23 minute read
Az utolsó emberig” – Fókuszban a tényleges tulajdonos
by panpress
Fókuszban a tényleges tulajdonos „Az utolsó emberig”
A tényleges tulajdonos meghatározásának kérdésköre ismét aktualitást nyer a T/15996 törvényjavaslat hatására (a cikk lezárásakor a köztársasági elnök aláírására vár). A számlavezetőknek jelenteniük kell az általuk azonosított tényleges tulajdonost egy újonnan létrehozott központi nyilvántartás részére. Az eredeti tervektől eltérően úgy tűnik, hogy emiatt más szolgáltatókra, így az ügyvédekre sem hárul egyelőre többletfeladat a tényleges tulajdonos azonosításával kapcsolatban, mégis hamarosan napirendre kerül majd ez a téma, hiszen 2022. február 1-től össze kell vetni a számlavezető által jelentett, a központi nyilvántartásban szereplő tényleges tulajdonost az ügyvédi tevékenység során feltárt tényleges tulajdonossal.
Advertisement
Dr. Magyar Csaba LL.M, TEP ügyvéd, Budapest
Fentiek miatt kulcsfontosságú, hogy az ügyfél-átvilágításra kötelezett szolgáltatók egységesen alkalmazzák a tényleges tulajdonos definícióját, illetve nem utolsó sorban a vizsgálat során ugyanarra az eredményre jussanak. Eltérés esetén az ügyvédeknek jelzést kell majd tenniük a nyilvántartó hatóság, vagyis a NAV részére, amely ügyfelük vagy leendő ügyfelük részére hátrányos következményekkel járhat. Az egységes alkalmazás érdekében a cikk első felében a tényleges tulajdonos meghatározásának a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény1 (továbbiakban: Pmt.) szerint előírt módszereit veszi végig, míg a második részben az újonnan létrejövő tényleges tulajdonosok központi nyilvántartásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat foglalja öszsze, végül pedig ezeknek az intézkedéseknek a várható hatásait elemzi.
I. A leleményes UBO A Pmt. alapján egyaránt szolgáltatónak minősül az ügyvéd, az ügyvédi iroda, az európai közösségi jogász, európai közösségi jogászi iroda és a kamarai jogtanácsos.2 Ha a Pmt. szerint az ügyfél-átvilágítás kötelező3, akkor a szolgáltató köteles az ügyfelet, annak meghatalmazottját, az előtte eljáró rendelkezésre jogosultakat, a képviselőt, és a tényleges tulajdonost (ultimate beneficial owner – UBO) azonosítani, továbbá el kell végezni személyazonosságuk ellenőrzését is.
A tényleges tulajdonos azonosítása azért is szükséges, mert az ügyfél kockázati besorolása (és az idekapcsolódó esetleges átvilágítási és jelentési többletkövetelmények) során kiemelt jelentőséggel bír a tényleges tulajdonos háttere. Az ügyfél-átvilágítás során a szolgáltatónak meg kell vizsgálnia ügyfele tulajdonosi szerkezetét és fel kell azt tárnia a legvégén található természetes személy szintjéig, vagyis az „utolsó emberig”. A vizsgálat eredményét pedig utólag is visszakereshető módon kell rögzítenie, mivel a szolgáltató köteles nyilvántartást vezetni a tényleges tulajdonos azonosítása és személyazonosságának igazoló ellenőrzése érdekében megtett intézkedésekről.4
A gyakorlatban az ügyfelet nyilatkozatni kell a tényleges tulajdonosáról a tényleges tulajdonosi adtalapon, amelyet az ügyfél vagy a szolgáltató tölt ki és ír alá. Nem elegendő csupán törekedni a tényleges tulajdonos megállapítására, hanem minden ésszerű intézkedést meg kell tenni a feltárás érdekében, amelyet ugyancsak dokumentálni szükséges. Az ügyfél tényleges tulajdonosa kilétének megállapítása nem mindig egyértelmű feladat, hiszen az ügy-
fél képviselője és a tényleges tulajdonos nem mindig ugyanaz a személy, ráadásul nem kötelező a tényleges tulajdonos személyes vagy elektronikus hírközlő eszköz útján történő megjelenése. Amennyiben kétség merül fel a tényleges tulajdonos kilétével kapcsolatban, akkor a szolgáltatónak minden további, a felügyeletet ellátó szerv által meghatározott intézkedést meg kell tennie mindaddig, amíg nem bizonyosodik meg a tényleges tulajdonos személyéről, ideértve az ügyfél tulajdonosi és irányítási rendszerének megértését is.5 Ennek a módosításnak a célja, hogy kizárja
azt a rossz gyakorlatot, amely szerint a szolgáltatók a nyilatkozatok mennyiségi beszerzésére törekedjenek és mellőzzék a tulajdonosi struktúra tényleges feltárását.
A tényleges tulajdonos megállapítása során felmerülő élethelyzetek számos hibalehetőséget rejtenek, ezért a Pmt. a tényleges tulajdonos megfelelő és egységes meghatározása érdekében négy fő esetkörben ad iránymutatást a szolgáltatóknak. a) Jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet6 b) Bizalmi vagyonkezelés7 c) Alapítvány8 d) Természetes személy9
A továbbiakban a fenti esetkörök szerinti bontásban tárgyaljuk a tényleges tulajdonos meghatározását, ugyanis az azonosítás során mindegyik megközelítés szabályait rá kell vetíteni az ügyfélre és ezt követően kiválasztani az alkalmazott módszert, amelyet a tényleges tulajdonosi adatlapon is kötelező rögzíteni. A szolgáltatók bármikor dönthetnek úgy, hogy megállnak az üzleti kapcsolat létesítése során, ha azt tapasztalják, hogy az információ beszerzése lehetetlen. Amennyiben a tényleges tulajdonos azonosítása és ellenőrzése nem történt meg, akkor nem került sor a teljes körű ügyfél-átvilágításra sem, tehát a szolgáltató nem létesíthet üzleti kapcsolatot, illetve az ügyfél nem végezhet ügyleti megbízást.10
ad a) Jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet Szervezetek esetében az a természetes személy minősül tényleges tulajdonosnak, aki közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább huszonöt százalékával rendelkezik.11 A közvetett befolyás meghatározása során a Polgári Törvénykönyvre12 (továbbiakban: Ptk.) utal a jogszabály, amely szerint közvetett befolyással rendelkezik a jogi személyben az, aki a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyben (köztes jogi személy) befolyással bír.13 A közvetett befolyás mértéke a köztes jogi személy befolyásának olyan hányada, amilyen mértékű befolyással a befolyással rendelkező a köztes jogi személyben rendelkezik. Ha a befolyással rendelkező a szavazatok felét meghaladó mértékű befolyással rendelkezik a köztes jogi személyben, akkor a köztes jogi személynek a jogi személyben fennálló befolyását teljes egészében a befolyással rendelkező közvetett befolyásaként kell figyelembe venni.
Ugyanitt fontos kiemelni, hogy a Ptk. fenti rendelkezése kifejezetten jogi személyre vonatkozik, ugyanakkor a Pmt. rendelkezése alkalmazni rendeli a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetre is. Jóllehet kiterjesztő értelmezéssel valószínűsíthető, hogy a közvetett befolyás szabálya kiterjed nem csak a jogi személy-
re, hanem jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetre, mégis célszerű lenne ezt az anomáliát is megszüntetni.
Nem utal ugyanakkor a Pmt. szóban forgó definíciója arra a szabályra sem, amely szerint a közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani.14 A jelenlegi szabályozás ezt nem követeli meg egyértelműen, amelynek következtében a gyakorlati alkalmazás során ez nehézségeket vethet fel, hiszen az lenne célravezető, hogy a közeli hozzátartozókat egybe számítsák a Pmt. szerint, noha ez korántsem egyértelmű.
A Pmt. külön kiemeli, hogy nem kizárólag a tulajdonolás és a szavazati joga alapján minősülhet egy természetes személy tényleges tulajdonosnak, hanem abban az esetben is, ha egyéb módon tényleges irányítást, ellenőrzést gyakorol a szervezet felett. A szervezeteknél tehát nem elegendő a tulajdoni hányad, vagy a szavazati jog mértéke alapján történő azonosítás, hanem komplex tulajdonosi struktúrák esetében különösen indokolt a tényleges irányítást, ellenőrzést gyakorló azonosítása. A Pmt. viszont nem definiálja a tényleges irányítást és az ellenőrzést, illetve a Ptk.-ban sem található ilyen meghatározás. Ugyanakkor a Számviteli törvény15 eligazítást nyújt (ha nem is a tényleges, de legalább) a döntő irányítás tekintetében, jóllehet a Pmt. ezt a meghatározást nem rendeli külön alkalmazni, éppen ezért nem tekinthető tisztán irányadónak, mégis segítséget tud nyújtani a tényleges irányítás és az ellenőrzés fogalmainak értelmezéséhez. Eszerint ide tartozik lényegében az az eset, amikor a Ptk. szerinti többségi befolyás áll fenn (50 százalék), továbbá az a konstrukció is, amikor a tulajdonosokkal kötött szerződés (vagy a létesítő okirat rendelkezése) alapján - függetlenül a tulajdoni hányadtól, a szavazati aránytól, a megválasztási és visszahívási jogtól - döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol.
Látható, hogy a Számviteli törvény ez utóbbi rendelkezése alapján nem feltétel a
tulajdonosi minőség, a szavazati jog, illetve a vezető tisztségviselőkkel kapcsolatos jogosultság sem, hiszen ezek hiányában is fennállhat a tényleges irányítás és ellenőrzés. Mindez azt jelenti, hogy az adott szervezettől „független”, harmadik személynek is fennállhat a tényleges irányítási és ellenőrzési joga, jóllehet ennek megállapítása a gyakorlatban nem könnyű feladat. A tényleges irányítási és ellenőrzési jog megítélésében segítséget nyújt az Európai Unió 4. pénzmosás elleni irányelve16 is, amely a pontos meghatározása érdekében külön irányelvre17 utal, azonban lényegében ez is a Számviteli törvény kapcsán bemutatott szabályokat rögzíti.
Az MNB a szolgáltatók részére készített egy Útmutatót,18 amely a komplex cégstruktúrák feltérképezésében segít. Az Útmutató is azt a szemléletet erősíti, amely szerint lehet olyan természetes személy, aki tényleges irányítást gyakorol az ügyfél felett, de nem rendelkezik tulajdoni hányaddal vagy szavazati joggal. Külön nevesíti az Útmutató azt az esetet, amikor egy offshore gazdasági társaság külföldi tulajdonosa jelenik meg tényleges tulajdonosként, de a tényleges irányítást és ellenőrzést a bankszámla felett egy meghatalmazott személy gyakorolja. Ide kapcsolódik az a példa is, amikor egy természetes személy önmagát nem azonosítja, de a döntéshozónak vélt személy helyett nyilatkozik vagy folyamatosan instrukciókat ad. Az Útmutató rávilágít arra is, hogy ilyenkor az észlelés elsődlegesen ügyintézői szinten lehetséges, tehát a tényleges
Amennyiben a tényleges tulajdonos azonosítása és ellenőrzése nem történt meg, akkor nem került sor a teljes körű ügyfél-átvilágításra, nincs üzleti kapcsolat, sem ügyleti megbízás.
irányítással vagy ellenőrzéssel rendelkező természetes személy (tényleges tulajdonos) általában nem a benyújtott iratok vizsgálata során, hanem az ügyfélkapcsolat körülményei alapján állapítható meg.
Elképzelhető olyan eset is, amikor több tulajdonos van és egyiküknek a tulajdoni részesedése vagy szavazati joga sem éri el a 25 százalékos mértéket. Éppen ezért a Pmt. szerint – a fentieken túl - tényleges tulajdonosnak minősül az a természetes személy is, aki a szervezetben meghatározó befolyással19 rendelkezik. Egy természetes
személy akkor rendelkezik a szervezetben meghatározó befolyással, ha annak tagja vagy részvényese jogosult a jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására. A meghatározó befolyás fennáll akkor is, amikor a jogi személy más tagjai, illetve részvényesei a befolyással rendelkezővel kötött megállapodás alapján a befolyással rendelkezővel azonos tartalommal szavaznak, vagy a befolyással rendelkezőn keresztül gyakorolják szavazati jogukat, feltéve, hogy együtt a szavazatok több mint felével rendelkeznek. A meghatározó befolyás ezen szabályok alapján, akkor állapítható meg, ha a természetes személynek tulajdonosi minősége megállapítható. Ugyanitt fontos kiemelni, hogy ebben az esetben viszont már a közeli hozzátartozók tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát is egybe kell számítani.
Abban az esetben, ha a tulajdoni hányad, illetve a szavazati jog, továbbá az egyéb módon gyakorolt tényleges irányítás, ellenőrzés, valamint a meghatározó befolyás alapján nem található meg tényleges tulajdonos természetes személy, akkor a szervezet vezető tisztségviselője minősül annak.20 Tehát amennyiben a fent felsorolt lehetőségek egyike sem vezet eredményre, akkor a szervezet vezető tisztségviselőjét kell „vélelmezett” tényleges tulajdonosnak tekinteni. Ha a vezető tisztségviselő minősül tényleges tulajdonosnak, akkor a megtett intézkedéseket és az azonosítás nehézségeit a szolgáltatónak rögzítenie kell.21
ad b) Bizalmi vagyonkezelés Magyarországi megjelenésével egyidejűleg a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló korábbi törvényt22, azaz a régi Pmt.-t kiterjesztették a bizalmi vagyonkezelő vállalkozásokra is, tehát az általános szabályok szerinti ügyfél-átvilágítási kötelezettség terhelte az üzletszerű tevékenységet folytató bizalmi vagyonkezelőket. A régi Pmt.-ben még nem rendezték, hogy ki minősül tényleges tulajdonosnak bizalmi vagyonkezelés esetén. Úgy tűnt, hogy erre nincsen szükség, mivel
a vagyonrendelést követően a vagyonkezelő válik a dolog tulajdonosává, a vagyonrendelőnek és kedvezményezettnek pedig nincs utasítási joga vele szemben.23 Ezen gondolatmenet értelmében a bizalmi vagyonkezelő (vagy annak a tulajdonosa) minősült tényleges tulajdonosnak az általános pénzmosás elleni szabályok értelmében.
A fentiekben szigorítást hozott az új Pmt., ugyanis kiterjesztették a jogszabály hatályát a nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelőkre is, valamint a bizalmi vagyonkezelési szerződés esetében új definíciót vezettek be a tényleges tulajdonosra. Az új szabályok értelmében tényleges tulajdonosnak tekintendő a vagyonrendelő természetes személy. A jogszabály nem kezeli azt az esetet, ha több vagyonrendelő van, tehát egyszerre több vagyonrendelő esetén az összes vagyonrendelő tényleges tulajdonosnak számít, tekintet nélkül a vagyonrendelésük mértékére. Ha a vagyonrendelő szervezetnek minősül, akkor az a természetes személy minősül tényleges tulajdonosnak, aki közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább 25 százalékával rendelkezik, illetve meghatározó befolyással rendelkezik, vagy egyéb módon tényleges irányítást, ellenőrzést gyakorol a vagyonrendelő felett. Abban az esetben, ha a fent felsorolt lehetőségek egyike sem vezet eredményre, akkor a vagyonrendelő szervezet vezető tisztségviselőjét kell „vélelmezett” tényleges tulajdonosnak tekinteni, jóllehet erre a kisegítő megoldásra nem utal közvetlenül a jogszabály a bizalmi vagyonkezelés kapcsán, amelyből kifolyólag az alkalmazhatósága is kiterjesztő jogértelmezéssel lehetséges.
A vagyonrendelőn kívül tényleges tulajdonosnak minősül a vagyonkezelő és a kedvezményezett(ek) is. Rájuk is vonatkozik, hogy amennyiben nem természetes személyek, akkor az a természetes személy minősül tényleges tulajdonosnak, aki közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább 25 százalékával rendelkezik, vagy egyéb módon tényleges irányítást, ellenőrzést, illetve meghatározó befolyást gyakorol. Több kedvezményezett esetében nem bír relevanciával, hogy mekkora arányban részesülhetnek a kezelt vagyonból, illetve az sem, hogy tudnak-e erről a pozíciójukról.
A fenti szabályokat ugyanúgy kell alkalmazni abban a helyzetben is, ha a vagyonkezelő vagy a kedvezményezett nem minősül természetes személynek, illetve a tényleges tulajdonos meghatározást kiterjesztik arra a természetes személyre is, aki a kezelt vagyon felett egyéb módon ellenőrzést, irányítást gyakorol.
A jogszabály nem tesz különbséget a vagyonrendelő, a vagyonkezelő, a kedvezményezett(ek) és az irányítást gyakorló személy között, fentiek között nincs sorrendiség, tehát az ügyfél-azonosítás során a vagyonrendelőt, a vagyonkezelőt, a kedvezményezettet és az irányítást gyakorló személyt is egyaránt tényleges tulajdonosnak kell tekinteni.
ad c) Alapítvány Tényleges tulajdonosának minősül az a természetes személy, aki a vagyon legalább 25 százalékának a kedvezményezettje, feltéve, hogy a leendő kedvezményezetteket meghatározták. Ez a szabály független attól, hogy a kedvezményezett tud-e erről a pozíciójáról, így akár oly módon is tényleges tulajdonossá válhat a kedvezményezett, hogy még nem is tud az alapítványról. Több kedvezményezett esetén tehát csak azt kell figyelembe venni, hogy melyiknek van jogosultsága legalább 25 százalékos részesedésre a vagyonból. Ha nem jelöltek ki kedvezményezettet (vagy nincs várományos a vagyon legalább 25 százalékára), akkor az a személy tekintendő tényleges tulajdonosnak, akinek érdekében az alapítványt létrehozták, illet-
ve működtetik. Ez a személy nem szükségszerűen az alapító, de kétségkívül ő áll legközelebb ehhez a meghatározáshoz. Az alapító esetében viszont nem tesznek különbséget aszerint, hogy mekkora mértékű vagyoni hozzájárulást teljesített.
Ugyanitt fontos kiemelni, hogy a bizalmi vagyonkezelés esetében a nem természetes személy vagyonrendelő esetén a Pmt. külön rögzíti, hogy tényleges tulajdonosnak kell tekinteni azt a természetes személyt, aki közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább 25 százalékával rendelkezik. Ezt a szabályt a Pmt. azonban nem rendeli alkalmazni az alapítvány alapítója esetén, pontosabban azon személy esetében, akinek az érdekében az alapítványt létrehozták. (Sőt a kedvezményezett esetében sem rendeli alkalmazni ezt a szabályt, ha a kedvezményezett szervezetnek minősül.) Ily módon csak kiterjesztő értelmezéssel lehet azt levezetni, hogy nem természetes személy általi alapítványi vagyonrendelés esetén is így kellene megállapítani a tényleges tulajdonost az alapítói oldalon. Ezen kiterjesztő értelmezés alapját az az előírás képezheti, amely szerint alapítványok esetében természetes személy lehet csak a tényleges tulajdonos. Egyes szakmai értelmezések szerint viszont az egyértelmű rendelkezés hiánya miatt nem tekinthető tényleges tulajdonosnak a nem természetes személy alapítóban közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább 25 százalékával rendelkező természetes személy.
Fentieken túl tényleges tulajdonosnak minősül az is, aki tagja a kuratóriumnak, vagy meghatározó befolyást gyakorol a vagyon legalább 25 százaléka felett. A kuratórium esetében nincs jelentősége annak, hogy hány tagból áll, minden kuratóriumi tag tényleges tulajdonosnak minősül. Ide tartozik tehát a kuratórium tagja vagyoni befolyásra tekintet nélkül, illetve azok a személyek, akiknek legalább 25 százalékos befolyásuk van az alapítvány vagyona felett. Ily módon tényleges tulajdonosnak tekintendőek ezek a személyek minden körülmények között, míg az alapító csak akkor számít annak, ha nincs kedvezményezett kijelölve vagy nincs olyan kedvezményezett, akinek a „részesedése” elérné a kezelt vagyon 25 százalékát. Amennyiben nem állapítható meg a fenti módokon a tényleges tulajdonos, akkor a kisegítő szabály alapján azt a személyt kell annak tekinteni, aki az alapítvány képviseletében eljár.
Ezen a ponton érdemes kitérni arra is, hogy annak ellenére, hogy az alapítvány és a bizalmi vagyonkezelés rokon jogintézmények számos funkciójuk szempontjából, mégis a Pmt. merőben eltérő, kevésbé szigorú szabályokat alkalmaz az alapítvány tényleges tulajdonosára. Az eltérő megközelítés azért is különös, mert az Európai Unió 4. pénzmosás elleni irányelve24 a bizalmi vagyonkezelésnél megállapított tényleges tulajdonosi szabályokat rendeli alkalmazni az alapítványokra is, tehát ez a különbségtétel a jogharmonizáció szempontjából is megkérdőjelezhető.
ad d) Természetes személy Nem csak szervezeteknél, hanem természetes személyek esetén is előfordulhat, hogy valójában nem az eljáró fél, hanem egy harmadik személy minősül tényleges tulajdonosnak. Ilyenkor a tényleges tulajdonos helyett adnak megbízást. Ebben a konstrukcióban az a természetes személy minősül tényleges tulajdonosnak, akinek megbízásából valamely ügyletet végrehajtanak, vagy aki egyéb módon tényleges irányítást, ellenőrzést gyakorol a természetes személy ügyfél tevékenysége felett. Ez a természetes személy lehet a szolgáltató ügyfelének az ügyfele is. Jól látható, hogy nem csak az tartozik ide, amikor a tényleges tulajdonos közvetlenül megbízást ad az eljáró személynek, hanem az is, amikor képes arra, hogy külön megállapodás alapján ténylegesen irányítsa, ellenőrizze a „háttérből” az eljáró személyt.25
Nem tartozik viszont ide az az eset, amikor valaki másnak a nevében járnak el (például meghatalmazással). Ilyenkor az ügyél-átvilágítás során ezt a személyt meghatalmazóként kell azonosítani.
II. A 4T-rendszer (Tényleges Tulajdonos Totális Transzparenciája) Európában a 4. pénzmosás elleni irányelv tette le a tényleges tulajdonosok központi nyilvántartásának az alapkövét. Az irányelv ezen rendelkezésének célja, hogy mindegyik tagállamban hozzanak létre egy olyan nyilvántartást, amely tartalmazza valamenynyi szervezet vagy más hasonló jogi konstrukció tényleges tulajdonosát. Az adatbázist idővel mindenki számára elérhetővé kell tenni. Az adatokat a nyilvántartásba maguk az érintett szervezetek vagy a szolgáltatók küldik meg az ügyfél-azonosítás során megállapított információk alapján. Jóllehet a Pmt.-ben már régóta szerepelt ez az adatbázis, mégis a részletszabályok mostanáig várattak magukra.
Magyarországon a pénzügyi és egyéb szolgáltatók azonosítási feladatához kapcsolódó adatszolgáltatási háttér megteremtéséről és működtetéséről szóló T/15996 számú törvényjavaslat26 rendelkezik a tényleges tulajdonosok nyilvántartásáról (a továbbiakban: TTNY, illetve TTNY törvény), amely szerint az ide kapcsolódó adatgyűjtést és szolgáltatásokat a NAV látja el. Ez az adatbázis tulajdonképpen része annak a kormányzati tervnek, amely szerint hamarosan megteremtik a minden szervezetet magában foglaló Jogi Személyek Egységes Nyilvántartását (beleértve azok tényleges tulajdonosát). Ennek ellenére a TTNY-ben szereplő tényleges tulajdonosi adatok deklaráltan nem minősülnek közhitelesnek.
A törvény hatálya kiterjed a Magyarország területén nyilvántartásba vett jogi személyekre, a gazdasági társaságoktól kezdve az ügyvédi irodákon keresztül az alapítványokig.27
Nem tartoznak a rendelkezések hatálya alá többek között a szabályozott piacon jegyzett részvénytársaságok, az egyesületek közül a párt, az alapítványok közül pedig a közalapítvány és a pártalapítvány. A fentieken túl a szabályozás kiterjed a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokra is, amennyiben a bizalmi vagyonkezelő a tevékenységét Magyarország területén végzi.28 Ide tartozik továbbá az az eset is, amikor a bizalmi vagyonkezelő a tevékenységét nem Magyarország területén vagy az Európai Unió más tagállamában végzi, de a bizalmi vagyonkezelési jogviszony keretében Magyarország területén üzleti kapcsolatot létesít vagy ingatlant szerez.
A hazai szabályozás értelmében nem kell az összes szolgáltatónak adatot küldenie az adatbázisba, hanem kizárólag a számlavezetőknek.29 A tényleges tulajdonosi nyilvántartásba történő bekerülés során a NAV a tényleges tulajdonosi adatok begyűjtésén kívül új, nemzeti nyilvántartási számot állapít meg az érintett szervezet részére, továbbá feltünteti a tényleges tulajdonosi adat TT indexét.30 A TT index az adatbázisban a tényleges tulajdonosi infor-
mációkhoz rendelt, annak megbízhatósági szintjét jelző, 1-10 közötti értékű mutatószám. A TTNY-ben szerepel a tényleges tulajdonos családi és utóneve, születési családi és utóneve, az állampolgársága, születési helye és ideje, a lakcíme (ennek hiányában tartózkodási helye), valamint érdekeltségének a jellege és mértéke. A tényleges tulajdonos érdekeltségének a jellegét és a mértékét a Pmt. szerinti tényleges tulajdonos definíciója alapján kell feltüntetni.
Az érintettek 2021. szeptember 1-jétől megtekinthetik az adatbázisban a számlavezetők által beküldött adataikat, ily módon lesz lehetőségük arra, hogy ellenőrizzék azok helytállóságát, illetve eltérés esetén kezdeményezzék a számlavezetőnél az adatok helyesbítését. A szolgáltatók az ügyfél-átvilágítási és adatellenőrzési kötelezettségek teljesítése érdekében ingyenesen férhetnek majd hozzá a TTNY-hez 2022. február 1-től. Ez nem jelenti azt, hogy a szolgáltatónak már nem áll fenn a továbbiakban az ügyfél-átvilágítási kötelezettsége, hanem a gyakorlatban össze kell majd vetnie az általa végzett ellenőrzés eredményét a TTNY adataival. Amennyiben a szolgáltató az adatokban eltérést tapasztal, akkor ezt 5 munkanapon belül jelezni kell a NAV részére.31
Ha a szolgáltató vagy más hatóságok eltérést tapasztalnak és megteszik a szükséges bejelentést, akkor az érintett TT indexének az értéke csökken. Ha ez az érték nyolc pont alá csökken, akkor az ott szereplő tényleges tulajdonosi adatok „bizonytalan” minősítést kapnak. Ha az érték hat pont alá csökken, akkor erről külön tájékoztatást küldenek a NAV részéről, amelynek eredménytelen letelte után „megbízhatatlan” minősítést adnak, és ezt közzéteszik. A tájékoztatójában nem szerepel majd, hogy melyik szolgáltatótól vagy hatóságtól érkezett a jelzést. A számlavezetőnél van lehetősége az érintettnek, hogy korrigálja a hibás adatokat.32
Az adatok összehasonlításán és a jelzésen túl a szolgáltatónak további kötelezettsége, hogy a szolgáltató megtagadja a „megbízhatatlan” minősítésű tényleges tulajdonosi adatokkal rendelkező által kezdeményezett, négymillió-ötszázezer forintot elérő összegű ügylet teljesítését.33 További szankciót nem tartalmaz a jogszabály, de jó eséllyel számos szolgáltató (és partner) nem fog üzleti kapcsolatot létesíteni olyan szervezettel, amely a NAV közzététele alapján „megbízhatatlan” minősítésű.
Mindemellett 2022. július 1-től a lakosság bármely tagja számára elérhetővé válik a TTNY díj fizetése ellenében. Harmadik
személyek a tényleges tulajdonos nevéhez, születési évéhez és hónapjához, a tartózkodási helye szerinti ország nevéhez és az állampolgárságához, továbbá a tényleges tulajdonosi érdekeltség jellegét és mértékét mutató információkhoz férhetnek majd hozzá. További szabály ugyanitt, hogy bizalmi vagyonkezelési jogviszony esetében a tényleges tulajdonosi információkhoz való hozzáférésnek az is a feltétele, hogy a lekérdező igazolja jogos érdekét.34
III. A kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében… Sok szolgáltató reménykedett abban, hogy a TTNY hatására egyszerűsödik majd az ügyfél-átvilágítási procedúra. Abban bíztak, hogy elegendő lesz az ügyfélkapcsolat létesítése előtt lekérdezni az ott szereplő adatokat és ezáltal eleget is tesznek a tényleges tulajdonos azonosítási kötelezettségnek. Ennek a hátterét az a koncepció adja, hogy a szolgáltató jogosult elfogadni az ügyfél-átvilágítás eredményét, ha az ügyfél-átvilágítást Magyarország területén vagy az Európai Unió más tagállamában székhelylyel, fiókteleppel vagy telephellyel rendelkező szolgáltató végezte el.35 Ezzel szemben az azonosítási kötelezettség nem csak egyre szigorúbb, hanem hamarosan kiegészül azzal a teendővel, amely szerint össze kell vetni a saját hatáskörben begyűjtött adatokkal, majd eltérés esetén bejelentést is kell tenni.
A jelenlegi ügyfél-átvilágítási szisztéma miatt naponta fordulnak elő olyan esetek, amikor ugyanazt az ügyfelet 4-5 szolgáltató is átvilágítja (például: bank, ügyvéd, könyvelő, könyvvizsgáló, ingatlanügynök). Az egy másodlagos körülmény, hogy az ügyfél és a szolgáltató közötti kapcsolatot könnyen erodálhatja, amikor a sokadik szolgáltató nyilatkozatja rövid időn belül az ügyfelet ugyanazokról az adatokról, de emellett jelentős többletmunkát és költséget eredményez a szolgáltatók részére. Ebből kifolyólag célszerű lenne a TTNY alkalmazása a más szolgáltató által elvégzett ügyfél-átvilágítás elfogadására. Ez a jogalkotói lépés a szolgáltatók adminisztratív terheinek csökkentését és ily módon versenyképességének a növelését eredményezné.
Kérdés, hogy a TTNY felállítása milyen mértékben lesz hatással a legfőbb célra, vagyis a pénzmosás és a terrorizmus visszaszorítására? Nagy eséllyel a szóban forgó elkövetői köröket eddig sem a tényleges tulajdonos szolgáltatók által történő azonosítása tartotta vissza, hiszen a bűnüldöző szervek eddig is hozzáférhettek ehhez az adathoz megkeresés alapján. Ráadásul a napi híradások szerint számtalan bűnügyben fordul elő, amikor egyszerű, lapos cégstruktúrában valótlan tartalmú nyilatkozatot tett egy stróman a fiktív gazdasági társaságban fennálló (tényleges) tulajdonosi minőségéről, hiszen a mögötte álló személyek erre „utasítást” adtak neki. Jóllehet ilyenkor ügyintézői szinten olykor fel lehetne ismerni, hogy ki az, aki egyéb módon irányítást gyakorol, de ennek a mindennapi kiszűrése elég nehéz feladat. Mindemellett a valótlan tartalmú nyilatkozat nincs közvetlenül szankcionálva az ügyfél oldalán. Ily módon a TTNY nem feltétlenül alkalmas arra, hogy hatékonyan lépjen fel a pénzmosás és a terrorizmus ellen. Inkább a gazdaság azon szereplőit érintheti jobban ez a szabályozás, akik valamilyen üzleti vagy személyes okból nem kívántak látszódni a nagy nyilvánosság előtt. Nem várt mellékhatásként jelentkezhet, hogy az összetett cégstruktúrák helyett ezeknek a szereplőknek egy része is inkább strómanokat fog delegálni, akik tényleges tulajdonosnak vallják magukat a szolgáltatók előtt, de a háttérben vételi opciós szerződéssel biztosítják be magukat a „valódi” tényleges tulajdonosok. A cél eredetileg az lett volna, hogy ez ne történjen meg, mégis a TTNY-hozzáférés biztosítása a teljes lakosság részére magában hordozza ezt a kockázatot. Ezen felül megnövekedhet azoknak az eseteknek a száma, amikor a könnyebb ellenállás irányába haladva töb-
ben arra fognak hivatkozni, hogy mivel nem állapítható meg a tényleges tulajdonos, ezért a vezető tisztségviselőt tüntetik fel tényleges tulajdonosként.
Végül, de nem utolsó sorban nem szabad arról a körülményről megfeledkezni, hogy a TTNY nem minősül közhiteles nyilvántartásnak, tehát a benne foglaltakat nem lehet hiteles adatként elfogadni, vagyis az ott szereplő információkra senki sem hivatkozhat egy jogügylet kapcsán. Ennek ellenére lehet arra számítani, hogy a közeljövőben a TTNY-ben szereplő adatokat „kiterjesztő” jelleggel értelmezik és felhasználják majd, vagyis olyan jogterületeken is megpróbálják alkalmazni ezt az információt (és joghatást fűzni hozzá), amelyek külön definícióval rendelkeznek a tulajdonost vagy irányító személyt illetően. A tényleges tulajdonosi státusz és a hozzá fűződő joghatások kapcsán gyakori hiba lehet, hogy más jogszabályokban szereplő következményeket próbálnak hozzárendelni. Ennek egyik leggyakoribb előfordulási területe az adózás lehet. A nemzetközi adózásban jól ismert fogalom a tényleges haszonhúzó36, azonban ez a kategória nem feltétlenül esik egybe a tényleges tulajdonos fogalmával. Eszerint a nemzetközi adózásban nem kapcsolható joghatás ahhoz a körülményhez, hogy egy természetes személy a pénzmosás elleni jogszabályok értelmében tényleges tulajdonosnak minősül, hiszen ez még nem alapozza meg a tényleges haszonhúzói minőséget. Ugyanez a helyzet az adóügyi információcserére vonatkozó megállapodások37 szerinti ellenőrzést gyakorló személy esetében, hiszen ez a kategória ugyan többnyire egybeesik a pénzmosás elleni jogszabályok szerinti tényleges tulajdonossal, azonban a nemzetközi információcsere rendszere saját meghatározást alkalmaz. Ez a gyakorlatban az jelenti, hogy ha a pénzügyi adatcsere előtt megállapításra kerül az ellenőrzést gyakorló személy kiléte, akkor ennek eredményét nem lehet figyelembe venni a pénzmosás elleni jogszabályok szerinti tényleges tulajdonos megállapítása során, továbbá nem lehet az ide vonatkozó jogkövetkezményeket sem alkalmazni. További fontos példa ezen a területen a kapcsolt vállalkozások kérdésköre. Önmagában az a körülmény, hogy két gazdasági társaságnak ugyanaz a tényleges tulajdonosa még nem alapozza meg azt a gondolatmenetet, hogy azok kapcsolt vállalkozásnak minősülnek.38
Megéri a pénzét? Mindezek alapján megállapítható, hogy a TTNY sokkal inkább az üzleti élet szereplőinek láthatóságát növeli a lakosság irányába, vagyis a terrorizmus és a pénzmosás visszaszorítására kevésbé alkalmas. Egyelőre nem ismertek az arra vonatkozó adatok, hogy a tagállamok (és a szolgáltatók) részére mekkora költséget és munkaidő ráfordítást eredményez a TTNY bevezetése és működtetése, továbbá nem elérhetőek az arra vonatkozó becslések sem, hogy mekkora mértékben szorulnak majd vissza ennek hatására a pénzmosási ügyletek.
Úgy tűnik, hogy ezek a kiadások nőni fognak, ugyanis a globális pénzmosás elleni harc üzleti szektorának szereplői, elsősorban a szoftverfejlesztő cégek a piac méretét 2020-ban 1,03 milliárd USD-re becsülték, azonban a prognózisuk szerint 2021-től 2028-ig 15,6 százalékos összetett éves növekedési rátával kalkulálnak, vagyis jelentős mértékben fognak emelkedni ennek a szektornak a bevételei.39 Az ígéretes pénzügyi kilátásaikat a pénzmosási ügyek további jelentős növekedésére alapozzák. Ezt a „fényes” jövőképet sokféle módon lehet magyarázni, mégis joggal merülhet fel a szolgáltatókban egy aprócska kétely, hogy ezúttal a meztelent vetkőztetik.40
Jegyzetek
1 2017. évi LIII. törvény a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról 2 Pmt. 1. § (1) bekezdés l) pontja 3 Pmt. 6. § (1) bekezdése és Pmt. 73. § (1), (1a), (1b), (1c) és (1d) pontjai 4 Pmt. 9. § (6) bekezdése 5 Pmt. 9. § (3) bekezdése 6 Pmt. 3. § 38. pont a) és b) alpontjai 7 Pmt. 3. § 38 pont e) alpontja 8 Pmt. 3. § 38. pont d) alpontja 9 Pmt. 3. § 38. pont c) alpontja 10 Pmt. 13.§ (8) bekezdése 11 Nem kell alkalmazni ezt a szabályt, ha a szervezet egy olyan szabályozott piacon jegyzett társaságnak minősül, amelyre a közösségi jogi szabályozással vagy azzal egyenértékű nemzetközi előírásokkal összhangban lévő közzétételi követelmények vonatkoznak. 12 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről 13 Ptk. 8:2. § (4) bekezdése 14 Ptk. 8:2. § (5) bekezdése 15 A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (2) bekezdés 1. pont d) alpontja 16 Az európai parlament és a tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről 17 A 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 22. cikkének (1)–(5) bekezdése 18 Útmutató az összetett tulajdonosi szerkezetek feltérképezéséhez és gyakorlati útmutató az összetett tulajdonosi szerkezetek esetén a tényleges tulajdonos megállapításához. 19 Ptk. 8:2. § (2) bekezdése 20 Pmt. 3. § 38. pont f) alpontja 21 Pmt. 9. § (8) bekezdése 22 2007. évi CXXXVI. törvény a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról 23 Ptk. 6:316. §a 24 Az Európai parlament és a tanács (EU) 2015/849 irányelvének 3. cikk 6. pont c) alpontja 25 A tényleges irányítás, ellenőrzés különböző alakzatait az a) pont tartalmazza részletesen. 26 Az országgyűlés elnöke már aláírta és megküldte a köztársasági elnöknek a
T/15996 számú törvényjavaslatot a cikk lezárásakor, 2021. május 18án. 27 TTNY törvény 1. § (1) bekezdése 28 TTNY törvény 1. § (2) bekezdése 29 A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvényszerinti fizetési számlát vezető szolgáltató 30 TTNY törvény 7. § (2) bekezdése és 12. §a 31 TTNY törvény 11. § (1) bekezdése 32 TTNY törvény 12. §a 33 TTNY törvény 13. § (2) bekezdése 34 TTNY. törvény 8. § (6) bekezdése 35 Pmt. 22. § (1) bekezdés a) pontja 36 OECD Modellegyezmény 10., 11., 12. cikke 37 Common Reporting Standard és Foreign Account Tax Compliance Act 38 A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 23. pontja 39 Antimoney Laundering Market Size,
Share & Trends Analysis Report By
Component (Software, Services),
By Product Type, By Deployment, By
Enduse, By Region, And Segment
Forecasts, 2021 – 2028, Published
Date: Feb, 2021 40 Latin szólás: Nudo estimenta detrahere
