Elkötelezettség, tudás, önképzés, gondoskodás az utánpótlásról

Kevés gyakorló ügyvéd dicsekedhet gyémánt diplomával. Közéjük tartozik dr. Pataky Csaba törökszentmiklósi ügyvéd. Ő még azt a hagyományos ügyvédi habitust testesíti meg, akinek a személyében egyszerre jelenik meg a hivatásrend értékei iránti mély elkötelezettség, a szakma iránti szeretet, a folyamatos önképzésre való készség, az utánpótlás nevelése iránti felelős szeretet... Nála jártunk, elbeszélgettünk vele, hogyan látja több mint hat évtizedes ügyvédi hátterével saját hivatását, szakmai közösségét és a jövőt.

Felmenői közül több ügyvéd volt – emlékszik vissza családi gyökereire. Anyai dédapja Hajdúszoboszlón folytatott ügyvédi praxist és a város országgyűlési képviselője is volt. Édesapja Kenderesen volt ügyvéd. Érdekességként jegyzi meg, hogy az ezerkilencszázötvenes évek elején, még kisiskolás tanuló volt, amikor dolgozatot írattak az iskolában velük, a szokásos „Mi leszek, ha nagy leszek?” címmel. Mint mondja, a „dörzsöltebb” gyerekek azt írták, hogy mérnökök, tanárok vagy orvosok szeretnének lenni. Ő pedig azt írta, hogy ügyvéd szeretne lenni, hogy a rászorulók segítségére lehessen. Édesapját, az ügyvédet – minő bölcsesség és tapintat – behívták az iskolába, hogy elképzelését törölje ki a fejéből, mert úgymond „a kommunizmusban nem lesz szükség az ügyvédre”.

Kikerülhetetlen a szakosodás Sok idő folyt le azóta a Tiszán. A hosszú évtizedek tapasztalataira visszaemlékezve, már beszélgetésünk elején hangsúlyozza: hasznosnak, fontosnak tartja, hogy az ügyvédek egy-egy jogi szakterületre szakosodjanak. Korábban, amikor ügyvédjelölteket oktatott, őket is arra bíztatta, hogy nekik tetsző egyegy jogi szakterületre specializálódjanak és ássák bele magukat a szakkönyvekbe, a bírói gyakorlatba, továbbá publikáljanak, mert egy szakcikk megírásakor szükségképpen utána kell járni forrásoknak, ami bővíti tudásukat. Az ő kedvenc jogi területe a közlekedési és a biztosítási jog. Különösen is a szakértői intézmény érdekli. Fiatal jogász korától igen alaposan beásta magát ezen jogterületekbe. Sokat járt ilyen témájú kül- és belföldi konferenciákra.

Kenderesen, 1939­ben született, édesapja ott volt praktizáló ügyvéd. 1957­ben Kisújszálláson, a Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett, majd ­ mint meséli ­ a család legnagyobb csodálkozására, azonnal fölvettek az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam­ és Jogtudományi Karára, ahol 1962­ben szerezte meg diplomáját. Három évig Szolnokon volt ügyvédjelölt, majd a szakvizsga letétele után 1966. július 1-től, ügyvédi bejegyzése napjától Törökszentmiklóson praktizál. 1975-től a törvény által történt megszüntetéséig, a Törökszentmiklósi Ügyvédi Munkaközösség vezetője volt. Fiatal korától kezdve mindig is részt vett a közéletben, így hamar bekerült az Autóklub Mozgalomba, ahol meredeken ívelt a megbecsült foglalkoztatottsága. 1974­ben beválasztották a százhúsz tagú elnökségbe, ezen belül pedig a tizenegy tagú ügyvezető elnökségbe, ahol a nyolcvanas évektől 1993-ig a jogi bizottság elnöke volt. A nyolcvanas években kezdődött a külföldi kapcsolataira épülő tudományos élete. Két nemzetközi tudományos társaság tagja, sok publikációja jelent meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban. A 83. életévét betöltve ma is fiával, dr. Pataky Tibor PhD ügyvéddel praktizál, akinek – méltán –büszke szakmai elismertségére.

Állandóság és új követelmények Amikor az ügyvédi hivatás lényegére terelődik a szó, hangsúlyozza: az igazságszolgáltatás rendszerén belül az ügyvéd az, aki teljesen független entitás, amely egyedül és kizárólag ügyfelének érdekeit hivatott figyelemben tartani, érvényesíteni. Ugyanakkor figyelemmel kell arra lenni – teszi hozzá nyomatékkal –, hogy például az ügyészség szükségképpen utasításos rendszer szerint működik. Hogy a közben felvetődő gondokat se hagyja figyelmen kívül, megjegyzi: azt tapasztalja a szakterületén, hogy országos szintén a hatóságok és bíróságok gyakorlata eltérő, ami a jogkeresők számára nehézséget jelent, s a jogi tanácsadást sem könnyíti meg. jellegű károkozásnak a súlyoságát még inkább tudatosítsa a tagságban, mi több: ha csak lehet, ha csak teheti, hasson oda, hogy hatékonyan és határozottan elejét tudja venni. S ha netán mégis megtörténne a baj, a közvéleményt hite -

A jogkeresők bizalmát nehéz megszerezni, nehéz megtartani. Vidéken talán könnyebben kialakul a személyes ismeretség is, ami bizalomfokozó tényező szokott lenni.

Az ügyvédségről kialakított (ön)képe az eltelt hatvan év alatt nem változott – tekint vissza a nem kevés évtizednyi tapasztalatra – legfeljebb a folyamatos önképzés fontosságát kell egyre komolyabban venni. Na és természetesen arra is utal, hogy a technika fejlődése, különösen is az informatika bizony egyre inkább befolyásolja az ügyvédi tevékenységet, hiszen ma már egy ügyvédnek több mint egyszerű felhasználó-szintű számítástechnikai ismeretekkel kell rendelkeznie.

Fegyelmező, életmentő kamara Szívesen beszél az ügyvédség közösségi, kamarai ügyeiről is. Elmondja, hogy területi kamarájuk, a Szolnok vármegyei, igyekszik mindent megtenni a tagság érdekérvényesítése érdekében. Nem lehet eléggé felbecsülni azt a köztestületi, kamarai fellépést, amely bizonyos esetekben szinte életmentő lehet a mindennapok gyakorlatában hadakozó ügyvédeknek. Úgy látja, hogy az országos átlagnak megfelelő az ügyvédek presztízse Jász-Nagykun-Szolnok Megyében (vármegyében).

Aggodalommal jegyzi meg, hogy nagy általánosságban sajnos nem látja egységesnek az ügyvédség helyzetét. A konkrétumot firtató kérdésünkre a válasza: hiányzik az ügyvédek egy részéből a kollegialitás, a szolidaritás, sőt olykor a meglehetős megosztottság jellemző. Az is súlyos problémát tud okozni, hogy sajnálatos módon például ügyvédi letétek elsikkasztása vagy egyéb, ügyvédek általi jogsértések olykor előfordulhatnak, amik aztán a közvéleményt negatívan nagyban befolyásolják az ügyvédség megítélése terén. Ezeknek nem szabadna megtörténniük. Nagy súlyt kell a kamaráknak helyezniük arra, hogy az ilyen lesen kell tájékoztatnia arról, hogy milyen egyedi esetről van szó, amitől a kamara elhatárolódik és megfelelő módon jár el, mint fegyelmi hatóság.

Ugyanakkor egyértelműen örömtelinek, sőt egyre gyümölcsözőbbnek mondja a társ hivatásrendekkel meglévő szakmai kapcsolatokat.

Növekvő elvárások

A beszélgetés során újra meg újra visszatérő téma az ügyvédeket érintő technikai fejlődés, de főként az informatikai robbanás, az ezzel együtt járó szigorú követelményrendszer. Az elvárások meglehetősen nagyok, s könnyű a hibázás lehetősége, mondja, s példaként említi, hogy az ügyvéd a cégkapu helyett ügyfélkapun keresztül kell, hogy benyújtsa beadványait. Hasznos lenne, ha egy platform lenne a hatóságokkal és bíróságokkal való kapcsolattartásra, hiszen jelenleg számos különböző, jelentésen eltérően működő rendszert kell használniuk. Ügyvédség részéről fontosnak látja a nagyobb fokú kollegialitást és az etikus eljárást. Azügyvédek tudásának a folyamatos fejlesztése is nagy hangsúlyt kell, hogy kapjon.

Létszámnövekedés, vidék-nagyváros feszültség Örök téma: az ügyvédi létszám folyamatos növekedése. Amikor erről kezdünk beszélgetni, érdekes szempontot vet fel: a rohamos létszám gyarapodással sajnos arányosan növekszik az etikátlan magatartás az ügyvédség körében az ügyfelekkel és a kollégákkal, társ-hivatásrendek képviselőivel szembeni. Nagyon nehezményezi - különösen közlekedési balesetek esetében - azt a gyakorlatot, hogy már a korházakban vagy nyomban a kórházi ellátás után ügyvédek megkeresik a károsultakat, arról nem is beszélve, hogy etikátlanul magas sikerdíjat kötnek ki. Sokakkal együtt ős úgy látja, hogy mivel egyre gyorsabban változnak a jogszabályok, ezek pedig megkívánják az állandó továbbképzést, sokkal nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni az etikus magatartásra nevelésre is.

Főváros-vidék ellentmondásairól is beszélgettünk, természetesen. Azt tapasztalja, hogy minél nagyobb városban dolgozik egy ügyvéd, a jogkeresők részéről annál nagyobbnak tűnik a bizalom, holott -jegyzi meg nyomatékkal – ugyanúgy, vidéken is vannak kiválóan képzett kollégák. Vidéken talán könnyebben kialakul a személyes ismeretség is, ami bizalomfokozó tényező szokott lenni.

A vidéki, több esetben kis létszámú kamaráknál az önfenntartás egyre nehezebb, vagyis szerinte szükséges lenne azt átgondolni akár törvénymódosítás útján is, hogy milyen mértékű hozzájárulást teljesítsenek a területi kamarák a Magyar Ügyvédi Kamara felé, hogy ezzel is javuljon a területi kamarák vagyoni helyzete. Vidéken tipikus az, hogy az ügyvédek egyedül vagy egy-két ügyvéd együtt dolgozik, vagyis kialakult az a gyakorlat, hogy ezen formában hogyan tudja az ügyvéd a tevékenységét végezni.

A pandémia miatt, főleg 2020-ban és 2021-ben visszaesett az ügyvédek forgalma. A gazdasági helyzet alakulásán túlmenően egyéb hatása ezen a vidéken az ukrajnai háborúnak kevéssé érzékelhető.

Tudatos jövőépítés szükségeltetik Nagy, felelősségteljes szeretettel beszél az utánpótlásképzés fontosságáról. Azt ajánlja a principálisoknak, hogy úgy neveljék és úgy szeressék a jelöltjüket, mint ha saját gyermekük lenne. A pályakezdő fiatal ügyvédeknek a szorgalmat, a kitartást és az alázatot ajánlja, továbbá azt, hogy minél nagyobb mértékben mélyedjenek el a tudományos kérdésekben.

„Pozitív szemléletű vagyok, így azt gondolom, hogy az ügyvédség a jelenlegi nehézségeket és a jövőbeni kihívásokat is le tudja küzdeni. A kollégáknak a jövőre nézve még magasabb szintű képzettséget kívánok.” – mondja befejezésül.

Komlós Attila