Pesti Bölcsész Újság • 236. szám

1

2

236. szám, 2016. március 2 BEAC Sportrovat Sporthírek és programok 3 Pesti Bölcsész Akadémia Tavaszi programsorozat 4 Faninfo Kulturális programajánló

12-13 Feltalált hagyományok Ötletgyűjtemény új hagyományokra 15 Pontokról és kérdőjelekről A hallgatói mentalitás 16-17 Bölcsészek egymás között Interjú Szilágyi Mártonnal

5 HÖKlöny btk hök hírek és történések

18 Átlátható tudásbázis Informatikai hagyományteremtés

6-7 Így költöztünk mi A Kar és épületeinek története

19 Neptun haragjának emlékezete Egy komolytalan írás

8 Az eltűnt bölcsészet nyomában Kari hagyományaink 9 Térköz Egy elképzelt közösségi szféra 10-11 Hagyománytörések és közösség Belső fluktuáció és identitásválság

20-21 A tudás szabadsága, a szabadság szigete Interjú Kiss Endrével 22-23 Hallgatói vélemény Hallgatók hagyományteremtési ötletei 24 Levezető Aranyköpések bölcsész módra

Főszerkesztő: Zámbó Gergő, zambogergo@caesar.elte.hu Főszerkesztő-asszisztens: Stemler Diána Olvasószerkesztő: Vályi Dániel Korrektor: Bencze Norbert Főmunkatárs: Kovács Kristóf Irodalmi rovat: Biró Krisztián Felelős kiadó: Murai László elte btk hök elnök Terjesztés: Czinege András Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. Betűtípus: Chronicle, Abril Fatface, FF Meta Szerkesztőség: 1088 Budapest, Múzeum körút 4. H épület Megjelenés: 1500 példányban, havonta Felhasznált képek és szerzőik: Wikipédia, oszk, Pointernet, Illusztrációk: Katona Rózsa Mindenkori elérhetőségünk: pbu@btkhok.elte.hu

Hírek, események, programok az ELTE-BEAC háza tájáról Jön a hetedik kek! Öt ország, egy nemzet, tizenhat csapat, egy közös cél – erről szól a mára hagyománnyá nemesedő budapesti Kárpát-medencei Egyetemek Kupája, amelynek 2016. március 4-5-én a beac sportcsarnoka és műfüves pályái adnak otthont. Az évenként megrendezésre kerülő torna – kiegészülve a révkomáromi, csíkszeredai és székelyudvarhelyi kek-állomásokkal – lehetőséget ad arra, hogy a felsőoktatási hallgatók a sporton keresztül élő kapcsolatot építhessenek ki egymással.

Folytatódik a show!

2014-ben rendezték meg először a Cheer mefob-ot, vagyis a cheerleaderek számára kiírt Magyar Egyetemi és Főiskolai Országos Bajnokságát, méghozzá a Kárpát-medencei Egyetemek Kupájának döntőmérkőzése előtt. Nem lenne meglepetés, ha a 2016. március 5-én, Budapesten tartandó iii.

Cheer mefob-on minden eddiginél több táncos állna színpadra, hogy – s talán a fiú futsalosok sem sértődnek meg – a háromnapos rendezvénysorozat leglátványosabb, s egyik legjobban várt attrakcióját varázsolja a szemünk elé. Március 5-én a mefob mellett nyílt versenyt is tartanak azon csapatok számára, amelyekben nem mindenki egyetemista.

Személyi edzés a beac-ban A személyi edzés egy exkluzív szolgáltatás, melyet korábban sokan elérhetetlen kiváltságnak tekintettek. Ma már ez a felfogás nagyban változott, így manapság nem csak az átlagon felüli jövedelemmel rendelkező személyek választják e módját az edzésnek. Ez az edzésforma nemtől, kortól és edzettségi állapottól függetlenül, mindenki számára hatalmas segítséget jelent céljai elérése érdekében.

2

BEAC

A beac kibővíti szolgáltatásait a személyi edzéssel, méghozzá teljesen a hallgatók igényeihez igazítva.

Hét darab csomag közül választhatnak az érdeklődők, így mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb feltételeket. A csomagok tartalmát és feltételeit a beac honlapján tudod elérni.

Kívül-belül megújul az elte Aerobik Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő beac-os tánc, aerobik, cheerleading, jóga és zumba edzések is mutatják, hogy jelentős az igény a rendszeres testedzésre és az egészséges életmódra. Az elte hallgatói, dolgozói és a beac sportolói a február 8-án rajtoló félévben új eszközökkel, egységes edzői ruházattal találkozhatnak, valamint egy vadonatúj testet-lelket felfrissítő programsorozathoz csatlakozhatnak.

2016-tól az edzők szakmai munkájára, továbbképzésére is egyre több figyelmet fog szentelni a klub. Együttműködést kötöttünk a Fitness Company-val, akik szakmai partnerként segítik edzőink továbbképzését, és egyesületi programjainkat fogják bemutatóikkal, előadásaikkal színesíteni. Összefogás a Görög Katolikus Líceumért A közös, nemes cél érdekében idén is összefogunk a résztvevő csapatokkal. A közelmúlt ukrajnai eseményei világossá tették a szervezők számára, hogy a leginkább rászoruló, nehéz körülmények között élő kárpátaljai gyermekeket szükséges támogatni, ezért a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumnak és a településnek, Karácsfalvának igyekszünk segítséget nyújtani március 3. és 5. között. További részletekért keressétek fel honlapunkat! ■ BEAC

Az ELTE BTK PhD hallgatóinak nyílt előadássorozata Nemzetépítés, népművelés Lex Apponyi Tarján M. Tamás , márc. 2., szerda, 18.00 Virginia Woolf és a Bloomsbury-kör I. Élet és művészet egységes tere Tóth Krisztina Kitti, márc. 7., hétfő, 18.00 Irgalmasság vagy igazságosság?

Vallás, egyház(ak), jog?

Kiss Gábor, márc. 8., kedd, 18.00

A nyugat lelki vezetője?

Ferenc pápa és „forradalma” Kiss Gábor, márc. 23., szerda, 18.00 Freak showk és emberkiállítások a xx. század elején Hajnal Márton, márc. 24., csütörtök, 19.00, FUGA A munkástanácsok az ’56-os „eszmekavalkádban” Gulyás Martin, márc. 30., szerda, 18.00

A „munkáshatalom” jellemzői a Keleti Blokk egyes államaiban Gulyás Martin, márc. 16., szerda, 18.00

V. Woolf III. Az alkotó művész és a művészi alkotás ábrázolása a szövegben Tóth Krisztina Kitti, ápr. 4., hétfő, 18.00

Virginia Woolf és a Bloomsbury-kör II. Tudatfolyam, a belső tér ábrázolása Tóth Krisztina Kitti, márc. 21., hétfő, 18.00

A Nagy-budapesti Központi Munkástanács és a Kádár-kormány harca Gulyás Martin, ápr. 6., szerda, 18.00

A számítógépes játékok terei, avagy hogyan építsünk virtuális világot?

Makai Péter, márc. 22., kedd, 18.00

Ásó, kapa, nagyharang helyett egyházi bíróság?

Kiss Gábor, ápr. 7., csütörtök, 18.00

Pesti Bölcsész Akadémia

3

Faninfo.hu Kulturális programajánló Jure Pukl – Daniel Noesig Quintet feat. Tzumo Árpád, Josh Ginsburg, Greg Hutchinson (SL/A/H/USA) Budapest Music Center 2016. március 9., 19:00 A belépés díjtalan.

A kvintett Bécsben élő két vezetője, Daniel Noesig és Jure Pukl igen régóta dolgoznak már együtt. Tíz évnyi közös munkával – turnék, koncertek, lemezfelvételek – a hátuk mögött vakon megbíznak egymásban. ■ ZS Kategória (Gólem Színház és a Dumaszínház közös produkciója) Karinthy Színház 2016. március 22., 19:00 Itt vannak azok. Köztünk járnak. Azok is boltban vásárolnak, azok is házakban laknak és ugyanúgy ledönti őket az influenza a lábukról, mint másokat. Sokan vannak … Mindenfelé, pedig saját országuk is van! ■ Schilling Árpád: A harag napja Trafó Kortárs Művészetek Háza 2016. március 20-22., 20:00 Diákjegy: 2400 Ft 2015 elején egy ismeretlen magyar ápolónő elsőként beszélt a nyilvánosság előtt kíméletlen

4

Programajánló

őszinteséggel a kórházakban uralkodó szakmaiatlan és embertelen állapotokról. A nővér fekete ruhába öltözött és az utcára hívta az ország ápolóit. A szókimondó nővér inspirálja Schilling előadását – de semmit nem használnak fel az ő valós történetéből. ■ ZeneHajó Hajós Andrással és a Modern Art Orchestrával Budapest Music Center 2016. március 27., 19:00 Jegy: 1500 Ft Tavaszi Zenehajó Hajós Andrással. Sonka, tojás, nyuszik és csoki csibék – egy átlagos húsvét vasárnap reggelén, de nálunk muzsikaszó, dalszerzés, vidámság és zenebona lesz! Rendhagyó tavaszi ZeneHajó koncertre várunk Benneteket, hogy igazán különlegesen induljon az ünnep! A ZeneHajó fedélzetén a Modern Art Orchestra legénysége, Fekete-Kovács Kornél kormányzásával és Hajós András iránymutatásával! Várunk mindenkit sok szeretettel! ■ További programokért és információkért keresd a faninfo.hu oldalát! A diákkedvezményekről, csoportos kedvezményekről érdeklődj a Faninfo csapatánál (info@faninfo.hu), segítenek a programszervezésben, a kedvezményes jegyekben és tájékoztatnak a lehetőségekről! ■ Faninfo

HÖKlöny HÖK Hírek és történések Választási reformok és a választási kérdések a tavaszi félévben, az őszi szemeszter eredményei és egyéb hírek a hallgatói önkormányzaton belül történtekről.

Nyilvános omhv adatok Az omhv (Oktatói Munka Hallgatói Véleményezése) az, amire minden félév végén rászánsz kb. egy-két órát, majd kitöltés után kapsz nyolc jutalompontot órafelvételkor. Ezekből a kérdőívekből az egész egyetem profitál, mivel az oktatók jobb képet kapnak munkáikról, illetve végső soron mi is jól járunk, mert a visszajelzések tükrében oktatóink javíthatnak munkáikon.

Zseniális lenne, ha ezeket a véleményeket nem csak az oktatók tudnák elolvasni, hanem bárki más is. Így nagyobb lenne a nyomás az oktatókon, jobb és átláthatóbb lenne a munka, illetve nem kellene mindenkinek az amúgy jogsértő MarkMyProfessor oldalát vizslatnia.

Az ehök vezetősége megegyezett az egyetem vezetésével, hogy amennyiben négy féléven keresztül a kitöltöttség meghaladja a hallgatók számának felét, nyilvánosságra kerülnek a kitöltött kérdőívek.

Ez meg is valósult, jelen pillanatban folynak az egyeztetések, hogy a nyilvánosságra hozatal milyen formában valósulhat meg.

Remélhetőleg a hallgatói (és egyes karokon oktatói) lobbi, valamint a józan ész diadalmaskodni fog ebben az égető kérdésben, még akkor is, ha bizonyos kompromisszumok elkerülhetetlenek lesznek.

Választási reformok Az őszi mesterképzési képviselőválasztáson nyilvánvalóvá vált, hogy a választási rendszeren jelentős változtatásokat kell eszközölni ahhoz, hogy a szavazás újra működőképes, és lehetőleg minél gördülékenyebb, egyszerűbb legyen.

A kétlépcsős választási rendszerben (szakos hallgatói érdekképviselő-választás, illetve a hallgatói önkormányzat küldöttgyűlési választása) a hallgatók sokkal kevesebben szavaztak, mint az előtte

lévő egylépcsős rendszerben. A felsőbb szinteken elfogadott választási reform így nem hozta az elvárt változásokat. Fő feladatunk a választási rendszer újragondolása, az egylépcsős rendszer változtatásokkal együtt való újbóli bevezetése.

Együttműködés A hallgatói önkormányzat kommunikációja az elmúlt időben példaértékűnek bizonyult a Kar vezetésével (dékán, dékánhelyettesek, hivatalvezetők).

A két fél rugalmas együttműködésének köszönhetően az egyeztetések gördülékenyek, sokkal egyszerűbb közös nevezőre jutni a felmerülő kérdésekben, ami azért is számít sokat, mivel mind Dékánunk, mind a hallgatói önkormányzatunk vezetői csak nem régen lettek megválasztva.

A hallgatói önkormányzat háza táját elkerülték a külső behatások, így ez a békés korszak lehetőséget nyújtott számunkra, hogy külső szervezetek felé is nyissunk.

Egyetemközi kapcsolatok Számos felsőoktatási intézménnyel sikerült az utóbbi időben felvenni a kapcsolatot és közös projekteket, programokat szerveznünk (PTE, PPKE, DE). Többek között ennek köszönhetően a tavaszi félév beköszöntével sikerült tető alá hozni egy tanárképzési konferenciát. A konferencia keretein belül megvitatásra kerültek a tanárképzési rendszer eredményei, problémái és ezek lehetséges megoldásai.

Valamint a május elején levő Bölcsész Napokra időzítjük a „Mi a bölcsész?” c. konferenciát, amire az összes nagy egyetem bölcsészkarát meghívtuk. ■ ELTE BTK HÖK Egyetemi közélet

5

Így költöztünk mi Mi a közös Noéban, a pegazusokban, a királyi palotában és a lombikbébikben?

A válasz ugyan nem tökéletesen egyértelmű, pedig nap mint nap találkozunk vele: az elte btk. Ahhoz pedig, hogy ezeket az összefüggéseket megértsük, szükségünk van némi épülettörténeti ismeretre.

Kik is voltak a Múzeum körúton előttünk?

Honnan költöztünk ide mi? Mi az alapja annak a pletykának, hogy a minket ősi ellenségnek tekintő ttk szerveket hagyott valamelyik alagsorban? Nos, a történet elég kacifántos, elődeinknek ugyanis rengeteget kellett csomagolniuk.

A kezdetek Közismert, hogy Tudományegyetemünk elődjét Pázmány Péter alapította Nagyszombatban, azt azonban már kevesebben tudják, hogy a btk diákjai különösen büszkék lehetnek, hiszen az intézmény első működő fakultása a bölcsészeti kar volt, amely 1635-ben nyitotta meg kapuit. Az akkor még jezsuita egyetemen a képzés három fő tárgyat foglalt magába: logika, fizika és metafizika – ezek pedig mind azt szolgálták, hogy a hallgatók alaposan felkészülhessenek a magasabb fokú teológia tanulmányokra. Az egyetemi fokozat megszerzéséhez igen különös kérdéseket kellett megválaszolni, 1642-ben például a következő matematikai feladatot adták: Noé idejében mennyi víz árasztotta el a földkerekséget? Kétségtelen, hogy erről lehet vitatkozni, az már bizonytalanabb, hogy van-e ténylegesen helyes felelet. (Bár talán ez sem érdektelenebb kérdés annál, minthogy a pegazusok mint absztrakt entitások tényleg léteznek-e, és hogy leírhatjuk-e pontosan a pegazusként való létezést a pegazlik igével.)

Költözések sorozata A xviii. századbeli országújjáépítés az oktatási rendszerre is kiterjedt, és egyre többször merült fel az egyetem székhelyének kérdése, elvégre a nagyszombati intézményt maga Pázmány Péter is csupán ideiglenes megoldásnak tartotta. Végül Mária Terézia jóvoltából 1777 nyarán szekerekre raktak minden tanügyi felszerelést, majd a Dunán

6

Kari hagyományok

keresztül hajók és tutajok segítségével Budára, egészen pontosan a királyi palotába szállították.

A korabeli diákok igazán impozáns körülmények között tágíthatták elméjüket, ugyanis a vár trónterme lett az intézmény aulája. Itt sem lelt azonban végleges otthonra a kar, hiszen II. József Pestre, a Király Kúria egykori épületébe költöztette, ahonnan 1805-ben átkerült a mai egyetemi főépület helyén álló nagyszeminárium harmadik emeletére. A bölcsészkar azonban itt is képtelen volt letelepedni, ősmagyarhoz méltó kitartással vándorolt tovább, hogy végre otthont leljen a Trefort-kertben, ahol 1871-ben felépült a kémiai intézet épülete. 1886-ban a Puskin utcában a fizika, a Múzeum körúton a természetrajz tudománya kapott helyet. Bár már az 1980-es évek végétől lebegett a levegőben a Természettudományi Kar áthelyezése a Trefort-kertből, ez azonban csak a rendszerváltás után történt meg, amikor átadta helyét a bölcsészettudományoknak. Innen ered a legenda, hogy mióta elfoglaltuk a épületeiket, ttk-s társaink kevésbé szimpatizálnak velünk, ráadásul a híresztelések szerint nem is voltak hajlandóak mindent magukkal vinni: az egyik épület alagsorában lombikbébik és különböző szervek várhatják vissza tanulmányozóikat.

A titokzatos E épület A Puskin utca 9. szám alatt üresen áll egy épület, és olyannyira, hogy voltaképpen még neve sincsen, egyedül borotvaéles logikával lehet kikövetkeztetni, hogy mivel a D és az F között áll, feltehetőleg az E-ről van szó. 1949 és 2008 között itt működött a mostani Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani Intézete is, de annak elköltözése óta semmit sem változott. Ugyan a 2000-es évek elején több

épületet is felújítottak a btk-n, az állam bizonyos összeget zárolt az elte költségvetéséből, így az akkori tervek szerinti világszínvonalú filmstúdió és a különböző filmlaborok – amelyek a gyakorlati képzést erősítették volna – kialakítása nem valósulhatott meg. Ki tudja, hány Nemes Jeles László kallódott el emiatt …

MUK 6-8.

Az egykori Műegyetem épületének első átalakítására a bölcsészkar ideköltözése után került sor a természetes funkcióváltás miatt, de hallgatóink és oktatóink nem rendezkedhettek be hosszútávra, ugyanis a már sokat emlegetett Természettudományi Kar 1951-ben átvette az épületet. Ám ők is csomagolhattak hamarosan a lágymányosi kampuszra, a btk tanszékei pedig visszaköltözhettek jogos – vagy legalábbis annak vélt – tulajdonukba.

Már 2000-ben felmerült a főépület udvarának hasznos igénybevétele, de csupán 2006-2007-ben valósultak meg a tervek, amelyek jelentőségükhöz méltó helyet biztosítottak egyes kari könyvtáraknak. A Trefort-kerti főépület rekonstrukciója 2009 júniusában fejeződött be, ennek keretében felújították a Múzeum körúti óraművet és óraszekrényt, kijavították és pótolták a Zsolnay-mázas díszeket, szobrokat.

Trefort-kert Az eredetileg Füvészkert nevet viselő telek 1847-es végleges elhelyezése előtt először a ferenciek rendjének telkén talált helyet magának, ám az 1838-as nagy árvíz következtében megsérült és vitathatatlanul szükségessé vált az áthelyezése. Egy viszonylag rövid, de nyugalmas időszak után 1864-ben ismét a Füvészkertre irányult a figyelem. Suhr Vilmos cirkuszigazgató ugyanis engedélyt kapott arra, hogy cirkuszt nyisson a mai Múzeum körút 4./B épület helyén. A cirkusz azonban rövid életű volt, hiszen 1867-ben végleg bezárt. A Trefort-kertet 1869-ben jelölték ki egyetemi célokra – természetesen nem a bölcsészeknek, hanem a természettudósoknak és az orvosoknak, de végül itt is bizonyítást nyert a tény: minden út a btk-hoz vezet.

Gólyavár Az egyetem „magánkastélya” Pecz Samu tervei alapján készült az 1800-as évek végén, mára pedig már igazi jelképpé vált. Sajnálatos módon azonban – már csak az évszámból következően is – elsőként ezt sem bölcsészeknek szánták, hanem a Műszaki Egyetem hallgatóinak. Nevét, bármennyire is meglepő, a gólyákról kapta, akiknek legfontosabb előadásaikat ebben az épületben tartották. Később, 1920-ban itt működött az Egyetemi Nyomda, és csupán a háború után alakították át ismét előadóteremmé. ■ Dézsi Fruzsina Kari hagyományok

7

Az eltűnt bölcsészet nyomában Írások, amiket nem szabad komolyan venni Ahogy visszatértem a kollégiumba, szobatársam, látva, hogy didergek, ajánlotta, hogy igyak egy kevéske sört, és bár először nem akartam, mégis meggondoltam magam, és szobatársam a sör mellé egy kis madeleine-nek nevezett süteményt adott … … abban a pillanatban, amikor ez a korty sör, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, rendkívüli dolog történik velem, egy olyan bűvös öröm, melynek okát akkor még nem ismertem, de az előretörő emlékek sora egyre világosabbá tette, hogy újraélem az elmúlt évek legkáprázatosabb emlékeit, először mind közül azt, amikor Marci javaslatára

„Lelkifurdalás nélkül tölthettünk több időt a Múzeum kertben elültetett fenyőfánkkal, amiket a gólyahajón nyertünk” édessüteményt ettem a sörivó előtt, és az első szignálkor lehajtott keserű szomjoltó az édessel egy kábulatba ejtő kombinációt alkotott, melyet akkor még eredménytelenül próbáltam elmagyarázni őrstársaimnak is, mikor a verseny után csapatostul, az őrszászlóval a testemen indultunk le a táborzáró buliba, melyről akkor még nem sejtettük, hogy közös élményeinknek nem a végét, hanem éppen kezdetét jelenti, melyet bizonyított, hogy utána szinte minden csütörtök estét együtt töltöttük, közösen merengtünk az élet nagy dolgain, és néha, mikor a sört és az évfolyam-előadást is meguntuk, egy-egy óra helyett új ismerőseinkkel inkább a Múzeum lépcsőjén napoztunk, főleg, amikor éppen megint filmet forgattak a kampuszon vagy valamilyen nagykövet érkezett, és ez lelkifurdalás

8

Kari hagyományok

nélküli kifogást jelentett a megközelíthetetlen órákról való lógásra, és arra is, hogy hosszabb időt tölthessünk a Múzeum kertben elültetett fenyőfánkkal, amit a gólyahajón nyertünk meg főnyereményként, de aztán a hideg tél magával vitt, bár igyekeztünk városi legendát gyártani abból, hogy a görögös lány vágta ki bosszúból, mert megsértődött, hogy végül nem vele táncoltam a gólyabálon, ami utóbbi egyébként igaz, de idegesített, hogy a szokásosnál is többet beszélt holt nyelveken, de aztán a Bölcsész Napokon az egyik konferenciáról a Szabó Balázsra rohanva bocsánatot kértem tőle, mert addigra ráébredtem, hogy az angol minorról kiszórnak, és felértékelődtek előttem a kisebb nyelveket beszélők, s rögtön a bocsánatkérés után nyomott a kezembe Marci először egy zacskó madeleine-t, megjegyezve azt, hogy sörrel fogyasztva a legfinomabb, én, hülye, meg hittem neki, és kipróbáltam … ■ Bencze Norbert

Térköz egy mennybéli bölcsészvilág Az órarend-összeállítás még a romantika korszakát idézi: tökéletes úgyse lesz, ezért eleve lyukasra tervezed. Aztán a másfél órás üresjáratokban pedig töröd a fejed, hogy hova is ülj be. Álljunk meg egy percre, és képzeljük el, milyen lenne egy tökéletes világ!

Először is tegyük fel, hogy a misztikus szellemház nem csúfítja el parkunk képét. A helyén egy közösségi palota magasodik, ahol mindenki megtalálja a számítását. A modern és a klasszikus elemeket ötvöző csoda szervesen illeszkedik a kampusz épületeihez. Tágas terek, nagy üvegfelületek. A századnak megfelelően modern energetikai rendszerrel felszerelve, ami minden környezetvédelmi elvárásnak megfelel.

A tanulóterem a béke szigete. Klasszikus bútorok, klasszikus olvasólámpák, sejtelmes félhomály. A falak mentén kandallókban ropog a tűz. A kényelmes karosszékekben órákat lehet eltölteni, a bekuckózás mindennapos. A vastag szőnyegek csak úgy hívogatnak a törökülésre. A falakon végtelen könyvespolcok, a plafonon freskó. Full extrás könyvtár, mindenki számára, mégis lazább, mint a szokásos.

Azonban nem csak egyedül szoktunk tanulni.

Mit teszünk, ha csoportban kell dolgozni? Sokkal vibrálóbb, modern környezetbe lépünk. Világos terem, élénk színek, a falakon minimalista képek.

A kör alakú asztalok a terem közepén lehetőséget adnak a hatékony csapatmunkára. A falak mentén itt elszeparált munkaállomások találhatóak, hogyha egyéni munkát kell végezni, el lehessen vonulni békében dolgozni. Egy ilyen inspiratív, munkára tervezett tér hiányzik legjobban jelen pillanatban az egyetemről, ahol a könyvtárból kipisszegnek, a klubokban pedig szavadat se hallod, a világítás hiányában pedig írni-olvasni is bajos.

Hangulatában nagyon hasonló a szabadidős terem. Ez is világos, ha lehet, még vibrálóbb.

Számtalan növényekkel elszeparált boksz ad lehetőséget a meghitt társalgásra. Mivel mindegyik boksz más hangulatú, így mindenkinek lehet

kedvenc sarka. A színes babzsákfoteleken mindenki ízlése szerint fekszik el, üldögél, kucorodik. És a legjobb: bármit bevihetsz! Igen, ha szeretnél, hozhatsz szódát a kk-ból, ha szeretnél, ábécés baracklevet. Persze nem mindig szeretnél elbújni a világ elől, ha inkább a véletlenül befutó ismerősökre pályázol, a nagyterem a te választásod: összefüggő, kanapés-dohányzó asztalos nagy tér, ahol mindig kiszúrhatod a pajtásokat. Mivel egy egész Karnak hatalmas területre van szüksége, több emeletes komplexumról beszélünk. Ezek között nyilván csúszdán is lehetne közlekedni.

Persze egy ilyen pihenőcentrum kialakítása túlmegy a valós lehetőségeken. Ez egy elképzelt, ideális világ, amelynek eljövetelét a hazai körülmények között nem várhatjuk el. Az azonban vitathatatlan, hogy szükségünk van egy valódi közösségi térre. Jelen pillanatban két óra között álldogálva tudunk beszélgetni, az órák közötti lazítást pedig szinte lehetetlen a kampuszon megoldani. A park persze tavasztól sokat lendít a helyzetünkön, de az eső elmossa a jókedvet. A Gólyavár vagy a H épület alagsora két kézenfekvő megoldás, de mivel ezek egyike sem közösségi térnek lett tervezve, ezértnem életképes alternatívák.

Reméljük, hosszú távon sikerül megoldást találni erre a problémára. ■ Kovács Kristóf Kari hagyományok

9

Hagyománytörések és közösség A változás állandó, csak nem mindegy mi változik, mikor és milyen mértékben. A változásokra így vagy fel vagyunk készülve, vagy nem. Mit kell tennünk annak érdekében, hogy egy kiszámíthatatlan korban minél többet megőrizzünk és továbbhagyományozzunk a közösségünk érdekében? „... lehet-e, szabad-e a mi demokráciánkban nyílt kritikával előállani. Szerintem semmi kétség akörül nem lehet, hogy lehet is, szabad is, kell is.”

– Lukács György Az elte btk története hagyománytörések sorozata.

Nincs ebben semmi meglepő, hiszen az egyetlen állandó maga a változás. Azonban az, hogy mi változik, mennyi idő alatt, és az, hogy fel vagyunk-e készülve a változásra, a változás léptékére, igen lényegi kérdés. Ezeket a változásokat az egyetem és a kar szervezeteinek kell lereagálnia és levezényelnie.

Ahhoz, hogy érezzük, hogy minden milyen labilis és mennyire veszélyeztetett helyzetbe képes kerülni, ha valahol változás következik be, érdemes alapszinten áttekinteni az egyetem szervezeti kommunikációját: nagyon sarkítottan az egyetemen belül vagyunk mi hallgatók, az egyetem vezetése és a hallgatói önkormányzat. Bárhol következik be változás, azt a másik kettő szereplőnek is le kell reagálnia időben, esetleg ha a változás olyan mértékű, saját szervezetét is hozzáigazítani az új körülményekhez.

Ezek a változások érinthetik az egész szervezetet vagy csak a szervezet egyes résztvevőit.

Nézzünk most ezekre egy-egy példát, és nézzük meg, hogy mikor keletkezhetnek problémák, és hogyan lehet a legszebben végrehajtani bármilyen változást anélkül, hogy hagyománytörést szenvednénk.

Alulról A hallgatói önkormányzaton belül az egyik legégetőbb probléma a folyamatos fluktuáció. Ha egy hallgató lediplomázik, onnantól kezdve a szervezeten belül már nem vállalhat pozíciót. Ezen felül

10

Kari hagyományok

nem csak a diplomázás lehet kizáró ok, hanem már előtte a szakdolgozat elkészítése, passzív félév, illetve külföldi tanulmányok, Erasmus stb.

Nagyon sok esetben előfordul az, hogy egy új emberre a változások miatt nagyon rövid időn belül van szükség, és ez a változás, lemondás nincsen kellően előkészítve. Abban az esetben, ha nem is tudjuk, hogy ki fog a helyünkre kerülni, mivel a pozíciót meg kell pályázni vagy nincs rá időben jelentkező, a helyet az új ember akkor veszi át, mikor az előző delikvens már lemondott.

Ezzel az a legnagyobb baj, hogy a tudás, amit az előző személy napi rutinjába már teljesen beépített, ez esetben teljesen elvész. Rendben, a kötelezettségekkel tisztában van, de azzal, hogy mivel és hogyan lehet a lehető legkönnyebben az adott feladatokat elvégezni, nem, újra ki kell tapasztalnia. Arról nem is beszélve, hogy a komplex kapcsolatoknál az a tudás is elveszik, hogy melyik személlyel milyen módon lehet a legkönnyebben kommunikálni.

Mikor ez megjelenik majd nyomtatásban, a Pesti Bölcsésznek már új főszerkesztője lesz. Azonban mi pontosan azt szeretnénk, hogy ne következzen be nálunk olyan hatalmas és éles változás, mint mikor annak idején mi vettük át az újságot. Hogy tovább öröklődjön minden, ami keveset idáig kiépítettünk.

Hogy a tudás teljes mértékben továbböröklődjön, és az utánunk érkezők már erre alapozzanak, építsenek. Így tudunk csak előrelépni, ha ennek a rendszere teljesen kiépül, és szabályozva van.

Felülről Az utóbbi időben a felsőoktatásban az újra bevezetett osztatlan, kétszakos képzés volt az egyik legnagyobb változás.

Szerencsére már lett a hallgatói önkormányzaton belül is megfelelő szervezete és képviselete ezeknek a hallgatóknak, azonban a legnagyobb probléma még érzésem szerint jelenleg is fennáll, miszerint ezen hallgatók számára nincs olyan bejáratott és kiépített közösségi élet és szféra, mint az egyszakos hallgatóknak. Legyen szó a gólyatábori őrsbeosztásról, vagy arról, hogy most ők igazság szerint hova is tartoznak.

Egy kisebb identitásválságot eredményezhet egyesekben a jelenlegi felállás, mivel az egyszakosoknak megvan a kiépített családja. A kétszakosok viszont érezhetik úgy, hogy kicsit ide is, kicsit oda is tartoznak, de igazából se ide, se oda.

Ha készülne egy átfogó felmérés, adatgyűjtés a hallgatókkal, hogy ténylegesen mire vágynak, mire van szükségük, mit várnak el tőlünk mint szervezettől, illetve az egyetemtől, az itt töltött évektől, akkor lehet, hogy a választásokkor tapasztalható politikai apátia is megszűnne.

A hök nagyon jó programokat szervez, de az egyetemünkről jelenleg hiányzik az, hogy a mikroközösségeket a lehető legjobban összekovácsoljuk.

Olyan események kellenének, ahol nem fakultatív

módon lehet ismerkedni (mint egy közös kocsmázás vagy Halloweeni/Karácsonyi/Felező/Vizsgatemető buli, ahova az ember általában csak úgy megy el, hogy már ismer embereket), hanem olyan programok, ahol az osztatlanos (és alapszakos) hallgatók kisebb csoportokba kényszerülnek, és a hallgatók kapcsolatait tudatosan szervezzük. Ahol tényleg úgy érzik, hogy otthon vannak és törődnek velük.

„A tömegegyetem idején ezt összekovácsolni a mi és az utánunk jövők legnagyobb feladata” Amíg fennáll annak a lehetősége, hogy egy hallgató nem kap és nem talál magának családot az elte-n belül, addig nem számít, hogy milyen magasan van tudományunk fellegvára. Arról nem is szólva, hogy ma már – legalábbis elviekben – a tudás mindenkié, így az egyetem egyetlen ereje a közösségben van. És a tömegegyetem idején ezt összekovácsolni a mi és az utánunk jövők legnagyobb feladatának kell lennie. ■ Zámbó Gergő

Kari hagyományok

11

Feltalált hagyományok A hagyomány a nemzedékről nemzedékre öröklődő szimbólumok rendszere, amely nélkül nem létezhetnének emberi közösségek. Nekünk mint egyetemi közösségnek is van jó néhány tradíciónk. Mégis arra gondoltunk, hogy lehet még új elemeket is hozzáadni a bölcsész folklórhoz.

Tudós talár Nálunk nem kerítenek akkora feneket a diplomázásnak, mint más intézményekben. A fekete talár, a fehér kesztyű, a kalap, a beszédek nálunk valahogy nem kerültek be a köztudatba. De mindennél fontosabb a kalap feldobása, persze szigorúan szinkronban. Ezzel szimbolikusan is belépnek a végzősök a tudomány világába, egyben jelezve, hogy már megszabadultak az egyetemi mindennapok felelősségétől, a zéhára utolsó pillanatban virrasztva készülés ideje lejárt. Persze innen kezdődnek csak szürke mindennapok. Igaz, ma már olyan gyakran diplomázik az ember, hogy ez talán nem is ügy.

Legalábbis a mesterszak végén viszont igencsak adekvát lenne egy ilyen ünnepség. Na, alkudjunk meg, egy jó doktoravatásnál? Az biztos, hogy valamikor be kell avatni a fiatalságot. Végtére is nem maradhatunk le, ha már annyi rivális egyetemen bevezették ezt a nemes szokást.

Bolond talár Talán rémlik még valami a középiskolai bolondballagásból. A fentebb említett hivatalos beavatás előtti utolsó alkalom, amikor még szabadon kitombolhatná magát a fiatalság. Ekkor a kampuszt elárasztják a jelmezes, garázda végzősök, akik felforgatják az egyetem életét, de ezért igazán nem haragszik rájuk senki. Kedves bolondok ők, akik a professzorokkal pertut isznak, de csak miután szódásszifonnal végiglocsolták a publikumot. Lehet mondani, hogy ez egy komoly intézmény, ahol nem engedhető meg ilyenféle impertinencia. Ha hagyományokról beszélünk, nem lehet elfelejteni az egyetemek múltját. Az egyetemek kialakulásánál még

12

Kari hagyományok

bizony igen rossz híre volt az egyetemi ifjúságnak, Párizsban például többször tettlegességig fajult a városiakkal való nézeteltérés. Természetesen a hallgatók győztek. Ennek a konszolidált továbbélése a bolond diplomázás.

Bölcsész Kupa A Duna másik partján közismert a bme Schönherz kupája. Ez a csapatverseny olyan méltán híres eseményeket adott a városnak, mint a Schönherz Mátrix, amikor is egy kollégium homlokzatát alakítják kijelzővé, és olyan vicces videókat láthat a

„A cél egyszerű: minél többet elfogyasztani az ellenség egereiből” nagyközönség, mint az elmémesedett Székely meg a fia epigramma a Schimán szupercsapattól. „Nyúljuk le egy másik egyetem szokását?”– kérdezhetitek.

Persze, hogy nem, bár jótól lopni nem bűn. A bölcsész csapatverseny viszont egy nagyon is vonzó programsorozat lehetne. Már most is tartanak szakokon belül kisebb megmérettetéseket, különösen a gólyáknak. Ezeket lehetne sokkal nagyobb léptékben művelni. Az egész városon átívelő nyomkeresős forduló például kihagyhatatlan. A kampuszra úgyis összeállítottak már egy szabadkőműves nyomozós játékot, de képzeljük el ezt egész Budapesten.

Ennek az a roppant hasznos előnye is meglenne, hogy a frissen a fővárosba került fiatalok megismerhetik Budapestet, de egy ilyen alapos nyomkeresés

rengeteg újdonságot tartogathat az őslakosoknak is. Az épületekről, a szobrokról és a közterekről is tanulhatnánk így, miközben a versenyt futunk az idővel és a többi csapattal.

Menekülj a könyvtárostól!

A Menekülj a könyvtárostól egy sokkal nehezebb feladat. Itt a mindenek felett őrködő, szigorú könyvtárosok őrző tekintete előtt kell különböző elrejtett információkat, nyomokat megtalálni.

Azonban ezekhez olyan dolgokat kell végrehajtani, ami normál esetben nem a könyvtárba való. Persze ha lebuksz és kiparancsolnak az olvasóteremből, búcsút inthetsz a pontoknak. Ez egyfajta ellenséggel turbózott szabadulószoba, ahol a hatékony információ-feldolgozás és a lopakodás készségeit teszteljük, ami ugyebár minden bölcsész sajátja.

Vadászat Csapatjáték, amiben a baglyok igyekeznek minél több egeret megenni. Minden csapatban egy bagoly kezd, aki a kampuszon vadászik a többi csapat egereire. A cél egyszerű: az egerek elfogyasztásával minél több pontot kell szerezni a csapatnak. A baglyot a hajba, kalapba, táskára tűzött toll jelképezi, az egerek szürke karszalaggal játszanak. A vadász a karszalagok gyűjtésével igazolja pontjait. Fogócska a kampuszon, amely visszahozza a gyerekkort az egyetemre. Nem elég komoly? Meglehet, azonban

testmozgás! Igen, tudom, hogy nekünk ez nem akkora erősségünk, ezért is jó, ha legalább egy ilyen versenyen megerőltetjük magunkat, és a csapatért bevállalunk egy-két sprintet. De mi van akkor, ha egy szemináriumon összeakad egy bagoly és egy egér? Az egér csapdába szorul, és futás nélkül megoldja a dolgot. A természet kegyetlen!

Persze ez csak néhány versenyszámötlet, a lényeg mindig az, hogy játékos, könnyed körülmények között kovácsoljuk össze a bölcsész közösséget. Nem figyeltétek még meg, hogy azon a szűk vagy kevésbé szűk körön kívül, akikkel nap mint nap együtt mozogtok, nem igen van kapcsolatotok a többiekkel?

A bölcsész miliő pedig igencsak összetartó lehetne, végtére is egy kis család vagyunk itt a székesfőváros szívében, akiket ráadásul gyakran érnek támadások – legtöbbször csak mekis viccek formájában, de akkor is. Mennyivel jobb lenne, ha ilyenkor az egész közösség támogatásában bízva felemelt fejjel riposztolhatnánk. Persze most sem kell félteni minket, de családunk még nem olyan összetartó, mint lehetne. Az együtt részegedés mellett az együtt versenyzés az, ami ezt megoldja. Játszunk azért, hogy dolgozhassunk! ■ Kovács Kristóf

Kari hagyományok

13

Pontokról és kérdőjelekről Malacom van, hogy rövid írásomat – a hitelesség látszatáért, de nem ok nélkül – az ókori görögökkel kezdhetem: már Szókratész és Arisztotelész is felismerte, hogy a kérdéseknek mekkora szerepük van az oktatásban.

Ahogy végzek a ba-val, és rádöbbenek, hogy semmit nem tudok, dühödten felpanaszolom, hogy nem ezért (nem) fizettem. A három év alatt felhalmozott tudás egyelőre még nem rendeződik egész mondatokba, a különböző címkék között csak kíméletlenül izoláló pontosvesszők, valahogy így: Sartre; Weltliteratur; Derrida és a différance; Chomsky; ha a hűtőt kinyitom, ott is Saussure; posztmodern; testi hibával született kör; és a többi. Vonneguttól pedig tudjuk (vigyázat, csúnyán ferdített idézet!), hogy a pontosvessző használata valójában csak annyit árul el az illetőről, hogy kijárta a főiskolát.

Hadd boncolgassam tovább ezeket az írásjeleket!

Egy átlagos kisgyerek naponta kábé száz kérdést tesz fel, egy iskolás ennek kevesebb, mint felét,

„Nem tanultunk meg kérdezni, és nincs is hozzá türelmünk.” egy felnőtt alig tízet. Ahogy kijárjuk az iskolát, érdeklődő kérdőjelünkből vastag, kövér pont lesz.

A problémának nem kevés köze van az elöregedett porosz iskolamodellhez, amely azt sugallja, a tudás véges, és valamilyen szinten teljes mértékben megszerezhető. Belesűríthető másfél órába. Egy tanulmányba. A Testes Könyvbe. A Grammatika tankönyv-plusz-gyakorlófüzetbe. Pedig ez (talán csak az utóbbit leszámítva) nem igazán így van.

Nem tanultunk meg kérdezni, és nincs is hozzá türelmünk. Talán azért, mert félünk, hogy butának néznek minket („Miért ne esne le az alma, Isaac?”). Vagy a kérdés folytán fény derülhet ránk,

a kérdezőre („Johnny, mi ellen lázadoztok?” „Mit tudsz ajánlani?”). Esetleg kérdésünk látszólag triviális, sőt felesleges („Hova mennek télen a kacsák, ha befagy a tó?”). Vagy teljességgel értelmetlen („Mennyi egy töketlen fecske maximális sebessége?”). A világ szüntelen megkérdőjelezése az egyetlen út, hogy újat felfedezz; hogy összefüggéseket tárj fel; hogy változtass dolgokon; és hogy felszámold végre ezeket a pontosvesszőket.

Nem szégyen. Az európai kultúra alapműve, Platón Állama például egy nagyra nőtt gyik gyűjtemény.

Shakespeare egyetlen szállóigéje sem túl bonyolult, és a végén görbül az írásjel: „Lenni vagy nem lenni?” A kérdések nemcsak a diákot segítik, hogy sajátjává tegye a tananyagot, hanem a tanárt is, hogy közelebb kerüljön a diák gondolkodásmódjához.

Egy bölcsész számára pedig – aki egyetlenként merészelheti mondani a munkaerőpiacon, hogy nem tud semmit, és ezért még egy díjat is hozzávágnak – kérdezni kötelező. Még ha az egyetemen egyelőre hallgatónak hívják is.

Hamarosan vége ennek az írásnak; remélem, hogy sokan megkérdezik: miért ilyen inkoherens ez a szöveg? Higgyétek el, azok az átkozott pontosves�szők; én azokat okolom. ■ [Lábjegyzet: az írás nyomokban utalásokat és idézeteket tartalmazhat: Vonnegut: A hazátlan ember; Benedek László: A vad (film, 1953); Salinger: Rozsban a fogó; illetve Terry Gilliam: Gyalog galopp (film, 1975).]

Csabai Máté Kari hagyományok

15

Interjú Szilágyi Mártonnal

Bölcsészek egymás között Szilágyi Márton, a xviii–xix.

Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék vezetője huszonöt éve tanít Karunkon. Negyed évszázad alatt sokat változott az egyetemi oktatás, és sokatváltoztunk mi, hallgatók is.

1990-ben végzett magyar-történelem tanárként az elte-n. Hogyhogy végül az egyetemen maradt?

Amikor befejeztem az egyetemet, jelentkezhettem tudományos továbbképzési ösztöndíjasnak – és én kezdettől fogva inkább kutató szerettem volna lenni. Általában az ismerőseim gimnazista koromban azt mondták, hogy csak tanár ne legyek, mert arra nem vagyok alkalmas. Ezt megfontoltam, és úgy gondoltam, hogy az a legjobb, ha én kutatónak megyek. Ennek következtében már huszonöt éve tanítok.

A bölcsészhallgatók hozzáállása mennyiben változott ez idő alatt? Óriási változások vannak, és remélem, hogy ez esetemben nem csak catói dörmögés az idők és az erkölcsök romlásáról. Csak hogy néhány elemet felvillantsak abból, ami feltűnik, ha az ember huszonöt évig itt van: az egyik az, hogy a bölcsészkarra érkező hallgatók háttere alapvetően megváltozott. Amikor jelentkeztem, teljesen természetes volt, hogy az elitgimnáziumokból jönnek bölcsészhallgatók – ma ez gyakorlatilag kizárható. Egyre többen érkeznek vidéki kisgimnáziumokból vagy éppen szakközépiskolákból. A másik, ami döntően megváltozott, az a műveltségszerkezet, amivel az ember dolgozni kénytelen. Annak idején bizonyos mértékig természetes volt, hogy olyanok jönnek

16

Interjú

ide, akiknek teljesen természetes létformájuk az, hogy olvasnak és tájékozódnak a világ dolgaiban.

Ma alig lehet számolni azzal, hogy a hallgatók rendelkeznek ilyen típusú háttérműveltséggel, és rendelkeznek olyasféle olvasottsággal, ami nem a tárgyhoz kapcsolódik, hanem saját érdeklődésüket és ízlésüket mutatná. És ez azt jelenti, hogy egészen meg kell változtatni az oktatásnak a menetét is. Nagyon nehéz a hallgatókat arra átprogramozni, hogy olvassanak és gondolkozzanak, mert azt várják, hogy mondjam meg, mit kell mondani, miközben én azt szeretném elérni, hogy próbáljanak meg gondolkozni.

Ezek szerint a bölcsészkar egyfajta általános műveltséget ad?

Azt kell mondanom, hogy szerintem jelenleg társadalmi szinten olyan, hogy általános műveltség, már nincs, megszűnt. A bölcsészkar képviselheti valamilyen szinten ezt az igényt, és itt lehet megszerezni ennek az alapjait. A legfőbb eszmény az lenne, hogy olyan emberek végezzenek itt, akik tudnak tájékozódni ebben a világban, és képesek olyasmire, aminek a jelentősége mostanában egyre inkább növekszik: ha elolvasnak bármilyen szöveget, azzal tudjanak kezdeni valamit. Tudniillik az utóbbi évtizedekben hihetetlen mértékben romlott a társadalom szövegértő képessége, az, hogy egy szövegben a manipulációt hogyan veszi

észre az ember, és hogyan lát a szöveg rejtett intenciói mögé. Ha valaki elsajátítja ezt a képességet, akkor szinte kivirít a társadalomból. Például azt mondják, hogy jelenleg egy gyakorló politikusnak nem lehet odaadni egy oldalnál hosszabb szöveget, mert nem tudja elolvasni, és nem érti meg. Tehát a döntés előkészítése azon múlik, hogy bármilyen bonyolult kérdésről is van szó, azt egy oldalban össze kell foglalni. És az üzenetek, amiket egy politikus ad, szintén nagyjából ilyen típusú, rövid közlésekre korlátozódnak. Tehát a társadalomnak a legfelsőbb szintje sem boldogul már a szövegekkel – ezt kellene a bölcsészképzésnek pótolni.

Ez lehet egyfajta válasz arra a gyakran felmerülő kérdésre, hogy mi a bölcsészettudományok és a bölcsészképzés haszna, értelme?

Igen. A bölcsészkarnak nagyon komoly haszna van. Éppen ezért érdemes figyelni, hova kerülnek az egykori bölcsészhallgatók a végzés után. A bölcsészek nem szakmára vannak kiképezve, ilyen értelemben nem is értelmezhető az, hogy szakmaelhagyás. Ez az egyetem olyan képességeket ad, amelyek a társadalom egészen különböző területein pótolhatatlannak számítanak. Tehát egészen eltérő módon találhatja meg a helyét az ember a társadalomban. Nem pedig arról van szó, hogy a bölcsészképzés csak tanárképzésből állna, hiába van az osztatlan tanárképzés most ilyen módon piedesztálra emelve, nem ez az elsődleges.

Szakterülete a 18–19. századi irodalom – miért érdemes egyáltalán ma klasszikus irodalmat olvasni? Mit adhat nekünk egy két-háromszáz éves irodalmi mű?

Ez egy gyakori kérdés. Azt hiszem, hogy ugyanannyit tud adni, mint a mostani irodalom. Az én példám szelíd, de kérdezzen meg egy ókori irodalmárt. Nem az irodalmi szövegeknek van szükségük arra, hogy elolvassuk őket, hanem nekünk van szükségünk arra, hogy elolvassuk őket.

Azért, mert az ember ezáltal saját magáról tud többet. Az pedig, hogy egy irodalmi szövegnek a tükrében az ember mit tud meg magáról, nem függ attól, hogy jelenleg éppen milyen időben vagyunk.

Ezek nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az

ember megpróbálja megérteni azt, hogy miért is olvas, miért is gondolkozik egyáltalán, mi a feladata az életben. Szerintem, ha az olvasásnak a módszerét sikerül elsajátítania valakinek – hogy

„A bölcsészek nem szakmára vannak kiképezve, így nem is értelmezhető a pályaelhagyás” mire figyeljen egy szövegben, mit értsen meg belőle –, akkor sokkal nagyobb gyönyörűséget talál egy olyan régi menetű szövegben is, amiben hosszas leírások vannak, hagyományosan kifejtett, részletező jellemábrázolások és egyebek, mert akkor megtanul elidőzni, és nem akar rögtön tovább haladni. Erre például a 19. századi irodalom nagyon is alkalmas lehet.

Mit tanácsolna a nagyvilágba kikerülő, frissen végzett bölcsészhallgatóknak?

Szerintem, amikor egy frissen végzett bölcsészhallgató kikerül a világba, akkor már valamiféleképpen mocorognia kell benne annak, hogy mit akar csinálni. Én azt mondanám, hogy mindenféleképpen próbálja meg ezt a szándékát tisztázni magában, és megvalósítani azt, amit saját magától kigondolt. Ez kitartást igényel, nyilván lemondásokat is, de ne menjen a könnyebb ellenállás irányába! Valamiféleképpen őrizze meg magában azt az igényt, amit jó esetben a bölcsészkaron megtanulhatott, a kultúra világában való szélesebb tájékozódást; hogy miféleképpen tudja megválogatni azt, hogy neki mire van szüksége, és ne dőljön be annak, amikor szirénhangok csábítják jobbra vagy balra! Ha ezt meg tudja valósítani, akkor szerintem nagyobb eséllyel lesz kiegyensúlyozott és boldog hosszú távon is, mert úgy érezheti, hogy ő irányítja az életét. ■ Gregor Lilla

Interjú

17

Átlátható tudásbázis Az elte internetes infrastruktúrájával számos probléma van. Az elte központi weblapja megújul, de ez nem terjed majd ki a kisebb kari intézetekre.

Pedig az egyetem összes polgára jól járna, ha megtörténne egy-két dologban a központosítás.

Arról már írtunk, hogy az egyetemünk webes infrastruktúrája nincs éppen a helyzet magaslatán.

Szerencsére ezt a közelmúltban a Kancellária is felismerte, és ­jelenleg folyik az elte weblapjának átalakítása Arról azonban nem esett szó, hogy ez a felújítás teljes egységesítés lesz végül, vagy csak a központi elte honlapot érinti. Minél kisebb szervezeti egységek honlapjait vizsgáljuk, annál elszomorítóbb a helyzet, és annál kisebb az egység. Milyen nehézségeink származhatnak ebből?

Kurzusleírások Többek között az, hogy művészetté válik összegyűjteni a félévi sillabuszokat. Egyes órákon a tanár kinyomtatja és a kezedbe nyomja, persze ezt előadáson nem igazán lehet megoldani. Az egyik hallgatótársam vizsgán azért bukott el, mert rossz sillabuszt töltött le; egy régebbit, amiben pont az az egy tétel változott meg, amit ő húzott.

Most is a Filmtudományi Tanszék honlapjával kell példálóznom. A megoldás profi, és látványosan egyszerű: minden félévben teljes képet kaphatunk az összes induló kurzusról. Ráadásul az egész egy végtelenül egyszerű kis websablonra épülő oldal, de nem is kell több, hogy jól működjön.

Ha egy központi oldalon elérhető lenne a kar ös�szes kurzusleírása, azzal mindenki sokkal teljesebb képet kapna arról, hogy mire érdemes beülni, mit is takarnak pontosan a kurzusok pontosan. Egy ilyen apróság is elősegítené azt, hogy a hallgatók pontosabb képet alakíthassanak ki arról, hogy mi folyik a saját intézetükön belül, illetve mi folyik mellettük. Arról nem is beszélve, hogy ez nagyon sokat segítene a pontosabb minorválasztásban, illetve a tudás dinamikusabban áramlana a hallgatók között, szabadabban, mint ahogy annak már alapjáraton lennie kéne.

18

Vélemény

Szakdolgozatböngésző Egy másik nagy hiányosság, amire szintén fel szeretném hívni a figyelmet, az, hogy hiába kötelező évek óta a szakdolgozatokat digitális formában is leadni, nincs olyan felület, ahol böngészni lehetne a szakdolgozatok között, legyen szó alap- vagy mesterszakról, esetleg doktori disszertációkról. Pedig ez is nagyon jó képet adna, hogy mi folyik nálunk, arról nem is beszélve, hogy a dolgozatok is így sokkal nagyobb eséllyel kerülnének be a diskurzusba, talán még le is hivatkozná őket valaki.

Igen, tudjuk, hogy vannak olyan brigantik, akik az utolsó egy hét vagy utolsó nap este írják meg a szakdolgozatukat. Azok olyanok is lesznek, amilyenek, de vannak nagyon jó szakdolgozatok, mesterképzésen már egyenesen ritka, hogy fércmunka kerülne ki az ember kezei közül.

Még régebben szó esett egy ilyen az oldal fejlesztéséről, de arról sajnos nincs hír, hogy jelenleg hol tart. Bizakodó vagyok, mivel ez igazán hasznos és izgalmas lenne! Ha megvalósulna ez a két projekt, abból a Kar összes hallgatója profitálna, és emelnék is egy kicsit egyetemünk presztízsét. ■ Zámbó Gergő

Neptun haragjának emlékezete Írások, amiket nem szabad komolyan venni

Az alexandriai könyvtár üszkös romjai között sétálgatva két – annak leégését egy orgiába fúlt lakoma okozta másnaposság miatt átalvó – passzív státuszú bölcselő, leszboszi Szópatrosz és tyiraszpoli Korax elmélkedett a világ dolgairól: – Mondd, Korax, szerinted nem figyelemre méltó csodája a világnak, hogy a könyvtárral együtt tovatűnt a késedelmi díj ideája is?

– Péleidész lumbágójára mondom, van igazság a szavaidban, Szópatrosz. Ám annyit mégis hozzá kell fűznöm gondolataidhoz, hogy az azt behajtó könyvtárosnő még igencsak kézzelfoghatóan őrzi a sajátját.

Gondolataik mélységeiről a maguk után hagyott üres amforák tanúskodtak, ám egyszer csak Szópatrosz fogainak kerítésén ez szökkent ki: – Odasüss, barátom! Hát maradtak még itt ép papiruszok? – mondta a leszboszi peripatetikus, majd a korábban messze földön híres alborutenisztikai gyűjtemény helyét jelző kőrakás közül egy tekercset rángatott elő. Ám várakozásaik ellenére nem egy, az „Empiriokriticizmus 3,14.” vizsgát megkönnyítő jegyzet, hanem még valami annál is sokkal sötétebb titok nyílt meg előttük.

*

Ó, Venus Cloacina, kérlek, hogy világosítsd meg elmém tomporoddal twerkeltetve, hogy oly balsorsot daimónjukban hordozó társaim tenger fájdalmának méltó emléket állíthassak! Kik voltak kínoztatva Neptun tengeristen által…

Mikor hajójukon Contra-Aquincum felé vették az irányt, hogy ott vizsgáikat letéve a maguk részéről bevégeztessék a viasztáblák idejét, a diákok Püthiához látogattak jóslatért. Ő háromlábú székén ülve, kissé akadozva válaszolt az eljövendőkre

kíváncsi utazóknak: „Gigászi vihar, mit senki sem remél… gnóthi szeauton… Neptun haragja lesújt majd… ellenségeire… Kharübdisz majdan nem lenyel, de kiléptet… parakharattein ta nomiszma… míg Szkülla helyei betelnek… de nem velük…” – hörögte a tanulmányi előadóból átképzett jósnő.

Az abszolválásközeli állapotukban hübrisszel telve nem adtak hitelt a jóslatnak. Gondolájuk gondtalanul szelte a habokat, míg harmadnapra az ég el nem sötétedett. A nagy csendességet végül dörgő robaj hasította ketté. Egyikük hangot hallott, amely nevén szólította zordul: – Nem hallgattál a sorsodat előtted feltáróra, balga! Minden vizsgát felvettél? Be tudsz lépni? A kérvényt lezártad?

Ekkor mindannyian remegve gondolkodtak el azon, hogy meg tudnak-e válaszolni ezekre a kérdésekre.

A páni félelem úgy elfogta az ifjakat, mint Hüppaszoszt, mikor a √2 után való érdeklődése miatt Püthagorasz megdühödött rá. Ám egyikük így szólt: – Ó, velünk utazó doktorandusz, segíts rajtunk!

Mindenható Neptununk kiszámíthatatlan haragjának csak te vethetsz véget, hisz te beléphetsz, hova mi nem.

– Hova? Mit? Neptun? Hallottam róla, de inkább a titkárságon szóljatok…

Másnap Sopianae partjánál tógacafatok kíséretében sodort partra Neptun haragjának utolsó hulláma egy szakdolgozati címbejelentőt. ■ Dictus Magister Hoax

19

Interjú Kiss Endrével

A tanulás szabadsága, a szabadság szigete A filozófiaprofesszort diákéveinek egyetemi hangulatáról, benyomásairól kérdeztük. Rejtett dimenziókat, elfeledett lépcsőházat találtunk.

Milyen alapvető benyomásai vannak abból az időszakból az egyetemről, amikor hallgató volt?

Nagyon termékenynek találom a bölcsészkar korszakainak feldolgozását, ami mindig más volt, más szellemű, más rejtett dimenziói voltak. A saját korszakom, a hatvanas évek második felétől kezdődik, akkor jártam az egyetemre. Az első fontos pont, hogy a Bölcsészkar a Váci utcában volt.

Ez az utca a hatvanas évek közepén jött igazán rendbe: gyönyörű fehér neonok este, nemzetközi közönség, gyönyörű üzletek – tulajdonképpen egy urbánusan lüktető élő világvárosi központ volt –, és most nem beszélek a miniszoknyákról meg az úgynevezett Zalatnay-pulóverekről. Azáltal, hogy itt volt a kar, a valóságos lüktetésnek hatása volt a gondolkodási folyamatokra is.

20

Interjú

Mit látott az egyetemi élet központjának?

Egy rejtett dimenziót, amit időközben nagyon elszúrtak az egyetemünk vezetői, amikor elkezdték lassan szétköltöztetni az egyetemet. A Pesti Barnabás utcai épületben működött lényegében minden tanszék. Ebben a két épületben ott volt mindenki. Az „A” lépcsőházban volt az Egyetemi Színpad, ami ugyan önálló intézmény volt a bölcsészkartól, de mégis volt köze hozzá, fél Pest értelmisége odajárt. Voltak ad hoc rendezvények is: az egyik előadáson azt mondta az oktató, hogy most menjenek moziba, mert most játszanak szovjet némafilmeket. Felálltunk és lementünk az épületen belüli színpadra, és olyan szovjet némafilm-összeállítást láttunk, amilyet soha senki.

A „B” lépcsőházban nyüzsgött a fél magyar tudományos élet. Ha az ember lejött a negyedik emeletről a földszintig, találkozott öt profes�szorral, docenssel, néprajzosoktól filológusokon át történészekkel, filozófusokkal. Egy ilyen út

hogy a mai retorika elég primitíven és provinciálisan kezeli tanulás és elhelyezkedés viszonyát.

Mintha egy tizennyolc éves ember nem tudhatná, hogy mit akar, és rögtön áldozattá válik, ha majd nem tud rögtön elhelyezkedni.

A tanulás szabadsága elsősorban a speciális kollégiumok rendszerében testesült meg. Minden szemeszterben gyakorlatilag korlátlan számban fel lehetett venni ilyen kollégiumokat – ma nehezen viselem, hogy azt mondják hallgatók, hogy sajnos már nincs több kreditem, nem vehetem fel ezt a

„Bölcsésznek lenni azt jelentette, hogy szabadnak lenni.” tudatosíthatta mindenkiben, hogy olyan értelmiségi közegben van, ami másutt tökéletesen elképzelhetetlen. Amikor elkezdtek szétköltözni a tanszékek, tulajdonképpen elpárolgott az egyetem, mert az lényegében az a lépcsőház volt, középponti szimbólum, igazi szellemi központ. Ez a légkör azóta sincs, sőt, már a „B” lépcsőházban sem volt meg, miután a tanszékek egy bizonyos kritikus tömege kitelepült. Addig több száz olyan emberrel voltunk érintkezésben, akik érdekeltek. Utána?

Egy másik intézetbe (mert közben intézetek lettek a tanszékekből) csak akkor ment el valaki, ha valami dolga volt.

Hogyan tekintett a társadalom a bölcsészekre?

A szabadság szigete volt a Bölcsészkar a társadalom szemében is. Bölcsésznek lenni azt jelentette, hogy szabadnak lenni. Ha akarsz, szabadon olvashatsz, szabadon gondolkozhatsz, szabadon beszélgethetsz, a szabadság szempontjából privilégizált vagy. Ezért mindenki hálás volt és boldog, hogy bejutott, ami nagyon nehéz volt, nagyon magasak voltak a pontszámok. Megvolt a kvóta, hogy melyik szakra hány hallgatót lehet felvenni, ezt többnyire be is tartották. A kis szakokra, például a régészetre, elszánt hivatástudattal rendelkezők jelentkeztek, nehezebb volt bejutni, mint filmrendezőnek vagy orvosnak, és tudták azt, hogy tízből egynek lesz majd állása. Ezt csak azért mondom,

kollégiumot, mert fizetnem kellene. Ha engem Hegel érdekel, nem elég egy félév. Az embernek voltak diákjai, akik négyszer ültek be ugyanarra a speckollra, és a végén egész jól megtanulták az anyagot. A szabadság nem abban állt, hogy ellenzéki dumát adtak elő a professzorok, bár azért elég szabadon beszéltek, hanem hogy volt egy tanterv és a meghirdetett speciális kollégiumok korlátlan rendszere. Az a bölcsészkar, amit én ismertem, szerencsés ötvözete volt a Kádár-korszak hivatalosságának és a bölcsészek által egymásnak juttatott szabadságoknak. Egyes történeti korszakokat nem lehet könnyen összehasonlítani, de a kar belső hangulatára a tolerancia volt a jellemző. A záró gondolat egyben új kérdéseket is rejt: ma az a benyomásom, hogy a rendszer nem tudott mit kezdeni igazán azzal az intézménnyel, hogy egyetem és ez ebben az időben pozitívan hatott. A tudomány megkettőződött az Akadémia és az egyetemek között, ennek is voltak jelentékeny pozitív hatásai.

A nyolcvanas évektől ez már változott, a szükséges takarékosság a legnemesebb reform-ötleteket öltötte magára, de ez a trend 1989-ig biztosan nem tudta magát még kifutni. ■ Zima Richárd

Interjú

21

Hallgatói vélemény Körbekérdeztük a hallgatókat, hogy amennyiben lehetőségük volna hagyományt teremteni, minek örülnének a legjobban, mik azok a programok, amikre igazán vágynak, és ami élményt jelentene számukra.

Ezekből válogattunk kedv- és gondolatébresztő céllal.

Androkity Bence, arab szak, első év Szoktunk olyat csinálni, de sajnos ritkán, hogy az arabosok elmennek, összeülnek és tartanak keletes estet.

Nagyon jó hangulat szokott lenni, mert kötetlenül beszélgetünk, időnként vízipipázunk is. Kézirat-kiállítás is volt, amit meglátogathattunk együtt, ilyenekből is még több lehetne, például örülnék, ha kapnánk kedvezményes belépőket a szakunkkal kapcsolatos kiállításokra.

Szántó Veronika, néprajz szak, másodév Minoron lehetne közösségépítő dolgokat csinálni, mert ott senki nem ismer senkit, és ez nagy hiány, jobban szeretném ismerni az embereket. Bármilyen szabadtéri program vagy kulturális program jó lenne.

Benei Alexandra, távol-keleti szak, másodév Színházlátogatásokra lenne szükség, kedvezményes jegyekkel vagy az egyetemre kéne meghívni társulatokat, színházi napokat tartva.

Mile Nagy Luca, magyar szak, másodév Úgy gondolom, a mostani egyetemi rendszer a káoszt segíti elő, nem azt, hogy kiegyensúlyozott életet tudjanak élni a fiatalok. Sok mindent szétforgácsol, többek között a közösség építésének lehetőségét

22

Hallgatói vélemény

is. Ezen olyan programokkal tudnánk segíteni, amik nem a nihilizmusra alapulnak, hanem építőek is. Ez alatt értem a filmklubbot, tanulóközösségeket, múzeum- es kiállításlátogatásokat, akár célorientáltan, akár anélkül, ezek közben is lehet sörözni.

Szűcs Ádám, történelem szak, harmadév Hagyományőrző programokat lehetne csinálni, például kimenni az austerlitzi csata helyszínére, decemberben, megnézni, milyen. Elég sok fegyveres ember szokott lenni, persze hagyományőrzők, azt hallottam nagyon jó, erre érdemes lenne kimenni. Ilyen utazást a Nemzetvédelmi Egyetem szervez, és csak akkor lehet jelentkezni, ha nem mennek el páran. Persze nem muszáj pont austerlitz, lehetne például 48-al kapcsolatos is.

Magyarkuti Anna, amerikanisztika MA Nagyon elégedett vagyok a szakos rendezvényekkel.

Például tegnap volt a poszterbemutató nap, ahol diákprojekteket lehetett bemutatni, nagyon jó volt, és mindig van karácsonyi éneklés, és az is szuper.

Kelemen Alexandra, szerb szak, negyedév A közösségi programoknak a rendszeresebbé

tételét tudnám javasolni, olyan programokat, amibe mindenki be tud kapcsolódni a saját ízlése alapján. Kis szak vagyunk, de jó lenne, ha mindenki meg tudná találni a saját világát. Én például nagyon muzikális beállítottságú vagyok, szóval támogatnám a szerb zenei múltra épülő táncházat vagy együtteseket. Hiszen a zenében mindenki megtalálja saját magát, illetve a másikat is.

G. Szabó Sarolta, magyar szak, másodév Azt tudom, hogy szoktak lenni kerekasztal-beszélgetések, de nem tudom mennyire elte-s szervezés. Az nagyon jó, ha a diákok nem csak a bulik vagy a könnyű szórakozás keretein belül tudnak találkozni, hanem valamilyen tudományos program keretein belül is.

Lehetnének például tematikus kerekasztal-beszélgetések, meghívott vendégekkel, ahogy látom, a fiatalok fogékonyak erre, szeretnek érvelni, vitatkozni, beszélgetni.

Valamilyen kvízpartyszerűségre is gondoltam, például a magyar szakosoknak lehetne szakos, tematikus kvízest, mondjuk a xx. századi költőkről.

Wendl Dávid, magyar szak, gólya A ttk-n szoktam látni, ahogy a kémiások átöltöznek fehér köpenyekbe. Sajnos, itt nálunk a bölcsész öntudattal együtt járó indiviuum túltengés kizárja, hogy egyforma ruhában járjunk, viszont a ruhatár hagyományának átvétele nagy helyet töltene ki a lelkekben és szabadítana fel a termekben.

Dézsi Fruzsina, magyar szak, másodév Nagyon támogatnék egy közös Oscar-nézést, már csak azért is, mert egyedül, pizsamában a kanapén hajnalok hajnalán ez nem olyan nagy buli, plusz egy jó társaságban – legalábbis ideális esetben – nem

aludnék el a reklámok alatt.

Emellett annak is örülnék, ha lenne magyar filmes nap, ugyanis a sztereotípiákkal ellentétben tényleg vannak zseniális hazai munkák is, amiket jó lenne, ha minél többen megismernének.

Bikkes Gábor, anglisztika, negyedév Ez nem a gimnázium, nem lehet mindenkit beterelni egy színházba, a mikroközösségek diktálják a trendet, és mások ahhoz alkalmazkodnak.

Ilyen például a szakos ivás, vagy így kezdődött el két évvel ezelőtt a közös farsang, ami most is lesz.

A hagyomány alapja az, hogy ismétlődjön, és ha van érdeklődés, akkor ez kialakul magától.

Egri Ádám, angol-történelem tanárszak, gólya Nekem nem hiányzik semmilyen hagyomány, mert az alapdolgokon keresztül, mint a gólyatábor, gólyabál, kialakul egy olyan társaság, akik később tudnak más programokra is menni, mi is szervezünk ilyet a szakon.

Kiss Gréta, magyar szak, másodév Szerintem lehetne reggelente egy közös kávézás a kk-ban mint napindító, boldog első löket az elte-s közösséggel, hiszen ha eddig nem is kávéztál, ha ide felvettek, tuti rászoktatnak. Szerintem ez egy bensőséges dolog is lehetne, ahogy a Bájoló minden buli végén. Hagyományt lehetne csinálni a közös tanulásokból is, mindig voltak kisebb csoportosulások, de össznépi kezdeményezésről még nem hallottam. Az legalább hasznos is lenne.

Köszönjük válaszaitokat! ■ Tóth Melitta Hallgatói vélemény 23

Aranyköpések bölcsész módra Az Overheard at elte btk egy olyan Facebook csoport, ahova a legviccesebb, legemlékezetesebb aranyköpések, anekdoták kerülnek fel. Immár kisebb mémgenerálás is beindult. Itt a harmadik válogatásunk.

Oktató: Ha nagyon melegük van, vegyék lejjebb a fűtést!

Hallgató: Hányasra tekerjem?

Oktató: Kettesre elég lesz.

Hallgató: Az nekem is elég …

Globalizációról és a kortárs társadalomról szóló órán: „És ennek következtében rohamosan felemészti önmagát a társadalom, és elpusztul a világ. De nyugodjanak meg, a világ csak a félév végén pusztul el! Még nem akarom lelőni a poént.”

Oktató: „Az atomtáska a politikai rendszer szimbóluma, minden nagyhatalom ott tartotta magánál, csak ki kellett nyitni, és megnyomni a gombot … remélem nem vesztették el út közben.”

Oktató: „Nem tudom, ki hogy tanulta, de a xviii. századi Magyarország dögunalom.”

Vizsga utáni oktatói körlevél: „Tisztelt hallgatók, alábbiakban találhatók a kurzus első időpontbéli dolgozatára kapott érdemjegyek. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy nem kértem a Neptun kódot, így a személyiségi jogok tiszteletben tartása érdekében a következő kód alapján találják meg a saját jegyüket azok, akiknek nem a Neptun kódon szerepel a jegye: a vezetéknév betűi számának kétszerese, bináris számrendszerben utána pont, majd a keresztnév vagy -nevek betűi számának négyzete, hexadecimális számrendszerben és ahol egyezés van, annak jelzése, hogy az illető fiú (F) vagy lány (L) és ahol ezután is egyezés lenne, a keresztnév második betűje. Akinek nehézsége merülne fel, írjon egy ímélt és megírom, hányast kapott a dolgozatra.”

24

Levezető

Oktató: „Én is kollégista voltam annak idején … istenien éreztük magunkat! Én például kiválóan tudtam kést dobálni.”

Oktató szerint az örökösödési háború rövid és frappáns definíciója: „Olcsó játék hülye gyerekeknek, nagy tétért.”

Oktató: „Gondolom, önök között is vannak olyanok, akik szoktak verseket írni. Ezt a szokást néhányan kinövik, és ők … hogyismondjam … muglik lesznek.” ■ Overheard at elte btk Facebook csoport

27

28