LOVÁSZY LÁSZLÓ Járvány és

JÁRVÁNY

ÉS TERMELÉKENYSÉG

LOVÁSZY LÁSZLÓ AZ ENSZ EMBERI JOGI SZAKÉRTŐJE, A NEMZETI KÖZSZOLGÁLATI EGYETEM TUDOMÁNYOS FŐMUNKATÁRSA, MINISZTERI BIZTOS

A koronavírus-járvány kitörése óta a védekezés sikere alapvetően az állampolgári belátáson múlik. A kormányzatok a feltételek biztosítására koncentráltak (vakcinák, maszkok, tesztek beszerzése és elosztása, a kórházi ellátáshoz való hozzáférés, tájékoztató kampányok szervezése, ösztönző állami gazdaságpolitikai támogatások nyújtása). A kötelező oltás bevezetéséről – 2022. február elsejei hatállyal – eddig egyedül Ausztria határozott az EU-ban. Talán nem véletlenül, hiszen a téli síszezon jelentős tétel nyugati szomszédunk bruttó hazai termékében: évente 30 millió turista érkezett az országba a pandémia előtt. (2020-ban a Covid megfelezte az osztrák turisztikai GDP-t, s közel félmillió munkahelyet érintett negatívan.) Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a munkavállalók miként, milyen mértékben fertőződnek meg, így Bécs és az ágazat lépett.

Nézzük meg, hogy a cégek számára a kötelező oltás bevezetése mögött milyen tudományos érv lehet. A Frontiers Science News hasábjain Mischa Dijkstra tollából megjelent írásból (Researchers show mathematically how to best reopen your business after lockdown) az derül ki, hogy amerikai kutatók matematikai-statisztikai módszerekkel modellezték egy cég járványügyi védekezése és profitja közötti öszszefüggést. Az eredmény: minél szélesebb eszköztárral (maszk, kesztyű, kézmosás, fertőtlenítés, távolságtartás, karantén) küzdenek a vírus terjedése ellen egy vállalatnál, annál nagyobb növekedés várható a nyereséget illetően, ráadásul ez fokozottan igaz, ha a többi társaságnál egyúttal termelékenységi „zuhanás” következik be.

A kutatók öt lineáris differenciálegyenletet dolgoztak ki és alkalmaztak. Abból indultak ki, hogy valamennyi munkavállaló, aki tud otthonról dolgozni, így jár el, és ha tüneteket észlel, akkor automatikusan karanténba is helyezi magát. A nettó nyereség modellezésénél az amerikai átlagfizetést és termelékenységet, illetve a munkaidő korlátozásából és a termelékenység csökkenéséből eredő veszteséget vették alapul. A fertőzés sebességét és mintázatát a tudományos szakirodalomban szereplő adatok alapján kalkulálták. A kísérletben egy nagy, jól ismert texasi vállalatot vettek alapul, s négy forgatókönyvet állítottak fel. Az eredmények azt mutatják, hogy ahol egyáltalán nem tesznek óvintézkedéseket, ott harmincszor nagyobb lesz a fertőzöttség mértéke, és az üzlet újraindítására fizikailag sem kerülhet sor. Ott viszont, ahol minden biztonsági szempontot érvényesítenek, a vírus terjedése legalább százszor kisebb mértékű, mint a lakosság körében, ami egyben nagyobb nettó profitot jelent. (Amikor csak az olcsóbb biztonsági lépéseket teszik meg, már akkor is jelentős nyereség várható, míg az elégségesnél is alacsonyabb szintű védekezés esetén a munkahely fertőzési góccá alakulhat, egyúttal durván esik a profit is.) A gazdasági életben így a munkáltatók legalapvetőbb érdeke,

Ő -ARCHÍV FOTÓ: FIGYEL

hogy mind a védelmet, mind a humán erőforrás termelékenységét a legmagasabb szinten biztosítsák. (A kötelező oltás így elsősorban a kevésbé profitábilis szervezetek esetében, illetve a teljes átoltottság mihamarabbi elérése céljával vetődhet fel az állam oldaláról, szintén össztársadalmi és gazdasági érdek mentén, mint ahogy Ausztria esetében most történik.)

Ha már termelékenység, akkor fontos látni azt is, hogy miért is kell védeniük a cégeknek a saját munkavállalóikat. Az Econometricában a Daniel Garcia-Macia–Chang-Tai Hsieh–Peter J. Klenow-szerzőhármastól megjelent elemzés szerint a statisztikai adatok arra utalnak, hogy öszszességében a régebb óta működő piaci szereplők által kifejlesztett és tökéletesített termékek nagyobb mértékben járulnak hozzá a termelékenység növekedéséhez és a munkahelyteremtéshez, mint a frissen érkezők teljesen új produktumai. A Mennyire romboló az innováció? (How Destructive Is Innovation?) című írás különösen fontos aspektusra világít rá: a jó járványügyi védekezés a meglévő hazai szereplők megmaradásával – főleg egy kisebb ország esetében – a hosszabb távú innovációs sikertörténetek garanciája is egyben. Miért?

A Chicagói Egyetem, a Stanford Egyetem és a Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetem kutatói szerint az egyik legfontosabb gazdaságpolitikai kérdés az, hogy egy nemzetgazdaság esetében a már piacon lévőket kell-e támogatni, avagy a gazdaságpolitikusoknak és a döntéshozóknak arra kell törekedniük, hogy minél több új szereplő tűnjön fel. Természetesen az is egy széles körben ismert szakmai álláspont, hogy az innováció érdekében alapvetően az újak belépését kellene támogatni – csakhogy a szerzőhármas szerint a tapasztalatok nem ezt mutatják.

A kutatók úgy találták, hogy az USA statisztikai hivatalának az adatai (Longitudinal Business Database) szerint az 1983 és 2013 között vizsgált vállalkozások tekintetében a nemzetgazdasági szinten azonosítható termelékenységnövekmény legnagyobb hányadát a tanulmányozás megkezdésekor már a piacokon jelen lévő vállalkozások adták. Ennek magyarázata, hogy a régebbi szereplők eleve hosszabb termékciklusokban terveznek, s a már rögzített cikluson belül fejlesztik a termékeket, szemben az új belépőkkel, akiknek még nincs stabil perspektívájuk, finanszírozásuk vagy éppenséggel „drága” munkavédelmük. Ezenfelül – állapították meg a kutatók – a folyamatosan fejlesztett produktumok több munkahelyet tudnak létrehozni, mint a frissen bevezetett termékek. Ezért – különösen a hazai vállalkozások esetében – lényeges mindig alaposan mérlegelni a támogatáspolitika (ösztönző állam) irányait, módjait, továbbá a meglévő hazai sikertörténeteket is fontos támogatni, ahogy ezt napjainkban is tesszük.

Ám ez a megállapítás nemcsak például a magyar cégekre igaz, hanem uniós szinten is értelmezhető. A független belga think tank, a Centre for European Policy Studies (CEPS) szerint Európa versenyképessége bizonyos gyártási ágazatokban, így például a csúcstechnológiában „nyomás alatt áll” egyrészt az Egyesült Államokhoz képest fennálló tartós (munkaerő-)termelékenységi hátrány miatt, másrészt a szigorú járványkezeléssel operáló s alapvetően állami szerepvállalással, ösztönzéssel elindított, támogatott társaságaik révén DélKorea és Kína olcsó, csúcstechnológiájú áruinak az özöne miatt is.