BUJDOSÓ FERENC A család köteléke mindig erőt ad

A CSALÁD KÖTELÉKE

MINDIG ERŐT AD

BUJDOSÓ FERENC | Kétkezi, kemény munkával, külső befektetők nélkül, saját erőből érték el, hogy a Balaton legismertebb borászatává váljanak. A Bujdosó Pincészet nevű, több generációt felölelő családi vállalkozás tulajdonosborászával, a Dél-balatoni Borvidék Hegyközségi Tanácsának az elnökével beszélgettünk.

Az idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját a Bujdosó Pincészet. Hogyan indult a történetük? – Édesanyám orvosi dinasztiából csöppent bele a szőlész-borász mesterségbe, édesapám pedig egy földműves frissen diplomázott sarjaként került 1965-ben szőlészként a Balatonboglári Állami Gazdasághoz. Végül 1972-ben nyílt lehetősége arra, hogy négy, szintén szőlész munkatársával közösen megvásároljon egy nagyjából kéthektáros területet. Akkoriban a helyi pártbizottság rossz néven vette az önállósodást, ezért a család majdnem Egerben kezdett új életet. Apám végül egy hozzá nem köthető budapesti barátjának papíron átadta a terület felét, így megmentette a vagyont az államosítástól. A Bánomhegyen lévő föld a mai napig a família birtokában van. – Közben a pincészetből az évek leforgása alatt a szó szoros értelmében egy igazi családi vállalkozás vált… – Büszkék vagyunk erre, a gyökereinkre és a szüleink által kétkezi, kemény munkával lefektetett pillérekre. A feleségemmel együtt 1992-ben csatlakoztunk az általuk megkezdett munkához, majd 1998-ban az öcsém és a húgom is viszszatalált a családi gazdasághoz, akárcsak az unokahúgom és az unokaöcsém. Mindig külső befektetők nélkül, a saját erőnkből építettük a borászatunkat. Édesapám még egy cipőt sem vett magának egész életében, de ha egy jó adottságú terület volt szabadon, azt rögtön igyekezett megszerezni. Voltak nehéz pillanatok, például 2008-ban a svájcifrankalapú devizahitelünk miatt, de szerencsére ezt is túléltük. A család köteléke mindig erőt ad. Az évek folyamán korszerűsítettük a régi ültetvényeket, közben olyan szőlőfajtákat telepítettünk, amelyek jól érzik magukat a borvidéken, és az értékesítés szempontjából is van piacuk. Ma már közel 80 hektáron gazdálkodunk, leginkább fehérszőlő-fajtákkal, de széles kínálatunkban a kékfrankos, a cabernet sauvignon és a merlot szintén megtalálható. 2000 és 2020 között nem sikerült szűkítenünk a szőlőfajta-felhozatalt, de most a legkisebb fiam, Ferkó révén – 2020 nyarán szerezte meg borászdiplomáját, és egyre jobban kiveszi a részét a munkálatokból – ez is kezd körvonalazódni. Fiatal kora ellenére nagyon komoly nemzetközi tapasztalatai vannak, így a világ jó példáiból kiindulva tudjuk, hogy a helyi fajtákra – olaszrizlingre, kékfrankosra – mindenképpen szükség van. De a merlot és a chardonnay szintén fontos nekünk. Utóbbi több szempontból is megkerülhetetlen a pincészetünk számára. – Gondolom, a pezsgőre célzott. – Pontosan! A következő évtizedekben ennek szellemében újítjuk fel az ültetvényeinket. Közben ültetünk pinot noirt is, amely szintén alapanyagként szolgál a pezsgőinkhez. Mindig is a műfaj nagy rajongója voltam. Eredetileg a BB pezsgőmesterének készültem, a diploma után Németországban sajátítottam el a pezsgőkészítés fortélyait, de mire visszatértem, az állami gazdaság tönkrement. Az álmomat viszont nem adtam fel, így az országban az elsők között készítettünk gyöngyözőbort, és most már másodjára palackoztunk tradicionális pezsgőt is. Ennek legfrissebb évjárata, a 2018as Blanc de Noirs épphogy megjelent, máris aranyérmet szerzett a VinAgora nemzetközi versenyen. – Van-e generációk közti nézeteltérés ön és Ferkó fia között? – Igen, de ez így van rendjén. Amikor a külföldi tanulmányai után hazajött, rögtön meg akarta váltani a világot, ám mostanra ez a vágya kicsit csillapodott. A lényeg, hogy minden fontos döntést meg tudtunk beszélni. Mindenesetre Ferkó – aki egy baleset miatt kénytelen volt abbahagyni élsportolói pályáját – fiatalos szemléletével új lendületet hozott a borászatunkba. Nagy élmény vele együtt dolgoznom. A 2020as tételek házasításakor a végleges borokat együtt alkottuk meg, de kis mennyiségben hamarosan ő is készít egy borcsaládot. Fontosnak tartom, hogy biztosítsak számára kibontakozási lehetőséget. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Junibor közössége az idén őt választotta meg új tagjának. Jó kezekben van a családi pincészetünk jövője. – Bár a Balatont sokan elsősorban a fehérborokkal azonosítják, önök a pezsgő mellett egyre komolyabb figyelmet fordítanak a vörösborkészítésre is. A fia külföldön töltött szakmai gyakorlata milyen hatást gyakorol ezeknek a stílusára? – Édesapám mindig azt mondta, hogy ha Konyárinak – akinek a szőlőterületei mellett vannak a mieink is – sikerül ilyen szép vörösborokat készítenie, akkor mi is képesek vagyunk hozni minimum ezt a szintet. Bár eddig is voltak nemzetközi versenyeken díjazott vörösboraink, a fiam Toscanában töltött kétéves szakmai gyakorlata révén most már új felfogásban állítjuk elő ezeket. Két ikonikus dűlőszelektált termékünk az Ibituba és a merlot-ból készített Kokas, de Ferkó ötlete alapján most készült el egy hordós 2019-es kékfrankos is. A mai trendeket figyelembe véve mindegyik esetében fő szempont a tisztaság, a gyümölcsösség és a könnyedségre hangolás. – Ön nemcsak a vitorlázás, hanem Dél-Balaton szerelmese is. Hogyan látja szeretett borvidékét és tágabb értelemben az egész régiót? – Egy adott borvidék sikere azon múlik, hogy meg tudja-e fogalmazni, mitől különleges. Az eredetvédelem szempontjából egy-két éven belül a Dél-Balatonon is ki fog alakulni a prémiumkategória leírása. Hiszem, hogy összefogva képesek vagyunk ezt véghez vinni, hiszen ez már nagyon hiányzott ahhoz, hogy a sima régiós borok szintjéről feljebb tudjunk lépni minőségileg. Az, hogy eddig három Év Borásza díjazottja innen származik, jól szemlélteti, hogy ez egy kiváló, sokszínű borvidék. A Balaton régió minden szempontból az egyik legdinamikusabb változáson ment át az elmúlt években, s már olyan minőségi szolgáltatásokkal várja vendégeit, amelyek a legigényesebb turisták elvárásainak is meg tudnak felelni. Régen elképzelhetetlen volt, de most már egész évben telt házzal megy minden rendezvény a Balaton körül. Büszkék lehetünk, hiszen a sokévnyi munkának beérett a gyümölcse.

NÉMETI SÁNDOR