Pesti Bölcsész Újság • 235. szám by Pesti Bölcsész Újság

235. szám, 2016. február 2 BEAC Sportrovat Sporthírek és programok

14 Ahogy ma tetszik Závada Péter a színházról

3 Pesti Bölcsész Akadémia Tavaszi programsorozat

15 Gondosan félreszámolt szótagok Jónás Tamás portréja

4-5 Áll a gólyabál Nosztalgikus retrospektív kedvcsináló 6-7 Kis Hungarikumhatározók Egy könyvsorozat tervezéséről 8-9 Le Grand Kocsmahatározó Nem szokványos, olcsó helyek 10 A magyar szak szépsége 10 Halzsíros rokonság A nyelvrokonság kérdéséről 11 Rókahangok A nyelvészet egy állandó kérdése 12-13 Interjú a Centrál Színház vezetőjével Puskás Tamást kérdeztük

16-17 Interjú Morcsányi Gézával A Magvető volt igazgatójával beszélgettünk 18-19 A magyar irodalom a digitális térben 20 Köménymag irodalmi csoport 21 About Times Egy unalmas betűtípusról 22-23 Bölcsészek a kamera mögött Az elte btk kisfilmjei 24 Levezető Aranyköpések bölcsész módra a vizsgaidőszak után

Főszerkesztő: Zámbó Gergő, zambogergo@caesar.elte.hu Főszerkesztő-asszisztens: Stemler Diána Vendégszerkesztő: Bencze Norbert Olvasószerkesztő: Vályi Dániel Korrektor: Bencze Norbert Főmunkatárs: Kovács Kristóf Irodalmi rovat: Biró Krisztián Felelős kiadó: Murai László elte btk hök elnök Terjesztés: Czinege András Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. Betűtípus: Chronicle, Abril Fatface, FF Meta Szerkesztőség: 1088 Budapest, Múzeum körút 4. H épület Megjelenés: 1500 példányban, havonta Felhasznált képek és szerzőik: Rév Marcell, Sárosi Zoltán, Wikipédia Mindenkori elérhetőségünk: pbu@btkhok.elte.hu

Hírek, események, programok az ELTE-BEAC háza tájáról Februártól folytatódnak a népszerű jógaóráink! A nagy érdeklődésre való tekintettel idén már heti három alkalommal, és egy új jógastílussal, a vinyasa flow jógával várjuk a jelentkezőket. Az órák február 15-én indulnak; a 10 alkalmas bérlet ára 9900 Ft. A vinyasa flow jóga építőkövei – hasonlóan más jógatípusokhoz – az ászanák (pózok), melyek az izomcsoportokat és a környező ízületeket és ínakat hivatottak nyújtani és dolgoztatni, így téve erőssé és hajlékonnyá a testet, illetve a légzőgyakorlatok, amelyek segítenek elmélyíteni az ászanákat, és megfigyelni a belső szervérzeteket, valamint a fejben közben zajló változásokat. Indul az elte Aerobik+ Program! A beac és az elte Aerobik szervezésében egy új programsorozatot indítunk, amely sok újdonságot hoz majd a mozgás szerelmeseinek! Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő tánc, aerobik, cheerleading, jóga és zumba edzések is mutatják, hogy jelentős az igény a rendszeres testedzésre és az egészséges életmódra. A beac Aerobik Szakosztályának munkatársai több területen is komoly előrelépéseket tesznek 2016-ban. Ennek részeként az elte Aerobik+ Programsorozatunkkal szeretnénk egy kis „pluszt” adni a mindennapos edzéseken kívül is. A terveink között rekreációs programok, érdekes előadások és közösségépítő események szerepelnek. Idén is elte-s aranyéremmel rajtolt a mefob-szezon Papp Gergely Márton bearanyozta a győri mefob-szezonnyitót! Az elte ájk hallgatója neves indulók, így a nyári universiádén is kiemelkedően

BEAC

teljesítő vetélytársak hadát utasította maga mögé 2000 méteren, és 2015 után ismét a dobogó legfelső fokára állt fel. Körképünkben beszámolunk még klubunk és az elte Aerobik legújabb programsorozatáról, az egyre nagyobb visszhangot kapó elte-beac Erőderbikről és a hazai pályán veretlenül teljesítő U17-es futsalosaink bravúrgyőzelméről is. Ingyen sportolhatnak a kolisok februártól májusig! Megszületett az elte Aerobik óráinak tavaszi menetrendje, ami a kollégistáknak külön nagy örömet okozhat: a Kollégiumi Hallgatói Önkormányzat sikeres pályázatának eredményeként az elte kollégiumokban a kollégisták ingyenesen vehetnek részt az edzéseken a 2015/2016-os tavaszi félévben. Edzések lesznek a Kerekes Kollégiumban, a Nagytétényi úti Kollégiumban, a Damjanich utcai Kollégiumban és a Kőrösi Csoma Sándor Kollégiumban is. A Magyar Kupa negyeddöntőjében ért véget női futsalosaink bravúros menetelése Egy félidőn át élt a Final Fourba jutás reménye Sajben Marcell irányította női együttesünk számára, amely kiválóan küzdött a női élvonal egyik bajnokaspiránsa, a hajdúböszörményiek ellen. A hangulatos kupacsata mellett európai és helyi sikerek színesítették a hét palettáját: az elte Cheer Coed Team egész éves kiegyensúlyozott teljesítménye második helyet ért a kontinensünkön velük egy kategóriában szereplő csapatok ranglistáján; az új év legaktívabb szekciójának kosárlabdázóink bizonyultak öt bajnokijukkal, miközben több szakosztályunk számára is pörgősen, újdonságokkal indult a 2016-os esztendő. ■ BEAC

Az ELTE BTK PhD hallgatóinak nyílt előadássorozata „Álomban, éjjel, itt jár Ősapám …” – József Attila és a Nyugat Szabó Roland, febr. 8., hétfő 18.00

Magyarország a modern oktatás startpontján: az eötvösi koncepció Tarján M. Tamás, febr. 17., szerda 18.00

Görög, héber és latin írásrendszerek mint vendégszövegek Balázs Debóra, febr. 9, kedd 18.00

„idesereglik, ami tovatűnt …” – József Attila és a klasszikus Szabó Roland, febr. 22., hétfő 18.00

Oktatásfejlesztési stratégiák: az általános európai trendek nyomában Tarján M. Tamás, febr. 10., szerda 18.00

A székely írás a magyar krónikáshagyományban és nyelvtani munkákban Tubay Tiziano, febr. 23., kedd 18.00

A rombolás árnyékai: Régi és új a városi emlékezetben Sudár Orsolya, febr. 11., csütörtök 19:00, FUGA

Oktatásfejlesztés és nemzetiségi konfliktusok Tarján M. Tamás, febr. 24., szerda 18.00

„éveken át az én nyomomban …” – Volt-e József Attilának avantgárd korszaka? Szabó Roland, febr. 15., hétfő 18.00

Színes, összekent képek és fülkefény: József Attila: Eszmélet Szabó Roland, febr. 29., hétfő 18.00

A szláv-glagolita ábécé, a rúnaírás, gyors- és titkosírások Balázs Debóra, febr. 16., kedd 18.00

A székely írás hiteles emlékei és eredetének kérdése Tubay Tiziano, márc. 1., kedd 18.00

Pesti Bölcsész Akadémia

Áll a gólyabál: nosztalgikus retrospektív kedvcsináló A gólyabál egy úri sport. Az értelmiségi fiatalság összegyűlik kulturáltan szórakozni, táncolni, karaokézni, viccelődni, mulatni. Az esküvők és szalagavatók után ez a második legjobb hely az ünneplőben partizáshoz, ellenben az egyetlen, ahol nem a síró anyukák kórusa kíséri az estét, hanem dübörgő basszus és duhaj ritmus. A gólyabál már önmagában is egy nosztalgikus esemény, egy letűnt, tán sosem volt kort idéz. A nyitótánc mindenkit egy pillanat alatt időgépbe ültet. Először még csak néhány hónapot utaztat, vissza a szallerig, amikor még sutyiban kellett meghúzni a pálinkát a tesitanár vigyázó szemeit kerülve, amikor nem az alkoholtól állt el a lélegzeted, hanem a táncpartneredtől. Ezután jön a százéves röptetés,

Egyetemi közélet

amikor már egy palota tükörtermében kerengsz a grófokkal és a baronesszekkel. Ha anyuka lennél, most kezdene el patakokban ömleni a könnyed. Mivel azonban az előző évben kimaradt ez a nívós parti, ez a nosztalgia kibírhatatlanná erősödik a felsőbbévesekben. Nem véletlenül jár vissza annyi vénség, az emlékekben mindig megszépül az est. Mindenki szívesen gondol a számtalan

majdnem-hódítására, a táncparkettre, ahol egy picit újra a gólyatáborban érezheti magát. Fel lehet eleveníteni az emlékek hiányát az őrstársakkal, meg lehet osztani az első tapasztalatokat, és számtalan hamarosan-fontos ember számát lehet megszerezni. Networking, ahogy mondani szokás. Képzeljük tehát el azok fájdalmát, akiknek egyáltalán nem volt gólyabáljuk! Egy pótolhatatlan élményt kell most pótolniuk, így a felező bulihoz közeledvén. A jó másodéveseinknek tavaly ilyenolyan okoknál fogva kimaradt ez a tapasztalat, de oda se neki! Üljetek be bátran abba az időgépbe, de egy plusz lépéssel ti csak egy évet utazzatok, amikor még nem volt vizsgarutin, bátortalanul próbáltál meg bekapcsolódni a felsőbb évesek beszélgetésébe, és még elhitted az összes egyetemi mítoszt. Nem jobb ennyivel bölcsebben belecsöppenni a gólyabálba? Retrospektív A gólyabálnak viszont van egy nagyon gonosz szokása is: felhívja a figyelmedet az elmúlásra. Nem, ez csak látszólag logikai bakugrás. Gondolj bele: most leszel utoljára gólya. Ilyenkor az ember kicsit mélázik az elmúlt éveken, hogy mindjárt itt a nyugdíj, meg úgy egyáltalán, mi az élet értelme. Rájön, hogy tíz éve még menő volt a Zanzibár vagy a Roy és Ádám, vagy arra, hogy a Quimby már tizenhárom éve is nagy névnek számított. 2007-ben pedig már a tarisznyás pre-hipszterek is örültek a Magashegyi Undergroundnak, és a nehezen befogadható Kiss Erzsi Zenének. Ha ezek az évszámok légből kapottnak is tűnnek, nem azok. Forrásaink a régmúlt gólyabáli beszámolói. Ez még nem minden, képeket is találtunk, de azok már egyenesen zsarolási potenciállal bírnak, úgyhogy most ne essék több szó róluk. Sztárparádé Bizony, volt idő, amikor nem volt olyan celebdömping, mint idén. A program még vendéglistának is impozáns lenne. A Bölcsész Napokon három nap alatt szokott összejönni ennyi nagy név. Lesz Brains, Kelemen Kabátban és a bulvár-DJ szakasz: Metzker Viki, Éden Peti és Juhász Laci. Mondom én, hogy első osztályú, no. Ahol ennyi kar

képviselteti magát, ott van forrás a kultúrára. Jöhet az ikszelés, a déenbézés, a szeletelés és a csapatás, egyéni vérmérséklet szerint. Az egyetlen fájdalmat a mi saját DJ triumvirátusunk hiánya jelenti, de ha már olyen jóban vagyunk a lemezlovasainkkal, hogy becézgetjük őket, biztos kaphatóak lesznek egy jó záró Bájolóra is. Maximum Sterbinszkyremixre fogunk egymásba kapaszkodni. Interkontinentális kontra családi móka Bár szívhatjuk a fogunkat a távoli helyszín miatt (már akinek, ugye), ennél alkalmasabb hely csak a Puskás Stadion lenne, hisz a gólyabálok mindig hatalmas tömeget vonzanak. Bizony, rég voltak már azok az idők, amikor egy étteremben (igen, volt ilyen) vagy a Gólyavárban tudott mulatni a nagyérdemű. Volt olyan időszak is, amikor valóságos fesztivál kerekedett a Gólyabál köré három napos programmal, előadásokkal, bulihegyekkel. Bár az egyetemi polgárság aljasodott már a híres-hírhedt E-klubban, a poszt-nájntiz prosztóság fellegvárában is, ez mára a múlté. A következő lépés talán már csak egy összpesti egyetemi gólyabál lehetne. Egy illuminált békemenet, ahol szeretetet és egyetértést prédikálnak, és bort isznak. Utó-pia! Persze korábban is voltak másokkal közös gólyabáljaink, bár nem btk-ik-tátk-tótk léptékű koprodukcióról beszélhetünk. Egy időben nagy sláger volt a táncművészetisekkel bált rendezni, ami nagyszerű ötlet volt. Azonban a korabeli beszámolók azt írják, hogy „többen sértődötten kivonultak, hiszen partnerük nemhogy nem válaszolt a kérdésre, hogy mennek-e inkább inni valamit, de azok egyszerűen nem hallottak semmit”. Reméljük, lesz programozási vagy ásványtani ízelítő az Informatikai és a Természettudományi Kar jóvoltából. A bölcsész kontingens gyors-olvasna, illetve a legrövidebb idő alatt a legtöbb könyvártartozást felhalmozó kategóriában indulna. Szigorúan csak a kari kultúrák találkozása jegyében. ■ Kovács Kristóf

Egyetemi közélet

Kis Hungarikumhatározók az ötlettől a megvalósításig Kolbász, kalocsai hímzés, pirospaprika és pálinka, azaz szuvenírboltok polcain tucatjával sorakozó közhelyek. Valóban ennyi lenne az a Magyarország, amit egy külföldi magával vihet? Szabó Zsófia grafikus nemet mondott erre, és talán nem is annyira görbe tükröt kíván a magyar valóság elé tartani. Honnan származik egyáltalán az ötlet, amiből megszülettek a Kis Hungarikumhatározók? A mome-s alapszakos diplomámig vezethető vissza a sorozat története: a Kis Kolbászhatározó volt az első változata a projektnek. Végül ebből sarjadt ki az egész, az ötlet maga újra lett gondolva. Amikor a mesterszakos diplomára készültem, újra előjött az egész, mert úgy éreztem, hogy a folytatással nemcsak dizájnos, de hiánypótló munka születhetne. Utánanéztem dizájn- és szuvenírboltokban, hogy akad-e valami hasonló, de könyvformában nem találtam erre hajazó koncepciót. Magyarországról és Budapestről nagyobb méretű albumokat találtam, szép fotókkal vagy útikönyveket, szintén fotókkal. Grafikusan illusztrált anyag kevés volt, pláne ilyen méretben és árkategóriában. Mitől nem süllyed el egy-egy Hungarikumhatározó a paprika–népihímzés–bögre Bermuda-háromszögében? Leginkább az motivált, hogy nehéz turistaként igazán autentikus dologra bukkanni, zömében tömeggyártott cuccokat lehet találni: az Eiffeltornyos hűtőmágnes gyártósorán valószínűleg már másnap colosseumos kulcstartók vagy Big Ben-hógömbök készülnek. Mennyire mutatnak be egy-egy helyi kultúrát ezek a tárgyak? Ezért szerettem volna valami esszenciálisat sűríteni egy olyan tárgyba, ami kicsi, mégis sokat mond humoros szöveggel és igényes grafikákkal. És hogyan lesz egy diplomamunkából termék? Először az írókkal együtt beneveztem a Magyar

Kultúra

Formatervezési Díjra, ahol különdíjat kaptunk. Ez fontos volt, mert éreztük, hogy a szakma is elismerte a Kis Hungarikumhatározókat. Utána a kiadóval, a We Love Publishinggel találkoztam, nem mindennapi történet: állásinterjún voltam náluk és meséltem a diplomámról. Pont nálam voltak a könyvecskék makettjei, és a tulajdonos, Száraz István azt mondta, hogy ebben van valami, akár ki is adhatnánk. Föl se fogtam, mi történt, és egy év alatt teljesen megváltozott az életem. Szerintem a dolgok maguktól is olyan irányba alakulnak, amerre szeretnéd, ha a belső iránytűdet használod. Minden szituációban találkozhatsz a Nagy Lehetőséggel. Sokan vágyunk arra, hogy a magunk urai lehessünk, de keresni kell a lehetőséget, hogy tapasztalatot és kapcsolatokat szerezzünk, mert az álmainkat ezek a kapcsolatok válthatják valóra. És neked tulajdonképpen mi a hungarikum? Lényegesen másvalami, mint az, ami a köztudatban él. A megszokott márkák és szimbólumok

lassan-lassan közhelyszerűek és agyonismételtek lesznek. Csak ismételni tudom magamat: őszintén szólva nem hiszem, hogy sokat mondanának kicsiny hazánkról azon kívül, hogy büszkék vagyunk ezekre a dolgokra. Szerintem bármi lehet hungarikum, ami valamilyen módon kapcsolódik az országhoz, legyen az piac, pálinka, kocsma, közhely, Balaton vagy éppen fürdő, ahogyan ezt a Kis Piachatározótól a Kis Fürdőhatározóig bizonyítja is a projekt. És a Kis Kolbászhatározónak mi lett a sorsa? Csupán egyetlen dolog maradt meg a Kis Kolbászhatározóból: a zsinóros varrást és a végtelenséget tükröző logó, amit ha elforgatsz, egy H betűt is látsz. A műved inkább dizájntermék vagy könyv? Már csak azért sem tipikus könyv, mert egyelőre még kissé nehezen beszerezhető, nem emelheti le bárki a legnagyobb könyváruházak polcairól. Szerettem volna, ha a grafika és a szöveg mérlege kiegyenlítődik: olyan könyvsorozatot viszontlátni az üzletekben, ami populáris és szépirodalmi egyaránt. Se nem túl gagyi, se nem túl elvont. Élénk színekben gondolkodtam, hogy ne csak a trikolórt használjuk, hanem a kultúránk sokszínűségét is kifejezze a sorozat. Meg kellett keresnünk a kettő

ötvözésének megfelelő arányát. Szerintem sikerült megtalálni, hiszen eladható, de mégis egyedi és önálló termékekről van szó, amivel kapcsolatban eddig semmilyen negatív visszajelzést nem kaptam. Ha már a szövegnél tartunk, pontosan kik és hogyan írták a Hungarikumhatározókat? A diplomamunkám egy vegyesfelvágott volt, ös�szeollózott szövegekkel, még én is írtam bele, de a sorozat esetében már úgy véltem, hogy a cipész maradjon a kaptafánál. Én grafikus vagyok, én ehhez értek. Először ismert írókat kerestem meg, akik, bár mindannyian nagyon lelkesen fogadták a kérést, időhiány miatt végül nem sikerült ös�szehoznunk a közös munkát. Ezután olyan fiatal alkotókhoz fordultam, akik saját pályájukon nagyjából ott tartanak, mint én. Ughy Szabina, Áldozó Krisztián, Hanula Zsolt Péter és Farkas Ádám magáért a munka érdekességéért vállalták el a dolgot, azaz a Kis Piachatározó, a Kis Balatonhatározó, valamint a Kis Közhelyhatározó és a Kis Pálinkahatározó megírását. Nagyon jól tudtunk együtt dolgozni a furcsa felállás ellenére, hiszen általában az írók vagy a kiadók szokták megkeresni a grafikusokat, miután megvan a szöveg. A könyvek angolul és olaszul is megjelentek. A fordítás folyamatáról mit tudnál mesélni? Ha már btk, akkor a fordításokkal kapcsolatban Pálóczy Emese nemrég végzett bölcsészt emelném ki, aki mind a hat kötetet átültette olaszra, illetve Arató Máté mesterszakos hallgatót, aki a verses prózában írt Kis Piachatározó angol nyelvű fordítását készítette el. Emesének nagyon nehéz dolga volt a magyar idiómák átültetésével, de a fordítást anyanyelvűekkel nézette át, hogy ne csupán pontos, hanem humoros fordítás születhessen. Személy szerint pedig azt tanultam ebből, hogy a fordítás is egyfajta csapatmunka vagy összmunka eredménye. Jó és értékes fordítás csakis így születhet. Azt javaslom a leendő fordítóknak, hogy próbáljanak minden csatornát megragadni, hogy kommunikálhassanak a projekt ötletgazdájával és szerzőivel. ■ Dictus Magister Kultúra

Le Grand obskúrus bölcsész Kocsmahatározó Mi, a romkocsmák félhomályában merengő bölcsészek valóban számos italozóban megfordulunk. Mindenkinek van legalább egy-két kedvenc helye, ahol előre köszön a csapos, még le se ült, de már előtte a szokásos, vagy már akár italt is elneveztek róla. Ez a fáradt kényelem azonban olykor unalmassá válik.

Valami újra vágyunk, valami különlegesre. Egy új kocsmárosra, új sörökre, de leginkább csak új tapasztalatokra. Ebben a gyűjtésben éppen olyan csehókat szedtünk össze, amik bölcsészbarát árszabással működnek, közismertnek még éppen nem nevezhetőek, viszont mindenképp kiszakítanak a lélekkínzó legjobbkocsmákból.

Wichmann kocsma 1075 Kazinczy utca 55.

Kóvályogtál már hajnal négykor a Király utcában, amikor már kidobtak minden helyről? Unod már a szokásos romkocsmákat? A Wichmannban a helyed. Onnan ismered fel, hogy nem ismered fel. Nincs cégér, nincs neon, a Kazinczy legelején az első ajtó balra. A bejárat mellett tábla hirdeti, hogy itt találták fel a magyar kártyát. Ez nem igaz, de kit érdekel? Az idő megállt valahol a hetvenes években, a bácsi mindig gonosz, de a legenda szerint a falon ott van fecskében fiatalon. Akkor még kilencszeres kenuvilágbajnok volt. Ha ezt hangoztatod, még gonoszabb. Emlékszem, amikor először jártam ott, a törzsvendégek pillantásait látva egyből ki is fordultam. De megéri, főleg a tökéletes rántott

Kultúra

húsos szendvics miatt. Semmi fakszni, csak a hús, a kenyér és a citrom. A hús pedig mindig meleg. Éjszaka maga a szeretet.

Mélypont Presszó 1053 Magyar utca 23.

Házibuli a nagymamádnál. Egyre népszerűbb, egyre zsúfoltabb, egyre melegebb. Sebaj, a kézműves sör csak még jobban csúszik. Nemrég széles whiskeyválasztékot is beszereztek, a szokásos árak töredékéért. Persze egy tizenkét éves japán így se két fillér (már a whiskey, ugyebár), de egy ösztöndíjból itt kóstolhatod meg a legtöbb fajta nedűt. Persze a gumicukros macifröccs mindig életképes alternatíva, a campus pedig rekordközel van. Tégy magadnak egy szívességet, és legközelebb az utolsó esti szemináriumod után ne a szörnyű Ördögsarokba indulj, hanem ide! Vizezett Ászok helyett, ha olyanod van, kuriózumok, ha olyanod van, kommerszek. Nincs lehetetlen. Ha elég jóban vagy a kocsmárossal, teltháznál is szorít helyet. Ha visszajársz, kedvesen érdeklődik a barátodról/ barátnődről, arról, hogy sikerült a vizsgád, hazaértél-e rendben. Pont, mint a nagymamád.

Kissarok

1075 Síp utca 2. Ne tévesszen meg senkit a név, valójában a Gyilkosról beszélünk! A név nem véletlen. A retró itt nem választás, adottság. Igénytelen? Meglehet. Egyenesen veszélyes? Elfogadom. De az alkoholizálás itt tényleg nonstop. Olyan helyről beszélünk, ami egy felújítás után csak még leharcoltabbnak tűnt. Közel minden közlekedési csomóponthoz, éjszaka végén, hajnalban vagy délelőtt tízkor levezető helynek tökéletes. Ide sosem indulsz el direkt. Mégis meglepően gyakran köthetsz itt ki. Könnyű

„Olyan hely ez, ami a felújítás után csak még leharcoltabbnak tűnt” a rászokás, úgyhogy vigyázni kell vele. Ez a hely a legjobbkocsmák szerelmeseinek alternatívája, hogy ha a haverok megkérdezik, melyik anyaszomorító helyen voltál, egy vállrándítással bökhesd oda: a Gyilkosban.

Gólya

1083 Bókay János utca 34. A Gólya a nyócker szívében maga a közösségi érzés. Ebédre menü, este viszont igazi klubbá válik: koncertek, experimentál jazz estek, slamversenyek, workshopok, társasjátékestek. A Gólya is a buli a nagymamánál vonalat erősíti, még zongora is van a vendégtérben, rajta az autentikus csipketerítővel. A low-budget szellemében a koncerteken a világítást olvasólámpák (és egy diszkógömb) biztosítja. Ha javítanál valamit a világon, vásárolj a rászorulóknak! Ha rendelsz például plusz egy ebédet, a blokkot feltűzheted a falra, ahonnan egy kevésbé szerencsés kolléga letépheti és felhasználhatja. Adni jó! Védenéd a természeted? Arra is tudnak megoldást, kérd a söröd a fesztiválokról jól ismert repohárba! A Gólya a tudatos, társadalmilag érzékeny fiatalság fellegvára, ahol egy kis magyar valóságot is megtapasztalhatunk.

Müszi

1085 Blaha Lujza tér 1. A Művelődési Szint az, amit nem látsz a Corvintetőből. Az áruház oldalában zöld vaskapu, amin csak felcsengetve engednek fel. Ezek után már csak meg kell mászni a látszólag végtelen mennyiségű lépcsőt, és már ott is vagy. Sör-bor-pálinka, de a Müszi ennél sokkal többet tud. Koncertek, kerekasztal-beszélgetések, játszóház, civil programok, kiállítótér. Csak rajtad múlik, hogy egy kis csapatós elektronikát hallgatnál vagy szőrös undergroundot, esetleg góznál egy jót békében. Szenvedélyed az illegális beltéri dohányzás? Egy kis trükkel itt erre is van megoldás. Persze szigorúan csak a többiek zavarása nélkül. A legjobb mégis talán az a dobogó, amit egy kiszuperált mozgólépcső fölé építettek. Bónusz: ha jókor vagy jó helyen, elcsípheted, ahogy Middlemist Red Soma csapolja a sört.

Keret Klub

1085 Somogyi Béla út 16. Ha már a trükkös bejutásokról esett szó, a Keret sem maradhat ki a buliból. Itt is csengetésre engednek be, de legalább nem kell hegymászó felszerelésben érkezni, mint a Müszibe. A hangulat emiatt végtelenül bennfentes, amit erősít a családias miliő. Kandalló, kanapé, két szint, minigarzon. Dőlj le, vagy igyál, rajtad áll. A klub állítólag a ’20as éveket akarja megidézni, de nem baj, ha ezt te sem veszed észre. Ami viszont azonnal átjön, az a művészet. Itt akkor is kultúrálódsz, ha el akarod kerülni, hisz számos kiállítás várja a nagyérdeműt. A Keret átmenet egy bohém kávézó, egy kisvendéglő és egy söntés között. A fáma szerint nyitáskor a tulaj kétszáz kulcsot szórt szét a vendégek között, amit azok szabadon használhattak. A kulcsok elfogytak, de szerencsére a művészkávézó hangulat azóta is töretlen. ■ Kovács Kristóf

Kultúra

Halzsíros rokonság, avagy a családját nem választhatja meg az ember Írások, amiket nem szabad annyira komolyan venni Az érzelmi ráhatás az értelmi magyarázatnál a laikus hallgatóság körében mindig is eredményesebb volt – ennél aggasztóbb probléma, ha a téma leendő „szakemberei”, a bölcsészek is kételkedni kezdenek nyelvrokonságunkban. Ugyan a kritikus látásmód minden szakmában elengedhetetlen, de az alátámasztó érvelésnek érdemes észérveken nyugodnia. Hunfalvy vagy hun falvi? A magyarság egyedülállóságát minden kétséget kizáróan magyarázza a sumer és a hun rokonság is. Két letűnt, egykor világhódító kultúráról beszélünk, akiket a körülöttük élő népek felemésztettek. Az elmélet tökéletes alapot ad a bezárkózásra és a sikerekről való lemondásra: legyünk bármen�nyire kiválóak is, kívülállóként tekintenek ránk, és mindenki együttesen az elpusztításunkra játszik. Holnaptól nincs is értelme dolgozni, ez több mint legendás magyarázat. Kultúrateremtők Az európai kultúra egyik alapja a héber Ószövetség. A bibliai történetek tulajdonképpen a magyarok őstörténetét írják le, később ezt a magyarokból kivált zsidók kisajátították maguknak. Az okos olvasónak azt már nem is kell levezetni, hogy ebből hogyan következik, hogy Jézus is magyar volt. Ez már optimistább magyarázat – érkezik még megváltás. Pénz és sárm Tudvalevő, hogy a magyar nők a legszebbek a világon – a magyar férfiak pedig jóképűségben vezetnek, csak előzékenységük kizárja ennek beismerését. Nem is lehet tehát közünk ronda, alacsony

Magyar szak

és szőrös északi népekhez, viszont az – egyre szőrtelenebb – népszerű amerikai modellekhez annál inkább. A rokonságot most már csak el kell ismerni, és minket is beemelni a világ vezető gazdaságai közé. Ez csak idő kérdése, végszükség esetén segítséget kérhetünk a Szíriuszról. Anyád, apád, ide jöjjön! A tudomány a fenti erős érvek mindegyikével szembemegy, hiszen különbséget tesz népek és nyelvek rokonsága között, az utóbbiakat működő rendszerbe foglalva. Ez alapján a magyar nyelv egy – sokak szerint kedvezőtlen – szituációban van: a finnugor

„Ebből következik, hogy Jézus is magyar származású volt.” nyelvek rokona. A tudomány jelenlegi állása szerint a családját nem választhatja meg az ember. Segítőit, társait, barátait viszont igen, s tanulhat is tőlük sokat boldogulásról, hitről, pénzről … S egyeseknek a barátok véleménye fontosabb, élete szimpatikusabb is a családénál. De a család akkor is család marad. ■ Bencze Norbert

Rókahangok Egy olyan kérdés foglalkoztat már jó ideje, amit valószínűleg Platón tett fel először (#márazókorigörögökis), a xx. század több meghatározó tudósa is kifejtette véleményét ezzel kapcsolatban, 2013-ban pedig egy norvég testvérpárnak köszönhetően százmilliós tömegek keresték rá a választ. Ritkán találni olyan tudományos kérdést az utóbbi években, amelyet népszerűbb formában tálaltak volna a hangutánzó szavaknál. „What does the fox say?” − teszi fel a kérdést a Ylvisåker testvérpár, és a választ valóban nem tudjuk. Pedig a téma több évezrede foglalkoztat nyelvészeket, nyelvfilozófusokat és – úgy tűnik – zenekarokat is. Nyelv én önkény A nyelvészeti-nyelvfilozófiai gondolkodásban azért válhatnak időről időre megkerülhetetlenné ezek a szavak, mivel a nyelv önkényességének kérdésére egyértelmű választ adnak. Ez a kérdés pedig nem más, mint az, hogy van-e bármi köze a szavak hangalakjának ahhoz, amire a szó vonatkozik, vagy éppen ellenkezőleg: nincs semmiféle természetes kapcsolat aközött, hogy a zárak nyitására alkalmas, általában kisméretű és fémből készült tárgyat pont kulcsnak hívjuk. Voltak, akik marginális kérdésként kezelték,mindenesetre a többség foglalkozott a jelenséggel. Ennek ellenére a mai napig nem tudjuk, hogy miben is áll ez a természetes kapcsolat. Annyira nem, hogy az elte magyar szakán használatban lévő egyetlen olyan tankönyv, amely egyáltalán ír a témáról, ugyanannyit mond, mint a hetedik osztályosoknak szóló Sulinet tudásbázis: a hangutánzó szavak hangzásukkal különböző hangokat idéznek fel. Ha a felsőoktatásban ugyanannyit tudunk biztosan állítani egy –a nyelvészeti gondolkozás történetét végigkísérő – jelenségről, mint amennyit az általános iskola utolsó éveiben, ott van mit kutatni.

A japánok tudományos áttörése Ha a szavak hangalakja és a környezet hangeseményei között kapcsolat van, adja magát, hogy a jelenséget a hangtan, a fonetika tudományának eszköztárával vizsgáljuk. Illetve először nézzünk szét, hátha mások már foglalkoztak hasonló nézőpontból a jelenséggel. A megoldás pedig onnan jön, ahonnan a legkevésbé várnánk: japán kutatók a múlt évtizedben a hangutánzás jelenségének modellezésével kezdtek bele egy olyan rendszer kidolgozásába, ami a minket körülvevő világ különböző eseményei által keltett hanghatásokról – például egy ajtó nyikorgásáról – készített hangfelvételt automatikusan képes felcímkézni. Ez a módszer a hangutánzást egyfajta transzformációs eljárásként modellezi: a kutatók különböző elméletek, például a környezeti akusztikum intenzitásszerkezetének és a hangutánzó szavak szótagszerkezetének feltételezett viszonya alapján olyan transzformációs szabályokat alkottak, melyek segítségével bármilyen környezeti hanghatás hangutánzó szóvá alakítható. A transzformáció eredményeképpen létrejött hangutánzó jellegű hangsorok képesek az eredeti környezeti hanghatást asszociálni. Tehát tényleg megtudhatjuk, mit mond a róka. És nem csak a japán róka; a hangutánzás egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy univerzális mintázatokat mutat: ugyanazt a környezeti hangeseményt hasonló hangutánzó szóval fejezik ki a különböző nyelvek. És ezért szép a bölcsészet: a japán környezeti hangfeldolgozó-rendszerek és Platón Kratülosza egymás mellett viszik előre a tudományt. ■ Bartók Márton

Magyar szak

„Vaskohászat” a Révay utcában Interjú a Centrál Színház vezetőjével

Puskás Tamás 2003 óta áll a Centrál Színház élén, ez idő alatt pedig igen nagy utat járt be a teátrum, s napjainkban is egyre növekvő népszerűség övezi a változatos repertoárnak köszönhetően. Az igazgatót a siker kulcsáról, az érzelmekről, és magáról a színházról kérdeztük. Melyek a fő szempontok egy darab kiválasztásánál? Nincsenek fő szempontok, bizonyos dolgokra érzékenyek vagyunk. Ha jobbról nyomnak minket, balra akarunk visszalökni, ha a lábunkra lépnek, kiabálni szeretnénk. Érzékeljük szűkebb vagy tágabb közösségünk problémáit, és ezekről akarunk beszélni. A színházban a nagy siker mindig az, amikor olyan történetet mesélünk, amelynek mondandója aktuálisan fortyog az emberekben, de még nem tudják szavakba önteni, csak feszíti a mellüket, és amikor meglátják a színpadon, ráébrednek, hogy pontosan ezt akarták kimondani. Tehát mindig kiemelten fontos, hogy legyen üzenete a darabnak vagy olykor a puszta szórakoztatás a cél? Az emberek a mindennapi küzdelmek során

Magyar szak

jelszavakat használnak. Például azt mondják: „Én szent dolgokért küzdök!” A színházi világban is: „Én a művészetet szolgálom, ő meg csak szórakoztat!” Lehet is ebben sokszor valami, ugyanakkor én, Shakespeare kései rajongója, érzek némi szégyent, amikor a szórakoztatást szembeállítjuk a művészettel. Fontos dolgokat hatékonyan közölni úgy, hogy közben nem élvezi a néző, szinte lehetetlen. Igen, mindig van mondandóm, ha rendezek, különben nem beszélnék. A színház nyelvén való beszéd éppúgy közlésforma, mint bármely más kommunikáció. Akinek nincs mondanivalója, mégis beszél, az más disznóságokra is képes. Maga a színházi beszéd, az előadások értékrendszere óhatatlanul hatással van az emberekre, és ez egyfajta felelősséggel jár. Hogyan befolyásol ez egy-egy rendezői koncepciót?

A kultúra komoly letéteményese a színház, s a kultúra művelést jelent. Miért kell művelni az embert? Hamlet szavaival szólva, mert: „megérzik rajtuk a vad íz”. Muszáj tehát művelni, és ebbe beletartozik az is, hogy társadalmi problémákkal foglalkozzunk. A konkrét utalásokat, amelyek inkább újságba valók, mint színpadra, nem kedvelem, ahogyan azt sem, ha az előadásban aktuálpolitikai üzenetet erőltetnek. Ez többnyire rém közhelyes és silány. Persze lehet élvezetesen is szólni égető társadalmi kérdésekről, erre remek példa Pintér Béla vagy a Mohácsi-testvérek, akik mindig rendkívül humorosan és összetetten tálalják ezeket. Az előadások aktualitását figyelembe véve Ön szerint mi a fontosabb: a klas�szikusok új megközelítése vagy a kortárs darabok prezentálása? Mindkettő járható út, nem a kor dönt. Rólunk, hozzánk szóljon. Történetek vannak, amelyek ma valamiért lényegesek, s az, hogy ezeket kétezer, négyszáz vagy ötszáz évvel ezelőtt, esetleg a múlthéten írták, nem számít. Arra kell figyelni, hogy amikor a színpadon megszólaltatjuk őket, hassanak a közönségre, kinyíljon a szív, kikerekedjen a szem, lelassuljon a légzés, s azt mondják az emberek: „Igen, most erről kell beszélnünk!” Akár egy antik drámáról, egy Lope de Vega-darabról vagy egy Szép Ernő-műről van szó, mindenképpen ezt kell elérni. Az persze nyilvánvaló, hogy minél régebbi egy dráma, annál valószínűbb, hogy jó. Éppen azért maradtak fenn éppen ezek, mert a maga idejében óriási sikernek örvendtek. Nem véletlenül Szophoklészt és Euripidészt olvassuk, ezeket másolták a legtöbbször a maguk korában. Már a premiereknél érezhető ez az óriási érzelmi hatás, melyet az imént leírt, vagy a későbbiekben árnyalódik még a darab? Minden darab kotta, megfejtésre váró szöveg, amelyet minden igyekezetünkkel megpróbálunk a bemutatóig a legjobban begyakorolni. Sajnos általában rövid az idő, s még ha teljes erőbedobással dolgozunk is, és eljutunk a közel helyes megoldásig, a történet adós maradhat a valódi összhanggal. A régi autóknál mondták, hogy az első ezer kilométert óvatosan vezessék le, mert

még az alkatrészeknek össze kell csiszolódniuk. Ez a színházban tíz előadás, s hogyha elvégeztük a munkát, akkor e tíz előadás után a darab már a legjobb formáját futhatja. A színre vitt művek tekintetében nagyon színes a paletta. A Centrál Színház nyit-e a populárisabb műfajok felé, ezzel kockáztatva azt, hogy tömegszínházzá válik, vagy felvállal egyfajta rétegszínház szerepet? Én képtelen vagyok ilyen ellentétpárokban gondolkodni … Boldoggá tesz az egyre növekvő számú hallgatóság, s az, hogy évi százezer embert érdekel az, amit mesélek. Azon nem elmélkedem, hogy a mondandóm populáris-e vagy réteg. Igaz, vannak olyan darabok, melyek nekem kedvesek, de tisztában vagyok azzal, hogy kevés embert érdekelne, ezért sem a kisszínpadunkon, sem a nagyszínpadunkon nincs helyük. Továbbá, minden színháznak van saját arculata, ennek megfelelően senki sem fogja például Jean Genet Cselédek című előadását lázasan keresni a Madách Színház repertoárján. Nem odavaló. Miként az is valószínű, hogyha valaki zenés játékot keres Budapesten, akkor először az Operettszínház vagy a Madách Színház műsorát fogja átböngészni. Mi is csináltunk már sok-sok musicalt, de nem ezek futottak a legnagyobb sikerrel. Nálunk a történetmesélésen van a hangsúly, mégpedig úgy, hogy az rögtön magába szippantsa a nézőt és annyira fogva tartsa, hogy egy pillanatig se akarjon hazamenni. Hiszek abban, hogy a színház igazi ereje abban van, hogy képes erkölcsileg formálni. Olyan ez, mint a vaskohászat: az érzelmeket a történet által felforrósítjuk és megolvasztjuk, majd olvasztótégelybe öntjük. Az olvasztótégely a szerző erkölcsi hozzáállása, világlátása. Ha a nézők olvadt lelke beleömlött egyszer a formába, nagyon nehéz utána másképpen cselekedni. Az pedig csodálatos dolog, ha sok száz ember a színész parancsára, a lélegzetvétel hatalma által varázslat hatása alá kerül. A színész a lélegzet zsonglőrje. Ha jól működünk, akkor az előadásaink olyan hatással vannak az emberekre, hogy amikor távoznak, jobban szeretnek élni, mint mikor beléptek a színházba. ■ Dézsi Fruzsina

Magyar szak

Ahogy ma tetszik A Katona József Színház márciustól a vígjátékírói mesterség egyik csúcspontját, az Ahogy tetsziket tűzi műsorra. Az előadás szövegkönyvét Nádasdy Ádám fordítása alapján Závada Péter jegyzi, akivel az előkészületekről és a változtatásokról is beszélgettünk. Hogyan kerültél kapcsolatba a Katona József Színházzal? Kovács D. Dániel fiatal rendezőn keresztül, akivel már harmadszorra dolgozom együtt. Ő állította színpadra néhány évvel ezelőtt a Reflex című drámámat, most pedig megkeresett, hogy rendez a Kamrában egy Ahogy tetsziket, és szeretné, ha én írnám hozzá a szövegkönyvet. Természetesen egyből igent mondtam. Teljesen szabad kezet kaptál vagy kész koncepció szerint dolgoztad át? Radnai Annamari dramaturg és Kovács D. Dani előre kidolgozták az előadás dramaturgiáját, melyben lényeges változtatások történtek az eredeti jelenetsorrendhez és szöveghez képest. Tehát az ő koncepciójukhoz alkalmazkodva írtam újra a dráma szövegét, ami ezért nem egy teljes értékű fordítás, hanem előadásszöveg. Nem tartottál attól, hogy a híres Nádasdyfordítást kell átírnod? Nagyra tartom Nádasdy munkásságát, így a fordításait is. Igyekeztem az ő nyelvszemléletéhez méltóan bánni a szöveggel, egyfajta mai, élő textust létrehozni, hangsúlyt fektetve az idiomatikusságra és a nyelvi kreativitásra. Mennyire modernizáltad a szöveget, mennyit hagytál meg az eredetiből? A szöveg nagy részét átírtuk. A legfontosabb vagy legköltőibb mondatokat meghagytuk a Nádasdyféle fordításban, más részeket azonban meghúztunk, illetve modernizáltunk a szociokulturális utalások vagy épp a szójátékok legfrissebb megfelelőit keresve. Gondolati vagy tartalmi szinten változtattál valamin? Tényleg sok minden változott. A sorharcok

Magyar szak

például – ilyenek Jaques és Penge (Touchstone) vagy Orlando és Rozalinda csörtéi – az én verziómban másképp hangzanak, mint a Shakespeare-hű Nádasdy-fordításban. Ahol úgy éreztük, hogy a leendő előadás helyzetei indokolják, ott változtattunk az érvelések és replikák logikai menetén is. Törekedtél arra, hogy a konkrét színészekre dolgozd át a szerepeket? A Katonának remek színészei vannak, akik gyakorlatilag bármit el tudnak játszani. A szerepeket Dani osztotta ki, és ügyelt arra, hogy a megfelelő alakokat a megfelelő színészek játs�szák. Nekem könnyű dolgom volt, mert így csak a szövegre kellett figyelnem. Mennyiben más a munkametódusod, mikor színpadra írsz valamit, mint amikor „csak” papíralapú megjelenésre szánod az adott művet? Amikor színpadra írok, maximálisan alávetem magam a rendező elképzeléseinek. Nem kötöm az ebet a karóhoz, ha egy részt ki akarnak húzni, vagy javasolnak egy másik szövegverziót. Teszem, amit kérnek tőlem, mindezt természetesen úgy, hogy a végeredmény az én személyes ízlésemet is tükrözze. Ezért egy kicsit én is benne vagyok mind a Hair dalszövegeiben, mind az Ahogy tetszik dialógusaiban. ■ Dézsi Fruzsina

Gondosan félreszámolt szótagok Portré Jónás Tamásról Persze úgy van, hogy ő már megírta, s az irodalmár csak ujjal mutogat a rácsok mögötti költőre, míg észre nem veszi, hogy a rács mögött van a világ nagyobbik fele. Jónás Tamás a portré eredetijét megírta már (én meg most erről), jó két éve például így: „Én vagyok a zongora. / Ütik-verik, mégis muszáj / szépen megszólalnia.” Hogy a versek mennyiben portrék, mindig is érdekelte a kritikusokat. Az értelmezők nem győzték hangsúlyozni az ezredfordulón, amikor megjelent az Esterházy barátságát is meghozó Bentlakás, majd az első magvetős kötet, az Ő, hogy milyen hangsúlyosan alanyi költő Jónás Tamás. Ekkorra már elfogyott a Cigányidők összes példánya (melyet egyébként 17 nyelven kinyomtattak), és a szerző költészete összefonódott az ismerten tragikus gyermekkorral: nevelőszülők, verések, kínzások, nélkülözés, cigánysors. A versekben újra és újra visszatértek életének meghatározó alakjai és helyei: apu, anyu, nővére, Mari, Csernely és Szombathely. És az a magyar poézist magába olvasztó, rokonszenves hang, mely Báthori Csaba szerint „az óvatos helyeslés, az igényes várakozás és megelőlegezett lelkesedés sávjába tudta csalogatni az olvasót” (Holmi, 2004. április). És a hol fájdalmas, hol virtuóz, hol ironikus önmitizálás. A sorok labirintusában pedig fel-felbukkan a valóság Minótaurusza: ilyen vers az Anyu, utoljára vagy a Miskolc, 1978. És a kérdés, hogy hol ér véget a mítosz, és hol kezdődik az ember. A kereszténység alkonya című szonettkoszorút két óra alatt írta, s utána másfél napig aludt; állítólag

tudja az összes versét fejből. Vagy ez csak a mítosz. A visszatérő kérdés: hozzátartozik-e a tárgyhoz a fény, mellyel világít. Az Ő a már megbánt fülszöveggel együtt a szüntelen identitáskeresés kötete: „legyek valami ne legyek minden” (arspo). A Kiszámítható józanság több minden mellett két madáré: egy holló és a címadó versbeli varjú osztozkodnak a hóhér és az áldozat szerepén. Az Aegon-díjas Önkéntes vak borítóján viszont fehér ing szárad a szélben, a költőt elszánt, nagymellű anya ringatja: „Jaj!”. A Lassuló zuhanás a legutóbbi verseskötete, és azért kétszáz oldal, hogy ne merd az elején elkezdeni. Több mint másfél évtized után ismét a kérdés, hogy hol van Jónás Tamás. A lektűrök szerint a kötött forma ellenére össze nem számolt (vagy éppen gondosan félreszámolt) szótagokban. A gondosan elrontott rendben, hogy aztán lehessen miért folytatni. Mások a Facebookon látják, megint mások már sehol, mióta új költők támadtak újabb nemzedékekből. Ha engem kérdezel, talán ebben az idézetben. Vagy nem tudom. Valami születik itt is, az biztos: Késsel simogatja a fákat még a szél. Béke harcol benned, koldusok hava. Vagy még halott minden, vagy már minden él. Földre kívánkozik térdem kavicsa. (Nagy levegő) ■ Csabai Máté Magyar szak

Interjú Morcsányi Gézával

„Az ember mesélni akar, ez az irodalom alapja” A Jászai Mari-díjas dramaturg, műfordító, egyetemi tanár, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének kitüntetettje. Húsz évig volt a Magvető Kiadó igazgatója. 1995-től 2015-ig vezette a Magvető Kiadót. Milyen nehézségekkel találta magát szemben, amikor átvette a kiadó vezetését? A kiadó a rendszerváltás előtt egy nagy állami cég volt. A privatizáció, a bizonytalanság évei után gyakorlatilag újra kellett strukturálni, hiszen helyt kellett állnia a hirtelen megjelenő piaci versenyben. Az egész könyvkiadás átalakulóban volt, ez volt az első olyan kulturális ágazat, amelyet villámgyorsan privatizáltak, és – bár szerintem ez nagyon jót tett neki – egy védett, államilag finanszírozott szituációból átkerült a piacra, ahol, ha nincs bevétel, nincs fizetés. Voltaképpen ezzel a folyamattal találtam szemben magam: sikerül-e úgy átalakítani a kiadó szerkezetét, munkáját, módszereit, hogy föl tudjuk venni a versenyt az egyre növekvő és erősödő konkurenciával, miközben a cél az volt, hogy a márkanév hagyományát sikerüljön megőrizni. Mint minden ilyen drámai váltás, ez azzal járt, hogy új, sokkal szűkebb szerzőgárdát alakítottunk ki. Lényegileg járult hozzá az induláshoz, hogy az egyik legnevesebb szerzőt, Esterházy Pétert sikerült a kiadónál tartani, aki akkoriban alighanem az egyik legnépszerűbb

Magyar szak

kortárs magyar szerző volt – és maradt azóta is. Majd jöttek az új szerzők, Kertész Imre, Tandori Dezső, Orbán Ottó, illetve olyanok is, akik előtte más kiadóval dolgoztak. Esterházy rögtön az első évben jelentkezett az Egy nő című könyvvel, García Márquez éppen megírta a Szerelemről és más démonokról című könyvét, Závada Pál épp elkészült a Jadviga párnájával – és így egyre derült az ég. Köztudott, hogy a pályakezdő, fiatal írók felfedezésére nagy hangsúlyt fektet a kiadó. Hogyan történik ez? Sokan azzal lépnek föl, hogy a közönség igényli a fiatalokat. Nem, a közönség azt igényli, hogy jó könyvek legyenek. Persze egy kiadónak már csak önérdekből is figyelnie kell arra, hogy legyenek fiatal szerzői, legyen kiből új Esterházyvá, új Spiróvá, új Kertész Imrévé válnia, másrészt viszont természetes jelenség, hogy a tehetség nincs korhoz kötve. A kiadói lét egyik alapja az, hogy az ember állandóan keres: hol van olyan szöveg, ami elképzelhető, hogy kellhet a társadalomnak. Elképesztően sok felfújt és álszakszerű elmélet van, pl. „fölépíteni” egy szerzőt. Ez engem egyrészt nyelvileg is irritál, másrészt azt a hamis képet sugallja, hogy a szerzővé válás egy eltervezhető és biztos kimenetelű folyamat. Szerintem az is tévhit, hogy a pénz, a reklám és az ún. marketing lenne döntő tényező

egy szerző feltörekvésében. Persze a fölfedezés öröménél kevés nagyobb öröm van, de biztosra menni senkinél nem lehet. Emberekkel dolgozunk együtt és a közönség reakciója kiszámíthatatlan. Mit gondol a mai magyar irodalmi életről? Van manapság egy olyan felfogás, miszerint az emberek nem olvasnak. Ön hogy látja ezt? Az emberek rengeteget olvasnak. Íméleznek, esemeseznek, nézik az internetet; szinte csak olvasnak. Viszont totálisan megváltozott az, hogy mit. Manapság lép ki a kulturális térből az a generáció, amelyik még a szocializmus idején szocializáló-

„Maga a szépirodalom fogalma is kiveszőben van” dott, és életéhez szervesen hozzátartozott az irodalom és a könyv. Ez nagy változást eredményez, ami meglátszik az irodalmon is: a gyerekkönyvek, a kamaszkönyvek a könyvpiac legdinamikusabban fejlődő ágazatát adják. Ezenkívül kiépült egy nagyon profi iparág a kommersz eladására, ahol már van értelme azt mondani, hogy „fölépítenek” egy szerzőt. Hihetetlenül profin tálalják a celebirodalmat is. Az a fajta irodalom, ami a Magvetőnek az éltető eleme, háttérbe szorul. Maga a „szépirodalom” fogalom is kiveszőben van. Vagy fictionnek tekintik, vagy „szépirodalom” címszóval illetik azokat a kommersz szerzőket, akik nemcsak hogy nem a szépirodalmat képviselik, de meglehetősen igénytelenek. Remélhetőleg majd kialakul, milyen irodalomra van igény. Ön szerint mi lesz a klasszikusok sorsa? Kiderül, kell-e majd még bárkinek. Sok egyetemi oktató panaszkodik arra, hogy a diákok nem olvasnak klasszikusokat, nem értik, nem is érdekli őket már. Nyilván azért nem olvasnak, mert nem szórakoztatja őket – ez esetben szembe kell nézni azzal a helyzettel, hogy el fognak veszni. Jókai nyelve nagyon nehézzé vált mára. Próbálkoznak az átírással – én ebben semmi kivetnivalót nem találok –, de a kérdés az, hogy a történet jelent-e még valamit az emberek számára. Nem szorul össze a gyomrom,

ha a jövőre gondolok; az igények alakulnak, de az az alapvető igény, hogy egyik ember mesélni akar a másiknak – ami az irodalom alapja – aligha fog változni. Akkor pedig biztosan lesz igény játékra, művészetre, irodalomra, szórakoztatásra. Milyen változások zajlanak a kiadó életében? Két új vezetője van a Magvetőnek, Nyáry Krisztián és Dávid Anna személyében. Én a cégcsoporton belül egy másik pozícióba léptem. Ez az én döntésem volt, húsz év után úgy gondoltam, már nem tudok elég újat hozni az ügy érdekében. Közben ugyanolyan szoros marad a kapcsolatom azokkal a szerzőkkel, akikkel 15-20 éve dolgozom együtt, hiszen nem csak kiadó–szerző kapcsolatról, hanem barátságokról beszélhetünk. Hogyan képzeli el a saját jövőbeni munkáját, milyen tervei vannak? Többet foglalkozom majd a cégcsoport egyéb kiadóival. Másrészt, ha adódik alkalom, szívesen fordítok, és dolgozom színházban, ahogy eddig. Milyen Morcsányi Géza mint hétköznapi ember? Mivel szeret foglalkozni szabadidejében, vannak-e megvalósítandó álmai? Az álmokat és a terveket nem nagyon szeretem. Két nagy szerelem volt – és van – az életemben, az egyik a színház, a másik az irodalom. Soha nem szerettem terveket kovácsolni; úgyis annyi váratlanságot hoz az élet. Valószínűleg változatlanul éjjel-nappal olvasni fogok! A hobbija a munkája. Igen. Eredetileg közgazdász vagyok, de soha nem dolgoztam ebben a szakmában. Életem nagy szerencséje, hogy anélkül, hogy végzettségem lett volna, azt csinálhattam-csinálhatom, amit szeretek: eleinte színházakban dolgoztam, majd a könyvkiadóban. Van kedvenc szerzője? Az oroszok a kedvenceim, főleg Gogol és Dosztojevszkij. És persze a saját szerzőim! Ha újra pályaválasztás előtt állna, milyen foglalkozást választana? Mindent boldogan csinálnék ugyanígy! Azt mondom, akinek ennyi jó kevés – mint amennyi nekem kijutott az életben –, azt érje gáncs és megvetés! ■ Süpek Nóra Magyar szak

Fragmentált jelen a magyar irodalom a digitális térben Irodalmi szövegeink elérhetősége és rendezettsége az interneten napjainkban nagyjából olyan, mint amilyen a világháló volt annak kezdeti időszakában: töredezett, fragmentált, még az alapszabványokról sem történt megegyezés. Miért van ez és hogyan változtathatnánk rajta? Ahogy a nyelv egy adott társadalmi réteg világának látlelete, amelyből következtetni lehet annak gondolkodásmódjára, jelenlegi helyzetére, hasonló kapcsolat figyelhető meg egy társadalmi csoport internetes infrastruktúrája és kultúrája, jelenlegi állapota között. Ha közelebbről megvizsgáljuk a weben elérhető magyar irodalmi anyagokat, a következőket figyelhetjük meg: az adatok, információk rendkívül töredezettek, szétszórtak, nincs egységes és jól végigkövethető struktúra az oldalak mögött. Tény, hogy a különböző keresőmotorok pontosan ezt a funkciót hivatottak betölteni. Azonban, ha nincs a weblapok között egy jól követhető kapcsolati háló, a keresőmotorok jelentősen kisebb eséllyel tudják ezeket eljuttatni a célközönséghez. Nincs stratégiánk arra, hogy a szövegek milyen módon szerveződjenek a digitális térben. Univerális probléma Ez nem specifikus hiba, hanem univerzális. Az egész internetnek jelenleg pontosan ez a töredezettség a problémája. A tartalmak rendkívül sok csatornán keresztül áramlanak megannyi különböző formában és eszközön. Véleményem szerint azonban ez a probléma még az internet relatív fiatal korának tudható be, nem elemi sajátja, hanem olyan dolog, amin lehet és kell is változtatni.

Magyar szak

A kapitalizmus átka A hazai digitális tartalmak infrastrukturálisan pontosan azért maradnak el a külföldiektől, mert anyagi források hiányában nincsenek meg azok a szakemberek, akik korszerű felületeket hoznának létre. A programozókat, grafikusokat, tervezőket a piac jó fizetésért felszipkázza. Ezeknek a szakmáknak jelenleg nincs perspektívája a kulturális szegmensen belül. Így történhetnek meg olyan balesetek, hogy a MEK-en elérhető szövegek technikailag lassan húsz évvel maradnak el a nemzetközi színvonaltól. Mitöbb, a szövegek nincsenek egységesítve, ráadásul a Filmvilág oldala – a példa kedvéért – még mindig ugyanúgy néz ki, mint pár éve, pedig már akkor is publikációs stratégiaés arculatváltásnak kellett volna történnie, ami a szövegeket korszerű elrendezésben jól kereshetővé teszi. Külföldön már alakulnak a dolgok: az Europena, az Artsy, a Google Art Project, a MetPublications vagy a Getty digitális könyvtára mind technológiailag naprakész, és itt az anyagok is jól kereshetőek. Az Összeköltők című minioldalon gyönyörűen végig lehet követni Petőfi és Arany levelezését modern köntösbe öltöztetve. Ez a projekt jól mutatja azt,

hogy így is kinézhetne a magyar irodalom a weben, ha lenne mögötte pénz (az oldalt a Microsoft reklámkampányára egy magyar reklámiroda készítette). Ha lenne arra anyagi forrás, hogy a kulturális szegmensbe kiváló szakembereket emeljenek be, akkor csodálatos dolgok születhetnének. Mentalitás és társadalmi felelősség Más kérdés, hogy ezt hogyan lehetne véghezvinni. Nálunk még közel sem terjedt el eléggé Victor Papanek szemléletmódja, hogy a tervezőknek, designereknek olyan tevékenységeket kell folytatniuk a munka mellett ésközben, melyek a társadalom szolgálatában állnak, vagyis társadalmi felelősségük van. Külföldön már vannak olyan

cégek, ahol az ötödik munkanapot hobbiprojektekre fordítják. Aznap tilos megrendelésre dolgozni, csak saját projekten, ettől a mentalitástól még nagyon messze vagyunk. Megkésett közkincsek Elszomorító továbbá az is, hogy erőforrások hiányában nem készül el a közkincsbe került költők, írók munkásságának feldolgozásai sem. Radnóti Miklós immáron 2014 óta közkincs, az összes műve azonban még mindig nem érhető el az interneten. Ugyanez elmondható Szerb Antalról is, de még hosszan lehetne folytatni a sort.

Egységes jövő Az új, modern, átlátható és ízlésesen megtervezett digitális irodalmi kiadásoknak pedig egészen nagy sikerük lenne. Még tavaly készültem el József Attila összes művének felújított kiadásával (ha valakit érdekel, a jozsefattila.elte.hu címen megnézheti). Több évnyi munka ellenére ez jelenleg nem több, mint a már digitalizált összes írás gyűjteménye, ízléses tipográfiával és jól kereshető nyitóoldallal. A mek-en, illetve a Gépeskönyv oldalán eddig is elérhetőek voltak ezek a szövegek, csak fragmentáltan, szétszórtan. Így sem tökéletes, de hasonlóra lenne szükség az elektronikus irodalmunk egészére nézve. A megjelenést követően a kiadás nagyjából tízezer megosztást kapott. A 444.hu pedig egy mínuszos hírben is lehozta, amit kevesebb, mint két nap alatt harmincezren osztottak meg. Véleményem szerint az irodalomnak nem lenne szabad a tömegkultúra mellett szubkultúrává degradálódnia, csak hiányzik egy olyan stratégia, ami az irodalmat és a kultúrát vonzóvá, közvetlenebbé tudná tenni. Ha olyan kiadások születnének, melyek a laikusokat is bevezetik az irodalomba, és átlátható, könnyen kezelhető naprakész technológiával készülnének el, kiemeltebb szerepre tehetnének ezek szert.

Befogadó irodalom Ehhez arra lenne szükség, hogy az irodalmi szövegek ne elszórtan, különböző formában és ezernyi helyen legyenek elérhetőek (manda, oszk, eldorado, arcanum, mtak, ek, valamint a különböző egyetemek oldalai), hanem egy egységes narratívára, kollektíven, egy helyre összegyűjtve szerepeljenek a szövegek. Ráadásul úgy, hogy nem csak a tudományos elithez szólnak, hanem egyfajta befogadó irodalomként mindenkit kiszolgálnak saját igényeiknek megfelelően. Összegzés Szükséges, hogy kialakuljon az irodalmi tartalmak digitalizálásának egységes rendszere, hiszen ezáltal nemcsak a töredezettség csökkenthető, hanem a tudományos diskurzus, a társadalom és az irodalom maga is közelebb kerül egymáshoz. Ha mindez megvalósulna, olyan közvetlen, befogadó digitális magyar irodalom jönne létre, ami nem csak Magyarországon, hanem világviszonylatban is példamutató értékű lenne. ■ Zámbó Gergő

Magyar szak

A Köménymagról A Köménymag irodalmi csoport kicsivel több, mint egy éve, 2014 decemberében alakult azzal a céllal, hogy önálló, fiatal alkotókból álló csoportként segítsék és inspirálják egymást a kortárs irodalmi szférában.

Elsősorban líraműhelyként funkcionál, mely azért sem meglepő, mivel a fisz irodalmi műhelyéből, a Köményből nőtte ki magát. A 2013-as fisz-táborban Sirokai Mátyás és Bajtai András, a Kömény két műhelyvezetője meginvitálta az ő szemináriumukba tartozó tehetséges fiatalokat a heti egy alkalommal tartott, budapesti műhelymunkára, s lényegében itt kovácsolódott, ért össze az a kemény mag, amely később önálló életre kelt. A 13 főt egybefogó csoport összetételét tekintve elég színes, van közöttük pszichológia szakos hallgató, közgazdász, marketinges, tanítónő, filozófia szakos, focista és ügyvédbojtár is, életkoruk a 20-30 év közötti tengelyen mozog, a talán legmeghatározóbb dolgok azonban mégis közösek bennük: az irodalmi érdeklődés és a közösségteremtés iránti igény. Közös céljuk sem több annál, minthogy egymás verseire reflektálva segítsék a személyes fejlődést, csoportszinten pedig legyen egy pozitív közegformáló hatásuk az irodalmat kedvelők körében. Eddig 3 teltházas felolvasást tudhatnak maguk mögött, a bemutatkozó estjükre 2015. március 5-én került sor az RS9 Vallai Kertben. Szintén tavaly, novemberben ők írták egy hétig a Litera irodalmi portál „netnapló” rovatát,

Magyar szak

pár napja pedig elindult a ContextUs.hu kulturális online portál által a tagokkal készített személyes interjúk közlése. A jelenlegi kortárs irodalmi életről zömében hasonlóan vélekednek, miszerint sokkal nyitottabb és egyre inkább befogadóbb ez a közeg, mint pár évvel ezelőtt, viszont vannak még áthidalnivalók ebben a szférában is, térben és korban egyaránt, például a fővárosi és a vidéki irodalmi élet vonatkozásában. Nincsenek grandiózus terveik a jövőre vonatkozóan, csak tenni szeretnék a dolgukat, mint eddig, és alkalomadtán hozzájárulni a művészeti–kulturális ág színesítéséhez. Magukkal kapcsolatban sokszor szűkszavúak, hagyják, hogy helyettük inkább a szövegeik beszéljenek. A Sirokai-Bajtai páros, akiknek a tapasztalatokért és a szöveggondozásban nyújtott segítségükért mai napig hálásak, a feljebb említett Litera netnaplóban így mesélt a Köménymagról: „A Köménymagban a legjobb mégis az, hogy tőlünk függetlenül, számunkra is meglepetésként jött létre. Ha valami biztosan kell a költészethez és a pörgős irodalmi élethez, az éppen ez, ami a csoportot is létrehozta: önálló érdeklődés és kezdeményező készség. A Köménymag tagjai a legfontosabbra már ráéreztek - készek mindent megtenni azért, hogy egyre jobb verseket írjanak. A mi dolgunk itt tulajdonképp véget ér, innentől már mi is csak az olvasóik vagyunk. Az első szárnycsapások ideje lejárt, jó szárnyalást, kömények!” ■ Köménymag

A láthatatlan láthatóról Avagy a világ immáron legunalmasabb betűtípusának történetéről Minden szemináriumi dolgozatodat kötelezően ebben írod. Szigorúan 12-es betűmérettel, másfeles sortávolsággal. Közben úgy érzed magad, mintha a végtelen űr tátongó ürességébe révednél. Ez a túljáratott, lejáratott híresség pedig nem más, mint a Times New Roman. Mindig is szerettem a megosztó dolgokat, ez alól a Times New Roman sem kivétel. A betűtípus a tudományos, egyetemi pályafutásod szerves része. Hogy került mégis a szövegszerkesztődbe, miért ez az első és nem más? Jó-e egyáltalán, hogy ott van, vagy csak a véletlenek egybeesése? Ezeknek járunk utána most. Angol kifinomultság A beszédes név sokat segít. 1929-ben a londoni The Times napilap kinézete ellen meglehetősen élesen kelt ki egy kedves tipográfus, Stanley Morison. Válaszul az újság vezetői felkérték őt a lap ízléses újratervezésre. Morison vezetésével egy bizonyos Victor Lardent nevű úriember készítette el a betűket, aki abban az időben a Times reklámtervező részlegén dolgozott. Mivel az előző betűtípus neve Times Old Roman volt, az újat – igen fantáziadúsan –Times New Roman névre keresztelték. Az új betű először 1932. október 3-án jelent meg nyomtatásban. Innentől kezdve egy éven át kizárólag a Times újság használhatta a betűtípust. Egy évvel később viszont elkezdték árusítani így más sajtóanyagok is választhatták. A Times New Roman pedig meglehetősen gyorsan elterjedt, nem abban a formában, ahogyan eredetileg tervezték. Forma és funkció A Times New Romant egy bizonyos célra tervezték, és ezt remekül el is látja. Más betűcsaládokhoz képest a Times sokkal keskenyebb, vékonyabb, a betűk magasabbak a szokványosnál. Így egy sorba több karakter fér el (te pedig pontosan ezért káromkodsz szemináriumi dolgozat írása közben: írsz, írsz, írsz, de még mindig nincs teli az oldal). A tervezés azért ideális,

mert így sokkal több karakter fér egy egy oldalon, több tartalmat lehet közölni, illetve kényelmesebb így a hasábokra tördelt szöveget olvasni. Ellentmondások és ütközéspontok Egyes tervezők a Timest egy jól öltözött könyvelőhöz hasonlítják, mások kifinomult formáit részesítik előnyben, megint mások igazi angol ízt éreznek benne, ami több évtizednyi hagyományra megy vissza. Sajnos azáltal, hogy minden számítógépen ott csücsül a betű és szinte mindent ezzel nyomtattak az elmúlt 25–30 évben, elveszett a kezdeti különlegessége és eredetisége. Ha valamiből túlkínálat van, az értékét veszíti. Ez nem azt jelenti, hogy a Times New Roman rossz, csak már nincs meg neki a kezdeti bája. Mint egy kiégett hollywoodi sztár, akit hamvaiból szeretnének feléleszteni, de csak rossz vígjátékszerepeket kap. Viszont nagyon jól olvasható, aminek megvan az az előnye, hogy csak a szövegre figyelünk, semmi másra. Egyes tipográfusok szerint ez a megtestesült eszmény. Mások szerint olvasni olyan, mintha a végtelen, hideg, üres űr legmélyére tekintenénk, nem beszélve arról, hogy a Times a betűválasztás abszolút hiányának szinonimája. Hát ilyen megosztó dologgal kötelező szedni minden szemináriumi dolgozatot. Bárhogy legyen is, annyi bizonyos, hogy sokkal jobban járt ezzel az emberiség, mint például a Comic Sansszel. Ez azonban többek között azért sem történt meg, mert Steve Jobsnak hála istennek volt ízlése a szép betűkhöz, a Windows meg egyszerűen csak lekoppintotta a Mac-et. Így ez terjed el, aztán pedig győzött a szokás hatalma. ■ Zámbó Gergő Magyar szak

Bölcsészek a kamera mögött Film szakirány, filmalapos támogatás, szabadon felvehető filmes kurzusok, projektek, pályázatok és kedvtelés. Számos oka lehet annak, hogy valaki éppen az ELTE-n forgat filmet. Utánajártunk, milyen lehetőségei vannak azoknak, akik filmforgatásra adják a fejüket. A Magyar Nemzeti Filmalap pályázatán elte-s, szfe-e és mome-s filmes hallgatók igényelhetnek anyagi támogatást vizsgafilmjeikhez. A bölcsészkarról a filmes speciális gyakorlat hallgatói vehetnek részt a pályázaton. Ezen nyert többek között Fingár Anna is, másodéves, filmszakos hallgató az Akvárium című munkájával. „Színművészetisekkel együtt hoztuk létre a művet, az operatőr és hangmérnök, a gyártásvezető is szfe-s hallgató volt. A tanáraim folyamatosan figyelték a film fejlődését a forgatókönyv-fejlesztési fázistól a nemrég befejezett utómunkáig” – meséli Pálfi Bernadett, aki szintén filmalapos támogatással rendezett kisfilmet. Filmnapok Az elte Filmnapokat keretein belül 24 óra alatt 10-12 filmet lehet megtekinteni. Ezek a filmek általában egy aktuális témát járnak körül, így az idei filmnapokon a Toldi Moziban – február 13–14-én – a menekültügy kapcsán az idegen kultúrákra fog kerülni a hangsúly. Könyvtrailerek Az egyetem és egyes könyvkiadók együttes kezdeményezésének keretében tavaly könyveknek forgathattak reklámfilmet a hallgatóink, idén pedig portréfilm-készítésre szól a pályázati kiírás. Schnabel Annabella így nyilatkozott a munkálatokról: „Az Európa Könyvkiadó újranyomta Nabokov Lolitáját, ahhoz fényképeztem a trailert. Pénz hiányában kis stábbal dolgoztunk. Egy ilyen családias forgatáson persze mindenki többet vállal, mint ami a feladatköre, de ettől szép az egész. Ennek az etapnak júniusban volt a vetítése, azóta a filmek megtekinthetők az interneten.”

Egyetemi kultúra

„A második félévben forgattuk a filmet, időközben találtuk ki, hogy én legyek a rendező, még soha nem rendeztem semmit. Szóval megkérdeztem, hogy a storyboardba mit kell írni (a storyboardot rajzolják – a szerk.) Most már sok mindent másként csinálnék, de borzasztóan sokat tanultam” – mesélte Nagy Eszteranna. „Idén öt író portréfilmjét fogjuk elkészíteni” – meséli a projekt egyik főszervezője, Farkas Zsófia – „reményeink szerint Bereményi Gézával, Garaczi Lászlóval, Grecsó Krisztiánnal, Spiró Györggyel és Bodor Ádámmal fogunk együtt dolgozni. A hallgatók akár kurzusként is felvehetik és kreditekért valósíthatják meg ötleteiket. Először csak rövidebb filmeket készítünk, később akár foglalkozunk mélyebben is egy-egy anyagukkal.” Kurzusok Több olyan kurzus is van, ahol az a feladat, hogy filmet forgassanak a hallgatók. A néhány snittből álló műtermi gyakorlattól kezdve a filmetűd készítésig sokféle munkájuk van. Görgényi Levente másodéves film minoros hallgató is ebben a félévben készíti vizsgafilmjét: „Mindig is foglalkoztattak az öregséggel kapcsolatos problémák, erről forgatom a filmet is. A nyersanyagot egy nap alatt vettük fel, most vágunk. Én nagyon lelkes vagyok az ilyen saját készítésű dolgok iránt.” „Egy elektronikus média nevű órámon gyakorlati dolgokat tanulunk, például forgatókönyvírást” – meséli Balatoni Ádám anglisztikás, média specializációs hallgató. „Három karaktert és hat tárgyat tartalmazó cetlit kaptunk, ezekkel kellett filmet készíteni. Három hetünk volt rá. Még sosem vágtam életemben, Youtube tutorialokat néztem,

mindenkit kérdezgettem, hogy kell használni a programokat. Végül sikerült összerakni egy 25 perces filmet. Nagyon élveztem és lehet, hogy később is fogok ilyen kisfilmeket gyártani.” A lelkes hobbicisták És persze vannak, akik önszorgalomból, talán valamiféle belső motivációra kezdenek neki a filmforgatásnak, s a karon találták meg hozzá a megfelelő társat: „Nem akarok spoilerezni, de annyit elárulok, hogy a főszereplő minden reggel húz egy kártyát, amelyekre érzelmek vannak írva. A nap során ezeket próbálja életre hívni magában, egy számára érzelmileg kietlen világban” – meséli Makó Boldizsár másodéves magyar szakos hallgató, aki pár elte-s barátjával együtt igyekszik megvalósítani az álmát és leforgatni az első kisfilmjét. A projektben sokat segít neki Somogyi Petra, aki szerint „Boldizsár célja az, hogy maradandót hozzon létre, pedig nem is tanul rendezőnek, de talán így már nem üres kézzel fejezi be az egyetemet.”

A bölcsészkar számtalan lehetőséget kínál azoknak, akik szeretnék megvalósítani terveiket, csak élni kell velük. „Annyi mindenben közreműködtem, hogy nehéz lenne mindet felsorolni fejből” – mosolyodik el Nyitrai Balázs magyar és film szakos hallgató. „Vizsgafilmeket készítettünk, a Csillagos Házak projekten dolgoztam, egy könyvtrailer projektben is, az elte rendezvényein, filmalapos pályázatot adtunk be, ennek még most is csináljuk az utómunkáját. 2015-ben az elte btk Hangulatfilmjének voltam az operatőre. Az elte jó táptalaj volt a kezdeményezéseknek, alkotótársakra is leltem, csak keresni kellett őket. Egyébként megfelelő hozzáállással bármi jó ugródeszka lehet.” ■ Tóth Melitta

Egyetemi kultúra

Aranyköpések bölcsész módra Az Overheard at ELTE BTK egy olyan Facebook csoport, ahova a legviccesebb, legemlékezetesebb aranyköpések, anekdoták kerülnek fel. Itt a második válogatásunk pár vizsgaanekdotával megspékelve. Oktató húsz perces késés után: „Elnézést a késésért, kedves hallgatók, sajnos kulcsfontosságú probléma merült fel. Tudniillik a kulcs.” Kevésbé sikeres blöff a szóbelin: – És mondja, ez kinek a nevéhez fűződik? – Hú, hát most jaj, hirtelen akartam mondani … pedig még látom is magam előtt hogy melyik oldalon volt a könyvben … – Tényleg? Érdekes, én nem … Professzor óra elején: „Én ezt a témát harminc évig kutattam. Tehát nincs mit beszélni róla.” Egyik oktatónál vizsgáztam tavalyi félévben a Varázsfuvolából. Pont sorra kerültem, szépen helyet foglaltam, amikor felpattant, kinyitotta az ajtót, és megkérdezte: „Ki vár még a Varázsfuvolára?” Megszámolta az embereket, visszajött, majd elkezdett megállíthatatlanul röhögni. Két perc intenzív röhögés után elmesélte, hogy eszébe jutott, mikor Handel Messiás című művéből tartott előadást, a vizsga előtt sikerült azt kérdeznie a folyosón állóktól: „Hányan várnak a Messiásra?” Egy egybefüggő, magabiztos, kb. tíz perces felelet végén az oktató megkérdezi, hogy tudnék-e mondani egy anekdotát a tételhez tartozó kötelező regényből (a regény egésze kb. 30-35 anekdotából áll, ez teszi ki az egész regényt). „Hát … így hirtelen … nem jut eszembe egy sem …” Az oktató elmosolyodik. Satnyán elmosolyodom én is. Az oktató felnevet, tekintetéből a következőt lehet kiolvasni: „Maga szerencsétlen!” Végül lesújtó hangon megszólal: „Négyes jó lesz?”

Levezető

– Olvasta a könyvet? – Igen. – Milyen színű a borítója? Kis gondolkodás után kivágtam magam: – Én Szabó Ervin-es újrakötöttet olvastam, így szürke. Így csak öt perccel később buktam le, hogy csak felületesen olvastam. Catullus epigrammáinak fordítása: „Adjál nekem csókokat, ezret, aztán százat, aztán megint ezret és még százat, majd megint ezret és újra százat … 3300-nál tartunk, ha valaki számolná …” Szóbeli vizsgaélmények: Oktató: „Attila, maga olyan biztosan mondta el a SEMMIT, hogy kap egy kettest!” Szóbeli előtt: „Zsolt, magának nem is kellett volna letennie az írásbelit! Amúgy megbukott rajta …” Szóbeli után: „Összekevertem magát valakivel. Kettesre írta meg, bár nem kellett volna. Találkozunk az uv-n!” uv-n: „Zsolt, gratulálok! Kapott egy kettest, de egy pillanatra se higgye azt, hogy tudja az anyagot!” – Valakinek nincs meg J. M. Fisher–M. Ravizza: Erkölcsi felelősség szabadság nélkül? Úgy kb. ma éjszaka kéne. – Éjszakára javasolnám inkább a szabadság erkölcsi felelősség nélkül programot. ■ Overheard at ELTE BTK Facebook csoport