AFGANISZTÁN Az éhhalál szélén

AZ ÉHHALÁL SZÉLÉN

AFGANISZTÁN | Csődközeli költségvetés, befagyasztott jegybanki tartalékok, áru- és élelmiszerhiány, száguldó infl áció. A Nyugatnak nem érdeke egy erős Afganisztán, túl közel van Kína és Oroszország.

Rájár a rúd a csaknem negyvenmillió fős Afganisztán lakóira. A nyugati szövetségesek tavaly nyári fejvesztett távozása nyomán keletkezett űrt villámgyorsan betöltötték a tálibok, akikre az egész világ jogos gyanakvással tekint. Ám ez nem változtat a tényen, hogy az országban élő nem tálib többségnek, a népnek élnie kell.

Az elmúlt húsz év meghatározó külföldi patrónusa, az Egyesült Államok elzárta a pénzforrást a tálib rezsim elől. Kilencmilliárd dolláros jegybanki tartalék van amerikai bankokban. Ez több mint elég lehetne a helyzet ideiglenes stabilizálására, ám az USA kormánya zárolta a számlákat. De ezzel elsősorban nem a néhány tízezer vallási-politikai fanatikust büntetik, hanem a lakosságot. Afganisztán ma a világ egyik legszegényebb országa – még KözépÁzsia legnincstelenebbjében, Tádzsikisztánban is kétszer akkora az egy főre jutó GDP. Most kezdenek mozgolódni: megállapodtak Türkmenisztánnal, hogy márciusban folytatják a Türkmenisztán–Afganisztán–Pakisztán–India-gázvezeték (TAPI) építését.

SE PÉNZ, SE POSZTÓ

Egyre több szolgáltatás akadozik vagy áll le, nincs élelmiszer. Paradox helyzet: az ország, amely természeti adott-

KOLDULÓ ASSZONY ÉS GYERMEKE KABUL EGYIK KIVEZETŐ ÚTJÁN. CSŐDKÖZELBEN AZ AFGÁN GAZDASÁG

ságainál fogva bőségesen el tudná látni élelemmel a lakosságát, megszokta az importot. A rendelkezésre álló földeket nagyrészt a hadurak zsebét megtömő, a világ biztonságát veszélyeztető máktermesztésre használják – e növény szolgáltatja a heroin alapanyagát.

Csődközeli helyzetbe került az állam, amelynek – megfelelő vezetéssel és külső támogatással – régen a saját lábára kellett volna állnia. Ehhez kedvező körülmények kínáltak lehetőséget. Az ország nagy területű, hatalmas, mezőgazdasági művelésre alkalmas, termékeny földekkel. Ásványkincseire (ritkaföldfémek, vasérc, krómérc, lítium, kobalt, bauxit, uránérc) az egész iparosodott világ feni a fogát, de a hatalom, a rendszer bizonytalansága, az infrastruktúra hiánya – gyakorlatilag még vasút sincs – elrettenti a befektetőket. Hogy ez a helyzet, az elmaradottság konzerválódott, az a húszéves nyugati beavatkozás szervezőinek súlyos mulasztása, történelmi tévedése.

PÉNZ A BŐRÖNDBEN

Afféle Potemkin-országot hoztak létre az elmúlt két évtizedben, látszólag demokratikusan működő parlamenttel (a kétkamarás dzsirgával), politikai pártokkal, szereplőkkel, ránézésre üzemelő gazdasággal. Ám Afganisztán – hasonlóan az onnan származó heroin sok millió áldozatának a tűfüggéséhez – totálisan a nyugati pénzcsapokra, segélyekre szoruló, amorf gazdaságú entitássá változott. Csak az Egyesült Államok sok ezer milliárd dollárt ölt az országba, a hadseregbe, ott harcoló kontingensének a fenntartásába. Ám e pénzek nagy része a korrupt helyi vezetők zsebébe vándorolt, onnan pedig a perzsa (arab)-öbölbeli sejkségek nagybankjainak a számláira, trezorjaiba.

Ha megnézzük az egy főre jutó GDP változását ábrázoló számsort, kiderül, hogy a nyugati (amerikai) segítség első tíz évében jelentősen, csaknem a háromszorosára nőtt ez az érték – ami persze a rendkívül gyenge bázisnak is betudható. Ám 2012 után ismét csökkenni kezdett, és 2020-ra, az utolsó, statisztikailag még értékelhető esztendőre gyakorlatilag a tíz évvel korábbi szintre esett vissza.

Afganisztánban az angol nyelvű TOLONews hírcsatorna rendhagyó eseményről számolt be a minap: egy nemzetközi szervezet segítségével sikerült néhány tíz millió dollárt „importálni”. A pénzimport szokatlan fogalom a közgazdaságban, itt azonban van értelme: a nyugaton zárolt magánszámlákról készpénz felvételét, majd zacskókban, bőröndökben Afganisztánba való szállítását jelenti. Ez viszont problémát is okoz, mert a kettős (helyi valuta/dollár) fizetési rendszer tovább nehezíti a pénzügyi talpra állást. Az ország pénze, az afgán afgáni nagy tempóban inflá-

lódik. Ahogy kitette a lábát az utolsó amerikai katona (2021. augusztus végén), egy dollárért 79 afgánit adtak, és ez a kurzus maradt október végéig. Aztán ahogy a tálibok átvették a pénzügyek irányítását, s véget ért az átmeneti időszak, jelentősen leértékelődött a helyi fizetőeszköz. Január huszadikán egy dollárért már 105–120 afgánit kínáltak a kabuli pénzváltók.

AFGÁN GDP VÁLTOZÁSA

Dollár 448

233 254 321 631 785 747

617 582 586 611

2002 2004 2006 2008 2010 2012 2014 2016 2018 2019 2020

Forrás: de.statista.com

NINCS SEGÍTSÉG

E hónap közepén a Biden-vezetéshez közel álló New York Times (NYT) ritka gesztussal, szerkesztőségi cikkben állt ki amellett, hogy az USA, a világ ne a lakosságon torolja meg a tálib hatalomátvételt. Amerikának nem érdeke az afgán gazdaság romba döntése – már csak az európai szövetségesek miatt sem, hiszen az öreg kontinensnek nem válik a javára, ha a gazdasági helyzet további romlásával újabb ezrek, tízezrek kelnek útra nyugat felé.

Az apróbb lépések is segíthetnek. Mint az NYT írja, még a tálib hatalomátvétel előtt a kabuli pénzügyi tárca megbízott egy lengyel céget, hogy nyomtasson mintegy 8,5 millió dollár értékben afgánit. E küldemény nagy része valahol eltűnt. Ha Washington segítené az ilyen apróbb ügyeket, az sokat lendíthetne a helyzeten. Gondolni kellene a Nyugat hosszú távú érdekeire is, amelyeket nem szolgál a tönkre-

tett, lepusztult Afganisztán – vélekedik a New York-i lap.

Az ENSZ próbálja támogatni a lakosságot. Deborah Lyons, a világszervezet Afganisztán-megbízottja egy nyolcmilliárd dolláros segélyalaphoz kalapozna össze pénzt – ám az országnak még a szomszédos iszlám világ sem nagyon hajlandó segíteni.

Elemzők a Nyugat, a volt támogatók közönyét az afgán nép sorsa iránt azzal is magyarázzák, hogy a NATOnak, a húszéves katonai-gazdasági támogató műveletek résztvevőinek nem érdeke, hogy egy viszonylag életképes országot hagyjanak örökül az utókornak. Sokkal inkább érdekeltek lehetnek egy szétzilált, a két nagy ellenfél, Kína és Oroszország „előszobájában” lévő Afganisztánban.

D. P.