat a tanulásba, vegyétek kezetekbe a Pesti Bölcsész Újság legfrissebb számát! Ez a lapszám az idei év utolsó kiadványa. Lévén a vizsgák mellett egyre közelebbivé válik karácsony ünnepe is, igyekeztünk a decemberi számot a megszokottnál színesebbé, érdekesebbé tenni. Ezért készültünk három interjúval. Címlapon Nyáry Krisztián irodalmár, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója, a Magvető korábbi igazgatója, akivel a nálunk először publikáló Ágoston Enikő beszélgetett. A publikációs listájához mérten igencsak szerény Vida Kamillát, akinek számtalan verse jelent már meg nyomtatásban és online, Santavecz Anita faggatta. Egy igencsak színes egyéniség, az iráni származású Maral Taheritari is tollhegyre került: az ELTE-n tanuló képzőművészlánnyal Kallós Noémi beszélgetett. Az interjúdömping mellett a Pesti Bölcsész Újság foglalkozik az amerikai elnökválasztással: latolgatunk, mérlegelünk, pedig a Trump-korszak csak januárban veszi kezdetét. Jene Boglárka a bölcsészkari slam poetry-bajnokságról fogalmazta meg nem igazán tapintatos meglátásait, Bánkövi Dorottya pedig Kolozsváron szerzett Erasmusos élményeit írta meg. Dodó személyes hangvételű beszámolójához saját képet küldött nekünk, amely valószínűleg ki lesz állítva az erdélyi városban jövőre tartandó fotótárlatán is. Az évet szépirodalommal zárjuk. Garantálom, Lelkes Anna újabb kisprózája ismételten megérinti olvasóját. Sikert a vizsgákhoz, és kellemes ünnepeket! Mészáros Márton, főszerkesztő Főszerkesztő, olvasószerkesztő: Mészáros Márton Korrektor: Szlávich Eszter Főszerkesztőasszisztens: Mayer Katalin Vezető szerkesztő: Tóth Melitta Főmunkatársak: Legény Zsófia, Ilku Dorottya, Gregor Lilla Tördelőgrafikus: Molnár A.Liz Fotó: Gaár Orsolya (Címlap: Galgóczy Németh Kristóf ) Felelős kiadó: Murai László elte btk hök elnök Terjesztés: Czinege András Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. Betűtípus: Chronicle, Abril Fatface, FF Meta Szerkesztőség: 1088 Budapest, Múzeum körút 4. H épület Megjelenés: 1500 példányban, havonta Elérhetőségünk: pbu@btkhok.elte.hu

Bölcs csővel az ég felé A bagoly szimbólumának jelentése érdekelt, így az antik mitológiától a rajzfilm történetéig végigjártam minden fontos állomást, hogy megfejtsem, mégis miért ez a madár a bölcsészlét jelképe. Tóth Melitta Bagolykultúrák Az első forrást, miszerint a bagoly a bölcsesség szimbóluma, az ókori görögöknél találjuk. Mitológiájukban Pallasz Athéné (a bölcsesség, az igazságosság, a művészetek, a jog istennője) állandó jelzője a bagolyszemű. Ezzel azt fejezték ki, hogy sötétben is lát, vagyis átlát a dolgok felszínén, nem téved el a szellemi sötétségben sem. Ám Közép-Európában pontosan azért terjedt el a halállal és félelemmel való azonosítás, mert éjjel vadászik. A betegséget és az öregséget is szokták azonosítani a huhogó bagollyal, többnyire a gubbasztó bagoly képe miatt. Egyik szinonimája is kifejezi ezt a jelentéstartamot: halálmadár. Az ausztráliai hiedelemvilág szerint a denevérek a férfiak, a baglyok a nők lelkei, tehát ezek mondhatni „szent” állatok. A karmában hívő emberek számára a bagoly a béklyóból, a karma körforgásából kiszabadult lélek szimbóluma. Számunkra az állat a bölcsesség, tehát a „bölcs csövesség” birtoklója, amin keresztül az égiekkel áll kapcsolatban. A feng shui szerint a bagoly a tudás megszerzésében és a koncentrációban segít, ezért figurájának elhelyezését a dolgozószobába, lehetőleg az íróasztalra javasolják. Persze, újabb nézetek szerint a bagolyfigura már bárhova pakolható, ha ott egy kis megvilágosodásra volna szükség – legyen ez a hálószoba vagy a gyerekszoba. Hiedelmek és mesék A népi hiedelemben a bagoly lehet bölcs, magának való vagy rémhíreket terjesztő ember is, ám érdemes megfigyelni, a mesékben legtöbbször azt a karakter kapja, aki mindent tud. Ő az, aki segít a többieken, aki megbízható. Például Dr. Bubó, Bagoly a Micimackó fejezeteiből vagy Hedvig, Harry Potter baglya. Apropó , a szlengben, ha valakinek baglya van, azt jelenti, hogy egy intim viszonytól mentes hónap van mögötte.

Fotó: pixabay.com

Buta bagoly, bölcs bagoly Bár a bagoly figuráját a legtöbb helyen az értelemhez kötik, egyes nyelvjárásokban az ostoba, buta diákot is szokták így szólítani. Ez abból fakadhat, hogy nappali megfigyelés mellett gyámoltalannak és félénknek tűnhet az állat. Ráadásul az irónia is gyakran eszközéül szólítja, ha a butaságot akarjuk kifejezni. „A barátod, az a bölcs bagoly is tévedhet néha” – szokták mondani. Tudományterülettől függetlenül is szokták bagolynak szólítani az elsőéves főiskolai hallgatókat, ahogy például gólyának is. Persze leggyakrabban a bölcsészeket hívják bagolynak. Elsősorban a már említett mitológiai múlt miatt vált a bölcsészettudományok jelképévé az állat, de a szimbólumhoz más magyarázat is társítható. A bölcsészek körében gyakori, hogy szeretnek éjszaka dolgozni, úgymond virrasztani, ami szintén jellemző az állatra (éjszakai bagoly). Továbbá minden helyzetben nagyon figyelnek, tisztán látják azt, amit néznek. Kiváló a megérző képességük és bátorságuk is van, hogy hallgassanak az ösztöneikre. ■

Megújul a magyar érettségi Nem csak az elte bölcsészkarán változnak a vizsgák a 2016/2017-es tanév őszétől, a gimnáziumokban is átalakítások történtek. A középiskolások tavaszi érettségirendje például már biztosan módosulni fog. Utánajártunk, mik azok a bizonyos újítások a magyar nyelv és irodalom érettségikben közép- és emelt szinten. Mészáros Márton Már korábban is szóba került az érettségi rendszer átalakítása. Azonban a jövő tavasszal érettségizőknek már az új vizsgaszabályok szerint kell számot adni tudásukról. Az írásbeli vizsga a bevett gyakorlatot követve maradt kétrészes. Az első részben egy szövegértési és szövegalkotási feladatsort kell megoldania a tanulóknak, utóbbi a köznapi szöveg alkotása címkét kapta. A két feladattípus megoldására 90 perc biztosított. A teszt szövegalkotásában érvelési feladatot kell teljesíteni, a szövegértési feladvány nem módosul. A vizsga második részét egy újabb szövegalkotási feladat adja. Itt műelemzést vagy összehasonlító elemzést kell írnia a diákoknak. Erre a feladatrészre 150 perc áll rendelkezésre. A magyar érettségi írásbeli részére összesen 240 percet – négy órát – biztosítanak. A legközelebbi érettségitől nem pusztán a feladatsor, hanem annak értékelése is módosul. A második rész szövegalkotási feladatánál tartalomra és nyelvi megformáltságra 25-25 pont adható. Az elmúlt évek osztályozásához viszonyítva a helyesírás és az íráskép pontszámai kevésbé lesznek hangsúlyosak. Bizonyos mértékben változik a középszintű magyar érettségi szóbeli részének értékelése is. A tartalmi minőség az irodalomnál 25, a magyar

nyelvi tételnél 10 pontot ér, a felelet nyelvi minőségére maximum 15 pont adható. Az emelt szintű magyar érettségi írásbeli tesztjében ezentúl a reflektáló és műelemző szövegek értékelése egymástól függetlenül történik. A műelemző feladatért maximálisan 30, a reflektáló feladatért 20 pontot lehet szerezni. Ezentúl a feladatsor műveltségi és szövegértési kérdéseket is tartalmazni fog – utóbbiak szakirányú szövegek lesznek. Az idei tanévben bővülnek a szóbeli tételek is. A magyar nyelv két korábbi témakörének összevonásával jött létre az Ember és nyelvhasználat című témakör. Az Oktatási Hivatal egyúttal azt is bejelentette, az irodalmi szóbeli tételekben ezentúl inkább az irodalmi művek kerülnek középpontba (az irodalomtörténeti szempontokkal szemben), de nagyobb hangsúlyt fektetnek a határon túli magyar irodalom számonkérésére is. Valaha a határon túli irodalomnak nagy jelentősége volt, sokszor informatív szerepet töltött be az irodalom, onnan lehetett tudni az ottaniakról, arról, hogyan élnek, éreznek. Sok érték született a határon túl, ahogy innen is. Sok műnek viszont alig volt több értéke a hírértéknél. Ma már persze egy kicsit anakronisztikus ez a külön kategória. Amit magyarul írnak, az természeténél fogva a magyar irodalom része. Az igazi probléma talán az, hogy a kortárs irodalomra nem jut elég figyelem a gimnáziumi irodalomtanításban. ■

Prímák lettek December elején tíz kategóriában adták át a Prima Primissima Díjakat a hazai szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport képviselőinek. Magyar irodalom kategóriában Vámos Miklós író kapta

az elismerést, magyar színház- és filmművészet kategóriában Marton László rendezőt, a zenei mezőnyében pedig Medveczky Ádám karmestert ismerték el. ■

Pillanatképek Kolozsvárról Bánkövi Dorottya, harmadéves magyar szakos hallgató beszámolója az Erasmus félévéről. Bánkövi Dorottya

Bánkövi Dorottya Fotó: Hegedüs Márton

Leszállok a tömött buszról és elindulok a főtér felé, legalábbis azt hiszem, hogy arra van, mert nem tájékozódom túl jól. Minden új, minden szokatlan, valahogy mégis ismerős, mint egy álomban. Hunyorgok a reggeli fényben, megpillantom a Mátyás-templom tornyát, és megkönnyebbülök, hogy ezúttal nem tévedtem el. Valaki meglök hátulról, mond valamit, talán bocsánatot kér, talán káromkodik. Nem értem. Az út túloldalán kivilágított butikok, előttük diákok százai, látszólag mind más országból valóak. Odaérek a templomhoz, ahol a csoport vár. Egy kedves arcú fiú az egyetemre hivatkozik, mire az őr gyanakvó tekintete egyből barátságos lesz, elmosolyodik, és odaadja a torony kulcsát. Egy negyedórányi lépcsőmászás után végre megpillantom a várost, ahol az elkövetkező félévemet fogom tölteni: Kolozsvár látképe tárul elém. Felismerem a belvederét, hátrébb egy stadion körvonalai rajzolódnak ki a felszálló ködből, a másik oldalon a román színház tornyait látom, tovább fordulva néhány ortodox templomot. Azon tűnődöm, vajon mit rejthetnek

az utcák és épületek. Néhány perc múlva fújni kezd a szél, a várost övező dombok újra eltűnnek a ködben, az eget pedig óriási fekete madárraj lepi el. Pont mint egy Bodor Ádám-műben, hasít belém. A kezdeti nehézségek ellenére hamar megszokom az itteni életet, a Babeș-Bolyain pedig majdnem minden fontos tárgyamat fel tudom venni. Nagyon élvezem, hogy az előadók felkészültek, nagy tudásúak és közvetlenek. Tényleg jól érzem magamat – leszámítva azt a két hetet, amikor nem volt fűtés a Bölcsészkar főépületben, és a város különböző pontjaira helyzeték át a kurzusainkat. Ez a kis kellemetlenség pedig rákényszeríttet, hogy jobban megismerjem a várost. Igaz, erre azért bőven adódott más lehetőségem is. Amint megérkeztem, azonnal elhalmoztak „erasmusos” programokkal. Már az első héten volt négy buli, Kolozsvár különböző kocsmáiban és szórakozóhelyein, szerveztek kirándulást a Tordai-hasadékhoz és a sóbányába is. Bevallom, eleinte inkább a magyaros hallgatók társaságát kerestem, annál is inkább, mert nem kollégiumba költöztem, hanem albérletbe, így a többi erasmusossal nem találkoztam sűrűn. Ez akkor változott meg, amikor elkezdtem román nyelvórákra járni, kifejezetten erasmusos diákoknak meghirdetett nemzetközi csoportba. Lettek francia, német és ír barátaim, akikkel aztán lehetett menni a román Operába vagy éppen a közeli kocsmák egyikébe lazítani. Az ember azt hinné, hogy a régi és borzalmasan elcsépelt viccek sosem történtek meg, és nem is fognak. Erre cáfolt rá az egyik algériai csoporttársam, akinek tényleg nagyon nehezére esett megérteni, hogy nem hungry vagyok, nem, nem arra gondolok, hogy el kéne mennünk kajálni, hanem magyar a nemzetiségem. Sokaknak azt is nehéz volt elmagyaráznom, hogy miért ide jöttem Erasmussal, miért nem messzebbre. Most azonban azt mondhatom, hogy szakmai szempontból Kolozsvár a legjobb döntés volt. A diákok motiváltak és zavarba ejtően szorgalmasak. Nincsenek sokan, de annál lelkesebbek. Részt

Kolozsvár madarai, 2016 ősze Fotó: Bánkövi Dorottya

vesznek minden fontos programom, felolvasóesten, és színházi előadáson. Két és fél hónap után nem tudok úgy elmenni egy kulturális programra, hogy ne találkozzak legalább két-három ismerőssel. Mióta itt vagyok, ellátogattam felolvasóestekre, a filmfesztre, ahol rengeteg magyar rendezést lehetett ingyen megnézni és voltam a Bretter-kör foglalkozásán is. A legutóbbit fiatal és kezdő íróknak, költőknek rendezik meg a Bulgakov nevű helyen, amely az egyik legkedveltebb magyar kocsma és étterem Kolozsváron. Bárki küldhet be írásokat, de fel kell készülnie rá, hogy nagyon kritikus, de ugyanakkor igazságos közönséggel áll majd szemben. Mindenesetre hallgatónak is megéri elmenni: az ursos nevű sör olcsó és finom. Most éppen Interferences fesztivál van, ez nagyon hasonló az otthoni MITEM-hez. A Kolozsvári Állami Magyar Színházba szerte a világról érkeznek rendezések. Én eddig három előadást láttam, egy lengyel Faustot, egy német-román koprodukciót: A bölcs Náthán-t, de büszkén állítom, messze a budapesti előadás tetszett a legjobban, Bodó Viktor rendezése, Keresztes Tamás főszereplésével. Ez volt az Egy őrült naplója. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Számomra a Babeș-Bolyai magyar szakos kurzusain kívül nyílt még egy lehetőség: egy ismerősöm révén bejárhattam fotós órákra a Sapientiára, ahol olyan jó barátságba kerültem az ottani oktatókkal és diákokkal, hogy elvittek magukkal Nagyenyedre egy fotós és filmes fesztiválra, használhattam a labort analóg képek előhívására, január elején pedig saját fotókiállításom lesz az egyetemen. Kicsit eltávolodva a városi pörgéstől, több hétvégén a hegyekbe megyek kirándulni a barátaimmal. Amíg otthon sokszor úgy éreztem, hogy be vagyok szorítva Pest magas épületei közé, itt alig félóra autózás után elcsendesül minden, és az ember ott találja magát az eleven csendben. Egy rejtélyesen elnyújtózó, alig megmunkált és alig felfedezett, csodálatos tájon. Kolozsvár és környéke természetesen nem olyan steril és rendezett, mint mondjuk egy osztrák kisváros. Sokszor találom szemben magamat funkciójukat vesztett épületekkel, indokolatlanul kialakított közterekkel, néha megviccelnek a jegyautomaták, és lekésem az utolsó buszt, mert az tizenöt perccel előbb megy el, mint ahogy a menetrend szerint kellett volna. Mindezzel együtt Kolozsvár az egyik legélettelibb és legszínesebb város, ahol valaha jártam. ■

A boldogság madara nem mindig kék Maral Taheritari iráni származású fiatal képzőművész, akinek a munkáit a közönség már az Egyesült Államokban, Franciaországban is láthatta. Új tárlata, A boldogság madara nem mindig kék címmel a közelmúltban nyílt meg a Görbe Bögre Kávézóban. Az elte bölcsészkarán tanuló lány a Pesti Bölcsész Újságnak adott interjújában arról beszélt, hogy otthonra talált Magyarországon, de megemlítette azt is, hogy nem tudja elképzelni a jövőjét művészet nélkül. Az interjút készítette: Kallós Noémi Katalin Maral, kérlek, mesélj egy kicsit magadról és a munkádról! 14 éves voltam, amikor beiratkoztam egy művészeti iskolába. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy még időben eldöntsd, mit szeretnél csinálni a jövőben. Itt szövegdizájnozást tanultam. Három évvel később úgy döntöttem, hogy filozófiát és vallást szeretnék tanulni, de végül meggondoltam magam, és művészeti egyetemre mentem. Itt szépművészetet tanultam, a specializációm a közép-keleti és a kelet-európai könyvművészet volt. Ugyancsak 14 éves koromtól dolgoztam egy gyerekújság, az iráni

Bicycle szerkesztőségében karikaturistaként. Ez a lap hetente jelent meg. Tizenegy évig foglalkoztam ezzel. Ezt követően, körülbelül 19 éves lehettem, amikor elnyertem a Művészeti Fesztiválon a legkreatívabb művésznek járó díjat, első helyezéssel. Honnan, pontosabban miből merítesz ihletet? Édesapám rengeteg madarat tartott, így velük együtt nőttem fel. Úgy látom az embereket a saját életemben, akárcsak a madarakat. Sokszor láthattok fehér és fekete madarakat a festményeimen, ezek tulajdonképpen a jó és rossz tulajdonságokat szimbolizálják. Van egy elég érdekes történetem ezzel kapcsolatban. Egyszer, még Amerikában eladtam egy ilyen fekete madarat ábrázoló festményemet egy hölgynek, aki áradozott, hogy ez a kép mennyire gyönyörű, én viszont csak arra tudtam gondolni, hogy a fekete madár egy általam elgondolt rossz embert szimbolizált. Szóval, nem tudtam elképzelni, miért szeretné megvásárolni, de persze ettől függetlenül szívesen eladtam neki. A legtöbb festményed különböző madarakkal van gazdagítva. Mit jelképeznek számodra ezek a madarak? Számomra a madarak a szabadság és a szeretet szimbólumai. Minden embernek megvan a maga sugárzó és egyben sötét oldala is, de az már rajtuk áll, hogy ki melyiket választja, melyik dominál az életükben. Egyes emberek ártanak, mások segítenek társaikon, akárcsak a madarak.

Miért jöttél Magyarországra és az elte-re? Hogy őszinte legyek, úgy érzem, ez volt a sorsom, mivel eredetileg máshova szerettem volna utazni. Aztán beleszerettem Magyarországba, főként a magyar emberekbe, akik rendkívül kedvesek és segítőkészek. Ők nem ítélkeznek felettem. Mennyi idő szükséges ahhoz, hogy elkészítsd egy festményedet? Általában azon múlik, hogy milyen hangulatban vagyok. Amikor nem érzem túl jól magam, inkább nem megyek sehova, és nem nagyon találkozom senkivel. Ilyenkor szívesebben ülök otthon és festek. Máskülönben 2-3 hét alatt elkészítek egy festményt, de ez tényleg leginkább a hangulatomtól függ. Hogyan képzeled el magad a jövőben? Mik a terveid, legfőbb kilátási vágyaid? Jelenleg az Euroexam-nél dolgozom karikaturistaként. Ez egy nyelviskola, amely Nagy-Britanniában, Oroszországban és Magyarországon is megtalálható. Azonban azt kell hogy mondjam, nem tudom elképzelni magamat a jövőben művészet nélkül. Elsősorban el szeretném végezni az egyetemet, de a művészetemre is koncentrálok, hiszen nem tudok élni nélküle. Imádok a magyar fővárosban élni és alkotni. Remek érzés, hogy az emberek szinte teljesen megismernek a művészetem által, és remélem, még sok szép magyar galériában állíthatom ki a festményeimet.

Maral Taheritari élete a művészet Fotók: PBÚ

Kik a legfőbb támogatóid? Mostanra már nagyon sok barátot tudhatok magam mellett. Mikor elkezdtem itt, Budapesten is festeni, megismerkedtem egy nagyon kedves párral, akik számomra olyanok, mintha a szüleim lennének. Támogattak, hogy folytassam, amit csinálok, és mindig segítségemre voltak. Ha ők nem lennének, most biztosan nem tartanék ott, ahol.

Kávé a pohárban, képek a falon Maral Taheritari A boldogság madara nem mindig kék című kiállítása a VIII. kerületi Görbe Bögre Kávézó kávézóban tekinthető meg január 17-ig. A november közepén tartott, szolid, de annál érdekesebb megnyitóünnepségen jómagam is részt vehettem, és egyúttal lehetőségem nyílt interjút készíteni a sokat tapasztalt és nagy tehetséggel megáldott festőművésszel, Maral Taheritarival. A kiállításon Nagy Luca, másodéves anglisztikás hallgató hegedült. Az ünnepségen beszédet tartott Maral Taheritari egyik közeli barátja, valamint az alkotó egyik nagyra becsült egyetemi tanára is. Ezután saját maga is szólt pár szót a kiállításról, festményeiről, és a Budapesten megélt élményeiről, eddigi kiállításairól (legutóbb nyáron volt önálló tárlata) és tapasztalatairól. Ezt követően megcsodálhattuk a már említett festményeket, amelyek rendkívül kidolgozottak és részletgazdagok. Azelőtt, hogy azt Maral az interjúban említette, jól láthatóan feltűnt, hogy ezeknek a képeknek az elkészítése igazán időigényes. Maral igencsak elégedettnek és boldognak tűnik. Ahogyan mondta a lapunknak adott interjúban, nem tudja az életét művészet nélkül elképzelni – reméljük, erre nem is kerül sor! Amennyiben van kedvetek, és természetesen ha időtök engedi, mindenképpen látogassatok el a kávézóba, hogy ti is szemügyre vehessétek a csodás festményeket egy finom kávé, vagy sütemény kíséretében. ■

Roxforti tanulmányok a TáTK-n Az elte társadalomtudomány karán tartottak sokak számára érdekesnek tűnő előadást Elitizmus és értékkonfliktusok a Harry Potter világában címmel. A programon szép számmal jelentek meg annak ellenére, hogy november 28-án, azaz hétfő este került megszervezésre. Ennek nyilvánvaló oka az, hogy a Potter-könyvek nagy sikerű írója, J. K. Rowling nemrég újabb, a régi cselekményhez kapcsolódó film elkészültéhez járult hozzá. Ennek következtében a téma ismét aktualizálódott. A hozzám hasonló Potter-rajongók szeme rögtön felcsillan egy ilyen esemény hallatán. Lukács Andrea Az est előadója Tóth Csaba, az elte ájk oktatója, politológus, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója és Szabó Miklós, az elte tátk antropológus oktatója volt. Ők voltak azok, akik jeleneteket ragadtak ki a hétrészes filmsorozatból, ezeket pedig egyenként elemezték. A megvitatatott kérdések között szerepelt az elit felsőbbrendűségének megnyilvánulása a varázslók és a muglik között - ami lássuk be, igencsak izgalmas téma. Tudniillik, a muglik és a varázserejű emberek között genetikai eltérések vannak, ezért beszélhetünk köztük lévő faji elkülönbözésről. Ennek kapcsán felmerülhet a kérdés, miért szükséges a két „faj” közé éles választóvonalat húzni azzal, hogy a muglik előtt teljes titokban tartják a varázslók létezését. Valójában ez mindkét fél érdekeit szolgálja. Ahogy a boszorkányüldözések idején bebizonyosodott: az emberek félnek azoktól, akik idegen, tőlük hatalmasabb erő birtokában vannak. Azonban a varázslóknak is lenne okuk félelemre a mai ember fejlett technológiájával szemben. Igazság szerint mindannyian az akaratukat akarják rákényszeríteni a természetre – ki a technológia, ki pedig a mágia segítségével. Azonban a tudományosan kevésbé fejlett mágusvilág kordában tudja tartani azt a mágiát, amelyet felsőbb hatalomként a muglik valószínűleg háborús eszközzé formálnának. Emellett a varázsvilágban is jelen

vannak a konfliktusok, hiszen az aranyvérűek (tiszta felmenőkkel rendelkező varázslók) és a sárvérűek (varázstalan szülők gyermekei) közti ellentét nem csupán egy brit politikában tipikus osztályharcot jelképez, hanem valamilyen szinten a rasszizmust is. Ebben a progresszív alapfilozófiában a Malfoy család testesíti meg az arisztokratikus/vállalkozói réteget a társadalomban, míg a velük szöges ellentétben állók Weasley-k a puritánabb réteg. A másik kérdés, amit érdemes felvetni: mennyire hasonlít Voldemort politikája a diktatúrára? A tanár urak fényt derítettek arra, hogy Voldemort nem mutat a leigázni kívánt társadalom felé érdekeltségi viszonyt, hanem folyamatosan érzékelteti az emberekkel, hogy az övé a rossz oldal, s mindenkit meg akar ölni. A joguralom teljes hiánya jellemzi a sötét úr „uralkodását”, mivel félelem által, önkényesen tartja sakkban alattvalóit. Vele szemben Dumbledore professzor lényegesen jobb politikus és manipulátor, hiszen a történet elejétől kezdve tisztában van a várható eseményekkel, fordulatokkal és ügyesen játssza ki a lapjait. Az előadók és maga a téma is hozzájárult a fiatalos hangulat megteremtéséhez. Különleges élmény volt, amikor a hatalmas konferenciatermet betöltötték a filmből jól ismert dallamok (John Williams érdeme), majd a vászonra kivetített ezerszer látott jelenetekről egy közösségként beszélgethettünk. ■

A jövő művészete Hallottál már a NextArt Galériáról? Ha szereted a kortárs művészetet, ha szeretnél újat, valami meghökkentőt látni, akkor látogass el az Aulich utcában lévő galériába! Vass Enikő Magyar szakos vagyok, a művészettöri a minorom, ezért kezdett el foglalkoztatni a gondolat, milyen lehet egy galériában dolgozni. Van erre lehetőség? Nem sok helyen, de vannak gyakornoki programok, amik a hallgatókat segítik tanulmányaikban. Ilyen a NextArt Galéria is. Ez a galéria jövőre lesz tízéves, vezetője Németh Orsolya, aki szem előtt tartja a fiatal tehetségek jövőjét. Azonkívül, hogy gyakornoki programot indít a galéria fennállása óta minden évben, főleg fiatal, akár az egyetemről éppen kilépett művészeket foglalkoztat. Együttműködik a MOMEval és a Nyugat-Magyarországi Egyetemmel, ez utóbbinak most volt kiállítása a galériában. Amikor elkezdtem nála gyakornokként dolgozni, akkor volt az Art Market, ahova Európából mindenhonnan érkeznek kortárs galériák bemutatni művészeiket és műtárgyaikat. Ez egy négynapos program, ingyenesen látogatható, sok érdeklődő volt, közülük sokan laikusok. A négy nap végére jöttem rá, hogy Orsolya milyen jól válogatta össze a kiállításra szánt műveket. A galéria kiállító terébe hat különböző művész alkotásai kerültek. A főhelyen volt Nyári István fotorealista The Deerstalker című műve, amin egy szarvasagancsos férfi a főszereplő.

Horváth Dániel tárlata Fotó: Next Galéria

Mondani sem kell, ez azonnal magára vonta az érdeklődők figyelmét. Ezután szemügyre vették a többi művet, az egyik legkedveltebb Szőllösi Géza Arnold-ja volt, pedig ez csak egy bogarakból épített transformers-robot műgyanta téglába öntve. Szerintem ez igen különleges darab, és nem csoda, hogy minden gyereknek tetszett. Az egyik falon Dobó Bianka művei kaptak helyet. A fehér alapra nyomtatott képek felismerhetőek, ott a Parlament, a Szépművészeti, a Budai Vár. Első pillantásra kellemes lakberendezési eszközök, de mindegyik képen van egy-egy felirat, ami erős üzenet (sorrendben: Be effective, Be optimistic, Dream big). Helyet kapott még Pelcz Benjámin Triviális jelenség című alkotása is. Az ifjú művész fémből alkot, legutóbbi kiállítására csupa mindennapi bosszantó pillanatot hajtogatott meg fémből. Itt egy jópofán összehajtogatott fémszalag volt látható, ami a letekeredett WC-papírt illusztrálta a gurigával együtt. Úgy gondolom, Orsolya jó érzékkel választotta ki ezeket az alkotásokat, mindenki talált kedvére valót. A galéria művészei is mind-mind más stílust képviselnek, más technikát alkalmaznak, sokszínűek és változatosak, érdekes problémákkal foglalkoznak, igazán érdekes őket követni. A mostani kiállításnak „…Sem mérték” a címe. Ez november elejétől december 8-ig tartott, és Horváth Dániel műveiből állt össze. Képei a valóság és az illúzió határán mozognak. Ahogy ő mondja: „A szinte tökéletesen harmonikus kép egy oda nem illő képi elemmel (gesztussal, színnel, formával) azonnal kizökkenti a nézőt és – a befogadhatóság határán egyensúlyozva – elgondolkodtat, finoman a hatalmába kerít és nem ereszt”. Az év végéhez közeledve karácsonyi vásár lesz a galériában, ahol több művész képei is megtekinthetők, azután pedig Bardon Barnabás kiállítására kerül sor. ■

Nem minden író-költő halott! Nyáry Krisztián író, kommunikációs szakember és jelenleg a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója, de legtöbben az Így szerettek ők című könyvsorozata miatt ismerjük. Arról beszélgettünk vele, hogy milyen helyet foglal el a szépirodalom az emberek életében, s ebben milyen szerepet játszanak a könyvkiadók. Az interjút készítette: Ágoston Enikő Ön egy egész könyvkiadói cégcsoport kreatív igazgatója, így nagy rálátása van a könyvpiacra. Mire van szüksége a mai olvasóknak? Próbáljuk kitapogatni. Divatok és trendek vannak, mint bármilyek piacon. Az egyik fogódzó az, hogy külföldön milyen trendek vannak, de ez nem feltétlenül megbízható. Minden kiadó megpróbál egy olyan törzsolvasói gárdát találni a szerzőinek, akik szinte biztosan megveszik majd a következő kötetet. Körülbelül ezt csináljuk: elképzelünk egy olvasót, és megpróbálunk kommunikálni vele. Ez vagy sikerül, vagy nem. Milyen könyvek fogynak legjobban? A szépirodalmi piac úgy működik, hogy a kiadók könyvei nem avulnak el egy-két év alatt. Tíz év múlva is el lehet adni, ezért előfordul, hogy egy éven belül kevesebb könyv fogy el, de lehet rá számítani, hogy azt tíz vagy akár huszonöt év múlva is keresik az olvasók. Persze itt is vannak trendek. Fura módon a magyarok a novellát nem szeretik annyira, mert azokat kicsi regénykezdeményeknek tekintik. Novelláskötetből kevesebb fogy, mint regényből, ezért vált divatossá a novellafüzér, ami majdnem regény, elviekben. Drámát végképp lehetetlen eladni. A regényeket szeretik a magyar olvasók. A bestseller-kiadásról pedig: nagy példányszámot kell eladni rövid idő alatt. Az a könyvkiadó a sikeres a bestsellerben, aki megtalálja az éppen fölfelé induló trendet, már akkor, amikor a többiek még nem tudják, hogy az siker lesz. Fontos az is, hogy időben abba tudja hagyni, mert utána megjelenik ugyanarra a kaptafára sok hasonló könyv, csakhogy időközben a

népszerűség fokozatosan lecseng. Ilyen volt – bár ez még mindig tart – a színező könyv. A legtöbb ember csak a szórakozást keresi a könyvekben. Ezért szorul háttérbe a szépirodalom? Nincs olyan nagy baj a szépirodalommal, különben nem lenne annyi szépirodalmi kiadó. A szépirodalom olvasottsága mindig egy kisebbség olvasási szokásait tükrözi. Önmagában jó, ha egy társadalomban sokat olvasnak. Ehhez képest másodlagos, hogy mit olvasnak, mert az olvasási készség kialakulása fontos. Persze a szépirodalmi könyvkiadásban jobban örülnénk, ha sokan olvasnának Krasznahorkai Lászlót, de ez nem egy reális elvárás. Mindig egy iskolázott, műveltebb, az olvasás esztétikáját megtanuló kisebbség szokása lesz a magas kultúra fogyasztása, de az is jó, ha vannak népszerű könyvek a populáris kultúrában is. Min múlik, hogy milyen könyvet választ az olvasó a könyvesboltban? Vannak szövegek, amik keresik az olvasókat, és vannak olvasók, akik keresnek szövegeket. De vannak külsődleges szempontok is. Amikor valaki könyvesboltba megy, sokszor borító alapján vásárol. Fontos az is, hogy mennyibe kerül, hogy milyen kiadónál jelent meg, jó helyen van-e a boltban. Hogy mit miért veszünk, az mindenféle kulturális trendek mellett arról is szól, hogy eljut-e hozzánk, hallunk-e róla. Ha valaki bemegy az Alexandra Könyvpalotába, és kéri Esterházy Péter egyik konkrétan megnevezett könyvét, akkor azt fogják a kezébe adni. Az elsőkötetes regényírók esetében mondjuk csak azt mondja a vásárló, hogy valami kortársat szeretne…

Egy kiadónál hogyan döntik el, hogy melyik kézirattal érdemes foglalkozni? Minden kiadónak van egy önképe arról, hogy mit képvisel. Hiába jön a Magvető Kiadóhoz egy jól megírt izgalmas krimi, arra azt fogja mondani a szerkesztő: ez nem a mi profilunk. Ha illik a profilba, akkor ezernyi szempont lehet befolyásoló. A szépirodalomban az elsőköteteseknél például gyakran előfordul, hogy mindent bele akarnak írni az első könyvükbe. Akkor azt mondja neki a kiadó szerkesztője, hogy ez nagyon jó, látjuk, hogy tudsz írni, de ezt vidd valahová máshová, majd a következőt hozd nekünk. És van egy piaci szempontrendszer is: a könyvkiadó ki akar adni egy évben, mondjuk, nyolcvan könyvet. Ebből mindenfajta műfajban meghatározott számban megjelenő könyveket szeretne, és akkor azt fogja mondani, hogy ez nagyon tetszik, de két év múlva tudjuk kiadni, ilyen típusú könyvből többet nem lehet most. Mondjuk a Magvetőnél évi tíz verseskötetnél több nem jelenhet meg, mert az csak presztízs. Azokon senki sem keres.

Miért érdekelnek kevesebbeket a verseskötetek? Ez mindig így volt. Vörösmartytól Petőfiig minden költő erre panaszkodott. Ez egy luxustermék. Bizonyos értelemben a verseskötet a szépirodalmi világ csúcsa. De ahhoz képest, Magyarországon mennyien élünk, sok verset vesznek meg az emberek. Az egyetemi irodalomtudománnyal foglalkozó órákon gyakran előkerül a kérdés, hol húzhatjuk meg a határt a lektűr és a szépirodalom között. Ön mit gondol? Elég differenciáltan gondolkodunk, mindenféle kanonikus szempontot érvényesítünk. Szoktam rendhagyó irodalomórákat is tartani, ahol kísérletezek egy kicsit a gyerekekkel. Ha levágjuk a versekről a szerzőt, akkor sokkal bátrabban mondják meg, melyik a rossz és melyik a jó. Egy alacsonyabb presztízsű, vagy lektűr szerzőnek elkönyvelt szerző művét sokkal könnyebben mondjuk szórakoztató lektűrnek, még akkor is, hogy ha több van benne. Ez pillanatnyi divatoktól is függ. Ha minél magasabb

Nyáry Krisztián az irodalmi oktatásról is beszélt a szerzővel Fotó: Gaár Orsolya

számban kel el egy könyv, annál inkább hajlamosak a kifinomult olvasók, kritikusok azt mondani, hogy lektűr. Ha valamiből csak háromszáz példányt adnak el, és egy jó nevű szerző könyve, akkor biztos annyira mély és magas minőség, hogy valószínűleg valami nagyon emelkedett dolog, pedig ez nem feltétlenül van így. A magyar piac specialitása, hogy nagyon élesek a határok, ezért mindig zavarban van a szakmai olvasó, ha nem tudja beletenni egyetlen dobozba se. Ha a kettő között van, akkor is késztetést éreznek, hogy valahová elhelyezzék. Ha nem tudják elhelyezni, akkor mi történik? Az nehezebb helyzet. Magyarországon, ami leginkább hiányzik az az, amit az angol middlebrownak, köztes irodalomnak mond, ami szórakoztató, de nem bulvár. Ha akarom szépirodalom, ha akarom, szórakoztató. Sok különböző embert kérdezek az olvasási szokásairól, és arra a megállapításra jutottam: az irodalomtudománnyal foglalkozókon, meg egy bizonyos elit rétegen kívül nem sokan ismerik a magyar kortárs szépirodalmat. Hogyan szerettethető meg a kortárs szépirodalom az emberekkel?

Vannak utak, amin keresztül el lehet jutni a szépirodalomig, ezért nagyon szeretem az olyan műfajokat, mint a slam poetry. Ez olyan műfaj, amiért a fiatalok sorban állnak, amiért pénzt adnak! A Rájátszás produkcióban, ahol kortárs költő és kortárs zenész áll közösen színpadra, szintén tömegek vannak. Ha az ember elmegy, és meghallgatja megzenésítve Erdős Virág verseit, akkor megveszi előbb-utóbb a verseskötetet is. Az olvasók számára nem magától értetődő, mit kell levenniük a polcról. Valóban az a feladatunk, hogy minél több emberhez eljusson a szépirodalom. Régebben mire egy olvasó elment megvenni egy elsőkötetes szerzőnek a könyvét, addigra tudott róla valamit, mert olvasta a napilap versmellékletében, az egyetemi újságban vagy a megyei folyóiratban. Ma már ezek nincsenek, ezért legfeljebb az internetről tájékozódunk. Hogyan lehet a szépirodalmat marketingelni? Ez egy konzervatív iparág, nem lehet rajta nagyot nyerni, de ha ügyesen csinálja az ember, akkor

stabilan működik. Nincsen sok pénz marketingre, tehát ritka az, amikor óriásplakáton látunk könyveket. Igaz, azért megvannak a megfelelő eszközök, az online kommunikáció, a közösségi média, a rendezvények, nem is beszélve a könyvesbolti kihelyezésekről. Én azt látom a leghatékonyabbnak, ha magát a szépirodalmi művet, annak részletét eljuttatjuk a közönséghez. Onnantól tudunk segíteni abban, hogy megtalálja azt, amire vágyik A könyvválasztásban meghatározó az olvasóközönség és a szerző közötti kapcsolat. Hogyan tartják ezt fent? Ez pont azért fontos, mert a hagyományos csatornák megszűntek. A szerzők rákényszerülnek, hogy kapcsolatot tartsanak a közönségükkel. Ha elmegyünk egy Grecsó Krisztián író–olvasó találkozóra, akkor az már nem olyan, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt volt, amikor egy művelődési házban egy kötött mellényes ember egy tál pogácsa és egy kancsó víz mögött zörgős papíron valamit felolvas, és már a második sorban sem lehet hallani. Sajnos a fiatalok körében egyre jobban háttérbe szorul az olvasás igénye. Hogyan próbálják megragadni a fiatal olvasóközönséget? Óvodás koromban találkoztam Weöres Sándorral, onnantól kezdve egész gyerekkoromban úgy tekintettem rá, mint az ismerősömre, aki nekem írja a verseket. Rá kell, hogy jöjjön ez a korosztály, hogy aki író vagy költő, az nem feltétlenül halott. Az is fontos lenne, hogy ne fojtsa meg az iskolarendszer, a környezet azt a természetes vágyat, hogy ők maguk is írjanak. Hogyan vezetné be a kortárs szépirodalmat az oktatásba annak érdekében, hogy minél fiatalabban belekóstolhassanak a diákok? Azt irodalomoktatás egyik legnagyobb gondja, hogy nem tudunk szabadulni a kronologikus oktatástól. Ennek az egyik eredménye, hogy a diák akkor ismeri meg a kortársakat, miután már túl van Homéroszon, Dantén, a legnehezebbeken. Sok átvehető módszertan van a finn rendszertől a franciáig, ahol párhuzamosan oktatnak kortársat és klasszikust. ■

Fellépő bölcsészek leszereplő senkik Benyomások a II. Magyar szakos nap slam poetry versenyéről.

Talán kissé szokatlan formában, talán a szokásosnál borúlátóbban.

Jene Boglárka elte. Bölcsészkar, Könyvtár Klub, este hét felé. Magyar szakos nap van, záróprogram a slam poetry verseny. A terem egyik végében színpad, te valahol középtájon üldögélsz az olcsó söröddel meg pár haverral. A műsorból semmit nem fogsz látni, előtted tömött sorokban állnak az emberek. Nem mintha érdekelne – köpöd oda a melletted ülőnek. Nem azért vagy itt. A műsorvezető a színpadra lép, csendet kér. Persze te beszélsz tovább, talán meg sem hallottad, hogy szólt valaki. A szervezők hibája ez, nem szól a mikrofon, hogyan is hallanád. Tényleg halk. Elkezdődik a műsor. A fellépők többsége amatőr, ahogy a zsűri is. Nem értenek ezek semmihez, mégis beszélnek. Te is beszélsz. Az előadók a bölcsészéletet járják körül, térdig az öniróniában, röhögnek magukon vagy egymáson. Nevetni jobb, mint sírni. Ha rímekbe szedik, hogy az ország legműveltebb rétegét bolondnak nézi az átlagember, már nem is hangzik ennyire szarul. Méltóságról beszélnek. Felemelt fejjel arról, hogy a bölcsészek nem ingyenélők, nem wannabe gyorséttermi-dolgozók, és ha már a közvélemény meg akarja alázni őket, legalább találjon ki egy új poént. Itt értékesek az emberek. Arról beszélnek, hogy te is fontos vagy. De te nem hallod ezt, mert még mindig pofázol. Ha elvből zavarnád az előadást, talán még tisztelnélek is. Ha nem is értenék egyet veled, legalább lenne benned valami, de neked nincsenek elveid, egyszerűen csak nem érdekel semmi. Ezt szoktad meg, gondolom, te sem érdekeltél még senkit.

Így hát becsuktad a szemed, és elkönyvelted, hogy ez a rendezvény amatőr és felesleges. Én viszont a színpad előtti sorok közt álltam, és úgy éreztem, te vagy felesleges. Profi volt a szervezés? Nem. Tényleg becsúsztak technikai hibák, a zsűri tagjainak többsége nem különösebben értett a slam poetryhez, az előadók pedig hallhatóan kezdők voltak, de nem is vártunk el hibátlan profizmust. Nem azért voltunk ott. A színpadon a társaink álltak, közülünk valók, akik nekünk adtak elő, rólunk. Mert a bölcsészélet néha szívás, de megnyugtató, hogy nem egyedül kell cipelnünk a terhét. Nekem legalábbis erről szólt ez az este, értéket teremtettünk – szervezők, alkotók és nézők együtt. Ez lenne a bölcsészet lényege, de te nem értheted ez, mert nem vagy bölcsész. Igen, tudom, hogy annak tartod magad, vered a melled, hogy mekkora nagy értelmiségi vagy, de sajnos már a kulturált viselkedést sem sikerült elsajátítanod az oviban. Attól, hogy heti háromszor a BTK-ra jársz melegedni, a hetes buszon pedig megalázod a tizenötéves szakmunkásképzőst a lenyűgözőnek hitt műveltségeddel, még nem leszel senki. Egyébként nem zavarna engem a céltalan létezésed, de az igen, hogy a színpadon állók produkciója helyett én az ötödik sorban már a te hangodat hallottam hátulról. Pontosabban a tiéteket, mert hát a magadfajtához jár az egész falka. Egy rakás hűdenagyonbölcsész, akiket arra sem tanítottak meg, hogy a művészetnek tisztelet jár. Nem tiszteltek ti senkit. Mikor a műsor véget ért, mi büszkék voltunk. Ti hazaindultatok, és visszasüllyedtetek az önsajnálat langymeleg mocsarába. ■

Díjat osztott a zsűri Fotó: Gaár Orsolya

Talán néha ilyen is kell.

Nem szeretne költő lenni bármi áron Vida Kamilla az elte btk másodéves magyar szakos hallgatója, minorja a szerkesztői ismeretek. Málik Roland-díjas költő, egyben a Deákpoézis 2015. nyertese. Versei jelentek meg a Műútban, a Hévízben, a Jelenkorban, a Pannonhalmi Szemlében, a kolozsvári Helikonban, és a szifonline.hu-n. A JAK Irodalmi Egyesület tagja. Az interjút készítette: Santavecz Anita Mikor és miért kezdtél el írni? Milyen élményhez köthető az első írás? Nincs konkrét emlékem arról, hogy valamilyen nagy élmény hatására kezdtem volna írni. Úgy rémlik, hogy anyukám sokat figyelte mindenféle művészeti pályázatok kiírásait iskolások számára, azt hiszem régen még rajzoltam is. Aztán voltak mese- és novellaíró pályázatok, az ezekkel eltöltött kreatív időt kedveltem meg igazán. Azóta így maradtam. Az első írás, amire emlékszem, egy öngyilkos mozdonyvezetőről szólt, remélem, már nem fogom megtalálni soha a gépemen semmilyen mappában. Mindenesetre általános iskola ötödik-hatodik osztálya körül kezdődhetett. Ki az a költő vagy író, aki igazán inspirál? Rengeteg minden inspirál egyébként, nem csak irodalom, hanem zene, színház, képzőművészet egyaránt. Ha három alkotót kellene mondanom, akik a legfontosabbak nekem, akkor Esterházy Pétert, Arnold Schönberget és Bartók Bélát sorolnám. Furcsa, mert egyikük sem költő, de ők voltak leginkább formáló hatással a gondolkodásomra. Ez nem aktív inspiráció, nem hiszem, hogy ezek a nyomok láthatóak lennének a szövegeimben. J. K. Rowlingot is kiemelném, ő alapjaiban határozta meg a gyerekkorom. Ha pedig költőkről van szó, számomra Petri, Tandori, Faludy nagyon fontos, meg persze még rengetegen. Olyanok is, akik most kezdenek, de fiatal, már pályán lévő szerzők is sokat adnak.

Mi jellemzi az alkotói módszeredet? Éjszaka vagy nappal szeretsz írni? Precízen csiszolgatod a vereseidet vagy inkább gyorsan sokat író típus vagy? Nem tudok róla, hogy lenne bármilyen speciális módszerem. Írással kapcsolatos babona, vagy szertartás pláne, hogy nincs. Leginkább éjjel írok, de jórészt csak azért, mert akkor érek rá, olyankor nem zavar a fény, vagy ilyesmi. Eleinte többoldalnyi folyószöveget írok. A húzás a komolyabb munka. A rekordom: egy nyolc oldalas szövegből egy fél oldal hosszúságú versre való tömörítés, sűrítés. Amúgy nem tudom, mi számít gyakori írásnak. Alapvetően cikkeket, interjúkat is kell a mostani munkámból adódóan készítenem, így talán a versekre kevesebb idő marad, nagyjából havi egy készül el. Van olyan szöveg, amin majdnem egy éve ülök, javítom, csiszolom, de közben párhuzamosan neki kezdek többnek. Előfordul, hogy hallgatok zenét közben, de magyar nyelven semmi esetre sem. Ha mondatokat, szavakat, történeteket gyúrok, borzasztó zavaró tud lenni, ha ezek elé beugrálnak tőlem független nyelvi megoldások. Mik a távlati terveid a költészettel kapcsolatban? Dolgozom az első köteten, de nem szeretném elsietni. Egyébként azt gondolom, hogyha majd esetleg nem lesz mondanivalóm, akkor erőltetni nem fogom. Akkor abbahagyom és kész. Nincs bennem olyan érzés, hogy költő szeretnék lenni bármi áron. Egyelőre formálódom, hatások érnek. Ha azt fogom érezni, hogy ez nem működik, akkor egyszerűen

befejezem, nem szeretnék erőszakkal kárt tenni a magyar kultúrában. És akkor leszek az, ami most is vagyok: olvasó, befogadó. Mi az, ami a versírásra ösztönöz? Egy belső mondáskényszer, meg élmények, gondolatok. Egyelőre azt gondolom, hogy van mondandóm, és azt versként tudom megfogalmazni. Viszont nincs a verseknek mögöttes célja vagy tanítási szándéka, ez távol áll tőlem. A versek versek. Nem politikai programok, életmód tippek.

Vida Kamilla: ami most van, az is korai Fotó: PBÚ

Mégis rendszeresen publikálsz, felolvasásra jársz, Szöveggyár-táborban veszel részt. Kialakult egy írói kör, ahol meg tudod mutatni a verseidet a barátaidnak? A Műút szervezésű Szöveggyár-tábor nagyon fontos számomra, itt ismertem meg Kabai Lóránt költőt, szerkesztőt, akit a mentoromnak és a „szakmai apukámnak” mondok. Emellett sok barátság szövődött, fontos kapcsolatok. Sokszor összejárunk, megmutatjuk egymásnak a szövegeket is, vagy ha személyesen nem találkozunk, akkor megy a levelezés. De hivatalosan nem alakultunk alkotói körré, azt hiszem, hogy rizikós, ha már ilyen erősen összefonódik a személyes és a szakmai kapcsolat. Másrészt

pár évvel ezelőtt ugyanúgy a Szöveggyárból nőtte ki magát a Gömbhalmaz fiatal költői csoportosulás, ahová elég nagy karakterek, tehetséges szerzők tartoznak, mint Szenderák Bence, Borda Réka vagy Biró Krisztián, és nem szerettük volna a mintájukra „kis-gömbhalmaz” lenni. Hogy állsz a prózával? Prózákat, meséket és novellákat írtam először. Az első versemet, azt hiszem, három éve írtam, azóta ez került előtérbe. De most például a Műút Nőtérfél című tárcasorozatába írok fél évig prózákat, ez egy összefüggő sorozat Magyar álmok, magyar ébredések címmel. Alapvetően közéleti témájú, vagy inkább közéleti inspirációjú szövegeket küldök ide. Tudnál tanácsot adni, annak aki, szeretné megjelentetni a verseit, de bátortalan? Mit csináljon, ha nem tudja eldönteni, jó-e a verse? Szerintem a megjelenési kényszer nem jó hozzáállás. Számomra fontosabb, hogy valami sikerüljön, hogy szülessen valami fontos, mint maga a publikáció. Ha megjelenik, akkor persze nem szomorodok el, de abból tanulok a legtöbbet, amikor valaki veszi a fáradtságot és kíméletlen a szövegemmel, hogy így segítsen. Kabai Lóránt és Szálinger Balázs (utóbbi a Hévíz szerkesztője) sokat és lelkiismeretesen foglalkoznak fiatalokkal, tehát hozzájuk érdemes küldeni. Azt gondolom, ők ketten a legmeghatározóbb alakjai a magyar fiatalirodalmi tehetséggondozásnak. A koraibb verseidben elhagyod a központozást és a címek is tendenciózusan kisbetűvel kezdődnek. Miért? Három éve írok verseket, szóval furcsa a „koraibb” kifejezés. Ami most van, az is korai. A tördelésben, központozásban egyébként sajnos nagyon nem vagyok jó. Sokáig még tudatos sem voltam. Van egyébként olyan téma, hangütés, retorika, ami nehezen bírja el a nagybetűket, vagy kiált azért, hogy ne legyen benne központozás. Ami fontos, az a versen belüli következetesség. Tehát ha döntünk valahogy, akkor ahhoz tartsuk magunkat. Mondjuk, ha használunk vesszőt, pontot, akkor végig használjunk. Lehetőleg a magyar helyesírás szabályai szerint. ■

Szülinapi buli a PIM-ben Méltán megbecsült költőnk, Ady Endre 139. születésnapját ünnepeljük. Diósadi Ady András Endre – így teljes a neve – 1877. november 22-én született az erdélyi Érmindszenten. A 20. század legjelentősebb magyar poétájaként ismerjük, emellett a magyar politika és újságírás egyik legnagyobb alakja volt. Tizenhárom verseskötetében olyan meghatározó gondolatokról ír, mint a szerelem, a hazaszeretet, a szabadság, a mulandóság, az egyenlőség és a hit. Lukács Andrea

Szörényi László Fotó: Facebook

Születésnapja alkalmából idén megrendezésre került az Ady-ünnep a Petőfi Múzeumban. Az eseményen közreműködtek meghívott vendégekként irodalmárok, köztük olyanok is, mint Dr. Szörényi László irodalomtörténész és Csuja Imre Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész. Az est színvonalához a Magyar Virtuózok Kamarazenekar komoly zenei koncertje is hozzájárult. A rendezvény a Medve Színpad szervezésében jött létre. A fellépőket Dóczi Violett konferálta fel, aki a témához nyitott viszonyulásával és hozzáértő kérdéseivel gördülékennyé tette a beszélgetéseket, így a mély irodalmi témák is befogadhatóbbá váltak. Elsőként Dr. Szörényi László előadását hallhattuk, aki 1997 és 2012 között a Magyar Tudományos

Akadémia igazgatója volt. Felsőfokú tanulmányait, szakmai eredményeit áttekintve egyértelmű, miért kapott meghívást az eseményre, és miért az ő értékes gondolatai adtak keretet az egész estnek. Azért is bizonyult különösen élvezetesnek a tartalmas beszélgetés, amelyet az est háziasszonyával folytatott, mert nem száraz és unalmas irodalomtörténeti szempontból kívánt közelíteni felénk, hanem kellő humorral fűszerezte a megnyilvánulásait. Megmutatta hétköznapi emberi oldalát is. Például kiderült, hogy előszeretettel gyűjt mackófigurákat. Szörényi előadásában szó esett Ady művészetének aktualizációjáról, a magyarok bűnösségéről Ady költészete, a Biblia és a Himnusz kapcsán. Dóczi feltette a kérdést a tanár úrnak, hogy miért hasonlíthat annyira Radnóti és Ady költészete. Olyan mintha egy tollból írták volna költeményeiket. Adyról kijelenthetjük, hogy profetikus költő volt, Radnótiról azonban kevésbé ismert, hogy az utolsó „békeidőkből” fellelhetőek olyan írásai, amelyek jövőbeli látomásokról szólnak. Megjósolták a holokausztot, a mai jelent is jellemezték, valamiképpen mindketten kényszerűségüknek érezték költői mivoltukat. Mindketten a tudatos halálba vonulás, egyfajta halálra ítéltség tisztánlátásával rendelkeztek. Ehhez hasonló érdekes tényeket fejtett fel Szörényi, aki egészen a lét kérdéseiig mélyítette a gondolatfolyamokat. A másfélórás értekezés részletes taglalására nincs lehetőség egy effajta rövid beszámolóban, de véleményem

Ady-születésnapot ünnepeltek Fotó: Wikipedia

szerint ez a beszélgetés pont részletessége miatt meghatározó. A tanár úr is azt nyilatkozta utólagosan, hogy új megközelítésekre jutott, és ezt így még sehol sem mutatta be publikum előtt. Az előadássorozat következő szereplőjeként Csuja Imre jelent meg a színen, s elszavalta Ady Dal a rózsáról című versét szavalta el. A színművésztől megszokott erőteljes színpadi kiállás mindenkit magával ragadott, a költeményből Ady szelleme szinte egy pillanatra tapinthatóvá vált a levegőben. Csuja bevallása szerint középiskolásként még úgy érezte, Ady költészetéhez érni kell. A Színházés Filmművészeti főiskolán végzett tanulmányai alatt ugyan Ady művei is kikerülhetetlennek bizonyultak, de nyilvánosság előtt nagyon sokáig nem is mondott verseket a költőtől. Ezt azzal indokolta, hogy Ady zsenialitása nehezen érthető és adható tovább. Ennek ellenére nagyon szereti a költő munkásságát, és amikor Dóczi Violett rákérdezett, hogy melyik a kedvenc Ady-verse, nem tudott konkrét választ adni. Hiszen mindegyikben lehet találni egy olyan érzelem megnyilvánulást, ideát vagy akár csak egy mondatot, ami közel áll a szívéhez, jegyezte meg. Elmondása szerint ilyen például az általa heves átérzéssel előadott vers utolsó két sora: „Én kaptam annak a kislánynak legelső, tiszta, szűzi csókját!” A továbbiakban a Magyar Virtuózok Kamarazenekar színes produkcióját hallhattuk. A zenekart 1988-ban alapította Szenthelyi Miklós Kossuth-díjas hegedűművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti egyetem tanszékvezető tanára a főiskolán végzett fiatal tehetséges tanítványaiból. Több mint huszonöt éve alkotnak tökéletes zenei egységet a komoly zenei élet kiemelkedő szereplőiként. Napjainkban a legtöbbet foglalkoztatott zenekar, repertoárjuk a barokktól a huszadik századik terjed. Játszottak már az Egyesült Államokban, Kanadában, Indiában, Japánban Dél-Koreában, Dél-Amerikában és Európa számos országában. Idén novemberben pedig a Medve színpadon láthatjuk őket többszöri egymásutánban. Az Ady-ünnepi műsoruk alatt Corelli, Bach, Puccini, Mozart és Liszt zeneműveinek megszólaltatásával teremtettek idilli hangulatot a teremben. Végül a Válaszúton című színházi rítusjátékot tekinthettük meg, amelynek során a fellépők Ady és

Radnóti tematikus költeményeit adták elő nekünk. A Szörényi kapcsán már említett profetikus párhuzam Ady és Radnóti között egy történelmi időkre visszatekintő darabban bontakozik ki, a Bibliában szereplő Azuba történetet kapcsolták össze a jelenlegi életünkkel. A színpadon két színművész, Bánfi Kata és Berényi Dávid vették birtokba a főszerepet, de a hangulat fokozása Szakál Lászlónak és Jáger Dávidnak köszönhető, hiszen a zongora, a gitár és az indiai hangszerek által nyújtott zenei aláfestés is a sztori fontos részét képezte. A negyvenegy irodalmi szemelvényt összegyűjtő produkció eksztatikus mozgásokkal és színpadias megjelenéssel adta vissza az igazi színházi élményt. Nagyon érdekes volt egy előadásban hallani két olyan költő verseit egymás mellett, akiket nem igazán véleményeztek még közös kontextusban. Ezzel az újdonsággal maradandó élményt és értékes elgondolásokat nyújtottak a közönség számára. A Medve színpad előadássorozata folytatódik, mi is tovább emlékezünk Adyra. Egyúttal a Válaszúton produkció is többször megtekinthető lesz még december folyamán. ■

Trump hozza el a fordulatot? Arról, hogy ki is az a Donald Trump, és hogyan került hetvenévesen az elnöki székbe.

2016. november 8-án új fejezet kezdődött Amerika legújabb kori történelmében: Donald Trumpot megválasztották az Egyesült Államok 45. elnökének. Hivatali esküjét január 20-án fogja letenni, megbízatása öt évre szól – akárcsak elődeinek. Már senkinek sem újdonság, de bizony az egész világ megdöbbent, amikor kiderült a választási eredménye. Szinte mindenki egyértelmű győzelmet várt a demokrata-jelölt, Hillary Clinton személyében – még akkor is, ha a választást megelőző napokban hol vezetett, hol lemaradt a republikánus mögött. Az Államokban elektori rendszerben zajlik a választás. Ez azt jelenti, hogy az állam elektorainak száma egyenlő az állam képviselőházi és szenátori képviselői számának összegével. Minél magasabb rangot visel egy állam, annál nagyobb mértékben befolyásolja a voksolást. A választáson Clinton kapott több szavazatot, de csak 228 elektorral, így 290 elektori szavazattal mégis Donald Trump lett az elnök. A legmeglepőbb eredmények Ohio és Pennsylvania államokból jöttek, ezek a szövetségi államokban a szavazók a republikánusokra tették le voksukat. A mostani választásban nemcsak a párt, de az elnök személye is rengeteg meglepetést okozott, ugyanis a magas katonai pályáról átigazolt Dwight D. Eisenhower óta az üzletember Trump lett az első megválasztott elnök, aki semmilyen politikai tisztséget nem töltött be korábban. Trump viszont az ingatlanüzletben fiatalkora óta jelen van. 1979ben például hatalmas épületet húzatott fel New York Fifth Avenue-jén, amelyet megnyitásakor Trump Towernek neveztek el. Az épületben számos híresség bérel lakást. Ezen kívül a megválasztott elnök folyamatosan jelen van a szerencsejáték bizniszben is, főképpen kaszinókat vásárolt. Azért tegyük hozzá azt is, már karrierje kezdetén

Donald Trump Fotó: Facebook

Talmácsi Alexandra

állandó szerepet kapott a médiában. És még pénze is van! Az új elnök vagyona 4,5 milliárd dollár, ez 1300 milliárd forint. Nemcsak a személye, hanem programja is felháborodást keltett, ugyanis legfőbb céljai között szerepel a mexikói határra tervezett fal felhúzása (az illegális határátlépések leállítására), a bűnöző bevándorlók kitoloncolása, szabadkereskedelmi megállapodások felmondása illetve és újratárgyalása. Továbbá egy kereskedelmi világháború kirobbantása is célja lehet, hiszen súlyos védővámot vetne ki a kínai termékekre, sőt egy ízben azt is mondta, hogy nem támogatná az ENSZ klímaváltozás elleni programját. Emellett adót csökkentene, s eltörölné Barack Obama elnök egészségbiztosítási reformját, bár megválasztása után azt mondta, az „Obamacare” két pontját csak megtartaná. Sőt, talán még az Obamának köszönhetően legálissá vált melegházasság jogának is búcsút int. Bár ki tudja annak fényében, hogy azt nyilatkozta, „minden erőmmel azon leszek majd, hogy megvédjem az LMBT-polgárokat a gyűlöletes idegen ideológiák elnyomásától és zsarnokságától”. Kérdés az is, hogy Magyarország mit várhat a Trump-korszaktól. Felesleges lenne saccolgatni, méricskélni: a válasz maradjon a jövő titka. Én mindenesetre szorítok, hogy pozitív végkifejlete legyen. (Ez talán nem is olyan elképzelhetetlen.) ■

Jobb adni, mint kapni – karácsonykor is Nyakunkon a karácsony. Lassan kialakul a személyes ajándéklista, de egyre elterjedtebb rászoruló családoknak adományozni. Ha te is szeretnéd kivenni a részed a jótékonykodásból, összegyűjtöttem a legismertebb karácsonyi jótékonysági lehetőségeket. Talmácsi Alexandra Mikulásgyár A látványos MikulásGyár 2016. december 2–21. között van nyitva. Oda tartós élelmiszereket, jó minőségű ruhákat, könyveket, játékokat és tisztálkodási szereket lehet küldeni, de elsősorban az élelmiszereket várják. A gyűjtőközpontokban bevitt felajánlásokat nem szükséges becsomagolni. Az ajándékokat a fővárosi Ötvenhatosok terén felállított központi sátorban és a Lurdy Házban található gyűjtőponton adhatjátok le, de emellett számos vidéki plázában (Debrecen, Miskolc, Szeged) megtaláljátok őket. Azonban ha nem laktok közel egyikhez sem, a Magyar Postán is feladhatjátok a csomagot térítésmentesen – ez esetben írjátok rá a csomagra nagybetűkkel, hogy MIKULÁSGYÁR. Ezeket az ajándékokat elsősorban a rászoruló családok, magánszemélyek kapják, beleértve gyerekes családokat és időseket is. Ha úgy érzed, szeretnél önkéntes munkában részt venni, a MikulásGyárhoz jelentkezhetsz csomagolni. Cipősdoboz akció Magyarországon már egy évtizede elterjedt szokás karácsonykor „cipősdobozos ajándékot” küldeni. Idén is változatlanul küldhettek általatok összeállított ajándékcsomagot. 2016-ban a küldési időszak december 18-ig tart. A csomagot aszerint kell megtöltened, hogy azt hány éves kor körüli fiúnak vagy lánynak szánod. A dobozba a játékokon túl tehetsz még különböző iskolai és higiéniai eszközöket, egyéb apróságokat. Fontos, hogy csomagold be a karácsonynak megfelelően! A hivatalos listát és gyűjtőpontokat a www. ciposdoboz.hu oldalon megtalálod. Az ajándékokat árvaházakba,

nagycsaládos szervezetekbe, kórházakba és fogyatékosokkal foglalkozó iskolákba szállítják, ahol szétosztják a gyerekek között. A Katolikus Karitasz karácsonyi jótékonysági akciója A Katolikus Karitász bár egész évben segíti a nehézségben élő családokat, a karácsony közeledtével mégis élelmiszert, cipőt, meleg ruhát és takarókat gyűjt. Többféleképpen tudtok segíteni a december 31-ig tartó adománygyűjtésen: • a z 1356-os telefonszámon hívásonként 500 forinttal tudjátok támogatni a Karitász tevékenységét • ha inkább utalnátok, a honlapon megadott bankszámlaszámon megtehetitek • ha bementek bármelyik egyházmegyei Karitasz központba, leadhattok jó állapotban lévő használt játékokat, mesekönyveket, tartós élelmiszereket illetve édességeket, amelyeket a gyerekek egy ünnepi műsor keretében kapnak meg • ezen felül, ha december 11–17. között kilátogattok a Vörösmarty téri adventi vásárra, az ott felállított adománypontokon is szívesen fogadják az anyagi, illetve tárgyi felajánlásokat. A gyűjtőpontok elérhetőségét és a bankszámlaszámot a www.karitasz.hu oldalon tudjátok megnézni. Finom támogatás – A Vöröskereszt saját márkás szaloncukra A Magyar Vöröskereszt 2016. december 7-től saját márkás szaloncukrot dob a piacra, ennek megvásárlásával 300 forinttal támogathatod a Vöröskereszt munkáját. A szaloncukrokat kizárólag a Tesco hipermarketek forgalmazzák. ■

Színház

Erzsébet, a királynő Peter Morgan brit színpadi és filmes szerző Audiencia című művét a közelmúltban mutatták be a Pesti Színházban. II. Erzsébetet Halász Judit alakítja, de Hegedűs D. Géza, Kerekes József, Igó Éva és Lukács Sándor is feltűnik a színen. Mészáros Márton Her Majesty’s a pretty nice girl, But she doesn’t have a lot to say Her Majesty’s a pretty nice girl But she changes from day to day The Beatles: Her Majesty Az Audiencia a WestEnden és a Broadwayn masszív közönségsikert ért el, most magyar közönséghez is eljutott. Peter Morgan jó brit módjára élénk érdeklődéssel viseltetik a koronás fők, különösen a regnáló Windsor-ház iránt. Leghíresebb munkája talán A királynő, Stephen Frears 2006-os filmdrámája, amelyben (az alakításért Oscar-díjjal kitüntetett) Helen Mirren messzemenőkig hitelesen és élvezetesen keltette életre a királynőt, aki Lady Di halála után a merev formalitások világát választotta a gyors és érzelmeket előtérbe helyező megnyilvánulás helyett. Az ezúttal színpadra szánt új munka esetében is a brit uralkodón a fókusz, azonban egy drámai jelenet helyett több kevésbé mély pillanatot ragadott ki a királynő életéből. Mint ismeretes, a brit kormányfő a mindenkori uralkodó miniszterelnöke, de az alkotmányos monarchiában nincs írott elvárás arra nézve, hogy a kormány vezetője heti rendszerességgel felkeresse a királynőt a Buckingham-palotában. A szokás azonban mégis életben tartotta a heti audienciákat a királynő és a kormány „első minisztere” között. Morgan művében, amelyet Valló Péter rendezett meg a Pestiben, nem időrendben tűnnek fel az uralkodó legfőbb hivatali megbeszélései. Először is TahiTóth László jelenik meg kivénhedt főkomornyikként, hogy kisebb „tárlatvezetést” tartson a közönségnek. Elmondja, a Buckingham-palotában járunk, a kacsatojáskék falon Canaletto és Gainsborough festményei, az ülőalkalmasságok szövetét pedig vörösről

húzatták át sárgára – ha jól emlékszem, talán Teck Mária királyné vagy elődje, vagy Alexandra királyné kérésére. Aztán besétál a színre II. Erzsébet, akit Halász Judit formál meg, hogy 1995-ben járva, fogadja John Majort, a konzervatív-párti miniszterelnököt. Fesztbaum Béla megint az örök kispolgár, még ha kormányfőt is játszik. Feszélyezve érzi magát, szorong a királynőnél. Tele van kétellyel: azért aggodalmaskodik, amiért éppen saját kormánya próbálja szétcincálni megmaradt renoméját. Kettejük beszélgetése tárgyilagos, de nem azért, mert nem szívlelik egymást, hanem mert ezt diktálja a királyi protokoll. Ennek ellenére egy-egy szellemes jelenetre van példa: amikor Mayor arról siránkozik, hogy hiába kormányfő, ha belép egy terembe oda sem fordul felé senki, a királynő kedvesen felsóhajt. „De jó lehet” – jegyzi meg barátságos félmosolyra húzva száját. A jelenetek egyfajta belső logika szerint váltják egymást, és foglalják keretbe a cselekményt. A második audiencia már 1952-be kalauzol minket. Itt a királynő huszonhat éves – a fiatal- és egyben mindenkori változatot Halász játssza –, tapasztalatlan asszony, de cseppet sem olyan, aki hagyja magát kötélen rángatni. Pedig a Lukács Sándor által patetikusan, már-már paródiába hajlóan életre keltett Churchill éppen azt tervezi, hogy ezentúl úgy vezeti uralkodóját, mintha fordítva osztották volna le a lapokat. A királynő tőle tudja meg, az alkotmányos monarchia igencsak behatárolja joggyakorlását a mindennapi politikában. A bottal járó, nagy hasától szinte már leülni sem tudó és félkopasz szivarozó államférfinek pedig rá kell eszmélnie, hogy az éles eszű uralkodónő átlát a szitán: sejti, hogy Churchill azért halogatja a beiktatást, mert tudja, addig, míg nincs korona Erzsébet fején, addig nem kell átadnia a stafétabotot, amelyhez úgy ragaszkodik. Erzsébet uralkodása alatt – a darabban – tizenkét miniszterelnök váltja egymást az Audiencia Szalon

Halász Judit hiteles királynő Fotó: Almási J. Csaba

erre kijelölt díszszékében. Ahogyan a királynő mondja, szinte csak a nyakkendő más rajtuk. Az elmélet, amit még tizenéves fruskaként uralkodástan órán megtanult, ráhúzható a gyakorlatra is. Az előadásból szinte csak Tony Blair hiányzik, de amikor utódja, Gordon Brown (Kerekes József ) harsányan nevet a kárán, pontosan érezzük, milyen lehet a megítélése. Igó Éva Thatcherként egyenesen beront a palotába. Tajtékzik, amiért azt olvasta az egyik napilapban – palotabeli forrásokra hivatkozva –, hogy a királynő nem különösebben szívleli. Már-már szemtelenség, ahogyan a Vaslady diplomatikusan letorkolja királynőjét. Az Audiencia-t Valló Péter színészközpontú darabként értelmezte. Ezért jórészt nem történik semmi a színen, csak a királynő beszélget minisztereivel. Ezek az eszmecserék pedig nem túl mélyen szántóak, de valamennyire felmutatják Erzsébetnek azt a köznapibb arcát, amely kevesek előtt ismert. Látjuk vágyait, emlékeit, ragaszkodásait a királyi jacht és kutyái, a színpadra beszaladó corgik iránt. Érezzük tiszteletét Fülöp herceg iránt, szerelmi tébolyodottságát, amely még arra is rávenné, hogy a Windsor nevet férje vezetéknevére cserélje. Az Audiencia komoly drámát nem hoz, de egy bulvárprodukcióban arra nincs is szükség. A legerősebb alakítást Hegedűs D. Géza nyújtja Harold Wilsonként. Amikor megérkezik a bemutatkozásra, bárdolatlan, a fogadás végén pedig a

komornyik kezébe nyomja fényképezőjét, hogy megörökíttesse magát a királynővel. Hiába a pimaszság, a politikus Erzsébet kedvencévé válik – a második felvonásban még Balmoralba is elkíséri uralkodóját. Többek között neki köszönhetjük az előadás legveretesebb kijelentéseit, ilyen a haladás szükségességéről szóló eszmefuttatás is. Amikor a darab végén viszont látjuk, egykorvolt csillogó szellemi képességei már kezdik elhagyni, az Alzheimer-kór paranoiássá, feledékennyé tette. Valló Péter díszlete és Pusztai Judit jelmeze nem túl hivalkodó, de visszaadja az uralkodói jelleget. Szép munkát végeznek azok is, akik szinte percről-perce átvarázsolják Halász Juditot – ha kell, akár húszévesből nyolcvanas évei végét taposó asszonnyá. Az előadásban elhangzik, hogy a királynő úgy hiszi, nyolc perc az a figyelem, amelyet a közönség elbír. Csakhogy az Audiencia alkalmával hamar elszáll az a néhány perc, ameddig a figyelem nem lankad. Hiába a bejátszott archív felvételek, a jelzésértékű zene (van itt Vera Lynn, Dean Martin, Meghan Trainor), az előadás nem lép túl a könnyed szórakozás keretén. ■

(Halász Judit kapta a legjobb színésznőnek járó Arany Medál-díjat, amelyet a közönség szavazott meg neki a 2016-os évadban nyújtott teljesítményéért, köztük II. Erzsébet megformálásáért.)

Lelkes Anna Az Erzsébet TV végleg bezárta kapuit – olvasom a hírt Tündééknél. Kezembe veszem az újságot, és fürkészni kezdem a cikket. Tünde behozza a kávét, s mikor észreveszi elfoglaltságomat, szeméből hirtelen eltűnik a megszokott csillogás. – Nem is csodálkozom – mondja búskomoran –, az én helyemet például egy festőnő vette át. – Egy festőnő? – nézek rá értetlenül. Az előttem lévő csészébe kiönti a gőzölgő nedűt. Kezét végigsimítja szoknyáján, miközben leül velem szemben, és egy nagy sóhajjal belekezd az öt évvel ezelőtt történtek mesélésébe. Halottak napja volt. Tünde már az ös�szegyűjtött anyaggal a hóna alatt lépett be az Erzsébet TV öreg, már-már omladozó épületébe. Széles mosollyal az arcán és a maga megszokott optimizmusával nyitott be a vágószobába. A helyiséget üresen találta. A hóna alatt szorongatott paksamétát az asztalra helyezte, és felhívta az operatőrt. Kissé különösnek tartotta, hogy pont ezen a napon nem kell forgatniuk – ahogy ezt az operatőrtől megtudta. Gondolta, biztosan készítettek különkiadást erre a különleges napra. Kiskabátját levetette és hozzákezdett a következő napi anyag összeállításához. A máskor nyüzsgő szobában most teljesen egyedül ült. A csend már szinte tapintható volt. Órák teltek el így, amikor az ajtó hirtelen kicsapódott, és Barbara esett be rajta, teljesen feldúlt lelkiállapotban. Pár perc múlva, mikor kissé magához tért – de a levegőt még sűrűn kapkodta – teljes felháborodással mesélte, hogy egy számára ismeretlen nő készített riportot az operatőrükkel. – Érted? A mi operatőrünkkel – hüledezett. Tünde összeráncolt szemöldökkel nézett maga elé. Ekkor már hetek teltek el azóta, hogy a kormányváltást követően a szerkesztőséget felmentették.

Illusztráció: Abonyi Elvira

Széppróza

A tó Tündéje

Tünde nem bolygatta a történtek okát és körülményét, minden folyt a régi kerékvágásban. Örömmel, és a tőle megszokott alapossággal folytatta munkáját. Hetek teltek el így – az ismeretlen riporter esete óta – majd a TV-nél dolgozó megszokott arcok kezdtek eltűnni, és újak léptek a helyükbe. Senki se értette, mi történik. Tünde továbbra is végezte feladatait, és csak találgatni tudta, mikor következik ő a soron. Barbara már hetek óta nem járt a TV-nél. Telefonon mondta Tündének, hogy nem tudja miért, de egyszerűen nem keresik, ahogy a többi eltűnt dolgozót sem, és nem tudnak mit tenni, mivel az állítólagos szerződésük – mint kiderült – nem is létezik. Tünde a másnapi testületi gyűlésre remegő térdekkel és gyomrában kavargó érzéssel lépett be. Jó

reggelt kívánt, mire a teremben ülők rászegezték tekintetüket, majd egyetértő hümmögéssel és egy-egy elmormolt „reggelt”-tel folytatták megszakított elfoglaltságukat. Az ilyen gyűlések előtt általában nagy hangzavar fogadja Tündét, és a társalgásba mindig könnyedén bekapcsolódik. De ez most más volt. A körülötte honoló rideg csend csak még jobban fokozta gyomrában a görcsöt, és térdei egyre hangosabban koccantak egymásnak. Leült a szokásos helyére, viszont maga körül egyetlen ismerős arcot sem látott. Bródics megviselt – valaha barna színű – székénél egy fiatal férfi rendezgette iratait. Magas, szikár ember volt, egy kedves kis vonással a szája mentén. Kicsit se hasonlított Bródicsra, aki alacsony, köpcös termettel büszkélkedhetett, és bohókás viselkedésével mindig bearanyozta Tünde napjait. Barbara helyén pedig az a nő ült, aki korábban a Halottak napjai riportot készítette. Tünde próbált tudomást sem venni a megváltozott körülményekről. Az ablakon beáradó fényözön kristályosan táncolt gesztenyebarna haján. Kis jegyzettömbjébe firkált néhány gondolatot, közben egyszer-egyszer felkapta fejét és meredten nézett szembe a nappal. Látszólag ez is olyan gyűlés volt, mint ezelőtt bármikor. Megbeszélték a múlt havi nézettséget, összesítették a kiadásokat, és napirendre került a következő heti műsor programja is. Mindemellett megbeszélték a TV új műsorfelépítését és ütemezését. Tünde teljesen értetlenül ült a teremben, egyes egyedül, mint a hajdani stáb tagja. Arca leginkább egy tóhoz hasonlított. Rezzenéstelen

arcizmaival figyelte az eseményeket, és tekintete egyetlen gondolatát sem engedte elárulni. A főszerkesztő ráemelte szúrós pillantását: – Mindenképpen szükségünk van valakire, aki helyi ismeretekkel rendelkezik. Szeretnénk, ha továbbra is velünk dolgozna – mosolyodott el nyájasan. – Örömmel maradok. Akkor a többieknek is szólhatok, hogy visszajöhetnek? Miután a főszerkesztő közölte Tündével, hogy a régi stábból csak és kizárólag rá tartanak igényt, az asszony megköszönte a felajánlást és elhagyta a már annyira a szívéhez nőtt épületet. Ujjait még egyszer – utoljára – végighúzta a megsárgult falakon, és egy nagy sóhajjal végleg búcsút vett a riporteri élettől. Tünde most egy rádiónál fogadja a betelefonálók hívásait, viszont a régi stáb többi tagja azóta sem tudott elhelyezkedni a médiában. Hiába. A politikusok jönnek-mennek, ahogyan a rezsimjük is. Most, ahogy ez a – számomra megfoghatatlan – örök optimista nő itt ül velem szemben, orcája tükörsima taván felfedezek egy apró különbséget. Ezt a tökéletesen rezzenéstelen felszínt most meg-megrázza egy kis mozdulat. Egy kicsiny, de mégis jelentős változás jelenik meg ezen a sima arcon. A két szemöldöke közt olykor-olykor megrándul a bőr. Azon a helyen lassacskán két mély vonal rajzolódik ki… ■

Fotó: Bánkövi Dorottya

Lelkes Anna 1994-ben született Budapesten, jelenleg másodéves magyar szakos hallgató az ELTE-n. A középiskola után elvégezte a Bálint György Akadémia újságíró képzését. Itt ismerkedett meg az újságírás klasszikus műfajaival. Megcsapta a varázsuk, s úgy fest, azóta se tud szabadulni a bűvölettől.

Üvöltsünk együtt! Ha január 3-án a Normafánál kirándulva, szánkózva vagy piknikezve egyszer csak óriási üvöltést hallasz, ne lepődj meg. Ha már úgy is arra jársz, csatlakozz hozzájuk!

„2016 nem volt egy jó év. Sőt, szerintem minden kétely nélkül kimondhatjuk, hogy egyenesen szar volt” - így vezetik be a Közös üvöltés nevű eseményt a szervezők. A szokatlan rendezvényre mindenkit várnak, aki úgy érzi, az idei év nehézségekkel, problémákkal és stresszel volt tele. Az újévet sokan a jól bevett szokásokkal indítják: visszaszámolás, koccintás, lencsefőzelék. Az óév eseményei ellen fogadalmakat kötünk, ha azt gondoljuk, nem minden úgy sikerült, ahogy azt elterveztük. De abban, hogy tiszta lappal, békességben állhassuk neki saját magunknak tett ígéreteink betartásának, segíthet, ha előbb megszabadulunk azoktól a dolgoktól, amik az elmúlt időszakban bántottak. Ennek pedig tökéletes módja, ha kiüvöltjük magunkból a gőzt. Persze, nyilván nem mindenki élte meg borzasztónak az évet. Az esemény kommentelői között akadnak, akik másért mennek: „Akkor is jöhetek üvölteni, ha nekem jó évem volt?” – „De hát miért ne üvölthetne az ember örömében is?” Hasonló okok miatt többen azt is felvetették, a kiabálás után egy hatalmas közös nevetést is érdemes lenne beiktatni azért, hogy jobban induljon a 2017-es esztendő. Az akciónak egyébként egészen széleskörű hagyománya van: Japánban az év elején az emberek gyakran kikiabálnak mindent, ami bántja őket, vagy éppen azt, hogy kibe szerelmesek. Állítólag a svédországi egyetemváros Uppsala Flogsta nevű negyedében még elterjedtebb a szokás, az ottani egyetemisták minden este tízkor félbeszakítják teendőiket, és egyszerre üvöltenek az ablakokból, tetőkről, erkélyekről. A városi legenda szerint erre a vizsgaidőszak okozta stressz mellett az öngyilkos diákokkal való szolidaritás ad okot. A magyar esemény nagy népszerűségét mutatja, hogy eddig 1700-an ígérik, hogy ott lesznek, pedig

még több hét van hátra az újév kezdetéig. (Ki tudja, mennyi jó és rossz történik addig…) Ismerve a Facebook-események jelentkezési szokásait, attól nem kell tartani, hogy a csapat elér Pasarétig, de jogosan vetődhetnek fel a kérdés, hogy az állatokat nem fogja-e zavarni a nagy lárma. Épp ezért még függőben van a biztos helyszín, a főszervező elmondása szerint „eszünk ágában sincsen megijeszteni semmilyen állatot, rendőrséget pedig pláne nem”. Nemcsak az állatokat kell félteni, néhányan felvetették, hogy ők maguk is megijednének, azért inkább nem vesznek részt az eseményen. Érthető, de hát az újév egy ilyen ünnepkör, a tűzijáték és a petárda sem a legcsöndesebb műfaj. De azok, akik részt szeretnének venni az eseményen, általában díjazzák a stresszlevezetésnek ezt a módját, sőt, folyamatosan érkeznek a kiegészítő ötletek is. Néhányak szerint érdemes lenne metált hallgatni, ha már úgy is üvöltenek, mások egy kiadós csihi-puhit rendeznének, akár párnacsata formájában. A szelídebbek pedig jógát és meditációt javasolnak. Annyit azért érdemes hozzátenni: nem javasolt otthon gyakorolni előre. Talán nem biztos, hogy a szomszédok díjaznák. „Ha egyedül üvöltesz, az gáz. Ha mások is üvöltenek veled, az menő” – vallják a szervezők. ■ Üvölteni igenis jó Fotó: Clipart Kid

Gregor Lilla

KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ BÁRÓ WENCKHEIM HAZATÉR magveto.hu

K Ö Z E L L E S Z Ü N K A T U˝ Z H Ö Z A Nemzetközi Man Booker-díjas szerzo˝ új regénye MEGJELENT E-KÖNYVBEN IS