TURIZMUS Nagyon mélyre kerültek

NAGYON MÉLYRE KERÜLTEK

TURIZMUS | „A szakmai gyász minden fázisát átéltük a Covidjárványhoz kötődött első lezárás időszakában, amely a pandémia későbbi szakaszainak a történéseivel együtt hosszú távon és negatívan alakította (alakítja) át a turizmus jövőképét” – elemzett Géher Zoltán, a budapesti, négycsillagos szállodákat üzemeltető Zeina Hotels vezérigazgatója.

Azt, hogy a koronavírus hatására mennyire megváltozott a turizmus jövőképe, jól mutatja a 272 szobás Continental, a 74 szobás Boutique és a 85 szobás Prestige Hotel Budapestet üzemeltető Zeina Hotels története is. Igazi huszárvágás volt, amikor a 2008-as globális válságból még fel sem ocsúdott turizmus negatív mutatói ellenére 2010 júniusában megnyitotta a kifejezetten nagy háznak számító Continental Hotel Budapestet, amely már augusztusban 90 százalék feletti foglaltságot ért el. Kis kilengésekkel ez nagyjából így maradt egészen 2020-ig, a Covid-járvány berobbanásáig.

MÉGIS LETT BAJ!

„2010-ben a partnerek felé is rendkívül jó üzenet volt, hogy határidőre elkészült a ház, s miközben a legtöbben a krízis miatt bánkódtak, mi sorra kerestük fel a potenciális üzletfeleket. A kulcs azonban egy olyan csapat kialakítása volt, amely a legnehezebb körülmények között is sikeréhes. Ezért kerestünk olyan fiatalokat, akik megfelelő szakmai tudással felvértezve, örömmel állnak munkába, nyi-

tottak, és még alakítható a személyiségük” – tekintett vissza a vezérigazgató, aki a siker titkát firtató kérdésre akkor azt mondta: nincs is titok, egyszerűen sokat kell dolgozni. Majd hozzátette: itthon az a baj, hogy mindenki mindenben problémát lát ahelyett, hogy a megoldással foglalkozna. Aztán jött a koronavírus, amely mindent felülírt azzal, hogy a 2020 tavaszán életbe léptetett utazási, majd kijárási korlátozásokkal az éttermek mellett a szállodákat is lenullázta. „Ahogy egy kollégám hatásosan jellemezte, akkor a gyász mind az öt fázisát egymás után mi is átéltük. Először a tagadást, amikor bénultnak éreztük magunkat, majd a haragot, hogy ez miként történhetett meg velünk, aztán az alkudozást, amely esetünkben az ötletelést jelentette. Azt, hogy csináljunk valamit a bajban: irodát a szobákból, kiszállítást a konyháról – ami a szállodák esetében halott ügy –, vagy adjuk ki a szobákat lakásnak, csak hogy történjen valami és pénzt keressünk. Majd következett a depresszió, hogy nincs megoldás, teljesen ki vagyunk szolgáltatva a külső erőknek. Végül elérkeztünk az elfogadáshoz, hogy nem tehetünk semmit, ebben a helyzetben kell valahogy kitalálnunk a túlélés receptjét” – mesélte a szakember.

A körülményeket nemcsak az nehezítette, hogy a bezárás miatti kilátástalan helyzetben nem lehetett perspektívát nyújtani az embereknek. Legalább ekkora gondot jelentett, hogy mivel bevétel nélkül az állami támogatással együtt is a minimumra zsugorodtak a jövedelmek, annak ellenére, hogy a tulajdonos vállalta: bármeddig is tart a pandémia, hajlandó kifizetni a csökkentett béreket, a személyzet közel fele biztosabb megélhetési forrást keresve elhagyta őket. Sőt az egész szakmát. Olyan – gyakran állami vagy önkormányzati – helyekre mentek (diszpécsernek, ügyfélszolgálatosnak, sőt jegyellenőrnek), ahol korábban még messze a vendéglátóipariak alatt voltak a fizetések. Mára viszont ezen szegmensek már nemcsak a kiszámíthatósággal teremtettek vonzerőt, hanem a vendéglátó-, a szállodaiparban biztosítottnál nagyobb keresetekkel is. A hoteligazgató szerint a turizmusban ennél is nagyobb baj, hogy mindez még most is igaz, pedig az újraindulás után ott immár szintén teljes bért fizetnek a munkatársaknak. Ez pedig azt mutatja, hogy az ágazat szereplőinek nemcsak egymással, hanem más szektorokkal is versenyezniük kell a jó munkaerőért, amelynek a fizetését a még mindig nehéz helyzetben lévő turizmus területén – a növekvő rezsiköltségek mellett – egyre nehezebb lesz kitermelni.

HELYZETELEMZÉS

„A 2020. tavaszi állapotokra nem is azt mondanám, hogy mind a három szállodát bezártuk, hanem azt, hogy miután az utolsó vendég is elment, nem volt miért nyitva tartani. Tavaly nyáron először a mérete miatt is a legrugalmasabban üzemeltethető Prestige Hotelt nyitottuk újra, amely azóta is megállás nélkül működik, és a másik két ház szobáit lefoglalt vendégeinket is átveszi. Majd miután a forgalom már kezdett egészen jól alakulni, augusztusban a Continental Hotelt is megnyitottuk, de két napra rá, 28án bejelentették a határzárat. Valahogy még elszenvedtünk októberig, de utána ismét be kellett zárnunk a Continentalt” – emlékezett vissza Géher Zoltán.

A vezérigazgató azt mondja, miközben első számú vezetőként neki is kegyetlen érzés volt a „ki tudja, meddig tartó” zárlattal járó kilátástalanság érzése és az, hogy nem volt lehetőség reális stratégiaalkotásra, a munkatársakba szintén egyre nehezebb volt lelket verni. Így az érzés, hogy itt már nem lesz jövő, óhatatlanul a dolgozók további elvándorlását vonta maga után. Csak néhány alapvető munkakört tudtak teljesen megtartani: például a recepciós, a karbantartási és a vendégek állandóan változó, sokszor lemondott foglalásaival foglalkozó rezervációs területen folyamatosan volt munka. A Prestige Hotel nonstop üzemelése pedig arra is lehetőséget teremtett, hogy a többi szálloda megmaradt foglalkoztatottjait is úgy rotálják, hogy azok érezzék: szükség van rájuk. S ami legalább ilyen fontos: nem estek ki a rutinból. „Azért, hogy azok közül is többeket hasznossá tegyünk, akiknek nem volt feladatuk, a »csináld magad mozgalom« jegyében átirányítottunk embereket a műszakra, hogy az épület karbantartásában, a wellness és a konyha részbeni felújításában segédkezzenek. Közben leltároztunk és átnéztük a raktárakat; a romlandó élelmiszereket a HotelHero kezdeményezéshez csatlakozva mi is lefőztük és felajánlottuk a kórházaknak” – mondta a szakember.

Géher Zoltán úgy látja, lassan a Boutique Hotelt is érdemes lenne megnyitni, hiszen a kereslet a kedvezőbb árfekvésű szálláshelyek felé mozdult, de a

szakemberhiány mellett az sem mellékes, hogy a két nagyobb ház most még át tudja venni a vendégeket – júliusban a Continental is megnyitott.

KILÁTÁSOK

„Szerencsére a csapat magját egyben tudtuk tartani, de így is csupán alig nyolcvan feletti a létszám, s több mint harmincan csak most csatlakoztak hozzánk. Örömteli, hogy kiváló szakemberek is érkeztek – persze szintén szép számmal jelentkeztek olyanok, akik néhány nap múlva már nem jöttek be, mert másutt jobb ajánlatot kaptak. Ráadásul a zavartalan üzemeléshez közel 130 emberre lenne szükség, ami még így is elmarad a telt házas időszakban megszokott 150 fős létszámtól. Nem véletlen, hogy így nem jut erőnk arra, hogy továbbképzéseket tartsunk a munkatársaknak, amire normális esetben mindig nagy figyelmet fordítunk. Az egyetlen jó hír, hogy míg korábban ritkán tapasztaltuk a hozzánk érkező diákok elkötelezettségét, most több olyan szakácsnak és felszolgálónak tanuló van nálunk, aki tehetséges, ígéretes. Az ő fejlődésük érdekében továbbra sem mondunk le arról, hogy egy tapasztalt szakember mentorálása mellett dolgozzanak. Ehhez kötődően büszkék vagyunk, hogy az egyik legjelentősebb gasztronómiai világszervezet, a Chaîne des Rôtisseurs most szeptemberben megrendezendő párizsi ifjúsági szakács-világbajnokságának az egyik hazai zsűritagja a Continental Araz éttermének a séfje, Barka Áron lesz” – mondta a vezérigazgató (cikkünk az esemény előtt készült – a szerk.). „Békeidőben” a teljes bevétel közel 25 százaléka – több mint egymillió euró – az éttermi szolgáltatásokból eredt, s ennek közel felét az úgynevezett bankettüzletág – vagyis a rendezvényszekció – teremtette elő, amely ráadásul nemritkán szobafoglalást is generált. Ezek a bevételek azonban nemcsak hogy szinte teljesen eltűntek, de a piac visszaépülésére is biztosan sokat kell még várni. Az emberek ugyanis bizonytalanok az egészségügyi kockázatok megítélésében, ami az online (és most egyre inkább a személyes jelenlét mellett az internetes megtekinthetőséget is biztosító hibrid) megoldások széles körű elterjedéséhez vezet. A bizonytalanságot fokozzák a járványhelyzet pszichológiai hatásai, a kiszámíthatatlanság. Még mindig sok a lemondás, és az sem jelent nagy könynyebbséget, ha vannak olyan napok, amelyekre egy hónappal korábban mond-

juk csak 45 szobafoglalás esett, majd 141 vendég érkezik. Ami összességében egyébként örömteli, miként az is, hogy a Continentalnál a nyári időszakban a budapesti átlag feletti, 85-90 százalékos foglaltság sem volt ritka, de a tervezhetőség hiánya nagyon megnehezíti a munkát és a minőségi szolgáltatás nyújtását. Pedig ma már a céges megrendelések is kevésbé kiszámíthatók, mint korábban. Míg annak idején éves szerződések garantálták a biztonságot, most online árveréseken lehet elnyerni azt, hogy egy vállalat ilyen kontraktust kössön a szállodával, miközben egyre több vállalkozás közvetlenül, a legnagyobb foglalási rendszeren keresztül keresi meg a legalacsonyabb árat.

Sokak korábbi várakozásával szemben a turizmus „visszapattanása” nem lesz robbanásszerű.

ÉSZREVÉTLEN JAVULÁS

„Azért ha nem is túlzottan nagy várakozásokkal, de optimistán tekintünk a jövőbe. Tesszük ezt annak ellenére, hogy a Covid a legszebb várakozásainkat zúzta szét, mivel a Boutique Hotel felújításának a második fázisával épp akkor végeztünk tavaly, amikor a bezárás időszaka jött, és a Continental renoválásának a harmadik ütemével is pont akkor lettünk kész, amikor nem üzemelhettünk tovább. Most viszont ismét elővettük és leporoltuk a régi terveket, mert belevágunk az Araz étterem megújításába. Ab-

ban a meggyőződésben, hogy ez az állapot nem tarthat egy életen keresztül, és aki most lép, később előnyben lehet azzal szemben, aki ezt nem teszi” – taglalta a szakember.

Géher Zoltán úgy véli, az egyértelmű, hogy sokak korábbi várakozásaival szemben a turizmus „visszapattanása” nem lesz robbanásszerű. Már csak azért sem, mert a nyár után még a Balatonon is jön a kisebb forgalmat hozó ősz meg a tél, miközben az áttöréshez a tengerentúli vendégek megjelenése is elengedhetetlen. Szavai szerint így a visszarendeződés valószínűleg olyan lesz, hogy az emberek idővel csak abból veszik észre a javulást, hogy azt látják: ez a hónap jobb volt, mint a korábbi, amely szintén nagyobb forgalmat hozott, mint az azt megelőző.

ÉRSEK M. ZOLTÁN