Pesti Bölcsész Újság • 224. szám by Pesti Bölcsész Újság

224. szám, 2014. október 8.

Mit rejt a tudós kézírása?

Magyar Nemzeti Opera 130

Őszi egyetemi választások

8 Az alternatív kérdése 10

Kemény Zsófia interjú

Bölcselő helyek étellel, itallal

14 A dadaizmus és szürrealizmus végnapjai 18

Mennyei szenny a filmvásznon

Több helyet a kicsiknek!

The Kooks Listen kritika

24 Biró Krisztián Eldorádó ostroma

Főszerkesztő: Zámbó Gergő, zambogergo@caesar.elte.hu Főszerkesztő-helyettes: Bíró Eszter, Stemler Diána Olvasószerkesztő: Vályi Dániel Korrektor: Szlávich Eszter Illusztráció: Katona Rózsa Felelős kiadó: Sujtó Attila elte btk hök elnök Terjesztés: Murai László Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. Betűtípus: Chronicle és Gotham Szerkesztőség: 1088 Budapest, Múzeum körút 4. H épület Megjelenés: 2000 példányban, szorgalmi időszak páros heteinek szerdáján Elérhetőség: pbu@btkhok.elte.hu

Mit rejt a tudós kézírása? A grafológia gyönyörű tudomány … amire pár éven belül talán nem lesz semmi szükség. Talán sosem volt. Azonban ahogy a külsőnk, megjelenésünk sokat elárul arról, kik vagyunk, milyen a személyiségünk, úgy a kézírásunk is rengeteg személyiségjegyet hordoz, melyekről lehet, nem is tudunk. Kíváncsiságból megnéztük, hogy egyetemünk névadó tudósának aláírása miről árulkodik annak tulajdonosáról. A következőkre jutottunk: Az aláírás enyhén lefelé dől. Ez a jellemző utalhat az aktív, alkotó, törtető jellemre. Az enyhe jobbra dőlés (megközelítőleg 30°) az érzelmi nyitottságot, a nyílt, kezdeményező alkatot, jövőorientált személyiséget sugall. A felfelé nyitott oválisok (az ö betűknél) a szellemi fejlődés, a nagyobb tudás birtoklásának igényét, szükségét mutatják, egyfajta száj keletkezik az amúgy zárt betűk tetején, amiből akár szellemi éhségre is asszociálhatunk. Azonban ezeknél a betűknél az oválisok meglehetősen zártak, szinte semmi hely nem marad a körön belül, ami szorongásra, feszültségre enged következtetni, akárcsak a néhol remegő vonalak. Ha közelebbről megfigyeljük a t betűk áthúzását, ez nyíl egyenes, ami az objektív látásmód meglétét támasztja alá, ami, valljuk be, egy jó fizikusnak elengedhetetlen tulajdonsága. Azonban ennek a betűnek a talpa kissé kettéágazik, ami bizonytalanságot fejez ki. Névadó tudósunk aláírása és kézírása között nincs éles különbség, összhangban áll a kettő, felvállalja saját személyiségét. Ennek ellenére az írásképet meglehetősen nehéz olvasni, valódi énjének csak egy részét mutatja a külvilág felé. A fonalas kötésmód azonban utal az érzékeny, sokoldalú, kreatív jellemre. A nagybetűk kiemeltebbek, díszesebbek, a többi egyszerűsített. Ez a nem túl hivalkodó, de mégis érezhető kontraszt egy büszke, jó tartású, egyedi személyiségre utal, aki hatalmas tudása és presztízse ellenére egyáltalán nem hivalkodó, kérkedő. A vonalak legalábbis ezt mondják. Napjainkban a grafológia tudománya körül azért alakult ki heves vita, mert hasonlóan a művészetben a

műértőkhöz (connaisseur), az érzéki tapasztalatokon, a gyakorlaton kívül más nem áll rendelkezésre, ami azonban nem feltétlenül tévedhetetlen (elég csak Abraham Bredius esetére gondolnunk a művészettörténetben, ahol a neves műértő meglehetősen silány hamisítványokról hitte azt, hogy eredeti Vermeer festmények). Ettől függetlenül a kézírásunk mindenképpen magában őrzi személyiségünk jellemzőit és érdekes élmény, ingyen önismereti óra lesz elidőzni saját kézzel írt jegyzeteink felett. – Z.G.

Mindenki Operája A közhiedelemmel szemben az Operába nem csak azok járhatnak, akik „megengedhetik maguknak”. Az elmúlt években a Magyar Állami Operaház vezetőségének egyértelmű célkitűzése, hogy az operát mindenki élvezhesse. Valószínűleg kevesen tudjátok, hogy minden előadásra lehet diákjegyet venni. Ráadásul a tavalyi évadban hatalmas sikernek örvendő Mindenki Operája sorozat – ahol a bemutató előtt kedvezményesen nézhetik meg az előadásokat diákok, nyugdíjasok és nagycsaládosok – idén is folytatódik. Ezeken a főpróbákon részesei lehettek az alkotás utolsó fázisának, hiszen a rendező és a karmester is utasításokat adhat még az énekeseknek, táncosoknak vagy a zenészeknek. A premiereket különféle programok kísérik, a Hangoló, ahol meghívott zenetörténészek tartanak rövid ismertetőt az aktuális operával kapcsolatban, és a Faggató, ahol a rendezőknek, énekeseknek tehettek fel kérdéseket, mindezt a darab díszletei között. Ezek mellett mi vár még rád az Operában? Természetesen egy nagyon színes repertoár, amiben mindenki megtalálja a saját ízlésének megfelelő előadást. Az idei évadban is műsorra kerülnek a legnépszerűbb operák: Puccini Toscája, Bohémélete és Pillangókisaszszonya, Verdi Falstaffja és Othellója. Ha ezeket már unod, és vágysz a különleges hangzásra, a modernitásra, akkor az

Íphigeneia Tauriszban, Az árnyék nélküli asszony, vagy az ínyenc falatnak számító Sztravinsky opera, A kéjenc útja való neked. Akik szeretik a kihívásokat, megnézhetik Wagner csupán négy és fél órás Parsifalját. Ha pedig brünhildák helyett izmos felsőtesteket, és légiesen mozgó balerinákat néznél, akkor is jó helyen jársz. Hosszú szünet után ismét bemutatják a Hattyúk

tavát, decemberben a Diótörővel melegíthetsz be karácsonyra, és ha még nem untad meg a Hoffmann ihlette táncjátékokat, a Coppéliát is meleg szívvel ajánlom. Az Operaház törekszik hagyományt teremteni tematikus heteivel. Tavaly Richard Strauss operáival találkozhatott a közönség két héten át, az idei évad nagy érdekessége pedig a Faustfesztivál lesz, ahol Goethe Faustjának feldolgozásait tekinthetik majd meg az érdeklődők. Színpadra kerül Charles Gounod Faust című operája, és ismét látható lesz a Mephistofele Kovalik Balázs rendezésében. – B. Zs. 3

A karriered már az érettségivel elkezdődött, nem a diplomával fog! Fontos, hogyan viszonyulsz az egyetemi évekhez, hiszen a most szerzett tapasztalataid meghatározóak lesznek a későbbiekben. Érdemes minél hamarabb elkezdened a tudatos karriertervezést, hogy jelentős előnyre tehess szert a munkaerőpiacon.

Íme néhány tipp, ami segítségedre lesz abban, hogy már az egyetemi évek alatt bepillantást nyerj a munka világába és versenyelőnyt szerezz a munkaerőpiacon: 1. Tanulj meg igényes, rendezett önéletrajzot írni és mutasd be magad hatékonyan! A jó önéletrajz hibátlan, rövid, precíz, frappáns, átlátható és friss. Csak releváns adatokat írj bele, fordított időrendben, és mindig igazítsd az aktuális jelentkezéshez! Ha nem vagy biztos benne, hogy jó az önéletrajzod, vagy elakadtál a megírása közben, vedd fel a kapcsolatot az elte 4

Karrierközpont munkatársaival, akik szívesen átnézik a cv-det, és megmondják, hogyan lehetne még ütősebb! • cv@karrier.elte.hu 2. Csatlakozz az Állásajánlatok elte-sektől elte-seknek nevű Facebook csoporthoz! A Karrierközpont által moderált Facebook csoport azért jött létre, hogy az elte-s dolgozók, jelenlegi és volt hallgatók bármilyen releváns munkalehetőséget ingyen megoszthassanak egymással. Csatlakozz Te is, lehet, hogy épp itt találsz neked megfelelő, suli mellett is végezhető munkát! • www.facebook.com/groups/ eltekarrierkozpontallas/ Még több állásajánlatért böngéssz itt: • allasborze.elte.hu 3. Próbáld ki ingyenes karrier-tanácsadásunkat! Kérj időpontot profi karrier-tanácsadónktól! Segít akkor is, ha nem tudod, mi lenne a személyiségedhez legjobban illő állás, és akkor is, ha nem tudod, hogyan szerezd meg az álomállásod, vagy ha elbizonytalanodtál, hogy egyáltalán jó szakra jöttél-e. • limpar.imre@karrier.elte.hu 4. Képezd magad! A munkáltatók sok soft skillt várnak el a dolgozóktól – tanulj nálunk, és készülj fel képszerkesztési ismeretekből, pályázatírásból, sajtókapcsolati technikákból, hogy még magabiztosabban kereshess állást a munkaerő-piacon! • www.karrierkozpont.elte.hu Keress minket a Facebookon (eltekarrierkozpont), vagy ha kérdésed van, írj az info@karrier.elte.hu címre! •

Kortárs Segítő Csoport elte

Az elte Kortárs Segítő Csoport egy pszichológushallgatókból álló önkéntes szervezet. Célunk, hogy megkönnyítsük hallgatótársaink életét. Úgy érzed, elakadtál? Túl sok a stressz? Nem tudod, hogyan tovább? Ránk számíthatsz! Bármikor bátran keresd fel valamelyik segítőnket. Ha csak egy kis kikapcsolódásra vágysz, gyere el a hetente megrendezett filmklub vetítéseire, vagy játszd velünk a népszerű identity társasjátékot! További információkért látogassatok el a www.kortars.elte.hu honlapunkra. 5

Közelegnek az őszi választások Idén ősszel az elte btk hök Választási Bizottsága két választást is kiír: a minden páratlan félévben megtartott ma-s szakos, valamint az időközi osztatlan tanáris hallgatói érdekképviseleti választásokat. Miért is olyan fontosak ezek az események számunkra? Egyrészt a szakos hallgatói érdekképviselők (a továbbiakban szhékesek) hagyományosan egyetemünkön a kisebb-nagyobb döntéshozó szervekben a nekik megszavazott mandátumukkal befolyásolhatják a hallgatókkal kapcsolatos döntések meghozatalát, segítenek ezek előkészítésében, azaz a mindenkori hallgatók érdekeit figyelembe véve komoly munkát végeznek. Másrészt, ezekhez az emberekhez/csoportokhoz tudtok fordulni bármilyen kérdéssel, hiszen sokrétű feladatkörük egyik része a tájékoztatás, különböző tanulmányi, szociális, tudományos stb. kérdések megválaszolása, diáktársaik segítése. Az egyetemi közösségi élet, a tudományos programokon túlmenően, a szhékesek nélkül nehézkesen jönne létre. Így tehát a szhékesek megválasztása komoly döntés, a megválasztott képviselők számára pedig hatalmas felelősséggel jár ez a feladat. A választásokon bárki indulhat, bekerülésük azonban hallgatótársaikon múlik. Ezúton is megkérnék minden érintett hallgatót, hogy tájékozódjon a jelöltekről és felelős döntéssel szavazzon! 6

Az osztatlan tanáris hallgatók a nagyobb szakok majdnem felét teszik ki, szükségszerű tehát, hogy aktív érdekképviselettel rendelkezzenek. A btk hök ezen dolgozik a 2013–2014-es tanév kezdete óta. A rendszer kialakítása rendkívüli nehézségekbe ütközött, nem csak két bonyolult rendszert (az elte btk hök felépítését, és az osztatlan tanárszakos hallgatók egyetemen belüli helyzetét) kellett eggyé olvasztani, hanem mindezt demokratikus elvek mentén, az egyetem valamennyi szabályának és természetesen az összes érvényben lévő törvény figyelembe vételével kellett megtenni. A 2014 tavaszán kialakított elképzelés megkapta a btk hök Küldöttgyűlésének támogatását, de sajnos az Egyetem szenátusa visszautasította a javaslatot, így a nyári szünet alatt kellett teljesen új alapokon kidolgozni egy olyan képviseleti szervet, amely már minden próbát kiáll. Az egyetem legfőbb döntéshozó szerve, a Szenátus szeptember 22-én szavazta meg a btk hök Küldöttgyűlése által előzetesen elfogadott, az osztatlan tanár szakos hallgatók érdekképviseletéről szóló

alapszabály-módosítást, lehetővé téve a szóban forgó választások lebonyolítását. A továbbiakban erről a módosításról számolunk be, hogy a tanárnak készülő hallgatók választójogukkal bölcsen, lelkiismeretesen tudjanak élni. Hangsúlyozzuk, hogy az alább részletezett rendszer a btk hök felépítésének része, más karokon más rendszerekkel találkozhattok. Az osztatlan tanár szakos képviselőkre két körzetben lesznek választások: „Az 1. körzetbe tartoznak azok az osztatlan tanárképzésben résztvevő hallgatók, akiknek mind a két választott szakja az alábbiak valamelyike: 1. angol, 2. magyar, 3. német, német nemzetiségi, 4. történelem, továbbá azok a hallgatók, akik az előző pontban felsorolt bármelyik szakot választották a Természettudományi Karhoz (továbbiakban: ttk) tartozó moduljuk mellé. A 2. körzetbe tartoznak azok az osztatlan tanárképzésben résztvevő hallgatók, akik az alább felsorolt szakok közül legfeljebb egyet választottak, illetve egy másik Bölcsészettudományi Karhoz tartozó szakot, mely az itt felsoroltak között nem szerepel: 1. angol, 2. magyar, 3. német, német nemzetiségi, 4. történelem, továbbá azok a hallgatók, akiknek az egyik választott szakja a ttk-hoz tartozik, a másik pedig nem az előbb felsoroltak valamelyike.” (részlet az ehök Alapszabály btk hök Alapszabályt tartalmazó mellékletéből) Az októberben megválasztott képviselők mandátuma 2015 tavaszáig lesz érvényes, mivel az osztatlan tanár-

szakos választásokat a tavaszi szemeszterben fogják megtartani. Ez alól a mostani időközi választás kivételt képez. A jelöltállításhoz továbbra is támogató aláírásokra van szükség, ezeket csak a jelölt saját körzetébe tartozó hallgatóktól lehet összegyűjteni, így evidens, hogy a szavazás során is csak a saját körzetbe tartozó jelöltre lehet majd voksot leadni. Az előbb felsorolt osztatlan tanárszakos körzeteken belül az 1. körzetben való induláshoz 10, a 2. körzetben való induláshoz 5 aláírásra lesz szüksége a jelölteknek. A megválasztott osztatlan tanáris képviselők egy húsz főből álló közös testületet alkotnak majd, a körzetekbe beiratkozott hallgatók számarányának függvényében az 1. körzetből 14 fő, a 2. körzetből 6 fő kerül majd be ebbe a testületbe. Az osztatlan tanárszakos képviselők ezután ülésen döntenek a küldöttgyűlési mandátumainak kiosztásáról – amelyek számát az összes tanárszakos száma alapján számolják majd ki –, majd tagokat delegálnak a különböző intézeti képviseletekbe. Tehát a megválasztott magyar-történelem osztatlan tanári szakos hallgató dönthet, hogy a Magyar Intézetek Képviselete vagy a Történeti Intézeti Képviselet munkájába csatlakozik be. Az intézeti képviseletekben bármilyen tisztség betöltésére lehetőséget kapnak, a Hallgatói Önkormányzatban működő bizottságok tagjaivá is felkérhetik őket. Az őszi választások igen fontos szerepet játszanak mind az ma-s, mind az osztatlan tanáris hallgatók életében, döntésük alapjaiban határozza meg az egyetem egy részének életét. Minden érintett diáktársamat arra kérem, hogy ezen adatok tudatában és a jelöltek bemutatkozásával a zsebükben járuljanak az urnákhoz. – Stemler Diána 7

Mi az a magyar alternatív zene és létezik-e? Az előző számban megjelent „Nincs magyar zenei … ” című írásra szeretnék reflektálni, mint egyszerű zenehallgató, zenekedvelő. A cikk végkövetkeztetése az volt, hogy „Van magyar alternatív zenei élet!” és még pezseg is. Példákat kapunk arra, hogy mitől pezseg ez a zenei élet, de arra nem tér ki a cikk, hogy mit jelent a „magyar alternatív zenei élet”, zenefajta vagy –irányzat, ahogy az írója hivatkozik rá. Ha megpróbáljuk értelmezni a kifejezést, akkor először is feltételeznünk kell egy fősodorbeli műfajt, műfajokat, ami(k)hez képest meghatározza magát az alternatív zene. Talán a 90-es években létezett egy olyan zenei vonal, ami ellen létrejöhetett az alternatív, de mára semmiképpen sem beszélhetünk ilyenről magyar viszonylatokban. A megjelenési platformok és a hallgatóság tagjai között is átfedések vannak. A fesztiválok kivételével egymás után lépnek fel a cikkben alternatívnak nevezett zenekarok és más együttesek. A zenetévék és rádiók műsorában is szinte azonos műsoridőt kapnak. A zenekritika számára mára a vicc tárgyát képezi ez a kifejezés mint műfaji megjelölés. Olyan megfoghatatlan és pontatlan szó, hogy nélkülöz minden szakmaiságot, így a zenei újságírók mellőzik a használatát. Helyette precízebb műfaji megjelöléseket alkalmaznak. Léte hasonló a „világzene” kifejezéshez vagy a 2000-es évek elején felfutó „indie” jelöléshez. Nemrég Dezső András újságíró készített videót, amiben felhasználta Jeszenszky Zsolt, akkori „rockriporter” 1993-as interjúkérdését a 2012-es mtv díjátadó gáláján, mint hogyan látják a megkérdezett zenekarok a helyzetüket az alternatív zenében. A kérdés még időszerű lehetett 1993ben, de 2012-ben már egyáltalán nem, inkább vicces. Az is érdekes, hogy a videóban megkérdezett zenekarok hogyan reagáltak ezekre a kérdésekre. A Supernem énekese, Papp Szabolcs reakciója a következő: „Alternatív?!”, majd fejtegeti, hogy régen abba a kategóriába sorolták őket, de Magyarországon ez most már mást jelent. Sajnos arra már nem tér ki, hogy mi is az a más itthon. A Soerii & Poolekból Kovács Geri azt nyilatkozta, hogy ők nem az alternatívon belül határozzák meg magukat, és amúgy sem

tudja, hogy miről beszél a riporter. Az eddigi két együttest nem sorolta fel a cikk szerzője, így talán még érthető is lenne, hogy nem tudnak mit kezdeni az alternatív zene kategóriával. Azonban az írásban több helyen idézett és említett 30y frontembere, Beck Zoli is megszólalt. Válaszát egy kimaradt jeleneteket tartalmazó videóban hallhatjuk nagy homlokráncolások közepette: „… a 30y szimplán egy rockzenekar.” Az, hogy a zenekarok, különösképpen a példaként felhozott 30y sem azonosul ezzel a műfaji megjelöléssel, kétségbe vonja a szó létjogosultságát. Tényként kell kezelnünk, hogy ha valakit megkérünk, hogy soroljon fel 1–2 alternatív zenekart, akkor képes lesz rá, sőt, lesznek átfedések a felsorolt nevek között. A második állításra, miszerint „pezseg” az alternatív zenei élet itthon, csak akkor tudok reagálni, ha elismerem, hogy van ilyen, ami tulajdonképpen a fenti soraimat tenné értelmetlenné, így csak a cikkben említett zenekarokat veszem figyelembe. A saját példáim pedig a személyes ízlésemet tükrözik. Ahogy a szövegben is olvasható, a szerző szerint ezek a zenekarok igen széles skálán mozognak: „könnyed, nehéz, egyszerű, bonyolult” és így sok hallgató kedvére valók. A felsorolt zenekarok tagjai átjárnak vagy egyszerre több bandával zenélnek, egy helyen azt írja a szerző, hogy „Nehezen szokunk hozzá az újonnan jöttekhez.” Bizony, ez okozza, hogy ezek a zenekarok megalapításuk óta ugyanazokat a számokat játsszák és ugyanazokat a lemezeket adják ki. Egyrészt nem szeretnének rajongótáborukból veszíteni, és nincsenek friss arcok, akik egy kicsit felráznák az együtteseket. Yannis Philippakis, a Foals frontembere gyakran ismétli, hogy „Fejlődés, vagy kihalás!” Természetesen lineáris

fejlődési irány nincs a zenében, de a folyamatos változás lényeges, meg kell újulni. Ez elsősorban a zenészek önzőségéből fakad: a cél az, hogy ne unják meg az egészet − de a hallgatóság profitál belőle. A frontember nemcsak beszél, de valóban e felfogás szerint készíti a banda lemezeit. Az első, Antidotes című lemezen még math rock elemek dominálnak, a Total Life Foreverre ezek az elemek már eltűnnek és a zenekar csak úgy jellemzi a hangzást, mint „egy haldokló sas álma”. Harmadik lemezükkel, a Holy Fire-rel lettek headlinerek a nagyobb fesztiválokon. Yannis az eltelt időről csak úgy beszél, hogy míg régebben Róma bukásáról énekelt (Cassius), most már megelégszik egy szakítás utáni popdallal is (My Number). A pattogós gitártémákat és a kiszámíthatatlan struktúrákat felváltották a meleg tónusú, kövér gitárriffek. A következő lemezre pedig még keményebb zúzást ígért az együttes. A Bloc Party nevű együttes 2005-ben jelent meg Silent Alarm című lemezükkel, amit a post-punk és dance-punk címkékkel jelöltek. Az évek során fokozatosan fordultak az elektronikához, és a zeneírás módját is folyamatosan változtatták. 2008-as lemezük, az Intimacy megjelenése után zavarban is voltak, hogy hogyan fogják ezeket a számokat eljátszani élőben. Többször is úgy nyilatkoztak, hogy nem szándékuk még egy (kritikailag elismert) Silent Alarmot készíteni, tudnának, de ez nem motiválja őket. Ezzel a két példával csak azt szerettem volna bemutatni, hogy egy együttesnek, ha kreatív emberek csoportosulásaként vesszük, akkor igenis kötelező kockáztatnia és új kihívások elé állítania magát. Pontosan ez az, amit hiányolok a felsorolt és más egyéb magyar zenekarokból. – Gagyi Miklós

Kemény Zsófia interjú A költőnőt, zenészt, slammert kérdeztük a magyar zenei életről, a különböző művészeti ágakról, jövőbeli terveiről, melyek kapcsán azt is elárulta, hogy novemberben megjelenik első ifjúsági regénye. Milyen szerepet foglal el az életedben a zene? Melyek a kedvenc magyar előadóid, együtteseid? Hatévesen kezdtem klasszikus gitározni, tizennyolc voltam, mikor abbahagytam a rendszeres zeneórákat, ebben volt hat év plusz zongora is. Egy időben fontolgattuk a gitártanárnőmmel, hogy menjek-e a konziba, de végül a rendes gimi mellett döntöttem. A zenehallgatás számomra életforma: napközben folyamatosan a fülemben van a fülhallgató, otthon pedig a laptopról hallgatom a zenét, általában a Youtube-ról (látszik, hogy nem az akusztikai minőségre hajtok). A kedvencem természetesen mindig változik, most épp a Hello Hurricane együttes. Hogyan látod a magyar zenei életet? Milyen irányba halad véleményed szerint? Kezdenek teret nyerni a rétegzenék, vagy a mainstream uralja még mindig a magyar zenei frontot? Nem tudom megítélni, hogy milyen irányba halad, mert csak nagyon kis szegmensét látom. A kortárs komolyzenéről, a dzsesszről vagy a világzenéről például nem tudok semmit, a mainstream popról és a hiphopról dettó, kizárólag az altergyökerű rockban (tehát az urh-tól a Middlemist Redig terjedő halmazban) van némi jártasságom. Az meg tetszik. Szerinted elég magyar zenét hallgatnak az emberek? Miért fontos hogy ismerjük saját országunk zenei palettáját? Én elég sok magyar zenét hallgatok, többek között azért, mert a szöveg extrémfontos számomra. Nem tudom, hogy ez fontos-e mindenkinek. Örülnék, ha ismerném a zenei palettát, de mondom, úgy érzem, nem ismerem. Te is része vagy a magyar zenei életnek a Kisszínes miatt, amit a nővéreddel alkottok. Hogy áll a zenekar? Mik a terveitek? A Kisszínes a gyerekkorunk. Olyan családban nőttünk fel, ahol az első pillanattól kezdve fontosnak tartották (és lejegyezték) a kis rigmusainkat, dallamocskáinkat, ilyeneket nyilván

minden gyerek létrehoz. Egy idő után a dalainkat elkezdtük játszani kisebb közösségekben, aztán egyre nagyobbakban is. Elkezdtek hívni minket előzenekarnak (a legnagyobb büszkeségünk, hogy kétszer felléphettünk a Quimby előzenekaraként az A38-on). Nekifogtunk felvenni egy lemezt is, lehet, hogy az előkevert verzió a mai napig megvan Dióssy Ákos valamelyik winchesterén, de az is lehet, hogy rég elveszett. Aztán egyre kevesebb időnk lett gyakorolni, és nem vállaltunk több fellépést. Azonban épp most vállaltunk el egyet október elejére, érdekes lesz a felkészülés. Mennyire vettél részt a dalszerzésben? Ki írta a szövegeket, ki a zenét? Hogy működött a munkafolyamat? A nővérem, Lili sokkal aktívabb volt benne. Számonként vagyunk szerzők, vagyis a számok nagy részét teljesen ő írta (zenével-szöveggel), kisebb részét én. Persze szöveg- és dallamvariációkat írtunk a másik dalaiba is, együtt csiszoltuk ki a végleges, játszható verziókat. Volt konfliktus köztetek a zene miatt? Ha valami nem tetszett a másiknak, meg tudtátok beszélni? Olyan miatt, hogy valami ne tetszett volna, amit a másik írt, soha. Mindkettőnknek elég ötlete van ahhoz, hogy ne ragaszkodjunk valamihez körömszakadtig, ha érezzük, hogy a másiknak nem tetszik annyira. Amiatt szokott konfliktus lenni, hogy én már nem szeretek gitározni, ezért Lilinek elég nehéz rávenni a gyakorlásra. Kipróbáltad magad a rapszakmában. Hogy tetszett? Gondolkoztál a sílusváltáson? Závada Péter és Simon Márton szervezett egy olyan estet (Párhuzamosok a végtelenben címmel, 2014 májusában), ahol költők, slammerek és rapperek léptek fel, és kipróbáltuk magunkat egy másik műfajban. Rám a rap jutott és imádtam. Persze elég amatőr voltam, de nagyon jó volt zenére mondani a szöveget. Szívesen csinálnék még ilyet. Melyik művészeti ág áll hozzád

közelebb: a költészet, a zene, vagy a slam poetry? Melyiket műveled szívesebben? Mikor melyik. Azt gondolom, hogy a költészet a legcsodálatosabb és a legkevésbé romlandó. Egy Szapphó vers ugyanazokat a húrokat tudja megpengetni ma az olvasóban, mint 2600 évvel ezelőtt. Ugyanakkor lelkes slammer vagyok. Idén nyáron írtam egy regényt (novemberben fog megjelenni, Én még sosem a címe), és az írás folyamatának minden egyes percét élveztem. Most ott tartok, hogy stilárisan javítgatom a szöveget, ez már kevésbé tetszik. Továbbá énekelni is imádok. Szerinted melyik része fontosabb a zenének: a dalszöveg vagy maga a zene, a dallam? Egy dal a zenétől dal, akkor is tudom élvezni, ha nem értem a szövegét. A szöveg, hiába csodás, ha a zenéje rossz, akkor kuka. Ugyanakkor én általában a szövege miatt szeretek bele egy dalba. Ha ez rossz, akkor egyszerűen nem bírom hallgatni. Egyre több együttműködést látni a költészet és a könnyűzene között. Hogyan hatnak ezek egymásra? Pozitívan, mert inspiráló és rengeteg játékra, humorra, elmélyülésre adnak alkalmat. Mennyire van jelen a versek megzenésítése a magyar zenei életben? Van erre igény? Ezt kétféleképp látom. Szerintem versmegzenésítés például Lovasi András minden dala. Persze tudom, hogy nem erre gondolsz, hanem arra, hogy mennyire szeretem például A kék tűzesőt, ami egy Jeszenyin vers. Nagyon szeretem. Dallammal könnyebb elérni egy versnek azt, ami alapvető feladata: hogy a hallgatóban felidézze azt az érzést, hangulatot, tudatállapotot, amit a költő is átélt−átgondolt. Végezetül: mi a kedvenc megzenésített versed? Kemény István Úti dal című verse, Kiss Tibi, és Gazda Bence feldolgozásában. – Zsófit Bálint Roland kérdezte

A Trefort-kerttől öt percre a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi gyűjteményével (majdnem) szemben található a Fecske Presszó. Tavasztól őszig könnyen felismerhető a tölgyek alatt elterülő árnyas kis teraszáról, ahol legtöbbször könyvtárazó egyetemisták foglalnak el egy-egy asztalt. A kávézó pincehelyisége is kellőképpen hangulatos, de néha kicsit hangosan szól a zene egy nyugis ebédhez. A falon sorakoznak a könyvek és társasjátékok, amelyek közül bármelyiket le lehet emelni, forgatni, játszani. Az étlapon váltják egymást az ínycsiklandó fogások, de minket, egyetemistákat, leginkább a heti ajánlat vonz. A táblán illetve az asztalon elhelyezett kis szórólapokon is olvashatók a kedvezményes áron kérhető ételek. Három levesből (csésze és tál), öt főételből és két desszertből válogathatunk magunknak össze egy ízletes és kiadós ebédet ezer–ezerkétszáz (utóbbi desszerttel együtt) forintért. Külön öröm, hogy reggeli menü is szerepel az étlapon,

a bundás kenyér például tökéletes kiindulópontja egy szemináriumi dolgozat vagy referátum elkészítésének. Ráadásul a reggeli menü mellé 10–12 óra között kétszáz forint minden (alkoholt nem tartalmazó) ital. A kiszolgálás viszont gyakran lelassul, főleg csúcsidőszakokban, így ne számoljatok egy húszperces gyors ebéddel. Az étel viszont ízletes, az adagok elfogadható méretűek, bárki jóllakik a három fogással. A Wi-Fi jel a pincében és teraszon is erős, a kapcsolat használható gyorsaságú, bár nem kezdenék livestreamet nézni rajta. Így a f(é)szek-ből érdemes kiröppenni és csatlakozni a Fecskékhez felcsipegetni egy pár falatot. •

Elmesélek nektek egy történetet. Három legény keringett a város mámorittas éjszakájában. Árnyékuk végigsuhant a szűk budai utcák házain. Muslincák botorkáló hada követte őket. „Halljátok? Van itt valahol egy hely, amit eddig csak távolról láttam. A neve: Borpatika.” „Ráadásul olcsó.” Az muslicák megrezzentek. A kabátokat ostromló hideg tovaillant. A testeket átjárta a meleg. A maradék aprópénz felcsillant a zsebekben. A három jó barát összenézett. Konstatáló fejbólintás. A legények útnak indultak, hogy végleg (ugyan, legfeljebb átmenetileg) kigyógyuljanak bajaikból. Asklépios botja helyett a cégéren lévő kígyó egy szőlőtőkét ölel körbe a Bertalan Lajos utca 24–26. házszám alatt, ami öt perc sétára található a Móricz Zsigmond körtértől. Az egyetemi legények innen indultak útjukra ezen az estén. Mi történt velük, amikor beléptek a kellemes melegbe? Frissensültek, sajtos pogácsák, sütik, hurkák, levesek illata, zsíros kenyér zsíros kenyér hátán. Italok, gőzök, csillogó poharak, ódon fapult, könyöklő. Öregemberek késő esti diskurálása. És ami a legfőbb: a mámor. A bor. Innen, onnan, amonnan, édes, félédes, és száraz azoknak, akik tudják, hogy a jó bor a száraznál kezdődik és ott is fejeződik be. A legények betértek. Körbenéztek, és nagyjából fél tizedmásodperc alatt az itallap előtt termettek. A kínálatot hosszan böngészték. Bőségzavar. Végül megállapodtak a legolcsóbb minőségi bornál, aminek decije 80 magyar

forintjukba fájt. Persze külön pohárba kérték az egy deci szódát és az egy deci bort, mert az egyikük úgy hallotta az egyik soproni rokonától, hogy a jó bort így lehet igazán megízlelni, és szépen leöblíteni szódával, kortyonként. A harmadik legénynek ez persze egyáltalán nem tetszett, ő inkább egy kancsó fröccsöt kért. Neki másnap a két legény elmesélte, hogy milyen jól is mulatott ezután! Mert ezt követően lementek a pincébe. Amit ott találtak, egyik érzékszervüknek sem akarták elhinni! Szerda este volt. Egy olyan koncertre akadtak, ahol skót balladákat és sosem látott hangszereket hallottak, és az irónia, a szomorúság, és a szépség olyan sajátos egyvelege járta körül őket, amit eddig sehol sem tapasztaltak. Olyan zenészek játszottak ezen az improvizált, semmihez sem fogható zenei kuriózumon, akik olyan emberekkel kezdték pályájukat, mint Bródy János vagy Szörényi Levente. Ők azonban a kultúrát itt, eldugott rejtekekben, minden szerda este művelik ősztől tavaszig. Itt, ahol együtt mulat fiatal és öreg, bánat és boldogság, muslinca és bor. Itt, ahol zenébe és borpárába bújnak mind egy kedves, eldugott, ódon pincében, Budán, a Borpatika elfeledett mélyén. •

A xx. század hullámvölgyei – a dadaizmus és szürrealizmus kezdete „Nem egy szürrealista vagy absztrakt kép láttán az az érzésünk, hogy szemünk a természet titkos műhelyébe pillant, és az élet szívverését tapintja.” – Kállai Ernő (A természet rejtett arca, 1948.) Habár Kállai Ernő művészettörténész e sorokban meghatározta a modern művészetet – és ez által a kiállított képeket –, írásomban mégis megpróbálom behatóbban átadni az élményt, melyet a Magyar Nemzeti Galériában helyet kapó Dadaizmus és szürrealizmus. Magritte, Duchamp, Man Ray, Miró, Dalí című kiállítás nyújtott. A kiállításon nem csak a művészek zsenialitása vált nyilvánvalóvá, hanem a műveikből tisztán tükröződő korszellem is ijesztően közelivé. A xx. század szörnyűségeit, azok következményeit ábrázolják ezek az alkotások: az első és második világháborút, az ezeket követő politikai rendszereket, s mindezek hatását az emberi lélekre. A művek létrejöttének kiindulópontja a dadaizmus eszméjének megszületése. A Zürichben megnyitott Cabaret Voltaire szolgált találkozási helyül a hasonló világszemléletű művészeknek. Itt fektették le az avantgárd irányzat alapjait, miszerint a társadalom gondolkodásmódja és cselekedetei (világháború kirobbanása, mechanikussá váló pusztítás) oly mértékben felülírják az emberi rációt, amire kizárólag ugyanilyen szélsőséges szemlélettel lehet reagálni: rendezetlen értelmetlenséggel. A dadaizmus megszületésével új művészeti szemléletek láttak napvilágot. Ilyen volt a művészet és a mindennapi élet közti határ elmosásának igénye, valamint a képek mögöttes mondandójának kihangsúlyozása, más néven a konceptuális művészet létrejötte. Alapvetően megkérdőjelezték a művészi szerep mibenlétét, megjelentek a „talált tárgyak”, vagyis a mindennapi használati tárgyakat más funkcióban bemutató alkotások. Ilyen mű például Marcel Duchamp 3 stoppolt etalon című munkája is, vagy akár említhetnénk Man Ray Ami mindannyiunkból hiányzik nevet viselő alkotását. A mozgalom másik meghatározó irányvonala a tudatalatti használata, az átlényegülés. A felfogás nagyban épít Sigmund Freud munkásságára,

miszerint a tudattalan gondolatok és emlékek felszínre hozásával kezelhetőek a mentális zavarok. Ilyenformán jöhettek létre olyan festmények, mint Yves Tanguy biomorf lényeinek külö-

nös, nyomasztó világa vagy Max Ernst Erdő című alkotása, amely szintén az automatizmus alkalmazásának példája. A freudi gondolatok és a dadaizmus fejlődése együttesen – azaz, a művészet igénye a lélek legmélyének feltárására – vezetett el a szürrealizmus kialakulásához..Nagy szerepet játszott ebben a két világháború közötti bizonytalan lét, a második világháború viszontagságai, amik alapjául szolgáltak e művészi réteg lelki torzulásaihoz. Ahogy végighaladunk a kiállításon, egyre teljesebb képet kapunk a stílus xx. századi kibontakozásáról a szürrealista festészet emblematikus alakjainak (Salvador Dalí, René Magritte, Giorgio de Chirico) művei révén. Elég csak Magritte Kastély a Pireneusokban című festményére gondolni: megkérdőjelezi a fizikai erők jelenlétét, metaforákat jelenít meg, s nyugtalanságot sugall. Az egyetemes dadaizmus–szürrealizmus művészet bemutatásának záróakkordjaként a kiállítás az elnyomó ideológiák és erőszak kérdéskörével

foglalkozik a női szerep megjelenítésével kapcsolatban. E szerepnek kettőssége nyomon követhető a korban: míg Philippe Halsman Dalí koponyája című fotográfiáján negatívumként, addig Hans Bellmer A félbaba munkáján tisztán az erőszak passzív célpontjaként jelenik meg. A kiállítás második része a két irányzat hatását, s annak történelmi hátterét dolgozza fel Magyarországon. Egyértelmű, hogy a dadaizmus és szürrealizmus a változó kelet-európai és magyarországi politikai–társadalmi viszonyokra való reflektálás művészi eszközévé vált, így például a Kassák-kör és a Ma folyóirat megjelenése is ennek tudható be. Legjobb példa az akkori politikai nagyhatalmi viszonyokra Vajda Lajos Kettős arckép házzal című műve. A később kitörő világháború, majd az azt követő politikai rendszerek hatása is nyomon követhető a hazai művészeti életben. Példának okáért Ámos Imre Síró angyal, vagy Román György Álom című a társadalmi megtörtséget tükröző festményei. Tudatfelszabadító hadművelet címet viselve jelennek meg az 1970-es, 1980as évek magyar munkái, melyek egytől egyik feldolgozásai a múltnak. Ennek egyik reprezentatív példája Geller B. István „regionális abszurdként” meghatározott alkotása, a Hordozható háborús emlékmű. S végül Átrendezett valóság címmel előretekintésként a jövőbe, s összegezvén a mozgalmak hatásait a magyar művészetre, megjelenik még Duchamp funkció-megkérdőjelező hatása Pacsika Rudolf műveiben, s Halász Károly Múzeum című alkotása láttán elragad minket az érzés, hogy a kiállításon eltöltött idő alatt átélhettük és részesei lehettünk a xx. század gyorsan változó világának. A kiállítás még október 5-ig látogatható, így érdemes – ha még nem tettétek meg – minél hamarabb rááldozni egy keveset szabadidőtökből. – Zsuró Zsuzsanna

Mรกl bezรกltรกk? 15

Csináld magad dada! Avagy hogyan készül a kalapvers, és a művészi értelmetlenség A Magyar Nemzeti Galéria dadaista és szürrealista kiállítása a végéhez közelít, vagy már be is zárt. Ennek apropóján egy kicsit megkapirgáljuk a felszínt, hogyan lehet otthon dadaista műveket készíteni. Kellékek: • újságcikk • vágóeszköz • kalap, sapka vagy zacskó • papírlap • toll, ceruza, vagy ragasztó Kezdetnek tagadj meg mindent: a logikát, a meglévő rendszert, az eszményeket, a múltat, a jövőt. Mindent, de Mindent. A dada a szabadság, a spontaneitás, a most, a tett, a csináld. A dadaizmus az I. világháború alatt alakult ki: a konyhacsapokból a háborúpárti, a fürdőszobaiakból a háborúellenes propaganda folyt, a Svájcban rekedt Tristan Tzara és társai pedig megcsömörlöttek. Nem akartak utópista pacifisták lenni, de nem pártolták a háborút sem, elegük volt a civilizációból és annak minden képmutató manírjából, a gyökerekig szerettek volna mindent rombolni, hogy megszüntessék a háborút és az azt kiváltó eszméket. Új szemmel akarták vizsgálni és letesztelni a régi hagyományok igazságértékét, így kezdtek összművészeti lázadásba. A dada kifejezőeszköze a botrány. A gesztusok érdeklik, nem maga a mű mint végtermék. Egyik módszerük az kalapvers-technika volt, amit te is kipróbálhatsz, ha beszerezted a fent leírt kellékeket. Sosem tudni, 16

mikor veszed hasznát az eszköztáruknak. Tzara 1920-ban A gyenge és keserű szerelemről szóló kiáltványában (ebben a művében írt először összefoglalóan a dada technikájáról) azt javasolta, hogy olyan hosszú cikket válassz, amilyen hosszú művet szeretnél majd alkotni. 1. Először válassz tehát egy szimpatikus cikket ( javasoljuk a szemközti oldalt). 2. Ha ez megvan, a cikket vágd szét szavanként. 3. Tedd ezeket bele egy kalapba vagy zacskóba. Rázogatva keverd össze őket. 4. Egyesével húzd ki a szavakat. 5. Jegyezd fel magadnak sorrendben őket egészen addig, míg ki nem ürül a sapka (ragasztófetisiszták vagy egyéb átírásellenzők ragaszthatják papírra). Ha készen vagytok, akkor gratulálunk! Tzara szavaival élve: „A költemény rátok fog hasonlítani. Íme, végletesen eredeti és elbűvölő érzékenységű íróvá váltatok … ” Ha tetszett a dadaista alkotás élménye, gyakorolj szorgalmasan, de ne felejtsd el: a dada halála az ismétlés! – Garai Márta

Átadták a klónozógépeket a bölcsészkaron Október 6-án átadták az elte bölcsészkarán a klónozógépeket, melyek segítségével a diákok ideiglenes időre sokszorosíthatják magukat, hogy a tárgyfelvételnél keletkezett átfedések a továbbiakban ne jelentsenek senkinek problémát. Az új technológia korszakalkotó megoldás a felsőoktatásban. A nagy érdeklődésre való tekintettel az egyetem a bölcsészkar minden épületében elhelyezett egy klónállomást, ezzel biztosítva, hogy ne kelljen órákat állni a sorban. A készülék minimum egy fél (lábak nélküli), maximum tíz darab hasonmást képes készíteni. Az félklón lehetőségét költséghatékonysága (500 forint) miatt hagyták meg, annak ellenére, hogy ez értesülésünk szerint eredetileg egy súlyosabb programhiba volt. Aki a lehető legtöbbet szeretné kihozni tanulmányaiból, annak a tíz darab klón minden bizonnyal bőven elegendő lesz. A találmány egyetlen hátulütője, hogy telepatikus kommunikációt nem folytathatunk új társainkkal, ezért a lejegyzetelt és végighallgatott órák után mindenképpen találkoznunk kell velük, hogy átadják nekünk jegyzeteiket és megszerzett tudásukat. Továbbá fontos, hogy reprodukcióink csupán 48 órát képesek kibírni. Ezek után egyszerűen szénné égnek, így érdemes ezzel előre számolni, nehogy kiselőadás közben kerüljön erre sor. Kellemes sokszorozódást kívánunk! • 17

Minőségi szenny, avagy a szórakoztatóan abszurd vagy csak szimplán rossz filmek különös esetei Minden, amit a történelem során létrehozott az emberiség, a teremtés pillanatában korának, szellemének kikristályosodása, megtestesülése, mely az ember valódi arcát, belsőjét mutatja meg, fedi fel. Így van ez a képzőművészetekben, az építészetben, az irodalomban, a színházban, és a filmművészetben is. Azonban ha ez igaz, előfordul, hogy megijedek. Saját magamtól. Mit lehet ugyanis kezdeni ebben az esetben azzal, ha egy gumiabroncs fogja magát a sivatag kellős közepén, egy napsütötte reggelen felkel, elkezd kótyagosan gurulni, majd heves robajlás után telepatikus képességekkel felrobbant egy kedves nyuszit? Mit csináljak a mutáns gyilkos paradicsomokkal? A néger nyomozóval, aki magabiztos, mély hanghordozással megállapítja, hogy: „fánkok nem hordanak krokodilbőr cipőt”? A ló, a cowboy, és az indián ellopott házfalával, amit végül búváremberektől szereznek vissza, miután keresztülutaztak a Föld középpontján? A pszichológussal, aki az aktus után az örmény bárányát ölelgeti? A toxikus bosszúállóval? A gyilkos bohócokkal az űrből? Az őrült, baltás

hóemberrel? A levágott kézzel, ami bemutat gazdájának? Az üvegpalackba zárt agyat csókolgató emberrel? Nem tudom. Ha megnézzük Király Jenő tömegkultúra definícióját, akkor ez egy olyan fikciótermelési forma, amit a mai kor technikája, társadalmi berendezkedése hozott létre, és kielégíti a nagy tömegek esztétikai szükségleteit. Semmi sem jön létre igény nélkül. Álljunk csak meg! Nekem erre a sok háborodott abszurditásra, szándékosan rosszra csinált dologra, szennyre, szükségem van? Ha ez igaz, nézzük, mire is lenne szükségünk, melyek azok a filmek, amik talán egy meglehetősen szokatlan esztétikai értékrendet állítanak fel. Emlékszem arra az esős, nyálkás,

őszi estére, mikor egy vidéki vendégházban összeültünk lánytestvéreimmel, bátyámmal, hogy megnézzünk egy csodálatos iszonyatosan alacsony költségvetésű filmet. A főszereplő fiatalember a nádkosarában szeretni való, leműtött sziámi testvérét hordozta magával (ami/aki két nyomorék kézből és egy fejből állt), aki előszeretettel lemészárolt mindenkit, akivel a testvére közelebbi kapcsolatba szeretett volna kerülni. A Basket Case pontosan akkor mutatta meg a szörnyeteget, amikor már széttépett a kíváncsiság, és mindenképpen látni akartad, hogy mi/ki követte el a sikításokban gazdag vérontásokat. Ma is emlékszem, ahogy lánytestvéreim a szörnyeteggel együtt szinkronban sikítottak, amit még a szomszéd faluban is meghallottak, majd szintén egyszerre röhögtek a viccesebbnél viccesebb 80-as évekbeli frizurákon. Az 1982-es filmnek második és harmadik része is készült. Ezekre még nem készültem fel lelkiekben. A zombiapokalipszis sémára rengeteg pikáns megoldás készült. Elég csak olyan címeket említenem, mint a Náci zombik vagy a náci okkultizmust feldolgozó Shock Waves, a Zombik tava, A bárányok harapnak, vagy a személyes kedvencem, a Gyilkos bohócok az űrből, amiben egyszerűen szívet melengető az a pillanat, mikor a főszereplő kimondja a film címét az egyik jelenetben, vagy mikor szembesülünk azzal, hogy milyen szörnyű gyilkolóeszköz a vattacukor. Ennél abszurdabb talán csak a Mosquito című „alkotás”, ahol keselyű méretűre nőtt szúnyogok döfködik halálra a menekülőket, vagy a megjegyzést talán nem is igénylő Gyilkos paradicsomok támadása!, ami szintén trilógiává nőtte ki magát (A gyilkos paradicsomok visszatérnek!, A gyilkos paradicsomok visszavágnak!). Hányszor megközelítőleg kilencven percnyi minőségi szórakozás! A monstrumfilmek között is keletkeztek meghökkentő alkotások. Az még odáig rendben van, hogy Spielberg A cápájának készült négy folytatása (A cápa 2., A cápa 3., A cápa bosszúja, A cápa Japánban), de csak magára a cápára mint szörnyetegre egy külön iparág épült, ami olyan csodákat hozott életre, mint a Jurassic cápa, Dinócápa, Kétfejű cápa, Oktocápa, Homokcápák, Mega cápa vs. Mecha cápa, Cápatornádó (és folytatása, a Cápatornádó 2: a második, a harmadik rész most készül) és még sorolhatnám napestig. Azon a ponton, amikor kifogynék cápás filmekből, belekezdhetnék ugyanígy a piranhás filmek sorolásába. Meg mennyi minden

másba! De ezt most nem teszem. A jól ismert szörnyek, mint Frankenstein vagy a farkasember is rengeteg feldolgozást megért, amik közül szerintem zseniálisak azok, ahol már a cím kijelöli a célközönséget. Ilyenek a Tinédzser farkasember voltam (I Was a Teenage Werewolf), a Tinédzser Frankenstein voltam (I Was a Teenage Frankenstein), vagy a 80-as években megjelent Tinédzser zombi voltam (I Was a Teenage Zombie). Az érdekesség az, hogy a movie brat-ek (mint Spielberg, Lucas, Scorsese) egy része ezeken a filmeken is szocializálódott, majd beépítették ezeket saját filmjeikbe. Emlékszem arra a kedves nyári estére, mikor barátaimmal összegyűltünk nálunk és kellő mennyiségű alkohol mellett végignéztük a Gumiabroncs című filmet. A történet egy megátalkodottan gonosz gumikerékről szól, aki

felkel a sivatag közepén és bármiféle motiváció nélkül, telepatikus képességeivel, emberfejek robbantgatásába kezd. Ha ez nem lenne elég, a rendőrfőnök hóna alá a semmiből gumikrokodil terem és kedvenc kerekünkről végül kiderül, hogy sokkal több rejlik benne, mint ami elsőre látszik. Mi történik akkor, amikor a b kategóriás akciófilmeket kiparodizálják? Olyan művek születnek, ahol lehetséges hatlövetűvel tizenkettőt lőni sorozatban, ahol egy csapat lepukkant néger intellektuális okfejtésbe kezd, és a főhős több nőt újít be egy film alatt, mint ahány cigarettát gengszterek valaha elszívtak a mozivásznon. Mindez vegyítve gettó életérzéssel, Bruce Lee akciófilm-jelenetekkel, gonosz fánkok gyilkolásával, és a világ megmentésével. Fekete Dinamit (Black Dynamite) így vált számomra kultikus figurává. De érdemes még megemlíteni A fekete

gestapó (The Black Gestapo) című filmet is, aminek a megnézéséig még nem jutottam el. Varga Zoltán 2014-es tavaszi műfajelmélet órája rengeteg gyöngyszemmel szolgált. Az Agyban nagy című film főhőse, Dr. Michael Hfuhruhurr (!), beleszeret egy agyba, amivel gyönyörű időt tölt el csónakázva egy tó közepén. Említésre került még a Curtains (1983) című film, aminek nyitójelenetében egy jégkorcsolyás, maszkos őrült támad rá áldozatára. Fényes nappal! A tanár úr saját elmondása szerint egyik személyes kedvence, Lemora, pedig témája ellenére súrolja a szerzői film határát, akárcsak a Temetőember, ahol a címben szereplő munkásnak túlórában a vis�szajövő halottakkal is el kell bánnia, és ezért még csak meg sem fizetik. Végezetül, bár nincs még karácsony, de a Mikulás a Véres karácsonyban, vagy a Jack Frost hóembere is igazán felejthetetlen módon végez áldozatai hosszas sorával. A Gyűrűk Ura rendezőjének egyik első filmjét, a Hullajót, amiben a főhős nagyanyja zombivá változik, és kutyákat eszik ebédre, az ed woodfilmeket, Rodriguez Machete filmjeit, vagy a Rémségek kicsiny boltját meg sem említettem. Szükségünk van erre? Egyértelműen. Máskülönben nem töltenék ezek nézésével hosszú, sötét estéket egymagamban, nem gyűlnék össze többedmagammal péntek tizenharmadikán, hogy bűnös élvezettel elmerüljek ezekben a filmekben, amiket végső soron mi hívtunk életre. Valamit ez is elárul rólunk. Egyesek számára talán megvetni való, hogy szórakoztatónak talál valaki olyan filmeket, amik a lehető legabszurdabb elgondolásokat vonultatják fel fittyet hányva a minőségre, egyediségre és olyan témákkal élnek kilószámra, mint az erőszak vagy a szexualitás. Nem mindenki tökéletes, de mindenképpen erény beismerni, belátni saját gyarlóságainkat, bűnös élvezeteinket és megbékélni ezekkel. Én pedig továbbra is örülök, hogy az emberiség oly sok év után még mindig képes meghökkenteni, meglepni a filmvásznon kimeríthetetlen „kincsestárával”. – Z. G.

A cikkben számos filmcím merült fel, a könnyebb áttekinthetőség kedvéért itt az összes film eredeti címe és megjelenésének éve az említések sorrendjében. • Gumiabroncs (Rubber, 2010) • A gyilkos paradicsomok támadása! (Attack of the Killer Tomatoes, 1978) • A gyilkos paradicsomok visszatérnek! (Return of the Killer Tomatoes!, 1988) • A gyilkos paradicsomok visszavágnak! (Killer Tomatoes Strike Back!, 1991) • Fekete Dinamit (Black Dynamite, 2009) • Pánikfalva (Panique au village, 2009) • Amit tudni akarsz a szexről … (Everything You Always Wanted to Know About Sex * But Were Afraid to Ask, 1972) • A Toxikus bosszúálló (The Toxic Avanger, 1984) • Gyilkos bohócok az űrből (Killer Klowns from outer Space, 1988) • Jack Frost (1997) • Evil dead – Gonosz halott 2. (Evil Dead II, 1987) • Agyban nagy (The Man with Two Brains, 1983) • Basket Case (1982) • Náci zombik (Dead Snow, 2009) • Shock Waves (1977) • Zombik tava (Le lac des morts vivants, 1981) • A bárányok harapnak (Black Sheep, 2005) • Mosquito (1995) • A cápa (Jaws, 1975) • A cápa 2. (Jaws 2, 1978) • A cápa 3. (Jaws 3-D: El gran tiburón) • A cápa Japánban (Jaws in Japan, 2009) • Jurassic cápa (Jurrassic Shark, 2012) • Dinócápa (Dinoshark, 2010) • Kétfejű cápa (2-Headed Shark Attack, 2012) • Homokcápák (Sand Sharks, 2011) • Sharktopus (2010) • Meg cápa vs. Mecha cápa (Mega Shark vs. Mecha Shark, 2014) • Sharknado (2013) • Sharknado 2: The Second One (2014) • Tinédzser farkasember voltam ( I Was a Teenage Werewolf, 1957) • Tinédzser Frankenstein voltam ( I Was a Teenage Frankenstein, 1957) • Tinédzser zombi voltam (I Was a Teenage Zombie, 1987) • A fekete gestapó (The Black Gestapo, 1975) • Hullajó! (Braindead, 1992) • Curtains (1983) • Lemora: A Child’s Tale of the Supernatural (1973) • Temetőember (Dellamorte Delamore, 1994) • Véres karácsony (Santa’s Slay, 2005) • Machete (2010) • Machete Kills (2013) • Rémségek kicsiny boltja (Little Shop of Horrors, 1960)

Több vásznat a kicsiknek! A Michael Fassbender főszereplésével készült a július végén bemutatott Frank kísérőfilmje Bucsi Réka többszörösen díjazott diplomamunkája, a Symphony no. 42 volt. A szeptember 25-én mozikba kerülő Szabadesés is kapott egy kísérőt: Tóth Luca A kíváncsiság kora című, szintén számos díjjal jutalmazott animációs alkotása lesz látható Pálfi György legújabb mozifilmje mellett. Ezzel vajon előkerül egy rég kikopott szokás, a kísérőfilmek vetítése a magyar mozifilm-forgalmazásban? Augusztus elején pályázatot írt ki a kmh Film és a Vertigo Média legfeljebb 10 perces rövidfilmek készítésére, melyek közül a legjobb alkotást Pálfi György Szabadesés című filmje előtt vetítik szeptember 25-től. A nyertes a mome animáció szakán, később a londoni Royal College of Art mesterképzésén diplomázott Tóth Luca A kíváncsiság kora című filmje lett, amely az Annecy filmfesztiválon különdíjban is részesült. Bucsi filmjének bemutatása a mozikban, kísérőfilmmé avanzsálása is meglepetés volt. Az augusztusi kiírás után felmerül a kérdés, hogy mégis látnak potenciált a mozifilm-forgalmazók a magyar (animációs) rövidfilmek kvázi double feature-ként való vetítésében? A szokás nem ismeretlen, a Csillagok háborúja első (vagyis negyedik) része előtt például Reisenbüchler Sándor kollázstechnikával készült Pánik című, a jövőbeli technokrata civilizáció nyomasztó világáról szóló animációját adták a mozik. Rövidfilmek és diplomamunkák leginkább csak fesztiválok (Friss Hús, Titanic Filmfesztivál, Magyar Filmszemle, Primanima) vagy különleges vetítések (a Magyarhangya programjain, vagy legutóbb az Uránia Filmszínházban az egyhetes 100 éves a magyar animáció vetítéssorozatán), esetleg filmklubok (Pest megér egy estet, Filmestészta) keretein belül láthatók, nemcsak rövidfilmes blokkokban, hanem kísérőfilmként is. A Symphony no. 42-t például a Titanicon a Lovak és emberek című izlandi film mellett vetítették. A filmek a nagyközönséghez maximum televízióban vagy interneten juthatnak el, már ha megvásárolják a jogokat, illetve elérhetővé teszik az alkotók. Előbbire egyre több példát látunk (M. Tóth Géza: Mama, Glaser Katalin: Három nagymamám volt), de utóbbival is sokszor lepnek meg minket a készítők: Vácz Péter például tavaly karácsonykor pár napra elérhetővé tette Nyuszi és őz című, már több, mint

70 díjjal jutalmazott rövidfilmjét, de Szirmai Márton Grimm Café-ja is egy hétig látható volt január elején egy videómegosztó oldalon (azóta már teljes hosszában megtekinthető). De, ha fesztiváloztatni szeretnék az alkotók, hogy filmjük minél több szakmai elismerésben, illetve díjban részesülhessen, addig nem lehet megosztani a világhálón. A korábbi példákban animációs (a Mama esetében részben animált) rövidfilmeket említettem, nem véletlenül, hiszen ha kísérőfilmekről van szó, valószínűleg mindenkinek a Pixar rövidfilmjei jutnak eszébe. Az animációs stúdió sikeresen rászoktatta a közönséget a kidolgozott és mély tartalommal bíró, gyerekek és felnőttek számára is élvezhető rövid alkotásokra, amik olykor maradandóbb élményt okoznak, mint maga a főfilm (például az Egy bogár élete előtt játszott Geri sakkozik). Ezek a filmek általában egy geg (Nippfelkelés, Egyszemélyes zenekar, Presto) vagy egy érzékenyebb emberi probléma (Kissé felhős, La Luna, A kék esernyő) köré épülnek, és oly módon vannak kidolgozva, ami a multiplexekbe járóknak, de a művészibb igényűeknek is szórakoztató. A Symphony no. 42 és A kíváncsiság kora vizuális, akusztikai és narratív szempontból is a szürreális, a fősodorbeli filmek konvencióit felrúgó,

elvontabb utat célozza meg amellett, hogy ugyanúgy az univerzalitásra törekszik, mint Pixar-társai. Ezek hangulatukban – akárcsak a Pixar-művek – igazodnak a nagyfilm érzelmi és képi világához, mondhatni ráhangolják a nézőt. Bucsi szubjektív, asszociációk által összekapcsolt jelenetekből álló rövidfilmje jól illik a Frank valóságon alapuló, komoly (művész)létbeli kérdésekkel foglalkozó, de a papírmaséfej által mégis őrületes és humoros, az érzelmi dinamika által formált cselekményéhez. Tóth Luca animációs rövidfilmjéről pedig egyenesen azt mondta Pálfi György (aki a Szabadeséssel a Taxidermia után egy újabb groteszk és szürreális formába öntött társadalomkritikát tár a néző elé), hogy szerinte bátrabb alkotás, mint az övé. Igaz, hogy míg a Pixar-filmek a multiplexek, a Frank és a Szabadesés a művészmozik műsorát bővíti, addig nyilvánvaló a tematikabeli különbözőség és a bátrabb művészi elemek használata. Az előbbinél a reklámok és a bemutatók vesztegetik az időt, utóbbinál viszont egy tízperces alkotással lehet gazdagabb a filmre jegyet váltó néző. A frissen diplomázott alkotóknak hatalmas lehetőség a nagyközönség előtt nagyvásznon bemutatni munkájukat, amivel a nagyjátékfilmek árnyékában tengődő rövidfilm presztízsét is növelhetnék. – Herczeg Zsófia

Porából feléledt indie Phönix A The Kooks egy brit indie rock formáció, melynek stílusára a reggae, valamint a brit alternatív- és popzene is hatott. A sorozatos kezdeti sikerek ellenére problémák léptek fel a zenekar életében. Basszusgitárosuk, Max Rafferty egészségügyi okokra hivatkozva kilépett a zenekarból. Később dobosuk, Paul Garred adta fel a zenélést. Ilyen megrázkódtatások után adta ki a banda harmadik albumát Junk Of The Heart címmel, ami a formáció leggyengébb lemeze. Eljött azonban a 2014-es év, melynek elején megjelent Down névre keresztelt ep-jük új reményt adott, majd szeptember 8-án megjelent Listen című negyedik nagylemezük. Ez az első album az új dobossal, Alexis Nunezzel. A felvételeket egy fiatal hip-hop producer, Inflo vezette. Mellette dolgozott Fraser T Smith és Luke Pritchard frontember. Ezek a változások nagyban érezhetőek a lemez hangzásvilágán: Hangsúlyossá váltak az r&b-s, funkys és dzsesszes elemek, a vokálok pedig az eddiginél is nagyobb szerepet kaptak. Az Around Town Alexis Nunez dobtémájával kezdődik. Az erős nyitás szépen bemutatja a banda új irányvonalát. Fontos szerepet kap a basszusgitár, a dob és a vokál, a gitárok pedig az eddigiekhez képest igen szerények, viszont annál érdekesebbek. A következő Forgive & Forget című dalban, már sokkal dominánsabb a gitár. Itt már sejthető, hogy a srácoknak sikerült összeszedniük magukat. A Westside című daluk a Daft Punk korai időszakának hangulatát idézi. Luke bevallása szerint a két legjobb barátja szerelemmé, később házassággá alakuló kapcsolatáról szól ez a szám. A See Me Now – ami egy dalba foglalt levél Luke elhunyt édesapjához – Inflo ötlete alapján született meg. Meglepő, hogy zongorát is hallhatunk, ráadásul egészen kitüntetett szerepben. A lemez soron következő dala a Bad Habbit, ami akár egy korábbi albumon is megjelenhetett volna, jó hangulatú, pörgős. Az album egyik fő dala a Down, ami egy igazi funkys

nóta. Az Are We Electric annyira electric, hogy akár egy diszkósláger is lehetne. (Lehet várni az Avicii-verziót!) A lemez záróakkordja a Sweet Emotion: A dalban gépdob szól, ami külön érdekesség, ráadásul a minimálérzést erősíti az egyszerű gitártéma, ami időközben kiegészül egy másodikkal és egy zongorával, ami a dal végére egészen átalakul, és olyan, mintha egy profi dzsesszzongorista vette volna kezelésbe a dal elején hallott egyszerű gitártémát. Nagyszerű befejezés! A Listen egy beérett zenekar és egy fiatal, de nagyon kreatív producer remekül sikerült munkája. A The Kooks nemcsak összeszedte magát, de ezzel a lemezzel továbbléptek egy olyan irányba, ahol bátran megvethetik gyökereiket. – Kovács Gergő

Biró Krisztián

ELDORÁDÓ OSTROMA Te már otthont érzel a vonatútban, én még csak hangosodó fékeket a vállaimban. Mindketten évekre csomagoltunk, és csak hagyjuk, hogy pár kopott községtábla döntsön helyettünk. Azt mondod, itt tisztább a levegő, de szerintem a legtöbb tüdőlebeny ugyanúgy tűpárna, mint otthon volt. És ez is egy pontosan olyan város, ami a halottairól lett híres. Itt leszállhatsz. Én a következő megállónál huszonéves leszek, és még sehol nem láttam Európát. De hát így tanultuk: darabonként hagyni el azt, ami eltört, táskánkat szorongatva utazni mindig a rossz irányba. Megjelent a Műút 2014046-os számában