Pesti Bölcsész Újság • 227. szám by Pesti Bölcsész Újság

227. szám, 2014. december 3. Egyetem

2 Karácsonyi ajándékozás és gyűjtés

Külföldi lehetőségek küma, hogyan tanulj külföldön, és kapj ehhez jelentős segítséget

4 Bevésett nevek Emlékműavatás és konferencia

20 Camp Leaders Élménymunka az Államokban

Kritikus 6 Az egyetem virtuális infrastruktúrája, minden, ami nem működik Régészet és sztereotípiaoszlatás

8 Az ujjlenyomat-leolvasó ajtón túl… 10 Adj, király… gabonát! A katonaság gabonaellátása

12 Ásatás Mamutok Szurdokpüspökiből

21 Kritikus+ Biciklibarát egyetem

22 Műhely Egyetem Cafe Helyajánló az egyetemen belül

23 Programajánló Őrületes MP3 Flashmob pandákkal

24 Versrovat Magyar Vivien A harang

14 Az őskori alpesi égetéses áldozóhelyekről

Zárlat Fehér Renátó Egy falra

16 Egri csillogók Aranyat találtak a régészek. Többszörösen!

Főszerkesztő: Zámbó Gergő, zambogergo@caesar.elte.hu Főszerkesztő-helyettes: Bíró Eszter, Stemler Diána Vendégszerkesztő: Vígh József Olvasószerkesztő: Vályi Dániel Korrektor: Bencze Norbert Főmunkatárs: Kovács Kristóf Irodalmi rovat: Biró Krisztián Felelős kiadó: Sujtó Attila elte btk hök elnök Terjesztés: Szekeres Mónika Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. Betűtípus: FF Meta, Chronicle Szerkesztőség: 1088 Budapest, Múzeum körút 4. H épület Megjelenés: 2000 példányban, kéthetente Felhasznált képek forrásai: Wikipédia, Oregoni Egyetemi Könyvtár, elte Mindenkori elérhetőségünk: pbu@btkhok.elte.hu

Egyetem

Egy doboz törődés A decemberről minden rendes egyetemistának – a rendetleneknek pedig főleg – a vizsgaidőszak jut eszébe. Aztán rájövünk, hogy még az ünnepek is ott vannak. Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe. Élménye szinte mindenkiben ott él: narancs-, fahéj- és szegfűszegillat, szépen terített asztal, csupa finomság, család, égősorbogozás, masnibodorítás és persze ajándékbontás. Régen a karácsony alkalom volt, az ünnep meghitt, az ajándékot pedig szívből kaptuk. Talán ha megerőltetjük magunkat, még fel tudjuk idézni, milyen volt gyerekként: maga a csoda. Fények, tanítási szünet és a meglepetés, mind csak a miénk volt. Az a plüss-állat, az a kisautó, az a baba, ami hetekre a legjobb barátunkká vált, amit mindenhová magunkkal hurcoltunk, és amire olyan büszkék voltunk. Ugyan már kinőttük, de továbbra is őrizzük őket. Porosodnak, a csodájuk pedig egyre fakul. Ha vannak ilyen emlékeink, nagyon szerencsések vagyunk. Nem mindenkinek telik így a karácsonya, nem mindenkinek telik így a gyermekkora. Sokak számára ez is csak egy nap. Egy nap, amikor a családjuk ugyanolyan szegény, a szobában ugyanolyan hideg van, az étel, ami az asztalra kerül – ha egyáltalán kerül – pedig ugyanolyan soványka. Vagy egy újabb nap a kórházban, fehér falak között, a gyógyulásra várva. Kisgyerekek, akiknek törékeny vállát a világ súlya nyomja. Akiknek az élete nehezebb, mint a legtöbb felnőtté. A második világháború pusztítása után Angliában egy nagymama, látva a gyerekek nehéz és szomorú sorsát, egy dobozkába ajándékokat csomagolt, és elküldte a szegény gyerekeknek. Kezdeményezéséből mára világméretű akció nőtt ki. Országszerte gyűlnek az ajándékok, tornyosulnak a dobozok – és minden doboz egy valódi csodát, egy

őszinte gyermekmosolyt jelent majd. Egy lány, aki kiskorában kapott egy ilyen dobozt, így nyilatkozott: „Mintha pont nekem szánták volna. Tudtam, hogy valaki ismeretlenül is kedveskedni akart nekem és a barátom lenni.” Azóta ez a lány felnőtt, és most már nem kapja, hanem adja a kedvességgel töltött dobozokat. A lehetőség mindannyiunk számára adott, sőt házhoz is jön, hiszen az elte Bölcsészettudományi Karán is gyűjtik az ajándékokat gyermekotthonban élő gyerekeknek. Nincs családjuk, nincs felhőtlen gyerekkoruk, de ünnepük még lehet. Kérlek titeket, nézzetek körbe az otthonaitokban, a bedobozolt, bezsákolt, padlásra száműzött játékok között biz-

Ajándékok leadási határideje 2014. december 12. Leadás helye hök iroda titkársága, H épület H–CS: 9–16, P: 9–14 tosan találtok valamit, ami számotokra már csak álom, de egy kisgyerek arcára mosolyt varázsolhat. Hozhattok ruhákat, füzeteket, tollakat, színes ceruzákat, könyveket, foglalkoztató füzeteket, édességeket – mindennek örülni fognak. Gyűjtsetek össze néhány apróságot, zártjátok dobozba a törődéseteket, és adjátok le a hök irodában! Idén karácsonykor okozzátok ti egy gyermeknek az ünnep csodáját! Patkó Dóra

Pszichológus: F. Várkonyi Zsuzsa Túlhajszoltság és veszekedés, kötelező körök a békés együttlét helyett, nagytakarításkor előkerülő szőnyeg alá söpört feszültségek. Vajon mi állhat az ünnepfóbia hátterében? A Fröccs című előadásban a Momentán Társulat mindennapi élethelyzetekre improvizál. Diákjegy: 2000 Ft

Év végi kulturális programajánló 100 / 100 – 100 év 100 percben – Kalandozás a múzeumban zárás után – Nemzeti Múzeum 2014. december 3., 2015. január 7. 17:00–19:00 óra 100 × szép. Tárlatvezetés másként, zárás után! Belépő: 1500 Ft A Főfőnök – Radnóti Színház December 9., 19:00 Lars von Trier a dogma filmjeiről elhíresült dán filmrendező első igazi vígjátéka. 20% kedvezmény diákigazolvánnyal Magyar Állami Népi Együttes: Hajnali Hold – Hagyományok Háza December 12., 19:00 A Magyar Állami Népi Együttes előadása a Kárpátmedence néphagyományait (néptánc, népköltészet, népzene) feldolgozó, a női princípiumot a figyelem középpontjába állító, a „rítusokat felemlegető” táncszínház.

Csángó Karácsony – Marczi Közösségi Tér December 18., 19.00 Műsorokkal ékesített karácsonyi bál. Házigazdák: Fanfara Complexa, Somos, Szigony és Tatros együttesek. Vendégeink: Magyarországon élő moldvai csángó magyarok Moldvai és gyimesi táncok, rövid koncertek, ádventi és karácsonyi énekek tanítása. Belépő: 800 Ft Fröccs – Miért mindig karácsonykor borul a bili? – Momentán Társulat December 20., 19:00 Interaktív lélekbúvárkodás.

Hattyúdal ráadás – Republic koncerttel – József Attila Színház December 26., 20:00 A Republic Együttes ünnepi koncertje, színművészeink közreműködésével Diótörő – Budapest Táncszínház December 29., 30. A Budapest Táncszínház előadásán egy olyan táncszínházi élményben lehet részünk, amelyben szervesen kapcsolódik egymáshoz a tánc, a próza, a vizuális effektek, a látvány és a színház. Gandini Juggling (UK): Törik-zúzzák / SMASHED (Újcirkusz) - Trafó 2015. január 3–5. 4 porcelán kávéskészlet, 9 jólfésült zsonglőr, 80 piros alma – bedurvul az ötórai teadélután. 20% kedvezmény diákigazolvánnyal Paul Blake: Római vakáció 2015. január 5., 19:00 Egy örök klasszikus: a romantikus Audrey Hepburn – Gregory Peck film színpadon, Cole Porter dalokkal. További programokért és információkért keresd a faninfo.hu oldalát! A diákkedvezményekről, csoportos kedvezményekről érdeklődj a Faninfo csapatánál (info@faninfo.hu), segítenek a programszervezésben, a kedvezményes jegyekben és tájékoztatnak a lehetőségekről! Igényelj FaninfoCard Student (faninfo.hu/faninfocard) kedvezménykártyát teljesen ingyenesen, hogy még kedvezőbb áron juss el a különböző programokra. (X)

Egyetem

„Kiálts rám! és fölkelek” Radnóti Miklós

Az elte Bölcsészettudományi Karán 2014. november 14-én avatták fel a II. világháború során életüket vesztett egytemi polgárok emlékművét. Kétszáz méteren át húzódik a százkilencvenkilenc névvel vésetett rézcsík. Százkilencvenkilenc, így kiírva, ahogy a nevek is végigfutnak a falon, ahogy újra-újra felhangzik, ahogy valaki sorban hangosan olvassa a neveket. Közösen olvassuk őket, az áldozatok leszármazottai, egyetemi oktatók, hallgatók. Közösen olvassuk, mert így válik megfoghatóvá az ő létük tragikuma. A kimondással válik teljessé az emlékezet. Közösen olvassuk, szinte kántáljuk, mert az előttünk lépő is és az utánunk jövő is mondja. Sorban egymás után, miniszterek, diplomaták, polgárok, inkább nagyszülők, szülők, gyerekek. Ez a sor a mi közös emlékezetünk kezdete. A főépület és az F épület falainak fugájában futó rézcsík körbeöleli a kampuszt, körbeöleli azt az universitast, amit benne képezünk. Él bennünk, velünk, mint a háború borzalmainak emléke. Nincs mindig szem előtt, de a háttérben ott munkálkodik bennünk, formál minket. A második világháború után mást jelent közösségnek lenni, mást jelent embernek lenni, és erre emlékeztet ez az ölelő rézcsík, minden belévésett név és adat. Leírhatnánk, hogy az átadón beszédett mondott Molnár Piroska színművész, Balogh Zoltán

miniszter úr és Dezső Tamás dékán úr. Azt is, hogy közreműködött a elte Zenei Tanszékének Pro Musica vegyeskara. Azt, hogy a november közepi napsütésben sorba rendeződve jártuk végig az emlékművet. Csak nem biztos, hogy ez a középpontja ennek a napnak. Az avatás nem az egyes résztvevőkről szólt, hanem az Egyetem közösségéről, a gyógyulásról, a bizalom – ha egyáltalán lehet ilyet – helyreállításáról. Mert az emlékművön szereplő neveket életkörülményeiktől, nemüktől, származásuktól, vallásuktól függetlenül összekötötte az, hogy az elte polgárai voltak. Nekünk, az Egyetem jelenlegi polgárainak nem kell átélnünk az általuk látott és tapasztalt borzalmakat, viszont együtt kell élnünk azzal a teherrel, amit a múlt jelent. „Örökre bevéstük szívünkbe és epületeink falaiba az áldozatok emlékét” – mondta Dezső Tamás dékán úr, de nem csak ezt tettük. Sorba mondtuk neveiket, rákiálltottunk hallottainkra, és ők tényleg felkeltek, és tovább jönnek velünk. Köteleznek minket. Emlékeztetnek minket. Vályi Dániel

Egyetem

Trefort-kerti siratófal Bevésett nevek konferencia Egy ötlet, egy elhivatott csapat, egy konferencia és egy avatás. Ezek a kulcsszavai annak a több mint egy éves munkának, amelynek eredménye a holokauszt-emlékmű, melyet a Bevésett nevek konferencia előzött meg. Az elmúlt hetekben látszólag nem változott sok minden a bölcsészkar háza táján. A változást azonban néha a legapróbb dolgokban kell mérni. Ilyen a nemrég átadott, egy centiméter széles emlékmű, amely kétszáz méter hosszan olvad egybe az egyetem falaival és jövőjének történetével. A november 14-i emlékmű átadást a Bevésett nevek című kétnapos konferencia előzte meg. Az előadássorozatot Mezey Barna, az elte rektora nyitotta meg, majd Takács Zsuzsa írását olvasta fel Molnár Piroska színművész. Az első nap az emlékezéssel kapcsolatos előadások köré szerveződött, beleértve a történelmi emlékezetet és az egyetemtörténetet. A köszöntők után Komoróczy Géza Mire emlékezünk? című előadása következett, amelyben az egyetem múltjának egy rövid, de jelentős fejezetét mutatta be. A két világháború között az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem a rabbi cím megszerzéséhez szükségessé tette a bölcsészettudományi diploma megszerzését is. A korszak zsidóellenes határozatai azonban az egyetemet is elérték, így a kampusz ellenséges közeggé vált a rabbiképző hallgatóinak. Emellett előadást hallhattunk György Pétertől, az elte

btk Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének igazgatójától, valamint Csonka Laurától, aki ismertette az áldozatok azonosításával foglalkozó kutatás menetét. A nap záró szekciójában Emlékművek, vizualitás címen Turai Hedvig tartotta meg előadását. Az előadássorozat második napján az irodalom, a színház és a film került a középpontba. Az irodalom oldaláról közelítette meg a kérdést többek között Marczisovszky Anna, aki Kétszázharminc könyvbe vésett név című előadásában a francia irodalomból emelt át egy példát. Charlotte Delbo Le convoi du 24 janvier (Convoy to Auschwitz) című regényét ismertette, amely azokról a nőkről emlékezik meg, akiket a szerzővel együtt deportáltak Auschwitzba. A színházat Darida Veronika vonta be előadásába, aki Jeles András Auschwitz működik című színdarabjáról beszélt. A darab történetéről és látványvilágáról, valamint a Jeles-féle akusztikai hatásokról is szó esett. A konferencia után sor került az avatásra, amellyel lezárult az emlékmű keletkezéstörténete, és végleg egybeolvadt egyetemünk falaival és emlékezetével. Holik Balázs

Fotók: elte Emlékmű: Az Egyetem Halottai weboldala

Kritikus

A virtuális egység hiánya Az elte btk internetes infrastruktúrájának nemlétezéséről

Bölcsészkarunk a sokszínűségével tűnik ki, ez az erőssége. Azonban ha ezt a változatosságot nem fogja össze semmi, szétesik, és átláthatatlan lesz. Mitől használhatatlan karunk webes rendszere, és hogyan hat ki ez a diákokra, illetve az egész tudományos életre? Ennek jártunk utána. Ha végignézünk a kar tanszékeinek, intézeteinek és szervezeteinek honlapjain, szembetűnő lesz valami: az egység és az átláthatóság ismeretlen fogalmak. Az intézetek és tanszékek oldalai a lehető legkülönbözőbb arculattal rendelkeznek. Ez még nem is lenne végzetes probléma – csak árulkodó jel a belső kommunikációról és a szervezeti struktúráról –, de minden egyes oldalon más címszavak és menüpontok vannak, amik máshogy vannak elhelyezve és máshogyan funkcionálnak. Emiatt minden egyes oldal logikai felépítését és információs struktúráját meg kell tanulni. Ez fáradságos és kimerítő tevékenység, amihez hozzájárul az a tény, hogy az emberek lusták, és nem pazarolják erre az energiájukat, így átszerencsétlenkednek valahogy az oldalakon.

Problémadömping Az egyik legkellemetlenebb az, hogy állandó jelleggel hiányos, elavult vagy nem működő tartalommal találkozunk. A linkek nagy része elévült, az oldal megszűnt vagy elköltözött, és csak a Google keresőn keresztül található meg, az egyetem oldalairól nem érhető el. Így előbb-utóbb minden tartalmat fenntartással kezelünk. A linkek elévülése azon felül, hogy nem tesz jót a Google rangsorolásnak, a hitelességet is rontja. Egyik kedvenc példám volt vizsgálódás közben, hogy a 18–19. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék oldalán – inkább helyett – egy meglehetősen nem oda illő tartalom ütötte fel a fejét egy alulöltözött leányzó képével. A jelenleg hivatalos oldal pedig egy programozó cég webcíme alá tartozik, ami hol bejön, hol nem. A többi szervezet honlapjainál is hasonló a káosz, illetve egyes weblapok úgy néznek ki, mintha a ’90-es évek óta nem nyúltak volna hozzájuk.

Elévült tartalmak, hiányos funkciók Ha az oldalon a linkeken keresztül nem is sikerül megtalálni valamit, szerencsére van keresőmező. A btk főoldalán ez sosem működött. A kapott hibaüzenet arra hivatkozik, hogy túlterhelt a szerver. A szerver hétköznap hajnali háromkor is ugyanolyan túlterhelt, mint munkaidőben vagy hétvégén vagy egész évben. A legfontosabb funkció kiesése az elsődleges kiindulóponton, a karunk főoldalán, minden további információtól elvágja a lusta, információt rögtön kívánó diákot és oktatót.

Amúgy is rossz az egész Internet Jeffrey Zeldman, aki Tim Berners-Lee után az Internet második atyja, azt állítja, hogy a Web 99%-a úgy rossz, ahogy van. Ez értendő programozásra, információstruktúrára, funkciókra, arculatra, szinte mindenre. Az Internet ma azért képes egyáltalán működni, mert a böngészők kijavítják az amúgy botrányosan megírt oldalakat.

Esélyegyenlőség a weben A tervezés arra is kihat, hogy a vakok vagy a gyengénlátók számára is rosszul vannak megtervezve az oldalak. Összehasonlítottam három nagyobb egyetem oldalát: a párizsi Sorbonne Egyetemét, az Oxfordét és a miénket. Az elte oldala összesen száznegyvenhét olyan hibát produkált, ami megnehezíti a tartalmak elérését a speciális helyzetűek, de igazából mindenki számára. Az Oxford összesen huszonhárom kritikus hibát vétett, míg a Sorbonne összesen csak egyet. Hazánkban a webes infrastruktúra egésze elmaradott, kiváltképp az olyan kulturális tartalmak, ahol nincs jelentős pénzmozgás (mek, állami egyetemek, iskolák oldalai, kutatási projektek, kulturális folyóiratok portáljai stb.).

Kritikus

A közösségi portálok Ha nem működnek maradéktalanul jól a weblapjaink, akkor még értesülhetünk mindenről a közösségi portálokról. Minden évfolyamkezdésnél a gólyák bekerülnek – valahogy – a saját szakuk csoportjába, és innen tájékozódhatnak a programokról, kommunikálhatnak egymással napi szinten. Ezzel csak az a baj, hogy nem fog lefedni mindenkit, és egy belső csoport fog kialakulni.

Megoldás? Mi lenne az ideális megoldás? Egy olyan infrastruktúra és hálózati rendszer, aminek egységes az arculata, de ennek ellenére megkülönböztethető, egységes az információstruktúrája, ami a legkisebb és a legnagyobb tartalmat is lefedi. Ideális az lenne, ha az egyetem oldaláról végig lehetne menni minden karon, azon belül minden intézeten, onnan az összes alátartozó tanszéken, egészen a tanárokig és ezt a struktúrát egy oldalon belül érhetnénk el, kereshetnénk, böngészhetnénk. Az is nagyon jó lenne, ha a tanárok írásai és jegyzetei nem külön személyes webcímeken, hanem az egyetem oldalain belül lennének megtalálhatóak.

Ki csinálja jól? A karon belül az abszolút győztes a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet és tanszékei. Itt végre egységes az arculat (eltér az egyetemétől, ha egyáltalán van annak arculata), de ennek ellenére a színekkel remekül megkülönböztethető a három tanszék. Ezen felül egységes a felépítés és a tartalomkezelő rendszer. Bár a menüpontok nem egységesek és ,érthetetlen okokból, az egyik helyen feljebb, máshol lejjebb van a főcím, de itt kényelmesen tudunk lépkedni a három tanszék és az intézet oldala között, és a keresés is működik. A Filmtudományi Tanszék egyedülálló abban a tekintetben, hogy az összes valaha megtartott kurzus leírása megtalálható, visszakereshető – más tanszék órájának még év közepén

sem találtam meg az anyagát –, és egyedülálló módon minden tanár külön javaslatot tesz a szakdolgozati témakörökre. Ezt már csak annyival lehetne megfejelni, hogy sokkal több nyilvánosan elérhető

„Az elte főoldala összesen 147 olyan hibát produkált ami megnehezíti a tartalmak elérését” tananyag és írás lenne elérhető az oldalon, hasonlóan a Villanyspenóthoz.

Mi is a valódi baj? Paula Scher egyik előadásán (Do What You’ve Never Done Before) beszélt arról, hogyan oldottak meg egy igen hasonló problémát a MoMA (Modern Művészetek Múzeuma) esetében. Azért nem volt egységes arculata a múzeumnak, mert a szervezeti felépítés nem volt megfelelő. A sikert egy év folyamatos munkával érték el, minek a végére az egész múzeum szervezeti kommunikációját megváltoztatták, központosították. A MoMa New York egyik legnevesebb múzeuma, nem állami kézben van, hanem profitorientált. Az egyetemünkön ehhez a változáshoz szintén egy profi médiaügynökség hosszútávú felügyeletére lenne szükség, ami tetemes összeg. Kultúrára pedig sosem futotta annyi, amennyit az valójában megérdemelne, így marad nekünk a nyughatatlan, változást akaró diákszellem akarata vagy a rezignált belenyugvás. Zámbó Gergő

Régész

Indiana Jones minden idők egyik legrosszabb régésze lenne. Megnéztük mennyivel jobban csinálják a mi régészeink.

Az ujjlenyomat-leolvasó ajtón túl … Karunk egyik legtitokzatosabb intézete, a Régészettudományi Intézet, védett folyosójára más hallgatók csak ritkán leshetnek be. Milyen rejtélyes izgalmak zajlanak nálunk, és mit is jelent régésznek lenni? Az elte btk Régészettudományi Intézete – a szakma sajátosságait követve – a „B” épület pincéjében, a föld alatt helyezkedik el. Ebbe az épületrészbe csak a beavatottak léphetnek be. Elsőéves korunkban ujjlenyomatot vesznek tőlünk, hiszen csak ennek segítségével tudunk belépni a tanszékre. A különleges biztonsági intézkedésekre az itt őrzött értékes leletek miatt van szükség. Többek között intézetünkben található Magyarország ötödik legnagyobb numizmatikai gyűjteménye, melyet eredeti, 18. századi szekrényekben tárolnak. Mégis mit tanul egy régész? „Ti akkor dinoszauroszokat kerestek? Mikor mész Egyiptomba? Gondolom, külföldön fogsz dolgozni, mert Magyarországon úgysincs semmi érdekes… ” – ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel, megjegyzésekkel

lépten-nyomon találkozhatnak a régészhallgatók. A kérdésekre válasz: a paleontológia és az egyiptológia külön tudományág, szerencsére nem kell ezeket az ismereteket is elsajátítanunk, mindkét területnek saját szakemberei vannak. Általános gyakorlat a világ régészeti tanszékein, hogy elsősorban az adott ország, földrajzi egység saját anyagi kultúrájával ismertetik meg a hallgatókat, tehát mi főként a Kárpát-medence régészetéről tanulunk, természetesen számos kitekintéssel és párhuzam megismerése mellett. Ez alól vannak kivételek, hiszen a hallgatók folytathatnak tanulmányokat az antik és a közel-keleti régészetről egyaránt, azonban azt semmiképpen nem állíthatjuk, hogy Magyarország területéről semmi érdekes nem kerül elő, gondoljunk csak a nemrég visszakerült Seuso-kincsre vagy a neolit idolokra.

A titokzatos Régészet Az elsőévesnek már a tanév első hetében szembesülniük kell egy olyan komoly dilemmával, mely a jövőben meghatározhatja pályájukat. Ugyanis kötelesek vagyunk két korszakot választani, melyeket az elkövetkező években magasabb óraszámban tanulunk. Foglalkozhatunk őskorral, a római provinciák régészetével, az ókori görög kultúrával, a sokszínű Közel-Kelettel, a népvándorlások korának viharos évszázadaival vagy a középkorral – a paleolitikumtól kezdve egészen 1711-ig bezáróan. Annak érdekében, hogy a közösség minél jobban összerázódjon, a felsőbb- és alsóbbéves évfolyamok megismerkedjenek egymással, több tanszéki rendezvényt szervezünk, amelyek már sok éves hagyományra tekintenek vissza. Az első régész-eseményre ősszel kerül sor, ekkor tartjuk az „Archeofeszt” nevű főzőversenyt. A nevező csapatok kizárólag korhű receptek alapján elkészített ételekkel indulhatnak, a tanárokból és PhD hallgatókból álló zsűri íz, korhűség és a szakácsok jelmezei, a pultok dekorációi alapján döntik el, ki viszi haza az „Arany-fakanál” vándordíjat. Az őszi szemeszter végén, december elején rendezzük meg a tanszéki karácsonyi estet. Az elsőévesek bemutatkozó előadása (ez lehet egy rögtönzött színdarab, énekprodukció vagy kisfilm is) után a tanárok és a felsőbbéves diákok, PhD hallgatók egyéni vagy csoportos produkciói következnek. A nagyjából másfél órás blokk alatt senki sem unatkozik, hallgathatunk meséket, verseket, stand-upokat és zenei előadásokat is.

Régész

Tavasszal további két eseményre kerül sor. Először az elsőévesek beavatási szertartása történik a hagyományos „Régészavató” keretén belül. A másodévesek különféle, a tanszékkel, a tanári karral kapcsolatos kvízkérdésekből (pl. Melyik tanárunk látható a gyerekkori képen? Hol található a legnagyobb méretű könyv a könyvtárban?), valamint ügyességi feladatokból (pl. föld eljuttatása egyik helyről a másikra, kézben adogatva) állítanak össze akadályversenyt, feladatsort a gólyák számára. A megmérettetések egy különleges, szintén a felsőbbévesek által kotyvasztott édesség és ital elfogyasztásával zárulnak. A nem ritkán macskaeledelt vagy babos tejszínhabot tartalmazó csemegék leküzdése után rendszerint a tanszékvezető karddal avatja az illően féltérdre ereszkedett elsőéveseket régészhallgatóvá. A közösségi élet a vizsgaidőszak után, az ásatási idény megkezdődésével újra fellendül. Minden hallgatónak kötelező eltöltenie tanévenként minimum két hetet a tanszéki ásatásokon, a legtöbb embernek azonban ez csupán a bevezető, sokan az egész nyarat „végigássák”, minél több gyakorlati tapasztalatot gyűjtve. Az őszi kutatók éjszakáján és a tavasszal megrendezésre kerülő Magyar Régészet napján minden érdeklődő számára kinyílik a „B” épület titkos ajtaja, ahol érdekes előadásokkal és foglalkozásokkal várunk minden régészet iránt érdeklődőt! Herbst Anna

Régész

Adj, király… gabonát! A katonaság gabonaellátása a korai császárkorban

Több évszázadon át biztosították a Római Birodalom fennmaradását azok a katonai táborok, amik a határt védték. A külső területek ellátása azonban nem volt mindenhol annyira egyszerű. A római birodalom szervezettségét bizonyítja a gabonaellátási rendszer is. Sokan ismerik az Adj, király, katonát! játékot. Gyerekként talán játszottuk is, két csapatban kell felállnunk. Az egymás mellett állók láncot alkotva megfogják egymás kezét, aztán egy szerencsés kiválasztott nekilendül, és megpróbálja átszakítani az „ellenséges” kezeket. A korai császárkorban is hasonló volt a helyzet. A Birodalom határán felsorakozó katonai táborok láncolata sem szakadhatott el, szilárdan és rendíthetetlenül kellett a csapásoknak ellenállnia. Ez azonban sokba került. A hadsereget élelmezni kellett, minden hiba, tétlenség port hintett az olajozott gépezet fogaskerekei közé, a készletek döntöttek siker és kudarc, stabilitás és bizonytalanság között. A katonáknak biztosítani kellett a mindennapi kenyeret, ezért a Római Birodalom története

során egy olyan – ma még csak nagy vonalakban ismert – ellátási rendszert dolgozott ki, amely biztosította a katonák számára a napi szükségleteket. A császárkori hadsereget professzionális katonák alkották, akik a mezőgazdasági termelésben nem játszottak kiemelkedő szerepet. A városi lakosság mellett ők sem önellátásra rendezkedtek be, így a vidéki települések által termelt élelmiszerre voltak rászorulva. A városok/táborok és a vidék közötti dinamikus kapcsolatrendszer segítette elő a római uralom fenntartását és a mediterrán kultúra eljutását a Birodalom valamennyi szegletébe. Ezeken a csatornákon keresztül jutottak el a katonákhoz a mindennapi étrendjüket képező termékek, amiket fejadag formájában osztottak ki számukra.

Gabonát vágó katonák a Traianus-oszlopról (Róma).

A történeti források alapján étrendjüket a következő élelmiszerek határozták meg: gabona (főként búza), szalonna, sajt, zöldségek, savanyú bor (posca, acetum), só, olíva olaj. Emellett természetesen számos egyéb étellel színesíthették konyhájukat, például előszeretettel fogyaszthattak különféle gombákat is. A távolsági útvonalakon bonyolított kapcsolatrendszerek a bor, halszósz és olívaolaj tárolására szolgáló amphorák régészeti emlékeinek segítségével vázolhatóak. Emellett számos korabeli írott forrás, így ostraka, papirusz, fatábla őrizte meg a korabeli ellátási rendszer elemeit. Ezek alapján egy Róma felügyelete alatt, a provinciák helytartói hivatalának és a gazdasági ügyekért felelős procurator Augusti kezén keresztül működő, az adózással szoros összefüggésben lévő rendszerrel kell számolnunk. A katonák napi energiaszükségletének valószínűleg a 60-90%-át fedezhették a gabonaalapú ételek, amelyeket többféleképpen készíthettek el. Archaeobotanikai minták alapján különféle gabonatípusokat, leginkább a kenyérbúzát (Triticum aestivum) és a tönkölybúzát (Triticum spelta) kedvelték, amelyet akár itáliai importból származó malomkövekkel is őrölhettek lisztté. A malomköveken az adott katonai egység nevét és parancsnokát is megjelölték. A teljes kiőrlésű lisztből kenyeret sütöttek, amelyet közösségi étkezések alkalmával fogyasztottak. Emellett a búzát megtörve, forró vízzel és gyümölcsökkel kásaként vagy kétszersültként is hasznosították. Némely esetben fennmaradtak tűz következtében konzerválódott cipók, amelyekhez hasonló kenyereket, az egység nevével pecsételve a hadsereg is süthetett. A legizgalmasabb – és sok esetben megválaszolatlan – kérdés, hogy a gabona hogyan jutott a katonákhoz. Ahogy napjainkban a pénzügyi és egyéb támogatásokra szoruló intézményeket (pl. iskolák, egyetemek), az állam a római korban is többnyire a lakosság adóiból

Fotó: Electrummagazine.com, Wikipédia

Régész

Elszenesedett, bélyegzővel ellátott kenyér Pompeiiből.

igyekezett finanszírozni. Ennek ellenére látszólag szerencsés helyzetben volt a Birodalom adóköteles lakosa, ugyanis az adókat példátlan módon soha sem emelték, az államháztartás hiányát a nemesfémtartalmú érmek valós értékének csökkentésével, devalválással oldották meg. A befolyt adókból a kora újkori Európa gazdaságával összemérhető szintű piaci ügyleteken keresztül vásároltak gabonát, illetve a természetben szedett terményt egyenesen a hadsereg rendelkezésére bocsátották. Stratégiai helyeken központi raktárakat alakítottak ki, ahová a mezőgazdasági holtidőkben a provinciák lakosai saját erejükből, szárazföldön szállították dézsmagabonájukat. Ha helyi, illetve provinciális szinten az állam nem tudta az élelmezést biztosítani, akkor a folyami és tengeri távolsági útvonalakon szállított búzával támogatták meg a határtáborok láncolatát. De pontosan honnan, milyen körülmények között jutott el a gabonaellátmány a tábori raktárakba? Milyen módszerrel szabadultak meg a patkányoktól, az egerektől és a kártevőktől? Milyen étrendet követhettek a katonák? Vegetáriánusok voltak, esetleg disznótorost ültek borral, sörrel a kezükben? Feltétlenül kellett tolmács, hajós, írnok, könyvelő egy katonai táborba? A kérdéskörhöz a történeti források értelmezésén túl új információkkal főként a régészet szolgálhat, amely a búza termelési helyszíneit, a táborok előterében fekvő vidéki településeket tájrégészeti módszerekkel kutathatja, ezen keresztül közelebb kerülve a több évszázadon keresztül fennálló Római Birodalom védelmi rendszerének megértéséhez. Simon Bence

Régész

Mamutok Szurdokpüspökiből Különleges hely Szurdokpüspöki. Idén augusztusban több állat maradványait is itt találták meg az elte btk Régészettudományi Intézetének munkatársai. Szilágyi Márton régészt és Virág Attila paleontológust kértem, hogy rajzoljuk meg a maradványok útját lelőhelyüktől a múzeumig. A gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) gyakori látogató lehetett a Kárpát-medencében, ahol az utolsó jégkorszak idején kedvelt élőhelye, a meglepő módon mamutsztyeppének nevezett füves puszta várta. Az állatok a nagy folyórendszerek mentén közlekedtek, így tévedhettek az Ős-Zagyva völgyébe, ahol az elmúlt évtizedekben több mamutcsont is előkerült, többek közt az új csontdepó is.

Lelőhely A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. idén kezdte el a 21-es főút szélesítését Jobbágyi és Szurdokpüspöki között. Az építést megelőzően törvény írja elő az örökségvédelmi feladatok elvégzését, a kb. 22 ezer négyzetméteres püspöki felületen így került elő a késő rézkori badeni kultúra települése. „Óriási, kettős árokrendszert mértünk itt fel Füzesi András kollégámmal – meséli Márton –, amit nem nagyon ismertünk eddig ebből az időszakból. Érdekes, hogy az árkok által közrefogott területről nincs sok lelet, de az árkon kívül egy kis felület meglehetősen sűrű volt: emberek sírjait, marhatemetkezéseket, áldozati gödröket, kőalapozásos kemencét is feltártunk itt.”

A mamutok előkerülése A feltárás kezdetén munkagépek távolítják el a felső talajréteget, így válnak láthatóvá a régészeti jelenségek. „A markoló húzta a talajt, és hamarosan nagy, kiálló csontokra lettünk figyelmesek az új felszínen. Arra gondoltam, hogy itt egy szép rézkori marha-

„Szurdogpüspöki szinte mindenre szolgál példával a késő rézkor világából” temetkezés, amibe belekapott a gép kanala” – bos�szankodott Márton. „Mivel meghatározott rend szerint haladtunk a feltárással, ezekhez a csontokhoz sokáig nem nyúltunk hozzá. Augusztus 19-én láttunk neki a finombontásnak, és hamar kiderült, hogy nagyobbak egy marha csontjainál. Viccelődtünk, hogy mamutot találtunk, de tisztában voltunk azzal, hogy egy jégkorszaki állatnak nem sok keresnivalója van egy tízezer évvel későbbi lelőhelyen.” Az évtízezredes leletek szakszerű feltárását a Magyar Természettudományi Múzeum paleontológus munkatársai, Gasparik Mihály és Virág Attila végezték el. Nem árt újra hangsúlyozni tehát: a mamutmaradványok jóval régebbiek, mint a feltárt település.

Maradványok „A maradványok megtisztításán és kiemelésén három napon keresztül dolgoztunk” – mondta el Attila. „Nem egész csontvázról van szó: a kerek szájú verembe legalább három fiatal mamut darabjait halmozták fel az ősemberek. Húsos, „értékes” részekre leltünk mint bordák, lapockák és még egybe

A maradványok sorsa A szurdokpüspöki mamutok a Kutatók Éjszakáján mutatkoztak be a nagyközönség előtt. „Szeptember 26-án a Természettudományi Múzeum kupolacsarnokában, a kíváncsi látogatók előtt folytattuk a preparációt. Zandler Krisztián, a beruházás régészeti koordinátora máris azon fáradozik, hogy a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum kiállítóterében is megcsodálhassa őket a közönség.”

A badeni kultúra különleges települését még nem nyeli el a múzeumi raktár. Mártonék az elte őskoros régészhallgatóit vonják be a leletfeldolgozás monstre munkájába egy előadás és egy szeminárium keretei között. „Szurdokpüspöki szinte mindenre szolgál példával a késő rézkor világából: kerámiaművesség, táplálkozás, gazdaság, településszerkezet, hitvilág, így jó alkalom egy igazán összetett tudományos kurzusra.” Király Attila

Fotók: Virág Attila, mti

kapaszkodó csigolyasorok. Őskori tárgyakat – csonthegyeket vagy kőeszközöket még nem találtunk. A kiemelés aprólékos munkája közben állagerősítő vegyszerekkel kezeltük a csontokat, hogy véletlenül se hulljanak szét. A tekintélyes méretű hátcsigolyákra gipszvászon védőréteget is feltapasztottunk, hogy biztosan minden egyben maradjon.” A gödör kincseit a Természettudományi Múzeum fogadta be. „Az egyik legfontosabb feladat a mamutcsontokból radiokarbonos kormeghatározáshoz alkalmas kollagének gyűjtése lesz. Két évvel ezelőtt Feldebrőn találtunk hasonló maradványokat, ott sajnos túl kevés anyagot sikerült kinyerni a csontokból egy minden kétséget kizáró koradathoz. Ezúttal talán nagyobb szerencsénk lesz” – reménykedik Attila.

Régész

Az őskori alpesi égetéses áldozóhelyekről „Az áldozatot, Tűz, ha te megöleled mindenfelől, az istenekhez érkezik.” (Rig Véda I.1. – Agnihoz, Weöres S. ford.) A tűz különleges tiszteletnek örvend az emberek körében, rituális használatára bizonyára nagyon korai időktől kezdve sor került. Számos kultúrában megjelenik mint a transzcendentális világgal folytatott kommunikáció médiuma. A Bibliában is több helyen találkozhatunk égőáldozattal: „Noé oltárt épített az Úrnak. Aztán fogott minden tiszta állatból és tiszta madárból, s égőáldozatot mutatott be az oltáron.”, de jól ismert Ábrahám és Izsák története is. Hasonló szertartásokra e bibliai tájaknál sokkal közelebbi vidékeken, az Alpok területén is sor került, ahol ma már több mint kétszáz égetéses lelőhelyet tart nyilván a kutatás. Az első biztosan igazolható égetéses áldozóhelyeket a bronzkor idejéből ismerjük. A vaskorban az égésterméket az oltárok közötti járószinten szórták szét. A terület római meghódítása a jelek szerint a kultuszban nem okozott hirtelen törést. Az áldozóhelyek rétegeit hamu, faszén, égett állatcsontok,

kerámiatöredékek, erősen égett bronztárgyak alkotják. A völgyekben jellemzően háziállatok csontjait égették, a hegyekben a juh- és kecskemaradványok tekinthetőek tipikusnak. A máglyában gyakran kerülnek elő különféle növényi maradványok is. „Főzzétek meg a húst a megnyilatkozás sátora előtt. Egyétek meg ott azzal a kenyérrel együtt […] Ami megmarad a húsból és a kenyérből, azt égessétek el.” Elsőként a bajor Reichenhalle Kessel am Langacker mellett található áldozóhelyet tárták fel. Az 1870-ben leírt, 4 méter magas, 32 méter széles halom több ezer háziállat égett csontjából és több száz bronzkori edény töredékéből állt. Alatta több égett agyagréteget találtak, az együttest pedig egy kőből épített kör keretezte. Ezt W. Krämer a görög hamuoltárokhoz hasonlította, melyek Pausanias leírásából is ismertek. „Az olümposzi Zeusz oltár[t][…] Éppúgy a Zeusznak feláldozott combok hamujából emelték, mint Pergamonban. Hamuból van a szamoszi Héra oltára is, de semmivel sem tekintélyesebb, mint azok, amelyeket Attikában az athéniek rögtönzött tűzhelynek neveznek.” A dél-tiroli St. Walburg/Ulten mellett, az 1190 méter magas Kirchhügel alatt található település házai utcák köré rendeződtek. Első épületei a Kr.e.

11. századból származnak. A Kr.e. 6. században szentélykörzetté alakították át, véglegesen a La Tène időszak közepén hagyták fel. Az áldozati hely magját hét, sorba rendezett kőoltár alkotta, melyekre homorú agyagplatformot helyeztek. Az égetés maradványait szétterítették, ezért az évszázadok alatt 40 centiméternyit emelkedett a járószint. Az oltárok között található egy kőépület, északra pedig egy sor agyagból készült égetőhely állt, a terasz nyugati végében két másik épület is volt. A teraszfalat már a szentélyek megléte idején építették. Bizonyos helyeken a szentélyeket további fallal is körbevehették, ezzel egy temenost, szent körzetet alakítva ki. A lelőhely egyik jó analógiája a közép-itáliai Lavinum mellett került elő. Az itt elhelyezett tizenhárom oltár harminc latin törzs központi szentélyeként működött. Hasonló jelenségek az Alpok térségétől, Itália különböző részein át egészen Szicíliáig ismertek, Olympiából legalább hatvankilenc hasonló szentélyről számolt be Pausanias. Legnagyobb számban viszont Magna Graecia és Szicília területén fordulnak elő. Az oltárokon gabonát, kenyeret, kását, termesztett hüvelyeseket, erdei magvakat és gyümölcsöket is égettek. „Ha kemencében sült eledelt áldozol fel, az lisztlángból készült, olajjal kevert kovásztalan kalács, vagy olajjal megkent kovásztalan lepény legyen.” A feláldozott állati maradványok között kizárólag szarvasmarha-, juh- és kecskecsontok kerültek elő, főként a húsban szegény testrészekről (pl. koponya, lábak). Az egyes oltárokon eltérő állatfajokat égettek el, ez különféle istenek tiszteletére utalhat. „Ha égőáldozatul a nyájból juhot vagy kecskét mutat be, hibátlan hímet áldozzon fel. Az oltár északi oldalán áldozza fel az Úrnak.” Az itt folytatott, feltehetően vallásos tevékenység rekonstrukciója a régészeti leletanyag alapján nehéz, de segítségünkre lehet az Északkelet-Itáliában és a Keleti-Alpokban elterjedt situla-művészet.

A fémből készült, vödörszerű edények számos esetben örökítettek meg áldozati jeleneteket. A témában ismert írott források kapcsolata e térséggel nem bizonyítható. A Bibliában az égőáldozat bemutatására a Leviták könyve rendkívül szabályozott képet tár elénk. „[…] áldozza fel a bikát az Úr előtt. Áron fiai, a papok ajánlják fel a vérét, öntsék rá körös-körül az oltárra, amely a megnyilatkozás sátora előtt áll. Most az ember nyúzza meg az állatot, vágja darabokra, Áron fiai, a papok meg hozzanak tüzet az oltárra, s tegyenek fát a tűzre. Ezután tegyék a részeket a fejjel és a hájjal együtt az oltáron égő fára. Az ember mossa meg vízben a belső részeket meg a lábakat, a pap pedig égesse el ezeket mind az oltáron. Ez az égőáldozat a megbékélés illatában elköltött étel lesz az Úr számára.” A modern kutatások alapján az alpi térségben egyelőre nem lehet általánosan követett áldozati szisztémáról beszélni. A szokás elterjedését a halotthamvasztással hozzák összefüggésbe, melynek keretében az emberekhez hasonlóan az áldozatok is a tűz által, füst formájában jutatták a túlvilágra. Kolonits László H. Steiner (Hrsg.): Alpine Brandopferplätze. Trento 2010. Fotók: Szemben felül ANDREAS G. HEISS: Speise für die Götter. Die pflanzlichen Großreste aus den Funden von St. Walburg. Südtirol in Wort und Bild 49/4 (2005) 44-45. (a feltárás területe a környező településsel) Felül ANDREAS G. HEISS – WERNER KOFLER – KLAUS OEGGL: The Ulten Valley in South Tyrol, Italy: Vegetation and Settlement History of the Area, and Macrofossil Record from the Iron Age Cult Site of St. Walburg. Palyno-Bulletin 1/1-2 (2005) Fig. 9. (az oltárok részleges rekostrukciója)

Régész

Egri csillogók Tenyeredben a történelem

Az idei évben a Régészettudományi Intézet számos hallgatójának volt lehetősége hosszabb-rövidebb ideig részt venni az egri várban zajló régészeti feltárásokon. A Dobó István Vármúzeum régészének, Nagy Lászlónak – az Intézet egykori hallgatójának – felhívására sokunk szeme felcsillant: áshatunk az egri várban! Egy olyan helyen, amit mindannyian ismerünk kicsit, amelynek falai között mindannyian jártunk már – ha másképp nem, Gárdonyi sorait olvasva. A középkor iránt érdeklődő hallgatók számára a vár persze több Vicuska és Gergely szerelmének díszleténél. Tanulmányaik során több minden mellett hallhattak a székesegyház különféle periódusairól, a püspöki palotáról, a csak terveken létező és a megvalósult erődítésekről is. A vár több pontján zajlottak feltárások, így különböző helyeken vághattunk ki egyegy szeletet az egri vár „tortájából”, s mindegyik más és más ízű volt. A legszebb emlékeket mind egy szelvény-szeletről őrizzük. A szókapcsolat, aminek hallatán az itt-járt régészhallgatók arcára boldog mosoly ül: „alsó várudvar”. A várnak nagyjából a közepén található területen a

„A csontok alatti földet átvizsgálva szokatlan hangon jelzett a fémdetektor; aranyat találtunk!” munka során sietve elföldelt emberi maradványok kerültek elő, amelyekről már kezdetben valószínűsíthető volt: az 1596-os ostrom közben elhunyt várvédők maradványai lehetnek. A földből való kibontás után dokumentáltuk a maradványokat, azaz lefotóztuk, majd csontról csontra haladva megmértük és meghatározott méretarányban milliméterpapírra

rajzoltuk őket. Miután mindezzel elkészültünk, a vázak felszedése következett. Azon a pénteki napon, amikor ezt elkezdtük, mindannyian azt gondoltuk: a várvédőknek nem lehetnek már titkaik előttünk. Tévedtünk, az igazi meglepetések még hátra voltak. A mintegy féltucatnyi itt eltemetett ember csontjait egyenként emeltük ki, és vizsgáltuk meg a közöttük és alattuk lévő földet. Az egyik elhunyt csontjai közül tízesével kerültek elő a kartácsok, azaz apró ólomlövedékek, amelyek feltehetően a halálát okozták. Döbbenetes élmény volt, ahogy egyre gyűltek tenyerünkbe az egyenként szemmel alig észrevehető picinyke fémdarabok, amelyek együttesen több dekát nyomtak. Egy másik váz alól két megbarnult, téglalap alakú tárgy került elő, amelyeket először csak forgattunk, majd észrevettünk néhány, a felületükre karcolt vonalat. A gondos tisztítás után kiderült: csontfaragványokról van szó, amelyekről egy-egy ruhátlan nőalak pillantott vissza ránk. A katonát tehát valamely használati tárgyán e két hölgy kísérte utolsó csatájába, egyiküket még felirat is megnevezte: Lucretia! Szót kell még ejteni egy olyan csodáról, amely felejthetetlenné tette az alsó várudvarbeli feltárást. Az említett, meglepetésekkel teli délutánon, két órával a munkaidő vége előtt már végképp meg voltunk róla győződve: igazán nem rejtegethetnek semmit ezek az egykori emberek: tudjuk, mikor és hogyan haltak meg, mire emelhették életükben utoljára tekintetüket. Mondani sem kell, ismét tévedtünk. Az utolsóként kiemelt elhunyt szörnyen megsérülhetett a harcok során: csontjai nem anatómiai rendben helyezkedtek el. Testrészeit egymásra dobálva

érmék azon túl, hogy a jelenlévők számára felejthetetlen örömet okoztak, alá is támasztották a korábbi feltételezést: jó eséllyel a vár 1596-os ostromához kapcsolhatók a talált leletek. Hihetetlen élmény, ami megadatik régészhallgatóknak. Nem csak könyvben olvashatja, filmen láthatja, hanem személyesen tapasztalhatja a történelmet. Szinte minden nap a tenyerében tarthatja egy darabját a múltnak. Mag Hella

Fotók: vs.hu, Dobó István Vármúzeum Régészeti Osztály , heol.hu. Gál Gábor

helyezték társai mellé. Talán ez volt az oka annak is, hogy senkinek nem jutott eszébe a zsebeiben kotorászni. A csontok alatti földet átvizsgálva szokatlan hangon jelzett a fémdetektor; aranyat találtunk! Végre igennel felelhettünk a gyakran feltett kérdésre: „Hát, aztán aranyat találtak-e már?” Az elhunytnál nyolc darab aranypénz volt, amelyek úgy sorakoztak csillogón egymás mellett a földben, mintha tegnap kerültek volna oda. Nem mindennapi élmény volt ez, az ásatást vezető régészek arcán is gyermeki izgalom tükröződött. Az érmék rendkívül jó állapotban voltak, könnyedén kibetűzhető volt, melyik uralkodó mikor bocsátotta ki őket. A nyolc pénzt 1549 és 1589 között verték, így legkorábban ez utóbbi időpontot követően kerülhettek a földbe. Következésképpen az

Külföld

Magyar egyetemista, külföldi diploma Sokunk álma, hogy egyetemi éveink során tapasztalatot és végzettséget külföldön szerezzünk. Egy idegen ország felvételi rendszere, a lakhatás nehézségei és az anyagiak mégis sokunkat elrettentenek. Ezt a szakadékot igyekszik áthidalni a Külföldön Tanuló Magyar Egyetemisták Egyesülete. Berényi Benjaminnal, a küma elnökével beszélgettünk. Tudás A küma gondolata két évvel ezelőtt fogalmazódott meg két külföldön tanuló egyetemista fejében, akik úgy gondolták, az értékes tapasztalataikat megosztják másokkal, segítenek eligazodni úgy, hogy közben közösséget építenek. Hogyan is épül fel a szervezet? „Nálunk alapvetően három szintű tagság van: akik még itthon vannak, de szeretnének külföldön tanulni; akik kijutottak és jelenleg is végzik tanulmányaikat; végül azok, akik már végeztek, és már dolgoznak.” Az első lépés, hogy felmegyünk az oldalra, és az adatbankból kiválasztjuk a szimpatikus országokat. Az itt található leírás nemcsak a jelentkezés folyamatát magyarázza el, hanem a szükséges dokumentumokra is kitér, illetve megtudhatjuk milyen intézményekhez lehet fordulni, vagy azt, hogy kell-e ajánlólevelet kérni tanároktól. Eddig kilenc országban vannak jelen a szervezet tagjai, de

nyitottak a terjeszkedésre. Sajnos, minél távolabbi egy ország, annál nehezebb megtalálni az ott tanuló magyarokat. „Lengyelországgal vagyunk most kapcsolatban, ott próbálunk megjelenni, de volt, mikor minket kerestek meg, hogy szívesen megosztanák tapasztalataikat, és segítenének eligazodni.” Ha már körvonalazódtak az elképzeléseink, következik a kapcsolatfelvétel. Az egyesületben pontosan tudják, hogy melyik mentorhoz kell irányítaniuk, hogy az tisztában legyen a szakirányultságoddal, és minden módon próbálnak segíteni a kijutással kapcsolatos problémák és a kezdeti nehézségek leküzdésében.

Közösség A szervezet azután sem hagy magatokra benneteket, hogy már felvettek, szállást találtatok, és eligazodtatok a legalapvetőbb tudnivalókban. „Itthon és külföldön is egyaránt vannak rendezvényeink.

Külföld Itthon tartottuk a legelsőt az Akvárium Klubban. A célja az volt, hogy az érdeklődők megismerjék az egyesületet és egymást, tudjanak arcokat csatolni az egyesülethez. Azóta több programunk is volt. Itthon főleg workshopok és karrierrendezvények, ahol a mol, a PwC és a Mckinsey tartott rövid előadást a nemzetközi lehetőségekről. Külföldön, Londonban egy évvel ezelőtt indult el a szakkollégiumi projektunk. Nagyjából negyedévente próbálunk különböző területről vendégelőadókat hívni. Az elsőt Csák János, Magyarország akkori nagykövete tartotta a diplomáciáról, a másodikat Prőhle Gergely a Visegrádi Négyekről, és legutóbb, most szeptemberben Gelsey Vilmos báró beszélgetett a jelenlegi nagykövettel, Szabadhegy Péterrel. Ezt a szakkollégium projektet szeretnénk mindenhova kiterjeszteni. Bécsben egy helyi diákszervezettel közösen az ottani Balassi Intézetben most indul majd el, Koppenhágában a jövő év elején szintén megvalósul.” Ezek az előadások remek lehetőséget biztosítanak a tudásmélyítés mellett az ismerkedésre a mentorokkal és többi társunkkal, de akár az előadókkal is. Nem kizárt, hogy olyan üzleti kapcsolatok szülessenek, amik később segítik az elhelyezkedésünket. De hogyan válhat valaki mentorrá? A válasz egyszerű: „A mentorprogram a kölcsönösségen alapul, hiszen azok válnak később mentorokká, akik kijutottak, mert ők tudnak leginkább friss és releváns információkkal szolgálni. Ha már kaptak valamit, akkor adjanak vissza belőle a közösségnek. Bár senkit sem kötelezünk erre, mégis mindenki segítőkész. Vannak aktív mentoraink, akik több embernek segítenek, és vannak olyanok, akiket mi keresünk meg, hogy valaki segítséget szeretne kérni.” Felmerül a kérdés, hogy miben különbözhet ez egy-egy egyetem mentorhálózatától, mint ami az elte-n is működik? „Mi a magyar közösséget szeretnénk összetartani. Arra nyújtunk megoldást, ha olyanokkal szeretnél beszélgetni, akik ugyanannak a kultúrának a részei, és egy hasonló szemszögből látják a külföldi tanulást. Vannak az egyetemeken hasonló mentorprogramok, de egy angol, német vagy bármilyen más anyanyelvű

mentorral nehezebben lehet boldogulni. Nekik más a kultúrájuk, más a gondolkodásmódjuk. Nem zárt közösséget akarunk létrehozni, hanem olyat, ahol hasonló cipőben járó egyetemisták megoszthatják egymással tapasztalataikat.”

Jövő Fontos, hogy a küldöldön szerzett tudással el tudjatok helyezkedni. A kint maradás vagy a hazatérés lehetősége között kell választania a tanulóknak. A küma erre is kínál megoldást. Megállapodást kötöttek számos nemzetközi és magyarországi szervezettel, hogy diplomaszerzés után könnyebben találjanak állást a tagok. „A hazatérést elsősorban emocionális tényezők befolyásolják, én is azért jöttem haza. Ha csak racionálisan a keresetet nézzük, akkor valószínűleg külföldön maradok. De itt van a családom, a barátaim, imádom Budapestet, ezért hajlandó vagyok lemondani a fizetésem egy részéről. Mégis, hogy senkinek ne legyen keserű a szájíze, mi olyan cégekkel építünk ki kapcsolatokat, akik nemzetközi szférában is versenyképes fizetést kínálnak, és munkahelyet teremtenek a friss diplomásoknak.” Összefoglalva, a küma támogat külföldön, és egyengeti az utadat egészen a felvételitől az elhelyezkedésig. Emellett még abban is segít, hogy kapcsolatokat építs, új barátokra tegyél szert, és megtudd, hogy Amszterdamban melyik a legjobb éjszakai szórakozóhely. Már csak ezért megéri belevágni egy életre szóló kalandba! Gyenes Fanni

Külföld

Camp Leaders: Amerikából jöttem …

Államokat. Minongban fagyiztam a Scoopban, Minneapolisban kilátogattam egy baseballmeccsre, Milwaukeeban sétáltam a tóparton, Chicagoban álltam a Skydeck-en, New Yorkban ebédeltem a Szabadság szobor lábánál. Ezt mind sosem éltem volna át, ha nem vágok bele ebbe az egészbe pont egy éve. Az indulásom előtti délutánon itthon ültem a bőröndömön, amikor felhívtak a Camp Leaderstől, hogy mindent bepakoltam-e, útlevél, vízum a helyén van-e. Mondták, hogy ne izguljak, minden rendben lesz, csak élvezzem a nyarat! Akkor még nem gondoltam, hogy két és fél hónappal később sírva állok majd a Newark reptéren, és már akkor a 2015-ös nyarat fogom várni. A programot csak

„Azt hittem nem lehet jobb, pedig csak ezután utaztuk be az Államokat” ajánlani tudom mindenkinek, aki ki szeretné magát próbálni egy teljesen más környezetben, szeretne örök emlékeket, barátokat gyűjteni, és nem utolsó sorban szeretné átélni azt a leírhatatlan érzést, amit vétek lenne kihagyni! Ha Te is szeretnéd megtapasztalni mindezt, gyere el a legközelebbi btk-s tájékoztatónkra. Addig is további információk a honlapunkon és facebookos fórumonkon is találhatóak. Valamint minden felmerülő kérdésre bármikor válaszolok én is, akár a reggeli kávéról a táborban, akár az esti pulcsik számáról legyen szó, keressetek bátran! Lép Fanni

Fotó: Camp Leaders Hungary

Amikor elkezd hiányozni az összes csapatdal, sőt, még a Call Me Maybe is, amikor a téli kabátodra nincs is olyan hamar szükség, mert egy-egy nyári este megtanultad, milyen is, ha tényleg fázol. Amikor az „úgy leugranék a tóra vízisíelni” mondat miatt furcsán néznek rád, vagy amikor a tábori pólód és melegítőd hirtelen normális, mindennapi viseletnek számít. Ha így érzel jövő ilyenkor, valamit jól csináltál. Hogy miért is? Elmesélem neked! Tavaly ilyenkor vágtam bele a Camp Leaders programba. Az első lépés az volt, amikor felfedeztem a programot, és megismerkedtem vele a tájékoztatón, a második lépés pedig, amikor fotózkodtam a New York-i Szabadság szoborral. Persze nem volt ennyire egyszerű, de eszméletlenül felgyorsultak az események, miután megszületett a döntés: megyek Amerikába! Azután az interjúk, a papírmunka és a sok vizsga már gyerekjátéknak számított, a legnagyobb gondom a bőröndömmel volt! Viszont miután az összes kötelezőt letudtam, egyszer csak megérkeztem a táborba, és megkezdődött maga a munka. A konyhán dolgoztam, ami elsőévesként a legjobb döntésem volt, mert mindig történt valami mókás. Kajacsaták, fogszabályzó-keresések a kukában, főzőtudásunk csiszolása az Oreo feldolgozásához, és sorolhatnám. Persze nem csak munkából állt a világ: napközben egy-egy étkezés között volt időnk belevetni magunkat a tábor életébe, vagy akár pihenni, skype-olni az otthoniakkal. Az estéink pedig egytől egyig szabadok voltak, és ilyenkor jöhettek a megérdemelt csapatépítő programok. Azt hittem, ennél a két hónapnál már nem is lehet jobb. Pedig még csak ezután indultunk el felfedezni az

Kritikus+

Cellulóz Biciklibarát egyetem Papíron az elte biciklibarát hely. Papíron. Megtörtént ugyanis, hogy reggeli szemináriumomra igyekezvén Natasát (a kétkerekűm) nem tudtam leparkolni a szokott helyemre. Cím: főépület, negyedik ablakrács. Kedves kis celluxszal rögzített fecnik tudósítottak ugyanis a fejleményekről: az ablakrácshoz kerékpárt lakatolni szigorúan tilos! Aláírója a nagyhatalmú Üzemeltetés. Az elszántságot illusztrálandó: dolgos kezek minden ablakra pontosan három helyen rögzítették az evangéliumot. Két dolog történhetett. A legkézenfekvőbb megoldás a következő: a bkk igyekszik népszerűsíteni (az amúgy nagyszerű) Bubi rendszert. Rendkívül figyelmes dolog az Üzemeltetéstől, hogy segítenek, ahol tudnak. A másik lehetőség sokkal sötétebb, ez bizony az álnok biciklitolvajok ármánya. Ki más kényszerítené a szegény bicikliseket arra, hogy a biztonságos parkolásra tökéletesen alkalmatlan tárolókat használják? Ki másnak állhat ez érdekében? Szerencsére pont tél van, így a lenyűgöző tizenhat

helyes parkolókomplexum elég. De a tavaszi zsongás alatt, amikor nem lehet megmoccanni a bicikliktől a kampuszon, már bajban leszünk. Milyen szerencse, hogy miként a hó, addigra a papír is el fog olvadni. Adjunk hát hálát a cellulóznak! Megkerestük az elte btk Üzemeltetési Osztályát a tiltásokkal kapcsolatban. Szerettük volna megtudni, hogy miért is tilos a rácsokhoz kerékpárt rögzíteni, illetve, hogy hány kerékpár tárolására van lehetőség a kampuszon. Kérdéseinkre lapzártánkig nem kaptunk választ. Empirikus felmérésünk szerint összesen 16 hivatalos biciklis parkolóhely jut a btk mintegy 7000 hallgatójára. Ezek a rögzítőhelyek kialakításuk miatt nem alkalmasak a biztonságos tárolásra, így az óvatos biciklisták vagy az ablakrácsokhoz, vagy a Könyvtár Klub környékén lévő korlátokhoz kénytelenek parkolni. Kovács Kristóf

Helyajánló

Megnyílt a Műhely Egyetem Cafe Műhely Egyetem Cafe névvel nyílt kávézó a Főépületben. Délben látogattuk meg az alagsorban található helyet. Belépve, a sötét falaknak és a középen elhelyezett asztalnak köszönhetően úgy éreztem magam, mintha Tulp tanár anatómiaórájára érkeztem volna. A ridegség érzete azonban rögtön elmúlt a steampunk stílusú pulton található színes gyümölcsök és sütik láttán, valamint a kedves kiszolgálást tapasztalva. A hét minden napján más-más leveseket lehet kapni, amelyeknek listáját megtalálhatod a bejárati ajtóra ragasztva. Továbbá csokis sütiket, gyümölcsös tortákat is vásárolhatsz, s a hely még hűtőpulttal is rendelkezik. Sőt, a gluténmentes étrendet követők is találhatnak maguknak harapnivalót!

Két óra között gyorsan be akartam kapni valamit, ezért egy csokis süti fantázianév alatt kapható csokis sütit kértem. A helyben készült édesség mérete és ára több mint bíztató volt, s az íze… Nem véletlenül lett az a neve, ami, és nem pedig sütis csoki. Napi ajánlatként csak leveseket kérhetünk, de ezek változatosak és sok közöttük a különlegesség, továbbá rendkívül ízlésesen vannak tálalva. A Műhely Egyetem Cafe kínálatban és külsőben is egy színes folt a kampuszon található büfék és étkezdék között. Meghitt beszélgetésekre, órák közötti lazításra vagy falatozásra egyaránt kiváló választás az elkövetkező hideg, téli napokban. •

Hol együnk házon belül? A Kar hallgatói melegételt két helyen is találnak a kampuszon. Ez főleg azoknak jó hír, akik kollégiumban vagy albérletben laknak, ezért senki sem főz rájuk a hétköznapok során. Az A épület alagsorában az ősszel megnyílt Kupola büféhez tartozó menzán naponta két-két menü közül lehet választani. Az épület korábbi menzájának 630 forintos árához képest drágábban, 700 forintért pakolják tele az általános iskolából már jól ismert sötétbarna, műanyag tálcákat. Azonban, ha valaki egész héten ott tervez ebédelni, előre befizetheti ötnapi étkezését, kedvezményes, napi 650 forintos áron. Főételt külön is lehet kérni, ez csak 500 forint. A Kar területén található az Aula étterem is, ahol a fenti áraknál valamivel drágábban, 750-790 forintért

lehet választani az A és B menü közül. A hely előnye, hogy ha nem találunk kedvünkre valót a két ajánlatban felsoroltak között, akkor választhatunk a pultban felkínált húsok, köretek, tészták és desszertek közül. Sajnos így egy adag főételért könnyedén többet fizethetünk, mint a kampusz közelében található gyors- és fúziós éttermekben. Ezt enyhíti, hogy elte-s hallgatók 10% kedvezményben részesülnek az á la carte kínálatból, továbbá az is, hogy az Őrült félórák (11-től, illetve 14-től) alatt 20%-ra növekszik ez a kedvezmény, és a menük ára 620, illetve 660 forintra csökken. Mindkét étterem heti menüi megtekinthetők a Kar honlapján, de az épületek előtti hirdetőtáblákról is lehet informálódni. •

Esemény

#Panda Budapest UP! A Budapest UP! kedves őrültek társulása. Céljuk nem más, minthogy visszafoglalják a közterületeket a városlakóknak. Nevük ennek megfelelően voltaképp Budapest Urban Playground. A csapat 2011ben vált ki a 4K!-ból, amikor az belépett a politikai porondra. A Budapest UP! érdekmentes, egyetlen céljuk kizökkenteni környezetüket a szürke hétköznapokból. Legtöbben a városi ctf (keresd a zászlót) és az évi rendes párnacsata révén ismerik őket. Kevesen tudják, hogy portfóliójuk sokkal tágabb, hisz ezek mellett szerveznek különféle csapatversenyeket, vízi- és hócsatákat. A Boldog Belváros utcazenészeket, zsonglőröket és mindenféle művészeket összehozó kezdeményezés is az ő nevükhöz fűződik. Nagysikerű játékaikkal több fesztiválon is jelen voltak, a Szigeten együtt fogócskázott brit, holland, magyar és francia. A Budapest UP! neve egyet jelent az alternatív szórakozással.

Decemberben nem kisebb feladatot vállaltak, mint hogy egy alternatív univerzumot hozzanak létre. Az MP3 flashmobon ugyanis pontosan ez történik. A lényeg: minden résztvevő előre letölt egy .mp3 fájlt, ami különféle instrukciókat tartalmaz. Ezt a sokaság egy megadott jelre egyszerre kezdi el hallgatni, és megtörténik a csoda. Kívülről látszólag össze nem tartozó tömeg elkezd varázsütésre egyszerre mozogni, indokolatlanul kacagni, ugrálni, táncolni. Az idei résztvevők állítólag egy pandával is találkozhatnak majd. Hogy miért? Ez csak úgy jött, ne akard megérteni! Ők se értik. Az alternatív univerzum december 6-án teremtődik, minden részletet megtaláltok a Budapest UP! oldalán. Ha lemaradnátok róla, ne búsuljatok! Ha leesik a hó, jön a hócsata! •

VERSEk A harang

Magyar Vivien

A Filmtudomány mesterképzés második évét görgeti maga előtt, miközben egy magazinnál szerkesztő-újságíróként dolgozik. Versei és publicisztikái korábban a Librarius.hu-n jelentek meg, ahol két éven keresztül rendszeresen publikált. A Szerdai Szalon irodalmi alkotókör szervezője, törzstagja.

Mielőtt saját alakja lehetett volna, másokhoz igazították. A hangvillák megmondták, milyennek kell lennie, és magját már pontosan megtervezett mértani alakzatként ölelte körül. Akkor volt utoljára forró és folyékony. Köpenybe burkolták, és mint egy halva született magzatot, gondosan és körültekintően a hideg földbe temették. E gödör, e korai sír, e pokolbeli kemence volt béranyjának méhe, ahol pontosan olyanná lett, amilyennek rendeltetett. És hiába vágyott mindennél jobban a túlcsordulásra: gondosan kiszámították. Részecskéi többé nem gördültek könnyedén egymáson. Nem izzott már, és nem tölthetett ki kedve szerint semmit. Szilárd lett és törékeny és változtathatatlan. Hiába ásták ki és emeltél a föld fölé. Hangjában ott a mozdulatlanság kínja: minden kondulása egy-egy keserves rekviem, és amikor elnémul, elmarad az élőkre adott áldás.

Fehér Renátó

Egy falra „Márcsak a rabruhából kifoszló cérnaszál maradt velem, felöltve egy vonal iratlan sorsát. Nincs semmi, csak a hely meg az idő, hol utoljára számontartanak.” (Pilinszky János: KZ-oratórium) A testnek nincs múlt ideje. Nekivetem a homlokom a falnak, a múlthoz közel kell menni, mondják, mintha itt már félni se lenne mitől akárki is menetel mögöttem, csak berendezkedni, de mennyi időre? A menekülőket hátulról látni, engem viszont megvédeni sem kell, nálunk úgyis a dédapák emelték az utolsó házakat, gyáva halottak, akik az ezredforduló után aludtak el napos verandán, öregen, mint a Nagy Háború. Falnak mi azt hívjuk, ami megóv, vagy épp hogy elzár, de semmiképp sem enged. Nekünk nem volt gondunk soha a falakkal, szégyelltem is magam néha emiatt. Mert régen csillaghomlokú nők és férfiak jártak ide a lebombázott tanszékekre verseket tanulni. Őket kell mesélnem, ha majd állok a konyhában, haditudósító, aki már megint hazatért. Húzom az ujjam végig a falon, ahogy könyvgerincet is simogattam már, nagyregényt így, át az éjszakán, utolsó vizsgára, ti ott, legyetek büszkék. Vagy gyűrűsujjal, onnan ér indul a szívbe, csupasz hátat, kosárív gerincet,

(1989, Szombathely) költő, kritikus. Az elte btk Irodalomtudományi Doktori Iskolájának PhD hallg tója. 2014-ben jelent meg Garázsmenet című első kötete a Magvető Kiadónál.

lassan nagyon, mert éppen elaludtál. Van-e nehezebb, mint megtalálni valakit, ha még romok sincsenek? Itt állok hát, és azt tudom, hogy Ukrajnában hó esett, Rohoncon a húst eltüntették, Szabadkán az Ulica Gellert Perlován sár dagadt, északnak zakatolt naponta öt vonat, miközben játszott Pesten az Operett. De ma bronzba öntött szavaikkal legalább a falak hézagmentesen beszélnek, halljátok feleim, az égben bál van, én ismerem a meghívottak névsorát, és a család jelmondatát, hiszek a test feltámadásában.

Emlékműavatás a Királyi Magyar Pázmány Péter (a mai Eötvös Loránd) Tudományegyetem egykori, a Holokauszt során és a második világháborúban elpusztult oktatóinak és hallgatóinak emlékére. Jelen vers abban a kötetben is olvasható lesz, amely a Trefort-kerti Emlékműpályázaton induló pályamunkákat hivatott bemutatni.