Az abszolút jogviszonyok tagadása

A jogviszony társadalmi viszony, amely legalább két, általában ellenérdekelt jogalanyt feltételez (kivéve például a házasság). Ez relatív jogviszony, amelyben a jogosult és a kötelezett személyében is meghatározott. A kommentárok szerint ettől eltérően a személyiségi jog és a tulajdonjog abszolút jogviszony, mert a jogosult pozíciójában csak a személy, illetve csak a tulajdonos van meghatározva, a kötelezett pozíciójában mindenki más áll. A törvény szerint a személyiségi jogokat minden kötelezett tartozik tiszteletben tartani (Ptk. 2:42. §), illetve a tulajdonost a dolgon teljes és kizárólagos jogi hatalom illeti meg minden kötelezettel szemben (Ptk. 5:13. § (1) bek.). A Vékás–Gárdos-kommentár „végtelen számú kötelezettről” beszél, a Welmann György szerkesztette új Ptk. magyarázata pedig azt mondja, hogy „A dologi jog, a dologi jogviszony lényege: a jogosultnak másokat kizáró hatalma van a dolog felett, s ez a hatalom mindenki mást tartózkodásra kötelez.” Ehhez képest mind a személyiségi, mind a tulajdonjogi viszonyokban a jogosult jogviszonyban áll 9,5 millió kötelezettel, akiket — néhány tucat hozzátartozó, barát, ismerős, munkatárs kivételével — nem ismer, és soha nem fog ismerni; és akiknek nincs és nem is lesz még csak fizikai lehetőségük sem, hogy a jogosult becsületét megsértsék, a dolgát ellopják. Úgyhogy ez az abszolútjogviszony-elmélet ötletes, első olvasásra tetszetős, még meggyőzőnek is hat, de egyszerű eszközökkel történő vizsgálat eredményeként üresnek, életidegennek, valóság nélküli spekulációnak bizonyul.

Illusztrációnak két eset I.

A budapesti ügyvéd személyiségi jogainak kötelezettje többek között egy mohácsi dokkmunkás, a váci püspök és egy győri balerina. Amikor megtudják, hogy kötelezettként személyiségi jogviszonyban állnak többek között egy budapesti ügyvéddel, akinek nem sérthetik meg a jó hírnevét, testi épségét, és nem dúlhatják fel a magánéletét, akkor a dokkmunkás széttárja a karját, és elkáromkodja magát, a püspök összeteszi a kezét, és sóhajtja, Boldogok a lelki szegények, a balerina meg hátat fordít, és csinál egy mély piruettet.

A mezőhegyesi lovász egy doboz gyufát vásárol, és erre nézve is tulajdonjogviszony keletkezik közte és egy Nógrád megyei vadász között, ezért a vadász is köteles tartózkodni a lovász gyufájának elajándékozásától (rendelkezés), rágyújtástól (használat), ellopásától (birtoklás), de még a szétszórásától (károsítás) is.

Gyakorlatilag bizonyosra vehető, hogy az illusztratív kötelezettek soha nem találkoznak az illusztratív jogosultakkal.

Akkor mi értelme van a kötelezettek tömege jogrendbe állításának? Azért, hogy létszámra meglegyen a jogviszony? Radnótival szólva: Erőltetett menet. Micsoda viszonyok azok, amelyekben az alanyoknak, micsoda jogviszonyok azok, amelyekben a jogosultaknak és kötelezetteknek fogalmuk sincs egymásról? Ezt a helyzetet a mondvacsinált abszolút szerkezetnek lehet köszönni. Arról már nem is beszélve, hogy mindenkinek van személyiségi joga, és még a legszegényebbjének is van tulajdonjoga (nadrág, vándorbot), így a meghatározatlan számú és nevesítetlen, mindenkit mindenkivel összekötő személyiségi és tulajdonjogviszonyok áttekinthetetlen szövedéket alkotnak, mint a világmindenségben a húrok.

Ezért az abszolút szerkezet helyébe az alfa-jog megnevezést ajánlom, amely szerint sértetlen személyiségi és sértetlen tulajdonjog esetén nincs jogviszony, nincs kötelem, de van jogosult (személy, illetve tulajdonos) és van kötelezett (ugyanazon személy, illetve ugyanazon tulajdonos), van jogosultság (személyiségi jog gyakorlás, illetve tulajdonjog-gyakorlás), és van kötelezettség (személyiségi joggal, illetve tulajdonjoggal visszaéléstől tartózkodás: Ptk. 1:5. (l) bek.). A személyiségi jogok, illetve a tulajdonjog megsértése esetén pedig relatív jogviszony keletkezik sértett és jogsértő, jogosult és kötelezett között. Ezáltal a személyiségi jogok körében a gyengének tűnő tiszteletben tartás erősödnék, a tulajdonjog körében az öntelt teljes és kizárólagos jogi hatalom gyengülne.

II.

A tagadó felvetésnek két ellenvetéssel kell szembenéznie: a Ptk. 2:42. §-ával és a 6:3 § b) pontjával.

Ad Ptk. 2:42. §

A törvény mindenki jogából és senki által megsérthetőségéből indul ki. Ezzel azonban csak kijelöli a jogosultakat és kötelezetteket, s meghatározza a jogokat és a kötelezettséget, de nem teremt jogviszonyt közöttük. A jogviszonyteremtést a jogalanyokra bízza (Ptk. 2:42. (3) bek.).

Ad Ptk. 6:3. § b) pont

E szerint a kötelem megszűnik, ha ugyanaz a személy lesz a jogosult és a kötelezett. Fent jeleztem, hogy a személyiségi jogok és a tulajdonjog, pontosabban szólva a sértetlen személyiségi jogok és a sértetlen tulajdonjog nem jogviszony és nem kötelem. Nem jogviszony, mert csak egy alanya van, és nem kötelem, mert nincs jogsérelem, márpedig kötelem személyiségi és/vagy tulajdonjog esetében jogsértésből keletkezik (Ptk. 6:2.§ (1) bek.).

Hogy miért vén fejjel állok elő ezzel?

Azért, mert én is úgy voltam, mint sokan: amit a szakmai nagyságok mondanak, írnak, azt könnyebb elhinni, mint tudni. Mentségül idézem József Attilát:

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve nézem, amit meglátok hirtelen.

Budapest 2023. január 5.

Legyen szó új irodáról, a régi felújításáról, vagy éppen otthona megtervezéséről, teljeskörű lakberendezési szolgáltatással állunk rendelkezésére.

• Térszervezés

• 3D látványtervezés

• Kiviteli tervek és műszaki dokumentáció a teljes megvalósítási folyamathoz

• Akár a teljes kivitelezési szakasz nyomon követése és ellenőrzése

• Nincsenek fix csomagok, minden kedves érdeklődő személyre szabott ajánlatot kap igényeinek megfelelően.