Pesti Bölcsész Újság • 253. szám

A VÁROS ÉS A VIDÉK KULTÚRASTRATÉGIÁI SANTAVECZ ANITA, IRODALOM ÉS KULTÚRATUDOMÁNY MESTERSZAKOS HALLGATÓNK DÍJAZOTT DOLGOZATA

,„AZ ÉRZÉKENYEBB EMBEREKNEK LEHETŐSÉGÜK VAN MEGLÁTNI A LABIRINTUS AJTAJÁT” INTERJÚ VECSEI H. MIKLÓSSAL

5. oldal | KLASSZ NŐK

A DIKTATÚRA MINDIG FELFALJA A SAJÁT GYERMEKEIT A SZOLGÁLÓLÁNY MESÉJÉNEK MÁSODIK ÉVADÁRÓL, ÉS HATÁSAIRÓL

9. oldal | KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY

13. oldal | AJÁNLÓ

Az ELTE BTK HÖK lapja • 2018. október, 253. szám

Várunk minden érdeklődőt a Klasszmagyar Műhelybe

„félnek tőled, mert HÖK-elnök vagy”

Szeptembertől újra várjuk az érdeklődő­ ket a Klasszmagyar Műhely foglalkozásain.

Akár azokat, akiknek a kutatása a klasszi­ kus magyar irodalom tárgykörébe tarto­ zik, illetve azokat, akiket általánossságban foglalkoztatnak az irodalmi kérdések.

A Műhely koordinátora Vitekné dr. Balogh Piroska, a vezetők pedig Fazekas Júlia dok­ tori hallgató és Santavecz Anita mesterkép­ zéses hallgató.

Szeptembertől kezdve heti rendsze­ rességgel fogunk találkozni és elsősorban a klasszikus magyar irodalom korszakába tartozó témákat fogjuk körbejárni. Az idei év előzetes elképzeléseink szerint az OTDK­ra való felkészülés jegyében fog telni. A talál­ kozók során a Műhelytagok saját kutatási témájukról számolhatnak be a csoportnak.

Azt reméljük, hogy a közös munka segíteni fogja a kutatók előrehaladását. Várjuk azokat a hallgatókat, akik szívesen megosztják ve­ lünk kutatásaikat, illetve azokat, akik szeret­ nének OTDK­n vagy más tudományos konfe­ rencián résztvenni. „A műhely jó lehetőség azoknak, akik szeretnék a saját kutatásukat megvitatni, egyszerűen érdekli őket a 19. század vagy az irodalom, vagy csak szeretnek művekről beszélgetni. Bárki jöhet akár egy­egy alkalom­ ra is, szívesen látunk mindenkit.” – mondta Fazekas Júlia, a Műhely egyik alapítója. Érdeklődni a következő címeken lehet: Fazekas Júlia: fj.fazekasjulia@gmail.com Santavecz Anita: santavecz.anita@gmail.com Helyszín és időpont: ELTE A épület 213­as szoba; hétfőn 13:30–15:00, csütörtökön 14:00–15:30 között.

IllusztrácIó: varga zsóka

GREGOR LILLA FELTETTE A KÉRDÉSEKET JANCSÓ DORKÁNAK, AZ ELTE BTK HÖK ELNÖKÉNEK, MELYEKRE HALLGATÓTÁRSAINK VÁRTÁK A VÁLASZT.

Főszerkesztő: Molnár A. Aliz Korrektor: Szlávich Eszter Főszerkesztő-helyettes: Gregor Lilla Műszaki szerkesztő: Molnár A. Aliz Felelős kiadó: Jancsó Dorka elte btk hök elnök

3. oldal | KÖZÉLET

Terjesztés: Fejes Richárd Nyomdai kivitelezés: CC Printing Kft. Betűtípus: Chronicle, Source Sans, Akrobat Szerkesztőség: 1088 Budapest, Múzeum körút 4. H épület Megjelenés: 1000 példányban, havonta Elérhetőségünk: pbu@btkhok.elte.hu

Sághy Marianne emlékére Méltósággal viselt betegség után 2018. szeptember 21­én elhunyt Sághy Marianne történész, az ELTE BTK és a CEU habilitált egyetemi docen­ se. Sághy Marianne 1985­től tanított az ELTE­n. Tanulmányait és kutatásait Poitiers­ben, Oxfordban, a Princetonon és Párizsban végezte, de az ELTE­vel mindig szoros kapcsolatban maradt.

A Magyar Hagiográfiai Társaság alapító tagja és elnöke.

Tanárnő a magas irodalmi, nyelvi, zenei és képzőművészeti műveltsége segítségével a középkori európai kul­ túrát széles perspektívából látta. A böl­ csészettudományra egyként tekintett, és hitte, hogy egy filológus képes össze­ kapcsolni a különböző tudományokat egymással. Ezt a tudományszemléletét adta át diákjainak, akik között én is le­ nyűgözve hallgathattam a középiskolá­ ban „sötét középkorként” élő korszak máig ható kultúrájáról szóló előadásait.

A költészettől a szemiotikán át az épí­ tészetig mindenről egyforma mélység­ ben tudott beszélni. Megváltoztatta a középkorról alkotott korábbi vélemé­ nyünket, a középkor művelődését közel hozta hozzánk.

Kedvelt kutatási területe volt a szentkultusz és a hagiográfia. Talán most már ő is e szentek „lakhelyére” került… Szívéhez legközelebb Szent Ágoston állt, akinek hatását tanulmá­ nyok és előadások hosszú sorában ér­ telmezte, több művét pedig aprólékos munkával fordította és jegyzetelte. Így tehát Ágoston soraival búcsúzunk tőle: „A halál nem jelent semmit.

Csupán átmentem a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok És te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk, Azok vagyunk mindörökre.”

Blankó Miklós

Facebook: @PestiBolcseszUjsag Instagram: @pesti_bolcsesz_ujsag Digitális elérés: https://issuu.com/pestibolcsesz

2|

KÖZÉLET

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. október

Burning Gólya Fesztivál 2018.

PRINCZ LAURA Három kar együtt, Rumadai, végtelen móka és tánc – ilyen volt az idei Burning Gólya Fesztivál.

Nagyon kíváncsi voltam, milyen élmé­ nyekkel gazdagodtak gólyáink és őrsve­ zetőink Zánkán, ezért az utolsó napon meglátogattam őket. Amint megérkeztem, átjárt a semmivel össze nem hasonlítható bölcsészkaros „végre otthon vagyok” érzés.

Meleg fogadtatásban volt részem, és nem csak a csoporttársaim, de a számomra akkor még idegen gólyák részéről is. Az egész tá­ bort átjárta a felszabadultság és az összetar­ tozás érzése. Hamar kiderült, hogy ezzel nem vagyok egyedül…

A következő kérdéseket tettem fel mindenkinek: 1. Ha egy szóval kéne jellemezned az idei gólyatábort, mi lenne az?

2. Idézd fel a kedvenc pillanatodat!

3. Mi a véleményed arról, hogy a három kar (Bárczi, GTI, BTK) közösen tartotta a tábort?

4. Unod már a Rumadait? ( beugratós kérdés) 5. Változtatnál-e valamit a táboron?

6. Ha ajánlanod kellene a jövő évi gólyáknak a tábort, milyen szlogennel tennéd meg?

A gólyák válaszai pedig a következők voltak: Tuza Gergő (Magyar BA) 1. Felszabadító 2. Az én kedvenc pillanatom az volt, amikor Pixa lépett fel. Hatalmas bulit csinált.

3. Szerintem azáltal, hogy a három kar estén­ként együtt bulizott, több embert lehetett megismerni és ez jó.

4. Nem unom a Rumadait, sőt, szeretem!

5. Nekem igazából az étel minőségével és mennyiségével volt problémám, illetve a szobák jobban ki lehettek volna taka­ rítva, de ezeket leszámítva minden rend­ ben volt.

6. Ha fel akartok szabadulni, gyertek el min­ denképp, mert nincsen vesztenivalótok!

Könyvtármustra TÓTH MELITTA Gólyák és kevésbé rutinos bölcsészek, figye­ lem! A neten rengeteg tartalmat találtok a tanulmányaitokhoz, legyen az akár olvas­ mány vagy konkrét tananyag. A legtöbb kö­ telezőt eléritek egyszerű Google-kereséssel, a Magyar Elektronikus Könyvtár tárában vagy a Petőfi Irodalmi Múzeum Digitális Irodalmi Akadémiájában, és a tanárok is egy­ re inkább hajlanak a tananyag online megosz­ tása felé. Emellett viszont biztosan állítjuk, hogy vannak olyan szövegek, amelyekhez muszáj felkeresni egy könyvtárat, mert még nem elérhetőek neten, és ha ritkaságról van szó, akkor valószínűleg egy darabig nem is lesznek. Éppen ezért összegyűjtöttük nektek a bölcsészek számára legrelevánsabb könyvtárakat.

Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Központi Könyvtár és tagkönyvtárak A könyvtár egyik legfontosabb funkciója a közösségi tér biztosítása – szól a jól ismert frázis. Ez leginkább a Kálvin téri Szabó Ervin

Szemerédi Regina (Koreanisztika BA) 1. CSAPATÁSKA 2. Két kedvenc pillanatom volt, az egyik, mi­ kor Zoli úgy konferálta fel az őrsünket, hogy ,,Huszonegy-huszonkettő-huszonhárom, a Távol-Kelet a legjobb a világon!”, illetve mikor felcsendült a Feels like home című szám, és mindannyian együtt táncoltunk rá.

3. Bár én annyira nem beszélgettem a másik két kar gólyáival, szerintem szuper, hogy itt voltak ők is.

4. Neeem.

5. Nem változtatnék semmin, így is minden elismerésem a szervezőké!

6. Csak a Kelet!

Dremmel Noémi (Anglisztika BA) 1. Legjobb!

2. Sok kedvenc pillanatom volt, mivel sok­ szor szólalt meg a Rumadai…

3. Szerintem így volt a legjobb ismerkedés szempontjából.

4. A Rumadait unni? Dehogy!

5. Alapvetően minden jó volt, ha változtat­ hatnék, akkor még több őrs/szakos prog­ ramot csinálnék.

6. Hülye lennél, ha kihagynád!

Csánki Anna (Germanisztika BA) 1. Újdonság 2. A kedvenc pillanatom az eskü utáni csillag­­szórók voltak.

3. A BTK volt a legnagyobb kar a három kö­ zül, sajnáltam a másik két kart, amiért az üvöltözéseknél lenyomtuk őket, de semmi problémám nem volt velük!

4. Egyáltalán nem unom, sőt! Ha meghal­ lom, lelkesen táncolok.

5. Semmin sem változtatnék, mindenkire tekintettel voltak, mindennel elégedett voltam!

6. A csatakiáltások, a közös táncok és az őr­ sök jó kezdést nyújtanak az egyetemi élethez.

Freppán Máté (Kommunikáció és Médiatudomány BA) 1. Hihetetlen 2. A bájoló kör volt a kedvencem.

3. Személy szerint sokat nem beszéltem a másik karon levőkkel, de alapvetően jó, hogy több embernek tudtuk kiabálni, hogy ,,Csak az MMI!”

Központi Könyvtárában érvényesül, ahol tá­ gas terek biztosítják a tanulóközösségeknek, hogy az egyik legnagyobb budapesti gyűjte­ mény segítségével együtt készülhessenek az órákra és az épületen belüli, kifejezetten kedvező árakkal felcímkézett kávézóban frissülhessenek fel. Az előtérben pedig bő­ ven elfér az is, aki ide szervez különórát, akár az esti órákban, ugyanis este 8-ig lá­ togatható a volt palotaépület. A közelmúlt fejlesztéseinek köszönhetően az olvasókártya jogosít wifihasználatra is. A könyvtár 3 milliót meghaladó dokumentumtára a főépületben és további 54 alkönyvtárban található meg szerte a fővárosban. A kölcsönzés évi 3200 forintba kerül, de a helyben olvasás ingyenes.

Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Az V. kerületi Arany János utcában, az MTA könyvtárában val­ lásról, társadalom-, ter­ mészet- és a humán tudományokról szóló könyveket találsz, akár e-könyv formájában is, hétfőtől-péntekig 9–20-ig, szombaton 17ig, évi 4500 forint fejében.

Országos Széchenyi Könyvtár Az OSZK szintén nem csak egy könyv­ tár, hanem inkább tudománykomplexum

4. Bocsi, de mi az a Rumadai? Nem hiszem, hogy hallottam.

5. Őszintén szólva nem lehetett volna jobb.

6. Leírhatatlanul jó, mind csapatépítés, mind bulizás szempontjából! És most jöjjön a másik oldal, néhány őrsveze­ tő is válaszolt: Koós Nikolett (Angol nyelv és kultúra – Kommunikáció és Médiatudomány OT) 1. Összetartás 2. Egyik este nagyon megható volt a Bájoló kör. Platten Z szerint az ELTE történeté­ nek egyik legnagyobb Bájoló kör pillanata volt.

3. A másik két karral nem igazán talál­ koztunk, csak este a bulikon. Jó, hogy ezáltal jobban tudatosult bennünk is, hogy az ELTE-nek több kara van. Összességében a BTK-s identitás felépíté­ sét egyáltalán nem zavarta.

4. Meghallom a Rumadait és megőrülök.

Egyszerűen megunhatatlan! Megszólal és tudod, hogy hol a helyed, hogy itt vagy.

5. Véleményem szerint az esti programok kicsit unalmasabbak, de összességében nem változtatnék semmin.

6. ELTE BTK gólyatábor – ahol igazán ráta­ lálsz önmagadra!

Mrázik István (Magyar BA) 1. Végtelen tánc (oké, tudom, ez két szó) 2. Rumadai 3. Őszintén szólva féltem tőle, hogy kevés lesz a hely és a többiek is féltek, hogy sok lesz a feszkó, de kellemes csalódás volt. El is fértünk és nem is volt feszültség.

4. Úgy vélem, a különféle BTK-s programo­ kon már nem tombolsz rá annyira, mint lent Zánkán, sőt lehet már kicsit unod is. Mégis gólyatábor előtt már nyáron el­ kezded újra hallgatni, aztán megint úgy tombolsz rá, mint tavaly. Gólyatáborban egyszerűen nem lehet megunni. Erre nem találsz magyarázatot, hogy miért csinálod, de csinálod.

5. Mindig van min változtatni, mindig lát­ ja az ember, hogy mi az, ami nem jött be.

Például voltak programok, amik a létszám miatt nem sikerültek olyan jól. De igyek­ szünk ezeken javítani.

6. Végtelen szeretet, végtelen buli!

a budai várban, a Szent György téren, ahol a gyűjtemények közötti böngészést gyakori kulturális programokkal dúsítják: könyvbe­ mutatókkal, irodalmi műhelyekkel, gyerek­ programokkal. Keddtől szombatig 9–20 óráig látogatható és diákként kedvezményes, 3500 forintos, egy évre szóló olvasójeggyel.

Országos Idegennyelvű Könyvtár Az V. kerületi Molnár utcai könyvtár 59 nyelven kínál nyelvtanulási anyagokat, több száz külföldi napilapot őriz, illetve a klasszikus, a XX. századi és kortárs iroda­ lom, irodalomtudomány és nyelvészet ide­ gen nyelvű és magyar fordítású kiadásait is.

Nyitvatartása a sztenderd hétfőtől péntekig 10–20-ig és az éves díja 3500 forint.

Egyetemi Könyvtári Szolgálat – Egyetemi Könyvtár és Levéltár A Ferenciek terén található Egyetemi Könyvtárnak ugyanolyan patinás épület ad otthont, mint az előbbieknek, és szintén este 8-ig lehet bogarászni az ott található 2 millió dokumentum között. ELTE-s hallgatóként ingyenesen kölcsönözhető a könyvtár valamennyi könyve, helyben pedig számító­ gépeket is biztosítanak internethasználattal. Az Egyetemi Könyv-

Illusztráció: Fejes Richárd

Devecseri Tamás (Angol nyelv és kultúra – Kommunikáció és Médiatudomány OT) 1. Felemelő 2. Kedvenc pillanatomnak talán azt mon­ danám, amikor gyakorlatilag az ös�­ szes gólyám odajött hozzám, és azt mondták, hogy nem hitték volna, hogy ez életük egyik legszebb élménye lesz.

Nagyon szkeptikusan jöttek ide, de na­ gyon kellemesen csalódtak. Nagyon megható volt.

3. Szerintem tök jól meg volt oldva, hogy a három kar össze volt vonva. Viszont az esti programok emiatt kicsit elhúzód­ tak. Lehet azt kellett volna csinálni, hogy minden karnak külön van az esti előadása és a bulik meg a koncertek vannak csak együtt. Összességében egész jól megol­ dották ezt a három karos dolgot, nem lett olyan kaotikus, mint amennyire gondol­ tam, hogy az lesz.

4. Szerintem a Rumadai megunhatatlan, még mindig libabőrös vagyok, mikor meg­ szólal és együtt táncolunk rá.

5. Amin változtatnék, azt már említettem, talán annyi lenne még, hogy a gólyáknak több szabadidőt adnék.

6. Ez borzasztó jó érzés, hogy nem vagy egye­ dül az első ,,egyetemi sokkhatás” alatt. Itt olyan emberekkel ismerkedhetsz meg, akikkel később jó lesz összefutni a KKban, együtt szenvedni a vizsgaidőszakban. És hát… olcsó a pia!

tári Szolgálat égisze alá számos tag­könyv­ tár tartozik, ha egyszerűen szeretnénk fogalmazni, szinte minden ELTE-s intézményben található egy speciális tagkönyvtár, még a botanikus kertben is.

Egyetemi Könyvtári Szolgálat – ELTE BTK Központi Olvasóterem Ez a Múzeum körút 6–8. épületében talál­ ható könyvtár az irodalmi és történeti tan­ székek egy részéből és az Orosz, valamint Neveléstudományi Tanszékek teljes könyv­ tárából jött létre. Azonban mára jóval több tanszékhez kapcsolódó dokumentum is megtalálható itt.

Egyetemi Könyvtári Szolgálat – Bölcsészkari Könyvtárak Egészen pontosan 23 könyvtár szolgálja ki a bölcsészhallgatók speciális igényeit, az Angol-Amerikai Intézet Könyvtárától kezdve a Néprajzi Intézet Könyvtárán át a Történeti Intézet Szekfű Gyula Könyv­ táráig. Ezek a tagkönyvtárak mind a Múze­ um körút 4. vagy 6–8. szám alatt találha­tóak, eltérő nyitvatartással. Szakoknak megfe­ lelően speciális katalógussal rendelkeznek, hogy a legritkább könyvet is megtaláld az egyetemi munkához.

KÖZÉLET

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. október

„félnek tőled, mert HÖK-elnök vagy” GREGOR LILLA

Egyelőre nem látom gondnak, de nyilván majd ha el kell kezdeni beadandókat írogatni meg vizsgázgatni, akkor ezt valószínűleg job­ ban meg fogom érezni.

Körbejártam a kampuszt és kifaggat­ tam a szembejövőket, mit kérdeznének a Bölcsészkar Hallgatói Önkormányzatának elnökétől, ha tehetnék. Aztán bementem – Két éve részt vettél az OTDK-n, most megint OTDK év van – ilyen komoaz összegyűjtött ötletekkel a H épületbe lyabb egyetemi feladatokkal tudsz Jancsó Dorkához, aki május vége óta tölti be tervezni az elnökség mellett? ezt a posztot.

– Én mindenképpen szeretnék most megint OTDK-zni, meg ugyanúgy el fogok járni – Mit csinál egy HÖK-elnök?

– Idegösszeroppanást kap… Nem, a legfon­ konferenciákra, most ősszel is fogok menni tosabb része az egésznek az, hogy felelős­ két helyre. Nem szeretném, hogy a tudomá­ séget vállal. Minden egyes rendezvénynél, nyos pályafutásom gyerekcipőben járásának a rovására menjen az, hogy én HÖK-elnök minden programnál, minden megjelent vagyok, mert nem az a fontosabb. Nyilván cikknél a HÖK-elnöknek a neve van ott mint fővédnök vagy főszervező, attól függet­ nagyon fontos, hogy hallgatói érdekeket kép­ lenül is, ha ő nincsen benne a dolog szer­ viseljünk, és nagyon szeretem ezt az egészet csinálni, viszont azért van egy határ. Nem vezésében. Például a gólyatábort tudom szeretnék olyan HÖK-elnök lenni, aki itt van említeni, Ricsi [a HÖK Kommunikációs és Rendezvényszervező Bizottságának elnö­ tizenöt évig és a nyolcvanharmadik alapszak­ ját kezdi csak azért, hogy itt lehessen és ezt ke] volt az, aki a programokat csinálta, de csinálhassa – nekem a tanulmányaim mindig hogyha valami rosszul sült volna el, akkor én lettem volna felelősségre vonva az egészért. fontosabbak lesznek. Vagyis szeretném azt gondolni, hogy nekem a tanulmányaim min­ Egyrészről ez, másrészről én vagyok az, aki a kari vezetéssel ülésekre jár, tartja a kapcso­ dig fontosabbak lesznek. latot velük, meg a szenátusban is van az egész egyetemi HÖK-nek nyolc mandátuma, amik­ – Nem gyakran látunk női HÖKelnököket a BTK-n; érzékelsz bármi kel a kari HÖK-elnökök bírnak. Így az egész különbséget a fogadtatásban – vagy egyetem életét érintő kérdésekben is van téma ez itt egyáltalán? szavazati jogunk meg egyetértési jogunk.

Illetve az elnök a saját portáján takarítgat, – Hát nyilván! Mert az első női HÖK-elnök va­ megpróbálja rendben tartani a BTK HÖK-öt, gyok a BTK történelmében. Állítólag a legelső HÖK-elnök majdnem nő lett, de végül nem ami egy 180 fős szervezet. Ez azért kimerítő – az összes feladat közül én ezt tartom a leg­ vállalta, végzett, vagy valami ilyesmi. De nyil­ ván mindenki ezzel keresett meg, amikor meg kimerítőbbnek, hogy mindenkinél minden lett szellőztetve, hogy egyedül én fogok indulni rendben legyen: hogy vannak meghirdetve a választáson. Szóval 90%-ig biztos volt, hogy a tárgyak, kinek milyen problémája van, kik akarják megölni egymást éppen házon belül, belőlem HÖK-elnök lesz, és akkor folyamato­ san ez jött, hogy „úristen, végre egy női HÖKmeg ilyenek. elnök”, meg hogy én majd itt mindent megre­ formálok… És őszintén szólva elég rossz volt – Akkor miért akartál HÖK-elnök lenni? azt hallgatni, hogy olyan emberek, akiknek Akartál egyáltalán? ismerem a nevét, látásból ismerjük egymást, – Nyilván megtisztelő volt a feladat, hogy az legyek. Engem Horváth Misi, az előző el­ köszönünk egymásnak, de kettő mondatnál nem beszéltünk soha többet, ők csak ezt látják nök keresett meg azzal, hogy ő nem kívánja belőlem, hogy úristen, én nő vagyok. Nagyon folytatni, mert az EHÖK-elnöki pozícióért indulna el, és arra gondoltak a vének taná­ frusztráló volt egy idő után, hogy jöttek, hogy csával, hogy legyek én az utód. Véletlenül „fú, te csaj vagy és milyen jó lesz végre egy női egyébként megtudtam korábban, hogy van­ HÖK-elnök”, és feltettem ilyen kérdéseket, nak ilyen tervek, és akkor nagyon kiborultam, hogy amúgy arra ti kíváncsiak vagytok, hogy hogy én szeretnék komolyabban gondolkoz­ én mit szeretnék csinálni, vagy bármi egyéb­ ni az egyetem terén. Nagyon féltem attól, re azon kívül, hogy melleim vannak? Mert azt éreztem, hogy tényleg egyáltalán nem érdekel hogy ez az egész a tanulmányaim rovására fog menni. Sokat gondolkoztam rajta, de vi­ senkit, hogy mi lesz a BTK HÖK-kel, csak az, szonylag gyorsan mérlegeltem, és úgy dön­ hogy egy csaj lesz az elnök. És amikor HÖOK közgyűléseken voltunk vagy vezetőképzőkön, töttem, hogy oké, vágjunk bele. Végül amiatt vállaltam el, hogy én tök sok mindent kap­ akkor rendszerint az összes női HÖK-elnök vagy volt HÖK-elnök betalált azzal, hogy „fú, tam ettől a szervezettől, nagyon sok barátom erőskezű női HÖK-elnökként ezt meg ezt kell van itt, nagyon szeretem ezt csinálni, és úgy csinálni, hogy jó legyél, meg fasza csaj legyél”, gondoltam, hogy akkor miért ne próbáljam és ez borzalmas volt. Most már talán ellapo­ meg, miért ne mehetne… Szóval valamilyen szinten lojalitásból a szervezet és az egye­ sodott kicsit ez a téma, de azért akkor nagyon tem felé, meg azért mégiscsak egy kaland, kiborított. hogy én most HÖK-elnök leszek, és szeretem – Ha HÖK-ön belül téged választottak az ilyeneket kipróbálni. meg, ők nyilván többet láttak benned ennél – belülről jobb a helyzet ezek – Most, hogy már pár hónapja benne szerint? vagy, mik a tapasztalataid, megy ez – Persze! Nyilván az is számít, hogy HÖK-ön a tanulással párhuzamosan? belül ismerjük egymást, meg hogy kinek mi­ – Egyelőre nem para, tekintve, hogy két hét telt el ebből a szemeszterből, és eddig ös�­ lyen kompetenciái vannak, és nem csak arról van szó, mint kívülről, hogy úristen, történel­ szesen kellett ötven oldalt elolvasnom meg két filmet megnéznem. Úgyhogy nem tudom, met írunk. majd a félév végére kiderül. Még nagyon sok, az évkezdéshez köthető nehézség van, hogy – Akkor az nem is merül fel, hogy itt ne vennének komolyan? minden ülés a félév során először megy le most, és össze kell egyeztetni, hogy mik azok – Nem. Nem tudom, ki kezdte el, vagy hon­ az órák, amikről le tudok mondani egyszer- nan indult ez a tendencia, de amikor először kétszer azért, hogy el tudjak menni ezekre. találkoznak az emberek velem, akkor félnek

|3

függeni. Én most sokkal fontosabbnak tar­ tőlem. Ez egy általánosan kialakult kép, ami már korábban is megvolt, és így, hogy HÖK- tom azt, hogy házon belül, a kar és a HÖK elnök lettem, még inkább él, mert az elnö­ normálisan tudjon együttműködni. Szóval nekem nincsenek nagyratörő terveim, én köktől félni kell. Amikor intézeti képviseleti nem szeretnék EHÖK elnök vagy HÖOK elnök voltam, akkor volt ez probléma, hogy tisztségviselő lenni, mert nem ez a fontos az új gólyák, akik szerettek volna HÖK-özni féltek tőlem, mert kemény vagyok meg ha­ nekem. Egyelőre itt belül minden rendben tározott. Most voltunk a gólyatáborban, legyen, hogy aztán aki utánam jön, az el tud­ jon kezdeni kifelé nyitni megint. ahol az őrsvezetői értékelésen Niki [a HÖK Tanulmányi Bizottságának elnöke] mesélte, hogy hozzá mentek oda panaszkodni az első­ – A kifelé nyitás mennyire jelenti az egyetemi politikán túl az országos sök, ha valami nem volt jó. Kérdeztem, hogy politikai életbe való bekapcsolódást? miért nem hozzám, és Niki mondta, hogy „azért, mert félnek tőled, mert HÖK-elnök – Országos szinten eléggé jól ismernek min­ vagy”. Ez valamilyen szinten azt is jelenti, ket, főleg az előttem lévő két BTK HÖKelnök révén, meg én is ismerek egy csomó hogy komolyan vesznek. Csak mindig szíven embert, akikkel jóban vagyunk, például má­ üt, hogy félnek tőlem az emberek, mert nem szeretném ezt a képet fenntartani. De szerin­ sik egyetemeknek a HÖK-elnökeit. Azokkal is tartjuk a kapcsolatot, akik HÖK-ösök vol­ tem maximum az elsőévesek látják így, vagy akik először kerülnek velem olyan szituáció­ tak, aztán elmentek valahova, akár politikai ba, amikor lehet, hogy kicsit keményebb va­ pályára. Nyilván nem annyira szorosan, hogy minden pillanatban hozzájuk fogok rohanni gyok, mert mérges vagyok, vagy beteg, vagy fáradt, és nem olyan hangon beszélek az em­ segítségért, de nem vagyunk rossz viszony­ ban szerintem senkivel. Attól elvonatkoz­ berekkel, mint ahogy azt kéne. De egyébként tatva is tudunk beszélgetni, hogy neki most hosszútávon mindenki rájön, hogy egészen milyen karrierje van; és inkább mint embe­ jófej tudok lenni, ha akarok. rek vagyunk velük jóban, nem a politikai kap­ csolatok miatt.

– Ha HÖK-ről beszélünk az ELTE BTK-n, akkor kikerülhetetlen téma – Több hallgatót érdekel, hogy ha vannak az öt éve kirobbant listabotrány. Ha olyan korábbi HÖK-ösök, akik most téged nőként felkértek HÖK-elnöknek, Jobbik tagok, az jelez-e valamiféle akkor talán kimásztunk már a nőket a általános HÖK-ös pártszimpátiát, poli„dugnám–nem dugnám” binaritásában tikai beállítódást, vagy akár szorosabb tárgyaló rendszerből. Látsz ilyen kapcsolatot. változást? Vagy érzed még a listázás – Nem. Akik most Jobbik-közeliek, ők pont utórengéseit?

– Szerintem az akkori – öt-nyolc évvel ez­ abból az érából származnak, amitől mi előtti – HÖK-höz képest elég durván át­ próbálunk elszakadni. Ez a listabotrány alakultunk. Nyilván ehhez kellett egy lis­ előtti korszak, akik 2005–2008 környékén voltak, ők vitték ezt csúcsra, hogy ennyire tabotrány, illetve a TÓK-os gólyatáborban Jobbik-közeliek lettek. De szerintem most történteknek is érezni a hatását, meg most már ki lehet jelenteni, hogy gyakorlatilag nem tudom, még mik voltak; most érik már pártfüggetlen a HÖK. Alapvetően van egy megint egy botrány, mert kétévente mindig országos rendelet arra, hogy akik valami­ volt valami. Ezek kellettek ahhoz, hogy az egyetem is beleszóljon kicsit abba, hogy mi­ lyen pártnak az ifjúsági tagozatában benne vannak, ők el se indulhatnak hallgatói kép­ lyen programot hogyan csinálunk, hogyan viselőnek. Én szeretném azt gondolni, hogy kommunikálunk magunkról kifelé; meg mi is odafigyelünk jobban arra, ha valami nem fér­ teljesen függetlenek vagyunk, bár nyilván mindenkinek megvan a politikáról meg fő­ ne bele, vagy nem így kéne csinálni. Nyilván „az ország legnagyobb egyetemének a legna­ leg a magyarországi helyzetekről alkotott gyobb kara” vagyunk, ha tüsszentünk egy na­ véleménye. Valamikor ez nem így volt, és épp ez az az időszak, ami miatt úgy ítélik meg a gyobbat, az valamelyik online újságnál le fog HÖK-öt, ahogy, annak ellenére, hogy már jönni, úgyhogy oda kell figyelni, de szerintem a listabotrányt már nem emlegetik az embe­ nem olyan. rek. Ha azt mondanánk a mostani elsősök­ nek, hogy listabotrány, szerintem már azt se tudnák, miről van szó. Érdeklődsz a HÖK iránt? Szeretnél új embe– Jobb is ez így? reket megismerni, akikkel később együtt is – Azért szerintem nem árt tudni róla – azt dolgoznál? Akkor itt a lehetőség! Októbertől szokták mondani, hogy az okos ember a más ismét elindul a BAB (Bologna Albizottság) hibájából tanul. Nem rossz az, hogyha tudjuk, képzése, ahol lehetőségetek nyílik megismerni hogy az elődeink mit rontottak el, és hogy a HÖK felépítését, általános tanulmányi tájénekünk mit nem szabad csinálni ahhoz, hogy koztatást kaphattok, különböző workshopok normálisan tudjunk működni. Szerintem segítségévél közelebb kerülhet hozzátok ez az a HÖK-ön belül tudják az emberek legalább önkéntes jellegű munka. azt, hogy ez létezett – minden részletet nem fognak tudni elmondani, de tudják, hogy volt Téged keresünk, ha: a listabotrány, amikor ezt meg ezt csinálták - csapatjátékos vagy, az emberek. A nem HÖK-öző hallgatók in­ - aktívan részt vennél a HÖK munkájában, kább nem tudják. De a nem HÖK-öző hall­ - igényes vagy a munkádra, gatóknak mindig negatív véleményük van - úgy érzed, teljes szívvel / gőzerővel tuda HÖK-ről, amin szerintem soha nem fogunk nád végezni feladataidat. tudni változtatni, pedig egyébként nagyon igyekszünk.

Amit kínálunk cserébe: - jó hangulat, – A HÖK-özés politika – te politikusnak - új barátok, tekinted magad?

- csodás közösség, – Nem. Nem is szeretnék ebbe belefutni.

- maradandó élmények.

Nekem most egy évig tart a mandátumom, Ha felkeltettük érdeklődésedet, gyere el jövő májusig, ezt a ciklust biztos, hogy meg október 16-án, az első gyűlésünkre! Nem érdefogom csinálni. Nyilván tök jó lenne, ha mes kihagyni! a következő ciklust is meg tudnám, de ahogy További információkért kövesd a BTK mondtam, ez a tanulmányaimtól is fog HÖK Facebook oldalát!

Figyelem, figyelem!

4|

KÖZÉLET

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. október

Túl az Óperencián NAGY PATRÍCIA Álmodoztál valaha is arról, hogy egyszer majd ott állsz a Grand Canyon tetején, belélegezve a forró, poros levegőt, amit a szél az arcodba söpör? Arról, hogy a Niagara vízesés alján, csuromvizesen hallgatod a lezúduló víz dübörgését? Hogy az Empire State Building tetején állva végignézel az alattad elterülő ki­ világított New York City-n? Kajakozol a Colo­ rado folyón, bámulod a ködbe vesző Golden Gate hidat, végigsétálsz a hírességek sétányán Hollywoodban, autózol a 66-os úton?

Valójában mindez egyáltalán nem olyan elérhetetlen, mint amilyennek tűnik.

Mindössze némi elszántságra, egy kis angol nyelvtudásra, jó adag kalandvágyra, egy hall­ gatói jogviszonyra és egy ügynökségre van hozzá szükség.

A Camp Leaders nevű szervezet 1999 óta közvetít egyetemistákat Amerikai Egyesült Államokbeli gyerektáborokba. A kulturális csereprogram során lehetőség van kisegítő személyzetként vagy gyermekfelügyelőként dolgozni amerikai táborokban. A fáradozá­ saidért cserében természetesen fizetés is jár, a munka után pedig indulhat Amerika felfedezése!

Ahhoz, hogy te is átélhesd az amerikai álmot, először is fel kell keresni egy ügy­ nökséget (Magyarországon a Camp Leaders mellett a másik legnépszerűbb cég a CCUS).

Az ügynökségek eltérő tarifákkal, különbö­ ző kedvezményekkel és szolgáltatásokkal dolgoznak, neked kell kiválasztanod, hogy melyik számodra a legmegfelelőbb csomag.

Ha megvan a döntés, és tényleg elha­ tároztad, hogy belevágsz életed nyarába, elkezdődnek az első kihívások: sikeresen teljesíteni a felvé­ teli interjút, besze­ rezni minden iratot, egyszer és nem belefulladni az életben a kitöltendő papírha­ ki kell lomba. Ha mindezzel próbálni megvagy, meg kell találni a számodra megfelelő tábort, majd kezdődhet a visszaszámlálás a repülőgép felszállásáig!

A nyár első tíz hete munkával telik a ki­ választott pozíció szerint. Lehetőség van elhelyezkedni konyhai kisegítősként, kar­ bantartósként, takarítóként, valamint gye­ rekfelügyelőként. Utóbbihoz természetesen kifogástalan angoltudás és némi pedagógiai érzék szükséges.

A kemény munkával megkeresett pénz­ ből aztán indulhat a jól megérdemelt utazás.

A munkaszerződés lejárta után még maxi­ mum 30 napig lehet élvezni az amerikai le­ vegőt, ezután azonban a vízumszabályok mi­ att kötelező elhagyni az országot. Az utazás során lehetőség van bejárni egész Amerikát, de rengeteg történetet lehet hallani ka­ landvágyó utazókról, akik meglátogatták Kanadát, Mexikót, Kubát vagy a Bahamákat is ottlétük alatt. És hogy mivel gazdagodsz egy ilyen nyár alatt? Pénzzel egészen biztosan nem – ez a lehetőség nem a könnyen megkeresett pénzről szól, sokkal inkább arról, hogy jóval olcsóbban fedezheted fel ezt a hatalmas, csodálatos országot, mint a program nélkül tehetnéd. Ha időd és energiád engedi, érde­ mes legalább két nyarat az USA-ban tölteni, hiszen a második évben a fizetés jelentősen

megnövekszik. Már az elsőéves fizetésből (~1200$) is be lehet járni az államok egy részét, visszatérőként pedig (~3000$) sok­ kal tovább élvezheted az utazást. Míg a tá­ borban legtöbbször szigorú szabályokhoz vagy kötve, az utazás során teljesen szabad vagy, ami azt is jelenti, hogy csak magad­ ra számíthatsz. Neked kell összeállítanod az útiterved, kezelned az út során felmerü­ lő problémákat, gazdálkodnod a pénzeddel.

Van lehetőség csoportos utazásra is (pl.

American Trip), amely során előre befize­ tett összegért egy szervezett kiránduláson vehetsz részt, így nem nyomja a válladat a szervezés terhe. Ha azonban Amerika iga­ zi arcát szeretnéd látni, letérni az útról, és fergeteges kalandokat átélni, akkor érdemes a kezedbe venni az irányítást. A fizetésed nagy részét úgyis az utazásra fogod költeni, ennek ellenére nem térsz haza üres kézzel – rengeteg élménnyel, számtalan új, nem­ zetközi baráttal és sok tapasztalattal a háti­ zsákodban fogsz leszállni három hónap után a hazafele tartó repülőgépről.

Két nyár egy New York-i táborban Három évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy be­ levágok az amerikai kalandba. Emlékszem, ahogy hevesen dobogó szívvel ültem a Camp Leaders budapesti irodájában, és csak az za­ katolt a fejemben, hogy ez nem lehet igaz.

Megyek Amerikába.

A rengeteg nyomtatvány kitöltése, a dokumentumokért való futkosás emlé­ ke élénken él bennem, de tudtam, hogy ez a sok előzetes munka megéri, hiszen alig fél

Turultudat és Szittyavér – utazás a Facebook sötét oldalára LOCKER DÁVID Böngésszük a Facebookot. Kutyás képek, újszülöttekkel való figyelemprostitúció, Sargentini-jelentés, DK-s Paint-közönség.

Azt hisszük, ez a közösségi média. Pedig nem tudjuk, hogy csak a felszínt kapargat­ juk. Egyszer-kétszer szembe jön velünk pár – köztudottan idióta – ismerősünk meg­ osztása valami szittyás-rovásírásos barom­ ságról – de azt hisszük, ezek csak elszórt, izolált esetek. Magányos elkövetők. És nem is gondolnánk, hogy ezeknek az épü­ letes agyzsibbasztásoknak: kultusza van.

Ha úgy tetszik: szubkultúrája. Kutatásomat ezen turultudatos-szittyamagyarostudománytagadós szubkultúra feltárásának céljával kezdtem. Sok mindent láttam már – de ez még engem is lesokkolt.

Kezdésként elég volt annyit tennem, hogy a Facebook keresőmezőjébe beírtam a „turul”, „szkíta”, „magyarság” címszava­ kat. Egy kattintás után már áradtak is felém a különböző csoportok „Szkíta-hun-magyar ősiség”, „Turul népe”, és ezek variációiból összeálló nevei. Az egyik csoport borítóképe már önmagában sejteti, miféle kontenttel lesz dolgunk, aminek most csak az első négy, mély lírával játszó sorát idézem: „Magyar va­ gyok, nem finnugor, / Ősöm Nimród, Hunor, Magor, / Hazám a Kárpát-medence / Attila nagykirály szerezte.” A versezet átütő erejét nagyban növelik a háttérként funckionáló, paintes színcsere-effektussal felturbózott Képes Krónika-iniciálék.

Ha kicsit lejjebb tekerünk, egyből szem­ be is találkozunk egy olyan blogbejegyzéssel, amiből megtudhatjuk, hogy a magyarság

öntudata a vízözönig nyúlik vissza. Ebben az eklektikus tematikájú cikkben nem csak a címben jelzett témáról olvashatunk, hanem például arról is, hogy a magyarság a legöregeb­ bik európai „génjelző” (bármit is jelentsen ez), és hogy – a fél kontinenst feldúló Attila – „a világtörténelem egyik legnagyobb hőse, aki mint igaz hős, lovagias és nagylelkű volt.”

De szó van még a tanulmányban a zsidómagyar együttélésről is, ami – mint kiderül – egészen a zsidóság egyiptomi fogságáig nyúlik vissza. És itt most muszáj idéznem az eredeti cikkből, annyira zseniális a meg­ fogalmazás: „Hogy a zsidók hogyan kerültek a mai Izrael (Palesztina) »ígéret földjére«, arra ismét Zakar prelátus vet fényt ugyan­ azon a helyen: valószínű, hogy a hikszoszok (szkíták) Egyiptomra mért súlyos csapásai tették lehetővé a zsidó nép Egyiptomból való kimenekülését és az elpusztított városokban talált aranytárgyak magukkal vitelét. Ezt a lovas szittya népet követték, azután a zsi­ dók a pusztai vándorlásuk után Kánaánba is, ahol már addig a szittyák jól berendezkedtek, városokat építettek. Hogy miképpen irtották ki fokozatosan a zsidók a szittyákat, arról elég bőséges adatokat közölnek a szentírás könyvei. Ez egyúttal arra is magyarázatot ad, hogy miért kellett a zsidóknak teljes negyven éven át vándorolniuk a pusztában, amikor a távolság Kairótól Jeruzsálemig légvonal­ ban mindössze 430 kilométer. Bujkáltak a szittyák elől.”

Az egyik cikkben a frissen felfedezett, egyetlen (romokban) fennmaradt hun városról Tongwancheng-ről olvashatunk.

A cikk kolosszális címmel kezd: „A magyarok keleti eredete, a hunok fővárosa Kínában:

a magyarság elhallgatott múltja?” A cím azonban csalódást okozott: hiába vártam, hogy lehulljon a lepel az elhallgatott múltról, az – egyébként korrekt – történelmi kontextualizálás után csak annyit említ a cikk, hogy „Mint nemzetiség a hunok eltűntek. De sok hun túlélte az évezredek viharait. Számos tudós úgy tekinti, hogy a mai magyarok a hunok leszármazottai”.

Engem meggyőzött.

Véletlenül egy Magyar Ősvallásról szóló oldalra is elkeveredtem. Nos, szegény vallás­ tudós kollégáknak biztos beletört volna a foga, ha a hitrendszer elemzésére szánták volna el magukat – ugyanis, mondjuk úgy, a vallás ka­ tekizmusáról, alapelveiről, szent szövegeiről nem nagyon olvashattam; ellenben eltöp­ renghettem az olyan coelhói magasságok­ ba emelkedő életbölcseleteken, mint hogy „Esendők vagyunk, néha gyengék. A gyenge­ ség jele az agresszió, ami a félelem gyümölcse, a félelem pedig a tudatlanságból ered.” Ilyen szentenciák százával jönnek elénk. (Ez is jó: „A világ futóhomok, délibáb. A fa gyökér nél­ kül kiszárad, nem hoz gyümölcsöt.”)

Továbbá olyan, a bűnös Nyugatot elma­ rasztaló, dörgedelmes sorokat olvashatunk, hogy Spengler mind a tíz ujját megnyalná. „A mai »sikeres nyugati« életvitel ismérvei: Csak az élet élvezete itt és most, bármi áron.

Saját kultúrát ápolni tabu a mai világban, csak annyi engedélyezett, ami árusítható, idegenek szórakoztatását szolgálja, akik pénzükön utazgatni tudnak a privilégiumot élvező hatalmi helyzetük miatt. Sokan csak azért utazgatnak, mert az szokás, hogy aztán otthon megmutathassák a készült fotókat, szuverénokat.”

éven belül láthatom, hogy mi van az óceán túloldalán.

Remegő lábakkal sétáltam életem első repülőútja felé, és alig 18 óra utazás után megpillantottam New York felhőkarcolóit. És hogy milyen volt a munka? Nehéz.

Senki sem titkolja, hogy az. De a nyár végén, amikor behúztam a cipzárt a bőröndömön, fájó szívvel búcsúztam a sok élménytől, emléktől, és a barátoktól, akiket két hónapig a családomnak tekinthettem.

Mindezek után pedig olyan forgatagba csöppentem, amit sohasem tudnék elfelej­ teni. New York, Arizona, a kietlen sivatag, a nyüzsgő Los Angeles, az óceán, a vidám­ parkok, a végeláthatatlan utak, Amerika esszenciája.

Akkor még nem gondoltam volna, hogy két év után újra átélhetem mindezt. Ismét találkozhattam a régi barátokkal, ismét visszatérhettem a családba, ami befoga­ dott. A munka változatlanul nehéz volt, de kárpótoltak azok a napok, amikor gulyás­ levesfőző-versenyt tartottunk, medvelesre mentünk, zseblámpa fényénél beszélget­ tünk az áramkimaradás miatt, mályva­ cukrot pirítottunk a tábortűz mellett vagy együtt tanultuk az amerikai country tánc alapjait.

Dolgozni egy amerikai gyerektáborban, majd beutazni az országot olyan dolog, amit egyszer az életben ki kell próbálni. Életre szóló élményeket szerezhetsz, fejlesztheted az angoltudásod, és rengeteg olyan kihívás elé kerülsz, melyekből sokat tanulhatsz. Élheted az amerikaiak mindennapjait, meg­ nézheted a filmekből ismert népszerű hely­ színeket, kipróbálhatod a valódi amerikai ízeket. A végén pedig csak ennyit fogsz mon­ dani: még egyszer!

Annak ellenére, hogy – ahogy fentebb említettem – nem sok konkrét információt tudunk meg a Magyar Ősvallásról (sic!), arra azért fény derül, hogy a magyarság vallása volt „az emberiség egyetemes, szent ősvallá­ sa”. Csak aztán jöttek a zsidók (keresztény­ ség címszó alatt), és elrontottak mindent.

Ahogy azt megszoktuk.

Egy másik helyen arról olvashatunk, hogy a Végítélet idején Nimród második eljövetele fogja megmenteni a világot; cél­ jában pedig leszármazottai, a hunok – azaz magyarok – fogják segíteni. Az esszé a szoká­ sos habsburgos konteóval kezd: a magyarság mindig is a hunok leszármazottainak tar­ totta magát; aztán jöttek a Habsburgok, és hogy letörjék nemzeti érzésünk, a komplett Tudományos Akadémiát megvették, hogy a finnugor-elméletet kodifikálja. Azonban ez után a rész után beindul az agymenés: kiderül, hogy Nimród, az ősi sumer legen­ dákban feltűnő Nimbursag vagy Nimurta, a Párducok Ura, aki félig párduc, félig ember alakban járja a világot, s hogy „valamikor régen, egy boldog Aranykorban a nyugati tenger közepén álló Dilmun szigetén ural­ kodott. Ezekben az édeni időkben minden lény boldog, gyönyörű, halhatatlan és jósá­ gos volt a Földön. A betegség, halál, öreg­ ség és más nyomorúság ismeretlen volt…

Midőn azonban Dilmun egy katasztrófa so­ rán a tenger alá süllyedt (más forrásokban átkerült egy másik dimenzióba), az embe­ rek fokozatosan elvesztették isteni ener­ giáikat, s »átlag halandókká« lettek. Ezt – azaz az emberfaj züllését – látva Ninurta, a Párduckirály visszavonult a látható világ­ ból, felköltözött az égbe, ahol az Orion csil­ lagképpé vált!”

Zseniális.

Ezután már csak tényleg annyit tudunk mondani: ÉBREDJETEK, BIRKÁK!

KLASSZ NŐK

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. október

Klassz nők Santavecz Anita

A város és a vidék kultúrastratégiái (Kaffka Margit: A Toronyalja utcában) Kaffka Margit Csendes válságok című novelláskötete 1910-ben jelent meg először a Nyugat kiadásában.1 Az író kisprózája, így a Csendes válságok című kötet marginális helyet foglal el a Kaffka-életművön belül kiemeltebb státuszba pozicionált regény­ írói munkássága mellett. A novelláskötetről Horváth János írt a Budapesti Szemle 409. számában2 az irodalmi újdonságokkal fog­ lalkozó Értesítő rovatba. Horváth a Kaffkaköteten kívül Heltai Jenő Írók, színésznők és más csirkefogók című művéről, Szomory Dezső Az isteni kert című alkotásáról, illetve Cholnoky Viktor Tammúz-áról írt kriti­ kát. Horváth a Csendes válságok kötetet vizsgálva 14 novelláról tesz megjegyzést.

Horváth alapos kritikájában a kötetben ta­ lálható szövegek narratív technikájára utal, az elemző szerint a Kaffka-novellákban az elbeszélői szólam reduktivitása figyel­ hető meg. „Ő különben nagyon ritkán szól bele személye szerint elbeszélésébe.”3 – írja Horváth. A kritikában számos reflexiót ol­ vashatunk arra vonatkozóan, hogy Horváth lélektani ábrázolástechnikát vél felismerni a szövegekben. Horváth János szerint a no­ vellákra jellemző az erős hangulatteremtő attitűd, amely megmutatja „tehetségének egy másik kitűnő oldalát, mely lélektani ér­ deklődésével alkot egészet.”4 A kritikaíró a legsikerültebb részekként érti „…mindan­ nak rajzát, ami érzékelhető, a környezetét, a tájét, az év- és nap-szakét, mindazét, a mi helyhez, időhöz köt […]”.5 A kötet második kiadása 1920-ban jelent meg a Pallas Kiadónál.6 Ezután három ki­ adást ért meg a kötet.7 Horváth az 1911-es írá­ sában még 14 novellát említ az elemzésében, a Csendes válságok című kötet változásokon esett keresztül, a későbbi megjelenések alkalmával újabb novellákkal bővült a kiadás.

Megfigyelhetőek a különböző kiadások kiáltóan eltérő oldalszámai.8 A MEK-en talál­ ható kiadás9 82 novellát ad közre Csendes válságok cím alatt, amelybe más novelláskötetek írásait is beékelték, például a Süppedő talajon című 1912-es kötet szövegeit, illetve a Levelek a zárdából című 1905-ös regény töredékét.

A recepciótörténetet áttekintve nincs egysé­ ges vélemény a fontos filológiai kérdésekről.

Dolgozatomban A Toronyalja utcában című novella narratológiai megközelítésű interpretációjára teszek kísérletet. Az elem­ zésemben arra keresem a választ, hogy mi­ lyen térpoétikai jegyek és milyen vizuális

1 2 3 4 5 6 7 8 9

aspektusok szervezik a szöveget. A novella egyes részletei referenciapontként szol­ gálhatnak a századforduló utáni Miskolc térszerkezetének megértéséhez. A novel­ lában különböző kultúrához való viszo­ nyulások jelennek meg: a főszereplő Tibor a modern poétika jegyében írja verseit, miskolci utazása során a konzervatív hagyományhoz szokott és ennek jegyében alkotott irodalmat kultiváló közönség értetlenül fogadja a műveit.

A Toronyalja utcában című novella már a címben is jelzi, hogy a miskolci városi légkör szolgált inspiratív forrásként Kaffka számára.

A Toronyalja utca egy az Avasi Református Templomtól és a Szent István Tértől nem messze lévő kisebb mellékutca. A novella első mondata így hangzik: „Csendesen tipegtek fölfelé egymás mellett.”, vagyis fókuszba kerül a térben való mozgás. A mondat grammatikai viszonyaiból következtetni lehet arra, hogy több szereplő mozgási tevékenységéről van szó. A szereplők tehát megjelennek, ugyanakkor markánsabb definíciós kísérlet nélkül. A beleértett olvasó még nem tudhatja, hogy kikről lesz szó a szövegben, a narrátor azonban a közvetlen ábrázolástechnika révén önmagától értetődőnek veszi a szereplők mibenlétét.

A nyitómondat után a tér leírása következik. „A gyalogjáró itt enyhe lejtővel kanyarodott, néptelen volt; besüppedt, fatáblás-ablakú házacskák előtt vitt el – a petróleumlámpák is egyre ritkábban következtek, és csak egy kis körben öntöttek maguk körül sárgás, komolyka fényt a hóra; hogy felszikrázott, gyémántporosan a szekérút, az árokszél, az iskolások apró jégtócsái a zúzmarás akácok boglyas, kerek ág-koronája.” A deskriptív rész ábrázoló jellege lehetőséget ad arra, hogy a címben megidézett lokális megjelölés részletesebben reprezentálódhasson. A leí­ rásból kiderül, hogy a Toronyalja utca néptelenségével, a petróleumlámpák egyre ritkuló felbukkanásával egy kevésbé forgalmas útja Miskolcnak. Az út szekérút, vagyis következtethetünk arra, hogy nappal forgalom is áthalad az úton, azonban az elbeszélés idején este van, az út már kihalt, néptelen.

A leíró rész után jelölődik meg a novella egyik fő alakja, Gencs Tibor. A második bekezdésben Tibor belső monológját olvashatjuk: „Ni, most én itt megyek, mendegélek egy irinkó-pirinkó kis város irinkó-pirinkó utcáján egy irinkópirinkó kis öreg nővel, egy zúzmarás, kedves

|5

„Idén 100 éve, hogy Kaffka Margit 38 évesen, spanyolnáthában elhunyt.

A Spanyolnátha művészeti folyóirat alkotói, művészeti pályázatokat hirdet hazai és határon túli magyar anyanyelvű középiskolásoknak és a felsőoktatásban tanuló hallgatóknak, mellyel a Miskolchoz kötődő írónőnek kíván emléket állítani. Kaffka és a város kapcsolata ellentmondásos, hiszen az írónő magát a várost nem kedvelte, viszont a miskolci emberekről mindig pozitívan szólt. A pályázat egyik fontos célja lehet az ellentmondás alátámasztása, vagy épp feloldása, cáfolata — kinek-kinek a saját véleménye, benyomásai, élményei és kutatásai alapján. (...)

Kaffka Margit miskolci tartózkodása alatt számos novellát írt. A pályázó mutassa be, e novellák elemzése és a kor történései alapján hogyan élhette mindennapjait az író, hogyan tükröződik írásaiban a korhangulat, mely kérdéskörök foglalkoztatták leginkább Kaffkát. Az alkotót első verses kötete is Miskolchoz köti, e mű és Kaffka további köteteinek elemzése, máig ható érvényességének érvekkel alátámasztott bemutatása is a tanulmány vagy esszé alapja lehet. A pályázó írásában helyezze kontextusba a kaffkai életmű miskolci darabjait a világtörténések, az utókor és a kortársak alkotásai figyelembe vételével is.” Így szólt a Spanyolnátha művészeti folyóirat felhívása, mely első körének egyik díjazott pálya­munkáját olvashatjátok Santavecz Anita irodalom és kultúratudomány mesterszakos hallgató tollából.

Azok se keseregjenek, akik nem értesültek az első körről, hamarosan közzéteszik a második forduló kiírását is!

vénkisasszonykával, akit ma este láttam először, a nevét se tudom; azt mondta, mutat­ ni akar nekem valamit otthon, és ni, milyen örömest követem!”. A megszólalás mesei kontextust teremt. Miskolc mint „irinkópirinkó” kisváros jelenik meg, a Torony­alja utca pedig ugyancsak az „irinkó-pirinkó” jelzővel neveződik meg. Az út pontos neve (Toronyalja utca) a címben pregnánsan ki­ jelölődik, azonban a belső karakter, Gencs Tibor számára ismeretlen világként jelenik meg Miskolc, ezáltal a narrátori reprezentá­ ció szerint Tibornak nincsenek ismeretei arról az utcáról sem, amelyben a cselekmény megtörténik. Az „irinkó-pirinkó” jelzővel megjelenített térben ugyancsak „irinkópirinkó” ember él. Ez a mesei, kicsinyítő képzős, játékos szerekezet interpretálható úgy, mintha nyelvileg válna megragadhatóvá, hogy a novellában megjelenített tér milyen­ sége immanensen a benne élő emberek as­pek­ tusát is involválná. A részlet interpretálá­sá­hoz közelíthetünk episztemiológiailag, hiszen kiemelődik Gencs Tibor tudása, illetve nem tudása a városról, a térről, illetve a benne élő emberekről. Az idős hölgy, aki Gencs Tiborral tart, egyelőre nem neveződik meg, a szereplői szólam reflektál az ismeretlenségre, hiszen Tibor nem tudja a hölgy nevét.

A találkozás új és véletlenszerű élményt jelent Tibor számára, hiszen ma látta először az asszonyt. A hölgy szólama nem jelenik meg a novella elején egyenes idézés formában, azonban Tibor szólamába beépül, hiszen mint olvashatjuk, „azt mondta, mutatni akar nekem valamit otthon”. Az idős hölgy megnyilatkozása grammatikai, szintaktikai és szemantikai transzformációval jelenik meg Tibor megszólalásába implikálva. A fiú diskurzusában megjelenik az „otthon” kifejezés, ami a nézőpont érdekes megvál­ toztatására irányíthatja rá a figyelmet. Tibort meghívja az asszony a házába, mert mutatni szeretne neki valamit. A fiú egy számára ismeretlen ház felé tart, így az „otthon” kifejezés a hölgy szemszögéből érvényes.

Tibor a megszólalásában az asszony néző­ pontját is érvényesítette. Az „irinkó-pirinkó” szerkezet, illetve a gyakori ismétlések mint például a mentek ige repe­titív megjelenése: „Mentek, mentek, és Gencs Tibornak egyszerre csak sikerült a csudálkozás.” – egyfajta rigmusos, népdal­ szerű dinamikus temporalitást kölcsönöz a szövegnek.

Tibor egy számára ismeretlen helyzetben találja magát, egy ismeretlen helyen, idegen emberek között. Számára fontos aspektus a beavatatlanság, az idegenség és a domesz­ tikálatlanság szerepköre, hiszen ezt gon­ dolja: „Az, amit mindig […] keresett; hogy egy-egy percre fantasztikusnak, idegennek, hallatlanul különösnek érezhessen maga körül mindent; s önmagát messze-messzi­ ről, ezeregyéjszakás rögtönösséggel idecsöp­ pentnek, vadontúj vagy réges-régmúltbeli vagy hihetetlenül távoli dolgok közé”. Tibor számára az idegenség és a beavatatlanság a fantasztikumhoz és önmaga személyének különlegességéhez kapcsolható. A fantasz­ tikum és az „ezeregyéjszakás rögtönösség” kifejezések mind a fikcióra történő reflexi­ ókként olvastathatják magukat. A már em­ lített mesei kontextust is tovább erősíthetik a kifejezések. Tibor a rögtönző életmódot az Ezeregyéjszaka meséivel hozza összefüg­ gésbe, így önmaga életvitele fikciós mecha­ nizmusként jelenik meg. A „messze-mes�­ sziről” és a „réges-régmúltbeli” kifejezések belső ismétlődő szerkeszetükkel ugyancsak a rigmusos népdalszerű impikációkat juttat­ hatják a befogadó eszébe.

A narrátor az externális analepszis nar­ ratív technikájával él, hiszen az ábrázolt ka­ rakter feleleveníti az elbeszélés ideje előtt történteket, ami Tibor délutáni program­ jának bemutatását jelenti. A fiú a „patiká­ riusék vizitszobájában” töltötte a délutánt.

Tibor visszaemlékezik a délutáni felolvasás­ ra, ahol egy művét szavalta el. A részletből kiolvashatóvá válik egy sajátos kultúra jelen­ léte Miskolcon. Az elbeszélés szerint Tibor egy fővárosi fiatal­ember, aki író. Miskolcra

Vezér Erzsébet, Feljegyzések és levelek a Nyugatról, Bp., Akadémiai Kiadó, 1975, 524.

Horváth János, Értesítő, Budapesti Szemle, szerk. Voinovich Géza, Bp., Franklin Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, 1911, 145, 409, 135–140.

Horváth János, Értesítő, Budapesti Szemle, szerk. Voinovich Géza, Bp., Franklin Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, 1911, 145, 409, 138.

Horváth János, Értesítő, Budapesti Szemle, szerk. Voinovich Géza, Bp., Franklin Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, 1911, 145, 409, 139.

Horváth János, Értesítő, Budapesti Szemle, szerk. Voinovich Géza, Bp., Franklin Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, 1911, 145, 409, 139.

Kaffka Margit, Csendes válságok, Bp., Pallas, 1920.

Kaffka Margit, Csendes válságok, Bp., Szépirodalmi Kiadó, 1969. és Kaffka Margit, Csendes válságok, Bp., Fapadoskönyv.hu, 2009., illetve Kaffka Margit, Csendes válságok, Bp., Fapadoskönyv.hu, 2016.

A Pallas kiadónál megjelent kiadás 352 oldalas. A Szépirodalmi Kiadó által közreadott kötet 742 oldal, illetve a Fapadoskönyv.hu-nál megjelent kiadás 218 oldal.

Kaffka Margit, Csendes válságok, Neumann Kht., Bp., 2001. http://mek.oszk.hu/04500/04566/html/index.htm

6|

KLASSZ NŐK

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. október

utazik, hogy egy művét a felolvasáson előadja.

Megjelenik a nagyvároshoz szokott fiatalem­ ber vidékkel szemben tanusított cinizmusa.

Miskolc „irinkó-pirinkó” városként jelenik meg, névtelen településként, lakói pedig ugyancsak névtelen emberekként. Tibor reflexiói a nagyváros és a vidéki város kont­ rasztját emelik ki. A fiatalember Budapesthez a kultúra és a komoly szellemi élet értékeit köti. A vidéki város a fiú szerint lassú, kultú­ ra nélküli és elmaradott a fővárosi kulturális pezsgéssel ellentétben. A fiú megszólalásából nem tudhatjuk meg pontosan, hogy milyen körülmények vezettek a miskolci utazáshoz.

Tibor számára a kisváros kicsinyes és sze­ gény a kultúrában, azonban magából az uta­ zásából más következtetések is levonhatók.

Miskolcon van törekvés arra, hogy a budapes­ ti szellemi életről tájékoztatást kaphassanak, hiszen elhívják az írót a felolvasásra. Az iro­ dalmi eseménynek azonban nem tudnak meg­ felelő, a kultúra művelésére alkalmas helyet biztosítani, így a felolvasás a patikáriusék vizitszobájában történt. A hely megjelölése által következtethetünk arra, hogy Miskolcon egy régebbi, hagyományosabb kultúrafelfo­ gás élt. Ezen értékrend szerint az orvos az a szerep, amelyhez a műveltséget és a kultúrát kapcsolták. Nincs külön tér arra, hogy felolva­ sóesteket tartsanak, így egy más használatra szánt térbe helyezik a felolvasásokat. „[…] az Ányos-olvasókör közönsége ma értetlenül és hidegen fogadta a verseit, míg a főbíró kis­ asszony melodrámás szavalatát zongorakí­ sérettel – Szép Ilonká-t –, utána hevesen és tüntetően tapsolták. A literátus gyógyszerész, az Ányos-kör titkára, mégis el nem engedte

a teáról…” Az idézett részletből arra követ­ keztethetünk, hogy működött egy olvasókör a városban és hogy „közönség” is volt, tehát az olvasókörnek több tagja is volt. A miskolci közönség befogadói attitűdje is megjelenik, hiszen a fiatalember verseit értetlenül fogad­ ták az emberek. Az idézett részletben Tibor a fokalizáló, hiszen az ő szemszöge érvényesül a narrátori megszólalásban, így az elbeszélő és az ábrázolt karakter szólamai egybeépül­ nek. A kisasszony „melodrámás” előadásmód­ ja nem dönthető el teljes bizonyossággal, hogy a narrátor vagy Tibor perspektívájából tűnik ilyennek. Eldönthetetlen, hogy az értékítéle­ tet az elbeszélő vagy az általa reprezentált alak hozza meg. Következtethetünk a miskolci ol­ vasókör olvasási szokásaira, illetve irodalom­ hoz való viszonyulására. A nézők rokonszen­ vesnek találják a kisasszony szavalatát, amely a zeneiség és a performance jegyeit is viseli.

A zenés előadás mellett Tibor a szövegiséget képviseli, ő elszavalta a verset. A kisasszony „melodramatikus” előadása a színház motívu­ mát juttathatja eszünkbe. Tibor elítéli a lány elő­adását például a teatralitása miatt, azon­ ban bevallottan ő is a színészkedés intenciójá­ val jár Miskolcon, hiszen mint gondolja: „Ma délben érkezett, s az éjjel visszautazik innét; az ő számára igazán csak színházian szóra­ kozás itt”. A felolvasáson ő az, aki a közönség által előadóvá, színésszé, megnézendővé válik.

Azonban számára az egész utazás színházi szórakozásnak tűnik, tehát számára az utazás minden eleme megnézendő látványosság, előadásszerű jelenség. A közönségnek tetszik Vörösmarty Szép Ilonká-jának előadása, azon­ ban Tibor feltehetőleg modern poétikájával

nem rokonszenvez. Ellipszis figyelhető meg az elbeszélésben abban a tekintetben, hogy a beleértett olvasónak nincsen tudása arról, hogy Tibor milyen verseket ír, a novella szö­ vegében nem jelenik meg idézetté válható szöveg, amelyet Tibor írt. A fiú kellemetlenül érzi magát az eseményen, azonban a gyógy­ szerész ragaszkodik ahhoz, hogy maradjon még teára. Egy modern­ség előtti, régebbi ér­ tékrend válik felismerhetővé a sorok között.

A gyógyszerész potens erőként jelenik meg, aki a felolvasás egyik vezetőjeként, az ese­ mény megrendezésének biztosítójaként jelenik meg. A miskolci közönség számára elfogadott szerep ez a gyógyszerésznek. Az ol­ vasókör számára a bevett, kanonizált mű az ismerős, ezért annak elő­adását tapsolják meg.

A modern poétikát „értetlenül, hidegen” fo­ gadják. Ez az értetlenség azonban nemcsak a miskolci közönségre, hanem Tibor viselkedé­ sére is igaz megállapításnak bizonyulhat, hi­ szen ő is tendenciózusan reflektál arra, hogy számára a miskolci életvitel idegen, ismeret­ len. Magatartása fölényes, hiszen a vidéki vá­ ros pejoratív értelemben tűnik fel vidékinek, parlagiasnak, a régi hagyományokat elavult­ nak és színházi kacagtató látványosságnak ítéli. A gyógyszerész fontosnak tartja, hogy Tibor ott maradjon teára, ebben a gesztusban is tetten érhető a miskolci emberek rend- és hagyomány szeretete, a patikárius ragaszko­ dik ehhez a formális, gesztusértékű, fogyasz­ tási szokáshoz, amely a fiatalember számára nyűg­ként jelenik meg.

A novella egyik szervező eleme a vizu­ alitás. Gencs Tibor megérkezik az asszony házába. A narrátor Tibor fokalizálásával

részletesen mutatja be a teret. A deskrip­ tív narráció szemlézi a ház belső tereit és a szobákban elhelyezett tárgyakat. A szem­ lézési tevékenység során bemutatott tár­ gyakból, eszközökből következtethetünk a századforduló utáni emberek életére, il­ letve azoknak a tereknek az elrendezésére, berendezésére, amikben laktak. „Az »igazi« szoba tágas volt; barátságos, disztingvált, asszonyos, és fényűzően, vakítóan tisz­ ta minden: az ablakok keményre vasalt hócsipkefüggönyei, a hímzett terítőcskék, a selyem díványpárnák, a fényezett bútorok tükörsima lapja”. Az asszony nem él fény­ űző életet, azonban ragaszkodik a csipke anyagokhoz, amelyekhez hagyományosan az eleganciát, értéket, előkelőséget kötöt­ ték. Az asszony Gencs Tibor számára egy képet mutat, amely a hölgy egykori szerel­ mének fitalakori portréja. Ezáltal a kép és a hozzá köthető vizualitás az emlékezés kultúrtechnikáját vonja maga után.

A novellában erőteljes fókuszba kerül a vizualitás, a tér elrendezésének és bemuta­ tásának elve. A szöveg erőteljesen deskriptív jegyeket mutat, azonban a leíró részek nem statizálják a szöveget. A leírás nem függesz­ ti fel a párbeszédes részek cselekményteli dinamizmusát, hanem szervesen a fabula bemutatásának narratív technikáiként je­ lennek meg. A novella sokféle kortörténeti adalékkal szolgálhat az irodalomtörténészek számára, hiszen megjelenik benne a korabeli Miskolc térszerkezete, illetve az emberek ol­ vasáshoz való viszonyulása, amely pedig iro­ dalomszociológiai kutatás felé nyithatja meg az értelemzés irányát.

Gulácsy Irén

Timár rendelkezéseit. A birtokon feszült lég­ kör uralkodik, a fiatal generáció tisztában van kizsákmányolt voltával, és elégedetlen a fennálló rendszerrel. A regény a megérke­ zés és a beavatódás történeteit is megjeleníti.

A birtokra érkező Erzsébet is a Timár család tagja, azonban gyermekkorában árva lett, és nem a birtokon nőtt fel, hanem nevelők köré­ ben. A fiatal, érzékeny, tanult lány nem isme­ ri rokonait, származásának történetét, ide­ genként érkezik a feszült légkörű birtokra.

A földeken dolgozó férfiak először kelletlenül, ellenségesen fogadják a lányt. A tanult, más körülményekhez szokott Erzsébet csupán nagyapja, Timár Pál személyében talál meg­ értő bizalmasra. Erzsébet legfőbb kritikusa Vince, aki gyűlöli a lányt, kenyérpusztítónak, haszontalan lénynek tekinti őt. Idegenkedik a lány kifinomultságától, és ellenszenvének egyedül ő mer hangot adni. Timár Pál azon­ ban határozott fellépésével és tekintélyével hamar gátat szab a gyűlölködő férfi tervei­ nek. Vince ellenszenve, haragja és idegenke­ dése hamarosan bevallatlan rokonszenvbe és vonzódásba fordul át.

A Timár család kontrasztjaként meg­ jelenik a regényben a Zamonszky família bemutatása. Zamonszkyék grófok, akik a föld ügyeiről dönthetnek, elhatározásaik a parasztok sorsára vannak hatással. Míg Erzsébetre vagy Timár Pálra jellemző a ki­ finomultság és a tanultság, Zamonszky gróf hirtelenharagú, zsarnokoskodó alakként reprezetálódik. Feladatait odafigyelés nélkül végzi, mintha nem lenne tisztában pozíció­ jának felelősségteljességével. A karakterek becsületessége, méltósága nem társadalmi rangjuk függvénye. A gróf fia, Kázmér egy templomi látogatás alkalmával pillantja meg először Erzsébetet. A lány kitűnik környeze­ téből. A két fiatal sokáig ábrándozik egymás­ ról anélkül, hogy beszéltek volna egymással.

Miután Vince ellenszenve enyhül a lány iránt, felkínálja annak lehetőségét, hogy a kocsin a városba vigye őt. A lány ekkor látja

meg a grófék házát, amelynek nyitott kapu­ ján ki-be mennek a kertészek. Ekkor úgy dönt, hogy átlép a kapun és meglesi a grófi birtokot. Ekkor kerül sor az első beszélgetés­ re Kázmér és Erzsébet között. Tisztában van­ nak azzal, hogy különböző társadalmi rang­ juk nem teszi lehetővé szerelmüket, azonban nem törődnek a normákkal. Erzsébet fontos döntést hoz meg: elutasítja Vince szerelmét, és Kázmért választja. A regény a gyerme­ kük születésével és Erzsébet halálával zárul.

A gyermek születése a két elkülönülő társa­ dalmi réteg egymás felé közeledését mintáz­ za. Gulácsy regénye optimista jelenettel zá­ rul, az utolsó sorokban megjelenik a gyermek sírása. „A gyermek tagolatlan hangokban gyöngyözött. A halál némaságát merőlegesen szelte át az élet megváltást ígérő dala.”

Gulácsy Irén írónő 1894. szeptember 9-én született. Nevéhez főleg prózai alkotások kapcsolódnak, azonban színműveket is írt.

Az írónőre való emlékezés jegyében szept­ emberben a Förgeteg című regényt olvastam el. A szöveg 1922-ben jelent meg a Singer és Wolfner kiadónál. A címben megjelenő för­ geteg a szöveg számos más pontján is meg­ jelenik. A történet ősszel kezdődik, egy vi­ déki birtok életébe nyerhetünk bepillantást.

Az első fejezetben megismerhetjük a birto­ kot, részletező leírást olvashatunk az épüle­ tekről és az ott élőkről. „A késő ősz förgetege bele-bele tépett az ősi ház cserépfödelébe.

Rázta. Cibálta. A tetőt cipelő szolgafák nyög­ ve lázadtak fel a rájuknehezedő évtizedes súlyok ellen. Rengett, dübörgött az egész épület. A nehéz tölgyfakapu sarkig nyit­ va állt; verdesett, mint valami béna, letört szárny. Sötét árnyak loholtak rajta ki s be, csapatosan.” Az ősz megjelenését kifejező természeti kép metaforikusan a történetre is ráolvasható. Gulácsy a regény előszavában már előre vetíti, hogy a szöveget a magyar középosztálynak szánta. A regényben ez a társadalmi réteg mint elnyomott, kizsák­ mányolt, a felsőbb rétegek által dolgoztatott csoportként jelenik meg. Ennek a csoport­ nak az eszméléséről, az elnyomás elleni lá­ zadásáról is szól a könyv. A förgeteg-meta­ fora értelmezhető a középosztályban rejtőző erőkre, amely az eszméléssel és az azután következő cselekvéssel képes arra, hogy akár a világot is felforgassa. A régi, elavult rendet az idézett szövegben az épület jelképezheti.

Ez az idős ház ki van téve a természet pusz­ tító erőinek.

Az első fejezetben megjelenik Timár Pál alakja. Az idős ember a Timár család feje, ő az, aki a birtok irányítója. Fiai és unokái a földeken dolgoznak, és tiszteletben tartják

Idézetek innen: Gulácsy Irén, Förgeteg, szerk. Kocsis Lajos, Garabonciás Könyvkiadó, Bp., 1990.

Fotó: Tauber Malvin fényképészeti műterme

Gulácsy Irén aláírt portéja

KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY Ó, kapitány, kapitányok ORBÁN BENCE A szuperhősök kultusza nagyjából már a ’60as évek Batman-sorozatával elkezdett épül­ ni, de a 2007 előtti 40-50 évben nem tudták a képregényalapú produktumokat a szubkul­ turális szórakoztatótermékek kategóriájából kiemelni. A ’90-es évek Batmanfilmjei expo­ nenciálisan romlottak, a Tobey Maguire-féle Pókemberek hasonlóképpen, a Christopher Nolan rendezte Batman-trilógia pedig in­ kább volt briliáns krimi, thriller és egyben dráma, mint a szó szoros értelmében vett szuperhősfilm. Magyarán valami mindig hi­ ányzott a teljességből. Aztán jött a 2008-as Vasember és elkezdődött egy trendformá­ ló folyamat: az utóbbi pár év blockbustertermésében nagyjából példátlan volt, hogy a Box Office listáin ne szerepelt volna legalább egy Marvel-film patinás helyen. A Marvel kö­ rülbelül 10 év alatt olyan mértékű és méretű popkulturális paradigmaváltást vitt véghez, amire a filmtörténelem során nagyon kevés más ágazat volt képes.

Filmes trendek a műnem létrejötte óta léteznek. Bár kisebb mértékben, de a Charlie Chaplin és Buster Keaton-féle burlesquefilmek, az ’50-es évek musicaljei, vagy a Star Wars-típusú sci-fik mind popkulturális diva­ tot teremtettek, viszont vagy anyagi vonzat, vagy minőség terén nem tudták a pop-para­ digmákat teljes mértékben megmozgatni. A slap-stick comedy korában még relatíve alan­ tas, színház és irodalom alatti műnemnek tartották a filmművészetet, vásári szóra­ koztatásnak, ahol az emberek bátran ehetik tonnaszámra a popcornt és röhöghetnek az eséseken-keléseken anélkül, hogy bármi mélyebb tartalmat kellene keresniük. Panem et circenses. A musicalek minősége a tömeg­ gyártással folyamatosan csökkent, bevett séma jött létre, amit a legtöbb film követett, ezáltal a moziélmény egyre monotonabbá vált (szép analógiába hozható a kétezres évek magyar filmgyártásával, amikor évente két­ szer egy nő veszettül szerelmes lett Csányi Sándorba), a Star Warsnak pedig ironikus mó­ don a kultikussága és zsenialitása akadályozta meg, hogy pop-trend legyen: minden hasonló

olcsó kínai másolatnak tűnt mellette, még maga az előzménytrilógia is; hullámzó minő­ séggel nem lehet paradigmát váltani.

A Marvel sikere szerintem legelső­ sorban a concept-jellegben rejlik. Ami a Marvel Cinematic Universe-hez (a Marvelproduktumok kanonizált univerzuma, in­ nentől MCU) tartozik, az mind ugyanah­ hoz a céghez köthető. Emiatt koherens és kronológiába állítható eseményszálat alkot a Marvel jelenlegi 21 megjelent filmje, vala­ mint a 10 lefutott vagy épp zajló sorozata, egy olyan teljes egészet alkotnak – vagy legalább­ is hordozzák a lehetőségét a megalkotásnak – amit talán még Tolkien sem volt képes meg­ teremteni a Gyűrűk ura univerzumával.

Másodsorban, de nem kisebb jelentő­ séggel a filmek kritikai és nézői megítélése is hozzájárul a Marvel sikeréhez. Ha száraz és tényszerű megközelítésből nézzük, a két legnagyobb filmértékelő oldalon, a Rotten Tomatoeson és az IMDb-n (előbbi a kritiku­ sok, utóbbi a nézők értékelése alapján átla­ golja egy film pontszámát) a legjobbnak ítélt alkotásoktól tizedesjegyek és néhány szá­ zalékok választják el az MCU legmagasabb értékelésű tagjait. Az IMDb-n a Bosszúállók: Végtelen háború 8,7-es pontszáma alig marad el a Top 250-es lista első két tagjának (A remény rabjai, A keresztapa) 9,2-jétől, ahogy a Rotten Tomatoeson első helyen tündöklő MCU-film, a Fekete Párduc 97%-át sem sok választja el az Óz, a csodák csodája 99%-ától, vagy az Aranypolgár tökéletes 100%-ától.

Ergo: mind a kritikusok, mind a nézők hab­ zsolják a Marvel filmjeit.

A két réteg egyetértésének fontosságát a musicalek korszakának végső sikertelensé­ ge példázza. A kritikusok számára elunttá és alacsony minőségűvé váltak ezen alkotások, ami részben meghatározta a nézők számát is (az ’50-es években nyilván kevesebb forrás­ ból tudtak táplálkozni az emberek annak kap­ csán, hogy mit érdemes nézni, így az újság­ íróknak nagyobb szerepe volt abban, hogy mi mennyire válik híressé), majd később a né­ zők maguktól is beleuntak. Ez megtörtént a szuperhős­filmekkel is egyébként, ismétel­ ten utalnék a ’90-es évek Batmanjeire, ahogy az újjáéledés is kölcsönös elem. A legelismer­ tebb musicalek jelentős része a fénykor után érkezett: Hair, Jézus Krisztus Szupersztár, és még lehetne sorolni, és mint már írtam, a szuperhőskultusz fellángolásának kezdete is legalább egy évtizedet vett igénybe.

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. október És akkor elérünk a fő indokhoz, ami miatt a Marvel Cinematic Universe sikere képes volt eddig minden műfajt és céget felülmúlni.

A branding és a marketing. Az imént felsorolt három film külön cégek külön produktuma, csak a műfajuk azonos, minden más tekin­ tetben eltérő utakon járnak – azaz a sikerük három különböző csoport sikere. A három legnagyobb bevételű Marvel-film keresete viszont mind egyetlen grandiózus és globális csoporthoz, a Disney-hez fojt be, aminek ered­ ményeképp az MCU méretét folyamatosan lehet növelni és növelni, létrehozni egy teljes univerzumot a képernyőkön is, amivel még több pénz kerül továbbra is ugyanahhoz a cso­ porthoz. Persze ez a filmgyártás szempontjá­ ból disszonáns is lehet – kevesebb független vagy nem franchise-hoz tartozó film kap pénzt egy negyedik Thor vagy egy második Pókember miatt – de mindenesetre muszáj elismernünk: az MCU rendkívül okosan lett felépítve.

Ezt a széleskörű összetartozást, a produk­ tumok egy origóhoz tartozását értem branding alatt; a marketing magától adódik, és amilyen evidens, olyan meglepő számokat produkál.

A Disneynek a Marvelből nemcsak a mozivász­ non keresztül lesz pénze: pólók, sapkák, táskák, videojátékok, felvarrók, kitűzők etc. Az embe­ rek ki akarják fejezni, hogy melyik szubkultú­ rához tartoznak, ennek legegyszerűbb eszköze a megjelenés, ami pedig a mozis bevételeken túl rengeteg pénzt jelent a Disneynek, és to­ vábbi Marvel-alkotásokat a filmiparnak.

Sok műfajnak és cégnek adódott már lehe­ tősége a filmtörténelem röpke 130 éve során arra a paradigmaváltásra, amit a Marvel be­ teljesített, viszont valahol mindig elcsúszott a projekt: a reklámon, a minőségen, a külön­ állóságon etc. Ezeket az MCU-ban kiküsz­ öbölték, egy tömegipart hoztak létre, ami hal­ mozva gyártja az új Marvel-produktumokat, egyelőre a színvonal romlása nélkül. Hogy ez a sorozatgyártás járhat-e radikális követ­ kezményekkel (ld. mint amiket Horkheimer vagy Adorno kultúrpesszimista gondolatai lefestenek az A felvilágosodás dialektikája című könyvük kultúriparral foglalkozó feje­ zetében), vagy a szórakoztatóiparnak inkább töménységére lesz kihatással, sem mint mi­ nőségére, még nem tudni – ahogy azt sem, hogy a Marvel márkanév megmarad-e olyan jelentőségűnek a filmtörténelemkönyvekben, mint amilyennek most tűnik, vagy sem. Az vi­ szont biztos, hogy jelenleg globálisabb gépe­ zet nem létezik a szuperhőskultusz iparánál.

Forrás: wallpaperswide.com

|7

Miért halogatunk?

TAR JÚLIA Biztos vagyok benne, hogy egyetemistaként mindannyiunkban felmerült már ez a kérdés.

Van, hogy idő előtt elintézünk dolgokat, de van, hogy sajnos az utolsó pillanatra hagyjuk a felkészülést valamire. Én például akkor csi­ nálok ilyet, amikor olyan sok tennivalóm van, hogy ki sem látok belőlük, pedig ilyenkor len­ ne a legfontosabb, hogy időben nekiálljak. De miért halogatunk, amikor nagyon jól tudjuk, hogy csak megnehezítjük a saját dolgunkat?

Az egyik felünk érzi, hogy neki kellene állni, a másik viszont elnyomja ezt. Agyunkban két terület, a limbikus rendszer és a prefrontális kéreg vitázik egymással. Az előbbi az, ami a kellemesebb tevékenységeket választaná, az utóbbi pedig a kötelességtudó. Ami dönt, az az amigdala, az agy érzelmekért, így a félel­ mekért, szorongásért felelős része. Amikor halogatunk valamit, akkor szorongunk az adott feladattól, ezért lemerevedünk, mene­ külőre fogjuk. Ettől természetesen nem lesz jókedvünk, ezért olyan tevékenységek után nézünk, amitől viszont igen. Ennek persze az lesz a vége, hogy ideiglenesen elnyomjuk, amit érzünk, de utána még rosszabbul érez­ zük magunkat.

Ahogy említettem, gyakran olyan nagy a feladat, hogy azt sem tudjuk, hogyan és hol kezdjük. Ehhez társul az, hogy tudjuk, mi­ lyen rossz érzés lesz tenni a dolgunkat, holott általában nem olyan rossz, mint ahogy azt el­ képzeljük, pláne nem olyan rossz, mint a nem elvégezett munka utáni lelkiismeretfurdalás.

Ami pedig talán a legerősebb érzés, hogy fé­ lünk a sikertelenségtől. Logikusnak nem logikus, hogy bármelyik „érv” miatt halogas­ sunk, mégis megtesszük.

Fontos, hogy ha már megtörtént a haloga­ tás, bocsássunk meg magunknak. Én sokáig nagyon mérges tudok lenni magamra, pedig ettől nem fogok előrébb tartani, csak rosszul érzem magam. De mit tehetünk a halogatás ellen?

Van néhány módszer, ami nekem legtöbb­ ször működik. Az egyik a jól ismert listaké­ szítés. Sokkal könnyebb végigmenni a teen­ dőkön, és nem elfelejteni semmit, ha látjuk magunk előtt, hogy mit végeztünk el és mi van hátra. Ez segít abban is, hogy kisebb ré­ szekre bontsuk a teendőket, így nem ijedünk meg a nagy feladattól. Egy másik módszer, amit nagyon jónak találok, hogy pár percre rá kell venni magunkat a feladat végzésére (pél­ dául tanulásra), ezután már kisebb az esélye, hogy félbehagyjuk, mert ráérzünk a ritmu­ sára. Ha hosszú, fárasztó munka áll előttünk, akkor érdemes kipróbálni a pomo­doro tech­ nikát is. Ez azt jelenti, hogy 25 percig dolgo­ zunk, majd tartunk 3-5 perc szünetet. Négy pomodoro, vagyis négy 25 perces ciklus után pedig 10-15 perc szünet következik. Ez per­ sze nem mindenkinek válik be, de egy pró­ bát megér. Interneten sok más módszer is van, ami hasznos és működhet, így érdemes utánanézni. Azonban vigyázni kell, hogy ne ez váljon pótcselekvéssé a valódi feladatvég­ zés helyett.

Fontos tehát, hogy megtaláljuk, nekünk mi a leghatékonyabb ellenszer a halogatás ellen, és alkalmazzuk azt. Illetve, hogy em­ lékezzünk, hogy ezzel csak rosszat teszünk magunknak, és akármennyire is stresszelünk egy feladat miatt, igazán rosszul csak akkor sikerülhet, ha halogatjuk, elkapkodjuk, vagy meg sem csináljuk. Minden más esetben a lelkiismeretünk tiszta, és nyugodtabban adhatunk elő például egy prezentációt úgy, hogy tudjuk, megfelelően felkészültünk rá.

8|

KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. október

World Press 2018 KELEMEN DÁNIEL Idén szeptember 20-án hatvanegyedik alka­ lommal nyílt meg a World Press fotókiállítás, ami a tavalyihoz képest most nem a Néprajzi Múzeumban, hanem a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. Az idei pályá­ zatra 4548 fotós mintegy 73 044 képe közül válogatták ki a díjazott alkotásokat, amiket több mint ötven országban tekinthetnek meg a látogatók. A győztes fényképeket több kategóriában értékelték, többek között az Emberek, a Hosszú távú munkák vagy éppen a Korunk kérdései témakörben. Bár hiába van köztük olyan, ami több évi munkát igénybe vevő sorozat, a maga módján mégis minden egyes alkotás aktuálisnak mondható.

Miért is?

Elsősorban azért, mert ezek nagy része, leszámítva a magazinoknak készített ter­ mészetképeket (pl. National Geographic-tól is érkeztek képek), szinte mindegyike sajtó­ fotó, amik a Telegraphnak vagy a New York Timesnak és hasonló kaliberű lapoknak let­ tek készítve. Hisz a fotósok a világ minden pontján jelen vannak és napra készen doku­ mentálják a körülöttük zajló eseményeket.

Legyen az mondjuk egy venezuelai politikai változtatás vagy éppen egy elnyomott ame­ rikai fiatal, aki dühében, megtorlás gyanánt lemészárol ötvennyolc embert. A világ túl nagy, hogy minden történést lássunk benne, de talán ezeken a képeken keresztül meg­ értjük kicsit, mi is vesz minket körül. Ahogy egy ismerősöm mondta: ,,ha a képek beszélni tudnának…”.

Másrészről azért is aktuálisak, mert bár mi európaiak és mi magyarok civili­ zált országokban, kultúrákban és társadal­ makban élünk, ezek a képek azt sugallják, hogy ez mégsincs ennyire rendben. Például

Például…

MÉSZÁROS MÁRTON „Az óriások ideje lejárt, és mi, halandók, már nem törődünk azzal a kevéssel, aki még megmaradt.”

Egyszerű kijelentő mondat. Még csak nem is szépirodalmi gyöngyszem. Salman Rushdie írja, a szemléletes jellegű sor a Talpa alatt a föld című regényben áll. Máris megmagya­ rázom, miért említem: azért, mert az évek ta­ pasztalata nagyjából ugyanezt az elképzelést ültette el a fejemben. Ugyanakkor erős kételyt is megfogalmaztam az állítás – így saját elkép­ zelésem – igazságértékével kapcsolatban, de annak eldöntésére, hogy mennyire vagyok eb­ ben a tekintetben opti­mista vagy sem, a kör­ nyezetemet hívtam segítségül.

Ahhoz, hogy eredményre jussak, első­ ként magamnak kellett megfogalmaznom azt, hogy egészen pontosan mit és miért gondolok. Azok, akik ismernek, tudják, vagy legalábbis sejtik, hogy több szempontból idegennek érzem magamat a jelen viszonyok között. Emiatt van bennem egyfajta elvágyó­ dási hajlam, de nem feltétlenül vissza a múlt­ ba, hanem inkább olyan nyugodt körülmé­ nyek közé, amelyek a mostaniaknál jobban komolyan vehetőek, értéktelítettek, esetleg patinásak. Ehhez kapcsolódik az egyszerű­ en szavakba önthető meglátásom, miszerint egyre kevesebb az, ami valódi értéket képvi­ sel. Manapság egyre teret nyer a szemlélet,

hogyan is lehetne egy feminista élhar­ cos érvei mellé állni és civilizáltan a nők egyenjogúságáról beszélni, ha közben csak Oroszországban több tízezer nő dolgozik szexmunkásként, prostituáltként. És akkor még nem is mentünk el messzi nyugatra vagy keletre. Hogyan is tudnánk egységes társadalmakat létrehozni, ha valakit azért megkéselnek, lelőnek vagy elütnek, mert más vallású, mert meleg, vagy mert külön­ böző ideológiai nézetei vannak. És mindegy az, hogy Európa, Ázsia, Afrika vagy Amerika a helyszín, hogyan lehetne lehetséges az, hogy békében éljünk és elkezdjünk végre foglalkozni a következő generációval, és az­ zal, hogy nekik is nyugodt helyet biztosít­ sunk a világban, ha közben a gyerekek sok helyen éheznek, vagy ezek a gyerekek sok helyen éhbérért versenyeznek (pl. szegény­ ségben élő mongol gyerekek naponta több­ ször is képesek nyeregbe ülni és pár eurós fizetségért versenyezni) és dolgoznak, va­ lamint akad olyan hely is, ahol elrabolják őket, mert elvileg nem jó tanulmányokat folytatnak (lásd Nigériában a Boko Haram tevékenykedését). És így tovább a kérdése­ ket sorra véve…

A World Press idei kiállításán tehát meg­ annyi témát feszegettek a készítők, amikből egy képen lazán csuklóból több is megmu­ tatkozik. Ennek megfelelően a látogatók két teremben nézhetik végig a díjazott mű­ veket. Az elsőben érzésem szerint sokkal mélyebb és inkább progresszívebb témá­ kat igyekeztek összegyűjteni. Mint például a szentpétervári szexhálózat, a terrorizmus és az ellene való küzdelem (pl. az iraki had­ test az ISIS ellen), a migráció, a forradalmi hangulatban levő nemzetek és azok tünteté­ sei (pl. az év sajtófotója is ilyen témában ké­ szült, a plakátokon is megtekinthető tünte­ tő lángoló ruhája), a fiatal afrikai gyermekek és főként lányok szexuális és egyéb értelem­ ben vett kihasználása, vagy a még mindig szervezeti szinten működő neonáci vezér

portréja otthoni környezetben. A második teremben látott képek ennél könnyebben emészthetők, de azok populáris elemei is érdekes témákkal foglalkoznak. Ilyenek pél­ dául a gyermeki sorsok, tömegtermelés és szemétkeletkezés következményei, a védett állatok elleni orvvadász tevékenykedés vagy például a média és abban szereplő szemé­ lyek megítélése (egyik legérdekesebb kép a makákó, aki egy Donald Trumpot ábrázoló maszkban van).

Ezek mellett kiváló ötlet volt a tavalyihoz képest, hogy nem csak a képek mellett van­ nak leírások és rövid kis történetek, hanem érdemes lefelé is nézni a lábunk elé. Ugyanis a padlón is el vannak helyezve képek, s azok mellett kisebb versek is kíséretként. A 2017es kiállításhoz képest szellősebb is lett

az elrendezés, így jobban is lehet közlekedni és több idő marad egy-egy képet megtekin­ teni. Továbbá a World Press 2018 két terme mellett a jegyárban benne van egy 2018-as naturArt kísérő kiállítás is Magyarország legjobb természetképeiből. Összességében tehát mindenkinek aján­ lom ezt a kiállítást, akit kicsit is foglalkoz­ tatnak napjaink kérdései és aki nem sajnál ezer forintot egy diákjegyre. Megjegyzésnek annyi, hogy a kicsit lassabban nézelődő em­ bereknek érdemes rászánniuk 2 órát, de nor­ mál tempóban bő 1 óra alatt körbe lehet érni a tárlaton.

amely értékmentesnek tekinti a kultúra, a házasság és egyebek fogalmát. Ennél fogva az, aki valós értéket reprezentál, szintén ke­ vés. Tehát: meg kell becsülnünk őket. „Könnyű” a jelenből nézni az egykorú állapotot. Jól tudom azt is, hogy a legtöbb történelmi korban a fiatalok alapvetően úgy érzékelték, hogy elődeiknél értéktele­ nebb, igénytelenebb korban kell létezniük.

Ugyanakkor mégsem véletlen az, hogy ha a példakép szó kapcsán az első gondolata­ imat kellene szavakba önteni, akkor csupa olyan személynek a képe tolulna lelki sze­ meim elé, akik már nincsenek köztünk, vagy akik már igencsak korosak. Mégis, amikor azt kérdezem azoktól a harminc év alattiak­ tól, akikkel megvitatom a témát, hogy vajon vannak-e olyan figurák, akik olyan példa­ képként tudnak szolgálni a korosztályunk­ nak, mint például a korzikai Európa-hódító Julien Sorel számára, érdekes választ kapok.

Néhány felsőoktatásbeli úgy látja, kellemet­ len szituációk sülhetnek ki abból, ha valaki történelmi személyt jelöl meg eszmény­ képül. A közelmúltból ismert az úgynevezett náci nagymama, az a kilencven esztendős német asszony története, akit holokauszt­ tagadás vádjával börtönre ítéltek. De mások is osztják a vélekedését, köztük Heinrich Himmlernek, a náci Németország második legrangosabb vezetőjének a nemrég elhunyt lánya. Emlékszem, néhány éve annak a do­ kumentumfilmnek a bemutatóján, amely a politikus sokáig rejtegetett naplója alapján készült, milyen dús csend szállta meg a ve­ títőtermet, amikor elhangzott, hogy az utód

abszolút semmi kivetnivalót nem talál az apa bűntetteiben. És arra is, hogy Mel Gibson so­ kaknál egy életre leírta magát az antiszemita megjegyzéseivel. „Engem meglepett, amikor azt mondták nekem, hogy Hitler bizonyos szempont­ ból a példaképük” – így elevenítette fel ne­ kem Gábor, történelem szakos hallgató azt, hogy korábban szélsőséges barátai voltak. „Megosztó ember, nagyon furcsa személyi­ séggel” – ezt kapta válaszul, majd kifejtették neki, hogy habár a kirekesztést és a népir­ tást elítélik, rendkívül hatásos politikai elő­ adónak, hadvezérnek tartják. Ide vág, hogy az Európában újraéledő szélsőségesektől a legtöbb állam folyamatosan próbálja meg­ tisztítani magát (köztük a visegrádiak), vi­ szont úgy érzékelem, gyakorta összemossák a diktátor fogalmát a jelentős, már-már cent­ ralizált hatalommal bíró vezetőével.

Világméretű vonzerő jellemezte az öt­ venes-hatvanas években a legnagyobb mozi- és popsztárokat: Marilyn Monroe és Elvis Presley nemcsak milliók kedvence és szexszimbólum, hanem példaadó volt. Ma többektől azt hallom, hogy nincsenek ilyen stílusos-karizmatikus, a maguk módján visszafogott példaképek, de ez nem igaz.

Elég csak megnézni, milyen hatást váltott ki a szeptember közepi hír arról, hogy Ed Sheeran a 2019-es Sziget első headlinere, vagy hogy milyen tömeg várta aznap a nagy­ papakorban járó Terence Hillt a budapesti közönségtalálkozón. Mindazonáltal saját érdekünk, hogy belássuk azt, hogy a világ menthetetlenül változik, így különösen

a #metoo és korrupciós botrányok korsza­ kában kevés az olyan közéleti figura, aki va­ lamilyen módon ne sározódna be. „Inkább az értékrend változott minimá­ lisan, a mintakövetés nem” – állítja Balázs unokatestvérem. „Néhány évvel ezelőtt az Instán szembe jött velem egy kép Justin Bieber tetoválásáról, egy évre rá a kis hü­ lyéken is ugyanezt a varrást láttam” – szem­ lélteti. Ugyanakkor, amikor egy Liverpooltetoválást varratott magára, az, hogy melyik sztárlabdarúgónak volt ilyenje, őt nem mo­ tiválta. Mivel kapuskesztyű szerepel rajta, a labdarúgókapus apjára és az öccsére emlé­ keztette, egyéb érzelem nem befolyásolta.

Többen azt tartják, manapság – semmi­ lyen értelemben – nem éri meg elköteleződ­ ni egyetlen ember iránt. A nyilvánosság előtt zajló élet velejárója az, hogy a közéleti alak újabb és újabb szegmenseire irányítja a fi­ gyelmet, ezek pedig egyszer pozitív, másszor negatív irányba befolyásolják a kialakított képet. Kevesen úgy érzékelik, manapság nem kellenek a példaképek, a belső iránytű bőven elég, mondják. Pedig hogyisne kellenének!

Igaz, számomra a példamutatás / fogadás nem azt jelenti, hogy valakit vakon-süketen követni kellene, hanem azt, hogy megéri fel­ figyelni azon tulajdonságára, amelyből me­ rítve a saját területünkön profitálhatunk.

Ide tartozik az is, hogy szinte mindenki a szüleit említi elsődleges mintaképként.

De vajon bennük felismerjük-e a rosszat, azt, amin mi változtatnánk? Ha igenleges a válasz, saját mulasztásainkat is könnyeb­ ben belátjuk.

Foto: Ronaldo Schemidt Forrás: worldpressphoto.org

2018, World Press Photo of the Year

A kiállítás még október 23-ig, minden nap 10:00 – 20:00 között látogatható a Nemzeti Múzeumban.

KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. október

|9

„Az érzékenyebb embereknek lehetőségük van meglátni a labirintus ajtaját” BLANKÓ MIKLÓS Színművész a Vígszínházban, de költőként, dramaturgként és aktivistaként is tevékeny­ kedik. Vecsei H. Miklóssal a társadalmi sze­ repvállalásról, a művészetnek a társadalmi szerepéről, valamint a zsebkönyvprojektről és a szépség labirintusáról beszélgettünk.

– Menjünk vissza a gyökerekhez.

Honnan jön a szociális érzékenységed, az emberekre való hatás igénye?

– Nekem a színházon túli aktivitás pótcse­ lekvés. Egy hatgyerekes katolikus családban nőttem fel. A bátyámat a szüleim fogadták örökbe – ő egy tolószékes cigány fiú. Apukám hajléktalanokkal foglalkozik, anyukám moz­ gássérültekkel és cigányokkal. Beleszülettem egy olyan családba, ahol az összes társadalmi problémát megkaptam, tehát nekem nem kel­ lett külön érzékenyítés. Sosem volt például babakocsim, mert a bátyám volt a „baba­kocsi”, betettek az ölébe. Szép és szabad hite volt a családnak – egyértelmű volt, hogy ilyesmi hi­ vatást keresek az életben. S aztán egyszer csak tönkrement a család – kamaszkoromban volt egy nem túl szép, nehéz időszak. Akkor min­ den, amit bizonyosnak véltem, legyen az hit, felelősség vagy társadalmi felelősségvállalás, megkérdőjeleződött. Kicsit önzőnek éreztem magam ahhoz, hogy elköteleződjek a szociális munka mellett, és a színházban éreztem vala­ mi olyan energiát, ami adhat az embereknek.

Ebben bíztam tizennyolc évesen, hogy ha én a színházzal szövetséget kötök, akkor az le­ het az én szociális munkám. Van egy olyan Hamvas Béla-mondat, hogy a „valóság az, ami hat”. Amit a színházban csinálok, eszerint csi­ nálom: annak hatnia kell. Mégis folyamatosan előjön belőlem az, hogy a színház mégsem elég – elkezd járni az agyam, hogyan tudnék a társadalomban valamit csinálni.

emberek sokezer éven keresztül. Nem ha­ vonta egyszer mentek el a misztériumot adó színházba, hanem minden este lement a nap, és onnantól kezdve jött a misztérium. A tűz és a sötétség találkozása. Isten úgy teremtet­ te meg a világot, hogy az ember minden este megkapja a misztériumot. Szerintem a jó színház ebből akar visszahozni egy darabot.

– Az ötletedre létrejött Sztalker Csoport a nevedhez forrott. Ennek fő célja a művészetek társadalmi szerepvállalására való figyelemfelhívás. A hétköznapokban hogy működik ez a csoport?

Hányan vagytok, és milyen projekteken dolgoztok?

– Marton László, Hegedűs D. Géza és Forgács Péter osztályában végeztünk heten fiúk, négyen lányok. Köztük a legjobb bará­ tom ifj. Vidnyánszky Attila. Elhatároztuk, hogy meghúzunk egy mércét. Ez a mérce legyen a Sztalker Csoport. A sztalker név a Tarkovszkij-film miatt lett, jelentése: egy ember, aki átviszi a másik embert egy láthatatlan dimenzióba. Mi egy szellemiséget akarunk elhinteni, és minden, ami ebbe a szellemiségbe belefér, az a Sztalker Csoport.

Amiről eddig beszéltem, az nagyjából lefedi, hogy mit gondol a Sztalker Csoport. De nincs székhelye, nincs állandó tagsága, egyszerűen egy szint.

– Az egyik tevékenységetek az olvasás iskolai hirdetése. Egy nagy probléma, hogy nem olvasnak a gyerekek – egyáltalán kérdés, hogy nem olvasnak, vagy csak mást olvasnak. Ti hogy látjátok ezt?

– Az olvasásban pont az a király, hogy olyan gondolatokkal és olyan emberekkel találkoz­ hatunk általa, amik/akik már nem léteznek.

Sosem értettem azt, ha egy gyereknek nem tetszik valami, akkor azt miért kell elolvas­ nia. Pont azon kéne legyünk, hogy megtalál­ juk azokat az írásokat, ami annak a gyerek­ nek személy szerint megváltoztatja az életét.

Nekem a Rémségek cirkusza volt ez Darren Shantól – egy vámpírkönyv, megőrültem, an�­ nyira szerettem. Nagyapám hiába erőltette az Egri csillagok-at, nekem nem tetszett. És kivették a kezemből, hogy ne a vámpírregényt olvassam. Nyilván jó, ha egy tizenkét éves gye­ rek el tud olvasni egy Jókai-könyvet, még jobb, ha szereti is. Több helyen vannak olyan iroda­ lomtanárok, akik nem csak kötelezőt adnak.

– A színház lényegét az emberekre való hatásban látod. Miért mennek szerinted az emberek ma színházba, és miben különbözik a színház a többi művészeti ágtól? Mit jelent szerinted a színház a 21. század első harmadában?

– Én sem tudok pontosan válaszolni. Soha nem különböztettem meg a művészeteket, mert azt gondolom, hogy az embernek két állapota van: van a mókuskerék, amikor nincs jelen; és van valami katarzismagunk, amikor hirtelen azt érzem, hogy jó helyen és jókor vagyok ott. Ez egy szerelemnél így van, – Szintén ezt segíti elő a zsebkönyvprojektetek, ami egyre népszerűbb, és egy legjobb barátunkkal is így van, és egy éj­ egyre több ember kezében lehet látni szakai borozásnál is. Sok helyzet van, amikor a kiskönyveket. Ez minden zsebkönyvazt érzem, hogy nincs idő, nincs tér, jó helyen nél kisebb méretű (pont akkora, vagyok. Azt gondolom, hogy egy beszélgetést mint egy okostelefon), és valóban vagy egy összepillantást is hívhatunk művé­ könnyen olvasható. Honnan jött a szetnek. A színház ezt nagyon sokféleképpen könyvautomaták ötlete? tudja előidézni, hiszen – a tapintáson kívül – mindenünket el tudja találni. De ott egy – Hosszú történet, gyorsan elmondom. Én is teljesen okostelefonfüggő voltam a színház sűrített életet láthatunk, tehát két óra alatt mellett, ha hazamentem, fáradtan pörgettem végignézhetek nyolcvan évet. A mai színház lefele a Facebookot. Kidobtam az iPhone-t, 99%-a amerikai hagyományra alapozva egy és elkezdtem gondolkozni azon, hogy mi­ szórakoztatóipari tevékenység. Nem jelent többet, mint egy focimeccs megnézése a té­ ért van ez a jelenség. Tizenegy éve van ez az vében. A jó színház beleillik ebbe a hangulat­ okostelefon-kultúra. Az antropológusoknak ba, amit egyébként majdnem mindenki keres. nincs még statisztikája arról, hogy ez mit adott az emberiségnek, hogy változtatta meg Nem vagyok boszorkányüldöző a digitalizmussal szemben, csak azt gondo­ a kapcsolatokat. Ami engem ebből érdekelt, lom, hogy túlterjed, és rátelepszik az em­ az a csend. Mert 11 éve, ha csend van, akkor berre egy idő után. A régiek talán sokkal kö­ az ember ösztönösen belenyúl a zsebébe, és elkezdi nyomogatni, tehát kitölti a csendet. zelebb lehettek ehhez a világhoz. Az apám gyerekkorában még nem volt lámpa otthon. Ez a csend nem az övé. Diszkomfortérzetet érez, ha csend van. Ez volt az alapvetésem, Akkor minden éjszaka este nyolctól hajnalig hogy ha már a csendnél a zsebünkbe nyúlunk, gyertyával világítottak. Tűz mellett éltek az

akkor a zsebbe tegyünk valami mást, és le­ gyen ez egy könyv. Van egy olyan kimutatás, hogy az okostelefon nyomkodásnak majd­ nem 97%-a céltalan. Szerintem ez nagyon ijesztő. Azt mondják, hogy nagyon konzerva­ tív vagyok, meg hogy túlreagálom; de én pont liberálisan gondolom, hogy két ember kap­ csolata ennél sokkal többet kell, hogy jelent­ sen. Célom, hogy az emberek oda tudjanak állni emellé a gondolat mellé, hogy nem a te­ lefonomat fogom fogni, hanem ezt a könyvet.

Budapesti vagyok, Budapesten születtem, és nagyon szeretem a várost, de most kicsit szürkének érzem a közösséget. Azt remél­ tem, hogy ha ezek az emberek találkoznak Fotó: Balázs Géza ilyen színes tárggyal a kezükben, és egymásra néznek, akkor tudják egymásról, hogy „mi hi­ szünk abban, hogy újra tudunk egy egymás­ ra figyelő, színesebb városi közösség lenni.” – Ez nagyon változó. Én biztos voltam ben­ ne, hogy A Pál utcai fiúk-rajongótábor lesz Ehhez kell egy menő dizájn, kell egy nagyon az olvasóközönségnek a 70%-a, de emiatt menő anyag. Három évvel ezelőtt kezdtem el csinálni, felvettem a kapcsolatot a gyár­ pont A Pál utcai fogy a leggyengébben. 25-30 ral, hogy honnan szerzik, hogy csinálják. ezer könyvet adtunk el. A vásárlók 70%-a nő, Elkezdtük Kínában gyártani a kis könyvein­ 30%-a férfi, 18-tól 26 éves korig terjed a fő olvasóközönség – ez az Y generáció, tehát ket. Szerencsére pont akkor hoztak egy olyan az okostelefonnal felnövők nemzedéke. Sok törvényt, amely miatt a kólaautomatáknak a visszajelzés, hogy olvassák őket. magasabb lett az adója. Így hát kivonták a forgalomból az automaták egy részét, én meg vettem nyolcat, és akkor átalakították – Te elfoglaltad a felelős művész helyét a társadalomban. Hol látod a mai könyvautomatává őket. Így vágtunk bele. bölcsészek, orvosok, pedagógusok, jogászok, természettudósok, mérnökök – Minden könyvautomata mögött egy stb., a jelen és a jövő értelmiségének színház áll, „örökbe fogadtak” egyettársadalmi szerepét? egyet. Víg, Katona, Örkény – hogy csak – Hogy mire biztatnálak titeket? Észre kell párat említsünk.

– Ők nem adtak bele pénzt, azt az önkor­ venni a társadalmi problémákat, össze kell mányzatok adtak. A színházakat azért akar­ ülni, megbeszélni, hogy mi lehet a megoldás, és tenni kell. Tenni – és közben nem elveszíteni a tam, mert ahogy Magyarország ketté van személyességet. Nekem Pilinszky az abszolút szakadva, úgy a színházi világ is teljesen kettévált. Azt akartam jelezni a színházak­ origó: a csend és a közelség. Aki még nem látta, nak, hogy „higgyétek el, vannak közös ügyek”. nézze meg a Pilinszky Jánossal készült lírai Például ez a zsebkönyv-automatás olvasás- riportot. Simone Weil Ami személyes és ami szent című könyvéből a szépség labirintusát népszerűsítési projekt – ez egy közös ügy. És idézi. Ez egy nagyon szép könyv. Azt szeretem akkor még lenne ezer másik… a női írókban, hogy a jó női írók olyat írnak, amit ha megszakadnék, se tudnék háromezer – Ezek olyan közös ügyek, amelyek év alatt megírni. Azt mondja – és olyan szépen a politika fölött kell, hogy álljanak, teszi Pilinszky –, hogy az életben van egy labi­ és például a művészet az, ami elsőként rintus, a szépség labirintusa. Az érzékenyebb beállhat ebbe. De visszatérnék még embereknek lehetőségük van meglátni a a könyvekhez: hány kötet jelent meg labirintus ajtaját. Bemennek, és tudják, hogy összesen? innentől kezdve az ő életük eljutni a szépségig, – Most jön A kis herceg, az lesz a nyolcadik. az Istenig, aki középen van. Általában az első szerelemnél, kamaszkorunkban elindulunk – Mi alapján válogattok Grecsó ebben a labirintusban. De az ember általában Krisztián irodalmi vezetővel, hogy az út felénél megáll. Vagy azt érzi, hogy itt már kiknek melyik műveit adjátok ki? elég, vagy azt hiszi, hogy ő már megérkezett.

– Krisztiánt nagyon nagyra tartom! Leültünk sörözni, és hoztunk nyolcvan-nyolcvan címet, Vannak emberek, akik eljutnak a labirintus amiből csináltunk egy negyvenes best ofot. közepébe, ott Isten felveszi, fölzabálja, meg­ rágja, kiköpi őket, és leteszi őket a labirintus Az volt a kitétel, hogy mik a mi legnagyobb olvasásélményeink, és mi az, ami klasszikus, ajtajához, és ők onnantól kezdve az arra járó­ kat szelíden befelé tessékelik. Én valahol eb­ bár mi még nem olvastuk el. Én soha nem ben hiszek. Viszont egyre kevesebb ember van olvastam az Odüsszeiát, ami halál ciki. a labirintus ajtajában. Lehet, hogy el fogunk jutni egy olyan korba, ahol már senki nem lesz – Minden könyvnek van egy nagykövete. a labirintus ajtajában, és nem lesz labirintus.

Ez a lista hogy alakult, vagy mi alapján Azért nem vagyok pesszimista ez ügyben… Az választottátok ki őket?

– Ők főként az én barátaim. Olyan baráta­ is lehet, hogy az egész labirintusi gondolat az állandó kétség. Mert van egy bizonyosság, a im, akik nem találkoznának egymással pont labirintus közepe, és amíg nem jut el oda az e miatt a kettészakadtság miatt. A jó, hogy ember, addig állandók a gyötrődések és a kér­ Dés Laci meg Rudolf Peti tud egymás mellett dések. Nem akarok álszentnek tűnni, hiszen megjelenni, vagy, mondjuk, Hesna és Rubik az ember találkozik olyan problémákkal, hogy Ernő, illetve Törőcsik Mari és Geszti Péter… kilyukad a zoknija, vagy elromlik a mosógép. És a labirintusba való menetelben elég nehéz – Egy dolog merült fel bennem: vajon reagálni egy ilyen helyzetre. De azért próbál­ azok is megveszik ezt a könyvet, akik juk meg! egyébként nem olvasnak, vagy csak azoknak szól ez a sorozat, akiknek már (A beszélgetés a Bolyai Önképző Műhely cegléegyébként is nagy könyvtáruk van, és di táborában történt, 2018. szeptember 15-én) rendszeresen olvasnak?

10|

KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. október

Az öreg rapper nem vénember – Eminem: Kamikaze ORBÁN BENCE A Facebookon olvastam valamelyik nap egy posztot Eminem új albumával kapcsolatban.

Azt írta benne a szerző, hogy „a Kamikaze olyan, mint amikor te meg a barátaid szó­ rakoztok meg Guitar Hero-ztok, mikor be­ jön az apád a gitárjával, és azt mondja, hogy »mit tudtok ti fiatalok a Zeppelinről«, aztán felidegesíti magát, mikor nem tudjátok, mi­ ről beszél és elkezdi játszani a Stariway to Heaven-t rosszul, csak hogy bebizonyítsa, hogy képes rá”.

Ez az attitűd valamennyire igaz volt Shady előző pár albumára is, de ott még nem éleződött ki a helyzet ennyire. Mármint ott is ugyanúgy lankadó frappánssággal és el­ tűnő fiatalossággal hozta a tőle megszokott szótár-rappet, ugyanúgy odabökött embe­ reknek, de közel nem annyira intenzíven és kínosan, mint a legújabb lemezen tette. A két fő konfliktusforrást jelen albumon az előző, Revival című LP negatív kritikai és hallga­ tói megítélése, és a hiphop-szcéna radikális megváltozása jelenti, amik ellen a magát anno rapistennek nevező Marshall Mathers sokszor egy hisztiző óvodás szintjén kar­ doskodik kézzel-lábbal; néhány komolyabb váddal, meg olyan mondatokkal, hogy „téged meg csak nem kedvellek”.

Kicsit kifejtve, hogy mit értek a szcéna megváltozása alatt: nagyjából 2016 óta betört a mumble (angol szó, jelentése kb. motyogás) rap és a trap nemcsak a hiphop, de a pop­ kultúra világába, fő reprezentánsa talán Desiigner Panda című száma, amit még az is ismer, aki csak aludni jár ki a jazzbárokból.

Ennek valaki örült, valaki nem, akkor nem számított, a Lil-ek száma nőtt, egyre több rapper tört fel a Soundcloudról, és sokan közülük ma már ott vannak a legnagyobb fesztiválokon. Ez a kommerciális siker sze­ rintem az, ami igazán bökte Eminem csőrét, mikor megírta az olyan szövegeket, mint az album jelenleg egyik legfelkapottabb száma, a Fall. Mert hát amíg a Revival bor­ zalmasan teljesített, a Gucci Gang-re tömeg ugrált a Coachellán, pedig Eminem azért ta­ gadhatatlanul tehetségesebb rapper, mint Lil Pump, és különben is össz-vissz három éves volt a srác, mikor Em már Oscar-t kapott.

Ebből az érdek- és ízlésellentétből adódó­ an Shady beszólt jópár Lilnek, meg rajtuk túl még több másik MC-nek is. Ez eddig egyéb­ ként nem is lenne gond, pláne, hogy egy-két legitim megszólalás is szerepel az albumon, plusz kisebb konfliktus miatt is születtek már dalok a hiphoptörténelemben. A problé­ ma a hogyanban rejlik. „Értem, miért bírják az emberek Lil Yachtyt, én nem teszem/ Nem oltás, egyszerűen nem nekem való” Már sokszor hallott flow-val (a rap­ szövegek prozódiájára használt kifeje­ zés) tárgytalan és röhejes fenyegetések társulnak a legtöbbször tárgytalan és röhejes „konfliktusokhoz”, miközben repetitív és monoton alapok pöfögnek a háttérben. Ötlettelenül használja fel a szebb napokat is látott archetipikus Eminem-flow-t, és szépen mindenkinek útirányt ad melegebb éghajlatra vagy valamelyik rokonába, aki

egyszer is negatívan a szájára vette – de még azoknak is, akik nem (lásd Drake vagy Kanye West, akikkel néhány éve még kooperált).

A két szám közül, ami nem a beszólásokra van kiélezve, a Stepping Stone egy teljesen fe­ ledhető önvallomás arról, hogy a korai D12es (detroiti rapcsapat) társait nem akarta ugródeszkának használni, és hogy sajnálja, de vége a közös munkának – mindez béna rímekkel és egy nagyon közepes refrénnel.

A másik, a Venom az azonos című film betét­ dala, ami talán az egyetlen olyan trekk az al­ bumon, amire azt tudom mondani, hogy még szóda nélkül is jó a refrénben levő karakteres hangzásvilág és prozódia miatt (de azt azért elmondhatná valaki a rapistennek, hogy az I’m és az ’em rímpár nem túl invenciózus).

A Kamikaze viszont nem csak a tartalma miatt rossz album; a monoton beat és az évek óta koptatott flow miatt az ötödik szám után már nyomtam a pause-t, hogy rá tudjak gyúj­ tani és pihenni egyet, nagyjából az az érzé­ sem volt, hogy 20 perce ugyanazt a trekket hallgatom, csak néha a producer váltott egyet a dobok ritmusán, meg kicsivel arrébb tette a kezét a szintin, hogy azért mégis va­ lami változatosság legyen. A technika, mind a rap, mind a produceri munka tekintetében tehát lusta – még csak nem is amatőr, mert az a minimális erőbefektetés, ami van benne, az jó, csak már ismerjük 2002 óta.

Fontos még megemlítenem, hogy a Kamikaze kommerciálisan sikeres, az USAban és Nagy Britanniában toplistás, amit viszont nem kötnék össze azzal, hogy minő­ ségi. Amiatt toplistás, mert Eminem az elő­ adója, ahogy Lil Pump amiatt sikeres, mert ő

Társadalmi jelenségek animációs sorozatokban AGÁRDI LÁSZLÓ LEHEL Az elmúlt években egyre jobban háttérbe szorulnak a vígjátékok a filmek és a soroza­ tok terén is, így a néhány kivétel minőségén felüli népszerűségnek örvend. Nincs ez más­ képp az animációs sorozatoknál sem, ahol a klasszikus – nevettetni próbáló – soroza­ tok mellett egyre több olyan széria jelenik meg, ami drámai jegyeket is magán hordoz.

Talán ez mégsem annyira újkeletű, mint gondolnánk.

A modernkori populáris animációs so­ rozatok alfája és ómegája A Simpson család.

A széria nem véletlenül fut már 30 éve, s ugyan népszerűsége csökken, de ez részben amiatt van, hogy egyre nagyobb a választék.

A családon keresztül megismerhetik a nézők az amerikai munkásosztály mindennapjait, minden esendőségükkel együtt. A közép­ pontban Homer karaktere van, aki a komi­ kum legfőbb forrása. Az évek során nem sokat változott a sorozat, a család minden­ napjai mellett a popkulturális (és politikai) utalások vannak a középpontban.

Gyakran visszatérő téma, hogy a Family Guy az előző alkotás koppintása. A vádasko­ dás annyiban helytálló, hogy mindkét eset­ ben egy olyan család van a középpontban, ahol elsősorban az apa ( jelen esetben Peter) karaktere dominál. A Family Guy humora ugyanakkor teljesen más jellegű, sokkal in­ kább a végletekig elnyújtott poénok jellem­ zik, míg A Simpson család többnyire megma­ rad a szituációs komédiánál. A popkulturális utalások itt is gyakoriak, viszont sokkal di­ rektebb módon vannak ezek jelen.

Szintén a nevettetést célozza meg a South Park, viszont az előző példákkal ellentétben itt elsősorban a trágár nyelvezet, valamint az elképesztően abszurd ötletek adják a ko­ mikum alapját. Az előző két sorozattal ellen­ tétben a South Park a szórakoztatás mellett erős társadalomkritikát is gyakorol. A korai évadokban ebben az esetben is popkulturális utalásokon keresztül történt, ugyanakkor az évadok között ebben az esetben már job­ ban észlelhető a nézők változó igényeinek a követése.

Amíg A Simpson család és a Family Guy gyakorlatilag ugyanazt csinálja 30, illetve közel 20 éve, addig a South Park hasonlóan hosszú időszak alatt képes volt változtatni.

A stílus többé-kevésbé ugyanaz, ugyanakkor előtérbe került a politikai állásfoglalás, s még inkább a politikai korrektség kérdésköre.

Az igaz, hogy elsősorban ennek a témának a kifigurázásáról szól a legtöbb rész, ugyan­ akkor rámutat arra a társadalmi jelenségre, hogy egyesek erős túlzásokba esnek, s olyan dolgokba is belelátják a megkülönböztetést, amikben valójában nincs.

Már a megújult nézői elvárások alapján készül a Rick és Morty, ahol a humor mellett kifejezetten erős szerepet kap a dráma is, mi­ közben a tudomány is jelentős szerepet kap.

Ez a sorozat olyan problémákkal foglalkozik állandó jelleggel, mint a depresszió, az ego­ centrizmus, vagy a diszfunkcionális pár­ kapcsolat kezelése. Szintén visszatérő elem a társadalmi kritika, illetve filozófiai kérdé­ sekkel is foglalkozik, s eközben néha mégis nagyon bugyuta humora van, de ez a kont­ raszt nagyon jól működik.

A másik végletet képviseli a BoJack Horseman, ami kis túlzással nyomokban sem tartalmaz humort. Az egyetlen vissza­ térő eszköz, amit alkalmaz, az a szóviccekre, pontosabban az áthallásokra építő komikum, de ez mindvégig meghúzódik a háttérben.

A BoJack Horseman már egy tipikus dráma, ahol a címszereplő és a többi karakter is nagy megpróbáltatásokon megy keresztül, s az életben felmerülő problémákat valóban gondként kezeli a sorozat, nem a komikum elsődleges forrásaként.

Ez a folyamatos változás remekül rámu­ tat a nézői igények változására, ahogyan arra is, hogy egyes társadalmi problémákat ma már máshogy kezelnek az emberek, mint azt tették A Simpson család (vagy a Family Guy) indulásának az idejében. Van ugyanis egy olyan probléma, ami az összes megem­ lített sorozatban központi téma: az alkoho­ lizmus. Mindegyik sorozatban van legalább egy olyan központi szereplő, akinek alkohol­ problémái vannak. (Ebből a szempontból há­ lás példa lehetne az Archer is.)

A Simpson család (Homer) és a Family Guy (Peter) főszereplője is szinte hazajár a kocsmába, rendszeresen ott töltik a sza­ badidejüket a barátaikkal. Mindketten azért isznak, hogy levezessék a feszültséget egy fáradt munkanap után, titokban talán az is meghúzódik a háttérben, hogy egyikük sem vitte igazán sokra. A Family Guy ennél to­ vább is megy, mivel a család másik két tagja, Lois és Brian is gyakran italba folytja bána­ tát, főleg utóbbi, akinek rendre kudarcba fulladnak a karrierépítési és párkapcsolati próbálkozásai is.

a Gucci Gang előadója. Igazából a két ember ilyen szempontból egymás komplementere.

Ez pedig működhetne tökéletesen egymás mellett, ha Shady nem a hibát keresné a rap új műfajában, hanem az invenciót a saját korának stílusában. Nem teszi, és emiatt sze­ rintem nagyon szomorú a helyzet.

Amiatt szomorú, mert én is nagyon sze­ rettem Eminemet. Hiába nem volt a kedven­ ceim között, általános hatodikban ugyanúgy hallgattam a Not Afraid-et, mint nagyjából minden korombeli, a Without Me-re ugyan­ úgy bulizok, amikor elindítja a DJ, és ugyan­ úgy irigykedem azokra, akik el tudják rappelni hiba nélkül a Rap God-ot. Amiatt szomorú, mert Eminem a rapszcéna egy fontos mérföldköve volt, viszont az elmúlt néhány album alapján teljesen kiöregedett a szerepéből, és felvette azoknak a háklis öregembereknek a viselkedésmódját, akik visszasírják a kétfilléres fagyit meg az NDK-s szendvicssütőket. Ez pedig egy olyan dina­ mikus műfajban, mint a rap, abban a kontex­ tusban, hogy a hiphopot az új rock and roll­ ként kell kezelni, nem egy működő formula.

A kamikaze jelentésében hordozza, hogy a célpont mellett a támadó is meghal, itt vi­ szont csak Eminem hitelessége került életve­ szélybe. Sikeresnek mindig sikeres lesz, mert már nem hiphop-rajongók hallgatják, hanem Eminem-rajongók, viszont a rapszcénában attól az autentikusságtól és tisztelettől, amit anno magáénak tudhatott, egyre messzebb küzdi magát. Szóval a popvilág Herderei, akik négy éve folyamatosan karrierhalállal fenyegetik Eminemet, ugyanúgy tévednek most, a Kamikaze kapcsán is, mint eddig. Itt a kérdést nem az jelenti, hogy vége lesz-e Shady munkásságának. Az a bizonytalan, hogy a továbbiakban milyen arányban veszt majd méltóságából.

A South Park annyiban kivétel, hogy ott nem a 4 főszereplő gyerek valamelyike küzd az alkoholizmussal, hanem Stan apja, Randy Marsh. Az ő karaktere rendszeresen rámu­ tat arra, hogy az alkohol hatására mennyi hülyeséget képes kitalálni valaki, de ő utána józanul is beleáll ezekbe a dolgokba, úgyhogy valószínűleg mentális zavarokkal is küszköd­ het. Az ivászat nála is részben az életközepi válság miatt jelent alternatívát, ugyanakkor politikai kudarcok miatt is hajlamos erre.

A Rick és Morty ezen a téren is tovább megy, Rick a korából adódóan eleve nem is küzdhet az életközepi válsággal. Nála a fő kiváltó ok egy fel nem dolgozott trauma, ami a fél életén keresztül elkísérte őt, és ez erősen kihatással volt a személyisége alakulására is.

Sok év alatt egy ambiciózus tudósból átválto­ zott egy csalódott, undok, cinikus személlyé, akit igazán már csak a tudomány foglalkoztat, a saját érzései szinte már egyáltalán nem.

BoJacknek (BoJack Horseman) van talán a legnagyobb csomagja, amit a vállán cipel az itt felsoroltak közül, s ezért iszik. Nehéz gyerek­ kora volt, a szülői szeretet számára ismeretlen volt. Amikor felnőtt, sikeres lett, ez viszont múlandó dolognak bizonyult. Ahogyan ez el­ múlt, úgy keseredett meg egyre jobban, s ez a párkapcsolataira is kihatott. Nála napi rutin lett abból, hogy iszik, csak túl akar esni a napo­ kon, s arra vágyik, hogy szeressék.

Ami a legnagyobb különbség a három ré­ gebbi, valamint a két újabb sorozat között, hogy máshogy kezelik ezt a kérdést. A Simpson család, a Family Guy és a South Park ebből is nevetség tárgyát képezi, s igazán nem is gon­ dolkodik azon a néző, hogy ez egy probléma, ezen nem kellene nevetni. A Rick és Morty eléri azt, hogy a néző rosszul érezze magát, ha nevet ezen, míg a BoJack Horseman nézése közben már senkinek sem jut eszébe nevetni.

AJÁNLÓ

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. október

Szappanos vízben is lehet lélegezni, de a Dunában már nem SZENTPÉTERI IZABELLA Bán Zsófia új kötete, a Lehet lélegezni a víz álmába ringat minket. A fénybe taszít és nem ereszt. Felszabadulást ad, mert emlékez­ tet minket valamire: lehet lélegezni. Írásai inkább esszék, mintsem egyszerű novellák.

A klasszikus, báni tolerancia és a szeretetre való nevelés valamennyiben ott van.

Búvárok és a Descartes „A keszonbetegség (más néven dekompres�­ sziós betegség) a légembólia egyik típusa.

Akkor következik be, ha a nagyobb nyomású térből az ember túl hamar ér kisebb nyo­ mású helyre. Következményei halálosak is lehetnek” – áll a Wikipédiában. Simonyi Károly A fizika kultúrtörténete című kötetében pedig ezt olvashatjuk: „Meglepő tény, hogy DESCARTES világszemlélete (…) az arisztotelészi világképet a maga teljes egészében helyettesítse. Még két jellegze­ tesen peripatetikus vonással rendelkezett.

Erőhatás csak közvetlen kontaktus útján jöhet létre, másrészt vákuum nem lehetsé­ ges”. Vagyis nincs légnyomás, nincs levegő, nem lehet lélegezni. Bán Zsófia ennek az el­ lenkezőjét mondja, sőt kinyilatkoztatja: le­ het lélegezni! Mindenhol ott van a lélegzet.

Csendben, kihallgatott párbeszédben, el­ mosódott emlékekben és szerelmi kirakó­ játékokban. Bármikor meghalhatunk, tehát mindenben ott van az élet, a légzés lehe­ tősége. Billeg a testünk, és nem tudhatjuk, hogy mi a nyelv és a tér között a különbség.

Csak a lélegzés a biztos pont. A szabadság

mint lehetőség, az élet minden apró, fáj­ dalmas mozzanatában. Szóval Descartestal szemben áll Bán Zsófia és felnyitja a szemünket: lélegezni ajándék, mégsem foglalkozunk vele, mert ez a legtermésze­ tesebb. Természetes, és mégis sokak élnek vákuumban és légszomjban. A szolidaritás éppen ezért (is) fontos. Bőrlégzés nyitóírá­ sában felteszi a kérdést: hol húzódik a még és a már közti határmezsgye? Hol kezdődik az autonóm, önző légzés, és hol kezdődik a kollektív, összetartó levegővétel?

Ezek Dávid szappanjai A címadó novella, Lehet lélegezni!, egy au­ tista kisfiú, Robika és anyukája mindennap­ jairól szól, arról, hogyan fedezik fel a kisfiú kreativitását. A szappanok szinesztéziáját, a színek világát kelti életre a kisfiú. Az al­ kotásban találja meg a szabadságot, a szap­ panok által tud lélegezni. A novellát Bán Zsófia Eperjesi Ágnes művésznek írta, az ő installációja ihlette a novellát. D. 365 napja Dávidról szól. A képzőművész több mint háromszáz darab kézzel kivájt, színes szap­ pannal dolgozik. Ezeket ismerőseitől, egy súlyosan autista fiatalember, Dávid szüleitől kapta. A tárgyak egy olyan hosszú, évekig tartó munkálkodás termékei, amely során Dávid naponta kikapart egy-egy intenzív il­ latú szappant a körmeivel.

Ha ez az élet, megtalálni mindenben a le­ vegőt, akkor a szolidaritás, az életben hagyás a mindenség. Sőt! Életben hagyni, életben tartani, életben maradni. Nem leesni a tra­ pézról, vagy ha mégis, akkor a tudat legyen

Az utolsó utáni háború. De melyik?

MELISKA FANNI Totth Benedek posztapokaliptikus kalandre­ génye nem akarja megváltani a világot, nem akar igazán nagyot mondani, mégis beleeszi magát az olvasó fejébe, akaratlanul is elgon­ dolkodtatja, pedig nem mond semmi újat, csak egy ezeréves igazságot, amit hallottunk már százszor százféleképpen: minden hábo­ rú borzalmas. Nem számít, hogy ez az utolsó, az utolsó utáni, vagy az előtti, mert nem kü­ lönböznek egymástól, a technika fejlődhet, de a szenvedés nem változik.

A történet egy fiúról szól, aki a háború rémségei közt elindul megkeresni halott­ nak hitt öccsét, egy amerikai katona társa­ ságában. A cselekmény kezdetén az olvasó azt hiheti, hogy a regény a katona és a fiú kapcsolatát mutatja be, de ez csak felszíne­ sen történik meg. Nem is tud igazán az em­ beri kapcsolatokról iskolázni minket a mű, hiszen a karakterek, a főszereplőtől elte­ kintve elnagyoltak, egyáltalán nem életsze­ rűek, kétdimenziós lények, akik csak a pa­ píron tudnak érvényesülni. Még a legtöbbet szerepeltetett amerikainak is többnyire csak közhelyes megnyilvánulásai vannak.

Hasonló a probléma az elveszített szülők­ kel is, az olvasót nem viseli meg a hiányuk, az elvesztésük, nem tűnik valódi veszteség­ nek, még a háború szörnyűségeinek meg­ élése utáni tompultság sem elég indok arra, hogy a szülők leírása ennyire jelentéktelen legyen. Hiába idézi fel a főszereplő velük

kapcsolatos emlékeit időről időre, az író nem tud valódi súlyt adni nekik. A már em­ lített szereplőknél valamivel hitelesebbek azok a részek, amikor a főszereplő öccséről, Teóról, illetve szerelméről, Zoéról olvasunk.

Csak ezekben az esetekben kapunk valósá­ gosabb érzelmeket.

De csak egy darabig beszélhetünk va­ lóságosságról. A regényben nagyon kevés a párbeszéd, a narrátor első szám, első sze­ mélyben ír, nem kapunk objektív leírásokat.

Az egész mű nagyrészt egy folyamatos belső monológ, de az elbeszélés sokszor álomsze­ rű, nehéz megkülönböztetni az amúgy is nagyon szubjektív valóságot a fiú képzelgé­ seitől. Míg az események eleinte viszonylag lineárisan, visszaemlékezésekkel tarkítva haladnak, az író azzal játszik, hogy szép lassan elmossa a határvonalat a valóság és a fiú álomszerű hallucinációi között, míg a végén már egyáltalán nem tudjuk elkü­ löníteni egymástól a kettőt. Bár a történet egy pontján a fiú megtalálja a testvérét, az olvasó kételkedik benne, hogy valóban az öccse az, akire rálelt, hiszen a megtalált fiú nem ismeri fel őt. Sokkal inkább tűnik olyannak, mintha a főszereplő megtébo­ lyodott volna, és az első arra járó fiúra rá­ erőltetné Teó szerepét, de az is lehet, hogy az egész epizódot csak képzelte, hiszen addigra már más valószerűtlen események is történtek vele. Jó példa erre a két világ határán való egyensúlyozásra, mikor ta­ lálkoznak a halállal. Mert bár a halál egy

a lélegzet, hogy mikor leesünk, az emberek segítenek felállni. Mint a Kocsonyadolog novellában. Esetleg a lélegzés az is lehetne, hogy kirángat a megadás súlyos elviselhe­ tetlenségéből szobatársunk a kórházban.

Mert a szolidaritáson kívül van itt egy má­ sik fontos ügy: a nők egyenjogúsága, kiál­ lás az elesettekért és a szexmunkásokért is.

Megkérdőjelezhető a plasztikai mellműtét, sőt megkérdőjelezendő, ha azt egy strici ren­ deli el, még akkor is, ha nem szól rá semmit a szobatársunk – de meghallgat. A szolida­ ritáshoz és a segítséghez vezető első lépés a meghallgatás. Bán Zsófia kötetének ez az alapelve, és itt kezdődik a légzőgyakorlat, itt szűnik meg a légnyomás. Itt lehet elkez­ deni lélegezni. Egyáltalán van a történe­ lemben egy olyan pont, ahol az ember mint anyag, mint lét, megszűnt lélegezni?

A legsötétebb korszak Az IDA (négy kézfogás) monológ Kohner Idáról szól, egy magyar zsidó származású, báró festőnőről. Ida nemesi családból szár­ mazott. Apja, Kohner Adolf műgyűjtő volt, legértékesebb kincse a Halottak napja volt, Jules-Bastien-Lepage-tól. Ida a magyar tör­ ténelem egyik legméltatlanabbul elfelejtett hősnője. „Ha ennyire megalázzák az embe­ ri méltóságot, akkor már nem érdemes to­ vább élni.” Ez áll Farkas István, Ida férjének levelében, amit Herczeg Ferencnek cím­ zett, az auschwitzi vagonból kicsúsztatva.

Herczeg a Horthy-korszak legnépszerűbb írója volt, ígéretéből – miszerint közbenjár Farkas ügyében – nem lett semmi. Farkas

ladikban érkezik a folyón, csuklyát visel, és az átkelésért cserébe fizetniük kell, de a há­ ború szürrealitásában nem tűnik annyira furcsának a halál, sőt a maga metaforikus módján tökéletesen beleillik ebbe a világba, ahol valójában ő az úr.

A sok embertelenség közt azért akadnak emberi pillanatok is, furcsa, hogy a regény legéletszerűbb jelenetében a fiú olyan igaz­ ságra lel, aminek nincs teljesen a tudatában. „Eszembe jutott, hogy bömbölt a Teó, amikor egyszer ketten voltunk otthon, és eltört egy poharat… Hirtelen én is nagyon szomorú lettem, pedig ez nem is az én poharam volt.”

Az öldöklés közepette egy törött pohár az, ami végre érzelmeket vált ki a fiúból, addig­ ra a halál, akár a közeli hozzátartozóké is, mindennapivá válik, de mégis felfoghatatlan marad – egy törött pohár feletti szomorúság befogadható, értelmezhetőbb.

A regény erőssége a vizualitás, mintha nem is könyvet olvasnánk, hanem egy há­ borús filmet néznénk. A brutalitást mégsem a fröccsenő vér és leszakadt végtagok adják, hanem az a lelki sivárság, amiben a fiú a nap­ jait tengeti, és az, hogy az embertelenségeken már senki nem csodálkozik, mondhatni mindez már mindennapossá, szinte meg­ szokhatóvá válik. Mindazonáltal az olvasó nem áll biztos talajon, a fiúban zajló lelki folyamatokon túl csak nagyon kevés betekin­ tést kap a világba, amiben jár. Sem a háború kezdete, sem célja nem világos, de még az idő sem egyértelmű. Vajon az ’56-os forradalom fajult el vagy ez már a jövő? Ezekre a kérdé­ sekre nem kapunk választ, sem időben, sem térben nem lehet behatárolni, hogy hol ját­ szódnak az események. Az egyetlen, amit

|11

István hiába volt az európai festészet egyik jelentős alakja, az élet, a kultúra és a művé­ szet megszűnt létezni. A marhavagonban nem lehetett lélegezni. Farkas Istvánról és Idáról eddig nem sok mindent lehetett tud­ ni. Bán írásából tudjuk, hogy Farkas bátran viselte hetvenötödik életévét, vállalva ezzel a rögtöni agyonlövetést az állomáson. Azt is innen tudjuk meg, hogy Ida fiát munka­ szolgálatra küldték, de mire visszatért on­ nan, addigra anyját a nyilasok a Dunába lőt­ ték. Milliónyi szappan sem lenne elég azon sötétség kimosására, amit a Duna medre máig visel. A Duna-parti cipőket, a nem lélegzés korát nem lehet elmosni. Ida csa­ ládjának műkincsgyűjteményét elárverez­ ték, köztük elsőnek Bastien-Lepage képét.

A kép pedig maga az irgalom, és szeretet kinyilvánítása, egy olyan sötét korszakban, amikor a halál volt az élők soraiban. A kép túlélte családját, értük, hogy emlékeztessen: a halottjaink mind velünk élnek. Az ő sötétségükben kinyílt dicsőségük hozza el a mi lélegzetvételünket, hogy tegyünk az ellen: ilyen ne fordulhasson elő többet.

A kép a Magyar Szépművészeti Múzeum gyűjteményének része volt. Most elszórtan járja Európát, mint a gyűjtemény többi da­ rabja. Utazása pedig arra emlékeztet minket, hogy lehet lélegezni.

Bán Zsófia írásai a szolidaritásról, az irga­ lomról szólnak. Egyszerű emberek hétköz­ napi történetei és tragédiája elevenednek meg a lapokon. Feminista narratológia, iro­ dalmi szociográfia. Dögluk című írásának főszereplői névrokona, a budapesti Királyi Büntetőtörvényszéki Fogház egy foglyával, 1903-ból. Ő vajon lélegzett? És mi vajon lé­ legzünk? Egy biztos: 1:0 az állás Bán Zsófia és Descartes között, az előbbi javára.

Bán Zsófia: Lehet lélegezni, Magvető Könyvkiadó, 2018

megtudunk, hogy amerikaiak állnak hadban oroszokkal.

A regény azt is megmutatja nekünk, hogy a háborús körülmények közt nem csak az emberek fordulnak ki magukból, hanem az egész világ valami furcsa fordulatot vesz, többé már semmi nem úgy értelmezhető, mint a világégés előtt. Az iszonyat lehet szép is. „Fröccsent a vér, szálltak a zsigerek, go­ molygott a füst. Menekülnöm kellett volna, de nem bírtam levenni a szemem a furcsa látványosságról.” De a főszereplő ugyan­ ilyen szépnek látja a bombázást is, épp csak a félelem zavarja meg egy kicsit az esztétikai élményt. Mégis van olyan érték, amit a har­ cok sem tudnak kiölni az emberből. Bár a fiú szerelme meghal a történet elején, ő mégis vágyik a szeretetre. Miután a vélt vagy va­ lós Teó meghal, a fiúnak csak Zoé marad, akit érzékcsalódásaiban végig magával visz az úton, és újra meg újra megjelenik a hallucinációiban, habár ő nyilván nem tudja, hogy a lány csak az elméjében van je­ len, ahogy a testvérét is valósnak hiszi.

Totth Benedek üzenete egyszerű, nem is kell sokat keresnünk, a szánkba rágja a szava­ kat, olyannyira, hogy ez a regény utolsó mon­ data: „Nincs benne semmi emberi”. Ha ezt a fajta tanítónénis bölcselkedést elhagyná, akkor kifejezetten jó könyv lenne Az utolsó utáni háború, így viszont rossz érzés marad az emberben. Nem kellett volna ezzel a klisés végszóval elrontani a hatást. Kár volt tanme­ sét csinálni egy egyébként kifejezetten érde­ kes történetből.

Totth Benedek: Az utolsó utáni háború, Magvető Könyvkiadó, 2017

12|

AJÁNLÓ

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. október

A gyászmunka befejezhe­ tetlensége Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények LOCKER DÁVID Mitől lesz félbehagyott egy költemény? És mikortól tekinthető késznek? Egyáltalán lehet-e kész verset írni? Többek közt ezek­ re a kérdésekre ad implicit választ Babiczky Tibor új, immár hatodik verseskötete.

Babicky tavaly kezdte Facebookoldalán publikálni sorszámmal ellátott, befejezetlen költeményeit. Ezen versek keletkezéstörténetéről később úgy mesélt, az utolsó kötete után képtelen volt teljes verseket alkotni – csak csonkok, kezdemé­ nyek születtek, amiket félrerakott napok­ ra, hetekre, hónapokra; azonban a szöveg­ töredékekből így sem formálódtak kész versek. Ezekből a félbehagyott textusok­ ból állt végül össze a kötet egy része; má­ sik részét a szerzői intenció szerint kész, címmel ellátott művek alkotják. Az így összegyűlt szövegek három fejezetbe (cik­ lusba?) rendeződnek, így alkotva erős, be­ fejezetlenségében is letisztult trichotóm egységet. A versek tematikája a halál, az elmúlás feldolgozásának lehetőségei és egy szerelmi kapcsolat végének epizódjai között forog. Azonban ezek a témák csak mind egy nagyobb, globálisabb problémá­ nak alkategóriái: a fiatalkor lezárulásának.

A szubjektum előtt feltűnik gyerekkora, édesanyja emlékei, szerelmei, hibái, villanásnyi örömei, egyszóval: az élete.

Babiczky versei az élete feléhez érő, saját mulandóságával szembesülő ember tragi­ kumának megrázó dokumentumai.

A versek mélységét külön erősítik il­ lusztrációi: sötét, morbid, groteszk rajzai csak még jobban megkönnyítik, hogy tel­ jesen elmerülhessünk a szövegekből áradó szomorúságban. Babiczky mindig is egye­ dülálló formaművésznek számított a kor­ társ magyar költészetben; ezért elsőre kü­ lönösnek tűnhet a könyv verseinek csonka, töredezett – a befejezetlenség érzetét erő­ sítő – alakja. Azonban ha figyelmesen ol­ vassuk a szövegeket, végig érződik rajtuk a költőre jellemző magasszintű műgond: sehol egy felesleges kötőszó, kilógó sor, giccsbe hajló túlzás; minden: egész. Ebben rejlik a kötet indirekt iróniája: Babiczky versei nem félbehagyottak. Legalábbis nem a szó befejezetlenséget, félkészséget, nyersséget sugalló értelmében. Vagy ha azok is, gyémánttisztaságúra csiszoltak; a kötet verseiben a legéterikusabb szépség desztillálódik.

Szóval a Félbehagyott költemények aján­ lott olvasmány. Vegyük elő, vonuljunk a szobánkba – és elsősorban: magunkba.

Kezdjük el olvasni őket. Először egyet; majd még egyet. Aztán tegyük a térdünk­ re a könyvet, és tekintsünk az ablakba. És figyeljük, ahogy „feljön a nap, és visszahull önmagába”.

Babiczky Tibor: Félbehagyott költemények, Jelenkor Kiadó, 2018

Az ország egyik legkülönlegesebb tábora LAMI KRISZTOFER Életem legjobb tíz napja, az év legjobb tíz napja – így jellemzik a DUE Médiahálózat balatonszárszói médiatáborát azok, akik először élik át. Nem véletlenül: a 12-25 éves fiatalok néhány napra újságírók, rádiósok, tévések lehetnek – innen pedig lehetséges, hogy valódi médiumok felé vezet az út. A kö­ vetkezőkben most elkalauzollak benneteket egy különleges világba, ami másfél évvel ez­ előtt engem is magával ragadott.

A DUE Médiahálózat, vagyis a Diák-és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete 1989ben alakult. Ma már taglétszámát tekintve az ország legnagyobb újságíróközössége, év­ ről évre hatalmas sikerrel zárulnak rendez­ vényei, számtalan szakember mondhatja el magáról, hogy itt kezdte pályáját.

1982-ben Szayly József, a kőbányai Szent László Gimnázium akkori diákrádiósa és néhány barátja úgy döntöttek, rádiós tábort szerveznek, ahol önképző módon fejleszthe­ tik magukat. Elindultak a rádiós vetélkedők, a médiatáborban egyre több tehetség bonta­ kozott ki. Mivel egyesületek a szocializmus­ ban nem alakulhattak, a csapat AKAI-nak nevezte el magát: ők lettek az Angyalföldi és Kőbányai Aktív Iskolarádiósok. A csapat­ nak ELTE-s vonatkozása is van / volt: Balázs Géza, aki a Mai Magyar Nyelvi Tanszék elis­ mert tanára, a mai napig alelnöke a DUE-nak.

Balázs Gézának volt köszönhető az, hogy a KISZ képviselői nem jelentek meg az 1989 előtti táborokban, így jóval szabadabb volt a légkör, és valóban szakmai eredményeket lehetett produkálni.

Tomszer Miklósnak, aki ma a DUE tisz­ teletbeli elnöke, valamint alapító elnöke és Szayly Józsefnek, aki ma az egyesület egyik alelnökeként működik, köszönhetően aztán megalakult a ma már igen népszerű közösség.

A táborok a kilencvenes évek közepétől lettek egyre népszerűbbek. Kezdetben csak 30-40 fővel működtek, majd 60-70-re bővült a lét­ szám, ma pedig már csaknem 100-an táboroz­ nak együtt az új, balatonszárszói helyszínen, a Lepkeház Ifjúsági Üdülőközpontban.

A tábori struktúra rendkívül különleges.

A média különböző válfajait kipróbáló cso­ portokba jelentkezhetnek az ide érkezők, ve­ zetőik pedig valóban újságírók, rádiósok, tele­ víziós szakemberek, vagy újabban tehetséges vloggerek. A hagyományos print – nyomta­ tott – újságíráshoz köthető lapszerkesztőség, az online újságírás, a televíziós műsorkészítés mellett a diákok bepillanthatnak egy valódi, csak a tábor kedvéért felépített rádióstúdió életébe is. Az egyik legnépszerűbb csoport a fotósoké, akiknek többsége már képzett szakemberként érkezik a táborba.

A csoportok csoportvezetői, a Médiatábor táborvezetősége képzett szakemberekből áll, akik ugyan fiatalok (20-25 év körüliek), mégis nagy szakmai tapasztalattal rendel­ keznek. A táborban folyamatosan produk­ tumokat – online vagy nyomtatott cikkeket, videókat, híradót, reggeli élő rádióműsort, vlogvideókat, magazinokat, fotókat – gyár­ tó fiatalok természetesen véleményezést is kapnak elkészült műveikről. A mustrának nevezett eseményen, amelyet nap mint nap a tábor központi alakulóterén tartanak meg, szakértők mondanak szakvéleményt a hal­ lott, olvasott, látott anyagokról. Ha valami nem sikerül a legtökéletesebbre, az sem gond, hiszen tanácsot tudnak adni abban, hogyan érdemes profi módon elkészíteni az adott művet. Ezeken a szemléken a táborozók

mindegyike bepillantást nyerhet a saját cso­ portjától független médianemekbe is.

Számtalan programmal várja a lelkes tá­ borozókat a DUE exkluzív társasága. Az első nap estéjén forgószínpadszerű bemutatko­ zás után választhatnak a diákok csoportot – itt eldönthetik, melyik műfajban próbálhat­ ják ki magukat, ráadásul ekkor már tudják, hogy az adott műfajon belül milyen produk­ tumokat fognak készíteni. Bár a diákok a nap nagy részét csoportfoglalkozásokkal töltik, bőven jut idő a szórakozásra is. A tábor belehúz! című vetélkedőt, melyet rendszerint a 3. nap estéjén rendeznek meg, hiánypótló, egyedülálló játékok színesítik: a zenefelis­ merés egy-egy instrumentális anyag lejátszá­ sával sokunknak könnyen megy, itt azonban egy-egy hangszer alapján kell beazonosítani Ed Sheeran vagy Lana del Rey slágereit.

A DUE partnerkapcsolatban áll számta­ lan civil és állami szervezettel, így rengeteg szakember érkezik, aki minden korosztály­ nak megfelelő tájékoztatást, előadást ad olyan témákban, mint a cyberbullying (inter­ netes zaklatás), kamuhírek (fake news), vagy éppen a Facebook algoritmusai.

A rendezvénynek saját DJ-je is van, aki két alkalommal is megpörgeti a számokat a tíz nap során.

A 20 éves Klock-Balog Péter, Fejér me­ gye egyik legtehetségesebb ifjúsági rádiósa 2014-ben vett részt először az eseményen.

Először sokat gondolkodott rajta, belevág­ jon-e, döntését azonban nem bánta, meg, sőt!

Ma már ő a Médiahálózat egyik legfontosabb program- és kampányszervezője. „Magával ragadott, hogy a szobámtól tíz lépésre fel van építve egy komplett rádióstúdió, és én annak lehetek a technikusa” – mesélt a kezdetekről Péter, aki a frekvenciával is rendelkező szé­ kesfehérvári Táska Rádióban kezdte pályafu­ tását 2011-ben. „Olyan volt, mint egy mágnes. Onnantól kezdve, hogy belekerültem, nem volt meg­ állás.” A tehetségével és szorgalmával kitűnt Péternek nagy álma volt, hogy megreformál­ ja a tábori rádiós munkát. Többet akart, és ez sikerült is: 2017-ben első csoportvezetői megbízatását kapta, akkor még a Petőfi Rádió egyik korábbi munkatársával, Kiss Gáborral együtt, új struktúrát adva a 10 napnak. „Mindig azt szoktam mondani a csopor­ tomban lévő diákoknak, hogy a tábor urai ők, a rádiósok, hiszen az ő hangjukat min­ denki hallhatja” – árulta el a fiatal rádiós.

Végső soron igazat kell adnunk neki, hiszen aki járt már DUE táborban, pontosan tud­ ja, hogy például milyen nagy szerepe van a minden reggel fél 8-kor elinduló Reggeli Ébresztő Műsor-nak, vagyis RÉM-nek. Ez egy komplett rádióműsor zenékkel, interjúkkal, beszélgetésekkel, és persze a médiatábor ébresztő dalával, a pontban fél nyolckor fel­ csendülő East-nótával, az Újjászületéssel. „A DUE egy biztos pont. Közösséget te­ remtünk vele. Egy olyan közösséget, amely nem szakad szét, hanem éveken, évtizede­ ken át veled tart, veled vagy akár miattad fejlődik. Ma már ritka az olyan közeg, amely 1-2 évnél tovább sikeresen fennmarad, mi azonban nemzedékek óta ellentmondunk a fluktuációnak” – nyilatkozta Herczeg Zsolt, az InfoRádió munkatársa, aki 1996-ban tábo­ rozott először. 1998-ban már csoportvezető­ ként tevékenykedett, 2007 óta pedig a tábor egyik legfontosabb szakmai vezetője, aki számtalan előadással és szakmai tanáccsal színesíti a tábor programját. „Sok generáció keveredik egymással, na­ gyon sokat tanulunk is egymástól. Mindig

megújulunk, de a lényeg – ami a jelmonda­ tunkban is benne van: a közösség-tehetségbarátság – mindig ugyanaz marad” – fogal­ mazott a Hódmezővásárhelyről indult rádiós szakember.

Szerencsére a DUE nem egy merev, vas­ kalapos közösség. A tehetség sokszor igen ha­ mar emel táborozókat táborvezetőségi taggá.

Herczeg Zsolt mellett így volt ezzel a nemrég a fővárosba költöző, de szekszárdi származású vloggerlány, Ihos Iringó is, aki 2017-ben KlockBalog Péter rádiós csoportjában táborozott először. „Nagyon jól éreztem magam, és elha­ tároztam, hogy jövőre is visszatérek. Azonban június volt, és még mindig nem fizettük be az idei, júliusi táborra a pénzt, vacilláltunk.

Ekkor kaptam az elnöktől egy telefont, aki elmondta nekem, hogy már nem is érdemes befizetnem, hiszen szeretnék, ha csoportveze­ tő lennék. Természetesen igent mondtam, de majd elállt a lélegzetem, annyira boldognak éreztem magam, el sem akartam hinni.”

Kecskés István, a blogstar.hu egyik veze­ tője, illetve állandó szerzője, 1997 óta vezeti az egyesületet, 1992-ben volt először táborban. „Szakmát, hivatást kaptam a DUE-tól és a mé­ diatábortól, ami egy egész életen át elkísér” – mondta. A tábor egyik legfontosabb tulajdon­ ságának azt tartja, hogy 10 napon keresztül a valódi médiát, és nem annak idealizált képét ismerik meg az ide látogatók. „Egy tábor 100 százalékosan sikerül már akkor is, ha 100 di­ ákból 10 azt mondja, hogy el akarnak helyez­ kedni újságíróként a médiában. Azt gondolom, örülhetünk, ha a másik 90 is jól érzi magát és megérti a sajtó működését, de esetleg mégsem akar ott dolgozni” – tette hozzá. És hogy hogyan juthatsz el a táborba?

Befizetheted a teljes összeget (lásd alább), de igen sokan kedvezménnyel táboroznak itt.

A DUE Médiahálózat ugyanis minden évben díjazza a legjobb diákmédiásokat – legyenek azok rádiós műsorvezetők, operatőrök, diák­ újságírók. Számtalan egyetemista került már be a DUE-családba ilyen pályamunkák által.

A díjátadó az Ifjúsági Országos Sajtófesztivál keretében szokott rendszerint lezajlani min­ den év májusában. 2018-ban már a 25. ilyen nagyszabású diákmédia-találkozót rendez­ tük meg.

A tábor teljes ára minden évben 89 000 forint, de a due.hu weboldalt figyelve szám­ talan kedvezményre is bukkanhatunk. A leg­ szerencsésebbek rendszerint akár 40 000 fo­ rinttal is kevesebbet fizetnek, ha hónapokkal előre bebiztosítják maguknak az év legjobb 10 napját.

Kedves ELTE-s hallgatók, oktatók, frankofil közösség! Örömmel tudatjuk, hogy francia nyelvű irodalmi olvasókör indul az ELTE-n!

Célunk az, hogy összehozzuk azokat, akik érdeklődnek a francia kortárs irodalom iránt és szívesen olvasnák a műveket eredeti nyelven, fejlesztenék vagy szinten tartanák nyelvtudásukat és örömmel beszélgetnének a könyvben felvetett gondolatokról.

Az első találkozó alkalmával megbeszéljük, mely könyvek kerüljenek a közös olvasásra kiválasztottak körébe, illetve hogyan képzeljük el a könyvklub működését.

Nagy lelkesedéssel várunk minden érdeklődőt kötetlen hangulatú esti összejövetelünkre 2018. október 10-én szerdán 18 órakor a CIEF – Egyetemközi Francia Központba (ELTE Trefort-kert, F épület).

A részvételi szándék jelzését a fanni. boldog@gmail.com e-mail címre várjuk.

Bonne rentrée à tous et à toutes!

AJÁNLÓ A pokoli könyvtár AGÁRDI LEHEL LÁSZLÓ A közelmúltban jelent meg Daniel Kalder könyve, vagyis A pokoli könyvtár – Diktá­ torokról, a műveikről és a betűvetés egyéb katasztrófáiról. A kötet azt ígéri, hogy bemu­ tatja a XX. század diktátorainak irományait, s elsősorban stilisztikai szempontból vizs­ gálja meg azokat a szerző. Ez a téma, illetve ez a megközelítés együtt nagyon izgalmasan hangzik, de mint tudjuk, ígérgetni mindig könnyebb, mint valamit megvalósítani.

A pokoli könyvtár négy szakaszra oszlik: az első – leghosszabb – szakasz 5 olyan dik­ tátor életművét dolgozza fel, akik az egész világra kihatással voltak, név szerint Lenin, Sztálin, Mussolini, Hitler és Mao. A máso­ dik és harmadik szakasz olyan diktátorokkal foglalkozik, akik általánosságban csak a saját

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. október országukon belül okoztak károkat, és / vagy az első szakaszban bemutatott egyének elképzeléseit követik valamilyen módon.

A végső, negyedik szakasz pedig egy összeg­ zés, illetve a tanulság levoná­sának a helye.

Daniel Kalder (állítólag) elolvasott min­ den elérhető könyvet, cikket, pamfletet, amit a kötet szereplői írtak. Ennek fényében va­ lóban elfogadható, hogy ezeket úgy is érté­ kelje, mint irodalmi alkotások. A gyakorlat­ ban mégsem ezen van a hangsúly, hanem az az elsődleges, hogy kritizálja ezeket a dik­ tátorokat a tébolyodott elképzeléseik miatt. Önmagában ez még nem probléma, ugyan­ akkor arról mélyen hallgat, hogy olvasott-e tőlük valamilyen értelmes gondolatot is.

Feltételezhetően találkozott hasznos gondolatokkal is a sok eszement elképzelés között, s a könyv már a korai szakaszában elgondolkodtatja olvasóját, hogy ezt miért nem mutatja be. Az egyik lehetőség az, hogy egyszerűen nem akarta megszépíteni ezek­ nek a diktátoroknak az emlékét. A második

opció az, hogy ezzel valamilyen célja van, amit jól titkol. Az utolsó fejezetben végül ki­ derül, hogy ez esetben a második opció való­ sult meg, ami nagyon sajnálatos dolog.

A könyv végig nagyon informatív, s témája ellenére nem túl nehéz olvasmány. Számos érdekesség kiderül belőle, például Sztálin fiatalon viszonylag tehetséges költő, míg Mussolini kifejezetten erős prózaíró volt.

A spanyol Franco egy olyan írástechnikát alkalmazott, ami csak évtizedekkel később terjedt el: egyik kötetében párbeszédbe bo­ nyolódott az saját alteregójával.

A kötetet az teszi különlegessé, hogy azo­ kat a diktátorokat is kicsit megismerteti az ol­ vasóval, akikről talán nem is hallott korábban. Észak-Korea helyzete viszonylag közismert, ugyanakkor Türkmenisztánnal sokkal keve­ sebben foglalkoztak, hiába voltak ott is ha­ sonló állapotok. Emiatt összességében egy na­ gyon kellemes olvasmány­élmény ez a könyv, ugyanakkor a befejezés szinte teljesen lenul­ lázza ezt, s megkérdőjelezi a kötet célját.

|13

Az elsődleges tanulság az, hogy diktatúra csak ott alakul ki, ahol egyébként is prob­ lémák vannak. Melyik az az ország, ahol so­ sem voltak problémák, sosem volt diktatúra?

Természetesen az Egyesült Államok. A könyv nagy tanulsága az, hogy az Egyesült Államok azért a világ legerősebb országa, mert ott nem volt diktatúra. Óvatosan még megjegyzi a szerző, hogy Franciaországban sem volt, ott viszont sokszor adtak ki új alkotmányt, míg az USA alkotmánya a kezdetek óta életben van, ezért náluk is jobbak.

A pokoli könyvtár egy nagyon izgalmasnak hangzó kutatás tapasztalatainak az összeg­ zése is lehetett volna, ehelyett egy nemzeti propaganda lett belőle. Emiatt erős fenntartá­ sokkal ajánlott csak olvasásra, ugyanakkor így is szolgálhat néhány érdekes információval.

Daniel Kalder: A pokoli könyvtár Diktátorokról, a műveikről és a betűvetés egyéb katasztrófáiról, Athenaeum Kiadó, 2018

A diktatúra mindig felfalja a saját gyermekeit SZENTPÉTERI IZABELLA A szolgálólány meséjé-nek második évada földhöz vágta a világot, legalábbis az egyik felét. A másik fele pedig liberális, feminista propagandát kiált, mert senki sem szereti önnön valóját visszalátni a képernyőn. Főleg, ha az abszurditás oltárán fogant. Mitől olyan ijesztő a gileadi világ?

A gileadi borzalmak a második évadban folytatódtak. Miközben a vezetők demográ­ fiai csökkenésre hivatkoznak, és minden agressziót bevetve azon vannak, hogy minél több gyerek szülessen – addig nem törőd­ ve az élet isteni kincsével – sorra gyilkolják le a szerintük rossz útra tévedt embereket.

A szolgálólány meséjé-nek valós társadalmi eredete pedig jóval hosszabb annál, sem­ mint az most taglalható lehetne. Feminista szélsőséges propagandaként hivatkoznak rá azok, akikről szól a történet, tagadva, hogy ilyen létezne, esetleg előfordulhatna.

Mindannyian tudjuk, hogy ez a vehemens tagadás, pont azt hivatott palástolni, hogy de igen, ilyen van. Azok, akik ma szülőgé­ peknek nézik a nőket, általában hipokriták is. Megvetik azon vallásokat, amelyekben a nőt tárgyként kezelik, de csak addig, amíg hivatkozási pont lehet önnön helyzetük be­ védésre. Amint ez megtörtént, ugyanúgy sár­ ba tiporják szavakkal, néha tettekkel a nőket.

Emlékezzünk a #metoo kampány fogadtatá­ sára és arra, hogy a kelet-európai kultúrában micsoda boszorkányüldöztetés megy azon nők ellen, akik nem szülnek. Mert az ember lehet meddő, nem találta meg a megfelelő társat, esetleg el is vetélhetett, ez mind nem számít. A populista fundamentalizmus a nők ellen van, és csak addig emeli őket a magasba, amíg szülnek, pont úgy, mint A szolgálólány meséjé-ben.

Bár June-t gileadi viszonylatokban, szin­ te luxusban gondozzák, betartva minden apró előírást, ami a baba egészséges fejlődé­ sét szolgálja, mégis csomó mindent figyel­ men kívül hagynak és sokszor úgy bánnak vele, mint egy szeméttel, főleg, ha felmerül a halvány árulás gyenge gyanúja. Az olyan alapvető dolgokra nem gondolnak, mint­ hogy az anya lelki törései, az agresszivitás megélései rontanak a baba egészségén, mert ez már nem az ő dolguk. Elvégre egy üveg­ házban is csak termesztik a paradicsomot

és nem nevelik. Serena pedig sokkal jobban bánik a virágaival, mint lopott gyermekének béranyájával.

A hamis megtorlás azért, mert a lányok megtagadták társuk megkövezését, a hamis istenfélő élet mind a leképezése egy diktatú­ rának. Mert a diktatúrák mindig képmutató­ ak. Eden és Isac kivégzése mi, ha nem a leg­ kegyetlenebb önigazolása egy diktatúrának?

Mert hiába hivatkozik Gilead istenre, Fred Waterford és a többi vezető nem tudja, hogy a szeretet türelmes és kedves. A tudástól pe­ dig éppúgy retteg egy ilyen diktatúra, mint az őszinte szeretettől. Még akkor is ujjvesztés jár olvasásért, ha Serena olvas a Bibliából. Egy tizenöt éves lány őszinte kutatása Isten irá­ nyában halállal jár Gileadban. Vízbefulladás, az életben való fojtogatás. Ezek után joggal tehetjük fel a kérdést, hogy vajon Serena meddig áll Fred mellett? Jelenleg, ha vala­ hogy meg lehetne buktatni a rendszert, annak Serena lenne a kulcsvezére. Vajon a sírig tartó lojalitás miatt nem szállt fel a Hawaii-ra tartó gépre? Ha van emberi oldala Gilead létreho­ zásának, az maga Serena Joy. A néhol kitörő hisztérikus rohamai és kegyetlensége ellené­ re, egyedül ő maradt meg embernek Gilead alapítói közül. A diktatúrák pedig sosem em­ berségesek. Nincs emberi vonatkoztatásuk, hiszen szilárdságukat a kegyetlenség alapoz­ za meg. Serena megmaradt embersége lehet Gilead bukása. De a tény, hogy a lányokat visszahozták a gyarmatokról, annyira szolgá­ lólány hiányban szenved a vezetőség, mutatja azt is, hogy Gilead alapvetően gyenge.

Külön említésre méltó Emily karaktere és annak kibontakozása a második évadban.

Megrázó háttértörténete van, és az ő élete vonatkozási pontja sok más elrontott emberi életnek is. A nemi másság elnyomása, sőt bo­ szorkányüldöztetése és annak brutális mód­ szerei látjuk, hova vezetnek. Egy olyan dikta­ túrához, ami nem bánik senkivel se kesztyűs kézzel. Már nem tesz kivételt melegek, pa­ ráználkodók, hűségesek és istenfélők kö­ zött. A háború a különböző társadalmi, nemi kisebbségek ellen csak addig szól, ameddig van belőle politikai haszon. Gyöngyöt szór­ ni a disznók elé, hiszen valamivel meg kell nyerni a szélsőséges populistákat. És bár a demográfiai csökkenés és a családépítés szép hívószavak, de akkor is az ember legállatiasabb ösztöneit hívogatják elő, mint

Forrás: Wikipedia

potenciális szavazathordás. Ez pedig már nem Gilead, hanem a valóság. Gileadot és a valóságot csak egy valami választja el: az út, ami a diktatúrához vezet. Gileadban fegyveres erőkkel, a Capitolium erőszakos átvételével vezényelték le a hatalomátvételt, míg a valóságban a demokratikus úton meg­ választott erők hozzák el a diktatúrát. Sokan hivatkoznak PC-terrorra, de az a helyzet, hogy nem a liberalizmus terrorizál, hanem az a fajta neo-fundamentalizmus, ami egyre inkább az elnyomást terjeszti, és kihív maga ellen mindent és mindenkit, aki nem vele van. A sorozat az ilyen alt-right, populista és neo-fundamentalistákkal vitatkozna arról, hogy mi is a huszonegyedik századi terror és kik terjesztik valójában. Ha körbenézünk, mindig nacionalisták és fanatikusan vallá­ sosok terjesztik azt, mint egy posztmodern pestist. Ezzel szemben a liberalizmus egyet­ len bűne az, hogy hagyta, hogy csalódjanak benne az emberek. Hagyta, hogy elveszítsék a szabadságba vetett hitüket, és hagyta, hogy egy politikai mantraként tekintsenek rá. A li­ beralizmus nem tett semmit azért, hogy meg­ akadályozza önnön bukását, ami felemeli a szélsőséges populizmust.

A szolgálólány meséje akkor készült, ami­ kor Amerikában a negyvenötödik elnök egy populista, idegenellenes, hímsoviniszta üzlet­ember lett. Trump borzasztóan bánik a nőkkel, és ez a mentalitás az amerikai népre is lecsorog, és amíg a debate.org-n olyan kérdésnek álcázott kijelentést tesz­ nek, „hogyha a nők egyenlőséget akarnak, helytelen őket nem megütni”, addig a so­ rozatnak kétszer annyi létjogosultsága van. Az Equality Now női emberjogi szer­ vezet a Szolgálólány meséjé-nek stábjá­ val közösen elindított egy kampányt, Add

a nevedet címmel. Olyan fiatal lányok és nők szavait juttatták el, akik a szervezett vagy kényszerített házasság csapdájába estek bele, mind Ame­rikában, az Egyesült Királyságban, Bolíviában, Jordániában és Tanzániában is.

Ceremóniákon avatták fel a gyermeklányo­ kat, ugyanúgy, ahogy a tizenöt éves Edent is szervezetten adták Nickhez. A családi ál­ szent tisztesség, a kormányuk és a kultúrá­ juk hagyta, hogy így legyen. Hawa, Rebecca, Martha, Adama, Noor, Brisa. Ezek az ő ne­ veik. Igazi lányok igazi történetei, nem pe­ dig kitalált karakterek. Leveleik eljutottak a stábhoz, ugyanúgy, ahogy a sorozatbéli nők és lányok gileadi levelei eljutottak a nyilvá­ nossághoz. Többek között az ő történeteiket hallatja a kampány, és tudatja velünk: nincse­ nek egyedül, rengeteg nő él ma is elnyomás­ ban. Elég (bár egy példa a sok közül) alapul venni a kasztgyilkosságokat Indiában. Ugyan a kasztrendszernek már vége, mégis a mai napig rengeteg brutális gyilkosságot követ­ nek el a hierarchia miatt. Általában a legfel­ sőbb kasztokba tartozó családok fejei öletnek meg olyan fiatalokat, akik jóval alacsonyabb rendű kasztba tartoznak, mégis az ő gyerme­ keikkel vannak kapcsolatban. És ez tényleg csak a jéghegy csúcsa. A szolgálólány meséje nagyon is élő és valós, és láthatjuk, hogy alig van benne fiktív elem. És bár mi, magyar nők nem szervezett házasságokban élünk, de a miniszterelnökünk leadta a rendelést a méhünkre, és ezzel mindenképpen köze­ lebbinek érezhetjük Gileadot, mint az első évad során. Nem egészséges családmodellt várnak el tőlünk, hanem biorobotokat, önző célokból, mindezt egy hamis kereszténység nevében. De ettől még mi, minden nő a vilá­ gon tudja, hogy a szeretet türelmes, a szere­ tet kedves. És Moira a neve, nem Ruby.

14|

AJÁNLÓ

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. október

Szeptember legjobb lemezei CSICSEK ZOLTÁN

Forrás: bandcamp.com

黎忘年 – 出来了 Megjelenés: 2018. szeptember 2.

Műfaj: Lo-Fi, Bedroom Pop Legjobb szám: 蓝色的门 Kiknek ajánlom: Azoknak, akik szeret­ nék megtudni, milyen is a kommunista Kínában az underground zene.

Szakdolgozatomat – ha minden igaz – a mo­ dern kínai underground zenéről írom. Elég érdekes szcéna ez, ugyanis Kínában a nyolc­ vanas évekig nem nagyon volt olyan zene, amihez a kormánynak ne lett volna köze.

Ekkor kezdtek ugyanis beszivárogni a nyuga­ ti lemezek Hong Kongból, amelyek hallgatása

Forrás: bandcamp.com

Hyper Lightning Hydra – Cosmic Hierophant X Megjelenés: 2018. szeptember 15.

Műfaj: Jazz Fusion, Retrowave Legjobb szám: Mercury Knight Laser Saber!

Kiknek ajánlom: Azoknak, akik Cowboy Bebop zenével kelnek, és Vaporwave-vel fekszenek.

Hyper Lightning Hydra-ra is teljesen véletle­ nül bukkantam rá, az egyik, „furcsa zenékkel” foglalkozó internetes csoportban, és meg­ mondom őszintén, először bele se akartam hallgatni, mert a borító alapján azt gondol­ tam, hogy ez csak még egy a rengeteg ócska „mémalbum” közül. Szerencsére éppen jó hangulatomban voltam, ezért csak rákattin­ tottam, és egyáltalán nem bántam meg.

szinte rögtön egyenértékűvé vált a kormán�­ nyal való szembenállással. Ez rövid távon na­ gyon népszerűvé tette a nyugati (főleg rock) zenét, ám hosszú távon azt látjuk, hogy olyan behatárolásokat adott az underground zenei szcénának, amelyektől ma is csak nehezen tud szabadulni. Az egyik legnagyobb ilyen korlát az az, hogy a legtöbb zenekar csak maj­ molni akarja nyugati nagytestvéreit.

Szerencsére 黎忘年 (Li Wangnian) nem csak utánozni akarja a többieket. Egészen véletlenül bukkantam erre a lemezére a Bandcampen, és rögtön az első számmal megfogott. Aztán pár napig az első szám bű­ völetében éltem, és észre se akartam venni, hogy milyen jó a többi szám is, mint pl. a 打 碎了玻璃再离开 vagy a lassabb 影子 és 夏夜.

Az utóbbi kifejezetten olyan érzéseket kelt bennem, mintha egy kínai Elliott Smith le­ mezt hallgatnék.

A Bedroom Pop mint műfaj is új értelmet nyer Li előadásában. Az első számban, mint­ ha a radiátor bordáit ütögetné, így adná a rit­ must, de az egész lemezre egy olyan benső­ séges hangzás jellemző, amit nem is lehetne egy stúdióban rekreálni. Ehhez mérten a le­ mezen dominál a gitár, de gyakran találkoz­ hatunk olyan számokkal, amik sample-öket használnak (配乐), vagy erőteljesebb szinte­ tizátor játékot (出来了), folyamatosan arra ügyelve, hogy ne unatkozzon a hallgató. És hogy ne akarja senki megpróbálni begépelni a fent látható kínai karaktereket, segítek az album megtalálásában: csak keressetek rá arra, hogy „liwangnian” és on­ nan már könnyen megtaláljátok az előadó Bandcamp oldalát.

Amit kaptam az egy igazi előremutató jazz­ album, mindenféle fúziós jósággal telitűzdelve, sokszor olyannyira, hogy meg se mondanánk, hogy valójában ez egy jazzalbum. Pedig az.

Ezt onnan gondolom, hogy beszéltem az album alkotójával, aki nagyon készségesen válaszolgatott a kérdéseimre a messzi Ausztráliából. Először is azt kérdeztem, hogy tényleg egyedül alkotta-e ezt az albumot, ugyanis első hallásra ezt gondolni se merné az egyszeri zenehallgató. De Matthew vál­ tig állította, hogy ő bizony egyedül alkotta az egész lemezt, ráadásul nem is használt más hangszert, mint egy MIDI szintetizátort. Ezt sem akartam nagyon elhinni, hiszen olyan basszus-szólamok vannak egy-egy dal alatt, amiket csak egy basszusgitáron lehetne így eljátszani. A dobokról nem is beszélve. De is­ mét meg lettem nyugtatva, hogy lehet addig babrálni azt a MIDI jelet, hogy teljesen élet­ szerűnek hangozzon.

A szerző azért azt is bevallotta, hogy van­ nak olyan pillanatok, amikor szándékosan életszerűtlenné tette a hangzást. Ennek – bevallása szerint – az a célja, hogy még job­ ban tetézze a jazz műfaj virtuozitás-máni­ áját, amit szerintem remekül végbe is visz.

Emellett rengeteg elektronikus zenei elem is befért az albumba, amelyek nagyon sokat segítenek abban, hogy modernnek, frissnek hangozzon az egész, de Matthew elmondta, hogy a számok gerincét attól még a jazz té­ mák adják, hiszen ő is úgy tanult zongorázni számtalan éven át.

Szeretném tehát megköszönni Matthewnak, azaz Hyper Lightning Hydra-nak, hogy segített megválaszolni a bennem felmerülő kérdéseket, valamint azt is, hogy létrehozta nekünk ezt a remek albumot.

Forrás: bandcamp.com

Idles – Joy as an Act of Resistance Megjelenés: 2018. augusztus 31.

Műfaj: Post-Punk, Post-Hardcore Legjobb szám: Colossus Kiknek ajánlom: Az egyfolytában „OI! OI! OI!”-ozó aluljárós punkoknak, hogy lássák, lehet szépen is ordibálni.

Sajnálom, hogy ebben a hónapban sorban a harmadik lemezről is a legjobb szám az első.

Sajnos akármennyire is keresgéltem, nem találtam a Colossus-nál jobb számot a le­ mezen, pedig van elég sok. Illetve azt is saj­ nálom, hogy az Idles legújabb megjelenése éppen nem is szeptemberben jelent meg, de

Forrás: bandcamp.com

Guerilla Toss – Twisted Crystal Megjelenés: 2018. szeptember 14.

Műfaj: Neo-Psychedelia, Zolo Legjobb szám: Come Up With Me Kiknek ajánlom: Azoknak, akik úgy érzik, éppen semmi sem felel meg az ízlésük­ nek. Ez tetszeni fog.

A Guerilla Toss zenekar 2013 óta az egyik legérdekesebb színfoltja a nemzetközi zene­ iparnak, ugyanis minden egyes lemezüket más-más műfaj határozza meg. És azt a mű­ fajt általában nem nagyon lehet meghatá­ rozni, ugyanis ennyire sok helyről „nyúlják” az ötleteket.

A tavaly megjelent albumukhoz, a GT Ultra-hoz hasonlítani sem lehet a Twisted

a tavalyi Brutalism című lemezük óta nagyon vártam már, hogy mivel fognak előrukkolni idén, így muszáj vagyok írni róla. Így van, az Idles tavalyi lemeze nagyon nagy hatással volt rám. Írtam már róla, men�­ nyire fontosnak tartom, hogy a trap-hatású beatek és a motyogva rappelés korszakában az „egyszerű gitárzenét” játszó bandáknak nagyon oda kell tennie magukat, hogy ész­ re legyenek véve. Nos, az Idles a Brutalism című lemezük után eléggé alaposan észre lett véve, így nagy nyomás alatt álltak, egészen mostanáig.

Ugyanis a Joy as an Act of Resistance című lemezük is nagyon jól sikerült. Ahogy emlí­ tettem, az első szám, a Colossus egy nagyon jó szám, egy hosszabb crescendoval, ami egy hatalmas bulis refrénben végződik. Ezután nem is nagyon van ideje feleszmélni az em­ bernek, pedig érdemes figyelni, ugyanis a ze­ nekar folyamatosan szállítja a fülbemászó refréneket.

Számomra a legmeghatározóbb hang­ zása ennek az albumnak a pörgős, pattogós basszustémák voltak, amelyek leginkább a The Jesus Lizardra emlékeztettek, a mű­ faj egyik úttörőire; ez mindenképpen egy jó dolog. Ugyanakkor, nem lehet nem észreven­ ni, hogy mintha egy kicsit vesztettek volna a tavalyi energiájukból a fiúk. Több lassabb lendületű szám is befért most a keretbe, ezek közül is talán a June című szám emelkedik ki, de semmi okunk aggodalomra, a banda ezt is nagyon jól fel tudja nekünk tálalni. Persze ettől még az igazi erősségeik így is azok a számok, amikre pogózni is lehetne: ilyenek az I’m Scum és a Great című számok.

Crystal-t. Annak a fő irányvonalát a Dance-Punk stílus képezte, míg ennek a lemeznek… Nos, ezt így elsőre bonyolult lenne megmondani: vannak itt Giorgio Moroder féle arpeggio-k, Cibo Matto féle sprechgesang, meg mindenféle érdekes dolgok.

A legjobban talán a Talking Headshez tudnám hasonlítani, ami itt történik, ez fő­ leg a Jackie’s Daughter című számon hall­ ható leginkább, de az összes többi dalban meghallhatjuk, ha nagyon akarjuk. És amiben még a Talking Headshez lehet ha­ sonlítani a zenekart az az, hogy mindig tud meglepetést okozni: egy alapvetően szintetizátor-uralta albumon például elég nagy meglepetést okozott, amikor egy remek gitárszóló szólalt meg a Hacking Machine című számban.

De az igazi ereje a bandának a fülbemá­ szó refrének gyártásában rejlik: ezért is választottam a Come Up With Me című dalt az album legjobbjának. Ez a szám írja le legjobban, hogy mit is gondolok én igazán Guerilla Tossnak: pörgős, kicsit monoton, de mégis fülbemászó. Szerencsére több ilyen dal is található a lemezen, mint pél­ dául a Meteorological és a Retreat. A szám, amit érdemes még kiemelni az a Walls of the Universe, ami egy Guerilla Toss-hoz ké­ pest meglepően lassú dal, de amint elérünk a refrénhez rögtön megnyugszunk, ugyan­ is egy nagyon szép visszhangáradat fogad minket. Hasonló élményben lehet részünk az albumot tökéletesen záró Green Apple hallgatása közben is, ugyanis egy furcsább­ nál furcsább gitár és szintetizátor szóla­ mokkal díszített refrén közben csendesedik el végül a lemez.

AJÁNLÓ

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. október

Havi figyelő KELEMEN DÁNIEL Ezen cikksorozat, ami most kezdi útját, nem szól egyébről, mint, hogy megismertessen pár olyan filmet az olvasókkal, a bölcsészek­ kel, a filmkedvelőkkel és gondolkodó embe­ rekkel, amik nem biztos, hogy nagy közönség elé is kikerülnének. Ennek oka, hogy nem feltétlenül nagy költségvetésű filmek ezek vagy épp nem szólítanak meg széles töme­ geket. Ez úton szeretnék tehát havi rend­ szerességgel bemutatni öt olyan filmet, ami érdekelheti a PBÚ olvasóit. Na, lássuk, miből is gazdálkodunk…

Predator – A ragadozó (2018) (IMDb: 6,0) AGÁRDI LÁSZLÓ LEHEL Hosszas várakozás után végre bemutatták a Predator – A ragadozó című filmet a mozik­ ban. Mint ismert, eredetileg márciusban lett volna a premier, de végül úgy alakult, hogy csak szeptemberben kezdték el forgalmazni.

Ez a csúszás némi aggodalomra adhatott okot, bár abban azért lehetett bízni, hogy Shane Black rendező az utóbbi években rendre mi­ nőségi munkákat adott ki a kezéből.

A film az 1987-es Ragadozó folytatása, s úgy tekint az azóta megjelent folytatások­ ra, mintha nem is léteznének. Azt nem lehet vitatni, hogy a korábbi folytatások nem nőt­ tek fel az első rész színvonalához, ezért in­ dokolt is lehetett ez a lépés, ugyanakkor en­ nek fényében elvárható volt, hogy 2018-ban a Predator – A ragadozó megközelítse a 31 évvel korábban készült alkotást.

Sajnos az új Predator nem ugrotta meg a szintet, megmaradt a ’90-es évekre jel­ lemző „B-kategóriás” amerikai akciófilmek szintjén. A történet rögtön azzal indít, hogy egy Predator a Földre érkezik, lezuhan a ha­ jója. A zuhanás előtt katapultált egy kabint, amit azonban senki sem talál, így ennek a keresése a film mozgatórugója. Egyszerű felütés, de ez önmagában nem probléma, ez az egész előnyére is válhatott volna.

A becsapódás közelében tartózkodik egy mesterlövész (Boyd Holbrook), aki eltulaj­ donít a lénytől néhány eszközt, s hazaküldi postán, hogy bizonyíthassa, valóban lezu­ hant egy földönkívüli. Őt elkülönítik, s össze­ zárják egy csapat beszámíthatatlannak nyil­ vánított katonával, majd hozzájuk csapódik egy biológus, aki a hasonló lények szakértője.

A kormány befogja a ragadozót, ami persze megszökik, s a frissen verbuválódott csapat a nyomába ered. És ennyi a történet. Nincs benne csavar, minden előre kiszámítható, minden egyes ka­ rakterről az első megjelenés pillanatában le­ het tudni, hogy túléli-e a filmet. Azt is könnyen

Fahrenheit 11/9 (IMDb: 5,5)

ki lehet találni, hogy ki fog röhejes módon meghalni, s ki lesz az, aki hősiesen feláldozza magát. Mindannyian egydimenziósak, nincs semmiféle mélységük, egyszerű sztereotípiá­ kat testesítenek meg. A párbeszédek egysíkú­ ak, bár a poénok néha működnek, egyszer-két­ szer igen jót lehet rajtuk mosolyogni.

Egy ilyen filmnek elsősorban mégsem a karakterekről kell szólnia, bár az sem árt. A legfontosabb kérdés, hogy milyen a Ragadozó? A film elején kifejezetten feszült és izgalmas jelenetsorban támad először, a továbbiakban viszont nyoma sincs a fe­ szültségkeltésnek. Ez egy olyan szörny ese­ tében nagy csalódás, aminek egyik legfőbb képessége az, hogy láthatatlanná tud válni.

Az összecsapások kifejezetten véresek, CGI-ban is gazdagok, s szinte már legyőz­ hetetlennek tűnik. A film felénél van egy érdekes fordulat, amiből viszont a történet végkifejletére is lehet következtetni. Az utol­ só 15-20 perc lenne elvileg a tetőpont, a vég­ ső nagy összecsapás, ahol eldől a világ sorsa.

A jelenetek valóban látványosak, ugyanakkor helyenként annyira banálisak, hogy a néző érzi magát kínosan tőlük.

Emiatt Shane Black is elmarasztalható, sokkal komplexebb film összerakására lett volna hivatott az előző munkái (Durr, durr és csók; Rendes fickók) alapján. Az operatőri munka sokat emel rajta, illetve a hangkeverés is jól volt megoldva. Ez nem változtat azon, hogy ez egy „B-kategóriás” mozi, és ahogy a legtöbb ilyennél szokott lenni, úgy ennél is felejthető maradt a teljes színészi gárda telje­ sítménye. Az is igaz, hogy felszínesen megírt karakterekből nehéz sokat kihozni.

Bár nem úgy tűnik, de összességében mégis nézhető film a Predator – A ragadozó, mivel folyamatosan történik benne valami, nincsenek üresjáratok. Egyfajta nosztalgi­ kus emléket állít azoknak a ’90-es években készült akciófilmeknek, amiket jó érzéssel ma már nehéz megnézni, ugyanakkor egyfaj­ ta bűnös élvezetet jelent sokaknak.

Nem összekeverendő a Fahrenheit 9/11 című filmmel. Bár a rendező ugyanaz a Michael Moore, aki a Kóla, puska, sültkrumpli-val már nyert egy Oscar-díjat, a 9/11 a terrortámadá­ sok utáni amerikai helyzettel foglalkozott, míg a most rendezett filmje a Donald Trump elnökölte államok két nagy kérdését fesze­ geti. Egyrészt, hogy hogyan is jutottak idáig, másrészt, hogy miként fognak túljutni ezen a rendszeren. A film várhatóan provokatív lesz, ismerve Moore habitusát, de nincs ezzel semmi probléma, ajánlott mindenkinek, aki szeretne egy mindenben kételkedő doku­ mentumfilmes újabb alkotását megnézni.

Bemutató az USA-ban: 2018. szeptember 21.

The Old Man & the Gun (IMDb: 7,1) Egy életrajzi filmről lesz szó, arról a Forrest Tuckerről fog szólni, akit 15 éves korában bör­ tönöztek be először. Majd az amerikai bűnöző számos alkalommal, szám szerint 18-szor szö­ kött meg sikeresen a cellájából. Besorolásilag krimi-dráma lesz, de David Lowery rende­ zőtől nem várható ilyen éles elkülönítés, hi­ szen korábbi filmjénél, a Ghost Story-nál is egy olyan horrorfilmet alkotott, ami inkább egy ember halála után betöltetlen űrről szóló dráma, mintsem számos jumpscare-rel dúsí­ tott filmélmény. Az Old Man & the Gun-ban Robert Redford kapja a főszerepet, de fel­ tűnnek még mellette olyan színészek is, mint Danny Glover, a Halálos Fegyver filmek nagy sztárja, illetve Casey Affleck, aki a Manchester by the Sea miatt Oscart nyert, de ő dolgo­ zott együtt Lowery-vel a Ghost Story-ban is.

Izgalmas film várható, ajánlott azoknak, akik szeretik az életrajzi és a krimi filmeket.

Bemutató az USA-ban: 2018. szeptember 28.

Legközelebb remélem sikerül meghalnod :) (IMDb: 7,9)

A képek forrás: amazon.com

Schwechtje Mihály első nagyjátékfilmje lesz ez. Eddig csak rövidfilmeket csinált, de nemrégiben volt egy rész a Terápiá-ban is, amit ő rendezett. A listán talán ez a film áll legközelebb a fiatalokhoz, itt ugyanis egy tinilány drámájáról lesz szó. Mindazon témákat érintve, amiket fiatalként átél az ember középiskolában, legyen az egy szerelmi

|15

csalódás, piszkálódások vagy éppen depresz­ szió. Komoly tartalom, fiatal színészekkel.

A nagy nevek közül benne lesz Mácsai Pál, szintén a Terápia sztárja. A film egyébként már április 13-án kapott egy animációs teasert, amihez a Fran Palermo adta a zenét. Ajánlom mindenkinek, akinek tetszett a 13 Reasons Why, és szeretne hasonló tartalommal nézni egy magyar filmet is.

Bemutató Magyarországon: 2018. szept­ ember 13., de valószínűleg egy darabig még műsoron lesz, leginkább a művész mozikban.

At Eternity’s Gate (IMDb: 6,6) Európai filmek közül a közönség szerintem ezt várja a legjobban. Egy életrajzi film lesz ez is, méghozzá Vincent van Gogh-ról. Sokkal inkább fog arról szólni, hogy a festő miként használta ki a természetet, miként is volt harmóniában az alkotásmódja a környezeté­ vel, minthogy az élettörténetét mutassa be.

Arra készült inkább a legutóbbi Oscar gálára jelölt, Loving Vincent, aminek az volt a csodája, hogy minden egyes képkockáját megfestették van Gogh-i stílusban és lényegében egy timelapse filmet alkottak a készítői. Az Eternity’s Gate másképp lesz művészi, itt az egyén jellemvonásai dominálnak majd, amire érzésem szerint nagyon jó választás Willem Defoe. A számos díjra jelölt színésznek áttörés lehet ez, hisz tudjuk, hogy az életrajzi filmekért mostanában adnak Oscar-díjat, lásd Gary Oldmant Churchill szerepében. Defoe mellett a Hannibal című sorozatból ismert dán színész, Mads Mikkelsen kap majd szerepet, illetve Oscar Isaac és a Rupert Friend (Homeland: A belső ellenség). Az At Eternity’s Gate-et ajánlom mindenkinek, aki szereti Willem Defoe játékát és aki szeretné kicsit jobban megismerni van Gogh alkotásmódját.

Bemutató Olaszországban: 2018. szeptember 3-án volt a Velencei Filmfesztiválon

Napszállta (IMDb: 7,0) Még egy magyar film a listán. Rendezője nem más, mint az Oscar-díjas Saul fia akko­ ri elsőfilmese Nemes Jeles László. Egyedi hátsónézetes, kissé rohanón kameramoz­ gása vélhetően ebben a filmben is látható lesz, legalább is az előzetesek erről árulkod­ tak. Ezen felül kosztümös film lesz, az első világháború előtti Magyarországon játszódik, főszerepben egy kisasszonnyal, aki kalapsza­ lont örökölve tér haza Budapestre. A filmet a Cannes-i filmfesztiválon mutatták be, ott vegyes volt a fogadtatása, de azt követően a Velencei Filmfesztiválon megkapta a film­ kritikusok díját. Itthon a CineFesten volt látható először, ahol akkora érdeklődés fo­ gadta, hogy nem fértek be az emberek a vetí­ tésre. Főszereplője Jakab Juli, de a magyar színésznő mellett külföldiek is szerepelnek benne, mint például a román Vlad Ivanov.

Figyelmébe ajánlom azoknak a filmet, akik szeretik a kosztümös alkotásokat, akiknek tetszett a Saul fiá-ban a rángatózó és lihe­ gő kameramozgás, és akik szeretik a hosszú nagyjátékfilmeket. Játékideje ugyanis 2 óra 22 perc.

Bemutató Magyarországon: 2018. szept­ ember 27.

16|

VERS ÉS PRÓZA

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. október

Budapest elrepül IVÁNKAI MÁRK Rám nem hat a gravitáció. Néhányan a látás szépségétől vannak megfosztva, páran a moz­ gás örömétől, én a tömegvonzástól. Pontosabban hat rám, csak fordítva, engem taszít a Föld.

Anyám pilóta, apám pedig légiutas­kísérő, sorsszerű volt tehát, hogy én is az ég felé tartsak.

Terhesen olyan volt, mintha a föld fölött lebegne édesanyám, és ez esetben nem csak a boldog­ ságtól. Szinte magamtól megszülettem és azonnal a szülőszoba plafonján találtam magamat.

Horgonyként tartott vissza a köldökzsinór és az életet adó test. Rögtön el is neveztek Izsáknak és elkezdődött lekorlátolt gyermekkorom. Mivel félő volt, hogy elszállok a sztrato­ szférába, ezért mindig gyerekpórázon lebegtettek, amikor nagy ritkán kimentünk a szabad­ ba. Legtöbbször azonban a mennyezeten kellett játszanom héliumtól duzzadó állatkákkal.

Mikor idősebb lettem, súlyokat aggattak rám, amiktől kicombosodtam, mint egy kisgólya.

Pedig én mindig is vágytam az ég felé, csodáltam és irigyeltem a madarakat, amiért tudták irányítani a röptüket. Mit nem adtam volna, ha drága szüleim inkább megtanítanak repülni, mintsem hogy a saját képükre akarnak „normálissá” formálni. Az aktivisták, akik minden áron segíteni akartak rajtam, beadtak egy kérvényt az önkormányzathoz, hogy feszítsenek ki hálót Budapest fölé, holott ezt én nem is igényeltem. Ám ők hajthatatlanok voltak, de nem annyira, mint a földhözragadt politikusok, akik szerint mivel nincs elég repülő ember, ezért hálót kifeszíteni sem érdemes. Az aktivisták legalább azt elérték, hogy ne repülő embernek, hanem gravitációsan hátrányos helyzetűnek kelljen engem hívni hivatalosan. Elhatároztam, hogy jóra fordítom a képességemet, ezért rokkantakat vittem fel akadálymentes­mentes aluljárok és épületek lépcsőin. Ez úgy történt, hogy a lábsúlyokat és a kerekesszéket vagy mankókat odaadtuk egy járókelőnek, hogy hozza utánunk, mi pedig a súlyfeleslegtől meg­ szabadulva vígan átlebegtünk egyik szintről a másikra. Meg is választottak védőszentjük­ nek. Bár nem hivatalosan, mivel a Vatikán sosem ismert el valódi csodának, sőt egyenesen kijelentették, hogy az ördög szállt meg. Küldtek is hozzám ördögűző papot, de semmit nem tudott elérni vagy kiűzni belőlem. Sosem gondoltam a helyzetemet hátrányosnak, inkább egy állapotnak. Folyton történetek jártak a fejemben. Egyszer reptetés közben egy ilyet el is meséltem egy bácsinak, akinek hiányzott az egyik lába. Ettől hirtelen ő is pehelykönnyű­ vé vált, mintha magától akarna szállni. Idővel már alig volt szükség a segítségemre, mert az emberek elkezdtek egymásnak történeteket mesélni, és aki olyan történetet hallott, amitől könnyedebbé vált, az felemelkedett a földről. Az emberek eleinte csak pár centire lebegtek a talajtól, később már muszáj volt az ablakokat használniuk az ajtók helyett. Végül pedig meg­ állíthatatlanul törtek a város fölé. Szájról szájra jártak a történetek, ezeket sugározta a tv, a rádió, posztok és publicisztikák formájában is megjelentek, majd hangosbemondókon har­ sogták szerte az éterbe. A politikusok sem tudtak többé a földhöz ragadni, tömegével szálltak szerte a szélrózsa minden irá nyába. Azóta négyzetrácsos az ég.

IllusztrácIó: varga zsóka

SZŰCS VIRÁG NATÁLIA

DUKAI-TAKÁCH ESZTER

Galakszis

Ezer lépés a szabadság?

Nem viccnek szánom, hogy csak majd ha visznek hetedhét határon túl akkor hagyom el ezt a házat, és ha százat ajánlanak az égboltról, akkor is énekelve beszélek majd a rég voltról, az otthonról, hol ott tombol a zene, amit zajnak hívnak azok, akik nem hallanak, csak halnak, a negyedik emeleti lakó áldását kérem mindenkire, aki itt levegőm vagy vérem, pedig három emelet van össz­vissz, a többi csak toldás, alattad az erkély, feletted a tető, az ajtóban a postás, egész álló nap az utcában bóklászok, de még mindig összekeverem az irányítószámot a régivel, de itt se nehéz: a tánc lehet páros, ez a páratlan oldal pedig a város közepe, sőt maga a Tejút karja karol át, ha a Körút közepén roóvom a zebrát, és elfordulok oldalra, hogy lássam megdermedve hullámzani az utazókat a forró folyómederbe’, és tágul a horizontja mindannak, aki látja, ahogyan ontja fényeit a forgalom a világba, természetről írni könnyű, természete mindenkinek van, de itt kétmillió ember mondhatja el, „“itt érzem jól magam, dalt vagy verset, ahogy esett, írhatnék, de mégse, csak annyit, hogy megleltem, mit kerestem végre, az udvarom nem marad parlagon, a magyar ugaron nyugodtan alhatom, és nem sértő a zúgás és nem sűrű lég, és minden adott ahhoz, hogy önmagad légy, csak legfeljebb párszor át kell szállni, de ilyen sokféleségben mást szekálni képtelenség, és néptelenség van a senkik földjén, minket nem zavar, ha valaki pirossal hordja a pinket, városban lakni átmossa ami előítélet létezett, a villamos kanyarodott, de nem fékezett, beleremeg a ház, mintha bölcső lenne, és egy anya gyermeke minden bérlő benne, leszarjuk, ha egyszarvúk ügetnek a parkon át, vagy valaki kapucniban adja a marconát, nagyon kivan, vagy nagyon kíván valamit vagy bármi mást, itt semmi se csalás, de minden ámítás”, itt borulok rád, Nagykörút, pedig színjózan vagyok, itt boruljon rám a szemfödél, ha már nem látom a napot, vehetitek komolyan, de nem vehetitek el tőlem, újjászülettem, és Budapest lett a szülőföldem.

fáj a lába szegény árva kocsi ment át rajta nem is oly rég mármint a lábán útpadkán ül szemében könny gyűl karja vérzik a kerítésen mászott át előtte ezer meg ezer meg ezer kilométert járva fáj a lába megérti ő, hogy „féltik…” ő is szerette hazáját de el kellett jönnie a lábán és utána ezer meg ezer meg ezer más társával üres hassal aludt a táborban korgott és rohadt korgott és rohadt rohadt a lába szegény árva hasa korgott másnak is nem csak neki nem csak neki nem fért a sátorban lába kinyújtva jött a kutya az a németjuhász és harap és harap és rág cipő nem volt rajta azt már hamarabb lelopták így a lábujja bánta szegény árva fáj a lába fáj a lába fáj a

Minden kedves olvasónkat arra bátorítunk, hogy amennyiben szeretné szerzeményét megjelentetni hasábjainkon, vegye fel szerkesztőségünkkel a kapcsolatot a pbu@btkhok.elte.hu ímélcímen.