PARLAGON HEVERŐ ROMÁN MUNKAERŐ

KITANÍTTATNÁK

A SEGÉLYBŐL ÉLŐKET

PARLAGON HEVERŐ ROMÁN MUNKAERŐ | Az általános iskolai végzettség megszerzéséhez kötnék keleti szomszédunkban a (jelenleg 10 ezer forintnyi) szociális segélyre való jogosultságot. És természetesen a munkaerőpiaci integrálást is, miután Románia inaktív vagy munka nélkül lévői jelentős hányadának nem sikerült az általános, sok esetben az elemi iskola végéig jutnia.

Jelenleg mintegy 170 ezer fő kapja a garantált minimumnak nevezett szociális segélyt Romániában. A jövőben folyósításának elsődleges feltételévé tennék, hogy a kedvezményezett járjon iskolába: így lehetne összefoglalni annak a kormányrendelet-tervezetnek a lényegét, amelyet szeptember közepén bocsátott közvitára a munkaügyi és szociális tárca. A rendszert alaposan megreformáló elképzelés célja az érintettek mielőbbi munkavállalásának elősegítése, ennek érdekében pedig oktatással is csökkentenék a segélyfüggőségüket. Hosszú távon mindenkinek az a legjobb, ha munkára ösztönzik a jelenleg szociális segélyből élőket – tartja Makkai Péter, a minisztérium államtitkára.

A MÁSODIK ESÉLY

Keleti szomszédunkban fejenként havi 142 lejt (10,3 ezer forint) folyósítanak szociális segélyként, és ez 2014 óta változatlan. Egy kéttagú család esetében az öszszeg 255 lej, egy háromtagú família 375, egy négytagú 442, egy öttagú pedig 572 lejre (41,3 ezer forint) számíthat, ennél nagyobb létszám esetében valamennyi személy után további 37 lejjel (2700 forinttal) fejelik meg az apanázst. (A gyermekeket is beleszámítva mintegy 415 ezren részesülnek kegyelemkenyérből.)

A helyzet összegszerűségében is megérett a változásra, ám a tervezett módosítások között sok minden más is szerepel. Például az, hogy a segélyezettnek félévente jelentkeznie kell a megyei munkaerő-elhelyező ügynökségnél, valamint kötelező módon részt szükséges vennie a Második esély elnevezésű programban. Utóbbi azt jelenti, hogy az érintettnek el kell végeznie az elemit, majd meg kell szereznie a nyolc osztály elvégzését igazoló bizonyítványt is.

ÉLETKÉPEK A MÁRAMAROSI DÁNPATAKA (PONORÂTA) ROMATELEPÉRŐL. FÉLEZER LAKOSÁBÓL SZINTE MINDENKI ÍRÁSTUDATLAN MUNKANÉLKÜLI, SZOCIÁLIS SEGÉLYBŐL ÉS FÉMHULLADÉK-GYŰJTÉSBŐL ÉLNEK

Egy másik tervezett ösztönző szerint ha az egyik munkaképes családtag elhelyezkedik, a családja még hat hónapig megkapja a szociális segélyt is. Amennyiben viszont két éven belül megszűnik a munkaviszonya, vissza kell fizetnie a „bónuszt”.

A BETŰVETÉSTŐL A BIZONYÍTVÁNYIG

A Második esély projektbe való beiratkozást, azaz az iskolába járást azzal is ösztönözni kívánják, hogy megtérítik az utazás költségét, ha a tanintézmény az érintett lakhelyétől öt kilométernél nagyobb távolságra van. Erre a célra egy iskolai félévben legfeljebb 500 lejt (36 ezer forintot) számolnak el. Ugyanakkor arra is lehetőség nyílik, hogy ideális esetben kétévesre szűkítsék az egy-egy négyesztendős ciklust (például aki analfabétán kezd, de jól tanul, négy év alatt megkaphatja a nyolcosztályos bizonyítványt).

Az oktatásba való betagozódást a statisztikai adatok révén körvonalazódó mellbevágó kép teszi több mint indokolttá és halaszthatatlanná: az évek óta szociális segélyből élők több mint 75 százaléka iskolázatlan, többségük az elemit sem végezte el. Márpedig az iskolázatlanok munkaerőpiaci integrációja gyakorlatilag fikció, e tekintetben a nullához közelít a sikerességi mutató. A foglalkoztatók ugyanis nem fognak munkahelyet kínálni olyanoknak, akik nem tudnak írni és olvasni, bármennyire is égetővé váljon a munkaerő-szükséglet.

ÉLNI ÉS MEGÉLNI

A júliusban regisztrált romániai munkanélküliségi ráta 5,1 százalékos volt (ez mintegy 420 ezer embert jelent) – derül ki az Országos Statisztikai Intézet által nyilvánosságra hozott adatokból. A növekedés riasztóan gyors, hiszen 2020-ban éves átlagban még 3,9 százalékos volt a mutató. Az állástalanok aránya a legfiatalabbak között a legnagyobb: a 15–24 évesek körében a munkanélküliségi ráta elérte a 17,3 százalékot. Képzettség szerinti megoszlásban a legnagyobb, 8,1-es, illetve 5,1-es értéket az alacsony vagy középfokú végzettségűek körében regisztrálták, míg tavaly a felsőfokú végzettséget szerzettek alig 2,2 százaléka volt állástalan. (Az álláskeresési segély összege a munkaviszonyban eltöltött évektől és az elvesztett fizetéstől függ. A legalább tizenkét hónapot dolgozó minimálbéreseknek 400, a húsz esztendőnél többet teljesítőknek, az átlagnál jobban javadalmazottaknak 800 lej jár hat, kilenc vagy 12 hónapig.)

Egy januári felmérés 240 ezer olyan munkakeresési járadékból és szociális segélyből élőt azonosított Romániában, akinek az esetében van esély a munkapiacra való visszatérésre.

A közvitára bocsátott tervezet kitér az úgynevezett NEET-fiatalokra is (az angol Not in Education, Employment, or Training kifejezésből származó mozaikszó), hiszen ők azok, akik nem vesznek részt oktatásban, munkában vagy bármilyen képzésben. Jelenleg ebbe a kategóriába keleti szomszédunkban a 16–25 éveseket sorolják. A tervek szerint a felső korhatárt kitolnák 30 évre, így többen részesülhetnének az európai uniós alapokból finanszírozott képzésekben vagy támogatásokban a munkaerőpiacon való mihamarabbi elhelyezkedés reményében. „Ha egy jelenleg szociális segélyből élő ember elkezd dolgozni, megél a munkájából – adta meg az alaphangot a Krónika című napilapnak adott interjúban Makkai Péter államtitkár. – Nem kétséges, hogy a szociális problémák nagy részét foglalkoztatással kell megoldani. Akik már nem segélyből, hanem a saját munkájukból fognak élni, tulajdonképpen újraindítják az életüket: megszerveződik a programjuk, a napjuk, s teljes körű biztosításra tesznek szert, nyugdíjjogosulttá válnak. Nem utolsósorban olyan kedvezményekben is részesülhetnek, amelyekkel csak a munkavállalók élhetnek – például hitelképessé válnak.” Nagyban árnyalja a képet, hogy a ma segélyből élők többsége esetében a munkaerőpiacra való betagozódás nagy valószínűséggel a 2300 lejes (166 ezer forintos) bruttó minimálbérrel történik, ami akkor is jelentősen korlátozza a lehetőségeket, ha amúgy időről időre emelik az összeget.

TUDATFORMÁLÁS

A tervezett változtatások a munkaerőpiaci szereplők fokozódó rugalmasságával is számolnak, például azzal, hogy ha egy munkaadónak valóban szüksége van jó dolgozókra, akkor áldoz alkalmazottai oktatására, képzésére is. Annál is inkább, mivel e folyamat finanszírozására szintén kínálkoznak felhasználható programok, források. A hazai munkaerő alkalmazásával és betanításával egy vállalat közép- és hosszú távon sokkal jobban jár, mint ha külföldről hozna munkásokat, bár az utóbbi időben a pillanatnyi érdekek egyre inkább az utóbbi megoldás felé tolják a cégvezetőket.

Miután egyre több 18-19 éves fiatal él szociális segélyből, az oktatásban való részvételtől tudati átalakulást is remélnek az illetékesek. Illetve azt, hogy ha az idősebb iskolázatlanokon nem is segít jelentősen a feltételrendszer átalakítása, hoszszabb távon mindenképpen strukturális változásokhoz vezethet. Az ifjak ugyanis azzal szembesülhetnek, hogy tanulás nélkül nem lehet megélni, a szociális segély pedig csak ideiglenes megoldás, előbbutóbb mindenkinek munkát kell vállalnia. A korábbi családi modell – hogy édesanyaédesapa akkor is kap segélyt, ha nem tanult – egyre kevésbé érvényes, az egyetlen járható út az iskola.

CSINTA SAMU