Hogyan használja az ügyvédség az online jogi szolgáltatást kínáló platformokat?

CCBE-útmutató Hogyan használja az ügyvédség az online jogi szolgáltatást kínáló platformokat?

Jelen lapunk előző oldalain ismertettük, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara indokoltnak látja egy egységes kamarai álláspont kialakítását az ügyvédek közvetítésével foglalkozó gazdasági társaságokkal és az ezek szolgáltatásait igénybe vevő ügyvédek eljárásának megítélésével kapcsolatban. Azt is jeleztük: korunk újonnan, lényegében technikailag az internetes lehetőségek révén létrejött szolgáltatások sokrétű problémája nem csak nálunk gondolkodtatják el a felelős ügyvédi döntéshozókat. A legnagyobb európai ügyvédi szervezet, a CCBE széleskörű nemzetközi kutatás alapján összegzi állásfoglalását.

Bevezetés Az online platformokkal kapcsolatos kérdések a digitális gazdaság középpontjában állnak. Mind az OECD, mind az Európai Bizottság részletesen foglalkozott ezekkel a piaci jelenségekkel, és még mindig kiemelt helyen szerepelnek napirendjükön. A bizottság például a közelmúltban tett közzé egy rendeletjavaslatot az online közvetítői szolgáltatások üzleti felhasználóinak méltányosságát és átláthatóságát előmozdító rendeletről. (A javasolt rendeletet rendes jogalkotási eljárás keretében kell elfogadni. Meg kell jegyezni, hogy a javaslat tartalma változhat, amint az Európai Parlament és a Tanács keretében, illetve később a háromoldalú egyeztetések megkezdődnek.) Az ilyen online platformok (ezeket a platformokat többoldalú piacoknak, harmadikfél-platformoknak is nevezik) jövőbeli fejlődése fontos hatással lehet arra is, ahogyan az ügyvédek jogi szolgáltatásokat nyújtanak és kapcsolatba lépnek (potenciális) ügyfeleikkel.

Az online platform fogalmát gyakran úgy határozzák meg, mint olyan online szolgáltatást, amely lehetővé teszi több felhasználó számára az egymással való interakciót a kétoldalú piac gazdasági kategóriája alapján (lásd az Európai Bizottság Staff munkadokumentumát: Online platformok, az online platformokról és a digitális egységes piacról szóló közleményt kísérő dokumentum, 1–2. o.). Még ezekkel a jellemzőkkel együtt is nagyon tág területről van szó. A fogalmat gyakran úgy határozzák meg, hogy az internet segítségével elérhető, jól ismert szolgáltatások igen nagy körére utalnak. Ebben a dokumentumban az online platformok kifejezést is ebben a tág értelemben használjuk.

Az ügyvédek, akárcsak a fogyasztók, fontos összetevői az online platformoknak. Az ügyvédek és ügyfeleik közötti kapcsolat ma már gyakran az interneten kezdődik. Az online platformok használatának számos előnye van, mivel lehetővé teszik például, hogy az ügyvédek bármikor és bárhol kapcsolatba lépjenek az ügyfelekkel. Az

ügyvédek internetes jelenléte nem korlátozódik az ügyvédi iroda honlapjára, jelen vannak harmadik fél platformjain is, amelyek a kétoldalas platformok kategóriájába tartoznak. Ezért szükség van az online platformok használatának megkönnyítésére az ügyvédek számára a kockázatok és a lehetséges buktatók kiemelésével.

Az Európai Bizottság szerint a szakmai szolgáltatások nyújtása online platformokon keresztül nem tekinthető szabályozatlannak, bár az uniós tagállamokban sincs külön szabályozás rájuk vonatkozóan. A tagállamok e szolgáltatásokra ugyanazokat a szabályokat alkalmazzák, mint a hagyományos szolgáltatásokra. Ezek közé tartozhatnak az egyes szakmai szövetségek által elfogadott magatartási kódexek szabályai, például a fenntartott és szakmai képesítés birtoklásához kötött tevékenységek. Bizonyos tevékenységek sajátos jelleggel bírnak, és speciális szakmai-etikai (deontológiai) szabályok vonatkoznak rájuk. Példának tekinthető a jogi tanácsadás: amennyiben ez fenntartott tevékenység, egyetlen szolgáltató sem adhat jogi tanácsot, hacsak nem ügyvéd, függetlenül attól, hogy a tanácsadás személyesen vagy együttműködési platformon keresztül történik (lásd az Európai Bizottság Staff munkadokumentumát: Az együttműködő gazdaság európai menetrendje, támogató elemzés, 33–34. o.).

Etikai kérdések merülnek fel az ügyvédeknek a tág értelemben vett jogi szolgáltatásokat nyújtó harmadikfél-platformokon történő jelenlétével kapcsolatban. A kihívások egy része azzal kapcsolatos, hogy az ügyvédeknek hogyan kell eljárniuk e platformok használata során, és milyen etikai szabályokat kell követniük, ideértve a reklámozás, valamint a platformszolgáltatóval való esetleges díjmegosztás kérdéseit is. Olyan tényeket kell figyelembe venni például, hogy az ügyvéd kinek dolgozik, ki a kedvezményezettje a jogi szolgáltatásnak.

Az Európai Bizottság azt is megjegyezte, hogy egyes etikai szabályok sérülhetnek az együttműködő gazdaság kontextusában,

ha például a szolgáltatásokat megfelelő díjazás nélkül nyújtják, vagy ha a közvetítő díjat kér a szolgáltatásaiért. Ez problémásnak bizonyulhat az etikai kódexekben meghatározott, a szolgáltatások ingyenes nyújtását korlátozó vagy a szakmai díjak megosztását tiltó szabályok fényében (lásd az Európai Bizottság szolgálati munkadokumentumát: Az együttműködő gazdaság európai menetrendje, támogató elemzés, 34. o.).

E dokumentum célja, hogy jobban megismertesse az ügyvédek által a jogi szolgáltatások nyújtására használt online platformok használatával kapcsolatos különböző kihívásokat, illetve néhány gyakorlati és etikai ajánlást fogalmazzon meg, amelyeket a CCBE tagkamarái és ügyvédi kamarái megfontolhatnak, hogy (saját joghatóságuk körülményeihez igazodó mértékben) beépítsék-e a tagjaiknak szóló iránymutatásba.

A dokumentum néhány etikai megfontolás kiemelése mellett ismerteti a technikai jellegű kihívásokat is, ideértve az ügyféladatok biztonságának fenntartásával kapcsolatos kihívásokat, valamint az olyan platformokkal kapcsolatos kihívásokat, mint például az ajánló weboldalak vagy a jogi kérdéseket és válaszokat a nyilvánosság vagy az ügyvédek egy meghatározott csoportja számára kínáló platformok.

Etikai kérdések vetődnek fel az ügyvédeknek a tág értelemben vett jogi szolgáltatásokat nyújtó harmadikfél-platformokon történő jelenlétével kapcsolatban.

Mi a kétoldali platform-modell? Közvetítő az ügyvéd és az ügyfelek között: piactér, ahol a kínálat találkozik a kereslettel

Először is meg kell érteni az online platformok jellemzőit és az általuk kínált szolgáltatásokat.

A kétoldalúplatform-modellben a platformszolgáltató közvetítőként lép fel az ügyvédek és az ügyfelek között: az előbbiek azért kapcsolódnak a platformhoz, hogy felajánlják szolgáltatásaikat, utóbbiak pedig azért, hogy szolgáltatót válasszanak. Amikor az ügyvéd és az ügyfél közötti kapcsolat létrejön, az részben vagy egészben a platformon folytatódhat.

E modellnek számos változata létezik, a közvetítő szerepe az általa követett prioritásoknak megfelelően változik. A platformszolgáltatónak az ügyvéddel való kereskedelmi kapcsolat kiaknázásából is származhat jövedelme (például az ügyvédnek díjat kell fizetnie azért, hogy jelen lehessen a platformon). Másrészt előfordulhat, hogy a fogyasztó fizet a szolgáltatónak azért, hogy kapcsolatba kerüljön az ügyvéddel. Az üzemeltető díjazást is felhalmozhat. A kétoldalúplatform-modell működése több különböző kapcsolatot (ügyvéd-platformszolgáltató kapcsolat, ügyfél-platformszolgáltató kapcsolat és ügyvéd-ügyfél kapcsolat) és szerződést foglal magában.

A kétoldalas platform „piactérként” működik, lehetővé téve, hogy a kínálat találkozzon a kereslettel. Emellett olyan eszközöket és szolgáltatásokat is biztosíthat, amelyek lehetővé teszik vagy megkönnyítik az ügyvédi szolgáltatások nyújtását. Az ügyvéd és a platformszolgáltató közötti üzleti kapcsolat megléte tehát a legtöbb esetben magában foglalja annak lehetőségét, hogy a két fél között a platform javára pénzügyi forgalom alakuljon ki. A díjazással és a díjakkal kapcsolatos kérdéseket, amelyek e kapcsolat kapcsán felvetődhetnek, az 1. szakaszban tárgyaljuk.

A platformszolgáltató bevételt szerezhet egy másik, az ügyvéd és az ügyfél által nem befolyásolható szerződéses kapcsolatból is, amely a platformon előállított vagy kicserélt adatokra vonatkozik. Ez a kérdés különösen érzékeny, és e dokumentum 2. szakasza foglalkozik vele.

Kétoldali platform

Ügyvéd Ügyfél

Az online platformok osztályozása Az egyértelműség kedvéért az online platformokat e tanulmányban a következőképpen osztályozzuk:

1. Ügyvédi címtárak Ezek olyan weboldalak, amelyeken az ügyvédek elérhetőségei, szakirányú vagy szakterületi tanúsítványai szerepelnek. Az ügyvédek hozzáférése e weboldalakhoz általában nyitott abban az értelemben, hogy bármely ügyvéd regisztrálhat, a platformszolgáltató nem végez szelekciót az ügyvédek között. Az ügyvédek többnyire nem fizetnek semmit azért, hogy a platformon szerepeljenek. Előfordul, hogy az ügyvédek anélkül is regisztrálnak, hogy a regisztrációra felkérték volna őket. A platformszolgáltató semmilyen módon nem vesz részt abban, hogy a (potenciális) ügyfél ügyvédet válasszon.

2. Ügyvédeket ajánló weboldalak Ha a platformban közvetítő vesz részt – például amikor a platform maga választja ki a weboldalon megjelenő ügyvédeket, meghatározza a weboldalon való megjelenés sorrendjét vagy módját, ügyvédet ajánl, vagy olyan ügyvédhez irányítja az ügyfelet, akinek a választása nem szabad –, akkor többről van szó, mint egy adattárról, azaz közvetítésről; az ilyen platform általában díjazással vehető igénybe. Az ilyen típusú platformok gyakran tartalmaznak olyan eszközöket is, amelyekkel az ügyvédek minősíthetők/rangsorolhatók vagy értékelhetők, ami szintén olyan tényező, amely befolyásolhatja a (potenciális) ügyfél ügyvédválasztását.

3. Jogi szolgáltatásokat nyújtó weboldalak E kategóriába tartoznak azok a weboldalak, ahol közvetlenül vagy közvetve jogi szolgáltatást nyújtanak, amelyért a platformszolgáltatót mind az ügyvéd, mind az ügyfél megfizetheti. Az ilyen weboldalakra példák a következők: • jogi kérdés-felelet platformok, ahol a fogyasztók jogi kérdéseket tehetnek fel közvetlenül az ügyvédeknek; • „chatbotok”, amelyek mesterséges intelligencia segítségével beszélgetési szolgáltatást nyújtanak; és • automatizált folyamatokat alkalmazó weboldalak, például sablonok, dokumentum-öszszeállítással, -automatizálással.

1. Az online platformok használata által érintett szakmai magatartási szabályok 1.1. Kérdések és fő elvek A kétoldalúplatform-modell sajátosságainak figyelembevételéhez gondosan meg kell határozni azokat a területeket, amelyeken az ügyvédi kamaráknak esetleg be kell avatkozniuk.

Először is az ügyvéd-ügyfél kapcsolatra speciális szakmai szabályok vonatkoznak, amelyek célja az ügyfelek védelme, és amelyek az ügyvédekre nézve kötelezők. Ezek információs technológiákhoz való hozzáigazításának célja, hogy a digitális környezetben is ugyanolyan szintű védelmet biztosítsanak, mint a hagyományos környezetben. Nincs különösebb ok arra, miért kellene olyan új korlátozásokat előírniuk, amelyek megnehezítenék a jogi szakmai gyakorlatot a digitális környezetben.

Másodszor az ügyvéd és a platformszolgáltató közötti kapcsolat kereskedelmi jellegű. Ebben az összefüggésben az ügyvédi kamarák mozgástere szükségszerűen korlátozottabb, mint a fent említett helyzetben. Mindazonáltal a kamarák olyan szabályok megalkotását szorgalmazzák, amelyeknek alapvető célja annak biztosítása, hogy az ügyvéd és az ügyfél közötti kapcsolat ne veszélyeztesse az ügyvéd és a platformszolgáltató közötti kapcsolatot. Ez utóbbi kapcsolatot úgy kell megszervezni, hogy az ne veszélyeztesse az ügyvédek által az ügyfeleikkel szemben betartandó szakmai szabályokat.

Végül az ügyfél és a platformszolgáltató közötti kapcsolatra a rendes jogszabályok, például a fogyasztóvédelmi szabályok vonatkoznak. Mivel az ügyvédi hivatáson kívüli személyekről van szó, ez a kapcsolat kívül esik a kizárólag az ügyvédekre vonatkozó szakmai szabályok hatályán.

Az online platformok ügyvédek általi használata több szakmai magatartási szabályt is érinthet.

Az online platformokból eredő, az ügyvédeket érintő legközvetlenebb aggályok közé tartoznak: • Az ügyvéd függetlenségével, méltóságával, bizalmával és feddhetetlenségével kapcsolatos kérdések: a harmadik fél online platformok használata azzal a kockázattal jár, hogy a platformszolgáltatók beavatkoznak az ügyfél és az ügyvéd közötti kapcsolatba. Például amikor a platformszolgáltató azt javasolja, hogy ellenőrizze a nyújtott szolgáltatás minőségét, vagy beavatkozzon az ügyfelek és az ügyvédek közötti esetleges viták rendezésébe. A platformszolgáltató kérheti az ügyfelet például arra, hogy adjon meg részletes információkat a jogvita jellegére vagy az ügyvédnek fizetett díj összegére vonatkozóan. Egy másik példa arra a helyzetre vonatkozik, amikor a platformszolgáltató olyan fél tulajdonában van, amely közvetve érintett lehet egy olyan ügyben, amelyet az ügyvéd a

platformon keresztül kezel. • Szakmai titoktartással/jogi szakmai titoktartással kapcsolatos kérdések: az online platformnak az ügyvéd-ügyfél viszonyba való beavatkozása sértheti a szakmai titoktartást/jogi szakmai titoktartást. Az ügyvédek felelősségét tisztázni kell az ügyfelek adatainak feldolgozását végző online platform megbízhatóságával és biztonságával kapcsolatban. E tekintetben különös aggodalomra ad okot, hogy az online platformszolgáltatók ritkán adnak tájékoztatást a rendelkezésükre álló adatok (beleértve az ügyvédek és ügyfeleik viselkedési adatait is) esetleges újrafelhasználására vonatkozó politikájukról. (A 2.3. szakasz részletesebben foglalkozik az érintettek profilalkotásának és az adatoknak a platformszolgáltató általi újrafelhasználásának kérdésével.) • Az ügyfél személyazonosságának és szándékainak/érdekütközésének ellenőrzésével kapcsolatos kérdések: az online platformokkal való együttműködés során az ügyvédek nem mindig tudják alaposan ellenőrizni a (potenciális) ügyfél személyazonosságát és szán-

A kamarai szabályozások alapvető célja, hogy az ügyvéd és az ügyfél közötti kapcsolat ne veszélyeztesse az ügyvéd és a platformszolgáltató közötti kapcsolatot.

dékait, ami azt eredményezheti, hogy az ügyvéd az ügyfél érdekeivel ellentétesen jár el és/vagy összeférhetetlenséget okozhat (amire például a pénzmosás elleni kötelezettségek miatt is szükség van). Az ügyvédeknek ellenőrizniük kell az online platformot birtokló cég azonosságát is. • Az ügyvéd szabad megválasztásának elvével kapcsolatos kérdések: azok az esetek, amikor egy online platform átlátható kiválasztási kritériumok nélkül játszik szerepet az ügyfél számára az ügyvéd kiválasztásában, érinthetik az ügyfél szabad ügyvédválasztáshoz való jogát. • A reklámszabályokkal kapcsolatos kérdések: vannak a megtévesztő és/vagy összehasonlító reklámra vonatkozó szabályok, amelyek az online platformok használata során érintettek lehetnek. Ez akkor fordulhat elő, ha az ügyvédek hasznot húznak a platform által végzett reklámozásból, és ez a reklámozás nem felel meg az ügyvédi szakmára vonatkozó sajátos szabályoknak a két ügyvédi irányelv figyelembevételével. (A tanács 1977. március 22-i 77/249/EGK irányelve az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának elősegítéséről; az

Európai Parlament és Tanács 1998. február 16-i 98/5/EK irányelve az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése szerinti tagállamtól eltérő tagállamban történő állandó jellegű gyakorlásának elősegítéséről. A szolgáltatási irányelv 24. cikke, amely a szabályozott szakmákra vonatkozik, általános rendelkezést tartalmaz a kereskedelmi kommunikációról. Ez kizárja a teljes tilalmat, de lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy korlátozzák az ilyen nyilvánosság tartalmát és módozatait az alkalmazandó szakmai szabályok miatt, mint például a szakma függetlensége, méltósága és integritása, valamint a szakmai titoktartás.

Emlékeztetni kell arra, hogy az ilyen szabályoknak megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük és arányos módon a közérdekű célt kell szolgálniuk. A szolgáltatási irányelv 4. cikke meghatározza, hogy ezek önmagukban nem minősülnek kereskedelmi közleménynek ¬– a 24. cikk értelmében –; a

vállalkozás, szervezet vagy személy árujával, szolgáltatásaival vagy arculatával kapcsolatos, független módon összeállított közlemények, különösen ha azokat pénzügyi ellenszolgáltatás nélkül nyújtják.) Emellett az ajánló weboldalak összehasonlító reklámmal is összevethetők, ami a reklámozás olyan formája, amely egyes országokban tiltott lehet. • A díjakra vonatkozó szabályokkal kapcsolatos kérdések: az ügyvédek online platformokon való részvétele sértheti a díjakra vonatkozó szakmai szabályokat, különösen az ajánlási díjak vagy a nem ügyvédekkel való díjmegosztás tilalmát, amelyeknek viszont meg kell felelniük az uniós és a hazai versenyszabályoknak.

E megfontolásokra tekintettel és az egyes joghatóságok körülményeitől függően az ügyvédi kamarák hívják fel tagjaik figyelmét az alábbi fő elvekre az online platformok használata során:

1. Általános szabályként az ügyvédeknek mindig be kell tartaniuk az alkalmazandó jogszabályokat, valamint a szakmai és etikai szabályokat, amikor online platformot használnak hivatkozás vagy jogi szolgáltatás nyújtása céljából. Ez mindig azt jelenti, hogy az ügyvéd közvetlen szerződéses kapcsolatot létesít.

Ha az alapvető értékek tiszteletben tartása nem garantálható, az ügyvédek nem lehetnek jelen (a továbbiakban) az adott online platformon. 2. Az ügyvédek online platform használata vagy abban való részvétele soha nem korlátozhatja függetlenségüket. Az ügyvédek különösen nem engedhetik meg maguknak, hogy a platformszolgáltató bármilyen módon beavatkozzon az ügyfelekkel való kapcsolatukba. 3. Az ügyvédeknek mindig legyen lehetőségük arra, hogy közvetlenül úgy tudjanak kapcsolatba lépni az ügyféllel, hogy tiszteletben tartsák a szakmai titoktartási kötelezettséget/jogi szakmai titoktartási kötelezettséget és elkerüljék az összeférhetetlenségi szabályok megsértését. 4. Az ügyvédeknek felvilágosítást kell kérniük azon online platform megbízhatóságáról és biztonságáról, amelyen keresztül az ügyfelek adatait feldolgoz-

zák. Az ügyvédeknek különösen kerülniük kell, hogy a platformszolgáltatók a saját és ügyfeleik adatait – beleértve a viselkedési adatokat is – a tudtuk nélkül és/vagy ismeretlen céllal dolgozzák fel. 5. Az ügyvédeknek ellenőrizniük kell a platformszolgáltatókon keresztül a róluk online közzétett információk tartalmát. Ezeknek az információknak világosaknak és pontosaknak kell lenniük, feltüntetve eredeti címüket, és soha nem vezethetik félre a nyilvánosságot a képzettségükkel kapcsolatban. 6. Az online platformon az ügyvédekre vonatkozó információknak meg kell felelniük az ügyvédekre vonatkozó reklámszabályoknak. E tekintetben az ügyvédeknek kerülniük kell a félrevezető vagy becsmérlő, illetve általánosabban az ügyvédi hivatás alkalmazandó elveivel és értékeivel ellentétes reklámot. 7. Ha az ügyvédek online platformon keresztül lépnek kapcsolatba az ügyfelekkel, minden új kapcsolatra a kötelező szabályokat kell alkalmazniuk. A jogi szolgáltatás nyújtása előtt az ügyvédeknek tájékoztatniuk kell az ügyfelet nevükről, elérhetőségükről és közreműködésük feltételeiről, beleértve a díjakat is. 8. Az online jogi platformok használata során az ügyvédeknek mindig tiszteletben kell tartaniuk az alkalmazandó szabályokat, beleértve a versenyjogi szabályokat, a díjazásra és a díjak megállapítására vonatkozó szabályokat.

1.2. Külön megjegyzések az ügyvédek által a platformszolgáltatóknak fizetett díjakról Az ügyvédek által a platformszolgáltatóknak fizetett díjak besorolásához azonosítani kell azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a platformszolgáltatók – többnyire díjazás ellenében – nyújthatnak. Ez lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy felmerülnek-e etikai problémák. Az online platformok igénybevételével az ügyvédek kereshetnek: piaci pozíciót; a szolgáltatásaik nyújtását megkönnyítő technikai szolgáltatásokat; vagy az ügyfelekkel való kapcsolatteremtést; illetve a fentiek bármely kombinációját. Ebben az esetben az lenne a kérdés, hogy pontosan miért fizetnek.

Hollandiában például a helyi ügyvédi kamarák elnökei iránymutatást adtak ki az

ügyvédek online platformokban való részvételéről, amennyiben ez a részvétel ellentétes lehet az ajánlási díjakra/díjmegosztásra vonatkozó szabályokkal. Hét díjazási modellt azonosítottak az alábbiak szerint (lásd: a Holland Ügyvédi Kamara országjelentése a jogi szolgáltatásokat nyújtó online platformokról. A forrás a CCBE kérdőíve, amely a helyi ügyvédi kamarák elnökei által adott útmutatáson alapul): 1. díjmentesség, 2. fix díj, 3. kattintásonkénti fizetés, 4. fizetés nem kizárólagos ajánlásért, 5. fizetés kizárólagos ajánlásért, 6. fizetés elfogadott esetenként, 7. fizetés/jutalék a díj százalékában kifejezve.

A legtöbb CCBE-országban, ahol az online platform lehetővé teszi az ügyvédek számára, hogy kapcsolatba lépjenek az ügyfelekkel, csak az első három eset megengedett. a) A piacon elfoglalt pozíció

A piaci pozíció lehet ingyenes vagy fizetős. Ingyenes, ha a gazdasági modell nem az ügyvédek által fizetett díjakon alapul, például: • Amikor a platformszolgáltató gazdasági érdeke az, hogy minél több ügyvédet vonzzon, mert az ügyfelek fizetnek az ügyvédek által nyújtott információért.

Például amikor a platformszolgáltató az ügyvédek elérhetőségi adatait értékesíti az ügyfeleknek, az ügyvédek nem fizetnek a jelenlétükért. Még az is előfordulhat, hogy egyes ügyvédek tudtuk vagy beleegyezésük nélkül kerülnek bevonásra. • Amikor az ügyvédeket „terméknek” tekintik, és az ingyenes regisztrációt néhány összegyűjtött adat felhasználásával kompenzálják. • A „freemium” modellben, amikor az alapszolgáltatásokat ingyenesen kínálják a felhasználók vonzása és a platform forgalmának növelése érdekében.

Egy pozícióért is fizetni kell, ami eltérő lehet, mivel nem minden pozíció egyenlő. Így azoknak az ügyvédeknek, akik kiváltságos helyzetbe kerülnek (például azáltal, hogy elsőként vagy az első oldalon jelennek meg), fizetniük kell (többet). Például a Google első oldalán olyan ügyvédek vannak, akik fizettek azért, hogy hirdetéseik az internetezők által választott kulcsszavak alapján elsőként jelenjenek meg. A Google-nak fizetett díjazás egy része az elért kattintások számától is függ. Fontos, hogy az ügyfelek teljes körű tájékoztatást kapjanak ezekről a feltételekről.

Az online közvetítői szolgáltatások üzleti felhasználói számára a méltányosság és az átláthatóság előmozdításáról szóló új bizottsági javaslat az üzleti felhasználók keresési eredményekben való rangsorolására vonatkozó átláthatósági kötelezettségeket is tartalmaz, valamint az online közvetítői szolgáltatásokra vonatkozó általános kötelezettségeket annak biztosítására, hogy a szakmai felhasználók számára könnyen érthetők és elérhetők legyenek a feltételek. (A rendelettervezet 5. cikke szerint az online közvetítői szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóknak általános szerződési feltételeikben meg kell határozniuk az üzleti felhasználók keresési eredményekben való rangsorolását meghatározó főbb paramétereket, valamint e paraméterek relatív fontosságának okát. A díjazási lehetőségek és azok rangsorolásra gyakorolt hatásának leírása is szükséges. E kötelezettségek kezelnék az online platformok gyakorlatában tapasztalható általános átláthatóság hiányának problémáját, különösen a rangsorolás és a reklámozás tekintetében.)

Néha azzal érvelnek, hogy a platformszolgáltatónak fizetett díjnak rögzítettnek kell lennie és a technikai költségekhez való átalányösszegű hozzájárulásra kell korlátozódnia. A platformszolgáltatók azonban általában nemcsak a technikai költségeik fedezésére törekszenek, hanem nyereséget is akarnak termelni. Ráadásul a jogászok számára lehetetlen ellenőrizni, hogy a technikai költségek mekkora öszszege felel meg a platformon történő egyedi értékesítésnek, különösen a kétoldalas platformok esetében.

További kérdés, hogy a díjnak átalánydíjnak kell-e lennie. Vannak olyan helyzetek, amikor a díj az elért forgalomtól is függhet. Például egyes ügyvédi hálózatokban a védjegyhasználat vagy bizonyos közös szolgáltatások igénybevétele a forgalom alapján járó díjat eredményezhet. Minden körülmények között tiszteletben kell tartani az alkalmazandó etikai szabályokat. b) Műszaki szolgáltatások

Úgy tűnik, hogy a gazdasági logika korlátozás nélkül alkalmazható azokra a helyzetekre, amikor a platformszolgáltatók olyan technikai szolgáltatásokat kínálnak az ügyvédeknek, amelyekre előfizetnek. Ez a logika azt jelenti, hogy figyelembe kell ven-

ni az ügyvédek tényleges szolgáltatásfogyasztását, és a platformszolgáltatónak képesnek kell lennie arra, hogy piaci árat számítson fel ezekért a szolgáltatásokért. c) Kapcsolatfelvétel a potenciális ügyfelekkel

A díjak kérdése tűnik a legproblémásabbnak etikai szempontból, amikor a díjat a potenciális ügyfelekkel való kapcsolatteremtés érdekében fizetik. Ezt a gyakorlatot gyakran hasonlítják a díjmegosztáshoz, amely a legtöbb uniós országban tilos. (Ez a problémás kérdés globális, és nem csak Európára korlátozódik. Az

Amerikai Egyesült Államokban például a New York Állami Ügyvédi Kamara szakmai etikai bizottsága tavaly egy olyan véleményt adott ki, amely szerint az Avvo jogi szolgáltatásokban való részvétel sérti az állam szakmai magatartási szabályait, különösen az ajánlási díjak és a nem ügyvédekkel való díjmegosztás tilalmát. Az Avvo erre a véleményre adott válasza elérhető itt: https://lawyernomics.avvo.com/ avvo/policy/avvos-response-new-york-state-bar-associations-advisory-opinion.html). Annak vizsgálatakor, hogy a gyakorlat tiltott-e vagy sem, figyelmet kell fordítani a közvetítésre vonatkozó szabályokra. A reklámozásra vonatkozó szabályok relevánsak, de a díjmegosztásra/ közvetítési díjakra vonatkozó szabályok ebben az összefüggésben szintén relevánsak. Az Európai Bíróságnak a szolgáltatási irányelv 24. cikkével kapcsolatos értelmezése szerint az ügyfélmegkeresés reklámnak minősül, és nem minősül tiltott gyakorlatnak (lásd a bíróság 2011. április 5-i ítélete, Société fiduciaire nationale d’expertise comptable kontra Ministre du Budget, des Comptes publics et de la Fonction publique, C-119/09. sz. ügy). Ha tehát egy ügyvédi iroda a potenciális ügyfelekre vonatkozó információkat tartalmazó aktákat kíván beszerezni egy ügyfélmegkeresési művelet előkészítéséhez, az ilyen akták megszerzése nem tilos, feltéve, hogy a fent említett és a személyes adatokra vonatkozó szabályokat betartják.

Más a helyzet, ha a platformszolgáltatót minden egyes általa létrehozott új kapcsolat alapján díjazzák. Ez azt jelentené, hogy az ügyvédnek meg kell erősítenie, hogy ilyen kapcsolat jött létre az ügyféllel. Mivel a szakmai titoktartás/jogi szakmai titoktartás leggyakrabban megtiltja az ügyvédeknek, hogy ilyen jellegű információkat felfedjenek, az ilyen díj fizetésére vonatkozó kötelezettségvállalás az esetek jelentős részében ellentétesnek tekinthető ezzel az elvvel, függetlenül attól, hogy a díjat hogyan számítják ki. Az elért forgalmon ala-

puló díjfizetés arra késztetné az ügyvédeket, hogy olyan információkat adjanak át harmadik személyeknek, amelyek a szakmai titoktartás/jogi-szakmai titoktartás/ bizalmasság hatálya alá tartoznak. Ezért ez a fajta díjazás elképzelhetetlennek tűnik.

Amikor egy ügyvéd elkezd használni egy platformot, az ott generált adatok, az oda importált adatok további fizikai és logikai elkülönítést igényelnek a többi felhasználótól, szolgáltatótól.

2. Az online jogi platformokkal kapcsolatos általános kihívások A fent bemutatott etikai kérdéseken túlmenően az online platformok ügyvédi használatával kapcsolatban egyéb, inkább technikai jellegű kihívások is felvetődnek.

A CCBE már kiadott egy iránymutatást az ügyvédek informatikai biztonságának javításáról a jogellenes megfigyeléssel szemben, valamint a felhőalapú számítástechnikai szolgáltatások ügyvédi használatáról (https://www.ccbe.eu/fileadmin/ speciality_distribution/public/documents/IT_LAW/ITL_Position_papers/ EN_ITL_20120907_CCBE_guidelines_ on_the_use_of_cloud_computing_services_by_lawyers.pdf). Mindkettő fontos tanácsokat tartalmaz, amelyek az online platformok használata során az ügyféladatok bizalmas jellegének megőrzésére is alkalmazhatók.

Vannak azonban bizonyos további problémás területek, amelyek inkább az online platformokra jellemzők, és néhány területet ebben az összefüggésben is hangsúlyozni kell. • Az egyik ilyen terület az informatikai biztonság kockázata általában, valamint a harmadik felek jogellenes hozzáférése, amely a különböző joghatóságokban a jogszerű lehallgatás és hozzáférés fogalmának különbözőségén alapul. • Egy másik terület a platformszolgáltatókban rejlő veszély, hogy elemzik a szolgáltatásaik segítségével tárolt ügyféladatokat, és újra felhasználják ezeket az adatokat (még akkor is, ha teljes mértékben és őszintén szándékukban áll anonimizálni a rendelkezésükre álló adatokat). • A harmadik aggályos terület az ügyvédek által tárolt adatokhoz való hozzáférés hiánya a platformszolgáltatókkal való esetleges viták esetén végül pedig az, hogy gyakorlatilag az összes, a platformon tárolt fontos információt nem lehet exportálni, ha az ügyvéd úgy dönt, hogy egy harmadik platformszolgáltatóhoz megy át.

2.1. Biztonsági biztosíték Amikor egy ügyvéd elkezd használni egy platformot, a platformon generált adatok vagy a platformra importált adatok további fizikai és logikai elkülönítést igényelnek, mind a többi felhasználótól, mind a szolgáltatótól. Ebben a nem technikai használatban a hatékony elkülönítés a platformszolgáltató által bevezetett valamennyi informatikai biztonsági ellenőrzés eredménye. Annyi szempont van, ami egy kellően biztonságos platformot alkot, hogy lehetetlen felsorolni őket még egy adott platformszolgáltatás tekintetében is. Számos veszély is leselkedik a felhasználóra, a lemezmeghajtókon található rosszindulatú kódoktól és vírusoktól kezdve a felhasználói identitások ellopásán át a cross-site scripting sebezhetőségéig. (Cross-site scripting = XSS a webes alkalmazásokban jellemzően előforduló biztonsági sebezhetőségek egyik típusa. Az XSS-támadások lehetővé teszik a támadók számára, hogy ügyféloldali szkripteket juttassanak be más felhasználók által megtekintett weboldalakba. A keresztoldali szkriptelési sebezhetőséget a támadók felhasználhatják a hozzáférés-ellenőrzések, például az azonos eredetű házirend megkerülésére. – A fordító.) Sem az ügyvéd, sem az ügyvéd által alkalmazott informatikus nem tudja igazán megállapítani, hogy mennyire biztonságos egy adott platform (bár az utóbbi szakmának nagyobb esélye van egyes sebezhetőségek azonosítására).

Sajnos a legtöbbször a platformszolgáltatók csak marketinginformációkat adnak, nem pedig technikai információkat arról, hogy mennyire biztonságos a rendszerük vagy hogyan biztosítják a biztonságot. Az olyan kifejezések, mint a „banki szintű biztonság” vagy az egyszerű ígéretek, miszerint „Az Ön adatai titkosítva vannak”, a gyakorlatban értelmezhetetlenek, és a jogászok soha nem támaszkodhatnak az ilyen ígéretekre a biztonságra vonatkozó állítások alátámasztásaként, ahogyan az informatikai szakemberek sem tekintenék e szlogeneket a nyújtott biztonság szintjére vonatkozó tényleges információnak. Ráadásul a legtöbb platformszolgáltató nem hajlandó előzetes engedélyt adni az ügyvédi irodáknak arra, hogy az ügyvédek által megbízott szakemberek független behatolásvizsgálatot végezzenek a rendszereiken.

Mindazonáltal az ügyvédek is kereshetnek és támaszkodhatnak bizonyos szabványosított IT-biztonsági tanúsítványokra, például az ISO 27001, a Cloud Security Alliance STAR programja vagy az EuroCloud.

Az európai IT-biztonsági ügynökség, az ENISA közzétette az ilyen tanúsítványok metakeretét. Az ilyen tanúsítványok alkalmazási köre és tényleges jelentése széles skálán mozog. Egy vállalat például rendelkezhet ISO 27001 tanúsítvánnyal az adott informatikai rendszerére vonatkozóan, és használhatja ezt a logót, míg az ügyvéd által igénybe venni kívánt felhőszolgáltatás egyáltalán nem biztos, hogy rendelkezik tanúsítvánnyal.

Az ügyvédeknek tehát mindenképpen ellenőrizniük kell a tanúsítás hatályát is. Emellett jelentős különbségek lehetnek az önhitelesítések és a harmadik fél által kiadott tanúsítványok (vagy harmadik fél által kiadott tanúsítványok) között is. A legátfogóbb platformszolgáltatók közül sokan csak öntanúsítást alkalmaznak, ami még mindig hasznos, amennyiben több információt tesz közzé a biztonság nyújtásának módjáról, és lehetővé teszi a szolgáltatások összehasonlítását más platformokkal.

Hasznos lehet az is, ha figyelemmel kísérjük az adatvédelmi incidensekről és biztonsági résekről szóló híreket. Jelenleg azonban nem állnak rendelkezésre olyan információforrások, amelyek felhasználóbarátok lennének. Elméletileg 2018. május 25-től minden olyan platformszolgáltató, amely európai természetes személyeknek nyújt szolgáltatást, köteles az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) értelmében a magas kockázatú adatvédelmi incidenseket jelenteni ügyfeleinek.

Az informatikai biztonság tekintetében az ügyvédeknek azokat a platformszolgáltatókat kell választaniuk, amelyek részletes, tényleges tájékoztatást nyújtanak arról, milyen informatikai biztonságot kívánnak elérni, és hogyan, lehetőség szerint az állításokat alátámasztó tanúsítványokkal. Azok a platformszolgáltatók, amelyek nem adnak tájékoztatást az ilyen biztonságról, nem bizonytalanok, de valószínűleg nem ismerik eléggé az informatikai biztonság egyéb szintjeit, amelyekre a platformjuk épül.

2.2. Joghatósági kérdések és kormányzati hozzáférés Az ügyvédeknek figyelemmel kell lenniük arra, hogy az adott platformszolgáltató milyen joghatóság alatt tárolja az adatokat. Az ügyvédeknek lehetőség szerint kerülniük kell az ügyféladatok tárolását az EU-n kívüli joghatóságokban vagy olyan platformszolgáltatóknál, amelyek nem tudnak (vagy nem akarnak) biztosítékot adni az adatok tárolásának joghatóságáról.

Arra is ügyelni kell, hogy számos platformszolgáltató ma már más platformszolgáltatók szolgáltatásaira építi szolgáltatásait (például egy jogi platformszolgáltató az AWS-t vagy a Microsoft Azure-t stb. használja). Ez azt jelentheti, hogy még ha a platformszolgáltató uniós vállalkozás vagy az EU-ban külön leányvállalattal rendelkező multinacionális vállalat is, előfordulhat, hogy az adatokat nem az EU-ban tárolja. Minden joghatóságnak saját kormányzati hozzáférési rendszere van: ami azonban a platformszolgáltató országában jogszerű hozzáférésnek minősülhet, az nem feltétlenül lesz jogszerű az ügyvéd működési országában, és az ilyen különbségek veszélyeztethetik az ügyvédek ügyfeleinek érdekeit.

Amint azt a 2.1. pontban említettük, a titkosítást marketingfogalomként is használják, amelynek jelentése sokféleképpen és sokféle okból változhat. A titkosítottként hirdetett platformszolgáltatások közé tartozhatnak olyan szolgáltatások is, ahol a szolgáltató közvetlenül, titkosítatlanul férhet hozzá minden adathoz. Az online jogi platformok esetében az ügyfélnek nincs lehetősége végponttól végpontig terjedő titkosítást használni, mint ahogyan az a biztonsági mentés vagy a tárolási szintű szolgáltatások (amelyek alacsonyabb szintű online platformok, de nem jogi platformok) igénybevételekor lehetséges. Ez azt jelenti, hogy a végponttól végpontig titkosítás nem igazán segít az ügyvédeknek ebben a problémában. Ezért javasolt, hogy ha egyáltalán lehetséges, az ügyvédek olyan jogi platformszolgáltatásokat vegyenek igénybe, amelyeket az ügyvéddel azonos joghatóságból nyújtanak. Sajnos ez nagyon leszűkíti az online jogi platformok előnyben részesített körét.

Egy másik javaslat szerint a kifejezetten ügyvédek számára biztosított online jogi platformok jobban fel tudnak készülni az ügyvédi aktákhoz való kormányzati hozzáférés sajátos követelményeire, mint azok a jogi platformok, amelyek ügyvédeket és fogyasztókat egyaránt kiszolgálnak (akiket nem illet meg ugyanolyan szintű védelem, mint amiben az ügyvédek fájljai részesülnek).

2.3. Az érintettek profilozása és az adatoknak a platformszolgáltató általi újrafelhasználása A jogászok számára gyakran rejtett kockázatot jelent, hogy a platformszolgáltató a rendelkezésére álló információkat a felhasználó számára nem nyilvánvaló módon újra felhasználhatja és elemezheti.

Több országban a peres és büntetőjog területén dolgozó ügyvédek egyre inkább olyan szolgáltatások felhasználóivá válnak, ahol a több nyilvános adatbázisban, közösségi hálózatokban és más online platformokon végzett keresések eredményei összekapcsolódnak. Ezek az új kapcsolatok segítenek az ügyvédeknek új információkat gyűjteni a kutatott témákról, és értékes felismerésekkel szolgálhatnak.

Mondanunk sem kell, hogy ez egy kétélű kard, amely nemcsak az ügyvédeket mint az ilyen keresések alanyait érinti (beleértve a bírósági ügyek sikerességi arányát), hanem az ügyfeleket is. • Először is a jogi platformokat a szolgáltatás fogyasztóiként igénybe vevő ügyfelek is ilyen profilalkotás tárgyát képezhetik a jogi platformszolgáltatók részéről, például reklám- vagy marke-

tingcélokból, beleértve az ügyfelek elérhetőségi adatainak továbbítását potenciális vagy ajánlott ügyvédek számára. Ez inkább etikai, mint technikai jellegű kérdés. Ugyanez a hirdetési profilalkotás azonban arra is felhasználható, hogy szolgáltatásokat kínáljanak a jogi platformot használó ügyvédnek, például szakértői vagy magánnyomozói szolgáltatásokat. Az ilyen hirdetések önmagukban is árulkodók lehetnek arról, hogy az ügyvéd min dolgozik, így a titoktartás megsértéséhez vezethetnek, ami „kínai fal típusú” kötelezettségeket tesz szükségessé stb. • Másodszor – ami a kizárólag ügyvédeknek nyújtott szolgáltatásokat nyújtó platformokat illeti – gyakran lehetetlen az adatokat anonimizálni még akkor is, ha a platform ezt állítja, mielőtt azokat az ügyvédnek nyújtott szolgáltatáson kívüli más célokra (például továbbértékesítésre) használná fel. Minden igyekezet ellenére kiderülhet, hogy az anonimizált adatkészlet újra azonosítható olyan további információk alapján, amelyek egy harmadik személy rendelkezésére állnak, aki hozzáférhetett az eredetileg anonimizált adatkészlethez. • A harmadik példa arra a helyzetre vonatkozik, amikor a platformszolgáltató olyan fél tulajdonában van, amely közvetve érintett lehet egy ügyben, amelyet az ügyvéd a platformon keresztül kezel (például a platform tulajdonosa lehet egy biztosítótársaság, amely az ellenérdekű fél biztosítója lehet vagy azzá válhat). Ennek eredményeképp a platformszolgáltató elemezheti a platformját használó ügyvédek és ügyfelek (viselkedési) adatait.

Ez a személyes adatok fogalmának egyik velejárója (lásd a közvetetten azonosítható kifejezést a 29. cikk szerinti adatvédelmi munkacsoport 4/2007. sz. véleményében, 13–15. o., valamint az 5/2014. sz. vélemény anonimizálási technikákról szóló 2.2.2. szakaszát, 8–10. o.). A GDPR által biztosított biztosítékok, beleértve annak 22. cikkét is, nem feltétlenül oldják meg ezt a problémát, mivel az előzetes hozzájárulás megkövetelése nem hihető, ha az adatbányászatot új minták vagy meglévő adathalmazok közötti új kapcsolatok megtalálására használják. Az ilyen újbóli azonosítás alapján az ügyfelek jelentős veszélyeknek lehetnek kitéve, és lehetséges, hogy az ügyvédek akaratlanul is növelik e veszélyeket.

Amíg ez a platformok általi kockázatos újrafelhasználás nem szándékos cselekmény, addig ez csak az ügyvédek által használt jogi platformok bizonyos típusait érinti, például az ügy- vagy bizonyítékkezelő platformokat, ahol az adatok újrafelhasználhatók gépi tanulás vagy prediktív igazságszolgáltatás céljából. (Az ügyviteli

szoftverek közül példaként a Clio említhető. Az adatokat maguk az ügyvédek generálják: az összegyűjtött adatok felhasználásával a Clio jelentései például információt nyújtanak az ügyvédeknek a munkaidejük és a ténylegesen kiszámlázott órák arányáról.)

Általánosságban elmondható, hogy az ügyvédek által a felhőszolgáltatások használata során gyűjtött adatok felhasználása nagyon fontos információforrás lehet az ügyvédek számára, feltéve, hogy tiszteletben tartják a szakmai titoktartásra és a titoktartásra vonatkozó szabályokat. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi online jogi platformok ritkán adnak egyáltalán tájékoztatást arról, hogy a szolgáltató újrafelhasználhat-e bármilyen, rendelkezésére álló információt, megnyugtató lenne, ha a felhasználási feltételeik egyértelműen kizárnák a profilalkotást (még akkor is, ha a célpont ugyanaz az ügyvéd) és az újrafelhasználást még az anonimizálás után is. az ügyvéd nem lesz képes megfelelni a szakmai vagy szabályozási követelményeknek (azaz az ügyféladatok nem állnak rendelkezésre ellenőrzés céljából). Az adatok hozzáférhetetlensége elkerülhető, ha a nyújtott szolgáltatás szerződési feltételei megfelelően kerülnek megtárgyalásra annak érdekében, hogy a folyamatos hozzáférhetőséget biztosítsák, még a szolgáltató és az ügyvéd közötti szerződéses vita esetén is. A felek az ilyen elérhetetlenséget technikai eszközökkel is kiküszöbölhetik.

Az ügyvédek által a felhőszolgáltatásokból gyűjtött adatok felhasználása nagyon fontos információforrás lehet, feltéve, hogy tiszteletben tartják a titoktartási szabályokat.

2.4. Az adatokhoz való hozzáférés A jogi platformok elérhetőségének értékelésénél figyelembe kell venni, hogy az ügyfelek szolgáltató által tárolt adatai a szerződés megszűnése esetén, valamint az ügyvéd és a szolgáltató közötti vita esetén is hozzáférhetők maradnak-e.

Ha szerződéses vita van a szolgáltatóval, az ügyvéd adataihoz való hozzáférés megtagadható vagy korlátozható. Ez a helyzet komoly kockázatot jelent, ha az ügyvédet egy nemzeti és szakmai szabályozó szerv ellenőrzése alá vonják, mivel a hozzáférés hiánya miatt

A bizalmas információk elérhetőségével kapcsolatos másik kockázat az, hogy a platformról való kilépés után esetleg nem lehet hozzáférni a platformon tárolt teljes adatállományhoz, miután a platformot egy másik szolgáltatásra kell váltani. A „teljes adat” itt nemcsak a tárolt dokumentumot jelenti, hanem a dokumentumok és a weboldal által rögzített tranzakciók összes metaadatát is, amelyek az ügyvédi iroda üzleti információinak tekinthetők (beleértve az ügyfél- és ügyinformációkat). Elég gyakran előfordul, hogy egy ügyvéd az általa biztosított új és felhasználóbarát funkcióknak köszönhetően szeretne egy bizonyos platformot használni. Ezek az egyedi vagy kényelmes funkcionalitások azonban azt is jelentik, hogy ha az ügyvéd platformot vált, az előző platformon a praxisról, az ügyekről, az ügyfelekről vagy a dokumentumokról tárolt adatstruktúra nem lesz ugyanaz az új platformon. Előfordulhat, hogy az ügyvédnek ki kell költöznie a felhőből (azaz minden adatot in-source-olnia kell). Nagyobb praxisok esetében ez valószínűleg az áttérés költségeinek és az egyedi fejlesztéseknek kérdése. A kisebb praxisok esetében azonban ez nagyon fontos üzleti információk elvesztéséhez vezethet, mivel egyes ügyvédek számára megfizethetetlenül drága lehet egy jól integrált online jogi platform összes funkciójának házon belüli lemásolása (és valószínűleg nem lesz azonos adatokat használó „másik” platformszolgáltató).

Mielőtt tehát online jogi platformokat használnának például a gyakorlat, az ügyek, a dokumentumok vagy a bizonyíté-

kok kezelésére, az ügyvédeknek meg kell vizsgálniuk az összes információ harmadik félhez történő exportálásának megvalósíthatóságát és költségeit, vagy ezt házon belül kell elvégezniük. Vagyis az ügyvédeknek a meglévő adatok platformra történő importálásával egyidejűleg azt is meg kell fontolniuk, a későbbiekben hogyan exportálják a rendelkezésükre álló összes információt, és hogy készek-e vállalni az utóbbi költségeit.

3. A platformok sajátos fajtáihoz kapcsolódó kihívások 3.1. Ügyvédi címtárak Az összehasonlító weboldalak ma már ugyanabban a piaci szegmensben szolgáltatnak, mint az ügyvédi adatbázisok, azzal a különbséggel, hogy vannak olyan ügyvédi címtárak, amelyek nem tartalmaznak semmiféle rangsorolást, és hagyományosan a rangsorolást tartalmazó ügyvédi címtárakat „jogi címtáraknak” és nem „ügyvédi összehasonlító címtáraknak” nevezik.

Bár az összehasonlító weboldalak és a jogi címtárak története nagyon különböző, úgy tűnik, hogy a digitális világban közös jövőjük lesz. Ahogy a digitális platformokon teljesen megváltoznak az ügyfelek elérésének költségei és módszerei, úgy változnak majd a jogi címtárak és szegmentációjuk is. Az új belépők már rendelkeznek tapasztalatokkal a látogatók bizonyos csoportjainak vonzására irányuló módszerek terén, és természetesen megpróbálnak befektetni a jogi címjegyzékek piacára is. Az ügyvédek „varázsformula” vagy az ügyfelek visszajelzései alapján történő rangsorolása azonban nem feltétlenül a leginformatívabb, legalábbis az ügyvédek tapasztalt ügyfelei számára. Így az ügyvédek alaposabb és költségesebb, független harmadik fél által végzett felülvizsgálatának is lehet jövője.

Számos, főként a sok ügyfél (lakossági ügyfelek, kkv-k) által használt címjegyzék ajánló szolgáltatást is nyújthat. Az ezzel összefüggésben felvethető kérdéseket a következő szakaszban tárgyaljuk.

Számos ügyvédi kamara saját maga adott ki jogi címjegyzékeket az illetékességi körükbe tartozó ügyvédekről. Az Európai Bizottság eJustice portálja is tartalmaz egy ilyen, számos országra kiterjedő névjegyzéket (Find-A-Lawyer). Mindezek a címjegyzékek mindenki számára hasznos referenciaként szolgálnak. E szervek választhatják vagy kötelezhetik magukat arra, hogy online közzétegyék címjegyzéküket és az ilyen információkat kereskedelmi szolgáltatók számára is elérhetővé tegyék a további felhasználás céljából (vö. a közszféra információinak további felhasználásáról szóló, 2003. november 17-i 2003/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv).

Az új típusú jogi címtárak használata során az ügyvédek világosabb képet kaphatnak arról, hogy melyik jogi címtárnak van a legtöbb látogatója. Ez annak köszönhető, hogy egy adott ország összes honlapjának rangsorolása sokkal egyszerűbbé vált (de nem feltétlenül ingyenesen), hogy maguk a jogi címtárak is rangsorolhatók a látogatók száma alapján, és az ilyen adatokat a látogatók országa alapján lehet szűrni, hogy lássák, mennyire relevánsak az egyes országok ügyfelei számára (lásd https://www.alexa.com/ és https://www.similarweb.com/).

Az EB megemlíti a fogyasztói vélemények manipulálásának kockázatát is a hamis értékelések, statisztikák révén, bár az értékelések „előnyösek” lehetnek a fogyasztóknak.

3.2. Ügyvédek ajánló honlapjai Az online jogi platformok egyik legnépszerűbb formája az ügyvédeket kereső fogyasztók és az új munkafolyamatokat kereső ügyvédek közötti kapcsolatot biztosító weboldalak. E platformok általában nem elégednek meg azzal, hogy az ügyvédek könnyen használható címjegyzékét adják, hanem gyakran igyekeznek még hasznosabbak lenni a fogyasztók számára azáltal, hogy minél több információt nyújtanak az ügyvédekről, vagy akár olyan platformot biztosítanak, ahol az ügyvédek konkrét kérdésekre válaszolhatnak, és ahol az ügyvédi díjakat kifizethetik.

E weboldalak hasznos és releváns információkat nyújthatnak a fogyasztók vagy kisvállalkozások számára az ügyvédekről, és képesek sokkal jobb keresési eredményeket – ezáltal jobb láthatóságot – hozni az ügyvédekről, mint amit egy átlagos ügyvédi iroda vagy akár egy ügyvédi kamara elérhet. Bármennyire is egyszerűnek tűnnek a fogyasztók szempontjából, az átláthatóság hiánya miatt az összehasonlító weboldalak bizonyos gyakorlatai gyakran versenyjogi és fogyasztóvédelmi aggályok tárgyát képezik, és e kérdések az ügyvédi ajánló weboldalakra is is vonatkoznak.

Gondoljunk csak az Európai Bizottság által az általános internetes keresés terén elért erőfölényével való visszaélés miatt a Google-ra kirótt 2,42 milliárd eurós bírságra, vagy az Egyesült Királyság Verseny-

piaci és Piacfelügyeleti Hatósága által bezárt, energiatarifa-összehasonlító weboldalakkal kapcsolatos vizsgálatokra. Franciaországban az e területen 2008-ban történt önszabályozást követően a miniszterelnök rendeletet adott ki e konkrét témában (Décret n° 2016-505 (22 Avril 2016) relatif aux obligations d’information sur les sites comparateurs en ligne).

Az Európai Bizottság nyilvános konzultáció keretében vizsgálta ezt a kérdést, és az eredményekről szóló teljes jelentésből kiderül, hogy ez valóban problémás fókuszpont. A fogyasztók háromnegyedének egyértelműbb információkra van szüksége például a szponzorált keresési eredmények megjelenítésével kapcsolatban, a szolgáltatás vagy termék tényleges szolgáltatójának azonosításával kapcsolatban, és a vállalkozások közel kilencven százaléka is nagyobb fokú átláthatóságot szeretne (Teljes jelentés a platformok, online közvetítők és a kollaboratív gazdaság szabályozási környezetéről szóló nyilvános konzultáció eredményeiről). A jelentés megemlíti a fogyasztói vélemények manipulálásának kockázatát is a hamis értékelések vagy hamisított statisztikák révén, de a válaszadók egyetértettek abban, hogy az értékelési rendszerek és a bizalmi mechanizmusok általában véve „előnyösek” a fogyasztók számára.

Melyek tehát a fő kihívások az ügyvédek számára e weboldalakkal kapcsolatban, mit kell ellenőrizniük, mielőtt feliratkoznának?

Amint arra az 1. szakaszban rámutattunk, a reklámozásra vonatkozó szabályok tagállamonként eltérők. A megtévesztő és összehasonlító reklámra is van-

nak szabályok. Ebben a tekintetben az ajánló weboldalak az összehasonlító reklám egyik formájaként működhetnek, amely egyes tagállamokban, például Olaszországban tilos lehet.

Abban az esetben, ha az ajánló weboldalakon való részvétel megfelel a vonatkozó etikai szabályoknak, az ilyen eszközöket használó ügyvédeknek tisztában kell lenniük az ajánló platform bevételi modelljével és azzal, hogy ezt milyen egyértelműen kommunikálják az ügyfelekkel.

Ajánlatos mindig ragaszkodni a következő részletek bizonyításához: • Tisztán reklámalapú weboldalról van-e szó, vagy az ügyvédek előfizetéses fizetésén alapul? • Ha a kettő keveréke, akkor a prémium előfizetők kedvezményes elbánásban részesülnek-e, és ez a fogyasztók számára nyilvánvaló-e? • Ha tartalmaz minősítési funkciókat, kellően világos tájékoztatást adnak-e az ügyvédeknek arról, hogyan jön ki az ügyvédek értékéről ítéletet adó „mágikus szám”? Megváltoztathatja-e a platformszolgáltató egyoldalúan ezt a számítási módszert, anélkül hogy az ügyvédeket előzetesen értesítené? • Ha az értékelés az ügyfelek véleményén alapul, az ügyvéd vitathatja-e az értékelést (a válasz megírásán kívül)?

Elvárják-e vagy biztosítják-e, hogy csak azok az ügyfelek értékelhessék az ügyvédet, akikkel együtt dolgoztak, és nem például az ügyvédek perbeli ellenfelei?

Moderálják-e az értékeléseket a közzététel előtt? • Továbbá milyen információkat tesznek közzé az ügyvédről és milyen információk szolgálhatnak a potenciális ügyfelek keresésének alapjául? • Ha a platform a jogi szolgáltatások nyújtását megkönnyítő ajánlási szolgáltatásokat is tartalmaz, az ügyvédeknek olyan alapvető üzleti feltételeket is ellenőrizniük kell, hogy hogyan fognak kapcsolatba lépni az általuk ajánlott ügyfelekkel. • Ha az ügyfél fizet a platformszolgáltatónak, milyen díjat kapnak az ügyvédek, és a platform levonja-e a saját díjait (technikai díjak, platformhasználati díjak vagy marketingdíjak) az ügyfél által az ügyvédi szolgáltatásokért fize-

tett díjból (nettó fizetés), vagy az ügyfél által fizetett díj és az ügyvédi fizetés elkülönül egymástól? • Hogyan tájékoztatják az ügyfelek a platformszolgáltatót arról, hogy a szolgáltatás teljesült és a fizetést el kell küldeni vagy fel kell szabadítani? • A platformszolgáltatók beavatkoznak-e az ügyfelek esetleges panaszai vagy visszatérítési kérelmei esetén? • A fogyasztók számára nyújtott információk átláthatók és igazak-e?

Világos-e például a fogyasztók számára, hogy hány szolgáltató van regisztrálva a platformon, milyen a díjstruktúra, milyen jogaik és kötelezettségeik vannak stb.? • Függetlenül attól, hogy a dizájnelemek milyen legújabb trend szerint alakulnak, minden szakmai ajánló honlapnak egyértelműen válaszolnia (vagy választ kell mutatnia) ezekre a kérdésekre, mielőtt egy ügyvédet felkérnének a csatlakozásra. Ha nem teszik, akkor vagy nem gondoltak a vonatkozó problémákra, vagy nem akarják, hogy az ügyvéd megtudja a választ. Nem biztos, hogy minden ügyvéd szeretné, ha a neve szerepelne egy ilyen platformon.

3.3. Jogi szolgáltatásokat nyújtó weboldalak

3.3.1. Jogi kérdés-felelet platformok Azok a weboldalak, ahol a fogyasztók jogi kérdéseket tehetnek fel, népszerű szolgáltatások, amennyiben meggyőző válaszokat is adnak. A honlapok látogatottságának növelését általában a jogi piacon kívüli cégek célul tűzik ki, ezért érdekeltek abban, hogy megfelelő számú jogászt vonjanak be a válaszok közzétételére. Az ügyvédeknek már pusztán a kereskedelmi észszerűség alapján is meg kell vizsgálniuk egy ilyen weboldal bevételi modelljét, mielőtt csatlakoznának.

Az ilyen honlapok egy része hirdetési bevételekből működik. Ezeken a hirdetésalapú platformokon a közreműködő ügyvédeknek aggályaik lehetnek a hirdetések vagy a forgalom növelését célzó egyéb tartalmak minőségével kapcsolatban. Más, jobban bevált kérdés-felelet honlapok havi előfizetési díjat kérnek a felhasználóktól azért, hogy új kérdéseket tehessenek fel.

A kereskedelmileg legfontosabb kérdés az ügyvédek számára, hogy miért járulnának hozzá a platform szolgáltatójának segítéséhez. Lehet, hogy az ügyvédek azért járulnak hozzá, hogy a leendő ügyfelek jobb márkaismertséghez vagy fizetett munkához vezessenek. Talán a hozzájárulók legfeljebb egy százaléka kap prémiumot.

Még érdekesebb, hogy a legismertebb, informatikai kérdésekkel foglalkozó kérdés-felelet honlapokon (például a StackExchange) az informatikusok is érdekeltté válhatnak abban, hogy pusztán azért adjanak szakmai informatikai válaszokat, mert ezzel emelik virtuális „rangjukat”, például hírnevüket, vagy virtuális fejpénzt kapnak. Tekintettel arra, hogy néhány ilyen oldalnak nagy a forgalma, az ilyen hírnév már nem is virtuális. Még ha nincs is olyan, hogy a legjobb hírnévvel rendelkező szakmai informatikai válaszadók automatikus fizetésemelést vagy új karrierlehetőséget kapnak, egyesek máris azt állítják, hogy e platformok „karrieralapú modell” alapján működnek. Mindez nagyon érdekes jövőt vetíthet előre a jogi kérdés-felelet honlapok számára is, amelyek az ügyvédeket és nem a nagyközönséget célozzák meg. Talán ellentmondásosnak tűnhet, hogy az ügyvédek a nehezen megszerzett tudásukat ingyenesen osztják meg más szakemberekkel. Azonban a jog nagyon speciális területein (például ingatlanügyletekkel foglalkozó ügyvédek Magyarországon) és az ügyvédek szűkebb közössége

számára zárt oldalakon az ilyen közreműködő hozzáállás és a közös tudástár hosszú távon is kellően vonzó lehet.

3.3.2. Chatbotok ügyvédeknek Egyes platformok robotügyvédeknek nevezik magukat, mert általában chatbot-nak nevezett társalgási szolgáltatást tesznek elérhetővé. (A chatbotok olyan fejlett szoftverek, amelyek képesek az emberihez rendkívül hasonló beszélgetésre és interaktív kommunikációra valós személy beavatkozása nélkül. Előnyük, hogy egyszerre képesek kiszolgálni korlátlan számú ügyfelet, és képesek a fejlődésre, „tanulásra”. Vannak olyan fejlett rendszerek, amelyek az emberi szófordulataik és a széles tudástáruk miatt képesek helyettesíteni a valós emberek munkáját úgy, hogy a társalgó félnek meg sem fordul a fejében, hogy nem egy hús-vér emberrel beszél.

Az elsődlegesen angol nyelvterületen elterjedt chatbotok ma már minden nyelven, így magyarul is elérhetők, egyre többször alkalmazzák őket a közösségi portálokon, webáruházakban és céges tesíthetik az ügyvédeket, de helyettesíthetik az asszisztenseket vagy a jogi asszisztenseket a legygyakrabban feltett kérdések megválaszolásában, mégpedig felhasználóbarátabb módon, mint a Gyakran ismételt kérdések hosszú listája. Nem feltétlenül ez a legjobb módja minden ügyvédi iroda szolgáltatásainak reklámozására, de ettől még érdekes terület, és meglepően könnyen megvalósítható ilyen célokra – még a mesterséges intelligencia, a kognitív vagy adattudományok, illetve a matematika területén formális képzettséggel nem rendelkező ügyvédek is sikerrel járhatnak (lásd például Google Assistant és Google Actions, Pandorabots vagy QnaMaker).

3.3.3. Sablonok biztosítása a nyilvánosság számára némi dokumentumautomatizálással A dokumentum-összeállítási (vagy -automatizálási) megoldások nem újdonság az ügyvédek számára – a releváns záradékok

beírásának és a helyőrző rendelkezések kitöltésének technikája egy interjú és egy döntési sorrend alapján vagy egy adatbázisból már több mint negyven éve velünk van. A technika egyszerűsödött, az eszközök pedig diverzifikálódtak és hozzáférhetőbbé váltak. A három fő terület, ahol sablonokat használnak, a következő: a) nagyon specifikus folyamatoknál, ahol sok dokumentumot kell létrehozni (általában professzionális informatikai fejlesztők végzik), a felhasználók számára teljes útmutatóval az összes lehetőségről (nagy mennyiségű dokumentum létrehozása, amely egy vállalat belső munkájára jellemző); b) egy vállalaton vagy ügyvédi irodán belül, ahol a sablonoktól azt várják, hogy felgyorsítsák az első tervezet létrehozását egy nagyobb sablonbázisból, további emberi felülvizsgálat mellett, és ahol a speciális sablonokat szerződéses ismeretekkel rendelkező szakemberek hozzák létre (a szerződéssablonokba a szakmai támogató személyzet vagy a jogászok által beépített ismeretek); vagy c) ahol a nyilvánosság számára formanyomtatvány-kitöltési gyakorlatként kínálnak fel bizonyos területeken, például végrendeletek, panaszok, bírósági beadványok, alapszabályok stb. esetében.

Az online platformok nagyon népszerűek az utolsó felhasználási terület kiszolgálására. Általában ezek a nyilvánosság számára kínált dokumentum-összeállítási szolgáltatások nem kifinomultak, hanem általában kiegészítő szolgáltatásnak tekinthetők az ügyfelek számára. Ami még fontosabb, hogy az ügyvédeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a jogi szakemberek számára kínált dokumentum-összeállító eszközök sokoldalúbbak, és hogy ezen eszközök némelyike lehetővé teszi számukra, hogy közvetlenül az ügyfeleknek kínáljanak dokumentum-összeállítási szolgáltatásokat. Ha az ügyvédek elég időt, energiát fektetnének abba, hogy megtanulják, miként lehet ezeket a sablonokat létrehozni, jobb felhasználói élményt tudnának nyújtani az ügyfeleknek (például relevánsabb sablonokkal a specifikusabb munkaterületeken). Amennyiben az ügyvédek később szerepet játszhatnak e dokumentumok iktatásában, tudatában kell lenniük annak, hogy felelősséggel tartoznak a tartalom minőségének és az ügyfelek szándékainak ellenőrzéséért.

Az utóbbi szolgáltatásnyújtási modellben a szolgáltató csak az ügyvédet segíti, és az ügyfél számára láthatatlan, az ügyvéd pedig minden díjat a platformszolgáltatónak fizet. E platformok használatának nincsenek említésre méltó technikai problémái, kivéve a 2. szakaszban ismertetett általános problémákat.

Végezetül meg kell jegyezni, hogy eltérések vannak abban a tekintetben, hogy az ilyen szolgáltatások jogi szolgáltatásnak minősülnek-e, vagy sem (egy adott joghatóságban vagy akár regionális szinten), valamint abban, hogy az ilyen tevékenységek milyen határok között tekinthetők az ügyvédekre korlátozottnak. 

Eltérések vannak abban, hogy az ilyen szolgáltatások jogi szolgáltatásnak minősülnek-e, vagy sem, valamint hogy milyen határok között tekinthetők az ügyvédekre korlátozottnak.

honlapokon is. Léteznek speciális, egy-egy témakörre vagy cégre optimalizált csevegőrobotok, de vannak általánosabb, humanoid jellegű alkalmazások is, amelyek egyszerre akár több adatbázisból is képesek információt kinyerni és felhasználni. – A szerk. Forrás: creativesite.hu.)

Figyelembe véve az ilyen chatbotok nagyon korlátozott képességeit és azt, hogy bármilyen ilyen mesterséges intelligencia (AI) milyen hatalmas távolságra van attól, hogy képes legyen ügyvédként működni, ez az elnevezés nem hízelgő és nem is pontos.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ügyvédek ne profitálhatnának a chatbotok használatából. Elméletileg a nagy platformszolgáltatók, amelyek sok honlaplátogatóhoz férnek hozzá, az ügyfeleket az ügyvédekhez irányíthatnák úgy, hogy a chatbot segítségével megszólítják a leendő ügyfelet, és esetleg a leggyakrabban feltett kérdésekre is válaszolnak, és ha nincs előre felvett válasz, továbbítják az ügyfelet az ügyvédhez.

Még jobb lenne, ha az ügyvédek ilyen chatbotszolgáltatásokat használhatnának a saját honlapjaikon. A chatbotok természetesen nem helyet-

Az eredeti, angol nyelvű dokumentum itt olvasható: https://www.ccbe.eu/fileadmin/speciality_ distribution/public/documents/DEONTOLOGY/DEON_Guides_recommendations/ EN_DEON_20180629_CCBE-Guide-onlawyers-use-of-online-legal-platforms.pdf