Perspektíva - 2016. december

3. oldal Egy karácsonyi reggel története: ,,Aztán eszembe jut a mézeskalács illata.

A szegfűszegé."

5. oldal Kedvcsináló könyvajánló.

Nem mindig a bonyolult regény a jó regény.

7. oldal VIII. Kommunikációs Napok összefoglaló: #egyetemiélet #kommnapok #őkittvoltakonline

www.perspektivadiaklap.blogspot.com

Eszmecsíra

Vicsi Judith

Nem akartam azzal kezdeni a mondatot, hogy karácsony, szóval kezdtem ezzel. Ebben az időszakban kicsit elveszünk a színes díszekben és ajándékokban. Masnit kötünk a fejünkre, énekeljük a Jingle Bells-t. Pont, mint egy kirakati baba. Kívül máz és belül semmi. Futunk egész decemberben, hogy megvegyük a legjobb karácsonyi ajándékot, hogy a legtisztább legyen a ház, hogy a legjobb ünnepi fogás legyen az asztalon. Futok, mikor a fentebb soroltakért, mikor másért.

Belebonyolódok én is a gondolatokba és az időbe. Amikor van időm gondolkozni, igyekszem rendet tenni a fejemben, hogy mi értékes számomra.

Készítem a listát fejben, például épp az egyetemről hazafele sétálva, de aztán beleütközök egy nagy díszelgő karácsonyfába és elbambulok, mert olyan szép fényes. S így oda a lista. Elfelejtettem. Bambulom a fát és elképzelem, ahogy pár nap múlva már otthon a melegben ugyanezt csinálom a saját fámmal. Aztán kicsit észhez térek, haladok tovább, mert reggel óta egyetemen vagyok és már muszáj ennem valamit. S akkor elkezdek azon gondolkodni, hogy milyen kaja van otthon.

Naná, hogy megint nincs semmi normális, de mindegy is, úgyis csak bedobok valamit és utána még százegy feladatom van. S ahogy így sorolom magamnak, csak még több lesz. Komolyan, mintha sokszorozódtak volna, mióta utoljára elsoroltam.

Na, látod, hogy elbarangoltál te is velem! Fogadjunk, már nem is emlékszel, mi kellet volna a mondókám lényege legyen. Az lett volna a lényeg, hogy rendet teszek a fejemben, ahol akkora a zűrzavar, mint egy piacon. Kiabálnak velem a teendők, veszekednek, hogy ki legyen az első. DE én most elsöprök mindenkit! Letaposom a feszültséget, pofán csapom a stresszt, elküldöm melegebb éghajlatra a fáradtságot és azt teszem első helyre a fejemben és a szívemben is, ami nekem a legfontosabb. Hazamegyek. Kicsit olyan ez, mintha itthonról mennék haza, de az ünnepek még azért otthon az igaziak.

Itthon vagy otthon – mindegy is, csak a családdal és a barátokkal legyen.

Legyen szeretet, nyugalom és az, ami boldoggá tesz. Mert végül is mindegy, hogy hol és hogyan van ünnep, amíg te jól érzed magad.

Eltelt egy újabb év

L

assan vége az idei évnek is. A decemberi hónap kezdetétől – amikor a rádióban csak karácsonyi zenét lehet hallani, az üzleteket pedig Mikulás csokik és újévi csillogó, giccses díszletek lepik el – eszünkbe jut, milyen hamar eltelt ez az év. Még csak nemrég utaztunk haza, hogy a családdal ünnepelhessük a húsvétot, most pedig már Facebook-meghívókat kapunk különféle szilveszteri bulikba. Vége egy újabb évnek. Ugye, az idén is sok minden történt? Természetesen most nem a rengeteg politikai botrányra, a szívet tépő katasztrófákra, a nevetséges celebsztorikra gondolok. Rád gondolok, veled is sok minden megtörtént. És mivel karácsony van és hamarosan eljön az újévi fogadalmak ideje, tökéletes pillanat ez arra, hogy visszagondolj az elmúlt évedre.

Ilyenkor eszedbe jutnak a rossz élmények, a sok szenvedés, amit átéltél.

Eszedbe jut, hogy az idén is elvesztettél valakit, aki még mindig nagyon hiányzik. Eszedbe jut az, amikor összetörték a szívedet, és rádöbbensz milyen ostoba voltál, hogy hittél a szerelemben. Vis�szaemlékszel arra, amikor a legjobb barátaid hagytak cserben, és arra is, amikor már a szüleid sem értettek meg. Újra

Varga Cecília

átéled azt a pillanatot, amikor be kellett is voltál annyira egyedül. A barátaid többvallanod magadnak, hogy csalódást ször is kirángattak bulizni, inni, hogy elfeokoztál. Azt az éjszakát a kocsmában, lejtsd azt, aki összetörte a szíved. A legjobb amikor csak fájdalomból ittál és azt a barátaid mindig ott voltak, vagy legalábbis másnapot, amikor szégyellted tetteidet, megpróbáltak melletted lenni, amikor neked szégyellted magadat. Rengeteg minden nehéz volt. Eszedbe jut minden ölelés, csók, történt ebben az évben. Sok fájdal- állati buli a haverokkal. Eszedbe jut az a pilmat kellett átélned. Sok könnycseppet lanat, amikor józanodva nézted a napfelkelhullattál azokért, akik most már nin- tét a Fellegvárról. Visszaemlékszel, milyen csenek melletted. Ebben a pillanatban, érzés volt, amikor a tanárod megdicsérte amikor ezeket mind végiggondolod, a dolgozatodat. Milyen érzés volt, amikor ráébredsz arra, hogy ez egy kifejezet- kisírtad magad és megkönnyebbülve nézten pocsék év volt. Az egyetem nehezen tél szembe az újabb kihívásokkal. Eszedbe ment, a szessziókat végigkínlódtad. És jut az, hogy volt valaki, aki szeretett és láttad, hogy csoporttársaid is ugyanúgy akit te is szerettél. És még akkor is, hogy megszenvedték az ha ez megváltozott, A barátaid többször is ki- a vele átélt közös egyetemet, mint te. Munkahelyedről rángattak bulizni, inni, hogy élmények mindig kirúgtak, legjobb elfelejtsd azt, aki összetörte a helyet kapnak a szíbarátaid pedig kivedben. Nem voltál szíved. A legjobb barátaid min- egyedül, sosem lementek külföldre dig ott voltak, vagy legalábbis szel egyedül. Minegy jobb élet reményében. Egyedül megpróbáltak melletted lenni, dig vannak olyanok, maradtál és abban akik ugyanazt élik amikor neked nehéz volt. reménykedsz, hogy át, mint te. hátha jövőre jobb lesz.

Eszedbe Szomorú tekintetedet felváltja egy fülig jutnak azok a napok, amikor senkit nem érő mosoly. Belekortyolsz a már kihűlt forakartál látni, mert összetörtnek, meg- ralt borba, és miközben hallgatod, amint bántottnak érezted magad… a szüleid azon veszekednek, hogy isAzonban, ahogy ezekre a napokra gon- mét görbe a karácsonyfa, ráébredsz, dolsz, eszedbe jut az is, hogy igazából nem mennyire vagány volt ez az év!

2 . oldal

Perspektíva, 2016. december

Karikás Heni

Polonkai Éva

A KARÁCSONYRÓL Hajnalodik. 2015 karácsonyának reggele van. A szemem rögtön kipattan a helyéről s izgatottan megyek oda az ablakhoz. A mosoly lehervad az arcomról. Tavasz van, legalábbis tavaszias az idő. Ez a helyzet, ha az ember az ország észak-nyugati részén lakik, ritka a fehér karácsony. Vagy ha a hó meg is látogat, akkor tutira barna színével és latyakos, undorító állagával rontja el a kedvem.

Nagyjából így indult a napom. Miután összeszedtem a szobám és bevetettem az ágyam, ami ritkaságszámba megy, kimentem a konyhába, ahol anya fáradt és „már rohadtul elegem van a mai napból” arcát láttam meg, aztán leültem és kevésbé együtt érzőn elkezdtem csacsogni. Volt egy halvány érzésem, hogy nem tolerálja ebben a korai órában, amit mondok, de ez nem érdekelt.

Aztán persze jött a szokásos cirkusz. „Ki a franc rakta így el tavaly az égőket?

Hát ferde a fa, bassza meg, meddig faragjam még? Olyan szép, hogy együtt a család, mindenki boldog és… viselkedjetek már, az istenit neki! Nem ehetsz édességet a vacsoráig! Ha nem eszel este töltött káposztát, feldugom a…”És egyebek.

Aztán itt van az, amit sokan félreértelmeznek. Mindenki az ajándékot látja és azt, hogy világvége van, ha nem készül el időben a vacsora. Rohanás az egész és nem látjuk meg úgy igazán, hogy miről is szól a karácsony.

Mert miről is szól nekünk, modern embereknek? A pénzről? Arról, hogy minél nagyobb és drágább ajándékot adjunk a másiknak?Miért hisszük azt, hogy ebben van bármi személyes? Valami, amire emlékszünk majd? Amire mindig jó szívvel nézünk vissza? Én személy szerint rettenetesen örülök egy pár Mikulás sapiban parádézó csirkés zokninak is. Igen, van, akinek ilyen apróságok nagy örömet okoznak. És

Müller Erik

A járda

szélén

ezekről az apró örömökről is szól a karácsony. Nincs olyan, hogy „tökéletes ajándék”. Olyan ajándék van szerintem, ami megmosolyogtat, amire ha ránézel, jókedvre derít. Így vagyok valahogy én a csirkés zoknival. És ha innen nézzük a dolgot, akkor ez bármily meglepő, de tökéletes.

Aztán minden megváltozik. Tulajdonképpen mondhatnám azt is, hogy átváltozik.

A szobatársammal épp a karácsonyról beszélgettünk: — Karácsonykor mindenki szép akar lenni.

Aztán mondott valamit, ami szöget ütött a fejembe és igazat kellett neki adjak. Mert lehet, hogy szomorú, de igaz: — Mindhiába, ha egész évben csúnya voltál.

Nem veszem filozofikusra a dolgot, nem fogom a magyarázatot és a miértet keresni. Csak egy pillanatra megfordul az ember fejében: van értelme?

Aztán eszembe jut a mézeskalács illata. A szegfűszegé. A fenyőfáé. A na-

rancsé. A fahéjé. Eszembe jut, men�nyire vártam a vacsorát kiskoromban, mert tudtam, utána rohanhatok és a fa alatt lévő ajándékot magamnak tudhatom. Igen. Kicsi voltam. Vártam mindent. Az együttlétet. A nevetéseket. A nagybátyám idióta vicceit, amin rajtam kívül valamiért az egész család röhög. És vártam a csillagszóró meggyújtását. A fénye betöltötte az egész szobát. Mosolygó, elégedett arcokon láttam visszatükröződni. Hallottam az ismerős dallamokat, mire én is megszólaltam. És amikor ennek az egésznek a végére érünk, az ember rájön, hogy a sok futkározás, a sok fenyőfa-nézegetés a piacon, a sok pepecselés a sütikkel, a sok szitkozódás – mert nem áll úgy a fa, ahogy akarjuk –, a sok idegbaj, ami végigkísérte az elmúlt napokat – mind megérte. Mert együtt vagyunk.

A MIKULÁS, A JÉZUSKA

Bármivel! Ők nem repülnek boldogságért a Seychelle-szigetekre, nem is vágyakoznak nagy dolgokra, hisz már annak is, sőt leginkább annak örülnek, ha egy társaságban lehetnek, közösen énekelhetnek és játszhatnak. És tudjátok mit? Ezt jelenti megünnepelni a KARÁCSONYT! Lehet bejgli, girland, égősor, de legyen emellett csend, belső csend, örömteli családi körök, béke és szeretet, mint ahogyan azt tapasztaltam a fogyatékkal élők között is. Milyen érdekes, hogy amúgy egy gyakorta használt pejoratív értelmű jelző valódi jelentésében példát statuál nekünk. Ami biztos, hogy érdekes tapasztalat volt számomra az a kis idő, amit érdekes emberekkel tölthettem, akiktől sokat tanultam. Gondolkodtam aztán magamban, aminek a végén arra jutottam, hogy ezek az emberek nem csak érdekesek, hanem értékesek is.

Bejglik édessége, kandallók melege, fényesre díszített utcák és házak — látszódjék meg belül is! Ott, ahol ez nem tud elfogyni és más a hatása.

Ez az időszak nem a masnis do bozról szól.

Az ajándék nem a fa alatt vár!

ÉS AZ ANGYALKA PUTTONYA Azon túl, hogy a december az év utolsó hónapja, másban is különbözik a többitől. Mindez annak tudható be, hogy az év ezen részére mindenki kicsit kimerült, kicsit már MINDENKINEK elege van mindenből, nyűgösek vagyunk és talán fejben már el is kezdtük év végi ös�szegzésünket, amikor a gyakorlati eseményeket elméleti, majd érzelmi rostán átszűrve címkézzük a siker vagy a kudarc céduláival. Ez a fajta önjellemzés arra sarkallja az embert, hogy a mély, keserves önsajnálatot követően újra feltápászkodjon önmaga által ásott sírjának gödréből és a lencsés-, pezsgős-, tűzijátékszezont követően magabiztos elhatározottsággal küzdjön, új erővel a kitűzött célokért. Igen, ilyenek vagyunk. Szeretünk mindent szimbólumokkal felruházni. Az „új év, új élet” pedig pontosan ezt szemlélteti. Jelentőséget tulajdonítunk egy évszámnak csak azért, hogy hátha befolyással lesz majd a megvalósítási folyamatra. És�-

szerű a gondolat? Első látásra talán igen, a tulajdonképpeni helyzet ennek mégis ellentmond. Deltás vállak, feszes popsik, gasztronómiai tudás, álomnyaralás vagy jogosítványszerzés. Ezek mind lehetnek célok, amik közül egyik sem azért valósul meg (ha megvalósul), mert fogadalmi listás volt (elnézést a kivételekért), hanem mert erőt, tudást, energiát, időt, pénzt fektetünk bele. Céljaink tehát különbözőek, egy valami azért mégis közös. Mégpedig az, hogy ezek a célok igazából köveket jelölnek azon az ösvényen, melyen végighaladva eljutunk a BOLDOGsághoz.

Fogyatékkal élő emberekről kérdezősködtem, megfigyeltem őket és velük is beszélgettem. Hihetetlen az a fajta szeretet, amely belőlük árad, és nekik nem kell advent, nem kell karácsony, ők egész évben ugyanúgy tudnak szeretni és ugyanolyan a segítőkész hozzáállásuk az év többi napján is, mint ilyenkor. S az, hogy mivel lehet nekik örömet szerezni?

A körút Duna felőli oldalán lakott. Nem hordott magával nagy táskát, sem pokrócot.

Csak egy szatyorral járt és egy kartonpapíron aludt. Napközben eltűnt. Estére visszatért. Az élelmiszerüzlet szélvédett tövében vert tanyát, ahol a szellőzőrácson keresztül meleg levegő ömlött a járdára. Ha szorosan a fal mellé feküdt, akkor is elfoglalta legalább a járda felét.

Ezért gyakran belerúgtak.

Néha csak az üres boros flakonokat rugdosták szét mellőle.

Nem bánta. Így legalább észrevette valaki, hogy ott van. Amikor nappal az utcákat járta és üveget, fémdobozokat, mindenféle hulladékot gyűjtött, láthatatlan volt. Aki elment mellette, elfordította a fejét és olyan nagy ívben kerülte ki, ahogy csak tudta. Ez volt a legros�szabb. Ez a láthatatlanság.

Kevés reménnyel vágott neki a télnek. Tizenkétszer csinálta végig. Hány tucat éjszaka aludt el azzal, hogy ha az Isten úgy akarja és létezik, akkor ma éjjel sem fagy halálra.

— Azt mondják, a nagyvárosban nincsenek nagy hidegek.

A frászt. Kurva hideg van. Na, nem állandóan, csak decembertől februárig. Nem a mínusz kettes fagyokról beszélek, az nem tétel. Arról beszélek, amikor mínusz tíz alá megy, és elindul a Dunáról a szél. Na, fiam, az a szél olyan, mintha sebészkéssel borotválnák keskenyebbre a pofádat.

December ötödikén a fővárosi önkormányzat úgy látta jónak, hogy feldíszíti a Krisztina téri fákat, hogy az állampolgároknak örömet okozzon. Az állampolgárok talán tényleg örömben lubickoltak, csak nem látszott rajtuk. Az is lehet, hogy észre sem vették az ünnepi díszeket.

Csak egy ember örült a fényeknek. A hajléktalan órákon át ült, háttal a bolt falának támaszkodva, nagyokat húzva az asztali koccintós borból, és gyönyörködött a fénybe öltözött fákon. Így aludt el aznap éjjel is: a fákat nézte, és a különálló pontok lassan egybefonódó fénykoszorúvá váltak, glóriává a tér fölött. Másnap nem ébredt fel. Isten nem akarta úgy. Vagy nem volt Isten.

3. oldal

Perspektíva, 2016. december

Ünnepi álom és valóság Álmomban kobrát szelídítettem és tüsszentenem kellett, erre az egész várost ellepték a mosódiók és a gázmaszkos húsvéti nyuszik.

Egy tescós zacskó van nálam, nagyon nehéz. Nem tudom, mi van benne, ami annyira súlyos legyen, hogy szinte vonszoljam magam. Merthogy egyedül viszem.

Megállok az utca közepén valahol, egy bejárati ajtó mellett, előtte lépcsőkkel. Leteszem a zacskót, megfogom az alvó kígyó fejét, mintha a világ egyik legtermészetesebb dolga volna, majd kinyitom az ajtót.

Bent az egyik sarokban egy középkorú sármos, borostás, szélhámos arcú férfi üldögél, vele szemben a másik sarokban meg csak egy óriási pocakot látok két szakállfonattal rajta. Belépek és se szó, se beszéd, behúzom a kobrát a fejétől fogva a terem másik végébe, aztán a lépcsőkhöz megyek és elkezdem betolni a testének többi részét. Amint sikerült betuszkolni, még mielőtt a két férfi megszólalhatott volna, „Azt hittem, tudsz nekem segíteni” – mondom, miközben a szélhámos arcúra nézek.— Meg kellene szelídíteni.

Ajándékba viszem, de hát így… hát így nem lehet, nézz csak rá! Alszik. És nekem nem alvó kígyó kell, hanem szelíd, hogy tudjak vele metrózni.

A tiszta folt az, amikor a kiömlő borra ráesik a hó és öt perc múlva nincs – mondták a japánok, és keresztre feszítették a Mikulásokat. Az összes Mikulást. Majdnem mindet is. A finn Mikulást, az olaszt, a svédet, meg a luxemburgit és az észtországit is. Meg mindegyiket. Bár… a németeken gondolkodtak, hogy talán… de végül elvetették a gázkamrák ötletét – macerás és na. Még azokat is elkapták, akik cola-colás tankokkal nyomultak. Mert hát karácsony s Jézus meg minden…

De azért a kólát megitták: azt hitték, calimochót isznak – a kis csacsik.

A harci nyuszik közben szétszórták anyukám mosódióit, mert azt hitték, minigránátok. Hát nem. Mindenki csak botladozott bennük, mint a galambokban az utcán, amikor ahelyett, hogy kikerülne, előtted totyog, míg belé nem suhintod a bakancsod orra hegyét.

Tüsszentenem kellett kígyóidomítás közben és még a papucsom is sifitelő hangot adott ki, ahogyan lépés közben a padlón végighúztam. A jobb papucsomat valahol elhagyhattam útközben, vagy vörösborszínű orrával egy rénszarvas lekönyörögte a lábamról. Szóval az egyik lábam zoknis, a másikon még ott a papucs és a kis sármosunk mondta ám, hogy a kígyót zavarja a hangoskodás, legyek csendben, de hát mégis hogyan tudnám levenni a papucsom, mikor ő a kígyó feje fölött átveti a lábát, én a háta mögött szintén, és kapaszkodásképp átkarolom őt.

A tiszta folt az, amikor minden hófehérbe öltözik, s nekem nem kell fehérre festenem az arcom. Nélküled már üresek a fenyőfák. Pedig teleaggattam őket hópelyhekkel, mézeskalácsokkal meg narancsszeletekkel, amiket a kaloriferen szárítgattam. Az egész erdő mézeskalács-fenyőkből, az ágacskákon cukorkafüzérek meg égősorok, mint valami pókháló. Az állítmányok elvesztek a rengetegben. Ábelt keresték.

Már nem tudom, hogy eltüsszentettem-e magam a fahéjtól, vagy sem, mert felébredtem, de az biztos, hogy végül mindenki megcsiccsent a forralt bortól és háborúképp végül párnacsatázni kezdtünk. Afrikában is hó hull, és míg a sarki fény éjbe fordul, az oroszlán hóban jár, azt mondja, bikinizzünk a fjordoknál.

Jó otthon. Takaróba burkolózni, valami forrót szürcsölni és összebújva csicseregni mindenféléről. Olvasgatni egymásnak,

Varga Zsuzsa

filmet nézni, vagy csak elvesződni egymás tekintetében. Jó otthon, van húsleves és töltött káposzta – mert az mindig van –, és fát díszítünk meg ajándékokat csomagolunk titokban, hogy meglepetés maradjon anyuéknak az az újabb bizsunyakkendő kombó, amit kiszemeltem nekik ajándékba.

Igyatok kakaót, töltsétek a délelőttöt a kádban és szedjetek jégvirágot csokorba, ami majd az asztalt díszítheti lakoma közben. Ha kezdtek megcsömörleni a karácsonyi daloktól, ajánlom Péterfy Boriékat, mer’ jók. Amikor kezditek úgy érezni, hogy eleget illogattatok és nem aludtátok ki magatokat ahhoz, hogy leüljetek tanulni, de jólesne valami szórakoztató, keressétek Kunderát és azonosuljatok a halhatatlansággal. Ha

Karácsonyi hangulat cserkészmódra

nincs türelmetek olvasni, csak dögleni a képernyő előtt, akkor kikapcsolódásképp egy Archer-maratont ajánlanék, hiszen a 7. évad még (aránylag) friss, mint az almás-fahéjas Chio popcorn.

Zárásképp pedig kellemes időtöltést otthon, boldog karácsonyt és kevéssé megcsúszott szilvesztert kívánok mindenkinek! Szeretés van.

Ui.: a szövegben említett hallgatniés olvasnivalók: - Kiscsillag – Légyszíves - Péterfy Bori & Love Band – Fehérre festem az arcom, Rész-egész, Párnacsata, Oroszlán a hóban, Délelőttök a kádba’ - Milan Kundera – Azonosság, Halhatatlanság

Görbe Helga

Biztos hallottál már a cserkészetről, ha máshonnan nem is, de az amerikai filmekből. És nem, formájában tanítjuk meg nekik a fontoegyáltalán nem igaz, nem eszünk sem bogarakat, sem gilisztákat. Még egy felet sem. Viszont sabb tudnivalókat a szeretet ünnepéről.

Ami az egész Romániai Magyar annál szívesebben majszoljuk a frissen sült mézeskalácsot, amit mi készítünk.

Cserkészszövetséget jellemzi a kará-

A szatmárnémeti cserkészcsapat szokása szerint a karácsony előtti napokban közösen bevásárolunk, majd hozzálátunk a nagy sütéshez.

Az erősebb – vagy erősebbeknek hitt

– cserkészek fáradhatatlanul gyúrják a tésztát, míg a kisebbek kinyújtják és szaggatják a formák segítségével. Hagyományosan „cserkész-Mézit” is készítünk, a kis emberfigurát felöltöztetjük

cserkészdíszbe: kalap, ing és természetesen a nyakkendője sem hiányozhat.

A kicsiknek különböző programokat szervezünk, mint például arcfestés, üdvözlőlap-készítés, gömbfestés, majd kvíz

csony előtti időszakban: a betlehemi láng átvétele és szétosztása. Az öröklángot minden évben repülőgéppel szállítják el Betlehemből Bécsbe, ahová utánamegy egy kalandvágyó cserkészcsapat, majd visszaérve szétosztják az összes erdélyi csapatnak.

Petróleumlámpákban őrizzük a lángot egész karácsony napjáig, majd ekkor minden csapat elviszi a városa összes templomába, ezáltal elárasztva egész Erdélyországunkat a Szeretet és a Reménység lángjával. Ezután pedig nyugodt lélekkel mehetünk Mennyből az angyalt énekelni a kis családunkkal.

Nálunk, cserkészeknél hagyományosan így telik el a karácsonyi időszak, ám mégis évről évre egyre jobban rá tudunk hangolódni a gyertya ki nem alvó fényére, a kisgyerekek szemeiben tündöklő csillogásra, az ének valódi üzenetére a szöveg mögött és egymás gyors ütemű szívverésére. És Te (igen, Te, aki most ezeket a sorokat olvasod) hogyan ünnepelsz?

4. oldal Korpos Attila

Egyetem és Kolozsvár után

Perspektíva, 2016. december

(külföldön) folytatás

Szóval eljöttem. Nem volt a legzökkenőmentesebb döntés az életutam során. Sokakat hajt az a vágy, hogy érettségi után (vagy legalábbis tizenkettedik után…) az otthoni madárfészket sebtében el kell hagyni. Érthető is: a szülőkből már egy kicsit elege van az embernek, nem ínyére való, hogy „aztán éjfél előtt illene hazaérni”, de a saját lábán is egyensúlyozna már. A Gaudeamusok alatt még mindig elfog a déjà vu semmihez sem hasonlító érzése: „a nagybetűs élet kezdődik most nektek, kiléptek az igazi életbe…” Na, én most léptem ki ebbe.

Kolozsvár is ugyanúgy nagybetűs. Elszakadtál otthonról, önmagad ura vagy, nem stresszelnek, hogy rendesen eszel-e minden nap. A különbség viszont közel sem nem ebben rejlik. Míg esetleg félnapos utazással szinte bárhova hazaérsz Kolozsvárról, Dániából mindez csak másfél óra. Egyedül a gyakorisággal van némigond. Csak egy gyors eszmefuttatás: hátrahagysz mindent, mindenkit, feladod addigi lakhelyed, környezeted, belevágsz az ismeretlenbe és szintúgy ismeretlen emberek közé lépsz. Nem sok jóval kecsegtető ajánlat, csuklóból vissza lehet utasítani. De talán mégsem kell…

Mert új dolgokra vágysz. Új kultúrára és egy Európa-szinten eléggé magas életszínvonallal rendelkező állam megismerésére adod a fejed. Az álmaid, vágyaid, óhajaid olyan táptalajba kerülnek, amely anyagi szempontból meglehetősen jó termőföld tud lenni. Esetleg úgy érzed, több rejlik benned, amit eddig nem tudtál megmutatni a világnak, ki szeretnéd tolni a tűrőképességed határait. Egy számodra ismeretlen nyelvet is meg szeretnél tanulni, mert majd a CV-dben a română, engleză și maghiară mellett egy negyedik extra nem hátrányt fog jelenteni. És bárki ide tudna még tenni néhány érvet… Szó-

Tőkés Hunor

Kultúr-láz (színházajánló) Meg se próbálom összehasonlítani, mert egyrészt nincs kellő szakmai tudásom hozzá, másrészt az olvasó maga is el tudja dönteni, hogy milyen repertoárt választ decemberre, hogy épp melyik társulat előadását nézi majd meg (engem az sem lepne meg, ha mindkettőéből választotok). Viszont ha már kultúra, és ezen belül színház, akkor a Kolozsvári Állami Magyar Színház mellett muszáj megemlítenem a Váróterem Projekt, ZUG.zone előadásait, társulatát.

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani a decemberi ZUG.zone és a Kolozsvári Állami Magyar Színház programját, de mindezt csak képek formájában, mert feltételezem, hogy ha érdekel, utánakeresel itt (http://www. varoteremprojekt.ro/hu/; https://www. facebook.com/varoteremprojekt/), vagy itt (http://www.huntheater.ro/havi_ musor.php?cd=201611; https://www. facebook.com/Teatrul.Maghiar.de.Stat.

Cluj/). Most inkább a színházajánló legyen egy kicsit személyesebb, ismerjük meg azt a két társulatot, akik kiváltják belőlünk azt a bizonyos „aha” érzést.

A Váróterem Projekt fiatal, de annál lelkesebb és tehetségesebb színészekkel büszkélkedhet, mint például: Csepei Zsolt, Imecs-Magdó Levente, Molnár

Bence, Pál Emőke, Rácz Endre, Sebők Maya, Simó Emese, Udvari Tímea, Vass Zsuzsanna, Vetési Nándor, illetve más színházi szakemberek: Bertóti Johanna, Csoma Nóra, Imecs Tamás, Kupás Anna, Sipos Júlia, Sipos Krisztina, Visky Andrej. „Az alapító tagok rögtön az egyetem elvégzése után vágtak bele ebbe a projektbe, mondhatni vakmerően. Azon túl, hogy fiatalok vagyunk, az a közös bennünk, hogy szeretjük és komolyan vesszük a közös munkát meg a közönségünket” – írja magáról a társulat.

(Amúgy meg a decemberi programjukban másfél év után újra belekerült az Advertego. Ha eddig nem láttad, itt a lehetőség rá.)

A Kolozsvári Állami Magyar Színházat, 1792-ben alapították, 2008-ban

val van indok bőven, csak keresni kell egy olyan kapaszkodót, amely motivál, előrevisz, fenntart és lelkileg megerősít.

A személyeskedéstől eltekintve én is találtam magamnak valót. Elindultam és a szeles Dániában „tolom a szekeret”. Igaz, hogy mindez sok lemondással jár. A számodra kedves emberekkel csak Skype-on tudsz cseverészni, egy spontán sörözés sem úgy telik, mint a Heltaiban.

De csupán leleményesség kérdése az egész: nem kell lemondani semmi földi jóról azért, mert nem vagy otthon. Épp csak más emberekkel vagy, akik akárcsak otthon, se nem többek, se nem kevesebbek, mint te. Épp csak nem otthon vagy, hanem egy másik helyen – ami egyszer már tudatosult benned a Kolozsvárra költözésed alkalmával. És épp ugyanazért a célért hajt mindenki körülötted: a saját terveit megvalósítani.

A közösségi szellem felcseréli az sajátos érdekeket. Az együttélés fogalma már nem jelent különösebb alkalmazkodási buktatókat, a beilleszkedés gördülékenysége pedig szintúgy a két éves kincses városi pályafutásnak köszönhető.

De megtanulni mindent, a lehető legpontosabban végezni a rád bízott munkát, tagja lett az Európai Színházi Uniónak. Előadásai az aktuális nemzetközi trendekre odafigyelő, progres�szív színházi nyelvet képviselnek. A színház repertoárján klasszikus és kortárs, a magyar és a világirodalom drámái egyaránt megtalálhatóak.

A színház társulatában több generáció művészei dolgoznak együtt a hazai és nemzetközi színházi élet olyan jelentős rendezőivel, mint: Andrei Şerban, Vlad Mugur, Silviu Purcărete, Elie Malka, Mihai Măniuţiu, Dragoş Galgoţiu, Patrick Le Mauff, Victor Ioan Frunză, Mona Chirilă, David Zinder, David Grant, Matthias Langhoff, Robert Woodruff, Alain Timar stb. Színészek: Bogdán Zsolt, Bíró József, Bács Miklós, Hatházi András, Kézdi Imola, Péter Hilda, Skovrán Tünde, Pethő Anikó, Györgyjakab Enikő és Visky András dramaturg.

Mind a két társulat megnyitotta kapuit 2016 utolsó hónapjára, ami remélhetőleg nektek sem az üzletek általi, elsietett, NEM karácsonyi hangulatról fog szólni, hanem olyan előadásokról, amik kielégítik kultúr-szomjat.

A társulatok egyébként az egyetemisták számára kedvezményt biztosítanak az előadásokra. Több információt az oldalakon, illetve helyszíneken találtok.

na, ezeken már bőven el lehet hasalni. És nem titok, el is hasalok(-tam) néha. Nem létezik olyan, hogy hiba nélkül sikerült elsőre, talán másodikra végigcsinálni. Talán azért sem, mert (a kulisszák leplét egy pillanatra félrehúzva) állatokkal dolgozni nem egy nyugodt és érzelemmentes feladat. Kitartást, kétszer annyi türelmet és alázatot vár el minden emberfiától.

De mindenki feltápászkodik és visszaül a hullámvasútra. Tudja, hogy még hátravan ez a félév, ez az egy év, az a két év.

Hátravan még megannyi vizsga, szédülten másnapos hadiállapot, vagy akár pár óra a műszakból. Sokaknak az egyetem berkei jelentik a nehézségeket, másoknak már a munkás életvitel (jó, nevezetjük karriernek is) szolgáltatja a buktatókat.

Pro és kontra, egyik sem több a másiknál, minden korosztálynak van nehézsége. Senki nem tudja, hogy mi lesz utána, de… majd csak lesz valahogy. Egy jó barátom falán díszeleg a következő felirat: „Nehéz. Ha könnyű lenne, mindenki megcsinálná.” Értelmezd, vetítsd át magadra és felismered a terhed valódi súlyát! És máris nem egynek érzed magad a sok közül, hanem az egyetlennek.

(folytatjuk)

Filmajánló ROGUE ONE: A STAR WARS STORY A csillagok háborúja folytatódik. Ezúttal a történet az Egy új remény előtt játszódik, amikor a lázadók egy csapata el akarja lopni a Halálcsillag tervrajzát.

Műfaj: akció-, kalandfilm, sci-fi Szereplők: Felicity Jones, Diego Luna, Alan Tudyk Bemutató ideje: 2016-12-16

PASSENGERS Néhány ember elaltatva utazik egy új galaxis felé, azonban ketten kilencven évvel hamarabb ébrednek fel. Így kezdődik Jim és Aurora szerelemi története.

Műfaj: romantikus dráma Szereplők: Jennifer Lawrence, Chris Pratt Bemutató ideje: 2016-12-23

LA LA LAND Egy magányos színésznő és egy arrogáns zongorista története, fantasztikus zenével megspékelve.

Műfaj: komédia, dráma, musical Szereplők: Ryan Gosling, Emma Stona Bemutató ideje: 2016-12-23

ASSASIN’S CREED Játszodtad már az Assasin’s Creed játékokat? Akkor gondolom türelmetlenül várod a filmes változatot is. van egy jó hírem számodra: a szilveszteri bulizást kipihenve, január 6-án láthatod az aszaszinok izgalmas kalandjait a spanyol inkvizíció idején.

5. oldal

Perspektíva, 2016. december

Szabó Anita

Ajándékozz

másképp!

Polonkai Éva

Charlotte Link: Hazug Múlt - kedvcsináló könyvajánló Nem mindig a bonyolult regény a jó regény. Van az a fajta olvasó – mint én is –, aki leginkább csak a betűkkel tud kikapcsolódni. Sokszor és szívesen veszek kézbe szépirodalmat, szórakoztat a kortárs és nem untat a klasszikus sem, de néha semmi másra nem vágyom, mint néhány este alatt végigszaladni egy pörgős regényen.

Egy nyereményjáték, egy szerencsés rokon, egy jó pillanatban átadott könyv és bumm, így találkoztam a 2016-os évem kedvenc krimijével. A regény pontosan az a ponyva (kényesebb ízlésű olvasók számára: lektűr), amit nem fog ugyan a jövő század irodalomtudósa Kertész Imre és Vargas Llosa mellett idézni, de üde színfolt lesz a polcodon és hibátlan kikapcsolódás pár hűvös téli estére.

Charlotte Link meglepő módon nem egy brit könyvtáros, hanem az egyik legünnepeltebb kortárs német szerző. Számos regénye közül egy előre csak három jelent meg magya -

rul, ez az egyetlen mentségem arra, hogy korábban még nem hallottam róla (sovány vigasz).

Meg nem unható, de jól ismert történetbe csöppenünk: egy nyugdíjas rendőrt meggyilkolnak, a tettes ismeretlen.

Sajátos szerzői módszer, hogy (Spoiler!) rögtön az első oldalon az áldozattal együtt halunk meg. Kezdetét veszi a nyomozás, amiben a megbízott nyomozótól, lassacskán átveszi a karmesteri pálcát az áldozat lánya, aki – meglepő fordulat – ugyancsak rendőr. A történet lendületes és egy percre sem ringatja az olvasót abba a tévképzetbe, hogy a következő oldalt megúszhatja hulla nélkül: olyan ütemben szaporodnak az áldozatok, mint egy szaftosabb Agatha Christie-regény utolsó előtti fejezetében.

Ami miatt viszont valójában érdemes ezt a regényt kézbe venni, azok a gondosan kidolgozott, árnyalt és emberközeli karakterek. A megbízott nyomozó egy elvált férfi, aki épp vis�szatért az alkoholelvonóról és erősen kételkedik benne, hogy elég erős tiszta fejjel dolgozni. Pláne, hogy éveken

Téli sportok hazájában Az élet már lassan egy rutin mindenki számára. Minden nap ugyanazt csinálod és nagyon kevés időt szánsz saját magad boldogságára.

Persze nem számítom bele a sorozatnézést, ami olyan, akár egy gyógyszer. De ennek vége kel legyen. Nézzél ki az ablakon!

Az első hótakaró már rég beborította a tájat. A tél kezdi napról napra komolyabban venni feladatát, és formába hozni a téli sportok rajongóit.

Egy kis havazás, néhány mínuszfok és megvan a tökéletes recept, csak kell tudni összeállítani a tésztát.

Ez az időszak nagyon jó alkalom kibújni a meleg házból és elindulni a hegyre vagy a korcsolyapályára, belekóstolni a téli életbe. Íme néhány sport, amit űzni lehet ebben az időszakban: Mint kisgyerekek (és nemcsak), imádtunk egy közös dolgot csinálni: kimenni szánkózni. Nem számított, hogy térdig ér a hó vagy nagyon meg vagyunk fázva. Vágytunk szórakozni és játszani. Ez egy sport,

ami kiskorunktól kísér minket és nagy fejlődéseken ment keresztül. Annyira népszerű, hogy olimpiai sport lett.

Persze a hétköznapi ember, gyerek a klasszikus, szalonnával kent szánkóra vágyik. A szánkózás az, ami életben tartja a gyerekkori emlékeket és szüli az újabb kellemes pillanatokat.

Másik két világhírű sport, ami nagyon kedvelt, az a sízés és a snowboardozás. Világszerte űzik, világszerte szeretik. Sízés közben elszakadsz a hétköznapi világtól és gondjaidtól. Ott állsz a hegy tetején és nekiindulsz az ismeretlennek.

Ugyanígy snowboardozás közben is.

E két téli sport nagy adag adrenalint szolgáltat a kedvelőinek. A sízés és a snowboardozás direkt kapcsolatba helyez a természettel a szabadság érzésével. Fent a hegy tetején senki sem gondol a problémákra vagy bármi másra. Csak te vagy és a hegy.

Semmi más nem létezik abban a pillanatban. Nagy sebességet érhetsz el, kész repülésnek is nevezhetjük. A sízés és a snowboardozás egy jó meta-

át az alkoholból merített kreativitást a bűntények megoldásához. Az áldozat lánya nemcsak egy gyászoló londoni nyomozó, hanem egy saját jellegtelenségében fulladozó vénlány is, akinek szakmai munkáját és magánéletét is béklyóba köti saját jelentéktelenségétől való félelme.

Aki még mindig vívódna, hogy vajon érdemes-e kézbe venni a regényt, annak még azt is megsúgom, hogy Charlotte Link írói hangja szinte megtévesztésig hasonlít a világverő Lány a vonaton c. regényt író Paula Hawkinséra. Nemcsak a tipródó, nem kifejezetten szimpatikus, de empátiát ébresztő főhős, de a tűéles lélektani dráma és a lendületes történetmesélés is közös a két regényben.

Minden könyvmoly örülni fog ennek a könyvnek, aki élvezte a Lány a vonaton c. regényt, vagy valaha jót borzongott egy Poirot-történeten, esetleg szereti az észak-angol tájat. Ajánlom saját olvasásra két vizsga között, egy hosszú vonatútra, egy bekuckózós hétvégére vagy ajándékba.

Katara forikus jelentése az életnek is. Fel kel legyél készülve arra, ami jön és nem szabad félned. Minden egyes akadály, amelyen túllépsz, szabadabbá és boldogabbá tesz. Végre érzed, hogy élsz.

Ezek mellett ott van a korcsolyázás is. Itt előtérbe lép a gyengédség, a szépség és persze az akarat is. Ugyanúgy, mint a fentebb említettek, ezt is olimpiai szinten gyakorolják. Ráadásul művészi jelleggel is bír. Nagyon kedveltek a korcsolyán tartott előadások a mai világban. Ezeken kívül semmi sem hasonlít a klasszikus korcsolyázásra a befagyott tó vizén. Megtörténik, hogy elesel, de nem baj. Így szép a játék.

A téli sportok nagy népszerűségnek örvendenek és ezért az emberek képesek hosszú utakat megtenni,csak azért, hogy a legvagányabb és veszélyesebb hegyen próbálkozzanak.

Szóval, mire vársz? Fogd a szánkód, korcsolyád, vagy bármit, amit szeretnél, és irány az ismeretlen! A tél egy nagyon szép időszak, használd ki! Sorozatokat lehet nézni esőben is, sízni nehéz. Hajrá!

Karácsony. Az év legszebb és legszentebb ünnepe, amikor Jézus születését ünnepeljük. Az ünnep nem lehet teljes családi meghittség, figyelmesség nélkül, a karácsony lényege valójában a szeretet megélése és átadása a körülöttünk lévőknek. A karácsony előtti időszak nem a rohangálásról, kapkodásról, pénzről kellene szóljon. Szép és hasznos ajándékot tudsz adni csupán úgy is, ha Te magad készíted el és az, aki kapja, valóban azt érzi, hogy az csak Neki szól.

Sokaknál már november utolsó heteiben megkezdődik az ún. karácsonyi láz. Bevallom, hogy nálam is korán kezdődik, karácsonyi dalokat hallgatok és a megfelelő ajándékokon töröm a fejem.

Mindannyian szeretnénk valami különlegeset adni szeretteinek, amely mindig ránk emlékezteti őket. Biztosan veled is megtörtént, hogy nehezen találtad meg a megfelelő ajándékötletet. „Mi az, aminek örülne?” „Mi az, ami hasznos is?” És sok más ehhez hasonló kérdés merül fel bennünk, pedig nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy ráleljünk a legmegfelelőbbre.

Találd meg, hogy mi az, amivel a legjobban ki tudod fejezni a szereteted. Egy egyszerű figyelmesség is elég, amivel mosolyt tudsz csalni szeretteid arcára. Összegyűjtöttem néhány ötletet, ami segít a megfelelő ajándék kiválasztásában vagy akár elkészítésében.

1. Köss! Ha tél, akkor sál! Egy kötött színes sálnak biztosan mindenki örülne, főleg ha az kézzel készített.

Nem kell hozzá kötőtű sem, kézzel is elkészítheted a képen látható sálat.

Tökéletes ajándék lehet egy jó barátnőnek vagy anyukádnak. A kedvenc színében készült sálat biztos, hogy le sem akarja majd venni!

2. Süss! Mi lenne, ha idén Te vállalnád a karácsonyi sütést? Gondold végig, hogy melyek azok a finomságok, amelyeket leginkább szeretnek a családtagok és készítsd el! Lehet az hagyományos bejgli, mézeskalács vagy bármi más, biztos, hogy a szeretteid szívesebben eszik majd meg tudva azt, hogy te sütötted. Recepteket elő és készülhet a meglepetés süti!

3. Írj! A karácsonyi képeslapoknak mindig volt és lesz is varázsa. Egy képeslapot adhatsz szinte bárkinek, a szomszédnak vagy egy barátnak, akivel rég beszéltél. Készíts többet, különböző díszítéssel és szöveggel, amely akár a te gondolataidat is rejtheti (sőt!). Egy szép képeslap, néhány kedves szóval mindenki napját szebbé teheti.

Végül, de nem utolsó sorban magadat is meglepheted valami aprósággal, mint például a kedvenc édességed vagy egy könyv, amit már nagyon régóta szeretnél elolvasni.

Ahogy a dal is szól: „Have yourself a merry little Christmas”.

6. oldal

Perspektíva, 2016. december

Barta Hanna

Lázár Beáta

új szelek fújnak a

KMDSZ-nél

Nem sokszor fordul elő egy szervezet életében, hogy két elnökkel is büszkélkedhet, de a KMDSZ-nek még ez is sikerült. Félreértés ne essék, nem ketten kormányozzák továbbra a hajót, csak folyik az átadási procedúra. A 2012-ben és 2014-ben megszavazott jelenlegi elnök, Rés Konrád Gergely adja át helyét Lőrincz Istvánnak, aki eddig a Sportirodáért felelős Vezetőtanács-tag volt a KMDSZ-ben. A november 24-i Rendes Tisztújító Közgyűlésen a frissen megválasztott elnököt és a leköszönőben lévőt faggattam az elnöki teendőkről, múltról és jövőről, egyetemről és magánéletről.

Miért jelentkeztél KMDSZelnöki posztra?

Isti: Céltudatosan jöttem fel Ko-

hogy mekkora felelősség és mennyi embernek kell megfelelni. A megfelelési vágy motivál.

Konrád: Ez volt a legfélelmetesebb és a legérdekesebb érzés is egyben.

Hogy egy ilyen nagy szervezetnek a teljes tevékenységét, érdekképviseletét, közösségi feladatait át tudja venni egy személy és ezt át is tudja látni, ez volt az igazi kihívás.

lozsvárra. Otthon is tevékenykedtem diáktanácsban és tudtam, itt a KMDSZ-ben van a helyem. Egy évig voltam Vezetőtanács-tag és ez idő alatt úgy éreztem, hogy ezt szeretném csinálni továbbra is. Én jelentkeztem elnöknek, természetesen, egy nagyon támoMilyen terveid vannak a jövőre nézve? gató csapattal magam mellett. Abban Isti: A legfontosabb dolog, hogy az új a pillanatban, amikor megválasztják az embert elnöknek, nem érzi még a teljes VT-t összetartsam. Egy baráti, családi hangulatot szeretnék felelősséget.

Konrád: Én Ez volt a legfélelmetesebb és kialakítani a Vezető Tanács és az állandó nagyon szerea legérdekesebb érzés is egytem Kolozsvárt, ben. Hogy egy ilyen nagy szer- szervező csapat között. A rendezvényerengeteg lehevezetnek a teljes tevékenységét, ink résztvevőire még tőség van itt. érdekképviseletét, közösségi jobban oda szeretnék A város egyik feladatait át tudja venni egy figyelni, hogy minszépsége, hogy személy és ezt át is tudja látni, denki a magáénak sok egyetemisérezze a KMDSZ-t. ta jön ide, akik ez volt az igazi kihívás.

Szeretném, ha erre a több szemszögből tapasztalják meg a várost. Érde- szervezetre úgy tekintenének a kolozskes megfigyelni, hogyan épül fel ez a vári magyar diákok, mint egy nagy baközösség. Egy kihívást láttam abban, ráti társaságra, akik ugyanolyan probhogy KMDSZ-elnök lehessek. Szerettem lémákkal és kihívásokkal szembesülnek volna az – úgymond – „legszebb évek” az életben.

Hogyan összegeznéd a négy éved? közösségi létének meghatározó tagKonrád: Nehéz összegezni, mind a ja lenni. Ez a feladat egy olyan dolog, négy évet, mivel minden évben más priamit nem lát előre az ember, nem tudja, minek is fog neki. Van egy elkép- oritások éltek a KMDSZ életében, mindig zelése az embernek, kicsit homályos, más, aktuális problémák voltak. Biztos, amikor megválasztják, majd folyama- amikor tíz év múlva tekintek vissza erre tosan tisztul és végül átalakul. Teljesen a pár évre, könnyebb lesz ezt megfomásképp látom most a KMDSZ-es elnö- galmazni. Most ha összegeznem kellene ezt a négy évet, azt mondanám, ki teendőket, mint négy évvel ezelőtt.

Milyen érzés volt, amikor megvá- hasznos volt megtapasztalni azt, hogy a kihívások, a kudarcok és a sikerek holasztottak elnöknek?

Isti: Megijedtem (nevet). Megijed- gyan szövődnek össze úgy, hogy ez egy tem, mert akkor kezdtem felfogni, működő szervezet legyen.

amiről úgy érzem, jó úton halad. A máMi a legkedvesebb emléked?

Konrád: A legkedvesebb emlékem sik nagy feladat számomra, hogy ezt

talán az volt, amikor sikerült elindítanunk az A kártyát. Igazából sok kedves emlékem van, ez az egyik a sok közül, most csak kiragadtam egyet. Az A kártya egy olyan hiányt, szükségletet elégített ki a diákok életében, amire nagyon gyorsan és hatékonyan tudtunk válaszolni. Azért volt nagyon jó érzés, mert mindenhonnan szinte csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, szülők részéről, tanárok részéről és diákoktól is.

a jól kialakított rendszert – úgy rendezvények szintjén, mint színvonal és érdekképviselet szintjén – megtartsam.

Hogyan kezelitek a negatív kritikát?

Konrád: Megpróbáljuk nem negatív

kritikaként felfogni, hanem építő jellegűként kezelni. Néha a kritikák nyelvezete nem túl kedves vagy barátságos.

Megpróbáltuk a reális részét figyelni és feljegyezni maguknak, amin javítani kell. Ezek a vélemények nagyon fontosak; minél több diák kifejti a véMi volt a legcikibb sztori a négy leményét egy témáról, annál inkább tudunk reális megoldást biztosítani a év alatt?

Konrád: Az első Téli Majális után célközönségének. Egy-egy rendezvény észrevettük, hogy jönnek ki Törökvá- akkorára nőtt, hogy nem tetszethet gásra az egyik kereskedelmi televízió mindenkinek minden része, mert több munkatársai. Kicsit félelemmel, de in- típusúak az emberek és mást szeretkább büszkeséggel elébe álltam az ügy- nek. A legnagyobb célközönségnek szenek, hogy én fogadjam a riportereket. retnénk megfelelni, viszont például a Diáknapok esetén, egy Örvendtem, ekkora létszámnál sohogy tényleg Ezek a vélemények nagyon sem fog minden rész érdeklődnek fontosak; minél több diák mindenkinek tetszeni. az iránt, hogy Isti: Mivel egy elég kifejti a véleményét egy témilyen rendeznagy szervezetről bevény is folyik. máról, annál inkább tudunk Kiderült, hogy reális megoldást biztosítani szélünk, ezért gyakran kapunk kritikát. az ufó jelenséa célközönségének.

Ezt személyesen vagy géről kérdezakár online teszik ték a diákokat.

Nagy büszkén odaálltam a kamera elé meg az emberek. Próbáljuk jó tanáés utána felrakták azt a kérdést, hogy csokként felfogni, hiszen van, amikor láttam-e már ilyen jelenséget a Hoia egy kritika üzenete nagyon is fontos, erdőben. Ezután kicsit nehéz volt ös�- viszont a nyelvezete miatt félreértheszeegyeztetni ezt a választ azzal az in- tő. Próbáljuk ezt a külső réteget leformációval, amit én akartam közölni. bontani és a lényegre fókuszálni, ezt Mit tartasz a legnagyobb kihívás- felhasználva arra, hogy javítsunk hibáinkon, rendezvényeinken. Nem szanak ebben a tisztségben?

Isti: Nekem a legnagyobb kihívásom, bad elfelednünk, hogy ezt a szervehogy ezt az új csapatot összetartsam, zetet ugyanolyan diákok működtetik,

7. oldal

Perspektíva, 2016. december

mint bármilyen más egyetemisták, és szeretném ennek a színvonalát ezért mi sem vagyunk tökéletesek, de megtartani. próbáljuk a legjobbat megadni a célKonrád: Én nem tudok választani, közönségünknek. mindennek megvan a maga szépsége.

Mi a legnehezebb feladata egy A Diáknapoknak az a szépsége, hogy KMDSZ-elnöknek? ilyen létszám mellett is megtartani a Konrád: Egy nagy kihívás az, hogy rendezvény színvonalát és látni, hogy hogyan szervezi össze egy közösségi mennyire erős a közösségépítő ereje. vezető a szakmai életét a közösségi Az ETDK-nál egyidejűleg kell megfeéletével és akár a magánéletével. Egy lelni egy tanári gárdának és a diámásik nehéz feladat a fenntarthatóság. koknak is, illetve kihívás megtartani A diákszervezetekre általában jellemző, menőnek a tudományosságot. hogy az emberi fluktuáció nagy. Van Hogyan tudjátok összeegyeztetni egy-egy pozíció, ami több évig tart, de az elnöki teendőket az egyetemmel? az egyetemisták cserélődnek, ezért neIsti: Nagyon egyszerű. Próbáljuk héz növekvő szinten tartani mindent. összevonni, ami nem feltétlenül poAz egy elég nagy kihívás. zitív. Általában valaki megsértődik Isti: Kihívást jelentett az, hogy és nem érti meg, hogy ha valamit hogyan motiváljuk az embereket. A elvállaltunk, aklegnehezebb feladat talán az, hogy kor az nekünk össze kell hangoljuk a különböző sokszor bármiigényeket, hogy a szervezőknek és nél fontosabb. résztvevőknek egyaránt jó legyen Konrád: Úgy a rendezvény. Úgy belső, mint kül- gondolom, hogy ső kommunikáció szintjén lénye- ez emberfüggő. ges, hogy megértessük magunkat Én hiszem, hogy a másikkal. Bármilyen természeted az egyetemet van, ismerőssel vagy ismeretlennel és a szervezeti beszélgetsz, meg kell találd a közös t e v é k e n y s é g e t hangot. élhetően össze Legkedvesebb rendezvény? lehet egyeztetni.

Isti: Nekem a Gólyabál. A gólya - N y i l v á nv a l ó a n bálok közelebb állnak a szívemhez, vannak olyan femert otthon is sokat szerveztem lelősségek, amik

miatt ki kell hagyni egy-két órát, vagy el kell utazni, ami miatt nem tudunk bejárni egyetemre. Sok esetben a tanárok is megértőek szoktak lenni.

Miről kell lemondanotok, hogy a közösség érdekeit szolgáljátok?

Isti: A szabadidőmről, nem negatív

értelemben. Ha nem tevékenykednék a közösségi életben, akkor lehet, hogy a szabadidőmet haszontalanabb dolgokra fecsérelném, így tudom, hogy hasznosan töltöm az időmet.

Konrád: Nem feltétlenül érzem ezt kimondottan áldozathozatalnak.

Mindig is úgy gondoltam, hogy ez az önkéntes tevékenység a személyes fejlődésemben és a közösség formá-

Ilyen volt a VIII. Kommunikációs Napok - mi offline is jelen voltunk

Lázár Beáta

Lemaradtál a VIII. Kommunikációs Napokról? Sebaj! Mi elmondjuk, mi volt!

Mi kell ahhoz, hogy két napon keresztül, tanításon kívül is az egyetem padjaiban ülj? Először is vegyünk egy nagy K és N betűt! Igen, ha ezt egy kicsit kinyújtjuk, akkor meg is kapjuk a tökéletes tésztát, a Kommunikációs Napokat. A masszát online tartalmakkal töltjük fel, majd szépen elkeverjük némi választási virálokkal és Googlehirdetésekkel. Leöntjük egy kis trollkodással, mémgyártással és cuki, cép cicákkal, majd megszórjuk Instagrameffektekkel és kreativitással. Voilà, kész is a tökéletes online kommunikációs konferencia!

A BBTE Kommunikációs végzősei idén is kitettek magukért.

A mára már hagyománnyá vált KommNapokat nyolcadjára szervezték meg a szak harmadévesei.

Az előadások mellett helyet kaptak worshopok, koncert és a szokásos alumni beszélgetés is, ahol az idén a „KommNapok anyukája”, Tőkés Eszter is jelen volt. A kétnapos konferencia után a 2016-os év Legszebb Erdélyi Magyar Dalának győztese, a No Sugar zenekar zárta a rendezvényt.

A KommNapok legjei…

A legnagyobb tömeget a Trollfoci üzemeltetői vonzottak be a piros szé-

kes terembe. Antal Adrián, Szabó Levente Zsolt és Bódis Attila új szinonimát talált az ivásra, „brainstorming” fedőnév alatt. Az igazi rajongók arcukat elfedve, sztár-maszkokkal jelentek meg a beszélgetésen.

A leginteraktívabb előadás címet a KUKKER.ro csapata viheti haza: Kicsi pénz, sok-sok stílus: a videós improvizáció elmélete és gyakorlata.

A legtöbb kérdést generáló előadás Gazda Emese és Kolumbán Antal „szerelemgyereke” volt, vagyis a Szeretek facezni mémgyártó Facebook-oldal.

Az eredetileg kutatásként indult, nonsens tartalmakat gyártó oldal mára

már több mint 50.000 lájkolóval van jelen az arckönyvben. Megtudhattuk, milyen nehéz fenntartani egy kamu profilt és hogy cicás képekkel bármit el lehet adni. www.fb.com/szeretekfacezni/ A legnagyobb csalódás Elekes Levente vlogger és content manager volt, aki egy kérdésre se adott normális választ, pedig első mondatában hangoztatta, hogy ő egy beszélgetést szeretne kialakítani. Előadásának címe is Question & Answer volt.

A legszerényebb előadó Mihail Onaca fotóművész és színész volt. Instagramoldalát szinte 70 ezren követik. Szenve-

lásában egy pluszt ad az életemnek.

Másrészt szerintem egyetemistaként van a legtöbb ideje az embernek. Ezt az időt vagy hatékonyan tölti el, vagy egyszerűen megéli a diákéveket.

Mi lesz a KMDSZ után?

Konrád: Megyek nyugdíjba (nevetünk). Lassan meg kell tapasztalnom, milyen belépni a „nagybetűs” életbe. („Caps Lock” – Isti megjegyzése). Kolozsváriként a közösségi életben ezután is részt szeretnénk venni.

Mit jelent számotokra a KMDSZ? Isti: Számomra a KMDSZ a második, „baráti” családom.

Konrád: A KMDSZ ad egy olyan pluszt, amitől a diákélet több lesz, mint más egyetemista városokban.

délyből fotóz, ami tetszik, megosztja.

Tippjei: minden a szemléleteden múlik; használt képszerkesztő: vsco. www.instagram.com/mihailonaca/ Az underground kultúra kommunikációsaként Csoma Nóra a ZUG.zone-ról, mint kulturális térről és a Váróterem Projektről mesélt.

Az online marketing leghasznosabb tippjeit Erős Lóránt osztogatta, aki a Google-hirdetések bemutatása mellett a jövőt is megjósolta nekünk.

A legtrendibb témát Guld Ádám oktató feszegette. Arra kérdésre kereste a választ, hogy mitől válnak egyre népszerűbbé a Youtube-sztárok. Megtudtuk, hogy míg Amerikában Rebecca Black a Friday című számával, addig Magyarországon a Szaniszló és Bözsi néni virál videó sújtott meteoritként az internetre. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az USA-ban Justin Bieber a szupersztár, míg ehelyt Kis Grofó.

A legzöldebb előadást Makkai Júlia Anna és Könczei Zsolt tartotta, ahol betekintést nyerhettünk a BBTE Magyar tagozata arculatának kialakulásába. És hogy miért zöld, ami egy kicsit kék és szinte türkiz? Mert a miénk, a magyar tagozatos zöld!

A legaktuálisabb előadással zárták az előadások sorozatát. Kádár Magor választási virálokról tartott előadása sok nevetőizmot próbára tett és mindenki Cézárnak érezhette magát egyegy thumbs-up or -down mozdulat erejéig, mikor egy kampányvideó kedveltségi szintjét mértük meg.

Ha valakinek még ez sem lett volna elég, akkor beszéljenek helyettem a számok: 199 nap szervezés, 2 nap konferencia, 133 kiküldött e-mail, 25 szervező, 7 előadás, 2 műhelymunka, 4 beszélgetés, 1 koncert, 250 résztvevő, 56 KommNapos profilkép, 1960 lájk a Facebook-oldalra, 282 Instagram-követő, 620 sticker, 19 akkreditált sajtóképviselő, 39 támogató, illetve megannyi sajtómegjele nés, fotó és ölelés.

8.oldal

Perspektíva, 2016. december

Polonkai Éva Karácsonyi tippek Ötletek, hogy ne csak a város öltözzön díszbe karácsony előtt Közelednek az ünnepek és nyakig állunk a karácsonyi készülődésben: sietünk bevásárolni, ajándékokat venni, kitakarítani, feldíszíteni a lakást. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem egy kicsit megijeszt, hogy mennyi idegességgel jár a „szeretet ünnepe”.

Egy csendesebb estén leültem és összeszedtem, mit is lenne érdemes tenni, hogy egy kicsit ráhangolódjak a karácsonyra. Ne úgy olvassátok

ezeket a gondolatokat, mint a töké letes karácsonyi készülődés receptjét; inkább gondolkodjunk együtt: mit volna érdemes tenni, hogy nyugodt hangulatban, ellazulva, szere tettel telve várjuk az év végét? Ezek az én gondolatébresztőim: 1. Beszélgess a szüleiddel! Ha megteheted, most igazán itt az idő, hogy felkeresd a szüleid, nagyszüle id. Kérd meg őket, hogy meséljenek,

KMDSZ

Tőkés Hunor

PERSPEKTÍVA

A pohárban kávé gőzölög, ezen gyakran elidőzöm, követem ahogy az ablak felé táncol a meleg, bár igazából egyremegy: meleg meg hideg, Legyen keserű, fekete... az élet apró örömein nem vitázom.

S épp ezért ne is szidj, ha az asztalomon rendnek helye nincs.

Engem boldogít mikor mindent beterít, főleg a firka, az a haszontalan kis izé... amiből született pár nagyobb klisé.

Van ott jegyzet, cikk és buszjegy, Újság is, de nem print, Ahogy a versek is mind, Laptoplakó kis szörnyecskék.

A billentyűzet előtt, általában én ülök, baj ha nem, ne olvassa senki sem, amit még én se merek... ezek az úgynevezett rosszul sikerült, vagy magamból kiírt szösszenetek.

A zugivónál, már csak a zugíróság furább.

A Perspektíva a KMDSZ információközlő lapja. A lapban megjelent anyagok nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség vagy a KMDSZ véleményével.

Főszerkesztő: Vicsi Judith Segédszerkesztő: Varga Cecília Kommunikáció és PR felelős: Tőkés Hunor, Kolumbán Zenge Szerzők: Korpos Attila, Karikás Heni, Görbe Helga, Lázár Beáta, Tőkés Hunor, Szabó Anita, Müller Erik, Polonkai Éva, Varga Cecília, Varga Zsuzsa, Katara Arculat: Hankó Renáta Dalma Tördelés: Hankó Renáta Dalma, Vicsi Judith Korrektúra: Oláh Mátyás, Vicsi Edina

milyenek voltak a karácsonyok akkor, amikor ők voltak fiatalok.

2. Szólíts meg egy hajléktalant! Elsőre merész ötletnek tűnik odaülni a férfi vagy nő mellé, aki mellett minden nap elsétálsz. Ám érdemes tenni egy próbát. Kérdezd meg, hogy mi a neve, mióta él az utcán, tudsz-e segíteni neki valamiben? Biztosan adsz idén drágább ajándékot, mint hogy valakit a nevén szólítasz, de aligha van ennél nagyobb érték egy utcán élő számára.

3. Keresd fel egy régi barátod! Az emberek elsodródnak egymás mellől.

Néha okkal, néha ok nélkül. Viszont az együtt töltött idő soha nem törlődik ki nyomtalanul. Ha meglátogatod a családod karácsonykor, jusson eszedbe valaki, akivel régen jóban voltál, de mostanában már nem beszélgettek. Keresd fel és hallgasd végig, hogy mi történt vele amióta a legutóbb találkoztatok.

4. Bocsáss meg valakinek! A régóta hordozott sérelmek a sötét növe kedésével egyre nehezebb teherként nyomják a lelkünket. A karácsony előtti időszaknál nincs alkalmasabb arra, hogy egy-egy ilyen fájdalmas emléket elengedj. Akár elmondod annak, akinek megbocsátasz, akár

E-mail: perspektivadiaklap@gmail.com Cím: Petőfi Sándor (Avram Iancu) u. 21. sz.

www . perspektivadiaklap . blogspot . com

Nincsenek KMDSZ Diáknapok Téli Majálisos bemelegítő nélkül! A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) 2017-ben sem változtat a Diáknapos készülődéseken, január 14-ére készül a Téli Majális 4-ik kiadása a Törökvágáson.

Az egynapos diáknap ez alkalommal is kreatívabbnál kreatívabb feladatokkal készül, és jó hír minden egyetemistának: már lehet jelentkezni!

A jelentkezés most is két szakaszból áll: online regisztráció, ez december 7-től január 8-ig történik. A Google-dokumentum az ese-

csak egy levelet írsz, ami aztán soha nem kerül postára: a megbocsátás könnyebbé teszi a lelked.

5. Ajándékozz időt! A legértékesebb ajándék mindig az, amit pénzért nem lehet megvenni. Díszíts karácsonyfát, csomagolj ajándékot vagy süss süteményt együtt azzal, akinek örömet szeretnél okozni! Ne hagyd a napokat elrohanni magad mellett! Álljatok meg és szemlélődj egy kicsit közösen azokkal, akiket szeretsz!

TÉLI MAJÁLIS mény Facebook-oldalán található és a befizetés január 11-én történik, a KMDSZ irodában.

A csapatok száma korlátozott, ezért az első teljesen beregisztrált 40 csapatnak lesz lehetősége részt venni a versenyeken. A teljes regisztráció a minimum létszám elérésénél válik érvényessé. A csapatban minimum 15, maximum 17 ember lehet. Figyeljetek: a csapatban minimum 7 főnek kell képviselnie mindkét nemet Jelentkezési díj: 10 RON/fő #kmdsz #telimajalis #staytuned #winteriscoming