3. oldal ,,Szereplőink forradalmian újak lesznek: ujjak lesznek."
Eszmecsíra Vicsi Judith Szóval nem is olyan régen kezdődött a mesém itt a Perspektívánál és már véget is ért. Kiment az utolsó lap főszerkesztőségem alatt, kikerült a Fb-poszt is, hogy Vicsi Judith befejezte munkáját itt: Perspektíva. Emlékszem, mennyire izgultam, amikor elsőévesen beküldtem az első cikkemet az akkori főszerkesztőnek, mennyire féltem az első terepmunkánál, hogy el fogom szúrni. Nos, a félelem és az izgulás, hogy valamit elrontok végig velem volt a főszerkesztőségi idő alatt, de végigcsináltam és szerettem (majdnem) minden percét. Nem tudom elégszer megköszönni azt a sok jót, amit ez idő alatt kaptam. A tapasztalatot mindenféle téren (hiszen ki gondolta, hogy még pályázat-elszámolás is lesz a munkakörben), a szerkesztőtársakat, akik idővel barátok is lettek, az együtt töltött időt, a sok nevetést és szórakozást. Szép volt, jó volt, ennyi volt.
Varga Cecília Nemrég láttam egy filmet, a Collateral Beauty-t, ahol a főszereplő levelet írt a halálnak, a szerelemnek és az időnek. Belegondolva abba, hogy milyen gyorsan telik az idő, én is leírok neki pár dolgot: „Kedves Idő! Kiskoromban azt, hittem ellenségek vagyunk. Mindig zavart, hogy olyan lassan telsz el. Alig vártam, hogy felnőtt legyek, egyetemre járjak, azután meg dolgozni. Most, hogy felnőttem, arra jöttem rá, hogy régen voltál a barátom, akkor, amikor még lassan teltek az évek. És annak ellenére, hogy haragszom rád, mert ilyen gyorsan eltelsz, néhány dolgot meg kellene köszönnöm neked. Köszönöm a csodálatos emlékeket, és azt, hogy megtanítottad, hogyan értékeljem az időmet! Egy ajándék vagy és lehet, hogy hamarosan ráncos arccal fogom ordítani a gyerekeknek, hogy Bezzeg, az én időmben…, de azért megpróbálom elfelejteni, milyen gyorsan telnek az évek és kihozni a maximumot minden percből, amit tőled ajándékba kaptam.”
5. oldal
6. oldal
Egy kora tavaszi esős, szerdai nap: 1848. március 15-e.
Huszadik alkalommal ETDK Kolozsváron, május 18-21. között.
8. oldal A Könyvturi | élőKönyvtár immár harmadjára várja az érdeklődőket.
Ki lesz az utolsó forradalmár a városban? Balla Noémi
M
inden generációnak jár a maga forradalma, ha nem másért, hát hadd lássák apáink és anyáink, hogy nem hiába öltek már meg egy diktátort. Hiába, nem hiába, a történelem ismétli önmagát, egészen addig, amíg valaki(k) nem változtatnak rajta. És ki másnak a dolga lenne ez, mint a mindenkori fiataloknak? A márciusi ifjaknak a dolga, az ötvenhatosoknak vagy a nyolcvankilencben harcoló szüleink dolga. Én a kilencvenes évek gyermeke vagyok, aki már szabadnak és szabadon született, mint oly sokan mások a boldog kilencvenes évek elején. Nem kellett sorban állnom kenyérért, nem kellett rettegnem tőle, hogy a szekuritáté lehallgat, hogy a barátaim besúgók, és egyáltalán: nem úgy nőttem fel, hogy félnem kéne bármitől is. Ha mégis valami forrongás vagy veszély volt, azt a külföldi hírekben láttam. Sőt partiumiként még a magyar nyelv miatt sem kerültem soha konfliktusba, nyugodtam járhattam magyar iskolába. Összességében elmondható, hogy egy történelmileg kedves és csendes időszakban nőttem, nőttünk fel. Lehet, ezért is alakult ki az a szemlélet, amit sokszor szeretnek hangoztatni a szülők, nagyszülők, a még felnőttebbek és a legeslegfelnőttebbek: hogy bizony ez a generáció –a miénk, ugye – tunya meg kényes, semmi más nem számít, csak hogy a telefonunk mindig fel legyen tölt-
ve, hogy legyen internet, ki sem bújunk munizmust, esetleg külföldön is jártak a gépeink elől és tulajdonképpen ők már és látták, hogy van ez másképp is. Lehet látják, hogy dolgozni se akar egyik se. másképp, és lehet itthon otthon. Jaj, mi lesz így a nyugdíjjal?! – sóhajtaKörülbelül ilyen hangulatban teltek nak fel sokan. A fiatalokat nem érdekli a a napok Romániában az elmúlt hetekjövőjük, sem a politika, aztán meg hogy ben. Idősebbek és fiatalok együtt álltak szavazni menjenek el – egyenesen egy ki az utcára és együtt tüntettek valamilégből kapott szappanbuborék. Vagyis az ért. Méghozzá annyian, hogy nem lehet volt eddig. Mert közben eltelt huszonhét szó nélkül hagyni. Láttam öreg néniket év, és helló, felnőtt egy berögződésektől és bácsikat a tömeg szélén csendben mentes generáció, akik számára csak vonulni, láttam, akik csak az ablakból idő kérdése volt, hogy beteljen a pohár. nézték az eseményeket tátott szájjal. Nem ismerik a régi fújású szeleket. Ezek Láttam családokat kivonulni kisgyerea még megmaradt kétes és hazug múl- kekkel, de még kutyákkal is. De nem is tú politikusok meg nem bírják felfogni, ez volt a legszebb, hanem az, hogy egy hogy ők már öregszenek. Meg azt sem, olyan forradalomba csöppentem – jó hogy mikor nem bújunk ki a gépeink elől, egy hétig –, ami békés és csendes volt. lehet, pont a plagizált dolgozatukat olva- Tüntető és rendőr együtt énekelte a som. Ja, hogy nehimnuszt, amitől az Idősebbek és fiatalok egésznek még makem tanulni kéne és tisztességesen együtt álltak ki az utcára gasztosabb hatása vizsgázni; három és együtt tüntettek valami- volt. Mintha minévet tanulni (minidenki egyet akarna. ért. Méghozzá annyian, hogy mum), hogy aztán Nem robbantások és nem lehet szó nélkül hagyni. erőszak révén értünk hülyére vegyen egy nyolc (?) általános el valamit, hanem iskolai osztályt végzett juhász. Vagy együtt. Együtt a román a magyarral, hogy azért égjenek el a barátaim, mert kicsi a naggyal, öreg a fiatallal. elmentek szórakozni és ebből a tragéSzóval a rossz hír az – már a politikudiából derül ki, hogy a kórházaink an�- sok számára –, hogy be kell látni: hannyira felszereltek, mint ahány hajszála gunk és szavunk van. És én bizony elvan Bruce Willisnek. De a katedrálisaink, gondolkoznék pár betokosodott politikus azok szépek. Szép üresek. Ebben a hu- helyében, hogy érdemes-e huzigálni azt szonhét évben felnőttek azok a gyerekek a bizonyost? Mert figyelünk. is, akik még megtapasztalták a kom-
2 . oldal
Perspektíva, 2017. február-március
Utcára, emberek!
Varga Cecília
Több mint fél millió ember vonult utcára, Románia több városában is. Félmillió ember fejezte ki nemtetszését a kormánnyal szemben. Félmillióan most először nem fizetésemelésekért, nem munkahelyekért skandáltak, hanem a demokrácia működéséért és azért, mert becsapva érezték magukat. Úgy érezték, az új kormány hazudott nekik, becsapta őket, az éj leple alatt úgy próbálták módosítani a büntetőtörvénykönyvet, ahogyan arról a kampányukban a PSD politikusai egyszer sem beszéltek.
Nem szeretném kielemezni azt, hogy mi történik most a román politikai világban, ugyanis az elmúlt hetekben minden nap volt valami figyelemre méltó esemény. Egyik reggel arra ébredtem, hogy az éjszaka folyamán meghozták a sokat kritizált 13-as sürgősségi kormányrendeletet. Aznap este már többen is az utcára vonultak és a rendelet visszavonását követelték. Idővel visszavonta a kormány a 13-as ren-
Csiki Zsuzsa
D
élig alszunk, nyújtózkodunk, lógunk az interneten, ha már a délelőtti órát sajnos elaludtuk, akkor bemegyünk a délutánira (jó esetben), bulizunk, későn-korán hazamegyünk, délig alszunk, nyújtózkodunk… Fiatalok vagyunk, és úgy gondoljuk, hogy mi a felnőttes dolgok alól egyelőre teljes mértékben fel vagyunk mentve. Azon kívül, hogy megtanuljuk az automatánál kifizetni a számlát és leolvasni a lépcsőházban a gázórát, komolyabb dolgokkal nem nagyon vagyunk hajlandóak foglalkozni. Tisztelet a kivételnek, hisz az mindig van. A politika szótól a legtöbben egyenesen menekülnénk, ha lenne hová. Elődeink pedig ettől a hozzáállástól (hozzá-nem-állástól) menekülnének, ha tehetnék. Hiszen ha vis�szatekintünk a nagy forradalmainkra, bizony fiatal diákok lelkes seregei álltak majd’ mindegyik mögött, akik valamit nem tűrtek tovább, akik valami szebbet, jobbat akartak létrehozni. Jókai Mór, Petőfi Sándor, Vasvári Pál vagy épp Vajda János csak néhány azok közül, akik ’48-ban huszonéves fiatalokként álltak ki a forradalom eszméi mellett. Többségük talán fel sem mérte, hogy mekkora
deletet, a 14-es rendelettel, azonban az sem tökéletes, ugyanis léteznek benne alkotmányellenes cikkelyek. A tüntetők ebbe sem nyugodtak bele: a kormány lemondását követelték. Le a tolvajokkal! Börtönbe veletek! Románia, ébredj! Természetesen a kormány távol áll attól, hogy lemondjon, azonban feláldozták az igazságügyi minisztert. Ez még mindig nem csillapította az utcára vonuló tömegeket. Azóta is tüntetnek. Most, abban a pil-
lanatban, amikor ezt a cikket írom, tüntetnek. Már nem félmillióan, de nem adják fel. Van olyan város, ahol pár ezren, van, ahol csak száz ember vonul utcára, de volt olyan település is, ahol egy magányos tüntető jelezte azt, hogy a Grindeanu-kormány nem az ő kormánya. Tehát nem áll szándékomban egy komoly politikai elemzést írni arról, mi folyik az országban, mert mire megjelenik ez a cikk, mondanivalója már elavult lesz és az, amit leírok, relevanciáját fogja veszíteni. Azonban ami nem csak egy hét múlva, hanem akár évek múlva is fontos és értékes lesz az országban élők számára, az az a hangulat, amely jelen pillanatban uralkodik Romániában. Az az érzés, hogy a népnek hatalma van. A nép felébredt és küzd. Küzd a csalással szemben, küzd a korrupció ellen és küzd azon politikusok ellen, akik azt hiszik, a nép csak azért van, hogy négyévente lepecsételjen egy cetlit, azontúl nem kell vele foglalkozni. Több mint félmillióan vonultak utcára, mert úgy érezték, hogy hatalmuk van. Hittek abban, hogy a román politikusokat megnevelhetik. Olyan értékekért küzdöttek, amelyek távol álltak az anyagi világtól. Harcoltak a demokráciáért, az igazságért, a becsületért. Románok és magyarok, jobboldaliak és baloldaliak, öregek és fiatalok – mind együtt vonultak az utcára. Együtt. Ez a legfontosabb hatása ennek a lázadásnak. Román állampolgárok egyként skandálták azt, hogy a PSD a vörös pestis. Egyként énekelték a himnuszt, miközben telefonjaikkal megvilágították a
Hol vagytok, márciusi ifjak? súlya van annak, amit tesznek, és nem is gondoltak arra, hogy a nevük majd egybefonódik a forradaloméval. Csak annyit tudtak biztosan, hogy cselekedni kell, és aki nem cselekszik, az gyáva. Sok dolgot tanulhatnánk mi, mai fiatalok a márciusi ifjaktól. No persze nem kell forradalmat kirobbantani Ko-
lozsváron, de vajon egyáltalán képesek lennénk rá: a lány a gyógypedáról, a fiú, aki egyetem mellett egy kávézóban dolgozik, vagy a srác, aki a honvágy miatt minden hétvégén hazautazik? Meg tudnánk mozgatni akár egy kisebb tömeget? Cselekvésre tudnánk késztetni a korosztályunkat?
sötét tereket. Egyként, együtt ítélték el azokat a tüntetőket, akik nem tartották tiszteletben a békét és a rendet. Ekkora összefogást rég nem látott az ország. Önzetlenül osztogattak virágokat a csendőröknek és teát a fagyoskodó tüntetőknek. Nem tudom, mi lesz az elkövetkezőkben, de egyben biztos vagyok: a nép egyként szólalt meg és ezentúl is egyként fog ordítani azon politikusokkal szemben, akik nem tisztelik a népet. A külföldi sajtó is ezt az összefogást és kitartást emelte ki. Annak ellenére, hogy külföldön sokszor nem látják át tökéletesen az itteni eseményeket, egy dolog beleivódott az emlékezetükbe: a román állampolgárok végre megelégelték a sok lopást, csalást, hazudozást. Sőt példaértékűek az itteni tüntetések, ugyanis bebizonyították a nép erejét, bebizonyították a demokrácia fontosságát és megmutatták, melyek azok az értékek, amelyek fontosak az országban élők számára. Mit érnek el ezek a tüntetők? Sokan mondták, hogy csak megosztják az ország lakóit, politikai instabilitást okoznak. Lehet, hogy a mostani helyzetnek vannak vagy lesznek negatív következményei, ennek ellenére én hiszek abban, hogy ezt nem szabad abbahagyni. A tüntetéseknek mindig van egy okuk; valami felbosszantja a tömegeket. A mi esetünkben az emberek megelégelték azt, hogy ebben az országban mindenki úgy lop, ahogyan akar. Lehet, hogy egy hét múlva már belefáradnak az utcán skandálók, lehet, hogy a háborút nem fogják megnyerni. Azonban abban biztos vagyok, hogy jelet küldtek. Figyelmeztettek minden politikust arra, hogy nem elég a választásokat megnyerni, ha a nép bizalmát elvesztették. Figyelmeztették arról, hogy Románia jogállam és a demokráciának kell uralkodnia. Ezek után pedig azok, akik felbosszantották az embereket, kétszer is körül kell nézzenek, mielőtt bármit cselekednének.
A politikai helyzet nehéz problémáira nem megoldás, ha homokba dugjuk a fejünket. Még akkor sem, ha fiatalok vagyunk, és úgy gondoljuk, ráér még ezekkel foglalkozni. Soha nem korai elkezdeni nyitott szemmel járni és figyelni a minket körülvevő világra. Még akkor sem, ha ezért nem jár jutalom, vagy szemináriumi pluszpont. Sosem lehet tudni, mikor lesz szükség újra a márciusi ifjakra.
3. oldal
Perspektíva, 2017. február-március
Forradalmi mese Szereplőink forradalmian újak lesznek: ujjak lesznek. A kezek meglepően kifejezőek, nézzünk egy bábjátékot bábok nélkül: játsszunk a kezeinkkel meg a képzeletünkkel! Az ujjacskáink szabadon kalandozhatnak és kószálhatnak, amerre csak kedvünk (vagy kezünk) tartja. Főszereplőnk Kisujj herceg, aki megszelídített egy musmust, majd megígérte, kezeskedik érte. A musmus orcájára csókot lehelve az királylánnyá változott. Kisujj herceg tenyerén hordozta kedvesét, Kezelhetetlen Királykisasszonyt. A herceg minden napnak újult erővel indult, ujjongva ugrotta át a forrást forradalmi sujtásos mentéjében, kacsójához szaladva. -Kezicsókolom! – köszöntötte párját. -Kéz őrültek háza! Kézműves kezemice nélkül…? Kéz- és lábtörést, Kisujj!
Vicsi Edina
Varga Zsuzsa
A herceg szó nélkül ujjai közé csapta gyűszűsisakját, majd nekivágott útjának a forrás mélyére, hogy kincsének ujjnyi örömet okozzon. Minden maga mögött hagyott ujjlenyomat helyén újjászületett a föld. Szemében tűz égett, lelke lobbanó vihara sem csillapította lángjait. Útja közben találkozott egy csapat innováccsal. Az innovácsok épp lázadást hoztak tenyér alá. Kisujj szóba elegyedett velük és miután az innovácsok tervét végighallgatta, így szólt: -De hiszen ez kezelhető probléma, nemde? -Már hogy volna az, Kisujj herceg? Ezt nem lehet szó nélkül tűrni: minden kacsó telhetetlen. Először a kisujjad nyújtod, aztán az egész kézfejed kell neki. Saját kezünkbe kell vennünk a dolgokat! Ilyen kezemice, olyan manikűr, ezeknek soha nem elég jó semmi. Pontot kell tennünk az i-re: ideje a körmükre nézni!
Kisujj herceg tanakodni kezdett, mitévő legyen. Fontolóra vette az innovácsoktól hallottakat és hazafelé vette az irányt. Úgy döntött, nem visz kezemicét, hiszen Kezelhetetlen Királykisas�szony úgysem engedi, hogy kézen fogja őt és kézcsókkal illesse. Visszatért hát Kesztyűpalotába, hogy elköszönjön a királylánytól és csatlakozzon az innovácsok forradalmához. Kesztyűpalota lakói amint tudomást szereztek Kisujj herceg szándékáról, egy ujjpercnyit sem habozva úgy döntöttek, vele tartanak. Kitört a forradalom, Kezelhetetlen Királykisasszony pedig egyedül maradt palotájában. A mese befejezését az Olvasóra és fantáziájára hagyom. Vegye kezébe Kezelhetetlen Királykisasszony és Kisujj herceg sorsát, tegye zsebre és vigye messze. Trállálá… Vége.
„Azért vagyok a világon, hogy tévelyegjek bene!” Potozky László: Éles
Potozky László Éles című regénye méltán viseli a címet, s nemcsak a körömollóra gondolok itt, mellyel a főhős saját húsába „tigriscsíkokat” vág, hanem arra az éles perspektívára, amely egy huszonegy éves egyetemistát mutat be, aki egyre mélyebbre süllyed. Egy egyetemista srác, gondol- a folytonos alkoholfogyasztás jellemzi. nánk első pillantásra, aki élete legszebb Mindezek ellenére maga Potozky sem éveit éli. Ám mégsem olyan felhőtlen ez nevezi generációs regénynek. az élet. Főhősünket épp a huszonegyeA főhős nem egy átlagos egyetemi dik születésnapján ismerjük meg, saját hallgató, folyamatosan próbál kapcsomagának szánt ajándéka, Katje szintén latot létesíteni környezetével, kísérletei egyetemista, aki kénytelen prostitúci- folyton kudarcot vallanak, már kiégett, óból megkeresni az önfenntartásához csalódott személyiség, amikor megkezdi szükséges pénzt. Erőszakba torkolló egyetemi éveit. Ez a regény azt a képet együttlétük után Katje inkább fizet- hivatott megcáfolni, amit a mai geneség nélkül menekülőre fogja A regény ledönti a felhőtlen egyetemi életa dolgot. Főhőről alkotott illúziókat, továbbá a mai fiatal sünk mániákus felnövekvő generációról alkotott képet, hekeresésbe kezd a lyette megmutatja azt szélsőségeiben, vilány után, majd szont realisztikus képekben, melyek beivódőt megtalálva nak az olvasó retinájába. önpusztító és elszigetelt kapcsolatban tengődnek, amit megfűszerez- rációról alkotnak. A virtuális világban nek Bonnie és Clyde-féle kalandokkal. élő felnövekvő nemzedékről csak úgy A kapcsolatuknak vége szakad, a törté- beszélnek, hogy ezek a mai fiatalok…, net végén a huszonöt éves kiüresedett majd hozzáteszik: bezzeg a mi időnkdoktoris hallgató marad csak, magá- ben… E véleményekbe belefoglaltatik, nyában. Hogy közben mi történt és mi hogy a mai fiatalok gondmentes életet vezetett el eddig a pontig, azt kideríteni élnek, isznak, drogoznak, jól érzik maa kedves olvasó feladata. gukat a bőrükben, megvan mindenük. Azt hihetnénk, hogy ez is csak egy Ezen vélemények kialakulásához persze generációs regény a sok közül. Az ese- nagyban hozzájárult a médiaszféra, ményekben valóban felbukkannak az amely e gondmentes életkörülménybe Y generáció mindennapjait behálózó helyezi bele őket. Szükség volt már egy technikai eszközök: a főhős fel-fellép a ilyen regényre, ami megmutatja, mi is Facebookra, SMS-ezik, videojátékozik, lapul a felszín alatt. Az élet, amit elaz egyetemista életét a szex, a drog és képzelnek, csupán a felső rétegeknek
adatik meg. Potozky viszont nem ezt a réteget akarja bemutatni, hanem a legalját ennek a generációnak. Jobb karaktert nem is választhatott volna ehhez. Főhősünknek már középiskolai éveit is beárnyékolta a kudarcba fulladt szerelem, továbbá egy nem túl szép betegség a sárgaság, melyet követett egy A-típsú májgyulladás, így végzős évei végén kórházi ágyon feküdt. Az egyetemet így már kiüresedve, megtörve kezdte. Nem találunk körülötte olyan személyeket, akikre ráillene a barát megnevezés. A főhősnek csak osztálytársai és lakótársai vannak, akikkel nem felhőtlen a viszonyuk, egyikük le is zsidózza. A megtalált Katjéval kapcsolatuk adhatna fogódzópontot, ám vele is csak társas magány, amit létesíteni tud, továbbá egyfajta birtoklási vágy hajtja csupán. Ha mindez még nem lenne elég, mindennek a tetejébe ott a folyamatos karcolás, amit saját magán végez. E folyamatos kínzásra nem szolgál magyarázatként az érzelmi fájdalom eltompítása. A regény nem nevez meg konkrét okot az önmarcangolásra, viszont ez nem jelenti azt, hogy nincs; az olvasóra bízza, hogy megfejtse azt az okot, vagy okokat. A regény világában a „legjobb fájdalomcsillapító a fájdalom”, ahol a pszichiátrián kezelt betegek között lehet csak normális az ember, ami, valljuk be, nem egy ma-
gas elváráshorizont. Főhősünk vallomása saját magáról: „archetípusa voltam annak a pszichológushallgatónak, aki azért jött erre a szakra, mert tízszer súlyosabb problémái vannak, mint jövendőbéli pácienseinek.” Potozky elbeszélésmódjára a cselekményzúdítás a jellemző. A narráció egyes szám, első személyben hangzik, míg olvasóként tisztában vagyunk a főhős reflexióinak súlyával, cselekedeteinek helytelenségével, ő maga nem mérlegel, csak sodródik az árral, a folyamatos kudarcokkal. Az elbeszélésben gyakran előforduló káromkodások minden helyzetben indokoltak. Nyelvezetében is igazodik a fiatal nemzedék nyelvezetéhez, szóhasználata is azt a világot tükrözi, amelyben a fiatalok tengődnek. A regény ledönti a felhőtlen egyetemi életről alkotott illúziókat, továbbá a mai fiatal felnövekvő generációról alkotott képet, helyette megmutatja azt szélsőségeiben, viszont realisztikus képekben, melyek beivódnak az olvasó retinájába. Megmutatja a regény, mi rejlik a mélyben, a felszín alatt. Nem azt állítom tehát, hogy sablonként minden fiatalra ráhúzható a narrátor szélsőséges története, csupán egy perspektíva a mai valós élethez. De mindenképp éles!
4. oldal Korpos Attila
Egyetem és Kolozsvár után
Perspektíva, 2017. február-március
(külföldön) folytatás
Dánia a XXI. század egyik legmeghatározóbb európai nagyhatalma. Ezt most nem a háború-béke megvilágításában kell szemlélni, sokkal inkább a gazdasági stabilitás és a közigazgatás viszonylatában. Mennyiből is élsz/éltél Kolozsváron? Mennyit tudsz megtakarítani abból a (fiatalos szemmel nézve) „maréknyiból”? Na, ugye, még így is szűk a pénztárca… Folytathatnánk a gondolatmentet akár a lakhatási és egyéb, egyetemista szemmel teljesen fölöslegesnek tűnő, sőt már-már untató pénzügyi hátulütőkkel. De ha már a célközönség egy néha-néha dorbézoló, hajnali négykor illuminált kedélyállapotban hazafele baktató egyetemista Kolozsváron, akkor miért ne közelítsük meg az ő szemszögéből az anyagiasság pozitív, illetve árnyoldalát. Gondolom, az nem újdonság, hogy az otthoni kajakészlet megcsappanása után az új küldemény megérkezte nagy örömmel tölt el minden fiatal lelket. Mert ha addig nem is voltál éhes, de édesanyja töltött káposztája (ha még kicsit fagyos is), esetleg nagymami zserbója, netán még a közösen eltett zakuszka illata nemhogy
a szomszéd szobát, de még a túlsó tömbház haverjait is odacsődíti. „Jólesik a törődés, addig sem kell kajára költsek” – visszacseng, mint Eminescu „laitmotivjai”. Azonosulni tudok a szerepkörrel. Nem olyan rendszerességgel, de annál nagyobb étvággyal látok én is hozzá az otthonról szinte két napig utazó készletnek. Olyan rossz élménnyel még nem gazdagodtam itt, hogy a minden földi jóval töltött doboz látványa ne tudta volna feledtetni valamennyit. Teljesen érthetetlen, de rekordidő alatt nyoma vész a házias ízeknek. Irány az Auchan, a sárga címkés, leárazott dolgok különös odafigyelést igényelnek, a számla pedig… „Megint ennyi? Hihetetlen, alig vettem valamit.” Pedig tényleg csak a
létminimumhoz szükséges összetevőket hoztam el. Egyébre is kell a pénz… Hasonló méretű a cipő: alkalomadtán itt is kénytelen vagy engedni a vásárlás kiszámíthatatlan és viszontagságos útvesztőinek. Okosan, sablonosan, előre megírt ficujkával indul útnak a költekezni nem igazán vágyó. A „csak ezeket kell megvegyem” jelmondatok hos�szú ideig kitartanak, csak épp akkor nem, amikor belépsz az üzletbe. „Oh, ez le van árazva!”, „Azta, milyen olcsó!”, „Kettőt másfél áráért? Egy kell igazából, de így még megéri!” Harmadával többet fizettünk a kasszánál, de vajon mire?… Egyetértek, sőt együtt is érzek veletek, egyre csak könnyülő pénztárcák. „Ma este megyünk sörözni” – avagy a cikk punctul culminantja. Lényegtelen, hogy a sör alatt/mellett mit értünk, mert jó esetben nem csak azt fogyasztunk egy egész estés baráti csevej során. Az este hossza, ezáltal a fogyasztás mértéke is nagyban függ az adott probléma súlyosságától (nemrég lapátra tett barát/barátnő, lakhatási buktatók, „Hogy lesz meg félév végén a kreditem”, „Te mire emlékszel abból a buliból” stb.). Ha ismételten okosan, már-már rafináltan választunk törzshelyet, akkor a reklám és ter-
Minden új előadást magukkal hoznak a Márciusi ifjak Tőkés Hunor
Márciusban is „Színház az egész világ”, de nem is akármilyen: kortárs! Olyan új, hogy sokra még mindig nem kaptunk helyet a telt ház miatt. Tudod, ezek a mesebeli olcsó, de minőségi fajták. Szóval lesz Pas(sz), Reacting Chernobyl, Occupy Yourself, mert ez Váróterem Projekt-színpad és a Zug.Zone. Mennyi? A Váróterem Projekt egyike azoknak a társulatoknak, akik hangsúlyt fektetnek nemcsak a magyar, hanem a román színház iránt érdeklődők megszólítására is. Az esemény ezért is kétnyelvű, ahogyan az előadásokon is mindig van román felirat a falra vetítve. De a háttérmunkálatokban is összedolgozik a két etnikum, mint például a Pas(sz) című előadás esetében is. Az előadásnak Lovassy Cseh Tamás a szerzője és Leta Popescu a rendezője: „Az előadás rólunk, fiatalokról beszél, Andiról, a valamiért furcsán viselkedő színésznőről, Eszterről, aki szerint Budapest olyan, mint a rák, és Victorról,
aki egy késő délutáni kávézás alkalmával megismer valakit. És persze beszél a 21. század Romániájáról…“ – volt és lesz olvasható az eseménynél. Reacting Chernobyl, ami a katasztrófát eleveníti meg, és hol játékosan, hol sokkoló jeleneteivel visz minket vissza a múltba; vagy ez igazából bármikor újra bekövetkezhetne, még most is tart? „Könnyű elcsúszni a banalitásokon, főleg a felfoghatatlan dolgok banalitásain (…) Az elme is csak egy bizonyos mértékű borzalmat képes felfogni, mielőtt védekezően kikapcsolna. (…) Neked mindegy, hogy egy, két hétig szeretlek vagy az életem
végéig?” – írják, s válaszolni többszöri elolvasás és több órai gondolkozás után sem könnyű. Occupy Yourself, a középpontban a függőségek, olyannyira, hogy egy időre a társulat is kipróbálta a terápiát, bár ők inkább azért, hogy nekünk ne kelljen: „Dr. Máté Gábor In the realm of Hungry Ghosts című könyvére, valamint személyes terepmunkájára alapozva az Occupy Yourself című előadás arra a kérdésre próbál választ találni, hogy mi is a függőség és mit tehetünk, miután felismertük azt.” A színisek vizsgaelőadása is színpadra kerül újra, a „Mennyi?“ és a már jól ismert Zéró is – szerintem nem csak azért, mert baromi jó, de még témába is vág. Szóval március, szabadság, színház a Zug.Zone-ban.
mékmegjelenítés elkerülése érdekében akár egy 2,20-as Pils a „Végtelenben” megfelelő választás lehet. Lazább összeget hagyunk ott, mint más kocsmák esetében, de reggel még így is megrökönyödve tekintünk a pénztárcánkra (és nem amiatt, hogy túl sok van benne. Bár hallani már olyant is, hogy több pénzzel viszik haza, mint amennyivel elindult otthonról…). Na, ez a probléma az itteni, sörözni vágyó székelységet nem fenyegeti! Eleve nincs olyan kocsmakultúra és társadalmi, illetőleg közösségi szellem az országban, hogy féktelen dorbézolásba kezdjen mindenki (bár nem kell félteni az ittenieket sem, ha buliról van szó). Csupán számadatokkal szolgálok: amíg otthon átlagosan négy-öt lej körül mozog a kenyérnek ez a fajtája egy kocsmában, addig itt még az sem elég, ha négyzetre emeled az otthoni árat. A köbre emelés már szinte megállja a helyét, de a matekozást figyelmen kívül hagyva: jobb híján marad a házi sörözés. Ami ugyanúgy összekovácsoló erővel bír egyetemisták között, mint munkások, lakótársak között. Felénk nincs feles üveg, csak háromdecis, de sosem a méret a lényeg, még sörmértékben sem.
Filmajánló Beauty and the Beast Mindenki ismeri a Szépség és a szörnyeteg meséjét, azonban arra kíváncsiak vagyunk, hogy a filmváltozatban hogy teljesít majd a szépséges Emma Watson és a szörnyeteg szerepében Dan Stevens. Műfaj: musical, fantasztikus Szereplők: Emma Watson, Dan Stevens, Luke Evans Bemutató ideje: 2017. 03. 17.
Sleepless Vincent Downs rendőr fiát elrabolják, miután magára haragítja a helyi maffiavezért. Mindent megtesz a fiút megmentéséért, azonban a maffia nem könnyíti meg a dolgát. Műfaj: akció, krimi, thriller Szereplők: Jamie Foxx, Michelle Monaghan Bemutató ideje: 2017. 03. 17.
Life A NASA új bolygókat fedezett fel, ahol akár életet is találhatunk. Ennek kapcsán érdemes megnézni ezt az izgalmas filmet, amely egy csapat űrhajósról szól, akik életet találnak a Marson. Műfaj: sci-fi, horror Szereplők: Ryan Reynolds, Jake Gyllenhaal, Rebecca Ferguson Bemutató ideje: 2017. 03. 24.
5. oldal
Perspektíva, 2017. február-március
Müller Erik
Szabad akarat, szabad sajtó Polonkai Éva
Egy máig zengő családregény
Méhes György: Kolozsvári Milliomosok Megjelent az Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában, Budapest, 2014 Vannak olyan késő téli esték, amikor legszívesebben itt hagynánk ezt a várost. Magunk mögött a ködöt, a havat, a kitartó és múlni sem akaró telet és csak repülnénk, ahogy visz a képzelet. El innen, messzire, egy olyan világba, ahol rendje van a megismerkedésnek és az elbúcsúzásnak, sora van az életnek és ideje a halálnak. Egy ilyen régvolt világba kalauzol minket Méhes György családregénye, a Kolozsvári Milliomosok. „Keller Frigyes, a tagbaszakadt, szép szál iparoslegény 1877-ben elindult bajor földről, hogy kitapasztalja a világot.” Ezzel a mondattal hajózunk ki 2017-ből és vesszük utunkat a forrongó új évről megfeledkezve egy olyan álomba, aminek azt kívánjuk, bár soha ne lenne vége. Egy szívós tímár, zsebében a mesterségével nyakába veszi Európát, hogy a bőrkészítés művészetét kitanulva valahol otthonra leljen a nagyvilágban. Előbb Régenben, később Kolozsváron talál egy-egy talpalatnyi földet, ahol megvetheti a lábát. Keller Frigyes iga-
Az utcai lámpák halvány fényében érzem, ahogy a szemem kezdi megszokni a környezetet. Lépéseim halk koppanása, cuppogása hallatszik, ahogy egy-egy kisebb tócsába lépek. Hideg félelem kúszik a kabátom alá. Libabőr fut végig rajtam és észre sem veszem, hogy gyorsítok a lépteimen. Önkéntelenül is, de hátranézek. Halk sikoly hagyja el az ajkam, amikor megfordulok és egy öltönyös úriembert látok meg az utcán áthaladni. Szívem kihagy egy ütemet, lélegzetem próbál vis�szaállni, egy pillanatig habozok, majd újra elindulok. Aztán elkezdődik. Ütemesen haladnak előttem emberek. Megszokott és monoton lépések követik egymást. Megbánták. Megbántam. Megbánjuk. Mindent. Elvesztettük az értéket. Az értelmet. A miértet. Balla-
zi „maga-csinálta ember”, ahová csak lép, kíséri a szerencse és munkája nyomán felvirágzik a jólét. Évekkel később Kolozsvár legnagyobb iparosává és köztiszteletben álló polgárává válik, népes családjával pedig hátat hátnak vetve eveznek végig a szelíd 19. és a viharos 20. század történelmén. Gyermekek születnek, házasodnak, szeretnek, kalandoznak, csalnak és csalatnak meg, mennek és hurcoltatnak el, majd térnek vissza, búcsúznak, temetnek és siratnak. Ennyi a Keller család története – és nemde, ennyi egy igazi családé is? Mostanában, amikor minden egy kicsit fejjel lefelé van, amikor bármerre fordulunk, csak egy megőrült kaleidoszkópot látunk, amibe nézve romlik, esik és kavarog a világ… ilyenkor esik igazán jól egy olyan korba álmodni magunkat, ahol ki-ki a maga helyén van, mégis érti egymást a református gazda és a katolikus sváb. Jó néha elmerengeni, elsüllyedni valami nem-is-volt nosztalgiában, amikor terített nagypolgári asztalokról, grófi kaszinókról és szikrázva
gunk, majd megállunk, döbbenten meredünk mindarra, amit a hátunk mögött hagytunk. Fel sem fogjuk, megfoghatatlan, kíméletlen, észveszejtő, szállni akaró, múló. Hátrapillant, megfogja a kezem, rám mosolyog és húz magával. Érték. Múló. Pillanat. Csüggedten pillantok le összeszorított ujjainkra. Pillanat. Lebiggyesztem az ajkam. Nem erre vártam. Nem erre vágytam. Nem erre gondoltam. Nem így akartam. Lépést tartok vele. Monoton, megszokott. Kétségtelen, igazán múló perc. Elengedem a kezét. Rám néz, zavart, bizalmatlan arcot vág. Megvonom a vállam, megfordulok. Saját utamon indulok el. Kezek nélkül teszem meg, élni akarok. Megkötözve lenni nem élet. Hátra sem nézek. Szembemegyek az emberekkel. Egyik sem néz rám.
feltűnő mágnás családokról már csak regények lapjain olvasunk. Csakhogy ebbe a vászonra festett világba is, a padló alatt osonva és a bankrendszer idegszálain át belopózik két világháború és egy feje tetejére állt világrend veszi át az uralmat. Miközben a régi világ a saját sírját ásva ünnepel, díszmenetben köszönt egy újfajta, zordabb időt, amely tort ül az elföldelt béke fölött. Miközben a múltban kalandozunk, óhatatlanul átátszűrődik a regény lapjain a jelen is: nem hagyunk-e mi is épp magunk mögött egy régi világot, nem temetünk-e egy új békeidőt, és vajon nem kezdi-e a mi damaszt abroszaink fölött is egy új világrend suhogtatni szárnyait… Kolozsvári milliomosok csak egy a számtalan kitűnő magyar családregény sorában. Ha ez a regény tetszett, ajánlom még a következőket is: • Salamon Pál: A Sorel-ház, Ab Ovo, Budapest, 1994 • Vámos Miklós: Apák könyve, Ab Ovo, Budapest, 2000 • Kőrösi Zoltán: Szívlekvár, Libri, Budapest, 2014
Karikás Heni
Háttal
Érték. Lökdösnek, nem mennek arrébb. Sértés. Megbántanak. Belém csíp a felismerés. Fordulj meg! Nem. Haladok az árral szemben. Tekintetem messze jár. Cél lebeg előttem? Megfordulok. Szembenézek Vele. Sötétbarna szemei az enyémbe kapaszkodnak. Hát nem ment tovább. Megbántottam. Néz. Nézem. Késztetést érzek, hogy közelebb lépjek, de elnyomom. Nem szabad. Ha megteszem, gyenge vagyok. Ezért csak állunk egymással szemben és nem teszünk semmit. Nem mondunk semmit. Nem érzünk semmit.
Egy kora tavaszi esős, szerdai nap: 1848. március 15-e. Több, mint egy évig tartó történet kezdete, amely valami egészen újat hozott. Életrevalóság, merészség, elszántság, céltudatosság és törekvés együttese alkotta a kulcsot, s ez a kulcs egy nemzedék újjászületésének nyitját eredményezte. A küszöbön való átlépés furcsa lehetett, ami mára már teljesen természetessé vált. Azonban az, hogy most szabadon írhatunk, beszélhetünk arról, amiről szeretnénk, igazán nagy érdem. Kétségtelen: álmélkodni ezen csak az szokott, aki járt az ajtó elülső oldalán vagy épp az, aki zsurnaliszta munkáiban úszkálva néha-néha partra vetődik és szabadjára engedi mélyebb gondolatait. Nem véletlen, hisz a leláncoltság senkit sem ösztönöz, nincs boldogság a börtönben, nem élet a rabság bárminemű állapota. Dzsungelek kuszaságában, ahogyan a lombos felfelé törekszik, vagy épp ahogy a karámból a kendermagos-tarajos kifelé kívánkozik, úgy az ember is a független könnyedséget óhajtja. Az sem véletlen, hogy a 12 pont elsője a sajtószabadság volt. A szabad sajtó elengedhetetlen eleme az egészséges demokráciának. Kérdésekre válaszok, kormányzati munka ellenőrzése vagy számonkérés – mindet akarta a nép, és akarja is. Mert ugyan a küszöb át lett lépve, de az ajtó még mindig csapkod a huzattól.
,,Vegyenek el mindent, csak szabad sajtót adjanak, s nemzetem szabadsága, boldogsága fölött kétségbe nem esem." (Kossuth Lajos)
6. oldal
Perspektíva, 2017. február-március
Barta Hanna
Varga Cecília
Bakik és meglepő
eredmények az
Oscar-gálán
Lezárult a filmes világ egyik leginkább várt eseménye, az Oscar-díjak átadója. Gyönyörű ruhákban pompáztak a színésznők és a színészek, Justin Timberlake széttrollkodta a vörös szőnyeget, komoly politikai üzeneteket közvetítettek a nyertesek és egy hatalmas melléfogás – ezek voltak az est emlékezetes pillanatai. De lássuk, kik nyertek, illetve azoknak, akik lemaradtak, elmondom, mi is volt ez a nagy baki. A legjobb rövid dokumentumfilm kategóriában a szobrot a The White Helmets vihette haza. Egy film, amely bemutatja azon civilek munkáját, akik Szíriának a lázadók által elfoglalt részeiben tevékenykednek. Ők azok, akik segítik a háború során megsérült embereket, megpróbálnak minél több életet megmenteni. A legjobb dokumentumfilm címét kapta az O.J.: Made in America, amely O.J. Simpson sportoló segítségével tárgyal két olyan témát, amelyek áthatják az amerikai társadalmat: rasszizmus és celebség. A legjobb animációs film kategóriáját nagyon vártam, ugyanis annak ellenére, hogy a Kubo and the Two Strings egy kifejezetten jól elkészített, érdekes, megható történettel rendelkező film, én nagyon szurkoltam a Zootopiának. És meg is nyerte! Végre egy olyan mese, amelyik arra tanítja a gyerekeket (és nem csak), hogy a róka is lehet rendőr, és egy bárányka is lehet a gonosztevő. Az animációs rövidfilmek terén a Pixar Piper című alkotása győzött. Egy újabb magyar győzelem volt a díjátadón, ugyanis a Mindenki megnyerte a legjobb élőszereplős rövidfilmnek járó szobrot. A legjobb idegen nyelvű film győztese az iráni The Salesman lett, azonban alkotója, Asghar Farhadi nem jelent meg a gálán. Ez is bizonyí-
téka volt annak, hogy a díjátadó során megpróbáltak politikai üzenetek közvetíteni, ugyanis ez a tett Donald Trump bevándorló-ellenes politikáját kritizálta és főleg azt a rendeletet, miszerint hét ország állampolgárai nem léphettek be az Amerikai Egyesült Államokba. A legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában a szobrot a Manchester by
Shere Khánt, Bagheerát vagy Baloo-t, rögtön megértjük, miért. A legjobb jelmezekért járó díjat a legújabb Harry Potter-film kapta, a Fantastic Beasts and Where to Find Them, míg a legjobb sminkért a Suicide Squad. A legtöbb díjat hazavivő film a La La Land volt. Összesen hat kategóriában győzött, viszont a legjobb film címét
the Sea vihette haza, a legjobb adaptált forgatókönyv győztese pedig a Moonlight volt. Mel Gibson legújabb filmje, a Hacksaw Ridge két kategóriában nyert: a legjobb vágás és a legjobb hangkeverés. Mindenki arra számított, hogy a legjobb hangvágásért járó szobrocskát a La La Land kapja, ennak ellenére meglepően a győztes az Arrival volt. A legjobb vizuális effektek kategóriájában a The Jungle Book győzött, és ha megnézzük
nem nyerte el. A következő kategóriákban győzött: legjobb operatőr, legjobb betétdal, legjobb filmzene, legjobb látványtervezés, legjobb rendező – habár szerintem Damian Chazelle már a Whiplashért megérdemelte volna ezt a díjat. Az utolsó kategória, amelyben a La La Land szobrocskát vihetett haza, az a legjobb színésznő. Ezt a díjat ugyanis Emma Stone nyerte el a filmben alakított szerepéért.
A legjobb színész idén Casey Affleck lett, a Manchester by the Sea című filmben játszott szerepéért. A legjobb férfi mellékszereplő Mahershala Ali (Moonlight), míg a legjobb női mellékszereplő Viola Davis (Fences) lett. Két bakit is elkövettek ezen a gálán. Az egyik annak ellenére, hogy nem volt annyira látványos, azért elég kínos volt. Minden évben megemlékeznek az elhunyt színészekről, filmes szakemberekről. Azonban az idén ebbe a megemlékező videóba bekerült egy még élő személy is: a 2015-ben elhunyt Janet Patterson ausztrál jelmeztervező nevéhez Jan Chapman producer képét rakták. Kínos volt, de ezt kevesebben vették észre, hamarabb el fogják felejteni. Azonban a másik bakiról még akár évekig is beszélhetnek, persze ha a 2018as Oscar-gálán nem fogják überelni. Bejelentették az est várva várt kategóriájának, a legjobb filmnek járó díj győztesét: La La Land! Mindenki örül, már mennek is átvenni a szobrot, sőt még a köszönőbeszédet is elkezdik. Hoppá! Ekkor kiderül, hogy összecserélték a borítékokat és az igazi győztes a Moonlight. Ejnye, ejnye! Ezzel a bakival nem csak megalázták azokat, akiket letessékeltek a színpadról, de a nyertes film győzelmének fényét is megcsorbították. Hátha jövőre összejön egy jobb szervezés, legalább lesz majd, amin poénkodni 2018-ban.
7. oldal
Perspektíva, 2017. február-március
Új weboldal
KMDSZ
a kolozsvári fiataloknak A KMDSZ Karrieriroda új weboldalt indít a kolozsvári fiatalok számára, hogy könnyebben és hatékonyabban tudjanak állást találni, legyen szó akár teljes vagy fél munkaidős állásról, esetleg szakmunkáról. A fiatalos weboldal ugyanakkor egy új felületet biztosít a cégek, vállalatok hirdetéseinek, ahol közvetlen módon elérhetik a diákokat vagy a frissen végzett, munkakereső embereket. Bárki regisztrálhat a https://karrieriroda. kmdsz.ro oldalon, bárki hirdethet vagy jelentkezhet állásra, mindezt díjmentesen. A weboldal lehetőséget ad
a munkaadóval való azonnali kapcsolatba lépésre, emellett lehet 1-5-ös skálán pontozni a vállalatot, hogy mennyire vagyunk elégedettek a munkával. A hirdetéseket kategóriákba sorolják a hirdetők, ezért könnyebben lehet tájékozódni és kiszűrni a területeket, amelyekben érdekelnek minket a munkakínálatok. Az álláshirdetések mellett találhatunk hasznos tippeket az oldalon, hogy mi-
ként írjunk önéletrajzot, motivációs levelet, hogyan viselkedjünk állásinterjúkon, és más érdekességeket hasonló témákban, illetve pályázási lehetőségeket is feltöltünk az oldalra.
Regisztrálj te is a weboldalra, a számítógépedről vagy akár a tele fonodról, és kövesd a legújabb hirdetéseket, hogy tiéd lehessen a legnagyszerűbb állás!
Huszadik alkalommal szervezik meg az ETDK-t Huszadik alkalommal szervezik meg, 2017. május 18-21. között, Kolozsváron az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) reál- és humántudományi szekcióit, amelyet az idén 40 szekcióban hirdetnek meg a szervezők. A kolozsvári Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) a reál- és humántudományi szekciókat foglalja magába. A konferencia kihívást, lehetőséget nyújt a magyar anyanyelvű diákok számára, hogy összemérjék saját kutatási eredményeiket, szakmai tudásukat a bölcsészettudományok, a hittudomány, a társadalomtudományok, a természettudományok és a művészetek területein. A konferencián részt vehetnek romániai és külföldi felsőoktatási intézmények hallgatói is.
Meghirdetett szekciók:
1. Állam- és jogtudomány 2. Angol nyelv és irodalomtudomány – English Language and Literature 3. Biológia 4. Dramaturgia 5. Filmművészet–Fotográfia 6. Filozófia 7. Fizika 8. Földrajz 9. Gyógypedagógia 10. Gyógytorna 11. Informatika 12. Jelenkor és nemzetközi kapcsolatok 13. Kémia I.: Biokémia és szerves kémia 14. Kémia II.: Analitikai, fizikai és szervetlen kémia 15. Képzőművészet 16. Kommunikáció 17. Környezettudomány 18. Közgazdaság- és gazdálkodástudomány I.: Marketing 19. Közgazdaság- és gazdálkodástudomány II.: Menedzsment 20. Közgazdaság- és gazdálkodástudomány III.: Pénzügy 21. Magyar irodalom I.: A középkor és a kora újkor irodalma 22. Magyar irodalom II.: Klasszikus magyar irodalom és 18–19. századi világirodalom 23. Magyar irodalom III.: Modern és kortárs irodalom, irodalomelmélet 24. Magyar nyelvtudomány
A kolozsvári ETDK elismertségét és szakmai hitelességét bizonyítja, hogy ez az egyedüli erdélyi reál- és humántudományi konferencia, amelyen részvételi jogot szerezhetnek a hallgatók a magyarországi Országos Tudományos Diákköri Konferenciára (OTDK), az adott tudományterületeken belül. A meghirdetett szekciókba február 1-től március 12-ig lehet jelentkezni az ETDK honlapján (www.etdk.kmdsz.ro) 25. Matematika 26. Művészettörténet 27. Néprajz 28. Pedagógia 29. Politológia 30. Pszichológia I.: Szociál-iskolapszichológia 31. Pszichológia II.: Kognitív pszichológia 32. Régészet 33. Szociális munka 34. Szociológia és antropológia 35. Teológia 36. Testnevelés és sport 37. Területfejlesztés 38. Történelem 39. Turizmus 40. Újságírás Kapcsolattartók: KMDSZ Kapcsolattartó: Kisgyörgy Réka XX. ETDK stratégiai koordinátor Kolozsvári Magyar Diákszövetség Email: kisgyorgy.reka@kmdsz.ro, www.etdk.kmdsz.ro, www.kmdsz.ro Mobil: +40 755116003
BBTE Kapcsolattartó: Makkai Júlia Anna Babeș–Bolyai Tudományegyetem Kommunikáció és PR iroda Email: julia.makkai@ubbcluj.ro press.bbte @gmail.com www.ubbcluj.ro/hu Mobil: +40 744352920
a szakdolgozat témájának, címének és a szakmai vezető nevének megjelölésével. A kivonatokat (a dolgozat összefoglalóját) és a tanári igazolást március 21-ig kell eljuttatni az online felületre
KMDSZ
belépve. A dolgozatok végleges változatát április 24-ig elektronikusan, április 26–28. között pedig személyesen kell leadni. Ekkor várjuk a jelentkezőket adatellenőrzésre a KMDSZ irodában. Az ETDK szervezője a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet.
8.oldal
Perspektíva, 2017. február-március
jön. Ugyanis könyvgyűjtési akció folyik a Könyvturi készletének létrehozásához február 11. – március 24. között, amikor is három helyszínre várják a könyveket:
→ az Erdélyi Múzeum Egyesület szék-
háza (Jókai/Napoca u., 2–4.), hétfő–péntek, 9–16 óra között → az EMKE Szabédi Emlékháza (Lázár/Gh. Lazăr u., 30.), hétfő–péntek, 9–14 óra között → a Koffer könyves kávézó (Kossuth Lajos u./B-dul 21 Decembrie 1989, 46.), hétfő–péntek, 9–14 óra között; szombat, 10–22 óra között
Szabó Lídia-Dóra
Bolonduljunk a
könyvekért idén is!
A Könyvturi | élőKönyvtár immár harmadik alkalommal várja az érdeklődőket, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezetének szervezésében. Ebben az évben apró újításokkal várja a rendezvény a látogatókat, ugyanis az előző évektől eltérően most kétnapos lesz és a helyszín is változik. Hogy pontosan mikor és hol? Március 31. – április 1. között a Bethlen Bástyában. A helyszín új lehetőségeket kínál a szervezőcsapatnak és igazán színes programokra számíthatunk idén is, mivel lesznek gyerekprogramok, könyvbemutatók és a Perspektíva diáklap is egész napos programmal készül. Ha véletlenül pénteken nem sikerül benézni, akkor ott van még egy teljes nap, amikor ellátogathatsz a rendezvényre
Balla Noémi
és kedvedre válogathatsz a könyvek színes választékából. Mint azt már megszokhattuk az előző évekből, ismét lehetőség adódik élőkönyveket kölcsönözni, akikkel a munkahelyük köré épülő sztereotípiákról beszélgethetünk. Már csak ezért sem érdemes kihagyni az idei rendezvényt, mert ez egy vissza nem térő alkalom, hogy többet megtudhassunk olyan munkahelyekről, amelyek talán
Az ezerarcú palacsinta
És ez nem vicc! Tudtátok például, hogy a palacsinta szóval legelőször a Kolozsvári Glosszákban találkozhattunk 1577-ben? Eredetileg egy vastag lepényt jelentett, később viszont elterjedtek a vékony palacsinták is, amiket palacsintasütő köveken készítettek. Székelyfölön kőreleppencsnek nevezték, a Bodrogközben pedig kövönsültnek. Na, de ne ijedjetek meg, mert ma nem ezekkel a régi receptekkel foglak titeket meglepni, hanem egy sokkal különlegesebbel, amit akárki könnyen elkészíthet otthon. A lényege nem más, mint a klasszikus híg palacsinta receptje, viszont itt a mas�szába belekeverünk egy kis extrát! Ez lehet előzőleg dinsztelt póréhagyma, káposzta, akár csípős paprika is, de az én kedvencem a spenótos palacsinta! Hozzávalók: • 2 tojás • 10 púpozott evőkanál liszt
• • • • •
1 teáskanál cukor tej 3/4 dl olaj só 22-23 dkg (fél csomag) kiolvasztott spenótpüré • 3 dagi gerezd fokhagyma A lisztből, a tojásból és a tejből palacsintamasszát készítünk, olajjal, cukorral és sóval. Ezt félretesszük állni. Közben a kiolvadt spenótot (hagymával) fokhagymával és fűszerekkel megpároljuk, hagyjuk kihűlni és ezután összekeverjük a kész palacsintamas�szával. Semmi más dolgunk nincs, mint a megszokott módon kisütni palacsintának. Aki vágyik még egy kis extrára, az nyugodtan reszelhet bele sajtot (miután az egyik fele készre sült), akár a tetejére is tehet. Vagy esetleg apróra vágott sonkát. Egyszerű és nagyszerű. Jó étvágyat!
A Perspektíva a KMDSZ információközlő lapja. A lapban megjelent anyagok nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség vagy a KMDSZ véleményével. Főszerkesztő: Vicsi Judith Segédszerkesztő: Varga Cecília Kommunikáció és PR felelős: Tőkés Hunor, Varga Zsuzsa Szerzők: Korpos Attila, Karikás Heni, Görbe Helga, Tőkés Hunor, Szabó Lídia-Dóra, Müller Erik, Polonkai Éva, Varga Cecília, Varga Zsuzsa, Balla Noémi, Csiki Zsuzsa, Vicsi Edina Arculat: Hankó Renáta Dalma Tördelés: Vicsi Judith, Hankó Renáta Korrektúra: Oláh Mátyás E-mail: perspektivadiaklap@gmail.com Cím: Petőfi Sándor (Avram Iancu) u. 21. , sz. w w w . perspektivadiakl ap . blogspot . com
érdekelnek minket. Ezen felül pedig könyveket is turkálhatunk magunknak – teljesen ingyen. Kell ennél több? Honnan is származnak az ingyen elvihető könyvek? Az összes könyvet adományokból kapja a rendezvény, a tavalyi évben is összesen 2278 könyvvel indított a Könyvturi, de azon felül a rendezvény ideje alatt is lehetett behozni könyveket. Lehetőség adódik arra, hogy megtaláld azt a könyvet, amit már évek óta meg akartál szerezni, de valahogy sose jött össze. Ha esetleg neked is vannak olyan könyveid, amelyeket szívesen felajánlanál, akkor a szervezőcsapat szívesen segít az ügyben, hogy jó helyre kerül-
A megmaradt könyvetket dén is jótékonysági célra lesznek felajánlva: a nagysármási szórványiskola fogja megkapni őket.
5 pontban összefoglalva,
amiért érdemes ellátogatni:
1. Ingyen elvihető könyvek. 2. Olyan emberekkel beszélgethetsz el, olyan témákról, amikre nem minden nap van lehetőséged. 3. Szórakozási lehetőség az egész család vagy osztály számára. 4. Nem voltál még a Bethlen Bástyában? Itt az ideje! 5. Interaktív programok minden korosztálynak.