__MAIN_TEXT__

Page 1

„,VISZEM A FELHALMOZOTT KAPCSOLATI TŐKÉT”

ÁLOMVALYO

ÍGY JEGYZETEL(JE)TEK TI

GREGOR LILLA ERASMUSOS ÉLMÉNYEIRŐL SZÁMOL BE

AZ IDEI SZABIHÍD IS SOKAKAT VONZOTT. SZŰCS VIRÁG NATÁLIA A SZERVEZŐKET KÉRDEZTE

BENCZE NORBERT KUTATÁSAI ALATT SZERZETT MEGFIGYELÉSEIT OSZTJA MEG A SIKERES JEGYZETELÉSHEZ

10. oldal | KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY

8. oldal | KÖZÉLET

13. oldal | KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY

Az ELTE BTK HÖK lapja • 2018. szeptember, 252. szám

ENGEM PESTHEZ LÁNC KÖT... SZŰCS VIRÁG NATÁLIA Meg Szabadság. Meg terek. A lakásunkat a Körúthoz meg három emelet. A villamos az hegedű, ha kanyarodik, andalít. Az utcalámpa fényénél olvastam hajnalig. Indulok, köszönök álmosan. „Sziasztok, megyek a városba.” Már a csuklós villamoson keringőzve jut eszembe, hogy tavaly beköltöztem. Sietek, órám van, mármint nem a karomon. Illetve tulajdonképpen de, a képzelt gázpedált lenyomom. Változtatni kellene felfelé a tempón. Irodaházban tükröződik egy még szebbé torzult templom. Zárthelyi. Gyakorlat. Rengeteg tanulsággal. Éberség. Emberek. Pedig még le sem szálltam. Kávé sem kell, bemegyek. Éjjelbe nyúló reggelek. Örökké élő városom. Mindenem érte áldozom. És remélem, a pesti isten majd átsegít a pesti esten.

illUsztráció: Varga zsóka

Főszerkesztő: Molnár A. Aliz Korrektor: Szlávich Eszter Főszerkesztő-asszisztens: Mayer Katalin Social Media Manager: Tóth Melitta Technikai szerkesztő: Molnár A. Aliz Felelős kiadó: Horváth Mihály elte btk hök elnök

Terjesztés: Fejes Richárd Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt. Betűtípus: Chronicle, Source Sans, Akrobat Szerkesztőség: 1088 Budapest, Múzeum körút 4. H épület Megjelenés: 1000 példányban, havonta Elérhetőségünk: pbu@btkhok.elte.hu

Facebook: @PestiBolcseszUjsag Instagram: @pesti_bolcsesz_ujsag Digitális elérés: https://issuu.com/pestibolcsesz


2|

GÓLYA

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. szeptember

Kedves Gólyák! Nagy lépést tettetek, amikor úgy döntöttetek, hogy az érettségi után egyetemen tanultok tovább. Már a nyáron érezhettétek, hogy komoly változás következik be, hogy az eddig jól megszokott osztályközösség helyett, ahol minden nap ugyanazokkal a társaitokkal találkoztok, most egy sokkal változóbb környezetbe léptek. Lesznek, akik az út közepén úgy döntenek, hogy más irányba mennek tovább. Lesznek, akikkel alig találkoztok, még ha egy szak azonos évfolyamára is jártok, mert dolgozniuk kell. És lesznek olyanok is, akikkel az az ismerős érzésetek támad, mint a középiskolában: azonos órákra jártok, együtt teljesítitek a követelményeket, és remélhetőleg még az utcán is összemosolyogtok, még ha az út ellenkező oldalán is vagytok. Talán épp a gólyatáborra készültök, vagy már ott is vagytok. Lehet, hogy a Burning gólyafesztivál négynapnyi élményét dolgoz­ zátok fel. És az is lehet, hogy nem érint, mert a lépés nem úgy jött ki, vagy nem is vágytatok rá. 2015-ben én részt vettem a gólyatáborban, azzal a reménnyel, hogy megismerem az új szaktársaim, és ha az épület miatt kissé meg is szeppenek az első napon, lesz, akire támaszkodhatok, akivel együtt pihegünk az  első súlyosabb előadások után. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert már a gólyatábor felé, a vonaton megismerkedtem újdonsült barátnőmmel, akit azóta is a legfontosabb személyek között tudok. Nem voltunk azonos örsben, még csak a szoba sem egyezett, de már akkor is együtt voltunk, amikor lehetett. Bár ő már nem szaktársam, pontosan tudja, mit jelent, ha XY-nal volt órám. Sokan bólogatnak majd, hogy megértenek, mert ők is voltak/jelenleg is egyetemisták, vagy éppen felnőttek – az évek és a tapasztalat –, de egy szaktárs barátságát nem igazán pótolja senki. A gólyatábor fontos esemény, már gimnáziumban is tapasztalhattátok. Kérdeztem a többi bölcsészt, hogy ők mit tapasztaltak, volt-e olyan személy a gólyatáborban, aki azóta is a legjobb barátok közé tartozik, akivel együtt vészeli át az egyetemi éveket.

Kedves Gólyák! KELEMEN DÁNIEL Szóljon ez az iromány most mindannyiótoknak, akik ősztől tanulmányaitokat kezditek az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Szóljon ez most mindannyiótoknak, akik vidékről először repülnek ki a fészekből. Mindannyiótoknak, akik először lesznek kollégisták és akik még sosem tanultak együtt külföldiekkel. Az első egyetemi bulik friss résztvevőinek, az első diplomaesélyes évfolyamelsőknek. Az első bukóknak és azoknak, akik először hagyják majd ott szakjukat, mert nem jött be a számításuk. De leginkább szóljon ez mindannyiótoknak, kik egyetemi felvételükkel felnőtté válnak majd. Ecsetelhetném itt nektek oldalakon keresztül, mennyire fergeteges bulik vannak, mennyi lehetőség, amit meg kell ragadni, legyen az szociális támogatás vagy Erasmus. Azt is kifejthetném nektek, mennyi új ismerőssel találkozhattok és mennyi új barátot szerezhettek. Azt, hogy mennyit tanulhattok a nagytudású professzoroktól…

Volt sok igenlő válasz, volt, aki eleinte nem bírta a másikat, majd az egyetemen mégis őt kedvelte meg a legjobban, és olyan is volt, aki nem ment táborba, mégis rendelkezik ugyanazokkal a kapcsolatokkal, mert nem bújt el a  kis világában, hanem a campuson eltöltött idő alatt is nyitott volt az új ismeretségekre. Viccből azt is megjegyezték, hogy ha sok barátot szeretnétek, legyenek jó jegyzeteitek, esetleg digitális formában is, és egyből mindenki ismerni akar majd. HÖK-öseink az érdekképviselet mellett sokat dolgoznak azon, hogy a bölcsész közösséget erősítsék. Folyamatosan várnak kisebb-nagyobb rendezvények, ahol megismerkedhettek évfolyamtársaitokkal és a felsőbbévesekkel is. Ragadjátok meg a lehetőséget: nem csak azért, mert néha szükség van kiengedni a gőzt. Olyan helyre jöttetek, ahol hozzátok hasonló érdeklődésű emberek gyűlnek össze, s talán a jövőben munkatársak is lehettek. Azt is vegyétek figyelembe, hogy nem csak az igazit kell keresni: a padokon túl a  többi hallgatótól is rengeteget tanulhattok, egy kötetlen beszélgetés egy fröccs vagy tea mellett pedig a szakdolgozat témáját is eredményezheti, de a szemináriumi dolgozatokhoz is ihletet nyerhettek. Aggodalomra semmi ok, barátságok kialakulnak mindenképp. Akik átjáróházként írják le az egyetemet, hogy a barátok csak jönnek-mennek, csak a rossz oldalát tapasztalták meg ennek az életnek. Ne féljetek bízni a másikban, ne féljetek segítséget kérni egymástól. Persze kihasználni a társaitokat nem ér, azért ejnye-bejnye jár! De az egyetem mentális megpróbáltatás is, amit egyedül nagyon nehéz cipelni. Legyetek jók, és vigyázzatok egymásra! Jó ismerkedést kívánok mindenkinek! Molnár A. Aliz főszerkesztő

Amennyiben szakszerű segítségre lenne szükséged, az ELTE PPK Életvezetési Tanácsadó ingyenes pszichológiai tanácsadást nyújt az ELTE összes hallgatójának. tanacsado@ppk.elte.hu tanacsadas.elte.hu

stb. De mindezek szerintem mellékesek. Az egyetemi ismeretségek és barátságok felszínesek, a bulik múlók és egyenlőek egy fekete szalaggal, míg az igaz barátokkal szerzett közös emlékek örökké valók. A tudásotok nagy része meg megy majd a kukába, hisz csak egy vizsga erejéig kellett. A lényeg, amit meg kell értenie minden otthonról elszakadt még gyermeknek, az  az, hogy az egyetem nehéz. Nem könnyű egyedül boldogulni és szerződésben állni a kiegyensúlyozott élettel. Nem elég csak úgy sodródni az árral és azt mondogatni, hogy másnak is sikerült, nekem is fog. Azért tennetek is kell. Sokszor kerültök majd döntéshelyzetbe. Amikor az lesz a kérdés, hogy a  másnapi zh-ra tanuljatok, amire amúgy is kevés esély van vagy elmenjetek egy szexi csajjal bulizni, hátha összejön valami. Az egyetemi éveitek döntések sokaságából fognak állni. És bár elsőre ijesztően hangzik, a  lényeg, hogy mindig megfontolt döntést hozzatok. Ne akarjátok magatokat kellemetlen helyzetbe hozni és csak lefelé korcsolyázni a gondoknak ásott árokba. Egyetemi életetekben egyet kérek tőletek és kívánok nektek, mégpedig hogy hozzatok felelős döntést.

Túlélők kézikönyve hardcore bölcsészeknek TÓTH MELITTA A Pesti Bölcsész Újság szerkesztősége minden évben igyekszik pár tanáccsal ellátni a gólyákat. Idén is összegyűjtöttük nektek a legfontosabb, legérdekesebb vagy legviccesebb tapasztalatainkat. Igazi felfedezőknek A legtöbb bölcsésznek az Astoriánál található épületekben van csak órája, ahol nem fenyeget a veszély, hogy eltévedsz. De ha az első nap előtt rászánsz egy kis időt a kampusz és környékének felfedezésére, az nagyban megkönnyíti a dolgod. Mozdulj ki! Csapatban az erő Ha az ember körbe van véve barátokkal, könnyedén azt érezheti, hogy minek cimbizzen össze az évfolyamtársaival. Ám a valóság azt mutatja – és ezt nem bírjuk elégszer hangsúlyozni – hogy sokkal könnyebb az egyetemi élet, ha van pár bizalmasod az évfolyamban. Van jegyzeted? Lesz óra? Eszünk valamit? Mi is lesz a vizsgán? Ebből csak szóbeli van? – Hidd el, együtt sokkal könnyebb. A Facebook tipp A legtöbb évfolyamnak van Facebook csoportja, ahol napi szinten infók, jegyzetek vagy vicces képek keringenek. Ebből kár lenne kimaradni! A Neptun hatalma A Neptun nagyon cseles, de ki lehet cselezni, ha résen vagy. Ha nem az utolsó pillanatban állsz neki feljelentkezni/lejelentkezni/befizetni és így tovább, akkor jó eséllyel egyszer össze fog jönni a megadott határidőig. Plusz arra is szánj elég időt, hogy az órák nem minden esetben ott vannak, ahova a Neptun jelzi. Ilyenkor jön jól a Facebook-csoport.

kezdődnek el, de jócskán akad olyan is, amihez már az első félévben is fel kell venni órákat, alapozó tárgyakat, tehát lényegében már az első félévben választanod kell. Érdemes minél előbb gondolkodni, dönteni, és ha kell, felvenni a tárgyat. A jegyzet-megsemmisítő Ha papírra jegyzetelsz, elhagyhatod, elszakadhat, nehézkes kölcsönadni, szóval a papírjegyzeteket is érdemes digitalizálni a megoszthatóság/visszakereshetőség érdekében. (A jegyzetelésről bővebben Bencze Norbert Így jegyzetel( je)tek ti cikkje szól a 13. oldalon – a szerk.) Bajnokoknak Az ELTE BEAC nagyon kedvezményesen biztosít edzési lehetőséget minden ELTE-s hallgatónak, sőt, kreditekre is válthatod a sporttal töltött időt. Nyomás nyomtatni Gyakran lesz szükséged arra, hogy egy-egy órára kinyomtasd a házi dolgozatodat vagy tudnivalókat. Ezt a kampuszon is megteheted, mert a D épület alagsorában van egy nyomda. Támogatási procedúra Sok hallgatónak jár az alaptámogatás vagy a  szociális támogatás, de csak akkor, ha időben és jól kitöltve adja le a papírokat. Infókért keresd a HÖK irodát! (De bátran tegyétek fel kérdéseiteket az említett Facebook csoportokban is, HÖK-öseink rövid időn belül a segítségetekre lesznek – a szerk.) A nem látogatásköteles órák útvesztője Attól, hogy egy óra nem látogatásköteles, mindenképp érdemes legalább az elején bemenni és feltenni a következő kérdéseket: érdektelen számomra ez az óra? Van jobb dolgom, amit ehelyett csinálnék? Le tudok vizsgázni úgy is, hogy nem hallgatom meg? Ha ezekre nem a válasz, akkor járj be.

A minor-kihívás A minorok vagy szakirányok között vannak olyanok, amelyek csak a harmadik félévben

Master tipp Már első évben is érdemes azon gondolkodnod, hogy pontosan hol kezdenéd majd meg a munkát egyetem után és a tanáraiddal is nyugodtan beszélj erről, mert sok esetben tudnak ajánlani gyakorlati helyet vagy részmunkaidős szakmai lehetőséget. Hajrá!

,,Még a rossz döntés is jobb, mint ha nem döntöttem volna”, mondta a testvérem, amikor másodjára hagyta abba az egyetemet. Ezt útravalónak szánom nektek, mert hiába volt csak húszéves, amikor e szavak elhagyták száját, a kijelentése döntő erővel bírt. Ugyanis nektek, kedves Gólyák, mint mondottam, dönteni kell majd oly sokszor. És kérlek, gondoljatok át mindent, hallgassatok meg baráti tanácsokat, tanárokat, ha kell, mert kételkedtek magatokban. De egy percig se érezzétek, hogy szégyellnivalótok van, hogy valamit titkolnotok kell, hogy nem állnak mellettetek. De ne is dédelgessetek hiú álmokat, hogy mindig jó döntést hoztok, hogy ti nem tudtok hibázni. Mert lehetséges. Emberből vagytok, elbuktok olykor, de fel kell állni és a rossz döntés következmé­nyeit is vállalni. Vegyetek mindent latba, és csak utána mondjatok igent egy munkára, kezdjetek el új képzést vagy bármi. A csillámport lerázva azt akarom, hogy tisztában legyetek azzal, hogy az egyetemen nagyrészt önmagatok vagytok. Nincs anyukátok, nincs osztályfőnök, se legjobb barát. Versenytársak vagytok az ösztöndíjért, néha goromba tanárok statisztikai részesei, akiknek bukniuk kell. Magatokban bízzatok és értsétek,

hogy minden tetteteknek súlya van, és hogy egy feladat több annál, mint aminek látszik. Számoljatok azzal, hogy sokatoknak majd dolgoznia kell, hogy tudja fizetni a kaját, a kollégiumot, az albérletet, a hazautat. Lesztek ti még támasza is valakinek, és valószínűleg lesz, aki kihasznál. Legyetek mindig figyelmesek, mert a  gyengét elnyomják, bármennyire is kedves az az illető. E zord és derűs szavakon felül csak kívánom, hogy értsétek meg, milyen is önállóvá válni, milyen is felnőttnek lenni és elégnek lenni a  dolgokhoz. Ha mindezt megfogadjátok, és ezen felül tanultok, hajszoljátok álmaitokat, és tényleg megtaláljátok a  számításaitokat, akkor garantáltan sikeres emberekké váltok majd az egyetem falai között. És soha ne féljetek dönteni. Lássátok be, ha valakinek igaza van, ha valamit nem tudtok jól. Lássátok be, ha változás közeleg, azt el kell fogadni. Nem maradtok örökké fiatalok. Tanuljatok, bulizzatok, utazzatok, ismerkedjetek, de mindig a lehetőségeknek megfelelően, észben tartva azt, hogy már nem vagytok többé gyerekek. Attól a pillanattól nem, hogy felvételt nyertetek az egyetemre. Sok sikert és kitartást kívánok az elkövetkezendő évekhez!


GÓLYA

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. szeptember

Kihagyhatatlan programok gólyáknak AGÁRDI LÁSZLÓ LEHEL Sokak első meghatározó egyetemi élménye a gólyatábor. Itt gyakran életre szóló barátságok születnek, s az első félév során számos program segít abban, hogy ezek az ismeretségek elmélyüljenek, továbbá azokkal is megismerkedhessenek a hallgatók, akik nem tudtak részt venni a táborban. Gólyatábor after A félév rögtön egy hatalmas bulival indul, ami nevével ellentétben nem csak azokat vár, akik ott voltak a táborban. Ez egyben az első alkalom arra, hogy a gólyák az egyetemhez a lehető legközelebb is kitombolják magukat, a helyszín ugyanis hagyományosan a Könyvtár Klub, ami egészen véletlenül a BTK campusán helyezkedik el. Szakos gólyaavatók Egyes intézeti érdekképviseletek hagyományosan szerveznek saját gólyáiknak arra alkalmat, hogy jobban megismerkedhessenek egymással, miközben különböző vicces feladatokat kell megoldaniuk. Ez jó alkalom arra is, hogy az érdekképviselet tagjaival is találkozzanak a gólyák, akiktől számos értékes információt lehet kapni a képzéssel kapcsolatban. Gólyahajó Minden ősszel útjára indul az ELTE külön bejáratú gólyahajója, ami egy egész napos utazásra kalauzolja a résztvevőket. Nem átlagos csónakázás ez, hanem egy hatalmas bulival egybekötött zenés-táncos hajózás. Érdemes ébernek lenni, mert általában nagyon hamar elkapkodják a jegyeket. Szakos kocsmatúrák Noha az egyetemi lét elsősorban a tanulásról szól, nem árt néha kikapcsolódni, ehhez pedig érdemes tudni, hogy hol vannak a környék legjobb kocsmái. Ezeket a „kirándulásokat” szintén az intézeti érdekképviseletek

Tények és tévhitek az egyetemről TAR JÚLIA Gratulálok a sikeres felvételidhez, kedves bölcsész gólya! Remélem, szeretni fogod, amit tanulsz, mert ha igen, akkor nagyon jó helyre kerültél. Remélhetőleg amikor ezeket a sorokat olvasod, a gólyatáborban ismerkedsz / már túl vagy egy gólyatáboron, és sok új élménnyel és baráttal lettél gazdagabb. Sok dolog van, amihez segítséget kaptok gólyaként, már a gólyatáborban is, de néhány dologra nem lehet felkészülni, van, amit magunknak kell megtapasztalnunk. Mégis, hogy egy kicsit felkészültebbek legyetek, megpróbáltam ös�szeszedni nektek pár dolgot, amit az elmúlt egy év alatt tanultam, és amit senki nem mondott el, mielőtt egyetemre kerültem. Nem lesz annyi időd, mint gondolod Ez bizony szomorú, de igaz. Vidéki, kisvárosi diákként úgy gondoltam, hogy én majd jól kihasználom, hogy végre Budapesten vagyok, ahol pezseg az élet. Sajnos csak részben lett igazam, mert sok idő elmegy a tanulással, utazással. De tény, hogy rengeteg jó program van (már csak az egyetemen is), és ha néha

szervezik, s ilyenkor kicsit kötetlenebb hangulatban is megismerkedhettek velük. No meg persze a környékbeli kocsmák földrajzi elhelyezkedésével is. Halloween Mi is megünnepeljük a BTK-n ezt az angolszász eredetű ünnepet, s az ottani hagyományokhoz híven mi is beöltözünk. Akinek kedve tartja, az versenybe is szállhat a „legjobb jelmez” díjáért, de ez nem kötelező, beöltözni ettől függetlenül is poén. Ahogyan az is, ha egy madzag végére rákötsz egy csavart, s azt mondod, hogy te vagy a csavarhúzó. Gólyabál Egy estére a 150 évvel ezelőtti Bécs lakosának képzelheted magad, amikor magadra öltöd legszebb ruhádat és részt veszel a gólyabálon. Noha a zene inkább a jelenkorhoz lesz hű, amire nem túl egyszerű keringőzni, mégis különleges élmény egyszer úgy bulizni, hogy nem csak egy szakadt farmer és egy mosott póló van rajtad, hanem a legszebb estélyid, legszebb öltönyöd. Főépületi Mikulás Mikulás alkalmából a BTK főépületében gyűlhetnek össze a hallgatók egy kellemes délután eltöltésére. Mivel ilyenkor általában már hűvös odakint az idő, ezért itt a szervezők meleg italt biztosítanak a résztvevőknek, ami szegfű, fahéj, bors, valamint egy speciális vörös nedű keverékéből készül, forralás segítségével. S hogy ez ne szálljon a fejekbe, némi zsíroskenyér elfogyasztására is van lehetőség.

A BTK-s eseményekért figyeljétek a szakos csoportokat és az ELTE BTK HÖK Facebook oldalát, ahol folyamatosan értesülhettek a legfrisebb információkról, tennivalókról, helyszínekről.

sikerül időt szakítanunk rájuk, akkor nagy élménnyel gazdagodunk. Ha pestiként olvasod ezt, akkor talán furcsa, de vidékiként tényleg kinyílik a világ a fővárosban. Más lesz a baráti köröd Ez talán magától értetődő, de mindenképpen nagy élmény, hogy az ország minden pontjáról érkeznek diákok, sőt a határon túlról is, és neked lehetőséged van bárkivel barátságot kötni, és ezen keresztül sokszor egészen más nézőpontból látni a dolgokat, mint eddig. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy tartsd a kapcsolatot az eddigi barátaiddal, de napi szinten csak a szaktársaiddal és a lakótársaiddal vagy szobatársaiddal fogod tudni. Nem vagy buta, mert rossz jegyet kapsz vagy nem sikerül egy vizsga Ha ezt egy egyetemista olvassa, akkor talán megmosolyogtatja, mert tudja, hogy mindenkinek becsúsznak rossz jegyek. De egy gimnáziumból egyetemre csöppenő fiatalnak sok mindent meg kell szoknia, és ez talán a legfontosabb. Lesznek nehezebb és könnyebb tárgyaid, lesznek, amiket jobban szeretsz, másokat pedig kevésbé. Ez természetes, mint ahogy az is, hogy mindenki más tempóban szokja meg a tanulást. Talán furcsán hangzik, de újra meg kell tanulni tanulnod, mert teljesen más időbeosztásra és módszerekre van szükség, mint a gimiben. Épp ezért, ha nem

Társas kapcsolatok kiépítése az egyetem falain belül PRINCZ LAURA Bizonyára nem mondok újdonságot azzal, hogy a társadalomba való beilleszkedés elengedhetetlen a túléléshez. Ez az élet nevű dzsungel első számú törvénye. De hogyan is működik ez egy olyan intézmény falain belül, ahol szinte minden órán más emberekkel vagyunk körülvéve? Ezt szeretném nektek bemutatni a tapasztalataimon keresztül, amiket az első félév során szereztem zöldfülű bölcsészhallgatóként. Még le sem hullottak az ősz első falevelei, én máris azt hallgattam a környezetemben élőktől, hogy „Az egyetemen már nem tudsz igazi barátságokat kialakítani, maximum felszínes kapcsolatokat. De nem is baj, arra ott volt a gimi, itt meg csak az a lényeg, hogy legyen kitől elkérned a jegyzeteket.” Már ekkor fogtam a fejemet, személyiségemből adódóan számomra elképzelhetetlen az, hogy ne alakítsak ki jó társas kapcsolatokat, amerre csak járok. Így hát kissé szorongva léptem át gyönyörű kampuszunk kapuját szeptember reggelente. Aztán szépen lassan elkezdtem felfedezni a praktikákat, amiknek köszönhetően sikerült egyre mélyülő barátságokat kialakítanom. A leghasznosabbakat meg is osztom veletek, néhány tipp formájában. 1. Figyelj a szemináriumokon – ne csak az óra anyagára és az oktatóra, a csoporttársaidra is Első lépésként kellően hasznosnak találom ezt a módszert, ugyanis ahogyan megfigyeltem, az első hét legtöbbször az ismerkedésről szól, ahol a csoporttársaink megnyilvánulásai alapján szinte biztos, hogy mindig lesz minimum egy személy, akivel elkezdünk szimpatizálni. Ezután nincs is más dolgunk,

minden sikerül egyből úgy, ahogy szeretnéd, nem kell elkeseredni. Emellett óva intenélek azoktól, akik nagyon könnyűnek mondanak egy vizsgát. Van, hogy igazuk van, de lehet, hogy neked épp az lesz nehéz, és valami más könnyű, hiszen mások vagyunk. Ne félj segítséget kérni Talán mondanom sem kell, hogy az egyetemen önállónak kell lenned, azonban ez nem jelenti azt, hogy nem lenne kihez fordulni, ha segítségre van szükséged. Ott vannak a Facebook csoportok, a honlap, a TO, a felsőbb éves ismerőseid és a  szaktársaid. Használd ki, ha van lehetőséged arra, hogy segítséget kapj és fejlődj. Ehhez kapcsolódóan pedig hozzátenném, hogy ne félj utánajárni a  dolgoknak. Amikor én pl. a specializációra (ne ijedj meg, időben meg fogod tudni, mit takar ez és a minor kifejezés) szerettem volna jelentkezni, egész sokáig nem kaptunk hírt arról, hogy mik a teendőink ezzel kapcsolatban. De találtam egy email címet, amire írtam, és választ is kaptam, sok hasznos információval. Nem garantálom, hogy mindig lesz, aki egyből válaszol, de azt igen, hogy néha magadnak kell utánamenni a  dolgoknak, és nem várni arra, hogy majd csak megtudod, amit szeretnél. A szüleidnek is nagy változás Ha most költözöl el otthonról, akkor nem

|3

mint a következő órán mellé ülni, rámosolyogni, feldobni egy olyan témát, ami a közös érdeklődési körünket érinti. Észre sem ves�szük, és már a KK-ban folytatjuk a beszélgetést egy finom kávé mellett. 2. Könyvtár Klub – az ismerkedések legnépszerűbb színtere Bizony, amint leülünk az újdonsült szemináriumon talált kedves ismerősünkkel karunk egyik (véleményem szerint) legvagányabb helyének asztalához, pár percen belül a következő jelenséget figyelhetjük meg: beszélgető partnerünk tekintete elvándorol rólunk egy mögöttünk lévő pontra, szép lassan elmosolyodik, majd elkezd kalimpálni, és mire fölfoghatnánk, mi történik, máris lehuppan mellénk plusz egy, de inkább sok fő. Onnantól pedig indulhat is az ismerkedés. 3. Ha úgy adódik, tolj egy poént – akik eddig nem tudták a neved, onnantól kezdve megjegyzik Ugyanez igaz a véleménynyilvánításra is – amennyiben ez az adott órán lehetséges. A lényeg, hogy ne görcsölj. A laza arcokra mindig hamarabb felfigyelnek. Ha pedig a visszahúzódó teremtmények táborát erősíted, de szimpatikus számodra a poéngyáros illető, csak mosolyogj. Valószínűleg meg fogja tenni az első lépést irányodba. +1 Minden vizsgaidőszak legnagyobb para-pontja: a bukás – ismerkedési lehetőség lezsereknek Nyilván a bölcsészkar hallgatói egytől-egyig mind kitűnő koponyák, akiknek a fejében meg sem fordul a bukás lehetősége. Ám ha mégis így adódna, van abban valami bájos, mikor a javító vizsgán már mosolyogva régi ismerősökként köszöntitek egymást azokkal, akikkel előzőleg is együtt próbáltátok átszenvedni magatokat. A szocializáció körforgása pedig újraindul, amikor beültök a Könyvtár Klubba meginni egy sört az immáron sikeresnek remélt vizsga örömére… Mindezek után pedig nem marad más hátra, minthogy győzzük inni azokat a söröket, hiszen ha megszerzünk egy barátot, azt meg is kell tudni tartani.

meglepő, hogy ez nekik talán nehezebb időszak lesz, mint neked. Én most azonban másra gondoltam. Ha nem voltak egyetemisták, lehet, hogy meglepődnek majd, hogy az eddig kitűnő gyermekük hogyan kaphatott egy hármast, vagy talán még rosszabb jegyet. Nem azért, mert nem tanult, egyszerűen csak más a követelmény az egyetemen. Lesznek tárgyak, amiből meg fogsz elégedni egy hármassal, még ha ez most hihetetlenül is hangzik. És néha előfordul, hogy nem fogsz tudni bejárni egy előadásra vagy épp feleslegesnek érzed. Persze semmiképpen sem szeretnék erre bárkit bátorítani, de megesik, és lehet, hogy a szüleid meglepődnek majd, hogy te hogyan gondolod, hogy nem jársz be egy órára. Az egyetem más világ, és neked kell kitapasztalnod, hogy mit hogyan csinálj ahhoz, hogy sikeresen tudd venni az akadályokat. Remélem, nem ijesztettem rád, kedves gólya, csupán néhány olyan tapasztalatomat szerettem volna megosztani, amiről általában nem mesélnek a tájékoztatókon. De tudd, hogy az egyetemi vizsgák is teljesíthetőek, és hogy rengeteg jó élmény vár rád. Ha pedig valami miatt mégsem érzed úgy, hogy a  helyes úton jársz, akkor emlékezz, hogy még fiatal vagy, és bármikor változtathatsz. Én azért remélem, hogy köztünk maradsz, mert tényleg jó hely ez. Közhely, de életed új fejezete kezdődik azzal, hogy egyetemista lettél, és ehhez nagyon sok sikert kívánok!


4|

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. szeptember

GÓLYA


GÓLYA

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. szeptember

|5

A BTK mint Minótaurosz labirintusa? Dehogy! Mutatom, hogy mennyire egyszerű! SZENTPÉTERI IZABELLA Anno voltam én is gólya, ugyanúgy útvesztő volt nekem is a kampusz. Meg voltam zavarodva, mint régen Dancsó Péter, amikor a metróból kilépve nem tudta melyik irányba induljon el. Ebben az útmutatóban igyekszem nektek a legfontosabbakat összefoglalni: hol találhatóak a különböző hivatalok, géptermek, intézetek. Kezdjük a legfontosabbal, a bejárattal és az épületekkel. A kampuszt összesen öt bejáraton át lehet megközelíteni. A főbejárat az első, ami a Múzeum körútról nyílik, az  A  és a  Főépület között. Célszerű itt belépni, ha az  A vagy a Főépületben, azaz a MUK-ban lesz órátok. A Főépületnek van egy harmadik hívószava: Múzeum körút 6-8. A második bejárat a főbejárattal szemben, a kampusz másik végén, a Puskin utcából nyílik. Itt csak gyalogszerrel lehet belépni és nem mindig van nyitva a kapu. Ha beléptek, egyből az  F  épület fogad, de a Gólyavár is ettől a  bejárattól van a legközelebb. Viszont ha balra fordultok, végig mentek az E épület mellett, ami egy Edgar Allan Poe novellából maradt hátra (story time később), elértek két épületet, a H-t és a D-t. A végén pedig ugyanaz a kerítés, ugyanúgy Puskin utca, itt is be tudtok jönni, és ez állandóan nyitva van. A  negyedik bejárat szimplán az R5 épület, ami a Rákóczi út 5. alatt fekszik, ez volt a legendás Pannónia szálló. Az ötödik bejárat egy jolly joker. A Könyvtár Klubot lehet onnan megközelíteni. A nagy, kinti parkolóból nyílik, az A épület és az East-West Business Center között. Jöjjenek az épületek. Mit hol találtok? Hol vannak a hivatalok? Hol lehet enni? Hol lehet nyomtatni? Hol vannak a könyvtárak?

A épület A magyar szakosok épülete, de a Dékáni Hivatal is itt található. A Magyar Irodalomés Kultúratudományi Intézet, valamint a Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet foglalta el bástyáit ezen épületben. A  két intézethez tizenkét tanszék tartozik. A magyar alapszakos órákat és minoros kurzusokat mind itt tartják. A földszinten található a tanulmányi osztály, ahol különböző tanulmányi ügyeiteket, kérelmeiteket bonyolíthatjátok le. Végigmentek a hosszú folyósón, majd jobbra fordultok, és ott van a  Tanulmányi Osztály. Szintén a földszinten a Gombocz Zoltán 047-es terem előtt kicsivel van egy ATM. Ezen kívül a különböző kulturális események és fesztiválok szórólapjait is itt találjátok meg, közvetlenül a  bejáratnál. Az  alagsorban pedig az ELTE Iskolaszövetkezet található. A Toldy Ferenc Könyvtár a negyedik, a Nyelvtudományi Intézet Könyvtára a második emeleten van, de vigyázzatok, mert nem kölcsönözhettek könyvet, itt csak helyben olvasható példányokat tartanak.

Főépület/MUK A szabad bölcsészet néhány szakiránya és az informatikus-könyvtáros szak otthona, de a néprajz is itt kapott helyet. Szabad bölcsészeten belül itt tartják az esztétikát, művészettörténetet, filmelméletet és a  kommunikáció és médiatudományt (sima BA és szabad bölcsészetes specializációként is). Az elméleti nyelvészet és filozófia is

a szabad bölcsészethez tartozik, de az előbbit kampuszon kívül oktatják, utóbbi pedig az I épületet tudhatja magáénak. A Főépület alagsorában sok minden van, és megközelíthető oldalról is, az  A épülettel szemben, egy kis lépcsőn lesétálva. Ha innen lépsz be, egyből a jegyzetbolt ajtajánál találod magad. Hétfőtől csütörtökig tíztől ötig, pénteken háromig nyitva áll, és kedves, jókedvű gazdája mindig örömmel és segítőkészséggel fogadja potenciális ügyfeleit. Azon felül, hogy nagy valószínűséggel olcsóbban megtalálod az ajánlott irodalmat, érdemes oda amúgy is benézni. Igazi könyves mekka, én legalábbis elég sok könyvvel távoztam már onnan. Ha tovább megyünk, megtaláljuk a  Műhely Cafét, ami változatos menüivel, napi leveseivel és szendvicseivel csábítja az éhes bölcsészeket. Ételeik reform és bio ételek, szóval még egészséges is, viszont az  árak is ehhez mérten vannak kalkulálva. Sok budapesti blog írt a Műhelyről, legútóbb bekerült a tíz legjobb belvárosi bisztró kategóriájába. Kicsivel arrébb található az alagsori gépterem. Rendszeresen zárják, csak akkor van nyitva, ha órát tartanak bent. Ha számítógépre van szükséged, akkor használd valamelyik könyvtárat. Ezenkívül a földszinten, az úgy nevezett esztétikás folyósón is van egy gépterem, ahova a filmes tanárok felteszik a segédanyagokat. A Főépületben három fontos könyvtár van. Az alagsorból nyílik kettő: az Angol-Amerikai Intézet és a Germanisztika Intézet könyvtára. Régen itt volt a Holdudvar, mára a grundból, üvegtetős, duplakönyvtár lett. A germanisztikás könyvtában találhatsz könyveket németül, hollandul, dánul, norvégül, svédül és izlandiul. A Távol-Keleti Intézet könyvtárát is ebben az épületben találjátok. A Főépület földszintjén, a 14. teremben van a Központi Olvasóterem. Vegyes a választék, mivel nem intézethez tartozó könyvtár. Nagy az esélye, hogy itt megvan a hőn áhított könyv, ha meg nincs, akkor rohanás a Ferenciek terére.

B épület Több szaknak is otthont ad. Történelem, régészet, egyiptológia, arabisztika, belső-ázsiai szakok, japán, koreai, és tibeti kurzusokat tartanak itt, a BTK egyik legszebb épületében.

C épület A romanisztika összes szakirányát fogja össze.

D épület Itt található a szlavisztika összes szakiránya, a török és az iranisztika, az alkalmazott nyelvészet, valamint a Szláv és Balti Filológiai Intézet Könyvtára. Ha nem is vagy szlavisztikás, akkor is látogass el a könyvtárba. Miért? A legkülönlegesebb belső építészettel rendelkező könyvtár a kampuszon, és ez volt anno Eötvös Loránd dolgozószobája. Ezenkívül a D épület alagsorában találhatjátok a Copy Gurut is, ami hétfőtől szombatig, fél nyolctól fél ötig nyitva van. Nyomtathattok, másolhattok. Nagyon jól fog jönni, különösen, amikor rájöttök, hogy elfelejtettek filológiára nyomtatni, viszont ez egy SOShelyzet. Tudni illik, hogy a kampuszon található Copy Guru magasabb árkategóriájú. Ha

nem sürgős a nyomtatás, akkor sétáljatok el a Kálvin téri Copy Guru-hoz, ahol kíméletesebbek a pénztárcával.

F épület A keleti és ókori nyelvek másik halmaza. Hebraisztika és asszirológia, kínai, klas�szika-filológia (ógörög és latin szakirány) és az Ókortudományi Intézet Harmatta János Könyvtár is itt található.

I épület A kampusz végében található, az R5 mellett. A Filozófia Intézet otthona, a logikatudomány, vallástudomány és bibliatudomány óráit is itt tartják. A 228-as Bence György terem sok nagylétszámú előadásnak ad otthont.

H épület A HÖK irodája. Szorgalmi időszakban hétfőtől csütörtökig 9–16, pénteken 10–14 óráig, vizsgaidőszakban hétfőtől csütörtökig 10–14, pénteken 10–12 óráig rendelkezésetekre állnak a hökösök, és igyekeznek segíteni nektek.

A H épület, a HÖK főhadiszállása. Nyitvatartási időben bármilyen kérdéssel keressétek fel bátran

R5 Az R5, a Rákóczi út 5 rövidítése. A régi Pannónia szállót újították fel, és két intézet otthonává vált. A Germanisztika Intézet az első két emeletet foglalja el, a maga négy szakával. Ez a germanisztika német, német nemzetiségi, néderlandisztika és skandinavisztika szak. A harmadik és negyedik emeleten az Angol-Amerikai Intézet van, az anglisztika és amerikanisztika specializációval. Ebben az épületben, a földszinten található a BTK-s Eötvös-Pont, ahol tankönyveket, játékokat, ELTE-s szuveníreket vehettek. A bolttal szemben van az  Aula Étterem, ahol finomat ebédelhettek, jó ár-érték arányban. Mindennap 11:30-tól 12-ig és 2-től 14:30-ig az  ELTE hallgatói 620 forintért ehetnek menüben. Ha nagyon elszalad veletek a ló, akkor is kijöttök 15002000 forintból.

És a misztikus E épület Három évvel ezelőtt, Tóth Enikő írt az ELTE Online-ra egy tényfeltáró cikket az elhanyagolt épületről. 2008-ig a Semmelweis Egyetemhez tartozott mint Vegytani Intézet. 2011-ben indult volna a felújítása,

filmstúdió- és labor létesítmény lett volna, de az állam kétmilliárdot zárolt az egyetem költségvetéséből. Azóta is úgy áll, ahogy anno a SOTE hagyta: a dolgozatoktól kezdve, a bútorokon át, minden mozdítatlan. Az épület tíz év alatt balesetveszélyessé vált, így el van kerítve, belépni tilos. Egyedül a kampusz macskái merik megközelíteni az épületet, de ők is csak kívülről. Mindenesetre van valami elvarázsolt kastély feelingje, főleg a Trefortkert miatt.

Gólyavár A felújított Gólyavárban, az első éveseknek, azaz a gólyáknak szoktak lenni óráik. Miért? Az első két félévben sok univerzális, ömlesztett, nagylétszámú alapozótárgyaitok lesznek. Ilyen például a négyszáz főre is duzzadható filozófiatörténet, a háromszázharminc fős retorika, és nyelvtudományi, valamint az irodalomtudományi alapozó. Anno, mikor a 19. században megépült, szintén a gólyáknak voltak itt óráik, de ők ábrázoló geometriát tanultak. A Gólyavárat ki lehet bérelni, különböző külső rendezvényeket tartottak már itt, de a bölcsész diplomaosztót is ebben az épületben ünneplik meg. A Gólyavári Esték keretein belül rengeteg érdekes előadást hallgathattok meg, különösen az őszi hónapokban. Ezek az előadások nem részei a tanulmányaitoknak, ELTE-s kutatók, külsős tudósok számolnak be tudományaik aktuális előrehaladásáról. Volt itt ősi Egyiptom, a Közel-Kelet aktuális történelme, de filmvetítések, mini filmfesziválok, mint például az iráni filmfesztivál is itt kapott helyet. A Gólyavárban egy bolt is található, ahol rántotthúsos szendvicseket, jegeskávét, süteményeket kaphattok, de SOS-ben vehettek tollakat és füzeteket is. Egyéb Intézetek, amik az ELTE-BTK-val közreműködnek Az ELTE-vel számos külső, tudo­ mányos intézet működik közre. A  Bölcsészettudomány interdiszciplináris, éppen ezért több tudományágat is bevon, ehhez pedig adott esetben külső segítség, kooperáció szükségeltetik. Az első ilyen, a kampuszon kívül található, Elméleti Nyelvészet ELTE-MTA Kihelyezett Tanszéke, a Benczúr utcában. A második leginkább mesterszakosoknak ad otthont, és a kulturális örökségek metódusait vizsgálja társadalomtudományi szemszögből, ez az Atelier Európai Társadalomtudományi és Historiográfiai Tanszék a Főépületben. Az F épület második emeletén az Asszirológiai és Hebraisztikai Tanszék Könyvtára található, amiben az  MTA Judaisztikai Kutatóközpontja végez tudományos kutatásokat a judaisztika és a  hebraisztika területén. Szintén az  F  épületben található a Konfuciusz Intézet, ami a kínai-magyar kulturális kapcsolatot erősíti és szervez kutatásokat és kurzusokat a sinológia területén. Az ötödik intézet a Középkortudományi Könyvtár, amit az  ELTE a CEU szoros közreműködésével tart fenn. Nagyjából ennyi a kampusz, viszont simán előfordulhat, hogy kihagytam néhány dolgot, ha ez így van, és nem találtok valamit, forduljatok bizalommal a Szakos Hallgatói Érdekképviselőitekhez, vagy kérdezzetek felsőbb éveseket, szívesen segítenek nektek. Mindenkinek sikerekben és élményekben gazdag tanulmányokat kívánok!


6|

GÓLYA

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. szeptember

Szabad kreditek: mikor, hogyan, mennyit? SZARVAS ANGÉLA Ahhoz, hogy az egyetemet elvégezhessük, és megkaphassuk a diplománkat, meghatározott számú kreditet kell szereznünk. A krediteket a tantárgyak elvégzéséért kapjuk. Minden tantárgynak megvan a maga kreditértéke, amelyen a félév végén elért érdemjegyünk sem fog változtatni, kivéve, ha nem érjük el az elégséges szintet. Példának okáért, egy három kreditértékű tantárgy három kreditet fog érni akkor is, ha ötöst kapunk az adott tantárgyra, és akkor is, ha kettest. Ez persze nem azt jelenti, hogy félvállról kell venni a dolgokat, és a kettest kitűzni célul. Először is azért nem, mert ilyen hozzáállással csak másoktól ves�szük el a helyet, akik komolyabban gondolták volna az egyetem elvégzését. Másodszor, az érdemjegyeink alapján (és az elvégzett kreditek számának függvényében – a szerk.) dől el, hogy kapunk-e ösztöndíjat, és ha igen, mennyit. Így nem árt, ha törekszünk a lehető legtökéletesebb bizonyítványra. Harmadszor pedig, ha az államilag támogatott diákok nem érnek el egy bizonyos átlagot, úgy könnyen önköltséges státuszba sorolhatják őket. Az, hogy valakinek hány kreditet kell elvégeznie, az képzési formánként változó (BA-n 180, MA-n 120, osztatlan képzésen 300, 330 vagy 360). Ezt az ELTE BTK honlapján (https://www.btk.elte.hu/ba/alapszakok) mindenki ellenőrizheti magának. Ezekben a dokumentumokban fel van tüntetve egy olyan pont is, hogy szabadon választható tanegységek. Itt rendszerint 10 kredit a követelmény. Mi az, amit tudni kell ezekről a szabadon választható tanegységekről? Szabályok, tippek, tanácsok: 1. Az egyetem által kínált bármely kurzus elvégezhető szabad kreditként, ami azt jelenti, hogy nyugodtan keresgélhetünk

más szakoknál is, az érdeklődési körünknek megfelelően. 2. Előkövetelmények. Akadnak olyan tárgyak, amelyek egymásra épülnek. Ezeket csak akkor lehet felvenni, ha korábban már sikeresen elvégeztük az előfeltételként feltüntetett kurzus(oka)t. Mindig ellenőrizzük tehát, hogy van-e a felvenni kívánt tantárgynak valamilyen előkövetelménye. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy amikor a Tárgyfelvétel menüpont alatt kiválasztunk egy órát, a felugró ablak tetején több kis fület látunk, amelyek közül a Táblázatos előkövetelményre kattintunk. 3. Minimum van, maximum nincs. A  meghatározott kreditértéket kötelező teljesítenünk, anélkül nem kapjuk kézhez a diplománkat. A lelkesebb, érdeklődőbb hallgatóknak viszont lehetőségük van arra, hogy az előírtnál több tárgyat is felvegyenek szabadkreditként. Ebben az esetben viszont vigyázni kell: egy bizonyos men�nyiség után meghatározott összeget kérnek a pluszban felvett órákért. A 2011. évi CCIV. törvény XIII. fejezet 49.§ (2a) pontja szerint „Biztosítani kell, hogy a hallgató egyéni tanulmányi rendjében – külön önköltség, illetve térítési díj fizetése nélkül – a) az összes előírt kreditet tíz százalékkal meghaladó kreditértékű tárgyat, továbbá azt, hogy b) az összes előírt kredit tíz százalékáig terjedően nem magyar nyelven oktatott tárgyat vehessen fel.” A túlfutás ára jelenleg 4300 Ft/kredit, így érdemes erre odafigyelni. 4. Mit? Hogy mit veszünk fel, az tényleg csak rajtunk múlik. Nem feltétlenül muszáj a saját szakunk témájához fűződő órákra járnunk. A szabadkreditek kapcsolódhatnak a hobbijainkhoz, nyelvtanuláshoz, sportoláshoz stb. Arra is lehet példa, hogy egy barátunk, ismerősünk, haverunk egy másik szakon van, de szívesen járnánk vele egy órára. Hajrá! Csak hogy néhány közkedvelt lehetőséget is említsek: – Főszak és minor órái: ezekből általában többet hirdetnek meg, mint ami kötelező,

így a maradékot felvehetjük szabad kreditként. – Sport: a sport hasznos, jó, egészséges. Miért ne csinálnánk kreditért? Ráadásul egész színes a paletta, kipróbálhatunk olyan sportokat, amikre magunktól soha nem is gondoltunk volna. – Nyelv: az idegen nyelvek ismerete kötelező a felsőoktatásban. Egyrészt, nyelvvizsga nélkül nincs diploma, másrészt biztosan elő fog fordulni az évek során, hogy idegen nyelvű szakirodalomra bukkanunk. A nyelvórák rendszerint fizetősek, de ha egyébként is fizetnénk egy nyelvtanárnak, akkor jobban járunk, ha cserébe kreditet is kapunk. – Pszichológiai kísérletek: a pszicho­ lógiai kísérletek azért jók, mert a félév folyamán csak néhány alkalommal kell megjelennünk, ráadásul a részvételünkkel segíthetünk a pszichológus hallgatóknak. A hátránya, hogy a kísérletek különböző helyszínen vannak, hamar le kell csapni egy-egy időpontra, mert sokan akarnak rá jelentkezni egyszerre, valamint előfordul, hogy egy tesztnek van valamiféle kritériuma (pl. csak szemüvegesek jelentkezhetnek, vagy pont, hogy a szemüveg kizáró ok). 5. Hogyan? Ehhez kapcsolódva, nézzük, hogyan lehet keresgélni. A Neptunban a Tárgyak/Tárgyfelvétel menüpont alatt találjuk azt a felületet, ahol az órarendet állíthatjuk össze. Az alapbeállítás a mintaterv tárgyait mutatja nekünk, vagyis (többnyire) azokat az órákat, amiket kötelező elvégeznünk. A szabadkreditekért kattintsunk a  Minden további intézményi tárgy pontra. Ha  ekkor rögtön listázzuk a tárgyakat, akkor a bőség zavara fog elénk tárulni, ugyanis csaknem 15000 találatot kapunk. Persze ebben is keresgélhetünk, ha semmi ötletünk nincs, lehet, hogy pont így találunk valami igen érdekeset. A kevesebb találat érdekében viszont szűkíthetjük is a kört. A Tárgynév mezőbe bármilyen kulcsszót írhatunk. Bár tavaly már biztosan nem, de korábban volt Tolkien univerzumáról szóló óra, így akit érdekel az író és a megteremtett világa, az nyugodtan pötyögje be a Tolkien

Szakkoli – avagy hogyan töltsd el hasznosan egyetemi éveidet PIRÓTH EMESE Mindig is szerettél volna a hajnalig tartó bulik és a jó társaság mellett valami többet? Felvettek az egyetemre, és te máris azon töröd a fejed, hogyan hozhatnád ki a legtöbbet az itt eltöltött évekből? Szereted a  kihívásokat? Nyitott vagy az önképzésre, a fejlődésre? Hosszabb távon és többféle szempontból is szeretnéd tanulmányozni saját szakterületedet? Ha ezek közül a kérdések közül valamelyikre is habozás nélkül igennel felelnél, akkor ideje elgondolkodnod a szakkollégiumba való jelentkezésen. Budapest szerencsére bővelkedik ilyen intézményekben, ahol a tehetséggondozás, a tudományos életbe való bevezetés a cél. A  legtöbb szakkollégium törekszik manapság az interdiszciplinaritásra, sokszínű műhelyeket kínálva azok számára, akik saját szakterületük mellett nyitottak egyéb tudományágak megismerésére is. Általában műhelyt mindenhol kell választanod, bárhova is jelentkezel. Ezek féléves kurzusok, 5-10 fős csoportokkal, ahol az általad választott tudományterület egy témáját kell

feldolgoznod, majd azt egy kisesszé vagy valamilyen kreatív megoldás formájában leadnod. Minden héten egyszer vagy kétszer részt kell venned műhelyalkalmakon, félév végén pedig, ha ügyes vagy, szerepelhetsz egy, a szakkollégium által szervezett konferencián, ahol bemutathatod a félév során megszerzett tudásod, és van lehetőséged belekóstolni abba, milyen is előadást tartani igazi szaktekintélyek társaságában. A félév során lehetőséged van még szemináriumokon és egyéb előadásokon részt venni – az persze kollégiumfüggő, hogy hol teszik ezt kötelezővé és hol nem. Általában biztosítanak lehetőséget a nyelvtanulásra is, és sok helyen elvárás, hogy az ott tartózkodásod alatt legalább egy középfokú nyelvvizsgát tegyél le valamelyik nyelvből, ami különösen jól jön sikeres szakzárás szempontjából is. Szórakozásban, szabad programokban sincsen hiány. Már csak a közösségformáló tevékenységek miatt is érdemes kipróbálni a szakkollégiumi életet. Mindenütt fellelhető egy, a diákság érdekeit védő és segítő szervezet, aki segít a beilleszkedésben, elsimítja az esetlegesen felmerülő problémákat, és még programokat is szervez neked.

Ráadásul a kollégium támogatásával olcsóbban juthatsz hozzá például koncert- és színházjegyekhez is, részt vehetsz egy vagy több napos közös kirándulásokon, vagy éppen cserekapcsolatokon. Nem árulok zsákbamacskát, a szakkolis élet azért nem sorolható a könnyű kategóriába. Szabadidőben sokszor szűkölködik az ember a kötelező programok és a magas követelmények miatt, ezért ajánlom, hogy csak akkor kötelezd el magad egy ilyen intézmény mellett, ha tényleg képesnek érzed magad arra, hogy teljesítsd a követelményeket, és úgy gondolod, hogy szívesen áldozod fel a szabadidőd egy részét a művelődés oltárán. Ha szeretsz hosszabb távon gondolkodni, akkor biztos, hogy nem bánod meg a jelentkezést és az ott eltöltött éveket, hiszen mind szakmai, mind szociális szempontból nézve ez az egyik legjobb lehetőség, amit egy egyetemista kaphat. Ahogy már említettem, Budapesten rengetegféle szakkollégium fellelhető, érdemes ezeknek a honlapját böngészgetni, hogy kideríthesd, melyik intézmény követelményrendszere felelne meg neked a legjobban, melyiket találod a legszimpatikusabbnak.

nevet a keresőbe a tárgyfelvétel időszakában. Ha egy keresett szóra nincs találat, érdemes kicsit körbe járni a dolgot, csak a szótövet beírni, vagy szinonimákat keresni. Volt például olyan hallgató, aki animékkel kapcsolatos órát szeretett volna felvenni, amit végül is némi keresgélés után A japán rajzfilm és társmédiumai címen talált meg. A Tárgykód mező is hasznos lehet. Az említett sportórák például VTN kódon futnak, a pszichológiai kísérlet pedig VKN kezdetű kódot kap. Az első félévek tapasztalatai után előfordulhat, hogy egy oktatót nagyon megkedvelünk, és szívesen vennénk még fel nála órákat. Erre való a Kurzusoktató szűrés. 6. Mikor? A szabad krediteknél nincs meghatározva, hogy mikor végezzük el őket, ez teljesen a mi döntésünk. A mikor? kérdése viszonylag szubjektív, de van néhány tény, amit nem árt figyelembe venni. Az első évben lelkesebbek vagyunk, amit érdemes lehet kihasználni, ekkor viszont valamivel több óránk is van, mint mondjuk az utolsó évben. Vagyis oda kell figyelni arra is, hogy ne legyen túl megterhelő az órarend. Az utolsó évben viszont már a szakdolgozatunkkal kell foglalkozni és a záróvizsgára készülni, így nem szerencsés mind a 10 kreditet az utolsó pillanatokra hagyni. Talán a legjobb, ha minden félévre hagyunk egy keveset. Arra is gondoljunk, hogy külső tényezők is befolyásolnak minket: az időjárás, évszak és napszak változásai. Ha a kötelező óráink mind délelőtt vannak, mérlegeljük, hogy hajlandóak leszünk-e visszajönni egy késő délutáni/esti órára. Ha valaki kellően ismeri magát, és tudja, hogy esős időben biztosan nem mozdulna ki egy szabadon választható tárgy miatt, akkor inkább a tavaszi félévben vegyen fel plusz órát, annak kevesebb része esik hideg, csapadékos időszakra. A mikor? kérdéskörébe még egy dolog beletartozik: az adott óra nem feltétlenül a BTK campusán van, egy teljesen más helyszínen is tarthatják, vagyis mielőtt felveszünk valamit, ellenőrizzük, hogy oda tudunk-e érni időben az előző óránkról a következőre.

Tudtad, hogy az ELTE például több ilyen nagyszerű, komoly múltra visszatekintő intézménnyel is rendelkezik? Kifejezetten bölcsészeknek és tanár szakosoknak ajánlják az Eötvös Collegiumot (honlap.eotvos.elte.hu) és az Illyés Sándor Szakkollégiumot (isszk.elte.hu). Az Eötvös Collegium az ELTE legrégebb óta működő tehetséggondozó intézménye, színes műhelypalettával és rengeteg fejlődési lehetőséggel, többek között ingyen nyelvórákkal és konferencián való részvétellel. Az Illyés Sándor Szakkollégium inkább pedagógusoknak és tanár szakosoknak kínál felvételi lehetőséget. Ha esetleg korábban egyházi gimibe jártál, vagy csak egyszerűen fontosnak tartod a lelki épülést egyetemi éveid alatt is, akkor fontos tudnod, hogy a főváros egyházi szakkollégiumokban is gazdag. Érdemes lehet utánanézni például a Luther- Otthon Szakkollégiumnak (lutherotthon.hu), a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumnak (szentignac.hu), vagy a  Magyar Protestáns Felsőoktatási Szakkol­ lé­giumnak (mpta.hu). Itt a műhelyek és szemináriumok mellett lelki alkalmakon is van lehetőséged részt venni és rengeteg plusz közösségépítő program vár rád. Ha elnyerte tetszésed a szakkollégiumok világa, akkor ne habozz utánanézni és jelentkezni egybe. Sok sikert kívánok, legyen szép féléved!


GÓLYA Hol kajázz, ha bölcsész vagy? TÓTH MELITTA Az ELTE BTK-n négy büfé is van, de egy félórás szünetben ennél sokkal több lehetőség közül választhatsz, ha enni szeretnél. A teljesség igénye nélkül hoztunk nektek pár ötletet! Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, említsük meg azokat a szempontokat is, ami alapján válogattunk: 1. gyalog max. 5-10 percre van a BTK-tól (ha a kiszolgálás nem hasonlít nagyon a Zootropolis ügyintéző lajhárjára, akkor van esélyed rá, hogy meg is hamizz egy félórás szünetben) 2. kb. egy ezresből jöjjön ki a kaja 3. legyen tápláló és egészséges, vagy legalábbis ne legyen ennek az ellentéte Tuti tipp Érdemes a szaktársaiddal együtt ebédelni, mert ez is jó lehetőség a kapcsolatépítésre, ami pedig nagyon meg fogja könnyíteni az életed az egyetemen és tovább. Otthonról? Ha magadnak főzöl, az árban szinte biztos

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. szeptember kedvezőbb lesz, de nem tudok olyan lehetőségről, ahol meg lehetne mikrózni az ebédet, és a csirkepaprikás 7 fokon annyira nem buli. De a rántott húsos szenya jöhet. Az egyetemen innen Nos, az egyetem területén négy hely közül választhatsz, ahogy írtam is. Nyilván ezek felelnek meg legjobban az első szempontnak. Ha szendvicset, kávét, limonádét szeretnél, akkor a Könyvtár Klub és a Gólyavár büféje tökéletesen kielégíti ezt a vágyat, ezeken a helyeken lényegében egyforma a kínálat és az ár is. A 4-6. épület alagsorában található Műhely Café már emel egyet a téten, és epres-pudingos szendviccsel, chia magos vitaminbombával és menő papírpoharas kávéval kecsegtet a klasszik szendvicsek mellett. Ha pedig melegételre vágysz, az R épület földszintjén gyors kiszolgálás mellett tudsz menüt vagy főételt kérni diákkedvezménnyel és nyugisan leülve megenni. Az egyetemen túl Burger King és Meki – ezeket megtalálod az Astorián, de egy dietetikus biztos elátkozna, ha erre bátorítanálak, szóval csak a sikeres vizsgák után. Vagy előtt. Subway és Pizza King – szintén Astoria, szintén nem mindennapra ajánlva, de a Pizza Kingben van gyros (igen), ami akkora adag, hogy utána nem valószínű, hogy éhes maradsz.

Roni Hami – A Rákóczi úton a Blaha felé sétálva az egyetemhez képest a túloldalon találod. A hangulata sajátos, mert egy légtérben van a bolttal, de az étel finom, laktató és olcsó, a kiszolgálás pedig gyors és kedves. Fecske, Kékfazék, Kisparázs – A Fecske közvetlenül a Szabó Ervin Könyvtárral szemben van, a Kékfazék a Ráday utca Kálvin felőli oldalának éke, a Kisparázs pedig már a bulinegyed kapuja a Kazinczy utca 7. szám alatt. Ezek az éttermek szintén kínálnak menüt és rendszerint finom, tápláló ebédet, stílusos környezetben. Akkor érdemes választanod, ha egy kicsit több időd van feltöltődni ebédszünetben. Lam Anh Pho – A Blaha Lujza tér mellet (a Stáhly és Somogyi utca kereszteződésénél) kiváló vietnámi kínálat vár, ahol a kis adag pho is brutális adag valójában. Tao – kínai a Kálvinon, teljesen okés ételek, szerencsesütivel. Leves. – egy kicsit távolabb sétálva a  Kálvintól, a körúton félezer forintért választhatsz jó pár ínycsiklandó leves közül. Disznótoros – A Deák Ferenc téren és az  Egyetem tér mellett is megtalálod a magyaros ételeket kínáló éttermet. Dizájnból ötös a hely, és az ételek is kiválóak, de mindenképpen csak azoknak ajánljuk, akik szeretik a husit és a nehezebb ételeket. Vega City – igen, ez lesz a megoldás a kifejezetten húsmentes ételek kedvelőinek.

|7

A hely szinte a sulival szemben, a körúton van, és mindenféle vega, vegán és mentes finomságok kaphatóak. Ruben – az egyetemtől egy percre, a Magyar utca közepén találod a Rubent. Ez már egy komolyabb hely, ahova szintén akkor érdemes menni, ha egy picivel több időd van, de a menüt azonnal hozzák. Jó felfedezést mindenkinek!

Forrás: PiXaBay.com

Te Józsi, csak szólok, hogy egy ezresem van az estére, avagy hogy tőccs’ be okosba’ – kocsmatutorial bölcsészeknek LOCKER DÁVID Sok minden megkülönbözteti egymástól a különféle karok hallgatóit. Egyeseket sztereotip öltözködésük, másokat specifikus szókincsük vagy kultúrafogyasztási szokásaik tesznek könnyen felismerhetővé. Egyben azonban minden egyetemista megegyezik, ami nem más, mint: az ivás. (És természetesen mindenki meg van róla győződve, hogy az ő karuk iszik a legtöbbet.) Nincs ez másképp a bölcsészekkel sem. Eddigi egyéves bölcsészpályafutásom alatt nem egy jó sztorit hallottam, ami egy laza sörözgetésként indult a KK-ban, majd az arcok azon kapták maguk, hogy épp a múzeumkerti Arany-szoborra másznak fel a kezükben egy üveg Vino Tinto-val, Arany-balladákat üvöltözve. De nem kell messzire menni: e sorok írója is kötött már ki Dunakeszin egy idegen és a mai napig ismeretlen lány taxijában, lemerült telefonnal, iratok és készpénz nélkül. Az egyetlen szerencséje, hogy a kedves biztosurak voltak olyan kedvesek, és elvitték a legközelebbi buszmegállóba, miután elmesélték, hogy a dzsina nem jó dolog. Egyébként csak annyit tudok mondani, amit a törvény őreinek is választoltam, mikor megkérdezték, fogyasztottam-e bármiféle tudatmódosító szert: „hát, ez az este sem kakaózással indult”. Na de hogy tud eljutni az egyszeri bölcsész az ehhez hasonló illuminált, eksztatikus, komikus, felemelő, szánalmas, egyszóval atomkész állapotba? A cikkben erre a kérdésre keressük a választ. Mi mással is kezdődhetne bármi – nem kifejezetten tudományhoz köthető – bőcsész-tutorial, mint a jó öreg KK-val? A  Könyvtár Klub ugyanis minden bölcsész második otthona. Kicsit a tradicionális, régi Budapest kávéházai jutnak eszembe róla, amik körülbelül úgy funkcionáltak, mintha

mindenki nappalija lettek volna – ezekre a kávéházakra írta anno Karinthy, hogy azért jó a kávéház, mert nem vagy otthon, de legalább levegőn se. Na, hasonló a helyzet a KKval is. Bármi történik, ott kötsz ki: Kezdődik a napod? KK. Vége az órádnak? KK. Könyvtárba mész? KK. Könyvtárban voltál? KK. Tanulsz? KK. Végeztél a tanulással? KK. Túl meleg/hideg van otthon? KK. Bármi, de komolyan: bármi van? KK. Ami miatt pedig különösen relevánssá válik számunkra a Könyvtár Klub e cikk kapcsán, az nem más, mint hogy a gőgös, vasmájú humánértelmiségiek általában innen indulnak bevenni a nemzet fővárosát. Említettem, hogy a KK kb. minden bölcsész nappalija, ennél foga igencsak komfortzónaként funkcionál – valószínűleg ennek köszönhető, hogy alapozásként – vagy inkább az alapozás alapozásaként – minden szcenárióban megtalálható. Merthogy – ki kell mondanunk – a KK elég drága. Persze vannak mérföldekkel drágább helyek a városban; de ez a cikk a bölcsészpénztárca-kompatibilitás jegyében születik – csak hogy készüljetek a diploma utánra is. Úgyhogy egy sör, és irány tovább. A legközelebbi és szinte evidens opció az Ördögsarok – lenne. Én azonban – ha nem kívántok furcsa, utánatok füttyögő, cigivel/ apróval/figyelemmel letarháló bácsikkal/ nénikkel társalogni, inkább a Rákóczi úton pár lépésnyivel lejjebb (a Blaha Lujza tér felé – a szerk.) található Ördögcsapdát ajánlom: ugyanazok az – egyébként barátságos – árak; emellett általában nincs nagy tömeg, ráadásul a kocsma elé kitett asztaloknál még cigizni is lehet (esszenciális pont). De merészkedjünk is beljebb a Bulinegyed dzsungeljébe. A Bulinegyed egyébként egy érdekes hely, mert ha elég ügyes, öt méteren belül hatféle náció vizeletében tapicskolhat az ember – de ha ez nem is jön össze, az angol alsó-középosztály csemetéinek szociolektusán még mindig megtanulhatunk („szárri

máéjt, ken ju tell ász, vhersz de páb?”). Ezek az arcok általában a nevesebb, mindenféle hotelekben kapható prospektusokban reklámozott, high-society romkocsmák környékén találhatók – Szimpla, Mika –; mi ezeket a helyeket messziről kerüljük el – no nem xenofóbiából, hanem azért, mert nem olyan jó dolog az az 1200 forintos nagyfröccs. Bízzatok bennem. Ha bulinegyed, válasszunk inkább más helyeket. Kezdésként – a még középkategóriásnak tartható – Udvarromot: 300-500 ft között mozog egy korsó; cserébe lehet télen is(!) félig-meddig az épületen belül cigizni (az épület gangjának tetején egy ponyva van kifeszítve, szóval kvázi szabadtérnek számít a hely). Ha még bőcsészebbek akarunk lenni, válasszuk valamelyik Sarkot (kettő is van): csak egy árnyalatnyival olcsóbbak, de hónap végén az a pár száz forint is számít a két legolcsóbb vodka közt. Ha még lejjebb ereszkedünk a pokolba, az Egyetem Presszóba is eljuthatunk. Az Egyetem hírhedtsége annak köszönhető, hogy – és most kapaszkodjatok meg – minden, azaz minden tömény pusztán 390 forintba kerül. Szóval egy bő 700 forintból ki is jön a klasszikus unikum-sör kombó (azt hiszem ezt hívta nálunk falun Pista bácsi „egy hosszú, egy rövid”-nek), ami után – vagy némi ismétlést követően – fel is kerekedhetünk, és el is indulhatunk Európa Bábeljébe: az Instantba. Merthogy az Egyetem egyik előnye, hogy a híres-hírhedt szórakozóhellyel kb. szemben található; szóval ha már járni alig bírunk, és az interperszonális kommunikációnk arra redukálódik, hogy visszasírjuk az exünket / Horthy Miklóst / Kádár Jánost / Mátyás királyt/Koppány vezért – jelezve ezzel, hogy na most már menjünk veretni –, csak pár métert kell elbotorkálnunk valahogy a helyig, ami felteszem, nem csak a Tolvajkergetők tematikus epizódjából lehet ismerős.

Ha viszont igazi ultimate-bölcsészek vagyunk, nem állunk meg itt. Van ugyanis a kontinens szívében egy legendásan sötét, lélekveszejtő, misztikusan hívogató hely: az  57-es italbolt. Kicsit olyan a hely, mint egy posztmodern New York kávéház: a földszinten nem konzervatív öregurak kávézgatnak, hanem részeg punkok lövik be maguk; a karzaton (emeleten) pedig csokornyakkendős költők helyett totálkész, leivott pólójú bölcsészek üvöltöznek AKPH-t meg Horváth Benjit. Cserébe – vagy épp emellett még – az Ászok is 290(!!!!!), a fröccs nem nagyon megy 200 forint fölé, és a legjobb: 200 forint a kevert; szóval kábé egy zacskó szűrő áráért tölthetünk be és kaphatunk másnap transzcendens méretekig fokozódó fejfájást a folyékony Kádár-korszaktól. És most itt tartozom egy vallomással: ezen sorok írója az 57-es italboltban cseperedett bölcsésszé. Meg még cseperedik most is. Szóval ha valami kell, ott megtaláltok. Ezzel nagyjából be is fejezhetném ezt az írást: az 57-nél már tényleg nincs lejjebb. Mármint ha csak azokat a helyeket vesszük, ahol tényleg nem vagytok közvetlen életveszélyben. Azonban muszáj megemlítenem egy másik szívemhez – és nagyjából minden Budapesthez kötődő fiatal szívéhez – kötődő helyet: a Deák teret. A Deák tér nem kocsma; annak ellenére, hogy az. Nagyjából kora tavasztól megtelik bódulni – elsősorban: olcsón bódulni – kívánó fiatalokkal, és az egész úgy néz ki, mint egy miniatűr Woodstock, egy koraközépkori csatatér és egy falunap másnapjának bizarr kombója. Az emberek kiülnek egy pár doboz ászokkal/kőbivel, pár üveg láfival vagy egyéb párszázforintos lőrével, és isznak. Sokat. Közben átszólogatnak egymáshoz, összeülnek, megosszák a cigijüket, piájukat, egyszóval valami ősállapot az egész. Nem tudom, milyen lehet a Menny – de remélem, valami ilyesmi.


8|

KÖZÉLET

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. szeptember

„viszem a felhalmozott kapcsolati tőkét”

Színpadra termettél? – ELTEátrum

Egy év Erasmuson GREGOR LILLA Az Erasmus-félév egy volt azok közül a dolgok közül, amikről mindenki sokat beszél, amik mindenki szerint nagyon hasznosak, érdemesek, izgalmasak, és amik sose jutottak úgy eszembe, hogy nekem is ki kéne próbálnom. Aztán egy barátom azt mondta, a kölni egyetem kollégiumát muszáj megnéznem. Ekkor kezdtem el gondolkozni az Erasmuson, és irodalomszakosként nem is volt nagy verseny: pár hét múlva már tudtam is, hogy elfogadták a pályázatomat, ős�szel indulok. Ez másfél éve volt, és azóta én is beálltam a mindenki közé, aki másról se tud beszélni. Tehát Köln, Németország volt a cél, ami jól jött ki, mert májusban részt vehettem ott egy konferencián, így amikor szeptemberben kiköltöztem, a város már nem volt teljesen idegen – csupán az embereket, a közlekedést, a szokásokat és a nyelvet nem ismertem. Itt el is érünk a külföldi félév egyik legnyilvánvalóbb előnyéhez: a nyelvgyakorláshoz. Amikor elindultam, körülbelül hat darab német nyelvórán voltam túl, ez arra elég, hogy bemutatkozzam, de arra már nem, hogy megértsem, ha a másik örül, hogy megismerhet. Rám jellemzően lekéstem a nyelvkurzusés a kolijelentkezést is (ezt lehetne felkészültebben csinálni, de akkor hol a kaland?), úgyhogy az első egyetemi látogatásom azzal töltöttem, hogy a nemcsak sztereotipikusan, de a valóságban is precíz és rugalmatlan német szabályrendszert megkerülve bekönyörögjem magam az egyébként cserediákoknak ingyenes németórákra. Egy helyi hallgató mondta, hogy addig csináljam, amíg nem sikerül. Sikerült. Innen kezdődött az ismerkedésem azzal a mentalitással, amivel itthon a legritkább esetben találkoztam eddig: ha akarsz valamit, csináld meg. Mert ha nem sikerül elsőre, majd sikerül másodszorra, harmadszorra, vagy látva a szenvedésedet segíteni fognak, és sikerül másokkal együtt. Bármennyire is egy nyálas motivációs-szövegre hasonlít ez az elképzelés, kipróbáltam, működött. A németóra még egy okból nagyon jól jött: ha eddig aggódtam, hogy honnan lesznek ezen a vadidegen helyen barátaim, itt

megnyugodhattam. A csoport természetesen csupa ugyanolyan szerencsétlenből állt, mint amilyen én voltam, akik se a nyelvet, se a közeget nem ismerték, ilyen környezetben pedig a legegyszerűbb elkezdeni ismerkedni. Ettől persze nem független az, hogy az első időszakban csak nemzetközi barátaim voltak, és csak hónapokkal később kezdtem el német egyetemistákkal beszélgetni – de adódott ez a már emlegetett kollégiumi helyzetből is. Képzelj el egy kollégiumot. Na, Efferen egyáltalán nem hasonlít erre. Annyiból persze igen, hogy ezer egyetemista lakik együtt és többen osztoznak egy konyhán, de a hasonlóság körülbelül itt meg is áll. Efferen egy hatalmas mező és egy erdő közötti házak csoportját jelenti, amik között nyuszik és mókusok rohangálnak, ahonnan bármikor öt perc alatt eléred a szederbokrokat vagy a focipályát, és ami inkább hasonlít egy kedves kis falura, ahol bárhova betérhetsz vacsorázni, mintsem egy egyetemi létesítményre. Ebben az atmoszférában könnyű volt beilleszkedni egy olyan (folyton változó, mert cserediákokból ös�szeálló) baráti körbe, ahol jól megértette egymást a dél-koreai építészhallgató, a környezetgazdálkodással foglalkozó egyiptomi srác, az orosz-német újságírótanonc, a logisztikai menedzsernek tanuló lett lány meg én. A megértés alapja leggyakrabban a közös főzés és evés lett, aminek egészen izgalmas eredményei voltak. Mindannyian pontosan megtanultuk, mettől meddig tart a  Ramadán, hogy mikor kell és mikor nagyon illetlen felemelni a  levesestányérunkat attól függően, hogy a  koreai vagy a  japán barátnő látott vendégül minket, hogy a krumpli rizzsel igenis egy teljesértékű ebéd, és hogy kenyeret kenni egyáltalán nem egyszerű, ha huszonéves korodig nem találkoztál napi szinten kenyérrel. Amikor másodszor jött Magyarországról látogatóm, már az arab fiúk kérték, hogy hozassak vele megint Túró Rudit, mert az  nem állapot, hogy ez Németországban nem kapható. Ha az ember teljesen új környezetben új emberek közé kerül és ott kell újra felépítenie az életét, elkerülhetetlen, hogy önmagát is újradefiniálja, különösen, ha még

Fotó: Jaekyong Park

Az indiai kaja mindenkit összehoz.

a mindennapjaiban használt nyelv is lecserélődik. Jó adag nyitottságra lesz tehát szükség nemcsak a számodra új kultúrák, új emberek és ismeretlen nézőpontok, de az új vagy változásban lévő önmagad elfogadásához is. Egy ilyen folyamathoz pedig Kölnt én nagyon is alkalmas helynek gondolom, mert itt nem néznek rád furcsán az emberek amiatt, amit viselsz, ahogy kinézel, amit gondolsz, vagy amit mondasz. Valószínűleg ennek is köze volt ahhoz, hogy amikor október végefelé megkaptam az ímélt az ELTEtől, hogy olyan kevesen pályáztak a tavaszi félévre, hogy amennyiben helyesen kitöltöm az adatlapot, maradhatok még egy szemeszterre, nem nagyon gondolkoztam, hanem azonnal hosszabbítást kértem. Azt az egy dolgot nem gondoltam végig, hogy az áprilisi szemeszterkezdés nemcsak azt jelenti, hogy végigszórakozhatok Budapesten egy teljes hónapot, hanem azt is, hogy a nyári félévem július végéig el fog tartani. Mármint a szorgalmi időszak. A  vizsgaidőszak szeptember legvégéig, ami azt jelenti, hogy még javában beadandókat fogok írni, miközben itthon már órákra járok. De azt hiszem, tíz hónap masszív nyaralás után talán belefér an�nyi áldozat, hogy a  Balaton partján Kantot olvassak. Apropó beadandók – épp csak a leglényegesebb dologról nem meséltem: ha már elmegyek egy másik egyetemre, tanulni is szoktam ott néha? Azt hiszem, ez a legkönnyebben alakítható komponense az Erasmusnak. Vannak, akik hozzá se szagolnak az egyetemi előadásokhoz, és állítom, hogy még így is rengeteget nyernek. Ugyanakkor én azért vettem föl angolnyelvű órákat, hogy értsem, amiről szó van, és piszkosul megérte. A számomra újszerű témák és megközelítések mellett a legnagyobb örömet az okozta, hogy az oktatókról sütött, hogy imádják, amivel foglalkoznak, lelkesek, amivel minket is lelkesítenek, és így sokkal könnyebben olvassuk el és értjük meg a legnehezebb irodalomtudományi és filozófiai szövegeket is. De én is csak azt tudom mondani, mint az általános Erasmus-veterán: menj és próbáld ki! Itt az én pakolólistám segítségképp. Amit magammal vittem és jól tettem: – nagy adag nyitottság. – balettcipő (a lakótársam azt mondta, vegyem ki a bőröndből, de visszacsempésztem, és végül jól jött, mert így tudtam járni az egyetemi balettórákra. Sose tudhatod, mikor lesz szükséged valamire – ha fontosnak tűnik, vidd el!) – saját kávéfőző – a németek kávéja sajnos nagyon-nagyon híg. Amit hazahoztam: – sokkal széleskörűbb tájékozottság arról, hogy mi történik a világban. – az érzés, hogy ha eddig mindent meg tudtam oldani angolul vagy németül, egy kis magyarországi ügyintézéstől egyáltalán nem kell tartani. – a kinti egyetemi feladataim – ez nem volt túl jó ötlet. Nem mókás még szeptember végén is olyan beadandókat írni, amiknek aztán az osztályzatáért repülővel kell elugrani. – az érzés, hogy mostantól sose lesz egy helyen az összes barátom, de a világ bármelyik részére megyek, ott vár valaki.

TÓTH MELITTA Ha azon töröd a fejed, hogy milyen szabadidős közösségi programba vágj bele, és van színészi affinitásod, akkor mindenképpen érdekes lehet számodra az ELTEátrum, az ELTE BTK színjátszó társasága. Tóth Pétert, a csapat vezetőjét kérdeztük. – Miért gondoltátok azt, hogy igény van egy színjátszó csoportra az ELTE-n? – 2015-ben az egyik magyar szakos hallgató, Litványi Bence fejéből pattant ki az ötlet, hogy jó lenne létrehozni egy egyetemi amatőr színjátszó társulatot, ami első sorban a saját szórakoztatására ad elő darabokat. Jelenleg talán az a legfontosabb, hogy megmutassuk, hogy a különböző szakokról érkező emberek is tudnak minőségi és szórakoztató előadásokat létrehozni. – Hogy kerültél te a képbe? – Én már ekkor is benne voltam a csapatban, színészként, aztán különböző okoknál fogva Bence abbahagyta a színjátszást. Ott álltunk egy félkész darabbal vezető nélkül, és én akkor úgy gondoltam, hogy nem hagyom veszni az egészet, így átvettem a színjátszó vezetését, valamint a darab rendezését. A társulat is kicsit átalakult, de a kemény mag megmaradt. – Kik játszhatnak nálatok? – A társulatban javarészt ELTE-s hallgatók játszanak, de vannak külsősök is, mi mindenkit szívesen látunk, alsó – felső korhatár sincsen. – Mi alapján választjátok ki a színdarabokat? – Sok esetben már voltak kész ötletek és a  társulat tagjai is folyamatosan hoztak ötleteket. Ebben a félévben három különböző stílusú darabot is próbáltunk, mindegyiket más rendezte. Az előadott darabok vegyesek, nincs kimondott stílusa a színjátszónak. Lehet dráma, komédia, tragédia… – igaz, musicalt még nem adtunk elő. – Hol tudtok próbálni, és hol tartjátok az előadásokat? – A bölcsészkar HÖK irodája biztosítja számunka a próbatermet, amiért nagyon hálásak vagyunk. Az előadások helyszíne változó, több helyen is igyekszünk jelen lenni, voltunk már a Zöld Macskában, a Fáklya klubban, most egy ELTE koliban fogunk játszani. – Mit tartasz a társulat legnagyobb sikerének? – Én annak is nagyon örülök, hogy ez a társulat több éve él, működik, a tagok szívesen és önszántukból jönnek. Emellett persze fontosak a közös sikerek, a két színjátszó fesztivál, amiken sikerrel szerepeltünk már. – Hogy lehet hozzátok jelentkezni? – Érdemes felkeresni a Facebook oldalunkat és felvenni velünk a kapcsolatot. Hivatalos felvételit nem tartunk, persze meghallgatunk egy verset, monológot, esetleg egy dalt, de mindenkinek adunk egy esélyt. Ha szívesen jössz és csinálod, akkor egy remek csapatban üdvözölünk! Infó: https://www.facebook.com/elteatrum/


KÖZÉLET

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. szeptember

Szerepcsere Hogyan lesz a hallgatóból óraadó? MOLNÁR A. ALIZ Schmidt Bertalannal, az ELTE BTK HÖK Külügyi Bizottságának elnökével beszélgettem, aki a 2017/18-as tanév tavaszi félévében Esport marketing címen tartott órát az érdeklődők számára.

– Nem tudom, tudtad-e, vagy hallottál-e róla, hogy Beregi Tamás, a Pixelhősök írója tartott egy tárgyat Számítógépes játékok a vizuális kultúrában címen, ahol végig vettük a kezdetektől a számítógépes játékok történelmét és a hozzá kapcsolódó kutatók meglátásait. – Nem rémlik most, de nálunk nem játéktörténelemre volt kihegyezve az óra, hanem hogy a 70-es években megvolt az első nagyobb verseny, és azóta hogyan nőtte ki magát az  elmúlt 10 évben a dolog, például DélKoreában egy két évtizeddel ezelőtti gazdasági válság következtében beindult és nem régiben be­érett kulturális váltás következtében.

– Mesélj magadról! Honnan jöttél, mivel foglalkozol? – 2013-ban kezdtem osztatlan angol-töri tanárin, majd 2017-ben átpártoltam az angol-média tanári szakra. Amíg angol-töris voltam, addig nagyon sokféle munkám volt, de a fő irány az a Főnixcsarnoknál volt, ami egy wargame, társasjáték/kártyajáték disztributor, és a Közép-európai régióban – És hogy épült fel a félév? voltam nemzetközi kereskedő és kapcsolat- – Feltettem a csapatnak a kérdést, hogy mitartó. Mikor átpártoltam az angol-médiára, lyen projektben szeretnék, hogy kifusson az óra. A másik kettőt hosszú lenne elmondaakkor volt a munkahelyváltásom is, és most ni, de a harmadik lehetőség mellett döntöttek, a 360VR Media Solutions-nél vagyok, itt hogy csinálnak egy valós rendezvényt. A félév már nem csak nemzetközi, hanem belföldi kereskedő is, illetve kreatív fejlesztő, mar- első harmada volt igazán az elmélet, az utolsó harmada pedig arról szólt, hogy kinek mi keting szövegíró – mindenféle, ami arról szól, hogy adott vizuális tartalmakat ho- a feladata, mik a kérdések, mik a módszertanok, hogy állunk. Meg is szervezték az  esegyan adsz el. Emellett 2014 ősze óta HÖK-özöm. ményt május végén a Barcraft 2-ben, és egész Eleinte a Kommunikációs és Rendez­ sokan vettek rajta részt, úgy 40-50-en –  ahhoz képest, hogy nem is egyesület vagy valavényszervező Bizottságnak voltam az online ügyekért felelős bizottsági tagja 1,5 évig, azó- milyen szervezet rendezte, hanem egy szemita pedig a Külügyi Bizottságnak vagyok az el- nárium kereteiben összeálló csapat. Emellett nöke, közben pedig egy évig voltam az Angol- volt még egy szemináriumi dolgozat, aminél az utasítás annyi volt, hogy e-sport témához Amerikai Intézeti Képviselet elnöke is. kapcsolódjon. Mindenki azzal foglalkozzon, Ezen felül nagyon sok hobbim van: falat mászok, airsoft-ozok, biciklizek… A  Főnix­ ami érdekli, mert én azt vallom, hogy abból tudsz tanulni/piacképes tudást kreálni, ami csarnokos meló az alapvetően abból jött, hogy a tulajdonosokkal még együtt játszottam te- érdekel és utánanézel. „Ha eltöltesz valamivel 5-10 000 órát, akkor te ahhoz több, mint repasztalos stratégiajátékkal (Warhammer Fantasy), e-sportoltam is általános iskola vé- valószínű, hogy értesz” – attól függően tergén, gimnázium elején. Emellett hobbi szin- mészetesen, hogy milyen minőségben töltöd ten tanulmányozok mindent, ami arról szól, el ezt az időkeretet az adott témával. hogy hogyan kell eladni bármit. – Mennyire tartottad interaktívan a foglalkozásokat? – És ez hogy vezetett a tanításhoz? – Volt egy óra, a Hammer Ferenc tanár úr ál- – Persze voltak tanulmányok, el kellett egyet-kettőt olvasni, de ott sem arról szólt, tal levezetett Bevezetés a kommunikáció- és médiatudományba tárgy. A tankönyv az ki- hogy nyald be, aztán böfögd vissza, hanem ha volt kérdéses pont, akkor tegyék fel a kérdétér arra, hogy maga a számítógépes játék és seik és beszéljük meg! Mert attól még, hogy a játékkultúra mennyire könnyen szólítja mondjuk egy japán akadémikus írta, aki 30 meg a 90-es években vagy később született gyermekeket mint felnövekvő fogyasztói ré- éve foglalkozik az e-sporttal – azóta, amióta teget. A tanár úr pedig egy órát arra áldozott, mondhatni „hivatalosan” még nem is létezik –, lehet, hogy valamiben nincs igaza, vagy hogy bármilyen témában, ami a játékokhoz kapcsolódik, a Gólyavárban, a nagy előadó- nem értesz vele egyet. Mivel ez egy brutális mértékben változó világ, és nagyon gyorsan ban – körülbelül 200 fős hallgatóság számára történik minden – megjelenik egy játék, egy –, elő lehetett adni. Mivel én nagyon régóta foglalkozom is vele, meg ez egy nagy álmom, év alatt toplistás lesz, és mindenki részt akar hogy az e-sport management-be beszáll- belőle magának, meg kell tanulniuk kezelni, mint termék –, hogy nem lehet beragadni jak, valamilyen egyesületi vagy bármilyen törvényszerűségekbe. „20 éve megírta ezt. vállalkozási szinten, ezért én az e-sportról tartottam egy rövid történeti áttekintőt, il- Egyetértesz vele? – Nem. – Miért? – Ezért! letve kitértem arra is, hogy ez jelenleg miért – Király, akkor csináld így! Eladod? – Igen. – Akkor minden rendben.” Amíg gondolkodik a legdinamikusabban fejlődő piaci ágazat. Ez Hammernek annyira tetszett, hogy felvetet- és megél belőle, addig nincs probléma. te: mi lenne, ha ebből tartanék órát? Szeptembertől ismét várja az érdeklődőket Smiti! Az előzetes tudás nem követelmény, így – Mivel foglalkoztatok az órákon? a gólyák is bátran jelentkezhetnek. A tárgy – Nem konkrétan az e-sportról szólt a tárgy, már nem csak az e-sport szemszögéből foghanem hogy mennyire működnek máshogy lalkozik majd a marketing világával, hanem ilyen vonatkozásban az alapvető marketing a digitális játékpiac változói (PC, konzol, VR, elemek, struktúrák és rendszerek – a brand telefon, tablet) felől közelíti meg a kérdést. építés, a storytelling. Egy adott terméknek az Ha érdekel, a Neptunban a Tárgyfelvétel arca, a piacon forgó elemei, maga a produkoldalán, az oktató nevéhez beírva Schmidt tum teljesen máshogy működik marketing Bertalan nevét, megtalálhatjátok az órát. szempontjából egy Coca Cola, egy Audi, egy (Nagyon figyeljetek a pontosságra, különben HÖK-ös póló vagy egy játék kapcsán. Ezt fejnem lesz találat!) tegettük, ezt próbáltam átadni.

Az informatikus könyvtáros AGÁRDI LÁSZLÓ LEHEL Az informatikus könyvtáros alapszak már a nevével is kérdéseket vet fel. Sokak első gondolata, hogy ez a képzés informatikai ismeretekkel látja el a hallgatóit, de ez ebben a  formában nem igaz. Ugyanakkor nem is mezei könyvtárosokat képeznek itt, akik minden sztereotípia szerint idősödő nők kontyba fogott hajjal és mogorva tekintettel, hanem információs szakembereket. Ez a megnevezés hasonlóan misztikus, mint maga a képzés megnevezése, ugyanakkor rendkívül találó. A képzés során a hallgatók megtanulják, hogy hogyan kell bánni a könyvekkel, egyéb dokumentumokkal, legyen az régi vagy éppen vadonatúj. Hasonlóan fontos, hogy a  használókkal is meg kell tanulni bánni, amiben szintén sokat segítenek az órák. Akik ezen a szakon tanulnak, azoknak nagyon sokat fejlődik a rendszerezőképességük, kiváltképp az Osztályozási rendszerek, információkereső nyelvek, tartalmi feltárás 1–3. kurzusok miatt. Az informatikai vonalat képviseli a Webszerkesztés, valamint a hálózati ismereteket átadó kurzusok is, de ebbe a csoportba sorolható az integrált könyvtári rendszereket bemutató óra is. A hallgatók megtanulják, hogy hogyan kell adatbázist építeni, továbbá a legfontosabb szakirodalmi adatbázisokat is megtanulják kezelni. Ez utóbbi már csak azért is fontos, mert ezek megkönnyítik a szakdolgozati forráskeresést, ami most még távolinak tűnhet, de hamar aktuális lesz. Az első év után 3 specializáció közül lehet választani: Információ- és tudásmenedzsment; Könyvtörténet; EU-információ. (Az  utolsó az elmúlt években nem indult.) Az Információés tudásmenedzsment specializáció üzleti-,

|9

gazdasági-, jogi- és marketingismeretek ad, s általában erre jelentkezik a legtöbb hallgató. Az itt megszerzett tudás hasznos lehet könyvtárvezetői ambíciók elérésében, illetve segíthetnek más területen is elhelyezkedni. A Könyvtörténet specializáció betekintést nyújt a nyomdászat és a könyvkötés történetébe, továbbá kétféléves Latin nyelv képzést is ad. Azoknak érdemes ezt választani, akik ténylegesen könyvekkel szeretnének foglalkozni, s azon belül is elsősorban régi könyvekkel. A mesterképzés szempontjából ugyanakkor nincs jelentősége annak, hogy ki melyik képzést választotta, mivel ott újra választani kell. A megszerzett tudásukat már a képzésük alatt is élesben tesztelhetik a hallgatók a kötelező szakmai gyakorlatok során. Ezek a gyakorlatok értékes tapasztalatot adnak, s ami talán még ennél is fontosabb, kapcsolati tőkét. A könyvtárosok egy rendkívül összetartó közösséget alkotnak, s akikkel a  gyakorlat alatt megismerkedik a hallgató, azokra a későbbiekben is támaszkodhat, akár tanulmányi kérdésekben, akár az elhelyezkedésben, úgyhogy érdemes komolyan venni ezeket. A szakmai fejlődést segíti, hogy az oktatók rendszeresen szerveznek speciális órákat, amiket valamelyik budapesti könyvtárban tartanak, így a hallgatók megismerhetik az adott intézmény gyűjteményét is. A hallgatói érdekképviselet pedig minden évben kirándulást szervez valamelyik városba, amik alatt a résztvevők a helyi könyvtárakkal is megismerkedhetnek, de természetesen a várossal is. Az elmúlt években Eger, Pannonhalma, Pécs és Debrecen is a helyszínek között volt. Az alapképzés végén olyan emberek kerülnek ki a Könyvtár- és Információtudományi Intézetből, akik információ és információ között is különbséget tudnak tenni, s rendkívüli érzékkel rendelkeznek afelől, hogy mi mennyire releváns. Akik tovább szeretnék mélyíteni a tudásukat, azok választhatják a  mesterképzést, ami után pedig a könyvtárostanár képzés vagy akár a doktori iskola is következhet.

1997-ben volt Dél-Koreában egy óriási gazdasági válság, sok munkanélküli. Elkezdtek olyan dolgokkal foglalkozni, ami ingyenes vagy nem fogyaszt sokat. A számítógép még nem fogyasztott sokat és könnyen lehetett kalózkodni játékokat, ezért belevetették magukat a játékokba – munkahely nélkül megvolt rá az idejük. Aztán Dél-Koreában, mikor helyre állt a gazdaság, az elsők között voltak, akik a szélessávú internetet behálózták az egész országba, és a Broadband (nagysebességű ( > 64 Kbps sávszélességgel rendelkező) kommunikációs kapcsolatok leírására használt jelző) következtében felrobban az internet miatt a játékvilág. Ekkorra már 2005/2010-et írtunk, már nagyon sok multiplayer játék volt, és ráfeküdtek. Ma már évek óta úgy áll a dolog, hogy az e-sportoló bejelentett adózó állampolgár, és Dél-Korea ebből a szempontból nagyhatalom. Ezzel ellentétes a skandináv államok szülötteinek helyzete, akiket a jólét vezetett az e-sport irányába, és akik szintén sokszor nyerik a versenyeket.

Fotó: Vértes Sára

Schmidt Bertalan tanár úr


10|

KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. szeptember

ÁlomValyo SZŰCS VIRÁG NATÁLIA Én azt vallom, semmi ne szabjon kor­látokat a szabadságnak. Kivéve persze, ha a hídról van szó. Kifejezetten jól esik nekik dőlni zenehallgatás közben. Mindenkinek, aki volt már a Szabihídon, szeretne kimenni, vagy akár csak át szokott kelni rajta, körbejártam a témát. A kezdeményezést a Valyo – Város és Folyó Egyesületnek köszönhetjük, akik a Duna által kínált lehetőségeket szeretnék közösségi jelentőségűvé és könnyebben elérhetővé tenni. A hidas projekt mellet a Valyo Kikötő kapcsán hallhattatok már róluk akár még bulikban is. Maga a Szabihíd a 2016-os villamosvágány-felújításkor született meg, amikor a városiak használatba vették a területet, és aztán kezdte el elnyerni mostani, még mindig egyre fejlődő formáját. Önmagában már az  egy nagyon szép paradoxon, hogy azáltal lesz egy hely szabad, hogy lezárják. Hivatalosan köztér. Számomra: mikrokozmosz. Akárcsak tavaly és tavalyelőtt is, kimentem megnézni, hogy milyen ennek a kis éves örömünnepnek a hangulata. DJ Panda és a  CrosStrings Jérôme Li-Thiao-Tével közös, elektronikusklasszikus koncertjébe szerettem bele első látásra a line upból – két műfaj összekapcsolódását hallgatni Buda és Pest között a tökéletes programnak ígérkezett. Naplemente körül érkeztem, és a szokásos karneváli forgatag fogadott, amelyben mindenki otthon érezte magát. Szelfizők, táncolók, piknikezők, apja nyakában ülő gyerek, színes szövet függőágy, az ég felé szálló füstölőillat az egyik pillér mellett, és egy vadidegen társaság, akik nem bánták, hogy kamerástul, mindenestül leültem közvetlenül melléjük, mert onnan hallatszott és látszott legjobban a soundcheck. Szó szerint minden stílus és érdeklődés szabadon képviselve volt a hídon, de természetesen, mint kiderült, én egy csapat bölcsészt fogtam ki. Szóba került Panda egyik megzenésített verses projektje, és már helyben is voltunk, a szépirodalomnál. Miután hagyományos bemutatkozás helyett megtudtuk egymásról, hogy kinek melyik a kedvenc Pilinszky verse, bennem megfogalmazódott valami: ha Panda chilles zenéjére, zenéjéről ennyire jól lehet beszélgetni, akkor érdemes lenne vele is beszélgetnem egy kicsit, hogy az ELTE BTK népével együtt megtudjam, mi zajlik a fejében a keverőpult mögött. A hídnál kicsit nyugalmasabb vizekre kerültem pár nap múlva, mikor DJ Pandával mentem találkozni a Trip hajóra a fellépése után. A szett teljes harmóniában szólt a tücskökkel és a Batthyány térről halványan elhallatszó forgalommal, már-már idilli volt – ihletett is néhány asszociációs jellegű kérdést a meglévő konkrétabbak mellé.

vallásos neveltetésben részesültem, és nem volt otthon tévénk. Az első mozgókép, amit életemben láttam, az nagycsoportos koromban egy rajzfilm, aminek nem tudom a címét… és arról szólt, hogy egy szerencsétlen pandát szívat egy barna medve. Utólag belegondolva bunda volt, mert mindig a panda győzött, és a lány, akiért ment a harc, szintén panda volt. De volt egy olyan jelenet, amiben egy zuhatagon másztak föl, és ott sikerült annyira izgulnom, hogy már minden bajom lett, anyukámnak haza is kellett vinnie. Emlékezetes maradt, meg utána el is kezdte mondani ez a kislány, hogy olyan vagyok, mint egy panda, mert mindig mosolygok, de mindig szomorú a szemem. Kész, onnantól kezdve panda. Illetve általános iskolában rajzolnunk kellett, és a tanárunk, aki nem volt túl jó pedagógus, kiradírozta a foltokat a pandámról, mondván, hogy az egy jegesmedve. Biztos, mert akkor még nem volt ez a nagy pandaőrület, öreg csóka vagyok, aztán fokozatosan elkezdtek bejönni a trendek, és igazából kb. 16 éves koromra már állatira untam az egészet, tök ciki lett, de akkor már mindegy volt, maradtam panda. – Hogyan viszonyulsz az open air bulikhoz? Fontos neked, hogy a természet az ugyanúgy egy résztvevő ilyenkor, vagy esetleg zárt térben szeretsz inkább játszani? – Ha nem ma kérdezed, akkor azt mondom, hogy imádom… De ma rajzottak a kérészek, mikor furulyázni kezdtem, és rögtön rászálltak a kezemre, szóval most annyira nem. De amúgy sokkal jobban szeretem a nyílt teret. A zártnak van egy sterilitása, ami torzítja a valódi hangzást. Most kezdtem el nemrég tanulmányozni a zajoknak az akusztikai jelentőségét. – A Szabihíd milyen élmény volt? Mennyire követted nyomon, ahogy összeáll az esti buli: csak elhívtak fellépni, vagy esetleg Te is részt vettél a szervezésben? – Én nagyon is benne voltam a szervezésben. És elég heklektikus… van ilyen szó? Na, szóval hogy elég változó, hogy hogy vagyok a Valyóval, de szoktunk együtt dolgozni. A Szabihíd mondjuk nekem pont egy kicsit túl „sok” általában. Tavaly akartunk egy fénybábos programot szervezni, de az nem jött össze, aztán az eső mosta el a tervet, aztán most meg megvalósult ez a vonósnégyeses őrület. Én mondtam meg, hogy mikor érek rá, aztán ők intézték a szervezést.

– Emlékszel-e „a” pillanatra, amikor rájöttél, hogy mindenképpen zenével szeretnél foglalkozni? – Oviban. Volt egy német kislány, aki ugyanúgy selypített, mint ahogy én, és közelebb szerettem volna kerülni hozzá valahogy, csak ugye nem tudtam normálisan beszélni, úgyhogy fogtam egy kis játék zongorát, és azt kezdtem el nagy érzelmesen püfölni. De úgy, hogy konkrét „mondatokat” írtam neki zenében… Nem értette.

– Mi volt a tapasztalat a hangulattal és a közönséggel? Mennyire élték át azt, amit játszottál? – Két féle helyzet van, az egyik, amikor csak leülök, és zenélek. Az nagyon ritka. Nagyon hálás szoktam lenni érte. És van a másik, a nem spontán… na az olyan, mint ha hóembert akarnál építeni a Szaharában. Maga a  hóemberépítés az igazából poén, de mire szerzel hűtőszerkényt, megteremted a körülményeket… Nehezen tudok a közönségre figyelni ilyen keretek között, túl sok a stressz. Az elején két nénivel a leendő közönségből össze is vitatkoztam, mert nem akartak arrébb ülni onnan, ahová a hangszereket akartuk felállítani. Jogos, de ugyanakkor meg komikus volt. Amikor elkezdtünk játszani, akkor viszont ők tovább maradtak ott hallgatni minket, mint egy csapat részeg fiatal, akik szintén az elején érkeztek és nagyon védték a helyüket.

– Miért pont panda, spirit animal? – Ez jó, ez könnyű! Az is ehhez a lányhoz kapcsolódik. Elég szigorú, tulajdonképpen

– Civilként ki szoktál járni? – Elfogult vagyok, mert tudom, mekkora munka van mögötte, de ennek ellenére nem

nagyon, nem igazán szeretem az ekkora tömeget. A programokkal lehetne elvileg szűrni, hogy ne mindenki egyszerre jöjjön. – És van ideális közönséged vagy közösséged? Milyen lenne a program, ha Te álmodnád meg? – Hát… Depressziós filozófusok olvasnának föl. – Nekem az tökéletes lenne, bölcsész vagyok, örömmel jönnék olvasni meg sírni. – Viccet félretéve, nekem ez a híd, meg az egész város akkor a legszebb, amikor üres. De vannak helyek, amiknek akkor is van jelentősége, hangulata, ha épp semmi nem történik, belőlük lesz jó köztér, és ez pont ilyen. Sokáig Budán laktam, és volt egy olyan rituálém pesti fellépések után, hogy lefotóztam az üres, hajnali Szabadság hidat, van bizarr mennyiségű képem róla, és mindnek van hangulata! De amúgy imádom. Én mindig nagyon szimpatizálok az esetlen fazonokkal meg a reménytelen kezdeményezésekkel, és a Valyo meg nagyon ügyesen csinálja, hogy kiemelte ezt az egészet ebből a státuszból, és iszonyatosan menővé tette, turizmussal kapcsolatban is írtak róla! – Milyen hallgatóságot vizionálsz, amikor zenét készítesz? – Aki hallgat. Mármint, értve hallgat. Reagálnak, lehet oldani a hangulatukat humorral… pl. egyszer bejátszottam egy részletet a Süsü, a sárkány-ból és csak páran vették a lapot. A modern kori zenefogyasztás nem tesz jót az élőzenének. Néha azt gondolom, inkább magamnak játszom, mint nekik. – Voltaképpen is-is. A koncert egy flow, ideális esetben, jelen van a közönség abban, amit hallgat. – Elég random. Néha rakhatok akármilyen jó beateket, semmi, néha meg megjelenik a hangulat akkor is, amikor közben mással vannak elfoglalva. Szeretem is kibillenteni az embereket a komfortzónából, nem szoktam sztenderd, egyre emelkedő szetteket csinálni. Isztambulban zenéltem egyszer, és ők ugye nincsenek ennyire rászokva a leegyszerűsített, mainstream zenére, és nem csak hogy nem indultak haza az első ritmusváltásnál, hanem ujjongtak! – Mi jut eszedbe, ha azt hallod: híd? – Az ciki lenne, ha a szabadság? Nem amúgy… Kapcsolat. – És ha azt, hogy szabadság? – Az az idézet arról, hogy a szabadság az, ha nincs mit veszteni. Mindig ez jut eszembe róla. – Végül, van-e kedvenc versed? – Egyet kiválasztani még nehezebb, mint kedvenc zenét… – Akkor legyen kedvenc József Attila vers! – Az úgy tényleg könnyű! Majdnem azzal zártam a szettet. A Rejtelmek. De amúgy ha máskor megkérdeznél, mást mondanék.

Ezek után egyértelmű volt, hogy nem maradhat ki a Kikötő sem. Ami azt illeti, a Valyót napok óta próbáltam már elérni, és végül Tömör Miklós „kocaurbanista” személyében sikerült, szerencsémre épp a Valyó Kikötőben, ami meglepően jól megtestesíti az egyesület egész lényegét. Zöld fák és tiszta levegő, a szintén zöld HÉV mindig mozgásban, csalogató, homokkal fedett vízparti

Fotó: Szűcs Virág Natália

Forgatag

placc, és a legmenőbb indusztriál dekorelem: a déli összekötő vasúti híd, a háttérben egy budapestnyi kilátással. – Milyen a társaság összetétele eddig? – A Szabihídon nagyon változatos. Napközben családok kisgyerekekkel, sportolók... edzéseket is szoktak szervezni, de teljes spektrum, mindenféle sportok. Aztán ahogy egyre múlik az idő, a piknikezőket stb. lassan felváltják a bulizók. – A Valyo Kikötővel van átfedés? – Nem sok. A híd az ugye egy nagyon demokratikus dolog, nincs pl. olyan, hogy valakinek nem tetszik a zene, ami szól, mert be tudja tenni a sajátját. Itt meg meghatározóbb az, hogy éppen milyen program van. Hol ilyen, hol olyan, tehát változatos ez is, csak nem egy időben zajlanak. Punk rock, techno… – Volt-e valami olyan nagyon kreatív, alulról szerveződött ötlet a Szabihídon, ami Titeket is meglepett? – Az össztáncokat én nagyon szeretem. Akár 2-300 fő is szokott lenni, és nagyon látványos, amikor valami megtervezett vagy jól ismert koreográfiára táncolnak együtt. Meg vannak helyszínspecifikus programok, például bújj, bújj, zöld ág volt egyik nap. Meg légakrobaták is voltak… – És Ti akkor kint is vagytok? – Persze, folyamatosan, koordináljuk a dolgokat, meg ha valakinek van programjavaslata, minket keres meg, és azt mi szervezzük le. Pl. ha két koncert van, akkor ne zavarják egymást. Meg volt egy rekordkísérlet, amikor többszáz ember ment le hídba, ahhoz kellett az egész híd… A legtöbb napon volt ilyesmi, egész hidat elfoglaló rövidebb program. Az infrastruktúrát is mi oldjuk meg, illetve hostként is vagyunk kint, mi szólunk az embereknek, ha kell, hogy másszon le a hídról, vagy másszon fel, vagy mi ez az egész. – A csapat milyen? Láttam, hogy sok az önkéntes, meg kerestek is. Olyan, mint ahogy elképzelem, hogy mindenki egy nagy család, és név szerint ismeritek egymást meg együtt is buliztok? – Nagyon sokan lettünk idén, sokakat csak munka közben ismertem meg most. De a Valyo kemény mag kb. 10 fő, és körénk gyűlik mindig egy tábor. Az egész Valyo így épült amúgy fel, hogy voltunk ketten, aztán ismerősök meg az ő ismerőseik jöttek, hogy van egy jó ötletük. Van, aki azóta már oszlopos tag.


KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY – Van-e kedvenc részed Budapestből, ami nagyon ideális random baráti összejövetelekre? – Az egész Dunapart. Mindenkinek nagyon javaslom, hogy ha talál egy szimpatikus szakaszt, szervezzen oda barátokkal valamit, vegye használatba a teret. Mi tollasozni jártunk le sokszor. Illetve jól ki lehet használni, hogy ha valamilyen rendezvény miatt valahol le van zárva, akkor se ki, se be, tehát mondjuk a Red Bull Air Race ideje alatt simán le lehet menni bármelyik részre, mert nincsen forgalom. – Szerinted milyen lenne Budapest, ha lenne egy állandó sétálóhíd? Mi változna? – Már megy egy ideje a téma… Az ellenérv az mindig az, hogy a hidak közti távolságok ritmikáját megtörné egy új híd építése, meg hogy a látképet elrontaná a modernségével – historizálni meg ugye nem akar senki sem. Pedig amúgy adná magát, ott van a képzelt helye, az  Andrássy út vonalát folytatva

a Várkert Bazár felé. A kompromisszumos megoldás egy komp ingajárat, ami már most is működik. A továbbiakban meg azt lehetne folytatni, ami már harmadik éve jól szokott sikerülni, a meglévő hidat alakítani át gyalogos forgalomra majd fokozatosan. A közúti forgalmat nem zavarná, csak csillapítaná. A Kiskörútra amúgy is ráfér az áthaladó forgalom mérséklése. – Ha a történelem során bármelyik korszakot, eseményt, fesztivált átélhetnéd, melyik lenne? – Mondjuk amikor Portlandben elindultak a köztérhasználati mozgalmak… Critical Mass, például… Közterek befestése… – Van kedvenc zenei előadód a most népszerűek közül, aki ha lépne fel Magyarországon, akkor mindenképp meg kellene hallgatni? – Most nemrég Prágában voltam Rolling Stones koncerten…

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. szeptember – Az nem semmi! – Annyira fontos zenekar a kultúrában, hogy muszáj volt. Mindig azt hiszem, hogy már nem fognak turnézni, aztán megint szerveznek egy turnét, meg megint… Mick Jagger a 75 évével a színpadon… Hihetetlen! De amúgy nem rajongok az ilyen óriási létszámú koncertekért, a kisebb, spontán bulikat sokkal jobban szeretem, amikor mondjuk hétfő vagy kedd este összeülünk páran, táncolunk mezitláb a homokban… Mondjuk a közösségi katarzis az nyilván más nagy létszámnál, de ennek meg megvan a varázsa. Új zenéket is ilyenkor szoktam megkedvelni. – És egyébként Neked mi az eredeti végzettséged? – Most már átment a munkám inkább programszervező irányba, de szeretnék visszatérni az eredeti felálláshoz. A Valyo az alapból urbanisztikával foglalkozik, és tök diverz, van designer, építész, bölcsész,

|11

politológus… én meg műszaki manager vagyok, és mellette kocaurbanista, 15 éve foglalkozom városfejlesztéssel, amihez nincs végzettségem, abban mindig szakemberekre hagyatkozom. Egy sör mellett, vagy chaten tök jó „konzíliumok” szoktak lenni, ha felvetek egy ötletet, és ők elmondják a lehetséges megvalósítását. Mi nem a problémákat keressük, hanem a lehetőségeket a városban, a várossal. – Végül egy picit elvontabb kérdés: mi jut eszedbe a „híd” szó hallatán? – Átjárás, összekapcsolódás… Duna… víz. – És ha azt mondom, hogy „szabadság”? – A tánc! Vagy az az érzés, amikor csak úgy leülünk egy térre haverokkal. Igazából furcsa, mert egy járdaszegélyt képzeltem el, és azon ücsörögni éjszaka. Az a szabadság, ha bárhol le tudsz ülni gondolkodni, és ott nyitott tudsz lenni a világra.

„Álarcokat hordunk, édes barátom” – konferencia Cholnoky Viktor 150. születésnapja alkalmából SANTAVECZ ANITA 2018. május 4–5-én a XVIII.-XIX. századi Magyar Irodalom­ történeti Tanszék és a Klasszmagyar Műhely konferenciát rendezett az ELTE BTK-n Cholnoky Viktor 150. születésnapja alkalmából. A konferenciára alapszakos-, mesterszakos-, osztatlan tanárképzésben és doktori képzésben résztvevő hallgatók jelentkeztek előadónak. A konferencia alapvető témája az ismerős ismeretlenség volt. Olyan előadások hangoztak el, amelyek valamilyen 19. századi, vagy századfordulós irodalmi műhöz, illetve alkotóhoz kapcsolódtak. A konferencián kiemelt hangsúlyt fektettek Cholnoky Viktor műveire, irodalmi szerepére, születésének 150. évfordulója alkalmából. A konferencián Szilágyi Márton tanszékvezető tartott nyitó beszédet, amelyben kiemelte, hogy az alkalom azért is figyelemre méltó, mert eddig még nem tartottak konferenciát Cholnoky megemlékezésére. A kétnapos konferencián öt szekció 15 előadását hallgathatták meg a nézők. Az első szekcióban kiemelt hangsúlyba került a századforduló irodalma. Nagy Hilda kutatásában a betegség-tematika mentén rajzolt fel árnyaltabb képet Cholnoky Viktor szövegeiről. Balogh Gyula az előadásában Krúdy néhány ifjúkori novelláját elemezte és az azokban fellelhető vallásos viselkedésminták nyomainak vallásszociológiai szempontú vizsgálatára vállalkozott.

Klassz nők Czóbel Minka: A hagyaték SANTAVECZ ANITA Czóbel Minka életműve kapcsán általában líráját és annak meglepő képi világát tárgyalják. Prózai művei ritkán kerülnek a tudományos diskurzus középpontjába. Pedig verseskötetei és Donna Juanna című drámáján kívül prózai alkotások szerzője is volt. Ezek a művek a következőek: Hafia (1891), A két aranyhajszál (1891), La migration de l’Ame (1897), Pókhálók (1906), A fekete lovas (1914) és a Báthory Erzsébet (1941). Írásomban az 1906-ban megjelent Pókhálók kötet egy írásával, A hagyaték című novellával foglalkozom. A hagyaték című novella főszereplője egy magányos öreg hölgy, Ányi Róbertné. A nő nem beszél sokat, „fukar volt a szavával”. Az elbeszélő szerint ezért „nem szerette senki”. A narrátor így ír az asszonyról: „Jól tudta ő, hogy pár szóval mindenkit megnyerhet, de nem akart ő senkit megnyerni. Ha

Karácsony Szilvia kutatása Molnár Ferenc mára elfeledett szövegeit mutatta be annak a szempontnak a mentén, hogy hogyan jelent meg Budapest ezekben a művekben. A második szekció az ismerős ismeretlenség témáját járta körül. Arany János Rózsa és Ibolya című alkotásáról Kovács Teréz Klaudia tartott előadást. Arany ebben a művében egy népmese átdolgozására tett kísérletet. Az előadás fő kérdésfeltevése az volt, hogy hogyan tért el az író az eredeti mesemenettől, illetve hogy milyen mesetípusba tartozhat a mű. Farkas Nikolett kutatása azt a témát járta körül, hogy hogyan jelenik meg Sobri Jóska alakja Nagy Ignác Magyar Titkok című alkotásában. A harmadik szekció első előadója Fazekas Júlia volt, aki Jókai divatlapokban megjelent novelláival foglalkozott térpoétikai szempontból. Pintér Kitti a Szerelem bolondjai című Jókai regény interpretációját osztotta meg a közönséggel, amelyben az írás és a beszéd kérdése került fókuszba. Kiss Andrea Kriszta ugyancsak egy Jókai regényt, A tengerszemű hölgyet választotta kutatási témájául. A regényben megjelenő autobiografikus elemek elhelyezésének módját vizsgálta, illetve azoknak a referencialitás szerinti kronológiai pontosságát vagy pontatlanságát. A konferencia második napján két szekció került megrendezésre. Az első szekció a Szerzői Álarcok témáját járta körül. Buday Bálint Soma a balladaszerző Tolnai Lajosról

tartott előadást. Bocsik Balázs pedig Mikszáth A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényét interpretálta. Veszely Anna ugyancsak Mikszáth-témát választott, az alkotó „álarcos író” létét bemutatva. A konferencia utolsó szekciója az Álarcos elbeszélők címet kapta, amelyben négy előadó mutathatta meg kutatómunkájának eddigi eredményeit. Posta Andrea Lermontov Stossz című elbeszélését elemezte, körüljárva a szöveg intertextusális utalásait. Pnyakovics Levente előadása az  individuum elbeszéltségének kérdését járta körül Cholnoky László Bertalan éjszakája című alkotásában. Madari Diána elemzésében Czóbel Minka Pókhálók című novellája került bemutatásra, amelyben a műben megjelenő női alakok és szereplehetőségeik váltak számára érdekessé. Az utolsó előadó Santavecz Anita volt, aki ugyancsak egy Czóbel Minka novella interpretációját mutatta be, arra keresve a választ, hogy hogyan jelenik meg a vizualitás a műben. Az esemény lezárásaként a szervezők köszönetet mondtak az előadóknak, a szekcióvezetőknek és a közönségnek és bejelentették, hogy a konferencián elhangzó előadásokból kötet megjelentetését tervezik. A konferencián remek témajavaslatok hangzottak el, az előadók igényes tudományos kutatómunkát végeztek, a szekcióvezetők és a közönség pedig további javaslatokkal segítette az előadók munkáját.

valaki túlzott alázat és hálával köszönte meg valamely jótéteményét, hideg jóságos szeme csak rá világított a beszélőre, s az rögtön elhallgatott. Elhallgatott, de meg is haragudott arra az asszonyra, kinek nem kellett az üres szó”. A nő szeret segíteni másokon, számára a tettek számítanak, nem a szavak. A főszereplő beszédstratégiáját meghatározza a csend, a kihagyás és a redukció. Tisztában van saját beszédképességével, tudja, hogy „pár szóval” képes hatást gyakorolni másokra és elérni, amit akar. Azonban nem akar senkire hatást gyakorolni, nem szeretne irányítani. Érdemes megvizsgálni a részletben kifejtett beszéd­ helyzetet. Az idős hölgy segített valakin. Ez a segítség nem szavakkal történt, hanem tettekkel. A főszereplő által segített karakter neve nem jelenik meg, „beszélőként” van megnevezve, vagyis definiálása a verbalitáshoz köthetően történik meg. Ez a beszélő köszönetet mond a főszereplőnek, vagyis a szerepéből fakadó stratégiákkal él, hálás, és ezt a hálát beszéddel fejezi ki. Valós verbális dialógus nem alakul ki a két szereplő között. A főszereplő hallgatja a beszédet, amelyet túlzottan alázatosnak ítél meg. Szeme rávillan a beszélőre és az elhallgat. Ányiné nonverbális eszközökkel él. Ennek a stratégiának a működőképességét mutatja, hogy egy pillantásával képes elérni, amit szeretne. Legfőbb intenciója, hogy megszüntesse a hálálkodó szereplő beszédét, elhallgattassa azt. A novella erőteljesen fókuszál a vizualitásra és a  látványvilág megteremtésére. A főszereplő Ányiné és fia a vizuális

kultúra stratégiáit mozgatják. A szöveg többi karaktere ugyanakkor verbális gesztusokkal él. A főszereplő önartikuláló logikája a gesztusokon és mimikán alapszik. A szövegben nagy hangsúllyal jelenik meg Ányiné arca, egy-egy mozdulata, az egyes eseményekre reagálva. Karaktere szótlanságával, hallgatásaival a csendet, a kihagyást, a redukciót és a törlést vonja maga után. A cselekmény egyes elemeire soha nem szavakkal, hanem nonverbális eszközökkel reagál. Ez az önkifejezési logika nem egyeztethető össze a többi szereplő beszédalapú megközelítésmódjával. A főszereplő elhallgattatja a hozzá beszélők beszédét. Nonverbális eszközökkel pl. arckifejezéssel, nézéssel képes megszüntetni, átmenetileg kizökkenteni a  beszéd és a hang monológját. A csend nagyobb expresszív potenciállal rendelkezik, mint a hangos beszéd. A festő hagyatékának felégetése szinte rituális, művészi tevékenységként reprezentálódik. Végigkövethetjük a képek pusztulásának történetét, és az anyag változásának egyes stációit. A hagyaték című novellában fókuszba kerül a hagyomány megőrzésének kérdése. A  főszereplő először áttekinti a fia által ráhagyott festményeket, amelyekből vizuális archívumot hoz létre. Ezután következik a festmények módszeres megsemmisítése. Czóbel Minka novellájában a vizualitás szempontjából érdekes elemeket ragadtam ki. További kutatási téma lehetne az egész Pókhálók című kötet tematikájához viszonyítva vizsgálni a szöveget, hiszen a novellában is fel-felbukkan az idő múlását jelző, ódon impulzusokat generáló pókháló motívuma.


12|

KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. szeptember

Májkrém és kisestélyi Ördögkatlan Fesztivál 2018 GREGOR LILLA Ha álmomban egy száguldó furgonban találnám magam egy barátommal és egy fogatlan bácsival hármasban – a bácsi kenyeret terjeszt a környező falvakban, én pedig félig fürdőruhában igyekszem egy Don Giovanni előadásra – azt legalábbis „érdekes”, de talán inkább „iszonyú furcsa” helyzetként jellemezném. Amikor ugyanez Ördögkatlan fesztiválos karszalaggal a csuklómon történik, azt biztonsággal sejtem valódinak. De kezdjük az elejéről: amikor otthon vagy (vezetékes víz, privát szféra, fölötted tető eső esetére) és letöltöd a sorszámgép-alkalmazást, még fogalmad sincs róla, hogy hamarosan a kultúr(a)sokk egy újabb jelentésével ismerkedhetsz meg: öt napig napi tíz-tizenkét óra színház, koncert, felolvasás, alkotás, együtt zenélés következik. Annál pedig, hogy rengeteg színvonalas (vagy érdekes) produkciót nézhetsz meg, csak az jobb, hogy a körülötted levő emberekkel ismeretlenül is közösségbe kerülsz ezek hatására. És amikor faluról falura stoppolsz – mert mi se lenne természetesebb módja az utazásnak –, a többi utassal megbeszélheted, megéri-e sorbanállni a Sztalker csoport vagy a k2 előadásaihoz. Egyegy sikertelen éjszakai stoppolás vagy éppen a kora reggeli jegyszerzés reményében jegykiadó pult előtti alvás pedig olyan emberekkel hozhat össze, akik újabb nézőpontokat nyújthatnak a tegnap megnézett és meghallgatott előadásokhoz, hiszen aki mellé leülsz, sokszor éppúgy előadó, mint… te? Hát igen, elég betévedned egy workshopra vagy egy furcsán kifestett furgonba, és könnyen nézők előtt találhatod magad vagy az alkotásod. Persze ez rémisztőbben hangzik, mint amilyen valójában. A zenész-DJ páros, az Action Hero nevű csapat például azért jár körbe idén nyáron egész Európában ezzel a kifestett furgonnal, hogy mindenhonnan szerelmesdalokat rögzítsen, Polonyi Artemisz a Metropolitanből jött, hogy a katlanlakókkal operát írjon, de

Semmi, annak is kicsit kevés GREGOR LILLA Lovasi András és Földes Eszter közösen színpadra állított zenés darabját az idei Ördögkatlan fesztiválon ismét lecsupaszított formában, csupán a Kiscsillag zenekar és Scherer Péter szereplésével láthatta a közönség. Mondhatnánk, hogy ez a felállás nem tett jót a darabnak, hogy szükség lett volna hozzá mindazokra, akik a bemutatón még velük együtt játszottak – Péterfy Bori, Varga Livius, Falusi Mariann, és még sorolhatnám –, de inkább maga a „koncertszínházként” emlegetett műfaj nem volt telitalálat. Ismeritek az úgynevezett szivacskoktélt? A pultra kilötyögött mindenféle finomabb és kevésbé finom italokat a kocsmáros (nem, itt véletlenül sem bartenderről van szó) egy szivaccsal feltörli, majd a szivacsot egy pohárba facsarja és jóízűen felszolgálja. Azt hiszem,

újrahasznosító ruhákat is varrhatsz vagy posztereket gyárthatsz magnószalagokból és más, a mindennapokban már nem használt eszközökből a rekultúra-workshopon. Elkezdődött tehát a fesztivál, megismerted a sátor szomszédaidat, végig jártad a délelőtti workshopokat, megszerezted a sorszámaidat és eljutsz a nap első kötött programjára. Figyeled Beck Zolit, ahogy szerzői délutánt tart. Az eső nem áll el, a háttérben dupla szivárvány. Később Lajkó Félix hegedül, mellette üvöltenek a tücskök. Nem hallgatnak el, mert ők is a fesztivál résztvevői. Az előadásoknak helye van a szénabálák között, a koncertélmények elvegyülnek a faforgácsillattal. Ujjongás, a hét vonósnak kétszer kell újra játszani kezdenie, mert a közönség csak nem hagyja abba. Nagy nyújtózkodás, gyors fröccsebéd, 10 kilométer, és fél óra múlva már egy fülledt tornateremben figyeled, ahogy a Forte társulat tagjai a színpadi üvegháznál felravataloznak egy apát és emlékeznek a család háborús „balszerencséire”. Nemcsak neked van meleged: a szoborként megmerevedett színész ballonkabátjából előbb csak az ujjaknál, majd a nyaknál is egyre gyorsabban csöpög az izzadság, hogy a jelenet végére szabályos tócsában álljon a szereplő. A bejáratnál osztogattak legyezőket és jégkockákat is, de aki nem bírja, a darab közepén is felállhat és kisétálhat. Megtörik a színházi szabályrendszer, az előadásról kisurranó néző nem modortalan vagy túl kritikus többé – valószínűleg csak a felső, melegebb sorokban ült. De a keretek másutt is feloldódnak: ugyanazokon a helyszíneken, ugyanazokkal a társulatokkal és színészekkel láthatsz különböző előadásokat sűrűn egymás után. Talán nehezebb így a belemerülés, ha aki most Leporellót játssza, tegnap veled együtt stoppolt. Vagy talán könnyebb, mert Don Giovanni olyan közel hajtja fel hozzád a pálinkát egy újabb sikeres hódítása után, hogy pontosan érzed a szagból, ez nem fél deci víz volt. Írhatnék színikritikát egyesével a játszott (és sokszor a fesztiválon frissen bemutatott) darabokról, ám a széles választékban épp az a pláne, hogy az eltérő műfajú, komolyságú és kidolgozottságú előadásokat keresők mind megtalálhatják a rájuk váró pillanatokat: egymás mellett improvizál a Momentán és mutatnak be Faulkner, Esterházy, Tennessee Williams és Mrożek szövegeken alapuló darabokat; a társulatok között a különböző színészképzések tanulóitól kezdve régóta létező és csak erre a hétre összehozott, gyakran alternatív színházi

csapatokon keresztül kőszínházi együttesekig mindenféle konstelláció megtalálható. Aki inkább a koncertekre kíváncsi, annak is rengeteg választási lehetősége van a lengyel vonós rockzenekartól az őrült francia „karneváli dzses�szig”, és a Quimby–Kiscsillag–30Y tengelytől a moldvai táncházig. Mindezeknek a határán pedig olyan produkciók láthatók, mint a Kiscsillag színházi koncertje, az ukrán esküvő, néhány színész közös rockbandája vagy a TranzDanz páros. És ezen a határon táncol az is, amit nehezen tudtunk előre elképzelni: az Á la cARTe társulat Don Giovannijának kifejezetten jól állt a fesztiválkörnyezet. Bár az opera nagyrészt a színpad előtti és a nézők közötti fedetlen területeken játszódott, az énekesek esőben is végig játszották a közel három órát – a Á la cARTe egyébként is arról híres, hogy direkt a nehezebb irányba megy: életben akarja tartani az opera műfaját és fogyaszthatóvá tenni a kortárs közönség számára. (Hamarosan ki fognak adni egy tizenöt-húszperces részekből álló online Don Giovanni operasorozatot is, azt bindzselni mégis egyszerűbb, mint kiskosztümben végig ülni a három órát a bársonyszékeken.) Az Ördögkatlan Fesztivál a korábbi évekhez hasonlóan nekem megint azt mutatta meg, hogy ha kibírod a hőséget, zuhogó esőben is leülsz a színpad elé, hajnalban is hazasétálsz a mezőn keresztül, a furgonba, kisbuszba, kamionba is beszállsz, amikor az áll meg neked, és végig állod a sorokat, hogy bejuthass

a Semmi konferencia sajnos ilyen szivacskoktéllá sikeredett: a Kiscsillag zenélt, Scherer Péter játszott, Földes Eszter rendezett; volt animáció, bábozás, közönségbirizgálás, de mindenből csak azt láthattuk, ami melléfröccsent, ami másra már nem volt jó. Ha színházi előadásként figyeljük, először izgalmas ötletnek tűnhet, hogy a visszaemlékező narrátor története szereplőinek bőrébe bújva egyedül meséli el és adja elő anyja fiatalkori kalandjait. Azonban a cselekmény nyílt didaxisa hamar elkezd rontani az élményen, ami a darab végén a tanulság kimondásával éri el mélypontját – megtudjuk, hogy a legjobb mindig az, ha bevalljuk az igazságot, bár ehhez sok bátorságra lehet szükség. A háttérvetítés már átvezet a koncert műfajához, olyannyira, hogy sokszor pontosan ugyanazokat a képkockákat és animációkat láthattuk a Semmi konferencia színpadán, mint az előző esti Kiscsillag-koncerten, de még ami koncertvizuálként nagyon tetszik is, színpadképnek könnyen lehet kevés. Szintén a két irány érintkezésénél érdemes keresni a problémát azokban az esetekben, amikor egy-egy dalbeli mondat szószerinti kijátszására került

sor; amikor a Nálad tényleg „abbahagyom, pedig jó csinálni” sora után Scherer abbahagyta az éneklést, hogy onnantól a zenekar vegye át a szólamot, már csak annak örültem, hogy az „ülök, de talán jobb lenne állni”-sornál épp nem néztem föl. A zenei részek ugyanakkor sokszor hozták a megszokott Kiscsillag-színvonalat, és amikor nem beszélték/játszották túl az adott dalt, voltak libabőrözős pillanatok is – de ezek megint csak ugyanazok voltak, mint az előző esti Kiscsillag-koncerten, ezek miatt nem kellett volna színházterembe vonulni. Scherer és Lovasi egyébként jó párost alkottak a színpadon, felváltva rontottak el szöveget és dallamot olyan mértékig, mint a két legfontosabb szereplő nevének felcserélése, vagy egy teljes számon át a vokálszólam éneklése. A közönség általános reakcióját jól példázza, hogy bár az Ördögkatlan többi helyszínével ellentétben itt se meleg, se fülledt nem volt a  levegő, mégis többen kimentek a koncert közben, hogy jobb program után nézzenek. Szeretjük a Kiscsillagot, ha „csak” zenél, és Scherer is tud játszani; de a jövőben sok, ennél sikerültebb produkciót kívánunk nekik.

Fotó: Gaár Orsolya

Átmennének Nagyharsányba.

a legszimpatikusabb előadásokra, az olyan új tapasztalatokkal és értelmezési síkokkal gazdagíthatja a színház- és koncertélményed, amikhez elázás, hőguta és fura szociális helyzetek nélkül talán sose juthatnál hozzá. További fotókért nézzétek a PBÚ facebook-oldalát!

Fotó: Gaár Orsolya

Hegedűszaggatás a Vołosi zenekar prímásától a Lajkó Félixszel közös koncertjükön.

Fotó: Gaár Orsolya

„A szomszéd kisfiú én vagyok!”


KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY Marinetti és Dalí háromtizenötben ORBÁN BENCE Augusztus 16-án lezajlott a veszprémi odaLÖKött KÖLtészet avantgárd tematikájú havi slam estje, aminek koncepcióján és lebonyolításán szerencsém volt dolgozni. Az avantgárd irányzatok és a slam poetry párosítása, bár nem kézenfekvő, de rendkívül logikus. Míg az avantgárd korszak interdiszciplináris, azaz több művészeti ágban is megjelennek az iskolái, a slam poetry intermediális, azaz több művészeti ág jellemzőit foglalja magába. Máshogy fogalmazva: az avantgárdot sok műfaj konstituálja, míg a slam sok műfajból konstituálja magát. Ebből adódóan a két stílus tökéletesen tud vegyülni, hisz azok a műfajok, amelyekben az avantgárd iskolák tevékenykedtek, a slam poetry építőelemeiként szolgálnak. Az avantgárd slam koncepciója egy, a slam kereteihez mérten experimentális elgondolás, hiszen nem egy megadott téma

alapján kell megírni egy maximum 3 perc 15 másodperces szöveget, hanem négy opcionális stílusban: expresszionizmus, futurizmus, dadaizmus és szürrealizmus. Az öt fő iskola közül a kubizmust ki kellett hagyni a repertoárból, mert a slamet alkotó (véleményem szerint) három ágazat közül – az irodalom, a színház és a zene – az irodalomban nem jelent meg. A modalitás megadásának célja az volt, hogy minél több újszerű szöveg készüljön, a már létrejött slam-sémákat így egy alkalom erejéig megbontva, ezzel összefüggésben pedig kihívást teremtve. A már kidolgozott struktúrák, újrahasználható képek és motívumok nem, vagy részlegesen beépíthetők egy írásba, ha alkalmazkodni kell az avantgárd extravagáns megnyilvánulásaihoz, emiatt új szimbólumokat kell alkotni. Kreatív írói gyakorlat és hallgatói felfrissülés. Mindegyik iskola magában is könnyen illeszkedik a slamhez: az expresszionizmus bevett tematikái – az individualitás halála,

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. szeptember a technológia térhódítása, a társadalom dehumanizálódása – a máig híres sadboikultúrához legalábbis hangulatában képesek alkal­mazkodni, a dadaizmus és futurizmus a performatív slamekkel tud korrelálni (lásd Tenger Gergely, avagy TG, avagy Napherceg szöve­geit). A szürrealizmus valahol ennek a  kettőnek az elegye slam tekintetében, a provokáció, az expresszív színpadi elemek és a tabudöntögetés lehetőségét hordozza magában. A vidéki slamkultúra helyzete egy külön cikket is megérdemelne, de jelenleg a teljesség igénye nélkül annyit mindenképp el kell mondanom: Veszprémé nem jó. A város egyfajta izoláltsága, átutazó- és kiköltöző jellege miatt (a fiatalság jelentős része megy más települések egyetemeire és főiskoláira) a generációváltások általában akkor zajlanak le, mikor az aktuális nemzedék épp a csúcsra fejlődött. Emiatt az odaLÖKött KÖLtészet eseményein kevésbé, vagy egyáltalán nem aktívan résztvevő slammerek – legismertebb közülük talán Munding Márton, a hatodik Team Slam Országos Bajnokság győztes csapatának egyik tagja, illetve a hatodik

|13

országos bajnokság második helyezettje – által hallanak a legtöbben a veszprémi slamről, tehát a távolság és a bevonzónevek hiánya is hozzájárul ahhoz, hogy nem alakul ki helyben a slamkultúra. Ez egyébként egyáltalán nem a Veszprémből kinőtt nagy slammerek hibája – tapasztalatom szerint a visszajárás hiánya ellenére még a legrosszabb esetben is kritikus lojalitással fordulnak az odaLÖKött KÖLtészet felé. Hogy ez miért fontos: slamkultúra nélkül az extravaganciára való fogékonyság is hiányzik. Ebből adódóan szükség volt valamire, ami bevonzza akár Veszprémből, akár más városokból a látogatókat; erre a showcase-rendszer a legadekvátabb, amit az augusztusi témaversenyen logikus volt alkalmazni. A Sopianae Slam Klubot képviselő meghívott előadók – a már említett Tengler Gergely, valamint Dénes Szilveszter és Hetesi Julcsi – stílusa és tapasztalata mind arra szolgáltak, hogy az avantgárd és slam poetry korrelációjának újszerűséggel és sémadöntéssel kecsegtető potenciálja mind az előadók, mind a  hallgatók számára tökéltesen ki legyen használva – legalábbis elméletben.

A cikk szerzője alkalmazott nyelvészet mesterszakos diplomamunkáját a jegyzetelés pszicholingvisztikai vizsgálatából írta. Jelen cikkben a kutatásokon alapuló megfigyeléseit foglalja össze, ismeretterjesztő jelleggel.

Így jegyzetel(je)tek ti Forrás: flickr.com

BENCZE NORBERT Még évek után is feltesszük a kérdést: létezik-e a vizsgára hatékonyabban felkészítő jegyzetelési módszer? A jegyzetelés általános elveinek és a legismertebb jegyzetelési eljárásoknak az átvétele után pár tanácsot is megnézünk a tanulási folyamat hatékonyságának javítására. Jegyzetelési gyorstalpaló. A jegyzetek, feljegyzések készítése hétköznapjaink szerves részét képezik: napi teendőinkről, bevásárláskor készítünk leggyakrabban feljegyzéseket. A tanulási folyamatok során, és kifejezetten a felsőoktatásban is jellemző a jegyzetelés. A legtöbb jegyzet az egyetemen az előadásokon készül, de a szakirodalom lényegének összefoglalása, a kivonatok, a rövid összefoglalók készítése is tekinthető jegyzetelésnek. Bár főleg számunkra kiemelten fontos a jegyzetelési folyamat, mind annak pszicholingvisztikai hátteréről, mind gyakorlatáról, módszereiről keveset tudunk. Az előadásokon történő jegyzetek esetén a célunk az elhangzottak írásba foglalása. A  jegyzetelők különböző mértékig tömörítenek: vannak, akik minden egyes szót megpróbálnak leírni, mások csak pár szóval emelik ki a lényeget. Bár egyéni tanulási módszerek befolyásolják az eredményeket, a kutatások azt támasztják alá, hogy többet jegyeznek meg az  előadáson elhangzottakból azok, akik az  előadás hallgatásával párhuzamosan mélyebben feldolgozzák a hallottakat, és igyekeznek a  lényeget kiemelni és jegyzetüket vázlatosan, átláthatóan elrendezni. A jegyzetelés anyaga is átalakulóban van: a papír alapú jegyzetelés helyett egyre többen digitálisan jegyzetelnek. A digitális jegyzetelés egyik előnye éppen a veszélye is: gépelni gyorsabban tudunk, mint kézzel írni, így hajlamosabbak lehetünk arra, hogy az egész előadást szó szerint, feldolgozás, átgondolás nélkül jegyzeteljük le – ami, már fentebb olvastuk, kevésbé hatékony, mint az információk azonnali feldolgozása.

A jegyzetelés során három eljárást különböztetünk meg, melyek szorosan kötődnek a folyamatok kiterjedtségéhez és tudatosságához. A megvalósulás csak egy-egy elemre vonatkozik, a legkevésbé tudatos eljárás, de kézenfekvő – ilyen lehet egy spontán aláhúzás. A stratégiák már komplexebbek, tudatosabbak: stratégiát alkalmazunk, amikor például a rendszerszinten hasonló szintű információkat aláhúzással jelöljük. A stratégiák kidolgozott módszerekké kapcsolhatók össze. A módszerek már lépésekből állnak, melyeket szigorúan követni kell a jegyzetelés folyamán, esetleg azt követően is. A jegyzetelés folyamán a tudatosság, a saját stratégiák, módszerek kidolgozása és használata hasznos lehet, mert ezek segítik a tanulási folyamatot. Az informatikai forradalom után megkülönböztethetjük az analóg-papíralapú és a digitális eszközöket és módszereket. Az analóg jegyzetelésnél a legelterjedtebb az 1949-es Cornell módszer, aminél az előadás előtt a jegyzetfüzetünket három részre osztjuk: bal oldalra húzunk egy kb. 5 centiméteres részt elkülönítő függőleges vonalat, a maradék jobb oldali rész lesz a jegyzetelés helye; a lap alján is elkülönítünk egy vonallal egy részt. Jegyzetelés közben a jobb oldali részbe jegyzetelünk. Az előadás után összegezzük a jegyzetet a bal oldali oszlopba, pl. kulcsszavakkal. Ezután a jobb oldali oszlopot letakarjuk, és a  kulcsszavakat felhasználva felidézzük a  jegyzetet. Ezt követően átgondoljuk, saját véleményünkkel is összekötjük a jegyzetben szereplő információkat. A lenti részbe kerül az összegzés. Látható, hogy a módszer az egész tanulási folyamaton végigsegít, de rendkívül időigényes. A másik ismert módszer az irányított jegyzetelés (guided notes), ahol az előadótól kapott előzetes vázlatot kell kiegészíteni a jegyzetelés során. Nem lineáris eszközöket is használhatunk a jegyzeteléshez: ilyen a fogalmi térkép (concept mapping), a  tanulási folyamatábra (learning maps). A  digitális jegyzetelés megtörténhet egy digitális eszköz

Forrás: aminoapps.com

A Cornell módszer használatakor a jegyzetlapot több részre kell felosztani, melyek közül a jobb oldaliba kerül az előadáson lejegyzett szöveg.

A SmartWisdom egy körkörös pókhálószerű ábra elkészítését segíti, mellyel a legfontosabb pontok foglalhatók össze.

bevonásával, pl. a Word használata esetén, azonban valódi digitális jegyzetelést csak a kifejezetten erre a célra készült programok, pl. a OneNote vagy az Evernote, használata jelent. A létező módszerek rövid ismertetése után nézzük meg pár tanácsot és általános elvet. 1. Általánosan jól használható módszer nem létezik. Mindegyik eszköznek és stratégiának-módszernek megvannak az előnyei és hátrányai, illetve tudományterületeként, tárgyanként eltérhet melyik stratégiák a legelterjedtebbek és leghatékonyabbak. A leghasznosabb a saját stratégiai eszköztár összeállítása, ehhez azonban érdemes ötleteket meríteni az ismertetett módszerekből, tapasztaltabbak jegyzeteiből, illetve digitális jegyzetelés esetén kipróbálni pár jegyzetelési programot is. A legtöbb stratégia nem jelent meglepetést: a jegyzetelők sok aláhúzást, felsorolást, nyilazási rendszereket, számozást, rövidítést, tagolási jelet használnak. Ezekből érdemes minél többet saját rendszerünkbe is beépíteni. 2. A jegyzet elkészítése csak a folyamat kezdete. A sikeres vizsgához a lejegyzettek elsajátítására is szükség van. Ha már az előadás alatt mélyebben feldolgozzuk az elhangzottakat, a lényeg kiszűrésére, az információk elrendezésére, rendszerbe foglalására törekszünk, akkor egyrészt egy olyan jegyzet fog a rendelkezésünkre állni, melyből sokkal gyorsabban és hatékonyabban tudunk tanulni a vizsgaidőszakban; másrészt a tanulási folyamat így már az előadáson ülve elkezdődik. 3. Saját jegyzetből tanulni a legjobb. Ennek egyik oka, hogy saját rendszerünket, gondolatunkat ismerjük a legjobban. A  kölcsönkért jegyzetekből sok félreértés történhet, az előadás egészének tartalma ebből nehezen rekonstruálható. A másik ok, hogy ha

részt veszünk az órán, akár csak egy kevésbé hatékony jegyzetet készítve, már a tanulási folyamat részévé válunk. A kutatások szerint a legsikeresebbek azok a vizsgázók, akik részt vesznek az órán, saját jegyzetet készítenek, és azt alaposan át is nézik a vizsga előtt. Persze, néha kénytelenek vagyunk más jegyzetét használni; a jegyzetelésben hátráltatott speciális igényű hallgatókat pedig jegyzetelési szolgáltatás is segíti az egyetemen. 4. A jegyzetelést nagyban befolyásolják a körülmények és az előadó. Nem minden előadáson fogjuk tudni ugyanazt a módszert alkalmazni, hiszen a kurzusok tartalma és az előadó személyisége is más. Ha az oktató használ jegyzetelést segítő eszközöket, ezeket próbáljuk meg kihasználni. Ilyen például a prozódiai tagolás, a tábla használata, illetve a jegyzetelésre vonatkozó explicit instrukciók is. Újabb segítséget és egyben kihívásokat jelenthet, ha a jegyzetelést prezentáció kíséri, mely a digitális eszközökhöz hasonlóan akár ronthat is teljesítményünkön. A jegyzeteléssel, ellenére annak, hogy a felsőoktatásban milyen kiemelt szerepet kap, csak kevesen foglalkoztak. Nem léteznek kidolgozott kézikönyvek, ismertetők, nem kerül nagy hangsúly ismertetésükre a közoktatásban és a felsőoktatásban sem – így csak kevés fogódzót találhatunk. Mindenesetre a fenti tanácsokat a gyakorlatba is átültetve sokat javíthatunk a jegyzetelési és a tanítási folyamat hatékonyságán.

Van egy jó módszered? Érdeklődsz a jegyzetelési kutatások eredményei után? Írj meglátásaiddal és kérdéseiddel az igyjegyzeteltekti@gmail.com ímél címre!


14|

KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. szeptember

Forrás: muveszetekvolgye.hu

Falusi búcsúból tíz napos fesztivál LAMI KRISZTOFER Veszprém megye, völgyek, dombok, országutak, apró falvak. Na meg egy program, ami pártízezer főssé tesz néhány párszáz lelkes falut. Fesztiválkalauzomban elviszlek titeket a Balaton-felvidék leghíresebb völgyébe, a Művészetek Völgye fesztiválra.

Ahogy kezdődött 1989 augusztusában, a rendszerváltás derekán Kapolcson, egy párszáz lelkes Veszprém megyei településen Művészeti Napokat rendeztek. A legnagyobb dobás alighanem Cseh Tamás és Galkó Balázs voltak, de láthattak az érdeklődők Csokonai-színdarabot, és még építésztalálkozóra is sor került. A szervezők érezték, hogy valami nagy dolog fog történni: Kapolcsot Magyarország kulturális fővárosának nevezve köszöntötték az odalátogatókat. Kiss János evangélikus lelkész ekkor a Stúdió ’89 című kulturális televíziós magazinban megtörten úgy nyilatkozott, a hatvanas évek eleje óta a turisták elkerülik a falut. A 2000-es évek közepén elhunyt férfinak megadatott látni azt, hogy az ország egyik legkülönlegesebb fesztiválja nőjön ki egy falusi búcsúnál csupán alig nagyobb négynapos eseményből. 1995-től hívják mai nevén a Veszprém megyei aprófalvak leghíresebb nyári tömegrendezvényét. A Művészetek Völgye idén huszonnyolcadjára nyitotta meg kapuit, tehát még a Sziget Fesztiválnál is idősebb! Az  átlagos látogató azt gondolná, közel három évtized után nem tud újat nyújtani a három falu, de ezt rendszerint megcáfolja a trió. Én egy jó barátommal kerestem fel az eseménysorozatot, most először. Sajnos csak 2 éjszakát tudtunk a dunántúli paradicsomban tölteni, mert szorított az idő. A végén egyetértettünk abban, hogy megérte. Szombat délután érkeztünk, hétfő délelőtt indultunk, s már most biztosak vagyunk benne, hogy több időt töltünk el itt.

Közlekedés, szállás Péntek este döbbentünk rá, hogy bizony nem egyszerű az utolsó nap szállást foglalni. Szerencsére a taliándörögdi Napfény Campingben mindig akad sátorhely. A Napfényben nincs lehetetlen: akkor is megszállhatsz ott, ha minden négyzetméter foglalt. A túlzsúfoltságot leküzdendő valaki az autója mellé veri fel sátrát, vagy esetleg családi házak udvarán száll meg. Ennek is megvan a maga varázsa – nem is várhatjuk el három párszáz fős faluban, hogy a szervezők tökéletes „otthont adjanak” a fesztiválozóknak. A néhány kapolcsi apartman mellett

sokan már a közeli Veszprémben és Tapolcán foglalnak szállást. Ha az eső elmosná a fesztivált, egyetlen csigára biztosan nem lépsz rá: a Csigabuszra, ami a rendezvény hivatalos autóbuszjárata. Nagyon ötletes a Völgy tömegközlekedése – mintha csak Pesten volnánk, 10-20 percenként, éjszaka félóránként közlekedik a járat, természetesen mindig tömve. Pozitív csalódás, hogy ingyen használható, ha már van karszalagod, ráadásul nem csak egy vonalon jár a „veszprémi BKK”: Kapolcs központtal négy-öt irányt, ennyi települést köt össze az autóbusz. Így például Pula és Monostorapáti – amely falvak korábban a Művészetek Völgyének is otthont adtak – is erősebben bekapcsolódhat a vérkeringésbe. A Budapestről ide tartó tömegközlekedés már nem ilyen egyszerű: Tapolcára kevés közvetlen vonat jár, az átszállás utáni megérkezéstől számítva pedig még legalább egy óra a várakozási idő a menetrend szerinti autóbusz vagy a Csigabusz eléréséhez. Egyszerűbb tehát autóval utazni az 5 órás, várakozással teli – és nem utolsósorban nem igazán klímás – tömegközlekedés helyett.

Mit csinálhatsz az esti koncertek előtt? Ha megérkezel Kapolcsra, valami egészen varázslatosat látsz: kultúrák, szubkultúrák, világnézetek élnek egymás mellett, akár csak egy sátorra egymástól. Nem hadakoznak, virágoznak. A település központjában áll az évszázados református templom, s körülötte, mint egy nagy félhold, zajlanak az események. Minden egyes kapualjban, minden apró sikátorban be van rendezve egy udvar, vagy üzemel egy kisebb kultúrkocsma, büfé. Más fesztiválokon sokszor gondot jelent a pultosok, csaposok, szakácsok túlterheltsége: itt azonban, mintha megállt volna az idő, mindenki türelmes. Egy-két kedves szót minden vendég kap, és hiába áll hosszú métereken át a sor, ez ellen senkinek sincs kifogása. Gyermekkorunk kedvence, Gryllus Vilmos minden délelőtt feltűnik a főhídtól nem messze, a Kaláka udvarban. Július végén ide bújik a város zaja elől a legenda, hogy a legkisebbeket megörvendeztethesse. Délután sem unatkozunk, ha betérünk a Kaláka udvarba. Ekkor már versudvarként „üzemel”, s Lackfi János, az egyik legtehetségesebb magyar kortárs költő veszi át a stafétabotot. A völgylakókkal együtt verseket faragnak, vagy népdalokat költenek át. Lackfi ezeket mind fel is tölti saját maga által gyártott mémekkel teli Facebook-oldalára. Ottjártunkkor nekem és jó barátomnak nagy szerepünk volt abban, hogy „A jó lovas katonának…” kezdetű népdal főszereplőjét a közönség PR-managerre cserélje. „A jó PR

managernek de jól vagyon dolga / Tizenegykor betámolyog, fél kettőig nyomja / Hej élet, be gyöngy élet / A Tinderen élek” – hangzott a Völgy szívéből a kissé szürreális dal. Nem kell messzire mennünk, hogy rátaláljunk a Momentán Társulat mindig tömött udvarára. A budapesti kötődésű improvizációs színház tagjai saját bevallásuk szerint sem tudják, hogy mit fognak csinálni 5 perc múlva – megnéztük, ellenőriztük: igazat mondanak. A hatodik kerületi Ó utcában saját színházzal is rendelkező randomitásművészek itt saját szappanoperát adtak elő. Amikor mi is részt vettünk az egyik ilyen előadáson, épp egy amerikai űrprogram-történet játszódott le szemünk előtt. A fordulatokat azonban nem a társulat tagjai – akik között egyébként olyan művészek is előfordulnak, mint az ismert szinkronszínész, Penke Bence –, hanem a közönség találhatta ki. A társulat egy tagja rendszeresen lejött a nézők soraibal, és feltett egy kérdést: például azt, mi derüljön ki valamelyik karakterről? A rendkívül szórakoztató délutáni programot a profi színészek fél percen belül, saját improvizációs tehetségüknek köszönhetően úgy alakították, ahogyan azt a nagyérdemű elképzelte. Az Éjjel-Nappal Momentánnak elnevezett produkció mellett számtalan beszélgetés, late night impró, filmvetítés, workshop színesíti az udvar hangulatát. A legtöbben talán a slam poetry workshopra kíváncsiak. Nehéz néhány slamévtized kifejlesztett technikáit másfél óra alatt elsajátítani, de ki tudja: lehet, hogy költőként – színész-költőként – megy haza az  egyszeri fesztiválozó a  Völgyből, ha sok időt tölt a Momentánnal. Harcsa Veronika udvara is nyugtató szórakozást kínál, leginkább a jazzrajongóknak. Idén először himnusza is volt az év egyik legjobb tíz napjának: Iamyankkal Harcsa Veronika énekli közösen a Valley of the HeArts című dalt. Sajnos egyelőre a netre csak egy másfél perces verzió került fel az öt perc körüli hosszúságú számból, de mindenkinek ajánlott meghallgatni. A történelem szerelmeseinek sem kell csalódniuk, ha ellátogatnak: Kőbánya Udvarában számtalan helytörténeti érdekességgel megismerkedhetnek az ide érkezők, némi általános kitekintéssel körítve. Ha ebben az udvarban jársz, kőbányai sörök tucatjával fogsz távozni, ez előre borítékolható. Rég elfeledett ízekre a Hagyományok Házának kitelepült udvarán is lelhetsz: a Pepsi automata narancssárgán csillogó Schweppesei talán kitűnnek a néptáncoló kisgyermekek piros arccal tapsoló köréből, de ez ellen még senki sem tett panaszt. Kiváló dolog, hogy a már szinte teljesen a telefonján élő Z és alfa generációkat megismertetik a  néphagyományokkal, népi játékokkal – és jól láthatóan annyira hiánypótló, annyira kikopott ez a stílus számukra, hogy az újdonság varázsával együtt élvezik.

Akiket láthatsz a színpadon A fesztivál lényege természetesen este érkezik el: nagyjából este héttől a főszínpadon, a  kapolcsi Panoráma Színpadon olyan előadók léptek fel, mint az Anna & the Barbies (amelynek turnébusza lehagyta Telekocsinkat a várpalotai elkerülőúton), Hobo, a Vad Fruttik, az örök fesztiválkellék Kiscsillag, vagy éppen a Margaret Island. A  külföldi sztárelőadó idén Rebecca Ferguson volt, a tíz napos élményt pedig egy fergeteges Quimby-koncert zárta.

Forrás: facebook.com/muveszetekvolgye

Ilyen környezetben tölteni el 10 napot biztos felüdülést jelent

Mint minden szabadtéri rendezvénynek, ennek is az eső, a vihar a legnagyobb rákfenéje. Ebből nekünk is bőven kijutott, ugyanis az első esténken leégett nyakunkba heves patakokban kaptuk az égi áldást. Megvan a varázsa egy olyan 30Y koncertnek, ahol a széttört esernyődet kikapja a szél a kezedből, és tíz méterig sem látsz el a zivatarban, de azért legközelebb inkább megúsznánk szárazon. Hazafelé azon gondolkodtunk, vajon a sátrunkat mennyire áztatta át az eső: aggodalmunk oktalan volt, ugyanis az éjszakát szárazan tölthettük. Izgalom nélkül nincs fesztivál – az áram kimaradozása és a sátor tetejét tépázó szél az eső folyamatos kopogásával nem életünk legnyugodtabb éjszakáját okozta. Szerencsére a második nap Bohemian Betyarsa és éjszakája a délutáni vészjósló felhők ellenére már kellemesen, szárazan telt. Miután eljöttünk, olyan hírek érkeztek, hogy a Napfény Camping számos sátrát lényegében alámosta a lezúduló vihar, úgyhogy a fél tábor fedél nélkül maradt – ennek tudatában kijelenthetjük, hogy szerencsések voltunk. Persze egyetlen kempingezés sem életbiztosítás. Az esti koncertekre persze nem csak a Panoráma Színpadon bulizhatunk: Taliándörögd és Vigántpetend számtalan kis udvara, apró háza rejteget remek lehetőségeket. Ezek közül kiemelkednek a táncházak és Hobo saját udvara, ahol minden délután és kora este hallgathatjuk művészetének gyümölcseit. A betervezett programok közül egyetlen helyszínt, az első hallásra kicsit bizarrul hangzó önismereti diszkót nem sikerült felkeresnünk, de nem baj – majd jövőre.

Epilógus Végezetül az árakról is ejtenék néhány szót: szerintem a magyar fesztiválok között az olcsóbb kategóriát képviselik. A 10 napos bérlet május közepéig 28.000 Ft-ba kerül, aztán az utolsó napokra 11 ezer forinttal feljebb emelkedik. Ehhez képest a napijegy rendkívül megéri: 3500-4000 forintba kerül. Rugalmasak a bérletek: a 3 és 5 napos fajták 8-12, illetve 14-22 ezer forintot érnek. A Völgy 2019-ben is újra vár mindenkit – július 19 és 28. között újra átélhetjük a Művészetek Völgye-feelinget. Mi ott leszünk, gyere Te is!


AJÁNLÓ

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. szeptember

|15

A nyár legjobb lemezei CSICSEK ZOLTÁN

Forrás: bandcamp.com

Uniform & The Body – Mental Wounds Not Healing (EP) Megjelenés: 2018. június 8. Műfaj: Power Electronics, Drone Metal Legjobb szám: The Curse of Eternal Life Kiknek ajánlom: Azoknak, akik metál­ sikítással fogyasztják az indusztriál metáljukat. A Uniform és a The Body az elmúlt években nagyon sokat tettek azért, hogy a rockzene megtartsa méltó helyét a zenei palettán, az egyre inkább nyomuló hip-hop mellett.

Forrás: bandcamp.com

John Maus – Addendum Megjelenés: 2018. május 18. Műfaj: Synthpop, Hypnagogic Pop Legjobb szám: I Want to Live Kiknek ajánlom: Azoknak, akik szeretnének igényes szintizenét hallani, a mai divatos synthwave-en kívül. Amint láthatjátok, ez az album nem a nyáron jelent meg, ezért ha nagyon szigorúan ves�szük, nem férne bele ebbe a listába. Azonban több tényező is amellett szólt, hogy mégis írjak erről a lemezről. Az előző számhoz már régen le kellett adni az anyagot, amikor megjelent az Addendum, és valószínűleg nem leszek olyan sokáig az ELTE-n, hogy a következő John Maus albumról is tudjak írni, ugyanis nem gyakran szokott lemezt kiadni, ezért bátorkodtam ide bevenni. Valamint ezen kritikák írásának idején jött a hír, hogy Joseph Maus, John Maus öccse, zenekarának tagja, 30 évesen elhunyt. Így az Ő emlékét is próbálja majd szolgálni ez az iromány.

A Uniform tavaly kiadott nagysikerű lemeze a Wake in Fright nyers hangzásával vette meg a hallgatókat. A The Body pedig évről évre érdekesebb lemezeket tud kiadni, mindig valamit újítva, de mindig ragaszkodva a power electronics műfaji sajátosságaihoz. Ebből egyenesen következik, hogy nagyon vártam már, mivel fog tudni előrukkolni ez a két banda együtt. Szerencsére nem kellett csalódnom. A két zenekar stílusa nagyon szépen keveredik egymással. Érdekes, hogy mindkét zenekarnak megvan a maga sajátságos „kiáltása” –  a  The Body albumait mindig végig kíséri egyfajta sikítás, míg a Uniformot a torzított kiáltások jellemzik. Fura is így ezt leírni, de ennyi ordibálás közt is nagyon jól kihallatszik az, amit a zenészek elénk akartak tárni. Meglátásom szerint a The Body hatásai jobban érződnek az albumon, de ha nem lenne az, amit a Uniform tagjai beletesznek, akkor bőven nem lenne olyan jó ez a lemez, mint amilyen. Ők adják ugyanis a dallamosabb részeit a dolognak, míg a The Body inkább a „hangulatfelelős”. De így tökéletes ez, megtalálták az egyensúlyt. Így talán azok is élvezni tudják majd, akik nincsenek annyira oda az ilyen keményebb stílusú zenékért, mint ahogy én sem mondanám magamat ízig-vérig metálos arcnak. Ez a lemez azonban közelebb tudott hozni ehhez a műfajhoz, ahogy egyébként ezt rendre teszik a Uniform és The Body megjelenések. Ezért is remélem, hogy nem ez a kislemez lesz e koprodukció egyetlen szüleménye.

Ha valaki nem ismerné John Maust, akkor nagy vonalakban ismertetem a pályafutását: zenekari pályafutását Ariel Pink bandájában, a Haunted Graffitben kezdte, de többek között játszott az Animal Collective együttes Panda Bearjével is. Mindkettőjük stílusából elég sokat merített, azonban John Maus kevésbé bánik kísérletezve a hangzásával, sokkal jobban hajt a retro érzésre, ezen belül is a nyolcvanas évek szintipopjára és goth-popjára. Ennek köszönhetően a fenti zenészek közül egyértelműen John Maus tudja a legfülbemászóbb slágereket írni. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az Addendum, ahogy a neve is sugallja, elvileg nem egy teljes értékű nagylemez. John Maus legutolsó nagylemeze 2017 őszén jelent meg, 6 év után a nagy sikereket elérő We Must Become the Pitiless Censors of Ourselves c. lemeze után. Azonban a tavalyi lemez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, számomra sem hozta azt, amit vártam tőle. Gondolom, ezért döntöttek úgy, hogy megjelentetik az Addendum-ot mint egyfajta kiegészítést. Ezen az albumon archív felvételeket hallhatunk, egyfajta válogatáslemez formájában. A durvább John Maus rajongók biztosan fel fognak ismerni pár számot, a régi bootleg felvételekből, de számukra is tud újat nyújtani a lemez. Viszont ha a számok között lesz is új, a stílusban nem nagyon fogunk újat találni, ugyanis abban a műfajban, amit John Maus képvisel, nem nagyon van nagy mozgástér. De John Maus nem is törődik ezzel, ő attól még írja a humoros szövegeit és a fülbemászó refréneket, amelyekből bőven van itt (Outer Space, 1987, I Want to Live). Ezért is mondják sokan, hogy jobbnak tartják az Addendum-ot, mint a tavalyi Screen Memories-t, amivel én is egyet tudok érteni.

Forrás: bandcamp.com

Pram – Across the Meridian Megjelenés: 2018. július 20. Műfaj: Alternative, Post-Rock Legjobb szám: Electra Kiknek ajánlom: Azoknak, akik most azonnal az esős novemberi napokban szeretnék érezni magukat. A Pram együttes a kilencvenes években lépett színre, az éppen post-punkon túllépő és britpoptól senyvedő Nagy-Britanniában. A Pram azon kevés zenekarok közé tartozott, amelyek nem követték az akkori trendeket, helyette mentek a maguk feje után, és olyan műfaji alapokat fektettek le, amiket azóta is sokan próbálnak utánozni. Hangzásuk nagyon jellegzetes, ötvözi a Disco Inferno féle post-rock hangzást a

Forrás: bandcamp.com

Koenji Hyakkei – Dhorimviskha Megjelenés: 2018. július 11. Műfaj: Progresszív rock, Zeuhl, Experimentális Legjobb szám: Vreztemtraiv Kiknek ajánlom: Azoknak, akik öt perc alatt fel akarják idegesíteni a szomszédot. Habár a szomszédot valószínűleg tényleg elűzné a Koenji Hyakkei legújabb lemeze, ettől még nem kell megijedni, egy zeneszeretőnek ez az album igazi csemege lehet. Ugyanis ez a japán együttes olyan zenét játszik, amit több ezer közül is fel lehetne ismerni. A zenekar 1991-ben alakul meg Tokióban. Fő irányvonaluk műfajilag a zeuhl, azon belül is az ős-zeuhl, vagyis a Cristian Vander által vezényelt Magma zenekar. Érdekesség, hogy csak úgy mint a Magmában, a Koenji Hyakkeiben is a dobos, azaz Tatsuya Yoshida

Broadcast féle dallamokkal. De ennél sokkal több minden van itt a zenekar szerint: 30-as évek jazze, filmzenék, electronica és post-punkos kísérletezés. Első hallásra egy kicsit idegennek hangozhat a Shimmer and Disappear c. szám hip-hoposnak tűnő ritmusa és hangzása, de amint bejön az orgona, már sejthetjük, hogy itt valami turpisság lehet a dologban. Teljesen bizonyosak azonban csak a második dal vége felé lehetünk, amikor felszólal a Pramre an�nyira jellemző női hang. Az énekesnő azonban nem szerepel annyit ezen az albumon, mint az előző megjelenéseken, ezért is állt át a zenekar inkább az instrumentális vonalra. Amit remekül áraszt magából az album, az a hangulat, amit nagyon konstansan fenn tud tartani a zenekar az egész lemezen. Minimális hangszerekkel, lo-fi hangzással és a megfelelő háttérzajokkal teljesen magával ragadó hangulatot áraszt a lemez. Ehhez az is hozzásegít, hogy van pár hangszer, ami végigkíséri az összes számot: ilyenek például a különböző rézfúvósok, és az elektromos orgona mindenféle modulált hangszíne. Azonban nem akarom, hogy az említett „konstans hangzás” akárkivel is azt sejtesse, hogy a lemez unalmas vagy egysíkú lenne. Egyrészről tényleg annyi műfaji elem keveredik, hogy nehéz lenne ezt megunni, másrészről mindig van egy-egy pörgősebb szám az album folyamán, amelyek felébresztik a hallgatót a mélázásból (Electra, The Midnight Room). 11 év után tehát visszatért a Pram, és bőven tudott nekünk újat mutatni. Ilyen sikeres visszatérést sok zenekar kívánna magának.

a zenekarvezető. 1991 óta több albumuk is jelent meg, több-kevesebb sikerrel. Talán az Angherr Shisspa című albumot lehet kiemelni, többek között én is emiatt a lemez miatt kezdtem el érdeklődni a zenekar iránt. Azonban köszönhetően annak, hogy a banda nagyon rétegzenét játszik, akkora bevételük nincsen, hogy ebből fenn tudják tartani magukat. Ennek az eredménye az, hogy jelen albumukat, közösségi finanszírozással, a Kickstarter segítségével tudták kiadatni. És hogy milyen is az új album? Hamisítatlan Koenji Hyakkei: jazzes hangszerelés, halandzsa nyelvezet, gyors ritmusváltások, eposzi hosszúságú számok, és megannyi más. Annyi mindenben különleges ez  a zenekar, hogy igazán fel se lehetne sorolni. Ugyanakkor, ezek között a különleges összetevők között meglapul sok olyan is, ami egy egyszeri zenekedvelőnek nem biztos, hogy elnyeri tetszését. Ilyenek például a női énekes Soma Mamagésát megszégyenítő nyújtásai, vagy a néha teljesen elcsépeltnek tűnő gitárszólók. Azonban ezek azok a műfaji sajátosságok, amik nélkül a zeuhl nem lenne igazi zeuhl, nem lenne olyan „túl sok”, ami pedig néha igenis kell a hiteles zeuhl élményhez. A PBÚ előző számában is volt egy zeuhl kritika, akkor a magyar Protoplasma együttes Kötőjel (-) című lemezéről, és ahhoz hasonlítva, ez egy sokkal kidolgozottabb, kiforrottabb lemez. Persze ezzel nem a Protoplasma együttest akarom minősíteni, ők nyíltan vállalják, hogy a progresszív vonal mellett a punkot is nagyon szeretik, csak azt akarom szemléltetni, hogyha igazi, hamisítatlan zeuhlra vágyunk, akkor a Koenji Hyakkei lemeze tökéletes választás.


16|

AJÁNLÓ

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. szeptember

Mamma Mia 2. (Film, iMDb: 7,2) AGÁRDI LÁSZLÓ LEHEL 10 évvel ezelőtt hatalmas dobás volt a Mamma Mia! filmes változata. Az alkotók egy kifejezetten szórakoztató történetet találtak ki, amit remekül kiegészítettek az ABBA számai. Érthetően magasak voltak az elvárások, amikor kiderült, hogy jön a második rész, s azt lehetett gondolni, hogy a legrosszabb esetben is a zene elviszi a hátán az egészet. És a problémák itt kezdődtek. Az első rész történetvezetése többé-kevésbé rendben volt, most viszont nagyon nehéz ilyesmiről beszélni, mert nincs mit igazán vezetni, nincs valódi cselekmény. A koncepció – már amennyiben lehet annak nevezni – mindösszesen annyi volt, hogy a  dalokat megfelelő sorrendben helyezik el a  filmben, és azoknak a szövege kiad majd vala­milyen történetet. A szinopszis mindössze annyiból áll, hogy az első részből (és/vagy az azonos című színdarabból) megismert Sophie három potenciális apja hogyan ismerkedett meg a lány édesanyjával. Láthatóan nem erőltették meg magukat a forgatókönyvírók, ráadásul egy olyan kérdést feszeget, aminek az ismerete nélkül is meglettek volna az első rész kedvelői. Ebből még mindig ki lehetett volna hozni valami tartalmasat, mert a bugyuta szöveggel bíró dalok mellett van azért néhány olyan ABBA-szám is, ami valódi, mély mondanivalóval rendelkezik. Ez az egy szerencséjük a készítőknek, mert ez valamennyire megjelent

a filmben is, így pedig nem teljesen értékelhetetlen alkotást kapott a nagyérdemű. A film egyik erénye, hogy a koreográfiák többnyire nagyon jól működnek, ugyanakkor érezhető, hogy ezeknél sem törekedtek a tökéletességre, de ez az esetlenség még jól is áll neki. A másik pozitívum, hogy helyenként egészen vicces, kifejezetten ügyesen alkalmazza a helyzetkomikum eszközét, ugyanakkor néha túlzásokba is esik, s ilyenkor kínosan érzi magát a néző. Ezek a kínos pillanatok általában egyegy dalbetéthez köthető, illetve ahhoz, hogy az  milyen hatással van a film előremenetelére. Szerencsére ezekből nincs túl sok, talán összesen 3-4 ilyen van, ami a kétórás játékidőhöz mérten nem is annyira vészes. Attól lesz mégis maradandó ez az érzés, hogy a legutolsó jelenet (aminek már semmi köze nincs a filmhez) a film egyik legkínosabb része. Azért is kár ezért a befejezésért, mert enélkül egy sokkal fennköltebb vége lehetett volna a történetnek, ami egészen olyan hatást keltett, mintha mégis mondani akart volna valamit. Az is igaz, hogy ebben az esetben is hagyott volna némi kivetnivalót maga után a lezárás, ráadásul egészen addig nem is akart semmiről sem szólni a film, úgyhogy nehéz eldönteni, hogy melyik lett volna a kevésbé rossz verzió. Összességében azoknak lehet ezt az alkotást ajánlani, akik olyan moziélményre vágynak, ami közben nem kell gondolkodni, szeretnének egyszer-kétszer nevetni, kedvelik az ABBA zenéjét, illetve nem zavarja az, hogy egy filmtől (vagy a címétől) kínosan kellene éreznie magát. Apropó, cím: sikerült egy olyan alcímmel ellátni ezt a művet, ami már önmagában is a film által kiváltott érzéseket generálta. Sosem hagyjuk abba.

Frida Kahlo kiállítás először Magyarországon

AGÁRDI LÁSZLÓ LEHEL Milyen lehet egy zombiapokalipszis a Kálimedencében? Mennyire összeegyeztethető egy színdarabon belül a Hamlet és Trianon? És a Haramiák a black metállal? Ezekre a kérdésekre is válaszol Térey János regénye, a Káli holtak. Noha elsőre abszurdnak és komolytalannak tűnik az egész, mégis egy komplex és mély történet köszön vissza a lapokról. Számos aktuális kérdésre reagál, miközben megismerteti az olvasóval a színházi közeget is. A történet középpontjában egy fiatal színész (Csáky Alex) áll, akinek eddig pályafutása töretlenül ívelt felfelé. 28 éves korára odáig jutott, hogy egy olyan Hamlet címszerepét játszhatja, amit rendszeresen meghívnak külföldi előadásokra is, bár ebben közrejátszik a mű adaptálásának a módja is. Ez az előadás a trianoni békeszerződés megkötése után játszódik Kolozsváron, s az akkori politikai helyzetre reflektál, miközben Térey a kérdéskör mai helyzetével is foglalkozik. Alex ebben a helyzetben kap egy lehetőséget, felkérik egy újonnan készülő tévés sorozat főszerepére. Ez remek alapot ad ahhoz, hogy össze lehessen hasonlítani a színház és a televízió világát a színészek szempontjából. Amíg a TV évszaktól függetlenül működik, addig a színház nyaranta nem üzemel, s hagyományosan ugyanakkor vannak a próbaidőszakok és az előadásidőszakok is, így nem feltétlenül egyszerű összeegyeztetni a kettőt.

A könyv főhősének ez látszólag mégsem okoz problémát, pont akkor forgathat, amikor épp szünet van a színházban. Ráadásul nem is egy átlagos produkcióban vesz részt, hanem egy olyan alkotásban, amiben egy zombiapokalipszis lesz úrrá a Kálimedencében. A történet szerint az ősi helyi lakosok felháborodnak azon, hogy az újgazdag pestiek ellepték és elcsúfították a környéket, s ezért visszatérnek halálukból. Ezzel Térey nyíltan kritizál egy valós jelenséget. A forgatás után azonnal kezdődik a próbaidőszak a színházban, Alex ráadásul a meglévő szerepei mellett egy új darabban is játszhat, ami szintén nem egy hétköznapi előadás. Itt kerül terítékre a Haramiák egyedi ábrázolása, aminek black metál zenei kísérete van. Itt kerül előtérbe, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a színészeknek, s hogy ezt miként élik meg az egyes előadók, milyen hatással van ez a pálya a magánéletükre. Pontosan ez az a dolog, ami igazán érdekessé teszi ezt a könyvet, mivel egy olyan világot mutat be közelről, amiről a többség csak sejtheti, hogy milyen lehet, de igazából fogalma sincs arról, hogy milyen. Rávilágít arra is, hogy egy színház működéséhez milyen sok emberre szükség van, s hogy gazdaságilag mennyire pengeélen táncol a legtöbbük. Mindezt nagyon nyíltan teszi, s eközben nem rest reagálni a színésztársadalomból kiinduló „metoo” mozgalomra sem. A leírtaknak leginkább az adhat hitelességet, hogy Térey kifejezetten otthonosan mozog ebben a közegben, s elmondása szerint valós személyekről mintázta szereplőit. Már csak ezért is érdemes lehet elolvasni ezt a könyvet, mert lehet találgatni, hogy kit kiről mintázott. Ami ennél is fontosabb, hogy a történet nagyon szórakoztató formában van megírva, s egy nagyon kellemes olvasmány.

Színistúdió túl a megszokott kereteken

PRINCZ LAURA Frida Kahlo ma már ikon. Sokan viselik az önarcképével ellátott táskákat, pólókat, sőt van, aki tetoválás formájában emlékezik meg a 20. század egyik legmeghatározóbb női művészéről. Aki látta az életéről készült filmet, az tudja, miért tisztelik sokan ezt a végtelenül erős nőt. Aki viszont igazán szeretne jobban megismerkedni munkásságával, illetve az életével, annak mindenképpen ajánlom a Magyar Nemzeti Galériában található kiállítást, melyet egészen novemberig lehet megtekinteni. Egy kifejezetten meleg augusztusi vasárnap délutánt találtam alkalmasnak a tárlatlátogatásra, nem számolva azzal, hogy bizony a  nagy érdeklődésre való tekintettel nagyjából negyven perces sorban állás előzi meg a bejutást. Szóval érdemes előre online megvenni a jegyet, ha pedig ez az opció nem olyan szimpatikus nektek, semmiképp ne hagyjátok otthon a türelmeteket és egy üveg vizet. Szerény véleményem szerint egyébként minden várakozást megért ez a csoda. A szobákat tematikusan rendezték be, minden egyes termet más (általában élénk) színnel festettek be és az adott témához kapcsolódó rövid leírás mellett még egy idézetet is olvashattunk. Frida szenvedése az információkban gazdag szövegek, illetve a lélegzetelállítóan megrendítő festményei által mindenképp mély benyomással lesz a látogatóra. Ez a nő nem ismert szégyent, nyíltan fel merte vállalni minden fájdalmát, és a fekete

Térey János: Káli holtak (2018)

BENCZE NORBERT

Fotó: Princz Laura

humort sem vetette meg (érdemes elidőzni a Csak néhány apró késszúrás című kép előtt.) Ajánlatos elolvasni minden apró szöveget a katartikus élmény érdekében. Azonban ne lepődjetek meg, ha túl hamar bejárjátok a termeket, egyetlen negatívumként csak annyit tudnék megemlíteni, hogy rövidebb a  tárlat (csupán 35 képből áll), mint amire az ember számítana. Ennek ellenére egy igazán elgondolkodtató, igényes, információkban gazdag múzeum élménnyel tértem haza. Frida kitárta a szívét és ezzel kapukat nyitott ki a mi szívünkben is. A kiállítás végéhez érkezve valahogy többek leszünk. Közelebb érezzük magunkhoz a mexikói festőművészt, talán még a múzeum boltjának Frida részlegén is az ő életútján gondolkozunk. Frida erőt ad. Frida elvarázsol. És hogy mi köze Fridának Magyarországhoz? Erre a kérdésre is választ kap az, aki ellátogat november negyedikéig a Magyar Nemzeti Galériába.

Az ELTE BTK-s Tőzsér István Martin által vezetett TIM Színistúdió a tanodáktól eltérő tréningekkel várja a színház és film iránt érdeklődőket, illetve azokat is, akik magukat, rejtett jegyeiket és tartalékaikat szeretnék feltérképezni. Tőzsér István Martin, a színistúdió vezetője az ELTE BTK szabadbölcsészet szakos hallgatója, több egész estés színházi produkció és díjnyertes kisfilm rendezője. Öt éve fogott bele a stúdióba, ami már egy éve Budapesten is működik. A budapesti színistúdió tagjai olyan fiatalok, akik egyetemi tanulmányiak vagy munkájuk mellett heti egy délutánra belemerülnek a színházi világba, megpróbálják felkutatni saját személyiségüket, karakterüket, amit később mind a színpadon, mind a mindennapi életben hasznukra válhat. Hesz Maya, aki tanul és dolgozik is a stúdió mellett arról számolt be, hogy az elmúlt egy évben sokat sikerült nyílnia, jobban megtalálja a hangot egy társaságban is. Pátkai Annát, az ELTE hallgatóját vonzza a színészi pálya – ő szakmai fejlődési lehetőséget talált a színistúdiós tréningekben. A kezdő csoportokban először az alapok elsajátítására kerül sor beszédgyakorlatokkal, a színpadi beszéd, a figyelemkoncentráció, a színpadi mozgás gyakorlásával, ezek után főként prózai gyakorlatok következnek.

Forrás: timproduction.hu

A TIM Production az alternatív színházi-filmes vonalat képviseli, a produkciókba a színistúdió tagjainak is van lehetőségük bekapcsolódni.

Az egész kurzust végigkövetik olyan gyakorlatok, melyek a személyiség alakításán keresztül a nyitottabbá, befogadóbbá válást szolgálják. A  haladó csoportokban először a  csoporttagok megismerésére, a személyiségük feltérképe­zésére kerül sor, majd a kurzus nagyobbik részét a prózai gyakorlatok szituációba helyezése, az összetett színpadi játék felépítése, a karakterjegyek és a saját személyiségjegyek szétválasztásának és ös�szekapcsolásának tudatossá tétele jelentik. A prózai gyakorlatok után az önkifejezés gyakorlása zenével, énekkel és mozgással történik. A  kurzus záró szakaszában pedig a színészmesterséghez kapcsolódó gyakorlatok a prózai és a zenés színházat ötvözik. Martin fontosnak tartja, hogy a résztvevők megtapasztalják a csapatmunka, a közösen alkotás örömét is, illetve hogy a gyakorlatban is kipróbálják magukat a résztvevők, így lehetőség nyílik a TIM Production színházi és filmes produkcióiba való becsatlakozásra is. Ha érdekel a TIM Production munkája, a színistúdió, látogasd meg honlapjukat a timproduction.hu címen!

Profile for Pesti Bölcsész Újság

Pesti Bölcsész Újság • 252. szám  

„VISZEM A FELHALMOZOTT KAPCSOLATI TOKÉT” – GREGOR LILLA ERASMUSOS ÉLMÉNYEIRŐL SZÁMOL BE • ÁLOMVALYO – AZ IDEI SZABIHÍD IS SOKAKAT VONZOTT. S...

Pesti Bölcsész Újság • 252. szám  

„VISZEM A FELHALMOZOTT KAPCSOLATI TOKÉT” – GREGOR LILLA ERASMUSOS ÉLMÉNYEIRŐL SZÁMOL BE • ÁLOMVALYO – AZ IDEI SZABIHÍD IS SOKAKAT VONZOTT. S...

Advertisement