NAGYHATALMAK Felkavarta az állóvizet az új angolszász katonai szövetség

FELKAVARTA AZ ÁLLÓVIZET

AZ ÚJ ANGOLSZÁSZ KATONAI SZÖVETSÉG

NAGYHATALMAK |Párizs nagyon kiakadt az új amerikai–brit–ausztrál szövetségen, főleg azért, mert elesett egy busásan fi zető tengeralattjáróbiznisztől. Volt már arra példa, hogy a franciák kiléptek a NATO-ból.

Többről van szó, mint egy új katonai szerződésről az Ausztrália, NagyBritannia és az USA között szeptember közepén létrehozott egyezmény (AUKUS) kapcsán. A nemzetközi helyzet, az Egyesült Államok vezette koalíció váratlanul sok problémát okozó afganisztáni kivonulása az AUKUS miatt felkorbácsolódott indulatok kezelését is nehezíti.

ELSÜLLYESZTETT TENDER

A közelkép: Canberrának a paktum aláírása után első dolga volt felmondani a franciákkal kötött, 12 tengeralattjáróra szóló vásárlási megállapodást, s helyette a britek és az USA közreműködésével alapvetően Ausztráliában legyártandó nyolc atommeghajtású tengeralattjárót venni. (Az ügylet értékét 40 és 90 milliárd amerikai dollár közé saccolta a média.) Ebben persze a titkolózás, a franciák folyamatos árfelhajtó tevékenysége is szerepet játszott.

Mindez eddig a tengeralattjáró-gyártó DCNS (jelenleg Naval Group) francia hadiipari cég hatalmas vesztesége lehetne. Ám az ügy eszkalációja nem állt meg vállalati szinten. Először a párizsi kormány sértődött meg két szoros katonai szövetségesére: NATO-társaira, NagyBritanniára és az Egyesült Államokra. Visszarendelte canberrai és washingtoni nagykövetét – ami nyugati szövetségesek között rendkívül ritka és súlyos válságot feltételez. Rövid idő alatt ez a második pofon, amelyet a francia hadiiparnak el kellett szenvednie azóta, hogy július elején Svájc bejelentette: Dassault Rafale helyett 36 drága amerikai F–35öst vásárol.

Aztán még magasabbra, szövetségesi szintre – NATO, EU, AUKUS, Quad – nőtt a krízis. Le Drian francia külügyminiszter a France 2 televíziónak már azt állította: veszélyben van az észak-atlanti katonai szervezet új stratégiai koncepciója. Nem kímélte a szövetségeseit, akik/ amelyek szerinte hazudtak és kettős játékot folytattak, ami „súlyos válsághoz vezetett”. Megfigyelők emlékeztettek rá, hogy a franciák 1966-ban kivonták magukat a NATO katonai irányítása alól, és csak 2006-ban tértek vissza.

A HAT ÚJ SUFFREN EGYIKE ÉS LEGÉNYSÉGE A TOULONI KATONAI BÁZISON. A GROUP NAVAL 12 DARABOS FLOTTÁJÁNAK AZ AUSZTRÁLIAI ÚTJA MÉG A LEGYÁRTÁS ELŐTT MEGHIÚSULT

Az utolsó eszkalációs lépcsőfok a globális biztonság kérdése. Oroszország és Kína is reagált a történtekre. Kiváltképpen Pekingben váltott ki erős reakciókat az AUKUS megalakítása. Az ázsiai óriás szerint mind az új szövetség, mind pedig a botrányos tengeralattjáró-üzlet ellene irányult – ezt az érintett nyugati fővárosokban nem is tagadták.

KITÚRTÁK A NÉMETEKET

Amerikai elemzők szerint Kína gyenge pontja a tengeralattjárókkal folytatott – elképzelt – hadviselés. Ezt sokan vitatják, mert a kínai partok 1000 kilométeres körzetében – ahol egy feltételezett tengeri összecsapás lezajlana – az atommeghajtású, de hagyományos, nem nukleáris fegyverzetű vagy a „közönséges”, dízel-elektromos meghajtású tengeralattjárók harcértéke között nincs nagy különbség. Itt a tengerek nem nagyon mélyek, s jelentős hajóforgalommal kell számolni. Az ázsiai nagyhatalom tengeralattjárói, felszíni hajói támaszpontjainak a földrajzi közelségét az anyaországhoz az amerikaiak mozgó, úszó bázisokkal, egyes feltételezések szerint még megépítendő, akár 1400 tonna teherbírású, a hullámok felett néhány méter magasan, légpárnán sikló hidroplánokkal (ekranoplánokkal) igyekeznek ellensúlyozni.

Az EU is belekeveredett a vitába, hiszen tagjainak a többsége a NATOhoz is tartozik. Ursula von der Leyen, a brüsszeli bizottság vezetője a franciák mellett tette le a voksát, hozzátéve: sok kérdés még megválaszolatlan. Egyes sértett németországi körök felhánytorgatják, hogy a franciák az ausztrál üzletből annak idején kitúrták a németeket, akiknek a kieli HDW-gyárban tervezett 212–218-as osztályú (üzemanyagcellás) tengeralattjáróit a világon a kategória legjobbjának tartják. A németek annak idején a Canberra által meghirdetett tenderen (SEA 1000) indultak a speciálisan az ausztrálok számára kifejlesztett 218-as modellel, amely végül is – igaztalanul, mondják Berlinben és Kielben – alulmaradt a francia Naval Group Shortfin Barracuda tengeralattjárójával szemben. A kikosarazott fél Szingapúrnak adta el ezt a típust. Most pedig a francia–ausztrál üzlet meghiúsulása közvetve a Naval Group német beszállítóinak is veszteséget okozott.

FRANCIA TISZT A BARRACUDA OSZTÁLYÚ ÚJ TENGERALATTJÁRÓ LÉTRÁJÁN. EGYSZER MÁR 43 ÉVRE KILÉPTEK A NATO KATONAI IRÁNYÍTÁSA ALÓL

SZABADKERESKEDELMI KÉRDŐJELEK

Sajátos vetülete a tengeralattjáró-ügynek, hogy Emmanuel Macron francia elnök mellett mások is felkapták a kilencvenes évek óta létező „Európa stratégiai autonomitása” fogalmat, amely az USA-tól és Nagy-Britanniától való bizonyos elkülönülést jelent, valamint az európai biztonsági érdekek hangsúlyozását. Erre az indíttatásra jókora lapáttal tett rá az afgán kaland erősen vitatható módon végrehajtott nyári lezárása.

Ugyanakkor az öreg kontinens, a franciák kimaradása a bizniszből akár pluszpont is lehetne az EU és Kína közötti kapcsolatok kiépítésében – mint ahogy földrészünk transzatlanti kapcsolatainak látványos romlása is (amelynek nemcsak Pekingben, de Moszkvában is örülnek). Egyelőre azonban nem érzékelni, hogy emiatt látványos közeledés indulna Kína és az unió között.

India, a világ másik jóval milliárd főn felüli lakosságú óriása némiképp csalódottan szemléli az India, USA, Japán, Ausztrália alkotta Quad kormányközi biztonsági-stratégiai fórum relatív térvesztését az új csendes-óceáni sztárral, az AUKUS szövetséggel szemben. Újdelhi számára a meghatározó szempont, hogy a friss fejlemények miként befolyásolják a Kínával való viszonyt. Az indiai vezetés, mint a The Indian Express véleménycikkéből kitűnik, igazából tanácstalan. Jobb híján generálszószválaszt ad a kétkedők kérdéseire: valamennyi érdekelt féllel együtt kell működni, az AUKUSszal, a Quad többi tagjával, az EU-val, azon belül Franciaországgal is.

Egyelőre nem látni a kirobbant válság valós méreteit, és a megoldás sem körvonalazódik. Két hete a Politico még azt írta, hogy az átfogó transzatlanti kereskedelmi megállapodás, a TTIP – az Európa és az USA között erről folyó tárgyalások 2016-ban összeomlottak – „feltámadhat a halottaiból, hogy harcba szálljon Kínával”.

Azóta a TTIP visszadőlt a sírgödörbe – ma sem Brüsszel, sem Washington nem tartja időszerűnek az erről szóló tárgyalásokat. Az AUKUS még a sírkövet is rávonszolta, nehogy idő előtt feltámadjon, s az USA–EU Kereskedelmi és Technológiai Tanács (TTC) szeptember végére tervezett Kína-ellenes ülését is valószínűleg elhalasztják. Az unió tanácstalannak látszik a nagy távol-keleti országgal kapcsolatban, pedig Peking globális pozíciója szilárdabb, mint valaha.

D. P.