Perspi by Perspektíva

2017. június XXIII. évfolyam 2. szám

Hányféle diák létezik nyáron?

ögtön elsőnek jöhet a „nagyon értelmes dolgokkal fogom tölteni ezt a 3 hónapot, tanulok a vizsgáimra és még átnézem a következő tanév anyagát is, nekikezdek valami új küzdősportnak, megtanulok origamizni és egye fene, még egy Moldoveanu is belefér”. Ez az a diák, aki hazugságokkal áltatja magát és a nap végén az ágyban fekszik, nagy láthatatlan táblán pedig a feje felett lóg, hogy BED OF LIES. És nyugodtan teszi le a fejét, másnap ugyanerre szenderedve. Ő az, aki általában egész nyáron benn ül, többnyire a laptop előtt és egyáltalán nem a LOL és WOW szerelmese, hanem napi átlaggal két évadot néz meg egy olyan sorozatból, ami már a könyökén jön ki. Ilyenkor érdemes nekikezdeni egy olyan jó 7-8 évados dolognak. Jóbarátok, Grey’s Anatomy vagy épp Barátok közt (oké, ez azért túlzás). A lényeg, hogy az egész nyár úgy illan el a szeme előtt, mint egy kimerevített kép a sötét szobában. Gyorsan. Unalmasan. A második véglet rögtön az, aki „egész nyáron orrba-szájba nyomom a bulikat/fesztiválokat és állandóan képeket lökök fel a netre és minden-

Karikás Heni

soha nem felejtesz el. Lesznek olyan napok, amikor egy buli kellős közepén vagy és nem is vagy éppen józan, de érzed, hogy élsz, érzed, hogy fiatal vagy, érzed, hogy a tiéd lehet minden, ami csak létezik. Érzed, hogy ezt most, itt meg kellett élned. Érzed, hogy ez a nyarad egyik legjobb pillanata. Mert körül vagy véve olyan emberekkel, akik osztoznak ebben veled és tudják jól, hogy minden, hova, hogy mindenki lássa, mennyire ami végigmegy benned, az bennük heppi és fan volt”. Ők általában a nyár is ugyanúgy megtörténik. Amikor közepére kifogynak, az erő vagy a másokkal is megtörténnek a dolgok, pénz elhagy, mert azért valljuk be, akkor érzed, hogy nem vagy egyedül. az egyetemen nem hiába ettem egy Hogy teljesen megérte azt a pénzt évig szalonnát zakuszkával és me- erre meg arra a fesztiválra kiadni, legszendvicset, jóformán naranccsal mert olyan élményt adott neked és (true story). De ők nem unatkoznak, olyan emberekkel hozott össze, akik ezért talán még van, aki irigyli is nem igazán futkosnak minden nap őket. És itt rögtön ki is fogytunk? Ez az utcán. Így nősz fel! Így tanulsz a két fajta diák van nyáron? igazán. És teljesen megérte az is, Nem. Igazából többezer van. Minden hogy másnap teljesen tönkre vagy diák más. Mindenki másképp tölti a menve, vagy le vagy égve (ki milyen nyarát és mindenki olyan élménye- értelemben veszi ezt). Minden megket szerez, amire majd jó lesz vis�- érte. Megérte másokért. Magadért. szagondolni. Mindenki úgy éli meg Ezért senki nem mondhatja, hogy ezt a 3 hónapot, hogy eltervezi, élete nincs meg a lehetőség, mert csuklóból legjobb 3 hónapja lesz fel tudok sorolni rögtön ez. Többé-kevésbé ez ...nem hiába ettem 5-6 olyan eseményt, egy évig szalonnát sikerül, de sosem tel- zakuszkával és me- ahol magyar diákok jesen. Mindig lesznek legszendvicset, jó- lesznek, magyar banolyan napok, amikor formán naranccsal dák, jó bandák, sokszínű nem tudod, mit kezdj (true story). emberek (igen, feketék, magaddal, amikor nem tudod, kit fehérek, sárgák, eunuchok? és még hívj ki, amikor kínodban elkezdesz jófejek is) és hatalmas bulik, amik nekapálni nagyidék kertjében. Lesznek ked és érted szólnak. olyan napok, amik unalmasak lesz- Szóval azt kívánom, legyen meg idén nek, amikor olyan lehetetlen dolgokra nyáron a saját irigylésreméltóanunis rászánnád magad, mint a tanu- dorítóannagyonnagyonvagányvollás. DE! Lesznek olyan napok, amiket tésnembánom történeted.

Perspektíva, 2017. június

2. oldal

Dilemmák

minap sétáltam a Deák Ferenc úton (str. Eroilor) és megpillantottam Makar Lehel Half – Arcok és kérdések című fotósorozatát, amelyet a Kolozsvári Román Napokon állítottak ki. A roppant érdekes képek mellett egy, még annál is érdekfeszítőbb idézetre lettem figyelmes. Az idézet így szól: „Félig üres vagy félig tele? Bal vagy jobb? Férfi vagy nő? Létezik valami a fehér és fekete között? Egyenlők vagyunk diverzitásunkon belül? Lehetett volna másképp? Milyenek vagyunk most? Többet mond-e még egy kép ezer szónál? Meg lehet-e még állni, néhány másodperc erejéig, egy portré előtt? A képzelet egy játék vagy játszma?” Makar Lehel ezekre a kérdésekre kereste a választ fotóiban. Válaszokat arra, hogy negatívan vagy pozitívan látjuk a világot. Hogy az emberek mennyire szűkl átókörűek manapság, mennyire látják a fekete és fehér közötti átmenetet. Talán ez a kérdés ragadott meg legjobban, hiszen nagyon elkeserítő számomra, hogy ennyire betokosodott emberek vesznek körül. Láttam egy filmet

Parászka Emő évekkel ezelőtt, a Buborék srácot. Kicsit úgy képzelem a mai társadalmat, mint ahogy ez a fiú élte az életét. Egy buborékban. Megóvva őt a világ minden apró szennyétől, ezzel együtt minden apró gyönyörétől egyaránt. Szeretném, hogy bármennyire rossznak is érezzük az életet, tudjunk a problémák mögé látni, és lássuk meg a szépet. Az emberek sokfélék. Ettől függetlenül mindenki egyenlő. Lehet az néger, arab, fehér. Pont ettől lesz sokszínű a világunk. Milyen lenne, ha mindenhol egyforma emberek bolyongnának? Nem lennének egyéniségek? Bele se merek gondolni. Lehetett volna másképp? Ezt a kérdést minden nap felteszem magamnak. Legalább egyszer. A bizonytalanság, a dolgok túlbonyolítása lehet az oka. Csinálhattam volna másképp? Mit gondolnak majd mások? Mit gondol majd Ő? Sajnos a másoknak való megfelelés nagy úr lett manapság. Vagy inkább a visszajelzések? Egy kérdés után még felmerült bennem számtalan más, amiről regényeket írhatnék, akár. Milyenek vagyunk most? Emberek vagyunk, akik eszeveszettül küzdünk a pénzért, a megélhetésért. Tanulunk, hogy legyen egy papírunk valamiről… Többet mond-e egy kép minden szónál? Természetesen. Egy fényképen lévő öreg néni, egy pillantás, egy mimika. Nem kell mellébeszélés, ha van egy fotó, ami érzéseket vált ki belőlünk. Egy porté előtt megállni pár másodperc erejéig? Nem. Vagy most, vagy soha. Az ilyenek láttán megbizonyosodik bennem, hogy érdemes Kolozsvár utcáin lófrálni. Talán ez lehet az oka annak, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire a szívemhez nőtt ez a város.

Szeretünk, szesszió szele! Csiki Zsuzsa …mert neked hála érezzük, hogy végre közeleg az igazi nyár! Kicsit ugyan még fájnak a vizsgák, még rosszul esik a korán kelés, még aggódni kell, hogy kitart-e anyuka főztje hétvégéig. De közeleg az igazi (fehér lóval, vagy anélkül)! A nyár azon része, amikor nem kell a túlfűtött huszonötösön tolongani, amikor gondolni sem kell a leadandókra, és amikor végre nem kell rettegni a rémisztő e-mailektől. Az egyetem jó dolog, de ahogy a mondás is tartja: jóból is megárt a sok. Hát még a nagyon sok! Márpedig októbertől júniusig nagyon sok, még annak is, aki nem a rendszeres egyetemre járás híve. Persze vannak közben bulik, vakációk, hosszúhétvégék, de az egyetem pofátlanul liheg mindvégig a nyakunkba, meggátolva minket a felhőtlen kikapcsolódásban. A nyár pedig köztudottan a lehetőségek időszaka. Ilyenkor ugyanis lehet bulizni, fesztiválozni, pihenni, dolgozni, kirándulni és a legenda szerint akár tanulni is. Azonban ez utóbbiról sajnos nincsenek még hihető forrásaim. Szóval élményés tapasztalatszerzésre egyaránt alkalmasak a diákként, egyetemistaként megélt nyarak. Lehet szó ismeretlen arcokkal átbulizott fesztiválról vagy akár ismeretlenben ledolgozott, kemény munkáról. Nyár végén mindannyian elmondhatjuk, hogy tanultunk, tapasztaltunk, megismertünk valami újat ebben a vakációban is, valami olyat, ami később a javunkra válik, vagy csak egyszerűen elfoglalja helyét a kellemes emlékek között. Tartalmas, élményekben és emlékekben gazdag nyarat kíván a Perspektíva csapata!

Perspektíva, 2017. június

Várad vár rád!

3. oldal

Mihály Salomé

indig jó egyetemistának lenni, kivéve most… Átvirrasztott éjszakák, szövegkiemelőtől színes papírhalmazok és vészesen közeledő vizsgaidőpontok tornyosulnak fölénk, odakint pedig már hét ágra süt a nap és vidáman integet a nyár. Ilyen körülmények között pedig természetesen csak egy gondolat foglalkoztatja az egyetemistát: hogy menni kellene. Menni, de hová? Ha úgy érzed, szívesen kiszakadnál egy kicsit megszokott környezetedből, viszont egy hajóútra a Karib-tengeren már éppen nem telik, akad egy pénztárcabarát, mégis színvonalas lehetőség: Nagyvárad. A Kolozsvártól mindössze 150 kilométerre fekvő városban egyaránt helynek számít a Bodega, ami tökémegtalálható a kisvárosra jellemző letesen teljesíti egy igazi romkocsma nyugalom és a fiatalos életvitel, hét- feltételeit: reggel pár lejért reggelizvégi programokból és érdekes látni- het ott az éhes-szomjas egyetemisvalókból pedig sosincs hiány. Nagyvá- ta, s hétvégenként amikor lemegy a rad már a múlt században is fontos nap, az estéket legtöbbször élőzene kulturális központ volt, ugyanígy ma kíséretében végigbulizhatja. S mivel is szellemi oázisra lelhetnek benne a ilyen helyekből sosem elég, alternatítörténelem-, illetve művészetkedvelők: vát nyújt a Moszkva, melynek színvoa Szigligeti Társulat színes választékot naláról árulkodjon a tény, hogy olyan nyújt a színház szerelmeseinek, kor- előadók és együttesek fordultak meg társ és klasszikus darabok egyvelegé- benne, mint például Szabó Balász vel. Az Ady Endre emlékmúzeumba is bandája, Margaret Island, Kispál és a érdemes ellátogatni, ami nemzetünk Borz vagy Halott Pénz. egyik legnagyobb költőjének egykor Talán az egyik legjobb dolog Nagyvákedvenc kávézója volt. radban az, hogy az ember itt igazán S ha már a kávézókról van szó, vé- közel érezheti magát a természethez. tek volna nem megemlíteni néhány, Várad rengeteg parkkal rendelkezik, az egyetemisták által már-már le- s igazán jól áll a városnak, hogy a gendás helyként emlegetett kávézót Sebes-Körös épp a központban szeés romkocsmát. Ha valaki igazán jól li át, amelynek kiépített part menti akar indítani egy napot Nagyvára- sétánya a sportolni vágyók kedvenc don, akkor első helye. Viszont ha turisútja a Semira- Ha valaki igazán jól taként érkezel, sporteszmisba vezet, a akar indítani egy napot közök nélkül, akkor sem akkor kell elkeseredned, csak város egyik leg- Nagyváradon, első útja a Semiramishangulatosabb pattanj fel egy bérelhető kávézójába, aho- ba vezet, a város egyik kerékpárra, tekerj körbe a vá ha betéved leghangulatosabb ká- városban, megéri a látváaz ember, olyan vézójába... nyért. Ha pedig tizedmakávét kap, ami nem csupán koffe- gaddal jönnél, s szívesen kosaraznáinszükségletét elégít ki, hanem fel- tok, röplabdáznátok vagy fociznátok idézi a kávézás összes örömét, a egyet, mindenki számára lehetősédekorációról pedig csak annyit, hogy get nyújt erre a Liget park, ingyenes garantáltan Insta-kép lesz belőle. sportpályáikkal. Ha mindezek után Ugyanakkor szintén kihagyhatatlan még nem fáradnál el teljesen, tegyél

Fotó: Schmutc Csongor egy sétát a helyi állatkertben, ami nemrég lett felújítva és kibővítve. És ha már úgyis sétálsz, barangolj egyet a váradi várban, mert ha szerencséd van, kifoghatsz egy előadást a szabadtéri körszínházban, vagy vedd az irányt a sétálóutca felé, egyél egy fánkot a Crazy Donuts-ban, nézz szét a ruha-, illetve könyvesboltokban és feltétlenül szelfizz egyet a Holnaposok szoborcsoportjánál. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert mindenki, aki Váradra látogat, ezt csinálja. Június 19 – 25. között különösen érdemes ellátogatni Váradra, hisz ekkor vannak a Szent László Napokat. Az évente megrendezett eseménysorozatot idén rendhagyóan nagyszabásúra tervezik, szent királyunk trónra lépésének 940., szentté avatásának pedig 825. évfordulója alkalmából. A résztvevők olyan színes programok közül választhatnak majd, mint például a vártájfutás, kézműves vásár, design-nap és az ehhez kapcsolódó konferenciák, kiállítások, Szent László-kvíz és különböző gyermekprogramok. A jó hangulatról és a Szent László Napok zenei aláfestéséről pedig a Loyal, a Pannonia All Star Orchestra, az Anna and the Barbies, a KFT, Demjén Ferenc, a Metropol Group és az Omega gondoskodik majd, többek között. Ha kedvet kaptál hozzá, ne feledd: Várad vár rád!

Perspektíva, 2017. június

4. oldal

Korpos Attila

Egyetem és Kolozsvár után

(külföldön) folytatás

Gyors visszapillantó: kétéves kolozsvári pályafutás után folyamatban a dániai kaland. Így félév végére már azért realizálódik, hogy eltelt egy újabb egyetemi év, talán ennyivel is bölcsebbek (de mindenképp öregebbek) vagyunk. Sokaknak még hátravan egy jó kis államvizsga, esetleg disszertáció, mások már a nyári forgatagban érzik a lábujjukat. e el fog telni az is. Nem akarok re megéri bevállalni a távolságot. Tuátesni egy egész nyári kalandon, lajdonképpen ott is hagyja ezért több félreértés ne essék! Viszont van, aki- fiatal a biztos családi fészket, napi ben felmerülnek a nagyobb vetületű szinten… Mert egyszer ő is szeretne kérdések, mint a „mit csináljak ősz- egy Saját fészket. Ahhoz pedig lástől?” Még egy dorbézolós, szülőmen- suk be, otthoni viszonylatban vagy tes év azért nem esne rosszul (feltéve, valami rettentően nagy és törvényha végeztünk az egyetemmel, más- telen üzletbe kell kezdeni vagy óriási képp meg úgyis megtörténik). Tám- mákja kell legyen az illetőnek. Jó is pontok? Kapaszkodók? Meglátjuk. legyél abban, amit csinálsz, nélküLassan már én is hasonló gondok- lözhetetlen is, értékeljék is a munkal találom szemben magam. Mint kád, nem mellékes szempont pedig megannyi párhuzam a cikksorozat a megfelelő anyagi juttatás. Na, folyamán, ez a kérdés is aktuálpoliti- mutass be nekem legalább tíz ilyen kai. Az egyéves szerződés nemsokára képességű fiatalt, aki azt mondlejár, a dilemma a fejemben pedig ja: „Elégedett vagyok”. Nem, szinte akár egy mohácsi csata. Mit kezdek soha nem vagyunk azok. itt, mit kezdek otthon? Jobb itt, jobb Talán a mentalitás és a korábbi geneotthon? Elég volt ennyi vagy folyta- ráció vetülete, de a mai világban nem tódhat még? Tényekre, örök érvényű igazán létezik olyan, hogy elégséges. megállapításokra kell hagyatkozni Többre több kell, ez pedig már nem az ilyenkor, amelyek nem hazudnak és egészséges maximalizmus. Az anyafelfedik, hogy nekünk mi a legjobb. giasság határai nem ismert horizonNem kérdés, hogy anyagilag mennyi- tokat járnak be, a gyűjtögetés pedig

SPORT - SPORT - SPORT - SPORT - SPORT

Nyári sport naptár Szép ígéretekkel közeledik felénk a nyár. Mindenki várja már a szabadidőt, a szórakozást, a kellemes meleget. Tökéletes idő focizásra. Mivel a futballvilágban mindig történik valami, az idei nyár nem lesz unalmas: kezdődik a 2017-es konföderációs kupa, Oroszországban, illetve az International Champions Cup (ICC). Az ICC kemény mérkőzésekkel várja a futballvilág kedvelőit. Ezen a nyáron szerencsénk lesz nem is egy, hanem három

El Clásicóhoz. Az első Clásico az ICC alatt lesz, július 29-én Miamiban, a Hard Rock Stadiumban. Az amerikai nagyváros már fel van készülve a mérkőzésre, mindenhol reklámokat látni erről. A jegyek ára sem alacsony. Az angol sajtó szerint a nyári Clásicóra drágábbak a jegyek, mint a Bajnokok Ligája döntőjére. A legolcsóbb jegy 602 euróba kerül, míg a BL-döntő legolcsóbb jegye alig 70 eurós. Azok a személyek, akik a legjobb helyekről szeret-

már berögzült tevékenység a mindennapok forgatagában. Ha ezt diktálja a rendszer, nincs, mit tenni. Ahogy egy fecske nem, úgy egy ember sem… …és mégis. Tapasztalat tapasztalat hátán, a bölcsesség pedig csak gyarapszik. Felcserélődik a családi szeretet a munkával és az előrehaladással. Kitartást és támaszt nyújt a tudat, hogy haladok előre egy otthoni viszonylatban mesés homályba burkolózó cél felé. Amihez otthon tíz év kell, ahhoz itt csak kettő. De az is igaz, hogy a fiatal éveidet áldozod be. Belegondolni is rossz, hogy mi mindenről maradsz le. Viszont inkább most vállalom be, mint majd a saját családom mellett. Amíg a pénzből építkezek, addig az emberi kapcsolatok teljes pusztulása is bekövetkezhet. És így tovább… Háborgó tengerre hasonlít az okfejtés: pozitív hullámra negatív jön és fordítva. Váltakoznak a pólusok, percről perce bukkannak elő a semmiből újabb és újabb megfeleltetések. Nagy kaland, nagy reményekkel, de a legfontosabb észben tartani: a pénz nem helyettesít semmit, csak ideiglenesen pótol! Oscar Wilde Dorian Gray-je segít megérteni: „Az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk egy kísértéstől, ha belevetjük magunkat.” Szóval csak okosan, túlélésre ítélt fiatalság!

Katara nék megnézni az El Clasicót, nem kevesebb, mint 4.170 eurót kell fizessenek. Ebből az árból nyugodtan meg lehet vásárolni egy évi bérletet a Premier League-ben. A Miamiban lezajló Clásicó lesz a második a futballtörténelemben, amely nem Spanyolországban játszódik. Az első idegen földön játszott mérkőzés 1982-ben volt, Venezuelában. Szép nyarat mindenkinek!

Perspektíva, 2017. június

5. oldal

Varga Zsuzsa

vesen. Már nem akarok gyűlésekre járni, nincs kedvem az irodába menni, nem hiányzik a társaságuk. Úgy gondolom, a romániai civil szférának (lehet, máshol is, én inkább ezt láttam, tapasztaltam) van egy katasztrofálisan végzetes hibája, éspedig az, hogy nem becsüli meg az önkénteseit és azok munkáját. Számos helyen tapasztaltam ezt, különböző közegekben, különböző feladatkörökben. Az önkéntesed nem csicska és nem tökéletes. Ha nem tetszik, amit csinál, tanítsd meg ahelyett, hogy lehülyézed, mert soha többet nem fogod őt látni utána. Háláld meg valamivel, éreztesd vele, hogy nem hiábavaló a munkája, köszönd meg neki, ha másképp nem is, de szóban, mert sokat számít. És legfőképpen, értékeld olyannyira, hogy ne olyan munkát adj neki, amit a fizetett alkalmazottaddal sem végeztetnél el, mert neki sem fizetsz elég sokat ahhoz, hogy elvállalja. Kedves önkéntes! Ne ess abba a csapdába, hogy nincs előre megbeszélve a feladatköröd és utána mindent rád sóznak! Kedves civilszféra! Szedd össze magad, ha meg akarod tartani az önkéntesbázisodat! Nem olyan nehéz ez, csak tenni is kell érte.

Az önkéntessel bármit lehet?

zt látom magam körül, hogy sokan nem tudják értelmezni az önkéntesség fogalmát. Nem tudják megfogalmazni, mit jelent számukra, vagy úgy egyáltalán a szó maga mit takar. A Wikiszótár melléknévként és főnévként is meghatározza az önkéntes szót, összességében úgy írja le, ahogyan én is tenném és teszem is most: valaki önszántából, saját indíttatásból tesz valamit akár ellenszolgáltatásért cserébe, egy ügy érdekében, amit szeretne képviselni. Ez azt jelenti, hogy az önkéntes azért megy például egy civilszervezethez önkéntes munkát végezni, mert mondjuk szívesen segít adományokat gyűjteni a hátrányos helyzetű gyerekeknek. Nem vár érte cserébe semmit, azért teszi, mert ő attól, hogy segíthet, jobban érzi magát. Azért megy el egy fesztiválra szervezőnek, mert szeretne egy csapat tagja lenni, szeretne a fesztivál része lenni, szeretne ott lenni, az élményben részesülni. De ez nem azt jelenti, hogy az az önkéntes mindent – ingyen – meg fog csinálni a nap bármelyik órájában, mert neki az a dolga. Nem, nem az a dolga. Nem köteles akkor ugrani, amikor füttyentesz, nem köteles végighallgatni a leteremtéseket és nem köteles bármit megcsinálni, ha az előre nem volt egyeztetve. Valóban, ha az ember elvállal egy feladatot, azt végezze el becsülettel, de az önkéntes, ha már önként vállal el feladatot, olyanra szánja rá magát, amit szívesen csinál. Nincs is annál rosszabb, mint

amikor önkéntesként utálod a munkád és ráadásul nem kapsz érte egy köszönömöt sem. Igen, kedves „munkáltató”, ez a minimum. Az önkéntes nem az alkalmazottad, akit az éjszaka közepén is ugraszthatsz, nem a tulajdonod, aki tálcán hozza a sült galambot, nem a titkárnőd, akit csak kávéfőzésre tartasz az irodában. Attól, hogy valaki segít neked a munkádban, mert esetleg megkérted rá és ő elvállalta, még mindig meg kell becsülnöd a munkáját, akkor is, ha nem tökéletesen végzi el. Mert ugye semmi sincs ingyen, és vajon miért? Ha tökéletesen dolgozó munkaerőre van szükséged, akkor vegyél fel valakit, akit megfizetsz a munkájáért. Talán azért nincs semmi ingyen, mert az emberek megunták, hogy szívességet tegyenek másoknak. Talán azért van így, mert nemhogy pénzbeli honoráriumot, de sokszor egy ebédet sem kapnak cserébe. Azt hiszem, tudom, milyen és meg tudom érteni azokat, akik kezdenek kigyógyulni ebből a kényszeres „mindenáron önkénteskedni akarok valahol” betegségből. Nem kifizetődő – és itt nem fizetésre gondolok, bár sokan nem tudják, de van olyan, hogy fizetett önkéntesség – , itt arra gondolok, hogy kiölik belőlem a szándékot. Egy idő után, a sok hiszti és cirkusz után, már nem csinálom szí-

Perspektíva, 2017. június

6. oldal

A szesszió nem csak a sorozatoké! Tőkés Hunor

Kolozsvári Állami Magyar Színház repertoárja két új darabbal bővült mostanság, egy másik pedig júniusban lesz bemutatva, sok más kiváló alkotással együtt. Ha meg valaki épp a szesszióra tanul, egy jó ürügy a pihenésre ezeket megnézni. Ráadásul ha sorozatok helyett ezt választod, nem kell amiatt aggódnod, hogy nem csak egyet nézel meg egy nap, hanem egy egész évadot – mint a sorozatok esetében… Emellett felülmúlhatatlan élménnyel szolgál, aminek te is a részese vagy. Az egyik új színházi darab a Légy jó mindhalálig, ami sokak számára ismerős; ki ne ismerné a kis Nyilas Misi sajátos tragédiáját? Béres László, a színdarab rendezője szerint: „…jónak lenni egyenlő a becsületességgel, és az arra való törekvéssel. A rendszerek, az elvárások ellenére mindig és mindenkoron megmaradni önmagunknak. Nem szól ez a darab másról, mint hűnek lenni önmagunkhoz.” Ezt az előadást június 24-én, szombaton, 19:00 órától nézhetitek meg. A másik új és már most hasonlóan nagy sikernek örvendő darab, amire két alkalommal is lehetőségetek lesz elmenni, a Nagy Botond által rende-

zett Vakok című előadás. A színház oldalán ezt a leírást olvashatjuk róla: „Ez az előadás nem tesz ígéreteket és nem magyarázkodik. Nem akar több lenni, mint ami: egy kollázs. Kollázs a korról, amibe évezredek óta folyton beleszületünk, a sutaságainkról, ahogy elbeszélünk egymás mellett, figyelem- és szeretetéhségünkről. Vakság az, amikor nem látunk, és vakság az is, amikor nem akarunk

látni. A szem előtti vízfüggöny lehet választás kérdése is. Csalás nélkül senki nem tudja felidézni a saját tenyerén végigfutó vonalakat. Emberszerű alakok, összezárva egy térben. Az emberszerűségen kívül nem történik semmi. – Néha azt álmodom, hogy látok. – Én csak akkor látok, ha álmodom.” –

megtekinthetitek június 6-án, kedden és 16-án, pénteken, 20:00 órakor. A harmadik, még csak júniusban debütáló színdarab A vágy villamosa, ami a leírásából ítélve igencsak nagyot fog szólni brutalitásával és érzelmi túltengéseivel: „…nem egy közönyös mű. Erőszakosságát a szeretet és a szexualitás finom rétege borítja, amely képes ellenállni az erőszaknak, legalábbis amíg a nap felkel. A pofonok átalakulnak öleléssé, és a kapott sebek csodálatos módon gyógyulásra lelnek. A szereplők testi szerelemre vágynak, de annál is inkább békességre, csendre, arra, hogy a fejükben állandóan fecsegő hangok végre elhallgassanak. Szeretnének megszabadulni attól a fenyegetettségtől, amit a színpad kulisszái jelentenek számukra.” – mondja a rendező, Tom Dugdale. Az előadás a szesszió végén, június 28-án, szerdán és 29-én, csütörtökön lesz bemutatva, 19:00 órától. Júniusban ezeken kívül láthatjuk még a következő előadásokat: Márai Sándor: Hallgatni akartam, Molière — Bertolt Brecht: Don Juan, Homemade, Dragomán György: Kalucsni, Makszim Gorkij: A mélyben, Hormon, Henrik Ibsen: Rosmersholm, Hedda Gabler, Balla Zsófia: Más ünnepek, Demény Péter — Salat Lehel — Márkos Albert: Lélekcsönd és William Shakespeare: Julius Caesar. Fotó: Bíró István

Perspektíva, 2017. június

7. oldal

Polonkai Éva

Novelláskötet utazók számára

NOVELLA - NOVELLA - NOVELLA -NOVELLA

z irodalom ezerarcú és én mindegyik arcát szeretem. Viszont ki nem állhatom az általánosításokat. Úgyhogy inkább nem ködösítek. Tulajdonképpen Szabó T. Annával vagyok úgy, mint az irodalommal: szeretem minden arcát. Élvezem a munkáit: akár ír, akár költ, akár fordít. A kolozsvári születésű írónő a magyar irodalmi élet egyik legkorszerűbb figurája. Sokszínű és sosem fél újat mutatni magából: előadásokat tart, beszélget, alakítja az irodalmi párbeszédet és reflektál az eseményekre. Jelen van a mindennapjaiban, benne él, együtt lélegzik az olvasóval. És nem csak átvitt értelemben. Véletlenül épp aznap sétált velem szemben a Múzeum körúton, amikor elkezdtem olvasni

a legutóbbi kötetét, a Töréstesztet. Versek és versfordítások vaskos listája volt már mögötte, amikor jelentkezett ezzel a novelláskötettel. Az olvasói azóta is azon gondolkodnak, vajon mi oka van egy „tulajdonképpeni” költőnek novellákat írni. Hívjatok nemtörődömnek, de őszintén szólva ez engem nem érdekel. Sokkal inkább maga a kötet. Negyvenkilenc körömhegynyi novella. Az író zsonglőrködik térrel, idővel, ugrál férfi és női narratíva, mágikus realizmus és történelmi családregény, sci-fi és fantasy között. Néha mégis erővel kellett rávennem magam, hogy belefogjak egy újabb gondolatkísérletbe és tovább olvassak. Azt írom, „gondolatkísérlet”, de hát mi más is lehetne? Kicsit több, mint négy tucat novella egyetlen kötet-

Buszon - részlet Kora tél volt azokban a napokban. A novemberi időjárás kellőképpen megviccelte az embereket. A kolozsvári utcákon fázós, keserű arcok tekintgettek rám, sejtelmes vicsorgások, rekedt köhintések és hamis félmosolyok mellett. Siettem. Talpam alatt a jeges út hosszú visszhangokkal kopogott. Társaim nyakukat behúzva csúszkáltak előttem a félhomályban. Minden hideg volt és egyszerű. A buszra várva elbeszélgettünk… Én magammal, és másokkal is, ha akadt ismerős.

Aznap ugyanis sokat vártam a megállóban. A hideg és szürke novemberi tél mellett csak egy dolog foglalkoztatott, mint általában mindig, időben odaérni, aztán vissza, és sietni, sietni tovább; mert ugyebár mostanság ez a programom. Fél óra késés után megérkezett a busz. A hátsó ajtó előttem nyílt ki, olyan egyszerű merevséggel, hogy feltessékelésként értelmezve a pillanatot gondolkodás nélkül megadtam magam e hátsó résznek. Tele volt… Egy kisebb hely mégis üresen tátongott. Csupán két ember állt ott, és egy csomóan elhúzódzkodva azoktól, pár lépéssel távolabb, egymás hegyén-hátán.

ben mi más, mint a sziporkázó írói elme bűvésztrükjei? És mint egy cirkuszi műsor, ez a kötet is kiragadott a saját valóságomból, és engedte, hogy egypár órára Szabó T. Anna képzeletének ösvényein kalandozzak. Nem éreztem minden novella végén katarzist. Cserébe számtalanszor elámultam, mint amikor felvillantja a bűvész az ötödik ászt a pakliból. Néha meghökkentett, néha elvarázsolt, de a legtöbb novella épp csak addig tartott bennem, amíg olvastam. Miután vége lett, egy-két kivételtől eltekintve, a történetek nem dolgoztak bennem tovább. Ezt igazán sajnálom. Meglehet, ez a közös utazás többnyire csak pár villamosmegállóra szólt, de egy jegy árát mindenképp megérte.

Bereczki Szilvia A kupac ember egyike sem nézett azon a megszokott, semmitmondó módon. Undor és megvetés volt arcukon, utálattal nézték azt a kettőt. Nem értettem, mi történik, így közelebb húzódtam a „kirekesztettekhez”. Gumicsizma, szakadt és mocskos farmernadrág, báránybőr kucsma és bűz fogadott. A falusi emberek legelhagyatottabbjai szoktak így festeni. Kolozsváron nagy szenzációnak számított ilyent látni a buszon. A sok kicicomázott egyetemista, a megannyi festett hölgy és irodai munkás mellett ezek ketten nagyon különbözőek voltak. Borzongtam...

Perspektíva, 2017. június

8. oldal

Eszmecsíra Müller Erik Ezt a rovatot mindig az aktuális Perspektíva-főszerkesztő tölti fel saját vagy általa jónak vélt tartalommal. Lényege, hogy az olvasókban, miután azok átpásztázták a cikket, indítson el egy gondolatot. Ezt a lehetőséget én úgy használom ki, hogy időről időre olyan információkat, megtörtént, valós eseményeket, történeteket ismertetek majd, amelyek fontosak, érdekesek és a világgal kapcsolatosak. Mai témám kissé futurisztikus, bár megtörtént: a napokban „elültették” Európa első elektronikus fáját. A világon egyébként már nem új az e-fa „termesztése”, ugyanis tucatnyi városban található mesterségesen előállított fa. A fáról ugyan almát nem, de sok egyebet „szedhetünk”. Árnyékában (hogy azért legyen már valami eredeti élménye is) megpihenve feltölthetjük mobiltelefonunkat vagy akár elektromos kerékpárunkat is. Természetesen (vagyis épphogy nem természetesen) oxigént sem bocsát ki, de wifit, na, azt igen. Kánikulai körülmények közt hűsít, hisz kellemes levegőt is fúj. „Gyümölcse” tehát sokféle, valósággal öröm lehet alatta szunyókálni. A találmányt francia és izraeli vállalkozók dolgozták ki, az első prototípusa Izraelben található, azt még 2014-ben állították fel. Hogy mi sétálunk-e majd e-fa erdőben, azt nem tudom; ez a gondolat egyelőre kérdőjellel zárul. Az viszont már most érdekes, hogy mikre képes az ember. A nyarat azért igyekezzünk a természetben tölteni, most, amíg még zöld a fa és illatos és igazi. Aki pedig a fentebb említett e-fát szeretné meglátogatni, az Nevers-ben keresse. Élményekkel teli nyarat kívánunk mindenkinek! Folyt. köv. ősszel, ugyanitt!

A Perspi elrepít a VIBE-ra! Hogyan is ünnepelhetné meg egy egyetemista jobban a szesszió végét, mintsem egy hatalmas bulival? Az a hír járja, hogy Marosvásárhelyen készülődik Erdély legnagyobb érettségi- és szes�sziózáró partyja. Kevesebb, mint egy hónap van hátra 2017 legújabb fesztiváljáig, a VIBE-ig! A VIBE Fesztivál Erdély legújabb magyar fesztiválja, melyet Marosvásárhelyen, a Maros-parton szerveznek július 6-9. között. A fesztivál színes zenei felhozatallal rendelkezik, hiszen a nemzetközi sztároktól a magyarországi és hazai előadókig mindenkinek helyet ad. A nappali programot a VIBE Koli biztosítja, amely előadásokból, workshopokból, beszélgetésekből fog állni: lesz egy közéleti és egy ifjúsági pavilon. A rendezvényen lesz továbbá egy nagy- és egy kisszínpad, egy partysátor, illetve egy kisebb bulisá-

tor, viszont a fesztiválterület részét képezi egy chill zone és egy kemping is. Az élményáradatot a chill zone-ban található beerpong, és különböző sport-tevékenységek színesítik, de nem szabad megfeledkeznünk a Weekend telepről sem, hiszen Erdély egyik legnagyobb strandja mellett lesz a VIBE. Játssz és nyerj egy páros belépőt a VIBE Fesztiválra a Perspektíva jóvoltából! Nem kell mást tenned, mint kitalálni egy rövid fesztiválos sztorit “Tudom, mit tettél idén nyáron!” címmel és azt elküldeni nekünk a perspektivadiaklap@gmail.com e-mail címre június 25-ig. A játék lényege, hogy minél kreatívabban fogalmazd meg a fesztiválos történetet, akár saját fesztiválélményed is leírhatod. Engedd szabadjára a képzeleted és írd meg a legvadabb sztorit, amit a haverjaid évekig emlegetnének!

A Perspektíva a KMDSZ információközlő lapja. A lapban megjelent anyagok nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség vagy a KMDSZ véleményével. Főszerkesztő: Müller Erik Segédszerkesztő: Csiki Zsuzsa és Tőkés Hunor Kommunikáció és PR felelős: Tőkés Hunor, Varga Zsuzsa Szerzők: Korpos Attila, Karikás Heni, Tőkés Hunor, Müller Erik, Polonkai Éva, Varga Zsuzsa, Csiki Zsuzsa, Mihály Salomé, Parászka Emő, Lázár Beáta, Bereczki Szilvia, Katara Arculat: Hankó Renáta Dalma Tördelés: Vicsi Judith Korrektúra: Görbe Helga, Oláh Mátyás E-mail: perspektivadiaklap@gmail.com Cím: Petőfi Sándor (Avram Iancu) u. 21. sz. w w w . perspektivadiaklap . blogspot . com